Nemzetközi közszolgálati online továbbképzési portfóliók elemzése és javaslatok egy Magyar Közszolgálati Tudástárra 1
Budapest http://uni-nke.hu/ 2013. november 29. 2
Tartalomjegyzék Ábrajegyzék... 6 Ajánlásgyűjtemény... 7 Vezetői összefoglaló... 9 Elemzői módszertan bemutatása... 11 1 2 Közszolgálati tudás és közszolgálati kompetenciák... 14 1.1 A kompetencia alapú szemlélet relevanciája a közszolgálatban... 17 1.2 A nemzetközi közszolgálati továbbképzések kompetenciahálóinak esszenciája... 19 1.2.1 Átfogó kép alkotása... 22 1.2.2 Alkalmazkodás és fejlődőképesség... 23 1.2.3 Hatékony döntéshozatal... 25 1.2.4 Vezetés és kommunikáció... 26 1.2.5 Kollaboráció és partnerség... 27 1.2.6 Tanulás a tanulószervezetben... 29 1.2.7 Közszolgáltatások eredményessége... 30 1.2.8 A közszolgáltatások minőségi megalapozása... 31 1.2.9 Ütemezés és az időhatékonyság növelése... 33 A közszolgálati továbbképzések tartalma az EU tagállamokban... 36 2.1 A kurrikulumok fejlesztési- és implementációs stratégiái az EU tagállamokban... 38 2.1.1 A továbbképzések hozzáférhetőségének alapelvei... 38 2.1.2 A továbbképzés fejlesztési irányának meghatározása... 39 2.1.3 Szubszidiaritás és szakmaiság... 41 2.1.4 A kompetenciák tantervesítése... 41 3
2.1.5 Tanulási eredmények (Learning Outcomes) felőli megközelítés... 46 2.1.6 Értékelés és validáció... 48 2.2 2.2.1 Konstruktivizmus... 49 2.2.2 Élethosszig tartó tanulás és az élet teljes körére kiterjedő tanulás... 50 2.2.3 Differenciálás... 56 2.2.4 A konnektivista tanuláselmélet térhódítása... 59 2.3 A kurrikulumok tartalmi meghatározottsága... 62 2.3.1 Közigazgatási alapismeretek... 62 2.3.2 Közigazgatási eljárások... 63 2.3.3 E-közigazgatás az ügyfélszolgálatban... 63 2.3.4 Egyedi ügyek és élethelyzetek... 64 2.3.5 Ügyfélszolgálati készségfejlesztés... 65 2.4 3 A kurrikulum-fejlesztések szemléletét befolyásoló nemzetközi oktatási paradigmák 49 A kurrikulum-fejlesztési stratégiák európai országokban... 66 2.4.1 Nagy-Britannia... 66 2.4.2 Ausztria... 68 2.4.3 Németország... 71 2.4.4 Hollandia... 73 2.4.5 Portugália... 74 A közszolgálati továbbképzések technológiai jellemzői az EU tagállamokban... 77 3.1 E-learning megközelítések... 79 3.1.1 Digitális generációk kapcsolata a közszférában... 81 3.1.2 Új lehetőségek az e-learning alapú közszolgálati továbbképzésekben... 83 3.1.3 Személyes Tanulási Környezetek a virtuális térben... 85 4
3.2 3.2.1 Tudástartalmak tipizálása és diagnosztizálása... 88 3.2.2 A tudás menedzselésének online metódusai... 91 3.3 4 E-közigazgatás az Európai Unióban... 94 3.3.2 Az elektronikus közszolgáltatások szofisztikációja... 96 A közszolgálati továbbképzések trendjeinek összegzése... 98 4.1.1 4.2 Tudáskép és alkalmazott kompetenciák... 98 A közszféra specifikus kompetenciahálója... 99 Kurrikulum-elméleti trendek a kutatás, fejlesztés és értékelés tekintetében... 100 4.2.1 A kurrikulum standardok fejlődése... 100 4.2.2 A közszféra-specifikus kompetenciaháló megjelenése a kurrikulumokban... 101 4.2.3 A kurrikulumok implementációja... 102 4.3 6 E-közigazgatás... 92 3.3.1 4.1 5 Tudásmenedzsment... 87 Technológiai modellek és innovációk... 103 4.3.1 E-learning és tudásmenedzsment... 103 4.3.2 Az e-közigazgatás trendjei... 105 Stratégiai javaslatok egy Magyar Közszolgálati Tudástárra... 107 5.1 A tudástároláshoz és a tudásmenedzsmenthez kapcsolódó stratégiai megközelítések 108 5.2 A tudásmenedzsment portálok technológiai megfontolásai... 112 5.3 A tudásmenedzsment portál technológiai implementációjának sikertényezői... 113 Irodalomjegyzék... 116 5
Ábrajegyzék 1. ábra - A közszféra specifikus kompetenciaterületeinek csoportosítása... 35 2. ábra - A Tyler-racionálé forrásai és szűrői... 43 3. ábra - Bloom-taxonómia... 44 4. ábra - Tyler-racionálé és Bloom-taxonómia kurrikulum-fejlesztési folyamatelve... 45 5. ábra - A kurrikulum fejlesztési stratégiája a tanulási eredmények felőli megközelítésben. 47 6. ábra - Differenciálás digitális taneszközzel... 58 7. ábra - A digitális korszak generációi... 82 8. ábra - A deduktív és az induktív folyamattervezés az e-learning keretrendszerek tartalommenedzsmentjeiben... 84 9. ábra - PLE (Personal Learning Environment) és LMS (Learning Management System)... 85 10. ábra - Az E-leraning komplementer ágai - online továbbképzés és tudásmenedzsment... 87 11. ábra - Tudástípusok tipizálása és diagnosztizálása a tudásmenedzsmentben... 90 12. ábra - Elektronikus úton is megvalósítandó szolgáltatások az állam és a vállalkozások vonatkozásában - eeurope Strategy... 94 13. - Elektronikus úton is megvalósítandó szolgáltatások az állam és a vállalkozások vonatkozásában - eeurope Strategy... 95 14. ábra - A közszféra specifikus kompetenciahálójának modellje... 99 15. ábra - Az interakciós stratégia implementálásának metodológiája... 111 6
Ajánlásgyűjtemény A tanulmány a következő ajánlásokat fogalmazza meg a közszolgálati online továbbképzések vonatkozásában, illetőleg egy Magyar Közszolgálati Tudástár tekintetében. 1. Ahhoz, hogy a közszolgálati tudás adaptív és alkalmazkodóképes lehessen a 21. század gazdasági és társadalmi változásainak tükrében, javasoljuk egy átfogó, közszféra-specifikus kompetenciaháló kidolgozását, illetőleg a kompetencia alapú szemlélet meghonosítását a továbbképzések terén. 2. A közszolgálati online továbbképzések kurrikulum-fejlesztését javasoljuk szakértők és a továbbképzésben érintett közintézmények, köztisztviselők bevonásával megkezdeni, figyelembe véve a közszféra igényeit, a közszolgálati kompetenciák tantervesítésének lehetőségeit, illetve pontosan definiálva egy a tanulási eredményeken (Learning Outcomes) alapuló folyamattervet. 3. Mind a közszolgálati továbbképzések, mind a tervezett Magyar Közszolgálati Tudástár tekintetében határozottan javasoljuk a szociális tanulás és a konnektivizmus tanuláselméletének figyelembevételével egy olyan PLE (Personal Learning Environment) alapú keretrendszer implementálását mely az e-learninget, a tudásmenedzsmentet, illetve az e-közigazgatást is integrálja. 7
4. Javasoljuk továbbá a keretrendszert technológiai szempontból integratív felületté tenni abban az értelemben, hogy horizontális és vertikális összeköttetést, információsés kommunikációs kapcsolatot teremthessen a közszféra szervezetei, intézményei között. 5. Javasoljuk egy Magyar Közszolgálati Tudásmenedzsment Portál létrehozását, az úgynevezett interakciós stratégia segítségével, s annak metodológiai megfontolásainak követésével, illetve a technológiai implementáció siker- és kudarctényezőinek figyelembe vételével. 8
Vezetői összefoglaló Jelen kutatás kiindulópontja a 21. századi turbulens változások közszférát közvetlen érintő dimenzióinak bemutatása, illetve annak elemzése, hogy mindez milyen új megközelítéseket kíván a közszolgálati tudáskép és kompetenciák tekintetében. A tanulmány kísérletet tesz a közszféra specifikus kompetenciahálójának megtervezésére a nemzetközi trendekből kiolvasható törekvések, valamint az Európai Unió ajánlásainak tükrében. A közszféra egy lehetséges kompetenciahálójának definiálása után e közszolgálati kompetenciák tantervesítésének stratégiáival, nemzetközi jó gyakorlataival foglalkozunk. Egy olyan kurrikulum-fejlesztési stratégia körvonalai bontakoznak ki a kutatás során, mely nem csak a 21. századi változásokhoz, hanem az EU és az OECD által folyamatosan propagált oktatási paradigmákhoz is kitűnően illeszkedik. E stratégiában kiemelten jelenik meg az előzetes igények felmérése, s ezáltal a közintézmények minél szélesebb körű bevonása mind a fejlesztési, mind az implementációs fázisokba. A kurrens oktatási paradigmák tükrében a Tyler-racionálé, illetve a Bloom-taxonómia bemutatásával próbálunk segítséget nyújtani - az itthon még kevéssé ismert folyamat - a kompetenciaterületek tantervesítéséhez. Mindezeket követően öt Európai Uniós tagállam kurrikulum-fejlesztési standardján keresztül igyekszünk árnyalni az imént bemutatottakat, érzékeltetve, hogy a gyakorlati különbségek abból adódnak, hogy a fejlesztési folyamat nem adaptálható egy az egyben a nemzetközi jó gyakorlatok alapján, hanem mindig az adott 9
ország közszférájának kontextusának elemzésével érdemes nekilátni a folyamatterv elkészítésének. A következő fejezetben a közszolgálati online továbbképzések implementációjának technológiai lehetőségeit vázoljuk fel, illetve a különböző web2.0 lehetőségek tükrében egy érdekes szintézisre teszünk javaslatot. Az e-learning keretrendszer, a tudásmenedzsment portál, illetőleg az e-közigazgatás rendszerének összekapcsolásával egy olyan egyedülálló fúzió megalapozására teszünk javaslatot, melynek gyakorlati implementálása Európa szerte páratlan innováció lehetne. Az eddig bemutatottak kapcsán a következő fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy nemzetközi trendeket határozzunk meg mind a kompetenciák, mind a kurrikulumok, mind a technológiai megközelítések tekintetében. Próbálunk rávilágítani arra, hogy a nemzetközi jó gyakorlatok nem a fejlesztések eredményében keresendőek, hanem a sikeres fejlesztésekhez vezető metodológiákban. Végül stratégiai javaslatokat fogalmazunk meg: egy Magyar Közszolgálati Tudástár mellett egy Magyar Közszolgálati Tudásmenedzsment Portál fejlesztését javasoljuk, már a szemantikai differenciálással is jelezve a megközelítések közötti különbséget. Az itt bemutatott két stratégia - kodifikációs és interakciós stratégia - közötti különbség felvázolásával is e szemléletek közötti különbséget kívánjuk érzékeltetni. A tanulmány szerzői a hazai fejlesztés sikerességét figyelembe véve az interakciós stratégia meghonosítására tesznek végül javaslatot. 10
Elemzői módszertan bemutatása A kutatás áttekinti a közszolgálat továbbképzésben alkalmazható on-line képzési stratégiákat és módszereket. Esettanulmányokkal szemlélteti azokat a nemzetközi jó gyakorlatokat, melyek a magyar közszolgálati továbbképzésekbe integrálhatók. Stratégiai javaslatokat fogalmaz meg az on-line közszolgálati továbbképzések fejlesztésére és módszertani hátterére vonatkozóan. A kutatás céljához illeszkedően a választott kutatási módszertan kizárólag kvalitatív elemzésre koncentrált. Jelen kutatás esetében, elsősorban az induktív logikán alapuló, kvalitatív interjúkra építkező módszertan segítségével történik az adatok gyűjtése és elemzése. Az indukciós logika azt jelenti, hogy a szakirodalmi adatok alapján körvonalazott hipotézisek ellenére- elsődlegesen nem hipotézistesztelő kutatásról van szó. Vagyis a gondolatmenet nem egy általános elméleti keretből levont feltételezések tesztelését szolgálja, hanem kutató-feltáró jellegének megfelelően a kutatási területről egy átfogóbb kép nyújtása a célja. A kvalitatív módszertan fő jellemzői: valós élethelyzetben vizsgál eseményeket, a vizsgált jelenség és a kontextus közötti határvonalak nem határozhatók meg élesen, így lehetőség kínálkozik a kontextuális jelenségek behatóbb vizsgálatára, egy olyan helyzetet kezel, ahol az adatvételi pontnál lényegesen nagyobb számú vizsgálandó tényező iránt érdeklődik, 11
több forrásból származó adatokra támaszkodik, amelyeket a trianguláció módszerével kísérel meg összefoglalóan értelmezni, támaszkodik a korábbi elméleti feltételezésekre az adatgyűjtés és értelmezés során is. A kvalitatív elemzés keretein belül az adatgyűjtés elsődlegesen a másodrangú adatok gyűjtésére korlátozódott. Az adatgyűjtés során részletesen áttekintettük a szakirodalom aktuális és visszatekintő írásait is, hogy azonosítsuk azokat a trendeket, amik a múltban fontos szerepet játszottak a távoktatás alakításában és egyben kihatással lehetnek a jövőbeni elearning fejlesztési irányzatokra. A másodlagos adatok forrása tudományos folyóiratokból, könyvekből és jelentésekből származik, kiegészítve bizonyos projekt specifikus információkkal, melyekről az adott kezdeményezés Internetes oldaláról informálódott a kutatást végző csoport. A kutatás a kutatási terv alapján került kivitelezésre: 1. A terv első fázisában történt az adatgyűjtés a már fentebb vázolt másodlagos forrásokból. 2. A kutatás második fázisa, a források azonosítását és elemzését követően a kutatás elkészítése, írása volt, melyet megfelelő szoftveres támogatással végeztünk. 3. Az ezt követő harmadik szakaszban a kutatás szövegének stilisztikai és helyesírási ellenőrzését végeztük, valamint a kutatást támogató anyagok elkészítését biztosítottuk, összeállítva a kutatást kiegészítő Microsoft Office PowerPoint prezentációt. A kutatás első szakaszában, az összegyűjtött forrásanyagon alkalmazott elemzés jellegét tekintve leíró-bemutató, terjedelmét tekintve átfogó, megközelítés módja szerint gazdasági 12
szemléletű, a vizsgált folyamatok időbeni helyzete alapján pedig statikus szemléletű volt. Ehhez igazodva az elemzés elsődleges formája a történelmi áttekintés valamint esettanulmányok alkalmazása volt, az elemzés módszertana pedig az összehasonlítás és tényezőkre bontás bizonyos elveit követte. Kutatásetikai szempontból az egyetlen lényeges elem melyet a kutatás első fázisában azonosítottunk majd a kutatás későbbi fázisaiban betartottunk, a szerzői jogok megfelelő kezelése volt és tiszteletben tartása volt. A szövegben való forrásmegjelöléshez és az irodalomjegyzék összeállításakor is a nemzetközileg széles körben elfogadott APA stílust követtük. A kutatás azon részeinél ahol esetlegesen egy szerző hosszabb gondolatmeneteit idézzük fel, a fejezet elején jelöljük a szerző nevét és publikálás dátumát, nem pedig a szövegben tüntetjük fel. 13
1 Közszolgálati tudás és közszolgálati kompetenciák Az Európai Unió gyors keretszabályozás változásai, s ezeknek implementációja olyan kihívásokat jelentenek a közszféra számára, melyek magasan képzett, adaptív ismeretekkel, képességekkel és attitűddel felvértezett közszolgálatot ellátó munkaerőért kiáltanak. Döntő fontosságú tehát a gyors környezeti változásokhoz való alkalmazkodás és a változásokra való hatékony reagálás érdekében egy megbízható továbbképzési keretrendszer megalapozása. Az utóbbi két évtizedben az EU tagállamok többsége sikeresen vezetett be továbbképzési keretrendszereket a közszféra számára. Ezek sokfélék és különbözőek az országok közszolgálati rendszerének, foglalkoztatási filozófiájának, jogszabályi hátterének, finanszírozási modelljeinek tekintetében. (OECD, 2008) Az jellemző törekvések, melyek az országok továbbképzési rendszereiből kiolvashatóak egyrészt a közigazgatási reformot (az EU által javasolt indikátorok mentén), másrészt a közszféra teljes körű modernizációját célozzák meg, mind a technológiai innovációk bevezetésével, mind a közszolgálatot ellátó személyek szakmai készségeinek, kompetenciáinak és ismereteinek fejlesztésével. Az általános, operatív céltételezések ezen irányelvek tekintetében a következők (Äijälä, 2013): 14
A szakmai készségek, képességek és ismeretek dinamikus adaptációja a technológiai változásokhoz a teljesítménynövelés és a közszolgák modern technológiákhoz való alkalmazkodásának érdekében. A munkavégzés hatékonyságának növelése a közszolgálatot ellátó személyzet motivációs bázisának feltérképezése és fejlesztése által. A horizontális mobilitás és a szakmai rugalmasság ösztönzése olyan továbbképzési lehetőségekkel, melyek új szakmai ismeretek elsajátítására és ezáltal új feladatok ellátására adnak lehetőséget a szervezeti hierarchia azonos szintjén. A pályaorientáció segítése, illetve a személyközi kapcsolatok támogatása, beleértve mind a személyzet interperszonális kapcsolatait, mind a közszolgák kommunikációját az ügyfelekkel. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, valamint az Európai standardok integrációjának támogatása. Megfigyelhető tehát, hogy a 21. század turbulens változásaihoz való alkalmazkodás igénye olyan továbbképzések kidolgozását sürgeti, melyek egy merőben új közszolgálati kultúra megalapozását tehetik lehetővé. Mindez nem meglepő, ha azon új társadalmi igényekre gondolunk, melyekkel a közszolgák de facto konfrontálódnak, s melyekre az ő feladatuk is reagálni. A közigazgatási döntések transzparenciája iránti igény, az adatvédelmi szabályozások, a mindennapi kommunikáció és kapcsolattartás az ügyfelekkel olyan új kihívások, melyek a közszféra mentalitásának és kultúrájának fejlesztését indokolják, illetve melyek a továbbképzések adaptív tudás-, illetve kompetenciaterületeit erőteljesen meghatározzák. (OECD, 2013) 15
Az EU tagállamok fent említett jellemző reformtörekvéseinek sikerét - az adminisztrációs reformot és modernizációt - nagyban meghatározzák a közigazgatási rendszer olyan öröklött hagyományai, melyek gyakran a megszokott módszerekhez, munkafolyamatokhoz való ragaszkodásban és az ezektől való függésben manifesztálódnak. (Painter és Peters, 2010) Az ilyen - a reformtörekvések dinamikáját korlátozó - endogén tényezők a továbbképzések hatékonyságát is ronthatják, ezért kulcsfontosságú ezen hatásmechanizmusok feltérképezése. (Straebler, Robinson és Heron, 1997) Ilyen endogén tényező például, hogy az információs és kommunikációs technológiák nélkülözhetetlenné válását és integrációját bizalmatlanság övezi a közszolgálatban, annak ellenére, hogy a modern vállalatirányítási rendszerek számos változata vált elérhetővé a közszférában, elég, ha az info-kommunikációs technológiák fejlődésére gondolunk a döntéshozatali folyamatok vagy a tudásmenedzsment támogatásának területén. (Hood és Lodge, 2004) Számottevő megörökölt, implicit tényező továbbá, hogy a közigazgatás tradicionális állami narratívája mindmáig a politikai intézményrendszer-jelleget hangsúlyozza. A közigazgatás szerepe azonban ma már nem redukálható egy politikai döntéseket szenvtelenül végrehajtó apparátussá, ugyanis a kormányzati modellekben (ahol a döntéshozó szerepköröket és szerveket a formális intézményrendszer legitimálja) folyamatosan bővül a közszféra formális és informális hatásköre, s autonómiája.(borgonovi, 2005) Az EU tagállamok közszférát célzó reformjaihoz elengedhetetlen, hogy a közigazgatás az állam és a társadalom, a belső szervezeti igények és a társadalmi környezet határmezsgyéjén egyfajta proaktív közvetítői funkciót töltsön be, annak érdekében, hogy a fent említett politikai természetű dichotómia feloldódjék - a közigazgatás együttműködő és közvetítő 16
szerepe ne az előjogok kölcsönös tiszteletére, hanem az egyéni szakértelem elismerésére alapozódjék. (Pollitt és Bouckaert, 2000) Az utóbbi megerősítéséhez, valamint a szakértelem megalapozásához nem elégséges a magánszektor jó gyakorlatainak átültetése a közszolgálati továbbképzések fejlesztési irányainak meghatározásához. (Ferlie et al. 1996; Osborne és Gaebler 1992) Olyan elengedhetetlen komponensek egyidejű teljesülése szükséges, mint a döntéshozatali autonómia kiépülése (kiegészítve, valamint ellensúlyozva egy megfelelő teljesítmény- és minőségértékelési rendszerrel) egy új közigazgatás-specifikus kompetenciaháló kidolgozása által, mely az elszámoltathatóság, a transzparencia és a rendszer 'érzékenységének' alapköve lehet. 1.1 A kompetencia alapú szemlélet relevanciája a közszolgálatban Ahhoz, hogy a kompetenciák (ismeretek, képességek, attitűdök) alkalmazható és hatékony erőforrásokká nőjék ki magukat, egy olyan átfogó folyamat szükségeltetik, mely a tudásmenedzsment felőli megközelítést a továbbképzésekben a kompetencia alapú szemlélet felé transzferálja. (Horton et al., 2002) A lényegi különbség a kompetencia alapú és a tradicionális, tudás-alapú megközelítések között, hogy míg az utóbbi főleg a formális képzettségből és munkatapasztalatból valószínűsíthető teljesítményből indul ki (megfeledkezve azon rejtett tényezőkről, melyek befolyásolják az egyéni és a szervezeti teljesítményt), addig a kompetencia alapú szemlélet a 17
sokféle és különböző ismeretek, képességek, készségek, attitűdök és viselkedési diszpozíciók fontosságát emeli ki a szervezet stratégiai céljainak megvalósítása és menedzselése terén. Egy közigazgatás-specifikus kompetenciaháló kidolgozásához elengedhetetlen egy, a gazdasági, társadalmi és kulturális környezethez alkalmazkodó szervezeti kultúra megalapozása. (Catturi, 2003) Ahogy Antonacopoulou és Fitzgerald is fogalmaz (1996:27), "a kompetenciák azon egyedi és egyéni értékek, tulajdonságok és hajtóerők összessége, melyek az adott szervezeti kontextuson belüli interakciók és munkafolyamatok során manifesztálódnak." A szervezeti kultúra és a személyközi interakciók tehát döntő mód befolyásolják a kompetenciák kifejeződését, így a hatékonyságot és a teljesítményt is. Egy kompetenciaalapú közszolgálati továbbképzés kidolgozása egyben válasz is arra az igényre, hogy az alkalmasságot ne a specifikus tudástartalmak, és képességek, a valószínűsíthető és mérhető teljesítmény, vagy az elvárt viselkedéses diszpozíciók határozzák meg. A kompetencia alapú szemlélet a szakértelem egy új, tágabb és szerteágazóbb megközelítésével a 21. század kihívásaihoz való akkomodációt hivatott szolgálni a közszolgálati továbbképzések megalapozásakor. A kompetencia alapú szemlélet, illetve a kompetenciamenedzsment új humánerőforrás gazdálkodási eszköz a köztisztviselők vonatkozásában. A kompetenciamenedzsment olyan komplex eszköz, amely a humánerőforrás gazdálkodási folyamatban, a munkaerő kompetenciáinak fejlesztése által kívánja biztosítani a megfelelő színvonalú teljesítményt. (Horton-Hondeghem-Farnham, 2002) Több területen is alkalmazható; így a fejlesztésnél, továbbképzésnél, valamint az értékelésnél. A köztisztviselőket tekintve, a kompetencia fogalma azokat a munkaköri követelményekhez kapcsolható, meghatározott teljesítmény eléréséhez kötődő viselkedésbeli jellemzőket, képességeket, tapasztalatot, tudást, készségeket foglalja magában, amelyek ahhoz 18
szükségesek, hogy a közszolgák alkalmasak legyenek, alkalmassá váljanak arra, hogy munkájuk révén a munkáltató közigazgatási szervezet elérje kitűzött céljait. A kompetenciamenedzsment a magánszervezetek humánerőforrás gazdálkodásában hosszú múltra tekint vissza, de közszolgálati alkalmazása csupán az elmúlt években kezdett az érdeklődés középpontjába kerülni. (OECD, 2013) Összegzésképpen megállapítható, hogy a divatos áramlatnak számító kompetenciamenedzsment a világ országainak közszolgálataiban ma még szinte mindenütt gyermekcipőben jár; még azokban az országokban sem alakult ki alapproblémáktól, ellentmondásoktól mentes, üdvözítőnek mondható gyakorlat, ahol meghonosítása már évtizedek óta napirenden szerepel, illetve, amelyekben a kompetenciamenedzsment ideológiája és indíttatása közel áll a közszolgálati berendezkedéshez és felfogáshoz. 1.2 A nemzetközi közszolgálati továbbképzések kompetenciahálóinak esszenciája A kompetencia azon elvárható ismeretek, képességek, magatartási és viselkedésjegyek összessége, amely által a személyiség képes lesz egy adott feladat eredményes teljesítésére. A hangsúly tehát a hagyományos tartalomközpontú oktatásról a kompetenciák, azaz a képességek, készségek és az adaptív tudás fejlesztésére tevődik át, hiszen elsősorban ezek révén válhat bárki képessé az egész életen át tartó tanulásra. A mai világban nem az a kérdés, hogy miként jutunk információhoz, a fő probléma, hogy ezt a megnövekedett mennyiségű impulzust nehezen tudjuk koherens egésszé összerendezni, 19
értelmezni. A kompetencia alapú szemlélet egyik fontos kérdése, hogy miként lehet az embert felkészíteni arra, hogy önállóan tudjon tanulni. Ez azt jelenti, hogy önállóan tudjon fontossági sorrendet felállítani az információk között. El tudja dönteni, hogy a lényegesek közül mit kell neki megtanulni, és miről kell csak tudnia, hogy hol találja meg, hol tudja ezt visszakeresni, és utána hogyan tudja ezeket az információkat összerendezni. A kompetencia alapú szemlélet szerint ismereteink, képességeink és attitűdjeink jól transzferálhatóak, mert kevésbé tartalomfüggőek, mint a szakértelem vagy műveltség. Ismeret Az ismeretek lényegében az információk azon konglomerátumai melyek nélkülözhetetlenek a munkavégzéshez. Ezek egyrészt mindazon releváns információk összességét jelentik, melyeket a közszolgának meg kell ismernie egy adott feladat végrehajtásához. Másrészt magában foglalják azon ismereti bázisokat melyek az adott feladat végrehajtásához alkalmassá teszik (például a jogalkotói, vagy számviteli eljárások, előírások és jogszabályok alapos ismerete). Az ismeretek nagy része mind a munkahelyen, mind a kapcsolati hálózatokon keresztül elérhető. Az azonos osztályon dolgozó kollégák, illetve az ügyfélkör kiváló forrása mindazon információknak, melyekre a közszolgának szüksége lehet. A munkavégzéshez elengedhetetlen ismeretek mind formálisan, mind informálisan elérhetőek. A CMOD (2011) kutatása szerint ezen ismeretek a közszférában főleg a munkavégzés során, informálisan tárulnak fel. Éppen ezért döntő fontosságú, hogy az ismeretek konstruktív áramlását a szervezeti kultúra is támogassa. 20
Képesség A képességek-spektrum a kompetencia ugyancsak sokrétű dimenziója, magában foglalja mind az interperszonális, intraperszonális és kommunikációs képességeket, a kognitív spektrumot, és a technológiai hozzáértést. Egy képesség elsajátításához az esetek döntő többségében egy szakértő útmutatására, vagy a szakértő tevékenységének megfigyelésére van szükség. A képességek tulajdonképpen a tevékeny feladatvégzés közben, nota bene hibák elkövetésével és az azokra való reflektálással fejleszthető. Az állandó reflexiók, visszajelzések és a formális értékelések elengedhetetlen komponensei a konstruktív képességfejlesztésnek. A munkatársak felelős döntési helyzetbe hozása, a jól végzett munka elismerése, a támogató munkahelyi éthosz, valamint a lehetőség a munkahelyi jó gyakorlatok elsajátítására alapvető feltételei a képességfejlődés támogatásának. Attitűd Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a fokozott teljesítmény akkor érhető el és tartható fenn a közszférában is, ha továbbképzések fókuszát az ismereteken és képességeken túl az attitűdök és viselkedéses diszpozíciók fejlesztésére is kiterjesztjük. (Horton et al., 2002) Az attitűd jelentős mértékben determinálja ugyanis a szakértelem kifejeződését. Láthatjuk, hogy egy közszféra-specifikus kompetenciaháló az online továbbképzések tartalmi céltételezésein túl, olyan látens tényezők integrálását is lehetővé teszik, melyek egy adaptív és modern közszolgálati kultúra megalapozásához járulhatnak hozzá. A következőkben a nemzetközi közszolgálati kulcskompetenciákat tekintjük át röviden (Horton et al., 2002; CSHR, 2011; Heidkamp et al., 2012; Anselmi et al., 2013), melyekből kiolvasható az online továbbképzések implementálásához elengedhetetlen kompetenciaháló. 21
1.2.1 Átfogó kép alkotása A közszféra modernizációjához, valamint egy új, adaptív közszolgálati kultúra megalapozásához elengedhetetlen, hogy mindenki ismerje és értse, hogy a szerepköre, szervezeti hierarchiában betöltött helye miképp támogatja a szervezeti céltételezéseket és miképp szolgálja a tágabb értelemben vett köz érdekeit és igényeit. A közszféra szempontjából e kompetenciaterület az alapvető feltétele annak, hogy a politikai kontextus, valamint a lokális környezeti hatások figyelembevételével olyan implementációs stratégiák szülessenek, melyek például az állampolgárokkal való hatékony együttműködést támogathatják. A kompetenciaterület elemei 1. Legyen rálátása a hazai és nemzetközi fejlesztések hosszú távú hatására, mind gazdasági, társadalmi, politikai és technológiai szempontból, a saját területén 2. Foglalkozzék mélyrehatóan az állampolgárok, a szolgáltatások, a közösségek viszonyával saját területéhez, illetve a tágabb értelemben vett közszféra kontextusában 3. Legyen felkészülve azon váratlanul felmerülő problémákra, melyek befolyásolhatják saját, vagy szervezeti egysége munkáját 4. Biztosítsa, hogy a saját területéhez tartozó releváns problémák beépüljenek a szervezeti stratégiákba 5. Vegyen részt saját területén hosszú távú stratégiák kidolgozásában 6. Ossza meg és szerezze meg a releváns információkat a szervezeti egységén belül 22
7. Ismerje fel, hogy saját pozíciója miképp illeszkedik saját szervezeti egységébe, illetve hogyan támogathatja azt 8. Értse és lássa át, hogy a szervezeti egysége hol foglalja el a helyét a közszférában 1.2.2 Alkalmazkodás és fejlődőképesség A közszféra hatékony működéséhez olyan közszolgákra van szükség, akik amellett, hogy fogékonyak a szakmai fejlődésre, támogatják és elősegítik a közszféra adaptációját a 21. század kihívásaihoz. Mindez alapvető nyitottságot követel meg a változásokkal szemben, illetve tudatosságot a tekintetben, hogy a közszolgálatot ellátó szervezet hierarchiájának minden szintje fontos és felelős a változások megvalósításában. A közszféra szempontjából ez egy olyan innovatív kultúra megalapozását jelenti, melyben a közszolgákra nem, mint 'gépezetekre', hanem mint az innováció mozgatórugóira tekintenek. Az alkalmazkodás és fejlődőképesség kompetenciaterülete egy gazdaságosabb, rugalmasabb és 'érzékenyebb' közszolgálati kultúra, valamint számos alternatív munkavégzési modell integrációjának (pl. digitális ügyfélszolgálat) záloga lehet. A kompetenciaterület elemei 1. Viszonyuljon kritikusan a bürokratikus döntéshozatali folyamatokhoz, az 23
erőforrások strukturálásához a szervezeti egységén és a közszférán belül 2. Fedezze fel az innovációs lehetőségeket, s legyen bátorsága kockázatot és felelősséget vállalni egy innovációs folyamat elindításához 3. Alapozza meg a rugalmasságot és a fogékonyságot a szervezeti kultúrában, a változó prioritásokra való gyors szervezeti reakció érdekében 4. Legyen nyitott munkatársai ötleteire, véleményére, támogassa és bátorítsa a kreatív gondolkodást 5. Értse meg és ismerje fel a technológia szerepét a közszférában, illetve legyen nyitott annak mindennapi használatára 6. Álljon készen az összetett változások kihívásainak konstruktív kezelésére, másokat is támogatva és bátorítva erre 7. Legyen képes a prekoncepciókat félretenni, s vegyen figyelembe merőben új ötleteket 8. Értse meg, s segítsen másoknak is megérteni a változások okát, lehetséges kimeneteleit 9. Legyen képes teljesen új munkafolyamatok megtanulására a saját területén, legyen képes kiaknázni új technológiákat, s motiválja erre munkatársait is 24
1.2.3 Hatékony döntéshozatal A közszféra hatékonyságának, így a döntéshozatali hatékonyságának is alappillére az objektivitás - bizonyítékok és hozzáférhető ismeretek használata a pontos és szakértői helyzetértékeléshez és a döntési irányok meghatározásához. A hatékony döntéshozatal kompetenciaterülete tehát ahhoz járul hozzá, hogy a közszolga képes legyen átfogóan és kontextuálisan analizálni és kiértékelni a problémát, hogy igazolható és jól indokolt döntést hozzon. A közszféra számára mindez a bizonyítékokon alapuló stratégiák kidolgozását, illetőleg a lehetőségek, környezeti hatások, kockázatok és megoldási utak kiértékelését teheti hatékonyabbá, valamint képes egyensúlyt teremteni a társadalmi, politikai, pénzügyi és gazdasági szempontok között a döntéshozatali folyamat során. A kompetenciaterület elemei 1. Legyen képes gyorsan és hatékony analizálni és értelmezni komplex információkat, hogy a letisztázott gondolatokat továbbíthassa a szervezeti egysége felé 2. Vonja be az érintetteket az ajánlások megfogalmazásába és a döntéshozatalba 3. Azonosítsa és értékelje a döntések kockázati bázisát és a lehetséges döntési irányokat, valamint értelmezze a hazai és nemzetközi irányelveket és hatásokat 4. Azonosítsa, hogy a döntéshozatal mely szervezeti szintet érinti 5. Legyen képes önállóan meghozni azon döntéseket, melyek az ő hatásköréhez 25