Opponensi vélemény dr. Czigler Dezsı Tamás Az európai nemzetközi (kollíziós) magánjog és családi jog fıbb kérdései címő PhD disszertációjáról Tisztelt Doktori Tanács! Kedves Jelölt! Hölgyeim és Uraim! Dr. Czigler Dezsı Tamás PhD-témaválasztása szerencsésnek mondható és indokolt abból a szempontból, hogy az Európai Unió magánjogi kollíziós joganyagának tudományos szintő feldolgozása nagy horderejő vállalkozás, melyet a szerzı dicséretes elszántsággal teljesít is. A kutatás tárgyának vizsgálatára komplex módon került sor: jogösszehasonlító, történeti, nyelvtani és logikai módszerek alkalmazása mellett a gyakorlatias szemlélet is megjelenik a dolgozatban. A jelölt igen nagy mennyiségő normaanyag precíz, egyszerre átfogó és részletes vizsgálatát végezte el. A munkához felhasznált szakirodalom számbelisége és jellege a szerzı elmélyült kutatásairól és magas szintő nyelvismeretérıl tesz tanúbizonyságot. A jelölt témában való széleskörő és alapos felkészültségét bizonyítja a jogi problémák szisztematikus feltárása és a kritikus megközelítés is. A munka értékét emeli a pontos lábjegyzetelés, egy-egy jogintézmény több szempontú értékelése is. Külön kiemelném azt, hogy a szerzı a mőhelyvitán elhangzott észrevételekre reagál: vagy beépíti a dolgozatba azokat, vagy jelzi azokkal kapcsolatos véleményét, vagy figyelembe veszi azokat az érintett rész átdolgozásakor; dicséretesnek tartom a jelölt ezzel kapcsolatos reflexióit, tanúsított szakmai alázatát. Az értekezés kiemelendı érdemének tartom az alábbi tartalmi egységeket: - általában a két utolsó részt: az uniós rejtızködı kollíziós szabályokról és a konklúziókról;
- a Róma I. rendelet kapcsán a hatály kérdését, a jogválasztással kapcsolatos kógens elıírások jellemzését, a közrend klauzula alkalmazását; - a fogyasztóvédelmi kollíziós jog egységesítésérıl szóló részt; - a kollíziós szabályok európai jogi kontextusát; - és a tagállamok kötelezı normái és az alapszabadságok kivételi rendszere közötti összefüggéseket. Az opponensnek a disszertáció értékeinek és erényeinek elismerése mellett az is feladata, hogy segítı és építı jellegő kritikát fogalmazzon meg, mind a jelölt további tudományos fejlıdésének elısegítése végett, mind az elkészült mő továbbfejlesztésének céljából; engedjék meg, hogy ezt most én is megtegyem, három problémakör (szerkezeti, stilisztikai és tartalmi) megjelölésével. A szerkezeti problémakör kapcsán a következı felvetéseim vannak: - meglátásom szerint a cím pontatlan (egyrészt a családi jog is a magánjog része, másrészt nem európai nemzetközi kollíziós jogot taglal a dolgozat; pl. hiányzik: Oroszország, Horvátország Szerbia etc., hanem az Európai Unió magánjogi jellegő kollíziós szabályait), megfelelıbb lenne: Az Európai Unió kollíziós magánjogának fıbb kérdései cím; - én az I. fejezetet feleslegesnek érzem, amennyiben a Szerzı fontosságot tulajdonít a történeti háttérnek, azt az adott rendelkezés kapcsán kellene hangsúlyozni (egyébként sem vagyok híve a kötelezı bevezetı jellegő, vázlatos jogtörténeti áttekintéseknek); - a disszertáció valójában két önállóan is életképes dolgozatból áll: a Rómarendeletekkel foglalkozó elsı rész és az uniós magánjogi vonatkozású irányelvekkel, valamint az ide tartozó európai bírósági ítéletekkel kapcsolatos második rész. E két rész között szerencsés lenne a zárszóbeli felvetéseken kívül a kapcsolat megteremtése, akár táblázatok segítségével (lásd: EC Travel Law hand-out, Trier, Europäische Rechtsakademie, Európai magánjogi kurzus; III. fej. III. 1.c., 2.c, IV.c, pontjai erre jó lehetıséget teremtenek); - a Róma-rendeleteknél is, a fejezetek végén összefoglalásként hasznosabbnak tartottam volna a táblázatos áttekintést (például Róma I. rendelet kapcsán Magyarország, Egyesült Királyság, Dánia és a többi EU tagállam feltüntetése a vízszintes rubrikákban, a
függıleges oszlopokban pedig a jogválasztás módjai, a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog, a speciális szabályok, a kógens és imperatív normák). A stilisztikai probléma az elütések nagy számában és a nyelvhelyességi anomáliákban ( gyakori helytelen szóduplázás, például: újrastruktúrálás-egyszerősítés 187. o.) jelölhetı meg. A tartalmi problémakört két nagy részre bontanám: hiányosságokra és pontatlanságokra. Háromféle hiányosságot említenék meg: - a szerzıi vélemény alátámasztásával kapcsolatosakat, azaz amikor nem kellıen megindokolt kijelentésekrıl van szó (lásd: 42., 49., 50., 93., 96., 105., 114., 125., 145., 151., 171. és 172. o.); - hivatkozásbelieket, azaz vagy nincs megadva lábjegyzetbeli utalás, vagy a hivatkozás a fıszöveg többes számával ellentétben egyetlen mőre vonatkozik (lásd: 50., 66., 68., 90., 94., 104., 133., 215. és 219. o.); - és a feldolgozott szakanyagot érintı (azaz nem új joganyagok például EU tagállamok által is aláírt, ratifikált nemzetközi egyezmények viszonya a tárgyalt normákhoz beillesztésére gondolok), így a) az Ingmar ügy mellett a de Zotti ügy (C-465/04) is a kógens, ill. az imperatív normákkal foglalkozott (69. o.); b) a nem állami jog választásánál kimarad a Gandolfi-féle Ptk. (Európai Szerzıdési Törvénykönyv 2001, Európai Magánjogtudósok Akadémiája) (47-49. o.) c) a III. fejezet nem fogyasztóvédelmi tárgyú irányelvei közül hiányolom az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó 86/653/EGK irányelvet (különösen annak 1. és 2. cikkét), valamint a fogyasztóvédelmi tárgyú irányelvek közül az ún. UCP-irányelvet (2005/29/EK) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról (különösen annak 3. cikk (2) (10) bekezdéseit); d) a fuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmények (57. o.) között utalni kellett volna az 1974-es athéni egyezményre (az utas- és poggyászszállításról), ezen kívül az Európai Parlament és Tanács rendeleteire: 1177/2010/EU, 392/2009/EK (vagy a rendeletek közül az elıbbire a III. fejezet IV./VI. pontjában, az utóbbira a II. fejezet Róma II. VI. pontjában utalni);
e) figyelembe kellett volna venni a Brüsszel I. rendelet (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról) felülvizsgálatát: az Európai Bizottság javaslatát 2010.12.14-én tették közzé (érintve: 25., 93., 140., 141., 142., 146., 150. és 263. o.) /Az ERA ezzel kapcsolatban 2011. 03. 10-én külön konferenciát szervezett./; f) az Európai Unió társasági joga kapcsán szükségtelenül maradtak ki: a Vale ügy (C- 378/10), mely fordított Cartesio eset (224. o.), a másodlagos letelepedés kapcsán a 11. irányelvre (89/666/EGK) utalás, a kollíziós társasági jogi szabályok másodlagos jogforrásai közül a 6. irányelv (82/891/EGK; a rt-ok szétválásáról; különösen 19. és 26. cikk; 240. o.), és a részvény (a dolgozatban üzletrész ) átruházása vonatkozásában a 2. irányelv (77/91/EGK) és 13. irányelv (2004/25/EK, a takeover-rıl). Ami a pontatlanságokat illeti: - 41. oldal kapcsán felhívnám arra a figyelmet, hogy a képviselı jogcselekményeinek joghatásai a képviselt személynél állnak be; - 75. oldalon a közjog és magánjog elválasztásáról való értekezésben tekintettel kellett volna lenni Harmathy Attila, Ádám Antal és Petrik Ferenc munkáira, és ezek ismeretében kellett volna levonni a következtetést; - a termékfelelısség kapcsán (95. és 97. oldalakon) helyesebb lett volna a termék hibája/ hibás termék által okozott kár kifejezés használata; - közös veszélyben elhunytakkal kapcsolatos konklúzióknál (133-134. oldalak) túl kategorikusra sikerült a megállapítás (ennek árnyalására lásd a megküldött tanulmányt); - a 137. oldalon feltételezem, hogy a végrendelet kifejezés helyett a végintézkedés szót kívánta használni a szerzı; - 2009. január 04-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a szálláshelyek idıben megosztott használati jogára, a hosszútávú üdülési termékekre, azok viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerzıdések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelmérıl szóló 2008/122/EK irányelvet, melyet 2011. február 23-ig kellett a tagállamoknak implementálniuk, így ez a hatályos EUszabályozás a timeshare-szerzıdésre (174-175. old.);
- a timeshare-szerzıdés kapcsán nem a leghelyénvalóbb a bérbeadó és a bérbevevı kifejezések használata (175-176. old.) a szerzıdı felekre (lásd a megküldött tanulmányban); - az EU-s társasági jogi részben megfontolásra érdemes: a) a másodlagos letelepedés és a holding viszonya; b) az, hogy az átalakulás (és nem átalakítás!) az származtatott alapítás (216. o.); c) az, hogy a Hughes de Lasteyrie ügy nem gazdasági társaságot érint (225-226. o.); d) az, hogy az SE az nyrt. (238-239. o.); e) az, hogy miért került kihagyásra az SCE és az SPE; f) az, hogy a Céghírnök c. folyóirat friss, fél éven belüli statisztikáit (melynek adatai közvetlenül a cégbíróságoktól származnak) lenne célszerőbb használni a KSH aránylag régi adatai helyett (237-239. o.); g) az, hogy az üzletrész kifejezés helyett mivel az EU társasági jogi normáinak 90 %-a részvénytársaságokra vonatkozik helyesebb a részvény említése; - a DCFR-ban kidolgozásra került jó néhány fogalom, például a service contract, insurance contract, consumer contract etc. (Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law, DCFR, edited by: C. von Bar K. Clive H. Schulte-Nölke; sellier, Münich; 2008.) ennek figyelembevételével kellett volna megfogalmazni a de lege ferenda javaslatokat (260-261. o.). Lezárásként az észrevételek megfontolása után feltétlenül szükségesnek tartom és javaslom a mő monografikus megjelentetését. Tisztelt Doktori Tanács! Megállapítom, hogy a jelölt a témaválasztásból eredı jelentıs kihívásnak magas színvonalon tett eleget. Az említett észrevételek a dolgozat értékét nem befolyásolják, inkább azt jelzik, hogy a szerzı munkája az opponensre is gondolatébresztı hatást gyakorolt. Végezetül összegzem, hogy a feldolgozott téma megközelítésének újszerősége, az elemzés komplexitása, mélysége és magas színvonala alapján az értekezés mindenben
megfelel a doktori disszertációval szemben támasztott követelményeknek. Erre tekintettel javaslom a T. Bíráló Bizottságnak a jelölt számára a PhD fokozat odaítélését. Szeged, 2011. április 04. Dr. Papp Tekla