Sikeres női vezetők attitűdjei

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Nemzetközi Kommunikáció Szak Public Relations Szakirány Nappali tagozat Sikeres női vezetők attitűdjei Női vezetők a férfiak világában Popova Katalin Budapest 2002 2

Tartalomjegyzék Bevezetés a dolgozat célja I. A nők, mint aktív keresők nemzetközi kitekintés II. A feminizmus vívmányai III. Nők és férfiak eltérő tulajdonságok III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek III.1.1. Női szerepek régen és most IV. Esélyek a munkaerőpiacon IV.1. Horizontális szegregáció IV.2. Vertikális szegregáció V. Vezetés és a vezetési stílus V.1. Férfiak és a nők esélyei a vezetésben az üvegplafon - jelenség V.1.1. Nemre visszavezethető tényezők V.1.2. A szervezet működésének tulajdonítható tényezők V.1.3. A nemre, az egyénre és a szervezetre visszavezethető tényezők V.2. Vezetés fogalma, vezetés alapelvei V.3. A hatékony vezető általános jellemzői kritikus vezetői magatartás, avagy a sikert hozó tulajdonságok 3

V.3.1. Kritikus vezetői készségek V.3.2. Kritikus vezetői magatartás V.4. Nőies vezetési stílus VI. Mélyinterjúk kiértékelése VI.1. 5 nő 5 különböző férfiszakmában egy siker recept VI.1.1. Női vagy férfi vezető, avagy létezik-e diszkrimináció a munkahelyen VI.1.2. A hatékony vezető általános jellemzői sikert hozó tulajdonságok VI.1.3. Nőies vezetési stílus a gyakorlatban VI.1.4. Kellenek-e férfiak a vezetésben? VI.1.5. Család és\vagy karrier? VII. Összegzés Felhasznált irodalom, mellékletek 4

Bevezetés a dolgozat célja A mai világban egyre inkább az tapasztalható, hogy egyre több olyan nő jelenik meg a munkerőpiacon, aki férfi szakmákban helyezkedik el. Dolgozatomban, amely a sikeres női vezetők attitűdjei címet viseli, olyan kérdésekre kerestem válaszokat, mint például válhat-e egy nőből sikeres vezető, rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, készségekkel, amelyek mindenképp szükségesek a vezetői tisztség betöltéséhez. Előny vagy hátrány nőnek lenni a férfiak uralta világban? Meg tud-e birkózni egy nő a férfiszakma kihívásaival? Hogyan viszonyulnak a férfiak a női vezetőkhöz? Megkülönböztetik-e a női-, illetve férfi munkaerőt és ennek mi az oka? Létezik-e női vezetési stílus? Képes-e a nő arra, hogy egyszerre legyen munkavállaló és családanya? Ezenkívül szó esik még a nők nemi szerepeiről, a vezetésről, illetve a vezetési alapelvekről. Dolgozatom megírásához több nemzetközi, illetve hazai kutató, így többek közt Nagy Beáta, Frey Mária, Lévai Katalin, Koncz Katalin a témában végzett munkáját vettem alapul. 5

I. Nők mint aktív keresők nemzetközi kitekintés Az utóbbi két évtizedben a nyugat európai országokban a munkaerő növekvő részét nők alkotják. Ezzel szemben a Kelet Közép Európában pont ennek az ellenkezője tapasztalható. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista gazdaságpolitika egyik legfőbb célja a munkaerő tartalék (amit nők alkottak) lehető legjobb kihasználása volt, hogy ezáltal elérje a teljes foglalkoztatottságot. Így nem meglepő, hogy ez a felülről irányított, erőltetett emancipáció látványos statisztikákat eredményezett. 1 Ennek szemléltető módja, ha gazdaságilag fejlett országokat hasonlítunk össze. A kapott eredmény azt mutatja, hogy a női munkavállalók aránya a szocialista és a skandináv országokban a legmagasabb. Ez esetben viszont azt is figyelembe kell venni, hogy az északi országokban dolgozó nőknek majdnem a fele részmunkaidőben dolgozik, ezáltal könnyebben oda tudnak figyelni mind családjukra, mind a hivatásukra anélkül, hogy az egyiket fel kellene áldozniuk a másikért. (1.sz. táblázat) 1 Koncz Katalin: Nők a munkaerőpiacon, Bp., KJK, 1987 6

Ma egyre inkább azt érzékelhető, hogy a nők munkába állása már nem csupán csak gazdasági okokra vezethetők vissza, hanem megjelentek az olyan motiváló tényezők is, mint az önmegvalósítás, a társadalmi elismerés vagy a szakmai siker. Továbbá az is tapasztalható, hogy a nők iskolai végzettsége fokozatosan emelkedik és egyre inkább nő annak is a lehetősége, hogy vezetői pozícióba bekerüljenek. Ezt támasztják alá a nemzetközi statisztikák adatai is, azaz a vezetésben lévő nők aránya és száma folyamatosan emelkedik. Az Egyesült Államokban például a női menedzserek aránya 1988-ban elérte a 38 százalékot, viszont ez az arány 1992-re már 41 százalékot jelentett. Ennek ellenére mégis az látható, hogy a csúcspozíciókba bejutott nők igen csekély számban vannak jelen, becsült arányuk legfeljebb 2%-ot tesz ki. A nemzetközi tapasztalatok alapján az a tény, hogy a munkaerőpiacon, így a vezetésben bár növekszik a nők aránya, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezáltal a férfiak és a nők ugyanazt a pozíciót kapják meg. Ez alapján nyer megerősítést Gary Powell megállapítása, mely azt fejti ki, hogy bár a nők megjelentek a menedzsmentben, mégsem töltenek be magas presztízsű helyet. 7

Ehelyett a menedzsment alsó lépcsőfokain koncentrálódnak és a férfiakénál kisebb hatalmat jelentő pozíciókat töltenek be. 2 Európában végzett kutatások gyakorlatilag teljes mértékben alátámasztják az amerikai példát, vagyis minél magasabban van a menedzseri pozíció, annál kevésbé valószínű, hogy azt nő tölti be. Ennek megfelelően az 1980-as években a következő adatokat kapták a kutatók: a nők a vezetésben elfoglalt aránya Svájcban 4,2 százalékot érte el, Angliában 9 százalékot, Svédországban és Norvégiában 13,2 százalék, Hollandiában 4,4, Olaszországban 3,7, Finnországban pedig 14,4 százalékot. A legmagasabb vezetési szinten arányuk viszont alig egy százaléknak felel meg. Az 1990-es évek elején végzett kutatás arra mutat rá, hogy ezzel kapcsolatban a helyzet szinte semmit sem változott. (2.sz. táblázat) 2 Gary Powell: Women and Men in Management, London, Sage 1988 (Nagy Beáta Női menedzerek ) 8

II. A feminizmus vívmányai Ahhoz, hogy jobban megértsük a mai nőket, vajon miért viselkednek úgy ahogy, először is egy kicsit vissza kell, hogy menjünk az időben. Az 1960-as évekig a nő nem volt más, mint alacsonyabb rendű lény, aki általában férfiaktól függött: eleinte családja férfi tagjainak kellett engedelmeskednie, később viszont a férjének. Az 1960-as években kibomló nőmozgalom pont ennek a béklyóit kívánta levetni a nőkről. Át akarta alakítani nemcsak a patriarchális társadalom a nőkkel kapcsolatos megkövesedett eszméit, hanem az emberi természetben is elő akarta idézni a forradalmat. Kitűzte céljául a világ hagyományos feloszlatásának átrendezését, amely a nőknek addig csak a magánszférát jelölte ki. A feminizmus olyan, a nővel szemben elvárt magatartáson változtatott, mint a passzivitás, a belenyugvás, az érzelmek vagy az önfeláldozás. Ezek helyére új eszmék fogalmazódtak meg, amelyek létrehoztak egy olyan női tudatot, amely megcáfolja a világ évszázadokon keresztül kialakított férfi-női felosztását. 9

A feminizmust, mely Amerikából indult ki, majd folyamatosan elterjedt Nyugat Európában, főleg a politikai gyakorlat a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetésének szüksége vezérelte. A mozgalom korai szakaszában igyekezett kizárni a férfit minden lehetséges környezetből a férfisovinizmus, illetve a szexista megkülönböztetés miatt. Később az 1960-as évek közepére a mozgalomnak ilyen szélsőséges jellegű eszméi megszűntek. Maga a mozgalom is szétesett, majd új formát öltve országonként, kultúránként más-más alakzatokban élt tovább. Ezeknek a feminista mozgalmaknak tüntetésein, gyűlésein megjelentek már a férfiak is, akik feleségük, barátnőjük mellett gyakran részt vettek a szórólaposztásban is. Az újjá alakult nőmozgalmaknak leginkább az volt a célja, hogy a jogkiterjesztés és az intézményesülés érdekében partnerévé tegyék a férfit. Erre példaként szolgál az, hogy a skandináv országokban a férfiak és nők között kialakított sikeres együttműködés, mely több évtizede sikeresen áll fenn. A törvényalkotásban is megtört a jég a nők helyzetével kapcsolatban. 10

Már a hatvanas években megkezdődött a nők és a családok jogait érintő törvények liberalizálása, az abortusz valamely mértékű legalizálása vagy a válás engedélyezése az olyan szigorúan katolikus országokban, mint Spanyolország vagy Olaszország. A feminizmusnak köszönhetően a nők szabadabbak lettek és sok olyan területen próbálhatták ki magukat, amit azelőtt tiltott a vallás, illetve az évszázados hagyományok. Ezenkívül a világháború, illetve az azelőtti felkészülés volt az, ami sok nő számára meghozta az önállóságot anyagi téren, mivel férfiak híján kénytelenek voltak a helyükre lépni. Továbbá megjelent a női szavazó, illetve a női fogyasztó fogalma, amely most már túlmutatott a divat iparágain. Igaz, hogy a nőknek sok mindent sikerült elérniük, ennek ellenére mégis megmaradtak az árnyoldalak is, mivel azt kellett tapasztalniuk, hogy a hagyományokkal mégsem sikerült teljesen leszámolniuk, mivel azok a mai napig ugyanúgy továbbra is sok esetben megkötik a kezüket. 11

III. Nők és férfiak eltérő tulajdonságok A nők és a férfiak különböznek, de nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. Ennek a különbségnek leginkább az agyuk az oka, mely jellegéből adódóan teszi a két nemet különbözővé. Az agy fő szabályzó rendszer, mely irányítja és befolyásolja az érzelmeket, illetve az életfunkciókat. A nő és a férfi agya másféleképpen működik, ezért dolgozza fel másképp az információt, más viselkedési formát diktál a két nemnek, más fontossági sorrendet alakít ki számukra, illetve egy ugyanazon dolgokat különbözőképpen észlelnek. Ez magyarázza meg azt, hogy a férfiakkal ellentétben a nők miért érzékenyebbek a hangokra, a szagokra, az ízekre és az érintésre. Jobban meg tudják különböztetni a hangárnyalatokat, jobban emlékeznek dallamokra, kiskorban hamarabb fejlődik ki bennük a nyelvi készség, a folyamatos beszéd képessége és a nyelvi memória. A nők jól kiismerik magukat a társas és személyes viszonyokban, illetve jobbak az arcjáték- és gesztusok leolvasásában. Gyorsabban fel tudják dolgozni a szenzoros és a verbális információkat, nem ragaszkodnak mereven a szabályokhoz. 12

A férfiak ezzel szemben a térérzékeléssel összefüggő képességek terén jeleskednek. Ezenkívül sokkal több agresszió van bennük, magabiztosabbak és erős bennük a küzdőszellem. Fontos számukra a hierarchia, a szabályok illetve, hogy élre tudjanak törni. III.1. Nemi szerepek, szocializációs különbségek A szerepek, mint általában a világ, kettősségre vannak felépítve. Ennek megfelelően létezik férfi és női nemi szerep. Először is tisztázni kell mit is jelent a nemi szerep. A nemi szerep fogalmának több megfelelője van. Ebből most kettőt emelnék ki. Az első meghatározás alapján szerepnek tekintik Ralph Linton klasszikus meghatározását, azaz a társadalmi státuszhoz tartozó előirt viselkedésformákat. 3 Ennek értelmében ide tartoznak a nő társadalmi helyzetéből következő előírások, korlátozások, vagyis a mit illik, illetve mit nem illik, a való vagy a megengedő. 3 Ralph Linton: The Study of Man. Routledge and Kaegan Paul, London, 1946 (Buda Béla tanulmánya: Női szerep-női szocializáció-női identitás, 1985) 13

A másik meghatározás szerint a szerep nem más, mint hogy milyen normák szabályozzák a bizonyos társadalmi helyzeteket, státusok viselkedését más szerepekkel szemben. 4 A női szerep esetében elsősorban a női identitásról kell beszélnünk, ami a szerepidentitással egyenlő. Erről a következő alfejezetben bővebben lesz szó. A férfiak esetében leginkább foglalkozási szerepről beszélünk, mivel ők a nőkkel ellentétben ritkábban szervezik identitásukat. E mögé ugyanis könnyebben el tudják rejteni nemi szerepük hiányosságait. A férfiak nemi szerepe sokkal problematikusabb és összetettebb, mint a nőké, de a patriarchális társadalom által kialakított évszázados hagyományoknak köszönhetően ez nem annyira nyilvánvaló. Ezért a feminizmus egyik óriási hibája, hogy a férfiak társadalmi helyzetének rejtett nyomorúságát nem engedi felismerni és emiatt hamis összehasonlítási mintát állít a nők elé. Másképpen értelmezve, a nők olyan dolgokat szeretnének elérni, amik valóságban a férfiak számára is nehézséget jelent elérni, illetve megtartani. 4 Buda Béla: Női szerep-női szocializáció-női identitás, Nemi szerepek, Nők és férfiak hiedelmek és tények, Kossuth Kiadó, 1985 14

Nemi szerepeink kialakulásáért leginkább a szocializáció a felelős. A szocializáció, melynek legfontosabb színterei a család, az iskola, a média illetve a kortárscsoportok a születés pillanatától különbözteti meg a fiúkat és a lányokat. Ennek megfelelően bánnak gyerekeikkel a szülők és ezáltal más viselkedési mintákat nyújtanak számukra. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint az hogy, az iskola második legfontosabb szocializációs szintérként, egyenjogú esélyeket biztosít mindkét nem számára, és a felszín alatt lévő rejtett tanterv sokkal eredményesebb a tanulói és a nemi szerepek elsajátítása folyamán. Ez viszont diszkriminatív jellegű, mert például a fiúk lényegesen több figyelmet kapnak tanáraiktól, ezért az iskolás éveik végére sokkal nagyobb önbizalommal rendelkeznek, annak ellenére, hogy magatartásuk nem éppen a legjobb. A lányoktól viszont épp ellenkezőleg inkább a jó magatartást követelik meg és nem annyira a tudást. 15

III.1.1. Női szerepek régen és most A történelem során és ma is a nőnek eleget kell tennie a szerető, a feleség, az anya, a háziasszony és a hivatásának élő nő szerepének. Az első három felsorolt szerep hagyományosan nőiesnek van számon tartva, míg a negyedik viszont ötven éve egyre szélesedő teret nyer a nők a nők társadalmilag elfogadott szerepei között. Az alábbiakban ezekről a szerepekről ejtenék néhány szót. A szerető, mint szerep a nő szexuális aspektusait foglalja magába. A mai napig a nő összes szerepe közül ez számít az egyik legproblematikusabbnak. Még ma is olyan erős befolyással bíró legendák, mint a Szűz Mária, Mária Magdolna vagy Éva jelentősen hatnak a nő szexualitáshoz való viszonyulására és a szexuálisan aktív nő megítélésére. A XX. századig a nő szexuális téren kiszolgáltatott helyzetben volt. Mind a vallás, mind a szigorú erkölcsök, illetve a férje igényei helyeztek el elé korlátokat. 16

Napjainkban bár a társadalom egyre toleránsabbá válik a szexuális élet alternatív formai iránt, a tabuk és tiltások ugyanúgy megmaradtak, melyek hatását az AIDS-től való félelem is erősíti. A feleség szerepkör akkor lép működésbe, amikor a nő férjhez megy. A házasság a korábbi évszázadokban legfőképpen gazdasági intézmény funkcióját töltötte be. A szülők döntése szerint a hasonló rétegek gyerekei házasodtak össze, hogy ezáltal a két család vagyonát egyesítsék, illetve előnyösebb társadalmi pozícióra tegyenek szert. Ebben a gazdasági szerződésben a hozománya miatt a nő árucikké vált, amely a házasság létrejöttével az apától a férjhez került. Egészen századunkig a nő léte férjétől függött, mivel nem rendelkezett döntési jogokkal, sőt az élete is sokszor szó szerint a férje kezében volt. Az egyház tanítása szerint a nők Isten szemében a legutolsó helyet foglalták el, még az ökrök is megelőzték őket a sorban (XIII. sz.). Kiszolgáltatottságuk okaiként a modern születésszabályozás hiányát, az önálló pénzkereseti lehetőségek szűkösségét, illetve a családi örökségből való kirekesztettségüket lehetne megnevezni. 17

Az emancipációs törekvéseknek, a jogi és politikai változásoknak köszönhetően a nők ma már Európa nagy részén és Amerikában szabadabban élik meg a feleség, a társ szerepét. Egyre elterjedtebbé kezdenek válni a házasságkötések nélküli együttélések. Ez szintén azt bizonyítja, hogy a nők egyre önállóbbakká kezdenek válni. Ennek ellenére a feleség szerepe sokuk számára még mindig vonzó, ugyanis a házasság kedvezőbb társadalmi státuszt biztosít, mivel feleségként nagyobb kapcsolati tőke megteremtésére van lehetőségük. Az anya szerepe szorosan összefonódik a nő természetes gondoskodási hajlamával. Több elmélet azt hangoztatja, hogy a nő azért gondoskodik, mert ez van biológiailag belékódolva, viszont a férfi-nő közti különbségeket minimalizáló elméletek szerint ez csak a szocializált viselkedés esetében igaz. Erre példa a XVII-XVIII. századi Franciaország, ahol virágzott a dajkaság intézménye. A XIX. században az ipari forradalom következményeként a középosztályokban megkezdődött az anyaság magasztalása, ami főleg a divat, és nem a közerkölcs miatt indult el. 18

Mivel a férfiak ekkorára már szinte teljesen kiszorították a nőket a nyilvánosság színteréről, számukra csak a család és az anyaság jelentette az egyetlen tekintélyforrást. Az anya ily magas fokú felmagasztalása két dolgot eredményezett: egyrészt a nevelés teljes terhét a nőre hárította és ezáltal a férfiak teljesen kiszorultak ebből. Másrészt a korai anyagyerek kapcsolat, mint az egész életre kiható kapcsolat őstípusa, a köztudatban a nőket tette felelőssé a túl sok, illetve a túl kevés anyai gondoskodásért. A XX. században a nőmozgalmak új eszméket fogalmaztak meg az anyasággal kapcsolatban is, újraértelmezve azt. Ennek ellenére az idealizált anya-gyerek kapcsolat ugyanúgy hatalommal bír a köztudatban ma is. A háziasszony szerepe elsősorban a háztartási teendőket helyezi előtérbe. Az ideális háziasszony, ahogy ez a köztudatban él, rendben tartja otthonát, hogy ezáltal ki tudja elégíteni mind a családja, mind a vendégei igényeit. Mivel a házimunkát, mint tudjuk az esetek többségében a nő végzi el, ez a második műszak (sőt egyeseknél a harmadikat jelenti), gyakorlatilag csökkenti szabadidejét, kevesebb időt hagy neki arra, hogy önmagával, illetve személyes kapcsolataival törődjön. 19

A hivatásának élő nő szerepe a XX. század társadalmi gazdasági változásoknak köszönhetően alakult ki. A XIX. században a nők nem tanulhattak tovább kedvük szerint, mivel a patriarchális társadalom nem tűrte az okos nő jelenlétét a nyilvános közegben. Csak megözvegyülése esetén nyílt arra lehetősége, hogy köztisztbeli férfiként részt vegyen a közszereplésben és elismert produktív munkát végezzen. A legújabb kor tette a nők számára lehetővé mind a továbbtanulást, mind a munkavállalást. A közmegítélés a rengeteg haladás ellenére ma sem kedvez túlságosan ennek a szereptípusnak, bármennyire is modernnek hirdetik társadalmunkat. 20

IV. Esélyek a munkaerőpiacon Amikor szóba kerül a munkaerőpiac, azt kell tapasztalnunk, hogy a nők és a férfiak esélyei egy ugyanazon állás betöltésére igen egyenlőtlenek. Ennek okát a leginkább a munkáltató szempontjaiban kell keresni. Általában a cégek vezetői szívesebben alkalmaznak megszakítás nélkül folyamatosan dolgozó férfit, annak ellenére, hogy több nemzetközi diszkriminációt tiltó megállapodás van érvényben. Ez leginkább annak a téves felfogásnak tudható be, miszerint a nők kevésbé elkötelezettek hivatásuk iránt, mert számukra a család tölti be a központi szerepet. A férfiak számára pedig éppen a munka és a hivatás az, ami a legfontosabbnak számít az életükben. Ez az elbánásmód erőteljesen súrolja a nemi szerepeket (amelyekről a III.1. alfejezetben szó volt), illetve az egyénnel szemben támasztott elvárásokat. A munkaerőpiac nemek szerinti szegregálódásával foglalkozó kutatások kimutatták (Frey Mária, Nagy Beáta), hogy foglalkozások terén egy igen erőteljes megoszlás figyelhető meg. Léteznek ugyanis alacsonyabban és magasabban fizetett állások. 21

Ezek a foglalkozások a munkaerőpiac két különböző szegmenséhez tartoznak és az átjutás az egyik szegmensből a másikba igen magas feltételekhez van kötve. A jobban fizetett foglalkozások az úgynevezett elsődleges piaci szegmensbe tartoznak, azaz jobb előrejutási lehetőségeket és karrierépítési esélyeket foglal magába. Ezenkívül ezek az állások szilárd helyzetüknél fogva, hosszú távra szólnak. A másodlagos szegmens által kínált foglalkozások jóval korlátozottabb esélyeket nyújtanak a hierarchiai ranglétrán történő előmenetelre és munkaerőpiaci helyzetüknél fogva sokkal instabilabbak is. A gazdasági munkamegosztás során tipikusan férfi, illetve női foglalkozások jöttek létre. A főleg nőket foglalkoztató szakmák általában a másodlagos szegmensben helyezkednek el. Itt találhatók az alacsony iskolai és szakmai végzettségű állások, amelyek nemcsak kevés fizetést nyújtanak, gyakorlatilag nem adnak előrejutási lehetőséget, de bármikor meg is szűnhetnek. Ebből kifolyólag a szegregációnak két típusát különböztetik meg: horizontális, illetve vertikális szegregációt. 22

IV.1.1. Horizontális szegregáció A horizontális szegregáció azt mutatja, hogy a férfiak és a nők különböző gazdasági területeken, szektorokban, illetve foglalkozásokban helyezkednek el és dolgoznak. Ez azzal magyarázható, hogy a két nem az eltérő szocializáció és a nemi szerepeknek való megfelelés miatt eltérő pályákat választ. Ennek következtében a nők és a férfiak ritkán méretettnek meg egymással (kivételt képez az a helyzet, amikor egy nő férfiszakmában helyezkedik el), így a nők igazán csak olyan területeken tölthetnek be vezetői pozíciót, ahol egyébként is a női munkaerő van többségben. A nők munkaerőpiacra való tömeges belépésével, elindult a foglalkozások feminizálódásának folyamata. Ennek a jelenségnek a kialakulását az alábbi két elmélettel lehet találóan megmagyarázni. Az egyik elmélet értelmében a nők az egyes foglalkozásokba nagy számban való benyomulásának következményeként leszorulnak a keresetek, és ezért a férfiak alig győzik elhagyni azokat. 23

A másik elgondolás szerint a nők már csak olyan foglalkozásokba tudnak bejutni, amelyeket előzőleg a másik nem a kialakult rosszabb kereseti lehetőségek miatt (alacsonyabb fizetés, romló társadalmi presztízs) átenged nekik. IV. 1.2. Vertikális szegregáció Ez a szegregáció a foglalkozási hierarchiában való előrejutási lehetőségeket tartalmazza. Itt meg kell említeni az úgynevezett üvegplafon jelenséget. Az elmúlt évtizedekben az üvegplafon kifejezést azon helyzet bemutatására alkalmazták, amikor is a karrier megtorpan egy bizonyos fokon és bár igazából nem lehet látni az előrejutás akadályát, a külső gátak mégis érezhetően megjelennek. Ennek kapcsán az tapasztalható, hogy a beosztási szinteken felfelé haladva egyre kevesebb nő képviselteti magát, annak ellenére, hogy megfelelő iskolai végzettséggel, illetve szükséges készségekkel rendelkezik. 24

Az iskolai végzettség tekintetében az tapasztalható, hogy a közgazdászok között a nők aránya jóval túlszárnyalja a férfiakat, mivel a főiskolai képzésből kikerülők 2/3 része nő. Bár a nők aránya a kilencvenes években megnőtt a vezetői beosztásokon belül, ennek ellenére a csúcsvezető pozíciókban számuk még mindig nagyon elenyésző. (3.sz. táblázat) Magyarországon, ha például megnézünk egy elnőisedett szakmát, mint például a pedagógusi pálya, azt fogjuk látni, hogy ha a sok nő között van egy férfi, akkor szinte 99 százalékosan meg tudjuk állapítani, hogy övé az igazgatói szék. A nemzetközi adatok is ugyanezt bizonyítják, mivel gyakorlatilag nincs is olyan ország, ahol a vezetésben nők lennének többségben. 25

V. Vezetés és a vezetési stílus V.1. Férfiak és nők esélyei a vezetésben A nők a férfiakhoz képpest, mint arról a IV. fejezetben is szó volt, kifejezetten nem egyforma esélyekkel rendelkeznek a karrierépítés terén. A két nem a vezetésben elfoglalt helyzetével kapcsolatban, az ezzel foglalkozó szakirodalom három fő összetevőt emel ki: a nemre visszavezethető tényezők, a szervezet működésének tulajdonítható tényezők, illetve a nemet, a szervezet és a társadalmi környezet egyaránt számba vevő szempontok. V.1.1. Nemre visszavezethető tényezők A nemekre összpontosító elméletek szerint a nők belső, személyes jellemzői felelősek azért, hogy közülük kevesebben tudnak bejutni a jól fizető, nagy felelősséggel járó vezető pozíciókba. 26

Ezen elméletek szerint az eltérő iskolai végzettség szintje a magyarázat arra, hogy a nők miért csak kis számban vannak jelen az elitpozíciókban. Holott, a nők iskolai végzettsége nem rosszabb a férfiakénál, sőt néha túl is szárnyalja azt nemcsak Európában, hanem itt Magyarországon is. A másik problémát az okozhatja, hogy a nők gazdasági aktivitása 30-34 éves korukban éri el a mélypontot. Ez arra mutat rá, hogy amíg ez a tendencia ebben az időszakban csökkenést mutat, nem várható az, hogy bekerüljenek a potenciális elit vezetők körébe. A társadalmi nem fontosságát aláhúzó érvelések nagy része szerint a nőket olyan jellemzők birtoklására szocializálják, amelyek nem egyeztethetők össze a menedzseri szerep igényeivel, és csökkentik annak a lehetőségét, hogy a szervezet felső fokaira jussanak.(ellen Fagenson, 1990: 267-268o. Nagy Beáta: Női menedzserek) Másképpen mondva, a sztereotípiák azok, amelyek a vezetővé válás útján a férfit segítik, a nőt pedig éppen ellenkezőleg hátráltatják. Ezek olyan köztudatban lévő sztereotípiák, amelyek a férfiakat éppen olyan jellemzőkkel látják el, amelyek gyakorlatilag ellentétesek azokkal, amelyekkel általában a nőket ruházzák fel. 27

Így például a férfiakat logikusnak, racionálisnak, agresszívnek, stratégiai gondolkodásúnak, függetlennek, erős küzdő szellemmel rendelkezőnek mutatják. A nők az általánosítás szerint pedig intuitívek, emocionálisak, engedelmesek, együttérzők, spontán gondolkodók, együttműködők. Ebből az következik, hogy a férfi az, aki jó vezetőnek és döntéshozónak számít, a nő pedig a hűséges támogatója és követője, annak ellenére, hogy ezek a sztereotípiák a társadalmi változások hatására folyamatosan változni látszanak. Ezek alapján a nők már hátrányos helyzetből indulnak egy vezetői pozíció megszerzéséért, mivel úgymond a magatartásúk, céljaik, az önmagukhoz, a családjukhoz, a karrierhez és a szervezethez való viszonyuk pont az elvárt tulajdonságokkal ellentétesek. 28

V.1.2 A szervezet működésének tulajdonítható tényezők Ez a megközelítésmód a szervezetet helyezi a középpontba. A szervezet, ahol a nők és férfiak tevékenykednek, előre meghatározza a mobilitást és az előrejutást a szegregációk között, illetve azokon belül. Ez viszont azt jelenti, hogy maga a szervezet segíti elő a foglalkozások nemek szerinti elkülönülésének további fennmaradását. Itt meg kell említeni Rosabeth Moss Kantert (1977), aki elsőként vizsgálta meg azt, hogy milyen szerepet játszanak a szervezeti, strukturális tényezők a nemek szerinti esélyek és lehetőségek szempontjából. Olyan nagy gazdasági szervezeteket vizsgált meg, ahol a hierarchia felső szintjein szinte kizárólag csak férfiak dolgoztak. A vezetésben résztvevő nők jelenléte, számukat tekintve jelképesnek volt mondható. Arról nem is beszélve, hogy a szerepük és ennek megfelelően hatalmuk is csekély volt. Ezt a vezetésen belül lévő nőkből álló csoportot nevezte el tokennek (magyar megfelelője szimbólum). 29

A tokenek olyan csoportok, illetve személyek, akik egy közösségen belül elenyésző 10-15 százalékos kisebbségben vannak (Kanter). A tokenizmus egyik legfontosabb jellemzője, hogy ez a jelképes csoport (a tokenek, azaz a nők) a domináns csoport (ez esetben a férfiak) ellenőrzése alatt vannak. A tokenek itt társadalmi csoportjuk képviselőjeként és nem egyénekként vannak jelen. Azoknak a nőknek, akik ebbe a csoportba tartoznak, meg kell küzdeniük azokkal az akadályokkal, illetve azzal a megkülönböztetéssel, amelyek őket sújtják. Ez például azt jelenti, hogy állandó középpontban állnak és teljesítménykényszer alatt kell dolgozniuk. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak kirekesztik őket a társaságukból. (Hasonlót magam is tapasztalhattam annál a cégnél, ahol édesanyám dolgozik). Egy nő, ha azt akarja, hogy a férfi munkatársai egyenrangú félként befogadják, kezdetben (első 1-2 év folyamán, vagyis amíg munkája terén látható eredményt nem produkál) állandóan bizonyítania kell. El kell felejtenie a nőies viselkedést, de igazán nem veheti fel a férfias magatartást sem, mert a férfiak ezzel szemben is elutasítókká válnak. 30

Szerintük az a legjobb, ha a nő semleges neművé válik, mert csak így van esélye bekerülni a fiú klubba. Ennél a nőtípusnál alakulhat ki a Méhkirálynő szindróma (Queen Bee Syndrome). Ennek értelmében a jelentős hatalommal rendelkező nők igen gyakran nagyon ellenségesen viselkednek a fiatal feltörekvőkkel szemben. Ez leginkább azzal indokolható, hogy ezek a női vezetők féltik a már kialakított, megszerzett pozíciójukat és sikereiket, mivel tudják, hogy jöhet egy fiatalabb, okosabb, ügyesebb, jobb, friss munkaerő és akkor rájuk már nem lesz többé szükség. V.1.3. A nemre, az egyénre és a szervezetre visszavezethető tényezők Ez a megközelítés új távlatokat nyit a nők szervezetben elfoglalt pozíciójában, ugyanis az előző két alfejezet tényezőit ötvözi egybe. 31

Ennek értelmében a nők azért nem tudnak előrejutni az üzleti hierarchia lépcsőin, mert ebben nemcsak a nemük, hanem a szervezeti kontextus és maga a társadalmi rendszer is akadályozza. Fagenson vizsgálódásai alapján azt a következtetést vonta le, hogy a nők kisebb mértékű karrier orientáltsága az olyan tényezők összhatásaként magyarázható, hogy a nők a férfiakkal ellentétben nem tanultak meg célokat felállítani, és előre megtervezni lépéseiket, inkább csak a feladatra összpontosítanak. Arról sem kell megfeledkezni, hogy a társadalomban a nőket nem mindig veszik komolyan, és ennek következtében kevés figyelmet és erőfeszítést szánnak arra, hogy segítsenek nekik a szervezeti előrejutásban. A nemre, az egyénre és a szervezetre visszavezethető tényezők kölcsönösen hatnak egymásra és együttesen befolyással vannak a karrier alakulására. A nők és férfiak esetében létezik egy karrier lehetőségeket ábrázoló modell, amit Powell dolgozott ki (1.sz. ábra). Ez az ábra társadalmi, szervezeti, személyi és családi tényezőket, illetve a szervezet döntéseit és az egyén cselekvéseit foglalja magába. 32

A társadalmi tényezőkön belül az első helyen a tradicionális normák szerepelnek, melyek értelmében a férfi helye a munkahelyen, a nőé pedig a tűzhely mellett van. Mára ugyan valamelyest változott, de ezek a normák mégis ugyanúgy érvényben vannak és éreztetik hatásukat. A második helyen lévő jogi tényezők a nők elleni diszkriminációt kívánják megszüntetni. A kormányzati program segítséget nyújthat főleg női munkavállalók számára a családi teendők és a munka összeegyeztetésében. A foglalkozások nemek szerinti szegregációja azt mutatja, hogy léteznek olyan állások, amelyek mind férfiak, mind külön a nők számára társadalmilag megfelelőek. Ez a tény sokszor nagy hatással van a fiatal generáció pályaválasztására, mivel gyakran ennek szellemében választ szakmát. A szervezeti tényezők esetében olyan összetevőket találunk, amelyek keretet szabnak az egyén lehetőségeinek. Ide tartoznak a tréningek, továbbképzések, mivel a szervezetnek biztosítania kell a maga számára szakmai utánpótlást. A karriertervezés arról informálja a szervezetet, hogy az egyén, azaz a munkavállaló számára melyek azok a karriercélok, amelyeket meg tud valósítani. 33