05 1867 monarchikus alkotmányai: Német Birodalom, Osztrák Császárság Ausztria alkotmányfejlődése 1848/49-ben 14. A német egység létrejötte és az 1871-es alkotmány [Tk. 341-343. o.] 15. Az alkotmányos monarchia stabilizálódása az Osztrák Császárságban (az 1867-es alaptörvények) [Tk. 350-353. o.] Források: Brauneder, Wilhelm: Osztrák alkotmánytörténet napjainkig. Pécs: JPTE ÁJK, 1994. Szabó István: Német alkotmányfejlődés 1806-1945. Budapest: SzIT, 2002. Mezey Barna Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003.
Ausztria alkotmányfejlődése 1848/49-ben
Koraalkotmányosság Formális alkotmányosság, de továbbra is az uralkodó a szuverenitás egyedüli hordozója Uralkodó által oktrojált alkotmány Népképviseleti alsóház mellett rendi felsőház (uralkodó által kinevezett főrendiház, Pairschub) A parlament összehívása és a törvénykezdeményezés uralkodói jog Abszolút uralkodói vétójog A miniszterek csak az uralkodónak felelősek Független bíróságok Néhány állampolgári jog (egyenlőség, Alkotmányosság Az államhatalom ténylegesen megoszlik a nép és az uralkodó között Az uralkodó és a népképviselet megegyezése alapján kibocsátott alkotmány Egykamarás népképviseleti parlament vagy képviselőház + tartományi felsőház (ha netán mégis van rendi felsőház, tilos a Pairschub) A parlament maga is kezdeményezhet törvényt és autonóm módon is összeülhet (vagy biz. időpontokban kötelező összehívni) Halasztó hatályú vétójog Több felelős miniszter is van (politikailag, jogilag) Független bíróságok Átfogó állampolgári (esetleg emberi) jogi
A forradalom hatására kiadott alkotmány Minta: német államok alkotmányai és az 1831-es belga alkotmány Az Osztrák Császári államhoz tartozó összes tartomány egy szétválaszthatatlan alkotmányos monarchiát képez. (Magyarország nem része.) VH: Uralkodó, de miniszteri ellenjegyzéssel TH: császár + Birodalmi Gyűlés Kétkamarás Birodalmi Gyűlés (képviselőház + kinevezett főrendiház) Törvénykezdeményezési joga van, de saját magát nem hívhatja össze Abszolút császári vétójog BH: független bíróságok, büntetőügyekben esküdtszék Haladó alapjogi katalógus (általános emberi + állampolgári jogok), de csak államcélok Tartományi rendek fennmaradnak, de törvényalkotási joguk nincs (csak javaslatot tehetnek a B. Gy-nek) A kétkamarás szisztémát kifogásolták leginkább, a május 15-i forradalmi hullám nyomán módosítást követelnek ( > Kremsieri tervezet)
Népszuverenitás: Minden államhatalom a népből ered TH: császár + Bir. Gyűlés Kétkamarás: Népi Kamara + Tartományi Kamara Felfüggesztő vétó Tartományokban tartományi gyűlések (jogalkotó hatáskörrel) VH: császár + felelős miniszterek; Az uralkodó jogai formálisak BH: független összállami bíróságok Átfogó alapjogi katalógus (bővebb a pillersdorfinál, de államcélmeghatározások) Föderalizmus: egyenlő tartományok, saját törvényhozással, képviselettel a Tartományi Kamarában Tervezet marad: a császár 1849. március 4-én feloszlatta a Bir. Gyűlést, s helyette maga ad alkotmányt ( > Olmützi Alkotmány)
A népszuverenitás gondolatát kiszorítja a monarchikus legitimitás (császár által oktrojált alkotmány) A lemondott V. Ferdinánd helyébe lépő Ferenc József az őt mint királyt el nem ismerő Magyarországot az Osztrák Császárságba kívánja tagolni VH: kizárólagosan és oszthatatlanul a császárnak tartatik fenn Szükségrendelet alkotási jog Birodalmi Tanács mint tanácsadó TH: Birodalmi Gyűlés háttérbe szorul Két kamara: Tartományi és Népi Kamara Abszolút uralkodói vétójog Bő alapjogi katalógus, de csak államcél-meghatározások Túlnyomórészt jogállami alkotmány: A hatósági tevékenység alkotmány által meghatározott és alapjogok által korlátozott Az igazságszolgáltatás törvényhez kötött A közigazgatás kontrollja még fogyatékos: csak alkotmányellenes eljárásra vonatkozik a bírói felügyelet Baj: nem hajtották végre! A Birodalmi Gyűlés nem jön létre, csak a Birodalmi Tanács, a császár tartományi rendtartásokkal, szükségrendeletekkel, pátensekkel kormányoz (gyakorlatilag elhagyja az alkotmányos formát) 1851. december 31-én a Szilveszteri Pátenssel hatályon kívül helyezi.
Először terjesztik a modern alkotmányos állam elveit a Birodalmi Gyűlés elé Az Osztrák Császárság először kap formális értelemben vett (korakonstitucionális) alkotmányokat Fontos területeket modernizálnak: Bíráskodás, bírósági rendszer (vádelvi eljárás, esküdtszék) Kultuszügy: egyház és állam szétválasztása Oktatásügy: Thun-Hohenstein reformjai (8 osztályos gimnázium, reáliskola, egyetemi autonómia) Agrárügy: jobbágyviszony megszüntetése Gazdaság: 1851-ben megszüntetik a vámhatárt Magyarországgal: egységes gazdasági térség Mindez meghatározza a 19. századi, részben a 20. századi fejlődést
14. A német egység létrejötte és az 1871-es alkotmány
Német Szövetség (1815-1866) Államszövetség a külső/belső biztonságért Szövetségi Gyűlés (tagállamok által utasított követek) Szövetségi beavatkozás és szöv. végrehajtás Frankfurti kísérlet (1848/1849) Föderális egységre törekvés, polgári átalakulás, alapjogok Zátonyra fut, visszatérés a Német Szövetséghez Két vezető hatalom: Poroszország és Ausztria
(1) egy állam magához kapcsol addig független vagy vele laza szövetségi keretben működő államokat, de egyes állami funkciók gyakorlását meghagyja náluk (2) addig független (vagy laza szövetségben működő) államok megállapodnak egy szövetségi alkotmányozó testület felállításában
1866-ban Ausztria vereséget szenved Poroszországtól Königgrätznél Kénytelen elismerni a Német Szövetség megszűnését és az Észak-német Szövetség létrejöttét Poroszország lehetőségei az egyesítésre: Erős központi hatalom létrehozása, fenntartva a tagállamok területi integritását Az észak-német államokat magába olvasztja, tartományként
Végül a kettő kombinációja történik: Poroszország a tagállamok egy részét magába olvasztja (Hannover, Kurhessen, Frankfurt/M., Schleswig-Holstein porosz tartománnyá válnak) A tagállamok másik részét meghagyja állami mivoltukban, s szerződést köt velük A beolvasztott tagállamok szavazati jogait átveszi a Szövetségi Tanácsban, a szövetség második kamarájában (4-ről 17-re emelkedett szavazatainak száma)
A Szövetség létrejöttének lépései: 1866.08.16-án Poroszország nemzetközi szerződést köt az észak-német államokkal a Sz. létrehozásáról Választásokat tartanak, összeül a Birodalmi Gyűlés (1867.02.24.) A Bir. Gyűlés elfogadja az É-német Sz. alkotmányát, amely rögtön hatályba is lép (nem kell külön ratifikáció a tagállamokban)
Az É-német Sz. felépítése: Központi VH: szövetségi elnökség (a porosz király) Központi TH: Birodalmi Gyűlés (népképv.), Szövetségi Tanács (tagállamok delegáltjai) Állampolgári jogokról nem szól az alkotmány
Az Észak-Német Sz. 1870-ben legyőzi Franciaországot Ezután a délnémet államok is csatlakoznak nemzetközi szerződéssel (Baden, Hessen, Bajorország, Württemberg, stb.) A szövetség új neve: Német Szövetség (jogutódja az É-N. Sz-nek). Ausztria nem emel vétót (ő 1866-ban csak az É-N. Szet ismerte el) 1870.12.09.: Az É-N. Szöv. Birodalmi Gyűlése ratifikálja a szerződéseket A Szövetségi Tanács javasolja, hogy a Német Szövetség neve legyen Német Birodalom, az államfő pedig császár a Bir. Gyűlés jóváhagyja
I. Vilmos feltételesen elfogadja a koronát (feltételesen: a délnémet államoknak is ratifikálniuk kell az állam és az államfői tisztség elnevezésének változását) Parlamenti választás az új államterület egészén 1871.03.21.: összeül az új Birodalmi Gyűlés és elfogadja az új alkotmányt (lényegében azonos az Észak-N. Szöv. Alkotmányával) 1871.04.16.: a császár is hitelesíti a Német Birodalom alkotmányát ( bismarcki alkotmány ) A birodalmi szervek elnevezése csak kismértékben változott: elnökség helyett császár, szövetségi kancellár helyett birodalmi kancellár
A tagállamok helyzete: Önálló létezéshez való jog: Saját alkotmányuk lehet, önálló államszervezettel A Birodalom nem módosíthatja területi beosztásukat, csak beleegyezésükkel Relatív különállás illeti meg őket (elvárásaik lehetnek a szövetég felé pl. védelem, diplomáciai/katonai szempontból) Részt vesznek a birodalmi akarat alakításában (a Szövetségi Tanácson keresztül) A Birodalom köteles a jólét megteremtésére törekedni a terheket arányosan kell szétosztania
Poroszország előjogai (ő adja terület/lakosság 2/3-át): A Bir. Alkotmány módosításához porosz egyetértés kell Hadügy, vámok, jelentős közvetett adók esetén vétót emelhet a birodalmi törvények ellen Egyoldalúan nem tud lényeges módosítást keresztülvinni, de a fennálló szabályokat stabilizálni tudja VH terén: a porosz és birodalmi VH összefonódik (mindenkori porosz király a német császár, s a porosz miniszterelnök rendszerint a német kancellár)
Néhány további tagállam előjogai: Bajorország: elnökhelyettesi tisztség a Szövetségi Tanácsban, önállóan intézi a posta- és vasútügyeket, békeidőben a bajor sereg saját uralkodó parancsnoksága alatt áll Württemberg, Szászország, Baden: korlátozott előjogok postaügyben és adóztatási kérdésekben A Birodalom és a tagállamok államformája: Birodalom: császárság (monarchia) Tagállamok: nincs kötelező előírás (25 tagállamból 3 városköztársaság Bréma, Lübeck, Hamburg, az 1919-es Weimari Alkotmány vonja csak meg a tagállamoktól az államforma szabad megválasztásának jogát)
Nincs külön trónbetöltési rend automatikusan a porosz trónöröklési rend érvényesül Császár + Birodalmi Kancellár + Szövetségi Tanács (!) A császár kormányzati jogosítványai (TH felé): TH összehívása, megnyitása, elnapolása, berekesztése Birodalmi Gyűlés feloszlatása (a Szöv. Tanács egyetértésével) A Szöv. Tanács elnöke a császár által kinevezett Bir. Kancellár A kétkamarás bir. palament által elfogadott törvényeket a császár hitelesíti és hirdeti ki
A császár kormányzati jogosítványai (VH felé): Kinevezi a birodalmi köztisztviselőket Képviseli a Birodalmat Hadüzenet (Szöv. Tanács hozzájárulásával), önállóan köt békét Nemzetközi szerződések megkötése (birodalmi törvényhozási tárgykörben a parlament beleegyezésével) Fegyveres erők főparancsnoka Birodalmi végrehajtás foganatosítása a jogsértő tagállamokkal szemben (Szöv. Tan. felhatalmazása alapján) Kegyelmezési jogkör
Birodalmi Kancellár: Egyetlen miniszter, nincs minisztertanács! Helyettesítése: reszort nélküli alkancellár vagy reszort vezetésével megbízott államtitkár A császár rendelkezéseinek érvényességéhez a Birodalmi Kancellár ellenjegyzése szükséges De: a kancellárnak nincs politikai felelőssége a TH felé (csak a császárnak felel) (kivéve az összeomlás előtti utolsó napokat, 1918) Büntetőjogi felelőssége van, alkotmányjogi nincs A Bir. Gyűlés ellenőrzi a kancellárt (petíció, interpelláció) A kancellár parlamenti támogatás nélkül nem tud kormányozni
Szövetségi Tanács + Birodalmi Gyűlés Szövetségi Tanács: Tagállami kormányok által utasított delegáltak 58 szavazat (Poroszo. 17, Bajoro. 6) Az adott tagállam által küldött követeknek egységesen kell szavazniuk Nem oszlatható fel 7 állandó bizottság Elnöke a Bir. Kancellár (+ meghatalmazott helyettes)
A Szövetségi Tanács hatásköre: TH-ban: Birodalmi törvények jóváhagyása Alkotmánymódosításnál minősített többség kell a Sz. T-ban Pénzügyi tárgyú javaslatokat a Sz. T. elé kell terjeszteni VH-ban: Rendeletalkotási jog Törvények végrehajtási rendeletei, szükségrendeletek (vh-ban) Köztisztviselők, bírák kinevezésénél véleményezési, előterjesztési jog a császár felé Felügyeleti jog a tagállamok felett Hozzájárulása kellett hadüzenethez, birodalmi törvényhozási tárgykörbe tartozó nemzetközi szerződéshez, Bir. Gyűlés feloszlatásához BH-ban: Állambírósági/közigazgatási bírósági feladatok Birodalmi végrehajtás elrendelése Tagállamok közti közjogi viták eldöntése Bírói jogsegély (ha valamely tagállam megtagadta egy jogvita eldöntését, a Sz. T. elbírálhatta)
Birodalmi választójog: Minden 25. életévét betöltött német állampolgárságú férfi választójogosult Nincs vagyoni, műveltségi cenzus! Titkos, egyenlő, közvetlen választás Tisztán egyéni kerületi rendszer (100.000 választópolgáronként egy kerület) 1918-ban a nagyobb választókerületekben arányos (listás) rendszert vezetnek be Választási bíráskodásra a Bir. Gy. jogosult
A Birodalmi Gyűlés szervezete, működése: A Birodalom unitárius karakterét erősíti (nincs benne a tagállamoknak befolyása) 3 éves mandátum (1888: 5 éves) Évente 3-4 ülésszak Uralkodói összehívás, elnapolás (30 nap), berekesztés (ülésszaké), feloszlatás (Sz. T. egyetértésével, 60 napon belül új választás, 51 év alatt 4 esetben)
A Birodalmi Gyűlés hatásköre, tagjai: Törvényhozásban való részvétel Törvényhozási tárgykört érintő nemzetközi szerződésnél hozzájárulás Petíciók tárgyalása, interpellációs jog Szabad mandátum, de frakciófegyelem Sem illetmény, sem költségtérítés nem jár! (köztisztviselők, bírák, egyetemi tanárok voltak képviselők)
Összeférhetetlenség: Köztisztviselőket, bírákat nem zárják ki, sőt, preferálják De mandátuma alatt újabb állami alkalmazást nem kaphat Mentelmi jog: Felszólalásuk, szavazatuk miatt nem érheti őket hátrány (abszolút mentesség) Hivatalos ténykedésen kívüli cselekményekért a B. Gy. egyetértésével üldözhetők (felfüggeszthető mentelmi jog/sérthetetlenség) de ez a sérthetetlenség csak az ülésszakok idején illette meg őket
Törvényhozási eljárás: B. Gy., Sz. T. kezdeményezhet törvényt Az uralkodó és a kancellár formálisan nem (de a Sz. T- ban adhat erre utasítást a porosz delegáltaknak) A két kamara egyenrangú: első tárgyalásra mindkét kamarában sor kerülhet, érdemben tárgyalják, mindkettő részéről beleegyezés kell A törvényeket az államfő hitelesíti: formai kontroll (alkotmányos-e) Alkotmánymódosítás: B. Gy-ben egyszerű, Sz. T-ban minősített többség kell (14 szavazattal megakadályozható Poroszo. egyedül is képes rá)
Négyszintű: Birodalmi Bíróság (Reichsgericht) szövetség állítja fel és működteti Ítélőtáblák (Oberlandesgericht) Törvényszékek (Landgericht) Helyi bíróságok (Amtsgericht) Birodalmi különbíróságok: pl. közigazgatási bíróság (szövetségi és tagállami szinten is, bár az előbbit később alakították ki: 1918) Alkotmánybíráskodás : a Sz. T. gyakorol alkotmányvédő funkciót az I. vh. után felállítják a Német Bir. Állambíróságát (quasi korlátozott hatáskörű AB)
Az alkotmányban nem szabályozzák Oka: az állampolgári jogokat úgy fogták fel, hogy ezek a közigazgatással szembeni jogvédelmet biztosítják, a közigazgatás pedig zömében tagállami feladat maradt Később rendes birodalmi törvényhozás útján tucatnyi szabadságjogot szabályoztak
15. Az alkotmányos monarchia stabilizálódása az Osztrák Császárságban (az 1867-es alaptörvények)
Előzmények: 1849: Olmützi (oktrojált) Alkotmány: Népszuverenitás helyett monarchikus legitimitás VH-t kizárólagosan az uralkodó gyakorolja TH-t a Bir. Gyűlés és a Tartományok Kamarája - de ezeket nem hozzák létre, hanem az uralkodó maga bocsátja ki a törvényeket (120. : átmenetileg rendeleti jogalkotás lehetősége)
Ami létrejön az Olmützi Alkotmányból: Birodalmi Tanács: az uralkodó tanácsadó szerve a VH-ban, tényleges hatalom nélkül 1851. ápr. 13-án statútumot kap: az uralkodó és a miniszterek tanácsa, a törvényhozás összes kérdésében meghallgatják, és meghallgatását a törvény kihirdetésénél megemlítik pótparlament
1851. december 31-i nyílt parancs: Hatályon kívül helyezi az Olmützi Alkotmányt Abszolút monarchikus egységes állammá olvasztja össze a birodalmat A tartományok csak igazgatási kerületek Két alapelv: (1) törvény előtti egyenlőség, (2) a jobbágyság megszüntetése (a földesurak kártalanításával)
Melléklete a kabineti irat : Elveket tartalmaz arra nézve, hogy az egyes koronaországokban (tartományokban) miként kell kiépíteni az új rendszert A koronaországok az ausztriai császári örökös monarchia elválaszthatatlan alrészei Közigazgatási szervezet: falusi/városi helyközségek (kormány által kinevezett elöljárókkal) járási hivatalok kerületi hatóságok (pl. megyék) helytartóság és országfőnök Bírói hatalom a császár nevében gyakorlandó Igazságszolgáltatást a közigazgatástól csak másod- és harmadfokon választja el, elsőfokon (járásokban) egy hivatalban vannak (egységes járási hivatal, de a belszervezetben elválasztandók)
Kifejti a kívánatos bírósági struktúrát A bírósági eljárás elveit (főszabályként nem nyilvános; fellebbviteli bíróságoknál írásbeli; büntetőperben állami vád; esküdtbíróságok mellőzendők) Osztrák Polgári Törvénykönyv (1811) behozandó ott is, ahol eddig nem vezették be, hasonlóképp a Büntető Törvénykönyv (1803 ill. megújítása: 1852) 1860-ig a Szilveszteri Pátens és melléklete képezte az osztrák császári állam alkotmányos alapját = neoabszolutizmus.
Ellentétben az alkotmányossággal: 1) A nép ki van zárva az államhatalomból, nincs népképviselet (csak tanácsadó rendi testületek újrendi módon korlátozott monarchia) 2) Kevés alapjog államcélként 3) Nincs hatalommegosztás TH és VH között (lényegében mindkettő a császáré) 4) Első fokon a VH és a BH is összefonódik 5) A bírói függetlenség nem garantált (esküdtszékeket megszüntetik) 6) A tartományokat közigazgatási területté degradálják, csekély, a községihez hasonló autonómiával Látszatalkotmányos intézmények: 1) Miniszterekből álló kormány (de csak az uralkodónak felelősek, mert népképviselet nincs) 2) Törvényeket bocsátanak ki (de nem a népképviseleti törvényhozás, hanem az uralkodó) 3) Egységes Ptk és Btk (de pátenssel, felülről bevezetve)
1860. október 20.: Ferenc József adja ki, mert a neoabszolutista rendszer heves ellenállásba ütközött, mert: Az alkotmányosság vívmányait feláldozták A nemzetiségi probléma megoldatlan Az eddigi differenciált föderalizmusból hasznot húzó tartományok (pl. M. o.) a felkelés szélén álltak 1859-ben a Francia Császárság és a Szárd Királyság elleni háború katasztrofálisan végződik Meginog a monarchikus koncepció elkerülhetetlenné válnak a reformok
A Birodalmi Tanácsot Ferenc József már 1860. március 5-én rendkívüli tanácsosokkal erősítette meg (főhercegek, egyházi méltóságok, állami szolgálatban érdemeket szerző személyek, 38 tartományi gyűlési tag) Július 17-én adóügyekben hozzájárulási jogot kapott koronatanácsból egyfajta rendi választmányi gyűléssé lett Ebbéli minőségében a Birodalmi Tanács javasolta az alkotmánymódosítást
Ferenc József pedig kiadja az Októberi Diplomát Ad TH: ígéri, hogy törvényeket törvényesen összegyűlt országgyűlések, ill. a Birodalmi Tanács közreműködésével fog alkotni A Bir. Tanácshoz az egyes országgyűlések tagokat fognak küldeni A minden (korona)országot érintő közös ügyeket a B. T. közösen fogja tárgyalni (új adók, közterhek, költségvetés, zárszámadás, katonaság, pénz- és hitelügyletek, vám- és kereskedelmi ügyek, posta- és közlekedésügyek) Az egyéb törvényhozási tárgyak az illető országok országgyűlésein tárgyaltatnak és intéztetnek el Ad VH: visszaállítani ígéri az 1848-as forradalom előtti magyar kormányszerveket (kancellária, helytartótanács)
Lényege tehát: A meglévő rendszer továbbfejlesztése annak keretein belül A tartományi képviselet megerősítése Ráhatásuk intézményesítése a Birodalmi Tanácsnál Differenciált föderalizmus (egyes tartományok szélesebb autonómiát kapnak pl. M. o.) DE: a törvényhozás továbbra is a központtal együtt történne: Tartománygyűlések + B. T. A korona prerogatívái ügyében pedig az uralkodó maga dönt (külügy, hadsereg, belső biztonság, felsőoktatás, államegyház viszonya)
Speciális célt is szolgált: Magyarországot megnyugtató módon bekapcsolni az összállamba (a meglévő struktúrába) A magyar felet azonban nem nyugtatta meg: A külpolitikában, hadsereg ügyeiben, gazdaságpolitikában fennmaradt az uralkodó teljhatalma
Az Októberi Diploma valóságba való átültetésére adta ki Ferenc József 1861. febr. 26-án: Lényegében a birodalmi képviseletről szól Mellékletében a Birodalmi Tanácsról (képviseletről) szóló alaptörvény és az egyes tartományi gyűlésekről szóló törvények
Birodalmi Tanács két ház: Főrendiház (Urak Háza): a császári ház született hercegei, örökletes főrendjei, egyházi méltóságok, tudomány, művészet képviselői Képviselőház (Küldöttek Háza): 320 tag az egyes koronatartományokból (pl. M. o.: 85, Erdély: 26, Cseho. 54, stb.) E küldötteket az egyes tartománygyűlések választják (nem igazi népképviselet) A Birodalmi Tanácsot az uralkodó évente hívja össze
Értékelés: Hiányzik a széles körű törvényhozás (a koronának továbbra is szélesek a prerogatívái) Nincs valódi népképviselet Hiányzik az alapjogok átfogó katalógusa Hiányzik a szigorú hatalommegosztás Nincs igazi miniszteri felelősség A magyar országgyűlés (Horvát-Szlavónországgal, Erdéllyel) ezért nem volt hajlandó küldötteket küldeni a B. T-ba, amely ezért működésképtelen lett
Sistierungsperiode (1865-1867): Ferenc József visszatér a monarchikus legitimitáshoz 1865. szeptember 20-án hatályon kívül helyezi az 1861-es alaptörvényt, hogy az egyébként sem működő birodalmi képviselet megkérdezése nélkül hozhasson megoldást
A KIEGYEZÉS: közjogi értelemben: Az összállami szervezet megkettőződik (duális állam): Egyik oldalon az ausztriai (ciszlajtániai) tartományok komplexuma áll föderatív szerkezetben (minden tartomány egyenlő) Másik oldalon a magyar korona országainak komplexuma áll (Magyarország, Erdély, Horvátország, Szlavónia) Közös uralkodó Három közös ügy: külügy, hadügy, ezekre vonatkozó pénzügyek
Reálunió: az uralkodó mellett vannak közös ügyek is (tehát az állami szuverenitás lényeges elemei az összállamnál maradnak) Nem föderáció, nem is konföderáció Neve: Osztrák-Magyar Monarchia
Az uralkodó és a népképviselet közti megegyezéssel: Magyarország: kiegyezési törvények 1867. évi XII. tc. a közös ügyekről és elintézésük módjáról 1867. évi XIV. tc. a közös államügyek terheinek viselésének arányáról (30-70% az első 10 évben) 1867. évi XV. tc. az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról (összegszerű meghatározás) 1867. évi XVI. tc. a két államtest közti vám- és kereskedelmi szövetségről (közös vámhatár)
A lényege az 1867. évi XII. tc.: Hivatkozás a Pragmatica Sanctióra (1723. évi I-II-III. tc-ek) ez az alapja a Kiegyezésnek: a birodalom közös tartományai a nagyobb biztonság és a kölcsönös védelem érdekében elválaszthatatlanul összetartoznak egy közös uralkodó alatt, de Magyarország törvényhozási és kormányzati autonómiája fenntartatik Rögzítik a trónöröklési rendet
Közös külügy, hadügy (újoncmegajánlás a magyar Ogy. joga, a költség közös) Ezekről a döntés az országgyűlések által küldött delegációk útján történik (60-60 fő) Ezek 10 évre megállapítják a közös kiadások költségviselésének arányát Évente megállapítják a közös ügyek költségvetését Üzenetváltás útján döntenek, s együttes ülést csak akkor tartanak, ha három üzenetváltás eredménytelen A közös ügyekre közös minisztériumot is kinevez az uralkodó, tagjait alkotmányjogi felelősség terheli, amelyet a delegációk érvényesíthetnek, alkalmilag felállított független bíróság segítségével
Ausztria: birodalmi alaptörvények: Törvény a birodalmi képviseletről (formailag a februári pátens törvényét módosítja) Alaptörvény az állampolgárok általános jogairól Alaptörvény egy birodalmi bíróság felállításáról Alaptörvény a bírói hatalomról Alaptörvény a kormányzati és a végrehajtó hatalom gyakorlásáról Törvény a Birodalom tartományainak közös ügyeiről és azok elintézésének módjáról (delegációs törvény)
Alkotmányos rendszer (nem pusztán koraalkotmányos): Népszuverenitás és monarchikus legitimitás összekapcsolódik A hatalmi ágak megosztása felismerhető Az állampolgárok általános jogait (alapjogait) törvény biztosítja Az állami-közigazgatási tevékenység törvényhez kötött (alkotmányosan korlátozott)
Birodalmi Tanács + Tartománygyűlések Birodalmi Tanács (Reichsrat): Urak Háza (Herrenhaus): a korábbiakhoz hasonló arisztokratikus-főrendi felsőház (uralkodó által kinevezett tagok is ülnek benne) Küldöttek Háza (Abgeordnetenhaus): 203 tartománygyűlések által delegált küldött (a legtöbbet Csehország küldi: 54-et) Nem igazi népképviselet (de az uralkodó elrendelheti a nép általi választást, ha valamely tartománygyűlés nem küld tagokat) Törvényt a két egyenrangú ház megegyezésével és az uralkodó szentesítésével lehet alkotni.
Tartománygyűlések: A törvény taxatíve meghatározta, hogy mely kérdésekben kell a Birodalmi Tanácsnak dönteni egyéb kérdésekben a tartománygyűlések rendelkeznek hatáskörrel A reformok fő törekvése később: A Küldöttek Házát valódi népképviseletté tenni választójogi reform teszi azzá
1873: képviseleti alap (már nem delegálás!) Kuriális választójog: választási osztályok szerint jutnak szavazati joghoz: 1. Nagybirtokosok 2. Városok 3. Kereskedelmi- és iparkamarák 4. Községek Nem általános (a népesség 12%-a szavaz, adócenzus, nőknek csak az első osztályban van szavazati joguk) Nem egyenlő (az első osztályban 59 választóra esik egy mandátum, a negyedikben 8400-ra) Csak részben titkos (a negyedik osztályban nyílt) Csak részben közvetlen (a negyedik osztályban elektorok szavaznak, a harmadikban tisztviselők)
1882: Taaffe-féle reform: Csökkenti az adócenzust (30%-kal nő a jogosultak száma) 1896: Baadeni-féle reform: Tovább csökkenti az adócenzust, bevezet egy ötödik osztályt (adófizetésre tekintet nélkül a 24. évet betöltött férfiak) 1907: Beck-féle reform: Igazi népképviselet, de csak a férfiakra nézve A több egyenes adót fizető tartományok több mandátumot kapnak
Uralkodói prerogatívák: Hadsereg vezetése Urak Házába főrendi tagok kinevezése Bir. Tanácsot feloszlathatja (indokolás nélkül) Abszolút vétó (törvényszentesítési jog) Szabályozatlan az összehívási jog (nincs szankciója, ha az uralkodó nem teszi meg) Utóbbi három az érett alkotmányosságnak nem felel meg.
Egyébként a VH-at a szokásos alkotmányos monarchikus berendezkedés vonásai jellemzik: Az uralkodó áll e hatalmi ág élén Neki felelős miniszterek útján gyakorolja a hatalmat Miniszteri ellenjegyzés mellett
Az uralkodó a kormánnyal együtt a parlament nélkül törvényt hozhat a Birodalmi Tanács cselekvőképtelensége esetén (él is vele gyakran, ha a Bir. T. megosztott) Az uralkodó egyes jogokat fel is függeszthet (1869-től e körben kivételes rendelkezéseket is kibocsáthat) Magyarországon mindez elmarad (csak 1912-ben lesz a kormánynak rendkívüli rendeletalkotási joga, de az Ogy. ellenőrzési jogának fenntartásával
Minden néptörzsnek nemzetisége és nyelve megőrzésére és ápolására sérthetetlen joga van Ezt a törvényhozás kis lépésekben igyekszik megvalósítani: Iskolaügyben Adminisztratív intézkedésekben (pl. hatóságok hivatalos nyelve kapcsán) Választókerületi beosztás (egyes nemzetiségek jussanak be a felsőházba)
A különböző nemzetiségek azonban nagyobb autonómiát akarnak: Vagy a duális államon belül Vagy elszakadva (délszláv mozgalom) ez győz a végén 1918: Csehszlovákia, Német-Ausztria, Lengyelország, Magyarország, Szerb-Horvát- Szlovén Királyság (1929: Jugoszlávia)