1. KIVONAT Széles körben elismerik az egészségügyi szakemberek folyamatos szakmai fejlődése (continuous professional development, CPD) és az egész életen át tartó tanulás (life-long learning, LLL) fontosságát. A CPD és az LLL segít a szakmai tevékenység naprakész művelésének biztosításában, hozzájárul a betegek gyógyulásához, és növeli a szakmák iránti közbizalmat. A CPD nemzeti értelmezései az eltérő megközelítések gazdag választékát kínálják, és lehetőségeket teremtenek az ajánlások és a legjobb gyakorlatok azonosítására az EU-ban. Ez az EU egészségügyi programja keretében támogatott felmérés az EU és az EFTA 28 országában az orvosok, ápolók, fogorvosok, szülésznők és gyógyszerészek folyamatos szakmai fejlődésének és egész életen át tartó tanulásának egyedülálló feltérképezését és áttekintését foglalja magában. Ismerteti a témával kapcsolatos rendelkezéseket, áttekinti a hozzáférhető szakirodalmat, szemlélteti egy egész Európára kiterjedő felmérés és szakértői műhelykonferencia eredményeit, valamint áttekintést nyújt a CPD-re vonatkozó uniós és európai szintű kezdeményezésekről. A felmérés azonosítja az európai szintű együttműködés és a legjobb gyakorlatok cseréjének erősítésére szolgáló szakpolitikai ajánlásokat, valamint nyomatékosítja, hogy erőfeszítéseket kell tenni többek között a főbb felismert akadályok, azaz az idő- és erőforráshiány leküzdése érdekében, hogy minden egészségügyi szakember vállalhassa a CPD-t. Az ajánlások a CPD-vel, valamint annak a betegbiztonsághoz és az ellátás minőségéhez való viszonyával kapcsolatos további kutatások szükségességét is megfogalmazzák.
2 2. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az EU-ban az egészségügyi szakemberek folyamatos szakmai fejlődése (CPD) és egész életen át tartó tanulása (LLL) iránt erősödik a szakpolitikai érdeklődés. A CPD és az LLL segít a szakmai tevékenység naprakész művelésének biztosításában, hozzájárul a betegek gyógyulásához, és növeli a szakmák iránti közbizalmat. A CPD nemzeti értelmezései az eltérő megközelítések gazdag választékát kínálják, és lehetőségeket teremtenek az ajánlások és legjobb gyakorlatok azonosítására az EU-ban. Ennek értelmében az Európai Bizottság szerződést kötött az Európai Fogorvosok Tanácsa (Council of European Dentists, CED), az Ápolási Egyesületek Európai Szövetsége (European Federation of Nurses Associations, EFN), az Európai Bábaszövetség (European Midwives Association, EMA), az Európai Közegészségügyi Szövetség (European Public Health Alliance, EPHA), az Európai Unió Gyógyszerészeti Csoportja (Pharmaceutical Group of the European Union, PGEU) szervezeteknek az Európai Orvosok Állandó Bizottsága (Standing Committee of European Doctors, CPME) által vezetett konzorciumával, hogy az EU egészségügyi programjának finanszírozásával végezzen egy 12 hónapos felmérést öt egészségügyi szakma (orvosok, ápolók, fogorvosok, szülésznők és gyógyszerészek)1 CPD-vel és LLL-lel kapcsolatos helyzetének vizsgálatára és feltérképezésére 31 EU/EGT/EFTA országban. Ez az első olyan felmérés, amely a fogorvosokkal, orvosokkal, ápolókkal, szülésznőkkel és gyógyszerészekkel közösen kerül kidolgozásra, és lehetővé teszi a CPD több szakmát átfogó megközelítésének megvitatását. A 2013 októberében indult felmérés céljai: A CPD-modellek, -megközelítések és -gyakorlatok számbavétele az egészségügyi szakemberek számára annak leírásával együtt, hogy ezek hogyan épülnek fel, valamint hogyan történik a finanszírozásuk az EU-28 és az EFTA/EGT országokban; Az egészségügyi szakembereket képviselő szervezetek és a döntéshozók, valamint az engedélyező és a szakmai testületek közötti vita megkönnyítése az egészségügyi szakemberek folyamatos szakmai fejlődésével (CPD) kapcsolatos információk és gyakorlatok megosztása, valamint annak megfogalmazása céljából, hogy Európa betegeinek érdekében milyen előnyei lehetnek az európai együttműködésnek ezen a területen. EU-szinten több jogi dokumentum foglalkozott a CPD-nek a betegbiztonság védelmében betöltött szerepével a határokon átnyúló mobilitással összefüggésben. Ide tartozik többek között a Tanács ajánlásában a betegbiztonságról, beleértve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről és szabályozásáról, a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelv, és a legutóbb nemrégiben a szakmai képesítések elismeréséről szóló, a 2005/36/EK irányelvet módosító 2013/55/EU irányelv, amely szerint a tagállamoknak a folyamatos szakmai fejlődés ösztönzésével kell biztosítaniuk, hogy az egészségügyi szakemberek képesek legyenek ismereteik frissítésére a biztonságos és hatásos gyakorlat fenntartása érdekében". Ez a felmérés szakirodalmi áttekintésre épül, amely megteremti a szakmai hátteret és a kulcsfontosságú terminológiát; egy az illetékes nemzeti hatóságok és/vagy szakmai testületek körében végzett páneurópai felmérésre, amely kitér a szervezeti felépítésre, az irányításra, a végrehajtásra, a pénzügyi megállapodásokra, a tartalmi kérdésekre és a jövőbeli kilátásokra egyaránt. A módszertan tartalmazza az egészségügyi szakemberek CPD-tevékenységére vonatkozó európai szintű kezdeményezések kutatását is. Ezeket az eredményeket mutatták be az egész Európából érkező 60 szakértő részvételével rendezett szakmai műhelykonferencián.
3 A CPD meghatározása a felmérésben Az egészségügyi szakemberek egész életen át tartó ismereteinek, készségeinek és kompetenciáinak rendszeres karbantartása, javítása és folyamatos megszerzése és/vagy megerősítése. Ez döntő fontosságú a betegek, az egészségügyi szolgáltatásnyújtás és az egyéni szakmai tanulás igényeinek való megfelelésben. A kifejezés nemcsak a magas színvonalú ellátásnyújtáshoz szükséges kompetenciák széles körének gyakorlását ismeri el, hanem a betegellátás multidiszciplináris összefüggéseit is. A CPD minden egészségügyi szakember etikai kötelessége szakmai módszerei naprakész szinten tartásának érdekében, amely hozzájárulhat a betegek gyógyulásának és az ellátás minőségének javításához. A felmérés megállapításai megerősítik a CPD és az LLL fontosságát az egészségügyi szakemberek számára, mind a szakmai, mind pedig a személyes fejlődésben. A CPD-rendszerek Európa-szerte rendkívül összetettek, és a különböző szakmák és országok esetében eltérő szemléletűek. Nincs olyan bizonyíték, ami azt sugallná, hogy az egyik rendszert előnyben kellene részesíteni egy másikkal szemben. A CPD a különféle országokban és egészségügyi szakmákban nagyon sokféle változatban van jelen, kötelező és önkéntes rendszerekkel, formális és informális CPD biztosításával, esetleg ezek egymás melletti létezésével. A nemzeti felfogások pl. egy szakma (ön)szabályozásával kapcsolatban visszatükröződnek a CPD és az LLL irányításában és struktúrájában. A CPD irányvonala fejlesztésének hatásköre gyakran megosztott, amelyben mind a szakmai szervezetek, mind az egészségügyi minisztériumok szerepe alapvetően fontos. E felmérés céljára a kötelező és az önkéntes CPD-t a következőképpen határozzuk meg: A CPD kötelező egy adott országban praktizáló minden szakembernek. A kötelező CPD meghatározása nem terjed ki azokra az esetekre, ahol a CPD-követelményt egy másik szerv, például egy szakmai szövetség 1 vagy egy munkáltató írja elő. Az önkéntes CPD a kötelező követelmények hiányában értelmezendő, és magában foglalja azokat az eseteket, amikor a CPD de facto kötelező a szakma egy része számára (a szakmai szövetség tagjai, a törvényes egészségügyi rendszerben dolgozók számára vagy más, munkáltatóval kapcsolatos kritériumok által meghatározott körben) függetlenül attól, hogy a szóban forgó szakmának vannak-e elfogadott szakmai irányelvei. Az önkéntes CPD keretei a kötelező CPD-rendszerrel együttesen is létezhetnek. Nem léteznek hivatalos CPD-struktúrák, és a CPD-tevékenységekben való részvétel az egyes szakemberekre van bízva. Ez a helyzet fordult elő a legritkábban a felmérésben. A kötelező és az önkéntes CPD közötti különbségtétel bizonyos mértékig mesterkéltnek tűnhet, mivel mindkét kategória sok különböző rendszer gyűjtőneve. A kötelező CPD egyértelműen meghatározott követelményekre alapulhat, néha közvetlenül a felülvizsgálathoz2 kapcsolódik, vagy pedig lehet, hogy csak egy általános kötelezettség, és ebben az esetben esetleg nem kikényszeríthető. Ugyancsak találunk példákat önkéntes CPDkeretekre, amelyekben szakmai szövetségek saját CPD-követelményeket határoznak meg tagjaik számára, ami azt eredményezi, hogy a szakma jelentős része részt vesz a CPD-ben. 1 Ha a szakmai szövetségi tagság nem kötelező minden szakember számára.
4 A KÖTELEZŐ CPD A kötelező CPD-követelmények modellje az összes szakmában a leggyakoribb rendszer. Jelentős különbségek vannak azonban az országok között: az öt szakma mindegyikére vonatkozó kötelező CPD-követelményeket csak az országok harmadában dokumentáltak. A kötelező CPD-követelményeknek való megfelelés és a kikényszerítés az érintett szereplők szerint eltérő, a szabályozási szakértelemmel rendelkező szakmai szervezetek azonban fontos szerepet játszanak mind az öt szakmában. A meg nem felelés következményei is nagyon sokfélék lehetnek: a működési engedély elvesztésétől az ideiglenes felfüggesztésen és különböző szankciókon át az automatikus következményekkel egyáltalán nem járó következményekig minden előfordul. AZ ÖNKÉNTES CPD A felmérés összes válaszadójának körülbelül fele jelezte, hogy országában léteznek önkéntes CPD-keretek. Ezek hivatalos felépítése és irányítása gyakran kevésbé merev, mint a kötelező CPD-követelményekre érvényeseké. A pozitív ösztönzőket és más hasonló eszközöket ebben a kategóriában gyakrabban használják. A kikényszerítés a szabályozói illetékességgel rendelkező szakmai szervezetek felügyeletétől a formális ellenőrzési struktúrák nélküli rendszerig sokféle lehet. Az önkéntes CPD-kereteknek való meg nem felelés következményei, ha vannak ilyenek, általában kevésbé korlátozó jellegűek. Nagyon kevés esetben a megállapítások azt mutatják, hogy egyes szakmákra nincsenek érvényes formális CPDkeretek, ami azt jelenti, hogy a szakemberek számára nincs ilyen nemzeti rendszer vagy útmutatás. Ebben az esetben az egyéni szakmai etikai normák és érdekek, és adott esetben munkáltatói jelzések jelentik a CPDtevékenység hajtóerejét. A CPD TARTALMA ÉS MEGVALÓSÍTÁSA A legtöbb szakma esetében leggyakrabban a szakmai szervezetek és a tudományos társaságok végeznek CPDszolgáltatásokat. Az orvosok és a gyógyszerészek számára gyakran a magánszektor játszik fontos szerepet a CPD biztosításában. A CPD-tevékenység tartalomfejlesztését nagyjából a CPD-tevékenységek szolgáltatóit képviselő testületek végzik. Az orvosi szakmák vagy a munkaadók gyakran megkövetelik az egészségügyi szakemberektől, hogy előírt tartalmú CPD-tevékenységeket végezzenek. A CPD megvalósításának legnépszerűbb formái a felmérés szerint a konferenciák, szimpóziumok, előadások és szemináriumok. Az e-learninget vagy a webalapú tanulást a harmadik leggyakoribb megvalósítási formaként rangsorolták a felmérésben. AZ AKKREDITÁCIÓ A CPD-tevékenységek akkreditációja Európa-szerte sokkal gyakoribb, mint a CPD-szolgáltatók akkreditációja. Az akkreditálási rendszerek működésének részleteit illetően még mindig jelentős különbségek vannak. Az akkreditáció többnyire, de nem mindig, kötelező, különösen a formális CPD-tevékenységeknél, valamint a kötelező CPD-követelményeket előíró rendszerekben. Az akkreditáció illetékessége is változó, sok rendszerben ez több testület között oszlik meg, de leggyakrabban a szakmai szervezetek és a szabályozó hatáskörrel rendelkező szakmai testületek az akkreditálók. A leggyakoribb akkreditációs kritériumok a tevékenység időtartama, a szakmai irányelveknek való megfelelés és a tanulás eredményessége. A felmérésben résztvevők többsége díjfizetésről számolt be, az összegek nagy változatossága mellett. PÉNZÜGYI TÉNYEZŐK Minden szakma esetében a CPD-tevékenységek finanszírozása leggyakrabban a résztvevő szakemberek által fizetett díjakon keresztül valósul meg. A szakmától függően a szakmai testületek, a munkáltatók vagy a magánszektor is jelentős finanszírozási források. A 31 országból megkérdezettek felénél iránymutatások vagy magatartási kódexek vannak érvényben a CPD átláthatóságának és függetlenségének biztosítására. Ezek gyakran a szakmai testületek szabályzataiba vannak beépítve. Eltérő szabályok vannak a CPD-tevékenységek fizetett munkaidőben való folytatásával kapcsolatban is.
5 Egyetértés van abban, hogy a CPD hozzájárulhat a betegbiztonsághoz, de nem volt még komolyabb kutatás tárgya ez a kapcsolat. A CPD csak egyike annak a sok tényezőnek, amelyek a betegbiztonság kultúrájának megteremtéséhez hozzájárulnak. A CPD a betegbiztonság javítására egyik eszközének tekinthető, bár a betegbiztonság fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a CPD-n túl még sok tényezőt foglal magában. Egyelőre nem volt komolyabb kutatás tárgya ez a kapcsolat. Bár minden szakma számára rendelkezésre állnak a betegbiztonsággal kapcsolatos tevékenységek, ezeket a legtöbb esetben nem kötelező a szakembereknek elvégezni. Mindazonáltal a felmérés szerint a legtöbb országban egyre több betegbiztonsággal kapcsolatos CPD-tevékenység elérhető. A szakemberek minden országban beszámolnak arról, hogy a CPD-tevékenységekhez való hozzáférés fő akadályai a költségek és az időhiány. Széleskörű az egyetértés abban, hogy a CPD-tevékenységekhez való hozzáférés akadályát leggyakrabban a szakemberek által viselt költségek és a CPD-tevékenységekre fordítandó idő jelentik. A környezeti tényezők, mint például a CPD költségeinek pénzügyi támogatására vagy a CPD munkaidőn belüli végzésére vonatkozó feltételek lényegesen különböznek, egyes országokban még adott szakmán belül is, például a gondozási körülményektől és a munkáltatótól függő körülmények miatt. Az egyéb akadályok között említettek között ritkábban fordult elő a motiváció vagy az ösztönzők hiánya, valamint a CPD-tevékenységekhez való hozzáférés technikai akadálya, például a tevékenységek szűkössége vagy a földrajzi távolság. Kisebb számú esetben, különösen a fogorvosok esetében, az is előfordul, hogy nem érzékelnek akadályt. A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok európai cseréjében való együttműködést széles körben üdvözölték, mivel ez a nemzeti CPD-rendszerek megerősítéséhez járul hozzá. Általános egyetértés van abban, hogy az európai együttműködés hozzáadott értéket jelenthet a bevált gyakorlatok cseréje révén, amely a nemzeti rendszerek számára is előnyös, és fokozza az átláthatóságot a határokon átnyúló mobilitás összefüggésében. Az országok közötti, CPD-vel és LLL-lel kapcsolatos együttműködés már működik, amint azt bizonyítja a CPD-tevékenységek határokon átnyúló elismerésének jelentős száma, annak ellenére, hogy az elismerés módozatai az országok, a szakmák és a tevékenységek szerint eltérnek. A CPD-re és az LLL-re vonatkozó európai kezdeményezések az egészségügyi ágazaton kívül is változó mértékben épültek be a nemzeti CPD-rendszerekbe és hatnak ezekre, támogatva a határokon átnyúló együttműködést. Az uniós szintű pénzügyi támogatási mechanizmusok elősegíthetik a CPD-tevékenységeket, például a közös képzési modulok fejlesztése, vagy az oktatási megközelítések CPD-re és az ellátás minőségére gyakorolt hatásának kutatása révén. A nemzeti oktatási és képzési rendszerek közötti átláthatóságra irányuló jelenlegi EU-szintű kezdeményezések azt jelzik, hogy a CPD összefüggésében nagyobb átláthatóság érhető el a CPD határokon átnyúló dimenziójának fokozásával. A bevált gyakorlatok cseréjének támogatására is van már javasolt európai szintű együttműködésre. A nemzeti CPD-rendszerek közötti különbségek azonban azt is szükségessé teszik, hogy az EU-szintű kezdeményezések önkéntes jellegűek legyenek. További kutatás szükséges a CPD és a betegek gyógyulása közötti kapcsolat feltárására és a fejlődés áttekintésére a trendek megállapításához. Viszonylagos hiány van CPD-nek a betegbiztonságra és ellátási eredményekre, valamint a klinikai és szakmai gyakorlatokra való hatására irányuló kutatásokban. Ezért a különböző típusú CPD-rendszerek és a gyakorlat eredményei közötti kapcsolatok további kutatása ajánlott. Az ebben a vizsgálatban kapott pillanatkép fejlődését a jövőben is nyomon lehet követni a tendenciák megállapításához, és a kutatás eredményeképpen előállt kérdések, például az európai együttműködés szempontjából előnyben részesítendő területek feltárásához. Ajánlások
6 A teljes jelentés 22 ajánlást fogalmaz meg a tagállamokban a CPD elősegítésére és az európai együttműködés öt területen való előmozdítására: A CPD-struktúrákról és tendenciákról szólva az ajánlások kiemelik valamennyi érdekelt fél, beleértve az illetékes hatóságok és a munkáltatók igényét arra, hogy elismerjék a CPD fontosságát, és lehetővé tegyék minden egészségügyi szakember számára az igényeiknek és érdeklődésüknek megfelelő CPD-tevékenységet. Ami a CPD megvalósításának akadályait és ösztönzőit illeti, a szakemberek számára nyújtandó rendszerszerű és szervezeti támogatás iránti igény a CPD-re jutatott idő, a munkaerő- és személyzeti tervezés, valamint annak biztosítása révén, hogy a CPD költségei ne legyenek riasztóak olyan közös felelősségként került azonosításra, amelyben a munkáltatók, a szakmai szervezetek és az egészségügyi minisztériumok mellett a szakemberek is szerepet játszanak. Ajánlott továbbá a rugalmas tanulási eszközök használata, és annak szem előtt tartása, hogy a CPD az egészségügyi szakemberek napi gyakorlatára vonatkozzon, mert ez javítja a hozzáférést és a motivációt. Ami a betegbiztonság és a CPD közötti kapcsolatot illeti, a betegbiztonságot ajánlott a szakemberek oktatásába és képzésébe beépíteni, és azt minden munkahelyi környezet által támogatni. Különösen előnyös az egyes CPDtevékenységeknél külön foglalkozni a betegbiztonsági kérdésekkel is. Az akkreditálási rendszerekkel kapcsolatban az ajánlások szerint a CPD-akkreditációban kulcsszerepe van az egészségügyi szakembereknek. Azt is javasolják, hogy az akkreditációs rendszerek egyre inkább eredményalapúvá alakuljanak. Végül, ami a CPD-re vonatkozó európai együttműködés szerepét illeti, javasolt a legjobb gyakorlatok és tapasztalatok EU-szintű struktúrákon keresztüli kicserélésének és szakpolitikai megvitatásának megkönnyítése. Hasonlóképpen, szükséges az olyan kutatások finanszírozásának javítása, amelyek például a CPD és az ellátási minőség kapcsolatával, vagy a CPD határokon átnyúló elismerésére vonatkozó EU-szintű önkéntes keretek lehetőségeivel foglalkoznak. Kulcsfontosságú intézkedések Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egészségügyi szakemberek valamennyi tagállamban vállalkozhassanak CPD-tevékenységekre a szakmai képesítések elismeréséről szóló felülvizsgált irányelv szerinti tagállami kötelezettségekkel összhangban. A tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadni a CPD-re való vállalkozás fő akadályainak idő, humán erőforrások és költségek kezelésére. További kutatásokat kell végezni az egészségügyi szakmai CPD rendszereiről és hatásáról, különös tekintettel a CPD és a betegbiztonság, valamint a CPD és az ellátás minősége, illetve a betegek gyógyulása közötti kapcsolatra. Bármely egészségügyi munkaerő-tervezésre és -előrejelzésre vonatkozó EU-ajánlásnak figyelembe kell vennie a CPD-t, hogy elkerülhető legyen a munkaerőhiány, ami akadályozza a szakemberek CPD-re való vállalkozását. Az Európai Bizottságnak a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv keretében hozzáférhetővé kell tennie az egészségügyi szakemberek CPD-jére vonatkozó összegyűjtött információkat a nyilvánosság számára. Az Európai Bizottság igénybe kell, hogy vegye a CPD-re vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréjére meglévő platformokat, azaz a koordinátorcsoportot és az Európai Bizottságnak az európai egészségügyi munkaerővel foglalkozó munkacsoportját (European Commission Working Group on EU Health Workforce). A szakmai szervezeteket be kell vonni.