Kommunikáció I. Dr. Móré Mariann
Népszerűsítő összefoglalás Kommunikáció:= valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egymással valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését.
Az állati kommunikáció Jeleket bocsátanak ki, melyben azt fejezik ki, milyen élettani állapotban vannak. A jelekkel nem közölni akarnak valamit, mint az ember, hanem belső parancsoknak engedelmeskednek. Szagok (jók vagy sem?)
Az emberi kommunikáció Biológiai Társadalmi információátadás
Biológiai kommunikáció Ösztönös, tudattalan jelzések, olyanok, amelyek az ember öntudatlan érzelmi állapotát hivatottak kifejezni. Az izgalom a szégyen jelei az arcon, félelem, láz.
Társadalmi kommunikáció A társadalmi kommunikáció: - minden olyan viszonylatot magában foglal, amely az ember és a hozzá tartozó közösségek, szociális rendszerek között létezik. - felöleli két ember kapcsolatát, - a tömegkommunikációs eszközökön keresztül történő információátadást, - és a társadalmi intézmények között zajló információcserét.
Kommunikáció:= Közlések útján történő kölcsönhatás és kölcsönös cselekvés, amely az embernek a létre, az értékekre, a viszonyokra vonatkozó fogalmaival kapcsolatos.
A kommunikáció általános sémája: ADÓ KÓDOLÁS CSATORNA DEKÓDOLÁS VEVŐ
A közvetlen emberi kommunikáció modellje: Kommunikátor: az információ elindítója, akitől az üzenet származik, s aki a kódolást végzi Címzett: akinek az információt szánták, aki a közleményt észleli, s a kód ismeretében megfejti az üzenetet Üzenet: az a tartalom, amely még csak a fejünkben született meg, és amelyet egy kód, egy jelrendszer segítségével meg kell formálnunk, közleménnyé kell alakítanunk Kód: a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek
A közvetlen emberi kommunikáció modellje: Közlemény: a kódolt üzenet, a megformált információ (Fázom: mondhatom, vagy gesztusokkal közölhetem) Csatorna: az információ továbbításának eszköze, az a közeg, amelyen keresztül a közlemény eljut a feladótól a címzetthez. Zaj: a külső zavaró hatásokat zajnak nevezzük, elnyomhatja az információ adását és vételét Szituáció és kontextus: a szituáció függ a kommunikáló felek viszonyától, a kommunikáció helyétől, a két fél szerepétől, stb. A kontextus ennél tágabb társadalmi összefüggést jelöl, amelybe beszédhelyzet, a szituáció be van ágyazva.
A közvetlen kommunikáció csatornái: Verbális (nyelvi) Nonverbális Metakommunikáció
Verbális (nyelvi) kommunikáció A kommunikációs csatornák közül a legbonyolultabb kódja a verbális információcserének van. A nyelv hangzó formája a beszéd, írott formája a szöveg. A nyelv nem maga a valóság, csak annak jele, (a közlő és címzett sokszor ugyanazt a szót más jelentéssel, értelemmel, sőt érzelmi értékkel használja, látja el)
Nonverbális kommunikáció Ismétlés Ellentmondás Helyettesítés Kiegészítés Hangsúlyozás Viszonyítás és szabályozás
Metakommunikáció A kommunikáció e sajátos szintje elvont jelentéstartalmat közvetít, amely mintegy a nyilvánvaló, énből eredő verbális közlési szint mögött helyezkedik el.
A nyelv feladata biztosítsa a társadalmi tudat folyamatosságát segítségével képes az emberiség tudását átörökíteni szolgálja az emberek kommunikációját, társadalmi érintkezését (beszéd a nyelv eszközrendszere)
A nyelvek keletkezése A monogenezis (mono = 'egy'; genezis = 'eredet') elmélete szerint a nyelvek egyetlen ősnyelvből erednek. (Biblia, Bábel tornya) A poligenezis (poli='sok') elmélete ellentétesen képzeli el a nyelv keletkezését, miszerint az emberi hordák a Föld több pontján alakultak ki, így a nyelvük is többféle volt
Az írás keletkezése Rováspálcák Az emlékezet felfrissítését szolgálják. kölcsönadott értékeket, adósságokat tartották nyilván úgy, hogy az összeg nagysága a botra kerülő bevágások (rovások) módjából és számából derült ki.
Az írás keletkezése Hírnökbot titkos üzenetek küldése ausztráliai őslakosok
Az írás keletkezése A kipuk csomós fonalak statisztikák
Az írás keletkezése Tulajdonjegy (billog) Állattenyésztéssel foglalkozó népek A leggyakoribb jelek közé tartoztak a madárláb, kereszt, kör, csillag, sarló, kehely, szív.
Az írás keletkezése A Kr. e. IV. század végén Mezopotámiában
Az írás keletkezése Kr.e. IV. Egyiptom
A nyelvi kommunikáció funkciói: Kifejező (expresszív) funkció: az üzenet legfontosabb feladata, hogy kifejezze a kommunikátor érzelmeit, akaratát, indulatait Felszólító (konatív) funkció: az üzenet címzettje számára az a fontos, amit az üzenet sugall, azaz a cselekvésre, állásfoglalásra, érzelmi, gondolati megnyilvánulásra való felszólítás Tájékoztató (referenciális) funkció: a kommunikáció során a valóságra vonatkozó információkat, adatokat, észrevételeket közvetítünk társainknak Esztétikai funkció: a közlemény lehet megformált, igényes, többjelentésű, stb.
Elméleti megközelítés Információelméleti megközelítés: kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben vagy a jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki. (kommunikáció a gépekben és gépi rendszerekben továbbadott információ is)
A közvetlen emberi kommunikáció modern elmélete egy társadalmi szituációban történik, e szituációnak mindig van valamilyen értelme, minősítési lehetősége a kollektív tudatban a kommunikáció mindig társadalmilag adott viszonylatban történik
A kommunikáció tényezőinek taxonómikus modellbe sorolása A kommunikációs tartalom változói A kód A kommunikáció szituációja A kontextusban (szövegösszefüggésben) elfoglalt helytől való függés A kommunikáló személyiség A kommunikáció címzettje, befogadója
A társadalmi kommunikáció szociológiai megközelítése Normák A szerep A kultúra A státusz
A szerep Pervazív szerepek (nem, életkor) Családi (és rokonsági) szerepek Organizációs vagy foglalkozási szerepek Szituációs vagy "passzazsér" szerepek A privátszféra szerepei
A kommunikáció dinamikai törvényszerűségei A kommunikáció szükségszerű A reciproitás (kölcsönösség) elve A kommunikáció többcsatornás A kommunikáció vagy egyenrangú, vagy egyenlőtlen A kommunikáció szükséglet Hírközlő és befolyásoló tendencia
A kommunikáció általános sémája ADÓ KÓDOLÁS CSATORNA DEKÓDOLÁS VEVŐ Az újságírók vagy a műsorkészítők tartósan az adó szerepét veszik fel, és a lakosság, a közönség tartósan és lényegileg a vevő szerepébe kerül
Tömegkommunikáció és szociálpszichológia A tömegkommunikáció: egyének közvetítésével megvalósuló információmozgás társadalmi struktúrák között, melyben a közlemény adója, legyen az egyén vagy intézmény, tartósan a beszélő szerepét ölti magára időben és (vagy) térben távoli befogadók halmazához képest
Tömegkommunikáció és szociológia A tömegkommunikáció feltétele: az ipari forradalom a tömegtermelés urbanizáció A középkor tömegei csak korlátozottan voltak alkalmasak a tömegkommunikáció befogadói szerepére ( írástudatlanság).
Tömegkommunikáció és szociológia A tömegkommunikáció ipari jellegű információtermelési folyamat: A befogadói oldal: az ipari forradalom által létrehozott, bizonyos elemi vagy középszinten iskolázott tömegek foglalnak helyet. A gyártó oldal: az üzenetek szervezett, iparszerű előállítása a modern gazdaság piackutató és marketingmódszereivel megfigyelve és megteremtve a befogadói igényeket, melyeket a termék majd ki fog elégíteni.
A tömegkommunikáció szociológiai szemlélete tömegtársadalom, urbanizáció, iskolázottság, ipari folyamatként szervezett szerkesztőségi munka, ipari folyamatként szervezett gyártás technológia (nyomda, stúdió), piackutatás és marketing, szervezett terjesztés és szocializáció (rászoktatás a termékre), különféle finanszírozási konstrukciók együttélése (reklám, előfizetés stb.), a tömegkommunikáció a politikai, kulturális és gazdasági hatalmi struktúrák metszetében helyezkedik el; egyikben sem maradhat kívülálló.
LASSWELL (1948) Csupán öt kérdésre kell válaszolnunk ahhoz, hogy bármely kommunikációs aktust leírhassunk: Ki üzen? : az intézményesített információ kibocsátásában az alkotó elemzése Mit üzen?: a kibocsátott információk tartalomelemzése Milyen csatornák felhasználásával?: a tömegkommunikációs eszköz elemzése Kinek üzen?: az üzenettel megcélzott közönség elemzése Milyen hatással?: az üzenet közönségre gyakorolt hatásának elemzése
További kérdések (Gálik 2000) Miért üzen?: a tömegkommunikáció politikai elemzése Hogyan üzen?: a tömegkommunikációs eszköz működésének elemzése Ki szól vissza?: a visszacsatolás folyamatainak elemzése
A tömegkommunikáció funkciói tájékoztatás-tájékozódás (hírek, adatok képek, tények összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, terjesztése) vita-eszmecsere (közérdekű kérdésekben a megegyezéshez szükséges vélemények összegyűjtése és nyilvánosságra hozatala) szocializáció (részvétel a társadalmi normák, magatartásminták, értékek és ismeretek létrehozásában) kultúra-oktatás (kulturális és művészi ismeretek terjesztése) szervezés-mozgósítás (rendkívüli állapot esetén)
A tömegkommunikáció folyamata A tömegkommunikációs folyamatok: a mindennapi kommunikáció jellegzetességeit mutatják, a társadalom kommunikációs rendszerén belül a kifejezésben szereplő tömeg, mint a nemzetet alkotó emberek összessége jelenik meg,
A tömeg kifejezés kettős jelentése A kommunikációnak ez a formája nagyszámú emberhez, tömeghez juttat el üzeneteket A szétsugárzott üzenetek: a fogyasztási cikkekhez hasonlóan tömegcikk jellegűek. Tudatosan megépített, professzionális hálózatokon, és személyek közreműködésével jutnak el a címzettekhez az információk, Az információk a valóságot nemcsak tükrözik, hanem konstruálják is.
A tömegkommunikáció jellegzetességei Ugyanazon közleményekkel, üzenetekkel látja el a legkülönbözőbb embereket csoporttá alakítja őket, s mintegy termeli, előállítja a maga közönségét. A feladó: centrális helyzetben van a címzettekhez képest (valamilyen hatalmi helyzetet is élvez) A tömegesség: társadalmi feszültségszabályozó szerep
Tömegkommunikációs eszközök A tömegkommunikáció termékei, szolgáltatásai sajátos árucikként jelennek meg a kereskedelmi piacokon, melyeket a kereslet és a kínálat törvényei szabályoznak. Ezeket a termékeket a tömegkommunikáció közvetítő eszközök a média segítségével jutatja el a társadalom tagjaihoz.
Tömegkommunikációs eszköz Sajtó, rádió, televízió? Ipari televízió? Az üzenetet nyilvánosan közölje, olyan időben, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el, igen gyorsan és egyidejűleg.
A társadalom és a média közötti kapcsolat A média a társadalmi változások oka vagy okozója? Médiaközpontú szemlélet: a médiumok a társadalmi változások elsődleges mozgatói Társadalomközpontú szemlélet: a médiumokat a társadalmi változások alakítják.
Van-e és mekkora hatása a médiának? Orson Welles rádiójátéka 1938. október 30. a dátum jelentősége a marslakók leszálltak New Jersey-ben az emberek az utcákra rohantak többen állították, hogy látták az idegeneket
Van-e és mekkora hatása a médiának? az időjárás-jelentésnek megfelelően öltözködünk, egy reklám miatt veszünk meg valamit, számtalan módon reagálunk a médiahírekre, az erőszakos cselekmények vagy öngyilkosságok mintha médiabeli ábrázolásukat másolnák
TERESTYÉNI (2002 ) A tömegkommunikációs eszközöknek fontos, de nem kizárólagos szerepet tulajdonít a társadalmi tematizáció folyamatában Hozzájárulnak a közgondolkodás témaszerkezeténe alakításához Társadalmi, politikai kulturális stb. kérdéseknek és problémáknak egy bizonyos rangsorát, fontossági sorrendjét állítják fel
GERBNER (2002) Kultivációs elmélet: a televízió szerepe a mindennapi életben: helyettesíti a személyes tapasztalatot és a világ megismerésének más eszközeit gyerekek számára a televízió a valóság megtapasztalásának elsődleges forrása
A média elkerülhetetlen hatása A média: részese a társadalmi és kulturális eseményeknek, hozzájárul a közgondolkodás témaszerkezetének alakításához bizonyos társadalmi, politikai, kulturális kérdések fontosságának képzetét keltik a közönségben.
A média elkerülhetetlen hatása A hatás erőssége: szorosan összefügg azzal a társadalmi-szociális közeggel, amelyben a befogadó néző, hallgató olvasó él. azok a tartalmak, amelyek ellentmondanak az egyének mindennapi tapasztalatainak és szociális attitűdjeinek, értékeinek, világképének csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem képesek befolyásolni a véleményeket
A média elkerülhetetlen hatása A kibocsátott információmennyiség a befogadó közönség kulturális környezetének állandó és szerves összetevőjévé válik. Ebből, a részben a tömegkommunikáció által előállított és fenntartott kulturális környezetből az egyén nem vonhatja ki magát, s bár nem kell, hogy elfogadja a tartalmakat, vagy magáévá tegye azt, attitűdjeit, véleményeit mégis azokhoz méri.