1 ETIKAI KÓDEX "Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi" J.P.Sartre 1. A MAGATARTÁS A magatartás, vagyis a másokhoz, környezetünkhöz való viszonyunk a viselkedésen keresztül jut kifejezésre. A viselkedésbe beletartozik a társasági megnyilatkozás mindenféle formája és jelensége. A viselkedés formaságai a következő alapszabályokra épülnek: Határozottság Véleményünk, kijelentéseink egyértelmű vállalása, elkerülve a dicsekvést, hencegést, saját személyünk szerepének eltúlzását, ugyanakkor az alábecsülést is. Optimális, ha a határozottság szerénységgel párosul. Mértéktartás Legyen jelen minden megnyilvánulásban a hangerőtől az öltözködésen és a gesztikuláción át az étel- és italfogyasztásig. Kerüljük a túlzott hallgatagságot, a társaságból való kilógással, a félrevonulással, illetve az erőszakolt hangadással, magunk másokra kényszerítésével keltett feltűnést. Jó ízlés Ráérzéssel társulva minden helyzetben pótolhatatlan segítséget jelent. Többféle nemzedéki ízlés él együtt békétlenül. Az illem tárgykörébe tartozó dolgokon lehet vitatkozni, ízlésen nem. Tapasztalat Tudatosításához szükség van mások viselkedésének megfigyelésére és magunkban való értékelésére. 2. ILLEDELMESSÉG, JÓ MODOR Illedelmesség a viselkedésnek az a művészetté emelt foka, amellyel valaki tiszteletet tud ébreszteni anélkül, hogy irigységet fakasztana. Az illemtudó ember jó modorú, udvarias, tapintatos. Beszélgetés közben nem vág más szavába, nem gesztikulál. Modora bizalomgerjesztő, de sosem bizalmaskodó. A jó modort a tanultság még nem adja meg. Az illetlenség melegágya a tapintatlanság, de ez gyakran lehet gyakorlatlanság, járatlanság. Udvariasság "A jó modornak és a tiszteletadásnak az a nagy előnye, hogy azé marad, aki él vele". (Gracián J. Morales) Az udvariasságot végeredményben előírásos illemszabálynak is tekinthetjük, mégsem azonosítható valamely törvényben határozott jogszabállyal, mert végső soron saját belátásunkra van bízva. De vannak alapvető illemszabályok, pl. a férfiak előre engedik a nőket, a fiatalok az idősebbeket. Előzékenység Mit nyerhetünk az előzékenységgel? Önbecsülést és megbecsülést. Az előzékenység viszonzást eredményez, békés együttélést. Az előzékenység nincs nemhez, korhoz, beosztáshoz kötve. Az előzékenység mindenkinek jár, de az öregek, a nők és a gyerekek többnyire előnyt élveznek. Előzékenységünket ne tartsuk nyilván és adott alkalommal ne követeljünk ellenszolgáltatást.
2 Figyelmesség Figyelmesnek lenni annyi, mint odafigyelni embertársainkra. Megemlékezni egymás névnapjáról, születésnapjáról, családi örömeiről illetve sikereiről. A legnagyobb figyelmesség beszélni engedni partnerünket s szavaira odafigyelni. Tapintat "Amit magunknak megkívánunk, azzal felebarátunknak is tartozunk." (Komensky) A tapintat birtokában az ember megérzi, hogyan kímélheti meg szavaival és viselkedésével mások érzékenységét. A tapintatos ember nem beszél, nem kérdez olyasmit, amivel kellemetlenséget okozna. A tapintat leginkább talán az önzetlenséghez áll közel: saját személyünk és érdekünk háttérbe helyezése azért, hogy a társas életben mások személyét, érzékenységét, emberi méltóságát és óhaját vegyük figyelembe. Pontosság "A pontosság a királyok udvariassága" (XVIII. Lajos) De ki ne akarna király lenni? A pontosság tehát udvariasság, a pontatlanság ennek az ellenkezője. A társas életben megbízhatatlanságot, következetlenséget és hites szerepvállalástól való tartózkodást jelent. A pontos megjelenés azt is elárulja az emberről, hogy ura-e saját időbeosztásának, az elvárások szerint képes-e szervezni munkáját és elfoglaltságát. A pontatlansággal a más idejét is pazaroljuk és a saját időnket is fecséreljük, s mint tudjuk az idő pénz. Szerénység "Aki magát lealacsonyítja, fölemelkedik, aki fölemeli magát, alább kerül." (Lao-ce) A szerénységgel nem saját értéktelenségünket fejezzük ki, hanem azt, hogy van mire szerénynek lennünk. Az igazi szerénység önérzettel párosul. A szerény ember nem tartja magához méltónak a tolakodást, a tülekedést, a követelőzést, személye előtérbe állítását és a kiváltságok hajhászását. Aki szerény az meggyőzhető. Az álszerénység lényegében dicsekvés. Türelem "Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél, mert tenéked is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie." (Kempis Tamás) A türelem a remény művészete, általa többet érünk el, mint erőszakkal. A türelem meghosszabbítja a barátságot, tartópillére a bölcsességnek. A türelem sokat elnéz, de az élet sokkal rövidebb, semhogy apró semmiségeken bosszankodjunk. Ahhoz, hogy türelmesek legyünk, önuralomra van szükségünk. Önuralom "A legfőbb uralom az önuralom" A jó társaság megköveteli, hogy az ember uralkodjon érzelmein és indulatain. A jól nevelt ember lehet mérges, de a felindultság pillanataiban sem feledkezik meg arról, amivel a társaságnak és önmagának tartozik. Ha mégis, kötelessége tüstént bocsánatot kérni. Tiszteletadás Udvariassági formákban megnyilvánuló gesztus, amelyben nem követendő sem a paritás ("amelyen az adjonisten, olyan a fogadjisten"), sem a tiszteletadás túlzásba vitele (hajbókolás, megalázkodás). Alapvetően mint emberek cserében olyan tiszteletadást várhatunk el mi is másoktól, amilyet magunk tanúsítunk. Az általános magatartási normákkal kapcsolatban alapelv, hogy az egyéni meggyőződés joga mindenkit megillet. Következésképp mindenkit megillet mások meggyőződésének, hitének, azaz a társadalmi, erkölcsi és vallási szokásoknak a tiszteletben tartása. A tisztelet tudása olyan erkölcsi követelmény, amely megkívánja a személyiség emberi méltóságának elismerését, megbecsülését és ennek kifejezését cselekedetekben. A tisztelet tudása a másik ember érdemeinek, értékeinek, jelentőségének felismerésén alapul. E
3 pozitívumok feltételezéséhez nem mindenkor szükséges közvetlen egyéni tapasztalat: tiszteletre méltó a társadalom minden hasznos tevékeny tagja. Mindaddig, amíg nem bizonyulnak arra érdemtelennek, az egyénnek e bizalom alapján kell kialakítania viszonyát társaihoz. (ezen elv alapján követel a társadalom tiszteletet az egyén számára ismeretlen idős, beteg emberek iránt, nagyobb figyelmet, gondosságot a nők iránt.) Az emberi méltóság tisztelete megköveteli az igazságos cselekvést s a megbecsülés kifejezését külső jelekkel is: a tisztelet udvarias, figyelmes, tapintatos, előzékeny bánásmódban nyilvánul meg. Szoros kapcsolatban áll a tekintéllyel, amely feltétele a szülők és tanárok iránti tiszteletnek is. A tanár is tekintettel van nevelő tevékenységében a gyermek emberi méltóságára. Kifejezésre jut ez abban, hogy eleve bizalommal, optimizmussal közeledik a gyermekhez. Nem alkalmaz olyan pedagógiai eljárásokat, eszközöket, amelyek sértenék a tanuló önérzetét, megaláznák emberi méltóságában. Ugyanakkor a tisztelet a nevelésben nem járhat együtt a korlátlan, meggondolatlan engedékenységgel. A szigorú követelés és a humánus tisztelet dialektikus egységet alkot. A tisztelet tudására való nevelés feladata e fontos követelmény megismertetése, érzelmi elfogadtatása és gyakoroltatása. Bár a tisztelet tudásának a tanuló minden szociális kapcsolatát jellemeznie kell, mégis különös jelentősége van a szülők és tanárok, az öregek és nők iránti kötelező tisztelet kialakítására. 3. KÖSZÖNÉS 1. Az emberi érintkezés művelt, udvarias módja a köszönéssel kezdődik. A szóbeli köszönés alapvetően a napszakhoz igazodik: "Jó reggelt kívánok!", "Jó napot kívánok", "Jó estét kívánok", "Jó éjszakát kívánok". A "kívánok" ige nélkül a köszönés udvariatlan. Az elköszönés leggyakoribb formája a "Viszontlátásra!", de lehet a napszakhoz igazodó köszönés is. Általában a férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek előre köszön. A napszakhoz kötődő köszönés 2. A tegeződő köszönés legáltalánosabb formája a "Szervusz!" 3. A kézfogás az üdvözlés egyik legrégibb formája. A kézfogás egyszerű, rövid, határozott mozdulat. Kézfogás közben, miként minden üdvözlésnél, a felek egymás szemébe néznek. Általában a nő a férfinak, a magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak, az idősebb a fiatalabbnak nyújt kezet. 4. Nem illik zsebre dugott kézzel köszönni. 5. A köszönés az udvariasság követelménye, de a visszaköszönés már mindenkinek kötelessége. 4. MEGSZÓLÍTÁS 1. A diákok a tanárokat "tanárnő", "tanár úr" megszólítással illessék, az igazgatót "igazgató nő", "igazgató úr" megszólítással, természetesen magázva. Kerüljék a keresztnéven való megszólítást és főként a nénizést, bácsizást. 2. A technikai személyzet esetén is a munkakörnek, beosztásnak megfelelő megszólítást alkalmazzák, pl."takarítónő, kérem".
4 5. MEGJELENÉS, ÖLTÖZKÖDÉS 1. A megjelenés tükrözi az illető magával és másokkal szembeni igényességét, környezetéhez való viszonyát, az iskola iránt való elkötelezettségének mértékét és a többiek iránti megbecsülését. 2. A megjelenés mindig az alkalomhoz igazodjék. Fogalma kiterjed az ápoltságra, a testi tisztálkodásra, a piperecikkek és kozmetikumok kellő használatára, az alkalomhoz illő ruházatra, annak állapotára, minőségére. 3. Öltözködési illemszabály: soha és sehova nem illik úgy felöltözni, hogy megjelenésünk legfontosabb, legfeltűnőbb eleme a ruha legyen. 4. A divatos öltözködés alapja az önismeret. Munkában, hétköznap sportos jellegű ruha viselete ajánlatos, ami legyen egyszerű és ápolt. Az ünnepélyes alkalmat illik tisztelni, nem való mindennapi, utcai ruhában megjelenni. Színházba, operába vagy hangversenyre a legjobb, legszebb ruhánkat vegyük fel. Az iskola által szervezett megmozdulásokon az öltözködést a Házirend szabályozza. 5. Az ékszerek, bizsuk, illatszerek kiegészítői a női öltözéknek. A minőség és az alkalomhoz illő stílus kiválasztása az ízlés próbaköve. Kerülendő a csilingelő fülbevaló vagy karperec, a bokalánc, a bóvli műanyag bizsu. Visszatetszést szül, ha egy nő majdnem mindegyik ujján gyűrűt visel. Megmosolyogni való, ha mindezeket egy férfin látjuk. 6. A haj legyen tiszta, ápolt. A természetellenes hajszínek a mesterkéltség látszatát keltik. A festett haj fokozott ápolást kíván. A kinőtt, felemás haj nemcsak hogy csúfít, de az egész egyénre az elhanyagoltság bélyegét nyomja rá. A hajviselet formája sokféle lehet. 7. Az arcápolás érdekei nem mindig egyeznek meg az arc szépítésével, a szépítőszerek használatával. A fiatal lányoknak ajánlott, hogy arcuk, ajkuk eredeti természetes színét, hamvasságát őrizzék meg. A 14-18 éves lányok arcán többet árthat a festék, mint amennyit használ. Különösen csúnya, ha diáklányok festett szájjal és körömmel mennek iskolába. 8. A kéz és köröm legyen ápolt, tiszta. Rossz benyomást kelt a lenőtt, ápolatlan, beszakadt vagy rágott körmök látványa. 6. TÁRSALGÁS 1. A társalgás megszerkesztett emberi cselekvéssorozat, amelynek illem- és játékszabályai vannak. 2. Törekedjünk (tanár - diák egyaránt) a világos, jól érthető beszédre, a másokat nem zavaró hangerőre, de ugyanakkor kerüljük a suttogást, a túl halk beszédet is. Szükségtelen a túlzott gesztikuláció, az erős testmozgás. Az erős arcjáték, gesztikuláció rontja a hatást és nevetséges. Ne beszéljünk gyorsan, de nagyon lassan sem. 3. Fölösleges "töltőszavakat", szóismétléseket "nemde?", "ugyebár", "tehát", "érted?", "figyelj" feleslegesen ne használjunk, az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk. 4. Társalgás közben figyeljünk egymásra, érdeklődjünk a másik által mondottak iránt. Fontos, hogy mindig a szemébe nézzünk annak, akihez beszélünk. 5. Ne engedjük, hogy a diákok társalgásaira, beszédmodorára nyelvi és stilisztikai szempontból az igénytelenség legyen jellemző. Gyér szókinccsel élnek, renyhén artikulálnak, elharapják a szavak végét, mondataik nem szabatosak, törekedjünk ennek megszüntetésére. Világítsunk rá,
5 hogy a nyelvi igénytelenség nem szerencsés, fitogtatása nem sikk, inkább csekély intelligenciára valló fogyatékosság. 6. A rendszeres, színvonalas művek olvasása gyarapítja szókincsünket, választékos stílus kialakítását segíti. 7. Törekedjünk arra, hogy a diákok egymás között is igényesen társalogjanak. Figyeljenek egymásra. 7. ÉTKEZÉS, MENZA Rohanó korunk - sajnos - nem kedvez az étkezésnek, de a kulturált viselkedés szabályaira itt is ügyelni kell, hiszen kulturáltságunk egyik tükre táplálkozásunk módja, minősége. Csak kézmosás után üljünk az asztalhoz. Legyünk körültekintőek és óvatosak, vigyázzunk, hogy semmit se borítsunk az asztalra. Használt evőeszköznek a tányéron a helye. A kenyeret nem harapni, törni kell. Asztalhoz ülésnél ne húzzuk, hanem emeljük a széket. Tele szájjal beszélni nem illik. Hangkíséret nélkül együnk. Szürcsölni, csámcsogni nagy illetlenség. Evés közben a lehető legkisebb zajt okozzuk. Ne kiabáljunk át a szomszédos asztalokhoz. Kerüljünk olyan beszédtémát, ami rontaná mások étvágyát. Ne fitymáljuk az ételt, mert ami nekünk nem ízlik, abban másnak öröme telhet. Étkezés után az asztalt hozzuk rendbe. Étteremben Mivel vendéglőben, étteremben az utcainál zártabb körben vagyunk, a viselkedési szokások is hangsúlyosabban érvényesülnek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy vendégek vagyunk. Pincérrel, kiszolgálóval szerény, illemtudó hangon beszéljünk és úgy étkezzünk, hogy az másoknak is kellemes látvány legyen. Az étkezési szabályok megegyeznek a korábban leírtakkal. Öltözetünk feleljen meg az alkalomnak. Szomszédunkkal, asztaltársaságunkkal csendesen, nyugodtan beszélgessünk - sohasem teli szájjal. Az asztalra ne tegyünk táskát, esernyőt, csomagot, mobiltelefont. 8. KÖZLEKEDÉS 1. Tömegközlekedés a. A tömegközlekedés mindennapos cselekvés, éppen ezért nem egyéni cselekvés, hanem kapcsolat másokkal. Az alapvető udvariassági szabályok azonban itt is érvényesek. b. Felszállásnál nem illik tolakodni, másokon átgázolni. Illik viszont az időseket, nőket előre engedni. Sőt, azokat is, akik előbb ott voltak, mint mi. c. A jármű belsejében is kínálkozik alkalom az udvariasságra. Ülőhelyünket felkínálhatjuk a nálunk idősebbeknek, de kisgyermekkel utazóknak, valamint leendő anyáknak nemcsak, hogy felkínálhatjuk, hanem egyenesen kötelező - lányok számára is - átadni helyünket. d. Nem illik szemetelni a jármű belsejében. Tüsszentésnél, köhögésnél tegyünk zsebkendőt a szánk elé. Lábunkat nem nyújtsuk keresztbe, a mellettünk lévő ülést ne foglaljuk el táskákkal! Ne könyököljünk más fejére, vállára! e. Sokan olvasnak, de nem illik más újságába, könyvébe beleolvasni. f. Családi, bizalmas történetet ne közlekedési eszközön tárgyaljunk! g. Leszállásnál segíthetünk a társaságunkhoz tartozó időseb férfinek, ill. bármely korú hölgynek. Ez esetben mi szállunk le előbb, aztán kezünket nyújtjuk.
6 2. Távolsági közlekedés a. Ha hosszabb időt töltünk buszon, vonaton gondoljuk meg, mit veszünk fel. Ne a legjobb ruhánkban utazzunk, hiszen meggyűrődhet, beleizzadhatunk! A téli, felső öltözék levetése természetes, de a cipőt ne vegyük le. b. Ha hosszabb ideig utazunk, többnyire viszünk magunkkal ennivalót is. Nem illik azonban az ételt látványosan kipakolni! Erősen illatos fűszeres étel nem szerencsés. Ügyeljünk mások és magunk tisztaságára! c. A sör fogyasztása megengedett, de csak mértékkel! 3. Utazás gépkocsiban a. Ne zavarjuk a vezetőt, ne adjunk tanácsokat, ne vonjuk el a figyelmét! b. Ha taxival utazunk és nincs elég kocsi és nincs sietős dolgunk, illik átadni az elsőséget a másiknak, ha kórházba vagy vonatra igyekszik. 9. KIRÁNDULÁS, KÖRNYEZETVÉDELEM 1. Kirándulás során oldottabbak vagyunk, de ügyeljünk rá, hogy a jókedv ne lépje át a megengedett határt, feleslegesen ne hangoskodjunk, ne kiabáljunk! 2. A közös kiadásokat illik megosztani. Ha valaki helyettünk fizetett - apróbb összeget - ne fizessük vissza, hanem más alkalommal viszonozzuk. 3. A ruházkodást a cél, az időtartam, az időjárás határozza meg, de általában legszerencsésebb a sportos ruházat választása. 4. Kiránduláskor is érvényesek az udvariasság általános szabályai, ugyanakkor egy túrán ne várja el egy lány sem, hogy az összes csomagját más cipelje helyette. Legyen tisztában vele, hogy mennyit bír, és annak megfelelően készítse össze csomagjait. 5. Általában összeszokott társaság megy együtt, otthontól távol fesztelenebb a viselkedés, társalgás is. Ennek ellenére mellőzzük a durva beszédet, gorombáskodást, az alkohol mértéktelen fogyasztását. 6. Ügyeljünk környezetünkre is, ételmaradékot, hulladékot ne dobáljunk szét. Fákat, bokrokat, turistajelzéseket, esőházakat, korlátokat, hidakat ne romboljuk! 7. Ne zavarjuk az állatokat! 8. Erdőben dohányzás, tűzgyújtás csak az arra kijelölt helyen történjen, parazsat ne hagyjunk! 10. Szórakozás 1. Házibuli a. A háziak fogadják az érkezőket és bemutatják a vendégeket egymásnak. Távozáskor a háziak elbúcsúznak, a vendégek megköszönik a háziak szívességét. b. A szomszédokat lehetőleg ne bosszantsuk. Illik előre bejelenteni, hogy bulit tartunk, kicsit hangosabbak leszünk, amiért előre is elnézést kérünk. Ennek ellenére sem illik hajnali 4-ig zajongani. 2. Táncos szórakozóhely a. Ha idegent kérünk fel, nem illik előtte látványosan mustrálni.
7 b. A felkérés visszautasítása ne szó nélkül történjen, és ne legyen bántó. c. Nem illik a partner háta mögött mással szemezni. d. Ne rendezzünk jelentet, ha partnerünk mással is táncol. e. Ha viszont csak ketten mennek, nem illik otthagyni a partnert és mindenki mással foglalkozni, csak vele nem. f. Ügyeljünk az italokkal való mértékletes fogyasztásra, valamint arra, hogy italunkba ne kerüljön drog. Ugyanilyen megfontolásból rágógumit is inkább vigyünk magunkkal, és ne ott vegyünk. 11. ÜNNEPEK "Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül". - mondták az ókorban. A mindennapok egyhangúságában szüksége van az embernek ünnepekre: megállókra. Ünnep az, amikor valami más v. másként történik, mint a megszokott. Az ünnepet megtiszteljük öltözködésünkkel és viselkedésünkkel egyaránt. Iskolai ünnepeken egyenruhában, ill. az alkalomhoz illő öltözékben jelenünk meg. A műsorokat fegyelmezetten hallgatjuk végig, közben nem beszélgetünk. Rágógumit rágni illetlenség. Nemzeti himnuszunk felhangzásakor vigyázzba állunk és így hallgatjuk végig, illetve énekeljük. Színházban, hangversenyen A hangverseny - a színházzal együtt - a művelődés legkellemesebb alkalma. Megérkezni pontosan kell! (Az alkalomhoz illő öltözetben). Ahhoz, hogy a megjelölt ülőhelyünkhöz jussunk, fel kell egyeseket állítani, bocsánatot kérve tőlük és velük szembefordulva megyünk be a szektorba. Nem való a nézőtéren enni, a cselekményt hangosan kommentálni. A szereplők és a közönség bármily más zavarása illetlenség. Papírzörgés, cukorropogtatás, halk beszéd sem való előadás közben. Csak az abszolút csend van a helyén. Ne tapsoljunk elhamarkodottan, pl. a csendre épített jelenetnél v. hangversenyen két tétel között. Előadás közben illetlenség elmenni, de az előadás végét se zavarjuk meg korai távozással. Az előadás végén tapssal köszöntjük a közreműködő művészeket. A nemtetszés hangos v. látványos kimutatása neveletlenség.