Nagy Erika DE NK Magatartástudományi Intézet nagy.erika@sph.unideb.hu

Nagy Erika DE NK Magatartástudományi Intézet nagy.erika@sph.unideb.hu

Felépítés I. Bevezetés II. A tanulás különböző megközelítései III. Klasszikus kondicionálás IV. Operáns kondicionálás V. Modelltanulás VI. Gyakorlati vonatkozások

I. Bevezetés

Bevezetés Egész életünk a tanulásról szól Bár a viselkedésünket jórészt a tanulás irányítja, sokszor nem vagyunk tudatában a tanulás folyamatának (példa) Tanulás: viszonylag állandó, a tapasztalatok következtében kialakuló viselkedésváltozás. Nem tartoznak hozzá az érésnek vagy az élőlény pillanatnyi állapotának (pl. drogfogyasztás, fáradtság) tulajdonítható átmeneti változások. Adaptív és maladaptív viselkedésformák

Bevezetés Tanulás Nem asszociációs tanulás: kizárólag egy bizonyos ingerre vonatkozik. Általános rövid ideig tart. Egysejtű papucsállatkától az emberig megtalálható. 1. Habituáció (megszokás): az ártalmatlan ingerekre adott viselkedéses válaszok ritkulását eredményezi (pl. autóduda). 2. Szenzitizáció (érzékenyítés): az adott ingerre egyre erőteljesebb a viselkedéses változás (pl. autóduda sötét sikátorban). Asszociációs tanulás: bonyolultabb, mert bizonyos események közötti kapcsolatok elsajátítását feltételezi. 1. Klasszikus kondicionálás: azt tanuljuk meg, hogy egy bizonyos eseményt hamarosan egy másik követ. 2. Instrumentális kondicionálás: azt tanuljuk meg, hogy bizonyos válaszaink bizonyos következményekkel járnak. 3. Komplex tanulás: asszociációk kialakításán túlmutató tanulási forma.

II. A tanulás különböző megközelítései

1. Behaviorista megközelítés A tanulás első vizsgálatai behaviorista indíttatásúak voltak. Cél: feltárni, hogy a nem humán élőlények (patkányok, galambok) milyen feltételek mellett tanulnak meg két inger, illetve egy válasz és egy inger közötti asszociációkat. Jutalmazásra és büntetésre adott tanulási viselkedést vizsgálták, laboratóriumi körülmények között. A hangsúly a külső ingereken és válaszokon van. A behavioristák feltételezték, hogy: mindenféle tanulás építőköve a klasszikus és az instrumentális kondicionálás; a tanulást mindig, minden esetben ugyanazok a törvények irányítják (pl. a patkányok útvesztőtanulásánál és az iskolások szorzótábla tanulásakor).

2. Kognitív megközelítés A behaviorista feltételezéseket a későbbi vizsgálatok alapján módosítani kellett a kondicionálás és a komplex tanulás folyamatának megértéséhez nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az élőlények milyen már meglévő ismeretekkel rendelkeznek az inger ésa válasz közötti összefüggésekkel kapcsolatban. A viselkedés megértéséhez nem elég a külső tényezők figyelembe vétele. A komplex tanulás esetében az asszociációk képzésén belül az alkalmazott stratégiák és szabályok is jelentőséggel bírnak.

3. Biológiai megközelítés A biológiai megközelítés szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy a különböző tanulási helyzetek és fajok esetében nem ugyanazok a szabályok és törvényszerűségek érvényesülnek. Összegzés: a tanulás mai vizsgálatához integrált, mindhárom irányzatot (behaviorista, kognitív, biológiai) magában foglaló megközelítésre van szükség.

III. Klasszikus kondicionálás

Mi a klasszikus kondicionálás? Def.: olyan tanulási forma, amely során egy addig semleges inger egy másik ingerrel való ismételt együttjárás következtében asszociálódni fog a másik ingerhez. A tanulásnak azon formája, amelynek során egy adott helyzet egy adott következményhez kapcsolódik. Időben érintkező asszociációk megtanulásán alapul. Két, időben egymáshoz közeli esemény ismételt előfordulása következtében az események a személy tudatában összekapcsolódnak. Ivan Pavlov: orosz fiziológus (1849-1936) Állatkísérletek észrevette, hogy az egyik kutya már az etetőtányér puszta látványára nyáladzani kezd, mivel a kutya megtanulta a tál látványához asszociálni az étel ízét. Képesek-e a kutyák az ételt más dolgokhoz (pl. fényvagy hangjelzések) is asszociálni?

Pavlov kísérlete Pavlov alapkísérlete: 1. lépésben húsport helyezett a kutya elé, mely minden kutyára jellemző, veleszületett reakciót váltott ki az állatból: nyáladzást. Ezt követően közvetlenül a húspor feltálalása előtt megszólaltatott egy csengőt/felkapcsolt egy lámpát. A csengő/lámpa és a húspor bemutatásának néhány újabb időbeli összekapcsolása után a kutya már a hangra/fényre nyáladzani kezdett.

A klasszikus kondicionálás Feltétlen inger (UCS): olyan inger, amely automatikusan, előzetes kondicionálás nélkül is kivált egy bizonyos választ. ÉTEL Feltétlen válasz (UR): tanulást nem igénylő, a feltétlen inger által kiváltott természetes, veleszületett reakció. NYÁLADZÁS Feltételes inger (CS): tanult, eredetileg semleges inger. HANG/FÉNY Feltételes válasz (CR): egy feltételes inger által kiváltott tanult reakció. NYÁLADZÁS A fény- vagy hangjelzés eredetileg semleges inger volt, a kutya mégis megtanulta összekapcsolni a fényvagy hangjelzést az étellel. terminológiája Kondicionálás előtt: CS: hang nincs válasz UCS: hús UCR: nyáladzás Kondicionálás után: CS: hang CR: nyáladzás UCS: hús UCR: nyáladzás

A kondicionálás néhány fontos jellemzője Példák (ember és állatvilág) Próbák: a feltételes inger és a feltétlen inger párosításai. Tanulási fázis: azok a próbák, amely során az élőlények fokozatosan elsajátítják a két inger közti kapcsolatot. Kioltás: amennyiben a feltétlen inger ismételten elmarad, a feltételes válasz fokozatosan csökkenni fog. Az élőlény megtanulja, hogy a feltételes inger már nem tekinthető a feltétlen inger előjelzésének. Spontán felújulás: az eredeti feltétlen inger-feltételes inger kapcsolat kioltás utáni továbbélését jelzi. Azt jelenti, hogy a feltételes válasz bizonyos idő elteltével újra megjelenhet.

Másodlagos kondicionálás A feltételes inger úgy eredményez feltételes választ, hogy soha nem volt a feltétlen ingerrel párosítva. 1. példa: 1. Étel nyáladzás 2. Lámpa + étel 3. Lámpa nyáladzás 4. Hang + Lámpa 5. Hang nyáladzás 2. példa: 1. Kemoterápia hányinger 2. Kemoterápia + fagyi 3. Fagyi hányinger 4. Ropi + fagyi 5. Ropi hányinger

Generalizáció és diszkrimináció Generalizáció: ha egy feltételes válasz összekapcsolódott egy bizonyos ingerrel, akkor az ehhez az ingerhez hasonlóak is kiváltják a választ. Minél hasonlóbb, annál inkább kiváltja a feltételes választ. Példa: érzelmi reakciót váltunk ki a c hangra (érzelmi reakciót GBR-rel ellenőrizzük). Generalizáció hatására a személy GBR-mutatói egy kicsit magasabb vagy mélyebb hangokra is kimozdulnak. Diszkrimináció: generalizáció ellentéte. A különbségekre adott válasz, a differenciális megerősítés és kioltás eredménye. Példa: két hang közül az alacsonyabbat (CS1)mindig, a magasabbat (CS2) soha nem követi áramütés. Kezdetben mindkét hangra jelentkezik GBRreakció, de a CS1-re adott feltételes válasz fokozatosan csökken,a CS2-re adott pedig fokozatosan nő. Mindennapi példák

A kognitív tényezők szerepe a klasszikus kondicionálásban Kontiguitás vs. bejósolhatóság Pavlov: kontiguitás (időbeli érintkezés) A klasszikus kondicionálás, az asszociáció kialakulásához a két ingernek időben közel kell lennie egymáshoz. Kognitív nézőpont: bejósolhatóság A kondicionálás létrejöttéhez az szükséges, hogy a feltétlen inger magasabb valószínűséggel jelenjen meg a feltételes inger után, mint a feltételes inger nélkül. Tehát a feltételes inger megbízható bejóslója legyen a feltétlen inger megjelenésének. Rescorla kísérleteiben szembeállította a kontiguitást és a bejósolhatóságot. A bejósolhatóság bizonyult kritikus tényezőnek. emberi példák

IV. Operáns kondicionálás

Mi az operáns kondicionálás? Def.: a tanulásnak az a fajtája, amikor a viselkedésünk és bizonyos következmények közötti összefüggésekre jövünk rá. Azért tanulunk meg meghatározott módon viselkedni, mert ha így teszünk, környezetünktől megerősítést kapunk. Az élőlények viselkedésükkel igyekeznek környezetüket befolyásolni klassz.kondicionálás (az élőlények pusztán külső ingerekre válaszolnak). A legtöbb tanulás operáns kondicionálás szabályait követve megy végbe (példák). A behavioristák szerint minden viselkedés kivált valamilyen megerősítést, és az egyéni viselkedésbeli különbségek azokból a tanulási tapasztalatokból erednek, amelyekkel neveltetésünk folyamán találkozunk.

Az effektus törvénye Edward Lee Thorndike (1874-1949) Kísérlet: éhes macskát egy retesszel csukódó ajtajú ketrecbe helyezett, egy darab halat a rácsokon kívülre, a ketrec ajtajához közel. A macska a legváltozatosabb viselkedésekkel próbálkozik. Egyszer véletlenül rácsap a reteszre, az ajtó feltárul, az állat kimegy és megeszi a halat. Ismételt ketrecbe helyezések után, fokozatosan elhagyja az irreleváns viselkedéseket. Az effektus törvénye: a macska viselkedése próba-szerencse jellegű, melynek egyes elemei azáltal erősödnek meg, hogy közvetlenül jutalom követi őket. Az értelemnek ehhez semmi köze.

Skinner kísérletei Burrhus Frederic Skinner (1904-1990) Új típusú inger-reakció modellt dolgozott ki. Állatkísérletek: éhes állatokat (patkány, galamb) Skinnerdobozába helyezett (ketrechez hasonló doboz). A doboz belsejében, az etetőtál felett egy kiálló pedál, fölötte egy lámpa helyezkedik el. Az állat ide-oda mászkál, vizsgálódik, egyszer rálép a pedálra. A k.v. bekapcsolja az ételadagolót, és valahányszor az állat megnyomja a pedált, étel hullik a tálba. Mivel az étel folyamatosan megerősíti a pedálnyomást, a nyomkodás gyakorisága drámaian megnő. Ha az ételadagolót kikapcsolják, a pedálnyomás gyakoriság csökken (kioltás).

Az operáns kondicionálás alapfogalmai I. Megerősítés: arra a folyamatra utal, amely során egy jutalomértékű (appetitív) inger megjelenése vagy egy kellemetlen (averzív) inger megszűnése növeli a viselkedés valószínűségét. Pozitív megerősítés: a viselkedést követő jutalomértékű inger megjelenése (pl. pedálnyomás ennivaló; Valentin nap). Negatív megerősítés: a viselkedést követően egy kellemetlen inger megszűnését vagy elkerülését eredményező tényező (pl. pedálnyomás áramütés elmarad; veszekedés otthon).

Az operáns kondicionálás alapfogalmai II. Büntetés: megerősítés ellentéte. Egy kellemetlen inger megjelenése vagy egy jutalomértékű inger megszűnése csökkenti a viselkedés valószínűségét. (Pozitív) büntetés: a viselkedés közvetlen kellemetlen következménnyel jár (pl. pedálnyomás áramütés). Negatív büntetés: a viselkedés egy jutalomértékű ingernek vet véget (pl. pedálnyomás elmarad az étel).

Az operáns kondicionálás alapfogalmai III. Shaping: fokozatos viselkedésformálás. Az az eljárás, amely csak a k.v. által elvárt válaszok irányába mutató viselkedést erősíti meg lépcsőzetesen. Minden, célhelyzet felé irányuló mozgást jutalmaznak. Példa: Priscilla, a finnyás malac (bekapcsolta a TV-t, összeszedte a piszkos ruhát), kutya mutatványt tanul, galambok - hajótöröttek felkutatása.

V. Modelltanulás

Modelltanulás Olyan tanulási forma, melyben a személy megfigyelésen és utánzáson keresztül sajátítja el válaszait, azaz megfigyel másokat (modelleket) és megismétli viselkedésüket. A modelltanulás hatékonyságát befolyásolja: modellszemély szociális hatékonysága, tekintélye, a hozzá fűződő érzelmi viszony. A behavioristák szerint számos mindennapi emberi viselkedés modellkövetés segítségével alakul ki, pl. nyelv, arckifejezések. Bandura kísérletei (Bobo baba)

VI. Gyakorlati vonatkozások

Gyakorlati vonatkozások Személyiséglélektan: a személyiség behaviorista megközelítése szerint: Operáns kondicionálás viselkedés Klasszikus kondicionálás érzelmek, affektusok Pszichoterápia: a viselkedésterápia alapját a korábban bemutatott kísérletek képezik. Társas élet: szinte minden viselkedés kondicionálás eredménye. Klasszikus kondicionálás: gyermek félelme a homoktól, Kis Albert (szisztematikus deszenzitizáció, szembesítés stb.) Operáns kondicionálás: gyermeknevelés viselkedéses alapszabályok (megerősítésen alapuló módszerek) Modelltanulás (pl. megfelelő viselkedés demonstrálása) Viselkedésterápiás elemek alkalmazása az egészségügyben (kommunikáció/kezelés) (pozitív és negatív megerősítés, büntetés) Példák?

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!