Európai közigazgatás- és alkotmánytörténet. Osztrák alkotmányfejlődés század

Átírás

1 Európai közigazgatás- és alkotmánytörténet Osztrák alkotmányfejlődés század

2 Ausztria az Ausztria elnevezés eredetileg egy tartományra vonatkozott, később pedig tartománycsoportokra; végül az összállamra is alkalmazták. Ausztria a századtól kezdve Herrschaft Österreich és hamarosan Osztrák Ház formákban fordult elő, a Habsburgok tartományúri dinasztiájának (egy tartomány-csoportnak) megjelölése; Később, 1804-től az egész Habsburgok által birtokolt területre tevődött át az elnevezés vagyis a Habsburg dinasztia közvetítette az Ausztria tartománynevet egy nagyobb kiterjedésű (uralmi) területre. az osztrák monarchia német örökös tartományai (18. század ) birodalmi kötelék, amelyben az alkotmány hatályos (1848/49) a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és tartományok (1867) Ausztria (1915) az örökös tartományok mindvégig az uralkodóház kezében voltak

3

4 tu felix Austria nube a Habsburg-dinasztia (amely német-római császári méltósága révén a német birodalom alkotmány- és birodalom történetében különös jelentőségre tett szert) területalkotó stratégiája igencsak különbözött a Hohenzollernek tudatosságától a brandenburgi, később a porosz térségben. a Habsburgok mindig favorizálták a racionális elemmel szemben a jellegzetesen középkori eredetű dinasztikus politikát. ez szétszórt irányultságú, szeszélyes külpolitikai elkötelezettségeket hozott létre Eredmény: összekapcsolódó hercegségek, grófságok és őrgrófságok igen heterogén, s meglehetősen tarka benyomást keltő együttesét eredményezte. a dinasztia hosszú évszázadokon keresztül meg-megújuló, végül is eredménytelen erőfeszítéseket tett ezeknek a területeknek szervesebb összekapcsolására, amit megnehezített a tartományok eltérő történeti sorsa és belső felépítése.

5 alkotmánytörténeti korszakok I. A tartományok és a tartományközösségek kialakulása (1500- ig) II. Rendi államok monarchikus uniója (1749-ig) Ill. Monarchikus állam differenciált föderalizmussal (1848-ig) IV. Korai forradalmi és ellenforradalmi alkotmányok ( ) V. Monarchikus egységes állam ( ) VI. Osztrák-Magyar monarchia ( ) VII. Német-Osztrák Köztársaság ( ) VIII. Osztrák Köztársaság ( ) IX. Az Osztrák Szövetségi Állam ( ) X. A Német Birodalom része ( ) XI. Idegen ellenőrzés alatti Osztrák Köztársaság ( ) XII. Semleges Osztrák Köztársaság (1955-tól) Ausztria alkotmánytörténetét az újkortól kezdve reformhullámok, modernizációs kísérletek és stagnálások váltakozó periódusaként lehet leírni.

6

7 rendi államok monarchikus uniója az osztrák abszolút államhatalom kiépítése csak a17. sz. második felében indult erőteljes fejlődésnek, amikor nyugat-európai hatalmi igényeik meghiúsultak; a században csak bizonyos központosítási törekvéseket lehet. megfigyelni (burgundiai minták), míg a hatalom abszolúttá tétele I. Lipót uralkodásával kezdődött meg és Mária Terézia, valamint II. József idején érte el csúcspontját. nehézségek: az abszolutizmus társadalmi alapját és támaszát jelentő erős polgárság, a tőkés piac, a kapitalista termelés gazdasági bázist teremtő ereje, tehát az abszolutizmus lényeges tartalmi elemei hiányoztak területei gazdasági értelemben Európa peremvidékei voltak, ahol a második jobbágyság robotmunkára építő nagybirtokai képezték a termelés fő zónáját; állandó harci készültség az Oszmán Birodalom határán; előtérben a dinasztikus megfontolások miatt a külpolitika, ami főként háborúkat jelentett; DE: a nagyhatalmi törekvések húzóereje miatt a Habsburgok szükség szerint korszerűsítették államukat a nyugati modellek alapján

8 rendi államok monarchikus uniója (2) a korai újkorban a Habsburg irányítás alá tartozó területek fejedelmi uniót, laza perszonális kapcsolatok hálózatát alkották lehetőség határozott lépésekre valamennyi tartományban a központi hatalom kiépítése érdekében a tartományok közös (Habsburg) fejedelme folyamatosan építette ki kormányzati hatalmát a tartományok fölött a rendi képviselet, a tartományi gyűlések az egyes országok szintjén léteztek. Végkifejlet (Pragmatica Sanctio, 1713): monarchikus alaptörvény a Landok közössége számára a monarchia külső és belső biztonsága érdekében rögzítette a tartományok szétválaszthatatlan egyesülését, az unió feloszthatatlanságát, a primogenitúra szerinti egységes trónöröklési rendjét a lányörököst és az annak leszármazottait is megillető szubszidiárius öröklési joggal ig valamennyi tartománnyal és alávetett állammal elfogadtatták

9 sajátos abszolutizmus az összes tartományt egy olyan szervezet köti össze, amely a közös (tartomány) fejedelemből, annak központi hatóságaiból és részben közös jogrendből áll a fejedelmi hatalom nem egy összállami szintű szabályozottságból eredt, hanem az uralkodót a saját tartományaiban és országaiban megillető egyes jogok összességéből adódott össze ez biztosította az uralkodó kormányzati szerveinek kiépülését: az uralkodó mellett már a 16. században több olyan kollegiálisan működő intézmény alakult ki, amely a Habsburg-uralom alatt levő egész terület érdekeit figyelembe véve végezte tevékenységét. az abszolutista kormányzat a dinasztikus és rendi kompromisszumra épülő formája

10 központi szervek 1527-től a Titkos Tanács (Geheimrat) - kis létszámú tanácsadó szerv, tagjait az uralkodó bízza meg hosszú időn át a bel- és külpolitika lelke (a 17. sz. második felében, amikor a tanács létszáma túlságosan megnőtt, szerepét a titkos konferencia, majd a 18. sz. elejétől a fontosabb igazgatási ágak képviselőiből, a kormányszervek vezetőiből álló konferencia vette át.) 1556-tól fontos szerepe volt az udvari Haditanácsnak (Hofkriegsrat) tábornokból állt - feladata volt az uralkodó saját hadseregével kapcsolatos összes kérdés megoldása től a pénzügyeket az Udvari Kamara (Hofkammer) intézte - az egyes országokból származó jövedelmek feletti felügyelet ellátása - élén elnök állt, ő vezette a kollegiális testület tanácskozásait. A közös szint, a birodalmi dikasztériumok rendszere sokszínű, sok alkotmányos felfogást és hagyományt mutató államszerkezet fölé épült ki.

11 központi szervek (2) A központi szervek részben tanácsadó szervek, melyeknek közvetlen kormányzati feladataik nem voltak, (pl. a Titkos Tanács). részben pedig az e testületek mellett működő kormány-szervek. A központi kormány-szervek jellegzetessége: a születési szempont háttérbe szorult, s a munka javát a szakemberekre, azok hivatalaira bízták; a feladatok, ügyek tematikája szerint munkamegosztás alakul ki a szervek s hivatalaik között, az ügyek kezelői szakosodtak, s speciális szakképzettségre tettek szert; a munkamegosztás alapján különült el a dikasztériumok általános hatáskörű típusa a szakigazgatási udvari kormányszervek csoportjától, melyek a birodalmi munkamegosztásban egyegy ágazat igazgatói voltak.

12 tartományok a tartományok egységbe olvasztását szolgálta tehát I. Ferdinánd idejétől, hogy több örökös tartomány részére egy közös kormányzati szervet állítottak fel (pl. az összes németnyelvű örökös tartomány igazgatási és bíráskodási ügyeit két kancellária/kamara intézte, az alsóés a felső-ausztriai.) az egyes tartományok rendi gyűlései, amelyeknek a 16. században még jelentős befolyásuk volt a pénzügyekben és katonai kérdésekben eddigi kormányzati jogaik többségét elvesztették a 17. századra. a tartománygyűlések összehívása, ezek napirendjének meghatározása, az uralkodó kizárólagos jogává vált, a tartományi rendi gyűlés szerepe minimálisra csökken, valamennyi igazgatási feladatot az uralkodótól függő dikasztériumok láttak el. A kerületi gyűlések vagy megszűntek, vagy szerepük csupán a bíráskodásra és a tartományi gyűlés követeinek megválasztására szorítkozott.

13 felvilágosult abszolutizmus - jozefinizmus A reformtörekvések megjelentek a felvilágosult abszolutizmus uralkodóinál is: a Mária Terézia és II. József reformjaiban az újat és továbbélőt összefoglalóan jozefinizmusnak nevezzükk ebben az időszakban erőteljesebbé vált a soknemzetiségű, különböző történelmi és gazdasági körülmények között kialakult tartományok egységes összbirodalommá kovácsolásának folyamata. Mária Terézia programja: egységes jog, egységes igazgatási rendszer egységes gazdasági politika. Az állammá vált tartományi közösségben átszervezett központi hatóságokhoz a kormány-kerületekben közép- és alsószintű hatóságok járultak

14 új központi szervek 1742 a Házi, Udvari és Államkancellária (Staatskanzlei) az uralkodócsalád ügyein kívül a birodalom külpolitikáját is irányította. Vezetője (Kaunitz, Metternich) rendszerint rendkívül nagy befolyással rendelkezett a belföldi problémák eldöntésében is Gazdasági Igazgatóság a birodalom iparának, kereskedelmének és vámügyeinek előmozdítása a feladata a merkantilista gazdasági elveknek megfelelően 1749 Legfelső Igazságszolgáltatási Szerv (Oberste Justizstelle) a bíráskodás legfőbb szerve (mint felsőbíróság) és egyben a bíróságok felügyeleti irányító szerve - az igazságszolgáltatás és az igazgatás szétválasztása 1749 Directorium in publicis et cameralibus A pénzügyek és belügyek igazgatásának legfőbb szerve Államtanács (Staatsrat) sokoldalúan felkészült szakember tagjaival eredményes koordináló tevékenység minden fontosabb kérdést megvizsgált ez a szerv, bármelyik országra és bármilyen igazgatási ágra is vonatkozott. Az igazán korszerű minisztériumi szervezeti forma bevezetése Ausztriában azonban az 1848-as forradalom időszakára maradt.

15 jozefinizmus - hivatalnokok Mind a központi, mind a helyi szervekben az objektív kritériumok alapján kiválasztott, kinevezett hivatalnokok dolgoztak. szakszerűen kiképzett, szolgálati minősítés alapján szolgáló és előlépő szakemberek; biztos javadalmazás, előléptetés és nyugdíj; elvárható volt a gyors és egységes, pontos és folyamatos ügymenet biztosítása, a hivatali titokra vonatkozó szabályok megtartása, a pártatlanság a döntésekben. II. József a bürokratikus hatékonyság érdekében még a német hivatali nyelv bevezetésére is kísérletet tett

16 jozefinizmus - tartományok A strukturális és jogalkotási reformok a tartományi közösséget, a monarchikus uniót egységes állammá tették. a tartományok eltérő rangját, alkotmányát, közigazgatását, az összállamhoz fűződő viszonyát egységesítették, az eltéréseket csaknem maradéktalanul megszüntették; megszűnt a tartományok állami jellege, a tartományi szervek vidéki rendi testületekké váltak; a tartományi szinteken a tartományi rendeket, a földesúri és városi hatalom eredeti gyakorlóit kikapcsolták a hatósági tevékenységből, s helyükbe szakképzett, központi alárendeltségben működő szerveket állítottak; a tartományok azonban mint politikai történeti individuumok megmaradtak.

17 a jozefinizmus vége A jozefinista rendszer összeomlása még nem jelentette a felvilágosult abszolutizmus vereségét, hisz II. Lipót folytatta a reformok sorozatát. módszerei elfogadhatóbbak voltak, nem volt autokrata egyéniség, ritkán folyamodott erőszakhoz - kompromisszumokkal, tárgyalásos úton igyekezett előrelépni uralkodása alatt valamennyi tartományban összehívták a tartományi gyűléseket, közjogi egyezségeket kötött a tartományok politikai elitjével (mint például a magyar rendekkel). ideálja a meglévő alkotmányok befogadásával és átalakításával, összehangolásával létrehozott birodalmi alkotmány, mely széles képviseleti alapokon nyugszik. reformjai beteljesítését váratlan halála akadályozta meg.

18 monarchikus állam differenciált föderalizmussal A felvilágosult abszolutizmus kora alkotmányjogilag nem képez külön korszakot, hiszen az 1848-ig terjedő időszakban Ausztria köszönhetően a Lipót után következő uralkodók drasztikus abszolutisztikus beavatkozásainak a tartományi közösségből visszavonhatatlanul föderatív monarchiává alakult: a tartományok tudomásul vették a fejedelmi jogkörök összállami összegződését az uralkodói hatáskörben, de elfogadhatatlannak találták azonban a tartományi rendi gyűlések fölé emelt esetleges birodalmi gyűlés gondolatát. a Habsburgok állama a föderatív monarchia szintjén lényegében csak államfővel, illetve az ő tanácsadó szerveivel rendelkezett, melyek persze birodalmi végrehajtó hatalmi apparátussá alakultak át.

19 Osztrák Császárság A korszak másik fontos alkotmánytörténeti fejleménye, hogy a Habsburgmonarchia valódi szuverenitáshoz jutott: uralkodói 1804-ben vették fel az Ausztria Császára címet, s lett ezzel a monarchia hivatalos megnevezése Osztrák Császárság. ekkor függetlenedett a szimbolikusan az osztrák császári státus a Reich császári pozíciójától. majd 1806-ban, a Német-római Birodalom deklaratív feloszlatásával az Osztrák Császárság valamennyi területét illető szuverenitáshoz jutott.

20 a ferenci reakció állama I. Ferenc feladta elődei tisztességes reformtörekvéseit, túlélésre berendezkedett kisszerű hatalmat honosított meg. Ausztriát ebben az időszakban nem kormányozták, csupán igazgatták. (Metternich ) A ferenci rendszert kabinetabszolutizmusnak nevezzük, mivel a bizalmát élvező tisztviselőkre támaszkodó ország irányítást kedvelte; melyben eluralkodott a rendészeti szemlélet, a rendőrség által ellenőrzött, engedélyhez kötött tevékenységek gyakorlata; nem tűrte a demokratikus tendenciákat, a konzervatív értékek legigazabb közvetítőjének a hatalom abszolutisztikus formáit tartotta; állama jól kezelhető alattvalók felett gyámkodó (gyakran titkosrendőri módszereket alkalmazó) államgépezetet jelentett lojális, reformoktól idegenkedő hivatalnokokkal. Kegyence, Metternich herceg ezt a konzervativizmust ültette át a bécsi kongresszus, a Szent Szövetség nemzetközi konstrukcióiba.

21 a Vormärz osztrák állama az uralkodó az államhatalom egyedüli letéteményese, kizárólagos törvényhozó, a legfelső bíró, a végrehajtó hatalom feje volt;. csupán Istennek és lelkiismeretének lehetett felelős; uralkodásának egyetlen korlátja volt az állam felvilágosodásban meghatározott célja, mely ugyan alkotmányos szabályban nem rögzíttetett, mégis figyelembe kell azt vennie ; (V. Ferdinánd alatt a dinasztia főhercegeiből és a legfelső tisztviselőkből alakult ún. kamarilla intézte az ügyeket.) az osztrák tradícióknak megfelelően (s a modern államszervezési felfogással ellentétben) az uralkodó segítségére felállított és működtetett szervek két szervcsoportot alkottak: egy részük mint tanácsadó: Államtanács (Staatsrat), a Mária Terézia által felállított legfelső törvényhozó és adminisztratív belső igazgatásra vonatkozó akaratképzés központja, és az Államtanáccsal versengő Államkonferencia (Staatskonferenz)

22 a Vormärz osztrák állama (2) másikuk pedig, mint hatóság szolgálta a végrehajtó hatalmat: a Házi, Udvari és Államkancellária (Haus-, Hof und Staatskanzlei ), a külügyek központja; a Egyesített Cseh-Osztrák Udvari Kancellária (Vereinigte Böhmisch- Österreichische Hofkanzlei); az Általános Udvari Kamara (Allgemeine Hofkammer ), a legfőbb pénzügyi és kereskedelemügyi hatóság; az Legfőbb Igazságszolgáltatási Szerv (Oberste Justizstelle), a tulajdonképpeni igazságügyi minisztérium és egyben legfelső bíróság; a Udvari Haditanács (Hofkriegsrat ) a hadügyek letéteményese; a Udvari Tanulmányi Bizottság (Studienhofkommission ), a közép- és felsőfokú oktatásügy irányítója; a Rendőrségi és Cenzúra Hivatal (Polizei- und Zensurhofstelle ); a Számvevőségi Főigazgatóság (General-Rechnungsdirektion ) az államszámvitel és a statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás feladatával. Ezek a központi hatóságok tartották a kapcsolatot a tartományi szinteken kiépített kormányzóságokkal és a tartomány mélyébe lenyúló különféle lokális hivatalokkal.

23 a forradalmak éve a forradalmak esztendeje azok sikertelensége ellenére jelentős változást idézett elő és igen mozgalmas volt az osztrák közjogban: április 25-én kapott első ízben kartális alkotmányt Ausztria, az ez alapján ülésező kremsieri Birodalmi Gyűlés is kidolgozott egy alkotmánytervezetet (kremsieri plánum), s a triumfáló császári hatalom oktrojált által márciusában az ún. olmützi alkotmány került bevezetésre.

24 a pillersdorfi alkotmány jellemzői: a birodalom vezetésének zavarodottsága, mondhatni pánikhangulata hozta létre a kényes kül- és belpolitikai szituáció miatt Magyarországra, Lombardia-Velencére nem terjedt ki; a meglévő struktúrákból indult ki, s azokon igyekezett némileg tágítani új és a kor szellemének megfelelő intézmények bevezetésével; már oktrojált formájánál fogva is jelezte az uralkodói szuverenitás domináló mivoltát; legfontosabb vonása, hogy megalkotói még gondolatban sem kérdőjelezték meg a monarchikus legitimitást nem kívánták az alkotmányt a népszuverenitás elvére alapozni. lényegében kora-konstitucionális alkotmánynak tekinthető: a szuverenitás letéteményese a császár, a nép azonban részesül a hatalom gyakorlásában

25 a pillersdorfi alkotmány (2) rendelkezései: a végrehajtó hatalmat az uralkodó gyakorolta, aki a törvényhozásban összehívási, feloszlatási és proponálási, továbbá abszolút vétójoggal rendelkezett; a kormányzati tevékenységet az uralkodó az általa kinevezett miniszterek útján végezte; de a törvényhozásban a kétkamarás Birodalmi Gyűlés választott képviselőkből álló alsóháza aktív szerepet kapott: a király miniszterei felelősséggel tartoztak a parlamentnek; a bírák függetlenek voltak a végrehajtó hatalomtól; az alkotmány rendelkezett egy alapjog-katalógussal is az általános emberi jogokat megkülönböztette az állampolgári jogoktól. lényegében azonban megmaradt a föderatív monarchia összállam-koncepciójánál.

26 kremsieri alkotmánytervezet jellemzői: az 1848 júliusában egybehívott kremsieri Alkotmányozó Nemzetgyűlésben a birodalmat alkotó nemzetek, etnikumok, nemzetiségek és a politikai irányzatok képviselői is jelen voltak ez biztosította az alkotmányos berendezkedéssel kapcsolatban előforduló valamennyi lehetséges probléma ütköztetését. forradalmian új volt az osztrák közjogi gondolkodásban, ugyanis a hatalmi ágak alapelveit a népszuverenitásból vezette le. valóban konstitucionális-parlamenti alapokon nyugvó alkotmány konszenzusos formában kialakított végső változat a magyarok kivételével valamennyi nemzetiségnek kielégítő lehetetett. vissza tükrözi a 19. század összes alkotmányos problémáját, az uralkodó és a népképviselet kapcsolatát, a nemzetiségek viszonyát az államhoz, az egész állam és a tartományok közötti kapcsolatot, az egyén politikai jogosítványait, valamint az alap- és szabadságjogokat.

27 kremsieri alkotmánytervezet (2) rendelkezései: a törvényhozás letéteményese a kétkamarás Birodalmi Gyűlés (Reichstag), a parlamenttel kapcsolatos államfői jogosítványok pedig korlátozottak; a császárt végrehajtó hatalmának gyakorlásában a miniszteri felelősség korlátozta; a közigazgatás irányítása a miniszterek feladata; a Birodalmi Tanács (Reichsrat), a minisztertanács, a miniszterek tanácsadó szerveként működött volna; legnagyobb hatású rendelkezése az emberi jogok államhatalmat korlátozó mivoltának deklarálása volt; ígéretet tett tartományi parlamentek felállítására is; a Birodalmi Gyűlés Tartományi Kamaráját (Länderkammer) a tartományi gyűlések (Landtag-ok) delegáltjai képezték volna.

28 olmützi alkotmány jellemzői: a kremsieri alkotmánytervezetre válaszul munkálta ki ellenjavaslatát a császári kormányzat ( Reichverfassung für das Kaisertum Österreich ) március 4. Az uralkodót közvetlenül és a maga teljességében megillető végrehajtó hatalom koncepcióját érvényesítették (a monarchikus legitimitást) az udvari politikusok a centralizált abszolutizmus elve uralja alapgondolata a monarchikus egységállamtörekvés volt: a birodalom egységes, abban egyetlen állampolgárság létezik, az egész birodalom egyetlen vám- és kereskedelmi terület. Az uarlkodót kizárólagosan megillető végrehajtó hatalom egységes közigazgatáson nyugszik.

29 olmützi alkotmány (2) rendelkezései: a jogeljátszás elvére is építve az egész birodalomra kiterjedt a császár hallani sem akart semmiféle népképviseletet tartalmazó alkotmányról; megjelenik ugyan a hatáskörrel alig rendelkező Reichstag, amit azonban ezen alkotmány alapján nem hívtak soha össze; a Reichsrat kikerült a miniszterek tevékenységi köréből, s a király törvényalkotásra vonatkozó tanácsadó szervévé vált, mintegy pótolva a törvényhozó hatalomból hiányzó Birodalmi Gyűlést. a polgárok szintjén rögzítette a törvényelőtti egyenlőséget, az állampolgári egyenjogúságot a művelődéshez, a nemzetiségeknek saját nyelvük fönntartásához fűződő jogát is. kilátásba helyezte a tartományok számára külön alkotmányok kibocsátását is; Ezek a demokratizálás irányába mutató, s a forradalmi hatásokat magukban foglaló jegyek azután a neoabszolutizmus rendszerének intézményesítésével ismét kikoptak a közjogból.

30 liberális abszolutizmus az oktrojált alkotmány nyomán a felülről vezérelt modernizáció keretében kibocsátásra került a Stadion-féle községi törvény (1849. március 17.), Bach miniszter nagy hatású lépéseket tett az igazságszolgáltatási szervezet és a közigazgatás korszerűsítése terén, új, francia példára visszanyúló büntető-eljárásjogi törvény jelent meg; liberális gazdaságpolitikára törekedtek; DE: a politikai jogok teljes hiánya, a centralizáló bürokrácia uralma, a zsandárság, rendőrség, besúgóhálózat, a cenzúra jellemezte. A következő esztendők kardinális kérdése az volt, mikor kerekedik felül az ellenforradalmi tendencia, amely ezen reformokat is túlzottan veszélyesnek tartva, eszközként kezelve korlátok közé szorítja.

31 szilveszteri pátensek Az évi forradalmi hullámok elülte és a szabadságharcok leverése után a Habsburg Birodalom belső viszonyait egyrészt diktatórikus módszerrel (Itália, Magyarország) kívánta rendezni, másrészt az örökös tartományokban központosított bürokráciával, az abszolutizmus kormányzati módszereinek felelevenítésével operált. a monarchikus legitimitás visszatérő olmützi elve megalapozta az abszolutisztikus hatalmat, az azt esetleg korlátozó egyéb elemeket pedig egyszerűen nem hajtották végre azután a diktatúra kiépültével a márciusi alkotmány garanciái is terhesnek bizonyultak: december 31-én az ún. szilveszteri pátensek felfüggesztették az 1849-es alkotmány útban álló rendelkezéseit.

32 szilveszteri pátensek (2) egy hagyományosnak tűnő alkotmányos felfogást tükröztek: a császárt megillető teljhatalom abszolutisztikus hatalmára épülő egységállam képlete teljesült ki. a népképviseletnek a nyomát is kitörölték az alkotmányból, a bírói hatalom függetlenségéről szó sem esett, a hatalmi ágak elkülönítése értelemszerűen lekerült a napirendről; a császár a legfőbb törvényhozó, bíró és a végrehajtó hatalom: törvényeket bocsát ki és pátenseket alkot; a Birodalmi Tanács csupán tanácsadó szerv (a császár személyes tanácsadó testülete); a kormány kizárólag az uralkodónak felelős. csak néhány vonatkozásban hagyták hatályban az márciusi alkotmányt. az alkotmányból megerősítették a törvényelőtti egyenlőségre és a jobbágyságra vonatkozó szabályokat; az alapjogokat rendező pátensből pedig a törvényesen elismert vallásokra vonatkozó szabad vallásgyakorlás biztosítását.

33 a neoabszolutizmus kudarca a szilveszteri az osztrák császárság koronatartományaiban felállítandó organikus intézményekkel kapcsolatos alapelvek -nek megfelelő politikai rendszer és jogalkotás alakult ki: a politikai szabadságjogok hiánya, a nemzeti és nemzetiségi feszültségek éleződése, egyre inkább megoldhatatlanná vált a kérdés, hogyan finanszírozzák a nagy létszámú hadsereget, a túlméretezett és mindent átfogó rendőrséget, csendőrséget és besúgóhálózatot, hogyan tudnának költségvetési fedezetet előteremteni a korábbihoz képest óriásira duzzadt bürokrácia költségére = pénzügyi válság. + katonai vereségek, külpolitikai kudarcok A centralizált abszolutizmus, a külpolitikai-pénzügyi és katonai csőd következtében a továbbiakban változatlan formában nem volt fenntartható, és a lakosság bizalmát valamilyen mértékben feltétlenül újra meg kellett szerezni, ezért a császárnak más, oldottabb szervezeti formákat is felkínáló politikai megoldásokkal kellett kísérleteznie.

34 az októberi diploma a mind kedvezőtlenebb külpolitikai fejleményekre korlátozott belső reformokkal válaszoltak szükségszerű volt a neoabszolutizmus feladása. A központi politika 1860/61-ben többszörösen váltott irányt: Előbb az alkotmányozás az 1849-es alkotmányból túlélő elemek felhasználásával, és az abban akkor megfogalmazott óvatos nyitás szellemében kezdődött meg: A Birodalmi Tanács javaslatára október 26-án kibocsátott októberi diploma a neoabszolutizmusnak sajátos önkorlátozó privilégiumlevele volt, melyben a dinasztia önmaga által vállalt alkotmányos garanciákkal támasztotta alá a korábbi konstrukciót; a dokumentum a megbukott centralista politikusokkal szemben konzervatív erőkre épített, föderalista megoldásokat érvényesített.

35 az októberi diploma (2) rendelkezései: a Birodalmi Tanács néhány tárgyra vonatkozóan lehetőséget kapott a közreműködésre a törvényhozásban, így megindulhatott lassú átalakulása, melynek végpontján törvényhozó szervvé vált. az alapjogok kérdésében némi enyhülés észlelhető, így a közteherviselés és egyenlő hivatalviselési képesség alkotmányos garanciáját mondta ki; a leglényegesebb változás: a neoabszolutizmus Bach által kiépített centralizált felfogásával szemben a diploma egy decentralizált egységállam képét vázolta fel. Ebben a szerkezetben a magyar, az erdélyi, a horvát országgyűlés a Birodalmi Tanács partnereként jelent volna meg, alsóbb szinteken pedig az osztrák tartományok egykamarás tartományi gyűléseit választották volna meg. (Ez a koncepció kis rést engedett a képviseletnek, esélyt adott a magyar autonómia szélesítésére - a magyar korona országainak képviselői bejutottak volna a Birodalmi Tanácsba.) A Birodalmi Tanács és a tartománygyűlés között hatásköri elhatárolásra került sor, ezeknek a szerveknek a közreműködése azonban korántsem jelentett parlamentarizmust.

36 februári pátens Az októberi diplomának, mint felemás kísérletnek nem volt nagy sikere, és a császár újabb politikusi garnitúrával kísérletezett. az újabb irányváltást meghirdető, a birodalmi alkotmány elnevezéssel közzétett februári pátens február 26-án ismét centralizáló húrokat pengetett: egyeztetési kísérlete az abszolutizmus kormányzati tradícióinak (a monarchikus legitimitásnak), a rendi alkotmányos vonásoknak (visszaállított magyar alkotmány), a dinasztikus birodalomkoncepciónak (Pragmatica Sanctio) és az újabb alkotmányos fejleményeknek; a birodalmi képviseletről egy alaptörvényt fogalmazott meg; a tartományi rendtartásokat is igyekezett a pátens szerkezetébe illeszteni. A februári pátens alapképlete megfelelt az 1849-es, 1851-es és 1860-as alkotmányos szabályok monarchikus szuverenitásra épített felfogásának.

37 februári pátens (2) rendelkezései: a császárnak erős pozíciót biztosított a szükségrendelet-alkotási jog, és nem került megfogalmazásra, hogyan kontrollálja ezt a parlament; az alig észrevehető (de lényeges) változtatás a Birodalmi Tanács átalakítása törvényhozó szervvé: az Urak Házából és a Képviselőházból álló Birodalmi Tanács szerkezete igen kétes megoldással kísérletezett Magyarország birodalomba való beillesztését illetően. A tágabb Birodalmi Tanács mellett ugyanis működött egy, a magyarok részvétele nélküli, szűkebb értelemben vett Birodalmi Tanács; a törvényhozásban való részvétel megosztottá vált, a császárt az összehívás, elnapolás, a képviselőház feloszlatásának joga, abszolút vétójog és a kihirdetési joga illette meg; újonnan felállította a korábbi tanácsadó testületi szerepkör ellátására az Államtanácsot. a februári pátens volt tulajdonképpen az utolsó kísérlet arra, hogy az abszolutizmust alapjaiban megtartó hatalmi mechanizmusba - számára idegen alkotmányos elemeket építsenek be.

38 az új alkotmány felé A felbomló Német Szövetség és az Észak-német Szövetség megalakulása Ausztriát ráébresztette, hogy a német egység a kisnémet koncepció alapján születik meg, így a Habsburg-dinasztia számára az Ausztriának a Magyarországgal kiegészült keleti tartományai jelenthetnek kiutat az elszigetelődésből. a felújított centralizáció bel- és külpolitikai sikertelensége után a magyarokkal való kiegyezéshez és a monarchia, valamint a szűkebb értelemben vett Ausztria újjárendezéséhez vezető út őszén azzal nyílott meg, hogy a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény hatályát felfüggesztették.

39 a kiegyezés A magyarokkal történt kiegyezés újabb mélyreható alkotmányos átalakulást hozott a birodalom életébe. Az 1861-es differenciált föderalizmus dualisztikus államberendezkedéssé alakult át. A kiegyezés eredményeképpen az évtizede uralkodó felfogást, hogy ti. Magyarország is a birodalom egyik tartománya, s ennek megfelelő alkotmányos jogosítványok illetik meg, megváltoztatta. A kiegyezés ára az volt, hogy a magyar követeléseknek megfelelően, s a magyar függetlenségi koncepciót kielégítő módon az összbirodalom egységes hatáskörében csak a külügy, a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügyek maradtak. Ez a megoldás azonban újabb ötven esztendőre biztosította a Habsburgok meghatározó európai jelenlétét. A kompromisszum egyfelől a magyar történeti alkotmány módosult formájának helyreállítását s ezzel a Magyar Királyság önállósodását eredményezte (ami a birodalmi szintű alkotmányos szabályoknak a ciszlajtán tartományokra szűkülését jelentette egyben), másfelől a népképviselet általános terjedésével a monarchikus szuverenitás lassú átalakulását eredményezte.

40 az 1867-es decemberi alkotmány a korábbiakhoz hasonlóan Ausztria 1867-es alkotmánya sem egységes kartális deklaráció, hanem több különböző alkotmánytörvény együttese. A császár március 20-ára összehívta a Birodalmi Tanácsot, s ezzel megszüntette az 1861-es alkotmány felfüggesztését. A ciszlajtán területekre ismét életbe lépett 1861-es birodalmi alkotmányt a Birodalmi Tanács javaslatára újabb alkotmánytörvényekkel egészítették ki: a birodalmi képviseletre vonatkozó alaptörvénnyel, az állampolgárok általános jogait biztosító, a Birodalmi Bíróság felállításáról szóló, a bírói hatalmat rendező, a kormányzati és végrehajtó hatalom gyakorlásáról rendelkező, a miniszteri felelősséget szabályozó alaptörvényekkel, a dualisztikus kormányzat miatt szükséges hatáskörelvonásokat összefoglaló delegációs törvénnyel.

41

42 az 1867-es decemberi alkotmány (2) a Birodalmi Tanácsban képviselt tartományok és királyságok -ra (Ciszlajtániára) vonatkozó 1867-es alkotmány az osztrák alkotmánytörténet első ízben nem oktrojált formában született alkotmánya: a képviseleti szerv és az uralkodó kompromisszumát tükröző törvények foglalata, vagyis a népszuverenitás és a monarchikus legitimitás összeegyeztetésén alapuló alaptörvény. továbbfejlesztett változata az 1849-es és az 1861-es alkotmányoknak, amit sok esetben a szó szerinti szövegátvétel is visszaigazol. valós újítást hoz a kormányzati és végrehajtó hatalomról szóló alaptörvény azzal a rendelkezésével, hogy rendeleteket kibocsátani és parancsokat osztani csak a törvények alapján lehet - ezzel először hangsúlyozták a jogállami legitimitás elvét október 16-ig maradt hatályban

43 az 1867-es decemberi alkotmány (3) rendelkezések: az államformát alkotmányos monarchiaként írta körül; a monarchikus szuverenitásból eredő erős uralkodói jogosítványokat alkotmányos garanciákkal építette körül; a képviseleti szervek hagyomány táplálta rendszerét szentesítette - a Birodalmi Tanács két kamarára oszlott: a Herrenhausra, vagyis a felsőházra és a Képviselőházra; a kiegyezéssel amúgy is csökkentett hatáskörű Birodalmi Tanács és a tartományi gyűlések közötti tárgymegosztás taxatív módon utalt egyes ügyeket a Birodalmi Tanács jogkörébe. a miniszteri és kormányfelelősség intézményesítésével az uralkodó aktusaira az osztrák jogban is megjelent a miniszteri ellenjegyzés intézménye. további alkotmányos korlátozást jelentett a bírói hatalom önállósítása a bírósági szervezet átszervezésével és a bírói függetlenség garantálásával.

44 választójog a képviselőház összetételét kuriális választójoggal szabályozták, elvetve a tartománygyűlések korábbi delegálási lehetőségét. (1873) ez a választójogi megoldás valójában érdekképviselet (érdekképviseleti választójog) volt, négy választási osztály szerint jutottak szavazati joghoz egyes lakosságcsoportok (a nagybirtokosok, a városok, a kereskedelmi- és iparkamarák, valamint a vidéki községek) ez a választójog nem egyenlő, csak részben közvetlen, csak részben titkos és nem arányos. nem általános (a népesség 12%-a rendelkezett választójoggal) Később a birodalmi tanácsi választójog fokozatosan bővült ben a Taaffe-féle reform a városoknál és a községeknél csökkentette az adócenzust, és ezzel a kispolgárság és a parasztság jelentős rétegei jutottak választójoghoz ban a Bodeni-féle reform újra leszállította az adócenzust a települések osztályaiban, és bevezette az V. választási osztályt valamenynyi 24. évét betöltött férfi állampolgárra nézve ben Beck reformja bevezette az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot.

45 a ciszlajtán államszervezet a törvényhozás szerve a Birodalmi Tanács lett - a kétkamarás országgyűlés a végrehajtó hatalom felé hajló alkotmányos képlet következtében gyenge maradt a közjogi szerkezet egyensúlya, mely az uralkodó és a parlament együttműködésére építette volna az alkotmányos életet, megbomlott: a császár sokszorosan fölébe emelkedett a gyűlésnek. a kelet-közép-európai képletnek megfelelően a népképviseleti törvényhozással szemben figyelemre méltóan erős maradt a végrehajtó hatalom. az alkotmány uralkodói jogosítványokat (prerogatívák) garantált: a hadsereg vezetése, a felsőházi tagok kinevezése, az indoklási kötelezettség nélkül a Birodalmi Tanács feloszlatása, a törvény-szentesítési jog, a szabályozatlan, kötelezettségek nélkül gyakorolt összehívási jog. A kivételes hatalom biztosítása a kormányzat számára a törvényhozással szemben az alkotmányos demokratizálásnak egyfajta ellensúlyát képezte: a szükségrendeleti jog a végrehajtó hatalom végső eszköze volt az abszolutisztikus eszközök alkalmazásával az alkotmányos intézmények korlátozására.

46 a ciszlajtán államszervezet (2) a tartományok és a községek jogi alapjait és jellegét az 1867-es alkotmány nem érinti lényegesen. a tartományok hatásköreik gyarapodása révén felértékelődnek. az ciszlajtán állam (Ausztria) szervezete föderatív, mégpedig az egyes tartományi rendtartások azonossága következtében többé nem egy differenciált, hanem egy, az összes tartományt egyenlőnek tekintő föderatív állam. a monarchia a meg nem oldott nemzetiségi kérdés, és az összmonarchia kárára megmerevedett dualizmus következtében, az 1918-as katonai vereség hatására szétesett. A tartományok azonban mint a folytonosság fenntartói megmaradtak.

47

48 a birodalom vége az 1918 őszi összeomlás, a bomlási folyamat kiteljesedése pontot tett a nagy európai dinasztia uralma alá tartozó több száz éves államalakulat fejlődésének végére október 16-án ugyan még született egy kétségbeesett császári nyilatkozat, mely szerint,,ausztria nemzetiségei akaratának megfelelően szövetségi állammá válik, melyben minden nemzetiség saját területén kialakítja saját nemzeti közösségét, de ez már megkésett próbálkozás volt. A nem német részek Nemzeti Tanácsai létrejötte után az osztrák képviselőház ausztriai tagjai magukat német-osztrák ideiglenes nemzetgyűléssé nyilvánították, mely október 30-án ideiglenes osztrák alkotmányt fogadott el és köztársasági államformát deklarált. (néhány nappal később a császár is lemondott uralkodói jogairól - az áprilisban kiadott ún. Habsburg-törvény megszüntette az uralkodói jogokat, előjogokat, a fejedelmi magánjogot, valamint kiutasították az országból a dinasztia tagjait.)

49

50 az új Ausztria az osztrák köztársaság Ausztria hét egykori örökös osztrák tartományból (Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Tirol, Vorarlberg, Stájerország és Karintia), valamint Burgenlandból alakult meg. Az ideiglenes alkotmány a kormányzás átmeneti formáját rögzítette arra az időszakra, ameddig az Alkotmányozó Nemzetgyűlés el nem fogadja az ország végleges alkotmányát. A nemzetgyűlés amely végül mintegy másfél évig kormányozta az országot az ideiglenes alkotmány többszöri módosítása után 1920-ban fogadta el Ausztria új alkotmányát, mely október 1-jén lépett hatályba. Az évi osztrák alkotmány (mely jelentős mértékben a kor egyik legkiválóbb jogászának, Hans Kelsennek a műve volt) szerint Ausztria szövetségi állam (Bundesstaat), mely a felsorolt nyolc tartományból (Länder) állt.

51 az osztrák köztársaság - föderáció tehát az alkotmány a decentralizált egységes állam koncepciójáról a szövetségi állami megoldás felé tér el, s a demokratikus parlamentáris köztársaság rendszert teremti meg. A tartományok, eltérően az 1918 előtti decentralizált egységes államtól, nincsenek (bizonyos autonómia elismerése mellett) a főállamba betagolva, hanem vele, a Bunddal, mint önálló területi testületek állnak szemben - a tartományok egy szövetségi állam tagállamai. Az alkotmány értelmében a minőségi és mennyiségi súlypont egyértelműen a Bundnál van: Ausztriát unitárius szövetségi államként szervezik meg, amelyben a Bund erős szövetségi hatalma révén a tartományok felett áll: a Bundnak nem csupán kizárólagos, konkuráló és alapelvi (vagy keret-) jellegű szövetségi törvényhozó hatalma, hanem az alkotmányban felsorolt számos területen közvetlen végrehajtó jogköre is volt. A tartományok maguknak adnak alkotmányt, saját törvényhozásuk és igazgatásuk van, és közreműködnek a Bund törvényhozásában és közigazgatásában is. De ennek a tevékenységnek a kereteit a szövetségi alkotmány szabja meg.

52 az osztrák köztársaság - államszervezet a törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament, a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) gyakorolta: Nemzeti Tanács - az általános és egyenlő választójog szerint; Szövetségi Tanács - a tartományok (lakosságarányos) képviseletén alapult. a törvényjavaslatokat az alsóházban kellett benyújtani, a felsőháznak csupán felfüggesztő vétójoga volt, az államfőnek pedig még az sem. a Nemzeti Tanács minősített többséggel fogadhatott el ún. alkotmány-törvényeket, illetve módosíthatta az alkotmányt. a teljes körű alkotmányrevízióra irányuló javaslatot azonban népszavazásra kellett bocsátani. az államfő: a szövetségi elnök (négy évre a Szövetségi Gyűlés választotta.) (az elnök szerepe - a korabeli francia elnöki jogállást követve - inkább reprezentatív volt.) a végrehajtó hatalmat a Szövetségi Kormány gyakorolta - az alsóház választotta, s később meg is vonhatta a bizalmát attól.

53 novellák Az alkotmányt néhány apróbb 1925-ös változtatás után 1929-ben átfogóan módosították Az eddigi alkotmány alapstruktúráját megváltoztatták: a szövetségi elnök állásának erősítése következtében a parlamenti köztársaságból parlamentáris prezidenciális köztársasággá vált; kiterjesztették a szövetségi hatásköröket, de nem a törvényhozás, hanem a végrehajtó hatalom javára: a szövetségi kormány jogot nyert a Szövetségi Gyűlés elnapolására és feloszlatására, a Szövetségi Gyűlés elvesztette a kormány és a köztársasági elnök megválasztásának jogát. a hadsereg feletti ellenőrzés a szövetségi elnök jogkörévé vált, lehetőség nyílt az elnök és a kormány szükségrendeleti kormányzásra való felhatalmazására; ezek a változtatások elmozdulást jelentettek az eredeti alkotmány demokratikus jellegétől, de nem változtatták azt autoritárius természetűvé.

54 új alkotmány A Nemzeti Tanács rendezett belpolitikai viszonyok között bekövetkezett és csupán átmeneti jellegű cselekvőképtelenségét 1933-ban a szövetségi kormány önfeloszlatásnak minősítette, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez az állapot feljogosítja a (Dolfuss-)kormányt arra, hogy a parlament nélkül rendeletekkel kormányozzon. Ez az út alkotmánysertések során keresztül egy új alkotmányba, nevezetesen a rendi-tekintélyelvű,,1934-es alkotmányba" torkollott. Az alkotmány Ausztriát rendi alapokon álló keresztény, német szövetségi állammá nyilvánította: a föderalisztikus elvet hangsúlyozza, de nem fejleszti tovább, a köztársaság és a demokrácia kifejezést kerüli, hiszen a demokratikus alapot tekintélyuralmi elvvel cserélték fel, azaz lényegében a népképviseletet a kormánnyal és az általa kinevezett szervekkel. a nép részvétele az államhatalomban már csak kismértékű és közvetett: a hivatásrendileg tagolt önkormányzatra korlátozódott, amely elvileg az állami akaratképzésben is részesedett. a hivatásrendi szervezetet azonban alig valósították meg, úgyhogy ig a tekintélyuralmi államvezetés dominált.

55