Bevezetés Az EU délkeleti bővítésének hatása a magyar mezőgazdaságra Dr. Nagy Frigyes Az EU társadalmi-gazdasági fejlődését a bővülés és a mélyülés jellemzi. Ennek mértéke folyamatos viták tárgya. Jelentős szempont, hogy a tagországok stabil gazdasággal rendelkezzenek. Ezt makroökonómiai mutatókkal (konvergencia kritériumok) írják elő. Természetesen ezeket csatlakozó országoktól is megkövetelik, sőt a belépés feltételéül szabják. Különösen vonatkozik ez a Monetáris Uniós tagságra. Magyarország most fáradozik ezek elérésén. A bővítés azonban nem csupán a csatlakozni szándékozók óhaja, hanem egyre inkább a tagországok érdeke is. A globalizáció időszakában a bővítés történelmi szükségszerűség, mivel az EU versenyképessége a belső piac nagyságától jelentősen függ. Így tehát a korábbi elképzelésekkel szemben az EU 2004-ben hirtelen és meglepetésszerűen tíz új taggal bővült. Értelemszerű, hogy az egyes tagországok közötti különbségek nőttek. Minden jel arra mutat, hogy az Unió előtérbe helyezi a piacbővítést a konvergenciával szemben. Törökország esetében nyilván sokat nyom a latban, hogy a NATO második legnagyobb hadserege az övé, mely ebben a térségben jelentős biztonságpolitikai tényező. Ebben a szellemben folynak a csatlakozási tárgyalások délkelet-európai országokkal: Románia és Bulgária 2007 január 1-től taggá válik, Törökország és Horvátország a jelöltek között szerepel, él a társulási szerződés Albániával, de Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát sem lehet elfelejteni. A most függetlenné vált Montenegró költségvetési hiánya csupán 1,8 %, inflációs rátája 1,9 %, így nem csoda, hogy aspirál az Uniós tagságra. Szerbia költségvetése többletet mutat. A tárgyalások vele azért nem indultak meg, mert a háborús bűnösök kiadatásában nem működik együtt a Hágai Nemzetközi Bírósággal. A mezőgazdaság jelentősége az egyes országokban Magyarország számára ezek a leendő tagországok szabad piacot jelentenek, de idehaza mint versenytársakkal kell szembenézni. Vajon agrárfejlettségük veszélyezteti-e a magyar mezőgazdaság érdekeit? Mely ágazatokban vagyunk versenytársak, és hogyan kell alkalmazkodnunk az élesedő versenyhez? A kérdés megválaszolása azért nehéz, mert statisztikai adatok nagyon hézagosan állnak csak rendelkezésre. A szakmai irodalom jelenleg elsősorban politikai
2 kérdésekkel foglalkozik. Konkrét ágazati kérdésekről csak elvétve esik szó. Itt az ideje a szakmai kérdések előtérbe helyezésének. Bár időszerű szakirodalmi előzményeknek híján vagyunk, néhány makroökonómiai mutató segítségével mégis szerény lehetőség nyílik az adott országok gazdasági fejlettségének vizsgálatára, és némi következtetés levonására. Elsősorban Bulgária, Románia és Törökország az, amellyel az EU statisztikája is valamelyest foglalkozik. A Balkán összes területe 150 millió hektár, amelyen 140 millió ember él. Ha abból indulunk ki, hogy a várható csatlakozással a piacbővítés szempontjából milyen létszámú fogyasztóval lesz gazdagabb a belső piac, akkor nézzük meg a lakosság számát az egyes országokban. Az 2004-es bővítés 70 millió új fogyasztót hozott a konyhára. Bulgária, Románia és Törökország csatlakozása összesen további 100 millióval növelné ezt a számot. Ami az egy főre vetített GDP-t illeti láthatjuk, hogy szegényebb országokról van szó. Ha a 15-ök egy főre jutó GDP-jét 100 %-nak vesszük, akkor ehhez képest Bulgária 24 %, Románia 27 %, Törökország 23 % csupán. Ennek olyan következményei vannak, hogy csökken az egy főre jutó GDP átlaga EU szinten, csökken annak 75 %-a is, így számos régió nem juthat vidékfejlesztési támogatáshoz, mert ez a mutatója 75 % fölé kerül. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya Bulgáriában 26 %, Romániában 32 %, Törökországban 33 %, Albániában 59 %. Ez az adat az EU-ban és Magyarországon is 5 % körül mozog. Az EU eddig is a legnagyobb fogyasztó potenciál volt, a jövőben új távlatok nyílnak meg a további bővítéssel. Az EU eljövendő fél milliárdos fogyasztói számára már lehet termelni, és a nagy szériájú termékeknél olyan árakat alakítani, melyek versenyképesek lehetnek akkor is, ha az alacsonyabb világpiaci árakhoz közelítenek, és nem igényelnek exporttámogatást. Ez egyébként létérdeke az EU mezőgazdaságának, és egybeesik a világkereskedelem játékszabályaival. A mezőgazdaság jelentőségét vizsgálva azt látjuk, hogy ez az ágazat fontos szerepet játszik Dél-kelet Európában: aránya a GDP-ből meghaladja a 10 %-ot. Bulgáriában 16 %, Romániában és Törökországban 11 %, Albániában meghaladja a 25 %-ot. Ez a szám az EU-ban néhány %-ot tesz ki, de ez koránt sem jelentheti az agrárvilág aláértékelését. A birtokszerkezet kérdései A birtokstruktúra és a versenyképesség összefügg egymással, annak vizsgálata tehát nem mellőzhető. Sajnos az egyes országok teljesen eltérő módon végzik el a csoportosítást, emellett rendkívül hiányos az adatszolgáltatás. Az alábbi adatokat az Internetről kellett kigyűjtögetni. Pontosságuk nem bizonyítható, így eléggé elnagyolt kép készíthető belőlük. Némi támpontot mégis adnak a
3 tájékozódáshoz. Sajnos Horvátországról, illetve a többi balkáni aspiránsról jelenleg nem található érdemleges adat az EU honlapján sem. Mindegyik országra jellemző az elaprózott birtokstruktúra. Míg az EU 15-ben 20 ha az átlagos birtokméret, Magyarországon 7,5 ha, Törökországban 15 ha, de általában a területek kétharmadát nagyon kis területű gazdaságok birtokolják. Az átlagos birtokméret a nem említett országokban 4 ha alatt van, Horvátországban, Szlovéniában 1 ha alatt. Mivel a bérleti viszonyokra nem sikerült információt szerezni, a földbirtok koncentrációból sajnos nem tudunk következtetni a földhasználat koncentrációjára, holott versenyképesség szempontjából ez a lényegesebb adat. Bulgáriában mintegy 760 ezer gazdaság található. Ebből 1 % gazdasági társaság, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok utódai, akik a terület 80 %-át művelik, és átlagosan 536 hektáron gazdálkodnak. Látható, hogy igen magas földbirtok koncentrációval van dolgunk, amely potenciálisan komoly versenytárs lehet, különösen akkor, ha az EU forrásokat ésszerűen kihasználva a korszerű technikákat képesek lesznek bevezetni. 700 ezer gazdaság, - a gazdaságok 94 %-a - kisebb egy hektárnál, a terület 14 %-át használja. Ezek elsősorban önellátásra termelnek, de nem feledhető el, hogy sokan közülük zöldség és gyümölcs előállítását végzik, és kisebb területen is lehetnek jelentős árutermelők. A fennmaradó 6 % területet 6,2 ha átlagterületű magángazdaságok művelik ezek között is szép számmal vannak zöldség, gyümölcs és szőlőtermelő gazdaságok. Románia a rendszerváltás utáni restituciós folyamatban visszaállította a második világháborút követő állapotot. Mivel a földosztásban egy család maximum 5 ha földet kaphatott, ugyanekkorát kaphatott vissza a rendszerváltás után. Ez rányomja bélyegét a jelenlegi birtokstruktúrára. Összesen 3,9 millió gazdaság létezik. Ebből 1,2 millió 3 ha fölötti gazdaság kezén van a föld 74 %-a. 3 ha alatti gazdaság 2,7 millió található, a terület 26 %-ával. Ezen belül 1,6 millió gazdaság 1 ha alatti, utóbbi a terület 6 5-át %-át mondhatja magáénak. Az árutermelésre is képes 3 ha fölötti gazdaságok 30 %-ban vannak tehát jelen. A birtokkoncentráció nagy ütemben zajlik. Ebben szerepet játszanak a gazdasági társaságok, amelyek még akkor is vásárolhatnak földet, ha 100 %-ban külföldiek tulajdonában vannak. Ne felejtsük el, hogy Románia területének 60 %-a alkalmas mezőgazdasági művelése, dunai és tengeri kikötői vannak, melyek komparativ előnyt jelentenek. Törökországban 3 millió gazdaság található. Ezen belül 180 ezer 20 ha fölötti, a terület 6 %-ával. A 20 ha alatti 2.820 ezer gazdaság használja a terület 96 %-át, ezen belül az 5 ha alatti mintegy 1.590 ezer gazdaság a terület 6 %-a fölött
4 rendelkezik. A hatalmas területen dinamikusan nő a termelés, így számos területen komoly versenytárssal van dolgunk. Az önellátás foka A tagországok feleslegeiket igyekeznek az egységes belső piacon értékesíteni. Nem érdektelen tehát utánanézni, hogy Magyarország, mint nettó exportőr szemben találhatja-e magát az új tagok termékeivel? Meg kell jegyezni, hogy az egyes ágazatok termelésnövekedése ezekben az országokban esetenként dinamikus növekedést mutat, miközben az alábbi adatok statikus helyzetet tükröznek. Így kellő fenntartásokkal kezelendők. Bulgáriában a növényi termékekből jelentős a többlettermelés. Az önellátás foka búzából 159 %, kukoricából 154 %, napraforgóból 224 %, olajos magvakból 221 %. Szója az egyetlen, ahol csak szükségletük 60 %-át termelik meg. Az állattenyésztés termékei esetében sertés és juhhúsból 101, illetve 110 % az önellátás foka, marha illetve baromfihúsból csupán 77, illetve 91 %. Évente 20 ezer tonna juhhúst exportálnak. A tejtermelés laktációnként 3200 kg. Nem szólnak a számok a zöldség-gyümölcs feleslegekről, de köztudott, hogy Bulgária ezen a területen jelentős exportra képes. Románia esetében az önellátás foka búzából 124 %, kukoricából 130 %, napraforgóból 100 %. Olajosokból és szójából 98 illetve 86 % az adat. Marhahúsból 95 %, sertéshúsból 99 %, juhhúsból 100 %, sertésből 99 % az önellátási szint. Ez esetben a tejről is találunk adatot, mely szerint az ellátottság 100 %. Jelenlegi tejtermelésének csupán 60 %-ára kapott kvótát, valószinűleg az extra minőség alacsony hányada miatt. Mivel az abraktakarmányok Romániában olcsón termelhetők, a sertés és baromfihús termelés erős versenyt jelenthet Magyarország számára. Törökország esetében önellátási mutatókkal nem találkoztunk. Néhány adat bizonyos következtetésre mégis lehetőséget ad. Például 10 millió hektáron termelnek búzát, ami 2t/ha átlagtermés mellett is 20 millió tonnát jelent. Ez még akkor is jelenthet feleslegeket, ha 70 millió ember ellátásáról kell gondoskodni. A területalapú támogatások itt is 25 %-ról indulnak, de a referencia hozamok rendkívül alacsonyak. A holland 6,7 t, az osztrák 5,0 t, a magyar 4,43 t-val szemben Bulgáriában és Romániában egyaránt 2,7 t. Ez azt jelenti, hogy ha a teljes támogatásból indulunk ki, akkor Románia 170 Euro/ha-ra lesz jogosult, szemben a magyar 300 Euró/ ha-ral.
5 Külkereskedelem Bulgáriáról köztudott, hogy Magyarországhoz hasonlóan nettó exportőr. Összes kivitelének 10 %-a, behozatalának 6 %-a mezőgazdasági és élelmiszeripari termék. Évi 2 millió t a nettó gabona exportjuk. Románia mezőgazdasági külkereskedelme deficites. Exportja 0,337 MD, importja 1,010 MD Euro. A külkereskedelmi mérleg hiányát az agrárszektor 0,337 MD Euróval növeli. Évente 2-3 millió t búza importjára szorulnak. Nyilván arra fognak törekedni, hogy növeljék termelésüket és exportjukat. Törökország szintén nettó exportőr ország. Mezőgazdasági külkereskedelmi mérlege 1,3 MD Euro pozitiv egyenleget mutat. Exportja 4,2 MD, importja 2,9 MD Euro. Évente 4 millió t kukoricát és 1.2 millió t napraforgót importálnak. Zöldségek területén aktívumuk 400 millió dollár, gyümölcsexportja 1,5 millió dollár. Dinamikus exportnövekedés figyelhető meg a zöldség, gyümölcs, dohány, és magvak területén. Bulgária és Románia számára a csatlakozás piaci szempontból előrehaladottnak tekinthető, hisz társulási szerződéseik révén jelentős mozgásterük van az EU tagországok felé vámmentesen, illetve alacsony vámmal szállítani. Magyarország exportjának 20 %-a a Balkánra irányul, importunk 6 %-8 %-a innen érkezik. Elsősorban Horvátország, Románia és Bosznia-Hercegovina vásárol tőlünk főként gabonát, húsféléket és napraforgómagot, míg importunkban Románia, Horvátország, Szerbia figyelemre méltó gyümölcsfélék és édesipari termékek területén. Kiemelendő, hogy Bulgáriába és Romániába jelentős a külföldi tőkebeáramlása, multinacionális cégek szinte kivétel nélkül megtalálhatók. Néhány megállapítás A termelés és fogyasztás mind Bulgáriában, mind Romániában jelentősen visszaesett a rendszerváltás után, hasonlóan valamennyi volt szocialista országhoz. A fogyasztás alacsony színvonala valamennyi balkáni aspiráns esetében megfigyelhető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy középtávon jelentős növekedés nem várható ezen a területen. Törökországban is alacsony az egy főre jutó fogyasztás, és a vásárlóerő sem erős. Nem lesz tehát könnyű piaci pozíciókat szerezni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az EU többi országai is érvényesíteni akarják piacszerző offenzívájukat, mely nélkül nem jönnek be a bővítéssel kapcsolatos számításaik.
6 A Balkánon 81 millió ha művelhető terület található az EU 25-ök 140 millió hektárjával szemben, mely óriási agrárpotenciál. A földkárpótlás Bulgáriában és Romániában is reprivatizációs alapon történt, így konzerválódtak a világháború utáni földosztás birtokviszonyai, melyre az elaprózottság, a dekoncentráció jellemző. Túltengnek a törpebirtokok, az önellátásra berendezkedett gazdaságok, amelyek az árutermelésben nem vesznek részt, nem szereplői a piacnak. A piaci verseny hátterében a koncentráció versenye található, mint az érvényesülés mozgatórugója. Nálunk a földhasználat koncentrációja gyorsuló tendenciát mutat, amely versenyelőnyt jelent számunkra a nagyobb tömegű, homogén és alacsonyabb árú termékek kibocsátásában. Sajnálatos módon a bérleti viszonyokról nem találtunk adatokat, pedig ez képet adna a földhasználat koncentrációjáról. A vizsgált országok mezőgazdaságára a tőkehiány jellemző. Nem mindegy, hogy az EU tagsággal járó forrásokat ki hogyan tudja kihasználni. Ez is beleszól a versenyképesség alakulásába. Ugyanakkor komparativ előnyökkel rendelkeznek folyami és tengeri kikötőik révén. Átmeneti előnyt jelent az olcsóbb munkaerő is, különösen a zöldség és gyümölcstermesztésben. Ezekben az országokban az agrárpolitika kezdetleges, a támogatási formák elsősorban ártámogatásokban és exporttámogatásokban jelentkeznek. Az információs rendszerek rendkívül hiányosak, megbízhatatlanok. A legfrissebb adatok 2002-2003-ból találhatók. Ezek gátolják az adott kormányok tisztánlátását és mozgási lehetőségét. A területalapú támogatásoknál ezek az országok is 25 %-nál indulnak, így 2006-ra érhetik el az EU akkori 100 %-os szintjét. Ugyancsak sok kívánni valót hagynak maguk után az állattenyésztés naturális mutatói, a növényegészségügy, állategészségügy és állatvédelem-állatjóllét szakterülete. Ez miatt exportpiaci lehetőségeik kihasználása korlátozott lehet, nekünk viszont nyomulási felületet biztosít. Gondot okoz az uniós határállomások kiépítése is. Felhasznált szakirodalom: Avar László: Oldalpillantás a Balkánra Magyar Mezőgazdaság, 2006. május 10. Glatz Ferenc: A Balkán-kutatás reneszánsza, 2005. Ezredforduló 2006/1
7 Juhász Imre: Törökország az EU-ba készül Magyar Mezőgazdaság 2006 aug. 23. Kádár Béla: Az EU külgazdasága. Délkelet_Európa és Magyarország Ezredforduló 2006/1 Nagy Frigyes: Az EU dél-keleti kiterjesztése és a mezőgazdaság Az MTA Balkán-konferencia. Előadás, 2006 április 25. Somogyi Ferenc : Az EU keleti kiterjesztése és Magyarország Ezredforduló 2006/1 Különféle EU honlapok Szerző: Dr. habil. Nagy Frigyes PhD, c. egyetemi tanár Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Kar EU Oktatási Központ 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2. Tel.: 30 970 5570 e-mail: nagyfrigyes@netquick.hu