A spontán beszéd egyes jellemzői különböző felnőtt korcsoportokban

A spontán beszéd egyes jellemzői különböző felnőtt korcsoportokban Tatár Zoltán ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola tatarkan@freemail.hu Kivonat: Korábbi kutatások gyakran foglalkoznak év alatti, illetve a 65 év feletti személyek spontán beszédének a felnőtt korosztállyal történő összehasonlításával, azonban a felnőtt, 65 éves beszélők közötti különbségekre ritkábban kíváncsiak. Mivel a beszélőprofil-készítés során a felnőttek pontosabb ának meghatározása a cél, ezért kutatásomban ezekkel a korcsoportokkal foglalkoztam. Arra kerestem a választ, hogy a beszédszakaszok és ek gyakorisága és időtartama, illetve a szavak száma szignifikáns különbséget mutatnak-e a legfiatalabb ( 29 éves) és a legidősebb ( 65 éves) felnőtt férfiak között. 1 Bevezetés A beszélő a behatárolásának fontos szerepe van az igazságszolgáltatásban akkor, amikor egy rendőrségi nyomozás során egy hangfelvételen beszélő ismeretlen személyről kell profilt készíteni. Ez a profil sokrétű lehet. A nyomozó saját élettapasztalata alapján próbálja behatárolni a beszélő nemét, át, iskolázottságát, illetve egyéb szociológiai és pszichológiai jellemzőit. A probléma az, hogy irányelveken kívül a nyomozónak nem áll rendelkezésére konkrét módszertan a profilkészítéshez. Ennek hiányában pedig nagy a téves behatárolás valószínűsége. A beszélőprofilnak általában a nyomozás során van nagyobb jelentősége, ahol azt gondolhatnánk, hogy nem olyan nagy baj az, hogyha nem pontos például az behatárolása, mert a nyomozó úgyis megtalálja a keresett személyt. Úgy gondolom, hogy egy nyomozó számára is fontos a pontos -behatárolás, mert lehet, hogy ezen múlik a nyomozás sikere. A nyomozó hatóság a biztosabb eredmény érdekében kérhet szakértői véleményt igazságügyi hangtechnikai szakértőtől. A probléma az, hogy a szakértő is csak saját tapasztalatára támaszkodhat, ami szintén nagy hibalehetőséget rejt magában. A szakértői munkában mindig alapvető fontosságú volt a tudományos alapú módszertan (Garamvölgyi 1961), és ma már egyre inkább követelmény, hogy az igazságügyi hangtechnikai szakértői vélemények is az ujjlenyomat- vagy a DNS-vizsgálatokhoz hasonlóan kvázi-objektívek legyenek. Percepciós elemzéssel egy ismeretlen beszélő csoporttulajdonságai közül legmegbízhatóbban az határozható meg (Gósy 01). Az -behatárolást a szakértők tradicionálisan percepciós úton végzik, saját tapasztalataik alapján (Jessen 07). Braun (1996) vizsgálatai kimutatták, hogy az igazságügyi szakértők az -behatárolásaik során átlagosan 5,9 évet tévedtek, a fonetikailag képzetlen személyek pedig 6,5 évet. Ez az eredmény azt mutatja, hogy Alknyelvdok7 Szerk.: Váradi Tamás MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 13 ISBN 978-963-9074-59-0

AlkNyelvDok 7. 186 csak kis mértékben pontosabbak a szakértők. Az meghatározásának hatékonysága percepciós vizsgálatokkal a hazai szakirodalom szerint 60 70% körüli (Gocsál 1998, Gósy 04). Jelenleg a beszélő át csak 10 éves intervallumban tudjuk valószínűsíteni, ezért kívánatos lenne akusztikai és fonetikai elemzésekkel kiegészíteni a hallásalapú vizsgálatokat (Jessen 07). Az behatárolása azért nehéz feladat, mert nincs olyan biztos fonetikai paraméter, amely segítségével egyértelműen elkülöníthetők az i csoportok (Jessen 07). A beszéd az ral csak részben változik (Menyhárt 03), ezért meg kell találni azokat a fonetikai jegyeket, amelyekkel objektíven elkülöníthetők a különböző i csoportok. A paraméterek kiválasztása során több szempontot kell figyelembe venni. Olyan fonetikai sajátosságokat érdemes választani, amelyeket egyrészt hallás alapján is, másrészt rossz minőségű felvételeken is beazonosíthatunk. Erre a gyakorlati alkalmazhatóság miatt van szükség, ugyanis a profilkészítő nyomozónak vagy szakértőnek sokszor nincs ideje részletes fonetikai méréseket végezni, és leggyakrabban rossz minőségű felvételeket kell elemeznie (Jessen 07). A jelen tanulmányban a beszédszakaszokat, a eket és a szavak gyakoriságát vizsgálom. Tudjuk azt, hogy idős korra lassul a beszéd- és artikulációs tempó, nehezebb a szóelőhívás (Bóna 12), gyakoribbak a ek (Gósy 05). Ezek a tendenciák vélhetően már éves korban is kimutathatóak, így az 65 éves beszélők egyértelműen elkülöníthetők a huszonévesektől. Hipotéziseim szerint 1. mind a beszédszakaszok hosszában és gyakoriságában, 2. mind a tartási jellemzőkben különbség mutatható ki a 29 éves és az 65 éves férfiak csoportja között. Feltételezem továbbá, hogy 3. a kitöltött ek (, ) relatív gyakorisága és átlagos hossza, valamint 4. egyes szavak gyakorisága alapján felfedhetők olyan különbségek, amelyek segítségével megbízhatóan elkülöníthetők a két i csoport beszélői. 2 Kísérleti személyek, anyag és módszer A vizsgálati csoportok meghatározásában fontos szempont az, hogy a gyakorlatban a profilkészítés során a legtöbb esetben 65 éves személyek vizsgálatára van igény. Egyes külföldi statisztikák alapján a éves férfiak vizsgálata a leggyakoribb (Jessen 07). Négy korcsoportot elkülönítését látom indokoltnak: I. 29, II. 30 39, III. 40 49, IV. 65 éves beszélőket. A percepciós vizsgálatok eredményei alapján tudjuk azt, hogy a tévedések nagyrészt a szomszédos i csoportok mentén történnek (Cerrato et al 00). Vagyis a két szélső felnőtt i csoport az I-es és a IV-es viszonylatában jóval kevesebb a téves azonosítás, mint a szomszédosak között például az I-es és a II-es között. Feltételezhető továbbá, hogy ebben a két szélső korcsoportban nagyobb különbségeket mutatnak a fonetikai sajátosságok, mint a szomszédos csoportokban. Jelen dolgozatomban a legfiatalabb (I-es csoport) és a legidősebb (IV-es csoport) felnőtteket vizsgálom. Ehhez a BEA adatbázisból vett tíz 29 éves férfi és tíz 65 éves férfi spontán narratíváját használom fel. Abban az esetben, amikor a beszédidő hosszabb, mint hat perc, csak az első hat percet vizsgálom. A felvételek hossza (a kísérleti személyek beszédszakaszainak és a köztük lévő ek együttes hossza a felvételvezető szövege nélkül): 124 387 mp. Ebbe az időbe nem számoltam bele azokat a eket sem, amelyek beszélőváltáskor jelentkeztek. A fonetikai jegyek előfordulási gyakoriságának összehasonlítását úgy végzem el,

Tatár Z.: A spontán beszéd egyes jellemzői különbőző felnőtt korcsoportokban 187 hogy kiszámolom az adott paraméternek az egyes beszélőkre jellemző percenkénti előfordulását. Az egyes sajátosságoknak a két korcsoport közötti statisztikai összevetéséhez a független mintás t-próbát alkalmaztam 95%-os konfidenciaszinten. A spontán beszédet tagolhatjuk megnyilatkozásokra (vö. Wacha 1988), vagy virtuális mondatokra (vö. Gósy 03), de ezek határainak megállapítása nem problémamentes. Markó Alexandra ezt úgy foglalja össze, hogy a szerzők elsősorban a, a beszéddallam és a szintaktikai-szemantikai szerkezet határjelző funkcióit tartják kulcsszerepűnek, a meghatározások azonban mind beleütköznek abba a problémába, amit ezeknek a jellemzőknek az interferenciájaként fogalmazhatunk meg azaz a spontán beszéd (szemben például az igényes felolvasással) nem mutat egyértelmű megfeleléseket ezeknek az eszközöknek a használatában (10: 85). Ezek helyett a beszédszakaszokat szegmentáltam, amelyeknek egyértelműen meghatározható a kezdete és a vége. Két közti beszédrészt egy beszédszakasznak vettem (vö. Wacha 1988). Akkor jelöltem a néma et, ha legalább 100 ms hoszszúságú volt. A kombinált et akkor jelöltem, amikor egy néma mellett kitöltött is volt. A hezitálások helyének vizsgálatakor megkülönböztettem a kitöltött és a kombinált ekben előforduló, hangsorokat. Nem vettem figyelembe azokat a néma eket, amelyek beszélőváltáskor voltak észlelhetők. A hanganyagok annotálásához és az adatok kiírásához a Praat 5.3.39 szoftvert, a statisztikai számításokhoz és a grafikonok elkészítéséhez az SPSS 13.0 programot használtam. 3 Eredmények Elsőként a beszédszakaszokat, majd a eket, végül a szavak számát vizsgáltam. A grafikonokon és a táblázatokban a két csoportot számokkal jelöltem: = huszonéves férfiak, = 65 éves férfiak. 3.1 Beszédszakaszok A beszédszakaszok gyakorisága: a fiataloknál percenként 22,6 db/perc, az idősebbeknél 25,1 db/perc. A beszédszakaszok közötti ek gyakorisága: a fiataloknál 21,6 db/perc, az év felettieknél 24 db/perc. A független mintás t-próba szerint szignifikáns különbség sem a beszédszakaszok: t(18) = 1,284, p = 0,215, sem a ek: t(18) = 1,397, p = 0,179 gyakoriságában nincs a csoportok között. A beszédszakaszok és a ek időtartamát összehasonlítva az 1. ábrán látszik, hogy az idősebb férfiakra kicsivel rövidebb beszédszakaszok és ek jellemzőek. A beszédszakaszok között nem mutatható ki szignifikáns különbség: t(2266) = 0,866, p = 0,386; a ek időtartambeli eltérései azonban szignifikánsak: t(2173) = 5,342, p < 0,001.

AlkNyelvDok 7. 188 0,63 0,76 beszédszakasz 1,89 1,94 0,0 0,5 1,0 1,5 átlagos hossz (s) 2,0 1. ábra. A beszédszakaszok és a köztük lévő ek átlagos hossza. 3.2 Szünetek Három típusú et hasonlítottam össze: a néma, a kombinált és a kitöltött eket. A 60 90 év közötti beszélők több néma et tartanak, mint a 22 45 éves felnőttek (Menyhárt 03). Balázs (1993) ugyanannak a férfinak fiatalkori beszédéhez képest idős korában 8-szor annyi et adatolt. A 2. ábra szerint a férfiak év felett átlagosan kicsit több kombinált és kitöltött et használnak, mint a huszonévesek, a néma ek gyakorisága viszont átlagosan kicsit kevesebb az idősebbeknél. A ek időtartamát nézve a kitöltött ek az idősebbeknél hosszabbak egy kicsit, a néma és a kombinált ek pedig a fiataloknál hosszabbak (3. ábra). néma kombinált 4,6 3,5 15,5 15,8 kitöltött 4,0 2,3 0 5 10 15 2. ábra. A ek percenkénti gyakorisága (db/perc) néma kombinált 0,56 0,68 1,10 1,40 kitöltött 0,42 0,37 0,2 0,5 0,8 1,0 1,2 1,5 3. ábra. A ek átlagos hossza (s)

Tatár Z.: A spontán beszéd egyes jellemzői különbőző felnőtt korcsoportokban 189 A gyakorisági adatok alapján szignifikáns különbséget találtunk a kitöltött ek esetében: t(18) = 2,9, p = 0,04, míg sem a néma: t(18) = 0,147, p = 0,885, sem kombinált nél: t(18) = 0,940, p = 0,359 nem szignifikáns a gyakorisági eltérés. Az időtartamadatokat nézve szignifikáns különbség van a néma: t(1512) = 4,919, p < 0,001, és a kombinált eknél: t(370) = 4,353, p < 0,001; a kitöltött ek esetében viszont nincs: t(287) = 1,627, p = 0,105. A leggyakrabban előforduló hezitálások, a és az (vö. Horváth 09) korcsoportok közötti gyakoriságát összehasonlítva azt látjuk, hogy az percenként általában gyakrabban jelenik meg az idősebbeknél, a pedig ritkábban (4. ábra). 4,4 7,7 1,7 2,1 0 2 4 6 8 4. ábra. A hezitálások percenkénti gyakorisága (db/perc) 0,38 0,39 0,38 0,40 0,0 0,1 0,2 0,3 0,4 5. ábra. A hezitálások átlagos hossza (s) A hezitálások átlagos időtartamában nincs különbség az i csoportok között (5. ábra). Az gyakoriságát nézve szignifikáns közeli különbséget mutat a független mintás t-próba a korcsoportok között t(18) = 2,099, p = 0,0; a -nél nincs szignifikáns eltérés t(18) = 0,9, p = 0,617. Az átlagos hosszúsági adatokban egyik típusú hezitálásnál sincs csoportok közti szignifikáns különbség: : t(549) = 0,391, p = 0,696; : t(176) = 0,397, p = 0,692. A hezitálások előfordulási helyének figyelembe vételével tovább vizsgáltuk az adatokat kitöltött ben és kombinált ben. A gyakorisági eredmények mind a két típusban hasonló arányokat mutatnak, mint a helyzettől független vizsgálatokban: az mindkét típusban az idősebbeknél gyakoribb, a pedig a fiataloknál (6. ábra). A hezitálások időtartamaiban viszont nagyobb az beli különbség akkor, ha helyzettől függően vizsgáljuk azokat (7. ábra). Önállóan megjelenő kitöltött ben mind a két hezitálástípus az idősebb férfiaknál hosszabb, kombinált ben pedig a fiataloknál.

AlkNyelvDok 7. 190 gyakoriság (db/perc) 4 3 2 1 1,0 0,5 1,4 3,5 0,8 0,6 3,0 4,2 0 kitöltött ben kombinált ben 6. ábra. A hezitálások gyakorisága helyzettől függően. átlagos hossz (s) 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0,48 0,39 0,38 0,41 0,43 0,38 0,29 0,31 0,0 kitöltött ben kombinált ben 7. ábra. A hezitálások átlagos hossza helyzettől függően. A független mintás t-próbák eredményeit az 1. táblázatban foglaltam össze. Szignifikáns különbség mutatható ki az gyakoriságában és időtartamában kitöltött ben, illetve az és az időtartamában kombinált ben. gyakoriság időtartam kitöltött ben kombinált ben t(18) = 1,327 t(18) = 3,532 t(18) = 0,713 t(18) = 1,012 p = 0,1 p = 0,002 p = 0,485 p = 0,325 t(90) = 1,407 t(217) = 3,011 t(84) = 2,259 t(330) = 2,622 p = 0,163 p = 0,003 p = 0,026 p = 0,009 1. táblázat. Független mintás t-próbák eredményei a két korcsoport között. 3.3 Szavak száma A szavak számát összehasonlítottam percenként, illetve beszédszakaszonként. A fiatalok az 65 éves férfiakhoz képest szignifikánsan több szót ejtenek egy perc alatt (8. ábra): t(18) = 3,373, p = 0,003; és beszédszakaszonként is (9. ábra): t(18) = 2,142, p = 0,046. A kötőszavak gyakoriságát összehasonlítva (10. ábra) szintén szignifikáns különbséget tapasztalunk t(18) = 3,094, p = 0,006.

Tatár Z.: A spontán beszéd egyes jellemzői különbőző felnőtt korcsoportokban 191 gyakoriság (db/perc) 1 140 130 1 110 100 8. ábra. A szavak száma percenként gyakoriság (db/beszédszakasz) 7 6 5 4 3 9. ábra. A szavak száma beszédszakaszonként 24 gyakoriság (db/perc) 22 18 16 14 12 10. ábra. A kötőszavak gyakorisága percenként Elemeztem a kötőszavak előtt és után előforduló ek gyakoriságát. A korcsoportok között a legnagyobb különbség azoknál a kötőszavaknál van, ahol nincs mellettük. A belső arányok hasonlóak a korábbi kutatásokhoz (vö. Gósy 04), de a korcsoportokat összehasonlítva különbségeket is megfigyelhetünk: az idősebbek

AlkNyelvDok 7. 192 minden helyzetben nagyobb arányban használnak valamilyen et kötőszónál (11. ábra). Mivel feltételezhető, hogy a kötőszó előtti arra utal, hogy még a közlés tartalma is bizonytalan, kötőszó után pedig a nyelvi megformálás okoz nehézséget (Gósy 05), adataink azt erősítik, miszerint az idősebb férfiaknál mind a makrotervezés, mind a mikrotervezés több időt vesz igénybe. 11. ábra. A kötőszavak gyakorisági arányai csoportonként 4 Következtetések A huszonéves és az 65 év közötti felnőtt férfiak összehasonlításával különbségeket kerestem. A gyakorlatban egy ismeretlen beszélő ának fonetikai alapú behatárolási módszerének kidolgozásához először meg kell határozni azokat a paramétereket, amelyek szerint különbségek vannak az i csoportok között. A jelen tanulmányban elemzett sajátosságok viszonylag rossz minőségű felvételen is adatolhatók, amely alapvető jelentőségű a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából. A gyakorlatban annak is van jelentősége, ha egy huszonéves beszélőről be lehet bizonyítani, hogy nem év feletti. A percepciós elemzéseknek az akusztikai-fonetikai vizsgálatokkal történő kiegészítése és megerősítése elsősorban az igazságszolgáltatás területén fontos, például amikor a bíróság előtt objektív bizonyítékra van szükség. Hipotéziseim részben beigazolódtak. Szignifikáns különbségeket találtam a huszonéves és az 65 éves férfiak között a ek hosszában, a kitöltött ek gyakoriságában, a néma és a kombinált ek időtartamában, az gyakoriságában és időtartamában kitöltött ben, az és a időtartamában kombinált ben, szavak percenkénti és beszédszakaszonkénti számában, kötőszavak gyakoriságában. Ezek a paraméterek segíthetik a gyakorlatban bizonyos ú ismeretlen beszélőknek egyes csoportból történő kizárását, illetve más csoportokba való besorolását. Azonban ehhez még további vizsgálatokat kell végezni, hiszen a vizsgált paraméterekre nem csak az i változások lehetnek hatással. Egy személynek a csoportokkal történő összehasonlítását különböző statisztikai módszerek alkalmazásával szükséges elvégezni a továbbiakban. Irodalom Balázs, B. 1993. Az időskori hangképzés jellemzői. Beszédkutatás 1993. 156 165

Tatár Z.: A spontán beszéd egyes jellemzői különbőző felnőtt korcsoportokban 193 Bóna, J. 12. A spontán beszéd sajátosságai idősödő, idős és matuzsálemi korban. In: Markó, A. (szerk.) 12. Beszédtudomány: Az anyanyelv-elsajátítástól a zöngekezdési időig. Budapest: ELTE BTK, MTA Nyelvtudományi Intézet. 100 115. Braun, A. 1996. Age estimation by different listener groups. Forensic Linguistics, 3. 65 73. Cerrato, L., Falcone M., Paoloni A. 00. Subjective age estimation of telephonic voices. Speech Communication, 31. 107 112. Garamvölgyi, V. (főszerk.) 1961. Kriminalisztika. Budapest: BM. Gocsál, Á. 1998. Életkorbecslés a beszélő hangja alapján. Beszédkutatás 98. 122 134. Gósy, M. 01. A testalkat és az becslése a beszéd alapján. Magyar Nyelvőr, 125: 478 488. Gósy, M. 02. A megakadásjelenségek eredete a beszédprodukció tervezési folyamatában. Magyar Nyelvőr, 126. 192 4. Gósy, M. 03. Virtuális mondatok a spontán beszédben. Beszédkutatás 03. 19 43. Gósy, M. 04. Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest: Osiris Kiadó. Gósy, M. 05. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó. Horváth, V. 09. Funkció és kivitelezés a megakadásjelenségekben. Doktori disszertáció. EL- TE BTK. Jessen, M. 07. Speaker classification in forensic phonetics and acoustics. In: Müller, C. (szerk.) Speaker classification I, LNAI 4343. 180 4. Markó, A. 10. A prozódia szerepe a spontán beszéd tagolásában. Beszédkutatás 10. 82 99. Menyhárt, K. 03. A spontán beszéd megakadásjelenségei az függvényében. In: Hunyadi, L. (szerk.): Kísérleti fonetika, laboratóriumi fonológia. Debrecen: Debreceni Egyetem. 125 138. Wacha, I. 1988. Élő nyelvi (spontán) szövegek megnyilatkozásainak (szintaktikai) vizsgálati szempontjaihoz (a gazdagréti kábeltelevízió élő nyelvi felvételei alapján). In: Kontra Miklós (szerk.) 1988. Beszélt nyelvi tanulmányok. Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes 1. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 102 158.