!HU000004791T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E 004 791 (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 06 743394 (22) A bejelentés napja: 06. 0. 02. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 0743394 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 18818 A1 06. 11. 09. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 18818 B1 08.. 08. (1) Int. Cl.: A61K 31/47 (06.01) C07D 1/12 (06.01) C07D 9/12 (06.01) C07D 21/ (06.01) A61K 31/4709 (06.01) C07D 417/12 (06.01) C07D /12 (06.01) A61P /24 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 06117368 PCT/EP 06/061972 () Elsõbbségi adatok: 0373 0. 0. 04. EP (72) Feltalálók: GRIMA POVEDA, Pedro Manuel, N. V. Organon, NL-3 BH Oss (NL); KARSTENS, Willem, Frederik Johan, N. V. Organon, NL-3 BH Oss (NL); TIMMERS, Cornelis Marius, N. V. Organon, NL-3 BH Oss (NL) (73) Jogosult: N. V. Organon, 349 AB Oss (NL) (74) Képviselõ: dr. Fehérvári Flóra, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) 4-Fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok meddõség kezelésére (7) Kivonat HU 004 791 T2 A találmány (I) általános képletû 4¹fenil--oxo- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékokra és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóira vonatkozik. Az (I) általános képletben R 1 jelentése 1 6 szénatomos alkil¹, 2 6 szénatomos alkenil¹, 2 6 szénatomos alkinilcsoport; R 2, R 3 jelentése egymástól függetlenül halogénatom, 1 4 szénatomos alkil¹, 2 4 szénatomos alkenil¹, 2 4 szénatomos alkinil¹, 1 4 szénatomos alkoxi¹, 3 4 szénatomos alkenil-oxi- vagy 3 4 szénatomos alkinil-oxi-csoport; R 4 jelentése fenil- vagy 2 szénatomos heteroarilcsoport, mindkettõ R 7 helyettesítõvel helyettesített és adott esetben (hetero)aromás gyûrûn a hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi¹, 1 4 szénatomos alkil-tio- és (di)(1 4 szénatomos alkil)- A leírás terjedelme 42 oldal amino-csoport közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesített. A találmány kiterjed az ezen származékokat tartalmazó gyógyszerkészítményekre, valamint ezen 4¹fenil- -oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok gyógyászati alkalmazására, közelebbrõl meddõség kezelésére való alkalmazására. Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta. (I)
A jelen találmány 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékokra, ezeket tartalmazó gyógyászati készítményekre és az említett származékok meddõség kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására történõ alkalmazására vonatkozik. A gonadotropinok fontos szerepet töltenek be számos testfunkcióban, mint az anyagcsere, a hõszabályozás és a reprodukciós folyamat. A gonadotropinok specifikus gonadális sejttípusokon hatnak, ahol beindítják a petefészek- és heredifferenciálódást és szteroidogenezist. A hipofízis gonadotropin FSH (follice stimulating hormone, tüszõstimuláló hormon) például döntõ szerepet játszik a tüszõfejlõdés és ¹érés stimulálásában, ezzel szemben az LH (luteinizáló hormon) peteérést indukál [R. M. Sharp, Clin Endocrinol. 33:787 807 (1990); Dorrington és Armstrong, Recent Prog. Horm. Res. 3:1 342 (1979)]. Jelenleg a klinikai gyakorlatban az FSH¹t a petefészek-stimulálásra, azaz a petefészek-hiperstimulálásra használják in vitro termékenyítés céljából (IVF) és meddõ, peteérést nem mutató nõknél peteérés kiváltására [V., Insler, Int. J. Fertility 33:8 97 (1988), Navot és Rosenwaks, J. Vitro Fert. Embryo Transfer :3 13 (1988)], továbbá férfiaknál hipogonadizmus és férfimeddõség kezelésére. A gonadotropin FSH a hátsó hipofízisbõl szabadul fel gonadotropint felszabadító hormon és ösztrogének hatására, továbbá a terhesség alatt a placentából szabadul fel. A nõknél az FSH a petefészkekre hatva elõsegíti a tüszõfejlõdést, és ez az ösztrogének kiválasztódását szabályozó fõ hormon. Férfiaknál az FSH a felelõs az ondóvezeték épségéért és a Sertoli-sejteken hatva támogatja a gametogenezist. A klinikai gyakorlatban a tisztított FSH¹t nõk meddõségének és férfiak bizonyos típusú spermatogenezis-rendellenességének kezelésére használják. A gyógyászati célokra rendelt gonadotropinok humán vizelet forrásból izolálhatók és tisztaságuk alacsony mértékû [Morse és munkatársai, Amer. J. Reproduct. Immunol. és Microbiology 17: 143 (1988)]. Egyik változat szerint ezek rekombináns gonadotropinok formájában állíthatók elõ. A rekombináns humán FSH a kereskedelemben beszerezhetõ és a reprodukció elõsegítésére használják [Olijve és munkatársai, Mol. Hum. Reprod. 2:371 (1996); Devroey és munkatársai, Lancet 339:1170 (1992)]. Az FSH hormon hatásai egy specifikus plazmamembrán receptor közvetíti, amely a G¹protein-kapcsolt receptorok nagy családjának egyik tagja. Ezen receptorok egyetlen polipeptidet tartalmaznak hét transzmembrán doménnel, és képesek kölcsönhatásba lépni a Gs proteinnel, ami az adenilát-cikláz aktiválódásához vezet. Az FSH-receptor a petefészekben végbemenõ tüszõnövekedési folyamat egyik nagyon specifikus célpontja, és kizárólag a petefészekben expressszálódik. A receptor blokkolása vagy azon jelzés gátlása, amely normálisan az FSH-közvetítette receptor aktiválódás után indukálódik, megzavarja a tüszõfejlõdést és így a peteérést és a termékenységet. A kis molekulatömegû FSH antagonisták új fogamzásgátló szerek alapját képezhetik, ezzel szemben a kis molekulatömegû FSH 1 2 3 4 0 agonisták a natív FSH-val azonos klinikai célokra használhatók, mint a meddõség kezelése és a petefészek hiperstimulálása in vitro megtermékenyítés esetén. Agonista tulajdonságú kis molekulatömegû FSH mimetikumokat ismertettek a WO 00/0801 számú nemzetközi közzétételi iratban (Applied Research Systems ARS Holding N. V.) és a WO 02/09706 számú nemzetközi közzétételi iratban (Affymax Research Institute). Nemrégiben a WO 03/0028 számú nemzetközi közzétételi iratban (AKZO NOBEL N. V.) bizonyos tetrahidrokinolinszármazékokat ismertettek FSH-módosító hatású anyagokként, amelyek vagy agonista vagy antagonista hatást mutatnak. Továbbra is fennáll az igény olyan kis molekulatömegû hormonmimetikumok iránt, amelyek szelektíven aktiválják az FSH-receptort. Ezen célból bocsátjuk a jelen találmánnyal rendelkezésre az (I) általános képletû 4¹fenil--oxo- 1 4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékokat valamint ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóját, a képletben R 1 jelentése 1 6 szénatomos alkil¹, 2 6 szénatomos alkenil¹, 2 6 szénatomos alkinilcsoport; R 2, R 3 jelentése egymástól függetlenül halogénatom, 1 4 szénatomos alkil¹, 2 4 szénatomos alkenil¹, 2 4 szénatomos alkinil¹, 1 4 szénatomos alkoxi¹, 3 4 szénatomos alkenil-oxi- vagy 3 4 szénatomos alkinil-oxi-csoport; R 4 jelentése fenil- vagy 2 szénatomos heteroarilcsoport, mindkettõ R 7 helyettesítõvel helyettesített és adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi¹, 1 4 szénatomos alkil-tio- és (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport; R 7 jelentése H, 1 4 szénatomos alkil-tio¹, 1 4 szénatomos alkil-szulfonil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino¹, R 8 R 9 -amino¹, R R 11 -amino-karbonil¹, R 12 R 13 -amino-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil-amino¹, R 14 R 1 amino-(1 4 szénatomos alkil)¹, R 16 -oxi¹, R 17 R 18 -amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkoxi)¹, R 19 - oxi-(1 4 szénatomos alkil)¹, R 19 -oxi-karbonil- (1 4 szénatomos alkil)¹, R R 21 -amino-szulfonil¹, R - oxi-szulfonil¹, amino-imino-metil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-imino-metil- vagy 2 6 szénatomos heterocikloalkil-imino-metil¹, trifluor-metil-szulfonil¹; (I) 2
R 23 -oxi-karbonil¹, R 23 -karbonil- vagy R 23 R 24 -aminokarbonil-csoport; R 8 jelentése H vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport; R 9 jelentése 1 4 szénatomos alkil-szulfonil¹, (1 6 szénatomos alkil)-karbonil¹, (2 6 szénatomos alkenil)-karbonil¹, (2 6 szénatomos alkinil)-karbonil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-karbonil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, (3 4 szénatomos alkenil-oxi)- karbonil¹, (3 4 szénatomos alkinil-oxi)-karbonil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-karbonil¹, 8 szénatomos alkil¹, 3 6 szénatomos cikloalkil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(2 4 szénatomos alkil)- vagy fenil-karbonil¹, fenil-szulfonil¹, fenil-(1 4 szénatomos alkoxi)- (1 4 szénatomos alkil)-karbonil¹, fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-karbonil¹, 2 szénatomos heteroaril-szulfonil¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi- vagy (di)(1 4 szénatomos alkil)-aminocsoport; R jelentése H vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport; R 11 jelentése hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)- vagy (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)-csoport; vagy R R 11 az R R 11 -amino-karbonil-csoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhatnak, amelyek a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi-(1 4 szénatomos alkil)-csoport; R 12, R 13 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, 2 6 szénatomos alkenil¹, 2 6 szénatomos alkinil¹, 3 6 szénatomos cikloalkil¹, hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(2 4 szénatomos alkil)¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil), (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil) amino- (2 4 szénatomos alkil), (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)- vagy fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, amino¹, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi- és (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport; vagy R 12 R 13 az R 12 R 13 -amino-(1 4 szénatomos alkil)- karbonil-amino-csoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhat, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több 1 2 3 4 0 helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi-(1 4 szénatomos alkil)-csoport; R 14, R 1 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil), (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)¹, hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 6 szénatomos alkil)-karbonil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-karbonil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, (3 4 szénatomos alkenil-oxi)-karbonil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-karbonil- vagy (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)¹, fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-karbonil¹, fenil-karbonil-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil- vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport; vagy R 14 R 1 az R 14 R 1 -amino-(1 4 szénatomos alkil)- csoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhat, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi- (1 4 szénatomos alkil)-csoport; R 16 jelentése (2 6 szénatomos heterocikloalkil)- (1 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)- amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (2 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil), hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, hidroxi-karbonil- (1 4 szénatomos alkil), (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil, (3 4 szénatomos alkenil-oxi)-karbonil¹, (3 4 szénatomos alkinil-oxi)-karbonil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-karbonil¹, vagy fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi- és (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport; R 17, R 18 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)- (1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)¹, hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(2 4 szénatomos alkil)- vagy fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül 3
1 2 3 4 0 választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, aminocsoport, halogénatom, nitro¹, trifluor-metil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkoxi- és (di)(1 4 szénatomos alkil)-aminocsoport; vagy R 17 R 18 az R 17 R 18 -amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkoxi)-csoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhat, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi- (1 4 szénatomos alkil)-csoport; R 19 jelentése H vagy 1 6 szénatomos alkilcsoport; R,R 21 helyettesítõk jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, 1 6 szénatomos alkenil¹, 1 6 szénatomos alkinil- vagy (1 4 szénatomos alkoxi)- (1 4 szénatomos alkil)-csoport; vagy R R 21 helyettesítõk az R R 21 -amino-szulfonilcsoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhat, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi- (1 4 szénatomos alkil)-csoport; X jelentése O vagy NR 22 ; Y jelentése CH 2, C(O) vagy SO 2 ; Z jelentése CN vagy NO 2 ; R 22 jelentése H, 1 4 szénatomos alkilcsoport; R 23, R 24 jelentése egymástól függetlenül H, 1 4 szénatomos alkil¹, 2 4 szénatomos alkenil¹, 2 4 szénatomos alkinil¹, 3 6 szénatomos cikloalkil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)¹, 2 6 szénatomos heterocikloalkil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)- vagy fenil-amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril-amino)karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, fenil¹, 2 szénatomos heteroaril¹, fenil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)atomon a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: hidroxil¹, amino¹, halogénatom, nitro¹, trifluormetil¹, ciano¹, 1 4 szénatomos alkil¹, 2 4 szénatomos alkenil¹, 2 4 szénatomos alkinil¹, 1 4 szénatomos alkoxi- és (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport; vagy R 23 R 24 az R 23 R 24 -amino-karbonil-csoportban egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrûben vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrûben kapcsolódhat, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (1 4 szénatomos alkil)- és hidroxi-(1 4 szénatomos alkil)-csoport; azzal a megkötéssel, hogy ki vannak zárva az olyan (I) képletû vegyületek, amelyek képletében X jelentése O, R 4 jelentése fenilcsoport és R 7 jelentése a H, 1 4 szénatomos alkil-tio¹, 1 4 szénatomos alkilszulfonil¹, di(1 4 szénatomos alkil)-amino¹, R 23 -oxikarbonil¹, R 23 -karbonil- és R 23 R 24 -amino-karbonil-csoport közül van kiválasztva, továbbá az olyan (I) képletû vegyületek, amelyek képletében X jelentése O, R 4 jelentése 2 szénatomos heteroarilcsoport és R 7 jelentése H vagy (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-csoport. A jelen találmány szerinti 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8- hexahidrokinolin-származékok hatásos FSH-receptor aktivátorok és ugyanazon klinikai célokra használhatók, mint a natív FSH, mivel agonistákként viselkednek, azzal az elõnnyel, hogy szintetikusan elõállíthatók és módosított stabilitási tulajdonságokat mutatnak, továbbá eltérõ módon adhatók be. Tehát a jelen találmány szerinti FSH-receptor agonisták fogamzási rendellenességek, például szabályozott petefészek-hiperstimuláció kezelésére, továbbá IVF eljárásokban használhatók. A meghatározásban használt 1 4 szénatomos alkil kifejezésen elágazó vagy el nem ágazó 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot értünk, mint a metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, izobutil¹, szek-butil- és terc-butil-csoport. 1 6 szénatomos alkil kifejezésen elágazó és el nem ágazó 1 6 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot értünk, ilyenek például a metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, terc-butil¹, n¹pentil- és n¹hexil-csoportok. Elõnyös az 1 szénatomos alkilcsoport, legelõnyösebb az 1 4 szénatomos alkilcsoport. A meghatározásban használt 8 szénatomos alkilcsoport kifejezésen elágazó és el nem ágazó 8 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot értünk. 2 6 szénatomos alkenil kifejezésen elágazó és el nem ágazó 2 6 szénatomot tartalmazó alkenilcsoportot értünk, mint az etenil¹, 2¹butenil- és n¹pentenil-csoport. 2 4 szénatomos alkenil kifejezésen elágazó és el nem ágazó 2 4 szénatomos alkenilcsoportot értünk, mint az etenil¹, n¹propenil- és 2¹butenilcsoport. 2 6 szénatomos alkinil kifejezésen elágazó és el nem ágazó 2 6 szénatomot tartalmazó alkinilcsoportot értünk, mint az etinil¹, propinil- és n¹pentinil-csoport. 2 4 szénatomos alkinil kifejezésen 2 4 szénatomot tartalmazó alkinilcsoportot értünk, mint az etinil- és propinilcsoport. 3 6 szénatomos cikloalkil kifejezésen 3 6 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoportot értünk, mint a ciklopropil¹, ciklobutil¹, ciklopentil- és ciklohexilcsoport. (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan cikloalkil-alkil-csoportot értünk, ahol a 3 6 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos és az 1 4 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (3 6 szénatomos cikloalkil)-(1 4 szénatomos alkilkarbonil) kifejezésen olyan elõzõekben megadott 3 6 szénatomos cikloalkilcsoportot értünk, amelynek 1 4 szénatomos alkilcsoportjához egy alkil-karbonilcsoport kapcsolódik. 4
(3 6 szénatomos cikloalkil)-karbonil kifejezésen egy olyan elõzõekben megadott 3 6 szénatomos cikloalkilcsoportot értünk, amely egy karbonilcsoporthoz kapcsolódik. 2 6 szénatomos heterocikloalkil kifejezésen olyan heterocikloalkilcsoportot értünk, amely 2 6 szénatomot, elõnyösen 3 szénatomot és legalább egy, az N, O és/vagy S közül kiválasztott heteroatomot tartalmaz, amely amennyiben lehetséges egy heteroatomon vagy egy szénatomon kapcsolódik. Elõnyös heteroatomok az N¹ és az O¹atom. Legelõnyösebb a piperidin-1- il¹, morfolin-4-il¹, pirrolidin-1-il- és piperazin-1-il-csoport. 4 6 szénatomos heterocikloalkenil kifejezésen olyan heterocikloalkenilcsoportot értünk, amely 4 6 szénatomot, elõnyösen 3 szénatomot és legalább egy, az N, O és/vagy S közül választott heteroatomot tartalmaz, amely ha lehetséges egy heteroatomon vagy egy szénatomon kapcsolódik. Elõnyös heteroatomok az N¹ és az O¹atom. (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan heterocikloalkil-alkilcsoportot értünk, ahol a heterocikloalkilcsoport 2 6 szénatomos, elõnyösen 3 szénatomos, amelynek jelentése az elõzõekben megadottal azonos, és az 1 4 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(2 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan heterocikloalkil-alkilcsoportot értünk, ahol a 2 6 szénatomos, elõnyösen 3 szénatomos heterocikloalkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos és az alkilcsoport 2 4 szénatomos. (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-karbonil kifejezésen olyan heterocikloalkil-karbonil-csoportot értünk, ahol a heterocikloalkilcsoport 2 6 szénatomos, elõnyösen 3 szénatomos, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. 2 szénatomos heteroaril kifejezésen 2 szénatomot és legalább egy N, O és S közül választott heteroatomot tartalmazó aromás csoportot értünk, mint az imidazolil¹, tiadiazolil¹, piridinil¹, tienil- vagy furilcsoport. Elõnyös heteroarilcsoportok a tienil¹, furil- és piridinilcsoportok. A 2 szénatomos heteroarilcsoport egy szénatomon vagy ha lehetséges egy heteroatomon kapcsolódhat. (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen heteroaril-alkil-csoportot értünk, ahol a 2 szénatomos heteroarilcsoport jelentése és elõnyös változatai az elõzõekben megadottakkal azonosak és az 1 4 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (2 szénatomos heteroaril)-amino-karbonil- (1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan heteroarilamino-karbonil-csoportot értünk, ahol a heteroarilcsoport 2 szénatomos és jelentése elõnyös változatai az elõzõekben megadottakkal azonosak, amely egy 1 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik, amelynek jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (2 szénatomos heteroaril)-karbonil kifejezésen olyan heteroaril-karbonil-csoportot értünk, ahol a 1 2 3 4 0 2 szénatomos heteroarilcsoport jelentése és elõnyös változatai az elõzõekben megadottakkal azonosak. 2 szénatomos heteroaril-szulfonil kifejezésen olyan heteroaril-szulfonil-csoportot értünk, ahol a 2 szénatomos heteroarilcsoport jelentése és elõnyös változatai az elõzõekben megadottakkal azonosak. (1 6 szénatomos alkil)-karbonil kifejezésen olyan alkil-karbonil-csoportot értünk, ahol az 1 6 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (2 6 szénatomos alkenil)-karbonil kifejezésen olyan alkenil-karbonil-csoportot értünk, ahol a 2 6 szénatomos alkenilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (2 6 szénatomos alkinil)-karbonil kifejezésen olyan alkinil-karbonil-csoportot értünk, ahol a 2 6 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. 1 4 szénatomos alkil-szulfonil kifejezésen olyan alkil-szulfonil-csoportot értünk, ahol az 1 4 szénatomos alkilcsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. 1 4 szénatomos alkil-tio kifejezésen olyan 1 4 szénatomos alkil-tio-csoportot értünk, ahol az alkilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. 1 4 szénatomos alkoxi kifejezésen 1 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportot értünk, ahol az alkilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Elõnyösek az 1 2 szénatomos alkoxicsoportok. 3 4 szénatomos alkenil-oxi kifejezésen olyan 3 4 szénatomos alkenil-oxi-csoportot értünk, ahol az alkenilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. 3 4 szénatomos alkinil-oxi kifejezésen olyan 3 4 szénatomot tartalmazó alkinil-oxi-csoportot értünk, ahol az alkinilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil kifejezésen olyan alkoxi-karbonil-csoportot értünk, ahol az 1 4 szénatomos alkoxicsoport jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Elõnyösek az (1 2 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoportok. (3 4 szénatomos alkenil-oxi)-karbonil kifejezésen olyan alkenil-oxi-karbonil-csoportot értünk, amelynek alkenilcsoportja 3 4 szénatomot tartalmaz. (3 4 szénatomos alkinil-oxi)-karbonil kifejezésen olyan alkinil-oxi-karbonil-csoportot értünk, amelynek alkinilcsoportja 3 4 szénatomot tartalmaz. (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan alkoxicsoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomos, amely egy 1 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik. (1 4 szénatomos alkoxi)-(2 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan alkoxicsoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomos, amely egy 2 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik. (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan alkoxi-karbonil-alkil-csoportot értünk, amelynek alkilcsoportjai 1 4 szénatomosak és jelentésük az elõzõekben megadottal azonos. Fenil-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen egy elõzõekben meghatározott 1 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódó fenilcsoportot értünk.
Fenil-(1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil kifejezésen olyan fenil-alkoxi-részt értünk, amelynek 1 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportja egy alkil-karbonil-rész alkilcsoportjához kapcsolódik, amely alkilcsoport szintén 1 4 szénatomot tartalmaz. Fenil-amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen egy olyan fenil-amino-karbonil-csoportot értünk, amely egy elõzõleg meghatározott 1 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik. Az itt alkalmazott hidroxi-(2 4 szénatomos alkil) kifejezésen egy olyan 2 4 szénatomot tartalmazó hidroxi-alkil-csoportot értünk, ahol az alkilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Hidroxi-karbonil-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan hidroxi-karbonil-alkil-csoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomot tartalmaz, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Az itt alkalmazott di(1 4 szénatomos alkil)-amino kifejezésen olyan aminocsoportot értünk, amely alkilcsoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált, amelyek mindegyike 1 4 szénatomot tartalmaz, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Di(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil kifejezésen olyan dialkil-amino-karbonil-csoportot értünk, amelynek dialkil-amino-csoportja az elõzõekben megadott. Di(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan dialkil-amino-karbonil-alkil-csoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomot tartalmaz, és jelentése az elõzõekben megadott. Amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkoxi) kifejezésen olyan amino-karbonil-alkoxi-csoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomot tartalmaz, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Az itt alkalmazott di(1 4 szénatomos alkil)-amino- (2 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan 1 4 szénatomos dialkil-amino-csoportot értünk, amely az aminocsoporton keresztül egy 2 4 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik, ahol az alkilrészek jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Amino-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil-amino kifejezésen olyan amino-alkil-karbonil-amino-csoportot értünk, amelynek alkilcsoportja 1 4 szénatomot tartalmaz, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Az itt alkalmazott amino-(2 4 szénatomos alkil) kifejezésen olyan 2 4 szénatomos amino-alkil-csoportot értünk, ahol az alkilrész jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Az itt alkalmazott di(1 4 szénatomos alkil)-aminoimino-metil kifejezésen olyan alkil-amino-imino-metilcsoportot értünk, amelynek aminocsoportja 1 4 szénatomos alkilcsoporttal monoszubsztituált vagy diszubsztituált, és jelentése az elõzõekben megadottal azonos. Az itt alkalmalzott (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-imino-metil kifejezésen olyan heterocikloalkil-iminometil-csoportot értünk, amelynek heterocikloalkilcsoportja az elõzõekben megadott. Halogénatomon fluor¹, klór¹, bróm- vagy jódatomot értünk, amelyek közül elõnyös a klór¹, bróm- és jódatom. 1 2 3 4 0 Gyógyszerészetileg elfogadható só kifejezésen olyan sókat értünk, amelyek az orvosi megítélés körén belül emberek és alacsonyabb fejlõdési szinten lévõ állatok vonatkozásában megfelelõen alkalmazhatók elfogadhatatlan toxicitás, irritáció, allergiás válasz és hasonlók jelentkezése nélkül, továbbá ésszerû elõny/kockázat arányuk megfelelõ. A gyógyszerészetileg elfogadható sók a szakirodalomban jól ismertek. Ezek a találmány szerinti vegyületek végsõ izolálása és tisztítása során vagy egy külön lépésben állíthatók elõ a szabad bázis funkciós csoportnak megfelelõ ásványi savval, mint a sósav, a foszforsav vagy a kénsav, vagy egy szerves savval, mint az aszkorbinsav, a citromsav, a borkõsav, a tejsav, a maleinsav, a malonsav, a fumársav, a glikolsav, a borostyánkõsav, a propionsav, az ecetsav, a metánszulfonsav és hasonlók reagáltatásával. A savas funkciós csoport egy szerves vagy ásványi bázissal reagáltatható, mint a nátrium-hidroxid, a kálium-hidroxid vagy a lítium-hidroxid. A találmány kiterjed az olyan (I) képletû vegyületekre, ahol R 1 jelentése 1 6 szénatomos alkilcsoport. Közelebbrõl a találmány olyan vegyületekre vonatkozik, ahol R 1 jelentése 1 4 szénatomos alkilcsoport. A találmány egy másik kiviteli alakját olyan (I) képletû vegyületek képezik, ahol R 2,R 3 jelentése halogénatom és/vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport. A találmány egy további kiviteli alakja olyan (I) képletû vegyületekre vonatkozik, ahol Y jelentése CH 2. A találmány egy további kiviteli alakja olyan vegyületre vonatkozik, amely Z jelentése CN. A találmány egy további kiviteli alakja olyan vegyületekre vonatkozik, ahol X=O. A találmány kiterjed az olyan (I) általános képletû vegyületekre is, ahol R 7 jelentése R 8 R 9 -amino¹, R R 11 -amino-karbonil¹, R 12 R 13 -amino-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil-amino¹, R 14 R 1 -amino-(1 4 szénatomos alkil)- vagy R 17 R 18 -amino-karbonil-(1 4 szénatomos alkoxi)-csoport. A találmány egy további kiviteli alakja olyan vegyületekre vonatkozik, ahol R 8 jelentése H; R 9 jelentése 1 4 szénatomos alkil-szulfonil¹, (1 6 szénatomos alkil)-karbonil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-karbonil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, (3 4 szénatomos alkenil-oxi)-karbonil¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-karbonil¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-karbonil- vagy fenil-karbonil¹, fenil- (1 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)-karbonil¹, (2 szénatomos heteroaril)-karbonil¹, 2 szénatomos heteroaril-szulfonil- vagy (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: halogénatom vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport; R jelentése H vagy 1 4 szénatomos alkilcsoport; R 11 jelentése hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)- vagy (di)(1 4 szénatomos alkilamino)(2 4 szénatomos alkil)-csoport; vagy 6
R és R 11 azzal az N¹atommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrût vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrût képeznek, amelyek adott esetben 1 4 szénatomos alkilcsoportok közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek; R 12 és R 13 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, 3 6 szénatomos cikloalkil¹, hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)¹, (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(1 4 szénatomos alkil)- vagy (di)(1 4 szénatomos alkil)-amino-(2 4 szénatomos alkil)- vagy fenil- (1 4 szénatomos alkil)- vagy (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a halogénatomok közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek; vagy R 12 és R 13 azzal az N¹atommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrût vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrût képeznek, mindkettõ adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesített: 1 4 szénatomos alkil- vagy hidroxi-(1 4 szénatomos alkil)-csoport; R 14 R 1 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil¹, hidroxi-(2 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 6 szénatomos alkil)-karbonil¹, (3 6 szénatomos cikloalkil)-karbonil¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil¹, (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)¹, (2 szénatomos heteroaril)-karbonil- vagy fenilkarbonil-csoport; R 16 jelentése (2 6 szénatomos heterocikloalkil)- (1 4 szénatomos alkil)¹, (di)(1 4 szénatomos alkil)- amino-(2 4 szénatomos alkil)¹, (2 4 szénatomos alkoxi)-(1 4 szénatomos alkil)¹, hidroxi-karbonil-(1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)-karbonil- (1 4 szénatomos alkil)¹; vagy fenil-(1 4 szénatomos alkil)- vagy (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: halogénatom vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport; R 17,R 18 jelentése egymástól függetlenül H, 1 6 szénatomos alkil, (3 6 szénatomos cikloalkil)- (1 4 szénatomos alkil)¹, (1 4 szénatomos alkoxi)- (2 4 szénatomos alkil)- vagy (2 6 szénatomos heterocikloalkil)-(2 4 szénatomos alkil)¹; vagy fenil- (1 4 szénatomos alkil)- vagy (2 szénatomos heteroaril)-(1 4 szénatomos alkil)-csoport, amelyek adott esetben a (hetero)aromás gyûrûn halogénatom közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek; vagy R 17 és R 18 azzal az N¹atommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy 4 6 szénatomos heterocikloalkenilgyûrût vagy egy 2 6 szénatomos heterocikloalkilgyûrût képeznek, amelyek adott esetben a következõk közül választott egy vagy több helyettesítõvel helyettesítettek: 1 4 szénatomos alkil- vagy hidroxi-(1 4 szénatomos alkil)-csoport. 1 2 3 4 0 A találmány kiterjed az olyan (I) képletû vegyületekre is, ahol R 7 jelentése R 8 R 9 -amino-csoport. A találmány egy további kiviteli alakja olyan vegyületekre vonatkozik, ahol R 8 jelentése H és R 9 jelentése 1 4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport. A találmány egy további kiviteli alakja olyan vegyületekre vonatkozik, ahol az R 1 R 24, továbbá az X, Y és Z helyettesítõk specifikus meghatározásai közül egy vagy több jelentését kombináljuk az (I) képletû 4¹fenil- -oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok meghatározásában. A találmány kiterjed továbbá a következõ csoportból választott vegyületekre: N¹{3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-3,4,-trimetoxi-benzamid; N¹{3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil-2-[(piridin-4-il-metil)-amino]-acetamid; N¹{3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi- metil]-fenil}-2-[4¹(2¹hidroxi-etil)-piperazin-1¹il]- acetamid; 4¹{3¹Bróm-4-[3¹(3,6-dihidro-2H-piridin-1-karbonil)- benzil-oxi]--etoxi-fenil}-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-; 3¹[Bisz-(2¹metoxi-etil)-amino]-N-{3¹[2¹bróm-4- (3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil-1,4,,6,7,8- hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]-fenil}- propionamid; 2¹{3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenoxi}¹n,n-dimetil-acetamid; 4¹{3¹Bróm--etoxi-4-[3¹(2¹morfolin-4-il-2-oxo-etoxi)- benzil-oxi]-fenil}-2-metil--oxo-7-propil-1,4,,6,7,8- ; Furán-2-karbonsav-{2¹[2¹bróm-4-(3¹ciano-2-metil- -oxo-7-propil-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6- etoxi-fenoxi-metil]-fenil}-amid; N¹{2¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-akrilamid; Ciklopropánkarbonsav-{2¹[2¹bróm-4-(3¹ciano-2- metil--oxo-7-propil-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)- 6-etoxi-fenoxi-metil]-fenil}-amid; 2¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-karbaminsav-metil-észter; 1¹{2¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-3-metil-karbamid; {3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- piridin-2¹il}-karbaminsav-metil-észter; 4¹(3¹Bróm--etoxi-4-{3¹[(1H-imidazol-4-il-metil)- amino]-benzil-oxi}-fenil)-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-; N¹{3¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-metánszulfonamid; 7
{4¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- fenil}-karbaminsav-allil-észter; 4¹[3¹Bróm--etoxi-4-(1¹metánszulfonil-1H-pirrol-2- il-metoxi)-fenil]-2-metil--oxo-7-propil-1 4,,6,7,8- ; 4¹[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoxi-metil]- N-metil-benzamidin; 4¹{3¹Bróm--etoxi-4-[(piridin-3-il-metil)-amino]- fenil}-2-metil--oxo-7-propil-1,4,,6,7,8- ; N¹(2¹{[2¹Bróm-4-(3¹ciano-2-metil--oxo-7-propil- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenil-amino]- metil}-fenil)-metánszulfonamid; 4¹{3¹Bróm-4-[2¹(ciklopropil-metil-amino)-benzil-oxi]- -etoxi-fenil}-2-metil--oxo-7-propil-1,4,,6,7,8- ; vagy N¹{2¹[2¹Bróm-4-((4R,7S)-3-ciano-2-metil--oxo-7- propil-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-4¹il)-6-etoxi-fenoximetil]-4,-difluor-fenil}-metánszulfonamid. A találmány szerinti 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok elõállítására alkalmas eljárásokat vázolunk az alábbiakban. IIA= (helyettesített) fenil vagy I A jelen találmány szerinti (I) képletû 4¹fenil--oxo- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok II¹a A=(helyettesített) fenil vagy II¹b A=(helyettesített) fenil vagy I a A=(helyettesített) fenil vagy (helyettesített) heteroaril R 9 =acil- vagy szulfonilcsoport az olyan megfelelõen helyettesített (II) általános képletû 1,4-dihidropiridinszármazékokból állíthatók elõ, amelyek képletében R 1,R 2,R 3, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadott, és A jelentése fenil- vagy heteroarilgyûrû. Például a (II b) általános képletû vegyületek acilezésével vagy szulfonilezésével elõállíthatók az olyan (I a) általános képletû vegyületek, ahol R 1,R 2,R 3,X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos, R 8 jelentése H, R 9 jelentése acil- vagy szulfonilcsoport és A jelentése (helyettesített) fenil- vagy (helyettesített) heteroarilgyûrû. Egy jellemzõ kísérletben a (II b) képletû vegyületet egy oldószerben, például diklór-metánban, N,N-dimetilformamidban, dimetil-szulfoxidban, etanolban, tetrahidrofuránban, 1,4-dioxánban, toluolban, 1¹metil-pirrolidin- 2-on-ban vagy piridinben egy megfelelõen helyettesített acil-halogeniddel, savanhidriddel vagy szulfonil-halogeniddel reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin, N,Ndiizopropil-etil-amin (DiPEA) vagy piridin jelenlétében, 8
II b A=(helyettesített) fenil I b A=(helyettesített) fenil vagy R 9 (helyettesített) alkil, cikloalkil II c A=(helyettesített) fenil vagy 3 így rendre N¹acilezett vagy N¹szulfonilezett (I a) képletû származékokat kapunk. Egyik változat szerint az (I a) általános képletû N¹acilezett vegyületek elõállíthatók egy (hetero)aromás karbonsav reakciójával egy kapcsolóreagens, például diizopropil-karbodiimid (DIC), (3¹dimetil-amino-propil)-etil-karbodiimid (EDCI), O¹(benzo-triazol-1¹il)¹N,N,N,N -tetrametil-urónium-tetrafluor-borát (TBTU) vagy O¹(7¹aza-benzo-triazol- 1¹il)¹N,N,N,N -tetrametilurónium-hexafluor-foszfát (HATU) és egy tercier amin bázis (például DiPEA) jelenlétében, oldószerként N,N-dimetil-formamidban vagy diklór-metánban, szobahõmérsékleten vagy emelt hõmérsékleten. Az (I b) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 1,R 2,R 3, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos, R 9 jelentése (helyettesített) alkilcsoport és A jelentése (helyettesített) fenil- vagy (helyettesített) heteroarilgyûrû, az aminocsoportnak megfelelõen helyettesített E C(O)H általános képletû aldehidekkel [ahol E=alkil cikloalkil¹, cikloalkil-alkil¹, dialkilamino-alkil¹, heterocikloalkil-alkil¹, (hetero)aril¹, (hetero)aril-alkil-csoport] és megfelelõ redukálószerrel, például nátrium-ciano-bór-hidriddel vagy nátrium-triacetoxi-bór-hidriddel végzett reduktív alkilezésével állíthatók elõ. Hasonló módon, ebben az eljárásban megfelelõen helyettesített ketonok is használhatók. Egyik változat szerint a (II b) általános képletû vegyületek megfelelõen helyettesített E C(O)H általános képletû aldehidekkel (a képletben a helyettesítõk jelentését lásd fentebb) átalakíthatók a megfelelõ (II c) képletû (hetero)aril-iminekké a szakterületen járatos személy számára jól ismert eljárásokkal, majd egy redukálószerrel, például nátrium-bór-hidriddel végzett redukcióval kapjuk az (I b) általános képletû vegyületeket. Ebben az esetben megfelelõen helyettesített ketonok is használhatók. II d II e I b A=(helyettesített) fenil vagy R 9 (helyettesített) alkil, cikloalkil 9
1 Egyik változat szerint a (II b) általános képletû vegyületek 2,4-dinitro-benzolszulfonil-kloriddal végzett szulfonizeléssel átalakíthatók (II¹d) képletû 2,4-dinitrobenzolszulfonamid-származékokká. A szulfonamid (II e) általános képletû vegyületekké alkilezhetõ a szakirodalomban ismert Mitsunobu reakciók alkalmazásával, megfelelõen helyettesített R 9 OH képletû primer vagy szekunder alkoholokkal [R 9 =alkil¹, cikloalkil¹, cikloalkilalkil, dialkil-amino-alkil¹, heterocikloalkil-alkil- vagy (hetero)aril-alkil-csoport], trifenil-foszfinnal (adott esetben gyantához kötve) és egy dialkil-azo-dikarboxiláttal, megfelelõ oldószerekben, mint az 1,4-dioxán, a tetrahidrofurán vagy a diklór-metán, emelt vagy környezeti hõmérsékleten. Egyik változat szerint a szulfonamid R 9 ¹Hal képletû alkil-halogenidek (Hal=Cl, Br, I) és egy megfelelõ bázis, például K 2 CO 3 alkalmazásával alkilezhetõ olyan oldószerekben, mint az N,N-dimetil-formamid, a tetrahidrofurán vagy az 1,4-dioxán. Az N S szulfonamidkötés primer aminnal, például propil-aminnal megfelelõ oldószerben, például diklór-metánban történõ hasítása ezután az (I b) képletû vegyületeket eredményezi. Egyik változat szerint az N S szulfonamidkötés merkaptoecetsav és egy tercier amin bázis alkalmazásával hasítható egy oldószerben, például diklór-metánban. Ezen típusú reakciókra példák találhatók a szakirodalomban [lásd például Tetrahedron Lett. 38, 831 834 (1997), Bioorg. Med. Chem. Lett., 83 838 (00)]. Az olyan (I c) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 1,R 2,R 3,R 9, X, Y és Z jelentése a korábbiakban megadott, R 8 jelentése 1 4 szénatomos alkilcsoport és A jelentése (helyettesített) (hetero)arilcsoport, az (I a), (I b) vagy (II f) képletû vegyületekbõl állíthatók elõ. Az (I a) képletû vegyületek R 8 ¹Hal (Hal=Cl, Br, I) vagy R 8 OH képletû vegyületekkel történõ alkilezése a (II d) vegyületek alkilezésénél ismertetettel azonos eljárással az elõállítani kívánt (I c) képletû N,N-kétszeresen helyettesített anilinszármazékokat eredményezi. Ezen túlmenõen az (I b) képletû vegyületeknek az (II b) képletû vegyületek reduktív alkilezésénél ismertetettel azonos eljárással végzett alkilezése szintén az (I c) képletû N,N-kétszeresen helyettesített anilinszármazékokat eredményezi. II f: R 8 =(1 4C)alkil I c I a vagy I b A olyan (II f) általános képletû vegyületek, amelyek a (I b) képletû vegyületek szintézisénél ismertetettel azonos eljárással állíthatók elõ, rendre az (I a) és (I b) képletû vegyületek elõállításánál ismertetett módon acilezhetõk, szulfonilezhetõk vagy reduktíven alkilezhetõk, így kapjuk az (I c) általános képletû vegyületeket. A (II a) általános képletû vegyületekben lévõ nitrocsoportot a megfelelõ aminocsoporttá redukálva kaphatjuk a (II b) általános képletû vegyületeket. A (II a) képletû vegyületeket jellemzõen cinkkel és ecetsavval kezeljük megfelelõ oldószerben, például THF-ben vagy dioxánban 0 C és refluxhõmérséklet közötti hõmérsékleten. Egyik eljárásváltozatban a kezelést vassal, 3 4 SnCl 2 -vel vagy hidrogénnel végezzük egy átmenetifém-katalizátor, például palládium vagy platina vagy csontszén jelenlétében, a szakirodalomban járatos személy számára jól ismert reagensek és eljárások alkalmazásával. Egyik válatozat szerint a (II b) általános képletû vegyületek a (II g) általános képletû vegyületekben lévõ ismert N¹védõcsoport, például allil-oxi-karbonil¹, (Alloc), fluoren-9-il-metoxi-karbonil- (Fmoc) vagy terc-butoxi-karbonil-(boc) csoport hasításával állíthatók elõ a megfelelõ (II b) képletû származékokat. A védõcsoportokkal végzett hasonló mûveletek ismertetése megtalálható a szakirodalomban [Protective Groups in Organic Synthesis, T. W. Greene és P. G. M. Wuts, John Wiley & Sons, Inc., New York (1999)]. II g: A=(helyettesített) fenil vagy II b: A=(helyettesített) fenil vagy
A (II i) általános képletû karbonsavszármazékok, amelyek a megfelelõ (II h) képletû alkil-észterek elszappanosításával állíthatók elõ, R R 11 NH általános képletû aminokkal kondenzálhatók egy, fentebb a (I a) képletû származékok elõállításánál ismertetett kapcsolóreagens alkalmazásával, így kapjuk az (I d) képletû vegyületeket, ahol R 1,R 2,R 3,R,R 11, X, Y és Z jelentése a korábban megadott, és A jelentése (helyettesített) fenil- vagy gyûrû. Hasonló kapcsolási eljárást ismertettünk elõzõleg az (I a) képletû származékok elõállításánál. Egyik változat szerint a (II i) általános képletû vegyületek a megfelelõ (II j) képletû sav-kloridokká alakíthatók át ismert eljárásokkal. A (II i) általános képletû karbonsavat tionil-kloriddal vagy oxalil-kloriddal és DMF-fel egy megfelelõ oldószerben, például diklór-metánban vagy toluolban végzett kezelése szolgáltatja a megfelelõ (II j) képletû savkloridokat. II h: A=(helyettesített) fenil vagy II i: A=(helyettesített) fenil vagy I d: A=(helyettesített) fenil vagy II j: A=(helyettesített) fenil vagy II b: A=(helyettesített) fenil vagy II k: A=(helyettesített) fenil vagy Hal=Br, Cl n=1 4 I e: A=(helyettesített) fenil vagy II l: A=(helyettesített) fenil vagy 11
Ezt követõen az R R 11 NH általános képletû aminokkal adott esetben egy megfelelõ tercier amin bázis jelenlétében végrehajtott reakció az (I d) általános képletû vegyületeket eredményezi. Az olyan (I e) általános képletû vegyületek, ahol R 1,R 2,R 3,R 12,R 13, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos és A jelentése (helyettesített) fenilvagy gyûrû, a (II b) általános képletû vegyületeknek megfelelõ acil-halogenidekkel történõ acilezésével állíthatók elõ, így kapjuk a (II k) képletû vegyületeket, amelyet a klorid vagy bromid R 12 R 13 NH általános képletû aminokkal végzett szokásos helyettesítése követ. Ezután az olyan (I e) képletû vegyületek, ahol a karbonilcsoport és az NR 12 R 13 képletû csoport között két szénatomos térköztartó csoport helyezkedik el, a (II b) általános képletû vegyületeknek, -telítetlen acil-kloriddal történõ acilezésével állíthatók elõ, ezt követi a megfelelõen helyettesített R 12 R 13 NH általános képletû aminokkal végzett, a szakirodalomban ismertetett Michael addíciós reakció. II m: A=(helyettesített) fenil Hal=Br, Cl vagy I n=1 4 3 I f: A=(helyettesített) fenil vagy n=1 4 Az olyan (I f) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 1,R 2,R 3,R 14,R 1, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadott és A jelentése (helyettesített) fenil- vagy gyûrû, R 14 R 1 NH általános képletû aminok (II m) általános képletû halogenidekkel végzett alkilezésével állíthatók elõ egy tercier bázis, például N,N-diizopropil-etil-amin vagy trietil-amin hatására megfelelõ oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban, tetrahidrofuránban vagy diklór-metánban. Az olyan (I g) általános képletû származékok, amelyek képletben R 1,R 2,R 3,R 16, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos és A jelentése (helyettesített) fenil- vagy gyûrû, a (II o) általános képletû vegyületekben lévõ hidroxilcsoportnak egy R 16 ¹Hal általános képletû alkil-halogeniddel történõ alkilezésével állíthatók elõ, ahol Hal jelentése Br, Cl vagy I lehet. Az ilyen reakciót jellemzõen aprotikus oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban, 1,4-dioxánban vagy tetrahidrofuránban végezzük egy bázis, például nátrium-hidrid, kálium-karbonát, cézium-karbonát vagy trietil-amin jelenlétében, környezeti vagy emelt hõmérsékleten. Egyik változat szerint a (II o) általános képletû vegyületeknek (I g) általános képletû aril-éterekkel végzett konverziója Mitsunobu-típusú alkilezési körülmények között végezhetõ. Ezen átalakítás során a (II o) képletû vegyületekben lévõ hidroxilcsoport R 16 OH általános képletû alkoholokkal alkilezhetõ (gyantához kötött) trifenil-foszfin és dietilazo-dikarboxilát vagy ennek származéka hatására, megfelelõen aprotikus oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy diklór-metánban. II n: A=(helyettesített) fenil vagy II o: A=(helyettesített) fenil vagy I g: A=(helyettesített) fenil vagy 12
A (II o) általános képletû származékok a (II n) általános képletû vegyületekben lévõ hidroxil-védõcsoport hasításával állíthatók elõ. A szakirodalomban járatos személy számára jól ismert megfelelõ védõcsoportok a tetrahidropiranil¹, (THP) vagy terc-butil-dimetil-szilil- (TBS) védõcsoport. A THP és TBS csoportok hasítását általában savas kezeléssel végezzük, mint a sósav, a trifluor-metánszulfonsav vagy a trifluor-ecetsav, megfelelõ oldószerben, mint a tetrahidrofurán vagy a metanol. Egyik változat szerint a TBS csoport tetrahidrofuránban tetra-n-butil-ammónium-fluoriddal végzett kezeléssel távolítható el. A védõcsoportokkal végzett rokon eljárások a szakirodalomban ismertek [Organic Synthesis, T. W. Greene és P. G. M. Wuts, John Wiley & Sons, Inc., New York (1999)]. Az (I h) általános képletû jelen találmány szerinti vegyületek a (II q) származékoknak R 17 R 18 NH általános képletû aminokkal végzett kondenzációjával állíthatók elõ egy kapcsolószer és egy olyan tercier amin bázis hatására, amilyeneket például az (I d) általános képletû származékok II p: A=(helyettesített) fenil vagy n=1 4 II q: A=(helyettesített) fenil n=1 4 I h: A=(helyettesített) fenil vagy n=1 4 elõállításánál ismertettünk. Az (I q) képletû adott származékok a (II o) általános képletû vegyületekbõl kétlépéses szintézissel nyerhetõk, azaz a fenolrészt egy megfelelõen halogénezett alkil-észterrel alkilezzük, így kapjuk a (II p) képletû származékokat, ezt követõen az észter funkciós csoportot a szakterületen járatos személy számára jól ismert módon egy savval vagy bázissal hasítjuk. 3 Az (I i) általános képletû származékok (II r) általános képletû nitrilekbõl állíthatók elõ a szakirodalomban ismert Pinner-amidinszintézissel. A szintéziseljárás a (II r) származékok (hetero)arilgyûrûjén lévõ nitril-funkcióscsoportnak (II s) képletû imidátokká történõ szelektív konverzióját foglalja magában. II r: A=(helyettesített) fenil vagy II s: A=(helyettesített) fenil vagy Alk=(1 4C)alkil I j: A=(helyettesített) fenil vagy amelyet egy megfelelõ savval, például sósavval végzünk, oldószerként egy megfelelõ alkohol alkalmazásával, adott esetben társoldószerek, például 1,4-dioxán vagy dietil-éter jelenlétében, környezeti vagy emelt hõmérsékleten. A megfelelõ aciklusos vagy ciklusos aminnal végzett reakció reredményezi az (I i) amidinszármazékokat. Az amidin elõállítására vonatkozó rokon eljárások a szakterületen járatos személy számára jól ismertek [lásd például J. Med. Chem. 42, 41 42 (1999), Bioorg. Med. Chem. Lett. 13, 697 700 (03), J. Org. Chem. 62, 8449 844 (1997)]. Az olyan (III a) általános képletû vegyületek, amelyek képletében X jelentése O, olyan (I j) képletû vegyületek elõállítására használhatók, ahol R 1,R 2,R 3, 13
1 R 4, Y és Z jelentése az elõzõleg megadott és X jelentése O, az eljárást O¹alkilezéssel, O¹acilezéssel vagy O¹szulfonilezéssel végezzük a szakirodalomban járatos személy számára jól ismert szokásos körülmények alkalmazásával. A (hetero)arilgyûrû helyettesítési lehetõségei az R 4 jelentésében az elõzõekben megadottak. Egy jellemzõ kísérletben a (III a) képletû vegyületeket egy oldószerben, mint a diklór-metán, az N,N-dimetilformamid, dimetil-szulfoxid, az etanol, a tetrahidrofurán, az 1,4-dioxán, a toluol, az 1¹metil-pirrolidin-2¹on vagy a piridin, egy megfelelõen helyettesített (IV) képletû (hetero)aromás alkil-halogeniddel, egy (V) képletû acil-kloriddal vagy egy (VII) képletû szulfonil-kloriddal reagáltatjuk egy bázis, például trietil-amin, N,N-diizopropil-etil-amin (DiPEA), kálium-karbonát, cézium-karbonát vagy nátrium-hidrid jelenlétében, adott esetben katalitikus mennyiségû kálium-jodid vagy tetrabutil-ammónium-jodid jelenlétében, így kapjuk rendre az (I j) képletû O¹alkilezett, O¹acilezett vagy O¹szulfonilezett származékokat. Egyik változat szerint az olyan (I j) általános képletû O¹alkilezett vegyületek, amelyek képletében Y jelentése CH 2, a szakirodalomban ismert Mitsunobu-reakciók alkalmazásával (VIII) képletû alkoholokkal, trifenilfoszfinnal (amely adott esetben gyantához van kötve) és egy dialkil-azo-dikarboxiláttal (például dietil-azo-dikarboxiláttal) állíthatók elõ megfelelõ oldószerben, mint az 1,4-dioxán, a tetrahidrofurán vagy a diklór-metán, emelt vagy környezeti hõmérsékleten. Ezen túlmenõen az olyan (I j) általános képletû O¹acilezett vegyületeket, ahol Y jelentése C(O), egy (VI) képletû (hetero)aromás karbonsavnak egy kapcsolószer, mint a diizopropil-karbodiimid (DIC), a (3¹dimetil-amino-propil)-etil-karbodiimid (EDCI), az O¹(benzotriazol-1¹il)¹N,N,N,N -tetrametil-urónium-tetrafluorborát (TBTU) vagy az O¹(7¹aza-benzo-triazol- 1¹il)¹N,N,N,N -tetrametil-urónium-hexafluor-foszfát (HATU) és egy tercier amin bázis (például DiPEA) jelenlétében egy oldószerben, például N,N-dimetilformamidban vagy diklór-metánban környezeti vagy emelt hõmérsékleten végzett reakciójával állíthatjuk elõ. Ehhez hasonlóan az (I k) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (III b) képletû vegyületekbõl N¹alkilezéssel, N¹acilezéssel vagy N¹szulfonilezéssel az (I j) képletû vegyületek szintézisénél IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV II: A=(helyettesített) fenil vagy ismertetettel azonos eljárás alkalmazásával, (IV) (X) képletû reagensekkel. Ezen túlmenõen az olyan (I k) általános képletû vegyületek, amelyek képletében Y jelentése CH 2, a (IX) képletû (hetero)aromás aldehideknek (III b) képletû vegyületekkel és egy megfelelõen redukálószerrel, például nátrium-ciano-bór-hidriddel vagy nátrium-triacetoxibór-hidriddel végzett reduktív aminálásával állíthatók elõ. Egyik változat szerint a (III b) általános képletû vegyületek a megfelelõ benziminné alakíthatók át (IX) képletû (hetero)aromás aldehidekkel a szakterületen járatos személy számára ismert eljárások alkalmazásával, majd egy redukálószerrel, 14
I k I l 1 például nátrium-bór-hidriddel végzett redukcióval állíthatók elõ, így kapjuk a (I k) képletû vegyületeket, amelyek képletében Y=CH 2. Az (I k) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 1,R 2,R 3,R 4 és Z jelentése az elõzõekben megadott, és X jelentése NH, az (I b) képletû származékok elõállításánál ismertetett azonos eljárásai N¹alkilezhetõk, így kapjuk az (I l) általános képletû vegyületeket, amelyek képletében R 22 jelentése 1 4 szénatomos alkilcsoport. A (II) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (III a) és (III b) általános képletû származékokból is az (I j) és (I k) általános képletû vegyületek elõállításánál ismertetettel azonos eljárások és a (X) (XV) képletû reagensek alkalmazásával. II t: A=(helyettesített) fenil vagy II u: A=(helyettesített) fenil vagy Az (I k) általános képletû vegyületek N¹alkilezéséhez hasonló módon, az (I l) képletû vegyületek elõállítására az olyan (II t) általános képletû vegyületeket, amelyek képletében R 1, R 2, R 3 és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos, és A jelentése (helyettesített) fenilvagy csoport, N¹alkilezhetjük, így kapjuk a (II u) általános képletû vegyületeket, amelyek képletében R 22 jelentése 1 4 szénatomos alkilcsoport. XVI XVII XVIII a: X=O XVIII b: X=N R22 I Az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 1,R 2,R 3,R 4, X, Y és Z jelentése az elõzõekben megadottal azonos, szintén elõállíthatók a (XVI) általános képletû ciklohexán-1,3-dionokból, a (XVII) általános képletû enaminokból és (XVIII a b) általános képletû benzaldehidekbõl kiindulva egy jól do- 1
kumentált háromkomponensû Hantzsch-típusú ciklokondenzációs reakcióval. A Hantzsch-típusú ciklokondenzációs reakciókra vonatkozó rokon eljárások a szakirodalomban ismertek [Bioorg. Med. Chem. Lett. 12, 1481 1484 (02), J. Chem Soc., Perkin Trans. 1, 1141 116 (02), Synlett 89 92 (02), Drug Dev. Res. 1, 22 232 (00), Drug Dev. Res. 1, 233 243 (00), J. Med. Chem. 42, 1422 1427 (1999), ibid. 266 271, ibid. 41, 2643 2 (1998), WO 98966, Arzneim.¹Forsch./Drug Res. 4, 4 6 (199), J. Med. Chem. 34, 2248 22, ibid. 17, 96 6 (1974), Indian J. Chem., Sect B, 26 31 (1994), Chem Rev. 72, 1 42 (1972). A fent említett reakciót jellemzõen emelt hõmérsékleten végezzük egy megfelelõ oldószerben, mint az ecetsav, az (izo)propanol, az etanol, a metanol vagy ezek keveréke. XIX XX II: A=(helyettesített) fenil vagy (helyettesített heteroaril) XVI XVII III a: X=O III b: X=NH A (II) és (III a b) általános képletû vegyületek az elõzõekben említett Hantzsch-típusú ciklokondenzációval is elõállíthatók rendre a (XIX) vagy (XX) általános képletû helyettesített benzaldehidek alkalmazásával. A (III c d) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R 2 jelentése Br, fenolok vagy anilinek ortobrómozásával is elõállíthatók, ami a szakirodalomban járatos személy számára jól ismert. Tehát a (III e f) képletû vegyületekbõl brómmal (III c d) képletû vegyületek képzõdnek egy megfelelõ oldószerben végzett kezeléssel, mint az ecetsav, az etanol vagy a diklór-metán vagy ezek keveréke, adott esetben nátrium-acetát jelenlétében. Egyik változat szerint a konverzió megvalósítására N¹bróm-szukcinimid alkalmazható N,N-dimetil-formamidban vagy acetonitrilben [lásd például J. Chem. Soc. Perkin Trans. 26, 1113 1118 (00), J. Org. Chem. 44, 4733 473 (1979)]. XXI a: X=O XXI b: X=NH III e: X=O III f: X=NH III c: X=O III d: X=NH A (III e f) általános képletû vegyületek elõállíthatók a fent említett Hantzsch-reakcióval (XXI a b) általános képletû benzaldehidek alkalmazásával. A (IV) (XV) általános képletû vegyületek a kereskedelemben beszerezhetõk, a szakirodalomban dokumentáltak vagy a szakterületen járatos személy számára könnyen elõállíthatók. A (XVI) általános képletû helyettesített ciklohexán- 1,3-dionok a kereskedelemben beszerezhetõk vagy a szakirodalomban ismert eljárásokkal elõállíthatók. [Vonatkozó példákat lásd J. Med. Chem. 43, 4678 4693 (00), Tetrahedron 6, 473 478 (00), J. Med. Chem. 3, 3429 3447 (1992), ibid. 24, 26 34 0 (1981), Org. Synt. Coll. Vol. V 0 (1973), Chem. Ber. 88, 316 327 (19), Justus Liebig Ann. Chem. 70 1 31 (190)]. XVII a XVII b A (XVII a) képletû vegyületek a kereskedelemben beszerezhetõk és a (XVII b) képletû vegyület a szak- 16
irodalomban ismert eljárásokkal elõállítható [lásd például Drug Dev. Res. 1, 22 232 (00)]. A (XVIII a) általános képletû benzaldehidek, amelyek képletben R 2,R 3,R 4 és Y jelentése az elõzõekben megadottal azonos és X=O, könnyen elõállíthatók a (XX a) általános képletû benzaldehidekbõl a (III a) (I j) képletû vegyületek átalakításánál ismertetettekkel azonos eljárások alkalmazásával. Hasonló módon a (XVIII b) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (XX b) képletû vegyületekbõl a (III b) (I k) képletû vegyületek átalakításánál ismertetettel azonos eljárások alkalmazásával. XX a: X=O XX b: X=N R22 XX c: X=NH, R2=Br XVIII a: X=O XVIII b: X=N R22 XIX a: X=O, A=hely. fenil vagy hely. heteroaril XIX b: X=N R22, A=hely. fenil vagy hely. heteroaril A (XX a) és (XX b) általános képletû benzaldehidek a kereskedelemben beszerezhetõk és a szakirodalomban ismert eljárásokkal elõállíthatók [J. Chem. Soc., Perkin Trans. 2, 1119 1124 (00), J. Chem. Soc., Chem. Commun. 4, 419 4 (1993), Synth. Commun., 269 2666 (1990), Chem. Pharm. Bull. 34, 121 129 (1986), Indian J. Chem. Sect. B, 13 (1981), Monatsh. Chem. 6, 1191 11 (197), DE 70162, J. Org. Chem. 23, 1 (198), Tetrahedron Lett. 2, 2901 2904 (1984), J. Org. Chem. 2, 3 (19), J. Chem. Soc., Perkin Trans. 2, 223 2242 (1992)]. Ezen túlmenõen a (XX c) általános képletû benzaldehidek, amelyek képletében R 2 jelentése bromid és X jelentése N H, a (XXI) általános képletû vegyületek brómozásával állíthatók elõ a (III f) (III d) általános képletû vegyületek átalakításánál ismertetettel azonos eljárások alkalmazásával. XXII XXI XX c A (XXI) általános képletû vegyületek könnyen elõállíthatók a (XXII) általános képletû vegyületekbõl a (II b) általános képletû vegyületnek a (II a) általános képletû vegyületbõl történõ elõállításánál ismertetettel azonos redukciós eljárás alkalmazásával. A (XXII) általános képletû vegyületek a kereskedelemben beszerezhetõk, a szakirodalomban ismertek vagy a szakterületen járatos személy számára könnyen elõállíthatók. Hasonló módon a (XIX a b) általános képletû származékok elõállíthatók a (XX a b) képletû vegyületek- 17
bõl a (X) vegyület (XV) vegyületté történõ átalakításának reakciójával, amelyet az elõzõekben a (XVIII a b) képletû származékok elõállításánál ismertettünk. A jelen találmány szerinti vegyületek legalább két királis szénatomot tartalmaznak és így elõállíthatók tiszta enantiomerek vagy enantiomerek keveréke vagy diasztereomerek keveréke formájában. A tiszta enantiomerek elõállítási eljárásai a szakirodalomban jól ismertek, ilyen eljárások például az optikailag aktív savakkal és a racém keverékkel elõállított sók kristályosítása vagy a királis oszlopok alkalmazásával végzett kromatográfiás eljárás. A diasztereomerek elválasztására normál fázisú vagy reverz fázisú oszlopok használhatók. XXV a XXIV a XXIII a A fentieken túlmenõen a (XXIII) általános képletû enantiomertiszta hexahidrokinolinszármazékok enantiomertiszta formában elõállíthatók az enantiomertiszta (XXIV) általános képletû amidoknak trifluor-ecetsavval és egy megfelelõ bázissal, mint a trietil-amin vagy piridin, végzett dehidratálásával megfelelõ oldószerben, mint a diklór-metán, az 1,4-dioxán vagy tetrahidrofurán, 0 C¹on vagy szobahõmérsékleten. Az amidok nitrilekké történõ dehidratálására vonatkozó rokon eljárások a szakirodalomban megtalálhatók [lásd például Org. Prep. Proced. Int. 26, 429 438 (1994), Acta Chem. Scand. 3, 714 7 (1999), J. Org. Chem 7, 2700 270 (1992)]. A (XXIII) általános képletû vegyületek ezután ha szükséges a fent vázolt szintézissekkel átalakíthatók (I) általános képletû vegyületekké. A (XXIV) általános képletû amidok a (XXV) általános képletû amidok királis benzilcsoportjának hasításával 2 3 állíthatók elõ [feltüntetve a (XXV a) képletnél]. Ez a reakció végezhetõ egy savval, például trifluorecetsavval diklór-metánban keverve. A (XXV) általános képletû vegyületeket Hantzsch-típusú ciklokondenzációval állítjuk elõ a fentebb ismertetett módon, egy (XVI) képletû vegyületbõl, egy (XXVI) képletû enaminból és egy megfelelõen helyettesített benzaldehidbõl kiindulva. Ezzel a reakcióval a (XXV a d) általános képletû vegyületek négy sztereoizomerének keverékét kapjuk, amelyek kromatográfiás eljárásokkal, például gyors oszlopkromatográfiával szilikagél alkalmazásával és/vagy HPLC eljárással elválaszthatók. A (XXVI) képletû enamin a szakterületen járatos személy számára ismert eljárásokkal két lépésben állítható elõ a kereskedelemben beszerezhetõ (S)-1- (4¹metoxi-fenil)-etil-amin és diketén vagy 2,2,6-trimetil- 1,3-dioxin-4¹on alkalmazásával. XXV a XXV c XXVI XXV b XXV d A találmány szerinti vegyületek elõállíthatók hidrátok vagy szolvátok formájában. A szakterületen járatos személy számára ismert, hogy a töltéssel rendelkezõ vegyületek vízzel liofilizálva hidratált anyagokat képeznek vagy egy megfelelõen szerves oldószer oldatában koncentrálva szolvatált anyagokat képeznek. A jelen találmány szerinti vegyületek magukban foglalják a felsorolt vegyületek hidrátjait vagy szolvátjait. 18
Azt találtuk, hogy a találmány szerinti 4¹fenil--oxo- 1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékok FSH-receptor agonisták. A gonadotropinok receptorkötõ tulajdonságának meghatározására alkalmas eljárások, akárcsak biológiai aktivitásuk meghatározására alkalmas in vitro és in vivo vizsgálatok jól ismertek. Általában a vizsgálandó vegyületet expresszált receptorral érintkeztetjük és megmérjük a kötõdést vagy a stimulációt vagy a funcionális válasz gátlását. Egy funkcionális válasz méréséhez egy izolált DNS¹t kódoló FSH-receptor gént, elõnyösen humán receptort, megfelelõ gazdasejtekben expresszáljuk. Ez a sejt lehet kínai aranyhörcsög-petesejt, de egyéb sejtek is megfelelõek. Elõnyösek az emlõseredetû sejtek [Jia és munkatársai, Mol. Endocrin., : 79 776 (1991)]. A rekombináns FSH expresszáló sejtvonalak elõállítására alkalmas eljárások a szakirodalomban jól imertek [Sambrook és munkatársai, Molecular Cloning: a Laboratory Manual, Cold Spring Harbor Laboratory Press, Cold Spring Harbor, latest edition]. A receptor expresszióját a kívánt proteint kódoló DNS expressziójával érjük el. A helyhez irányított mutagenezis eljárások a további szekvenciák ligálása, a PCR és a megfelelõ expressziós rendszerek létrehozása mára már a szakirodalomban mind jól ismert eljárások. A kívánt proteint kódoló DNS egy része vagy egésze szintetikusan létrehozható szokásos szilárd fázisú eljárásokkal, a ligálás megkönnyítésére elõnyösen restrikciós helyek bevitelével. A bevitt kódolószekvencia transzkripciójához és transzlációjához szükséges kontrollelemek biztosíthatók a DNS¹t kódoló szekvenciákhoz. Jól ismert, hogy mára már olyan expressziós rendszerek kaphatók, amelyek a gazdák széles körével kompatibilisek, beleértve a prokariotikus gazdákat, mint a baktérimok és az eukariotikus gazdákat, mint az élesztõ, a növényi sejtek, a rovarsejtek, az emlõssejtek, a madarak sejtjei és hasonlók. A receptort expresszáló sejteket ezután vizsgálati vegyületekkel érintkeztetjük és megfigyeljük a kötõdést vagy a stimulációt vagy a funkcionális válasz gátlását. Egyik változat szerint az expresszált receptort tartalmazó izolált sejtmembránokat a vizsgálati vegyület kötõdésének mérésére használhatjuk. A kötõdés mérésére radioaktív vagy fluoreszcens vegyületek használhatók. Referenciavegyületként humán rekombináns FSH használható. Egyik változat szerint kompetíciós kötõdési vizsgálatok is végezhetõk. Egy másik vizsgálat FSH-receptor agonista vegyületek pásztázását foglalja magában, amellyel meghatározható a receptor közvetítette camp akkumulálódásának stimulációja. Tehát ez az eljárás a gazdasejt sejtfelületén lévõ receptor expresszióját és a vizsgálati vegyület sejttel való érintkeztetését foglalja magában. Ezután megmérjük a camp mennyiségét. A receptorhoz való kötõdéskor a vizsgálati vegyület stimuláló hatásának következtében a camp szintje nõ. Az érintkeztetett sejtekben lévõ camp szintek közvetlen mérésén túlmenõen olyan sejtvonalak használhatók, amelyek a receptort kódoló DNS-sel való transzfekción túlmenõen 1 2 3 4 0 egy olyan második DNS¹t kódoló riporter génnel is transzfektáltak, amelynek expressziója a camp szintjére válaszol. Ezek a riporter gének lehetnek camp-vel indukálhatók vagy létrehozhatók oly módon, hogy azok új camp¹re válaszoló elemekhez kapcsolódjanak. Általában a riporter gén expressziója bármilyen, a camp szintjének változására reagáló válaszelemmel szabályozható. Megfelelõ riporter gének például az LacZ, az alkáli-foszfatáz, a szentjánosbogár-luciferáz, a zöld fluoreszcens protein. Az ilyen transzaktiválási vizsgálatok elve a szakirodalomban jól ismertek [Ch. Stratowa, A. Himmler, és A. P. Czernilofsky, Curr. Opin. Biotechnol. 6: 74 (199)]. A jelen találmány kiterjed az (I) általános képletû 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékokat vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikat, gyógyszerészetileg elfogadható adalék anyagokkal és adott esetben egyéb terápiás szerekkel összekeverve tartalmazó gyógyászati készítményekre. Az adalék anyagoknak elfogadhatónak kell lenniük olyan értelemben, hogy kompatibilisnek kell lenniük a készítmény többi alkotórészével és nem szabad ártalmasnak lenniük a recipiensre nézve. A készítmények beadhatók például orálisan, szublingválisan, szubkután, intravénásan, intramuszkulárisan, nazálisan, lokálisan vagy rektálisan és hasonló módon, és mindegyik beadásra alkalmas egységdózisformában van. Orális beadás esetén a hatóanyag külön-külön egységek formájában állítható elõ, ilyenek a tabletták, a kapszulák, a porok, a granulátumok, az oldatok, a szuszpenziók és hasonlók. Parenterális beadás esetén a találmány szerinti gyógyászati készítmény egységdózist vagy több dózist tartalmazó tartályok formájában állítható elõ, ilyenek az elõre meghatározott mennyiséget tartalmazó injekciós folyadékok például lezárt ampullákban és fiolákban, és fagyasztva szárított (liofilizált) állapotban is tárolhatók, amelyhez csak steril folyékony hordozót, például vizet kell hozzáadni felhasználás elõtt. A szakirodalomban ismert gyógyszerészetileg elfogadható adalék anyagokkal [Gennaro, A. R. és munkatársai,, Remington: The Science és Practice of Pharmacy ( th Edition., Lippincott Williams & Wilkins, 00, lásd különösen. részt: Pharmaceutical Manufacturing] összekeverve a hatóanyag szilárd dózisformákká, például pirulákká, tablettákká préselhetõ vagy kapszulákká vagy kúpokká alakítható. A hatóanyag gyógyszerészetileg elfogadható folyadékokkal folyadékkészítményekké alakítható, ilyen az injekciós készítmény, az oldat, a szuszpenzió, az emulzió vagy a spray, például az orrspray. A szilárd dózisegységek elõállításához szokásos adalék anyagok jönnek számításba, mint a töltõanyagok, a színezõanyagok, a polimer kötõanyagok és hasonlók. Általában bármilyen gyógyszerészetileg elfogadható adalék anyag használható, amely nem lép kölcsönhatásba a hatóanyag funkciós csoportjaival. Megfelelõ hordozók, amelyekkel a találmány szerinti hatóanyag szilárd készítmények formájában beadható, például a 19
laktóz, a keményítõ, a cellulózszármazékok és hasonlók, vagy ezek keverékei, amelyeket megfelelõ mennyiségben használunk. Parenterális beadásra vizes szuszpenziók, izotóniás sóoldatok és steril injektálható oldatok hasznáhatók, amelyek gyógyszerészetileg elfogadható diszpergálószereket és/vagy nedvesítõszereket tartalmaznak, mint a propilénglikol vagy a butilénglikol. A találmány magában foglal olyan itt ismertetett gyógyászati készítményeket is, amelyek az említett készítmény számára megfelelõ csomagolóanyaggal van kombinálva, az említett csomagolóanyag utasításokat tartalmaz a fentebb ismertetett alkalmazású készítmény alkalmazására vonatkozóan. A hatóanyag vagy az azt tartalmazó gyógyászati készítmény beadásának pontos dózisa és adagolása az adott vegyülettõl, a beadás útjától és azon egyén életkorától és állapotától függõen változhat, akinek a gyógyszert szánjuk. A parenterális beadásnál általában kisebb dózisokra van szükség, mint az abszorpciótól jobban függõ egyéb beadási eljárásoknál. Azonban az emberek számára megfelelõ dózis testtömeg-kg-okra számítva 0,0 2 mg lehet. A kívánt dózis megjeleníthetõ egy dózisban vagy több aldózisban, amelyet a nap folyamán megfelelõ intervallumokban adunk be, vagy nõi recipiensek esetében olyan dózisokban, amelyeket megfelelõ napi intervallumokban adagolunk a menstruációs ciklus folyamán. A dózis, valamint az adagolási elõírás különbözhet a nõi és a férfi recipienseknél. Tehát a találmány szerinti vegyületek a gyógyászatban alkalmazhatók. A találmány egy további megvalósításai módja az (I) általános képletû 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékoknak FSH-receptor közvetítette útvonalakra válaszoló rendellenességek kezelésére, elõnyösen fogamzási rendellenességek kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására történõ alkalmazására vonatkozik. Tehát az ilyen kezelésre szoruló betegeknek a találmány szerinti vegyületek szükséges mennyisége adható be. A találmány egy másik megvalósításai módja az (I) általános képletû 4¹fenil--oxo-1,4,,6,7,8-hexahidrokinolin-származékoknak meddõség kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására történõ alkalmazására vonatkozik. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük. Általános magyarázatok: A példákban a következõ rövidítéseket használjuk: DMA=N,N-dimetil-anilin, DIPEA=N,N-diizopropil-etil-amin, TFA=trifluor-ecetsav, HATU=O-(7¹aza-benzo-triazol-1¹il)¹N,N,N,N -tetrametil-urónium-hexafluor-foszfát, Fmoc=9-fluorenil-metoxi-karbonil, Fmoc-Cl=9-fluorenil-metoxi-karbonil-klorid, Alloc=allil-oxi-karbonil, DMF=N,N-dimetil-formamid, THF=tetrahidrofurán. Ahol nincs másképp feltüntetve, az alábbi példák összes végtermékét víz/1,4-dioxán keverékekbõl, 1 2 3 4 0 víz/terc-butanol vagy víz/acetonitril keverékekbõl liofilizáljuk. Ha a vegyületet TFA-sóként állítjuk elõ, a savat megfelelõ mennyiségben adjuk liofilizálás elõtt az oldószerkeverékhez. A példákban leírt végtermékek nevét a Beilstein Autonom program (verzió: 2.02.4) alkalmazásával generáltuk. A következõ analitikai HPLC eljárásokat használtuk a retenciós idõk meghatározására: 1. eljárás: oszlop: m Luna C¹18(2) 4,6 mm; áramlás: 1 ml/perc; detektálás: 2 nm; oszlop hõmérséklet: C; A oldószer: CH 3 CN/H 2 O=1/9 (térfogatarány); B oldószer: CH 3 CN; C oldószer: 0,1 mol/l vizes trifluor-ecetsav-oldat; gradiens: A/B/C oldószer=6// /8/ (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=/8/ (térfogatarány) további,00 percig. 2. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=7// 1/80/ (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=1/80/ (térfogatarány) további,00 percig. 3. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=3// /8/ (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=/8/ (térfogatarány) további,00 percig. 4. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=9/0/ 1/80/ (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=1/80/ (térfogatarány) további,00 percig.. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=7/2/0 0/0/0 (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=0/0/0 (térfogatarány) további,00 percig. 6. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=//0 0/0/0 (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=0/0/0 (térfogatarány) további,00 percig. 7. eljárás: Azonos az 1. eljárással, azzal az eltéréssel, hogy gradiensként a következõt használjuk: gradiens: A/B/C oldószer=70//3 //3 (térfogatarány),00 percig, majd állandó A/B/C=0/0/3 (térfogatarány) további,00 percig. 8. eljárás: Oszlop: 3 m Luna C¹18(2) 0 2 mm (Fenomenex); áramlás: 0,2 ml/perc; detektálás: 2 nm; oszlop hõmérséklet: C; A oldószer: CH 3 CN/H 2 O=1/9 (térfogatarány); B oldószer: CH 3 CN; gradiens: A/B oldószer=6/3 /90 (térfogatarány),00 percig, 2 perc alatt A/B=0/0 (térfogatarány) elérése, majd állandó A/B=0/0 (térfogatarány) további 8,00 percig, majd 1,00 perc alatt A/B=6/3 (térfogatarány) elérése, végül állandó A/B=6/3 (térfogatarány) további 1,00 percig. 9. eljárás: Oszlop: Chiralpak AD¹H 2 0,46 cm; detektálás: kiralitás (+/ ) és 2 nm; körülmények: izokratikus heptán/izopropil-alkohol 80/ (térfogatarány).