Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. III. évf. 9. szám 2004. szeptember

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége III. évf. 9. szám 2004. szeptember

Béres hirdetés

Építkezünk tovább Gondolatok a Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2004 elé Néhány éve volt alkalmam a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Missziós Nyilatkozat megszerkesztésében részt venni. Ez az alapdokumentum, amely a Szövetség szinte minden kiadványában megjelenik. Úgy hiszem, elôbb vagy utóbb elgondolkodik rajta az Olvasó. Ahogyan azt az iskolában tanították, a Missziós Nyilatkozat így a miénk is hitet tesz egy olyan, hosszú távra szóló kötelezettségvállalás mellett, amely tagjainak a gyógyszerész szakma stratégiai alakítása területén rögzít elveket, ad kapaszkodókat. Születésekor az ember magával hozza a genetikai sajátosságait. Ezt követôen a gyermek- és ifjúkor során szelíd, vagy erôteljes családi, környezeti motiváció segítségével kialakítja azokat a mentális, intellektuális és kulturális alapnormáit, amelyek megmásíthatatlanul hozzá tartoznak a személyiségéhez. Ezek adnak aztán évtizedeken át kapaszkodót képessége fejlesztésében, céljai megvalósításában, harmóniát életvitelében, amelyet szerencsés esetben megelégedett és sikeres életút fémjelez. Ezt hívjuk kiegyensúlyozottságnak, az eredményesség lehetôségének. Egyetemet végeztünk, így lehetôségünk, sôt egyéni és társadalmi elkötelezettségünk van a kiteljesedett értelmiségi létre. Gyógyszerészek vagyunk, így jórészt közös a szakmai életünk determinációja. Az 1989-es társadalmi és politikai struktúraváltás megnyitotta számunkra a távlatokat. Ezek módot adnak a gyógyszerészet formálására, céljainak megfogalmazására, a megvalósításhoz szükséges eszközök megszerzésére, a folyamatok befolyásolására és az irányításában való részvételre. A stratégia kialakítása csak rajtunk múlik. Ne keressünk mentségeket, se bûnbakot, ne bújjunk semmi mögé. A kiérlelt szakmai elképzelések irányát semmi nem befolyásolja, csak mi magunk. A célkitûzések megvalósításának ütemét megjósolni már nehezebb. Ez valóban függ többek között az általános gazdasági produktumtól, az egészségpolitikai prioritásoktól, a politikai és államigazgatási súlypontoktól, amelyek befolyásolására alkalmas módszer a lobbizás. Tehát: stratégia, környezet-elemzés és lobbi. A Gyógyszerészek Országos Kongresszusa elôdje, az 1991. évi kecskeméti Magángyógyszerész Konferencia látni engedte azt a szellemi erôt és tenni akarást, ami ebben a szakmában és a képviselôiben rejlik. Ma is benne van! Igaz, különbözô okok miatt (amelyek boncolgatása most nem célom) nem mindig sáfárkodtunk jól energiáinkkal. A lehetôség összehozott minket, a szaladó szekérre sokan ráfértek, átmeneti megosztottságot követôen még az egyetemes gyógyszerész harmónia is felsejlett a horizonton, amikor leraktuk a tradicionális régi/új gyógyszerészet alapjait. A közelmúltban került látókörömbe egy régi bibliai alapigazság. Amikor megromlik egy kapcsolat és már nem is tudod, hogy hol bicsaklott meg, ki és miért a hibás, vissza kell térni az alapokhoz. Magunk mögé kell utasítani a konfliktusokból származó torzulásokat és újra, a korábban lefektetett alapértékek fonalát felvéve építkezni, mindenáron elkerülve a zsákutcát. Legalább egy dologban egészen biztosak lehetünk. A gyógyszerészet fô stratégiai eleme a közvetlen lakossági ellátásban a betegorientáció (ld. Missziós Nyilatkozat 8. pontja). Ennek a megvalósításához vezetô út a gyógyszerészi gondozás. Ezt építjük akkor, amikor szakmai értelemben vett szellemi felkészültségünket erôsítjük, amikor közgazdasági ismeretekre teszünk szert, amikor módszereket keresünk a kommunikáció minél hatékonyabb mûködtetésére, s amikor áttekintve és elemezve a szakmapolitikai és gazdasági környezetet, befolyásolni akarjuk a döntéshozatalt. A gyógyszerészi gondozás ma az egyetlen lehetôség, ami átvezet minket a globalizált piacgazdaságba és segít túlélni minden szerkezet- és tulajdonosváltó átalakítási törekvést. Errôl szól a GYOK 2004. A kongresszuson is építjük a gyógyszerészi gondozási tevékenységünket (labordiagnosztika), áttekintjük a környezetet (gyógyszerészi praxis) és lobbizunk (szakmapolitikai nap és fórum). Az arányok 1991 és 2004 között ugyan változtak, de a stratégiai cél ugyanaz. Mindenkit szeretettel várunk! Dr. Mikola Bálint Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Samu Antal Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Fotó: Hilbert Péter Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail: info@gmrt.hu Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA Gyógyszertár III. évf. 9. szám 1

A Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2004 programjáról az állami, szakigazgatási és szakhatósági szervezetek vezetôi adnak helyzetelemzést és vázolják fel az év hátralévô feladatait, a jövôt formáló programjukat. Ezt követôen a politikusoké a szó. A parlamenti pártok vezetô egészségpolitikusai, akik tavaly is a vendégeink voltak, igen figyelemre méltó idôszakban adnak rövid tájékoztatást arról, hogy mit sikerült terveikbôl megvalósítani, változtatnak-e és mennyiben, meghirdetett egészségpolitikájukon. Stratégia környezettanulmány lobbi írtam az évek óta nem változó gondolatmenetet egy korábbi írásomban. Hogyan építettük fel a Gyógyszerészek 2004. évi kongresszusa programját? Nézzük csak sorjában: Amikor a GYOK 2004 rendezvényeit elôkészítettük, az elsô (stratégiai) elem alapelveit tekintve a gyógyszerész társadalomban nem voltak kétségek. A gyógyszerészi gondozás programját kell tovább folytatnunk. Ez volt az elôzô öt év vezérfonala, s ma is az. Számos fontos szakterület egyikének további élettani és terápiás bemutatását (diabetes, asthma-allergia, mozgásszervi megbetegedések, daganatos betegségek stb.) terveztük, amikor felmerült az igény labordiagnosztikai ismereteink elmélyítésére (csütörtök). Valljuk meg ôszintén, ezen a szakterületen felkészültségünk meglehetôsen hiányos. Az ellátó rendszerek fejlesztése nemzetközi szinten arrafelé halad, hogy a beteg számára a gyógyszertárban, a gondozási programok keretén belül (Franciaország), sôt otthon (Hollandia, Svédország) nyújtsunk lehetôséget, aktuális egészségi állapota feltérképezéséhez, az egyes diagnosztikai eljárások alkalmazásával. Számos tesztanyag szerezhetô be ma már a gyógyszertárakban. Terveink között régóta szerepel az egyes diagnosztikai eljárások gyógyszertárba telepítése. (Ennek kezdeményezésérôl már komoly dokumentáció lelhetô fel a MOSZ és az egyes szakhatóságok közötti levelezésben.) Elsôrangú, a szakterületi praxist élvonalban gyakorló orvosok avatnak be minket akkreditált továbbképzésen a korszerû ismeretekbe. A második a szakmai és gazdasági környezet alakulásának elemzése már meglehetôsen problémás terület. A Gyógyszertár hasábjain a kollégák részletekbe menôen tájékozódhattak a tavalyi kongresszus óta eltelt idôszak szakmapolitikai eseményeirôl. Ezek amellett, hogy olykor váratlanul új elemeket sorakoztattak fel az egészségpolitikai célkitûzések között (rendszerint a szakigazgatásban alkalmazott szakértôk tanácsadók kormánybiztosok személyében bekövetkezett változásokkal igen szoros koherenciában), a kiszámítható, ám a gyógyszerellátás számára igen kedvezôtlen (GVH) piaci hatások erôszakos érvényesítését is felerôsítették. Mindehhez kormányzati és politikai átrendezôdés társul, amelynek végkicsengését e sorok írásakor még meg sem lehet megjósolni. Okulva viszont az eddigi tapasztalatokból, amelyek szerint a kormányzatban és a szakigazgatásban szerepet vállaló személyiségek majdnem mindegyike karakteres elképzelésekkel lát hozzá a tevékenységéhez, s szakterületétôl függetlenül kötelességének érzi az egészségügy és az oktatás megreformálását, most sem várható más. Valahol ez persze törvényszerû, hiszen a sokszor hangoztatott gondolat szerint csak egészséges és mûvelt társadalommal lehet gazdaságot, nemzetet és országot építeni. Ha nincs dinamikus gazdaság, nincs elegendô nemzeti jövedelem sem, ez pedig gátat vet az egészségügyi ellátó rendszer tôkeigényes fejlesztésének. Így zárul a kör. Bizonyos tehát, hogy a gyógyszerellátás szakmai, gazdasági környezete változóban van. Hogy mik a tervezett fô irányok? A válaszokra két napot szánunk (péntekszombat). A szorosabb értelemben vett szakmai környezet, a gyógyszerészi praxis bemutatásában (péntek) vállalt szerepet a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal és a Magyar Kórházszövetség vezetôje ugyanúgy, mint a kutató farmakológus és farmakoterapeuta, valamint a gyakorló magángyógyszerész. Mindig fontosnak tartottuk a nemzetközi szakmai környezet áttekintését, ami stratégiai célkitûzéseink megvalósításának ütemezését, finom hangolásait segíti. Ezzel összefüggésben kerül sor a gyógyszerészi gondozás nemzetközi elôadássorozatára (technikai okokból, szinkrontolmáccsal, egységes délutáni blokkban). Az elôadókat a MOSZ elnöke a 2004. évi FIP Kongreszszus programjai alkalmával kérte fel. A szakmai és gazdasági kérdések gondolati átvezetését (péntekrôl szombatra) egy gyógyszer-kereskedelmi és menedzserprogram, valamint a gyógyszerellátás jogi környezetét legfrissebben szabályozó jogmagyarázat oldja meg. A szakmapolitikai nap programját (szombat) úgy építettük fel, hogy délelôtt egy domináns szakmai vezérelôadást követôen A szakmai és gazdasági környezet áttekintését, az egészségpolitikai stratégiák megismerését célzó két nap (péntek-szombat) programját közös, nyílt fórum zárja. Az utak és lehetôségek bemutatását tervezzük a Piacszabályozás a gyógyszerellátásban címen meghirdetett, a márciusi munkakonferencia gondolatmenetét aktuálisan folytató (vasárnapi) elôadásokban. Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az elôadásokra, amelyeken az alkotmánybíró, az Európa Parlament munkatársa, a közgazdász és a politológus szakember a saját szakterületének szabályai szerint elemezte: lehet-e hosszú távon is létjogosultsága a lakossági gyógyszerellátásban a szabályozott piaci viszonyoknak, s ha igen, melyek azok a szabályozási pontok, amelyek segíthetik a gyógyszerészetet társadalmi feladatainak ellátásában, illetve mit várnak el a betegek a gyógyszerészi hivatás mûvelôitôl a szociális piacgazdaság körülményei között. Márciusban azzal fejeztük be ennek a témának a tárgyalását, hogy ôsszel új elôadókkal és új szakterületek képviselôivel folytatjuk a gyógyszerészek jövôképének alakítása és a gyógyszerészet jövôje szempontjából egyaránt kiemelkedô fontosságú stratégiai kérdéskör megvitatását. Mostani elôadóink között üdvözölhetjük az államigazgatási gyakorlatot is szerzett, szociológiával foglalkozó oktató közgazdászt, a vállalkozásetikát vizsgáló gazdasági és média-szakembert, a gyógyszerészi tevékenységgel szemben támasztott igényeket kutató orvos-szociológust és a gyógyszertári vállalkozások jogi és gazdasági útvesztôiben rengeteg tapasztalatot gyûjtött jogász-közgazdász szakembert. Elôadásaikat hallgatva bizonyára most is sok hasznos, megszívlelendô és érdekes információval leszünk gazdagabbak. A kongresszus programjaira igen nagy az érdeklôdés. Minden eddigi évet meghaladó a gyógyszerész kollégák elôzetes regisztrációja, s a kiállító területek is júniusban megteltek. Szállodai férôhely ugyan már nincsen, de a rendezvényen napi regisztrációval is részt lehet venni. Minden adva van tehát egy elmélyült gondolatcseréhez. M.B. 2 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

Gyógyszerészek Országos Kongresszusa 2004. A magyar gyógyszerész Európa polgár Október 7. csütörtök Emeleti elôadóterem 10.00 12.30 Gyógyszerészi Gondozás Labordiagnosztikai ismeretek I. akkreditált MOSZ továbbképzô program 13.00 14.00 Ebéd 14.00 16.00 Labordiagnosztikai ismeretek II. 13.00 14.00 Ebéd 14.00 16.30 Nemzetközi tapasztalatok a FIP és az EuroPharm Fórum reprezentánsainak tolmácsolásában 17.00 MOSZ 2004. évi közgyûlése 09.30 12.30 MOSZ Ifjúsági Fórum Földszint elôadóterem 16.00 16.30 A megfázás háttere és kezelési módjai Up to date percek a gondozásról Október 8. péntek Gyógyszerészi praxis 09.00 Megnyitó Emeleti elôadóterem 14.00 16.50 Cégelôadások 14.00 16.00 Könyvelôk Klubja Patika Magazin est GM + Melinda est Október 9. szombat Emeleti különterem 09.30 12.30 Hazai tapasztalatok a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, a Semmelweis Egyetem, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magyar Kórházszövetség elôadóinak prezentációjában Menedzserprogram: A gyógyszerforgalmazás arányváltozásai (Novartis) Szakmapolitikai Nap Emeleti elôadóterem 09.30 12.30 Plenáris elôadások a Szegedi Tudományegyetem, a Miniszterelnöki Hivatal, az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Tisztifôorvosi Hivatal és az Országos Gyógyszerészeti Intézet vezetôinek részvételével 13.00 14.00 Ebéd 14.00 17.30 Fórum a parlamenti pártok egészségpolitikusai és a szakmai szervezetek részvételével Fogadás a kongresszus résztvevôi számára Novartis est Október 10. vasárnap Emeleti elôadóterem Gazdasági, jogi, szakmapolitikai kérdések 09.00 12.30 A gyógyszerellátás, a piaci, a gazdasági, a szakma- és társadalompolitikai szakterületek elôadóinak tolmácsolásában 12.30 A kongresszus zárása Gyógyszertár III. évf. 9. szám 3

Mérföldkô vagy múló pillanat? Túldimenzionálni nem érdemes, viszont alábecsülni sem szabad, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság szeptember 8-án közös elôterjesztéssel fordult az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium szakfôosztályának vezetôjéhez, melyben kezdeményezte, hogy kezdôdjenek a gyógyszerészi gondozás hazai bevezetésérôl és elismertetésérôl az állami vezetés és a szakmai szervezetek között tárgyalások. Mérföldkô ez az esemény a hazai gyógyszerészet történetében, még akkor is, ha ma egyáltalán nem lehet még tudni: érdemi tárgyalások kezdôdnek-e vagy sem, s ha igen lesz-e megállapodás vagy sem, továbbá fennmarad-e a szakmai érdekvédelmi szervezetek legutóbbi idôszakban kialakult együttmûködési szándéka a gyógyszerészi gondozásban. Mérföldkô, hiszen elôször jutott odáig a gyógyszerész társadalom, hogy errôl a gyógyszerészet történetében majdan minden bizonnyal paradigmaváltásnak minôsített új szakmai irányzatról a három meghatározó szervezet egyeztette és összehangolta az álláspontját és érettnek ítélte a helyzetet arra, hogy az államigazgatással a témában egyeztetéseket kezdeményezzen. Másként fogalmazva, szervezeteink megítélése szerint a gyógyszerész társadalom készen áll arra, hogy szabályozott körülmények között, a mindennapok gyakorlatában valósítsa meg mindazt a többletfeladatot, ami a gyógyszerészi gondozás intézményesített bevezetésekor várhatóan rá hárul. És ez még akkor is igaz kell legyen, ha reálisan arra lehet számítani, hogy sok idô telik majd el az egyeztetésekkel, sôt, ha valamikor majd eljutunk a megvalósulásig, akkor sem lesz várható, hogy minden patika, minden betegét, azonnal gondozói programjának áldásaiban részesítse. Az alkalom mindenesetre indokolja, hogy végezzünk egy rövid összegzést az eddig bejárt útról és nézzük meg azt is, hogy milyen következményekkel kell számolni a továbbiakban. A szakma belsô fejlôdésérôl A gyógyszerészet 20. századi fejlôdéstörténetének ismeretében a tévedés kockázata nélkül vállalható az a megállapítás, hogy szükségszerûen jutott el a szakma a gyógyszerészi gondozás kapujába. A Gyógyszertár egy korábbi számában Gondolatok a családi patika kapcsán kibontakozó vitához címmel A négyek már részletesebben foglalkoztak a gyógyszerészet trendjeivel és megállapították, hogy a változásokat részben a gyógyszerészet belsô fejlôdése indukálta, részben a társadalmigazdasági környezet kihívásai generálták. A 20. század elején a társadalomnak még a gyógyszerkészítô gyógyszerész -re volt szüksége, hiszen a gyáripar kifejlôdésének korai szakaszában a gyógyszertárakban a gyógyszerkészítô munka dominált. A gyártási volumen növekedése, a toxikus gyógyszerek térhódítása és a kereskedelmi kapcsolatok szélesedése késôbb a gyógyszerész gyógyszerellenôrzô szerepét tette fontosabbá. Majd a hatóanyagok számának ugrásszerû emelkedése, az új gyógyszerformák térhódítása miatt a gyógyszerésznek gyógyszerszakértôvé kellett válnia, a mellékhatások, interakciók súlyának felismerése valamint a gazdaságossági kérdések elôtérbe kerülése pedig a klinikai gyógyszerészet -et hozta magával. A fogyasztói társadalom kialakulása együtt járt az öngyógyítás-öngyógyszerelés megjelenésével, aminek következtében a gyógyszerésznek ma már az önmagát kezelô beteg gyógyszerválasztásáért és egészségének helyreállításáért is felelôsséget kell vállalnia. A gyógyszerészi gondozás pedig a prevencióban, a betegségek korai felismerésében és a gyógyszeres terápia követésében jelöli ki a gyógyszerész legújabb szerepét. A száz éve tartó átalakulási folyamat mennyiségi változásai napjainkra tehát minôségi változást eredményeztek. Az eddigi termékközpontúság, mint a gyógyszerésszel szembeni elvárás megmaradt, mert továbbra is ô a gyógyszer szakértôje, azonban a beteg ember gyógyszerelésének irányítása, felügyelete, gondozása úgyszintén középpontba került. A gyógyszerészet tehát kétpólusúvá vált. (Gyógyszertár, 2003. május-június). Amikor az elmúlt évszázad történetének fôbb szakmai állomásait vesszük sorra, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a múlt század közepéig az európai gyógyszerészet trendjeibe a hazai gyógyszerészet is belesimult, azonban a II. Világháborút követôen néhány évtizedig több vonatkozásban izolált pályán haladtunk. Ez a szakma belsô tartásának és hivatástudatának köszönhetôen komoly fejlôdést eredményezett a gyógyszerészet szakmai színvonalában és felkészültségében, ugyanakkor a szociális piacgazdasággal és fogyasztói társadalom kialakulásával együtt járó változások a hazai gyógyszerészetet nem érintették meg. A szocialista gyógyszerellátás viszonyai között sokáig nem kellett szembesülnünk azokkal a tendenciákkal, amelyekkel Európa nyugati felében kollégáink már a hatvanas évektôl számoltak. Így az elmúlt tíz évben egyszerre zúdult ránk az öngyógyítás-öngyógyszerelés, a fogyasztói magatartás megváltozása, a gyógyszerkincs dinamikus növekedése, a költségtudatosság, a robbanásszerû egészségtechnológiai fejlôdés, az egészségügyi finanszírozás válsága és a globalizáció. Mindez azzal járt, hogy a struktúraváltással, privatizációval, a jogi és gazdasági környezet mindennapos változásaival együtt kellett végrehajtani a gyógyszerészi munka belsô szakmai tartalmának erôltetett ütemû átalakítását és az új kihívásoknak való megfelelés olyan fizikai, szellemi és lelki terheket rakott a gyógyszerész társadalom vállára, amelynek elviseléséhez minden energiáját igénybe kellett vennie. Szerencse, hogy a nagy átalakulásban a stabil alapok megvédtek a súlyosabb szakmai problémáktól. A közelmúlt történéseirôl Részben a fentebb vázolt folyamatoknak, részben a változásoktól való természetes ódzkodásnak tudható be, hogy a gyógyszerészi gondozás gondolatának hazai elfogadtatása sem szervezeteink életében, sem a mindennapok gyakorlatában nem volt zökkenômentes folyamat, annak elle- 4 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

nére, hogy mint láttuk szükségszerû következménye a szakma fejlôdésének és a társadalmi környezet átalakulásának. Azonban szégyenkeznünk sem kell. Már a kilencvenes évek elsô felében megjelentek a különbözô híradások a gyógyszerészi gondozás ideájának intézményesített bevezetésérôl. Dr. Stájer Géza professzor, a szegedi egyetem gyógyszerészkara akkori dékánjának rendszeresen megjelenô publikációit kell elsôsorban megemlíteni, aki dékáni mûködése során folyamatosan hangsúlyozta a gondozási szemlélet szükségességét. Ma már a gyógyszerész képzô helyeken a gyógyszerészi gondozás a kurrikulum része lett, tankönyv jelent meg ebben a témában, tudományos kutatások zajlanak, doktori disszertációk készülnek. Szakmai érdekvédelmi szervezeteink közül mint már oly sok más témában a MOSZ ébredt elôször. A Szövetség elnökének személyes tengeren túli szakmai kapcsolatait felhasználva sok fiatalnak biztosított több hetes amerikai tanulmányúton való részvételt a gyógyszerészi gondozás egyik fellegvárában a Tennessee-i Egyetemen. A MOSZ továbbképzéseket szervez a szakmai felkészülés jegyében és konferenciáin is évek óta napirenden vannak a gyógyszerészi gondozás szakmapolitikai aspektusai. És amikor évekkel ezelôtt egy doktori diszszertáció részeként felmerült az igény egy nemzetközi standardok figyelembe vételével elôkészített hazai adaptációs vizsgálat lefolytatására is, a MOSZ szervezetileg és sok tagjának személyes közremûködésével is a kísérlet mellé állt. (Most látszik igazán, milyen kár, hogy a vizsgálat az engedélyezô hatóság és a kamara elutasító magatartása és érdektelensége okán nem valósulhatott meg.) Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nagyon sok gyógyszertár régóta magáénak vallja a betegcentrikus gyógyszerészetet és saját eszközeivel igyekszik a gyógyszerészi gondozás szellemiségét a napi gyakorlatban érvényre juttatni. A gyógyszerészi gondozás sajátos aspektusból került a látótérbe 2002-2003-ban, amikor a kormányprogram a családi patika modell kialakítását tûzte ki célul. A rosszul megfogalmazott törekvések és részben más okok miatt ez a kezdeményezés a gyógyszerész szakma ellenállását váltotta ki, mígnem a különbözô egyeztetéseket követôen az OEP fôigazgatója egy kongresszuson ki nem mondta: amikor a családi patika modellrôl beszéltek, akkor a gyógyszerészi gondozásra gondoltak. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez a bejelentés milyen mértékben fedte a valóságot, fôleg az ellátásszervezôkrôl (újabb kori elnevezéssel térségi egészségszervezôkrôl) készített tervezetek tükrében, de tény: az államigazgatás is elkezdett foglalkozni a gyógyszerészi gondozás témájával. Napjaink Köztudomású, hogy idén frekventált szakmapolitikai üggyé vált a gyógyszerpiaci rendtartásról szóló új jogszabály(ok) elôkészítése kapcsán a gyógyszerpiac újraszabályozása és a lakossági gyógyszerellátás liberalizálása. Ennek a vitának a fôbb állomásai az elôzô Gyógyszertár(ak)ban olvashatók, így a részletezésükre most nem érdemes kitérni. A MOSZ álláspontja kezdetektôl az volt, hogy a strukturális kérdésekrôl nincs értelme tárgyalni, de a patikai szolgáltatások fejlesztésének lehetôségeirôl folytatott egyeztetésekben készséggel részt veszünk. Ezzel a taktikai elemeket is felvonultató stratégiai állásponttal járt együtt (mivel a társszervezetek is elfogadták), hogy a gyógyszerészi gondozás az államigazgatási egyeztetések témájává vált és akkor, amikor körvonalazódott az imént említett elvárás realitása, a szakma szakmai és morális kötelességévé vált a gondozással kapcsolatos elképzeléseinek minisztériumi elôterjesztése. Örvendetes, hogy a szakmai érdekvédelmi szervezetek idén már nem elôször úgy döntöttek, hogy megpróbálják nézeteiket összehangolni és közös elôterjesztést készítenek. Hosszú hetek egyeztetéseinek, kompromisszumainak a végeredménye a MOSZ, az MGYT és az MGYK közös anyaga, amely szeptember elején került a minisztériumba, és amelynek a megszületése e cikk elején mérföldkônek neveztetett. Mire számíthatunk? E sorok írásakor még nem tudni, hogy a szaktárca jelenlegi vezérkara az új kormányban is változatlan összetételben kap-e szerepet, módosulnak-e a pozíciók, vagy új felsô vezetése lesz a minisztériumnak. Hasonlóképpen bizonytalan a szakfôosztály jövôbeni sorsa is. Csak remélni lehet, hogy bármelyik lehetséges változat válik valósággá, az eddigi megállapodások érvényessége nem kérdôjelezôdik meg és érdemi tárgyalásokat lehet folytatni a gyógyszerészi gondozás elfogadtatásáról. Ha így lesz, elôször is egyeztetni kell az orvosszakma szakmai és érdekvédelmi szervezeteivel, mert a gondozás az eddiginél jóval összehangoltabb együttmûködést feltételez az orvos és a gyógyszerész között. Az eddigi tapasztalatok alapján számítani lehet arra, hogy egyes orvoskörök megkérdôjelezik a gyógyszerészek felkészültségét és szakmai kompetenciáját. Nem hanyagolhatók el a sokszor csak sejtetett egzisztenciális ellenvetések sem, bár logikai alapon és külföldi adatokkal könnyen bizonyítható, hogy a gondozási program bevezetése termelni fogja az orvosnak az ellátandó beteget. Meg kell találni azokat a pontokat is, amelyek segítségével a gyógyszerészet kapcsolódni lesz képes a népegészségügyi programhoz. Nagyon komoly egyeztetésekre kell felkészülni a gondozási program szakmai tartalmának meghatározása, személyi és tárgyi feltételeinek kialakítása, adminisztrációs hátterének és minôségbiztosítási követelményeinek a meghatározása területén. Ennek során a korábban elutasított adaptációs vizsgálatokat is el kell majd végezni. Ne feledjük, minden országnak így hazánknak is sajátos az egészségkultúrája, egészségügyi ellátó rendszere, a gyógyítás hagyománya, másokétól különbözik az orvoshoz fordulás és a patikába járás gyakorlata, ezért nem lehet egyetlen ország gyakorlatát sem gondolkodás nélkül átvenni. Minden bizonnyal a jogszabályi környezetet is érinteni fogják a változások. Éles viták várhatók a finanszírozás területén is. Nem tudjuk, hogy mekkora összeget szán(hat) a kormányzat erre a programra, de nem képzelhetô el, hogy a gondozás befogadását követôen annak finanszírozása a jelenlegi árrésrendszer keretei között valósuljon meg. Új szisztémát kell kidolgozni, amely ugyan figyelembe veheti az egyes országok gyakorlatát, de szervesen kell illeszkednie a hazai struktúrához is. Döntés szükséges, hogy az egyes szintek finanszírozása a fejkvóta alapú rendszerekhez, vagy a teljesítményhez kötött finanszírozási rendszerekhez igazodik-e (vagy egészen más finanszírozási technika kerül-e bevezetésre). Mint mindig, amikor pénzrôl van szó, itt is nagy vitákra lehet számítani. Az eddigiekbôl is látható, hogy hosszú és komoly egyeztetések, nagy ütközések várhatók. Jó lenne, ha a mostani elôterjesztés kapcsán kiizzadt szakmai konszenzus a tárgyalások során mindvégig megmaradhatna. Ez még talán a fentebb soroltaknál is körültekintôbb egyeztetéseket feltételez és igen nagyfokú szakmaszeretetet igényel. Közös felelôsségünk, hogy szeptember elejének története mérföldkô legyen és ne csak egy múló pillanat. Hankó Zoltán Gyógyszertár III. évf. 9. szám 5

Elôzetes megfontolások a gyógyszerészi gondozás magyarországi bevezetésének feltételeit összegzô egyeztetésekhez Az MGYK, a MOSZ és az MGYT közös javaslata Elôzmények A gyógyszerészet fejlôdésének világszerte tapasztalható tendenciája, hogy az eddig elsôsorban termékcentrikus gyakorlat, amely a gyógyszer, mint termék minôségére, a gyógyszerbiztonságra, a gyógyszerkészítésre és a gyógyszerforgalmazás feltételeinek megteremtésére koncentrált, értékeinek megtartásával egyre inkább betegcentrikussá válik. Ezt elôsegíti a szakma belsô átalakulása, mint pl. a magisztrális gyógyszerkészítés súlyának mérséklôdése, a nagyhatékonyságú gyógyszerek és gyógyszerkészítmények forgalomba kerülése (amivel együtt jár a gyógyszeres kezelés kockázatainak az emelkedése), a készítményszám (és különösen a vénynélküli készítmények számának gyorsütemû emelkedése, az interakciók fontosságának növekedése, a klinikai gyógyszerészet megjelenése stb.) és segítik a társadalomban bekövetkezett változások is. Ez utóbbiak közül meghatározó a fogyasztói társadalom további fejlôdése, az egészség, mint érték fontossá válása, az egyén felelôsségének növekedése saját egészségének megtartásában, az öngyógyítás-öngyógyszerelés térhódítása, az alternatív terápiás módszerek megjelenése, az egészségügy finanszírozásának világméretû válsága, a költségtakarékosság és a költséghatékonyság elôtérbe kerülése stb. A szakma betegcentrikussá válása több évtized óta tartó folyamat, melynek meghatározó állomása volt a gyógyszerszakértô gyógyszerész megjelenése, a klinikai gyógyszerészet kialakulása, az öngyógyszerelésöngyógyításban való fokozottabb részvétel. Az elmúlt évtizedben jelent meg és vált egyre dominánsabbá a fejlett világ gyógyszerészetében a gyógyszerészi gondozás elmélete és gyakorlata, amely az eddigi fejlôdés szerves következménye és folytatása. A gyógyszerészi gondozás A gyógyszerészi gyakorlat változásának legújabb hulláma a gyógyszerészi gondozás (pharmaceutical care) az USA-ból indult. Kiváltó oka, hogy: sok a gyógyszereléssel összefüggô egészségkárosodás, a gyógyszer compliance általában elégtelen: a primer non-compliance nemzetközi adatok szerint 15-20%, a szekunder non-compliance változó, befolyásolja a betegség jellege, súlyossága, a laikus hipotézis, az információ hiány, a bizalmas kapcsolat mélysége, a gyógyszerszedés körülményei, a gyógyszerek melléhatásai, a krónikus gyógyszerszedés, a gyógyítás nem eléggé költséghatékony, fontossá válik a betegek életminôsége, növekszik a betegek egészségtudatossága. A gyógyszerészi gondozás célja a hatásos, biztonságos és minôségi terápia megalapozása, a betegek életminôségének javítása, a beteg tartós gondozása, a gyógyszerész felelôsségének megteremtése a gyógyszeres terápiáért és a költségtakarékosság. Módszere, hogy gondozási terv alapján a gyógyszerész bekapcsolódik a prevencióba, a beteg életmódjának alakításába és a beteg terápiáját követi. Megismeri és megoldja a beteg gyógyszerelési problémáit, megóvja ôt a veszélyektôl. A gyógyszerészi gondozást végzô gyógyszerész szoros kapcsolatot alakít ki a beteggel és az ôt kezelô orvossal. A gyógyszerészi gondozással a gyógyszerész tevékenységének középpontjába a beteg kerül. A gyógyszerészi gondozás elveit és gyakorlatát a WHO, a FIP, az Europharm Forum és a PGEU elfogadta, továbbá a gyógyszertári gyakorlat nemzetközi szabványaként készített Helyes Gyógyszerészi Gyakorlat (Good Pharmaceutical Practice) is részletesen leírja mûvelésének feltételeit. Több népegészségügyi szempontból igen fontos területen (pl. asztma, diabetes, hypertonia) már nemzetközileg egységes programok készültek, újabbak kialakítása folyamatban van. Ezekre jellemzô, hogy krónikus, nagy lakosságszámot érintô népbetegségek, a betegek jelentôs hányadánál nem vagy késve kerül diagnosztizálásra a betegség, a diagnosztizált betegek kezelése nem eléggé hatékony, a betegek gyógyszer compliance-e rossz, a szövôdmények és társult betegségek kockázata nagy, kezelésük magas interaktív kockázattal terhelt, öngyógyszerelésük kockázatos, gyógyszerelésük költséghatékonysága javítandó. Valamennyi kidolgozott program egységes elvekre épül és meghatározza a gyógyszerészi gondozás különbözô szintjeit. A nemzetközi szinten az Europharm Forum és a WHO közös bizottsága dönt az elvekrôl, a nemzeti szinten az Europharm Forumba delegáltak és az adott ország gyógyszerészi szervezetei által létrehozott nemzeti csoportok irányítják a gyakorlatot, a helyi szinten a gyógyszertár a kijelölt felelôs gyógyszerész irányításával hajtja végre a gyógyszerészi gondozás napi gyakorlatát. Európában az Europharm Forum az elsôdleges letéteményese a gyógyszerészi gondozási programok szervezésének és fejlesztésének. Az egyes betegségek gyógyszerészi gondozási szintjei a következôk: I. szint: primer prevenció, az egészséges életmód promóciója: a magas rizikójú (és egyéb) személyek informálása, a helyes életmód megismertetése. II. szint: Az I. szint + a korai diagnózis elôsegítése a szûrési programban való részvétellel, a kiszûrt beteg orvoshoz irányítása. III. szint: Az I. és a II. szint + az orvos által kezelésbe vett beteg gondozása, terápiájának, gyógyszerhasználatának követése, compliance-ének növelése, gyógyszerbiztosítás, adatkezelés. A program szervezésének néhány szempontja 1. A hazai adaptációs vizsgálatok lefolytatása, reprezentatív módszerekkel kiválasztott gyógyszertárakban lefolytatott modellkísérletek kiértékelésével. 2. Jogszabályi feltételek vizsgálata, megteremtése. 3. A tevékenység kontrolljának biztosítása. 4. Finanszírozás biztosítása. A program szervezésének alapvetô feltétele a tárgyi és személyi feltételek szükségességének felmérése, annak biztosítása, így pl.: megfelelô tárgyi feltételeket kell biztosítani a gyógyszertárban (pl. intim sarok, elektronikus adatkezelés, egyszerû diagnosztikai vizsgálatok végzésének lehetôsége), tanfolyamon való eredményes részvétel, ahol az élettani, kórélettani, farmakológiai, kommunikációs, adatkezelési, diagnosztikai vizsgálatvégzési és értékelési ismereteket a gyógyszerész elsajátíthatja, betegeknek szánt információs anyagok biztosítása. 6 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

A gyógyszerészi gondozás programja azért elônyös, mert a gyógyszerész megfelelô ismeretekkel rendelkezik a gyógyszerekrôl, a betegségrôl, a terápiáról, a prevencióról, javíthatja a beteg compliance-t, képes az ismeret átadásra, képes a gyógyszerelési problémák megoldására, képes a terápia monitorozására, képes az egészséggondozásban, mint közösség részt venni; a gyógyszertárban a lakosság 5%-a naponta megfordul, a betegek mintegy 2/3-a mindig ugyanabba a gyógyszertárba megy, a betegek fele mindig ugyanazt a gyógyszerészt keresi fel, a gyógyszertári betegek jelentôs százaléka elsôként a gyógyszerészhez fordul (gate keeper), a Helyes Gyógyszertári Gyakorlat normarendszere rögzíti az egészségmegôrzés és a prevenció gyógyszerészi feladatait, a külföldi modellkísérletek jó eredményt hoztak. Közvetlen és közvetett elônyös hatása a gyógyszerészi gondozásnak: a betegség korai detektálása, a beteg korai orvoshoz irányítása, a folyó gyógyszeres kezelés egyéni optimalizálása, indikációk és kontraindikációk, interakciók, beteg compliance, megfelelô dozírozás, mellékhatás területén, speciális gondoskodás a kórházi elbocsátás után, javítja a beteg ismereteit és erôsíti a felelôsségtudatát. Összegezve a gyógyszerészi gondozással ki lehet küszöbölni a helytelen gyógyszerhasználat fatális következményeit és javítható a gyógyszeres terápia hatékonysága. A gyógyszerészi gondozási program célkitûzései részben a program-szervezéshez (prevencióba való bekapcsolás, detektálásba, gondozásba való bevonás, az adott betegség menedzsment modelljének kiépítése, megfelelô dokumentáció kialakítása és a modell hatékonyságának ellenôrzése), részben a terápiás célkitûzésekhez kapcsolódnak (korai diagnózis elôsegítése, hatékony terápia kialakítása, szövôdmények kialakulásának, kockázati tényezôknek a csökkentése, a gyógyszerhasználat racionalizálása). Megjegyzések a gyógyszerészi gondozás hazai bevezetéséhez A gyógyszerészi gondozás hazai bevezetését megelôzôen a külföldi tapasztalatokon túl az alábbiak figyelembe vétele indokolt: 1. A gyógyszerészi gondozás preferált területei a hazai morbiditási és mortalitási adatok figyelembe vételével, a Népegészségügyi Programmal összhangban jelölendôk ki. 2. A bevezetést megelôzôen valamennyi gyógyszerészi gondozási modul hazai adaptálása elvégzendô, tekintettel arra, hogy a hazai egészségügyi ellátó struktúra, a terápiás gyakorlat, a gyógyítási hagyományok, a lakosság egészségtudatossága, életmódja és az orvos-gyógyszerész-beteg kapcsolat jellege számtalan sajátosságot mutat. 3. Az egyes modulok országosan egységes rendszere biztosítandó és minôségbiztosítási feltételei kidolgozandók. Ebbe a gyógyszerészi szakmai kollégiumok bevonhatók, amelyek a nemzetközi standardok figyelembe vételével a szükséges módszertani leveleket elkészíthetik. 4. Modellkísérletek szükségesek valamennyi gondozási szint általánossá tételét megelôzôen. 5. A gyógyszerészi gondozási programok indításának alapfeltétele a gyógyszertárban végezhetô diagnosztikai szolgáltatások körének meghatározása és tartalmának rögzítése. 6. A gyógyszerészi gondozás személyi és tárgyi feltételei kidolgozandók, a kompetencia szintek meghatározandók. A szükséges továbbképzések tematikája, vizsgarendszere kidolgozandó. Ebben a modern technikai lehetôségeket célszerû figyelembe venni. 7. A gyógyszerészi gondozással összefüggô adatkezelés jogi feltételei tisztázandók. 8. A finanszírozás elvei, mértéke, arányai meghatározandók. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gyógyszerészi gondozás bevezetése a szolgáltatás szakmai tartalmát, személyi és tárgyi feltételeit illetôen olyan többletráfordításokat igényel, amelyek a jelenlegi árrés-rendszeren és mértékeken belül nem finanszírozhatók. 9. A gyógyszerészi gondozásba bevont betegek vonatkozásában a gyógyszerek házhoz szállításának, továbbá a házi szakápolásban való gyógyszerészi részvétel lehetôségének a szabályozása. A gyógyszerészi és a gyógyszerészi gondozási tevékenység tartalmának meghatározása A gyógyszerészi tevékenység és a gyógyszerészi szolgáltatások elemeit egy Svájcban mûködô modell fôbb elveinek figyelembe vételével ismertetjük. A gyógyszerészi szolgáltatásokat a svájci rendszer két csoportra osztja, éspedig cognitív (szakmai tudásalapú) szolgáltatásra, illetve disztribúciós szolgáltatásra. A cognitív szolgáltatás elemei: 1. Recept validálás: formai elemek kontrollja, adagolás ellenôrzés, kontraindikáció, interakció kiszûrése, gyógyszerhozzászokás kontroll, konzultáció a felíró orvossal, sürgôsségi esetben a felírás módosítása. 2. Beteg követés (follow-up): beteg record felvétel és a háziorvossal való három havonkénti egyeztetés, medication history, kumuláció ellenôrzése, interakció kontroll. 3. Addicionális szolgáltatás generikus helyettesítés, methadon program, sürgôsségi gyógyszerkiadás, nyitvatartási idôn túl, ügyeleti gyógyszerkiadás. A disztribúciós szolgáltatás elemei: 1. Készletezés, tárolás, hitel költségek kompenzálása. 2. Személyzet és infrastrukturális költségek kompenzálása. Magyarországon a jelenlegi gyógyszerellátási rendszerben mind a kognitív, mind a disztribúciós szolgáltatások elemei néhány kivételtôl eltekintve fellelhetôk. Az elmúlt idôszak tapasztalatai alapján azokban az országokban, ahol a gyógyszerészi gondozás bevezetésre és finanszírozásra került: javultak a népegészségügyi mutatók, növekedett az egyén felelôssége az öngyógyszerezés területén, növekedett a beteg együttmûködése a gyógyszerek megfelelô és hatékony alkalmazása területén, csökkentek a gyógyszermellékhatásokból adódó egészségügyi kockázatok, tovább nôtt a bizalom az egészségügyigyógyszerellátó hálózat iránt, az orvos-beteg-gyógyszerész bizalmi viszony erôsödéséhez vezetett. A szakmai szervezetek által elkészített és a testületek által jóváhagyott elôterjesztés alapján a gyógyszerészi gondozás programja csak fokozatosan, elôzetes program és modellezés alapján, kellô körültekintéssel, a szakmai, jogi és gazdasági feltételek megteremtésével hirdethetô meg és vezethetô be. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a gyógyszerészi gondozás programjának modellezése, bevezetése, meghirdetése elôtt a gyógyszerészi gondozásban érdekelt más szakmai szervezetekkel történô egyeztetés megtörténjen. A Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság jelen anyagban megfogalmazott elvek alapján kész együttmûködni a betegek javát szolgáló gyógyszerészi gondozás szakmai, jogi feltételeinek kialakításában. Magyar Gyógyszerész Kamara Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszertár III. évf. 9. szám 7

Munkaviszony, vagy vállalkozási jogviszony? Az Adó- és ellenôrzési értesítô 2004. évi 10. számában megjelent jogeset alapján hívnám fel olvasóink figyelmét az alábbiakra: Számtalan esetben találkozunk azzal, hogy a patikában dolgozó személyek nem munkaviszonyban, hanem vállalkozói jogviszony alapján nyújtanak szolgáltatást, magyarul dolgoznak a patikában. Téves az a szemlélet, hogy kedvezôbb, ha a patikát üzemeltetô nem egy magánszeméllyel mint vállalkozóval, hanem egy társasággal áll jogviszonyban. Az adóhatóság ugyanis betartva azt az alapvetô polgári jogi jogelvet, hogy a szerzôdéseket tartalmuk szerint kell elbírálni, megteheti, hogy a vállalkozói szerzôdés elnevezésû megállapodás valós tartalma alapján megállapítja, hogy az valójában munkaszerzôdésnek minôsül, és levonhatja ennek adójogi konzekvenciáit. Ha a szerzôdés tartalmi elemei alapján a munkaviszony megállapításának helye van, úgy a szerzôdés munkaszerzôdéskénti minôsítésének az sem jelenti a gátját, hogy a szerzôdést egyéni vállalkozóval vagy gazdasági társasággal kötötték meg. Ez esetben az adózó terhére adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapíthat meg. A közzétett jogesetben az adóhatóság többek között azt állapította meg, hogy a megbízó quasi munkáltató egyéni vállalkozóval kötött vállalkozási szerzôdést bizonyos munkakör betöltésére. A szerzôdés utóbb módosításra került, melyben az egyéni vállalkozó helyett az általa létrehozott gazdasági társaságot nevezik meg szerzôdô félként. Egyebekben a korábbi szerzôdés rendelkezéseit a módosítás nem érintette, így továbbra is személyesen ugyanazon természetes személy járt el a társaság cégneve alatt a szerzôdés teljesítése érdekében. Az adóhatóság álláspontja szerint a szerzôdések megítélésében nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van döntô jelentôségük. A vállalkozói szerzôdés elnevezésû iratok tartalmi vizsgálata során az elsôfokú adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy azok elsôsorban munkaviszonyra jellemzô ismérveket hordoznak. A szerzôdésekben fellelhetô széles körû utasítási jog mellett a vállalkozó vezetôi feladatokkal történô megbízása sem a vállalkozási jellegû jogviszony kifejezett jellemzôje. A szerzôdések valódi tartalma munkaszerzôdésnek felel meg, a vállalkozói díj címén kifizetett összegeket ezért munkabérnek tekintette az elsôfokú adóhatóság, melyre tekintettel az adóhatóság az adózó terhére egészségbiztosítási, valamint nyugdíjbiztosítási alapot érintô járulékkülönbözetet állapított meg. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 5. (2) bekezdése értelmében nem minôsül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely a megbízó felelôsségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. Az ellenôrzés megállapította, hogy a vállalkozó, majd a gazdasági társaság nevében eljáró ugyanazon személy munkaviszony keretében végezte tevékenységét, ezért az Áfa törvény alapján adóalanynak nem tekinthetô, áfás számla kibocsátására nem jogosult. Ebbôl következôen a számlát befogadó által, a számlák alapján visszaigényelt általános forgalmi adó összegét az adóhatóság szintén adókülönbözetként állapította meg. Bizonyos nézetek szerint a munkavégzéssel járó kötelezettséget nemcsak munkaszerzôdésben, hanem polgári jogi szerzôdés keretei között is lehet vállalni, kivéve, ha kógens jogszabály bizonyos munkavégzésre elôírja, hogy azt csak munkaviszony keretében lehet végezni. A polgári jog szabályai szerint érvényesül a típusszabadság, ezért a felek nemcsak a Ptk.-ban nevesített egyes szerzôdéseket köthetik meg, hanem bármilyen tartalmú szerzôdést, amelyet jogszabály nem tilt. Bár a szerzôdések munkavégzésre irányulnak, de annak nem volt akadálya, hogy erre a felek polgári jogviszonyt létesítsenek. Látszólag semmi nem tiltja, hogy a felek a szerzôdési típus megválasztásának mérlegelésénél az eltérô adózási, társadalombiztosítási és egyéb járulékfizetési szabályokat is figyelembe vegyék, és ezek alapján a számukra kedvezôbb szerzôdéstípust válasszák. A kérdés alapos vizsgálata során ki kell térnünk az Alkotmánybíróság 724/B/1994. sz. határozatára, amely rámutatott arra, hogy a tartalomalakítási szabadságnak a Ptk. szerinti konzekvenciája az adójogban értelemszerûen nem érvényesülhet. Ezért a szerzôdések adójogi sorsát azok valóságos tartalma határozza meg, ennek megállapítása eredményeképpen az adóhatóság a szerzôdést adott esetben a felektôl eltérô módon is minôsítheti. A Ptk. 207. (1) bekezdése szerinti nyilatkozati elvet az adóhatóság azzal a kiegészítéssel alkalmazza, hogy ha a szerzôdési nyilatkozatok és felek valóságosan kifejtett tevékenysége között ellentmondás van, a szerzôdés tartalmát ez utóbbi alapján kell megállapítani. A felek rejtett indokai, titkos fenntartása a polgári jogi minôsítés szempontjából ugyan közömbösek, az adójogi jogalkalmazás során azonban a szerzôdés eltérô minôsítésének indokául szolgálhatnak. Az így megkötött szerzôdések általában tartalmazzák mindazokat az elemeket, melyek a munkaszerzôdés kötelezô elemei (bér, munkakör, munkavégzés helye), ezen túlmenôen olyan egyéb elemeket is, amelyek csak a munkaszerzôdés elemei lehetnek és kifejezetten munkajogi jogintézmények (munkáltatói jogkör egy részének gyakorlása, szabadság, határozatlan idejû megállapodás). Ez érthetô is, hiszen a megbízó munkáltató csak kényszerbôl választja ezt a megoldást, de a fônöki, utasítást adó szereprôl nem akar és nem is tud lemondani. Sikertelen volt az a próbálkozás is korábban, amely a régi Art. 1. (7) bekezdésének alkotmányellenességére hivatkozva kezde- 8 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

ményezett alkotmánybírósági eljárást. Ez a rendelkezés ugyanis azt mondta ki, hogy a szerzôdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minôsíteni. Az érvénytelen szerzôdésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentôsége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Alkotmánybíróság a 724/B/1994. sz. határozatában rámutatott arra, hogy az adóügyi és a polgári jogi jogviszony egymástól elválnak, és az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára; az adóhatóság minôsítése kizárólag adóügyi szempontból releváns. Az adóhatóság többletjogosultsága az adóügyi jogviszony sajátosságaiból ered, ugyanis saját értelmezését hatóságként érvényesítheti az adóügyi jogviszonyban anélkül, hogy annak helyes vagy téves volta kérdésében a bíróság elôzetesen állást foglalt volna. Az Alkotmánybíróság szerint a régi Art. 1. (7) bekezdése csak arra biztosít jogot az adóhatóságnak, hogy ha a nyilatkozatban kifejezésre jutó akarat és a tényleges szerzôdéses tartalom egymástól eltér, a jognyilatkozatokat a palástolt ügylet szerint minôsítse. Ez azonban nem módosítja a felek közötti polgári jogi szerzôdést, hanem csak a jognyilatkozat adóügyi minôségét határozza meg. A Ptk. 207. (1) bekezdése szerint a szerzôdési nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetô akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A bírósági gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a jogviszony minôsítése, a szerzôdés jellegének megítélése szempontjából nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van döntô jelentôségük. A Legfelsôbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a munkaviszonynak egyéb jogviszonyoktól való elhatárolása szempontjából legfontosabb a munkavégzésre vonatkozóan a munkáltatót megilletô széles körû utasítási jog, amely kiterjedhet a munkavégzés helyére, módjára, idejére, részleteire, a munkavégzés rendszerességére és a munkáltató által biztosított munkaeszközökkel való munkavégzésre. Egy jogvita elbírálása során sem lehet döntô jelentôsége annak, hogy a felek hogyan minôsítették szerzôdésüket, mert ha közöttük annak tartalma szerint munkaviszony állt fenn, azt a szerzôdést kötô felek akarata sem vonhatta ki a munkajog szabályai alól mondta ki a Legfelsôbb Bíróság egyik eseti döntésében. Egyes jogkörök a munkáltatói jogkör elemei, amely vállalkozási jogviszony keretében nem látható el. A minden részletre kiterjedô feladatszabályozás alapján megállapítható, hogy a vállalkozó tartósan, rendszeresen végzi munkáját a szerzôdés alapján, amely jellegébôl adódóan csak a megrendelô által biztosított eszközökkel és meghatározott helyen végezhetô. A vállalkozási szerzôdések egyik fôbb jellemzôje, hogy meghatározott feladat elvégzését célozzák, melynek eredményt produkáló elvégzése után, a vállalkozó szerzôdéses kötelezettségének teljesítésével a jogviszony megszûnik. A határozatlan idôtartamú jogviszony szintén a munkajogviszony egyik jellemzô sajátossága lehet. Mindezek ismeretében tehát lehetséges, hogy pillanatnyilag olcsóbb megoldásnak tûnik a kollégák vállalkozási szerzôdéssel történô alkalmazása, de végül mégis többe kerülhet, mintha eredetileg is munkaviszonyban álltak volna. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bizonyos feladatok elvégzésére nem lehet vállalkozási szerzôdést kötni, de a folyamatos dolgozói létszám biztosítására nem ez a megfelelô jogviszony. Dr. Borsy János ügyvéd Almási&Borsy Ügyvédi Iroda Felhívás A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége a gyógyszerészi gondozás témakörében Hévízen a Hotel Panorámában, 2004. november 19-21. között Mozgásszervi megbetegedések címmel akkreditált továbbképzést tart. A témához jól illeszkedô, kellemes környezetben megrendezésre kerülô továbbképzésre ezúton invitálunk a téma iránt érdeklôdô minden kedves kollégát. A felhívást és a jelentkezési lapot várhatóan szeptember-október folyamán küldjük ki. Kérjük figyelje postáját, vagy érdeklôdjön az ismert elérhetôségeken a MOSZ irodán, vagy a szervezô G-Management Rt.-nél. Gyógyszertár III. évf. 9. szám 9

Gondolatok a gyógyszerészek információs tevékenységérôl Engem úgy neveltek a szakmára, hogy a gyógyszerész legyen a gyógyszer szakértôje és a nép egészségnevelôje. Ennek szellemében éltem és dolgoztam eddig, függetlenül attól, hogy az aktuális divathullám mit diktált ill. hogy éppen milyen munkahelyen dolgoztam. Mind a mai napig nagyra tartom ezt a kettôs feladatot, s megítélésem szerint ennél jobban nem lehet röviden megfogalmazni a gyógyszerészi tevékenység lényegét. Ebben mind a szakmánk tudományos igényességre törekvô jellege, mind a tradicionális segítsünk embertársainkon gondolatvilág megtestesül. A gyógyszerész, mint gyógyszerszakértô, olyan információk birtokában van, mint a sokat misztifikált orvos: tudása birtokában képes megérteni a test és lélek kóros folyamatait, sôt, azt is tudja: mivel lehet enyhíteni rövid és hosszú távon a tüneteket, ill. mit kell (lehet) tenni a kóros folyamatok megállítására, jó esetben visszafordítására. Ezen tudás ellenére, ma Magyarországon még nem jogosult másoknak gyógyszert, terápiát rendelni [1] jogosult azonban egészségesnek, betegnek és orvosnak egyaránt tanácsot adni. Ma sokat beszélnek az információs aszimmetriáról. Általánosságban véve én úgy látom: információs aszimmetria az összes szakma tanult képviselôi és az azt nem szisztematikusan, évek alatt elsajátított emberek között fennáll. Szerintem ez törvényszerû, hiszen a szakirányú képzésnek ez a lényege. A differencia mérséklése tanítás kérdése: aki akar, szakmától távoli alapképzéssel is közeledhet az adott szakterület szakembereihez. Ez akarat és képesség kérdése, továbbá a tanulásnak általában költségei is vannak. Ezt tudomásul kell venni. A kialakult tudáskülönbséget mesterségesen csökkenteni csak addig szabad, amíg a felvilágosítás alanya abba a hitbe nem esik, hogy azt hiszi: ô már mindent tud. Ez az esetleges tévút az egészségügy területén csak évek múltán észlelhetô és esetenként maradandó (no meg drágán kezelhetô) egészségkárosodásokra vezethet. Ha a gyógyszert gyógyszertáron kívül is be lehet szerezni, az a gyógyszerekben rejlô veszély elbagatellizálása és a hozzáértôk szemében felelôtlenség. Az ilyen tévútra vezetés egyetlen kormánynak sem lehet a célja, sôt a lakosság egészségének védelme elsôdleges alkotmányos kötelessége. Egy éve a siófoki GYOK-on vitát indított dr. Molnár Lajos elôadása [2], melyben a gyógyszerellátó rendszer liberalizációjának egyik motorját a mai fiatalság modern szemléletében látta, t.i. a fiatalok nem fogadják el, hogy akármiben (pl. gyógyszerelési kérdésekben) helyettük más döntsön. Elgondolkodtató. Az az igény, hogy valaki a saját sorsáról önállóan döntsön, valóban elfogadható érv. De vajon valódi döntésekre képes-e bárki, kellô ismeretanyag nélkül? Vagy csak látszatdöntés hangzatos kivívására törekszik a liberalizációt támogató fél? Mert ha az a kérdés: Algopyrin vagy Panalgorin, akkor azt mondom: mindegy. Ha azonban az a kérdés: Aspirin vagy Algopyrin, netán Aleve, akkor már másképpen viszonyul a kérdéshez az énektanár a matematikus és a gyógyszerész. Hiába van (és még inkább lesz) a betegnek választási lehetôsége, az információ-aszimmetria oly mértékben nem csökkenthetô, hogy szakmai segítségre ne legyen szükség. Mert itt a tanácsadó sosem árt. Viszont sokat, igen sokat használhat. Miért kell a segítség? Mert az átlagos gyógyszervásárló (aki nem mindig beteg!) választását alapvetôen az befolyásolja, hogy milyen reklámokat lát-hall. A reklámok és itt természetesen nem a szakmai köröknek kiadott tájékoztatókról beszélek rövidek, gyakran az érzelmekre hatnak, mindig az adott termék elônyös tulajdonságát emelik ki és blikkfangosak. Ez utóbbi érdekében akár el is túloz bizonyos jellemzôket vagy képzettársításra ad alkalmat (pl. az Aleve = a derékfájás legjobb gyógyszere). Az eladónak az a célja, hogy minél többen keressék az ô termékét, s abból a legtöbbet eladja. Ez pedig egyértelmûen marketing (csomagolás, beszerezhetôség, reklám stb.) kérdése [3[. Az ismertség média-béli megjelenési gyakoriság és hirdetési idô függô, tehát csak pénz kérdése. Mai világunk (sajtó, TV, rádió) tele van féligazságokkal és félreértésekre (félrevezetésre?) alkalmas kijelentésekkel. Szerintem gyógyszertéren egyre nagyobb szükség van a felvilágosításra. Ti. arra, hogy valaki megmondja: mi igaz és mi csak kiegészítéssel igaz. Itt nem arról van szó, hogy ha megveszem és egy hét múlva már nem mûködik, akkor kidobhatom (mert a garanciális utánajárás többe kerül, mint az új megvásárlása). És, persze, szükség van valódi (szakmai) felvilágosításra is, de ennek szisztematikusan kellene megtörténnie. A munka során reális célokat kell kitûzni. Az informált vásárló nem egyenlô az egyetemi alapok nélkül bulvár-felvilágosítást kapott átlagemberrel! Ma Magyarországon elsô lépésben nem is gyógyszer-felvilágosítást kell végezni, hanem emelni kell az átlagember egészségügyi ismereteit. Ehhez minden egészségügyben érdekelt által tudatosítani kell a beteggel a következôket: az orvos, a gyógyszerész egyetemet végzett szakember, akiben meg lehet bízni, hiszen nem áll érdekükben a beteg félrevezetése, sôt a beteg javát akarják; a tanácsadás beletartozik az orvos és a gyógyszerész tevékenységi körébe, ezért élni kell a kérdezés lehetôségével; a bulvársajtóban csak általánosságokban lehet írni betegségrôl, gyógyszeres kezelésrôl egyaránt. Az ember azonban individuum, ezért, ha az egyén egészségének helyreállításáról kell dönteni, azt egyedileg kell értékelni; tisztázni kell a fejekben: mi gyógyszer és mi nem? Ma a lakosság döntô többsége fôként a reklámok hatására számtalan gyógytermékrôl és élelmiszer-kiegészítôrôl azt hiszi: az gyógyszer; a reklám arra szolgál, hogy az eladást ösztönözze. Minden reklámnak az a célja tehát, hogy a nézô-olvasó úgy érezze, erre neki szüksége van. Gyógyszeres kezelés esetében is így mûködik a reklám. Ha valaki azonban biztos akar lenni abban, hogy a reklámozott termék a számára valóban szükséges-e, kérdezze meg a szakembert! Bennünket! Mert mi egyénre szabott választ adunk. Meg tudjuk ítélni, kinek mennyire kell leegyszerûsíteni a mondandót, hogy megértse [4]. Az EU számos országában a kollégák rendszeresen kampányolnak a lakosság körében azért, hogy tudja a nép: a gyógyszerész az ô érdekében van. Használja ki ezt a lehetôséget! Nálunk ez még nagyon gyerekcipôben jár, bár a patikák lakossági megítélése így sem olyan rossz [5]. A Patika nap elindított már valamit, de a hatékonyságát mindenképpen javítani kell! Szembe kell állítani a magazinokból szerezhetô információt 10 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

Gyógyszerekkel kapcsolatos ismeretek (információ) felosztása TUDOMÁNYOS ORVOS-SZAKMAI LAIKUS alkalmazási elôírat, HITELES szakirodalom kompendium, FoNo, tankönyvek OGYI közlemények, OGYI betegtájékoztató tankönyvek könyvesbolt, Vény nélkül c. katalógus, HOZZÁFÉRHETÔ könyvtárakban számítógépes softwarek, egyéb összefoglaló könyvek nagykereskedôk lapjai az egészségnevelés témában RENDSZERES igen igen nem, de azzá teendô a tôlünk származóval. Persze, ehhez sok minden kell. A családi patikarendszer és a gyógyszerészi gondozás szelleme. Létszám, kommunikációs készség, a személyes beszélgetés lehetôsége stb. [6, 7]. Lassan, de efelé haladunk. A bulvárreklám készítôjét nem a gyógyszerhatékonyság, -biztonságosság és összehasonlíthatóság vezérli. Viszont a lakosságnak (betegnek és egészségesnek egyaránt) joga van a hiteles információhoz. Erre kellene lennie a patikuson kívül mindenki számára elérhetô autentikus információforrásnak. Kinek-kinek igénye szerint (ld. táblázat) differenciált, de hiteles adatokhoz kell jutnia. A laikusok számára ma könnyen elérhetô módon csak a félhivatalos (egészségügyi szakemberek által írt könyvek és publikációk) és nem hivatalos információk (újságírók által írt nevelô-oktató célzatú publikációk vagy marketing-megfontolásból született írások) állnak rendelkezésre. Patikai honlapok alig vannak [8, 9], internetes hiteles adatforrás nincs. Információból hiteles általában csak az lehet, ami gyártó- és forgalmazó-független forrásból származik és közvetlen szakmai felügyelet alatt áll. Így ma Magyarországon az egyedüli hiteles gyógyszerinformációforrásnak az Országos Gyógyszerészeti Intézetet tekintem. A segítség kapcsán egy másik szempont is kiemelendô: az idôfaktor. A lakosság körében nagyon kevesen veszik a fáradtságot, hogy alaposan utána nézzenek egyes gyógyszerek alkalmazhatóságának. Sokan azt sem tudják, hol lehet utánanézni ezeknek. Pedig ma már vannak könyvek, könyvtárak és értelemszerûen az internet. Ma egyre kevesebb idônk van felesleges keresgélésre. Még a számítógép elôtt ülônek is idôbe telik, mire a panaszok szerinti termékajánlat gyógyszereinek betegtájékoztatóit vagy akár alkalmazási élôiratait is elolvassa, majd ezeket összehasonlítja, hogy ennek végeztével döntésre jusson. Aztán elmegy no, nem a patikába, hanem, tételezzük fel, már a boltba, ahol megveszi a kiválasztott gyógyszert. Ha az éppen van abban a boltban. Ha nincs, kezdôdik elôlrôl a játék. Sôt! Ha van, de más néven, a vásárlóban ez is zavart kelt. (Pl. ma az Algopyrin tabletta dobozán hatóanyagként metamizolum van feltüntetve, az ugyanazon hatóanyagot tartalmazó Panalgorinon viszont noraminophenazonum natrium mesylicum). Tehát: nem sokkal egyszerûbb és biztonságosabb, ha a gyógyszertárban, hozzáértôktôl kér tanácsot, s kap azonnal és adekvát választ a beteg? Számomra ez nem lehet kérdés. Hadd menjek tovább. Az orvosok felé is erôsítenünk kell az információs tevékenységet. Az orvosnak is alapvetôen az a célja, hogy betegének olyan gyógyszert rendeljen, ami beszerezhetô, olcsó és hatékony. Ha még nincs kialakult kapcsolatunk orvosainkkal, a hiánycikkek kapcsán rendszeresen jelentkezünk a területünkön dolgozó orvosoknál: elôbb-utóbb rászoknak a segítségünkre. Idôvel nem lesz számukra kényelmetlen felvenni a telefont és valóban szakmai (hatástani, technológiai stb.) kérdéseket feltenni. Az együttmûködésre eddig is nagy szükség volt, még nagyobb lesz, ha megvalósulna a hatóanyag szerinti gyógyszerfelírás. Ma még a határozott orvosi ellenállás miatt kis esélyt látok arra, hogy ez belátható idôn belül bevezetésre kerül, de ha igen, valóban nagy lépést teszünk a gyógyszerészek magasabb társadalmi elismertsége felé. Persze, ez a lépés komoly elôkészítést igényel, hiszen legalább két szempontból meg kell változtatni a mai rendszert. Egyrészt a gyógyszerészek számára rendelkezésre álló gyógyszer-információt bôvíteni kell. Ma ugyanis az azonos hatóanyag-tartalmú készítmények hatékonyságára és mellékhatás-spektrumára nincs konkrét adatforrásunk. Senki nem tudja számszerûsíteni az officinában, hogy pl. a Renitec (MSD), Ednyt (RG), Acepril (Biogal), Enap (Krka) stb. szétesése, feszívódási sebessége és mértéke, esetleges nem kívánt hatása stb. miként viszonyul egymáshoz. Mert helyettesíthetôk ugyan egymással, de a beteg érzi a különbséget. S ha már gyógyszerész írja a cikket, engedtessék meg az a megjegyzés is, hogy a gyógyszert rendelô orvos-kolléga sincs tisztában ezekkel. Sôt, talán éppen tôlünk várná ezt a segítséget! A másik megvalósítandó lépés a gyógyszerészi tevékenység gyógyszerár-függetlenné tétele. Ma ugyanis a gyógyszertár olyan gazdasági vállalkozás, melyben a gyógyszerész a tevékenységének csak egy kis szelete: a gyógyszerforgalmazás alapján jut javadalmazáshoz. Az ennél népegészségügyi szempontból értékesebb tanácsadói tevékenységéért és a beteg-gondozásért nem! S amíg ez így van, nehéz elhitetni a beteggel, hogy nem azért ajánlom neki azt a drágább gyógyszert, mert az valóban jobb a panaszaira mint az általa kért (ismert) olcsóbb, ô az esetek egy részében azt hiszi, hogy azért teszem ezt, mert így nekem több marad A tanácsadáshoz, beteg-gondozáshoz feltételek kellenek: az egy gyógyszerész egy beteg kapcsolat lehetôségét meg kell teremteni (intim sarok, boxos expediáló, tanácsadó szoba stb. révén), továbbá e célra szabad gyógyszerész-munkaerô biztosítandó, a gondozáshoz szükséges eszközök beszerzése és üzemeltetése, a gyógyszer hazaszállításának körülményei mind-mind forrásigényesek. Ezeket a finanszírozásnak árrés-függetlenül biztosítania kell. Az egészségpolitika Európában (így Magyarországon is) abban az irányban halad, hogy a betegek öngyógyszerelésének feltételei megteremtôdjenek, a betegek ellátása javuljon, a gyógyszer-okozta károsodások növekedése lassuljon, tehát a mi szakmánk szempontjából nézve az egészségnevelés, a felvilágosítás, a beteg döntésének támogatása, panaszainak meghallgatása után szükség szerint orvoshoz irányítása, és általában véve a beteg gondozása a gyógyszerészi tevékenység egyre dominánsabb részét teszi ki. Ezt viszont a hazai gyógyszertárak jövedelem-struktúrája nem tükrözi vissza. Ezért meggyôzôdésem a jövôben új alapokra kell helyezni a gyógyszertárak tevékenységének finanszírozását. Hogy ez egy bizonyos forgalom-szerinti árrésbôl (hiszen a raktárkészletnél idôbeli pénz-befektetésrôl van szó) valamint un. receptdíj bevezetésébôl áll össze (pl. minden egyes gyógyszer kiszolgálására azonos összeg essék), vagy éves forgalommeghatározás nyomán ennek arányában jut a gyógyszertár havi finanszírozáshoz, esetleg a beteg-gondozásban betöltött szerepe után fejpénzben kapja meg a mûködéséhez szükséges anyagi fedezetet ez, és még sok alternatíva valószínûleg még hosszú tárgyalásoknak lesz témája. A lényeg azonban e tekintetben is az, hogy ha már egyszer oly büszkén szoktuk visszautasítani a diplomás eladó megnevezést, akkor a gyógyszerészi tevékenység komponensei (gyógyszerforgalmazás és -készítés + felvilágosítás + gondozás) arányosan és a betegek számára is átláthatóan jelenjenek meg az árakban-díjakban, továbbá a vállalkozó gyógyszerészek esetében a vállalkozás menedzselésének és a befektetésnek megfelelô, nem túlzó, de versenyképes vállalkozói jövedelem kialakításában kell realizálódnia. IRODALOM: Dr. Télessy István 1. Télessy, I.: Receptíró gyógyszerészek. Gyógyszerészet, 47., 324-326. (2003) 2. Szakmapolitikai nap. Gyógyszertár 2., (10) 8-12. (2003) 3. Szabóné dr. Streit Mária: Gyógyszermarketing. Medicina Kiadó, Budapest, 1999 4. Németh, E., Horváth, A.: Kommunikáció és lélektan a gyógyszertárban. Bibliotheca Pharmaceuticum 8, Dictum Kiadó, Budapest (2003) 5. Mikola, B.: Egy TV-mûsor margójára. Gyógyszertár 2., (2) 4-5. (2003) 6. Pávics, L.: Megvalósult családi patikarendszer kényszer nélkül. Gyógyszertár 2., (4) 6. (2003) 7. Samu, A.: Gyógyszerészi gondozás Egészségfejlesztés. Vállalkozó gyógyszerész 2., (6) 3-15. (2003) 8. OSYNA: Páciensportálok. Gyógyszertár 1., (6) 12-13. (2002) 9. OSYNA: A páciensek gyógyszer-információs és -kommunikációs lehetôségei az interneten a patikai honlapokról. Gyógyszertár 2., (1) 24-25. (2003) Gyógyszertár III. évf. 9. szám 11

Pontszerzô akció! 2004. október 1 december 10-ig vásárolt bármely termékünk 2 nyereménypontot ér! Az összegyûjtött pontok 50-250 pontig pohár- és kávéskészletre, ébresztôórás rádióra, vagy akár 2 személyes félpanziós hosszú hétvégére használhatók. Információs vonal: 06 70 366 5282

Dr. Simon Kis Gábor a MOSZ elnökségének tagja 1940. március 18-án született Budapesten. 1963-ban végzett Budapesten a Gyógyszerésztudományi Karon, majd 1971-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen okleveles közgazdász diplomát is szerzett. Ebben az évben közgazdász doktor. 1976-ban gyógyszerhatástani és toxikológus szakgyógyszerész, 1979-ben a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa. 1991-ben megszerzi a European Health Care Management Association diplomáját, 1995-ben az egészségügyi menedzser egyetemi szakosító oklevél birtokosa. Az ESZCSM bejegyzett szakértôje egészségügyi gazdaságtan, gyógyszerügyi szervezés témakörökben. Gyógyszerészi diplomájának megszerzésétôl 1965-ig Borsod-Abauj-Zemplén megyében beosztott gyógyszerész majd két évig a Rókus kórház gyógyszerésze. 1966-1971 között fôgyógyszerész helyettes az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben, 1971-1988 között fôosztályvezetô helyettes az Egészségügyi Minisztériumban, majd az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet fôigazgatója 1996-ig. Azóta magángyógyszerész. 1980-tól a HIETE-n, 2002-tôl a Semmelweis Egyetemen docens. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképzô Intézet Egészségügyi Menedzser Szakának szakbizottsági elnöke 1991-tôl, Gyógyszerügyi Menedzsment Szakának elnöke 1993-tól. Több mint 90 magyar és több idegen nyelvû közleménye jelent meg az egészségügyi ellátás szervezeti és szervezési kérdéseirôl, a gyógyszerellátásról, egészségügyi-gazdasági kérdésekrôl, valamint az egészségügyi és gyógyszerügyi menedzsment témakörébôl. 1998-2000 között a Magyar Gyógyszerész Kamara elnökségi tagja, 2004-tôl a Gyógyszerellátási Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium tagja. Önvédelem menedzserizmussal Beszélgetés dr. Simon Kis Gábor MOSZ elnökségi taggal Gábor! Úgy tudom, hogy amikor a MOSZ 1991-ben megalakult, még az államigazgatásban dolgoztál. Korábban az Egészségügyi Minisztériumnak helyettes fôosztályvezetôje, akkor talán már az ORKI fôigazgatója voltál. Hogy kerültél a MOSZszal kapcsolatba? 1989-90-ben a Közgazdasági Továbbképzô Intézeten keresztül elkezdtük az egészségügyi menedzserképzést. Ennek részeként a gyógyszerészeknek is indítottunk évfolyamot. A gyógyszerészekkel több év után lényegében itt találkoztam újra, ahol az egyik hallgató dr. Mikola Bálint, a MOSZ akkori elnöke volt. Rajta keresztül ismertem meg a MOSZ-t és kerültem vele kapcsolatba. És mivel 1994-ben megnyitottam a saját magánpatikámat, természetszerûleg kapcsolódtam ehhez a közeghez, hiszen a MOSZ vezetés jelentôs hányada dobogókôi tanítványom volt. Nagyon jó pozíciód volt az ORKI-ban. Miért nyitottál mégis patikát? Elegem lett abból, hogy ha valamit sikerült elérni, annak mindig nagyon sok gazdája volt, viszont a gondokkal az ember általában egyedül maradt. Úgy gondoltam, ha elmegyek maszek -nak, a magam ura leszek. Ha valamit elérek, az az én sikerem lesz, ha pedig valamit rosszul csinálok, én viselem a következményeit. Az eltelt 10 év a döntésem helyességét igazolta. Hozzájárult az akkori váltáshoz, hogy nem sokkal elôtte egy kardiális dekompenzációmat követôen az orvosaim megjósolták, hogy 3 éven belül meg fogok halni, ha az addigi munkastílust folytatom. Emiatt gyökeresen kellett az életmódomon is változtatnom. A MOSZ-szal mint szervezettel végül a patikanyitás után kerültél igazi munkakapcsolatba, hiszen ezt követôen lettél a MOSZ-nak, majd a vezetôségének is a tagja. Zökkenômentes volt-e a már kialakult belsô kultúrájú szervezet munkájába való bekapcsolódás? A beilleszkedés sem a számomra, sem a másik fél számára nem jelentett semmiféle gondot. Mikola Bálinton keresztül szinte automatikusan épültem be a szervezetbe. Eleinte külsôsként kérték ki a véleményemet különbözô kérdésekben, majd egy idô után szinte magam sem vettem észre, hogy már belsô tagként fejtem ki az álláspontomat. Már a kezdetben is nagyon komoly szakmapolitikai elemzéseket végeztünk. Ezeken hamar kiderült, hogy a kérdések jelentôs részét más aspektusból közelítem meg mint a többiek, azon egyszerû oknál fogva, hogy az egészségügyi menedzserizmussal már elég régen foglalkoztam. Én mindig egészségügyi aspektusból kiindulva próbáltam a gyógyszerellátást elemezni és azt hiszem, hogy ez akkor még a MOSZ-ban is egy kicsit új volt. Milyennek láttad a MOSZ-t akkor és az elmúlt idôszakban? Azt mondtam és ez sajnos azóta be is következett, hogy az elsô nagyon pozitív idôszak után, hamarosan jönni fog a fekete leves. Ezalatt azt értettem, hogy a kormány- 14 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

zat és a szakpolitika az egészségügyi ellátáson belül keresett egy olyan területet, ami privatizálható, majd miután kiválasztotta a gyógyszer-kiskereskedelmet, ennek lényegében minden lehetséges kedvezményt megadott. Ez akkor aktuálpolitikai döntés volt. Tudni lehetett, hogy egy idô után ezeket a kedvezményeket fokról fokra visszavonják, ezzel pedig együtt jár, hogy azt a szerepkört, amit a MOSZ a magánosítás folyamatában magára vállalt, és amit eleinte egészen pozitívan ítélt meg a hatóság, egy idô után akadályként fogják fel. Ez aztán már a 90-es évek közepén be is következett. Ezzel párhuzamosan elkezdôdött egy máig tartó furcsa játék a szakpolitika részérôl, aminek az a lényege, hogy a kamarát és a MOSZ-t egymással szemben ki kell játszani. A szakpolitika számára az a kényelmes, ha ez a két szervezet semmiben sem ért egyet egymással, mert erre hivatkozva lényegében azt csinál, amit akar. Ha ennyire egyértelmû, hogy ennek a két szervezetnek a léte a politika és az államigazgatás számára teremt kedvezô helyzetet, mert az eredményesen érvényesítheti az oszd meg és uralkodj elvet, akkor szerintem logikusan adódik a következô kérdés: mi értelme van a párhuzamos mûködtetésnek? Lehet, hogy nagyképûen hangzik, de azt kell mondjam, hogy a MOSZ-ban találjuk meg azt a szakmai elitet, ami nemcsak a napi gondokkal küszködik, hanem egy kicsit elôre is tekint. Perspektívában látja a szakma nehézségeit, esetleges javuló vagy romló tendenciáit. Sokszínû és jól felkészült társaság. Vannak, akik a nemzetközi szintrôl hozzák az információkat, mások különféle szakterületeken mélyedtek el. Én például amint már említettem az egészségügyi ellátás szemszögébôl vizsgálom a folyamatokat. Egy kicsit integráltabb ez a társaság, egy kicsit összefogottabb a színvonal. Ebben nyilván az is benne van, hogy a kamarában sokkal többet kell küszködni a napi gondokkal. Az elmúlt években ráadásul olyan események is történtek, amik eléggé nyilvánvalóvá tették, hogy a kamara és a MOSZ nem sok dologban ért egyet. Hogy e mögött milyen mértékben húzódik meg a politika imént említett játéka és a szakmai féltékenység, az megint más kérdés. Ha nagy a baj, akkor van késztetés az összefogásra, de minden olyan esetben, amikor egy kicsit enyhébb lesz a légkör, az érdekkülönbségek nagyon nyilvánvalóvá válnak és a szokásos magyar betegség is elôkerül. Milyen MOSZ-t szeretnél? Furcsállom, hogy még mindig érzôdik a zöldmezôs beruházással létesült patikák tulajdonosai és a régi gyógyszertári központi gyógyszertárvezetôkbôl lett személyi jogosok közötti ellentét és bizalomhiány. Az egyik fél azt mondja a másikra, hogy jöttment, mert utólag jött, a másik fél meg az egyikre, hogy nem elég dinamikus, nem érzi meg a helyzetbôl adódó lehetôségeket. Nagyon fontos lenne, hogy a szakmapolitikát a két fél együttesen és tudatosan vigye tovább. Erre pillanatnyilag nem látok sok esélyt. Talán egy új generációnak kell felnônie ahhoz, hogy ez az ellentét megszûnjön. A MOSZ-szal szinte egybefonódóan irányítod a menedzsment továbbképzéseket. Ezen keresztül nyilván nagyon sok olyan gyógyszerész kollégával találkozol, akik nem tagjai a MOSZ vezetôségének, sôt még a Szövetségnek sem. Sokan jönnek patikákból, kórházakból, az orvos látogató gyógyszerészek közül. Az a fajta megosztottság, amirôl az imént beszéltünk, és ami a szervezeti elitek gondolkodásában megvan, ebben a körben is tetten érhetô? Hadd kezdjem a választ egy kicsit mással. A MOSZ és a kamara közötti szakmai szembenállás ott csapódik le, hogy még az érdeklôdô gyógyszerészek egy része sem mer, vagy nem akar, a dobogókôi képzésen részt venni. Ez rendkívül szomorú. Hadd mondjak rá egy ellenpéldát. Az elmúlt tízegynéhány évben több mint ezer orvos végezte el a menedzserképzôt. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az iszonyúan alulfinanszírozott kórházak még nem mentek csôdbe. Az önállóságát megkapott személyi jogos gyógyszerész pedig nem érzi szükségét annak, hogy profi módon megtanulja a menedzserizmust, holott ez elengedhetetlenül kéne a mindennapok jobb viteléhez. Ez tragikomikus! Nagyon nagy hátrány ez a szakmának, ami minden éles helyzetben megmutatkozik. A MOSZ vezérkar nem madárbél-jóslás alapján mondja azt, hogy mik lehetnek az egészségpolitikusok soron következô logikus lépései, hanem azért, mert a MOSZ vezetôi szinte kivétel nélkül részt vettek a menedzsmentképzésben és megtanulták ezeket a technikákat. Ha ebben a képzésben nagyobb számban vett volna részt a kamara és a gyógyszerész társadalom, képes lenne menedzselni a legkülönfélébb krízishelyzeteket. Ahhoz, hogy ez a szakma távlatilag megvédje magát, ez a képzés múlhatatlanul szükséges. Nem csak azért, mert a jelenlegi egészségpolitikusi vezérkar mindenáron át akarja alakítani a privát gyógyszerellátási rendszert. A következô nagy kihívás ugyanis a globalizáció. Ráadásul az egészségügy vonatkozásában is benne vagyunk egy 470 milliós nagy család -ban, ezért a mi tízmilliós kis családunknak ki kellene alakítania a saját védekezô mechanizmusait. És ez nem megy másképp, csak ha tanul és tudatosan felkészül a feladataira. A menedzsmentképzésben való részvétel az ember gondolkodásmódját olyan mértékig változtatja meg, hogy jobban tud reagálni az eseményekre, illetve elôre ki tudja következtetni, hogy mi fog bekövetkezni. Emiatt nem tudunk egy nyelven beszélni azokkal, akik ilyen képzést nem kaptak. Ez fordítva is igaz: azok, akik a dobogókôi képzésben részt vettek, vagy akik a kredit pontos továbbképzéseinkre eljönnek, majdnem mindannyian és majdnem mindent hasonlóan ítélnek meg. Vállalkozol-e egy gyors prognózisra? Szerinted az elkövetkezô két évben mire lehet számítani? Az új miniszterelnök-jelölttôl a közvélemény a kemény kéz politikáját várja el. Az elmúlt pár hónap eseményei azt bizonyították, hogy az egészségpolitikusok tudatosan használják a médiát arra, hogy a saját jó vagy rossz elképzeléseiket bele sulykolják a közvéleménybe. Ha az új miniszterelnök ugyanezt a stílust elhiszi és ugyanezzel az egészségpolitikusi gárdával megy tovább, a gyógyszerész társadalomnak legalább olyan elánnal kell a médiát felhasználni és a saját igazát igazolni, mint ôk teszik. Ha ez nem sikerül, az elkövetkezô két éven belül nagyon rossz helyzetbe kerülhet a privát gyógyszerész társadalom. A személyi jog csak egy fügefalevél lesz, a magánpatikájától pedig mind több gyógyszerésznek el kell búcsúznia. A FAMÍLIA Patika Lajosmizse gyógyszerész munkatársat keres (pályakezdôt is), 2 szobás összkomfortos lakással! Telefon: 70 211-7318 Gyógyszertár III. évf. 9. szám 15

Dr. Balla Lászlóné Nógrád megyei elnöker 1966-ban kapta meg gyógyszerész diplomáját Budapesten. Elôször közforgalmú, majd házasságkötése után kórházi gyógyszertárban dolgozott Szegeden és Baloghné Weigl Zita Veszprém megyei elnök Kôszegen született, általános és gimnáziumi tanulmányait is szülôvárosában végezte. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán szerzett gyógyszerészi oklevelet. Végzés után Veszprémbe ment férjhez, itt kezdett el dolgozni beosztott gyógyszerészként. Két gyemeke van, András és Anna. Születésük után Veszprémben dolgozott, majd évekig egy Veszprém melletti faluban vezetett egy fiókpatikát. Ezekben az években megtanulta az önálló munkát. Ezeket a tapasztalatait a késôbbiekben kamatoztatni tudta. 1999-ben szakvizsgázott, majd Tapolcára került patikavezetônek. Késôbb lehetôsége nyílt Helyzetértékelés Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, ill. felpuhítják a gyógyszerpiac szabályozását a versenyjog irányába, akkor ez a gyógyszer-kiskereskedelem teljes ellehetetlenüléséhez fog vezetni. A gyógyszerpiaci liberalizáció hívei olyan szabályozó rendszerben gondolkodnak, amely szerintük összhangot feltételez a vevôk és az eladók érdekei között, ami szerintük jótékony hatást gyakorol a versenyre és árcsökkentô hatása lenne. Salgótarjánban. Gyógyszer hatástanból vizsgázott, majd 1991-ben, Nógrád megyében elôször, megalapította Borostyán nevû jogelôd nélküli patikáját. A Közgazdasági Egyetemen elvégezte a gyógyszerügyi menedzser szakot. A MOSZ-nak alapító tagja, és kezdetektôl megyei referense. Fontos számára, hogy mint gyógyszerész, részt vegyen a lakosság egészség kultúrájának fejlesztésében, ezért négy éve egy fitness termet létesített, ami jó lehetôséget nyújt a város lakosainak életmódját csiszolni. S hogy ennek a feladatnak is megfeleljen, egy fitness menedzseri szakot is végighallgatott. Fontosnak tartja munkatársai anyagi biztonságát, erkölcsi megbecsülését, hiszen a sikeres mûködés tôlük is függ. Öt gyermeke van. Négy felnôtt lánya közül sajnos egyik sem gyógyszerész, de gimnazista fia talán még választhatja ezt a hivatást. arra, hogy a Centrum Patika személyi jogát megszerezze, majd rövidesen részben majd teljesen családi tulajdonba kerülhetett a gyógyszertár. Azóta is itt dolgozik, bár családjával továbbra is Veszprémben lakik. Nemzetközi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az ilyen rendszeren belül sokasodnak az egészségkárosodások a gyógyszer mellékhatások következtében, és nônek a gyógyszerek árai. Semmilyen észérv nem bizonyítja, hogy a több mint egy évtizede európai színvonalon mûködô hazai gyógyszer kiskereskedelemhez ilyen módon hozzá kelljen nyúlni. Ha hozzányúlnak, akkor a klientúra kiszolgálása és a mutyi tôke helyzetbe hozása történik, ami a kalandorsággal egyenlô. Ezt minden eszközzel meg kell akadályoznunk. Nem engedhetjük, hogy a saját tôkénkkel, vagyonunkkal felépített gyógyszertárainkat, kalandorpolitikát folytató perc emberek tönkretegyék. Dr. Czirákiné Deák Magdolna Baranya megyei elnök 1955-ben született, 1979-ben végzett a SZOTE Gyógyszerésztudományi Karán. 1984-ben szakvizsgázott Gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezésbôl. 1979-1982 között Somogy megyében helyettesítô gyógyszertárvezetô, 1983 1985 között Fejér és Baranya megyében beosztott gyógyszerész. 1985-tôl 1990-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Radioizotóp laboratóriumában radiofarmakológus, 1991. januártól szeptemberig a Baranya megyei TB egészségügyi csoportellenôrzô fôgyógyszerésze. 1991 december Pécsett jogelôd nélküli magánpatikát alakít ki (Ambrózia patika) egy gyógyszerésznôvel közösen, ahol azóta is együtt dolgoznak. Idôközben 1993-tôl egy évet töltött családjával az USA-ban, Augasta Georgiaban, ahol a Georgiai Orvostudományi Egyetem Endokrinológiai és Élettani Laborjában dolgozott, mint kutatási asszisztens. Pécsett él. Elvált, két gyermekét ô neveli. Természetesen van amin lehet módosítani, sôt kell a jelenlegi rendszeren változtatni, hiszen a mai kiszámíthatatlan gazdaságpolitika következtében a gyógyszertárak jövedelmezôsége napról napra csökken. Bevételeink csökkennek, kiadásaink nônek, talpon maradásunkhoz olyan gazdasági tényezôk kellenek, ahol elôre biztonsággal tervezhet az ember. Sürgôsen megoldandó feladat az árrés, az ügyelet, a gyógyszerész hiány stb. problémája. Ezzel kellene foglalkozni a politikai felsô vezetésnek. Dr. Dobos Józsefné 16 Gyógyszertár III. évf. 9. szám

A liberalizáció gyógyszerész szemmel A viharos tavasz, forró nyár után ismét itt az ôsz. A hulló falevelek, a bágyadt ôszi napsugár is figyelmeztet minket a gyorsan múló idôre. Ismét elérkezett az ôszi siófoki gyógyszerészkongresszus, amelyen elemezzük hivatásunk helyzetének alakulását, vizsgáljuk a ránk mért csapások hatásait, elemezzük az eltelt évben végzett munkánk eredményességét, felmérjük a folyamatosan ránk leselkedô veszélyeket, kitûzzük az új feladatokat, célokat. Az elmúlt év során átalakítottuk a MOSZ megyei szervezetét. A korábbi referensi rendszert felváltotta a jobban koordinált megyei szervezeti forma. A folyamatosan változó helyzetnek megfelelôen szinte havonta ült össze a helyzet értékelésére, illetve a tennivalók meghatározására a megyei elnökök részvételével az országos választmány. A téma természetesen a mindig elô-elôkerülô gyógyszerpiaci liberalizáció volt, amelyrôl véleményünket már a pátyi határozatban is markánsan megfogalmaztuk. S bár még májusban voltak halvány ígéreteink a liberalizáció elvetésével kapcsolatban, ezek azóta elszálltak. A Kormány június 16-án elfogadta a gyógyszerpiac újraszabályozásának szakmai koncepciójáról szóló elôterjesztést. Ez az elôterjesztés alapvetô céljaiban megegyezik a GVH anyagával, hiszen mindkét anyag elkészítése ugyanazon közgazdász nevéhez kapcsolható. Bár a kormányprogramba beemelt GVH anyagot az egészségügyi bizottság korábban nem fogadta el, úgy látszik, hogy bizonyos befektetô csoportok befolyása a Kormányra sokkal nagyobb, mint a szakmai, lakossági, gazdasági érvek. Többször áttekintettük, akár ennek az újságnak a hasábjain is, hogy mi is indokolja a gyógyszer kiskereskedelem újraszabályozását? 1. NEM indokolja a patikai árrés, mert ez kb. 14 százalék, ami Európában a legalacsonyabbak közé tartozik. 2. NEM indokolja a jogharmonizáció, mert a gyógyszer kiskereskedelem szabályozása a tagállamok saját hatáskörébe tartozik. 3. NEM indokolja a szakmai színvonal, mert ez magasabb szintû, mint az EU tagállamaiban. A magyar patikák a magyar egészségügy gyöngyszemei, amelyek magas színvonalon, Európában a leggazdaságosabban látják el a lakosságot. Errôl tanúskodik az a független felmérés is, amely szerint a lakosság 84%-a elégedett a patikai ellátással. 4. NEM indokolja az ország patikai lefedettsége. Az elôterjesztés az 5000 fô/patika alapítási korlátot magasnak tartja. Ténylegesen ez a szám nem valós, mert a kormány elôterjesztés nem veszi figyelembe a fiókpatikákat. Ezek figyelembevételével 3773 fôre jut egy patika, amely megfelel az EU átlagának. A pénzügyi befektetôk nem az esetlegesen fellelhetô ellátatlan területekre akarnak patikát nyitni, hanem a létesítési távolság csökkentésével, a még viszonylag eredményesen mûködô patikákra telepedve, azokat tönkretéve akarnak piachoz jutni. 5. NEM veszi figyelembe az elôterjesztés, hogy a liberalizált országokban a legdrágább a gyógyszer. Sôt ezekben az országokban is megfigyelhetô, hogy a kormányzati beavatkozások növekednek! Akkor mi miért akarunk a liberalizáció irányába haladni, hiszen ez tévútnak minôsült. 6. NEM veszi figyelembe az elôterjesztés azt, hogy a magyar patikák közül a legmagasabb színvonalon a tisztán gyógyszerész tulajdonban levôk mûködnek. Ezekben a patikákban hosszútávon gondolkodnak, még a gyerekeiket is gyógyszerésznek taníttatják. A lakosság egészsége is hosszú távú befektetés, amelyrôl nem szabadna elfelejtkezni. A kormány elôterjesztése a csak profitra törekvô pénzügyi befektetôk (ld. láncpatikák) térnyerését vetíti elô. 7. NEM veszi figyelembe az elôterjesztés, hogy a jelenleginél több patika nyitása a mûködési költségek növekedésével jár, amelyet elôbb-utóbb a lakosságnak kell megfizetni. Jelenleg a kisforgalmú fiókpatikákat is általában a nagyobb forgalmú anyapatikák finanszírozzák, amelyhez állami támogatást nem kapnak. Ha a patikanyitási korlát fellazítása miatt ezeknek a városi patikáknak csökken a forgalma, akkor az államnak kell a fiókpatikák támogatásáról gondoskodni. Azt már láttuk, hogy ez a támogatási módszer nem mûködik. 8. NEM veszi figyelembe az elôterjesztés, hogy az OTC gyógyszerek patikán kívüli értékesítése azt jelenti, hogy ennek az árrés tömegét a patikák elvesztik. Ez az árrés tömeg adott például fedezetet arra, hogy a patikák a drága, gyakorlatilag nulla árrésû gyógyszereket is biztosítani tudják a betegeknek. Ha ez az árrés tömeg kiesik, akkor ezt az árrés jelentôs emelésébôl, vagy támogatásból pótolni kell! Ez is elôbb-utóbb a betegek terheit fogja növelni. (Az OTC patikán kívüli forgalmazásának szakmai-etikai kérdéseire most nem térek ki.) 9. NEM veszi figyelembe az elôterjesztés, hogy a gyógyszertárak az elmúlt tízegynéhány évben saját erôbôl, állami támogatás nélkül megújultak. Mûszaki adottságuk, megjelenésük, szakmai felszereltségük bátran kiállja a próbát a legfejlettebb európai országok gyógyszertáraival szemben is. 10.NEM veszi figyelembe az elôterjesztés, hogy a lakossági érdekekre való hivatkozással oly sokszor hiányolt szolgáltatásokat a tagállamokban finanszírozzák. A NEM-ek sorát még bizonyára lehetne folytatni, de az eddigiek is azt igazolják, hogy nincs igazi indok a gyógyszer kiskereskedelem teljes, a korábbi, szakmai szempontokat figyelembe vevô elôírásokat teljesen felrúgó újraszabályozására. Ha mégis, annak nem lehet más célja, mint az, hogy kormány közeli befektetôcégek az alapvetôen magyar tulajdonban lévô gyógyszer kiskereskedelmet külföldi tulajdonosok kezébe juttassák! Mire is számíthatnak a magyar gyógyszerészek, ha a kormányszintre emelt elôkészítô anyagot a törvényekben viszontlátjuk: 1. Azt kell megérnünk, hogy a saját kormányunk nem a magyar gyógyszerészetet, hanem a kormány közeli, multinacionális befektetô cégeket támogatja. 2. Azt kell megérnünk, hogy a saját kormányunk pillanatnyi elônyökért a magyar nemzeti gyógyszerészetet feláldozza. 3. Egyértelmûen prognosztizálható, hogy a betegek terhei tovább növekednek, további zavarok lesznek a gyógyszerellátásban, Gyógyszertár III. évf. 9. szám 17

az irányított betegellátási rendszer további forgalom csökkenést eredményez, a fokozódó likviditási gondok felgyorsítják a megindult patika csôdöket. 4. A kormányzatok elvesztik a lehetôségét, hogy az egészség megôrzésébe, a betegségek prevenciójába a patikákat bevonják. Saját kormányunk ezzel a jövôt áldozza fel. A MOSZ rendelkezik javaslatokkal, hogy a kormányzat hogyan lépjen elôre. Ezeket az eddigi tárgyalásokon is kifejezésre juttatta. A jelenleg kialakult helyzet részletes értékelését, a kormánnyal tárgyaló munkacsoportok által megválaszolandó kérdéseket, problémafelvetéseket a Gyógyszertár augusztusi számában Hankó Zoltán teljes részletességgel bemutatta. Mit tehetünk mi, gyógyszerészek? Újra kell szervezni sorainkat! Az utóbbi pár hónap megpróbáltatásai, a folyamatos kormányzati támadások miatt a kollégák már belefáradtak a védekezésbe. A kifáradás, a céltalanság jelei mutatkoznak. Egy elkeseredett, mindenbe beletörôdött, gyenge társaságot könnyû lesz félre söpörni. Ne adjuk fel! Fogadjuk meg Hankó Zoltánnak a Gyógyszertár legutóbbi számában leírt gondolatát! Tûzzük zászlónkra a szolgáltatás, szolgálat, szakértelem jelszavát, amely jó szándékkal és tartalommal kitöltve a megújított célok és a hiányzó jövôkép záloga lesz! A kormányzattal folytatott tárgyalások során ragaszkodjunk ahhoz, hogy a patikatulajdonlásban csak gyógyszerészé legyen a többségi tulajdon. Ellenkezô esetben a befektetôk profitérdekei érvényesülnek, a gyógyszerészi hivatás, a betegek érdeke háttérbe szorul. A kormányzat által elképzelt liberalizáció külföldi befektetôk kezébe játszaná át a patikákat. Amelyik kormányzat ezt megcsinálja, az magyarellenes, a külföldi befektetôcégek kiszolgálójává válik. Vajon miért? Vajon miért vagyunk mi rosszabb gyógyszerészek, mint osztrák, német, olasz stb. kollégáink? 1. A tárgyalásokon azoknak a szolgáltatásoknak a bevezetéséhéhez pozitívan kell hozzáállnunk, amelyek mûködtetési feltételei megteremthetôk és a betegek érdekeit is szolgálják. 2. A gyógyszerészeknek ragaszkodni kell ahhoz, hogy az egész nemzeti gyógyszerészetet elsorvasztó liberalizációs törekvés ne valósuljon meg. 3. Ha a kormány az eddig elôterjesztett liberalizációs törekvéseit meg akarja valósítani, akkor azt országos összefogással kell megakadályoznunk! A jelenleg kialakult, egyelôre teljesen bizonytalan helyzetben nagy szükség van arra, hogy a jövôbe vetett hitünket megerôsítve, egységes, erôs szervezetként lépjen fel a MOSZ! Hisz célunk sok-sok éve változatlan. Magas színvonalú, a kor igényeinek megfelelô, a betegek érdekeit szolgáló ellátást kell biztosítani. Ezt az erôt megfelelôen tudjuk demonstrálni a kongresszuson is azzal, hogy annak munkájában részt veszünk. A kezünkben a jövônk, de csak akkor, ha megfelelô jövôképpel, a jövôbe vetett hittel rendelkezünk. És ne feledjük, egységben az erô! Dr. Schlégelné Békefi Csilla Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szervezôdése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése elômozdítása érdekében. Érdekérvényesítô tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerû adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem elôtt tartva végezzük. Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetôivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt. Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak mûködési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése. Kiemelkedôen fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplôivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedôk szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttmûködést. Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására. Célkitûzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése. Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére. Fontosnak tartjuk a betegek életminôsége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését. Elôsegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok mûködtetésével összefüggô kérdések képviseletét. SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT 18 Gyógyszertár III. évf. 9. szám