Anita Bean ÚTMUTATÓ A JÓ KONDÍCIÓHOZ Modern sporttáplálkozás GOLD BOOK
Tartalomjegyzék Előszó a harmadik kiadáshoz 7 Rövidítések 8 1. fejezet Energiatermelés 9 8. fejezet Minden, amit a zsírvesztésről tudni kell 115 2. fejezet Szénhidrátháztartás 23 3. fejezet Fehérjeháztartás 40 4. fejezet Vitaminok, ásványi sók, antioxidánsok 52 5. fejezet Teljesítményfokozók 62 6. fejezet Igyál, és légy boldog! 85 9. fejezet A sovány testtömeg megszerzése 137 10. fejezet Női sportolók 144 11. fejezet A versenyzéssel kapcsolatos táplálkozás 158 12. fejezet Táplálkozási programunk tervezése 168 7. fejezet Zsírok 100 Receptek 210 1. függelék: Glikémiás index (GI) és a táplálékok szénhidráttartalma 238 2. függelék: Vitaminok és ásványi sók összefoglalása 243 5
Előszó a harmadik kiadáshoz Ez a könyv olyan sportolóknak szól, akik komolyan veszik az edzést, valamint azoknak, akik velük dolgoznak. A könyv 15 év sporttáplálkozás területén nyert tapasztalatait tartalmazza, melyet sportolókkal töltöttem. Amióta ez a kiadvány 1993-ban először megjelent, már többet tudunk a sportolók táplálkozásáról, arról, hogy mit kell enniük és inniuk; sajnos ezen ismereteink között akad jó néhány megbízhatatlan és félreérthető információ is. Azért írtam ezt a könyvet, hogy a sok hipotézissel és félreértéssel szemben tiszta, tömör és gyakorlati útmutatót adjak. Olyan könyvet akartam írni a sportembereknek, amely táplálkozási kulcskérdésekkel foglalkozik, ilyen például a teljesítménynövelés, a fáradás késleltetése, a fehérjeszükséglet, a zsírvesztés, a testsúlycsökkentés, a verseny előtti diéta, a folyadékfelvétel stb. De mindenekelőtt azt akartam, hogy az olvasó könnyedén elmerülhessen a könyvben anélkül, hogy a tudományos zsargon összezavarná. Ez a harmadik kiadás teljesen friss, a legutolsó tudományos kutatások eredményeit és a jelenlegi sporttáplálkozási trendeket tartalmazza. A női sportolókkal, vashiánnyal, terhességgel és a versenytáplálkozással kapcsolatos táplálékpótlásról teljesen új fejezetek is szólnak. A 12. fejezet tartalmaz egy olyan részletes útmutatót, amellyel kiszámolhatjuk optimális sportdiétánkat, egy olyan 30 napos étkezési tervet, amely segít összeállítani egyéni táplálkozási programunkat. A harmadik kiadás olyan tényekre hivatkozik, amelyek lehetőséget adnak további információk kutatására, amennyiben szükségük van erre. Ismeretes, hogy sok sportoló megfelelő táplálkozási alapismeretekkel rendelkezik, de nagy szükség van arra, hogy még tájékozottabbak legyünk a táplálkozás sportteljesítményre gyakorolt hatásait illetően. Én is szeretem a sportot. Mint korábbi versenyző (brit testépítő bajnok, 1991), tudom, hogy milyen nehéz a helyes diétát betartani, miközben kemény edzésprogramot végzünk teljes munkaidő és a család mellett. Első kézből van tehát tapasztalatom a versenyzéssel kapcsolatos súlyvesztésről, a verseny előtti idegeskedésről és a külföldi versenyekről. Már nem versenyzem, de hetente háromszor járok edzeni kondicionálóterembe, futok, rendszeresen kerékpározom, és nevelem két nagyon egészséges gyermekemet, Chloe-t és Lucyt. Remélhetőleg a könyv segít megoldani minden problémát és minél többet kihozni az edzésprogramból. Egy jó diéta még akkor is lehetséges, ha nagyon elfoglaltak vagyunk. Jó evést és jó edzést! Anita Bean 2000. július 7
Rövidítések A könyvben gyakran használatos rövidítések listája ACSM - American College of Sports Medicine ADP - adenozin-difoszfát ATP - adenozin-trifoszfát BCAA - szerteágazó láncú aminosav BMI - testtömegindex BMR - alapanyagcsere-mennyiség BV - biológiai érvényesség DAA - másodlagos aminosav DHEA - dehidroepiandroszteron DRV - táplálkozási referenciaszint EFA - elsődleges zsírsav FT - II. típusú gyors izomrost GI - glikémiás index HDL - magas szilárdságú lipoprotein HMB - béta-hidroxi béta-metil-butirát IAA - esszenciális aminosav IOC - Nemzetközi Olimpiai Bizottság LDL - magas szilárdságú lipoprotein MRP - étkezéspótló készítmény PC - kreatin-foszfát RDA - napi ajánlott mennyiség RMR - nyugalmi anyagcsere-mennyiség RNI - ajánlott beviteli mennyiség ST - I. típusú lassú izomrost tskg - testsúlykilogramm USL - ajánlott felső érték VO 2max - maximális aerob kapacitás 8
1. fejezet Energiatermelés Edzés közben a test sokkal gyorsabban termel energiát, mint amikor pihen. Az izmok elkezdenek fáradhatatlanul összehúzódni, a szív gyorsabban ver és pumpálja a vért, a tüdők is keményebben dolgoznak. Mindezek a folyamatok extra energiát igényelnek. Honnan jön, és biztosak lehetünk-e abban, hogy elegendő lesz edzésprogramunk véghezviteléhez? Mielőtt teljesen megválaszolnánk ezeket a kérdéseket, fontos megértenünk, hogy mi történik akkor, amikor a test energiát termel. Ez a fejezet rámutat arra, hogy mi zajlik le a testben edzésmunka közben, honnan jön az extra energia, és milyen energiaforrásokat használunk a gyakorlat típusának megfelelően. Magyarázatot kapunk arra is, hogy miért fáradunk, hogyan lehet ezt késleltetni, hogyan lehet még többet kihozni az edzésből az étrend helyes megváltoztatásával. Mi az energia? Az energiát valójában nem láthatjuk, hatásait azonban érezhetjük: hő formájában és fizikai munkaként. De mi ez pontosan? Az energia kémiai kötés felbontásával keletkezik egy bizonyos anyagban, az adenozintrifoszfátban (ATP). Ez tájékoztat bennünket a test energiaforgalmáról. A szénhidrát, a zsír, a fehérje, az alkohol lebomlásával a test minden sejtjében termelődik - ez a négy anyag olyan energiaforrás, amelyek biokémiai folyamatok révén ugyanazon végtermékké alakulnak át. Mi az ATP? Az ATP egy olyan kis molekula, amely egy adenozin- vázat" tartalmaz három kis foszfátcsoporttal. 1.1 ábra. ATP Energia szabadul fel, amikor a foszfátcsoportok egyike leszakad. Ekkor az ATP adenozindifoszfáttá (ADP) válik. Az energia egy részét munkára használjuk (izom-összehúzódás), a másik részét (kb. 3/4-ét) hőtermelésre, ezért van melegünk gyakorlás közben. Amikor ez történik, ADP-t alakítunk vissza ATP-vé. A folyamatos ciklusban az ATP ADP-t képez, majd ismét ATP-t alkot. Az ATP és az ADP kölcsönös átalakulása A testünk csak kis mennyiségű ATP-t raktároz. Ez elegendő az alap-energiaszükséglet megtartásához pihenéskor. Amikor elkezdünk edzeni, energiaszükségletünk hirtelen megnövekszik, és az ATP-készlet néhány másodpercen belül elhasználódik. Ha a folyamatos munkához több ATP-t kell felhasználnunk, akkor több üzemanyagot is kell lebontanunk. 9
Útmutató a jó kondícióhoz 1.2 ábra. Az ATP és ADP közötti kapcsolat Hogyan mérjük az energiát? Honnan van az energia? Az ételekben és az italokban négy olyan öszszetevő van, amely képes energiát termelni: szénhidrát fehérje zsír alkohol Amikor eszünk vagy iszunk, ezek az összetevők különböző alkotórészekké bomlanak le az emésztőrendszerben, aztán felszívódnak a vérerekbe. A szénhidrátok egyszerű cukorrá bomlanak le: glükózzá (a szőlőcukor a legáltalánosabb egység), fruktózzá és galaktózzá. A zsírok zsírsavakká bomlanak le, a fehérjék pedig aminosavakká. Az alkohol egyenesen a vérbe szívódik fel. Ezeknek az összetevőknek a feladata az energiatermelés, bár a szénhidrátoknak, a fehérjéknek és a zsíroknak más fontos funkciójuk is van. A szénhidrátok és az alkohol főleg rövid távú, míg a zsírok hosszú távú energiaraktárként működnek. A fehérjék sürgős energiatermelésre is felhasználhatók (pl. amikor alacsony a szénhidrátkészlet), vagy akkor, amikor teljesen felhasználódott a szénhidrátkészlet. Előbb vagy utóbb minden étel és ital összetevője lebomlik, és energia szabadul fel. Az energia a testből végül hőként szabadul fel. Ezt a hőmennyiséget joule-ban mérjük. Az irodalomban 1 joule (J) az az energia, ami ahhoz szükséges, hogy 1 kilogramm (kg) súlyt 1 méterre (m) mozgassunk 1 newton (N) erővel. Azonban az energia egy másik mértékegységét, a kalóriát még általánosabban használják, mint a joule-t. 1 kalóriát (cal) azzal a hőmennyiséggel definiálunk, amely szükséges ahhoz, hogy 1 gramm (g) víz hőmérsékletét 1 fokkal ( C) megnöveljük. Mivel a kalória és a joule nagyon kis energiamennyiséget jelentenek, a kilokalóriát (kcal) és a kilojoule-t (kj) gyakrabban használják. Ahogyan arra a nevük is utal, 1 kilokalória 1000 kalóriát, 1 kilojoule 1000 joule-t jelent. Valószínűleg már mindenki találkozott ezekkel a mértékegységekkel. Ha kalóriáról beszélünk, valójában kilokalóriát értünk alatta. Ahhoz, hogy a kilokalóriát átszámoljuk kilojoule-ba, szoroznunk kell 4,2-del. Például: 1 kcal = 4,2 kj 10 kcal = 42 kj Ha a kilojoule-t akarjuk kilokalóriává átváltani, 4,2-del kell osztanunk. Például ha 100 gramm termékben 400 kj van, és meg akarjuk tudni, hogy ez hány kilokalória, akkor el kell osztanunk 4,2-del: 400 kj : 4,2 = 95 kcal A különböző ételeknek miért van különböző energiamennyiségük? Az ételek különböző mennyiségű szénhidrátokból, zsírokból, fehérjékből és alkoholból állnak. Ezen tápanyagok mindegyike bizonyos mennyiségű energiát biztosít, amikor a testben lebomlanak. Például 1 g szénhidrát vagy 10
Modern sporttáplálkozás Anyagcsere Az anyagcsere a testben végbemenő biokémiai folyamatoknak az összessége. Kétirányú tevékenység: az egyik az anabolizmus, amelyben a nagy molekulák képződnek, a másik a katabolizmus, amelyben a nagy molekulák kisebbekké bomlanak le. Az aerob anyagcsere oxigént tartalmaz a folyamatban, az anaerob anyagcsere oxigén hiányában zajlik le. A metabolit az anyagcsere terméke. Ez azt jelenti, hogy bármi, ami a testben termelődik, metabolit, azaz anyagcseretermék. A test által felhasznált energiamenynyiséget anyagcsere-mennyiségnek nevezzük. Az alapanyagcsere-mennyiség (BMR - basal metabolic rate) az a kalóriamennyiség, amely az alapvető élettani folyamatok fenntartásához szükséges alvás közben (légzés, egyéb szervi funkciók). Azonban a legtöbb módszer azt a pihenési alapanyagcsere-mennyiséget (RMR - resting metabolic rate) méri, amelyet 24 óra alatt, fekvő helyzetben, de ébren égetünk el. fehérje 4 kcal energiát szabadít fel, míg 1 g zsír 9 kcal-t, és 1 g alkohol 7 kcal-t. A különböző táplálék-összetevők energiaszintje 1 g tápanyagban: szénhidrát 4 kcal (17 kj) zsír 9 kcal (38 kj) fehérje 4 kcal (17 kj) alkohol 7 kcal (29 kj) A zsír az energia legkoncentráltabb formája, kétszer annyi energiát biztosít a testben, mint a szénhidrát vagy a fehérje, és többet, mint az alkohol. Azonban mégsem ez a legjobb energiaforrás az edzéshez. Minden táplálék a tápanyagok keverékét tartalmazza, és egy bizonyos táplálék energiaszintje a fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalom mennyiségétől függ. Például egy szelet teljes őrlésű kenyér durván ugyanazt az energiamennyiséget tartalmazza, mint egy darab vaj (7 g), azonban az összetételük nagyon különböző. A kenyérben a legtöbb energia (75%) szénhidrátból származik, míg a vajban szinte az egész (99,7%) zsírból. Hogyan raktározza testünk a szénhidrátot? A szénhidrát glikogénként az izomban és a májban raktározódik. Összességében háromszor annyi glikogén raktározódik az izmokban, mint a májban. A glikogén egy nagy molekula, amely több glükózegységből áll. Azonban a test csak egészen csekély mennyiséget képes raktározni. Ugyanúgy, mint az autókban az üzemanyagtartály, a test is csak bizonyos mennyiséget tud megtartani. Egy átlagos testben a raktározott glikogénmennyiség kb. 500 g, megközelítőleg 400 g az izomban és 100 g a májban. Ez megfelel 1600-2000 kcal-nak, és elegendő lenne 1 napra, ha semmit nem ennénk. Ezért van az, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétának köszönhetően az emberek az első napokban nagy súlyt veszítenek. Az elvesztett súly majdnem teljesen az elveszített glikogén és víz következménye. Az állóképességi sportolóknak nagyobb az izomglikogén-koncentrációja. Az izomtömeg növekedése növeli a glikogén-raktározó képességet. A májglikogén feladata, hogy megtartsa a vércukorszintet nyugalmi állapotban és hoszszabb edzés során. Kevés cukor van jelen a vérben (kb. 15 g, ami 60 kcal-nak felel meg) és az agyban (2 g, ami 8 kcal-t jelent), és ezek koncentrá- 11
Útmutató a jó kondícióhoz ciója nagyon szűk határok között mozog, akár pihenő állapotban, akár edzés során. Ez teszi lehetővé a test normális működését. szabadítsanak fel. Így az izmok és a szervek hatalmas potenciális energiakészletet képeznek. Hogyan raktározza testünk a zsírt? A zsír zsírszövetként raktározódik a testünk majdnem minden részében. A zsír egy kis mennyisége, kb. 300-400 g raktározódik az izmokban - ezt intramuscularis zsírnak nevezzük -, de a legnagyobb mennyiség a szervek körül és a bőr alatt található. A raktározott mennyiség a test különböző részein az egyén hormonális szintjétől és genetikai felépítésétől függ. Egy átlagos 70 kg-os emberben 10-15 kg zsír van. Érdekességképpen, azoknak az embereknek, akiknek a zsírja a mellkas körül raktározódik, nagyobb esélyük van a szívbetegségekre, mint azoknak, akiknek a csípő körül és a combokon. Nagyon keveset tudunk az ellen tenni, ahogyan a testünk elosztja a zsírt, de határozottan meg tudjuk változtatni azt a zsírmenynyiséget, amit raktározunk. Ez lesz látható a 7. fejezetben is. Valószínűleg mindenki úgy találja, hogy alkatunk hasonlít az egyik vagy mindkét szülőéhez. A férfiak általában az apjukra, míg a nők anyjukra hasonlítanak. A női hormonok kedveznek a csípő és a comb körüli zsírraktározáshoz, a férfihormonok növelik a zsírraktározást a test közepén. Ezért van, hogy a nők általában körte", a férfiak alma" alakúak. Hogyan raktározza testünk a fehérjét? A fehérjét nem úgy raktározzuk, mint ahogyan a szénhidrátot és a zsírt. A fehérjék az izmokat és a szervek szöveteit képezik, tehát főként építőanyagként használjuk fel, nem pedig energiaraktárként. Azonban a fehérjék le tudnak bomlani, ha szükséges, hogy energiát Melyik tápanyag a legfontosabb az edzésen? A szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék mindannyian képesek a gyakorlatokhoz szükséges energiát biztosítani, mindegyiket lehet szállítani, és le lehet bontani az izomsejtekben. Az alkohol azonban nem használható közvetlenül az izomban energiaként az edzés alatt, és nem számít, hogy milyen keményen dolgozunk. Csak a májnak vannak olyan speciális enzimjei, amelyek lebontják az alkoholt. Nem tudjuk gyorsabban lebontani azzal, hogy erősebb edzést végzünk. A máj állandó sebességgel végzi dolgát. Ne gondoljuk, hogy kidolgozhatunk magunkból néhány pohár italt azzal, hogy elmegyünk futni, vagy megiszunk néhány pohár kávét! A fehérjék nem járulnak lényegesen hozzá az üzemanyag-keverékhez". Csak akkor játszanak fontosabb szerepet az energiaellátásban, amikor hosszabb vagy intenzívebb edzésről van szó. Az ATP-termelés az edzések legtöbb formájában főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásából származik. Az 1.1 táblázat illusztrálja a szervezetben raktározott különböző típusú üzemanyagból rendelkezésre álló potenciális energiát. Mikor használunk fehérjét az energiatermeléshez? Rendszerint az energia nagy része nem fehérjéből származik, de a fehérjék fontos szerepet tölthetnek be erőteljes és hosszabb edzés során, amikor a glikogénraktárak kiürülnek. Például egy maratoni futás utolsó részében vagy egy hosszú távú kerékpárversenyen, ami- 12
Modern sporttáplálkozás 1.1 táblázat. Energiaraktárak egy 70 kg-os ember esetében kor a glikogénraktárak kiürültek, az izomban és a szervekben lévő fehérjék képezhetik a test üzemanyag-keverékének" 10%-át. Egy olyan időszakban, amikor valaki alacsony szénhidráttartalmú diétát folytat, a glikogén kevés lenne, így több fehérjebontásra lenne szükség ahhoz, hogy a szervezetnek elegendő energiája legyen. Az elvesztett testsúly fele származik fehérje (izom)-vesztésből azoknál, akik alacsony kalória- vagy szénhidráttartalmú diétát folytatnak. Sokan úgy gondolják, ha kiürítik a glikogénraktárakat azzal, hogy ilyen diétán vannak, rákényszeríthetik a testüket arra, hogy több zsírt bontsanak le, és így veszítsenek súlyt. Ez viszont nem így van: ugyanis ezzel azt kockáztatják, hogy ugyanúgy veszítenek zsírt, mint izmot. De más hátrányai is vannak ennek, amiről a 8. fejezetben fogok beszélni. Hogyan termelődik az energia? A testnek három különböző energiarendszere van, melyeket különböző fizikai aktivitáskor használhat fel. 1. ATP-PC (foszfagén) rendszer 2. Anaerob glikolízis vagy a tejsavrendszer 3. Az aerob rendszer - magában foglalja a glikolízist (szénhidrát) és a lipózis (zsír)- rendszereket. Pihenő állapotban az izomsejtek csak nagyon kevés ATP-t tartalmaznak, ez elég az alapenergiaszükséglethez, amely 1 másodpercig tartó maximális intenzitást engedélyez. Az edzés folytatásához ATP-t kell építenünk a három energiarendszer valamelyikéből. Ezeknek nagyban különbözik biokémiai útjuk és ATP-termelő képességük. Hogyan működik az ATP-PC rendszer? Ez a rendszer ATP-t és kreatin-foszfátot (PC) használ, amely az izomsejten belül raktározódik. Olyan energiát termel, amely maximum 6 másodpercig tartó maximális erőt és sebességet szabadít fel. Az ATP-PC rendszer használatos pl. egy 20 méteres sprintnél, konditeremben egy közel maximális emelésnél vagy egy egyszerű felugrásnál. A kreatin- 13
Útmutató a jó kondícióhoz foszfát nagy energiatartalmú vegyület, ami úgy képződik, hogy egy fehérjekreatin egy foszfátmolekulához kapcsolódik. A PC-rendszer tulajdonképpen az ATP-rendszer utánpótlása. A kreatin-foszfát feladata, hogy gyorsan újraépítse az ATP-t (1.3 ábra). A kreatinfoszfát foszforra és kreatinra bomlik, és a szabad foszfátlánc elszállítódik egy ADP-molekulához, majd új ATP-molekulát képez. Az ATP-PC rendszer nagyon gyorsan fel tudja szabadítani az energiát, de sajnos nagyon korlátozott mértékben, és csak 3-4 kcal-t képes biztosítani. Ezután az az energiamennyiség, amelyet az ATP-PC rendszer termel, szétesik, és az ATP-t más anyagokból kell termelni, mint pl. glikogén vagy zsír. Amikor ez történik, más rendszerek veszik át a szerepet. 1.3 ábra. A kreatin-foszfát energiát szabadít fel, gyorsan ATP keletkezik Mi a kreatin? A kreatin a testünkben keletkező, energiát szolgáltató összetett anyag. Elsősorban a májban termelődik aminosavakból, glicinből és metoninból. A májból a véren keresztül az izomba jut, ahol a foszfáttal összekapcsolódva kreatin-foszfátot képez (PC). Az izomsejtek naponta kb. 2-3 g kreatint termelnek. Amikor a kreatin-foszfát ATPvé bomlik le (energiává válik), visszaalakítható kreatin-foszfáttá (PC), vagy átalakítható egy másik anyaggá, kreatininné, amely a veséken keresztül vizeletként távozik. Kreatint az ételekből nyerhetünk, pl. halból (tonhal, lazac, tőkehal), marhából, sertésből (a nyers halban vagy nyers húsban kb. 3-5 g/kg kreatin van). Ez azt jelenti, hogy a vegetáriánusoknak nincs táplálkozásukból származó készletük. Ha azonban teljesítményfokozó hatást akarunk elérni, akkor a kreatint nagyobb adagban kell bevinni annál, mint amit az ételeinkből várnánk. Naponta legkevesebb 2 kg nyers húst kellene ennünk ahhoz, hogy megterheljük az izmokat kreatinnal. Egy átlagos személy 120 g kreatint raktároz, ez majdnem teljes egészében a vázizomzatban van (főleg a gyorsan összehúzódó izomrostokban, lásd a 8. oldalon). Ennek a mennyiségnek a 60-70%-a kreatinfoszfátként raktározódik (PC), 30-40%-a szabad kreatin. Hogyan működik az anaerob glikolitikus rendszer? Ez a rendszer azonnal beindul, amint magas intenzitású tevékenységet kezdünk el végezni. Azoknál a sportágaknál jellemző, amelyek 90 másodpercnél tovább tartanak, ilyen a súlyzós edzés a kondicionálóteremben vagy 400-800 14
Modern sporttáplálkozás méteres sprint. A hirtelen nagy energiaigényre azért van szükség, hogy a glükóz oxigént igénylő energiatermelő folyamat helyett egy másik utat válasszon, melyben nem használ oxigént. Ezzel sok időt takarít meg. Egy 30 másodpercnél tovább tartó nagy intenzitású gyakorlathoz ez a rendszer a teljes energiafelhasználás 60%-ával járul hozzá, 2 percen túl ez a hozzájárulás 35%-ra esik vissza. Az anaerob glikolitikus rendszer szénhidrátot használ fel az izomglikogén vagy glükóz képzésében. A glikogén glükózra bomlik le, ez a folyamat oxigén hiányában gyorsan megy végbe, hogy ATP és tejsav keletkezzen (1.4 ábra). Minden glükózmolekula csak két ATPmolekulát termel anaerob feltételek mellett, így ez a rendszer nem hatékony. A test glikogénraktárai nagyon lecsökkennek, kiürülnek, ami azt bizonyítja, hogy a gyors folyamatoknak ára van. A fokozatosan növekvő tejsav mennyisége nyilvánvalóan fáradást okoz, ami megelőzi a további izom-összehúzódásokat (ellentétben a népi hiedelemmel nem a tejsav, hanem a felgyülemlett hidrogénionok és a savasodás az, ami az égető érzést okozza rögtön a maximális edzés után - lásd 20. oldal). 1.4 ábra. Az anaerob energiarendszer Mi történik a tejsavval? A tejsav, ami az izomban termelődik, nem negatív termék. Értékes üzemanyag. Amikor egy gyakorlat intenzitása lecsökken vagy befejezzük az edzést, a tejsavnak két útja van. Egy részük átalakul egy másik anyaggá, piruváttá (piroszőlősav), ami oxigén jelenlétében ATP-vé bomlik le. Vagyis a tejsav ATP-t képez, és az aerob gyakorlatokhoz szükséges hasznos energiát adja. A másik lehetőség, hogy a tejsav elkerülhet az izmokból a vérereken keresztül a májba, ahol visszaalakulhat glükózzá, onnan viszszakerülhet az erekbe, vagy elraktározódhat glikogénként a májban (ezt a folyamatot glükoneogenezisnek nevezzük). Ez megmagyarázza, hogy miért érzünk fájdalmat és izommerevséget egy kemény edzés után. Ez nem a tejsav-felhalmozódásnak a következménye. Valójában a tejsav a gyakorlást követően 15 percen belül kitisztul. Hogyan működik az aerob glikolitikus rendszer? Az aerob rendszer ATP-t tud építeni a szénhidrát lebontásából (glikolízis) és a zsírok lebontásából (lipolízis) oxigén jelenlétében (1.5 ábra). Bár az aerob rendszer nem tud olyan gyorsan ATP-t képezni, mint az anaerob rendszer, mégis nagyobb mennyiséget hoz létre. Amikor elkezdjük a gyakorlatokat, kezdetben ATP-PC és az anaerob glikolitikus rendszert használjuk, de néhány perccel később az energiaképzésben átváltunk az aerob rendszerre. A szénhidrátok nagy része, ami táplálja az aerob glikolízist, az izomglikogénből származik. A vérerekből származó további glükóz még fontosabbá válik, amint az edzés egy óránál tovább tart és az izomglikogén-koncentrá- 15
Útmutató a jó kondícióhoz 1.5 ábra. Az aerob energiarendszer ció lecsökken. Jellemzően a két óránál tovább tartó magas intenzitású edzés során (VO 2max nagyobb mint 70%) majdnem az összes izomglikogén ki fog ürülni. A vérerekből származó glükóz üzemanyagként szolgál a továbbiakban az izmok számára a zsír mennyiségének növekedésével együtt (lipolitikus glikolízis). Az erekben levő glükóz származhat a májglikogén lebontásából vagy az edzés során felhasznált szénhidrátból. Az aerob gyakorlatok energiaigénye lassúbb és kisebb, mint az anaerob gyakorlatoké, így több idő van jelentős mennyiségű oxigén szállítására a tüdőkből az izmokhoz, és több ideje van a glükóznak, hogy ATP-t építsen oxigén segítségével. Ebben a körfolyamatban 1 molekula glükóz 38 molekula ATP-t tud képezni. Így az aerob energiatermelés kb. hússzor hatékonyabb, mint az anaerob energianyerés. Az anaerob gyakorlatok csak glikogént használnak. Miután az aerob gyakorlatokhoz szükség van glikogénre és zsírra is, ezért ez tovább fenntartható folyamat. Hátránya, hogy lassabban termel energiát. A zsír szintén tud energiát termelni az aerob rendszerben. A zsírsav 80-200 molekula ATP-t tud termelni a típusától függően (1.5 ábra). A zsír a szénhidrátoknál még hatékonyabb energiakészlet. Azonban csak ATP-vé tud lebomlani aerob feltételek mellett, amikor az energiaigény viszonylag alacsony, és így az energiatermelés lassú. Az izomrosttípusok és az energiatermelés Több izomrosttípusunk van, amelyek alapvetően két típusba sorolhatók: gyorsan összehúzódók (FT - fast-twitch), a II. típus, és a lassan összehúzódók (ST - slow-twitch) az I. típus (állóképességi) rostok. Mindkét izomrosttípus használja mindhárom energiarendszert, hogy ATP-t építsen fel, de a gyorsan összehúzódó rostok elsősorban ATP-PC-t és az anaerob glikolitikus rendszert, míg a lassan összehúzódó rostok az aerob rendszert használják. Mindenki az izomrosttípusok speciális elosztásával születik, a gyors és lassú rostok aránya jelentősen különbözhet egyénenként. Az izomrosttípusok aránya befolyással van a sportra, pl. a legjobb sprintereknél nagyobb a gyors rostok aránya, mint az átlagos sprintereknél, és így tudnak robbanékony erőt és gyorsaságot kifejteni. A távfutóknál nagyobb a lassú rostok aránya, ezért képesek aerob erőt és állóképességet kifejteni. Hogyan döntenek az izmaink arról, hogy szénhidrátot vagy zsírt használjanak-e az aerob edzés során? Az aerob edzés során felhasznált szénhidrát vagy zsír számos faktortól függ. A legfontosabbak: 1. A gyakorlat intenzitása 2. A gyakorlat időtartama 3. Edzettség szintje 4. Gyakorlás előtti étrend Intenzitás Minél nagyobb a gyakorlat intenzitása, annál nagyobb mennyiségben használódik fel az 16
Modern sporttáplálkozás izomban a glikogén (1.6 ábra). Anaerob edzés során az energia ATP-PC-ből és az anaerob glikolitikus rendszerből termelődik. Így pl. sprintelésnél, súlyzós edzésnél, váltakozó maximális erőfeszítést igénylő mozgás során, mint a labdarúgás és a rögbi, inkább az izomban lévő glikogént használjuk, mint a zsírt. Aerob edzés során energiaként az izomban lévő glikogént és zsír keverékét használjuk. Az alacsony intenzitású gyakorlatoknál (amikor a VO 2max kevesebb mint 50%) az energiaszolgáltató főleg a zsír. Amikor növeljük a gyakorlat intenzitását, pl. ha növeljük a futás sebességét, nagyobb arányban használunk glikogént, mint zsírt. Közepes intenzitású edzésnél (VO 2max 50-70%) a glikogénfelhasználás a szükséges energiának kb. a felét teszi ki, a többi zsírból származik. Amikor az edzés intenzitása nagyobb, mint a VO 2max 70%-a, a zsír nem tud lebomlani, és nem lehet olyan gyorsan szállítani, hogy az energiaszükségletnek megfelelő legyen, így az izomban lévő glikogén biztosítja az energia legkevesebb 75%-át. 1.6 ábra. Az energiafelhasználás és a gyakorlat intenzitása Időtartam Az izomglikogén képtelen az energiát biztosítani, mivel relatíve csekély mennyiségben raktározódik. További edzés során az izomgliko- 1.7 ábra. Az energiafelhasználás és a gyakorlat időtartama gén-raktárak folyamatosan csökkennek (1.7 ábra). Így, mivel az izomglikogén-koncentráció lecsökken, a vércukor felhasználása növekszik. Az a zsírmennyiség, zsírarány, amit az energiához felhasználunk, növekszik, de soha nem ég el szénhidrát jelenléte nélkül. Azt mondhatjuk, hogy állóképességi tevékenységnél átlagosan 90-180 percig van elegendő glikogén az izomban. Minél nagyobb az intenzitás, annál gyorsabb a glikogénraktárak kiürülése. Intervallumos edzésnél, ami az anaerob és állóképességi edzések keveréke, az izomglikogén raktárai 45-90 perc után kiürülnek. Az anaerob edzés során viszont a glikogénraktár 30-45 percen belül ürül ki. Ha az izomglikogén-raktárak egyszer kiürülnek, a fehérje fog növekvő mértékben hozzájárulni az energiaszükséglethez. Az izom fehérjéi lebomlanak, hogy biztosítsák az aminosavakat az energiatermeléshez, és hogy megtartsák a normális vércukorszintet. 17
Útmutató a jó kondícióhoz 1.8 ábra. Edzett emberek kevesebb glikogént használnak, és több zsírt MAGAS Edzettségi szint Az aerob edzés eredménye az, hogy az izmok számos dologban adaptálódnak, növelik a teljesítményt és a testnek azt a képességét, hogy a zsírt használja fel üzemanyagként. Az aerob edzés növeli a zsíroxidáló enzimek számát, ilyen a lipáz. Ez azt jelenti, hogy a test hatékonyabbá válik a zsírok zsírsavakká történő lebontásában. Növekszik a vér hajszálereinek száma, így könnyebben lehet a zsírsavakat az izomsejtekhez szállítani, a mitokondriumok száma (zsírsav oxidációjának színhelye) is növekszik, ami azt jelenti, hogy minden egyes izomsejtben nagyobb az elégethető zsírsavak kapacitása. Így a megnövekedett aerob erőnlét képessé tesz bennünket bármilyen intenzitásnál a zsírok gyors lebontására, amivel aztán glikogént lehet felszabadítani. Ez azért fontos, mert glikogénből sokkal kevesebb van, mint zsírból. Aránylag több zsírt használva képesek leszünk hosszabb ideig edzeni, mielőtt az izomglikogén kiürülne és a fáradás bekövetkezne. ALACSONY Gyakorlat intenzitása MAGAS Edzés előtti étrend Az alacsony szénhidráttartalmú étrend eredményezi az alacsonyabb glikogénmennyiséget az izomban és a májban. Sok tanulmány szerint az induló glikogénkoncentráció meghatározó a teljesítmény tekintetében, és az alacsony izomglikogénszint lecsökkenti azt a képességet, amellyel hosszan tartó gyakorlást tudunk végezni a vitáikapacitás (VO 2max ) 70%-ával (Bergstrom, 1967), s azt a képességet is befolyásolja, amellyel rövid idő alatt maximális erőkifejtést tudunk végrehajtani. Amikor az izomglikogén-raktárak alacsonyan vannak feltöltve, testünk főleg zsírokra és fehérjékre támaszkodik. Azonban ez nem ajánlott stratégia a zsírvesztéshez (lásd a 8. fejezetben). Milyen energiarendszereket használunk a sportban? Gyakorlatilag minden tevékenység többé-kevésbé használja mindhárom energiaraktárat. Nincs olyan energiarendszer, amelyet egyma- 18
Modern sporttáplálkozás gában használnánk (1.9 ábra). Minden tevékenységünk során használunk ATP-t, és ezt visszaalakítjuk kreatin-foszfáttá. Az anaerob glikolízis és az aerob energiatermelés a gyakorlás intenzitásától függ. Például a robbanékony erót igénylő tevékenységnél, amely tovább tart 5 másodpercnél - például a sprint rajtja -, az ATP az elsődleges energia. Azoknál a tevékenységeknél, ahol nagyobb a gyorsaság és az erő-igénybevétel, ami 5-30 másodpercig tart, pl. 100-200 m sprint, az ATP-PC rendszer az elsődleges energiakészlet, együtt más izomglikogénekkel, amelyek lebomlanak az anaerob glikolízis során. Állóképességi erőedzés során, pl. 400-800 m futás, az izomglikogén az elsődleges energiakészlet, és ATP keletkezik mind az anaerob, mind az aerob glikolízis során. Az aerob tevékenységeknél, mint az 1.9 ábra. Az energiarendszer százalékos közreműködése a különböző időtartamú gyakorlás során 5-10 km futás, az izomglikogén az elsődleges energiaraktár az aerob glikolízishez. Azokban az aerob sportágakban, amelyek tovább tartanak, mint 2 óra, pl. fél- és teljes maratoni futás, az izomglikogén, a májglikogén, az izmon belüli zsír és a zsírszövet a fő energiaszolgáltató. Az energiarendszereket és az energiaszol- 1.2 táblázat. A fő energiarendszerek használata a különböző edzéstípusok során 19
Útmutató a jó kondícióhoz gáltató anyagokat, amelyeket a különböző tevékenységeknél használunk, az 1.2 táblázatban összegeztük. Mi történik a testben, amikor elkezdjük az edzést? Amikor edzeni kezdünk, legalább az első néhány másodpercben energia termelődik oxigén nélkül, mielőtt a légzésszám és a pulzusszám emelkedése energiát igényelne. Éppen ezért keletkezik tejsav. Amikor a szív és a tüdő keményebben kezd dolgozni, több oxigén kerül a testbe, szénhidrátok és zsírok bomlanak le aerob körülmények között. Ha könynyedén edzünk (az oxigénfelhasználás megfelel az energiaszükségletnek), a korábban keletkezett tejsav könnyen eltávolítható. Ha tovább folytatjuk az aerob típusú edzést, több oxigén kerül a testbe, és több zsír kezd lebomlani zsírsavvá. Ezek az izomsejtekhez kerülnek a keringési rendszeren keresztül, oxigén jelenlétében lebomlanak, és energiát szabadítanak fel. Valójában az anaerob rendszer időt nyer a gyakorlás első néhány másodpercében, mielőtt a test lassúbb aerob rendszere működni kezdene. A gyakorlás első 5-15 percében az erőnléti szinttől függően a fő üzemanyag a szénhidrát (glikogén). Később azonban, amint mind több oxigént szállítunk az izomba, kevesebb glikogént és több zsírt fogunk felhasználni. Másrészről, ha nagyon erőteljesen kezdjük az edzést (pl. gyors futás), a tejsav gyorsan felhalmozódik az izmokban. Az energiaszállítás nem tud lépést tartani az energiaszükséglettel, így a tejsav tovább növekszik, és nagyon hamar fáradni kezdünk. Ekkor lassabban kell futni vagy meg kell állni. Senki sem tud nagyon sokáig nagyon gyorsan futni. Ha egy edzést vagy versenyt túl gyors futással kezdünk, hamar fáradtságot érzünk, ami arra kényszerít bennünket, hogy jelentősen lecsökkentsük sebességünket. Melegítsünk be (sétával, lassú dzsogginggal vagy könnyű átmozgató bemelegítő gyakorlatokkal), így a szív és a tüdő könnyebben tud majd keményebben dolgozni, és az izmokhoz történő oxigénszállítás növekedhet. Kezdjük a versenyt közepes irammal, fokozatosan növeljük és érjük el az optimális sebességet! Ezzel megelőzzük a nagy oxigén-igénybevételt, és elkerüljük a korai glikogénkiürülést. Ezzel a módszerrel optimális sebességünket hosszabb ideig meg tudjuk tartani. Az anaerob rendszer energiaraktára is kifogyhat, ami segíti az energiatermelést, pl. amikor az energiaszükséglet ideiglenesen eléri a test oxigénkészletének szintjét. Például ha hegyre fel ugyanolyan sebességgel futunk, mint sík terepen, az energiaszükséglet nő. A test extra energiát termel a glikogén/glükóz anaerob módon történő lebontásával. Ezt azonban csak rövid ideig lehet fenntartani, mert fokozatosan nő a tejsav mennyisége. Aerob módon a tejsav aztán eltüntethető, pl. lefelé futással a lejtőn. Ezek az elvek érvényesek az intervallumos edzés során, a gyorsabb tevékenységeknél, amikor az energiát anaerob módon termeljük. A tejsav felhalmozódik, aztán eltávozik a pihenőidőszakban. Mi a fáradás? Tudományosan a fáradás egy adott erőkifejtés vagy sebesség megtartási képességének a hiánya. Ez egyfajta szembeállítás a gyakorlatban részt vevő izmok energiaszükséglete és a rendelkezésre álló ATP-energiamennyiség között. A futók akkor tapasztalnak fáradást, amikor már tovább nem tudják megtartani futósebességüket, a focisták lassabban tudnak sprintel- 20
Modern sporttáplálkozás ni a labdáért, és technikai hibákat követnek el. A kondicionálóteremben akkor tapasztalunk fáradást, amikor már nem tudunk tovább súlyt emelni. Aerobik közben pedig akkor, amikor már nem tudjuk az intenzitást és a sebességet megtartani. Ilyenkor azt tapasztalod, hogy a gyakorlatot nehezebb végrehajtani, a lábad elnehezül. 1.10 ábra. A fáradás kialakulása a glikogénraktárak kiürülésével Miért fáradunk el az anaerob edzés során? Az ATP és a kreatin-foszfát kiürülésének következtében a robbanékony tevékenységek során a maximális erőkifejtés elfáradást eredményez. Más szóval az ATP-szükséglet túlnő a rendelkezésre álló készleten. Olyan tevékenységek során, amelyek 30 másodperc és 30 perc közötti időtartamúak, különböző mechanizmusok okolhatók ezért. A vérben lévő tejsav eltávolítása nem tud lépést tartani a tejsav keletkezésével. Így egy fél óránál tovább tartó nagy intenzitású gyakorlás során fokozatosan nő az izom savasodása, ez lecsökkenti az izom intenzív összehúzó képességét. Nem lehet folytatni az erőteljes gyakorlást, mert a savas környezet gátolná a további összehúzódásokat, és sejtpusztulást okozna. Az az égető érzés, amit akkor érzünk, amikor kialakul a tejsav-koncentráció, egyfajta biztonsági mechanizmus, ami megelőzi az izomsejtek pusztulását. Az edzés intenzitásának csökkenésekor a tejsav egyre fogy, ami képessé teszi az izmokat, hogy átváltsanak az aerob energiarendszerre, és így lehetséges a gyakorlat további folytatása. Miért fáradunk el az aerob edzés során? Az egy óránál tovább tartó, közepes vagy magas intenzitású edzés során kialakuló elfáradás akkor fordul elő, amikor az izomgliko- gén-raktárak kiürülnek. Az izomglikogén-raktárak a test zsírraktárjaihoz képest kis készletekkel bírnak. A májglikogén segít megtartani a vércukorszintet és a működő izmok szénhidrátkészletét. A raktárkészletek azonban nagyon korlátozottak, és nyilvánvalóan el fogunk fáradni a raktárak kiürülésével (hipoglikémia) (1.10 ábra). Több mint három órán keresztül tartó alacsony vagy közepes intenzitású edzés során az elfáradást különböző faktorok okozzák. Ha a glikogénraktárakat kiürítettük, a test átvált az aerob lipolitikus rendszerre, ahol a zsír képezi az üzemanyag nagy részét, de nem az egészet. Annak ellenére, hogy relatíve nagy zsírmennyiséget raktározunk, nem leszünk képesek a gyakorlást tovább folytatni, mivel a zsírt nem tudjuk olyan gyorsan energiává alakítani, ahogy a működő izmok igényelnék. Még ha a sebességet le is csökkentettük, hogy közelítsük az energiaszükségletet az energiakészlethez, a másik faktor elfáradást fog okozni. Ez növeli az agyban a szerotonin mennyiségét, amely általános fáradtságérzést eredményez, akut izomkárosodást okoz. 21
Útmutató a jó kondícióhoz Hogyan lehet késleltetni az elfáradást? Glikogént gyakorlatilag minden tevékenységhez használunk. Ezért az a glikogénmennyiség, amelyet az izomban és a májban raktározunk, befolyásolja a teljesítményt már az edzés kezdete előtt. Minél több az izomglikogén az edzés előtt, annál hosszabb ideig leszünk képesek megtartani az intenzitást, és késleltetni tudjuk az elfáradást. Viszont az optimális szint alatti glikogénmennyiség korai fáradást okozhat, ami lecsökkenti az állóképességet és az intenzitás szintjét, és kevesebb pozitív edzéshatást eredményez. Tovább késleltethetjük az elfáradást, ha csökkentjük az izomglikogén-felhasználás mértékét. Ezt a sebesség optimális szintre való emelésével érhetjük el. Összegzés A test három energiarendszert használ: (1) ATP-PC (kreatin-foszfát) rendszert; (2) anaerob glikolitikus rendszert (tejsav); (3) aerob rendszert, amelyik magában foglalja a glikolitikus (szénhidrát-) és a lipolitikus (zsír-) rendszereket. Az ATP-kreatin-foszfát rendszer szükséges a maximális erőkifejtésű tevékenységekhez, amelyek hat másodpercnél tovább tartanak. Az anaerob glikolízis biztosítja az energiát a rövid ideig tartó, nagy intenzitású feladatokhoz, amelyek 30 másodperctől néhány percig tartanak. Az izomglikogén a fő üzemanyag. A tejsav az anaerob glikolízis során keletkező jelentős üzemanyag a további energiaképzéshez, amikor a gyakorlat intenzitása lecsökken. Az aerob rendszer biztosítja az energiát a szénhidrátok és a zsírok lebontásával a szubmaximális intenzitás során, hosszabb edzéskor. Az energiarendszer típusát és az üzemanyag-felhasználást befolyásoló faktorok: a gyakorlat intenzitása és időtartama, az erőnlét szintje, az edzés előtti étkezés. Az energiához szükséges izomglikogén arányosan növekszik a gyakorlás intenzitásával, és csökken a gyakorlat időtartamának növekedésével. A legtöbb tevékenységben, ami tovább tart, mint 30 másodperc, mindhárom energiarendszer részt vesz, de rendszerint csak az egyik dominál. A 6 másodpercnél kevesebb ideig tartó anaerob tevékenységek során az elfáradást főleg az ATP és kreatin-foszfát kiürülése okozza. Azoknál a tevékenységeknél, amelyek tovább tartanak 30 másodpercnél, de rövidebbek, mint 30 perc, a tejsav menynyiségének megnövekedése és az izomsejtek savasodása okozza a fáradást. Az elfáradás a közepes és magas intenzitású edzés során, amely tovább tart, mint 1 óra, rendszerint a glikogén kiürülésének a következménye. Azokban a sportágakban, amelyek tovább tartanak, mint 2 óra, a fáradás okát az alacsony májglikogén- és vércukorszintben kereshetjük. A legtöbb tevékenységben a teljesítményt korlátozza az izomban található glikogén mennyisége. Az edzés előtti alacsony glikogénszint fáradáshoz vezet, ami lecsökkenti az edzés intenzitását és pozitív hatását. 22
2. fejezet Szénhidrátháztartás Szénhidrát szükséges majdnem mindegyik típusú tevékenységhez, és az izomban és májban raktározott glikogén mennyisége hatással van az edzés teljesítményére. A magas izomglikogén-koncentráció teszi lehetővé az optimális intenzitású edzést és a nagyobb edzéshatás elérését. Az alacsony izomglikogén-koncentráció másrészről korai elfáradáshoz, csökkent edzésintenzitáshoz és nem megfelelő teljesítményhez vezet. Jobban megvilágítva a dolgot: a glikogén a legfontosabb és a legértékesebb üzemanyag mindenféle teljesítményhez. Ez a fejezet azt magyarázza meg, mi történik, ha nem tudunk elég szénhidrátot enni, és a glikogénszint teljesen lecsökken. Megmutatja, hogyan kell pontosan kiszámítani a szénhidrátigényt, és rávilágít arra, hogy a legutóbbi kutatások szerint hogyan kell időzíteni a szénhidrátbevitelt edzéskor. Mindegyik szénhidrát különböző válaszokat ad a testben. Ezért ebben a fejezetben tanácsokat adunk, hogy milyen szénhidrátokat kell enni. Az átfogó információt nyújtó glikémiás index (GI) minden sportoló táplálkozásának kulcspontja. Végezetül a verseny előtti szénhidrátbevitelről esik szó. Az izomglikogén és a teljesítmény közötti kapcsolat 1939-ben demonstrálták először a szénhidrátok fontosságát az edzésteljesítmény viszonylatában. Christensen és Hansen ismerték fel először, hogy a magas szénhidráttartalmú táplálék jelentősen megnöveli az állóképességet. Azonban 1970-ig még a tudósok sem fedezték fel, hogy az állóképességi edzés kapacitását befolyásolja az edzés előtti glikogénraktárak szintje, és hogy a magas szénhidráttartalmú táplálék növeli a glikogénraktárakat. Az első kísérlet során atléták három csoportjának adtak alacsony, magas és közepes szénhidráttartalmú ételt (Bergstrom, 1967). A kutatók megmérték a glikogén koncentrációját a láb izomzatában, és azt találták, hogy azoknál az atlétáknál, akik magas szénhidráttartalmú étrenden voltak, kétszer több glikogén raktározódott, mint azoknál, akik közepes tartalmún, és hétszer annyi, mint akik alacsony szénhidráttartalmú ételeket ettek. Mindezek után a sportolóknak szobakerékpározniuk kellett a vitáikapacitásuk 75%-ával. Azok, akiknek magas szénhidráttartalmú étrendjük volt, 170 percen keresztül kerékpároztak, jelentősen tovább, mint akik közepes (115) vagy alacsony (60) szénhidráttartalmú táplálékot fogyasztottak (2.1 ábra). 23
Útmutató a jó kondícióhoz 2.1 ábra. A szénhidrátbevitel hatása a teljesítményre A gyakorlást követően a glikogénraktárakat újra fel kell tölteni, ez a helyreállási folyamat egyik kulcspontja. Ennek leghatékonyabb módja a magas szénhidráttartalmú ételek fogyasztása. A legtöbb sportoló és az aktív emberek számára az 5-10 g/tskg közötti bevitel fogja maximálni a napi izomglikogénszinthelyreállást. Az optimális mennyiség függ az alkattól, az edzés intenzitásától, az időtartamától és a frekvenciától. Ha jelentéktelen mennyiségű szénhidrátot használunk fel az edzések között, az edzés előtti izomglikogén-raktárak alacsony szintje lecsökkenti a teljesítményt. Más szóval az alacsony izomglikogénszint korlátozza az edzések intenzitását és időtartamát. Csökken az állóképesség kapacitása, az erő, hamarabb következik be az elfáradás, és kisebb lesz az edzés pozitív hatása. Ha tovább folytatjuk az edzést az alacsony glikogéntartalommal, megnövekedhet a sérülésveszély a pszichomotoros képességekben (koordináció, egyensúly és technikai végrehajtás). Az izomglikogén kiürülésének tartós állapota krónikus elfáradáshoz vagy túledzéses szindrómához vezethet. Az egyszerű és összetett szénhidrátok közötti különbségek A sportolók számára miért a magas szénhidráttartalmú étrend a fontos? A szénhidrátokat kémiai szerkezetüknek megfelelően osztályozzuk. A legegyszerűbb módszer, ha két kategóriába osztjuk őket: egyszerű és összetett. Ez a felosztás megmutatja a cukormolekulák számát. Az egyszerű szénhidrátok nagyon kicsi molekulák, amelyek egy vagy két cukoregységet tartalmaznak. A monoszacharidok (1 cukoregység): glükóz (szőlőcukor), fruktóz (gyümölcscukor), galaktóz; a diszacharidok (2 cukoregység), amelyek egy szőlőcukor- és egy gyümölcscukor-molekulát kapcsolnak össze, és ide sorolható a laktóz is (tejcukor - összekapcsolt fruktóz- és galaktózmolekula). Az összetett szénhidrátok sokkal nagyobb molekulák, amelyek 10 és több ezer cukoregységet kapcsolnak össze (főleg szőlőcukrot), de tartalmaznak keményítőt, amilózt és amilopektint és nem keményítő poliszacharidokat (cellulóz, pektin, hemicellulóz). Az egyszerű és összetett szénhidrátok között vannak a glükózpolimerek és maltodextrinek, amelyek 3-10 cukoregységet tartalmaznak, és táplálkozás során a keményítő lebontási termékei. Ezek a táplálkozási folyamat résztvevői mártásként, tejes desszertként, bébiételként, pudingként és alkoholmentes italként. Mindegyik népszerű adalékanyaga a 24