A 2014/1. SZÁM TARTALMA. Veres-Nyéki K. O., C. Spadavecchia: A fájdalom felismerése és. Seres L., Ózsvári L.: Napi háromszori fejés hatása a termelési

Átírás

1 A 2014/1. SZÁM TARTALMA ÚJÉVI KÖSZÖNTİ LÓ Veres-Nyéki K. O., C. Spadavecchia: A fájdalom felismerése és elbírálása lovon. Irodalmi összefoglalás SZARVASMARHA Seres L., Ózsvári L.: Napi háromszori fejés hatása a termelési mutatókra és a jövedelmezıségre egy nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben JUH Zsolnai A., Anton I., Rátky J., M. Bruford, Egerszegi I.: Fekete és fehér racka genetikai különbözıségének felmérése DNS-vizsgálattal BAROMFI Bene Sz., Kovács G., Polgár J. P., Szabó F.: Néhány tényezı hatása különbözı házilúd-genotípusok tojásainak kelési idejére és keltethetıségére KISÁLLAT

2 Bókony B., Bálint E., Szabó N., Hegedős Gy-T.: Malassezia furfur izolálása kutya bırkaparékmintáiból KEDVENCÁLLAT Pazár P., Beregi A., Psáder R., Szabó Z.: Teknısök endoszkópos vizsgálata 2. NEUROLÓGIA Rácz B., Hazai D., Czeibert K., Sótonyi P.: Citoszkeletális eredető neurológiai kórkép kvantitatív elektronmikroszkópos vizsgálata egérmodellen PARAZITOLÓGIA Egri B., Piszmán R.: Haematopinus tuberculatus fertızöttség elıfordulása bivalyállományokban RENDEZVÉNY A Magyar Buiatrikus Társaság XXIII. nemzetközi kongresszusa (Seres L.) HÍREK, TALLÓZÁSOK Veres-Nyéki K. O. Spadavecchia, C.: A FÁJDALOM FELISMERÉSE ÉS ELBÍRÁLÁSA LOVON. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÁS A szerzık, irodalmi adatok alapján, összefoglalják a ló fájdalmának értékelési lehetıségeit. Tárgyalják a fájdalomra jellemzı viselkedést,

3 élettani mutatókat és laboratóriumi értékeket. A fájdalom megállapítására született módszerek közül bemutatják a vizuális analóg skálát és a numerikus vagy verbális értékelıskálákat, valamint a többdimenziós fájdalomskálákat. A fájdalom mértékének megállapítására kidolgozott módszerek sorában tárgyalják a hı-, a mechanikai és az elektromos ingerlésre adott válaszokból levonható következtetéseket. Megállapítják, hogy az értékelı módszerekben sok a szubjektív elem, ezért azok finomítására és validálására van szükség. Felhívják az állatorvosok figyelmét a fájdalom megállapításának és kezelésének fontosságára. Seres L. Ózsvári L.: NAPI HÁROMSZORI FEJÉS HATÁSA A TERMELÉSI MUTATÓKRA ÉS A JÖVEDELMEZİSÉGRE EGY NAGYÜZEMI HOLSTEIN-FRÍZ TEHENÉSZETBEN A tejtermelı tehenészetek nagyobb jövedelmezısége érdekében elsıdleges cél a tejhozam mennyiségének a növelése, aminek elérésére az egyik lehetséges eszköz a napi fejésszám emelése. A szerzık egy átlagosan 150 fejıstehenet tartó dél-alföldi nagyüzemi holstein-fríz tehenészet technológiai váltásának a gazdasági elemzését végezték el: összehasonlították a (kétszeri fejés) és a év (háromszori fejés) technológiai váltással érintett termelési mutatóit, árbevételét és költségadatait. A fejésszám növelése évi Fttal több nettó tejárbevételt jelentett állományszinten ( Ft/tehén), emellett a laktációs tıgykezelések csökkenése miatt a tıgyegészségügyi gyógyszerfelhasználás Ft-tal (427 Ft/tehén)

4 volt kevesebb 2012-ben, mint 2011-ben. Ezen pozitív tételekkel szemben a háromszori fejés bevezetésével a több tıgyfertıtlenítés Ft (818 Ft/tehén), míg a fejırendszer gyakoribb fertıtlenítése Ft (487 Ft/tehén) többletköltséget okozott 2012-ben. Emellett a fejısök és az állatfelhajtók háromszori fejésbıl eredı többlet munkaórái további Ft ( Ft/tehén) költségnövekedést jelentettek a tehenészetnek éves szinten. Ezen túlmenıen, 2012-ben a tehénkivonás jelentısen növekedett, és ha azt feltételezzük, hogy ezt a növekedést a napi háromszori fejés okozta, akkor még további Ft ( Ft/tehén) többletköltséggel kell számolni 2011-hez képest. Összességében, a két összehasonlított év megvizsgált árbevételi és költségadatai alapján elmondható, hogy a tehenészetben a napi kétszeri fejésrıl háromszori fejésre történı átállás csak abban az esetben éri meg gazdaságilag ( Ft/év/állomány, Ft/év/tehén), ha nem a technológiaváltás hatására növekedett meg jelentısen a tehénelhullások és selejtezések száma. Ezen feltételezett összefüggés megállapítása még további vizsgálatokat igényel. Zsolnai A. Anton I. Rátky J. Bruford, M. Egerszegi I.: FEKETE ÉS FEHÉR RACKA GENETIKAI KÜLÖNBÖZİSÉGÉNEK FELMÉRÉSE DNS-VIZSGÁLATTAL A szerzık fekete és fehér racka genetikai távolságát határozták meg két, idıben és térben eltolt mintavételi sokaságból 7, ill. 31 mikroszatellit lókusz alkalmazásával. A kapott genetikai távolság a vizsgált rackacsoportok között 0,082, ill. 0,042 volt. Ezen értékek más csoportokhoz (cigája, cikta, magyar merinó) képest 0,045 0,100 között

5 változtak. A fehér és fekete rackák kapcsolata más fajták és azok egymás közti genetikai távolságaik viszonylatában értékelték. Bene Sz. Kovács G. Polgár J. P. Szabó F.: NÉHÁNY TÉNYEZİ HATÁSA KÜLÖNBÖZİ HÁZILÚD-GENOTÍPUSOK TOJÁSAINAK KELÉSI IDEJÉRE ÉS KELTETHETİSÉGÉRE A szerzık a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állattenyésztési Igazgatóság, Tenyésztés Szervezési és Teljesítményvizsgálati Osztálya által rendelkezésre bocsátott országos baromfi-keltetési adatbázist dolgozták fel. Az értékelést a 2010-es évre, valamint 16 házilúdgenotípusra 8 fajtára és 8 hibridre terjesztették ki. A munka során így összesen 3829 keltetési tételhez (kb. 8,9 millió tojáshoz) tartozó kelési idı és ugyanennyi keltethetıségi adat állt a rendelkezésükre. A kelési idıt, valamint a keltethetıséget befolyásoló számos tényezı közül a keltetı- üzemnek, a genotípusnak, a keltetési hónapnak és az egy tételben keltetett tojások számának hatását többtényezıs varianciaanalízissel értékelték. A kelési idı esetén a keltetıüzem hatása (95,50%) döntı mértékőnek bizonyult, a másik három vizsgált tényezı ebben nem játszott számottevı szerepet. A keltethetıség alakulásában a keltetési hónap (36,54%) és a keltetıüzem (34,22) volt a meghatározó, az egy tételben keltetett tojások számának (17,66%), ill. a genotípus hatásának (10,76%) kisebb szerepe volt. A genotípusok közül a legjobb keltethetıséget az alföldi fehér fajta (71,69%), a golden goose W hibrid (68,11%) és a hortobágyi fehér fajta

6 (67,74%) mutatta. A keltethetıség korrigált fıátlaga 61,56% volt. A máj típusú hibridek keltethetısége rosszabb volt, mint a többi genotípusé. A nyári hónapokban a keltethetıség majdnem 10%-kal kisebb volt a populáció átlagánál. Júniusban és júliusban a kelési % kb. 15%-kal volt kisebb, mint amit a tél végi, ill. a kora tavaszi hónapokban. A nagyobb, 2500 tojás feletti tételek keltethetısége (63,50 64,77%) mintegy 8%-kal jobb volt, mint a kisebb, 2500 tojás alatti tételeké (56,40 61,00%). Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kelési idı hosszabbodásával a lúdtojások keltethetısége romlik. Bókony B. Bálint E. Szabó N. Hegedős Gy-T.: MALASSEZIA FURFUR IZOLÁLÁSA KUTYA BİRKAPARÉKMINTÁIBÓL 2012-ben kutyák bırkaparékmintájának rutin gombatenyésztése során a Vet-Med-Laborban három esetben lipidfüggı Malassezia élesztıgombát izoláltak a szerzık. A törzseket Malassezia furfurként azonosították, speciális táptalajokon való tenyészthetıségük alapján. Tudomásunk szerint ez az elsı magyarországi leírása állatból származó, lipidfüggı Malassezia kimutatásának. Pazár P. Beregi A. Psáder R. Szabó Z.: TEKNİSÖK ENDOSZKÓPOS VIZSGÁLATA 2. A szerzık, közleményük második részében, ismertetik az ép szervek endoszkópos leleteit és kitérnek a vizsgálat esetleges szövıdményeire is. Ezek leggyakrabban az altatás vagy a nem megfelelıen

7 megválasztott vizsgáló eszköz miatt fordulhatnak elı. A pontos kórisméhez elengedhetetlen az endoszkópia során vett minták megfelelı kezelése és értékelése is. Rácz B. Hazai D. Czeibert K. Sótonyi P.: CITOSZKELETÁLIS EREDETŐ NEUROLÓGIAI KÓRKÉP KVANTITATÍV ELEKTRONMIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA EGÉR-MODELLEN Számos neurológiai kórkép hátterében genetikai okok vannak, de a megbetegedések csak kis része vezethetı vissza konkrét génhibára. Az ismert genetikai kockázati tényezık között igen gyakoriak az idegsejtek vázát alkotó aktin szabályozásában résztvevı különbözı enzimek. Az idegrendszer mőködésének alapjául szolgáló szinaptikus plaszticitás nagymértékben támaszkodik az aktin polimerizációs folyamataira. Hogy az aktin citoszkeleton hibás szabályozása miatt kialakuló kórfolyamat hátterében húzódó neuronális szerkezetet megértsük, olyan indukáltan génhiányos egértörzs elektronmikroszkópos vizsgálatát végezték el a szerzık, amelyekben az aktin de novo polimerizációjában alapvetı szerepet játszó, evolúciósan konzervált Arp2/3-fehérjekomplex Arp3 alegysége hiányzott. Ez a multimer enzim számos cytoskeletális szabályozási útvonal célállomása is egyben. A hippocampus amely a tanulás és memóriafolyamatok egyik legfontosabb központja és az agykéreg területén abnormális posztszinaptikus elváltozásokat figyeltek meg. Eredményeik szerint az aktin-citoszkeleton szabályozásában bekövetkezı zavarok kóros neuronális szerkezetet és ennek

8 következményeképp súlyos neurológiai kórképek kialakulását okozhatják. Egri B. Piszmán R.: HAEMATOPINUS TUBERCULATUS FERTİZÖTTSÉG ELİFORDULÁSA BIVALYÁLLOMÁNYOKBAN A szerzık elemzik a vérszívótetvesség elıfordulási gyakoriságát 367 házibivalyon, Magyarország nemzeti parkjaiban december 19. és május 4. között. A vizsgálatokhoz szükséges szırmintákat a nyak középsı tájékáról, 2 cm2-es területrıl győjtötték. Összesen 3106 serkét, 10 lárvát és 105 kifejlett Haematopinus tuberculatus egyedet számoltak meg. A vizsgálatok eredményeinek kvantitatív parazitológiai elemzését QP 3.0 program segítségével végezték el. A Fertı-Hansági Nemzeti Park állományában a fertızöttség medián intenzitása a legnagyobb, meghaladva a teljes vizsgált állomány adekvát értékét, míg a mórahalmi állomány a tetvességtıl mentes volt.

9