ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére. a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról

OKTATÁSI MINISZTER IGAZSÁGÜGY-MINISZTER TERVEZET! 8262-93/2004. ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról Budapest, 2004. április

I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kormányprogrammal és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő feladattokkal összhangban 2002 őszén az oktatási miniszter átfogó felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program indítását határozta el. Ezzel összefüggésben megkezdődtek az új felsőoktatási törvény előkészítésének munkálatai, amit az európai felsőoktatás átalakulásának elemzése, szakértői tanulmányok elkészítése és a felsőoktatás hazai szereplőinek vitái alapoztak meg. A szakmai előkészítő munka alapján készült el a Magyar Universitas Program, melynek alapvető céljai: 1. A magyar felsőoktatás versenyképességének javítása. 1.2.A képzés és működés megfelelő minőségének biztosítása. 1.3.Az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása. 4. Olyan felsőoktatási intézményrendszer kialakítása, mely a fenntartó által meghatározott finanszírozási rendszerhez adekvátan alkalmazkodni képes, és amelyben egyidejűleg megteremtődnek a piackonform működés feltételei. A Magyar Universitas Program keretében a felsőoktatás fejlesztését megalapozó törvény koncepcióján túlmenően bemutatjuk a megvalósult, illetve megvalósítandó konkrét eredményeket és intézkedéseket. Ezek alátámasztják a koncepcióban megjelenő törekvéseket. A) AZ ELŐTERJESZTÉS SZAKMAI INDOKAI, ELŐZMÉNYEI, SAJÁTOSSÁGAI A társadalmi-gazdasági környezet változásai nyomán az elmúlt évtized során a magyar felsőoktatás is alapvetően új kihívásokkal szembesült. Az egymást követő fejlesztési koncepciók nyomán megkezdődött és napjainkig is tart az ágazat átalakulása. Az 1993. évi alapvető fontosságú felsőoktatási törvényt követően, az 1996-os módosítás újabb állomást jelentett a rugalmasabb, hatékonyabb működés és fejlődés jogszabályi feltételeinek megteremtésében. 1998-ban a felsőoktatás fejlesztését célzó világbanki kölcsön kapcsán elinduló reformprogram átfogó változtatást tervezett. A reform egyes elemei megvalósultak (hallgatói létszámnövekedés, diákhitel-rendszer, kredit rendszer) mások részben gyakorlattá váltak (intézményi integrációk), ismét mások elmaradtak. Az 1993. évi LXXX. törvény az európai egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint garantálja a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Az Országgyűlés 1999 nyarán a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvénnyel kialakította az új magyar állami felsőoktatási intézményhálózatot, amelynek nyomán 2000. január 1-jével intézmények összevonása zajlott le, mintegy felére csökkentve az állami intézmények számát. Jelenleg 18 állami egyetem, 13 állami főiskola, 5 egyházi egyetem, 21 egyházi főiskola és 11 magán illetve alapítványi felsőoktatási intézmény működik A magyar felsőoktatás alapvetően duális szerkezetű. Az elkülönült főiskolai és egyetemi szintű képzés részaránya a nappali tagozatosok esetében egy évtizede közel állandó, hozzávetőleg 50-50 %. Az egységes Európai Felsőoktatási Térhez 2

történő csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítésének a kezdetén tartunk. A felsőoktatás jelenleg számos kihívással néz szembe: ezek egyike a magyar társadalom kedvezőtlenül alakuló demográfiai szerkezete, másik a diplomás munkanélküliség (ma még messze nem kritikus mértékű) megjelenése, a diplomák értékének differenciált megítélése, a munkaerő-piac igényeinek nehéz kezelése. Az előrejelzések alapján 2010-2020-ig a következő helyzet alakul ki: általános iskolát végez hozzávetőleg 100 ezer fő/év, ebből középiskolába megy 80 ezer fő, szakiskolába 12 ezer fő, nem tanul tovább 8 ezer fő. Az érettségizők száma stabilizálódik kb. 70 ezer fő/év szinten. A felsőoktatásba jelentkezés beáll kb. 80 ezer fő/év szintre (közülük 55% az adott évben érettségiző, akiknek 66%-a felvételre is kerül). (Lásd: 2. számú mellékletet.) A magyar társadalom egyik legnagyobb értéke a tanulási igények jelenléte és expanziója az egyre szélesedő korosztályok tekintetében. A tanulási igények lehető legteljesebb kielégítése mellett azonban figyelemmel kell lenni a felsőoktatásba belépők képességeire, készségeire, aminek kezelése a tömegesedő felsőoktatásban sajátos eszközöket igényel. Ehhez kapcsolódóan meg kell teremteni a belső szelekció, a felsőoktatásból történő többirányú kilépés, a képességeken alapuló továbblépés új formáit. Ezzel párhuzamosan fenn kell tartani a minőségi felsőoktatás kialakult jegyeit, a tehetséggondozás kiemelt formáit, hiszen az e körből kikerülő diplomások határozhatják meg a magyar szellemi potenciál erejét, a magyar értelmiség karakterét. Az egész felsőoktatást strukturált és komplex tervezésre késztető lépés volt az intézményfejlesztési tervek készítésének előírása, illetve azok elkészítése. A kötelezően előírt stratégiakészítés lehetővé tette, hogy az újonnan integrálódott felsőoktatási intézmények komplex módon fogalmazzák meg fejlesztési célkitűzéseiket, meghatározzák azok elérésének módját, előkészítve ezzel a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutást. A minőségpolitika szempontjából jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) létrehozása. A MAB működését és minőséghitelesítő eljárását az 199/2000. (XII. 29.) Korm. rendelet, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tevékenységét a 15/1997. (III. 12.) MKM rendeletet módosító 34/2000. (XII. 27.) OM rendelet határozza meg. Valamennyi felsőoktatási intézmény számára kötelező előírás az intézmény minden tevékenységi területére kiterjedő minőségfejlesztési rendszer bevezetése. A külső akkreditáció megteremtését követően megoldandó feladat a belső minőségirányítási program és ennek keretében a képzések minőségbiztosításának intézményenkénti kiépítése. A minőség problémája még inkább előtérbe került a képzés tömegessé válásával, illetve a többciklusú képzés napirendre kerülésével. A magyar felsőoktatás számos erőssége ellenére (ilyenek a magyar tudomány és felsőoktatás hagyományaiból eredő jó hírnév, az eredményeit tekintve külföldön is elismert egyetemi és PhD képzési rendszer felkészült, nemzetközi tekintélyű oktatókkal, kutatókkal, intézményeink egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszere) több ponton változtatásra szorul. A Magyar Universitas 3

Program a jogszabályi, működési és infrastrukturális feltételek javításával azokra a kihívásokra válaszol, illetve azon feszültségek feloldására kínál megoldást, amelyeket a felsőoktatás és környezetének elmúlt évtizedben bekövetkezett változásai eredményeztek. A demográfiai felfutás, a továbbtanulás felértékelődése által meghatározott extenzív fejlesztés a tömegoktatás és vele együtt új igények megjelenését eredményezte. A képzési kínálatnak, a képzési szerkezetnek és formáknak, a tartalmi és módszertani megújulása - az egész életen át tartó tanulás keretei között - új oktatásszervezési elvek alapján működő, teljesítménykövetelményeken alapuló, a mennyiségi szempontok helyett a minőséget biztosító, a gazdaság igényeivel számoló oktatási, kutatási, felsőoktatás fejlesztési stratégia kialakítását igényli. A felsőoktatási intézményhálózat átalakítása, az első három év működési tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy a belső, intézményi integráció valamint új struktúrák kialakítása nélkül nincs realitása a hatékony, gazdaságos, európai színvonalú felsőoktatás megvalósulásának. Az új intézmények regionális, kohéziós szerepköre a kulturális, a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokban, a gazdasági élet szereplőivel történő együttműködésben a felsőoktatási intézményeknek az irányító, a tudásközpont arculatot meghatározó jelenlétét, az ebből fakadó követelmények teljesítését várja el. A felsőoktatási intézmények XX. századi működési és irányítási modelljei ellentmondásba kerültek az intézmények méretéből adódó feladatokkal, a társadalmi elvárásokkal, a bővülő együttműködési kapcsolatok révén a nemzetközi felsőoktatási hálózatok, elsősorban az Európai Felsőoktatási Tér részeként működő hazai felsőoktatás új igényeivel. A változások - az egyetemek személy és hallgató központúságának megőrzése mellett - az irányításban és működésben az új értékeket képviselő feladat- és hatáskörök, valamint felelősségek pontos körülhatárolását, az akadémiai és menedzsment feladatokban a szakmaiságot, valamint az ágazati, fenntartói és hatósági feladatkörök szétválasztását és intézményesülését igénylik. A társadalmi-gazdasági környezet átalakulása a piaci viszonyok között a képzésben, a kutatásban és gazdálkodásban is a változásokra, a piaci szereplők igényeire gyorsan és rugalmasan reagáló, nyitott, versenyképes felsőoktatás működését igényli. A gazdálkodásban a megrendelői szándékok érvényesülését, a piacérzékenységet, az eredményorientáltságot biztosító szabályozás és működés feltételeit kell megteremteni. A költségvetési támogatás rendszerében a biztonságot teremtő átláthatóság, a kiszámíthatóság mellett a teljesítményeket értékelő és elismerő szempontokat kell érvényesíteni. A tulajdonosi felelősség garanciáinak megerősítése mellett folyamatosan értékelni kell az erőforrás-felhasználás, a gazdálkodás hatékonyságát. Emellett a bevételszerzés új formáinak elterjesztését is úgy kell támogatni, 4

hogy az intézmények élhessenek piackonform eszközökkel, kihasználhassák az oktatási piac életen át tartó tanulási programjából származó előnyöket, vállalkozásaikban az intézmény infrastrukturális és szellemi kapacitását. Ki kell terjeszteni az önálló tulajdonszerzés lehetőségeit, a campuson való tudásipari koncentrációkedvező feltételeit. A különböző elvek alapján és szervezeti keretek között működő, a hallgatói életformát alakító-segítő szolgáltatásokat, a rászorultsági alapon működő szociális támogatásokat, valamint a teljesítményt elismerő ösztönző kezdeményezéseket, hagyományos struktúrákat, összehangoltan működő egységes rendszerré kell alakítani, teret biztosítva az önkormányzatiságnak, a jogokat és kötelezettségeket érvényesítő szabályozásnak, a mobilitás kiteljesedésének, a határokon túli, külföldi hallgatók fogadásának. Az első önálló felsőoktatási törvény működésének, hatályának első évtizedében megvalósult törvénymódosítások számossága jelzi a felsőoktatás átalakulásának dinamikáját, a változások iránti érzékenységet. A tíz esztendő tapasztalatai, a hazai felsőoktatás fejlődéséből adódó feszültségek, valamint az európai felsőoktatási és kutatási térség új dimenziói együttesen indokolják a törvényalkotás feladatát. A felsőoktatási törvény 2003. évi módosításának célja az volt, hogy egy reformértékű intézkedéssornak legyen az első állomása. Az új törvény összhangban van a 2003. évi- módosításokkal, azok az új törvény előkészítésének tekinthetők. A többciklusú képzésre való átállás, az intézményirányítás átfogó reformja, az állami szerepkör megváltoztatása, a jogorvoslati rend egyértelművé tétele, a finanszírozás új pályára állítása, a bejutási (felvételi) rend új alapokra helyezése, a rendszer piacorientált elemeinek megjelentése azonban nem volt egy törvénymódosítással megoldható. Az új kihívásoknak megfelelően az új felsőoktatási törvény struktúrája is megváltozik, tartalmi elemei pedig az említetteken túl is lényegesen módosulnak (pl. hallgatók és oktatók jogállása, minőségpolitika érvényesítése, ágazati irányítási és fenntartási jogkörök definiálása, szervezeti és menedzsment átalakítások, teljesítménykövetelményen alapuló bérezés, belső gazdálkodási reformok, piackonform elemek befogadási feltételeinek megteremtése stb.). Az elmúlt évben párhuzamosan folytak az új felsőoktatási törvény koncepcionális előkészítésére, társadalmi-politikai egyeztetésére irányuló munkálatok, valamint az ezek célrendszerével összhangban álló (ld. Magyar Universitas Program egyes elemeinél) intézkedések megtétele, illetve a megfelelő jogszabályi környezet kialakítására irányuló változtatások (költségvetési törvényben érvényesített költségvetési szervek gazdálkodását érintő rendelkezések) beiktatása. A felsőoktatás kereteiben folyó - nemzetközileg is elismert - tudományos tevékenység jelentős bázisa a Magyar Tudományos Akadémiával való együttműködés, a támogatott kutatóhelyek fenntartása, az OTKA által támogatott kutatások rendszere, a tudományos teljesítmények elérésének ösztönzése és 5

mérési rendszerének kialakítása. A felsőoktatási kutatások, a kialakítandó tudásközpontok kibontakoztatása számára új perspektívát jelenthetnek a Nemzeti Fejlesztési Terv programjai és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény rendelkezései. Ez elősegítheti a gazdasági szereplők intézményekhez való kötődését, spin off cégek, technológiai centrumok kialakulását, a gyakorlati képzés új formáinak bevezetését. A Magyar Universitas Program amely a magyar gazdaság versenyképessége megteremtésének egyik alapvető eleme sikeréhez olyan reformértékű intézkedés-sorozat megvalósítására van szükség, melyhez a Kormány jóváhagyása szükséges, hiszen a Magyar Universitas Program megvalósításának olyan költségvetési vonzatai vannak, amelyek a jövő évi költségvetésben már feltétlenül érvényesítendők. A magyar felsőoktatás a költségvetési igényei megjelenítésével egyidejűleg olyan működési monitoring rendszer bevezetését határozta el, amely alkalmas az intézmény működését átláthatóvá tenni, az intézmények gazdálkodását ellenőrizni az európai standardekhez viszonyított hatékonysági mutatók figyelemmel kísérésével. A tervezett felsőoktatási reform a demográfiai és a munkaerő-piaci helyzetből adódóan a meglevő erőforrások allokációjával, ésszerű átcsoportosításokkal is számol, melynek alapját a kétciklusú képzésre való áttérés, a hallgatói jelentkezés alakulása, az erőforrásokkal való ellátottság együttes elemzése adhatja. Az új felsőoktatási törvény koncepcióját az Oktatási Minisztérium lassan egy éve bocsátotta társadalmi vitára. A széles körű szakmai és társadalmi vitát követően az Universitas Programról szóló előterjesztést megvitatta és egyhangúlag támogatja a Magyar Rektori Konferencia (2004. február 27.), a Főiskolai Rektorok Konferenciája (2004. február 28.), a Felsőoktatási Tudományos Tanács (az FTT 82/2004/03/03. határozata), a Magyar Akkreditációs Bizottság plénuma és elnöksége, és az Egyetemi Gazdasági Főigazgatók Kollégiuma is (2004. március 4). Ugyancsak elfogadta a reformkoncepciót a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (2004. március 5.) B) A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM FŐ CÉLKITŰZÉSEI 1. Az Európai Felsőoktatási Térbe valamint az Európai Kutatási Térségbe történő beilleszkedés keretfeltételeinek megteremtése; 2. A felsőoktatási rendszer rugalmasságának, alkalmazkodóképességének javítása a képzési szerkezet és az intézményi és ágazati működés modernizálásával; 3. A felhasználói igények, a diplomák iránti kereslet kielégítése érdekében a felsőoktatás nyitottságához szükséges jogszabályi, intézményi keretfeltételek biztosítása; 4. A felsőoktatás regionális dimenziójának erősítése; 5. A hallgatók, végzett hallgatók, felsőoktatási oktatók és művészeti oktatók belföldi és nemzetközi mobilitásának támogatása; a hazai intézmények külföldi hallgatókat befogadó képességének növelése; 6. Az ágazati minőségirányítás program és az intézményi minőségfejlesztési rendszerek kiépítése és fenntarthatóságának biztosítása; 6

7. Az intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása, a magánforrások bevonásának vonzóvá tétele, a felsőoktatási intézmények önkormányzáshoz, tulajdonhoz, önálló gazdálkodáshoz, vállalkozáshoz való jogának erősítése, 8. Az intézményi gazdálkodás ésszerűsítése, a hatékony gazdálkodás szervezeti, pénzügyi feltételeinek megteremtése; 9. Olyan intézményi menedzsment kialakítása, amely képes ellátni újszerű egyetemi feladatait (a tudás-gazdaság kiszolgálása, továbbképzések szervezése, tudásközpontok működtetése, regionális vállalati együttműködések megvalósítása, innovációs folyamatok feltételeinek biztosítása); 10. Az intézményi integráció továbbvitele, az oktatási, képzési egységek korszerűsítése, a hatékonyság és gazdaságosság szempontjainak érvényesítése, 11. A finanszírozási rendszer átalakítása és többcsatornássá tétele; 12. A felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának hatékony fejlesztése; 13. Az esélyteremtés feltételeinek javítása, a szociális juttatások rendszerének felülvizsgálata, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatásának javítása; 14. A hallgatók jogainak tételes meghatározása és az őket közvetlenül érintő döntésekbe történő bevonás jogának fokozott érvényesítése, komplex tanácsadói rendszer kialakítása a felsőoktatási intézményeken belül, a tömegoktatás igényeinek megfelelően; 15. A felsőoktatásban a világnézeti és minden egyéb megkülönböztetéssel szembeni fellépés és az oktatás politikamentességének biztosítása. A fenti célkitűzéseknek megfelelően a Magyar Universitas Program jogiszabályozási, program-jellegű és pénzügyi támogató eszközöket alkalmaz, az eredményesség, a feladatok és erőforrások összhangjára építő önállóan is kivitelezhető - projektrendszerben építkezik, és a következő elemekből áll: I. Új felsőoktatási törvény megalkotása. II. Hallgatók támogatása a diplomaszerzésben. III. Oktatói bérek rendezése. IV. Kutatásfejlesztési expanzió. V. Infrastruktúra Fejlesztési Program részben magántőke bevonásával. VI. A Nemzeti Fejlesztési Terv szerepe a kitűzött célok elérésében A Magyar Universitas Programot kidolgozó szakértők elvégezték a reform végrehajtásának forrásszükséglet-elemzését, melyet legfontosabb elemeivel mutatnak be. Az erőforrás-szükséglet egy részét a felsőoktatás működésének hatékonyság javításával és külső források bevonásával tervezzük biztosítani C) AZ ELŐTERJESZTÉS KAPCSOLÓDÁSA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG JOGANYAGÁHOZ, NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A Római Szerződés egyértelműen kimondja, a felsőoktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, e tárgyakban jelenleg nincs jogharmonizációs kötelezettség. Vannak azonban olyan nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott, s amelyek miatt felsőoktatási joganyagunkat ezekkel összhangban kell megállapítanunk. 7

Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása alapvető fontosságú (a négy alapszabadság egyike). Az alapgondolat az, hogy az Európai Felsőoktatási Térben mielőbb biztosítani kell a munkaerőpiacra felkészítő felsőoktatási rendszerek közelítését, kompatibilitását, egymással való összehasonlíthatóságát, az állampolgárok mobilitását, munkaerőként való alkalmazhatóságuk elősegítése érdekében. Ennek elérése érdekében 1999 júniusában az oktatási miniszterek aláírták a Bolognai Nyilatkozatot, amely konkrét célokat fogalmazott meg a felsőoktatás nagyobb mértékű összehasonlíthatóságára és harmonizálására vonatkozóan. A nyilatkozat célul tűzte ki egy Európai Felsőoktatási Tér létrehozását 2010-ig. A Bolognai Nyilatkozat a következő konkrét célokat tűzte ki: 1. Könnyen összehasonlítható végzettségek rendszere az európai felsőoktatásban. 2. Kétciklusú képzés. 3. Egységes kreditrendszer. 4. Mobilitás támogatása. 5. Az európai együttműködés ösztönzése a minőségbiztosítás terén. 6. A felsőoktatásban az európai dimenziók támogatása. 2001-ben az oktatási miniszterek prágai tanácskozásán folytatódott a feladatok konkretizálása, a deklaráció értékelte az előrehaladást, megnevezte a súlypontokat, akcióprogramot rendelt a hat korábbi célkitűzéshez, és létrehoztak két szakértői csoportot: az elvégzendő feladatokat előkészítő csoportot és a megvalósítást folyamatosan értékelő csoportot. Prágában a bolognai célokhoz három további elem társult: 1. Egész életen át tartó tanulás. 2. A hallgatók és a felsőoktatási intézmények bevonása az Európai Felsőoktatási Tér kialakítása folyamatába. 3. Az Európai Felsőoktatási Tér vonzerejének és versenyképességének növelése. A 2003. szeptember 19-én tartott berlini miniszteri értekezleten az immár 38 résztvevő ország oktatási miniszterei által aláírt kommüniké hangsúlyozza: közös érdek, hogy az Európai Felsőoktatási Tér megalakításához vezető folyamatok a tagországokban csakúgy, mint európai szinten felgyorsuljanak és egységes irányelvek szerint valósuljanak meg. Így a miniszterek egyhangúlag a következő döntéseket hozták : 1. A legfontosabb teendők, különösen a kétciklusú képzés bevezetését előrehozzák 2005-re. 2. Biztosítani kell a diákhitel és a források hordozhatóságát a hallgatók számára. 3. Elő kell mozdítani az Európai Felsőoktatási Tér és az Európai Kutatási Térség közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását. A nyilatkozat fölhívja a nemzeti kormányokat arra, hogy erőteljesen támogassák, beleértve a pénzügyi támogatást is és megfelelő döntésekkel segítsék elő a felsőoktatási intézményekben folyó, a technológiai, társadalmi és kulturális fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen kutatási kapacitás növekedését. 8

Hazánkban 2000. április 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény, melyet a 2001. évi XCIX. törvény hirdetett ki. A Lisszaboni Egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a felsőoktatásba való bejutást lehetővé tevő képesítések elismeréséről, a résztanulmányok tanulmányi idejének elismeréséről, a felsőfokú képesítések elismeréséről, a menekültek, befogadottak és menedékes személyek képesítéseinek elismeréséről, tájékoztatási kötelezettséget ír elő felsőoktatási intézmények és képzési programok értékeléséről és elismeréséről. A Lisszaboni Egyezmény értelmező rendelkezései körében olyan fogalomrendszert tartalmaz, amelyet felsőoktatási fogalomrendszerünkben a felsőoktatási törvényben és annak végrehajtása során nekünk is alkalmaznunk kell. A Magyar Universitas Program a felsorolt nemzetközi egyezmények és megállapodások rendelkezéseivel összhangban van, ahol pedig nemzetközi egyezményből fakadó kötelezettségeink nincsenek, ott a korszerű európai trendeket vettük figyelembe, s az azok nyújtotta tapasztalatokat honosítjuk meg a hazai felsőoktatási rendszerben. D) VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK A felsőoktatás modernizációja megfelelő feltételeket teremt az egész társadalom számára hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásához, illetve lehetővé teszi a csatlakozásból következő előnyök jobb kihasználását. A modernizációs folyamat hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a fiatal diplomások, kutatók külföldre vándorlásának mérsékléséhez. A rövidebb szakaszokból álló, többciklusú képzés bevezetése, illetve a kompetenciákat, készségeket hangsúlyozó kimeneti szabályozás elősegíti a felsőoktatási képzés munkaerő-piaci igényekhez történő igazítását. Másfelől a fejlesztési program a csatlakozástól függetlenül is számos előnnyel jár a felsőoktatás leglényegesebb szereplői számára: a) A munkaadók, a felhasználói szféra számára kiképzett, korszerű tudással, nemzetközi kitekintéssel és EU ismeretekkel rendelkező, kvalifikált szakembereket ad, az egész életen át tartó tanulás jegyében a munkaadók igényeihez maximálisan illeszkedő, változatos időtartamú továbbképzési programok széles kínálatát nyújtja. Ugyanakkor megteremti a hazai és EU finanszírozású, nagy volumenű tudományos, innovációs és regionális fejlesztési programokba történő érdemi, konzorciális jellegű bekapcsolódás lehetőségét, lehetővé teszi a szoros kooperációt a helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel közös célú infrastrukturális fejlesztési programok kidolgozásában, továbbá elősegíti a szaktanácsadási szolgáltatások kiépítését. b) A hallgatók választása és jogállása az átalakuló felsőoktatás rendszerében új alapokra épül. A hallgató az intézmények közötti választás tekintetében nemcsak felvételi jelentkezésével dönt, tanulmányai során döntései szerint követi őt az állami finanszírozás képzési hányadának megfelelő támogatás és a tanulmányok elvégzését igazoló eredmény, a megszerzett, kreditek is. A hallgató választási 9

szabadságának kiszélesítésével maga dönthet arról az államilag biztosított keretek között, hogy milyen úton, mely intézményekben végzett tanulmányokkal jut el a diploma megszerzéséig. Az intézmények közötti átjárás biztosítása nem jelentheti a képzés színvonalának csökkentését, nem eredményezhet minőségromlást. Az intézmények közötti kívánatos versenyhelyzetet tehát alapvetően a hallgatók megszerzése határozza meg.. A többciklusú képzésben az átláthatóságot segíti a diplomamelléklet általánossá tétele az európai felsőoktatási gyakorlatban. A hallgatók számára ez a rendszer nagyobb esélyegyenlőséget jelent már a választott képzési programokba történő bejutásnál is. Szabad intézményválasztást kínál a magyar felsőoktatási rendszeren belül, magas színvonalú, a globális munkaerő-piacon is elismert készségeket és képességeket eredményező képzési kínálatot, valamint az intézmények által nyújtott hallgatói szolgáltatások körét szélesíti. A hallgatói jogok garantált érvényesítését kínálja, valamint a hallgatói érdekérvényesítés biztosítását nyújtja az intézmények képzési, tanulmányi döntéseiben. Az intézményeknek a hallgatók felsorolt mobilitási lehetőségeihez a hallgatókhoz kötött finanszírozási módjával és a hallgatói szolgáltatások egységes rendszerével, intézményi-szervezeti kereteinek fejlesztésével kell alkalmazkodniuk. A kapacitás akkreditáció egyértelművé teszi az intézmény által hallgatók képzésére felhasználható erőforrásait. A hallgatói nyilvántartási rendszer informatikai hátterének kiépítése szükséges a mobilitás feltételeinek biztosításához. c) Az oktatók/kutatók számára jogszabályban rögzített irányelveken alapuló, egységes oktatói követelményrendszert biztosít, amelyben kiemelt szerepet kap a teljesítmény és minőségközpontú besorolás és a vonatkozó EU alapelveken nyugvó versenypályázati rendszer. Ezzel válik lehetővé a jobb oktatói-kutatói teljesítmények megfelelő honorálása, a kimagasló teljesítmény valódi elismerése. A változásoknak megfelelő vezetési struktúra, a professzionális menedzsment megteremti az oktatói-kutatói munka nyugodt végzéséhez szükséges hátteret, és így végső soron a minőséget szolgálja. E) VÁRHATÓ KÖLTSÉGKIHATÁSOK Az intézmények belső átalakulásával a működés hatékonyabb formái alakíthatók ki. A 2004. január 1-jétől hatályos államháztartási és költségvetési törvényben új gazdálkodási lehetőség jelenik meg, amely a költséghatékony működést szolgálja. Intézményi szinten járulékos, de nem lényegtelen hatás, hogy minőségjavulás is remélhető a képzés felsőbb szintjein, csökken a diplomás-túlképzés és a munkaerő-piaci igényekhez igazodnak a nyújtott szakképzettségek. A kétciklusú képzés bevezetése fokozatosan átalakítja a felsőoktatás szakmai struktúráját. Figyelembe véve, hogy az alapképzésből kilépő hallgatók mintegy fele folytatja tanulmányait mester-szinten, a hallgatói összlétszám változatlan bemenet esetén 4-5%-kal csökken. Az érintett korosztály csökkenő létszámával is kalkulálva az új képzési rendszer teljes kialakulása idején a reálisan prognosztizálható államilag finanszírozott hallgatói létszám 140-150.000 fő lesz, 10-15%-kal kevesebb a jelenleginél. A 2004. évi normatív szinten számított intézményi működési támogatás mindezek után a következők szerint alakul: 10

Képzési támogatás Megnevezés Hallgatók száma ( fő ) Norma ( Ft/fő ) Támogatás összesen (millió Ft) 2004 új képzési rendszer 2004 új képzési rendszer 2004 új képzési rendszer Alapképzés tám.. 113.640. 250.000. 28.410 Mesterképzés tám.. 29.920. 480.000. 14.360 Oktatás tám. 166.239. 293.000. 48.658. Tudományos tám. 166.239 143.560 129.000 129.000 21.520 18.520 Fenntartási tám. 166.239 143.560 216.000 216.000 35.939 31.000 Képzési támogatás összesen: 166.239 143.560 638.340 643.000 106.117 92.290 Összességében az új képzési rendszer 2004. évi árszínvonalon számítva mintegy 14 milliárd forint megtakarítást eredményez, de ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a jelenlegihez képest növekedni fog a felsőfokú szakképzésben és a doktori képzésben résztvevők száma. A felsőoktatás-fejlesztési program sikeres megvalósításának feltétele az egyetemek, főiskolák tágabb értelemben vett pénzügyi konszolidációja. Ennek első az átalakításhoz szorosan kapcsolódó üteme magában foglalja a következőket: a) az oktatás tartalmi fejlesztését megalapozó kutatás bővítése, a kétciklusú képzés egyszeri ráfordításai fedezetének biztosítása, a)b) a képzés-korszerűsítés egyszeri többletráfordításának megfinanszírozása, c) az intézményirányítás átalakításával járó többletköltségek biztosítása. Az elsődleges konszolidáció költségigénye (2004. évi árszinten Mrd forint) Konszolidálási tételek 2005 2006 2007 2008 2009 Tudományos támogatás 6,0 10,0 16,0 24,0 35,0 Képzés-korszerűsítés 5,0 10,0 13,0 15,0 16,0 Irányítás-korszerűsítés 1,0 1,5 1,5 1,5 1,5 Összesen 12,0 21,5 30,5 40,5 52,5 A tágabb értelemben vett konszolidációs költségek jellemző vonása, hogy ezek a felsőoktatás átalakítása nélkül is rendezésre várnak. Ezek a következők: a) az intézmények adósságrendezése, a)b) az amortizáció pótlása, a)c) az oktatási keresetek fejlettségi szinttel arányos felzárkóztatása. 11

A felsőoktatás képzéskorszerűsítésének és konszolidálásának költsége (2004. évi áron, millió forintban) 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 A képzéskorszerűsítés közvetlen költségei: 1. Képzési költség - szakmai alap és mester (főisk. egyetem) képzés 106 117 106 100 103 400 100 700 97 800 94 900 92 290 - felsőfokú szakképzés, doktori képzés 10 883 11 000 11 600 12 200 12 700 13 200 13 600 2. A képciklusú képzés többlete - 5 000 10 000 13 000 16 000 16 000 16 000 3. A intézményirányítás többlete - 1 000 1 500 1 500 1 500 1 500 1 500 Összesen: 117 000 123 100 126 500 127 400 128 000 125 600 123 390 A felsőoktatás konszolidálásának képzéskorszerűsítéstől független költségei: 1. Kutatási támogatási többlet - 6 000 10 000 16 000 24 000 35 000 35 000 2. Adósságrendezés (orvosképzők) - 2 000 2 000 - - - - 3. Amortizálódás pótlása - 5 000 7 000 10 000 10 000 10 000 10 000 4. Oktatói keresetek felzárkóztatása - 1 000 2 000 4 000 6 000 8 000 11 000 Összesen: - 14 000 21 000 30 000 40 000 53 000 56 000 A képzési megtakarítások és többletköltségek részletesebb bemutatását a 4. számú melléklet tartalmazza. F) KAPCSOLÓDÁS MÁS KORMÁNY-ELŐTERJESZTÉSHEZ Jelen előterjesztéshez szervesen kapcsolódik a Többciklusú képzés bevezetéséről és a képzés feltételeiről szóló kormány-előterjesztés, mely a bolognai rendszerű képzésnek megfelelő alapszakstruktúrát határozza meg. G) KAPCSOLÓDÁS A KORMÁNYPROGRAMHOZ A Kormányprogram V. fejezetének C. pontja foglalkozik a felsőoktatás helyzetével, mellyel a Magyar Universitas Program valamennyi eleme összhangban van. A Kormányprogram, mérlegelve a felsőoktatás nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a korszerű, versenyképes munkaerőt képző felsőoktatás megteremtését tűzte ki célul. Kiemelt célként szerepel az egyenlő esélyek megteremtése valamennyi felsőoktatási intézmény számára, a regionális tudásközpontok támogatása, a minőségi követelmények fokozott érvényesítése a felsőoktatásban, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése, a finanszírozás többcsatornássá tétele, valamint a képzési szerkezet átalakítása a bolognai elveknek megfelelően. A Kormányprogram célul tűzte ki a számszerűleg kevesebb, de szélesebb alapozású alapszak indítását is, az új Ftv. szabályozása erre fog irányulni. Ugyancsak kiemelten kezeli a kormányprogram a felsőoktatás és gazdaság kapcsolatainak erősítését, az intézmények professzionális menedzsmentjének kialakítását. Nagy hangsúlyt kapnak a programban a 12

hallgatókat érintő intézkedések, amelyek megvalósítását részben a Magyar Universitas Program hallgatói csomagja, részben az új törvény hallgatókra vonatkozó része biztosítja. H) FENNMARADT VITÁS KÉRDÉSEK 1. A Pénzügyminisztérium kifogásolta a koncepció arra vonatkozó tervezetét, hogy az állami fenntartású, költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények szerezzenek hitelfelvételi jogosultságot. Ez ellentétes az Áht. kogens tilalmával. 2. A pénzügyminisztérium jelezte, hogy nem tudja támogatni az előterjesztés költségvonzatai közül az amortizáció kompenzációjára előirányzott keretet, sőt magának a jogcímnek az igazoltságát is vitatja. 3. A Pénzügyminisztérium észrevételezte, hogy az előterjesztésben megfogalmazott célok közül a felsőoktatási intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása és a vállalkozási tevékenység jogi környezetének lazítása problematikus. Álláspontjuk szerint a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények már jelenleg is túl nagy gazdálkodási szabadsággal rendelkeznek. 4. A Pénzügyminisztérium jelezte, hogy nem tartja támogathatónak az oktatói bérek további emelését, azok jelenleg a gazdaság teljesítőképességének valamint az átlagkeresetek viszonylatában is meghaladják az Európai Unióban mért átlagot. 5. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak a tervezet hallgatói csomagjának azon megoldását, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat a felsőoktatásban próbálják a méltányosság egyébként vitán felül helyes elve alapján támogatni. Álláspontjuk szerint az elv azt követelné meg, hogy a pozitív diszkrimináció a közoktatási intézményekben realizálódjon, a felsőoktatásban már megkésett, ezért nem éri el célját. I) JAVASLAT A SAJTÓ TÁJÉKOZTATÁSÁRA I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1. A kommunikáció feladata / célja: Világossá tenni a Magyar Universitas Program és a felsőoktatási reform célját, a megvalósíthatóság alapkövetelményeit és a változtatás szükségességét. Élesen különválasztani a reformot a költségvetés jelenlegi átalakításától, és hangsúlyosan definiálni a reform ütemezését. 2. Potenciális konfliktushelyzetek, kockázati tényezők: A változásokkal szembeni ösztönös ellenállás; Az intézmények részéről félelem az egyetemi autonómia csökkenésétől; Az intézményrendszerben a pénzügyi és hatalmi érdekek súlyosan sérülnek; Szakszervezeti, érdekképviseleti szembenállás Politikai ellenfelek szembenállása 13

A 2004-es költségvetés felsőoktatási fejezetének átalakítása különösen a hallgatói érdekképviseletek részéről - összemosódik a felsőoktatás átfogó reformjával A reform és az aktuális költségvetési megszorítások összemosása a reform kommunikációjának sikerét is veszélyeztetheti; Félelem attól, hogy az EU kiszippanthatja a hallgatókat, és az oktatókat. II. A KOMMUNIKÁCIÓ TARTALMA 1. Alapvető elvek, prioritások: hallgatói mobilitás az egységes Európai Felsőoktatási Térhez igazodó, rugalmas felsőoktatás kialakítása; versenyképes tudás biztosítása; teljesítményhez kötött finanszírozási rendszer; mindenki számára képességei szerint kínálatot kell biztosítani a tanuláshoz; az esélyegyenlőség biztosítása: esélyteremtés, felzárkóztatás. 2. Általános üzenet: OLYAN FELSŐOKTATÁSI RENDSZER KIALAKÍTÁSA, AMELY MAXIMÁLISAN SZOLGÁLJA A TUDÁSCENTRUMOK KIÉPÍTÉSÉT, KIÉPÜLÉSÉT, AMELY VERSENYKÉPES ÉS RUGALMASAN ALKALMAZKODIK A VÁLTOZÓ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI IGÉNYEKHEZ, VAGYIS CSÖKKENTI A DIPLOMÁS MUNKANÉLKÜLISÉG KOCKÁZATÁT ÉS FEJLESZTI A KUTATÁSI PROGRAMOKAT. 3. Üzenetek célcsoportok szerint: A. HALLGATÓK 1. Minőség Esély Mobilitás A minőség és a piacképes tudás a hazai és nemzetközi versenyképesség záloga. A tanulás befektetés, amely hosszú távon jólétet, biztonságot, tervezhető jövőt biztosít. Szabadság, esély és mobilitás a tanulmányok alatt a hazai intézményrendszerben és az Európai Unióban. B. OKTATÓK, INTÉZMÉNYVEZETŐK 1. Minőség teljesítmény európai környezet A teljesítmény többszintű honorálása versenyképes, kiszámítható oktatói-kutatói életpályát teremt. A racionalizált intézményi rendszert és a gazdálkodást európai színvonalú oktatói-kutatói munkafeltételek kísérik. Fiatal oktatók, kutatók esélyeinek növekedésével a hosszú távú versenyképesség és a minőség határozza meg a felsőoktatást. C. SZÜLŐK, VÁLASZTÓK (KÖZVETVE ÉRINTETTEK) Nem hiába taníttattam a gyereket! használható, minőségi diploma 14

Racionalizált, átláthatóbb finanszírozási rendszer az adófizetők pénzével az állam hatékonyabban gazdálkodik. 4. Javasolt és tiltott kifejezések, terminológia: Javasolt hangsúlyozandó kifejezések: Magyar Universitas Program Az első átfogó felsőoktatási reform Versenyképesség Minőség egységes Európai Felsőoktatási Tér A jövő egyeteme A jövő egyetemi polgára Szabadság Mobilitás 5. A kommunikátorok szintjei, személye: Szintek: miniszteri államtitkári szakértői Személyek: Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla 15

6. A kommunikáció szakaszai: Szakasz Tájékoztató Tájékoztató Tájékoztató Megerősítő Aktivitások / Esemény Egyeztető tárgyalások felsőoktatási szakemberek, intézményvezetők (rektori konferenciák), érdekképviseletek Nyílt fórumok, szakmai viták oktatási szakemberek, oktatók, hallgatók A sajtó informálása, szak-publicisztikák írása Részkampányok (pl.:kollégiumi program), nyílt társadalmi vita Nyilatkozó Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla Kapcsolódó Időpont médiafelület(ek), megjelenések 2003. ősz Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek 2003. ősz-tél Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek folyamatos Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek 2004. február-május Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek Felelőse a tárcánál Szántó Gabriella sajtófőnök Szántó Gabriella sajtófőnök Szántó Gabriella sajtófőnök Szántó Gabriella sajtófőnök

A parlamenti vita ideje Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás politikai nyilatkozók, képviselők 2004. június Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek Szántó Gabriella sajtófőnök 17

7. Várható kérdések: Miért szükséges az oktatók, kutatók közalkalmazotti státusból való kikerülése? A privát szféra belépése a felsőoktatásba mennyiben veszélyezteti az intézményi autonómia érvényesülését? Nem kockázatos-e magánosítani a felsőoktatást? Az igazgatótanácsból miért hagynák ki a hallgatókat, illetve miért komisszárokat, a minisztériumnak tetsző embereket ültetnének bele? Még csak alig fogadták el a közoktatási törvényt. Miért kell ennyire sürgetni az új felsőoktatási törvény életbelépését? Miért vezették be és milyen következményei lehetnek a pozitív diszkrimináció megjelenésének a felsőoktatásban? A felsőoktatástól elvont milliárdok nem gátolják a törvény bevezetését és az intézmények átalakulását? 8. Kapcsolódó kreatív anyagok, spotok, produkciós feladatok: kitől kérhetők be / milyen formátumban: Egyelőre nincsenek, kiadványok készülnek majd.

II. AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY ELEMEI, A SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁSA A Magyar Universitas Program megvalósításának fő jogi eszköze egy új Felsőoktatási Törvény megalkotása. A törvény az alábbi fő területeket érinti: 1. A képzési és kutatási tevékenység modernizálása; az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozás feltételeinek megteremtése 1.2.Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek 1.3.Az intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása 1.4.Ágazati irányítás, fenntartói irányítás, hatósági jogkörök 1.5.Az állami finanszírozás és intézményi gazdálkodás rendszere 1. A képzési rendszer átalakítása (számozás nem egyértelmű) Az új képzési struktúra A hazai lineáris képzés az átalakítást követően a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés [bachelor], mesterképzés [master], és doktori képzés [PhD, DLA]. a) Az első ciklus (bachelor; magyar elnevezése: felsőfokú alapképzés) általában 3 éves (180 kredites) képzés, indokolt esetben az alapképzés 3,5 éves [210 kredites] is lehet, amennyiben a 30 többlet kredit a második ciklusban betudható. Tekintettel arra, hogy az új típusú alapképzés egyik fő célja, hogy a felhasználói területek ágazati képzettségi előírásainak munkaköri követelményeivel összhangban lehetővé tegye a munkaerőpiacon elhelyezkedést biztosító diploma megszerzését, az alapképzésben a gyakorlati képzésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ahol ez különösen indokolt, az említett 30 plusz kredit pontosan ezt a célt szolgálhatja. a)b) A második ciklus (nemzetközi terminológiában master; magyar elnevezéssel mesterképzés) az alapképzés utáni, arra épülő, általában 2 éves (négy szemeszteres, 120 kredites) képzés. a)c) A harmadik ciklus (doktori képzés) a mesterképzésre épülő 3 éves (180 kredites) képzés, amely doktori tudományos (illetve művészeti) képzést nyújt és tudományos doktori fokozat (PhD illetve DLA) megszerzésére készít fel. a)d) Kivételes esetben alapképzésre nem épülő mesterfokozattal végződő képzések indulhatnak akkor, ha a képzés lineáris ciklusokba szervezése a végzettségekhez társuló szakképzettségek jellege vagy a képzés hazai hagyományai miatt csak aránytalan nehézségek árán lenne megvalósítható. A továbbra is egyciklusú formában folyó képzésekről szakmai egyeztetések eredményeképpen fog megszületni a végleges döntés. Az így létrejövő lista nem végleges, indokolt esetben módosítható, az ilyen képzések meghatározását nem is az új Ftv, hanem rendelet fogja elvégezni. e) A pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik a lineáris szerkezetbe, óvópedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtárgyak tanára képzés legalább egy főszakon és egy mellékszakon (a közoktatás igénye szerint) folyik. f) A felsőoktatás alternatív be-, illetve kimeneteként értelmezhető képzés a felsőfokú szakképzés. Az iskolai rendszerű szakképzés fő célja, hogy rövidebb idő alatt biztosítson a munkaerőpiacon hasznosítható, gyakorlat orientált ismereteket, célzottan készítve fel 19

valamely szakképzettség megszerzésére. A felsőfokú szakképzésbe minden sikeresen érettségiző, vagy már BSc fokozatot szerzett diák felvételt nyerhet. A felsőfokú szakképzés két éves (120 kredites) képzés, amely elsősorban a szakmai ismeretek és készségek átadására koncentrál. Az életen át tartó tanulás keretében a felsőfokú alapképzéssel való összehangolás és akkreditáció révén biztosítani kell, hogy a felsőfokú szakképzés után a továbbtanulás kredit beszámítással biztosítható legyen, valamint azt is, hogy a BSc-ben megszerzett kreditek egy része az FSZ-ben is elismerhető legyen. g) A két képzési ciklus mellett számos kiegészítő, szakirányú továbbképző, specializáló, rövid idejű programnak kell megjelennie a felsőoktatás új képzési szerkezetében, amelyek a diszciplináris ismeretek megújítását, specializálását, illetőleg szakirányú ismeretek megszerzését, fejlesztését, megújítását célozzák az életen át tartó tanulás keretében. A szakirányú továbbképzési formát a felhasználói igények gyors változásai miatt célszerű fenntartani. Ezek indítása jelenheti az egyik jelentős, vállalkozási tevékenységből származó bevételi forrását a felsőoktatási intézményeknek, így az ilyen képzések fenntartása a finanszírozhatóságot is javítja. A képzési szerkezet lineárissá válásával megváltozik a képzések horizontális tagolódása is. Az első ciklusban tizennégy, széles, a tudományterületekkel rokon képzési terület alakul ki, amelyeken belül területenként eltérő számú, de összességében mintegy nyolcvan képzési ág jön létre. A képzési ágak az egyes képzési területeken belül diszciplináris szempontok alapján csoportosítható, és ezért közös alapozásra képes képzéseket fogják össze. A képzési ágakban történő alapozás után alapszakokon folyik tovább a képzés. A képzési területek, ágak és alapszakok kialakításának véglegesítése a Nemzeti Bologna Bizottság keretében zajlik, az ezzel kapcsolatos konszenzust a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgatói Konferencia Bologna Bizottsága szakcsoportjainak két éves munkájára történő alapozás jelenti. A képzési területeket, ágakat és alapszakokat jogszabály rögzíti, a rendszer elindulása után nyílhat mód további korszerűsítésükre. Az alapszakokhoz - sajátos szakmai ismeretek és kompetenciák nyújtására az egyes intézmények belátása szerint - szakirányok csatlakozhatnak. A második ciklusban a képzés az alapképzési ciklusra kialakított képzési ágakon belül specializáltabb ismereteket és kompetenciákat nyújtó mesterszakokon történik. A mesterszakra történő belépés előfeltétele egy szelekciós rendszer által támasztott feltételek teljesítése. A belépés konkrét feltételeinek meghatározása intézményi hatáskör, a törvény csak annyit állapít meg, hogy a két ciklus közötti átmenet nem lehet automatikus. Ez a szűrő biztosítja a magasabb szintű diplomák valós értékét. Egy-egy képzési ágban a tudományos és társadalmi igényekre alapozva számos mesterszak működhet. A mesterszakok mennyiségét ezért nem szükséges korlátozni, összesített számuk várhatóan sokszorosan meghaladja majd az alapszakokét. A harmadik ciklusban doktori iskolák keretében kialakított doktori programokban folyik a tudományos kutatásra történő felkészítés és a tudományos fokozatszerzés támogatása. Az új képzési rendszerhez kapcsolódóan tovább kell fejleszteni az egységes kreditrendszert, és meg kell teremteni az intézmények és az országok közötti transzfer lehetőségét és a diplomamelléklet kiadásának rendszerét. A képzés fejlesztése elképzelhetetlen a kutatás fejlesztése, valamint az oktatás módszertani fejlesztések és a korszerű informatikai háttérre alapozott tananyagfejlesztés nélkül, melyek meglétét az akkreditációs követelményekben is rögzíteni kell. Hasonló fejlesztés szükséges a gyakorlati orientáltságú képzés hátterének kialakítása terén is. A labor- és gyakorlóhely- 20

fejlesztés mellett hatékony együttműködési formákat kell kialakítani a gazdasági szervezetekkel. A felkészüléshez az esti és levelező képzések indításának és folytatásának feltételéül kell szabni, hogy a képzésben távoktatásra is alkalmas speciális tananyagot bocsássanak a hallgatók rendelkezésére. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy mind országosan, mind regionálisan a közvetlen intézményi kapcsolatok keretében működjenek azok a közvetítő mechanizmusok, amelyek a munkaerő-piaci megfelelősséget, orientációt biztosítják a beiskolázás, a képzés, a karrierépítés és elhelyezkedés rendszerében. Ezek a közvetítő mechanizmusok felsőoktatási intézmény döntéshozó testületeinek átalakításával létrehozhatók úgy, hogy a regionális munkaerő-piac reprezentánsai tanácskozási joggal részt vesznek a testületi üléseken. 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) eddigi tevékenysége elsősorban a felsőoktatási intézmények működésének, a képzések folytatásának minőségértékelésére irányult, bár az utóbbi években megjelent az intézményi minőségfejlesztés támogatásának célja is. A minőségértékelés terén a MAB által kialakított feltételek és az egész magyar felsőoktatásra megtörtént akkreditáció rendkívül jelentős előrelépést jelent a képzések minőségének egységes elvek szerinti megítélése terén. A képzések szabályozásának a törvényben kialakítandó új rendje következtében formálódó új minőségpolitika a korábbiaknál erőteljesebben követeli meg a minőségfejlesztési rendszer kiépítését és a képzés és kutatás minőségbiztosításának fejlesztését az intézményekben. A Magyar Universitas Program egyik célja, hogy az egész szférában kialakuljon és elterjedjen a minőségelvű működés kultúrája, amelyet az erre irányuló jogszabályalkotás és a szervezeti keretek kialakításán túl pályázati források e célra rendelésével és szakemberekből álló testület aktív szakértői, támogató tevékenysége révén is ösztönözni szükséges. Az ágazati minőségpolitika megvalósítása érdekében a következő rendszerelemeket szükséges kialakítani: A ciklusos képzésekhez illeszkedő, kimenet-vezérelt, kompetencia-alapú képesítési kereteket, melyek rögzítése törvényben történik meg, s amely felváltja a jelenlegi képesítési követelményeket. Képzések a képesítési keret szerint indíthatók. A minőség külső értékelését ellátó akkreditáció továbbfejlesztése is szükséges: az intézmény-akkreditációnak nyilvános erőforrás-kritériumokon, mint minimumfeltételeken kell alapulnia, amelyet jogszabály határoz meg. Sajátos szabályozás szükséges az oktatók több intézményben való foglalkoztatásának (akkreditáció szempontjából figyelembe vett) szűkítése érdekében. Az intézmények minőségirányítási programját, amelynek keretei között a képzésekre irányuló minőségfejlesztés további erősítése szükséges. Ennek külső szakmai támogatását a MAB minőségfejlesztési bizottsága végzi. A képzési programok kialakításában, a minőségfejlesztésben és a minőségértékelésében, a szakmai és munkaerő-piaci elvárások figyelembevétele érdekében hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk a szakmai szervezeteknek, munkaadóknak. A kreditrendszer korszerűsítését és a kölcsönös kredit beszámítás elterjesztését, a megfelelő korosztályok egyre nagyobb részének felsőfokú végzettséghez juttatását, az életen át tartó tanulás ebben a szektorban döntő fontosságúvá válása érdekében lesz. 21

Az átmenet kezelése a) Az új képzési szerkezetre történő átállás felmenő rendszerben történik. 2006 szeptemberétől már csak a lineáris ciklusos képzésnek megfelelő első ciklusú képzési programok indulnak, így 2009 szeptemberétől már a második ciklusú képzési programok is általánosan megjelennek a felsőoktatási intézményekben. b) Az intézményeket a jelenleg érvényes intézményi és program akkreditációk alapján egy leegyszerűsített, gyors akkreditációs döntés keretében be kell sorolni aszerint, hogy mely szinteken és képzési ágakban folytathatnak majd lineáris képzéseket. Minthogy a főiskola egyetem közti különbségek a több ciklusú képzéssel megszűnnek, az egyetem elnevezést az a felsőoktatási intézmény viselheti, amelynek a doktori képzésre is kiterjed az akkreditációja. Ez az akkreditáció természetesen nem szerzett jog, hanem időszakonként ismételten új akkreditációs eljárást kell lefolytatni a minőségi követelményeknek való folyamatos megfelelés ellenőrzése érdekében. c) Tekintettel arra, hogy az új képzési szerkezetre való átállás újszerű, és jelentős változásokat hoz, szükséges, hogy az első ciklusban kialakuló új képzési programok bevezetésük előtt a minőség és a bolognai elveknek való megfelelés biztosítása érdekében - egy gyorsított eljárásban lefolytatott akkreditációs és engedélyeztetési eljáráson essenek át. A továbbiakban a kialakított akkreditációs eljárások mentén történik a képzések minőségének értékelése. d) A megfelelő mértékű szerkezeti rugalmasság és hallgatói mobilitás biztosítása érdekében az alapszakokat és a mesterszakokat olyan közös rendszerben kell kialakítani, amelyben minden alapfokozattal tovább lehet lépni több mesterszakra is, illetve egy-egy mesterszak a szakmai szempontok által megszabott keretek között minél szélesebb alapképzési körből fogadjon hallgatókat. Az alapképzésben egyes alapszakok elindítása előtt meg kell nevezni 1-3 olyan mesterszakot, amelyben a megszerzett alapfokozattal folytathatók a tanulmányok. Nem lehetséges olyan alapképzési program indítása (vagyis olyan képzési program nem akkreditálható), amelyből nincs lehetőség valamely mesterképzésre való jelentkezésre. e) A kétciklusú képzési szerkezet meghatározásával, illetve indulásával egyidejűleg a felsőoktatási törvény rendelkezik a munkakörök képesítési előírásaival összhangban a korábbi egyetemi és főiskolai szintű végzettségek és szakképzettségek megfeleltethetőségéről. 3. A felsőoktatási intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása A felsőoktatási intézmények létesítése, átalakítása és megszüntetése új szabályok alapján történik, állami és nem állami intézmények esetében ugyanazon akkreditációs feltételek mellett. A felsőoktatási intézmények a tanítás, a tanulás, a tudomány és a művészet szabadságának megvalósulásával az alkotmányos jogok érvényelsülését, a társadalmi lét, az életminőség jobb feltételeinek megteremtését szolgáló intézmények. Minden felsőoktatási intézmény önkormányzattal rendelkező jogi személy. Felsőoktatási intézmény alapítója lehet hatósági engedélyezési eljárásban hozott döntés alapján: a) állam, a)b) gazdasági társaság, a)c) közhasznú társaság, a)d) alapítvány, közalapítvány, a)e) Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, a)f) országos kisebbségi önkormányzat, 22