A TESTNEVELÉS ÉS SPORT ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA Óvodában és az 1 4. osztályban 6. félév Buzás Ernő 2012 159
160
TARTALOMJEGYZÉK 1. AZ ÓVODAI ÉS ALSÓ TAGOZATOS TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE...162 2. A 3-10 ÉV KÖZÖTTI GYERMEKEK ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI.164 3. A TESTI (motoros) KÉPESSÉGEK...167 4. MOZGÁSFEJLŐDÉS...176 5. MÓDSZERTANI RÉSZ...181 6. FŐGYAKORLATOK...195 7. GYÓGYTESTNEVELÉSI ALAPISMERETEK ÉS MEGELŐZÉS...208 161
1. AZ ÓVODAI ÉS ALSÓ TAGOZATOS TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE 1.1 A testnevelés célja, feladata és eszközei A testnevelés - a testi nevelésen belül- olyan tervszerű és rendszeres ráhatás, amely a testgyakorlatok, mozgástevékenységek oktatásával a személyiség sokoldalú képzését és a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja. Az ember egészére irányuló nevelésben, jelentős részt vállal magára a testnevelés azzal, hogy, sajátos cél- és feladatrendszerével, tartalmával, eszközeivel hozzájárul a társadalom számára hasznos, sokoldalúan képzett ember kialakításához. A testnevelés az általános nevelés szerves része, célját minden történelmi korszakban, az adott társadalom határozza meg. A testnevelés közvetlen célja:- az egészség fejlesztése, - a test edzése, - a testi és szellemi teljesítőképesség fokozása a testgyakorlatokkal és a természet erőinek (napfény, levegő, víz) felhasználásával. A testnevelés közvetlen módon befolyásolja a tanulók erkölcsi neveltségét, magatartásának fejlődését (akaraterő, jellem, bátorság, becsület, tisztelet stb.) a szép, har-monikus mozgás esztétikai élményt jelent. A játék öröme a változatos feladatmegoldások teljesítésének sikere érzelmeket kelt. A testnevelés gyakorlata, művelése társadalmi igény és szükséglet. A szervezet optimális, életkornak megfelelő fejlődését mozgásingerekkel kell segíteni. Ezek hatására kedvező funkcionális változások jönnek létre, az egész organizmus működése, tulajdonsága megváltozik (ideg-,izom-, csontrendszer-, ellátószervek stb. ) A motoros koordinació fejlesztése a fejlődésben levő tanulóknál alapvető jelentőségű. A legtöbb testgyakorlat mozgásanyagát 6-12 éves kor között el lehet sajátítani. A testnevelés feladatai:. A testnevelés általános feladatai: értelmi, erkölcsi, esztétikai, világnézeti, és a munkára neveléssel kapcsolatosak. A testnevelés sajátos feladatai: 1. a szervezet sokoldalú, arányos fejlesztésének elősegítése, 2. a testi képességek fejlesztése, 3. a mozgásműveltség fokozása, 4. a mozgásigény felkeltése, kielégítése. A tanterv megköveteli, hogy: -a gyermekek pszichoszomatikus fejlettségéhez és érdeklődéséhez igazodó játékos mozgástevékenységgel gazdagítsa és fejlessze a tanulók mozgásműveltségét és az egészség megőrzését, - koordinációs képességeiket fejlessze olyan szintre, hogy az alkalmassá tegye őket a későbbi hatékony mozgásos cselekvés tanulására, sportolásra, - elégítse ki a tanulók mozgásszükségletét, - a tanulók ismerjék saját motorikus képességeiket, azok fejlesztésének, fenntartásának módját, - ismerjék a mozgásos játékok, a versengés örömét, - a koordinációs képességek szenzitív időszakában történő fejlesztésével biztosítani kell a tanulók esélyegyenlőségét, - előtérbe kell helyezni azokat a sportági tevékenységeket, amelyekben a részvétel önmagában is élményt nyújt, -a mozgási készségek kialakítása és fejlesztésével lehetővé válik a gyermekek számára a mozgásos feladatok célszerő, gazdaságos végrehajtása, 162
-a tanulók sajátítsák el a közösségi élet elemi szabályait, magatartási normáit (szabályjátékok alkalmazása) - a kövelelmények a tanulót erőfeszítésre késztessék, számukra azok ne legyenek kilátástalanok érvényesüljön a differenciált követelmények rendszere. A testnevelés legfontosabb eszközei: - a testgyakorlatok: a testnevelés feladatainak megoldására alkalmas, tudatos és tervszerűen alkalmazott cselekvésmódok, mozgásos cselekvések. - a természet erői: (levegő, víz, napfény) A szabadban, friss levegőn tartott testgyakorlatok hatékonysága jól szolgálja a testnevelés célját. Úgyszintén a hőmérséklet ingadozásai a szervezet megedzését, alkalmazkodó képességét fokozzák. A testnevelés óra utáni zuhanyozás, az úszóórák bevezetése elkezdődött nálunk is, de csak nagyon az elején járunk. A napfénnyel való megedzés óvatosságot, odafigyelést, fokozatosságot kíván. Javítja az anyagcserét, jó hatással van a vérképző szervekre. - higiéniai feltételek: a gyakorlóhely az egészségügi feltételeknek feleljen meg. Portalanítani a termet, szellőztetni, megkövetelni a tiszta sportcipő és öltözet használatát. - a testgyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek: szakkönyvek, videok, tanfolyamok. 163
2. A 3-10 ÉV KÖZÖTTI GYERMEKEK ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI Az emberi élet során a morfológiai, a funkcionális változások dinamikája nem egyenletes. A mennyiségi és működési változások alapján lehet az egyén életét különböző életszakaszokra bontani. A gyermekek növekedésében és egészséges fejlődésében mindig felismerhető több-kevesebb szabályszerűség annak ellenére, hogy az egyes részek változásai sebességében, irányában eltérések tapasztalhatók. Általánosan meghatározott életszakaszok - újszülöttkor 1-1o nap - csecsemőkor 1o nap-1 év - korai gyermekkor 1-3 év - első gyermekkor 4-7 év - második gyermekkor 8-11 év (leányok) 8-12 év (fiúk) - serdülőkor 12-15 év (leányok) 13-16 év (fiúk) - ifjúkor 16-2o év (leányok) 17-21 év (fiúk) A 3. életév az önállóságra való törekvés kezdetét jelenti. Ebben az életkorban a gyermek uralja mozgását és azt gazdaságosan használja. Az egészséges gyermeknél a hatékony szem-kézkoordináció az előzetes szem test koordinációtól függ. Ez azt jelenti, hogy a durva tovahaladási munkákban (mászás, járás, futás, ugrás) megnyilvánuló testmotorium, amely a megfelelő statka alapján alakulhat ki, képezi a finomabb motorikus minták alapját (forgás, manipulálás, stb) Az óvodáskorban (3-6 év) a gyerekek magassága gyors ütemben nő. 2.1 Az óvodás gyermek fejlődési sajátosságai Az óvodás gyermek testi fejlődésében a növekedés és súlygyarapodás ritmikus változásokat mutat. A kisgyermek csont- és izomrendszere ebben az időszakban erőteljesen fejlődik. De egy-egy izomcsoport csak rövidebb ideig képes azonos aktív működésre, ezért a gyermek gyakran változtatatja cselekvési formáit, s így ösztönösen felváltva működteti izomcsoportjait. A szívműködés alkalmazkodik a terheléshez, ez mind a pulzusműködés mind a vérnyomás alakulásában kimutatott. /a terhelést követő rövid szünet után 3O-4O sec. múlva ismét megközelíti a nyugalmi értékeket) Az óvodáskor kezdetén az idegrendszer serkentés és gátlás viszonya labilis, túlsúlyban van a serkentettség, ezzel magyarázható, hogy a kiscsoportos gyermek mozgásformájában fölöslegesen nagy mozdulatok, túlzott erőkifejtés és szaggatottság észlelhető. Motorikus fejlődés.lényege: a gyermek olyan környezetben növekedjék, amelyben megfelelő mértékű mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik, és ahol a nevelők a gyermek egészséges mozgás- és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik, itt sajátítja el a motorika alapformáit: mászik, jár, fut, ugrik, dob, fog, stb. Ezeket a mozgásokat összehangoltan hajtja végre, ezek a mozgások még finomításra szorulnak de egyes mozgáskészségek egymás mellett, és együttesen fejlődnek. Pl. járás a hordással, járás és húzás, futás és ugrás, dobás és fogás stb. 2.2. A testi fejlődés jellemzői A legmeghatározóbb a test magasságának, termetének és a testsúlyának törvényszerű alakulása változása. A fiúk 3 éves kori 98,6cm-ről 115,9 cm- re növekszik 6 éves korra, a lányoké 98,o6-ról, 115,4 cm-re alakul. 164
Testsúlyuk 14,8 kg-ról 2o,6 kg-ra a fiúk és 14,6-ról 2o,1 kg-ra emelkedik a lányok esetében. Tíz éves korban a fiúk és lányok testmagassága és testsúlya azonosságot mutat.(fiúk testmagassága 139,2 cm, leányok 139,1 cm, testsúlyuk 33,1 kg, leányoké 32,9 kg.)a fokozatosan megszűnő gyermekkori formák egy fejlettebb testalkat, az iskolás gyermek alkata váltja fel. Megváltozik a fejnek, a törzsnek és a végtagoknak az aránya. Kialakul az élettani görbület. (Az emberi gerincen jellegzetes görbületek vannak. A nyaki szakasz előre, a háti hátra domború, az ágyéki ismét előre domború. Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen, jól rugozó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. közben biztosítja az agyat tartalmazó koponya rugalmas alátámasztását.) Az alkat teljes fejlődésében alapvető szerepe van a csontrendszer fejlődésének, a váz csontosodása folytatódik. 7-8 éves korban a medencecsont három különálló részből áll, (csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont ) összenövése most kezdődik és serdülő korban csontosodik el. A csontozat azonban még rugalmas, könnyen deformálódik, ezért a testtartásra fordítsunk különös gondot.l. A gyermek testsúlyának 27%- a izom, 8 éves korban. Az izomzat, beleértve a szívizomzatot is, a fokozatosan növekvő intenzítású, optimális terhelés hatására kedvezően fejlődik Az agyműködés tökéletesedik, az idegkapcsolatok fejlődésében is jelentős változás áll be az ingerületi és gátlási folyamatok viszonyában és ez a kiegyensúlyozottság a mozgáskoordinációs képességre és a figyelem összpontosítására is kedvezően hat. A kisiskoláskorban a nagy szervi funkciók- légzés, vérkeringés, anyagcsere- egyidejűleg fejlődnek a test növekedésével. A fejlődésben lévő légzőszervek- a szűk légutak, a kistérfogatú mellüreg- a kevésbé fejlett bordaközi izmok miatt nem megfelelő mélységű és erejű a be- és kilégzés. Hat éves kor után már alig alakulnak ki új alapvető mozgásformák, viszont a meglévők csíszolódnak. A fejlődés üteme attól függ, hogyan foglalkoztatták a gyermeket. A magasság, a testsúly és a mozgásteljesítmény összefüggése a gyermekkorban kifejezett. Az azonos korosztályoknál a testsúly jobban utal a mozgásteljesítményre, mint a magasság. Megállapították, hogy az izomerő a testsúllyal párhuzamosan növekszik. A törzshöz közeli, egyenes vonalú mozgásminták amelyeket nem kísérnek bonyolult végtagmozgások, - már kisgyermek korban kiépíthetők és keretkoordinációként maradandóan rögződnek a mozgásemlékezetben.(pl. a 6-8 éves korban megtanult előre-hátra szaltót több évtized múlva a felnőtt gyakorlás nélkül is végre tudja hajtani. Hasonlóan az úszás, kerékpározás, evezés). A gyermekek idegrendszere 3-7 éves korban már 7o-9o %-os fejlettséget mutat. Mivel ebben az életkorban az agy tömege is megközelítette a végső kifejlődését és meg van a szerkezeti feltétele, hogy maximálisan lehessen használni, az óvodáskorú gyermeket elsősorban koordinációsképességeket fejlesztő gyakorlatokkal kell ingerelni, hiszen a koordinációs képességek követik az idegrendszer fejlődését, és biztosítják a mozgás szabályozási feltételeit. (Nádori L, 1983) Az idegrendszer, amely koordinálja mozgásunkat, nagyon bonyolult kommunikációs rendszer. Általa vagyunk képesek a környezetünk ingereire reagálni, azt feldolgozni, értékelni és továbbvezetni. Az idegrendszer működésének legegyszerűbb, alapvető formája a reflex. A reflex olyan akaratunktól független idegtevékenység,, amely valamilyen inger hatására következik be. Beszélünk feltétlen és feltételes reflexekről. A feltétlen reflexek velünk születettek, míg a feltételes reflexek megszokás, gyakorlás útján, csak különböző belső és külső feltételek hatására fejlődnek ki. A reflexet kiváltó inger kiindulási helyétől függően vannak. 1. exteroceptív (idegen) reflexek, ahol az inger a külvilágból éri a szervezetet 2. interoceptív (a test belsejéből származó) reflexek 3 proprioceptív (saját) reflexek 165
A proprioceptív reflexek akkor lépnek működésbe, amikor a testünket vagy egyik testrészünket valamilyen helyzetbe szeretnénk tartani, és a külső erő ennek megváltoztatására irányul. Pl. álló helyzetben a test súlyának hatására az alsó végtagok izületei összecsuklanak. Ez azért nem történik meg, mert az álló helyzetet fenntartó antigravitációs izmok nyújtását a reflexek útján akadályozzuk, s így az alsó végtag ízületeit a testhelyzetnek megfelelően rögzítjük. (Miltényi, M 1988) 166
3. TESTI (motoros) KÉPESSÉGEK 3.1. A testi képességek jellemzése és fejlesztésük Az ember nagyon sokféle képességgel rendelkezik. Azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek a mozgástevékenység sikeres végrehajtásának lehetőségét biztosítják, nevezzük testi képességeknek A teljesítőképesség növelésére való törekvés maga után vonja az egyéni képességek állandó fejlesztését. Az ember nagyon sokféle képességgel rendelkezik. A mozgások teljesítmények alapfeltétele a test, a szervek, szervrendszerek működése funkcionálása. A teljesítményhez pszichikai késztetés, az energiák mobilizálása szükséges. Tágabb értelemben a pszichikum is a teljesítmények alapfeltétele. A mozgásos tevékenységben a domináns funkció alapján különböztetjük meg a mozgásvégrehajtás feltételét a testi képességek csoportjait, nevezetesen a kondicionális és koordinációs képességeket és ezeket gyűjtőfogalomként motoros képességnek is nevezik. A kondicionális képességek a sportteljesítmények feltételének tartott testi képességek egy csoportja, amelyhez az erő, a gyorsaság, és az állóképesség tartozik. (a romániai testnevelés iskola az ügyességet nem választja el, a ttöbbi testi képességtől!!!) Alapvető kondicionális képességek az izomműködés jellege és energetikai háttere alapján, különíthetők el. (erőkifejtés izomkontraktilítás, állóképesség-izomanyagcsere, gyorsaság vezérlés függvénye) A koordinációs képességekben a szabályozási folyamatok játszanak vezető szerepet. A szakemberek az ügyességet, komplex koordinációs képességnek nevezik. A testgyakorlatok alkalmasak valamennyi testi képesség fejlesztésére, de különböző mértékben. A testi képességek fejleszthetősége az egyéni adottságoktól függ. Alapvető testi képességek: az erő, gyorsaság, állóképesség és ügyesség..(romániai felosztás) Kondicionális képességek: állóképesség, erő, gyorsaság. Koordinációs képességek: ügyesség és specifikus koordinációs képességek: egyensúlyérzék, térérzékelés, izomérzékelés, (kinesztetikus) tempó és ritmusérzék, iram és időérzékelés. (magyarországi felosztás) A mozgások eredményes végrehajtásának lehetőségeit az ízületek mozgékonysága, a, lazaság, hajlékonyság ruganyosság és a robbanékonyság képességei is biztosítják. Az alapvető testi képességek sokszorosan összetett képességek, így a mozgás végrehajtásához szükséges egyéb sajátosságokat is magukba foglalják. Az alapvető testi képességek az óvodás korcsoportokban különböző szintűek, fejlődésük tempója pedig egymástól eltérő. 3.2. KONDICIONÁLIS KÉPESSÉGEK vagy ALAPVETŐ TESTI KÉPESSÉGEK A kondicionális képességek a fejlesztés folyamatában szoros egységet alkotnak, de a rendszerezés érdekében ezek közül is az alsó tagozatban is jelentős szerepet játszó állóképességet, erőt, gyorsaságot önálló témakörben tárgyaljuk. A motoros képességek azon csoportja, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg. Ide sorolható: - erő - gyorsaság - állóképesség. Az erő nagysága az izomrostok számától, típusától függ, az állóképesség az energiaellátási folyamatoktól, míg a gyorsaság az idegimpulzusoktól. Ezek a biológiai tényezők törvényszerű 167
összefüggésben vannak egymással, így a három alapképesség kölcsönös meghatározottságban érvényesül. Ennek következtében ezek párhuzamosan fejlődnek. 3.2.1. Az izomerő Izomerőn értjük a külső erők és a mozgás közben fellépő ellenállások legyőzésének képességét az izomzat aktív erőkifejtésével. Erő nélkül semmilyen mozgástevékenység nem végezhető. Ezért a legalapvetőbb testi képességnek tekinthetjük. Az erőkifejtésben az izomrostok tömege és minősége játszik döntő szerepet. A nagy erőkifejtés oxigén szükséglettel jár, az ellátás folyamatosságát biztosító idegfolyamatok teszik lehetővé, hogy nagy igénybevétel után az izom rövid időn belül visszanyerje munkavégző képességét. Ezért szükséges, hogy többször végeztetett iramváltoztató, vagy belegyorsuló futás, illetve gyorsfutás, gyorsan végzett kuszások, mászások után rövid ideig tartó passzív pihenőt iktassunk be. Az erőkifejtésnél az akaraterőre is szükség van. Az izom-összehúzódások három fajtája ismeretes: - izometriás (vagy statikus) az eredés és tapadáspontok nem közelednek egymáshoz. - izotóniás (dinamikus) : az eredés és tapadás közeledik egymáshoz, az izom feszülése azonos, mert állandó az igénybevétel (pl. állandóan ható, azonos nagyságú külső erő) A gyakorlatban ritkán fordul elő. - auxotóniás: az eredés és tapadás közeledik egymáshoz, a feszülés váltakozik. Ez az izomkontrakció fordul elő leginkább gyakorlatban. Az erőkifejtés nagyságát az ingerület jellege, erőssége, az aktivizált izomrostok száma, a mozgáskoordináció színvonala befolyásolja. Módszertani ajánlások: Az erő fejlesztésére kétféleképpen hathatunk: ha külső terhelést, vagy ha saját testsúly ellenállását kell leküzdenünk. Külső terhelést jelent pl. a kéziszerrel vagy társsal végzett gyakorlat. Saját testsúly terhelésének leküzdése ellenállással: a kuszás, csúszás-húzás----tolás, függés, lendület, ugrás stb. testgyakorlatokban jelentkezik. Az erő fejlesztésére a következő eljárásokat alkalmazzuk leginkább: - vagy a terhelés nagyságát változtatjuk, - vagy a mozgás gyorsaságát, - vagy az ismétlések számát. - karhajlító és a mellizom fejlesztésének hatásos eszköze a kötélmászás kis mértékű függeszkedéssel,összekapcsolva- már az I osztálytól, fokozatosan - az erőfejlesztést mindig alapos bemelegítés és lazítás előzi meg - sorozatban alkalmazható gyakorlatok: fekvőtámaszban karhajlítás és nyújtás, nyújtott karú függésből húzódzkodás, guggolás-felállás, hanyat fekvésből felülés, hason fekvésben törzsés lábemelés, szökdelési gyakorlatok. Az óvodás gyermek testi képességei közül az erő fejlődik a leggyorsabban, ha fokozatosan növeljük az ellenállást. 3.2.2. Állóképesség Állóképességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek segítségével egy mozgástevékenységet huzamosabb ideig, és eredményesen tudunk végezni. A szervezetnek az a tulajdonsága, amely hosszan tartó és viszonylag erős iramú és ellenállású 168
terheléseknél mozgósítja a szükséges energiát. Az állóképesség lehetővé teszi, hogy a teljesítmény szintje a munkavégzés ideje alatt ne csökkenjen. Egyéni sajátosság, a szervrendszer összehangolt működésének függvénye. A huzamosabb ideig tartó mozgástevékenység közben jelentkező fáradtságot, ismételt ellenállás kifejtésével lehet leküzdeni. A rendszeres gyakorlás, a tervszerűen vezetett testnevelési foglalkozások folyamata a szív-, és keringési rendszer, a tüdő, valamint a szervezet más vegetatív működésében, jelentős funkcionális változást eredményez. A központi idegrendszer működési állandóságát, szilárdságát is jelenti az állóképesség. A lelki képességek közül az akaraterő, a tartós érzelem is hozzájárul az állóképesség kifejtéséhez. Az alsó tagozaton kiemelt feladatunk az aerob működéseket fejlesztő hosszú távú állóképesség kialakítása. Ezt a felnőttkori szív- és vérkeringési rendszer betegségeinek megelőzése is indokolja. A gyermekkorban kihagyott lehetőségeket később már nem lehet pótolni. Módszertani ajánlás: - szabadban, jó levegőn tartós, közepes iramú futások - az iram meghatározása nagy körültekintést igényel, az alacsony intenzitás hatástalan - helyes futótechnika és az iramérzékelés kifejlesztése - a fejlődést az eredmények rögzítésével kell figyelemmel kísérni - kitartó futások 8-1o-12-15 perces időtartamokkal A kisgyermek állóképessége a testi képességei között a legfejlettebb szintű. Ez abból is lemérhető, hogy ébrenléte alatt szinte állandóan mozog. Az állóképesség fejlesztésére legalkalmasabbak a ciklikus szerkezetű mozgások: járás, lassú vagy közepes tempójú futás, korcsolyázás, ugrókötéllel végzett szökdelések stb. Az enyhe terhelésű gyakorlatok ismétlési számának növelése, vagy a főgyakorlatok mellé tervezett kiegészítő feladatok számszerű növelése is alkalmas az állóképesség fejlesztésére. Óvodásaink állóképessége a fokozatos, lassú terhelés növelése mellett meglepő fejlődést mutat. Nagyon fontos, hogy a huzamosabban végzett gyakorlás ne legyen egyhangú. Pl. az állóképesség fejlesztésére tervezett futást különböző irányokban végeztetjük: körbe, hullámvonalba, csigavonalba, félfordulattal stb. Az egyhangúság a gyermek aktivítását megszünteti, a változatosság növeli. ) Az állóképesség függ: - keringés,-légzőműködés szintjétől, - anyagcsere folyamatok szintjétől, - idegrendszer energiamozgósító működésétől, - a mozgáskoordináció tökéletességétől, - pszichikai, motívációs tényezőktől, - izomzat minőségétől. Állóképesség formái: - erőállóképesség - gyorsasági állóképesség - alapállóképesség. Alapállóképesség - a szervezet megerőltető, nagy energiaveszteséggel járó mozgástevékenység utáni regenerálódási szintje. Az eredeti állapot helyreállításához szükséges idő hossza adja az állóképesség színvonalát. Terhelés hatására: - nő a vitálkapacitás, - nő az időegység alatti levegőcsere, - a tüdőn áthaladó vérmennyiség, - nő a szív volumene, vastagodnak a rostok, - javul az izom kapillarizációja. Fejlesztése: - hosszan tartó futások, 169
- váltakozó terhelés. pl.: ugrókötél gyakorlatok: - gyorsaság: minél több gyors hajtás rövid idő alatt / 30 mp /. - állóképesség: 1-2 perc kötélhajtás. - mozgáskoordináció: különböző áthajtási módok. / Ciklikus: amikor a mozgás alapvető fázisai szabályos időközönként periódikusan ismétlődnek. Aciklikus mozgás: valamely tevékenység olyan megjelenési formája, amikor a a mozgás alapvető fázisai nem ismétlődnek. 170 3.2.3. Gyorsaság A gyorsaság a tanulónak az a képessége, melynek birtokában egyszerű vagy összetett mozgásfeladatot a lehető legrövidebb idő alatt tud végrehajtani. A gyorsaság számtalan változatban jelentkezik a mozgástevékenységekben. Főbb változatai: a tér leküzdése a lehető legrövidebb időn belül, vagy vágtagyorsaság, amely az időegységre eső mozgásgyakoriságot jelenti a ciklikus mozgásokban (pl.a gyorsfutásnál a mp-re eső lépésgyakoriság) ilyenkor mozgásgyorsaságról beszélünk: gyors járásról, futásról stb. Másik változata: a váratlan, meglepő, szokatlan helyzetekben való gyors reagálás, amit cselekvésgyorsasággal jelölünk. Pl. menekülés fogótól gyors irányváltoztatással, menekülés a labda elől elhajlással, guggolással stb. A mozdulatgyorsaság egy mozdulat sebességét jelenti, viszonylag alacsony ellenállás mellett (pl egy ütés, rúgás vagy a kislabdahajítás teljes infeszültségéből történő ostorszerű kicsapása ) A reagálás gyorsasága az inger megjelenésétől a cselekvés megkezdéséig terjedő idő (pl reagálás a rajtjelre, vagy a közeledő labda elől történő elhajlás a fogyasztó játékoknál) A gyorsasági tevékenység eredményes megoldásában jelentős szerepet játszik a gyorsulási képesség, mely a mozgáskoordináció, a gyorsasági erő, a figyelem koncentrációja és az önmotiválás alakításával fejleszthető. A gyorsaság alapvetően a központi idegrendszerben végbemenő idegfolyamatok mozgékonyságától függ( az idegpályák ingervezető képessége, az izomrostok összehúzódó képessége, a gondolkodás, az elhatározás, a cselekvés teljesítésére irányuló akaraterő stb.) és ez megmutatkozik a reakcióképességben, amit a reakció - idővel mérünka gyorsaségi teljesítményt befolyásoló tényezők. - idegrendszer - az ideg-izom (neuromuscularis) kapcsolatok morfológiai sajátosságai (gyors és lassuló rostok, fehér és vörös rostok) - izmok lazasága, rugalmassága - pszichikai tényezők 1) Az idegrendszer szabályozó tevékenysége. Valamely külső vagy belső ingerre adott válasz idejét a következő összetevők határozzák meg: - az inger jelentkezése az érzékszervben (receptorműködés) - az ingerület tovaterjedése a központ felé (afferens szakasz) - az ingerület átkapcsolása és áthidalása a központi idegrendszeren (centrális szakasz) - az ingerület útja a végrehajtó szervekhez (efferens szakasz) - az izomban létrejövő mozgásválasz A centrális szakaszban nagyon nehéz változást létrehozni. Ezért a gyorsasági tevékenység fejlesztésében nem találkozunk látványos változásokkal. 2) Az ideg-izom kapcsolatok morfológiai sajátosságai. A vázizomzatban kétfajta mozgatórost végződést találunk: tónusost (lassú rost, vörös) és fázisost (gyors rost, fehér) saját beidegződéssel, specifikus idegrostokkal. Az első főleg állóképességi. A második a gyorsasági
tevékenységben játszik döntő szerepet. Eszerint a a többségében gyors rostokkal rendelkező tanuló megfelelő fejlesztés után, szívvonalasabb gyorsasági tevékenységre lesz képes A gyorsasági teljesítményt a tevékenység jellegétől függően az izomerő is meghatározza. Ez főleg azokra a mozgásokra vonatkozik, ahol a gyorsasági erőnek van szerepe. A ciklikus jellegű mozgásoknál az optimálisnál nagyobb tömegű izmok akadályozhatják a gyors izomösszehúzódásokat. 3) Az izmok lazasága, rugalmassága A jól nyújtható laza izom, hasonlóan a gumiszalaghoz, gyorsan és nagy erővel húzódik össze. Ezért az izmok nyújtása, rugalmasságuk növelése már kisgyermekkorban is fontos feladat. A fejlesztés itt is sokoldalúságot követel,, mert a merev antagonista izmok, különösen ha ellazuló képességük sem megfelelő, akadályozói lehetnek a gyorsasági tevékenységnek. 4) Pszichikai tényezők: a gyorsasági teljesítmény feltétele az is, hogy a gyermek optimális, emocionális és izgalmi állapotban legyen. Ezeknek alacsony szintje gátolja a megfelelő idegizom kapcsolatok létrejöttét. Az optimálisnál nagyobb izgalmak pedig irradiációt okozhatnak, nem kerülve gátlás alá az antagonisták és a mozgás szempontjából érdektelen izmok. Így ezeknek elernyedése a megfelelő pillanatban nem következik be, fékezik és lassítják a mozgást. A megfelelő ingererősség létrejöttéhez akaratra, koncentráló és önszabályozó képességre is szükség van, mely képességek szakszerű irányítással fejleszthetők. A cselekvések gyorsaságát a már jártasság és készségszintre fejlődött mozgástevékenységben növelhetjük. Módszertani ajánlások: Az óvodában a gyorsaság fejlesztésére a gyakorlati alkalmazás mozzanatában kerülhet sor. Kedvezően alakíthatjuk már kiscsoportos korban a fejlődést, ha a természetes mozgásokban jártasságaikat, készségeiket stabilizáljuk, és versengéseikben, játékaikban a mozgás tempójának növelésére motiválunk. Erre alkalmasak az un. gyorsasági gyakorlatok: rövid távokon gyorsfutás; belegyorsuló futás; gyors futással akadály kerülés (irányváltoztatás); haladással végzett szökdelések; ülésben végzett csúszások stb. tehát főleg ciklikus mozgástevékenységek. A középső és nagycsoportos gyermekeknél a cselekvés gyorsaságának fejlesztésére is törekednünk kell. A váratlan, meglepő helyzeteket mesterségesen előidézhetjük (pl. közepes tempójú futásból jelre különböző testhelyzetek felvétele, szoborjáték stb.)vagy természetes játékkörülmények között kerül sor a gyermek önálló, gyors cselekvésére(pl. futó-fogó játékok, labdajáték). A gyorsaság fejlesztésére alkalmasak a nekifutással végzett ugrások, így a nekifutással távolugrás, illetve akadályokon átfutások és akadályok fölött átugrások nekifutásból. A fejletlen mozgáskoordinációjú vágtázó nem tudja optimálisan kihasználni gyorsulási képességét, ugyanez vonatkozik a gyors dobásra vagy a gyors válaszcselekvésre a labdajátékoknál. Fáradt állapotban NE gyakoroltassunk gyorsaságfejlesztő gyakorlatokat! A gyorsaság megnyilvánulási formái: - vágtaképesség vagy sprintgyorsaság / 30m., 60m., 100m. futás / - felgyorsulási képesség / rajtgyakorlatok / - gyorsasági állóképesség / iramfutások / - akció vagy reagálási gyorsaság / sportjátékok, tenisz, vívás / Ezeket a gyakorlatokat passzív pihenő kövesse, mivel a maximális sebesség nagy oxigénadósságot hárít a szervezetre. A gyorsaság fejlesztése nagymértékben függ a mozgásoktatás tervszerűségétől, és az oktatás folyamatának eredményességétől. A fejletlen mozgáskoordinációjú vágtázó nem tudja optimálisan kihasználni gyorsulási képességét, ugyanez vonatkozik a gyors dobásra vagy a gyors válaszcselekvésre a labdajátékoknál. 171
3.3. KOORDINÁCIÓS KÉPESSÉGEK A testi képességek egyik csoportja, amelybe a mozgáskoordináció működésének megfelelő képességek tartoznak. Eredményességük a kondicionális képességekkel együttesen jelentkeznek. A mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását értjük. Jellegzetességei: - optimális energia befektetés, energia felhasználás; - a mozgás hatékonysága, eredményessége; - a mozgás biztonsága, könnyedsége. 1; Egyensúlyozó képesség: Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (pl.: gerenda) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (pl.: kalapácsvetés) közötti mozgásfeladatok gyors megoldásának feltételeit képezi. A felvett egyensúly fenntartásában, a zavaró tényezők kiküszöbölésében játszik alapvető szerepet Az egyensúlyi analizátorok az egyensúlyérzet kialakításában vesznek részt. A fülben elhelyezkedő vesztibuláris rendszer jelzései alapján állandó információk haladnak a fej helyzetéről a magasabb idegrendszeri központokba. Valamennyi mozdulat, mozgás irányáról és gyorsulásáról is tájékozódik a központi idegrendszer. /Lépés, járások, futás padon, futás gerendán, karkörzés egy lábon állva, akadályokon járásgyakorlatok, ugrások szekrényről, deszkáról feladatokkal/ 2; Ritmusképesség: A ritmusképesség a mozgásfolyamatok időbeli-dinamikai rendjének felfogása, a mozgásban rejlő ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Fontossága már a mozgástanulás kezdetekor lényeges. Látási és hallási információk segítik. /labdavezetés adott ritmusokban, jelre gimnasztikai gyakorlatok, labdadobások, sorozat ugrások ritmikusan, zenés gimnasztika, ugrókötél gyakorlatok/ 3; Reakció (reagáló) képesség Segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra, megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni az egyén. Szinte valamennyi receptor magas szintű, együttes működése szükséges a megfelelő válasz és cselekvés végrehajtásához. /jelre rajtgyakorlatok, játékok fekete-fehér fogócska, futás sípjelre, tapsra feladatokkal/ 4; Téri tájékozódó képesség: A testgyakorlatok végzése során, de a mindennapi életben is fontos, hogy az ember fel tudja mérni a távolságokat, irányokat, érzékelje a tér és időbeli elemek összefüggéseit A téri tájékozódó képesség lehetővé teszi az egyén térben (és időben) történő feladatainak célszerű, a körülményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, a tapintási és kinesztétikus analizátorok is. - A vizuális információk befolyásolják a cselekvéseket (éles látás, periférikus látás). - A hallási receptorok az akusztikus visszajelzések útján segítenek (labda hangja asztalitenisz, röplabda). - A tapintási receptorok a mozgások révén, kívülről érik a szervezetet ( szerek, talaj fogása, ellenfél érintése). Fejlesztése: célba dobás, ugrás, különböző távolságra dobásgyakorlatok, szlalom futás, vonalon futás labdavezetéssel, szereken gyakorlás, akadály pálya! 172
5; Kinesztézis - mozgásérzékelés - képessége: Kinesztézis, az izomfeszülés és ellazulás fokát jelző információk érzékelése útján kinesztétikus differenciáló képességben nyilvánul meg. Ez a képesség segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához. /legfejlettebb: torna, műugrás, ritm.gimn./ A mozgásanalizátor proprioceptorai minden izomban, ínban, szalagban és izületben megtalálhatóak. Érző idegrostjainak különösen nagy a vezető képessége és gyorsasága. Már a legkisebb tömegváltozást képesek kimutatni. A kinesztézis teszi képessé az egyént ara, hogy nagy pontossággal meg tudja mondani hol vannak milyen helyzetben végtagjai, adott mozgáshelyzetben (pl.: torna csavarszaltó). Nagyon fontos szerepe van tehát a mozgásérzékelésben, a mozgástanulásban és az önellenőrzésben (mozgás: összetett gyakorlatok, fordított testhelyzetek). Izületi mozgékonyság: Az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinoním értelmezése a hajlékonyság. Mértékegysége szögfokban adható meg. Az izület mozgáskiterjedése mérhető: - a vállizületben; - a gerincoszlopon és a csípő-, térd-, bokaizületben. A hajlékonyság függ az izületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Az ellazulási képesség pedig, az izmok elernyesztési képességében nyilvánul meg. Fejlesztése: fontos már fiatal korban, mert később a kor előrehaladtával nehezebb (15-17 éves korig eredményes). Kellő bemelegítés után végeztessük! Figyelembe kell venni az időjárást, a hőmérsékletet, a napszakot! 3.2.4. Ügyesség Ügyességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek a cselekvések célszerű megválasztásának és az eredményes végrehajtás módjának lehetőségét biztosítják. Az ügyesség megnyilvánulásaiban döntő szerepe van a központi idegrendszer koordinációs képességének. Kisgyermekkorban biztosított legnagyobb mértékben ennek alakíthatósága. Egyrészt az emlékezéssel, a fantáziával, a gondolkodással, másrészt a mozgástevékenységek automatizálásával függ össze. A központi idegrendszer fejlődését a mozgásos tevékenységek gyakorlása kedvezően befolyásolja. 173
Az óvodás gyermek mozgásügyességének fejlesztése érdekében a fenti ismereteink alapján sok testgyakorlat elsajátításában törekedjünk az alkalmazható tudásszint kialakítására. Ennek a folyamatnak legfőbb hajtóereje a gyermek motiváltsága és tudatos aktivitása, tanulási, elsajátítási szándéka. A kiscsoportosoknál egy-egy testgyakorlatot egymás után kevesebbszer ismételtessünk, inkább sok, szerkezetileg egy-két alapformából( hajlítás-nyújtás; emelés-leengedés) álló előkészítő gyakorlatot végeztessünk. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé az előkészítő gyakorlatok fontos szerepét. A végtagok, a törzs az egész test mozgás koordinációját az előkészítő gyakorlatokkal fokozatosan tökéletesíthetjük. A főgyakorlatokat, amelyek természetes mozgások- és amelyekben a gyerekek már a jártasság szintjét is elérik, mire az óvodába lépnek- változatos módon, érdekesen gyakoroltassuk. Használjon fel az óvónő kéziszereket, játékokat, színes flakonokat stb. Helyi lehetőségei, szakismerete és fantáziája alapján tervezzen tartalmában gazdag és élményt nyújtó testnevelési foglalkozásokat. Módszertani ajánlások A középső csoportosok fejlettsége lehetővé teszi, hogy a két alapformából összetett előkészítő gyakorlatot több irányba végeztessük (pl. törzshajlítás előre és oldalt; előre és hátra stb.) illetve több alapformát is összekapcsolhassunk ( pl. nyújtott ülésből páros lábemelés, terpesztés, zárás, leengedés terpeszülésbe). A főgyakorlatok közül a kiscsoportban elsajátított gyakorlatokat nehezebb körülmények között alkalmaztatjuk, illetve játékos versengésekben, versenyekben teremtünk olyan szituációkat, amelyben a már elsajátított testgyakorlatok közül önálló választás alapján dönti el a gyermek, hogy melyiket alkalmazza ( pl. feladat: alacsony akadály alatt átjutás; cél: minél gyorsabban; lehetséges megoldások: átmászás négykézláb, térdelő támaszban, hason fekvésben csúszással, ülésben csúszással, pókjárással stb.) A nagycsoportos gyermek fejlettsége már minőségi különbséget mutat a mozgáskoordiná-ciók terén. Az előkészítő gyakorlatok végrehajtásában gazdaságos, harmonikus működés látható. Képesek az óvónő ütemezésére egyöntetűen a kívánt tempóban, ritmusban végrehajtani a gyakorlatokat. Kéziszerekkel ügyesen bánnak, finomabb izomérzékelésük is kifejlődött. Összetett gyakorlatsor megtanulására képesek. A főgyakorlatok elsajátítási folyamata felgyorsul, az elméleti ismeretek iránt érdeklődőek, így lehetséges a mozgás végrehajtási módjának finomítása is. A gyakorlati alkalmazás terén, valamint az ismétlések alkalmával a tudatos erőfeszítést igénylő feladatok jelentenek örömet. Ilyen feladatok a mozgáskombinációk, vagy összekapcsolások, pl. különböző szereken végezhető, többféle egymáshoz kapcsolódó egyszerű testgyakorlat, vagy a talajgyakorlatok. Örömet nyújtanak számukra azok a versengések is, amikben a pontosabb, szebb végrehajtás a cél. Ügyességüket a labdajátékokban mutatják meg igazán. Ezért gyakran alkalmazzunk foglalkozásainkon olyan labdajátékokat, amikben lehetőség kínálkozik a célszerű cselekvésmódok közötti önálló választásra, és a végrehajtás eredményeinek önálló eldöntésére. Az ügyesség fejlődése az óvodai testnevelés három éve alatt eleinte alig láthatóan, de később mind szembetűnően mutatkozik. Feltétele, - mint valamennyi testi képesség fejlesztésének, - a tervszerű, átgondolt nevelési, oktatási-képzési folyamat. Óvodában főleg az ügyességet és gyorsaságot fejleszthetjük mert az erőkifejtés 3-6 éves korban huzamosabb ideig kifejezetten ártalmas, ezért a terhelés nagyságát, a mozgás gyorsaságát és az ismétlések számát csak fokozatosan, pihenők beiktatásával növelhetjük. Ugyanígy az állóképesség mely az izom - és csontrendszerre, légzési- és vérkeringési szervekre ró nagyobb megterhelést, csak fokozatosan és változatos terheléssel lassan növelhető. Az ügyesség azonban nagyon jól fejleszthető a cselekvések célszerű megválasztásában és eredményes végrehajtásában. 174
A gyorsaság összetevői közül pedig ki kell emelni a gondolkodás gyorsaságának a nevelését és az akarat erejének a fokozását. A mozgások tempóját, iramát, végrehajtási sebességét tudatosan változtatni kell. A tanítás bonyolult feladat. A tanítás a gyermek életkori sajátosságaihoz helyesen méretezett ismeretek rendszeres nyújtása, jártasságok és készségek kialakítása és testi képességek fejlesztése. Ebben az oktató- nevelő folyamatban a gyermekközösség és az óvónő tudatos és aktív együttműködése szükséges. 4. MOZGÁSFEJLŐDÉS 4.1. MOZGÁSTANULÁS A kisgyermekkori mozgéstanulásban az utánzásé a vezető szerep, ezért a szakszerű és folyamatos bemutatásra nagy szükség van. Gyakori jelenség pl, hogy a szabadfoglalkozási lehetőségekben bemutatják az ügyesebb gyermekek máshol tanult kunsztjaikat és a 175
pedagógus néhány hét után, meglepődve tapasztalja, hogy a fél osztály tökéletes techikával cigánykerekezik, már első osztályban, és negyedikben kézen és fejenátfordulásokat végez. A mozgásoktatásban a globális módszer látszik hatékonyabbnak, ezért, ha az anyag természete megengedi, kezdetben az egészet tanítsuk és csak a zavart okozó részletet emeljük ki rövid ideig történő gyakorlásra. A mozgáselemzésnél az adott szituáció térbeli, időbeli és dinamikai jegyeit szoros egységben vegyük figyelembe és ha indokolt, ennek megfelelően végezzük a hibajavítást Több mozgásos tevékenységnek felnőttkori tanulását zavarja, sokszor lehetetlenné teszi, az ún, tudati gát, az ismeretekre, tapasztalatokra épülő mérlegelés és az ezt követő félelemérzéssel, tériszonnyal stb, járó gátlás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen mozgásokat vagy azoknak főbb vonásait már kisgyermekkorban kívánatos megtanítani. Ilyenek: a kerékpározás, úszás, sízés, korcsolyázás, tigrisbukfenc rugós dobbantóról vastag szivacsszönyegre előre szaltó, flopp technika alapmozgása, a tériszony leküzdésével kapcsolatos egyensúlygyakorlatok és mozgások stb. Ez nem mond ellen annak a törvényszerűségnek, hogy minden fejlődési szakasznak megvannak az optimális mozgástanulási feltételei. A koordinációs képességek csoportjába számított hajlákonyság fejlesztése az eredményes mozgástanulásnak is feltétele. Az izületek mozgási határának növelése az izmok és szalagok rugalmassága lehetővé teszi, az ellenkező állapot pedig gátolja az eredménes végrehajtást. Különös gondot kell fordítani a vállöv és a csípőizület lazítására, az itt létrejövő mozgások amplitúdójának növelésére. A leánytanulók e területen előnyösebb helyzetben vannak, de minden fiúnak is meg kellen tudnia zárt és nyújtott állásban előrehajolva tenyérrel érinteni a talajt. Ezt rendszeresen végzett, de túlzásoktól mentes lazító gyakorlatokkal érhetjük el. A kigyermekkori mozgási készségek kialakítása, a feltátelek előkészítése, a motiválás, színvonalas pedagógiai tevékenységet és tapintatot igényel. Gyakori jelenség, hogy középiskolás tanulók irtóznak a magas vagy szekrényugrástól, a gerendán végzett mozgásoktól. Feltételezhető, hogy ennek főbb okai a megelőző időszakban alkalmazott rossz módszerekben és a pedagógiai munka hiányosságaiban kereshetők. 176 4.1.1. A mozgástanulás folyamata A motoros jártasság a motoros készségek elsajátításának első szakasza. Az iskolábakerülésig a gyermek az alapmozgáskészségeket elsajátítja:( járás, futás, fel- és leugrásokat, szökdeléseket, dobásokat, hordásokat, ütéseket, rugásokat, fel-, le- ás átmászásokat) A mozgáskészség mozgáselemek sorozatából felépült, egészet képező, gazdaságosan és helyesen végrehajtott cselekvés, mint pl: a kislabdahajítás, a labda elkapása, vagy az esztétikusan végrehajtott cigánykerék. Az iskolai testnevelés feladata: a mozgáskészségek gazdag anyagával felruházni a tanulót, hogy ezek birtokában mozgásigényét kielégíthesse, képességeit fejlessze, hogy egészséges ember lehessen. A mozgástanulás fiziológiai alapja a reflex, amely lehet: - exteroceptív ( az inger a külső környezetből indul) - interoceptív ( az inger a belső szervből indul) -proprioceptív ( az inger onnan indul, ahová a válasz tart) A feltételes reflexek nem velünk születettek, a gyakorlás során, külső és belső feltételek hatására fejlődnek ki. Az örökletes tényezők is fontosak a mozgástanulásban. A tanulási folyamatban a feladat megértésétől a koordináció teljes kialakulásáig, sajátos jellemzők figyelhetők meg. Nádori a következő szakaszolást javasolja: - a mozgás durva koordinációjának kialakulása, - a mozgás finom koordinációjának kialakulása, - a mozgás finom kordinációjának megszilárdítása és alkalmazása változó feltételek között.
Összefoglalva az első szakasz a szóbeli közlés és a bemutatás utáni mozgáskép kialakulásától az első sikeres végrehajtásig tart. A mozgás elképzelése ideomotoros késztetéssel jár. A gyermek azonnal probálgatásokba kezd. A végrehajtás görcsös, erölködő, merev és szertelen. A mozgás iránya, kiterjedése, sebessége és dinamikája pontatlan. Felesleges izomműködés figyelhető meg. Pl írástanulásnál kezdetben erősen szorítja a ceruzát, nyakizmai is tónusban vannak, nyelvével is kíséri a mozgást. Mivel az antagonisták is működnek, ezek ellenállását is le kell győzni, a mozgás gazdaságtalan. Ennek oka a serkentési folyamatok nagyfokú irradiációja, generalizációja, az agykéregben. Olyan izmokhoz is lefutnak az idegpályákon az összehúzódást kiváltó ingerek, amelyekre az adott tevékenységnél nincs szükség. A kezdeti gyakorlásnála koncentrált figyelem magára a mozgásra irányul. Ebben a szakaszban a legfontosabb feladat a lényeget kiemelő többszöri bemutatás megbizható és pontos információ adása a folyamatos és szakszerű hibajavítás, a pozitív érzelmek alakítása. Különösen nagy gondot kell fordítani a pedagógiai tapintatra. A második szakaszban már sikeres végrehajtásoknak lehetünk tanúi. A koordináció finomodik, az ingerületek az agykéregben a megfelelő mozgató központokra koncentrálódnak, a belső differenciáló gátlás fejlődik. Kialakulóban van a kérgi dinamikus sztereotipia, az izgalmi és gátló folyamatok váltakozásának rendszere azonban még nem szilárd. Új, vagy szokatlan inger megjelenése könnyen megbontja a kialakulóban lévő kapcsolatokat. A rendszeres gyakorlás során a mozgást alkotó részműveletek, egyre inkább az egész cselekvésnek alárendelve, koordináltan jelennek meg. Fokozatosan megszűnnek a túlzott erőkifejtések, felesleges mozdulatok, létrejön a hajlító és feszítő izomcsoportok összehangolt működése, a mozgás idő és térbeli rendje, az erőkifejtés célszerű mértéke. A kialakult új dinamikus sztereotipia még labilis, ezért a gyakorláshoz a körülményeket csak oly mértékben szabad változtatni, a nehézségi és bonyolultsági fokot emelni, hogy a helyes végrehajtást, ezek ne zavarhassák. A gyakorlás során állandó hibajavítás szükséges, hogy a mozgás ne rögzüljön hibásan. A tevékenység koncentrált figyelemmel történő követése és irányítása még tapasztalható, de időnként felszabadul, másra is irányulhat. A gyakorlás eredménye kétirányú: a felesleges és rossz mozgásformák nem kapnak megerősítést, gátlás alá kerülnek. A helyes formák viszont a sikeres ismétlések során fokozatosan megszilárdulnak. A harmadik szakaszban a dinamikus sztereotipia megszilárdult. Az indító ingerre vagy az első mozdulatra az egész mozgássor automatikusan, fölösleges izomműködés nélkül, kifinomult koordinációval lezajlik. A figyelem teljesen felszabadul, a mozgás kérgi irányítását az idegrendszer alacsonyabb gerincvelői régiói veszik át. A mozgás ennek ellenére sem automatikus, csak automatizált a változó és a zavaró körülmények között is eredményes. A felszabadult figyelem árnyékoltan követi a tevékenységet és a helyzetnek megfelelően a módosítást biztosítja. A dinamikus sztereotipia kialakulásával a létrejött mozgáskészség gyermekkorban még nem lezárt folyamat.. az állapot csak rendszeres gyakorlással szilárdítható meg. Ennek elhanyagolása a beidegződés mértékétől függően kisebb-nagyobb leépülést, felejtést erdményezhet. A kalakított mozgáskészségnek ezt a fajtáját, melyeknél a gyakorlati alkalmazás során a proprioceptív belső szabályozás irányítja a tevékenységet, zárt mozgáskészségnek nevezzük.. Ebben az esetben a végrehajtás során változtatásra nincs szükség, a tanult és gyakorolt forma minden részlete azonosságot mutat. Ilyenek a kislabdahajítás, a magas és távolugrás, a torna mozgásanyagának a többsége stb. Nyílt mozgáskészségnél az exteroceptív ingeri irányításé a vezető szerep. Ebben az esetben az erdményes végrehajtás előre nem tervezhető, az a környezeti tényezőkből eredő lehetőségektől függ, melyekből a célravezetőt kell a tanulónak kiválsztani. Pl játékközben a labdát birtokba 177
veszi, azzal mozog, esetleg vezeti, társait szemmel tartja, a változó információkat mérlegeli és a pillanatnyi helyzetnek megfelelően cselekszik. A kisgyermekkori mozgástanítás, a mozgási készségek alakítása, a gyakorlati alkalmazásra való felkészítés fontos feladat, szakszerű, elmélyült és kreatív pedagógiai munkát igényel. A mozgás természtétől és a tanuló lehetőségeitől függően kell oktatási módszert választanunk. 178 4.2. A mozgásanyag oktatási folyamata A tanulás a személyiség fejlődésének lényeges feltétele. Az egyén új magatartásformát alakít ki, a képesség, a teljesítmény új formáit sajátítja el, miközben egyre nagyobb szerepet kap nála a megismerés. Az ismeretszerzés cselekvéshez kötött. A mozgáscselekvésnek a gyermeki fejlődés legkorábbi szakaszától, megismerő jellege is van. Az új mozgások tanulása, a már megtanult, elsajátított és alkalmazott mozgások finomítása annál eredményesebb lesz, minél jobban ismeri a tanuló az ismeretanyag, a jelenségek lényegét, fő jellemzőit. A tanulásban a megismerés és cselekvés kölcsönösen feltételezik egymást, egyik hat a másikra. A testnevelésben mozgástanulásról beszélünk. A mozgástanulásra jellemző: a mozgáskészségek kialakítása, finomítása, megszilárdítása, alkalmazása. Jártasságok, készségek Az ismeretek elsajátításának, ill. gyakorlati alkalmazásának két egymásra épülő szintje. A jártasság szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak. Az automatizált és a tudatos (döntésigényes) lépések rendje a begyakorlás során állandósul, majd - további gyakorlás után teljesen automatikussá, azaz készséggé válik. A jártasság és a készség egymáshoz való viszonya sokféle lehet. Egyes esetekben a jártasság valóban a készség kialakulásának átmeneti szintje; sok esetben pedig a tevékenység túlnyomóan tudatos, és csak kis részben jellemzik készség jellegű (automatizált) mozzanatok. Az alsó tagozati testnevelésben a mozgásos teljesítmény főképpen a játékokban tükröződik, bennük ellenőrizhetők a kialakított készségek is. A játékban pontosan nyomon követhető az ismeret és cselekvés egysége. Az oktatási folyamat szinte minden részében biztosítani kell a motorikus képességek fejlesztését a gyermek akarati erőfeszítésének, helyzetfelismerésének, mozgás- készségeinek kipróbálását. A testnevelés oktatásának folyamatában a mozgásműveltség kialakítása érdekében szükséges biztosítani: - mozgásos feladatokat, cselekvésformákat; - megszilárdult mozgási készségek alkalmazását; - motorikus képességek optimális funkcionálását; - játékos feladatrendszereket; - képességek, készségek folyamatos alkalmazását, egyre összetettebb feladatokat, játékhelyzeteket. 4.3 Motoros fejlődés a természetes mozgásokban Elnevezésüket attól a folyamattól nyerték, amely a gyermek fejlődésében az oktatástól függetlenül lejátszódik. Ebbe a kategóriába tartoznak: a kuszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.(alapmozgáskészség) a) A kiscsoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban: Ebben a korban a gyermek már több természetes mozgásban jártassággal, alap