Vári, P. (2012): A 4. osztályos tanulók táplálkozási szokásainak és testösszetételének kapcsolata In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. 137-144.p. ISBN:978963284268 A 4.OSZTÁLYOS TANULÓK TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAINAK ÉS TESTÖSSZETÉTELÉNEK KAPCSOLATA ABSZTRAKT Vári Péter Az elhízás világszerte járványszerű méreteket ölt, a nemzetközi tendenciák hazánkban is megfigyelhetőek. A testsúly nemkívánatos növekedése ellen a megfelelő fizikai aktivitási szint fenntartása mellett elsősorban az egészséges táplálkozási szokások kialakításával vehetjük fel a harcot. Vizsgálatunkban 9-10 éves gyermekek (n=183) étkezési szokásait hasonlítottuk össze nemek tekintetében, illetve testsúly helyzetük alapján. Ennek eredményeképpen csupán egy elem esetében (gyorséttermi ételek fogyasztási gyakorisága nemek szerint) tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Kulcsszavak: túlsúly, táplálkozási szokások, étkezési gyakoriság BEVEZETÉS Hazai adatok szerint az előző évezred végén, közel tíz év leforgása alatt a felnőtt férfi lakosság körében a kövérek aránya csaknem megduplázódott (11,6%-ról 21,0%-ra emelkedett), és túlsúlyos a férfiak 62,3%-a, valamint a nők 49%-a. (Zajkás, Bíró 1998). Vizsgálatok bizonyítják azt is, hogy 1978 és 1990 között az átlagos fizikai aktivitású gyermekek és serdülők testzsírtartalma jelentősen nőtt (Mohácsi, Mészáros 1978; Szmodis és mtsai. 1990). Eme tendencia folytatódására hívja fel a figyelmet Frenkl is (Frenkl 2007). Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2005-ös átfogó, reprezentatív felmérése során megállapították, hogy a budapesti általános iskolás fiúk mintegy 18 százaléka túlsúlyos, 7 százalékuk pedig elhízott, míg a leányoknál a túlsúlyosak aránya megközelíti a 20%-ot, az elhízottaké pedig meghaladja a 6%-ot. A KSH legújabb egészségfelméréséből kiderül, hogy a felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömegindex alapján túlsúlyos vagy elhízott. A BMI átlaga a felnőtt lakosságnál 27,3 kg/m2, amely alapján megállapítható, hogy a lakosság a túlsúlyos kategóriába tartozik. Minden harmadik felnőtt túlsúlyos és további 28,5% elhízott. Férfiaknál (63%) és nőknél (61%) közel azonos a túlsúly és elhízás együttes előfordulási aránya. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A kutatókat már régóta foglalkoztatja az elhízást elősegítő faktorok megismerésének kérdése, napjainkban azonban tekintetbe véve az előzőekben vázolt, a lakosság körében kirajzolódó markáns egészségügyi tendenciákat a téma időszerűbb, mint valaha. Általánosan elfogadott tény, hogy táplálkozási szokásaink, a szervezetbe bevitt tápanyag aránya, mennyisége és minősége befolyásolja testsúlyhelyzetünket. Mint minden dolog esetében, itt is nagy jelentősége van a megfelelő alapoknak, vagyis a legkorábbi életkori szakaszban, a csecsemőkorban folytatott táplálási gyakorlatnak. Több kutatás eredményeképpen is arra a megállapításra jutottak, hogy az anyatejes táplálásban részesült 137
gyermekeknél alacsonyabb volt a túlsúly és az elhízás kialakulásának gyakorisága, mint tápszerezett társaik esetében (Toschke és mtsai. 2002; Grummer-Strawn, Mei 2004). A német tudósok is arra a következtetésre jutottak, hogy a sosem szoptatott gyermekek kétszer nagyobb arányban váltak túlsúlyossá, illetve elhízottá. Ugyanakkor megállapították azt is, hogy a hosszabb ideig folytatott kizárólagos anyatejes táplálás a szoptatás időtartamával arányosan csökkenti a testsúly kóros növekedésének valószínűségét (von Kries és mtsai. 2000). Kutatások bizonyítják, hogy a túlsúlyos szülők szignifikánsan nagyobb arányban biztosítanak gyermekeik számára hízásra hajlamosító környezetet elsősorban saját szokásaik, viselkedésformáik közvetítése által (Burke és mtsai. 2001; Wardle és mtsai. 2001; Davison, Birch 2002). A kutatási eredmények (Francis és mtsai. 2003) felhívják a figyelmet arra is, hogy a képernyő előtt töltött több idő növeli a túlevés előfordulását, valamint a fokozott nassolással elősegíti a testsúly emelkedését, így a túlsúly és az elhízás megjelenését. Egyes kutatásokból úgy tűnik, hogy a leányok hajlamosabbak a túlsúlyra, ha az egyik, illetve mindkét szülő túlsúlyos, valamint az anyák testsúlyhelyzete nagyobb mértékben volt indikátora a gyermekek (elsősorban a leányok) túlsúlyának (Cutting és mtsai. 1999; Johannsen és mtsai. 2006). A svájci 6-14 éves gyermekek táplálkozási szokásait feltérképezve kiderült, hogy a normál testsúlyú és a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek között a napi fehérje- (elsősorban a hús és húskészítmények) és összenergia-bevitelben, továbbá a zöldségek fogyasztásának mennyiségében mutatkozott szignifikáns különbség (Aeberli és mtsai. 2007). Érdekes azonban az a megállapítás is, amely szerint a normál testsúlyú 9 11 évesek napi kalóriabevitele magasabb, mint túlsúlyos és elhízott kortársaiké. Ez a megfigyelés megállja a helyét a 15 17 évesek vizsgálati eredményei alapján is. A napi étkezési gyakorisággal kapcsolatban fordított összefüggést állapítottak meg a túlsúly kialakulására, vagyis a naponta öt étkezést napirendjükbe iktató személyek körében szignifikánsan alacsonyabb a túlsúly és elhízás kialakulásának valószínűsége, mint a mindössze három alkalommal étkező társaiknál (Toschke és mtsai. 2005; Franko és mtsai. 2008). Magyar mintán elvégzett vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a gyermekek többsége tartja az ajánlott napi öt étkezési alkalmat, azonban a napi teljes energiafelvétel jelentős részét teszi ki az ebéd. Elsősorban a zsír- és fehérjebevitelre igaz ez, míg a szénhidrát túlfogyasztása az étkezések közötti nassolásokhoz köthető (Füzi, Török 2005). A 2002-es magyarországi HBSC vizsgálatban többek között felmérték az iskolák 5 10. évfolyamára járó tanulók táplálkozási szokásait is. A jelentésből kiviláglik, hogy az egészséges táplálékok fogyasztása viszonylag alacsony, ráadásul ez az arány az életkor előrehaladtával tovább romlik. Örömteli ugyanakkor, hogy míg 5. osztályosoknál magasabb az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása, a 11. évfolyamig ez folyamatos csökkenést mutat. Problémás viszont az egyes étkezések (főleg a reggeli) elhagyása hétköznapokon (Németh, Szabó 2003). VIZSGÁLATUNK BEMUTATÁSA Kutatásunk során egyes táplálkozási szokások és a testösszetétel kapcsolatát vizsgáltuk a nemi eltérések, valamint a testsúlyállapot és testösszetétel különbözőségei alapján. Választ kerestünk arra a kérdésre, vajon különböznek-e egymástól a fiúk és a leányok, illetve a normál és a normális érték feletti testtömegindexszel és testzsírtartalommal rendelkező gyermekek táplálkozási sajátosságai. Anyag és módszer 138
A vizsgálatban négy budapesti általános iskola 4. osztályos diákjai vettek részt (n=183; 88 fiú, 95 leány). A kutatás során alapvetően két területről gyűjtöttünk adatokat. 1. A gyermekek humánbiológiai vizsgálata: testmagasságmérés: STATUREMETER T083 típusú eszközzel, 0,1 cm pontossággal; testtömeg mérése: SOEHNLE 63707 PINO típusú digitális személymérleg segítségével, 0,1 kg pontossággal; testösszetétel mérése: BIA 101 RJL/Akern bioimpedancia analizátor segítségével megállapítottuk a testzsírszázalékot és a BMI értéket. A mérési eredményeket BIAszoftvercsomaggal dolgoztuk fel. 2. A gyermekek táplálkozási szokásainak vizsgálata: Az írásbeli kikérdezés módszerét alkalmaztuk. Saját szerkesztésű kérdőívünk 14 zárt kérdést tartalmazott az egyes étkezések, az étkezések közötti édes és sós gyorséttermi (snack) ételek fogyasztására, valamint a gyorséttermi étkezés gyakoriságára vonatkozóan. A kapott adatok értelmezéséhez alapstatisztikai számítást és kétmintás t-próbát használtunk. EREDMÉNYEK A minta jellemző alaptulajdonságait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A fiúk és leányok BMI eredményei között 0,24 eltérést tapasztaltunk a fiúk alacsonyabb átlagértékei mellett. A leányok átlagos testzsírszázaléka 2,26 %-kal haladja meg a fiúkét. A kétmintás t- próba alapján egyik esetben sem bizonyult szignifikánsnak a különbség. 1. táblázat. Fiúk és leányok BMI értéke és testzsír %-a Fiúk (n=88) Leányok (n=95) t BMI 16,75+- 4,66 16,99 +- 4,61-0,354 Testzsír % (FM%) 22,21 +- 10,42 24,47 +- 8,62-1,589 1/a. Az egyes étkezések gyakoriságának nemenkénti összehasonlítása (2. táblázat). A fő- és egyéb étkezések nemenkénti összehasonlításából kiderült, hogy a gyermekek több mint kétharmada mindennap reggelizik (fiúk 85,2% és leányok 80%), a heti három-öt alkalommal reggelizők aránya 12,5% a fiúk, míg 8,4% a leányok esetében. Egyik nem képviselői sem reggeliznek csupán heti rendszerességgel, a havonta egy esetben reggelizés is csak a leányok 4,2%-ra jellemző. A reggelit sohasem fogyasztók aránya a leányok körében csaknem háromszoros, összehasonlítva fiú társaikkal (leány 7,4%, fiú 2,3%). A tízórait a fiúk arányaiban kétszer annyian hagyják ki napi étkezéseik közül (13,6% és 7,4%), mint a leányok, és a mindennap tízóraizók megoszlása is a leányok között magasabb (fiúk 50%, leányok 61,1%). A többi válaszlehetőség közel hasonlóan alakult mindkét nem esetében. Az ebéd a legnépszerűbb étkezés, a fiúk és a leányok több mint 95%-a fogyasztja mindennap. A heti három-öt alkalommal ebédelő gyermekek (leányok 3,4%, fiúk 3,2%) mindegyike az iskolai menzán étkezik, ami arra enged következtetni, hogy vagy a hétvégéken nem ebédelnek, vagy a nekik nem tetsző menü esetén nem pótolják egyéb módon a kimaradt alkalmat. Egy fiú és egy leány mindössze hetente egyszer ebédel. 139
Heti rendszerességgel vagy ritkábban uzsonnázik nemenként hasonlóan nagyjából a gyermekek 15%-a. Heti három-öt uzsonnát iktat étrendjébe a leányok közel egyharmada (31,8%) és a fiúk negyede (25,3%). A vacsorafogyasztás gyakorisága is igen hasonló a két nem esetében. Kicsivel több, mint 85%-uk mindennap, a fiúk 3,4%-a és a leányok 3,2 %-a pedig soha nem él az esti étkezés lehetőségével. A leányok és fiúk kb. egyharmada nyilatkozta azt, hogy sosem nassol az egyes étkezések között (leányok 33,7%, fiúk 34,1%). A másik négy kérdés válaszlehetőségei is egymáshoz hasonló értékeket mutatnak (13,6% és 19,6% közötti értékekkel). Mint az előző adatokból is valószínűsíthető volt, a kétmintás t-próba nem mutatott ki szignifikáns különbséget a fiúk és a leányok étkezési gyakoriságában (p>0.05). 2. táblázat. Étkezések gyakoriságának nemenkénti összehasonlítása Fiúk (n=88) Leányok (n=95) t reggeli 4,78 +- 0,669 4,54 +- 1,109 0,72 tízórai 3,99 +- 1,377 4,31 +- 1,158-1,676 ebéd 4,94 +- 0,278 4,95 +- 0,268 0,918 uzsonna 4,25 +- 1,031 4,27 +- 1,162 0,884 vacsora 4,83 +- 0,460 4,68 +- 0,948 0,184 nassolás 3,38 +- 1,511 3,39 +- 1,508 0,72 1/b. Az egyes étkezések gyakoriságának összehasonlítása a testtömegindex (BMI) és a testzsírszázalék (FM%) alapján (3. táblázat). Ha szemügyre vesszük a táblázat legfelső sorát, feltűnik, hogy a BMI és FM%-értékek alapján megállapított túlsúlyos gyermekek elemszáma között eltérés van. Azaz nyolc, a BMI alapján normális testsúlyúnak tekinthető gyermek esetében a testzsír százalékos aránya nyomán megállapítható, hogy valójában túlsúlyosak. Ez a tény a testtömegindex érvényességének korlátozott voltára hívja fel a figyelmet. Ebből kiindulva a testzsírszázalék szerint megállapított kategorizálást fogadjuk el, és a továbbiakban ennek figyelembe vételével végezzük az elemzést (belátva, hogy esetünkben a túlsúly kétféle megállapítására irányuló eljárás eredményeinek differenciája igen alacsony). A lentebb közzétett táblázatban az FM%, és BMI adatok statisztikai analízisének eredményeit mutatjuk be. A reggelizés mindennapos gyakorisága a normálisnál magasabb testzsírszázalékkal rendelkező gyermekek esetében 6,8%-kal kevesebb, mint normál FM% értékű társaiknál és hasonló mértékű, ám fordított előjelű különbség figyelhető meg a heti három-öt reggelizési alkalomnál is. A mindössze heti egy vagy kevesebbszer reggeliző gyermekek együttes aránya 6,2% a normál és 8,7% a túlsúlyos kategóriában. A tízórai elhagyására is a magasabb testzsírtartalmú gyermekek hajlamosabbak (normál FM% 8,8%, magas FM% 13%). A hetente egy, a havonta vagy ritkábban válaszok 140
aránya nagyon hasonló mindkét csoportnál, ezért nem meglepő, hogy a napi, illetve heti három-öt fogyasztási alkalom összegzett értékeinél látjuk viszont a hiányzó százalékokat (normál testzsírtartalmú csoport 85,1%, magas testzsírtartalmú csoport 79,7%). A ritkábban, mint naponta ebédelők száma alacsony (ők saját bevallásuk szerint hetente három-öt vagy heti egy alkalommal étkeznek a déli órákban), viszont érdekes eredmény, hogy a normál testsúlyúak között többen vannak ilyenek (5,3%), mint a túlsúlyosak körében (2,9%). Naponta uzsonnázik a normál testsúlyúak 57,9%-a és a túlsúlyosak 53,6%-a. Hetente három-ötször 26,3% (normál FM%) és 31,9% (magasabb FM%). Ennél kevesebb alkalommal a normál testsúlyúak 15,8%-a, míg a túlsúlyosak 14,4%-a. A napi utolsó étkezést 3,7%-kal többen fogyasztják mindennap a normál testsúlyúak (87,7%), mint a túlsúlyosak (84%). Heti három-öt vacsorát fogyaszt a túlsúlyosak 10,1%-a és a normál testsúlyúak 8,8%-a. Hetente egy alkalommal 1,4% (túlsúlyosak) és 2,6% (normál testsúlyúak) vacsorázik. Ugyanilyen arányban esznek a nap végén havonta vagy ritkábban a túlsúlyos csoportba tartozóak közül, míg a normál testsúlyúaknál senkire sem jellemző ez a gyakoriság. Soha nem eszik vacsorát a normál FM%-ú gyermekek 0,9%-a és a magasabb FM%-ú tanulók 2,9%-a. Érdekes módon a túlsúlyos gyermekek alacsonyabb arányban nassolnak az egyes étkezések között napi rendszerességgel, illetve heti három-öt alkalommal (14,5% és 11,6% túlsúlyos; 18,4 és 20,2 normál testsúlyú). A többi válaszlehetőség között ennél kisebb eltérés tapasztalható. Erre az eredményre magyarázat lehet, hogy a túlsúlyos gyermekek saját testsúlyállapotuk ismeretében a további plusz kilók elkerülése érdekében, tudatosan csökkentették a gyorséttermi ételek fogyasztását. Összességében elmondhatjuk, hogy a javasolt napi öt étkezést elfogyasztó tanulók aránya csekély mértékben nagyobb, mint a normál testsúllyal rendelkező gyermekeknél, viszont a normál testsúlyúak gyakrabban nassolnak. A kétmintás t-próba azonban nem mutatott szignifikáns különbséget sem az étkezések, sem a nassolás gyakoriságában a két csoport között (p>0.05). 3. táblázat. Az étkezések gyakoriságának összehasonlítása BMI és FM% alapján normál (n=114) FM% magas FM% (n=69) t normál (n=122) BMI magas (n=61) BMI t reggeli 4,70 +- 0,882 4,58 +- 1,006 0,122 4,64 +- 0,980 4,69 +- 0,827 0,722 tízórai 4,18 +- 1,202 4,10 +- 1,395 0,083 4,08 +- 1,264 4,3 +- 1,295 0,292 ebéd 4,93 +- 0,318 4,97 +- 0.169 0,255 4,95 +- 0,252 4,93 +- 0,309 0,721 uzsonna 4,25 +- 1,143 4,28 +- 1,027 0,898 4,28 +- 1,100 4,23 +- 1,101 0,776 vacsora 4,82 +- +- 0.552 4,64 +- 1,000 0,105 4,81 +- 0,550 4,64 +- 1,049 0,147 nassolás 3,25 +- 1,549 3,48 +- 1,431 0,303 3,17 +- 1,525 3,66 +- 1,425 0,36 2. A gyorséttermi ételek fogyasztásának gyakorisága a nemek és a testsúlyállapot alapján A fiúk 18,2%-a akár hetente többször is felkeresi a különböző gyorséttermeket, a leányok ennél csaknem egyharmaddal kevesebben (6,3%). A heti rendszerességű gyorsételfogyasztás csaknem azonos mértékben van jelen mindkét nemnél (fiúk 11,4, leányok 9,5%), míg kéthetenkénti gyakorisággal majdnem kétszer annyi fiúra, mint leányra jellemző 141
(13,6% és 7,4%). A havonta vagy annál ritkábban előforduló gyorsétterem-látogatás inkább a leányok sajátossága. (76,8% vs. fiúk 56,8%). Ebben az összevetésben szignifikáns a különbség (p<0.01), ami nem magyarázható az iskolák városon belüli elhelyezkedésének különbözőségével, hiszen a fiú és leány tanulók aránya mind a négy tanintézmény esetében közel azonos. Az eltérés egyik oka lehet az is, hogy a szülők kevésbé féltik a fiúgyermekeket, ezért ők bizonyos területeken (pl. utazás, barátokkal való találkozás a közvetlen [lakó környezeten kívül) önállóbbak, és a szülői felügyelet nélkül töltött időben gyakrabban jutnak el a gyorséttermekbe. Persze lehetséges, hogy más magyarázat van a háttérben, de ennek kiderítésére további vizsgálatok, elemzések szükségesek. (4. táblázat) 4. táblázat. A gyorséttermi ételek fogyasztásának gyakorisága nemek összehasonlításában gyorsétteremben étkezés gyakorisága fiúk (n=88) leányok (n=95) t 3,50 +- 1,612 4,16 +- 1,401 0,004 A testsúlyállapot alapján megállapíthatjuk, hogy a normál testsúlyú gyermekek valamivel nagyobb arányban fogyasztanak gyorsételeket heti több, heti egy és kétheti gyakorisággal (12,3%, 11,4% és 11,4% normál FM%; 11,6%, 8,7% és 8,7% magasabb FM%). Gyakorlatilag megegyeznek az arányok a két csoportban a havonta válasz esetén (normál FM% 28,9%, magasabb FM% 29%). A normál testsúlyú gyermekek 36, a túlsúlyosok 42%-a soha vagy évente 4-5 esetben látogatja a gyorséttermeket. Mind a második és harmadik, mind az utolsó esetben valamivel nagyobb különbséget láthatunk, ám nem beszélhetünk szignifikáns eltérésről. (5. táblázat) 5. táblázat. A gyorséttermi étkezés gyakorisága a gyermekek testsúlya alapján a gyorsétteremben étkezés gyakorisága normál (n=114) FM% magas FM% (n=69) t normál (n=122) BMI magas (n=61) BMI 3,80 +- 1,570 3,91 +- 1,493 0,622 3,84 +- 1,422 3,85 +- 1,759 0,95 t KÖVETKEZTETÉSEK A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az adott mintában nem volt szignifikáns különbség a gyermekek egyes táplálkozási faktorainak tekintetében sem a nemek között (a gyorséttermi ételek fogyasztási gyakoriságának kivételével), sem a BMI alapján kategorizálva, sem a testzsír százalékos értékét figyelembe véve. Ennek okát abban látjuk, hogy a testsúly, illetve a testösszetétel alakulása egy többdimenziós rendszer elemeinek kölcsönös egymásra hatása következtében jön létre. Ezért nem találtunk jelentős eltérést mindössze a rendszer egyetlen elemét reprezentáló adatok alapján. A tendenciák, illetve az összefüggések feltárásához és elemzéséhez olyan további elemek feltérképezése, áttekintése szükséges, mint a fizikailag aktív, illetve inaktív tevékenységformák szintje, a szocioökonómiai státus, valamint a közvetlen környezet (elsősorban a család) által közvetített példa, illetve az egészségtudatos magatartásformák támogatása. 142
SZAKIRODALOM Aeberli, I., Kaspar, M., Zimmermann. M., B. 2007. Dietary intake and physical activity of normal weight and overweight 6- to 14- year-old Swiss children. Swiss Med Weekly 2007; 137: 424 430. Burke, V., Beilin, L. J., Dunbar, D. 2001. Family lifestyle and parental body mass index as predictors of body mass index in Australian children: a longitudinal study. Int J Obes Relat Metab Disord. 2001; 25:147 57 Cutting, T. M., Fisher, J. O., Grimm-Thomas, K., Birch, LL. 1999. Like mother, like daughter: familial patterns of overweight are mediated by mothers' dietary disinhibition. Am J Clin Nutr. 69: 608 613. Davison, K.K., Birch, L.L. 2002. Obesigenic families: parents physical activity and dietary intake patterns predict girls risk of overweight. Int J Obes Relat Metab Disord. 2002;26:1186 93. Francis, L. A., Lee, Y., Birch L. L. 2003. Parental weight s, tatus and girls television wieving, snacking, and Body Mass Indexes. Obesity Research vol. 11 No. 1. Franko, D.L., Striegel-Moore, L.H., Thompson, D., Affenito, S.G., Schreiber, G.B., Daniels, S.R., Crawford, P.B. 2008. The relationship between meal frequency and body mass index in black and white adolescent girls: more is less. International Journal of Obesity 32, 23-29 Füzi, R., Török, Z. 2005. Gyermekek tápanyagszükségletének és hétvégi ebédjének elemzése. Új Diéta, 2. Frenkl, R. 2007. Tények és trendek: a sporttudomány társadalmi felelőssége. In: VI. Országos sporttudományi kongresszus. Kongresszusi kötet I. 151 159. Grummer-Strawn, L., Mei, Z. 2004. Does breastfeeding protect against pediatric overweight? Analysis of longitudinal data from the Centers for Disease Control and Prevention Paediatric Nutrition Surveillance System. Pediatrics. 2004, 113(2):e81-6. Johannsen, D. L., Johannsen, N. M., Specker, B. L. 2006. Influence of Parents' Eating Behaviors and Child Feeding Practices on Children's Weight Status. Obesity (2006) 14, 431 439; doi: 10.1038/oby.2006.57 KSH Egészségfelmérés 2009. Mohácsi, J., Mészáros, J. 1978. A test teljes zsírtartalmának változása gyermek-, serdülő- és fiatal felnőttkorban. A XIII. biológiai vándorgyűlés előadásainak ismertetése, Budapest 38. Németh, Á., Szabó, M. 2003. Táplálkozási és étkezési szokások. In.: HBSC. Iskoláskorú gyermekek egészség-magatartása. Országos Egészségügyi Intézet, Budapest. (szerk. Aszmann A.) OÉTI Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009. Szmodis, I., Mészáros, J., Mohácsi, J. 1990. Changes of body fat content in children aged 7 through 18. FIMS World Congress of Sport Medicine, Abstracts, Amsterdam, 199. Toschke, A.M., Küchenhoff, H.Koletzko,B., von Kries, R. 2005. Meal frequency and childhood obesity. Obesity Research Vol. 13 No. 11 November 2005, 1932-1938. Toschke, A.M., Vignerova, J., Lhotska, L., Osancova, K., Koletzko, B., Von Kries, R. 2002. Overweight and obesity in 6- to 14-year-old Czech children in 1991: protective effect of breast-feeding. Journal of Pediatrics, 141(6):764-9. von Kries, R., Koletzko, B., Sauerwald, T., von Mutius, E. 2000. Does breast-feeding protect against childhood obesity? Advances in Experimental Medicine and Biology, 2000, 143
478:29-39. Wardle, J., Guthrie, C., Sanderson, S., Birch, L., Plomin, R. 2001. Food and activity preferences in children of lean and obese parents. Int J Obes Relat Metab Disord. 2001; 25:971 7. Zajkás, G., Bíró, G. 1998. Some data on the prevalence of obesity in Hungarian adult population between 1985-1988 and 1992-1994. Z Ernahrungwiss, 37 (supl..1.): s.134-135. 144