Állattenyésztés I. (Általános állattenyésztés)

TÁMOP-4.1.1.F-14/1/KONV-2015-0006 TANANYAGFEJLESZTÉSI PROJEKTELEM / TANANYAG SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet Mezőgazdasági mérnök (BsC) szak Állattenyésztés I. (Általános állattenyésztés)

Ajánlott irodalom: 1. Szabó Ferenc (2015): Általános állattenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Bp. 478 p. 2. Vidács Lajos (2004): Általános állattenyésztéstan. SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Kari jegyzet,

1. fejezet: Az állattenyésztéstan feladata és módszertana. Az állattenyésztés gazdasági jelentősége

Kifejezések Vadállatok: az ember befolyásától függetlenül, a szabadban élnek Háziállatok: domesztikált állatok, az ember környezetében élnek, valamilyen szolgálatot tesznek. Szelídített állatok: közel állnak a vadon élő őshöz, nem háziállatok Kedvtelésből tartott (hobbi) állat, v. társállatok: gyakran lakásban élő állatok, az ember gondoskodik róluk, társként ragaszkodnak hozzájuk Laborállatok: laboratóriumi, kísérleti céllal tenyésztett állatok Gazdasági állatok: tenyésztésük szorosan kapcsolódik a földműveléshez, a mezőgazdasághoz

Az állattenyésztéstan: rendszerező tudomány az állattenyésztés ismeretanyaga módszertana gyakorlati alkalmazás állattenyésztés, állattartás, állatszaporítás fogalma

Az állattenyésztéstan feladata és módszertana a tenyésztésbiológiai szemlélet kialakítása és fejlesztése, az ok- és okozati összefüggések feltárása és gyak.-i alkalmazása, a genetikai és környezeti kölcsönhatások (interakciók) feltárása, a nemesítés módszertanának, eljárásainak áttekintése, az alapvető tenyésztéspolitikai (stratégiai és taktikai) és a termeléstechnológiai tájékozottság kialakítása.

A gazdasági állatok nemesítése: tudatos alkalmazása a genetikai elveknek, törvényszerűségeknek, az alkalmazható módszereknek (biotechnológia és a biotechnika)

A nemesítés : a populáció(k) értékmérőinek genetikai javítása, fejlesztése célja: a mindenkori igényeknek megfelelő állatpopulációk (genotípusok) kialakítása a változékonysággal és az átörökléssel kapcsolatos törvényszerűségek módszeres feltárása, alkalmazása A korszerű nemesítő munka elvi és módszertani alapja: a kreatív és tudatosan alkalmazott genetika.

Mi érdekli a tenyésztőt? Milyen a változékonyság? Öröklődnek-e az egyes tulajdonságok? Milyen módon? Milyen mértékben? Mekkora biztonsággal?

Az állattenyésztés (ÁT): tágabb értelemben: nemesítés, (genetikai fejlesztés), szaporítás, felnevelés, tartás, takarmányozás, hasznosítás rendszere. szűkebb értelemben: tenyésztésbiológiai munka (szaporítás, nevelés, szülők tervszerű kiválasztása) alapvető feladat: az állati termékek előállítása gazdaságosan!!! célja: többet (mennyiség), jobbat (minőség) és gazdaságosabban (nagyobb haszonnal) termelő utód - nemesítés

Az állattartás: nincs szaporítás, csak tartás és hasznosítás Az állatszaporítás: a tenyésztésnél szűkebb szakmai területet tenyészanyag szaporítás, (sokszorosítás)

Az állattenyésztés gazdasági jelentősége Az ÁT elsődleges feladata: élelmiszer, ipari nyersanyag (gyapjú, bőr, gerezna) előállítás. Az állati eredetű élelmiszerek: a kereslet növekszik az életszínvonal egyik fokmérője.

legelterjedtebb betegség : az éhezés, az alultápláltság a lakosság 1/3-a Élelmiszerellátás 50 év múlva: a jelenlegi kétszerese a mainál magasabb színvonal

Az ÁT összefügg: a gazdasági, ökológiai, történelmi, kulturális és vallási viszonyokkal

műszaki fejlettség: nagyüzemi állattartás mesterséges környezet megfelelő ökológiai környezet: víziszárnyasok, házi méh egyes fajok tenyésztése: határozottan körvonalazható tenyészterületeken (pl: rénszarvas, yak, zebu) szinte mindenhol (pl: kecske) Jól és kevésbé jól alkalmazkodó állatok

A sikeres ÁT egyik alapfeltétele: a növénytermesztéssel való harmonikus összhang (legelők, tak. növények, melléktermékek, igaerő, beporzás, trágya, stb.)

ÁT-sen belül az ember szórakozását, regenerálódását szolgálják: kedvtelésből tartott állatok (díszmadarak, hörcsögfélék, díszhalak, teknősfélék stb.) sport célokat szolgáló állatok (ló, agár) viador típusú állatok (egyes szarvasmarha-, kutya-, tyúkfajták)

2. fejezet: Az állattenyésztés fejlődéstörténetének áttekintése. A magyar állattenyésztés nagyjai.

Az állattenyésztés fejlődéstörténete feljegyzések: 5000 évvel ezelőtt Az ókori Egyiptom állattenyésztése i.e. 3000 év:: a gizehi piramisokból falfestményei sz.m.: sokoldalú hasznosítás (tej, hús, erőtermelés, bikaviadalok, áldozati célok) ló: i.e. 1700 évvel jelent meg az országban

Babilónia falfestmények: ökrök és szamarak igázása, juh és kecskenyájak legeltetése Hammurábi i.e. 1250-ben szabályozta az állatok tulajdonlását, az állatorvosi díjtételeket a pásztorok fizetését.

Kína Fu-Hsi császár (i.e. 3341-3227) juhok, marhák, kutyák és sertések tenyésztését tanította a nagyszaporaságú kínai sertések génjei: világfajtákban megtalálható a selyemhernyó tenyésztése: hosszú ideig kínai titok (3.000 évig)

A régi zsidók juh-, kecske-, szarvasmarha-, és szamártenyésztés Salamon király (i.e. 1000): ménes az arabok nemes lovai innen származtak

India hinduizmus 4 vallási könyve, a Védák (i.e. 2500-500) írnak az ÁT-ről lovat, marhát, tevét, juhot és kecskét, tyúkot tartottak (sertést nem) sz.m. sokoldalúan hasznosítása fejés (naponta 3-szor) - vajkészítés igavonás vágóállat ókori India lótenyésztése: magas színvonalú a tyúk háziasítása (i.e. 3. évezredben)

A perzsák összes állatfajt tenyésztették (sertést nem). félelmetes lovasság: lótenyésztés: könnyebb gyorsmozgású lovak tömegesebb lótípus

Az ókori Görögország nemzeti jövedelmük egyik fő forrása az állattenyésztés (minden faj) + méhtenyésztés lúd, kacsa, a gyöngytyúk és galambtenyésztés lovas- és kocsiversenyek: olimpiai játékok

Xenaphon (i.e. 434-355) szakszerű leírása a jó hátaslónak szakszerű patabírálat (nem volt patkolás) Arisztotelész (i.e. 384-322) a Historia Anamalium a korabeli szarvasmarhatenyésztés alapelvei A sz.m. érték volt: pecunia= pénz (pecus = szarvasmarha) korszerű sertéstenyésztés, fejlett gyapjútermelés és feldolgozás

Az ókori Itália állattenyésztés és gabonatermesztés Itália: ökör szóból ered (italius) hadviselés miatt: lótenyésztés tekintélyes szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésállomány

igásökrök kiválasztása: kifejezett mar, az erős lebernyeg, a dongás mellkas, jó lábszerkezet jó hizodalmasságú sertés: hajlott, megtört orrhát (mopszfej), a széles és mély törzs, terjedelmes has latin írók munkáiban: tenyésztéstechnikai útmutatások (ivadékvizsgálat, párosítási módszerek, a pároztatás irányelvei, ikerellésre irányuló szelekció.)

VIII. században Skandináviában: fejlett szarvasmarhatenyésztés XVII. század: takarmánytermesztés - állattenyésztés fejlődése - kultúrfajták kialakulása

A korszerű állattenyésztés megteremtője: Robert Bakewell (1725-1795) megalkotta a mai értelemben vett tenyésztői munkát (ivadékvizsgálat, rokontenyésztés tudatos alkalmazása, párosítási elvek kidolgozása, a formalisztikus elemek kiküszöbölése) követői: számos kultúrfajtát állítottak elő létrehozzák az első törzskönyvet, megindul a teljesítményvizsgálat gyapjúfinomság mérése 1779-ben, lóversenyek teljesítményének rögzítése, folyamatos tejelés-ellenőrzés

XX sz. eleje: állattenyésztési kutató- és minősítő intézetek tenyésztő szövetségek tudományterületek fellendülése (állatgenetika, állatélettan, biokémia, ökológia, etológia, anatómia, stb.) napjainkban: biotechnológiai forradalom

A hazai állattenyésztés története összefügg népünk történelmével Őseink főfoglalkozása: az állattenyésztés volt lovas nemzet: kisebb termetű, szikár izomzatú, edzett ló szarvasmarha, sertés, juhtartás (finnugor eredetű szavaink: juh, tej, fejni

A Kárpát-medence adottságai: kedveztek a nomád állattenyésztésnek legelők, erdők (makkoltatás) Szent István: kiváltsággal ruházta fel a sertéstartókat IV. Béla: vámtarifája - élénk állatkereskedelem

portyázásokhoz, török elleni harcok: lóra volt szükség. magyar parlagi ló +berber, perzsa, szír, arab fajták élőállatot szállítása Nyugat-Európába (Nürnberg évi 70.000 marhát vásárolt) juh: a török hódoltság idején emelkedett az állomány létszáma sertés: bakonyi, szalontai, alföldi és réti sertés

Habsburg császárok: emelték a vámot - a marhakereskedelmet csaknem megszüntette Bécs ostroma: a török sereg + a császári katonaság óriási rablást, pusztítást végzett. Buda ostroma:a császári seregek 80.000 szarvasmarhát tulajdonítottak el A magyar szürke gulyák és racka nyájak: járhatatlan ingoványok, erdők

XVIII. századtól: emelkedik az állatállomány létszáma XVIII. sz végén: első tejgazdaság Keszthelyen (Tessedik Sámuel) 1870: tejelő svájci helvét tehén import 1875 1895: svájcból szimentáli fajta import magyartarka és tájfajtáinak kialakítása

1773: Mária Terézia Budaörsön törzsjuhászatot alapított selyemgyapjas birkák behozatala (mercopaili merino) 1858: megfogalmazásra került az országos juhtörzskönyvezés alapelve + gyapjúminőség és küllemi bírálat

1785:a mezőhegyesi lógyűjtő telep katonai ménessé alakították (fedező mének előállítása) 1789: bábolnai ménes (1836 óta importálták Szíriából az arab méneket Shagya)

1816: Mezőhegyesre került a Nonius senior anglo-norman mén - megalapozza a gazdasági típusú lótenyésztésünket. 1833: József nádor - az ajándékba kapott két sumadia kannal és kilenc emsével megvetette alapjait a mangalica sertésfajtának A mangalica-tenyésztés lendületet vett - a régi magyar szalontai, alföldi és bakonyi sertés szinte teljesen eltűnt.

állattenyésztéssel foglalkozó oktatási és tudományos intézményeink létrehozása: 1782: Budapest - Állatorvosi Főiskola 1797: Keszthely - a GEORGIKON megalapítása: Festetics György (Nagyváthy János javaslatára) Európa első önálló felsőfokú mezőgazdasági tanintézete 1818: Magyaróvár - felsőbb gazdasági tanintézet 1868: Debrecen-Pallag puszta: Debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet.

Tudós tanárok, kutatók, szakírók, a magyar ÁT nagyjai: Nagyváthy János (1755-1819): keszthelyi tanár: A szorgalmatos mezei gazda Magyar Practicus Tenyésztő Pethe Ferenc (1762-1832): Pallérozott mezei gazdaság gróf Széchenyi István (1791-1860): a magyar állattenyésztés, különösen a lótenyésztés fejlesztése

Tormay Béla (1838-1906): a Keszthelyi Georgikon, A Debrecen-Pallagi Gazdasági Tanintézet, illetve az Állatorvosi Főiskola tanára, Monostori Károly (1852-1917): az Állatorvosi Főiskola tanára Kovácsy Béla (1861-1931): a Kassai Gazdasági Tanintézet tanára Újhelyi Imre (1866-1923): a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet tanára Wellmann Oszkár (1876-1943): a törzskönyvezés korszerű alapokra helyezése

Konkoly Thege Sándor (1888-1969): az állattenyésztési szakszolgálat megszervezése Schandl József (1885-1973): a juhtenyésztők egyesületének alapítása Enesei Dorner Béla (1869-1954): a sertéstenyésztő egyesületek szervezése Berke Péter (1899-1986): a törzskönyvezéssel kapcsolatos oktatás megszervezése, szarvasmarhatenyésztési kutatások

Csukás Zoltán (1900-1957): a mesterséges termékenyítés és ivadékvizsgálat kezdeményezése Kertész Ferenc (1901-1972): sertéstenyésztési kutatások Csire Lajos (1923-1974): sertéstenyésztési kutatások Czakó József (1923-1990): etológiai kutatások a szm. tenyésztésben és iparszerű tartásban

Guba Sándor (1927-1984): Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési főiskola megalapozása Anker Alfonz (1925-1979) származástani kutatások új populáció-genetikai eljárásokat dolgozott ki. ló-, postagalamb-, sertéstenyésztés (KA-HYB) Horn Artúr (1911-2003): állattenyésztés tudományok oktatója, kutatója és szakírója

1896: Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás 1898: Magyar Állami Baromfikísérleti Tangazdaság 1899: Országos Gyapjúminősítő Intézet 1903: Magyaróvári Tejkísérleti Állomás 1885: Országos Törzskönyvelő Bizottság (OTB) külföldi tapasztalatok alapján megindult a törzskönyvező egyesületek szervezése. 1910: Károlyházai Szarvasmarha Ellenőrző Egyesület 1920: Fejér Megyei Tejellenőrző Egyesület A II. VH kitörésekor már minden megyében működött egy-egy szarvasmarhatenyésztő egyesület.

1923: Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete 1927: Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete a sertések törzskönyvezése 1937: Juhtenyésztők Országos Egyesülete juhok törzskönyvezése a lovak törzskönyvezése: Földművelésügyi Minisztérium a baromfi és házinyúl tenyésztése: Baromfitenyésztők Országos Egyesülete a II. VH.: állatállományunk 57 %-a elpusztult

1947: a mesterséges termékenyítések szervezése, Országos Mesterséges Termékenyítő Főállomás 1948: az akkori kormány megszüntette a korábban működő állattenyésztő szervezeteket törzskönyvezés és tenyésztésszervezés: Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főügyosztálya 1963: megalakultak az Országos- és Megyei Állattenyésztési Felügyelőségek (OÁF, MÁF).

1964-től OÁF (Országos Állattenyésztési Felügyelőség) és jogutódjai: a törzskönyvezéssel összefüggő feladatok szervezése, irányítása, ellenőrzése 1965: Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőség (OTEF). 1968: az OÁF szervezetéből levált a lótenyésztés, és megalakult az Országos Lótenyésztési Felügyelőség (OLF). 1976: OÁF OÁTF Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség 1978: OÁTF OTÁF Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség

1983. január 1: állattenyésztő felügyelőségekből - állami vállalatok A tenyésztéshez kapcsolódó igazgatási és hatósági feladatok ellátására alakult az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet (ÁTMI). 1988-ban az ÁTMI és a NÖMI (Növénynemesítési Minősítő Intézet) összevonása: Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI), majd abból (OMMI). 2007 január 1.: OMMI MGSzH (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) 2012: Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

XX. sz. második fele: kimagasló fejlődés ment végbe. 50-es -60-as évek: bfi hibridek megjelenése, korszerű technológiai megoldások iparszerű sertés- és szarvasmarhatenyésztés kialakulása 1972: szakosodás a szm. tenyésztésben 1980-as évek második fele: csökken az állattenyésztéshez, az állattenyésztési szervezetek működéséhez szükséges állami támogatás

1991-re az állattenyésztést szervező intézményrendszer összeomlott 1992-től a feladatot átvették az állatfajonként és fajtánként szerveződött tenyésztő egyesületek 1992. január 1: csatlakozás az ICAR (International Committee for Animal Recording) nemzetközi szervezethez

1993. december 22: az állattenyésztésről szóló törvény (1993. évi CXIV. törvény) (http://gtr2.uw.hu/1993evi114tv.htm) elősegítse a magas színvonalú tenyésztői tevékenység folytatását; az állatok tenyész- és haszonértéküket, genetikai sokféleségüket megőrizzék, illetve növeljék; az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek meg a környezet és természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi, piaci, valamint állategészségügyi követelményeknek; javuljon az előállított állati termékek minősége, előállításának gazdaságossága és versenyképessége; hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő fajták génjei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük; biztosítsa a nemzetközi előírásokhoz való alkalmazkodást.

3. fejezet: Az állattartási formák fejlődése.

állattenyésztés: változatos földrajzi viszonyok eltérő társadalmi fejlettség, színvonal Az állati termék előállítási módja szerint az ÁT típusai: - nomád állattenyésztés, - váltólegelős állattartás (transhumance) - havasi pásztorkodás, - modern legeltetéses állattartás, - növénytermesztést kiegészítő állattenyésztés, - iparszerű állatitermék-előállítás

A nomád pásztorkodás vándorló legeltetés életforma szegényes vegetáció hasznosítása az állatok szerepe döntő fontosságú táplálék-, ruha- és élelemforrás sarkövi rénszarvastenyésztő állattartás (Norvégia, Svédország, Finnország és a volt Szovjetunió tundrás vidékein - csukcsok, nyenyecek, tunguzok, zürjének, lappok) száraz sivatagi, félsivatagi területek nomád állattartása É-Amerika, Közép-Kelet, Ny- és Közép-Ázsia, Irán, Mongólia nincs növ term. pásztorkodás állatfajok: juh, ló, kecske, szm.

A váltólegelős pásztorkodás (transhumance) (kétlegelős, költözködő pásztorkodás) Földközi-tenger vidéke, Balkán félsziget a nomádizmusnál fejlettebb síksági (téli) és hegyvidéki (nyári) legelők váltása csak természetes takarmányforrások

A havasi pásztorkodás svájci és osztrák Alpok tavasszal - havasi legelőkön télen - a völgyekben istállókban (begyűjtött és termesztett takarmány) tejfeldolgozók (svájci sajtipar) nehéz volt a nyerstej szállítása

A modern legeltető állattartás É-Amerika (préri), D Amerika (pampák, szavannák), Ausztrália, Új-Zéland XVIII. és XIX. sz. európai származású telepesek hozták létre természetes takarmányok legelők feljavítása olcsó juh- és marhahús hűtóhajók legkorszerűbb módszerek alkalmazása: legeltetéstechnika, állategészségügy, termékfeldolgozás bekerített legelők, szakaszos legeltetés

Növénytermesztéssel kombinált állattartási és tenyésztési formák növénytermesztés alá rendelt ÁT XIX. sz. első felében a földművelés kiegészítő ágazata igavonó és trágyaszolgáltató szerep

növénytermesztés fölé rendelt ÁT XIX. sz. második felében Skandinávia, Belgium, Hollandia, Németország, Nagy- Britannia és Franciaország, USA gépesítettség az igavonás szerepe csökken Okok: - A takarmánytermesztés és gyepgazdálkodás számára kedvező éghajlati adottságok. - Az olcsó, jó minőségű tengerentúli búza visszaszorította a gabonatermesztést takarmánytermesztés - csökken a mg-i népesség nő a városi lakosság élelmiszerigénye(hús, tej és tejtermék, tojás)

állati termék feldolgozó ipar állomány és fajtaváltás (hústípusú sertésfajták, tejelő típusú szarvasmarhák, korszerű baromfi hibridek)

Iparszerű állatitermék-előállítás fejlett országokban maximális produkció irányított termelés nagyfokú koncentráció és szakosodás specializált fajták és hibridek gépesítettség modern állategészségügy

4. fejezet: A gazdasági állatok eredete, háziasítása.

A háziasítás és a háziállat vadállat háziállat tudatos, mesterséges szelekció (felhalmozza a megfelelő tulajdonságokat) Az állatok számára a domesztikáció: ivar izoláció alkalmazkodás alaki, élettani átalakulás új tulajdonságok kialakulása és annak átörökítése A domesztikáció fokozatosan megy végbe (legalább 50 nemzedék)

A domesztikáció stádiumai 1. Izolációs stádium A domesztikáció legalacsonyabb foka. természetes szelekció nincs tenyésztés csekély eltérés a vad ősöktől 2. Preprodukciós stádium termelésre irányuló szelekció legeltetés nincs takarmánytermesztés

3. Produkciós stádium intenzív szelekció céltudatos haszonvétel termelőképesség kihasználása az állatok jelentős változása kialakulnak a fajták tenyésztőegyesületek jönnek létre istállózó tartás takarmányozás

4. Szuperprodukciós stádium korszerű állattenyésztési ismeretek maximális termelőképesség kiaknázása specializált fajták és hibridek iparszerű tartás új módszereket alkalmazása (pl. mesterséges termékenyítés) az állatok nagymértékű megváltozása

A domesztikáltság fokai: a vad őshöz viszonyított megváltozás mértéke, illetőleg a kitenyésztettség Predomeszitkáció a háziasítás legkorábbi szakasza elődomesztikált állatok (pl.: kígyó, krikodil) Átmeneti forma még nem rendelkeznek megszilárdult háziállat-tulajdonságokkal. (pl.: méhek) Szemidomesztikáció (félig domesztikált, félvad) még nem jutottak el a teljes domesztikáltság állapotába a vad formától még nincsenek ivarilag teljesen izolálva azzal szaporodási közösséget alkotnak. (pl.: strucc) Dedomesztikáció domesztikációval ellentétes folyamat korábban háziállatként tartott állatok visszavadulnak (pl.: musztáng).

A háziállat fogalma: elérték a háziasítás megfelelő szintjét, az ember közvetlen környezetében élnek ott rendszeresen szaporodnak. Gazdasági állat: Mindazon állatfaj, amely az ember céltudatos tevékenységének (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen hasznot hajt. (pl.: hús-, tej-, tojástermelés-, igaerő-, gyapjú-, prém-, stb.) (ponty, nyérc, nutria stb.)

A háziasításra késztető okok élő hústartalék képzés földművelés vallási kultusz (pl.: szent állatok, áldozati állatok) emberi kedvtelés gazd-i szükségszerűség A háziasítás módszerei követés és izolálás, nomád pásztorkodás (juh, kecske, szarvasmarha stb.) etetés (kutya, macska, sertés) foglyul ejtés, befogás fiatal állatok felnevelése.

Az állatok változásai a háziasítás során megváltozott körülmények + szelekció minőségi és mennyiségi tulajdonságok változása megnőtt a változékonyság (pl.: galamb 200 fajta, kutya 350 fajta)

elsődleges megváltozások a domesztikáció velejárói viszonylag gyorsan jönnek létre pl.: szelídség, testnagyság, alkat másodlagos megváltozási folyamat a háziasított állatokra jellemző különböző tenyésztési eljárások hatására alakul ki pl.: forma, képletek párhuzamos vagy paralel változások egyaránt fellépnek az egymástól rendszertanilag távol eső fajokban is pl.: a koponya hosszúsági méreteinek változása (szélességi méretek nem)

Változások: nagyság, alkat: (szm., kutya, macska, juh, kecske, sertés), (bfi., nyúl) kültakaró: bőr: vékonyabb, redőzöttebb, stb. szőr: finomabb, hosszabb (angóra) szín: gazdag színezet + fehér csontváz: kisebb v. nagyobb vastagabb, szivacsosabb, kisebb koponya (arckoponya rövidebb), rövidebb szarvak, csigolyák (hát, ágyék) száma

idegrendszer: agyvelő kisebb, érzékszervek tompultak, ösztönök (védekezési, táplálékszerzési, menekülési, stb.) ill. hajlamok (párzási, evési, stb.) ivari élet és szaporodás: a szezonalitás megszűnt (részben v. teljesen) termékenység szaporaság vemhességi idő, ivarérettség termelőképesség: hús-, tej-, tojás-, toll-, gyapjútermelő képesség élettani folyamatok változása: pl.: vedlés, kotlás megszűnése

5. fejezet: A gazdasági állatok rendszerezése. A fajták rendszerezése. A fajtán belüli rendszertani egységek

A gazdasági állatok rendszerezése Az állattan a fajt tekinti a természetes alapegységnek. A faj rendszertani egység Horn Artúr:: A fajok változó, egymástól többé-kevésbé elhatárolható, egyöntetű jellegű, saját körükön belül szaporodó élő formák.

A fajta, a fajon belül olyan állatcsoportot jelent, amelyre jellemző a: közös származás, többé-kevésbé egységes külső formák, szín és szervműködésbeli sajátosságok, és ezek biztos öröklődése, a többé-kevésbé egységes tenyésztői munka, amely a fajtát kialakította, bizonyos struktúra = vonalak és családok, esetleg alfajták, tájfajták vannak benne, az egységes célra történő felhasználás, a többé-kevésbé azonos, vagy hasonló környezet és takarmányozás, a szoros rokonpárosítás nélküli továbbszaporodáshoz elegendő létszám.

Fajtatiszta: valamilyen elismert fajtába tartozik idegen fajta génjeit így fajtajellegvonásait nem tartalmazza A fajtába nem sorolható egyed: fajtátlan (basztard, korcs). Telivér: először angol lótenyésztésben használták később fajtatiszta egyedek megkülönböztetésére is alkalmazták. Klasszikus értelemben telivér csak olyan ló lehet, melynek minden őse szerepelt az 1793-ban alapított angol telivér törzskönyvben (General Stud Book, GSB).

Félvér: az állat egyik őse (pl. angol, arab) telivér volt a fajta kialakulásában döntő szerepe volt az egyes telivér fajtáknak a fajtát saját körben tenyésztik (pl. kisbéri-, mezőhegyesi félvér stb.) Háromnegyedvér: az apa és az anyai nagyapa (ritkán nagyanya) is kiinduló, nemesítő fajtához tartozik. Magas félvér az olyan egyed, amelynek ősei közt nagymértékben (3/4-nél is nagyobb arányban) szerepel a nemesítő fajta (pl. holstein- red szarvasmarha, svéd lapály sertés stb.).

A fajta nem statikus változik A fajta fejlődése: tulajdonságai, külleme, teljesítményei javulnak A fajta leromlása: nem megfelelő környezet kontraszelekció túl szoros rokontenyésztés szakszerűtlen tenyészcél-kijelölés stb.

A fajták rendszerezése 1. A származás (eredet) monofiletikus, polifiletikus 2. A földrajzi környezet (régiók, tájak) hegyi, lapályi, sztyeppi stb. fajták 3. A tenyésztettség foka, színvonala a term., parlagi, őshonos:primitív a nemesített, helyi, átmeneti a kitenyésztett v kultúrfajták

4. A hasznosítás (termelés) iránya tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelő, hátas, ügető stb. 5. A hasznosítás száma, egyhasznú, több v. vegyes hasznú 6. A termelés, illetve a teljesítmény színvonala extenzív hagyományos félintenzív intenzív fajták

7. A testalakulás szerint pl.. szarvatlan, hosszú-, rövidfarkú, zsírfarkú, zsírfarú fajták 8. Szín szerint egyszínű fajták fehérek színesek tarkák szabályos szabálytalan 9. Az országok szerint magyar, angol, német fajták stb.

A fajtán belüli rendszertani egységek (szubpopulációk) A populáció fogalma alatt genetikai értelemben a kevert, heterogén öröklési anyaggal rendelkező állományt értjük. A biometriában: az összes vizsgált egyed (vizsgálandó anyag), Az állattenyésztésben populáció alatt érjük általában azt a nagyobb létszámú, genetikai szempontból heterogén öröklési anyaggal rendelkező csoportot, amelynek tagjai főleg származásuk, valamint az őket körülvevő külviszonyok szempontjából nagy hasonlóságot mutatnak. Populációnak tekinthető: egy-egy fajta, válfajta, egy jellegzetes, nagyobb tenyészet állománya

Alfajta: (fajtaváltozat, válfajta): legalább egy tulajdonságban a fajta többi tagjától eltérő állatcsoport pl.: termelési tulajdonság (tejelő magyar tarka) elütő színváltozat (fecskehasú mangalica, sárga, fehér vagy kendermagos magyar tyúk stb.) Tájfajta: ha ez az elkülönülés különböző vidékeken, eltérő ökológiai adottságok között jön létre

Törzs kimagasló értékű tenyészhímektől származó ivadékcsoport Jellemzője: egységes elvek, célok alapján tenyésztették, párosították azokat, így a fajta többi részétől (pl. a tájpopulációtól is) elkülönül. tenyésztörzs (nukleusz-populáció) nemesítői, biotechnológiai minősítés törzstenyészet: tenyésztői munka által az állatok teljesítménye a fajta átlagánál magasabb színvonalú ha egy állomány (szubpopuláció) jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik (fajtán belül), de a kis létszáma miatt még nem tekintjük fajtának Bfi. tenyésztésben: az egy kakashoz beosztott nőivarú egyedek csoportja

Zárt tenyészet: olyan zárt körben tenyésztett, adott fajtába tartozó állatcsoport, amelybe huzamosabb ideig nem kerül be idegen állat. (homogénebb, kiegyenlítettebb, mint a fajta egésze, vagy a többi tenyészet) Család nőivarú tenyészállatoktól származó ivadékcsoport, nemre való tekintet nélkül bfi. fajok tenyésztésében: elsődleges fontosságú unipara és hosszú generációs intervallumú fajok: csak egy-két nemzedéken keresztül jelent valódi, tényleges genetikai értéket

Vonal zárt körben tenyésztett állomány Klasszikus (leszármazási vagy genealógiai) vonal egy híres apaállattól származó állatcsoport pl.. Godolphin Barb, Furiosó hazai vonalai stb. Genetikai vonal olyan állatok csoportja, amelyek közeli rokonságban vannak egy kívánatos őssel anélkül, hogy a többi (felmenő ági) ős is a legközelebbi ősi sorokban többször szerepelne (Horn, 1976). az adott tulajdonságot nagy biztonsággal örökítő és jól kombinálódó állatok csoportja Tenyészvonal minőségi mutatókkal rendelkező törzsállatok (részpopulációk) kiváló őstől származnak biztonságosan átörökítik a kívánatos, a tenyészirány szempontjából alapvető tenyésztés-biológiai tulajdonságokat.

Az egyes tenyészvonalak meghatározó jellemzői (komponensei): egy-két tulajdonságban kiemelkedő, a többi tulajdonságban legalább átlagos szintű termelés, a testalakulásban és a típusban nagyfokú homogenitás, a tesztvizsgálatok adatai szerint határozott genetikai fölény, a tenyésztőmunka eredményeként lehetőleg nagy tenyész- és haszonállat létszám. tenyészvonalak = mikrofajtáknak is tekinthetők

Típus bizonyos ismérvek alapján (küllemi, élettani, termelési szempontból) hasonlóságot mutatnak lehet fajták fölötti vagy fajtákon belüli kategória is pl.: fajtán belül: merinó juhfajta: szapora meninó finomgyapjas merinó húsmerinó fajták közötti: hústipus: suffolk juh texel juh tejelő típus: awassi juh kelet fríz juh fajták fölötti: hústipus: suffolk juh charolais szm tejelő típus: awassi juh holstein fríz szm.

típusváltozatok: Hasznosítási (termelési) típus: - tenyésztési típus (szaporítás, ellés, nevelőképesség), - ivari koraérő típus (tenyészérettség, szezonális ellés), - vágási típus (culard, márkázható-, bacon-, sonka-, mini, illetve maxi változatok stb.). Növekedési-fejlődési típusok: - korán érő - későn érő (jersey charolais) - kicsi intenzitású (erélyű), lassan fejlődő - nagy intenzitású, gyorsan fejlődő típusok (magyar szürkemarha charolais) - kis kapacitású nagy kapacitású

Konstitúciós (alkati, szervezeti) típusok: - respiratoriusz (lélegző, leptoszom, oxidatív, disszimilatív) típus fejlett légzőszervek, hosszú megnyúlt nyak, mellkas izomszegény testrészek hosszú végtagok körte (trapéz) alakú törzs mirigyes tőgy pl.: tejelő tip. szm. tojástermelő tip. tyúk, angol telivér, lapálysertés

- digesztívusz (emésztő, piknikus, reduktív, aszimilatív) típus rövid nyak rövid, mély,dongás mellkas jól izmolt test rövid, izmos végtagok kevésbé élénk anyagcsere nyugodt, flegmatikus vérmérséklet a test: elölnézetben hordószerű, oldalnézetben téglatest alakú, tőgyük kisebb és kevésbé mirigyes pl.: hús típusú állatok, hidegvérű ló, koránérő húsmarhák (régi hereford), zsírsertés, hús tip. tyúk

- muszkuláris (atlétikus, erőtermelő, igás) típus jól fejlett izomzat és csontozat erőteljes mellkas hosszú törzs hosszú végtagok pl. erőtermelő állatok, a tömeges félvér ló stb. - celebrális (koponyaalakulási) típus jól fejlett agykoponya pl. egyes kutyafajták (palotapincsi, bulldog)

Biológiai típusok: reprodukciós (nővonal jellegű, R -) típus, (hereford, magyar nagyfehér) terminál (hímvonal jellegű, végtermék-előállító, T -) típus, (suffolk, pietrain) kombinatív ( K -) köztes típus (magyartarka)

6. fejezet: A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai. Elsődleges értékmérők.

A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai (ÉT) Az ÉT-ok: poligén eredetűek, általában additív átörökítési törvényszerűségek szerint öröklődnek komplex jellegűek (többtényezős, résztulajdonságokból álló, összetett, integrált) belső ÉT (fén, jelleg): gazdasági szempontból fontos értékmérők külső ÉT: a testalakulást (testfelépítést) kifejező jellegek összessége

a) Mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok mértékegységekkel kifejezhető tul.-ok gazdaságilag jelentős tul.-ok több gén határozza meg tejzsír kg, tej kg, tömeggyarapodás, tojástermelő képesség stb. Megjelenésüket (a fenotípus, a termelési színvonal) a genetikai meghatározottság (a hajlam) mellett az adott környezet (tartás- és takarmányozás-technológia, éghajlat stb.) alakítja nagymértékű variancia (SD, CV%) jellemzi Örökölhetőségi értékük (h 2 ) zömében 0,3 (30 %) alatti.

b) Minőségi (kvalitatív) tulajdonságok szín, szarvtalanság, stb. kialakulásukat a környezet kevésbé módosítja varianciája kisebb jól öröklődnek (egy génpár határozza meg) örökölhetőségi értékük (h 2 ) 0,6 fölötti fenotípusos szelekcióval is eredményesebben fejleszthetők

Gazdasági szempontból: az elsődleges (primer, termelési) értékmérők: - takarmányértékesítő képesség, - hústermelő képesség, - tejtermelő képesség, - gyapjútermelő képesség, - tojástermelő-, (hús-), tolltermelő, májtermelő- képesség, stb. a másodlagos (szekunder) értékmérők - reprodukció, - konstitúció, - vérmérséklet, - igényesség, igénytelenség, - adaptáció, technológiai tűrés, - életteljesítmény, illetve élettartam stb.

1. Takarmányértékesítő képesség fontos ÉT előállítási költségek 66-75 %-a: tak. költség tenyésztési cél: a tak. ktg. csökkentés tak. ktg függ: tak. ékesítő képesség, tak. összetétele, táplálóanyag-tartalom, adag nagyság, termelés mértéke

A tak. értékesítés h 2 : szarvasmarha: h 2 = 0,3-0,7; sertés: h 2 = 0,2-0,3; juh: h 2 = 0,2-0,4. 1 kg tgy-ra jutó abrakfelvétel: legegyszerűbb, de legkevésbé pontos 1 kg tgy-ra jutó fehérjefogyasztás sertés: 1 kg tgy-ra jutó emészthető (DE, MJ) energia bfi: 1 kg tgy-ra jutó metabolizálható (ME, MJ) energia

Bef. tény.: az egyediség, az életkor, az ivar, a vérmérséklet, a termelés színvonala a külső (ökológiai, technológiai) környezeti tényezők Összehasonlítás: csak kortárs egyedek, illetve populációk (azonos születési időszakú)

érdemi (genetikai) (r, bx/y) összefüggések: a.) szarvasmarha: - tejtermelés takarmányértékesítés között r = 0,8-0,9 - tömeggyarapodás takarmányértékesítés között r = 0,5-0,8 b.) sertés: - napi tömeggyarapodás takarmányértékesítés között r = 0,4-0,7 - szalonnavastagság takarmányértékesítés között r = 0,05-0,40 c.) tyúk - tojás darabszám takarmányértékesítés között r = 0,2-(-)0,5 - tojássúly takarmányértékesítés között r = 0,6-(+0,20)

takarmányértékesítésre irányuló szelekció: befolyásol más, gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságot is (tejtermelés, súlygyarapodás, szalonnavastagság stb.).

2. Hústermelő képesség A hústermelő képesség: a hízóalapanyag-előállítást (termékenység, fogamzás- és nevelőkészség stb.) a végtermékhízlalást (hizodalmasság, húsformák, vágóérték) befolyásoló tényezők összessége

A hústermelő képesség: élő állapotban hizodalmasság és húsformák, vágott állapotban a vágóértéket kifejező tulajdonságok. az egyed hizodalmassága (hízékonysága): növekedési erély intenzitása takarmányértékesítés mértéke növekedési, fejlődési jelleg (korán, illetve későn érő típus)

A hústermelő képesség fontosabb jellemzői

A hústermelés intenzitása, tartama és kapacitása alapján gazdasági állataink általában (szarvasmarha, sertés, juh) négy alaptípusba sorolhatók A hústermelés intenzitása, tartalma és kapacitása alapján elkülönített típusok

HK - küllemi bírálat: húsformák értékelése húsarányok (I., II., III. osztályú húsok aránya), hústeltség (testtájankénti izmoltság), faggyú-, illetve zsírlerakódás, a csontozat finomsága pontosabb és reálisabb jellemzés a vágóérték: hasított test összetétele, húsminőség, faggyú, illetve zsírminőség stb.

A vágott test minőségének jellemzése: vágási testtömeg (kg), vágási veszteség (vér, bőr, emésztő traktus stb.), hasított felek tömege (carcass, kg), csontoshús-termelés (g/nap), színhústermelés (g/nap), faggyú, illetve zsír mennyisége és aránya (a hasított fél %-ában), hús mennyisége és aránya, csont mennyisége és aránya, hús színe, márványozottsága, víztartó képesség, ph-ja stb.

A vágóértéket kifejező mutatók (alapparaméterek)

A vágóértéket befolyásolja: fajta életkor ivar környezeti feltételek (tartástechnológia, táplálóanyagellátás intenzitása, takarmányozás módja stb.)

3. Tejtermelő képesség ivadékok felnevelése tenyésztőmunka: sz.m., kecske, juh + tej humán táplálkozás A tejtermelő képesség: komplex ÉT tejmennyiség, tej összetétel, perzisztencia stb.

Gazdasági haszonállataink tejtermelésének néhány jellemzője

A tejmennyiség: laktációs hozam (elléstől az elapasztásig) éves termelés (egy naptári év termelése) életteljesítmény (élete során termelt tej összes mennyisége) húsmarhák: ivadékok választáskori össztömege (120, ill. 205 napos borjútömeg) nyúl: 10-14 napos alomtömeg Perzisztencia: Perzisztencián a tejelésnek a viszonylag hosszú időn át történő egyenletes fenntartását érjük (Horn, 1976).

A tej összetétele: sz.a.%, zsír%, fehérje%, (valódi fehérjék: kazein (kappa-kazein), albumin, globulin) tejcukor%, hamu%, Energia, stb.

Gazdasági haszonállataink tejének és a humán anyatej összetétel

Az összetételt befolyásolja: a faj a hasznosítási típus a fajta a tartás a takarmányozás az egészségi állapot (a fejés) A gépi fejhetőségnek: a tejtermelő képesség egyik jellemzője

A tejtermelés szempontjából jelentősebb értékmérő tulajdonságok örökölhetősége (h 2 )

A tejmennyiség: gyengén (h 2 = 0,2-0,4), a tejzsír, és tejfehérje % közepesen, illetve jól (h 2 = 0,4-0,9), a perzisztencia gyengén (h 2 = 0,2-0,3). a tőgybimbók alakja: közepesen, illetve jól (h 2 = 0,6-0,8) a tőgy küllemi bírálata szelekció

4. Gyapjútermelő képesség gyapjú: a juh szőrbundája fonásra, nemez készítésre alkalmas fonható állati szőr : (teve, alpaka, láma, angóra kecske, kasmír kecske, angóra nyúl). gyapjúszáltípusok: Fedőszőr: gyapjúval nem fedett testrészeit (fej, lábak) Felszőr: a fedőszőr és a gyapjúszál közötti átmenet: kevertgyapjas juhfajták:(pl. skót feketefejű). Gyapjúszál: speciális szőrtípus egymással fürtöket alkotnak.

A gyapjúszál jellemző tulajdonságai: tartós, rugalmas, jól mosható, tisztítható és festhető nemezesítésre is alkalmas, jól fonható jó hőszigetelő

Szálfinomság: átlagos átmérő ( ) mikrométer (magyar merinó 18-28 ) Kiegyenlítettség: szálak és a fürtök, bunda, a populáció egyöntetűsége Fürthosszúság: A gyapjúfürt eredeti (kinyújtatlan) állapotban mért hosszúságát élő állaton mérve Ívelődések száma: 1 cm-re eső hullámívek száma Színe és fénye: kívánatos a fehér festhető. Tisztasága: gyapjú zsírtartalma, por, homok és sár, takarmány, ürülék, stb,

A juhok gyapjújának főbb típusai, s ezek jellemző tulajdonságai

Rendement: egységnyi zsíros gyapjúból hány százalék 17 % nedvességtartalmú tiszta gyapjú nyerhető. A gyapjútermelő képességet befolyásoló tényezők: genetikai háttér, fajta, típus, hasznosítási irány (racka, texel, ausztrál merinó), kor és élőtömeg bőrfelület nagysága és a gyapjúszálak sűrűsége, tartás és takarmányozás Bonitálás: nyírás előtti bundaminősítés

A gyapjú jellemzőinek örökölhetőségi értékei (h 2 )

5. A baromfifajok értékmérő tulajdonságai 5.1. Tojástermelő képesség: (h 2 = 0,25-0,30). öt alaptulajdonság határozza meg: a perzisztencia, az intenzitás, a hosszú szünetek hiánya, a kotlás hiánya és a korai ivarérés (Goodale-Hays teória). A perzisztencia: a tojástermelési időszak hossza egy tojás. 25-26 óra Minden napra egy tojás!!!!!!!!! ciklusok: tojástermelés + egy-egy nap szünet

intenzitás: egymás után folyamatosan lerakott tojások száma hosszú szünetek: négy napnál hosszabb kihagyás A kotlás: szükséges rossz hosszú ideig nem tojik tojó típus - hús típus A korai ivarérés: felnevelés ideje költség hátránya: szervezet könnyebben kimerülhet, rövidül a perzisztencia hosszú ideig apró, eladásra, illetve keltetésre alkalmatlan tojások

A tojástermelő képesség jellemzésére szolgáló főbb mutatók alakulása fajonként

A szaporaság: (h 2 = 0,15) tojás mennyisége (h 2 = 0,25-0,30). termékenység (h 2 = 0,1) megtojás pillanatában életképes zigóta a tojásban Bef: a termelésben eltöltött idő, a rokontenyésztettség foka, az ivararány, a tartás, a takarmányozás, az egészségi állapot, a kondíció keltethetőség (h 2 = 0,09) termékeny tojás csibe Bef: a termékenység, a tojáshéj épsége, a héjszilárdság, a tojás súlya, alakja, a tárolás ideje és körülményei, stb.

5.2. Hústermelő képesség: (h 2 = 0,55-0,60). növekedési erély Baromfifélék élőtömeg-változása az életkor függvényében

A vágóérték: az élőtömeg %-ában kifejezett vágott tömeg bratfertig (konyhakész): a tollától megfosztott kopasztott tömeg, a fej, lábak bél és bélháj nélkül grillfertig (sütéskész): szív, zúza, máj nélküli tömeg. elsőrendű húsrészek: mell és a combok másodrendű húsrészek: csontos részek, szárnyak, farhát nyak

5.3. Tolltermelő képesség: (h 2 = 0,35) víziszárnyasok: legértékesebb a lúdtoll meghatározza: a testtömeg, a testfelület, tollpapillák száma és sűrűsége, a toll színe, a pehely százaléka, a toll növekedésének üteme, a tollnövekedés egyenletessége a takarmányértékesítés

A toll minősége: szín, tisztaság, pehelytartalom, ezerpehelytömeg, töltőerő, rugalmasság stb befolyásolja: a genotípus, a tartás és a takarmányozás, az egészségi állapot, a kondíció, az ivar, az életkor, a tépések gyakorisága a tépés szakszerűsége.

5.4. Májtermelő képesség: (h 2 = 0,45) költséges víziszárnyasok intenzív etetése mulard (a pekingi kacsa és a pézsmaréce fajhibridje) minőségi májtermékünk az állandó külföldi kereslet miatt eladható terméket jelent.

figyelembe kell venni: hízóba állítási életkor, élőtömeg, életképesség és ellenálló képesség, zúza tömege és izmoltsága, a nyelőcső tömege és hossza, a nyelőcső takarmánybefogadó képessége, vérmérséklet technológiai tűrőképesség =tömhetőség

A máj minősége: extra-, illetve intracelluláris zsírtartalom, épség szín, tapintás, tömeg, a lebenyek kiegyenlítettsége

7. fejezet: A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai. Másodlagos értékmérők

1. Reprodukció termékenység, szaporaság, nevelőképesség Tágabb értelmezésben + ÉT: anyai ösztön (szopástűrés), ivadékgondozás, keltethetőség (baromfi) ivari koraérés.

A reprodukció alapvető kifejezésmódjai: vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!), ellési % (ellési forgó), szervízperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok száma), felnevelési %, ( választási alomszám és alomsúly = hasznosult szaporulat).

Reprodukciós értékek állatfajonként

A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők: 1. a fajta, illetve a vemhességi idő, 2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés, 3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.), 4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványianyagok, vitaminok), 5. esetenként az évszak, illetve az éghajlati tényezők (pl.. rövidnappalos juh).

A öröklődhetősége: kicsi (h 2 : 0,1-0,2) 80-90 %-ban bef. a környezeti tényezők reprodukció - termelési színvonal kapcsolata a nagy termelések optimális táplálóanyag-ellátás körülményes hiányosak a környezeti tényezők reprodukció reprodukció teljesítmény (éves, élet) kappcsolata bef: a technológiai tűrés (adaptáció, az alkalmazkodás képessége)

Koraérés ivari koraérés biológiai és gazdasági szemszögből is fontos ÉT A koraérés: a fejlődés meghatározott szakaszait (vemhesülés, ellés, vágóérettség stb.) milyen életkorban érik el Bef.: fajta, típus, kifejlett kori tömeg

A korai tenyésztésbevétel előnyei: költség csökkentés szelekció bővülés nagyobb ivadékszám generációs intervallum rövidülés hátrányai: nőivar fejlődési zavarai, nehéz ellés, kicsi laktációs (éves, időszakos) teljesítmény, utódok romló életképessége, kedvezőtlen konstitúció stb.

Az ivar- és tenyészérettség ideje

Az ivari koraérés befolyásolja: tenyészérettséget (fedeztetési, illetve első ellési idő), ivadékszámot (született, illetve felnevelt), a hasznosítható szaporulatot, első laktációs teljesítményt (tejtermelés, illetve választási tömeg), újratermékenyülés (service period) mértékét, hasznos élettartamot és életteljesítményt

2. Konstitúció Konstitúció: a szervezet alaki, anyagi és szervműködési tulajdonságainak összessége alaki (alkati) tulajdonságok: külső testalakulás (testfelépítés, testtömeg és testarányok) anyagi tulajdonságok: az egyes testszövetek (bőr, szőr, csontozat stb.) felépítési módja (méretei és tömörsége, ill. fajsúlya) szervműködési tulajdonságok: ellenálló képesség, a reprodukció, teljesítmények színvonala.

A jó konstitúció időbeni kifejezője: a hosszú, hasznos élettartam A konstitúció jellegének, formáinak elbírálása: a) szövetek mérete szerint: finom vagy durva szervezet (túl finom, illetve goromba) A finom szervezet jellemzői: vékony-, rugalmas bőr, rövid-, simulékony szőr, kicsi szárméret, csekély izomzat, száraz és szikár ízületek

b) szövetsúly (tömörség) alapján: a szilárd és a laza (petyhüdt) szervezet A szilárd szervezet sajátosságai: feszes hát, jó ágyékkötés, stabil váll- és lapockafüggesztés, feszes csüd, tömör csülök acélos inak. Nemes: szilárdság + finomság egyaránt és együttesen jellemzi az állatot

c) az anyagcsere jellege szerint: respiratóriusz (lélegző) típus digesztivusz (emésztő) típus

3. Vérmérséklet Temperamentum a különböző hatásokra történő válaszreakció szoros összefüggésben áll a konstitúció típusával több alapkategória - élénk (túl élénk, ideges), - nyugodt (higgadt), - flegmatikus (tunya). finom-szilárd konstitúció: élénk vérmérséklet durva konstitúció: flegmatikus

Gazdasági állatainknál mérvadó irányelvek: Milyen mértékben zavarja az egyedet a rovarok, legyek, szúnyogok, böglyök stb. zaklatása, és ezekre milyen reakciókkal válaszol? Hogyan tűri az adott egyed az esetleges durvább bánásmódot? Milyen mértékű ellenállást fejt ki az adott állat bizonyos munkák (mérlegelés, tetoválás, vakcinázás, vérvétel stb.) elvégzésekor, és mik ezek következményei, hatásai? A vérmérséklet jellege mennyire teszi alkalmassá az egyedet a takarmányfelvételre, illetve a hízlalásra? Adott fajon, illetve fajtán belül milyen mértékű vérmérsékletkülönbség tapasztalható a hím és a nőivarú egyedek között?

4. Igényesség, igénytelenség az állati szervezet milyen feltételeket támaszt a környezettel (elhelyezés, tartás, takarmányok, tápanyagok stb.) szemben primitív, őshonos fajták: alkalmazkodó képesség környezettel szemben támasztott igényük szerény pl. magyar szürke szarvasmarha, racka juh, mangalica sertés kultúrfajták: alkalmazkodóképesség igényesség kivételek: pl. angol és arab telivér ló, hereford marha, merinó juh

hasznosítási irányonként: pl. a tejelő juhfajták igényesek a takarmányozással és a fejési technológiával szemben a húshasznosítási juhfajták: szerényebb takarmányozás és elhelyezés

5. Technológiai tűrés a nagyüzemi tartástechnológiához történő kedvező alkalmazkodás (adaptáció) legjobb technológiai tűrés: baromfitenyésztés (dróthálós, ketreces, alternatív stb. technológiák)

Technológiai tűrés alapkomponensei tejhasznú típusokban

6. Életteljesítmény, élettartam és a selejtezés a termelésben töltött idő alatti reprodukciós, vagy produkciós teljesítmény A termelésben tartás kívánatos időtartama: (nőivar) sertés 3-4 év, szarvasmarha 5-6 év, juh 6-7 év. Selejtezés: anyagcsere-, szaporodásbiológiai-, és technológiai betegségek miatt

Az életteljesítmény genetikai jellegű javítása: hosszú időn keresztül kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyedek kiválogatása a tőlük származó utódok létszámának növelése minden gazdasági haszonállatfaj nemesítésében alapvető tenyésztői törekvés.

8. fejezet: A gazdasági állatok küllemtana. A küllemi bírálat.

A gazdasági állatok küllemtana A küllemtan: testalakulás megjelenés egyes testrészek felépítése testalakulás és a teljesítmény közötti kapcsolat szubjektíven elbírálható számszerűen is kifejezhető első információkat az állatról

a küllemtan alapvető feladata: a fajtajelleg és a konstitúció megítélése, a testalakulás és várható teljesítmény (termelés) közötti összefüggések értékelése, az egyes testtájak jellemzői és a hosszú, hasznos élettartam, továbbá az életteljesítmény közötti kapcsolat feltárása, a küllemi bélyegekből, testalkati jellegvonásokból a szülők örökítő képességének becslése.

A küllemi bírálat általános szempontjai szakszerűen végzett Nem bírálhatók: beteg és sérült egyedek előrehaladottan vemhes közvetlenül ellés után lévő szoptatásban lezsarolt állatok kifejlett, tenyészérett állatok fiatal állat aránytalan A küllemi bírálat: objektív kép szubjektív hibákkal

A bíráló: nem lehet részrehajló, nem engedhet önös vagy külső befolyásnak alaposan ismernie kell a bírálandó fajtát (a kívánatos típust) legyen jó megfigyelő- és ítélőképességű indokolja meg álláspontját. ítél és rangsorol helyes szakkifejezéseket használ Az analizáló tevékenység: egyes testrészek kedvező, illetve kedvezőtlen tulajdonságait fel kell ismerni és helyesen kell megítélni. Szintetizáló tevékenység: a felismert testalkati előnyöket és hátrányokat a termelés alakulásával összhangban kezeli.

Az egyes testtájak bírálata: bírálói négyszögben (trapéz alakú pálya) álló helyzetében és mozgásában 3-5 méterről

oldalnézetben: a típust, az arányosságot, a törzshosszt, a törzsmélységet, nemi jelleget, a felső vonal (nyak, mar, hát, ágyék, far) alakulását, a fejlettséget; elölnézetben: a lábszerkezetet, a szügy, a mellkas alakulását, a fej milyenségét, hátulnézetben: a lábszerkezetet, a far alakulását, az izmoltságot, a has terjedelmét; felülnézetben: a hát, ágyék izmoltságát, szélességét (főleg a sertés és juh esetében), mozgásban: a végtagok előrevitelét, azok működését, a mozgás rugalmasságát.

egy ember is bírálhat, de jobb a 3-5 főnyi bizottság elnök, tagok, jegyzőkönyv

a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás hátulról, d) oldalról e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Méretfelvétel, fontosabb testméretek, testalkati indexek A méretfelvétel célja: az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz, információt kapjunk az egyes fejlettségéről, ellenőrizzük a tenyésztői célkitűzések eredményét, számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élő egyedekről. optimális időpontja: a tenyészérettség (2/3-3/4 arányú fejlettség) elérése, az első ellést (fialást) követő involúciós időszak után, a teljes kifejletség ideje.

magassági, hosszúsági, szélességi méretek magassági: marmagasság, mellkasmélység, farbúbmagasság, hátközépmagasság. hosszúsági: testhosszúság, törzshosszúság, far- vagy medencehossz szélességi: dongásság (mellkasszélesség) fejlettség, típus, tüdő-, szív nagyság, I., II. és III farszélesség: a külső csípőszögletek, a tompor és az ülőgumók közötti távolság faralakulás, medence terjedelem

1. marmagasság, 2. hát (közép)magasság, 3. far(búb)magasság, 4. faroktőmagasság, 5. törzshossz, 6. ferde törzshossz, 7-8. mellkasmélység és övméret, 9. szárkörméret, 10. farhossz

Körméretek: övméretet és a szárkörméret A fejméretek: fejhossz, fejszélesség méretfelvételre használt eszközök: mérőbot, mérőszalag, ívkörző, szögmérő A szakszerű méretfelvétel: nyugodt környezet (zavar- és zajmentesség), vízszintes (sík, egyenes) talaj, természetes testtartás (nyugodt felvezetés), a lábak egyenletes terhelése (négy lábra állítás), szabványos mérőeszközök gyakorlott használata.

A relatív (%-os) testméreteket a marmagasság százalékában fejezzük ki testalkati, testalakulási indexek: a zömökségi index (övméret: ferde törzshosszarány %-ban kifejezve), medence-mellkasi index (dongásság: I. farszélességarány %-ban kifejezve). mellkasi index (dongásság: mellkasmélységarány %-ban kifejezve), faralakulási index (I. farszélesség: III. farszélességarány %- ban kifejezve).

Bírálati rendszerek a) Rendszerszemléletű bírálat összbenyomás, arányosság egységes felépítés, kedvező összbenyomás, a részek és az egész harmóniája arányos: homogén aránytalan: heterogén Megítéljük: konstitúció fejlettség (méret vagy élőtömeg) kondíció: tápláltsági állapot ivari jelleg (nemi jelleg): elsődleges, másodlagos

kondícióformák: tenyészkondíció (jó szaporodóképességre utal), termelési kondíció (munkavégzésre, teljesítményre legalkalmasabb), kiállítási kondíció (a tetszőlegesség látszatát keltő, általában már túlkondíció), versenykondíció (gyorsasági versenyben használt állatok holttehermentes kondíciója) (pl. az agár és az angol telivér a versenypályákon), túlkondíció (plusz kondíció): tenyészállatok nem kívánatos túlzott kondíciója, hízókondíció (vágó-, illetve növendékállatok hajtatott nevelése vagy idősebb állatok hizlalása esetén tapasztalt kondíció), hiányos kondíció (mínusz kondíció), (sovány állatra jellemző kondíció).

b) A küllemi jegyek, a testalkati jellegvonások megítélése a forma és a funkció összefüggése pl: pigmentmentes, viaszszínű pata lazább szerkezetű, puhább, gyorsabban kopik. kicsi, szőrös, mirigyhiányos tőgy (gulyatőgy) alacsony tejtermelés mély és hosszú törzs jó hústermelés

Részletekbe menő küllemi értékelés egyes tulajdonságokat 1-5 közötti pontszámmal minősítik, de ezeket nem adják össze. A 100 pontos bírálati rendszerben testtájanként külön-külön is minősítik az egyedet. Az egyszerű 100 pontos bírálati rendszer: más-más értékű az elbírálandó tulajdonságokra adható pontszám (pl. a tőgy 15, a fej 5, a lábszerkezet 20 pont stb.). Ezek összege jelzi az állat küllemi értékét. A 10 x 10 pontos bírálati rendszer: 10 fontosabb küllemi értékmérő alapján minősítik, mindegyik tulajdonságcsoport max. 10-10 pontot kaphat.

A súlyozott 100 pontos bírálati rendszer: minden elbírálandó résztulajdonságot 1-10 pontértékkel minősítenek, 1-3 (vagy nagyobb) szorzóval súlyozva, összességében maximálisan 100 ponttal értékelik az állatot. (kettős hasznosítású egyedek) A leíró kódos: a testtájakon megállapított tulajdonságokat számokkal (kódokkal) érzékelik. Pl: szarvasmarha bírálatánál a far megítélésére öt kódokkal jelzett kategória A lineár leíró: fontos tulajdonságok egymástól függetlenül bírálhatók, minden értékmérőre numerikus skálát alkalmaznak (szélsőségesen rossz, gyenge) (szélsőségesen jó, ideálishoz közel álló) az adatok a BLUP (legjobb lineáris torzítatlan becslés - best linear unbiased prediction)módszerrel értékelhetők.

nem javasolható tenyésztésre: a laza, a flemag (tunya),, a túl finom szervezetű, ideges (izgága), túl élénk vérmérsékletű egyed A hímeket mindig szigorúbb küllemi bírálatnak vetjük alá

9. fejezet: A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére.

A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére 1. Általános környezeti hatások A környezeti feltételek befolyásolják: a termékek minőségét, a termelés nagyságát, az állatok növekedését és fejlődését, a genetikailag determinált tulajdonságok kialakulását, meghatározzák az állat közérzetét és egészségi állapotát, a termelés gazdaságosságát.

alkalmazkodás, adaptáció: az élő szervezet biológiai állandóságának megőrzése a környezet változásával szemben a külső környezet változásainak elviselése szelekció: a jobb adaptációs képességgel rendelkezők tartási körülmények kialakítása: a nagy termelésű egyedek is alkalmazkodni tudjanak. technológiai tűrőképesség

2. A környezeti tényezők fogalma, felosztása A környezet mindazon objektumok és feltételek összessége, amelyek az élőlényeket (gazdasági állatainkat) körülveszik. Ökológia: Az élő szervezetek és környezetük kölcsönhatásával foglalkozó tudomány Felosztás: a) természetes és mesterséges KT b) élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) KT c) külső és belső KT

a.) Természetes és mesterséges környezet Természetes környezet: a természet által kialakított létfeltételei elemek összessége. az éghajlati tényezők közvetlenül érik az állatokat, az ivóvíz- és a táplálékszerzés saját maguk életritmusban, szaporodásban szezonalitás (ivarzás, vedlés, kotlás, stb.) a természetes feltételek ( röghatás ) meghatározzák az állatok növekedését, fejlődését is. (kisebb-nagyobb fajták kialakulása) pl.: arab telivér: Mezőhegyes-Bábolna

a természetföldrajzi környezet, klíma, ökológiai adottságok meghatározhatják egy adott terület állattenyésztési arculatát. Pl: gyengébb minőségű legelők juh valamivel jobb legelők húsmarha jó minőségű legelők tejelő tehenek Természetszerű körülmények: az ember beavatkozik az állatok bizonyos életfeltételeibe. Pl: húsmarhatartás: a pároztatások időszakos ütemezése, a borjak elválasztása

Mesterséges környezet: az állatok létfeltételeit, termelési körülményeit az ember alakítja ki és szabályozza. zárt, iparszerű tartás külvilágtól elzártan, ablak nélküli, szabályozott mikroklímájú épületek programozottan, futószalagszerűen Napjainkban: biotermelés, a környezetvédelem és az állatvédelem

b) Élő és élettelen tényezők Az élő környezeti tényezők: az állatot körülvevő élőlények összessége fajtársak (előny, hátrtány) idegen fajú állatok mikrobák (hasznosak, károsak) ember anyai hatás: az anyai szervezet a magzati fejlődés során, és később is (szoptatás idején) az ivadékok tulajdonságaira kifejt. Pl: magyar tarka x hereford F 1 borjak testtömege

Élettelen környezet: éghajlat, időjárási épületek, istállók műszaki berendezések (padozat, etető, itató, fejő készülék stb.)

c) Külső és belső környezeti tényezők A külső környezet: mindazon természetes, mesterséges, biotikus és abiotikus tényezők összessége, amelyek hatása az állatokat a külvilág felől éri. takarmányozás; éghajlati tényezők: a hőmérséklet, a nedvesség, a légmozgás, + a levegő összetétele, a fény, stb. fontos az ezek való alkalmazkodás, honosulás, akklimatizáció

1. Takarmányozás Költségek 60-75 %-a Termelési céljainak megfelelően változik mennyiség, beltartalom különböző igények: eltérő fajok, típusok hasznosítási irány gyepgazdálkodás kérődző állatok tartása abrakelőállítás baromfi-, sertéstenyésztés

a) A takarmányozás hatása a növekedésre, fejlődésre. A táplálóanyag-ellátás színvonala befolyásolja: a szervezet differenciálódását, minőségi változását (fejlődését); a test méreteinek, tömegének gyarapodását (növekedését). Pl: méhek dolgozó-anya Kedvező tak.-zás.: korábbi ivar-és tenyészérettség

szakaszos fejlődés: különböző tak-zás kompenzáló képesség: szűkös takarmányozás lemaradás később, bőségesebb takarmányozás behozza irányított felnevelés: növekedés, fejlődés irányítása sajátosságokat figyelembe véve ad libitum etetés: étvágy szerinti (hízók-tenyészek) adagolt etetés

b) A takarmányozás hatása az állati termékek minőségére. nyersrosttartalom tejzsír-tartalom telítetlen zsírsav lágyabb vaj rosszul erjedt szilázsok a tej kellemetlen íze tojás minősége: A- és D-vitamin tartalom

2. Klimatikus hatások Makro- és mikroklíma 2.1. A hőmérséklet emlősök és madarak testhőmérséklete viszonylag állandó (melegvérű) hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak: (hidegvérű) átmenet: téli álmot alvó (hibernáló) A hőállandóság (izotermia): szűk határok közötti tartomány (37,8 o C - ló és 43 o C - lúd) hőguta

hőtermelés: minden sejt részt vesz energetikai melléktermék: izommunka, mirigy tevékenység, emésztési folyamatok hőszabályozás (termoreguláció): fölösleges hőtől megszabadul, a szükséges hőt megőrzi neuro-hormonális szabályozás kültakaró, nyelv, a száj nyálkahártyája, a tüdő, az emésztőcső, az izomzat a kiválasztó szervrendszer.

hőérzékelő idegvégződések (termoreceptorok) fogják fel Az ingerületek idegpályán a központi idegrendszerhez válasz-reakció kiváltja a hőszabályozással kapcsolatos folyamatokat. Meleg: a légvétel és a szívverés számának növelése vérerek kitágulnak - hőleadás verejtékmirigyek fokozottabb működése a hőleadás akadályozott a test hőmérséklete hőguta izomremegés

Hideg: szőrzet és a tollazat felborzolása a párologtatás csökkenése, a bőr ereinek összehúzódása, a testfelület kisebbítése hőregulátorok: szőr, toll lebenyek, fül, stb

Az optimális termelési zóna klímatényezőinek ajánlott értékei Istálló Hőmérséklet o C Relatív páratartalom % A légáramlás sebessége m/sec. Tehénistálló 8-15 65-85 0,15-0,25 Borjú-előnevelő 17-22 60-85 0,10-0,20 Borjúnevelő 15-20 60-85 0,10-0,20 Növendék- és hízómarha istálló 5-15 65-85 0,10-0,30 Kocaszállás 12-15 60-85 0,15-0,20 Sertésfiaztató 26-32 60-70 0,10-0,15 Malacterem 15-16 60-70 0,15-0,20 Sertéshizlaló 16-18 60-85 0,15-0,20 Csibenevelő 1-8 hétig 32-16 60-70 0,10-0,20 Tojóház 16-18 60-70 0,10-0,30

2.2. A levegő nedvességtartalma Abszolút nedvesség: az 1 m 3 légtérfogatban található vízgőz tömege grammban kifejezve. A relatív, vagy viszonylagos nedvességtartalom: az adott esetben jelenlévő páramennyiség hány százaléka az uralkodó hőmérsékleten lehetséges maximális értéknek. 60-70 % optimális száraz hideget: jól tűrik meleg párás: veszélyes is lehet nehéz fizikai munkánál

2.3. A légmozgás a szervezet hőháztartására gyakorol befolyást A szabadban élő állatok: a (0,5-2,5 m/sec) szél edzi A zárt istállóban elhelyezett állat: max 0,2-0,3 m/sec (huzat) Nyáron: hőstressz elkerülése Az istálló szellőztetése elhasznált levegő eltávolítása friss levegő bejuttatása portartalom csökkentése páratartalom beállítás hőmérséklet beállítás, stb.

2.4. A levegő összetétele 20 % O 2 78 % N 0,03 % CO 2 + ammónia, kénhidrogén, vízgőz, szilárd anyagok, mikroorganizmusok, stb. Szellőzés optimális levegőösszetétel káros: CO 2 : 1 - ellenálló képesség ammónia: 0,01-0,02 nyálkahártyát ingerli

2.5. A fény A napsugárzás a legfontosabb meteorológiai tényező. A napsugár: az ultraibolyától az infravörös tartományig (115-55000 nm) terjed.

A látható fény: 360-780 nm-es hullámhossz-tartományba esik. Az infravörös sugarak: a bőrbe viszonylag mélyen behatolnak, növelik a test hőmérsékletét, fokozzák a vérkeringést. Az ultraibolya sugarak: a bőr mélyebb rétegeibe nem hatolnak be, elősegítik a pigmentképződést a faggyúmirigyek által termelt koleszterint D-vitaminná alakítják.

A fény: élénkíti az életműködést, fokozza az anyagcserét, növeli a takarmányfelvételt, kedvezően hat a nemi mirigyek működésére és így a szaporaságra is. A megvilágítás tartama: ivari életre is hat. növekvő - csökkenő fényszakasz Istállós tartás: fényprogramok A napsugárzásnak káros hatásai: bőrgyulladás UV fény-vakulást okozhat

A szervezetre ható belső tényezők belső környezet: a szervezet szöveteinek, szerveinek fizikai és kémiai állapota vérmérséklet, szokások, külső feltételekre, ingerekre miként reagál neuro-hormonális szabályozás ivari hormonok: eredményezik a legnagyobb különbséget az azonos genotípusú állatok között elsődleges-,. másodlagos ivarjelleg

fiatal korban történő ivartalanítás: csöves csontjaik hosszabbakká válnak, az ivarszervek és a másodlagos ivarjelleggel összefüggő tulajdonságok nem fejlődnek ki, vérmérsékletük nyugodt marad, a velük való bánás egyszerűbb lesz, növekedési erélyük kisebb lesz, több zsírt, faggyút, kevesebb húst termelnek, húsuk finomabb, omlósabb, zsírral jobban átszőtt, hímszagtól mentes lesz

ivarérés után ivartalanított állatok: testaránya már kevésbé változik, ivarszerveik elsorvadnak, hímszaguk megszűnik, anyagcseréjük renyhébb lesz, nyugodtabbá válnak.

ivarzásszinkronizálás, ikerellések indukálása növekedési hormonok (szomatotropinok) használata a hozamok (tejtermelés, gyarapodás) jelentősen fokozhatók

Külső és belső tényezők kapcsolata külső hatásokat (környezet ingerek) érzékszervek, speciális receptorok érzékelik ingerületek hipotalamusz belső elválasztású mirigyek hormonok

A hormonok szabályozzák: az anyagcserét, a fejlődést, a szaporodásbiológiai folyamatokat, a viselkedést, az ellenálló képességet a környezethez való alkalmazkodást.

A szervezetnek külső ingerekre adott válaszreakcióinak két formája: 1. Specifikus válaszreakció: a környezeti sajátosságokra jellemző hatást fejt ki. Pl: a hőmérséklet emelkedése a bőr erei kitágulnak. 2. Nem specifikus válaszreakció: a külső hatás milyenségétől függetlenül mindig azonos módon zajlik le. Pl: Stresszállapot: ezt kiváltó tényezők stresszorok

Stresszhatások: 1. A termeléssel együtt járó, elkerülhetetlen stresszorok, pl. a speciális tartási (ketreces) körülmények. 2. Helytelen tartásból származó stresszorok: a termelést, növekedést stb. csökkenthetik és különböző megbetegedésekhez, elhullásokhoz is vezethetnek. 3. A csoportos tartásból adódó stresszhatások: a társak zavarása, bántalmazása

Honosulás, akklimatizáció Az állatoknak azt a képességét, hogy a megszokottól eltérő, új környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak, honosulásnak vagy akklimatizációnak nevezzük. jól honosuló állat: eltérő körülmények közé kerülve is megtartja eredeti jellegét, gazdasági szempontból jelentős szaporodási és egyéb tulajdonságait.

Honosulási nehézségek: a hímek párzási kedve szünetel, az ondó minősége romlik a nőivarú állatoknál: ivarzási rendellenességek vemhesülési zavarok lépnek fel légző- és emésztőszervi megbetegedések, étvágytalanság, termeléscsökkenés

Bef: életkor, a faj és fajta Életkor: fiatal jobban honosul, mint az idős Faj: legkönnyebben honosul: a sertés és a baromfi közepesen: ló legnehezebben: szarvasmarha Fajta: Jobban honosul, ha eredeti környezetükben is jelentős igénybevételnek voltak kitéve (arab ló, hegyi tarka marka, stb.).

A régi és az új környezet közötti különbség: minél kisebb a különbség, annál jobb a honosulás; minél nagyobb a környezet eltérése, annál nehezebb. A hegyvidékről alföldre telepített állatok könnyebben honosulnak, mint az alföldiek a hegyvidéken. Általában a hidegebb klímához az állatok jobban alkalmazkodnak, mint a meleghez.

10. fejezet: Gazdasági haszonállatok viselkedése.

ETOLÓGIA (viselkedéstan) Történeti áttekintés - ethos (görög): szokás - XX. század: önálló tudomány - szűkebb értelemben: az állatok viselkedési formáit leíró, vizsgáló és magyarázó disciplina (tudomány)

Charles Darwin (1809-1882): összehasonlító elemzések viselkedésben is evolúciós folyamatok (legalkalmasabb egyedek) C. Lloyd Morgan (1852-1936): részletes, pontos megfigyelés Morgan kánonja elv legegyszerűbb magyarázat

L. Thorndike (1874-1949): problémadobozok I. P. Pavlov (1849-1936): feltételes reflex

J. B. Watson (1878-1958): az ösztön szerepe mellékes, a viselkedést csak a környezet határozza meg (tanulás) B. F. Skinner (1904-): a viselkedés megváltoztatható

1973: NOBEL DÍJ: Konrad Lorenz, Niko Tinbergen, Karl Frisch Karl v Frisch (1886-1982): méhek viselkedése Niko Tinbergen (1907-1988): ösztönös viselkedés viselkedés elemzésének négy szempontja: funkció (miért), mechanizmus (hogyan), egyedfejlődés, evolúció. Konrad Lorenz (1903-1989): fogságban tartott és vadon élő állatok megfigyelése - modern etológia megalapítója

Gazdasági haszonállatok viselkedése 1. Az etológiai megfigyelések gazdasági jelentősége etológia, viselkedéstan: utóbbi években rohamos fejlődés környezet megváltozása új vizsgálati módszerek nagyüzemek kialakulása állományok koncentrációja egyed és a csoport viszonya emberi beavatkozás hatása

Az állat viselkedése reagálás, reakció az őt érő hatásokra. (külső, belső ingerek) 2. Az alkalmazott etológia viselkedés-analízis: az egyed vagy populáció és a környezet közötti kölcsönhatások összhang a környezettel!!!- megfelelő termelés

Az etológia kapcsolatai a tartási rendszer komponenseivel

szexuális magatartás legelési magatartás állatok tréningje az anyai viselkedés felnevelési módszer támadó vagy menekülő magatartás gyakorlati tapasztalatok - törvényszerűségek, okozati összefüggések

Az állatok közérzetüket viselkedésükkel fejezik ki. vérnyomás, a pulzusszám- nem mindig mérhető teljesítmény (tejhozam, súlygyarapodás) mérése lehet hogy már késő

3. A viselkedési formák megnyilvánulásai A viselkedésrepertoár: (fontos ismerni ezeket!!!) - táplálkozás, - pihenés, - játék, - komfortmozgások, - társas viselkedés, csoportképzés, - fenyegetés, támadás, menekülés, - párosodási viselkedés, - gondoskodási tevékenység, - ürítés, - kommunikáció - adaptáció

Táplálkozás: A táplálkozási ciklus: appetitív (kereső) viselkedés éhség váltja ki kezdeti szakasz konszummatív szakasz fontos a táplálék ízletessége és mennyisége Pihenés: nappali és az éjjeli aktivitás többnyire hasukon és oldalukon fekszenek a fekvőhely puha és nem hideg

A játék: elsősorban az emlősökre jellemző támadás, verekedés mozgásai nincs sérülés Játék hiányában unatkoznak - rendellenes viselkedési formák léphetnek fel A játék elősegítője a társulásnak. Komfortmozgások: testápolással kapcsolatos mozgási formák kültakaró tisztogatása lehet saját vagy kölcsönös tevékenység

Társas viselkedés, csoportképzés: a faj egyedei hajlamosak a cselekvések együttes végzésére (élelemkeresés, területvédés, párosodás stb.) dominancia-sorrend (társas rangsor) szabályozza az elosztást (élelem, terület, párosodás stb.). imprinting két szakasz: fiatalkori társas kapcsolat ivarérés utáni szakasz kifejező mozdulatok

Fenyegetés, támadás, menekülés: ellentétes viselkedésforma dominancia - agresszív viselkedésmódok agresszivitás: támadó, fenyegető, verekedő viselkedés személyi távolság: távolságtartás dominánsak: fenyegetnek, támadnak a behódolók vagy alárendeltek: elhúzódnak, félreállnak, menekülnek megadó viselkedés - agresszív, támadó viselkedés megszűnik az agresszió nemkívánatos - energiafelhasználással jár

Párosodási viselkedés: minden állatfajnak sajátos ivari viselkedése van mesterségesen is ki lehet váltani ivarzás viselkedés változás csendes ivarzás ivarzási és párzási viselkedés serkentik a speciális szagok, hangok, a hím közelsége, a környezet az udvarlás feladata: a nőstény a fogékonyságát jelzi

Gondoskodási tevékenység: anyai ösztön - gondoskodik a kicsinyeiről nyaldosás, szoptatás, védés, stb. Ürítés: az ürítés formája bélsárelrejtési vagy megsemmisítési tevékenység területhez kötött tevékenység is lehet Kommunikáció: fenntartja a társas kapcsolatot jelek, hangok, mozdulatok

Az adaptáció: megváltozott környezet alkalmazkodás életben maradás, megfelelő szaporodás és termelés nagyfokú változás sikertelen adaptáció is lehet örökletes tényezők + előző tapasztalatok alakítják nagy tanulási kapacitás jó adaptáció madarak és emlősök intelligenciája

4. A stressz és a viselkedés megszokott ingerektől eltérő hatások - védekeznie kell terhelést előidéző környezeti ingerek: stresszorok a szervezetben stresszt okoz készültségi reakciók: tartalék energia mozgósítása sikeres ellenállás szakasza kimerülés állapota (anyagcserezavar vagy betegség)

4.1. A zsúfoltság hatása az állatok viselkedésére egyedsűrűség növekedése - stresszhatás kritikus tér egyéni ha nem áll rendelkezésre - válsághelyzet - termeléscsökkenés, (pusztulás) rangsorban magasabb helyet elfoglaló egyedek: - ellenállóbbak is a stresszel szemben - kisebb stresszhatásnak vannak kitéve - zsúfoltság hatására agresszívabbak lesznek - terület nagyobb részét ők foglalják el

a terület nagysága függ: fajtól fajtátó érintkező típus, vagy nem az ingerek intenzitásától a csoport szervezettségétől

5. A gazdasági állatok viselkedésének megismerése A megismerés legfontosabb módszere a megfigyelés. nem csak általános jellegű megfigyelések hanem méréseken, számszerű értékeken alapuló adatok is átlaggal való összehasonlítás etogram (akciókatalógus) szerkesztése mechanizmus kísérlet: ingerekre adott válaszreakciók mérése matematikai kiértékelés

Az etológiai vizsgálat módszerei - viselkedés és magatartás: szinonimák az egyed valamennyi mozgásformája + testtartás, hangadás, testnedvek kiválasztása és minden külsőleg megfigyelhető változás - I. lépés: etogram készítés (leltárszerű leírás) - II. lépés: különböző körülmények között az etogram melyik eleme és milyen gyakorisággal fordul elő - III. lépés: adatok kielemzése

ETOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK segítség: a modern technika viselkedésforma leírása: sokoldalú megfigyelés, adatgyűjtés, feldolgozás ETOGRAM: viselkedés katalógus HOGYAN? MIÉRT?

Az etológia leíró módszerei Funkció alapján való leírás - rövid és tömör, egyszerű, jelölés egy összetett aktivitásra - mozgáselemek megnevezése pl: vízfelvétel: lehajtja a fejét, vízbe mártja az orrát, kinyitja a száját, eltávolítja az állkapcsát, hátrahúzza a nyelvét, a szájban vákuumot képez, beszívja, majd lenyeli a vizet

TOVÁBBI VIZSGÁLATOK mozgásminták sorrendisége, frekvenciája: az ivás gyakorisága, napszaki ritmusa kortyok térfogata, a képződött vákuum nagysága, a nyelési reflex kialakulása, a nyelőcső perisztaltikája Tartástechnológia fejlesztése: itatóberendezések méretezése, legmegfelelőbb formájuk kialakítása, működtetése

megfigyelési segédletek: - hangfelvevők (magnó, mp3, stb) - képfelvevők (videó, webkamera+számítógép, stb) - fotocella - számítógépes programok - stb.

KÖZVETLEN MEGFIGYELÉS, ÉSZLELÉS leggyakoribb eljárások: - időminta módszer (time-sampling), - esetminta eljárás (event-sampling), - sorrendi minta módszer (method of rating), - mérőskála alapján végzett megfigyelés.

Időminta módszer: meghatározott időnként (1-, 5-, 10-, 30- percenként, óránként) feljegyzi, hogy az állat éppen mit csinál. Esetminta-eljárás: egy adott magatartásegységet teljes folyamatában figyelnek meg - feljegyzik a viselkedési egység kezdeti és végső időpontját (ez a következő magatartásegység kezdeti időpontja) számítógépes programok (pl. etholog) Sorrendi minta módszer: a megfigyelő az egyes magatartási egységeket fajtára és darabszámra az előfordulás sorrendjében rögzíti (ritkán használatos)

Mérőskála alapján végzett megfigyelés A minőségileg elkülönített viselkedési formák mennyiségi elemzése a csoportba esők gyakoriságán és százalékos arányán alapszik. osztályozás: több mint", jobb mint" stb. Pl: dominanciasorrend

11. fejezet: Tenyésztési eljárások.

TENYÉSZTÉSI ELJÁRÁSOK a genetikai struktúra megváltoztatása, a kedvező genotípusok gyakoriságának növelése. A TE-ok rendszerezésének kiindulópontja: a véletlenszerű párosodás (pánmixis) az állomány genetikai egyensúlyban van, genotípusgyakorisága (génszerkezete) nem változik a természetben: ritkán fordul elő korszerű állattenyésztésben: nem cél kivétel: génrezervátumok fenntartása (őshonos fajták megőrzése génmegóvási céllal). tenyésztőmunka: a beltenyésztettség elkerülése

A tenyésztési eljárások rendszerezése: a párosítandó egyedek fenotípusos és genotípusos hasonlósága, különbözősége. hasonló egyedek párosítása: az ivadékok homozigozitása különböző egyedek párosítása: heterozigozitás a TE-ok nem állítanak elő új géneket, csak a már meglévők kombinációjával hoznak létre új, fenotípusban is kifejezésre jutó változatokat.

A TE hagyományos (konvencionális) rendszere a fajta az alapvető kiindulási egység

1. A rokontenyésztés Az állomány átlagos rokonságánál (vagy, közös ős - a VI. ősi sorral bezárólag)közelebbi rokonságban lévő vagyis származásilag azonos géneket tartalmazó egyedek párosítása A RT gyakorlati célja: - a homozigozitás növelése és a heterozigótaság csökkentése, - bizonyos tulajdonságok rögzítése (konszolidáltság kialakítása) - nagy örökítő képességű (prepotens) tenyészállatok genotípusának koncentrálása a populációban - rokontenyésztett vonalak előállítása (heterózishatás kiváltására alkalmas), - a kedvezőtlen recesszív gének kiküszöbölése az állományból.

A RT fenotípusos hatása: károsan befolyásolja: a növekedést és fejlődést, a küllemet, a szaporaságot, a életképességet, az alkalmazkodó képességet a termelését. rokontenyésztéses leromlás (depresszió)

A rokonsági foka befolyásolja az ivadékok rokontenyésztettségét közeli rokonságú szülők: génjeik hasonlósága nagy homozigozitás rokontenyésztési leromlás a rokontenyésztésre érzékenyek: baromfi sertés juh ló szarvasmarha fajon belül: A kitenyésztettebb és kiegyenlítettebb fajták érzékenyebbek a RT-re

Intenzitás szerint: - szoros vagy vérfertőzéses rokontenyésztést, szülő-utód, édestestvér párosítás, - közeli, amikor a közös ős a II-III. ősi sorban (franciául remove) található, - mérsékelt IV. ősi sorban lévő közös ős esetén, - távoli, amikor a közös ős az V-VI. ősi sorban lelhető fel.

A rokontenyésztés káros következményeinek kiküszöbölése: - rokontenyésztést letális és szubletális faktoroktól mentes állományban - csak kiváló genetikai tulajdonságú apaállatra, szigorú szelekcióval egybekötve - az állományt a káros, recesszív génekre előzetesen vizsgálni kell, - a RT-re szánt hímeket és nőstényeket (ha lehetséges) eltérő viszonyok között kell felnevelni, - az állomány felnevelése edző legyen, - váltakozva kell rokon és nem rokon tenyésztést folytatni, - csak kitűnő konstitúcióval rendelkező egyedek - csak a szükséges mértékben és meghatározott ideig végezzük, az állományt optimális tartási és takarmányozási viszonyok között tartsuk.

2. A vonaltenyésztés A rokontenyésztésnek egy enyhébb változata az előre körvonalazott cél érdekében egy kiváló képességű apaállattal (vonalalapító) kialakított állományt vele minél közelebbi rokonságba hozunk anélkül, hogy az így létrejött rokonsági csoport más egyedekkel is rokonságba kerülne. célja: - értékes gének akkumulálása - meghat. tulajdonságra szelektálás (vonal specializáció)

3. A vérfrissítés ha egy-egy fajtában észleljük a rokontenyésztéses leromlás jeleit és tudatos rokontenyésztést nem kívántunk folytatni. idegen tenyészetből, fajtaazonos apaállattal előállítunk egy új generációt, majd ezt tenyésztjük tovább.

4. A nemesítő és cseppvér keresztezés ha egy-két értékmérő tulajdonság javításra szorul nem kell a fajtát lecserélni, sem gyökeresen átalakítani a populáció jellegét és értékes tulajdonságait megőrizzük a javításra szoruló tulajdonságo(ka)t egyszeri keresztezéssel korrigáljuk

nemesítő keresztezés: a javító fajta génaránya a következő generációkban ne tűnjön el az optimálisnak talált génarányt fenntartjuk + szigorú szelekció

Pl.: tejelő magyartarka (75% magyartarka, 25% jersey) jersey magyartarka F 1

cseppvér keresztezés: a javító fajtával csak egyszer keresztezünk a javító fajta génaránya generációról-generációra feleződik a keresztezést időnként megismétljük

5. Fajtaátalakító keresztezés a populáció gyors átalakítására alkalmas módszer nem kell a javító fajtát tömegesen importálni nem a fajta megőrzése, hanem az átalakítása a cél

magyartarka holstein- fríz F 1 R H R 2H R 3H fajtatiszta holstein- fríz R 4H

A módszer előnyei: - nem kell drága fajtacserét végezni, elegendő a javító fajta hímjeit importálni, - a fajtaátalakítás mértékének ütemében javíthatók a termelés környezeti feltételei, így a keresztezéssel létrehozott nagyobb termelőképességű állomány igényeit 5-6 nemzedék alatt fokozatosan ki lehet elégíteni, - nincs akklimatizációs zavar, a kiinduló fajtának jobb az alkalmazkodó képessége (rögszilárdsága)

6. Új fajtát előállító keresztezés Az eddigi TE: a végeredmény valamelyik keresztezési partnerrel közel azonos állomány Változó, növekvő igények: eddigi fajtáknál jobb új fajták létrehozása (jó tulajdonságok egyesítése)

célja: új változat (populáció) előállítása, két vagy több fajta esetleg faj genotípusainak egyesítése vagy kombinálása útján ezután fajtatiszta tenyésztés

előfeltétel: genetikai program kidolgozása elérendő tenyészcél a keresztezésbe vonandó fajták a nemesítés lépései a tenyésztési programban milyen sorrendben követik egymást a kiválasztott fajták (és a keresztezett nemzedékek) az új fajta várható átlagos termelése

Az új fajta előállításának főbb mozzanatai: a kitenyészteni kívánt fajta (típus) főbb termelési paramétereinek körvonalazása, a kiinduló fajták körének felmérése és kiválasztása, a megfelelő keresztezési konstrukciók meghatározása, a létrehozni kívánt típus képességeinek kibontakoztatásához szükséges környezeti feltételek megteremtése, rendszeres és szigorú szelekció, az elképzeléseknek megfelelő egyedek gyors elszaporítása.

A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek: angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x hidegvérű orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode island x leghorn x new hamspshire

A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek: angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x hidegvérű orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode island x leghorn x new hamspshire újabban szintetikus fajta: a több fajta keresztezésével előállított változat a szintetikus fajták előállításának nyitott változata: a pillanatnyi igényeknek megfelelően vonják be a fajtákat a keresztezésbe a világon rendelkezésre álló legmegfelelőbb génkészlet bevonásával

7. A heterózishatás kihasználására irányuló tenyésztési eljárások Heterózis: az a jelenség, amikor a keresztezett F1 nemzedék fenotípusos átlagteljesítménye valamilyen tulajdonságban meghaladja a szülők átlageredményét, esetleg a jobbik szülő teljesítményét is. negatív heterózis: azonos környezetben az F 1 generáció átlagos termelése elmarad a szülők átlagától

értékmérő tulajdonságok szerint megkülönböztetünk: reproduktív heterózis: ha a keresztezett ivadékok jobb szaporasággal rendelkeznek, mint szüleik, szomatikus heterózis: az utódoknak nagyobb a tömege, jobb a tömeggyarapodása, jobb a fejlődése, nagyobba termelőképessége adaptív heterózist: az ivadékoknak jobb az alkalmazkodóképessége, életképessége, betegségekkel szembeni ellenállóbbak

A heterózis több alaptípusa: egyedi heterózis: a keresztezett egyed fenotípusos teljesítményben mutatkozó fölénye a tisztavérű egyedekkel szemben. anyai heterózis: a keresztezett anyák fölényét jelzi az anyai tulajdonságokban pl. az ovulációs ráta, az embrionális elhalás aránya, a születéskori alomnépesség, a választási testtömeg, a fogamzóképesség stb. apai heterózis: a keresztezett apák utódainak termelésében mutatkozik meg. típusheterózis: az egymástól morfológiailag és élettanilag, továbbá a teljesítményben jelentős mértékben eltérő anyai és apai állományok keresztezésekor tranzitheterózis: a heterózis csak a növekedés és fejlődés bizonyos szakaszában észlelhető

7.1. Egyszerű heterózistenyésztési módszerek 7.1.1. Közvetlen haszonállat előállító keresztezés Cél: a heterózishatás kiváltása két eltérő fajta (vonal) párosítása az utódok közvetlenül árutermelésre

7.1.2. A közvetett haszonállat előállító keresztezés folytatható haszonállat előállító keresztezések a keresztezett nemzedékek árutermelés - tenyésztés

a) Váltogató (vagy criss-cross) keresztezés Két fajta folyamatos váltogató keresztezése a nőivarú egyedek tenyésztésbe a hímivarú állatok haszonállatként

b) Rotációs keresztezés három vagy négy fajtával (vonallal) végzik meghatározott sorrend szerint ismétlődnek

7.2. Kombinációs képességre alapozott tenyésztési eljárások 7.2.1. Vonalkeresztezések Célja: hogy az egymástól jelentősen különböző, saját körükön belül viszonylag homogén részpopulációk optimális kombinálásával kitűnő fenotípusú hibrid végterméket állítsunk elő, amely nagyobb gazdasági hasznot hoz, mint az előállításra fordított összes költség. a rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibrid program), a rekurrens szelekció módszerét és a reciprok rekurrens szelekció, topcross tenyésztési eljárás. a heterózis kiváltására irányul

a) Rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibridprogram) célja: a heterózishatás optimális kihasználása ennek feltétele: a vonalak fenntartása, javítása és folyamatos keresztezése a haszonállatok mindig keresztezettek a vonalaknak megfelelően szaporának kell lennie (nem lennének képesek önmagukat újratermelni) a szapora fajok (baromfi, nyúl és sertés) esetében alkalmazzák

A hibridprogram a tenyésztőmunka következő elemeit tartalmazza: a vonalak kialakítása és fenntartása, a vonalak teljesítményeinek vizsgálata és szelekciója, a vonalak meghatározott terv szerinti keresztezése vonalak előzetes szelektálása + a legjobbak tesztelése meghatározzák, melyik vonalkombinációból származó ivadékok mutatják a legnagyobb heterózist (mely vonalaknak a legjobb a kombinálódó-képessége)

A hibridporgram: 1. vonalak előállítása, 2. a vonalak tesztelése és szelekciója, 3. a kiválasztott vonalak keresztezése (háromvonalas hibrid)

b) Rekurrens szelekció ELSŐSORBAN A BAROMFIFAJOK NEMESÍTÉSÉBEN HASZNÁLJÁK. a kombinációs tesztben legjobbnak mutatkozó vonalkeresztezések meghatározása + ezek elterjesztése a széles körű árutermelésben a heterózishatást folyamatosan a legmagasabb szintre növelik mindig azokat a szülőket választják ki továbbtenyésztésre, amelyek ivadékai a legjobbnak bizonyultak az állományt a kombinálódó-képességük alapján fejlesztik folyamatosan tovább a két vonal között rendszeres tesztpárosítások a kombinálódó-képességük alapján választják ki a legmegfelelőbbeket

A rekurrens szelekció vázlata: 1. vonalkeresztezés, 2. ivadékvizsgálat, 3. A vonal szelekciója, 4. ivadékvizsgálat, 5. A vonal további szelekciója

Az egyik vonal (szubpopuláció) rendszerint rokontenyésztett standard állománny a másik a javítandó nem rokontenyésztett A párosítások során legjobb eredményt adó ivadékok következő generáció alapja A tenyésztési program lépései: keresztezés ivadékvizsgálat szelekció javított nemzedék létrehozása

c) Reciprok rekurrens szelekció Magyar neve: kölcsönös tenyészkiválasztás a kombinálódóképességre itt mindkét (rendszerint nem rokontenyésztett) populációban folyamatos szelekciót végeznek a tesztkeresztezések eredménye alapján. A vonal x B vonal, és A vonal x B vonal mindkét ivarra kiterjed a szelekció

A reciprok rekurrens szelekció: 1. reciprok keresztezés, 2. ivadékvizsgálat, 3. szelekció mindkét vonalban, 4. ivadékvizsgálat, 5. további szelekció mindkét vonalban A reciprok keresztezést, az ivadékvizsgálatot, a szelekciót és a javított nemzedék létrehozását addig ismétlik, amíg nem érik el a maximális heterózist.

d) Topcross (csúcskeresztezés) ha előnyös kombinálódó-képességű, beltenyésztett hím vonalat nem rokontenyésztett nőivarú populációval ( nővonal ) párosítanak heterózishatás kiváltása céljából. a nőivarú állomány (nem beltenyésztett = outbred populáció) szelekció termelésben legmagasabb szint jelentős változás már nem várható (viszont a nem additív génhatások indukálásával még tovább javítható)

kisebb nőivarú csoportokat jelölnek ki (minden csoport jól reprezentálja az egész állományt) más-más vonalba tartozó apával fedeztetnek az apai ( hím ) vonalakat az ivadékok alapján minősítik.

8. A fajhibrid előállítás eltérő fajokhoz tartozó állatok keresztezése. Célja: a haszonállatok nyerése, de új fajtákat is állítottak elő. öszvér: ló x szamár mulard: házikacsa x pézsmaréce zebu x a szarvasmarha különböző fajtái

12. fejezet: A biotechnika és a biotechnológiai módszerek az állattenyésztésben.

napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete biotechnika és biotechnológia fogalomköre összemosódik Mechanikus manipuláció: biotechnika Genetikai lépések: biotechnológia

1. A biotechnika definíciója Az életfolyamatok szabályozásával foglalkozó alkalmazott tudományág. bioreguláció: a legfontosabb életfolyamatokat (szaporítás és növekedés) kedvező irányban befolyásolja a termelés: a környezeti feltételek szempontjából optimális időszakra tervezze iparszerű termelés: a termelési ciklus tervszerű irányítása a véletlen hatások kiküszöbölése

Biotechnikai módszeren azokat az eljárásokat értjük, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember a biológiai szabályozás valamelyik szintjén beavatkozzék a termelés szempontjából meghatározó életfolyamatokba azzal a céllal, hogy az így időben és térben szabályozhatóvá váló élettani folyamatok irányításával vagy manipulálásával növelje a termelés biztonságát és hatékonyságát.

Az állattenyésztésben alkalmazott fontosabb biotechnikai eljárások: Az ivari folyamatok irányítása: mesterséges beondózás (inszemináció), zigótaátültetés (transzplantáció), az ivarzás irányítása (szinkronizáció), a tüszőfakadás (ovuláció) szinkronizálása, mesterséges ikresítés (indukált poli- és szuperovuláció), az ellés (partus) szinkronizálása, az ellés utáni puerpérium (involúció) irányítása,

az ivarzás tartós gátlása (hormonális kasztráció), az ivararány befolyásolása (ivari determináció), szervezeten kívüli, vagy in vitro megtermékenyítés, a vemhesség és az embrió ivarának korai diagnosztizálása. A termelés növelése: a növekedés irányítása hormonhatású és hormonanalóg anyagokkal, a laktáció mesterséges kiváltása és irányítása, a takarmányértékesítés fokozása mikrobiológiai és enzimatikus úton, kan sertések ivarspecifikus illatanyag-termelésének megszüntetése

2. A biotechnológia fogalma génsebészet, vagy élő szervezetek ipari célokra való hasznosítása Alkalmazott mezőgazdasági biotechnológiának olyan tudományos-technológiai eljárás tekinthető, amely a sejtek és magasabbrendű szervezetek örökítőanyagát a termelés érdemében az egyedfejlődés erre alkalmas szakaszában a termelés szempontjából kívánatos irányban változtatja meg, majd a sejteket vagy azok szubcelluláris elemeit, illetve magasabbrendű, transzgénikus szervezeteket különböző termelési technológiák keretében alkalmazza.

a) A mesterséges termékenyítés (beondózás) az ondó nemi szervekbe juttatása a pároztatási módok egyike A módszer előnyei: kevesebb apaállat nagyobb szelekciós nyomás, a szigorúbb szelekció a hímivarban, egységes minőségű és tulajdonságú árutermelő állomány előállítása, csökken a fertőzés veszélye, ellenőrizhető a spermaminőség.

Hátrányai: jól képzett munkaerő igény költséges technikai felszerelés az emberi tényező hibaforrás lehet, növekszik a genetikai változékonyság beszűkülésének veszélye (rokontenyésztés) kevesebb apaállat miatt téves adminisztráció bizonytalan származás ezért a származás-ellenőrzés módszerek alkalmazása. ma már rutineljárás: szm., juh, nyúl, bfi.

b) A sperma mélyhűtése spermatárolás korlátlan időre: génbank szm., ló, juh egyre szélesebb körű más fajokban is állattenyésztési jelentősége: tértől és időtől függetlenül végezhető a termékenyítés, nagy genetikai értékű állatok nemzetközi génáramlás olcsóbbá válik.

c) Ivarspecifikus vagy ivarra orientált sperma előállítása az ivar determinálása ivarspecifikus sperma előállítása gyno- és androspermiumok nőivart meghatározó X kromoszóma hímivart meghatározó Y kromoszóma 40-50 éve kezdődtek

módszerek: centrifugálás eltérő fajsúly károsodás ülepítés (szedimentáció) 10-15 %-os eltolódást az egyik ivar irányába sperma ára, az adag egy része megsemmisül gyno- és androspermiumok eltérő mozgása + hormoninjekció 12-19 %-os ivararány-eltolódás fluoreszcenciás festés alkalmazása: lézertechnika + elektronika (eltérő nukleinsav- vagy fehérjetartalom) antigén alkalmazása: H-Y antiszérum a hímivart meghatározó spermiumok egy részét elpusztítja

Az ivararány befolyásolásának jelentősége nagyobb számú nőivar előállítása: tejtermelés nagyobb számú hímivar előállítása: hústermelés a legjobb egyedek szuperpárosítása: csúcstermelést örökítő apaállat előállítása

d) Az ivarzás szinkronizálása a legjobban kidolgozott és gyakorlatban alkalmazott módszer Az ivarzás szinkronizálására irányuló módszerek: kiválogatás: azonos stádiumában levő állatok flushing: a szervezet tápanyag-ellátottsági szintjének javítása hormonális beavatkozás: az ivari ciklus irányítása: - hipotalamusz, - hipofízis (agyalapi mirigy), - ovárium (petefészek) ösztrogén

progeszteronhatású szteroidok (gyűjtőnéven gesztagén mimetikumok) gátolják a hipotalamusz-hipofízis rendszert (vemhesség) gonadotrop hormon felhalmozódás progeszteron megszűntetés gonadotrop hormon kiáramlás ivarzás prosztaglandin a ciklus 5-15. napja között hirtelen megszünteti a progeszterontermelést és 72 óra elteltével ivarzás 24 óra múlva ovuláció follikulusstimuláló (FSH), luteinizáló (sárgatestérlelő, LH)

e) Az embrióátültetés a vemhes nőstény szervezetéből (donor) megtapadás (implantánció) előtt az embriót eltávolítása elbírálás + érlelés (inkubálás) az ivarzás azonos fázisában lévő fogadó állat (recipiens) méhébe 1890, Hepe: az első sikeres embrióátültetés nyúl 1934: juh- és kecske 1954: szarvasmarha és sertés 1974: ló

donor hormonkezelés szuperovuláció (több petesejt leválás) embriók nyerhetők: műtéttel (véres) kimosás útján (vértelen eljárás)

A módszer előnyei: kiváló anya több utód uniparáknál jelentős genetikai előrehaladás nőivarú állatok ivadékvizsgálata defektusok kiszűrése legjobb párosítások többszörösen megismételhetők tenyészállatok behozatala nélkül új fajták honosítása géntartalékok védelme állományok bizonyos betegségektől való mentesítése szelekciós nyomás növelése növelhető az egyet ellő fajok szaporasága (mesterséges ikresítés) saját embrió mellé

1972: embriómélyhűtés (szarvasmarha), később ló, juh és kecske sertés nem előnye: nincs szükség ivarzás szinkronizálásra nagy távolságra való szállítás

f) Indukált ikerellés Tulajdonképpen mesterséges ikresítés egyet ellő (unipara) fajokban. Módszerei: a recipiensbe egyszerre két zigótát ültetnek, a saját embrió mellé a másik méhszarvba is beültetnek egy zigótát, korlátozott szuperovulációval két petesejt leválását indukálják és termékenyítenek, embriófelezéssel előállított egypetéjű (identikus, monozigotikus) ikreket állítanak elő és ültetnek be a recipiensbe

előnye: több utód (húsmarhatenyésztés) hátránya: az ikerből több az elhullás a két borjút ellő tehén nehezebben vemhesül az ikerborjak fejlődése lassúbb

g) Az embriófelezés (darabolás) megtermékenyített petesejtből két vagy több embrió (utód) genetikailag teljesen hasonlóak alkalmasak kísérletek lefolytatására: a különböző környezeti hatások (takarmányozás, hormonkészítmények, tartásviszonyok, klíma) vizsgálatára embrionális sejtek: 2-4-8-16-32 sejtes állapotban még nem differenciálódtak ezért, minden sejtből teljes értékű egyed fejlődhet (totipotensek)

jelentősége: egyik utód tenyésztésbe, másik kisérletbe pontosabbá válhat az anyai hatások (méhen belüli, ún. intrauterin befolyás) vizsgálata. javulhat a tenyészértékbecslés megbízhatósága ( egy ikerpár vizsgálata 10 féltestvér utód adataival egyenértékű) legkiválóbb egyedek genotípusának vegetatív elszaporítását teszi lehetővé. javulhat a géntartalékok sokoldalú vizsgálati lehetősége és eltarthatósága (konzerválhatósága) (az ikerpár egyik tagjának mélyhűtése géntartalék) a populációban bekövetkező genetikai fejlődés mérése (félembrió mélyhűtése)

h) Az embrió ivarának megállapítása Az embrió ivarának a megállapítása: kromoszómavizsgálattal, (rontja az embrió túlélési esélyeit) H-Y antigén felhasználásával.

i) A szervezeten kívüli (in vitro) termékenyítés lombikbébi program a petefészkéből eltávolított érett petesejtet mesterséges közegben termékenyítik, és ezt követően az ivari ciklus megfelelő fázisában ültetik vissza a méhbe ember, egér, patkány, nyúl, szarvasmarha és sertés laboratórium + felkészült munkacsoport! jelentősége: a meddőség bizonyos eseteiben utódok létrehozása ember állatoknál nem idegen gén bevitele közvetlenül termékenyülés utáni állapotban lévő petesejt előmagjába spermiumok termékenyítőképességének biológiai tesztelése

j) Kimérák előállítása két vagy több embrióból származó sejtekből álló élő szervezetek fajtán belül, fajták között, de rokon fajok közötti sejtegyesítés A sejtfúzióból keletkező egyed akkor tekinthető kimérának, ha a kiinduló egyedek tulajdonságait magán viseli. szöveti összeférhetetlenség, sejtek károsodása túlélési esély nem nagy. egér-patkány, egér-hörcsög, juh-kecske, kül. szarvasmarhafajták (feketetarka-borzderes) alapkutatási jelentősége van: (sejtfiziológia, génműködés tanulmányozás, egyedfejlődés törvényszerűségeinek megismerése)

k) A poliploidia a természetes kromoszómaszám többszöröse van jelen a sejtmagban triploid lazac: egyenletes fejlődés, jó húsminőség

l) Klónozás A klónok előállításának lehetőségei: Embriódarabolás Sejtmagátültetés A klónozás előnyei: megszüntethető a klónvonalon belüli genetikai változatosság (kísérleti vagy tenyésztési okok) rokontenyésztett, homozigóta vonalak hozhatók gyorsan létre, kiváló tenyészértékű állatok párosításából származó egyedek (fenokópia) tömeges előállítása,

egységes haszonállatcsoportok létrehozása (kiemelkedő termelés) speciális adottságokkal rendelkező vonalak gyors előállítása, az ivararány irányított megváltoztatása. Hátrányai: nagy ráfordítást igénylő eljárás embriók in vitro tenyésztésére, embrióátültetésre, embrió- és sejtsebészeti eljárásra van szükség az idősebb differenciálódott sejtmaggal bonyolultabb a munka, a genetikai variancia beszűkülhet az állományban.

m) Ivarátfordítás Az ivart és ivarjelleget (ivari dimorfizmus) az ivari kromoszómák és hormontermelésük határozza meg. Hormonkezelés: ellentétes ivar alakul ki. Gyakorlatban: néhány halfajjal (ponty, guppi) Más gazdasági állatfajokkal nem vezetett eredményre Jelentősége: nagy szériában lehetne azonos ivarú egyedeket előállítani.

n) Partenogenezis, gynogenezis, androgenezis Partenogenezis: termékenyülés nélkül, csak az egyik állat ivarsejtjéből jön létre az utód. ha az utód hímivarú androgenezis ha nőivarú, gynogenezis Alacsonyabbrendű állatoknál gyakori A gazdasági állatok: a pulykában és (a világon először hazánkban) a lúdban írtak le partenogenetikus sejtszaporodást.

előfordul természetes körülmények között (spontán forma) kiváltható különféle (hő-, kémiai) kezeléssel (indukált partenogenezis) egérkísérletek: a vemhesség 12. napját követően elpusztultak az embriók jelentősége lehetne: az állatgenetikában nagy homogenitású, haploid örökletes anyagú vonalak előállítása.

o) Génsebészet (génmanipuláció, rekombináns-dnstechnika) Előfeltétele: részletes géntérképek (kromoszómatérképek) álljanak rendelkezésre géneket kicserélni még nem lehet magasabbrendű szervezetekben újabb genetikai információk hordozóit tudják hozzáadni a genomhoz bizonyos gének kifejeződését (expresszióját) képesek gátolni

A géntechnikai beavatkozások jelentősége: fehérjetermékeket determináló gének: testtömegnövekedés, laktáció, tojástermelés kedvező befolyásolása, betegségrezisztenciát kiváltó gének átültetése, az örökletes terheltséget okozó gének eliminálása (kiküszöbölése), az állatokkal hasznos szimbiózisban élő mikroflóra (pl. bendőbaktériumok) manipulálása Pl: ember számára kedvezőbb összetételű (pl. kisebb zsír- és cukortartalmú) tej: transzgénikus tehenek

13. fejezet: A tenyészkiválasztás populációgenetikai alapjai.

A háziállatok evoulúciója öröklődés, változékonyság, szelekció Az állattenyésztés az evolúció ismerete és tudatos irányítása. A korszerű szelekció elmélete a populációgenetikai ismeretekre épül. A háziállatok populációinak genetikája az egyes populációkban végbemenő öröklődési folyamatok törvényszerűségét vizsgálja statisztikai módszerekkel. A figyelem nem az egyedre, hanem a termelési adatokra irányul

1. A mesterséges szelekció fogalma A MSZ segítségével növelhető a populációban a kívánatos jellegvonásokat kialakító gének gyakorisága és csökkenthető a nemkívánatos aránya. Minden populáció bizonyos géngarnitúrával rendelkezik, amely tehát nem az egyes egyedekre, hanem a populáció egészére vonatkozik. Szelekció révén az ember a kívánatos állatcsoportok számára lehetővé teszi, hogy több utódot hozhassanak létre, mint az szelekció nélkül lehetséges lenne. Szelektálni eldönteni, melyik állatcsoport marad utód nélkül melyik ad maximálisan számú utódot

2. A szelekciós haladást befolyásoló genetikai tényezők A szelekció hatékonysága: ha a kiválasztás hatására a populáció genetikai struktúrája a számunkra kívánatos irányban változik meg. A szelekciós előrehaladást befolyásoló tényezők: a) A kiválasztás alapját képező tulajdonságok öröklődhetősége. b) A tulajdonságban képezhető szelekciós differenciál nagysága. c) A kiválasztás alapját képező tulajdonság genetikai varianciája. d) A tenyészértékbecslés módszere és pontossága. e) A genetikai regresszió mértéke. f) A genotípus-környezet interakció erőssége. g) A tulajdonságok közötti korreláció. h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció módszere

a). A tulajdonságok öröklődése nagy h 2 értékű tulajdonságok: a genetikai haladás fenotípusos szelekció (korai információ) kis h 2 értékű tulajdonságok: ivadékok és az oldalági rokonok teljesítménye alapján szelektálni fenotípus alapján nem lehet szelektálni

b) A szelekciós differenciál (SZD) A h 2 érték után az SZD játssza a legnagyobb szerepet a tenyészkiválasztás hatékonyságában. SZD-on a továbbtenyésztésre kiválasztott állatoknak a saját populációjukhoz viszonyított fenotípusos fölényét értjük. (a populációátlag és a továbbtenyésztésre szánt szülők átlagos termelésének a különbsége)

Szarvasmarha: tehenek szelekciója (20-30%) a minőségi selejtezés lehetősége tehát csekély bikák szelekciója: nagyobb szelekciós nyomás alkalmazható kevés bikára van szükség A szelekció intenzitása (i) a SZD-nek és az alappopuláció fenotípusos szórásának (S) a hányadosa i SZD S A szórás (variancia) a tulajdonságoknak az átlag körüli eloszlásáról tájékoztat. a kiszámított középértéktől való irányú eltérések nagysága

Szelekciós intenzitás értékei Az utánpótlási hányad nagysága P 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 5 % 1 % A selejtezés mértéke 10 % 20 % 30 % 40 % 50 % 60 % 70 % 80 % 90 % 95 % 99 % A szelekció intenzitása i 0,195 0,350 0,497 0,644 0,789 0,970 1,159 1,400 1,755 2,063 2,665

Pl: az állomány átlagos tejtermelése = 5000 kg, a tejtermelés szórása S = 1000 kg, a tehenek 20 %-át selejtezzük i SZD S SZD tehén = 0,35 x 1000 = 350 SZD=i*S a meghagyott tehenek átlagos tejtermelése 5000+350 = 5350 kg. bikák: 99%-át selejtezzük SZD bika = 2,665 x 1000 = 2665 a bikanevelő tehenek átlagos tejtermelése 5000 + 2665 = 7665 kg

szelekciós előrehaladás (SE): csak a h 2 érték nagyságának arányában realizálódik SE SZD tehén SZD bika 2 2 x h tejmennyiség h 2 = 0,3 SE 350 2665 2 x 0,3 452 kg következő generáció tehenei: (20 %-os tehén és 99 %-os növendékbika selejtezése esetén) a az előző generáció átlagához képest a tejtermelésben elérhető genetikai javulás várhatóan 452 kg

c) A tulajdonság genetikai varianciája A szelekció előfeltétele: a szelektált tulajdonságban eltérések legyenek A fenotípusos szórást genetikai és környezeti okok váltják ki a fenotípusos szórás egy része a genetikai okokra vezethető vissza

A genetikai okokra visszavezethető variancia-hányad ) S 2 p (S 2 G az összvariancia ( ) %-ában kifejezve a tulajdonság öröklődhetőségi értékét (h 2 ) adja. 2 h S 2 G S 2 P - ha az egyedek között nem lenne genetikai különbség ( S 2 0) G h 2 =0, a kiválogatás nem lenne eredményes - ha váltották ki. S 2 S 2 G P h 2 = 1, a tul.-ok eltéréseit kizárólag genetikai okok

d) A tenyészértékbecslés pontossága A tenyészérték a genotípus számszerű kifejezése. Ez alapján döntünk az állatok további sorsáról A tenyészértékbecslés pontosságát meghatározza: h 2 egyedeknek (utódoknak, féltestvéreknek) száma minél pontosabb a tenyészértékre vonatkozó információ, annál hatásosabb lehet a szelekció.

ősök termelése (származás) oldalági rokonok tenyészérték = genotípus saját termelés teljesítménye (fenotípusos) Az ivadékok termelése

I. Saját termelés (a fenotípusos) alapján történő tenyészértékbecslés A jól öröklődő tulajdonságok esetében (h 2 > 0,4) saját teljesítmény alapján kellő biztonsággal megállapítható a tenyészérték. pl: a tejzsír %, a tej %-os fehérjetartalma, a fejési sebesség, a tőgyindex, a napi súlygyarapodás, a kifejlettkori testtömeg stb. Bármely egyed (szülő) tenyészértéke tehát saját, vagy utódai teljesítményének a populációjuk átlagától való eltérésnek a h 2 -tel alkotott szorzatával egyenlő.

Például: egy tehén teljesítménye = 5500 kg tej populációjának átlaga = 5000 kg tej h 2 = 0,3 A tehén TÉ-ke = (5500 5000) x 0,3 = 150 kg tej

II. Tenyészértékbecslés a származás és az oldalági rokonok értékelése alapján régóta alkalmazott eljárás A származás: csak hozzávetőleg tájékoztat a tenyészértékről minél közelebb áll az ős a vizsgálandó egyedhez annál valószínűbb, hogy termelésében megjelenik az ős tulajdonsága

rokonsági koefficiens: a két szülő és az utód közötti genetikai hasonlóság: RK: 0,5 az örökletes alap generációnként feleződik: RK: nagyszülők 0,25, RK: dédszülők 0,125 stb.

Az oldalági rokonok vizsgálata: a beállítandó bikák előszelekciójában fontos mesterséges termékenyítés: egy fiatal bikának több száz, több ezer apai leány féltestvére lehet ezek termelése alapján tenyészértékbecslés (saját termelés ismerete)

III. Tenyészértékbecslés az ivadékok minősége alapján legmegbízhatóbban így becsülhető az állatok genotípusa Egyetlen ivadék alapján a tenyészértékbecslés megbízhatósága fele akkora, mintha saját teljesítmény alapján végeznénk. Legtöbb kvantitatív tulajdonság: additív gének hatásán alapul. (minél nagyobb a tulajdonságot kialakító és azonos irányban ható gének száma, annál kedvezőbben alakul az illető tulajdonság)

Pl: tejtermelés: nehéz megállapítani, hogy mekkora szerep jut az additív génhatásnak, a dominanciának (allél-interakció) vagy az episztázisnak (különböző lókuszok génjeinek interakciója). Ha termelőképessége additív génhatáson alapszik: az egyed tulajdonságai nagyobb valószínűséggel ismétlődnek meg a következő generációban. Ha a tenyészállatok termelési fölénye génkombináción (dominancián vagy episztázison) alapszik: akkor nem valószínű, hogy ezek a kölcsönhatások (kombinációk) azonos módon jönnek ismét létre az ivadékokban.

általános és különleges tenyészérték általános tenyészérték: akkor nagy, ha utódai többségében javító hatást mutat (a tenyészállat +a populációból véletlenszerűen kiválasztott partner bizonyítja ivadékai genetikai fölényét) az átörökített tulajdonság additív génhatáson alapul

különleges tenyészérték: csak meghatározott párosítások esetén jelentkezik a tulajdonságok feltehetően nem addititív génhatáson, hanem valószínűleg dominancián és episztázison alapulnak (csak meghatározott párosítások esetén jelentkezik különleges tenyésztési eljárással (heterózis tenyésztés) tarthatók fenn)

e) A genetikai regresszió amikor az ivadékok teljesítménye a szülőkéhez viszonyítva visszaesik, vagy növekszik, azaz a szülői populáció átlagának irányába tendál A genetikai regresszió változatos ábrázolása

Pirchner szerint: a szélsőséges fenotípusok között nagyszámú átlagos genotípus található, csak a környezet módosító hatására váltak plussz, illetve mínusz variánsokká ezek ivadékai átlagosak lesznek. a szülő nem adhatja át a nem additív gének által determinált teljesítményét (genotípusát) így az utódok teljesítménye eltér (legtöbb esetben kisebb) a szülők teljesítményétől. szerencsés génkombinációk: teljesítményük meg is haladhatja a szülőkét a heterózis-tenyésztés alapja

f) A genotípus környezet kölcsönhatása (interakciója) fenotípus: genotípus és a környezet kölcsönhatásának eredője. bonyolult kölcsönhatás eltérő fenotípusok jöhetnek létre A genotípus-környezet kölcsönhatás (interakció) vázlatos ábrázolása nem realizálódott képesség a környezet által meghatározott érték (plafon) fenotípusos érték A B C D genotípus

különböző genotípusú egyedek + azonos környezetben = eltérően reagálnak azonos genotípusú egyedek + eltérő környezetben = más-más fenotípusos értékeket realizálnak.

Milyen környezeti feltételek között kell a tenyészkiválasztást végezni? optimális miliőviszonyok: a genetikai képességek maradéktalan kibontakozása Mi az optimális? nehéz meghatározni optimális környezetben kedvezően reagáló genotípusok hasonlóan viselkednek átlagos üzemi feltételek között is? nem biztos

Olyan feltételek között folytassuk a tenyészkiválasztást (ivadékvizsgálatot), amilyen viszonyok között az utódok majd termelni fognak!!! Átlagon aluli tartási és takarmányozási viszonyok esetén nem célszerű szelektálni csak környezethatást mérünk így esetleg kontraszelekciót folytatunk.!!!

g) A szelektált tulajdonságok közötti összefüggés (korreláció) Az egyes tulajdonságok között fennálló összefüggések növelhetik, vagy csökkenthetik a szelekció eredményességét. A genetikai korreláció: az egyes értékmérő tulajdonságok között van-e, ha igen, milyen irányú és erősségű az örökölhető kapcsolat.

A szarvasmarha egyes tulajdonságai között fennálló összefüggések irodalmi adatok alapján a következők: tejmennyiség - tejzsír % (-0,20) (-0,50) tejmennyiség - tejfehérje % (-20) (-0,40) tejmennyiség - tejzsírmennyiség 0,70 0,90 tejzsír % - tejzsírmennyiség 0,20 0,70 tejmennyiség - fejési sebesség 0,20 0,50 tejmennyiség - élősúly 0,00 0,30 tejmennyiség - bírálati összpontszám 0,00 0,30 tejmennyiség - napi súlygyarapodás 0,10 0,30 tejzsír % - tejfehérje % 0,30 0,60 relatív tejtermelés - testnagyság (-0,10) 0,40 napi súlygyarapodás - takarmányértékesítés 0,70 0,90 napi súlygyarapodás - vágási % 0,20 0,40

Pl: ha a tejmennyiségre irányul a szelekció a tejmennyiség és a fejési sebesség közötti genetikai korreláció miatt 35 %-kal javul a fejési sebesség ahhoz képest, mintha közvetlenül a fejési sebességre történne a tenyészkiválasztás (közvetlen szelekciót 100 %-nak tekintve) a napi testtömeg-gyarapodásra irányuló szelekció a takarmányértékesítés 90 %-kal, a vágási százalék 40 %-kal javul ahhoz képest, mintha ezekre a tulajdonságokra közvetlenül szelektálnánk

h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció módszere A szelekciós előrehaladás ütemét a szelektált tulajdonságok száma is befolyásolja. Egyidejűleg minél több tulajdonságra szelektálunk annál kisebb lesz a genetikai előrehaladás. Ha a szelekció n számú egyenlően fontos és egymástól függetlenül öröklődő tulajdonságra a genetikai előrehaladás nagysága minden egyes tulajdonságra -nel csökken

Pl: ha 4 ilyen tulajdonságra szelektálunk = az eredmény csak fele annak, amit egy tulajdonságra irányuló kiválasztás eredményeként értünk volna el. Ezért a szelktálandó tulajdonságok számát okszerűen korlátozni kell a tenyészkiválasztást a legjelentősebb tulajdonságra kell folytatni.

A szelekciós módszerek felosztása: Mesterséges szelekció: 1) Egy tulajdonságra irányuló 2) Több tulajdonságra irányuló: - tandem szelekció - szimultán szelekció - független szelekciós határok módszere. - függő szelekciós határok módszere

1) Egy tulajdonságra irányuló szelekció - a gyakorlatban ritkán fordul elő, - a legfontosabb értékmérő tulajdonság mellett még más jellegvonásokat is figyelembe kell venni. 2) Több tulajdonságra irányuló szelekció - a leggyakoribb eljárás - minél több tulajdonság alapján történik a tenyészkiválasztás annál kevesebb egyed adódik, amely minden vonatkozásban kiváló lesz - a tenyésztő dönti el: kevés kiváló állattal vagy több középszerűvel tenyészt

Tandem szelekció - a tulajdonságok javítása egymást követően történik - lépcsőzetesen megvalósított egyirányú szelekcióként is felfogható. Szimultán szelekció - több tulajdonság egyidejű érvényre juttatását jelenti A független szelekciós határok módszere: - egy fontos tulajdonságra szelektálunk és egyéb tulajdonságokra szelekciós minimumot állapítunk meg.

A függő szelekciós határok módszere (szelekciós index módszere): a szelektált tulajdonságokat összevontan egyetlen számmal fejezzük ki szelekciós index I = W 1 h 2 1 X 1 + W 2 h 2 2 X 2 + W 3 h 2 3 X 3 A képletben: X 1 X 3 = a tulajdonságok SZD-ja W 1 W 2 = a tulajdonságok gazdasági értéke h 2 1 h 2 2 h 2 3 = a tulajdonságok öröklődhetősége

Pl: tejelő marhánál a következő összefüggést találták: Tulajdonságok Korrelációs koefficiens 1. laktációs tejtermelés 0,65 5 laktáció átlagos tejtermelése 0,89 kifejlettkori testtömeg 0,48 küllemi összpontszám 0,39 tejzsír % (5 laktáció átlagában) 0,13

A felsorolt módszerek hatékonysága szerinti sorrendje: 1. A szelekciós index módszere 2. A független szelekciós határok módszere 3. Tandem módszer

14. fejezet: Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítményvizsgálatok

tenyésztésszervezés: olyan szervezett és céltudatos tevékenység, amely a nemesítő munka összes fázisát átfogja és egységes rendszerbe foglalja. - a törzskönyvezés, - a termelésellenőrzés, illetve a teljesítményvizsgálat, - az apaállat-gazdálkodás és - a szaporítóanyag (sperma, zigóta) termelés és forgalmazás

a nemesítő munka kiindulópontja: a tenyészcél meghatározása megvalósításához: a termelőképesség megismerése erre épülő szelekció irányított párosítás

1. Törzskönyvezés Célja: a termelőképességgel kapcsolatos ÉT-ok és az ezek alakulásában szerepet játszó (külső-belső) tényezők nyilvántartása adatokat szolgáltat a nemesítő-tenyésztő munka számára. a törzskönyvezéssel szembeni alapkövetelmény: a szabatosság (szakszerűség), illetve a logikai egymásra épülés, a közhitelűség (garanciaelv) és a szelektivitás kizárása.

két alapvető törzskönyvi rendszer A zárt törzskönyvezés: ismert és meghatározott ősökre visszavezethető származású egyedek kerülhetnek bele egy bizonyos időpontban lezárják és utána csak azzal az állománnyal illetve ivadékaikkal foglalkoznak, amelyet korábban ebbe a törzskönyvbe felvettek angol telivér törzskönyv (1793: General Stud Book, GSB)

A nyitott törzskönyvezés: nyílt elvű a törzskönyvbe származásuktól függetlenül felvehetők azok az egyedek, amelyek meghatározott fajtajellegbeli tulajdonságokkal és termelőképességgel rendelkeznek. Előnye: teljesítménycentrikus, nagyobb teljesítményű állatokkal foglalkozik tenyésztésitermelési színvonal növelése

A törzskönyvezést állami vagy társadalmi (egyesület, szövetség) szervek végzik. A hivatalos törzskönyvezésen kívül házi törzskönyv célja: a tenyészetek speciális adottságaihoz igazodó adatgyűjtés és nyilvántartás. A törzskönyv a nyilvántartott állatok: származására, teljesítményeire, a termelés körülményeire, a testalkati bírálatának eredményeire, ivadékainak minőségére vonatkozó feljegyzések összesítője.

2. Az egyedi megjelölése célja és módszerei Célja: az állat, amelynek származását, termelési adatait rögzítjük, azonosítható legyen. jelzéssel látjuk el kizárja a más állattal való összecserélését betűk, számok, kódok rendszere vagy azok kombinációja követelmény: jól látható, a gyors azonosítás érdekében könnyen leolvasható, tartós és egyértelmű, azaz meg nem változtatható és el nem távolítható, az állatot nem zavarhatja, stresszhatást ne váltson ki!

Módszerei: besütés: tüzes vassal számok és jelek besütése, a különböző testrészeken a bőrbe (lapocka, nyak, szarv), tetoválás: tűszúrásokat ejtenek a számok alakjának megfelelően a bőrön (rendszerint a fülbe, és a lyukak helyét be kell dörzsölni vízben oldhatatlan festékkel),

fülcsipkézés: meghatározott rendszer szerint a fülkagyló szegélyének különböző helyeiről egy-egy darabot kicsípnek, füljelzők (krotáliák): fémből vagy műanyagból készülnek, ráírják vagy beütik az azonosító számokat és a fülbe illesztik,