A tejelő fajták hatása a magyar merinó gyapjútermelésére

Átírás

1 Nagy Zsuzsanna 1 Toldi Gyula 2 Holló István 3 A tejelő fajták hatása a magyar merinó gyapjútermelésére Effect of dairy sheep breeds ont he wool production of the hungarian merino anagyzsuzsanna@gmail.com 1Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, egyetemi tanársegéd 2Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, ny. tudományos főmunkatárs 3Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, egyetemi tanár 1. Bevezetés Bár a juhászat ősi mesterségünk, jelenleg egyre kisebb jelentőséggel bír Magyarországon. A világháborúk, a Trianoni békeszerződés, a gyapjú elértéktelenedése, az ágazat egytermékűvé válása, az elektronikus krotáliának kötelező használata, a magas takarmányárak csak néhány ok a hazai juhállomány drasztikus csökkenésére. Ennek ellenére még vannak akiknek a fülükbe csengnek nagyjaink szavai STAUT Jó sef (1834): A juh kétség kívül a leghasznosabb állatok közül való. ; KOVÁCSY Béla (1923): A nagy magyar Alföld a természetétől is juhtartásra van predesztinálva, mert a meleg, száraz égalj alatt a juhtartás csekélyebb kockázattal jár, mint egyéb állat tartása, másrészt gyapjával, tejével, húsával és bőrével többféle hasznot is nyújt. ; SCHANDL József (1928): Csak a finomajkú és mozgékony juh tudja jól kihasználni az aprófüvű, dombos, sülevényes, szikes, köves legelőket és az útszélek, kavicsbányák, majorudvarok esetleges fűtermését. és továbbra is kitartanak e hányattatott sorsú szakma mellet. A jelenlegi termelésünket figyelembe véve a hústermelés, a vágóbárány előállítás és élő értékesítése a meghatározó az ágazaton belül. Csak másodrangú jelentősége van a tejnek, mivel az 1970-es évben megtermelt mennyiséghez (22,9 millió liter) képest, napjainkban felvásárolt és feldolgozott juhtej elenyésző ( liter). A gyapjú elértéktelenedését legjobban az árbevételben betöltött részaránya fejezi ki. Míg 1960-ban a juhászatok árbevételének megközelítőleg 60%-a a gyapjúból származott, addig ma ez az érték 3-5% körüli. A gyapjú visszaszorulása és a juhhús előtérbe kerülése ellenére a hazai árutermelő állomány fajtaösszetételében lényegi változás nem történt, 87%-a merinó fajtacsoportba tartozik. Ezzel szemben a nukleusz állományokban az elmúlt időszakban a specializált fajták (hús- és tejhasznosítású) létszámában növekedés figyelhető meg a merinó rovására. A magyar merinó fajtánk mind szaporaságban, mind súlygyarapodásban elmarad a gazdaságosság szempontjából kívánatos szinttől és tejtermelése sem éri el az egy fejési időszakban minimálisan elvárt 100 litert. Ennek ellenére a hazai juhászok kitartanak e fajta mellett, igénytelenség és a megszokás okán. A magyar juhászok által nehezen elfogadott és elterjedt merinó juh, napjainkban csak kis mértékben csökken és adja át helyét az egyhasznú fajtáknak, illetve a keresztezett állományoknak. 2. Szakirodalmi áttekintés Hazánkban egy, a gyapjútermelésre kitenyésztett, és a hosszú évek során e termék minőségi és mennyiségi tulajdonságainak javítása céljából végzett nemesítő munka eredményeként egy, a merinó fajtacsoportban tartozó 281

2 fajtát hoztak létre magyar merinó elnevezéssel. A fajta kialakítása során bekövetkezett fejlődést kiválóan szemlélteti az 1. táblázat. A lacaune anyák gyapjútermelése, mennyiségében lényegesen elmarad a magyar merinóétól, nyírósúlya 1,8-2,3 kg, 2-2,5 kg-ot közöltek (GULYÁS PÁNCZÉL, 2004; KUKOVICS JÁVOR, 2006). A többször ellett anyák megközelítőleg 0,5 kg-mal termelnek kevesebb zsírban nyírt gyapjút egy évben, mint az első ellésűek (3 kg vs. 3,4 kg, GERGÁTZ-GULYÁS, 1999ab). A gyapjúmennyiséghez hasonlóan eltérő értékeket olvashatunk a gyapjú minőségében is (GERGÁTZ-GULYÁS, 1999b µ; KUKOVICS JÁVOR, µ), de az oldalon vizsgált szálfinomságban az egyszer, illetve többször ellett anyák között nincs jelentős különbség (GERGÁTZ-GYULYÁS, 1999a). A brit tejelőjuh gyapjúval való fedettsége nagymértékben felülmúlja a lacaune-ét, annál jóval durvább, µ finomságú és hosszabb, 10,7-10,9 cm fürthosszúságú (KUKOVICS ET AL., 1993). 1. táblázat. A hazánkban tenyésztett merinó egyes értékmérő tulajdonságaiban jelentkező változások Évek Megnevezés Egység Élősúly kg 20,5 30,0 35,0 40,0 46,0 59,3 Rendement % Fürthosszúság cm ,3 Gyapjúfinomság µ ,8 Zsírosgyapjú a testsúly %-ában % 4,5 6,5 8,3 10,2 10,8 8,2 Tisztagyapjú a testsúly %-ában % 0,8 1,5 2,3 3,9 5,2 - Forrás: VERESS, 1969; I1 3. Anyag és módszer A vizsgálataink során a magyar merinó tejtermelésének javítása érdekében keresztezéseket végzetünk a hazánkban tenyésztett tejelő fajtákkal, lacaune-nal és brit tejelővel. A keresztezésnek azonban nem csak a tejtermelésre volt számottevő hatása, hanem a gyapjútermelésre is, amit jelen tanulmányunkban kívánunk értékelni. A vizsgálatokat egy Bács-Kiskun megyei magán juhászatban végeztük, ahol a magyar merinó állomány szaporaságának és tejtermelő-képességének javítására érdekében az anyákat lacaune kosokkal fedeztették. A magyar merinó x lacaune keresztezésből származó nőivarú egyedeket brit tejelő kosokkal termékenyítették, így az alábbi genotípusok gyapjának vizsgálatára volt lehetőségünk: - magyar merinó /árutermelő állomány, de 1990-től csak törzskönyvezett magyar merinó kosokkal termékenyítették az állományt/ - lacaune /törzsállomány/ - brit tejelőjuh /törzsállomány/ 282

3 - magyar merinó x lacaune - lacaune F 1 x brit tejelőjuh A gazdaságban a juhok nyírása minden évben március 15.-re van ütemezve, így nem volt szükséges a gyapjú mennyiségét 1 éves termelési időszakra korrigálni. A vizsgálatba vont anyák gyapját egyedileg, papírzsákba helyeztük, továbbá a nyírás során a lapockáról és a farról külön mintát vettünk. Az így összegyűjtött gyapjút egy héten belül a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Gyapjúminősítő Laboratóriumába szállítottuk, ahol a szabványnak megfelelően (Juh Teljesítényvizsgáló Kódex pontja szerint) lett vizsgálva és értékelve. Az összegyűjtött adatok rögzítését és rendszerezését a Microsoft Excel (2003) programmal végeztük, elemzésükhöz pedig a SAS 9.1 programcsomagot használtuk. 4. Eredmények 4.1 Nyírósúly Mérési eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a gyapjúval gyéren fedett lacaune-nak szignifikánsan kisebb a nyírósúlya, mint a fajta felhasználásával kialakított keresztezett állományoknak (2. táblázat). A lacaune F 1-es anyák nyírósúlya a magyar merinóhoz képest több, mint 1 kg-mal csökkent. A fajtatiszta brit tejelőjuh gyapjútermelése megközelítőleg 4 kg, kismértékű nyírósúly növekedés figyelhető meg a fajtával végzett keresztezés hatásaként, bár ez statisztikailag nem igazolható. A magyar merinó nemcsak termelésével, hanem homogenitását tekintve is kitűnik a csoportból (szórás 0,5 kg körüli). A vizsgált gazdaságban a fajtatiszta állomány termelése megegyezik a fajtákkal kapcsolatban leírt értékekkel. 2. táblázat. A lenyírt gyapjú mennyisége genotípusonként (kg). Genotípus Szignifikáns eltérések (P 0,05) Átlag Szórás CV% lacaune C 1,66 0,84 50,38 brit tejelőjuh AB 3,93 0,94 24,01 magyar merinó A 4,48 0,54 12,05 magyar merinó x lacaune B 3,21 0,82 25,51 lacaune F 1 x brit tejelőjuh AB 4,09 0,82 20, Szálfinomság A faron mért gyapjú finomsága miden esetben, a lapockán mérthez képest, genotípustól függetlenül durvábbnak bizonyult, amely különbségnek mértéke 0,62-2,97 µ között változott. Nem volt azonban jelentős hatással a lacaune kosokkal végzett keresztezésnek a született F 1-es állomány gyapjújának szálfinomságára (3. táblázat). Kismértékű gyapjúszál durvulás figyelhető meg a fent említett keresztezés hatásaként, azonban ez egyik testtájon sem volt statisztikailag igazolható, mértéke a lapockán 1,81, a faron pedig 2,22 µ. Ezzel ellentétben a brit

4 tejelőjuhval végzett keresztezésnek már volt hatása. Mind a brit tejelőjuh, mind a lacaune F 1 x brit tejelőjuh párosításból származó anyák statisztikailag is igazolhatóan durvább gyapjút termelnek, mint a magyar merinó. Ennek okán a vizsgált gazdaságban a gyapjúfelvásárló kérésére a fajtatiszta brit tejelőjuh anyák gyapját külön kellett gyűjteni, nem a többi genotípuséval együtt. A lacaune és a magyar merinó szálfinomsága közti eltérés 4,24-5,51 µ, ami 3-4 szortimentumot, szálfinomsági osztályt jelent. 3. táblázat. A lapockán és a faron mért szálfinomság genotípusonként (µ). Vizsgált tulajdonság lapockán mért szálfinomság faron mért szálfinomság (µ) (µ) Genotípus Szignifikáns eltérések (P 0,05) Átlag Szórás CV% lacaune B 28,16 2,09 7,43 brit tejelőjuh A 34,47 2,39 6,93 magyar merinó C 23,92 2,26 9,45 magyar merinó x lacaune C 25,73 2,28 8,88 lacaune F1 x brit tejelőjuh B 30,41 3,12 10,27 lacaune B 30,79 2,87 9,31 brit tejelőjuh A 36,26 2,93 8,09 magyar merinó C 25,28 2,61 10,31 magyar merinó x lacaune C 27,49 2,42 8,80 lacaune F1 x brit tejelőjuh B 32,64 3,60 11, Fürthosszúság A fürthosszúság meghatározására a lapockán, az oldalon és a faron került sor (4. táblázat). Minden genotípust figyelembe véve a leghosszabb fürt a lapockán, a legrövidebb pedig a faron tapasztalható. Az eredmények alapján elmondható továbbá, hogy mindhárom testtájat figyelembe véve a brit tejelőjuh, illetve a fajta génjeit 50 %-ban hordozó keresztezett állomány fürthosszúsága statisztikailag igazolhatóan hosszabb, mint a többi vizsgált genotípusé. Azonban a juhok oldalán mért fürthosszúság tulajdonságban a fent említett két genotípus anyái közti különbség is szignifikáns. A magyar merinó, a lacaune, illetve a két fajta keresztezett állománya között egyik testtájon sem tapasztaltunk számottevő különbséget. A lacaune és a magyar merinó fürthosszúsága között tapasztalt különbség 0,51-0,77 cm (a farnál a legnagyobb, a lapockánál a legkisebb), az F 1-es állománynál még jelentéktelenebb. A magyar merinó illetve a lacaune F 1-es anyák közti különbség (0,01-0,04 cm), elhanyagolható, ugyanabba a fürthossz kategóriába (fésűs) tartoznak. 4.4 Rendement A tisztagyapjú-tartalom tulajdonságban a nyírósúllyal ellentétben a magyar merinó és a lacaune közötti különbség statisztikailag nem igazolható (5. táblázat). A vizsgálat eredményei alapján a legkedvezőbb tisztagyapjú-kihozatallal 284

5 a leghosszabb fürtű, egyben a legdurvább gyapjút termelő brit tejelőjuhok bundáját lehetett jellemezni, amely fajta hatása a két keresztezett állomány között jelentkező számottevő különbséggel is alátámasztható. Azonban a magyar merinó rendement-jára statisztikailag igazolhatóan nincs hatása keresztezéseknek, mivel sem a 50, sem a 25 %-ban a fajta génjeivel rendelkező állománytól nem tér el szignifikánsan. 4. táblázat. A lapockán, az oldalon és a faron mért fürthosszúság genotípusonként (cm). Vizsgált tulajdonság lapockán mért fürthosszúság (cm) oldalon mért fürthosszúság (cm) faron mért fürthosszúság (cm) Genotípus Szignifikáns eltérések (P 0,05) Átlag Szórás CV% lacaune B 6,15 1,54 25,04 brit tejelőjuh A 10,95 0,72 6,62 magyar merinó B 6,70 0,88 13,13 magyar merinó x lacaune B 6,66 0,94 14,17 lacaune F1 x brit tejelőjuh A 9,90 2,27 22,94 lacaune C 5,75 1,53 26,54 brit tejelőjuh A 10,95 0,76 6,96 magyar merinó C 6,35 0,76 12,01 magyar merinó x lacaune C 6,34 1,21 19,14 lacaune F1 x brit tejelőjuh B 9,55 1,85 19,35 lacaune B 5,33 1,69 31,70 brit tejelőjuh A 10,50 1,91 18,24 magyar merinó B 6,10 1,07 17,56 magyar merinó x lacaune B 6,13 1,34 21,89 lacaune F1 x brit tejelőjuh A 9,40 1,52 16,21 5. táblázat. A genotípusonként mért tiszta-gyapjúhozam (%). Genotípus Szignifikáns eltérések (P 0,05) Átlag Szórás CV% lacaune C 44,34 5,61 12,66 brit tejelőjuh A 62,12 4,69 7,55 magyar merinó BC 45,33 4,66 10,28 magyar merinó x lacaune C 42,27 5,36 12,

6 lacaune F1 x brit tejelőjuh B 54,71 5,93 10,84 5. Következtetések Árbevétel szempontjából bár alacsony prioritással rendelkezik a gyapjú, azonban a tejtermelés növelése céljából elvégzett keresztezésnek számottevő hatása van annak mind minőségi, mind mennyiségi tulajdonságaira. Összességében elmondható, hogy a kiindulási anyaállományhoz, magyar merinóhoz viszonyítva a lacaune-nak és a brit tejelőjuh fajtának is negatív hatása van a nyírósúlyra. A francia fajtával való keresztezés eredményeként kismértékű, míg a brit tejelő hatására egy fokozottabb durvulást figyelhetünk meg a szálfinomság tulajdonságában. A fürthosszússágra és a rendement-ra a lacaune-nal való keresztezésnek nem volt számottevő hatása, ellenben a brit tejelővel. Az utóbbi fajtának mind a tiszta-gyapjúhozamra, mind a fürthosszúságra pozitív hatása volt. 6. Felhasznált szakirodalom 1. GERGÁTZ, E. GULYÁS, L. (1999A): A lacaune fajtáról. Kistermelők Lapja. 6. szám, 15. p. 2. GERGÁTZ, E. GULYÁS, L. (1999B): A lacaune. Magyar Állattenyésztők Lapja. IV p. 3. GULYÁS, L. PÁNCZÉL, Gy. (2004): Különböző lacaune genotípusok tejtermelő képességének vizsgálata. XXX. Óvári Tudományos Napok: Agrártermelés harmóniában a természettel. Mosonmagyaróvár. Előadások és poszterek összefoglaló anyaga. Állattenyésztési szekció p. 4. I1: 5. KOVÁCSY, B. (1923): Juhtenyésztés és gyapjúisme. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Kiadása. Budapest. 160 p. 6. KUKOVICS, S. JÁVOR, A. (2006): Jelentősebb magyarországi juhfajták és genotípusok. In: Jávor, A. Kukovics, S. Molnár, Gy.: Juhtenyésztés A-tól Z-ig. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 376 oldal; ISBN ; pp. 7. KUKOVICS, S. MOLNÁR, A. MÉRŐ, Gy. ÁBRAHÁM, M. (1993): British Milksheep in Hungary. In: szerk.: KUKOVICS, S.: Állattenyésztés és Takarmányozás (Hungarian Journal of Animal Production). Proceedings of the 5 th International Symposium on Machine Milking of Small Ruminants. Budapest. Vol.: 42. Iss.: 1S. pp SAS Institute Inc. (2004): SAS/STAT 9.1 User s Guide. Cary, NC, USA. 9. SCHANDL, J. (1928): Állattenyésztéstan. III. kötet: A juh és a kecske tenyésztése. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai R.-T., Budapest. 186 p. 10. STAUT J. (1834): Juhtartásra és gyapjuösmerésre vezérlő utmutatás. Kassa, 232 p. 11. VERESS, L. (1969): Kvantitatív genetikai vizsgálatok fésüs merinó állományokban. Kandidátusi értekezés. Kaposvár. 176 p. 286

7

8 288

9

10 290

11

12 292

13

14 294

15

16 296

17