A 2012/3. SZÁM TARTALMA. Hajtós I.: A schmallenbergvírus és az általa okozott betegség nyugateurópai

Átírás

1 A 2012/3. SZÁM TARTALMA JÁRVÁNYÜGY Hajtós I.: A schmallenbergvírus és az általa okozott betegség nyugateurópai előfordulásáról / 132 SZARVASMARHA Szelényi Z., Kovács L., Bajcsy Á. Cs., Tőzsér J., Szenci O.: Vemhességi ultrahangvizsgálatok értékelése tejelő szarvasmarhaállományban / 138 BAROMFI Kecskeméti S., Bistyák A., Matiz K., Glávits R., Kaján Gy. L., Benkő M.: Megfigyelések csirkék adenovírus okozta zúzógyomorfekélyével kapcsolatban / 145 SERTÉS Tempfli K., Tóth P., Simon Z., Szűcs E., Bali Papp Á.: A sertéshús telítetlen zsírsavtartalmának növelése és hatásai a zsíranyagcsere genetikai szabályozására. Irodalmi áttekintés / 150 KEDVENCÁLLAT Bakonyi L., Mándoki M., Gál J.: Haemangioma és következményes vérömlenyképződés gyöngytyúk májában. Esetleírás / 157

2 Nagy B., Kassai E., Mándoki M., Aradi Zs., Gál J.: A degu (Octodon degus) elhullási okainak vizsgálata között. Esetleírás / 160 Nagy F., Tóthné Schranz E., Vincze Z., Gál J.: Aeromonas hydrophila okozta sziktömlőgyulladás törpe homoki boában (Eryx miliaris). Esetleírás / 166 VADON ÉLŐ ÁLLAT Berkényi T.: Penészgomba okozta száj-garatüregi gyulladás és következményes fulladás kis sólyomban (Falco columbarius). Esetleírás / 169 KÍSÉRLETES SEBÉSZET Manninger S. P., Garbera I., Bajzik G., Petrási Zs., Petneházy Ö., Donkó T., Lelovics Zs., Repa I.: A vér agy gát ozmotikus megnyitásának alkalmazása sertésmodellen / 172 GENETIKA Tenke J., Babinszky L.: A molekuláris genetika alkalmazásának lehetőségei a hízósertések takarmányozásában. Irodalmi áttekintés / 179 KITÜNTETÉS A Svéd Királyi Erdészeti és Agrártudományi Akadémia aranyérme DR. BELÁK SÁNDORnak / 189

3 JUBILEUM Dr. Dr. h. c. Lami Gyula 90 éves (Visnyei L.) / 192 RENDEZVÉNY XXI. Buiatrikus kongresszus (Sümeg, okt ) (Visnyei L.) / 190 IN MEMORIAM Dr. Somogyvári Kálmán ( ) (Felkai F.) / 165 KÖNYVISMERTETÉS Althaus, J. Genn, H. J.: Lovak adásvételkori vizsgálata (Visnyei L.) / 144 Szelényi Z. Kovács L. Bajcsy Á. Cs. Tőzsér J. Szenci O.: VEMHESSÉGI ULTRAHANGVIZSGÁLATOK ÉRTÉKELÉSE TEJELŐ SZARVASMARHA-ÁLLOMÁNYBAN A szerzők egy hazai szarvasmarha-állományban mintegy két éven át végzett vemhességi ultrahangvizsgálatok eredményeiről számolnak be. A vemhességvizsgálatokat a mesterséges termékenyítést követő nap között végezték, kéthetes időközönként. A vizsgálatok érzékenységét, specificitását, pozitív és negatív előrejelző értékét határozták meg. Mind az 1. ( nap), mind a 2. ( nap) vizsgálati héten a vemhességvizsgálatok pontossága a gyakorlati

4 alkalmazhatóság tekintetében megfelelőnek bizonyult. A vemhességvizsgálat utáni veszteségek egyik héten sem tértek el jelentős mértékben egymástól. Elemezték továbbá az embrió/magzatvesztés esetén az állatok laktációs tejtermelését, az újravemhesülésig eltelt időt, a kondíciót is. E mutatókban nem adódott szignifikáns különbség a két csoport között. Az 1. laktációjú állatok között fokozott arányú magzatvesztést tapasztaltak. Kecskeméti S. Bistyák A. Matiz K. Glávits R. Kaján Gy. L. Benkő M.: MEGFIGYELÉSEK CSIRKÉK ADENOVÍRUS OKOZTA ZÚZÓGYOMORFEKÉLYÉVEL KAPCSOLATBAN Két hazai brojlerállományban, a megfelelő tartási, takarmányozási körülmények ellenére, a takarmányfelvétel csökkent, az állomány szórttá vált, az állatok gyarapodása jelentősen elmaradt az elvárható szinttől, azonban jellegzetes klinikai tüneteket nem lehetett megfigyelni. Mindössze étvágytalanság, a fejlődésben való elmaradás, később anaemia és tollképződési zavar alakult ki. Boncolás során a begyben, a zúzógyomor üregében és szinte a bélcsatorna teljes hosszában barnásfekete színű, kenőcsös konzisztenciájú tartalmat találtak. A zúzógyomor felnyitásakor, a keratinoidrétegben folytonossághiányokat, a keratinoidréteg részleges leválását, véres beivódást, vörösesbarna elszíneződést figyeltek meg. A megmaradó keratinoidréteg eltávolítása után, a nyálkahártyaredők élén 0,5 2,0 cm átmérőjű fekélyeket láttak.

5 Kórszövettani vizsgálat során a zúzógyomor-nyálkahártya keratinoidrétegének elvékonyodását, leválását, a mirigyes rétegben hypersecretio jeleit, szerkezetének teljes felbomlását, eróziókat, fekélyeket, vérzéseket, heterophil sejtek, macrophagok, lymphocyták megjelenését észleltek. A mirigyes réteg hámsejtjeiben basophil magzárványokat láttak. Az elváltozásokból virológiai és molekuláris biológiai vizsgálattal FAdV-1 típusba sorolható vírusokat mutattak ki. Tempfli K. Tóth P. Simon Z. Szűcs E. Bali Papp Á.: A SERTÉSHÚS TELÍTETLEN ZSÍRSAVTARTALMÁNAK NÖVELÉSE ÉS HATÁSAI A ZSÍRANYAGCSERE GENETIKAI SZABÁLYOZÁSÁRA. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A szerzők, irodalmi adatok alapján, összefoglalják a telítetlen zsírsavak jelentőségét, egészségre gyakorolt hatását, az n-3 telítetlen zsírsavtartalom növelésének leggyakoribb módjait, hatását a sertéshús különböző tulajdonságaira és a zsíranyagcsere genetikai szabályozására. A modern étrend kedvezőtlen változásai miatt korunk fontos feladata az állati termékek n-3 telítetlen zsírsavtartalmának növelése, hiszen a kedvezőtlen n-6:n-3 zsírsavarány számos betegség kialakulásával összefüggésbe hozható. A sertéshús n-3 zsírsavtartalmának növelésére takarmányozási (főként lenmag, repce, halliszt és halolaj alkalmazása) és biotechnológiai módszerek állnak rendelkezésre.

6 Az n-3 PUFA-k hatással vannak a zsíranyagcserében szerepet játszó gének (FASN, A-FABP, PPAR, SREBP) működésére. A takarmányozási kísérletekkel együtt végzett génexpressziós vizsgálatok hasznos információt nyújtanak a PUFA-anyagcserében kulcsfontosságú gének megismeréséhez. Bakonyi L. Mándoki M. Gál J.: HAEMANGIOMA ÉS KÖVETKEZMÉNYES VÉRÖMLENYKÉPZŐDÉS GYÖNGYTYÚK MÁJÁBAN. ESETLEÍRÁS A szerzők egy 1,24 kg testtömegű gyöngytyúk májában tág öblöket formáló, környezetében a májszövetet sorvasztó haemangiomát állapítottak meg, amely egymást követően több alkalommal vérzett, megrepedve elvérzést okozott. A vérzés nyomán kialakuló véralvadék hagymalevélszerű rétegeket képezett a máj burkához és a kialakult daganathoz kapcsolódva. Végeredményben posthaemorrhagiás anaemia okozta a gyöngyös elhullását. Nagy B. Kassai E. Mándoki M. Aradi Zs. Gál J.: A DEGU (OCTODON DEGUS) ELHULLÁSI OKAINAK VIZSGÁLATA KÖZÖTT A szerzők a degu (Octodon degus) elhullási okait vizsgálták a SZIE- ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékén, között felboncolt 39 állat esetében. Közülük 14 hím, 20 nőstény és öt ismeretlen ivarú volt, mert ez esetben csak szerveket küldtek

7 vizsgálatra a nemük megjelölése nélkül. Az állatok kora 2 hónap és 7 év között változott. Az elhullások 18%-a traumás, 82%-uk nem traumás eredetű volt. 33%- ban fertőző, 67%-ban nem fertőző kórok volt az elhullás oka. A máj és a gyomor-bélrendszer érintettsége fordult elő leggyakrabban. Máj esetében traumás repedés, továbbá patológiás zsíros infiltráció és annak következményei vezettek az állatok pusztulásához. A bélrendszer elváltozásai során a vak- és a vastagbél felfúvódása, Escherichia coli okozta mucoid enteritis, Saccharomyces (legújabb nevén Cyniclomyces guttulatus) gomba emésztőcsőn belüli elszaporodása okozta felfúvódás és fulladás, továbbá Balantidium coli fertőzés került megállapításra. Három esetben bronchopneumonia, fogtúlnövés, négy esetben vesekárosodás, további két-két esetben idült interstitialis nephritis és heveny tubulonephrosis volt a kórisme. Nagy F. Tóthné Schranz E. Vincze Z. Gál J.: AEROMONAS HYDROPHILA OKOZTA SZIKTÖMLŐGYULLADÁS TÖRPE HOMOKI BOÁBAN (ERYX MILIARIS). ESETLEÍRÁS A szerzők egy újszülött, 18,5 cm testhosszúságú, 10,2 g tömegű, törpe homoki boában (Eryx miliaris), a nem megfelelő tisztaságú, átnedvesedett aljzatból a nyitott köldökgyűrűn keresztül a testüregbe szaporodó Aeromonas hydrophila baktériumok okozta sziktömlőgyulladást és szikanyag-elfajulást, következményes autointoxikációt állapítottak meg.

8 Berkényi T.: PENÉSZGOMBA OKOZTA SZÁJ-GARATÜREGI GYULLADÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYES FULLADÁS KIS SÓLYOMBAN (FALCO COLUMBARIUS). ESETLEÍRÁS A szerző egy vadon élő kis sólyomnál állapított meg Aspergillus-faj okozta száj-garatüreg-fertőzést, amely felületes, fibrines gyulladás formájában jelentkezett. A sárgásfehér, könnyen eltávolítható felrakódás levált és félrenyelés miatt az éneklő gégében (syrinxben) elakadva, üregének elzáródását és a madár fulladását okozta. Manninger S. P. Garbera I. Bajzik G. Petrási Zs. Petneházy Ö. Donkó T. Lelovics Zs. Repa I.: A VÉR AGY GÁT OZMOTIKUS MEGNYITÁSÁNAK ALKALMAZÁSA SERTÉSMODELLEN A szerzők az ozmotikus vér agy gát megnyitásának angiográfiás módszerét adaptálták sertésfajra. Igazolták a vér agy gát ozmotikus úton történő reverzíbilis megnyithatóságát in vitro és in vivo módszerekkel (CT, MRI). A záródási idő perc között volt. Az MRvizsgálat során Ultra Small Superparamagnetic Iron Oxid (USPIO) szerkezetű, vastartalmú kontrasztanyagot alkalmaztak, amely az ozmotikus vér agy gát megnyitását követően megjelent az agyban, azaz átjutott a vér agy gáton. A sertések alkalmasak lehetnek a további vér agy gát kísérletek elvégzésére, hiszen a fajra jellemző rete mirabile

9 (csodarece) ellenére viszonylag jó oldalkülönbség érhető el a vér agy gát megnyitása tekintetében. Az ozmotikusan megnyitott vér agy gáton átjutott, vastartalmú MR-kontrasztanyag nanorészecske igazolta, hogy az újfajta szer alkalmas lehet központi idegrendszeri vizsgálatra sertések esetében is. Tenke J. Babinszky L.: A MOLEKULÁRIS GENETIKA ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A HÍZÓSERTÉSEK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A kilencvenes évek közepére megjelentek azok a tudományos közlemények, amelyek elsőként számoltak be a sertésgenomikai kutatások eredményeiről, és az azóta eltelt másfél évtizedben jelentős előrelépés történt a faj géntérképeinek elkészítésében is. Ma már nagyon sok adat áll rendelkezésünkre azokról a génekről és QTL-ekről (Quantitative Trait Locus mennyiségi jelleget meghatározó kromoszómarészlet), amelyek számos, gazdasági szempontból értékes tulajdonságot (önkéntes takarmányfölvétel, testtömeg-gyarapodás, takarmányértékesítés) kedvezően befolyásolnak. A szerzők ismertetik a sertésgenomikai kutatások eddig elért eredményeit és ezek alkalmazásának lehetőségeit, továbbá olyan géneket és QTL-eket is megneveznek (MC4R, CCKAR), amelyekre szelektálva, tovább növelhető az állatok teljesítménye a takarmányozással kapcsolatos értékmérő tulajdonságok javítása révén. Az irodalmi adatok alapján a szerzők úgy ítélik meg, hogy a közeljövő egyik fontos feladata lesz a különböző genotípusú sertések

10 jellemzéséhez szükséges génpróbák kidolgozása és ezeknek gyakorlati alkalmazása. Emellett ugyancsak a közeljövő feladata lesz az olyan, genetikai konstrukcióra alapozott táplálóanyag szükségleti értékek megadása, amelyek valóban alkalmasak lesznek a különböző genetikai konstrukciójú állatok energia- és táplálóanyag-szükségletének kielégítésére és így a humán táplálkozási elvárásoknak is megfelelő állati eredetű élelmiszer előállítására.