BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde- nemzetközi pénzintézetek szakirány A KISVÁLLALATOK A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS FŐ HAJTÓEREJE?! A NÉMET ÉS A HAZAI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETELEMZÉSE, A KORMÁNYOK KKV POLITIKÁJA Budapest, 2006 Készítette: Várnai Kata
Tartalomjegyzék I. Bevezetés...6 A német és magyar gazdaság jelenlegi helyzetének összefoglalója...6 II. Gazdasági áttekintés... 10 1. GDP... 10 2. Költségvetési hiány... 12 3. Államadósság... 13 4. Munkanélküliség... 13 5. Szociális ellátórendszerek reformigénye... 13 6. Infláció... 14 III. Kis- és középvállalkozások szerepe a gazdaságban... 16 1. Definíció... 16 2. KKV-k fontossága... 17 IV. KKV szektor és a fejlesztését szolgáló politikák megjelenése Magyarországon és Németországban...19 1. Magyarország... 19 2. Németország...23 V. A német és magyar KKV-k összehasonlítása a számok tükrében... 27 1. Vállalkozások száma és összetétele... 27 2. Területi megoszlás... 28 3. Vállalkozások megoszlása jogi formánként... 28 4. Foglalkoztatás... 28 5. Bruttó hazai termék... 29 6. Jövedelmezőség...29 VI. A két ország KKV politikája...31 1. Fejlesztési politikák elemei és a paradigmaváltás... 31 2. Európai Unió iránymutatása... 32 3. Jogi szabályozás és gazdasági környezet... 34 a. Magyarország...34 b. Németország... 36 4. Fejlesztési programok az EU Charta szellemében... 39 a. A magyar vállalkozásfejlesztő program... 39 i. A hazai költségvetésből finanszírozott programok... 39 ii. Hazai finanszírozású négylépcsős hitelprogram...40 iii. MFB hitelprogramjai...44 b. Német állam pro mittelstand programja... 48
i. Finanszírozási lehetőségek...51 ii. KfW bankcsoport hiteltermékei...53 5. Európai források... 55 i. Az Unió regionális politikája...55 ii. Nemzeti Fejlesztési Terv eredményei...57 iii. Új Magyarországért Fejlesztési Terv előkészületei...59 iv. Németország Stratégiai Kerettervei...60 VII. Finanszírozási lehetőségek...63 1. Finanszírozás gátjai... 63 2. Banki közvetítőrendszer... 64 i. A hazai hitelpiac KKV felé fordulása...65 ii. Kérdőíves felmérés eredményei a német hitelpiacot illetően...71 VIII. Összefoglaló: 1. A fejlesztési politikák értékelése... 73 a. Magyarország... 73 b. Németország... 78 2. Záró gondolatok... 81 IX. Melléklet (táblázatok, ábrák)... 84 X. Irodalomjegyzék...108
Táblázatok jegyzéke: 1. Táblázat: A magyar bruttó hazai termék értéke és volumenindexei 1990-2006 2. Táblázat: Németország gazdasági növekedése 1995-2005 között 3. Táblázat: Európai Unió, Japán és az Egyesült Államok GDP növekedés adatai 1993-2004 4. Táblázat: A német és magyar államháztartás egyenlege 1990-2009 5. Táblázat: A német vállalatok száma 2003-ban méret és jogi forma szerint 6. Táblázat: Német KKV-k gazdasági ágak szerinti megoszlása 2003-ban 7. Táblázat: A magyar és német vállalatalapítási számok összehasonlítása 8. Táblázat: A működő magyar vállalkozások száma létszám-kategóriák szerint 9. Táblázat: A működő magyar vállalkozások száma gazdasági ág szerint 10. Táblázat: Működő magyar vállalkozások száma megyénként 2000-2004 11. Táblázat: Regisztrált magyar gazdasági szervezetek száma, jogi forma szerint 1990-2005 12. Táblázat: A német bruttó hazai termék értéke tartományonként 2005 13. Táblázat: A Konvergencia Terv bevételi és kiadási oldali előirányzata 14. Táblázat: A bevételi és kiadási oldal tervezett reformja 15. Táblázat: A magyar mikróhitel kihelyezései 16. Táblázat: Széchenyi Kártya folyósításai 17. Táblázat: Az Aif szervezetei a KKV K+F tevékenységének elősegítése, támogatása érdekében 18. Táblázat: A német KfW bank hiteltermékei 19. Táblázat: A GVOP második prioritásának pályázatai 20. Táblázat: A GVOP negyedik prioritásának fennmaradt forrásai 21. Táblázat: Az új Magyarország fejlesztési terv operatív programjainak listája 22. Táblázat: Az Új Magyarország Fejlesztési Terv forrásainak megoszlása 23. 24.: Táblázat A Német Stratégiai Kerettervek forrásainak megoszlása a tartományok közt 25. Táblázat: Az uniós források megosztása a második és harmadik célkitűzés értelmében, Németországban 26. Táblázat: A bankok KKV és egyéni vállalkozói hitelei 2005. végén 27. Táblázat: A KKV-nak kihelyezett forint- és deviza-hitelállomány 2003-2005 28. Táblázat: A KKV hitelek aránya az összes kihelyezéshez 1999-2004 29. Táblázat: Németországi bankok aktívái 2003-2005 30. Táblázat: A hazai megszorító intézkedések feltételezett hatásai
Ábrák jegyzéke 1. Ábra: A magyar államadósság GDP-hez viszonyított aránya 1998-2006 2. Ábra: Magyar munkaerő-piaci folyamatok 1998-2005 3. Ábra: Munkanélküliségi ráta alakulása az EU-ban 1998-2005 4. Ábra: A magyar infláció 1989 és 2005 között 5. Ábra: A regisztrált vállalatok számának alakulása a magyar gazdaságban 1989-2001 6. Ábra: Vállalatalapítások Németországban 1995 és 2004 között 7. Ábra: A Német KKV-k méret szerinti megoszlása 8. Ábra: A magyar vállalatok méret szerinti megoszlása 2005 9. Ábra: Német vállalatalapítások tartományonként 2004 10. Ábra: A nem pénzügyi vállalkozások banki hitelállományának volumen változása méretcsoport szerint 11. Ábra: Sajáttőkével való ellátottság 12. Ábra: Adóterhek (EU 15-ök 2003, EU 10 2004 13. Ábra: Az Operatív Programokra érkezett pályázatok az NFT 1. keretében 14. Ábra: A GVOP kiírásaira érkezett pályázatok megoszlása 15. Ábra: Keleti tartományok munkanélküliségi rátája 1992-2006 16. Ábra: A kelet országrészbe áramló beruházások csökkenő mértéke 1992-2003 17. Ábra: Munkaerőköltségek összevetése a keleti és nyugati országrész között
I. Bevezetés: A német és magyar gazdaság jelenlegi helyzetének összefoglalója: Magyarország és Németország gazdasága kihívásokkal néz szembe, amelyekben sok a közös pont. A különböző területeket érintő reformszükséglet (munkaerőpiac, egészségügy, oktatás, vállalkozási környezet javítása) mind hazánkra, mind Németországra jellemző. A németországi kritikus állapotokat a német egység megvalósítására vezethetjük vissza, magyarországi helyzetért pedig a rendszerváltás megtörténte óta halogatott tényleges reformok és struktúra átalakítása nélkül végbement liberalizációt vonhatjuk felelősségre. A két fél (német-magyar) gazdasági együttműködése tette lehetővé, hogy mindkét ország halogassa a következetes reformpolitikát. Németország számára új piacok jelentek meg a közép- és kelet-európai országok formájában, az export bővült. Magyarországon megvalósult a külgazdaság liberalizálása importliberalizáció formájában, aminek hatására nagymértékben megnőtt az import volumene, de az engedélyezési rendszer eltörlése, a piacra jutás feltételeinek megkönnyítése folytán bekövetkező exportbővülés kiegyenlítette azt. Még annak ellenére is, hogy árfolyam felértékelő politikát folytatott az ország, így legalább az inflációs hatást letörték. De miután mindkét fél esetében kimerültek a dinamikus tényezők, világossá vált, hogy a szerkezetátalakítás nem halogatható, és nem valósítható meg egy politikai cikluson belül. A Szovjetunió felbomlásával Magyarországnak is hozzá kellett látnia a gazdaság átalakításához, és azt egy tényleges, kereslet és kínálat függvényében működő piacgazdasággá kellett alakítania. A piacgazdasági transzformáció egy nagyon lassú folyamat, hiszen a társadalomnak fokozatosan kell alkalmazkodnia a megváltozott körülményekhez. A választási ciklusok, mint mindenhol, pedig tovább nehezítik a folyamatot. A négyéves időszak elején, a választási ígéretek teljesítése után következhet egy kis költségvetési szigor, hiszen a javuló foglalkoztatottság, GDP növekedés és csökkenő infláció növelik az újraválasztás esélyét. Azonban az országgyűlési választásokat megelőző élénkítő, fogyasztásorientált, erőltetetten antiinflációs, s mindezek hatására egyensúlyvesztő gazdaságpolitikát a választások után rendszerint kényszerű kiigazítás követi 1. Nem véletlen az sem, hogy a reálkeresetek és nyugdíjak maximuma mindig választási, vagy az azt megelőző évre esik. 1 Karsai Gábor (2006): Ciklus és trend a magyar gazdaságban. 511. oldal 6
Az Unió elvárásai, sőt azon túlmenően a szankciók kilátásba helyezése a rossz gazdasági mutatók miatt, a realitásokkal való szembenézés felé, a gazdaság teljesítményétől elszakadó életszínvonal növeléstől a fogyasztásnak a gazdaság teljesítményhez való hozzáigazítása felé kell vennie az irányt a hazai kormányzatnak is. 2. A rendszerváltás óta nem valósult meg igazi, irányvonalat kijelölő reformtervezet, bár kísérletek mindig voltak, de az azt követő négyéves ciklusban a visszájára fordult. Ilyen reformok, illetve kényszerű kiigazítások voltak: Antall József alatt a Nemzeti Megújhodás programja és 1991-től a Kupa program, 1995 Bokros csomag; Orbán kormány nem jelentette be a költségvetési változtatásokat, de 1999-ben kiigazításhoz kezdett, legnagyobb attrakciója az anti-bokros csomag volt; Medgyessy kormány is csak 2004-ben deklarálta kiigazításait, igazi jóléti kormányzás következett (nyugdíjemelés, 50 százalékos béremelés, adómentes minimálbér, családi pótlék). A jelenlegi kormány az Unió által szeptember elsejére bekért konvergencia programjának, és az euro bevezetése mellett tett elkötelezettsége bizonyítása érdekében kénytelen reformokhoz nyúlni, amelyeket az Új egyensúly nevű programjában foglal össze. Már megszülettek olyan törvények, mint áfa emelés, EVA kulcs emelése, kamatadó, emelik az egészségbiztosítási járulékot, gázárak támogatásának csökkentése, tandíj hozzájárulás bevezetése, pedagógusi óraszám emelése. Frissen megválasztott kormány még sosem volt olyan népszerűtlen, mint most Gyurcsány Ferenc kormánya. (2006. szeptember 20.-i adat) De Németország sem az, ami volt. Németország hallatán az embernek egy erős, megbízható gazdaság képe ugrik be. Egy olyan országé, amely Európa szívében fekszik, az európai növekedés motorja, és a pénzügyi stabilitás terén iránymutató. A kiállítások, jó autók, fejlett ipar, likvid tőzsdék, a tehetős utazni vágyó nyugdíjasok országa, és egyébként is Nyugat, ahol még a kerítés is kolbászból van (illetve Wurstból.) Azonban a kép változni látszik, a sajtóban évek óta olvasni arról, hogy Németország olyan súlyos problémákkal küzd, mint a munkanélküliség, vagy a nagyon lassú ütemű GDP növekedés. Sajnos ezen problémákat egyre kevésbé képes ellensúlyozni a nagy volumenű export teljesítmény. A 2005-ös év második felében az előrehozott választások szolgáltattak témát a német, és a nemzetközi sajtónak egyaránt. Szoros verseny, megannyi egyeztetés és kompromisszum után Angela Merkel tudhatta magáénak a nagykoalíció (SPD-CDU-CSP) kancellári címét. Első női, ráadásul kelet-német származású kancellárként bizonyítania kellett, hogy megállja 2 HVG 2006. szeptember 16.XXVIII. évfolyam 37.szám 7
a helyét. Sokan csúfos bukásra számítottak, de az újdonsült kancellár asszony rácáfolt a negatív várakozásokra, és bámulatos diplomáciai sikereket ért el. Merkel volt az, akinek az utolsó pillanatban sikerült Blairt és Chiracot rávennie arra, hogy ésszerű kompromisszumot kötve megszavazzák december végén az Európai Unió következő hét évre (2007-2013) szóló költségvetését. Németország évi nettó hozzájárulása 10,4 milliárd eurót tesz majd ki, ezzel az ország gazdasági erejéhez mérten ismét a legnagyobb nettó befizetővé válik, holott az ország fizetési hajlandósága és legfőbbképp képessége igencsak romlott az utóbbi években. Az összeg ugyanakkor, így is a GDP 1 százaléka alatt marad, miként azt a kormány szerette volna. A Merkel- féle javaslat mindezek ellenére nem kapott komolyabb kritikát otthon sem, a koalíciós partner szociáldemokraták is kiálltak mellette. Sikerének titka talán őszinteségében, nyíltságában rejlik. Márciusban a súlyos gazdasági helyzet, a sztrájk a közalkalmazottak körében és a madárinfluenza szolgáltatott mindennapos témát a sajtónak. Az Európai Bizottság ismét figyelmeztetni kényszerült Németországot, mivel az ötödik éve sérti meg a Maastrichti konvergencia kritériumokat. Nemcsak ezek, de további belpolitikai problémák is megoldásra várnak (költségvetési hiány csökkentése, a nagy ellátó rendszerek, valamint a Szövetségi Köztársaság politikai berendezkedésének reformja), így most ismét Angiere vetődik a világ szeme, hogy a külpolitikában teljesített bravúrt folytatni tudja-e a belpolitikában is. Tavasszal még úgy tűnt, hogy a kancellár asszony számíthat az emberek bizalmára, mert az eddig bevezetett reformok, és kihirdetett reform célkitűzések dacára, a közvélemény-kutatók adatai szerint Merkel jóval Schröder vagy akár Kohl azonos időszakban mért szimpátiamutatója feletti eredményt ért el januárban. Ám most Németországban is nagy az elégedetlenség, holott a gazdasági mutatók javuló tendenciát mutatnak. A kormány külpolitikai sikereiből táplálkozó népszerűség kezd kihunyni. Az adóbevételek 20 milliárd euróval haladták meg az év azonos időszakának számait. Szakértők szerint ez a 2007. január elsejével életbe lépő, három százalékos általános forgalmi adó emelés hatása lehet, hiszen sokan előrehozták beszerzéseiket. Kérdés, hogy az emelés után tovább növekednek-e az adó bevételek, vagy a fogyasztás mértékét visszafoghatja. Holott a gazdasági jelentések évek óta a belső forgalom megtorpanásával magyarázzák a gazdasági visszaesést. A nagy elosztó rendszerek átfogó reformja még mindig várat magára, kimenetele bizonytalanságot kelt. Bár ennek részeként emelik a 8
nyugdíjkorhatárt 67 évre és a munkanélküli-biztosítás szigorítását is célul tűzték ki. Újabb hasonlóság Magyarországgal, hogy a német lakosság (78 %) ellenzi a reformokat, ugyanakkor jobban akar élni, és kedvezőbb gazdasági mutatókról akar hallani. Ami viszont Németországban különösen bosszantja a közvéleményt, hogy a kormány a vállalkozói adók csökkentését tervezi (társasági adó 38-ról 30 százalékra való csökkentését.) a gazdasági bővülés érdekében. Németország nemzetközi tekintélye és súlya eközben növekszik, az amerikai Forbes magazin szeptember első hetében Angela Merkelt választotta a világ legnagyobb hatalmával rendelkező politikus asszonyának. 3 Tehát míg ott épp a vállalkozói szférának nyújtott növekvő támogatás kelt feszültséget, addig hazánkban a vállalatoknak is nehézségekkel kell szembenézniük. Mindkét országban általános vélemény szerint minden bajok okozója a gazdaság lassú ütemű növekedése és az adósságállomány. Így a legégetőbb feladatnak az országok ismét növekedési pályára állítását tartják. A stratégiai elképzelések szerint pedig, ez a belső kereslet és a vállalkozói aktivitás ösztönzésével érhető el. Ez azonban ördögi kör, mert a lakossági fogyasztás Németországban például azért alacsony, mert rosszak a gazdasági kilátások, nincs kellő bizalom; de gazdasági növekedés éppen a bizalom és költekezés hiánya miatt olyan lassú. A reformtervek kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a Kis- és Középvállalkozásoknak, melyek szintén szenvednek a belső kereslet hiánya miatt. Ez az a kör, mely például a német kormánytól a négyéves 25 milliárd eurós gazdaságélénkítő program nagy részének (9,3 milliárd euró) támogatását élvezi, mivel otthon érdekelt, és méreteinél fogva nem helyezi át termelését olcsóbb munkabérű országba, valamint a legtöbb főt foglalkoztatja. Dolgozatomban vizsgálom a két ország gazdaságpolitikájának a vállalkozói szektorra gyakorolt hatását. Vajon a megvalósuló programok, makrogazdasági és KKV fejlesztési törekvések ellentétben állnak-e egymással, illetve milyen lehetőségei vannak egy magyar kis- és középvállalkozásnak, és mit ígér ehhez képest Németország ennek a szektornak. Bemutatom miben is rejlik a vállalkozások ezen körének jelentősége, valamint, hogy a jelentőségük mennyire kerül elismerésre támogatások - legyen az akár pénzügyi vagy adminisztrációs könnyítések - formájában. Hiszen papíron mindkét ország célul tűzte ki a 3 HVG 2006. szeptember 9. XXVIII. évfolyam 36. szám. 9
szektor még erőteljesebb támogatását és fejlesztését, amitől az egész gazdaság felhúzását remélik. II. Gazdasági áttekintés: Az országok makrogazdaságának bemutatását azért tartom fontosnak, mert az esetleges gazdasági elégtelenségekre adott válaszok és politikai döntések befolyásolják a vállalkozások mindennapi működését. E mellett a kis- és középvállalkozások döntő többsége a belföldi piacra, azon belül is inkább a lakossági piacra termel. Így a fogyasztás visszafogását eredményező gazdaságpolitika nagy kihatással van rájuk. Nem célom a két ország összehasonlítása, mert fejlődési útjuk, méretük, világgazdasági jelentőségük eltérő. De érdekesnek tartom megvizsgálni az olykor hasonló gazdasági probléma kezelését szolgáló politikák eltéréseit és közös pontjait a jó példa nyerése céljából. A német és a magyar gazdaság sok tekintetben hasonlít, mindkettejük növekedése az export teljesítmény és a belső kereslet függvénye, valamint bizonyos problémáik is megegyeznek: a) Lassuló gazdasági növekedés, bár a 2006-os év erre rácáfolni látszik. Németország 2,2 százalékos GDP arányos gazdasági növekedése történelmi magasságúnak számít, ami európai viszonylatban is kiemelkedő. b) Állami költségvetés hiánya c) Államadósság d) Munkanélküliség e) Szociális ellátó rendszerek reformigénye f) Keleti országrész felzárkóztatása g) Maastricht megsértése h) Belpolitikai viszályok a) A rendszerváltást követően a magyar GDP folyamatosan csökkent 1994-ig. (lásd 1. Táblázat). 1994-es gyors növekedést ismét kétéves lassulás követte, majd 1997 óta többékevésbé stabilan növekszik a gazdaságunk. A fogyasztás viszont nem esett akkora mértékben, mint kezdetekben a termelés, így a termelés mértéke nem állt egyensúlyban a 10
kereslettel, ezért szükség volt a fogyasztás erőteljes visszaszorítására. Ezt a Bokros-csomag meg is teremtette, amelynek pozitív hatásaként, a gazdaság növekedésnek indult. Majd az Orbán-kormány alatt a bérek emelése, 2002-ben a választási ígéretek és a 100 lépés program ismét drasztikusan növelte a keresletet, a fogyasztás megugrott. A belföldi felhasználás 2002-2003-ban évi átlagban 5,4 százalékkal nőtt. Megkezdődött az emberek eladósodása (hitel boom, 2003-ben kiugróan sok, 44 ezer új lakást adtak át). Ennek következménye a 2003-2004-es költségvetés kiigazítása, továbbá 2004-ben a reálbérek csökkenése és az államháztartási hiány növekedése. Az EU csatlakozást követően a lakosság fogyasztása már csak 2,8 százalékkal nőtt. 4 Annak érdekében, hogy a gazdaság egyensúlyban maradjon, a reálbérek nem növekedhetnek a GDP növekedés kétharmadánál nagyobb mértékben, különösképpen a beruházások vonzása érdekében. A bruttó keresetek 2005-ben 7 százalékkal növekedtek, az infláció mértéke 3,5 százalék volt, tehát a reálbér növekedés 3,5-4 százalék között alakult. Ehhez képest a gazdasági teljesítmény 4 százalékkal bővült csupán. A bruttó hazai termék növekedése jövőre mindössze 2,1 százalékos lesz, de 2008-ra is csak 2,6 százalékra emelkedik, és 2009-ben éri el újra a 4,1 százalékot 5 A német gazdaság ötvenes éveit a gyors növekedés határozta meg, a hatvanas években az ország a foglalkoztatás bajnoka volt. A hetvenes években a stabilitási, a nyolcvanas években az export világbajnoki címet érdemelte ki. Ezután 1990-ben, a sikertörténet politikai megkoronázásaként, létrejött a német egység, amelyet azóta többen a visszaesés legfőbb okaként tartanak nyilván. Ekkorra a nyugati világ elérte a német stabilitás szintjét, a valuták erősebbek lettek a német márkánál. A nyolcvanas évek export teljesítményének köszönhetően a hatalmas folyó fizetési mérleg többlet még átsegítette az országot az egységesítés zűrzavarain. A német valuta volt a vezető valuta Európában. Németország diktálta a monetáris feltételeket a szomszédos országoknak, miután a dollárarany alapú Bretton Woods-i rendszer felbomlott (1971). Németország átvészelte az olajválságot, a német márka stabilitásának megőrzésével, sőt mi több, az ország nagyobb növekedést és jólétet tudhatott 4 Tovább lassul a magyar gazdaság. http://index.hu/gazdasag/magyar/elor050317/ 5 Konvergencia terv. http://index.hu/gazdasag/magyar/konv060818/ 11
magáénak, mint szomszédai. Még a kilencvenes évek elején is Németország diktálhatta, hogyan is működjék a Monetáris Unió. Ám a kilencvenes évek óta az ország reálgazdasági teljesítménye fokozatosan romlik. A 2. Táblázat mutatja, hogy 1995 és 2005 között végig igen lassú mértékű volt a gazdasági növekedés. A német gazdaság 2005-ben csupán 0,9 százalékkal bővült, szezonálisan és a munkanapok számával kiigazítva 1,1 százalékos a szövetségi statisztikai hivatal által mért növekedési ütem. Ez a 2004-ben mért 1,6 százalékos adathoz képest visszaesés. 2003-ban egész évben stagnált a gazdaság, és azt megelőző tíz éven belül a legrosszabbul teljesített. 2002-ben 0,1 százalékkal, 2001-ben 1,2 százalékkal, 2000-ben pedig 3,2 százalékkal bővült. Az egyedüli kivétel a 2000. év, de az sem mondható kiemelkedően magasnak. Sajnos nem írható minden a világgazdasági körülmények számlájára, hiszen ugyanebben az időszakban az Egyesült Államok is jól teljesített, valamint az EU átlag is jóval magasabb volt a német éves GDP növekedésnél. Németország, Olaszországgal karöltve váltogatták egymást az utolsó helyen. (lásd a 3. Táblázatot) b) A választási kiadásokkal és az adóterhek csökkenésével függ össze az is, hogy a választási években a legmagasabb a költségvetési hiány is. A 2005-ös költségvetési hiány csökkenése a Budapest Airport vagyonkezelési jogának eladásával magyarázható. Időközben az Unió figyelmeztetett, hogy az ebből befolyó pénzt nem lehet a hiány csökkentésére felhasználni, mivel a 464 milliárd forintot részvényértékesítési bevételnek kell tekinteni 6. 2006-os évre 10 százalék körüli hiányt prognosztizál a Konvergencia program is, amelyet ugyan a Bizottság tudomásul vett, de annak betartását és a reformok véghezvitelét szigorúan ellenőrizni fogja, félévente beszámolót kérve. Adatok: 4.táblázat Németország idén már ötödik éve szegte meg a Maastrichti kritérium rendszer azon elemét, amely szerint a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. 2003 óta, sikerül az országnak folyamatosan elódázni a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében kiszabható szankciókat, de idén Jaoquin Alumnia gazdasági és pénzügyi uniós biztos keményen fellépett. Ugyan örvendetesnek találta, hogy az idei hiány a várt mértéknél 6 HVG 2006. szeptember 9. XXVIII. évfolyam 36. szám 12
kevesebb (3,5 %) lett, de kijelentette, hogy Németország sem kerülheti ki a túlzott deficit eljárást. Az ország azonban ismét haladékot kapott. Az Unióval kötött megállapodás értelmében 2006-ban még megengedhető egy 3,3 százalékos mutató, de amennyiben a 2007-re tervezett 2,5 százalékot nem teljesíti az ország, akkor szankciókat szab ki a Közösség, melynek értéke maximálisan 10 milliárd euróra rúghat. c) A hazai államadósság a 2005. évi GDP-hez viszonyított 61 százalékról, idén 67,3 százalékra, 2007-re 70,9 százalékra emelkedhet. A konvergencia terv 2009-re jósol először csökkenést. (1. Ábra). A német mutató a GDP százalékában 68 százalékot mutat. d) Az 2. Ábráról látszik, hogy a hazai munkanélküliség mutató a rendszerváltástól egészen 2000-ig meredeken csökkent, majd 2004-ig bezárólag stabilizálódott 6 és 7 százalék közötti szinten. Az utóbbi két évben emelkedésnek indult ugyan a mutató, de jelenleg 7,3 százalék európai viszonylatban még igen kedvezőnek mondható. Lásd 3. Ábrát. Ez a munkanélküliség egyrészt a korábbi gazdasági növekedés lassulásának tudható be, másrészt a munkaerőpiac szerkezeti átrendeződésének. Inkább a regionális különbségek és a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliségi ráta (20 %) aggasztóak. Az egészségügy és nyugdíjrendszer reformját zászlajára tűzte a jelenlegi kormány is. A változtatások szükségességében egyetértés van, a megvalósításban nem. A vizitdíj, a háziorvosok adatszolgáltatási kötelezettsége, a kórházi ágyak számának csökkentése, nyugdíjkorhatár emelése nagy ellentéteket váltott ki a társadalomban. Németországot is sújtja az öregedő népesség és magas munkanélküliség problémája, hatalmas terhet róva ezzel a dolgozókra és szociális intézményekre. A munkanélküliség krónikus mértékét (hivatalos munkanélküliségi ráta: 11,6 % 2005-ben) 7 a gazdasági szerkezet és a munkaerőpiac merevsége (szigorú szabályok korlátozzák az elbocsátást, és a béreket egységesen nemzeti szinten állapítják meg) idézi elő, és sajnos alapvető változtatások híján fenn is tartja. A német kormány a problémák felszámolása érdekében Agenda 2010 elnevezéssel átfogó reformcsomagot indított útjára, amelynek célja a termék 7 Brüsszel, 2004. november 15. Bulletin Quotidien Europe, No. 8825 Készítette: dr. Süveges András, munkatárs Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviselete 13
és munkaerőpiac rugalmasságának, dinamikájának biztosítása-részben a szociális ellátórendszerek átalakítása útján, továbbá a bürokratikus akadályok lebontása, a járulékok lefaragása elsősorban adócsökkentéssel. A reformintézkedések érintik az oktatást, a kutatás-fejlesztés és az innováció területét. e) A német keleti tartományok modernizációja és integrációja még mindig hatalmas költségeket emészt fel, a nyugatról keletre irányuló pénzügyi juttatások durván 70 milliárd dollárt tesznek ki évente. A szociális megállapodás második generációja, a Solidarpakt II. 2005-2019 közt további 156 milliárd EUR-t biztosít a keleti országrésznek 8. f) A Maastrichti kritériumok közül egyedül a pénzügyi stabilitás követelményének tudott megfelelni Németország. Az infláció mértéke: 2 % volt 2005-ben. A magyar rendszerváltás okozta sokk és a fogyasztás visszafogásának természetes velejárója volt az infláció megugrása. Az infláció csökkentésének ígérete fontos politikai eszközzé vált, és világpiaci folyamatokat figyelmen kívül hagyva mesterségesen fogták vissza a gyógyszer, az energia, és a közlekedési árak emelkedését. Pár ingadozástól eltekintve az infláció mértéke fokozatosan csökkent (4. Ábra). A 2002-es választások alkalmával is jelentős szerephez jutott az infláció visszaszorításának hangoztatása, ami szintén a gyógyszer és energia árak korlátozásának, illetve az erős forintnak a következménye volt. A 2004-es emelkedést (6,8 százalék) az árkorlátok lebontása okozta, majd 2005-ben soha nem látott mélységben volt az árszínvonal változása, amihez az áfakulcs október elsejei csökkentésének is köze volt. 2006-ra azonban ismét növekedéssel számolhatunk. Az inflációs félelem és a jegybanki alapkamat szoros kapcsolatban állnak. 1990-ben annak mértéke még 22 százalék volt. 1995. februárjában mutatta a legmagasabb értéket, ekkor 28 százalékon állt. 2003 novemberéig csökkent az értéke, ekkor ismét 12,5 százalékon állt, de mivel a 2004. évi decemberi 9,5 százalékos érték is magasnak mutatkozott, nem csak az inflációhoz, hanem a külső finanszírozás hozamszintjéhez és a hazai piacon kialakult referenciahozamokhoz képest is, mértékét egészen a 6 százalékos mélypontig 8 Német Stabilitási és Növekedési Paktum 14
csökkentették. Ekkora a hitelállomány jelentős része (főleg vállalkozói körökben) devizában realizálódott, kitéve ezzel magukat az árfolyam kockázatnak. Ugyan ekkor erős volt a Forint, elsősorban abból adódóan, hogy maga az állam euróban vett fel hitelt, valamint, hogy a beáramló működőtőke folyamatos forint vásárlói nyomást jelentett. Jelenleg (2006. október 25.) 8 százalékon áll az alapkamat a Ft romlása és az infláció növekedése miatt. 9 9 MNB statisztikák http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_statisztikak&contentid=2516 15
III. Kis- és középvállalkozások szerepe a gazdaságban: 1. Definíció: 2005. január 1.-én lépett életbe az Európai Unión belül a KKV fogalmának új meghatározása, amely minden tagország számára egységes és kötelező érvényű. 2005. januárja előtt ugyanis az egyes tagállamok különbözőképp értelmezték a kis- és középvállalkozások fogalmát. Németországban létezett a legmagasabb limit, itt az 500 főnél kevesebb embert foglalkoztató vállalatot tekintették kis vállalatnak. A KKV-k kevesebb, mint 250 főt foglalkoztató olyan vállalkozások, amelyekben nincs irányító szerepe egy vagy több nagy intézménynek. Mikro-vállalkozásoknak azokat nevezzük, ahol az alkalmazottak száma 10 főnél, az éves forgalom és a mérleg-főösszeg 2 millió eurónál kevesebb. Kisvállalkozások azok a cégek, ahol az alkalmazottak száma 50 főnél kisebb, valamint az éves forgalom és a mérlegfőösszeg 2-10 millió euró között alakul. A közepes vállalkozásoknál az alkalmazottak száma 51-250 fő, az éves forgalom 10-50 millió euró között, a mérleg-főösszeg pedig 10-43 millió euró közé esik. Kritérium Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Foglalkoztatottak száma <10 <50 51-250 (fő) Éves forgalom/mérlegfőösszeg <2 2-10 10-50 10-43 (m euro) Függetlenség Egy vagy több intézmény kevesebb, mint 25%-os tőke részesedése, vagy szavazati joga 31. Táblázat- A kis- és középvállalkozások definíciója Forrás: http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/n26026.htm 16
2. A KKV-k fontossága: Egészen az 1970-es évekig, az olajválságok kitöréséig alábecsülték a kisvállalkozások jelentőségét. A gazdasági elméletek a haladás kulcsát a nagyvállalati szektor fejlesztésében látták. Ám az olajválság hatására megváltozott gazdasági körülményekhez ez a szektor nem tudott olyan gyorsan alkalmazkodni, mint a kisebb vállalatok. A gazdasági fejlődés fő motorjává a gyors válaszadási képesség vált, és ebben a kis vállalatok bizonyultak hatékonyabbnak, méretük és rugalmasságuk miatt. Így a XX. század végén javult a kisebb üzemek versenyképessége és a nagyságrendi megtakarítások elvesztették korábbi kulcs szerepüket a műszaki fejlesztésben. A kisvállalatok létszám bővülése azzal is magyarázható, hogy a nagyvállalatok takarékossági szempontból bizonyos tevékenységeiket kihelyezték (outsourcing), továbbá a szolgáltatások piaca rohamosan bővülve meghozta a tercier szektor térnyerését. Az új szolgáltatásokat nyújtó (logisztika, számítástechnika, támogató központok) kisvállalatok hatékonyan támogatták a nagyvállalatok tevékenységeit. De hozzájárult a kisvállalatok növekvő számához a társadalom igénye is az önálló munkára. A kisvállalatok gyorsabban cserélődnek, szűnnek meg, alakulnak át, a technológiai újításokat kihasználják, így magasabb termelékenységgel tudnak működni. A kis- és középvállalkozások hatékony közreműködői a jövedelemtermelés növelésének. Különösen a kézműipari és kereskedő, valamint a szolgáltató vállalkozások teljesítménye járul hozzá a gyorsabb gazdasági növekedéshez. Az innováció területén is nagy jelentősége van ezen vállalatoknak. A feldolgozóiparban az innovatív vállalkozások 95 %-a, tudásintenzív szolgáltató szektorban pedig 98 % -a tarozik a KKV körébe. Innovatívságuk mellett létszámuk is élénkíti a versenyt, mert nehezítik a monopóliumok kialakulását. Minél több szereplő van jelen egy piacon, annál élénkebb a verseny, ami kedvez a gazdaságnak. Hozzájárulnak olyan elmaradottabb régiók és települések felzárkóztatásához, amelyek nem jelentenek vonzó telephelyet a nagyvállalatok számára. Munkahelyteremtő képességük sem elhanyagolható szempont, ugyanis a szektorban dolgozók a foglalkoztatottak kétharmadát teszik ki. Az Európai Unió is csak a nyolcvanas évek elején fordított nagyobb figyelmet a szektorra, felismerve a benne rejlő lehetőségeket. Korábban az ipar versenyképességének megvalósítását a nagyvállalatoktól várta. A tapasztalat azt mutatta, hogy minél kisebb egy 17
vállalat, kezdetben annál inkább csak a hátrányait érzékeli az egységes piachoz való csatlakozásnak, mivel kisebb kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és a verseny nagyobb súllyal nehezedik rá. Ám a változásokra gyorsabban képesek reagálni nagyobb társaiknál, az innovatívságuk kiemelkedő. Éppen ezért, az EUROSTAT elindította 1990-ben a Vállalatok Európában (Enterprises in Europe) című kiadványsorozatát; a Bizottság pedig Kisvállalati Jelentéseit (The European Observatory for SMEs) 1992-ben. Az Európai Unión belül a cégek 99 %-át teszik ki a KKV-k (23 millió vállalkozás), amik körülbelül 75 millió embernek kínálnak munkalehetőséget. A KKV-k 91 százaléka pedig a mikrovállalkozás kategóriájába esik. 10 Németországban és Luxemburgban nincs különbség a KKV és a nagyvállalatok közti termelékenységben sem. A legtöbb vállalat Olaszországban van, második helyen Németország áll. 11 A kis- és középvállalatok képezhetik a gazdasági működés gerincét, mégis az Unió számára az egyik legnagyobb kihívást a vállalkozói kedv megteremtése jelenti, hiszen lakóinak 60 százalékában még csak fel sem merült a vállalatalapítás gondolata. 10 http://en.wikipedia.org/wiki/small_and_medium-sized_enterprise, http://ec.europa.eu/enterprise/smes/facts_figures_en.htm 11 http://bookshop.eu.int/eubookshop/filecache/pubpdf/nb6004773enc/nb6004773enc_002.pdf 18
IV. KKV szektor és a fejlesztésüket szolgáló politikák megjelenése Magyarországon és Németországban: Magyarország Magyarország gazdasága egyértelműen agrárjellegű volt, az első világháború kitörésekor a keresők több, mint négyötöde élt a mezőgazdaságból. Az ipar megjelenési formáját egészen a XIX. század közepéig a céhek jelentették. A hazai vállalkozástörténet az 1859-es, a vállalkozások teljes szabadságát kimondó törvénnyel kezdődött, majd 1872-ben eltörölték a céheket, helyettük ipartársulatok szerveződtek. Az erőteljes iparosodás is mezőgazdasági jelleget öltött. Az őstermelő többség mellett a gyáripari foglalkoztatottak száma meghatszorozódott és a kisiparosok is megkétszereződtek az első világháború kitöréséig. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor a nagy üzemek alkalmazotti létszáma nem haladta meg a száz főt, tehát mai értelmezésben inkább középvállalkozói kategóriába sorolhatnánk őket. 12 A háború után egyrészt a nagy területvesztés, másrészt a gazdasági válság következményeként megnőtt a kisvállalkozói létszám. Sokan arra kényszerültek, hogy önállósítsák magukat, mert Magyarország elvesztette hagyományos piacait, emiatt a nagy szervezetek bomlásnak indultak, és nagy volt a munkahiány. 1940-ben a magyar ipar 3900 gyártelepének több, mint a fele kisüzem volt, 20-nál kevesebb munkással. Az önálló 180 ezer kisiparos 280 ezer főt foglalkoztatott. Ekkora a gazdasági válságot leginkább megsínylő kiskereskedelem újra megerősödött, és széles hálózatot alkotott a nagyobb áruházak körül. 13 A háború ideje alatt, majd azt követően, a kisiparosok kénytelenek voltak alkalmazottaikat és ipari tanulóikat is elbocsátani, végül felhagyni mesterségükkel. A keleti, szocialista tömb részévé váltunk, és ez maga után vonta gazdasági önállóságunk elvesztését is. 1945 után megkezdődött az erőszakos államosítás. A tíz főnél többet alkalmazó kisvállalkozásokat is ipari szövetkezetekbe vagy nagyvállalati részlegekbe kényszeríttették. 1953-ra a kisiparban foglalkoztatottak száma 53 ezer alá csökkent szemben az 1945-ös 331 ezerrel. Ekkor vált a vállalkozói szerkezet jellemzőjévé a fordított piramis, vagyis a 12 Futó P-Kállay L. (1994) Emancipáció és válság. 13 Kállay László-Imreh Szabolcs (2004) 19
nagyvállalatoknál foglalkoztatottak létszáma messze meghaladta a kis- és középvállalkozások dolgozói létszámát. Az állami külkereskedelmi monopólium következtében a kisvállalkozások csak a hazai piacot szolgálhatták ki, a lakossági fogyasztást azonban a gazdaságpolitika igyekezett visszaszorítani. A hatvanas évekre a külkereskedelmi áruforgalom 70 százaléka a KGST országaival bonyolódott le. A magán-kiskereskedelmet radikálisan felszámolták. Az állami tulajdon, és az óriás vállalatok fölénye megkérdőjelezhetetlen volt. 1968 és az új gazdasági mechanizmus hozott reformokat, amelyeknek köszönhetően a termelés és a külkereskedelem már egymással összhangban működhetett, és a nemzetközi munkamegosztás fogalmat nyert. Nőtt a vállalatok önállósága, és a világpiaci árak kis szerephez jutottak. Ez a reform azonban nem vonta maga után a magánvállalkozások lehetőségeinek jelentős javulását. Az állami szektorban azonban a részleges liberalizálás (például 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet lehetővé tette gazdasági társulások létrehozását) hatására megadatott a vállalatokon belüli vállalkozások lehetősége, kifejlődőben volt a második gazdaság. A második olajválság után világossá vált azonban, hogy a reform nem bizonyult elegendőnek az ország versenyképességének javítására, és nőtt az adósságállományunk is. A kisvállalkozásoknak nagyobb szerepet szánó gazdaságpolitika csirái 1982-ben jelentkeztek: bizonyos tevékenységeket (szállítás, kereskedelem egy része) már a magánszektor is végezhetett. Egyre több vállalat kapott jogot saját termékeinek külföldön történő értékesítésére. 1988 óta a gazdálkodó szervezetek - a kivételi listán szereplő terméktől eltekintve - bármely árúra végezhettek külkereskedelmi tevékenységet. Ebben az évben vállaltunk kötelezettséget az IMF-el szemben az import engedélyezési rendszerünk lebontására is. 1990. január 1.-én alanyi joggá vált a konvertibilis elszámolású külkereskedelem. Új szervezeti formák létrehozását engedélyezték (kisszövetkezet, vállalaton kívüli gazdasági munkaközösség, vállalaton belüli jogi személyfelelősségvállalással működő gazdasági munkaközösség). A vgmk -k lényege abban állt, hogy a dolgozók saját vállalatuknál önálló számlára dolgoztak. Az előirányzott tervek teljesítésén túl (100 százalék) keletkező plusz munkát a rendszerint munkaerőhiánnyal küzdő anyavállalat, mint megrendelő kiadta a dolgozóknak, akik a munkahelyi eszközök használatáért vagy 20