Darabos Enikı 1 Lénárt László A 2006-OS ÉS A 2010-ES BÜKKI KARSZTÁRVIZET OKOZÓ KARSZTVÍZSZINT VÁLTOZÁSOK A BÜKKI KARSZTVÍZSZINT ÉSZLELİ RENDSZER (BKÉR) MÉRİHELYEIN 2 BEVEZETÉS A Bükki Karsztvízszint Észlelı Rendszer (BKÉR) alapjait jelentı karsztvízfigyelı kutakat 1983-ban mélyítették, de a vízszintek mérése hosszú ideig idıszakos, rendszertelen és kézi méréses jellegő volt. A BKÉR-t 1992-ben hozta létre a Miskolci Egyetem a bükki víztermelı vállalatok finanszírozásával, az ÉVIZIG szakmai támogatásával az akkor induló 1992-93-as országos aszály karsztvíztermelésre gyakorolt hatásának vizsgálatára. Ez a vizsgálatsorozat már folyamatosan mérı-rögzítı mőszerek telepítését, mőködtetését, adatainak a rendszeres feldolgozását tette lehetıvé több mint ötven, különbözı idıtartamig mőködtetett mérıhelyen. (A mérıhelyek egy részén az adatsor esetleges hiányoktól eltekintve a mai napig is teljesnek tekinthetı, az eddig megszerzett adatok száma mintegy 16.000.000 db.) A mérırendszer meghatározó helye a nagymezıi Nv-17-es karsztvízfigyelı kút, melybıl 1992 óta vannak folyamatos adataink. 2006 május végén június legelején az addigi legmagasabb vízszinteket mértük, mely árhullám csökkenı ága ezt követıen csaknem 9 hónapig tartott. (A magas vízszint mellett komoly karsztárvíz alakult ki a Bükkben, Miskolcon pedig addig sohasem tapasztalt vízfertızés következett be.) 2010-ben a 2006-osnál is magasabb árhullám alakult ki, az eddigi legjelentısebb tavaszi csapadék hatására. (A bükki árvíz a 2006-osnál jelentısebb volt, de a vízellátásra gyakorolt negatív hatása meg sem közelítette a 2006-os árvíz negatív hatását.) Bár a két árhullám tetızése eltérı szinten volt, az emelkedı és a csökkenı ág igen sok hasonlóságot mutat, összehasonlító vizsgálatra alkalmas. A BÜKKI MONITORING RENDSZER A vízföldtani monitoring keretében zajló adatgyőjtés (információgyőjtés) lényegében a hidrológiai körfolyamat pillanatnyi állapotának megismerése érdekében történik, az ember vízigényének kielégítése, avagy a víz kártételeinek elkerülése érdekében. A hidrológia döntı mértékben tapasztalati tudomány. A fizikában, kémiában, biológiában jellemzı kísérletek elvégzésére itt csak alárendelten van lehetıség, mivel a folyamatok vagy rendkívül összetettek, vagy lefolyásuk megfigyelése igencsak idıigényes. Ezért különleges szerepe van az ide tartozó természeti jelenségek megfigyelésének, mérésének. A hidrológiai folyamatok az ember szándékától függetlenül következnek be. Ismételt bekövetkezésük, lezajlásuk módja csakis a lezajlott eseményekre vonatkozó megfigyelések (adatok) alapján jelezhetı elıre. (Lénárt 2006a) A Bükk-térség esetében a társadalmi vízigények döntı többségének (esetenként teljes mennyiségének) kielégítése karsztvízbıl történik. Emiatt vált igen nagy jelentıségővé a Bükki Karsztvízszint Észlelı Rendszer (BKÉR) létrehozása, mőködtetése és adatainak feldolgozása. (Lénárt 2006b) Jelenleg a bükki karszt területén összesen 34 helyen víztermelı kutakban, megfigyelıkutakban és forrásokban regisztráljuk folyamatosan a vízszint, esetleg a vízhımérséklet és a vezetıképesség értékeit a Bükki Karsztvízszint Észlelı Rendszer keretein belül. A rendszer 1 Darabos Enikı: Miskolci Egyetem, Mőszaki Földtudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet E-mail: daraboseniko@gmail.com 2 A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.1. B-10/2/KONV-2010-0001 részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg 147
egyik nagy elınye, hogy a Bükk-hegység csaknem teljes területét lefedi, ezáltal lehetıségünk van összehasonlító és korrelációs vizsgálatok végzésére is az egyes mérıhelyekrıl származó vízszint, vezetıképesség és hımérséklet adatok között. (Darabos et al. 2012; Szőcs, Horne 2009; Darabos, Lénárt 2008) Az elektronikus vízszint, vízhımérséklet, vezetıképesség és radon méréseket folyamatosan mérı és rögzítı mérımőszerekkel végzik. A mérési gyakoriság zömében 15-60 perc, de elıfordult 5, 10, ill. 240 perces gyakoriságú mérés is. Az elsıdlegesen felhasznált csapadék adatok a jávorkúti automata meteorológiai állomásról származó, órás adatok, ill. azok napi összegei. (1. ábra) 1. ábra: Vízszint, hımérséklet és vezetıképesség mérésére alkalmas Dataqua mérımőszer és a jávorkúti meteorológiai állomás (Lénárt 2002) A VIZSGÁLATOK CÉLJA Jelen vizsgálataink célja, hogy különbözı mérıhelyeken összehasonlítsuk a 2006-os és a 2010-es árhullámok áradó, ill. apadó ágait, azokból hidrogeológiai következtetéseket vonhassunk le. A mérıhelyek elhelyezkedése a 2. ábrán látható. A 3. ábrán az Nv-17-es mérıhely adatait dolgoztuk fel, láthatjuk, hogy a 2006-os és a 2010- es árvízi szintek jelentısen meghaladják az eddigi átlag vízszinteket. Szintén megfigyelhetı, hogy a 2010-es helyzetet több, egymást követı árhullám okozta, melyek hatása részben egymáshoz adódott, majd a kritikus vízszintet is 2, hatását tekintve összeadódó árhullám okozta, mivel a vízszint eleve magas volt, a nagy csapadék hatására még magasabbra jutott a 148
2. ábra: A Bükki Karsztvízszint Észlelı Rendszer mérıhelyei, a vizsgált mérıhelyek számai: 74-Nv-17, 67-Szinva-forrás, 62-Garadna-forrás, 59-Kertészeti-kút 3. ábra: Az Nv-17 mérıhelyen regisztrált vízszintek átlaga 1993 és 2012 között, valamint a 2006-os, a 2010-es és a 2012-es évben mért vízszintek 149
vízszint. Megfigyelhetı az is, hogy 2012-ben a mérés sorozat legszárazabb idıszakát éljük át, ennek pedig súlyos következményei lehetnek a vízellátás szempontjából. Ez indokolja, hogy minél több vizsgálatot végezzünk a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy minél jobban megismerhessük a bükki karszt viselkedését. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Kezdetben napi adatokból állítottuk elı a 2006-os és 2010-es éves görbéket minden vizsgált mérıhelyre, majd ahol indokolt volt órás adatokkal is dolgoztunk. Mivel a vizsgált kutakban a vízszintek eltérı mélységekben helyezkednek el, és a jellemzı vízszint ingadozási tartományuk is más és más, azt a megoldás választottuk, hogy az eddig (1992-2012 között) mért kutankénti abszolút minimum és maximum segítségével (e két érték határozta meg a 100 %-ot), százalékokban fejeztük ki a vizsgált vízszinteket. Így nyertük a 4. és 5. ábrát, melyen a 2006-os és 2010-es év vízszintváltozásai láthatóak mind az 5 vizsgált mérıhelyre. Ezen ábrák alapján megállapítottuk, hogy egy-egy nagy csapadék, ill. csapadék csoport hatása a vízszintgörbéken azonnal megjelenik, csökkenésbıl emelkedésbe váltanak, vagy megváltozik az apadó ág meredeksége. A 4. ábrán függıleges vonalakkal jelöltük meg az egyes kutak reagálását a csapadékokra, a napi adatok alapján egyértelmő, hogy minden monitoring ponton érzékelhetı a csapadék hatása a csapadék hullásának napján. Ez a megállapítás azért érdekes, mert a vizsgált mérıhelyek között 2 db hegységperemi forrás, 2 db fennsíki kút és 1 db termálkút is található, ez a megállapítás erısíti azt a véleményünket, hogy a Bükk hegység egészét tekintve, a hideg és a termálkarsztos területeket is összefüggı rendszerként kell kezelnünk. A 4. ábrán megfigyelhetı, hogy a 464 m talpmélységő Kertészeti termálkút szintén reagál a nagy csapadékokra, viszont a karsztvíz járása sokkal kiegyensúlyozottabb a forrásokhoz képest. A csapadék hatása tehát a kutak mélységétıl függetlenül még a csapadék napján elkezdıdik. Természetesen ez a megállapítás nem zárja ki, hogy a Bükk hegység területén vannak kisebb, hidrogeológiailag önállónak tekinthetı részek is térképméretaránytól függıen. További vizsgálataink során a tetızési idıket hasonlítottuk össze az eddigi legmagasabb vízszintekkel rendelkezı 2010-es év és a 4 teljes adatsorral rendelkezı mérıhely viszonylatában, ez esetben áttértünk az órás adatok használatára. A tetızési idı, a csapadékeseménytıl az árhullám tetızéséig eltelt idı, amit ebben az esetben órában fejezünk ki. Az elıállított ábrák alapján megállapítottuk, hogy a források tetızési ideje igen alacsony, a Szinva-forrásé átlagosan 16 óra, a Garadna-forrásé átlagosan 18 óra; a fennsíkon, vízszinteket tekintve közel tetıhelyzetben lévı Nv-17 megfigyelı kút esetében ugyanez az idı átlagosan 200 óra (~8-9 nap). A Kertészeti kút esetében a nagy mélység miatt igen hosszú emelkedési és csökkenési idıszakokról lehet beszélni, a mérıhely vízszintjei egyértelmően reagálnak a csapadékokra, viszont jellegében sokkal lassabban változik, egy-egy csapadékcsoport hatása hosszú ideig megfigyelhetı. Itt az emelkedési periódus átlagos hossza 481 óra (~20 nap). Mindegyik megfigyelıhelyre igaz az a megállapítás, hogy amennyiben - az abszolút vízszint ingadozási tartományhoz képest - magasabb szintrıl indul az emelkedési periódus, akkor a tetızési idı az átlagoshoz képest minden esetben rövidebb. Ez valószínőleg azzal magyarázható, hogy a felszínhez közelebb a karszt esetében magasabbak a porozitás értékek, nagyobbak a víz számára járható repedések méretei, ezt támasztja alá a 6. ábra is. Végezetül megvizsgáltuk az egyes mérıhelyekhez tartozó lecsengési görbéket is, vagyis az árhullámok apadó ágait. A 4.-5. ábrán is jól látható, hogy a Szinva-forrás esetében az árhullám apadó ágának kezdeti szakaszának alakja legtöbbször nem egyezik meg a többi mérıhelyen jellemzı alakkal. Megfigyelhetjük, hogy a kezdeti szakasz a mérıhelyeknél általában homorú, a Szinva-forrás esetében gyakran az apadó ág egy rövid domború szakasszal indul, ezt azzal magyarázzuk, hogy a Szinva-forrás területén, ill. a Garadna-forrás 150
kivételével a többi mérıhelyen is, a jellemzı kızet a Bükkfennsíki Mészkı, ami kitőnıen karsztosodott, fejlett karsztformák, jelentıs mérető barlangrendszerek jellemzik. 4. ábra: A 2006-os év vízszintjei %-ban kifejezve a vizsgált 5 mérıhely esetében (a függıleges vonalak segítik a reagálási idık megfigyelését) 5. ábra: A 2010-es év vízszintjei %-ban kifejezve a vizsgált 5 mérıhely esetében 151
6. ábra: A hasadozott kızet hézagtérfogatának mélység szerinti változása (Juhász 2002) Az elıbbiekbıl következik, hogy a Szinva-forrás igen érzékenyen és gyorsan reagál már a kisebb csapadékokra is, továbbá a forrás vízgyőjtı területe a felszínhez közel helyezkedik el, ahol a hézagtérfogat értéke is magasabb (6. ábra), ami szintén ezt a hatást erısíti. A Szinvaforrás esetében tehát az egymást követı csapadékok hatása egymásra szuperponálódik, ez okozza a több esetben eltérı görbe alakot. A Garadna-forrás területe nagyrészt Hámori Dolomitból épül fel, mely rosszabb vízvezetı ugyan, viszont a felszín közeli helyzete miatt a hézagtérfogat értéke itt is magasabb, e két tényezı okozza, hogy a dolomit nem viselkedik eltérıen a mélyebben lévı, de jól karsztosodott kızetben elhelyezkedı mérıhelyekhez képest. A 7. ábrán azt is megfigyelhetjük, hogy a hegységperemen elhelyezkedı Szinva-forrás esetében (de ugyan ez igaz a Garadna-forrásra is) az árhullámok minden esetben egy jól meghatározható alapszinthez, alaphozamhoz adódnak hozzá, vagyis van egy csapadék mentes idıszakban, közel állandónak tekinthetı vízszint, ill. hozam érték. Ez a Szinva-forrás esetében 339 mbf, a Garadna-forrás esetében 496 mbf-i érték. Ugyanez azonban egyértelmően nem igaz az Nv-17 mérıhelyre, itt a vízszintek gyakorlatilag korlátozás nélkül csökkenhetnek, hiszen a vízdomborzat szerint lényegesen magasabban vannak. Az iménti megállapítások segíthetik a karsztból kitermelhetı vízkészletek meghatározását csapadékmentes idıszakokban, hiszen ha ezek a forrásokra jellemzı alapszintek tartósan csökkennek, akkor annak akár komoly ökológiai és hidrogeológiai következményei is lehetnek. 152
7. ábra: Az Nv-17 és a Szinva-forrás vízszintjei 2005 novemberétıl 2007 áprilisáig, százalékokban kifejezve ÖSSZEFOGLALÁS A Bükk-térség esetében a társadalmi vízigények döntı többségének (esetenként teljes mennyiségének) kielégítése karsztvízbıl történik. Emiatt vált igen nagy jelentıségővé a Bükki Karsztvízszint Észlelı Rendszer (BKÉR) létrehozása, mőködtetése és adatainak feldolgozása. 2006 május végén június elején az addigi legmagasabb vízszinteket mértük, mely árhullám csökkenı ága ezt követıen csaknem 9 hónapig tartott. 2010-ben a 2006-osnál is magasabb árhullám alakult ki, az eddigi legjelentısebb tavaszi csapadék hatására. Bár a két árhullám tetızése eltérı szinten volt, az emelkedı és a csökkenı ág igen sok hasonlóságot mutat, összehasonlító vizsgálatra alkalmas. Kezdetben napi adatokból állítottuk elı a 2006-os és 2010-es éves görbéket minden vizsgált mérıhelyre, majd ahol indokolt volt órás adatokkal is dolgoztunk. Mivel a vizsgált kutakban a vízszintek eltérı mélységekben helyezkednek el, és a jellemzı vízszint ingadozási tartományuk is más és más, azt a megoldás választottuk, hogy az eddig (1992-2012 között) mért kutankénti abszolút minimum és maximum segítségével százalékokban fejeztük ki a vizsgált vízszinteket. A reagálási idık vizsgálatai alapján - vagyis, hogy egy nagy csapadék, vagy csapadék csoport hatására a csökkenı vízszint milyen gyorsan vált újra emelkedésbe, vagy változik meg az apadó ág meredeksége - elmondhatjuk, hogy minden monitoring ponton kimutatható a csapadék hatása a csapadék hullásának napján. Ez által megerısítést nyert az a véleményünk, hogy a Bükk hegység egészét tekintve, a hideg és a termálkarsztos területeket is összefüggı rendszerként kell kezelnünk (melyen belül természetesen léteznek kisebb, önálló egységek is). A tetızési idık vizsgálata során órás adatokat használtunk és megállapítottuk, hogy a források tetızési ideje igen alacsony, a Szinva-forrásé átlagosan 16 óra, a Garadna-forrásé átlagosan 18 óra; a fennsíkon, vízszinteket tekintve közel tetıhelyzetben lévı Nv-17 megfigyelı kút esetében ugyanez az idı átlagosan 200 óra (~8-9 nap). A Kertészeti kút esetében a nagy mélység miatt igen hosszú emelkedési és csökkenési idıszakokról lehet 153
beszélni, a mérıhely vízszintjei egyértelmően reagálnak a csapadékokra, viszont jellegében sokkal lassabban változik, egy-egy csapadékcsoport hatása hosszú ideig megfigyelhetı. Itt az emelkedési periódus átlagos hossza 481 óra (~20 nap). Vizsgáltuk az egyes mérıhelyekhez tartozó árhullámok apadó ágait is. Megfigyeltük, hogy a kezdeti szakasz a mérıhelyeknél általában homorú, a Szinva-forrás esetében gyakran az apadó ág egy rövid domború szakasszal indul, ezt azzal magyarázzuk, hogy a Szinva-forrás területén, ill. a Garadna-forrás kivételével a többi mérıhelyen is, a jellemzı kızet a Bükkfennsíki Mészkı, ami kitőnıen karsztosodott, fejlett karsztformák, jelentıs mérető barlangrendszerek jellemzik. Emiatt a Szinva-forrás igen érzékenyen és gyorsan reagál már a kisebb csapadékokra is, továbbá a forrás vízgyőjtı területe a felszínhez közel helyezkedik el, ahol a hézagtérfogat értéke is magasabb. Irodalmi adatok alapján a hézagtérfogat magasabb értéke a felszín közelében a dolomitra is jellemzı, ezzel magyarázzuk, hogy a Garadna-forrás görbéi jelentıs eltérést nem mutatnak a Bükkfennsíki Mészkıben lévı mérıhelyekhez képest, hiszen a rosszabb vízvezetı képességet a nagyobb hézagtérfogat kompenzálja. A hegységperemen elhelyezkedı Garadna- és Szinva-forrásra jellemzı, hogy az árhullámok minden esetben egy jól meghatározható alapszinthez, alaphozamhoz adódnak hozzá, vagyis van egy csapadék mentes idıszakban, közel állandónak tekinthetı vízszint, ill. hozam érték. A dolgozatban leírt megfigyelések segíthetik a Bükk hegység területén az esetleges további karsztárvizek elleni védekezést, továbbá elısegítik a karsztból kitermelhetı vízkészletek meghatározását csapadékmentes idıszakokban is. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.1. B-10/2/KONV-2010-0001 részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg FELHASZNÁLT IRODALOM DARABOS E., LÉNÁRT L. 2008. Csapadék és karsztvíz szintek összefüggéseinek vizsgálata a 2006. évi bükki karsztárvíz elemzése során, Karsztfejlıdés XIII. pp. 43-60, ISBN 963 7173 93 5 Ö, ISBN 978-963-9871-15-1, Szombathely DARABOS E., SZUCS P., NÉMETH Á. 2012. Application of the ace algorithm on hydrogeological monitoring data from the Bükk mountains, Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica, Volume 47, Number 2, June 2012, pp.: 256-270 Akadémiai Kiadó, Budapest JUHÁSZ J. 2002. Hidrogeológia, pp. 57-60, 938, Akadémiai Kiadó, Budapest LÉNÁRT L. 2006A. Környezet Informatikai Tankönyv Kézirat 3.1-3 fejezet, pp. 13-15, Miskolc LÉNÁRT L. 2006B. A Bükk-térség karsztvízpotenciálja a hosszú távú hasznosíthatóságának környezetvédelmi feladatai. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek. III. évf. 2. sz., pp. 17-28, Miskolc SZŐCS P., HORNE RN. 2009. Applicability of the ACE Algorithm for Multiple Regression in Hydrogeology, Computaltional Geosciences 13., pp. 123-134, Springer 154