Az óvodai és iskolai étkezés, napközi /tények és vélemények/

Az óvodai és iskolai étkezés, napközi /tények és vélemények/ Budapest, 2006. június

Bevezetés A Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program Iroda 2006. márciusában megbízást adott a Szonda Ipsos Média,- Vélemény- és Piackutató Intézetnek vélemények az intézményi gyermekellátásról témában adatfelvétel elvégzésére. Az adatok alapján elkészített elemzés része a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program hosszú távú, un. Generációs Program kidolgozásának. Adatfelvétel Az adatfelvételre 2006. márciusában és áprilisában került sor omnibusz felmérés keretében azon családok körében, ahol óvodás és általános iskoláskorú gyermek él. Az omnibusz felmérés havi rendszerességgel 1200 fıs, a felnıtt magyar népességet reprezentáló mintán készül. Az adatfelvétel személyes interjúkkal történik, a kutatás alapjául szolgáló kérdıív alapját állandó társadalmi és demográfiai kérdések adják; ennek megfelelıen a feltett kérdések között szerepel többek között - a nem, kor, lakóhely, családi állapot, iskolai végzettség, családszerkezet, fogalakozás, vagyoni helyzet. Mintavételi eljárás A Szonda Ipsos által elvégzett adatfelvétel reprezentatív a megcélzott háztartásokra nézve, tükrözi az alapsokaság társadalmi, területi differenciáltságát, egymástól homogénen elkülönülı rétegzettségét, a különbözı rétegek közötti és rétegeken belüli vertikális és horizontális társadalmi egyenlıtlenségeit. 2

Az 1200 fıs minta Magyarország településhálózatát arányosan reprezentálja, 120-130 mintavételi egységgel. A mintába került személyek összetételi aránya a legfontosabb társadalmi-demográfiai mutatók szerint (nemek, életkori csoportok, lakóhely típusa) megfelel a teljes 18 év feletti népesség korösszetételének. A kétlépcsıs mintavételi eljárás elsıdleges mintavételi egységei a települések, második lépcsıje a megfelelı korú lakosság. A minta-települések kiválasztási forrása a Központi Statisztikai Hivataltól a Szonda Ipsos által megvásárolt T-STAR adatbázis, illetve a Központi Adatfeldolgozó, Választási és Nyilvántartó Hivataltól vásárolt településenkénti, koréves állandó népességet nyilvántartó adatbázis. A mintavétel második lépcsıje a mintába kerülı személyek kiválasztása, amely szintén a Központi Adatfeldolgozó, Választási és Nyilvántartó Hivatal számítógépes adatbázisából véletlenszerően - történik. Az ezzel a módszertani eljárással a mintába került személyeket név, lakcím és születési év alapján keresték fel a Szonda Ipsos kérdezıbiztosai, akik a helyszínen készítették el a személyes kérdıíves interjúkat. A Szonda Ipsos elızetes információkkal rendelkezett a potenciális kérdezettekkel kapcsolatosan a korévrıl, a lakóhely régiójáról, a település típusáról és nagyságáról. Az adatfelvétel során bekövetkezett torzulásokat un. többszempontú súlyozási eljárással korrigálta, mely szerint a minta fıbb társadalmi-demográfiai változók mentén megjelenı torzulásait a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb népességi adataihoz igazította. A súlyozási eljárásba bevont szocio-demográfiai változók a nem, az életkor és a településtípus. Az eljárás további lényeges jellemzıje, hogy e három változó mentén a mintában szereplı népességen és a teljes vizsgált populáción belül is részcsoportokat képzett a Szonda Ipsos, illetve a mintabeli részcsoportok arányait a teljes vizsgált népességben megfigyelt részcsoport-arányokhoz igazította. 3

A kutatás célja A gyermekek egyenlıtlen esélyeinek csökkenthetıségében meghatározó szerepe van az óvodának és az általános iskolának.. Ezen intézményekben megvalósuló komplex ellátás színvonala jelentıs mértékben meghatározza a gyermek jövıbeni esélyeit, további elımenetelét, valamint késıbbi munkaerı-piaci pozícióját. A nem megfelelı intézményi szolgáltatások, az alacsony színvonalú óvodai és iskolai ellátás tapasztalataink szerint elsısorban a szegénységben élı családokat érintik, ez csökkenti a gyermekek esélyeit, és döntı szerepet játszanak a szegénység és kirekesztıdés átörökítésében. A kutatás célja, hogy megtudjuk, az óvodás-és iskoláskorú gyermeket nevelı családok a különbözı mutatók szerint hogyan viszonyulnak a gyermekintézményekhez, milyen szolgáltatásaikat veszik igénybe; mely családok gyermekei étkeznek az iskolában, fizetik be gyermekük után az étkezés térítési díját, illetve járnak napközibe. Külön is vizsgáltuk az alsó és felsı tagozatos tanulók étkezését, illetve azt, hogy a szülık fizetnek-e, és ha igen, mennyit az intézményi étkeztetésért. Az étkezési kedvezmények eltérı mértékőek; alsó tagozatban ingyenes, felsı tagozatban ötven os a kedvezmény azon családok számára, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek. Megnéztük, hogy az óvodáskorú gyermekek járnak-e a nevelési intézménybe. Ezen belül választ kívánunk kapni arra, hogy a gyermekek száma hogyan befolyásolja az óvodába járást, valamint mennyiben függ ez a település típusától, nagyságától, a család jövedelmi helyzetétıl, a szülık iskolai végzettségétıl, a roma származástól. Hipotézisünk szerint az alacsony jövedelemmel rendelkezı, kistelepüléseken élı családok gyermekei számára kevésbé elérhetı az óvoda, amely pedig jelentısen befolyásolja a szülık munkavállalási képességét. 4

A nevelési-oktatási intézmények hozzáférhetıségét mutató adatok, az óvodába és iskolába járó gyermekek aránya önmagában nem minısíti, hogy milyen feltételek között tanulnak, játszanak és étkeznek a gyerekek. Valószínősíthetı, hogy a falusi általános iskolák és a kistelepülések óvodái messze nem rendelkeznek olyan színvonalú szolgáltatásokkal, mint a városi intézmények. Hogy a problémáról árnyaltabb képet kapjunk, elégedettségre vonatkozó kérdések is szerepeltek a kérdıívben. Vizsgáljuk azt, hogy a mintába bekerültek mennyire elégedettek az óvodai ellátással, a napközi vagy tanulószoba mőködésével, az étkezés mennyiségével és minıségével. A Szonda Ipsos által elvégzett omnibusz adatfelvétel adataiból 3 és 14 év közötti gyermeket nevelı szülık nevelési-oktatási intézményekkel kapcsolatos elégedettségének mértékérıl, valamint az intézményi gyermekétkeztetés minıségérıl jutottunk információkhoz. A mintába 810 iskoláskorú és 321 óvodáskorú gyermeket nevelı szülı került be. Az elemzés során a különbözı dimenziók mentén külön vizsgáljuk az óvodás és az iskolás gyermekeket reprezentáló mintát. Elsıként alapmegoszlásokat néztük meg a megkérdezett szülık nemére, korára, iskolai végzettségére, családi állapotára és lakóhelyére vonatkozóan. A családban élı gyermekek számát több változó mentén elemezzük; vizsgáljuk a gyermekszám és a családszerkezet, az iskolai végzettség, a településtípus, a vagyoni helyzet, valamint a lakáskörülmény közötti viszonyokat. E dimenziók között további összefüggéseket kerestünk azon hipotézisünk bizonyítására, vagy elvetésére, hogy az alacsony iskolai végzettségő, rosszabb jövedelmi és vagyoni helyzető, kistelepüléseken élı szülık kevésbé veszik igénybe a nevelési-oktatási intézmények egyéb szolgáltatásait. Az adatok megdöntötték hipotézisünket. Azt bizonyítják, hogy a fenti dimenziók nem határozzák meg az igénybevételt. Az óvodai mintában a megkérdezettek 13,7, az iskolaiban 12,7 a roma szülık aránya, amely felülreprezentálja a magyarországi roma népesség arányát. A romák korcsoportok szerint összetételét, iskolai végzettségét külön vizsgáljuk annak ismeretében, hogy ezen mutatók esetükben az országos átlagnál jóval rosszabbak. Az adatok alapján látszik, hogy a roma szülık korábban szülnek, mivel a legfiatalabb szülıi korcsoportban arányuk többszörösen meghaladja a minta átlagát. A roma megkérdezettek lakóhely szerinti 5

megoszlása azt az ismert tényt igazolja, hogy elsısorban községekben, falvakban élnek, ahol kevésbé vagy egyáltalán nem tudnak hozzáférni a jó minıségő nevelési-oktatási szolgáltatásokhoz. Az óvodával való elégedettség mértékét általában az intézményi feltételekkel kapcsolatos elégedettség alapján, az iskolával való elégedettség mértéke pedig a napközire és a tanulószobára vonatkozik. Megnézzük az elégedettség szintjét az iskolai végzettség, a vagyoni helyzet, a lakáskörülmények, valamint a településtípus összefüggésében. Vizsgáljuk továbbá az intézményi gyermekétkeztetés minıségét és mennyiségét a szülık ötfokú skálán adott válaszai alapján. Az alábbiakban intézményi bontásban közöljük a különbözı változók megoszlásait és a vizsgált dimenziók közötti összefüggéseket. Az adatok szöveges elemzése mellett az alaptáblákat is csatoljuk. 6

ÓVODA A nemek aránya, életkori megoszlás, iskolai végzettség Az omnibusz vizsgálat keretén belül a kérdıívre összesen 321 fı (n=321 fı) válaszolt, melynek valamivel kevesebb, mint fele (46,4%) férfi, és valamivel több, mint fele (53,6%) nı. (1. sz. táblázat) Az életkori megoszlást tekintve a minta jól tükrözi az óvodás szülık fiatalabb korösszetételét. A válaszadók majdnem egynegyede (23,1%) tartozik a legfiatalabb szülıi csoporthoz (18-29 év), több mint fele (53,3%) 30-39 év közötti. Az idısebbek csökkenı mértékben vannak jelen, a 40-49 év közöttiek 14,0%-ot, az 50-59 évesek 4,7%-ot, a legidısebb korosztály, a 60 év felettiek pedig 5,0%-ot képviselnek. (2.sz. táblázat) Az iskolai végzettséget tekintve is differenciált képet kapunk, mert minden iskolai fokozat megjelenik, bár az adatok könnyebb kezelhetısége miatt a kapott eredményeket a hagyományosnak tekinthetı iskolai végzettségek szerint csoportosítottuk. Ennek megfelelıen a kérdezettek több mint egynegyede (28,7%) 8 osztályos végzettséggel vagy azzal sem rendelkezik, szintén valamivel több, mint egynegyede (26,5) szakmunkásképzı iskolába járt. 7

Összességében a minta több mint fele (55,1%) alacsony iskolai végzettségő. A szakközépiskolában vagy gimnáziumban érettségizettek aránya majdnem egyharmadot ér el (32,7%), és több mint egytized (12,1%) fıiskolai, egyetemi diplomával rendelkezik. (3. sz. táblázat) Az iskolai végzettségen belül a férfiak és nık között árnyalatbeli különbségeket észlelhetünk. Összességében azt mondhatjuk, hogy a férfiak iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a nıké. Pontosabban, a férfiak valamivel kevesebb, mint kétharmada (61,1%) végzettségét tekintve az iskola alsóbb régióiban helyezkedik el, a nık fele (50%) pedig érettségit, diplomát szerzett. (4. sz. táblázat) A romák aránya, életkori eloszlása és iskolai végzettsége Az egész mintán belül 13,7%-ot képvisel a roma népesség (n =44 fı), amely nagynak tőnhet az országos átlaghoz képest. Ismert tény azonban, hogy a cigányság különbözı okok miatt nagyobb arányban van jelen a fiatalabb korcsoportokban, így ez nem jelenthet problémát. (5. sz. táblázat) A roma minta életkori és iskolai végzettség szerinti megoszlása az elızıektıl nagymértékben eltér, illetve azoknak pont fordítottja. A kérdezettek több mint fele (52,3%) a legfiatalabb szülıi csoporthoz tartozik, további egyharmaduk (34,1%) pedig 30-39 év közötti. (6. sz. táblázat) Több, mint háromnegyedük (77,3%) igen alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alig több mint kéttizedüknek (20,5%) van szakmája, és kis töredékük (2,3%) rendelkezik érettségivel. A mintába nem került be felsıfokú diplomával rendelkezı roma szülı. (7. sz. táblázat) 8

Családi állapot és kiskorú gyermekek száma A vizsgálatban résztvevık kétharmada (66,7%) rendezett családjogi viszonyok között, házastárssal, több mint egytizede (14%) élettárssal él. Összességében a vizsgált háztartások négyötödében (80,7%) a klasszikus családmodell érvényesül, bár azt nem tudjuk, hogy ezen belül milyen arányban vannak jelen az eredeti és az újrastrukturált családok. Minden esetre a gyermeknevelés és a létfenntartás szempontjából az egyötöd (19,3%) van nehezebb helyzetben, amely egyszülıs családként funkcionál. (8. sz. táblázat) A vizsgálat idıpontjában a családokban a kiskorú gyermekek aránya a következıképpen alakult: egynegyedében (25,7%) egy gyermeket, majdnem felében (45,8%) két gyermeket neveltek. A családok egyötöde (20,7%) háromgyermekes, és 10% alatt (7,5%) vannak a négy és többgyermekesek aránya. Ha a családi állapotot vetjük össze a kiskorú gyermekek számával, azt mondhatjuk, hogy a gyermekek közel egyötöde (18,8%) él egyszülıs, és négytizede (81,2%) kétszülıs családban Ezen belül a gyerekek szüleinek kétharmadánál (67,1%) ez házastársi kapcsolatot jelent. Árnyaltabb képet kaphatunk, ha a gyermekszámot a családi állapottal összefüggésben vizsgáljuk A számadatok azt mutatják, hogy minél több a családon belül a gyermek, tendenciájában annál stabilabb a házastársi kapcsolat. Persze az is lehetséges, hogy a kettı és többgyermekes elvált szülık a család újrastrukturálása esetén inkább törekszenek új házasságkötésre, és nem elégednek meg a lazább élettársi kapcsolattal. Mindenesetre az egygyermekes családok több mint egynegyede (28,0%) egyszülıs, és valamivel több mint felében (56,1%) a szülık házasok. Két gyermek esetén 15,1 % az egyszülıs családok aránya, és több mint kétharmadban (71,9%) házastársak nevelik a gyerekeket. Háromgyerekeseknél 16,7%, illetve 71,2% ugyanezen adat. A négygyermekes családok esetében sem éri el a kéttizedet (17,6 %) az egyedül nevelı szülık aránya, és a gyerekek háromnegyedérıl (76,5%) házastársak gondoskodnak. Az öt és ennél több gyermeket nevelı családoknál már felborul a trend, igaz, a mintába nem került egyszülıs család, de az élettársi és házastársi kapcsolat körülbelül egyforma súllyal van jelen. (9. sz. táblázat) 9

Iskolai végzettség és a gyermekszám alakulása A továbbiakban az iskolai végzettség és a gyermekszám kapcsolatát mutatjuk be. Az adatok ránézésre is azt mutatják, hogy az iskolai végzettség növekedésével csökken a gyermekek száma a családokban. Ám ebbıl csak óvatos következtetést vonhatunk le, hiszen a mintába került személyek háromnegyede még szülıképes korban van. Bizonyos tendenciák kirajzolódásáról mégis érdemes szót ejteni. A szülık (kérdezett) iskolai végzettségét vizsgálva az egygyermekes családokat leginkább a gimnáziumi vagy szakközépiskolai érettségi jellemezi, ez a minta több mint kéttizedét (41,5%) jelenti. Legkevesebb a diplomás ezen kategórián belül. A kétgyermekes családok esetében közel azonos az érettségizettek (33,6%) és a szakmunkások (32,9%) aránya, és ebben az esetben is a diplomások zárják a sort (11,6%). Három gyermeket leginkább az alacsony iskolai végzettségőek (8 osztály és alatta) vállalnak. A háromgyermekes családok kétötöde (39,4%) tartozik ide, de további egyharmadra (28,8%) az érettségi a jellemzı. A szakmunkások (18,2%) köztes helyet foglalnak el az érettségizettek és a diplomások között, és a háromgyermekes családokban a legkevesebb a magas iskolai végzettség. (13,6%). Négy gyermeknél húzódik meg a határ az alacsony és magas iskolai végzettségőek között, ugyanis 4-5 gyermeket nagyobb részt (64,7%) a legalacsonyabb iskolai végzettségőek, kisebb részt (35,3%) pedig a szakmunkások nevelnek. Végül 6-7 gyermek csakis a 8 osztályos vagy ez alatti iskolai végzettségőeknél található. Ha azt nézzük meg, hogy a különbözı iskolai végzettségő szülık hány gyermeket vállalnak leggyakrabban, a következı kép rajzolódik ki elıttünk. Az alacsony iskolai végzettségőek elsısorban kétgyerekesek (34,8%), másodsorban pedig háromgyerekesek (28,3%), a kettı közötti különbség néhány pont. A szakmunkások több mint fele (56,5%) kétgyermekes, egyötöde (20,0 %) pedig egygyermekes, de szórványosan 3-5 gyermeket is vállalnak. Az érettségizettekre a két gyermek (47,6%), ezt követıen pedig egy gyermek a jellemzı (33%). A diplomásoknál is ugyanez a helyzet, két gyermeket kevesebb, mint felük 10

(43,6%) vállalt, egy gyermeket egyharmaduk (33,3%). Érdekes azonban, hogy három gyermek nagyobb mértékben (23,1%) fordul elı náluk, mint az érettségizetteknél (18,4%). (10. sz. táblázat) Településtípus és a gyermekszám Maradva tovább a gyermekek helyzeténél, most megnézzük, hogy a gyermekszám és a településtípus milyen összefüggéseket mutat. Az egygyermekes családok legnagyobb mértékben (36,6%) városokban fordulnak elı, ezt követıen a falvakban (25,6%) és legkisebb mértékben a fıvárosban (17,1%). A kétgyermekes családok legtöbbje, közel kétötöde (38,4%) községek lakói, egynegyedük (26%) városban, kéttizedük (19,9%) megyeszékhelyen, 15,8%-uk pedig Budapesten él. A háromgyermekesek is jellemzıen falvakban laknak (43,9%), de ezt követıen Budapesten vannak leginkább jelen (24,2%), és legkevésbé a megyeszékhelyeken (10,6%). A négygyermekes családok majdnem fele (47,1%) szintén falusi, de egyharmaduk (29,4%) városi, és közel kéttizedük (17,6%) budapesti lakos. Az öt gyermeket nevelı családok pontosan fele (50%) falvakban egynegyedük-egynegyedük (25-25%) pedig megyeszékhelyeken és városokban él. A 6-7 gyermeket nevelı háztartások városokban és községekben találhatók. Általánosságban elmondható, hogy a gyermekszám növekedésével haladunk lefele a települési lejtın, minél több a gyermek, annál kedvezıtlenebbek a települési-földrajzi feltételek. Ezt a tendenciát csak a három- és négygyermekesek budapesti jelenléte töri meg.. Ha az egyes településtípusok gyerekszám jellemzıit vizsgáljuk, egy kicsivel differenciáltabb képet kapunk. A budapesti családok nagy része (41,1%) kétgyermekes, majdnem egyharmaduk (28,6%) háromgyermekes, és egynegyedük (25,0%) egygyermekes. Ez az adatsor is az elıbbi megállapítást látszik igazolni, hozzá téve, hogy a háromgyermekes családok aránya a fıvárosban a legnagyobb. Megyeszékhelyeken legtöbben a kétgyermekes családok vannak (52,7%), ezután következnek az egygyermekesek (30,9%), a háromgyermekesek pedig alig múlják felül a 10%-ot (12,7%). Az egyéb városokban is az elızıhöz hasonló a sorrend, de némileg más arányokkal: kétgyermekes 41,8%, egygyermekes 33,0%, háromgyermekes 15,4%, négy és többgyermekes 3,3%. A községekben is a kétgyermekesek dominálnak (47,9 %), ıket a háromgyermekesek (24,8 %), majd a 11

kétgyermekesek követik (17,9%), de itt a legnagyobb a négy és többgyermekesek (9,4%) aránya. A minta továbbá azt is mutatja, hogy a három és többgyermekes családok aránya a budapesti (34,0%) és a falusi (34,2%) családok között a legnagyobb. (11. sz. táblázat) A családok vagyoni helyzete és az iskolai végzettség Visszatérve a kérdezett szülı iskolai végzettségére, ennek függvényében megpróbálunk képet alkotni a család anyagi helyzetérıl, vagyoni állapotáról. Ehhez a kérdıívben szereplı 13 vagyontárgyat (vezetékes telefon, fényképezıgép, mosogatógép, videokamera, színes televízió, számítógép, automata-mosógép, mikrohullámú sütı, videó-lejátszó, 5 évnél fiatalabb autó, 5 évnél idısebb autó, CD lejátszó, telek nyaraló - hétvégi ház) vontuk össze egy mutatóba. Azon belül öt kategóriát állítottunk fel: szegényes (1-2 vagyontárgy), hiányos (3-4 vagyontárgy), megfelelı (6-8 vagyontárgy), jól ellátott (9-11 vagyontárgy), nagyon jól ellátott (12-13 vagyontárgy). Ezeknek megfelelıen a mintában szereplı családok egytizedeegytizede a szegényes (10,4%) és a hiányos (10,7%) kategóriákba esett. Megfelelı tárgyi ellátottsággal rendelkezik a minta majdnem fele (45,1%), jól ellátott az egyharmada (32,5%), és csak a családok töredéke (1,3%) nagyon jó ellátott. (12. sz. táblázat) (nem biztos, hogy szerencsések a kategórianevek) (12. sz. táblázat) A vagyoni helyzet és az iskolai végzettség összevetése során könnyen megállapítható, hogy a legalacsonyabb iskolai végzettség (8 osztály és alatta) éles határvonal a vagyoni csoportok között, vagyis ezzel az iskolai végzettséggel nagyon nagy az esély az alsóbb vagyoni kategóriákba való kerülésnek. A 8 osztályos és ennél kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezık közel egyharmada (29,7%) szegényes, egynegyede (25,3%) pedig a hiányos kategóriába esett. Némiképp javítja a képet, hogy legnagyobb arányban (41,8%) mégis megfelelı vagyoni helyzetben élnek. A szakmunkások lényegesen jobb helyzetét mutatja, hogy az alsó két kategóriába összesen 15,3%-uk került, dominánsan (64,3%) megfelelı ellátottságuk van, és egyötödük (21,4%) jól ellátott. A szakmunkások és az érettségizettek között is húzódik egy határvonal, bár ez nem olyan markáns, mint az alacsony iskolai végzettségőek esetében. Az érettségizettek kétötöde (39,8%) a megfelelı, több mint fele (52,4%) pedig a jól ellátottak csoportjába tartozik. Újabb ugrás következik a diplomások esetében, ugyanis felsıfokú végzettségőek nem kerültek az alsó két csoportba, egynegyedük 12

(25,6%) vagyoni állapota megfelelı, de több mint kétharmaduk (71,8%) a jól ellátottak csoportjába került. (13. sz. táblázat) A másik mutató, amellyel a vagyoni helyzetet járhatjuk körül, az egy fıre esı lakás négyzetméter. (Mivel a lakás komfortfokozatára nem kérdeztek rá, így csak a négyzetmétert tudjuk használni. De a lakás tulajdonviszonyairól sincs információnk, illetve annak használati jogcímérıl.) Figyelembe véve a KSH által használt számokat (kisszoba 4-6 nm, félszoba 6-12 nm, fızıfülke min. 4 nm), az alábbi csoportokat hoztuk létre: zsúfolt lakás (0-10,75 nm/fı), szőkös (11-19,5 nm/fı), átlagos (20-29,5 nm/fı), tágas (30-40 nm/fı), luxus (41-110 nm/fı). A fenti kategóriák mentén a minta a következıképpen oszlik meg. Zsúfolt lakásokban a kérdezettek egytizede (10,8%), szőkös körülmények között közel kétötöde (42,5%) él. Átlagos lakásban majdnem egyharmad (31,1%), tágasban pedig egy kicsivel több, mint egytized (12,1%) lakik. Luxuslakással a kérdezettek kicsiny aránya (3,5%) rendelkezik. (14. sz. táblázat) A lakásnagyság és az iskolai végzettség kereszttáblája érdekes képet mutat. Az alacsony iskolai végzettségőek majdnem kéttizede (17,8%) zsúfolt, majdnem fele (48,9%) szőkös lakáskörülmények között él, csak kisebb hányaduk él nagyobb lakásban. Egynegyedük (24,4%) átlagosban, töredékük pedig tágasban (6,7%) és luxusban (2,2%). A szakmunkások lakáshelyzete valamivel jobb, zsúfolt körülmények között 14,1%-uk él, szőkös a lakása majdnem felüknek (45,9%), egyharmaduknak (31,8%) pedig tágas. Legjobb lakással csak szórványosan rendelkeznek; tágas esetében 4,7%-kal, luxus mérető otthonnal 3,5%-uk. Az adatok alapján az érettségizettek lakáshelyzete a legjobb, zsúfolt lakásban töredékük (4,0%) él, egyharmaduk (30,7%) szőkös lakással rendelkezik, de több mint egyharmaduknak (35,6%) átlagos az otthona, és közel egynegyedük (23,8%) él tágas körülmények között. Kevesen (5,9 %) laknak luxus nagyságú lakásokban, de a többi csoporthoz képest ez az arány itt a legnagyobb. A diplomásoknál is alig találunk zsúfolt lakásokat (5,1%), de több mint felének (51,3%) szőkös az otthona. Egyharmaduk (33,3%) azonban nagyobb, un. átlagos lakásban, egytizedük (10,3%) pedig tágas otthonban él. E csoporton belül nincs olyan, aki luxus mérető lakással rendelkezne. (15. sz. táblázat) A fenti eloszlás mögött egyrészt felfedezhetjük az egyes társadalmi csoportok életkereset ritmusának különbözıségét, másrészt a lakáspreferenciák differenciáltságát is. 13

Vagyoni helyzet és gyerekszám Az elızıekben az adatok alapján már megállapíthattuk, hogy a gyermekszám és az iskolai végzettség között összefüggés található, a magasabb gyermekszám inkább az alacsony iskolai végzettségő családokra jellemzı. A következıkben azt szeretnénk bemutatni, hogy a gyermekszám függvényében milyen vagyoni és lakás feltételek között élnek a családok. Az egygyermekesek kisebb hányada él szegényes (3,7%) és hiányos (8,6%) feltételek között, túlnyomó többségük a megfelelı (45,7%) és jól ellátott (42,0%) között oszlik meg. A kétgyermekesek már nagyobb hányada (11,8%) esik a szegényes, kisebb részük (5,6%) pedig a hiányos csoportba. Dominánsan a megfelelı (47,9%) és a jól ellátott (32,6%) kategóriákhoz tartoznak, és töredékük (2,1%) nagyon jól ellátott. A háromgyermekes családoknál ismételten megfigyelhetünk némi növekedést az alsóbb kategóriákban, a szegényes és hiányos csoportba azonos mértékben, 13,8%-kal tartoznak. Kétötödük (41,5%) tartozik a megfelelı kategóriába, és alig egyharmaduk (29,2%) a jól ellátottak csoportjába. Töredékük (1,5%) nagyon jól ellátott helyzetben él. A négygyermekesek majdnem kéttizede (17,6%) él szegényes, míg kétötöde-kétötöde (41,2%) azonos mértékben hiányos és megfelelı csoportok között oszlik el. Összességében azt láthatjuk, hogy a gyermekszám növekedésével a családok nagyobb mértékben esnek ki a jobb ellátottságot, vagyoni helyzetet mutató kategóriákból, és kerülnek be az alsóbb csoportokba. (16. sz. táblázat) A gyermekszám és a lakásnagyság összehasonlításakor is a fentiekhez hasonlókat mondhatunk. Az egygyermekes családok töredéke (3,7%) él zsúfolt viszonyok között, több mint kéttizedének (22,2%) szőkös, kétötödének (43,2%) átlagos a lakása. Több mint egyharmaduk viszont igen jó körülmények között él, pontosabban 23,5%-nak tágas, 7,4%-nak luxus mérető a lakása. A kétgyermekesek családok már több mint egytizede (11,9 %) él zsúfolt, és majdnem fele (45,5%) szőkös lakásban. Közel egyharmaduknak (30,1%) átlagos mérető az otthona, és egytizedüknek (10,5%) tágas, valamint 2,1%-nak luxus lakása van. A háromgyermekesek szintén több mint egytizede (12,3%) lakik kicsi, zsúfolt lakásban, de több mint felének (55,4 %) szőkös az otthona. Közel egyharmaduknak (27,7%) átlagos mérető a lakóterülete, és csak 4,6%-uk él tágas körülmények között. A 4-5 gyermekes családok már meg sem jelennek a magasabb lakáskategóriákban. Megállapítható tehát, hogy a lakás mérete 14

tendenciájában fordítottan arányos a gyermekek számával, minél több a gyermek, annál inkább növekednek a gyermeknevelés költségei, és annál kevésbé marad anyagi forrás a jó lakáskörülmények megteremtésére. (17. sz. táblázat) Az óvoda igénybevétele és elégedettségi mutató A vizsgálatban megkérdezett személyek közül a túlnyomó többségnek (87,5%-a) elsı, és kisebb hányadának (12,5%) második gyermeke óvodáskorú. (18. sz. táblázat) Ezen belül hároméves 18,1%, négyéves 25,3%, ötéves 26,5%, és hatéves 26,2% (nincs válasz 5,3% esetében), összességében a gyerekek több mint fele (52,7%) óvodaköteles korú. (19. sz. táblázat) A gyerekek közül (n=314) 82,2% jár, és 17,8% nem jár óvodába. (20. sz. táblázat) Ez utóbbin belül a gyermekek egyharmada (31,3%) a szülık akaratából nem jár, közel kéttizedét (18,8%) nem vették fel, fele (50,0%) pedig egyéb okok miatt nem látogatja a nevelési intézményt. (21. sz. táblázat) Az egyéb okok között leggyakrabban az szerepel, hogy a gyermek még bölcsıdés, még nem töltötte be a hároméves kort, illetve a közeljövıben kezdi az óvodát. Egy esetben jelezték csak, hogy az adott településen nincs óvoda. (21. sz. táblázat). A válaszadók (n=255) egy ötfokú skála mentén fejezhették ki elégedettségüket az óvodával. A válaszok kétötöde (40,8%) a teljes elégedettségrıl (5 pont) szól. A szülık egyharmada (31%) elégedett (4 pont), kevésbé elégedett (3 pont) kéttizedük (19,6%), 10% alatt (7,1%) van az elégedetlenek aránya (2 pont), és csak egy töredék (1,6%) jelezte, hogy egyáltalán nem elégedett (1 pont) az óvodai szolgáltatással. (22. sz. táblázat) Kik nem járnak óvodába? Ha a szülı (kérdezett) iskolai végzettsége szerint vizsgáljuk az óvodába nem járó gyermekeket, a szakmunkásképzıt végzettek aránya a legmagasabb (22,6%), majd az alacsony iskolai végzettségőek (8 osztály és alatta) következnek (19,6%). İket követik a diplomások (17,9%), és a sort az érettségizettek zárják (12,1%). (23.sz.táblázat) A diplomások 15

ilyen arányában valószínő, hogy a kedvezıbb lakóhelyi környezet is szerepet játszik, azaz nagyobb lehetıségük van bölcsıdei vagy alternatív szolgáltatásokat igénybe venni 3-4 éves gyermekük részére. Ha az óvodába nem járó gyerekek összességét nézzük, akkor az elızı sorrend és arány némileg módosul. Az óvodába nem járó gyermekek egyharmadának (33,9%) szakmunkás, ismételten egyharmadának (32,1%) alacsony iskolai végzettségő az egyik szülıje. A gyerekek kéttizedének (21,4%) szülıje érettségivel, további több mint egytizede (12,5%) diplomával rendelkezik. (23. sz. táblázat) Ha a vagyoni csoportokat elemezzük, a következı sorrend alakul ki. Leginkább a szegényes környezetben élı gyermekek nem járnak óvodába (27,3%), ıket a nagyon jól ellátottak csoportja követi, itt a gyerekek egynegyede (25%) érintett. Középen a megfelelı ellátottságú csoport található, amelyben a gyermekek 20,0%-a nem jár gyermekintézménybe. A hiányosnak nevezett kategóriához tartozó gyermekek közül csak 14,7%-a nem vesz részt óvodai nevelésben, és a problémában legkevésbé érintett a jól ellátottak csoportja, ahol a gyermekek csak 12,1%-a nem óvodás. Ha az óvodába nem járó gyermekek csoportjától indulunk, más képet kapunk, ugyanis a vizsgálat adatai szerint az óvodába nem járó gyermekek közel fele (50,9%) megfelelıen ellátott, kéttizede (21,8%) a jól ellátott csoporthoz tartozik. Ezt követik a szegényesen ellátott csoporthoz tartozók 16,4%-kal. Az óvodába nem járó gyermekek alig egytizede (9,1%) tartozik a hiányos vagyoni helyzető, és töredékük (1,8%) a nagyon jól ellátott csoporthoz. (24. sz. táblázat) Tovább vizsgálva az óvodába nem járást, most a lakásnagyságot vesszük nagyító alá. A lakáskategóriák mentén azt láthatjuk, hogy a luxus mérető lakásokban élı gyermekek vezetik a sort, kétötödük (40%) nem jár óvodába. İket követik a szőkös lakásban élık, de arányuk lényegesen kevesebb, kéttized alatt van (18,9%). Az átlagos mérető otthonokban élı gyermekek 17,7%-a, a zsúfolt lakásban élık 11,8%-a nem óvodás. Az óvodából pedig legkevésbé (11,1%) maradnak ki a tágas lakásban élık. Ha a nem óvodás gyermekek ezen szempontú összetételére vagyunk kíváncsiak, ez a következıképpen alakul. Szőkös lakásban él majdnem fele (46,3%), átlagos otthonban lakik 16

egyharmaduk (31,5%), zsúfolt a lakás egytized (11,8%) esetében, tágas lakásban lakik szintén valamivel több mint egytized (11,1%), és luxus körülmények közt egy töredék (1,8%) él. (25. sz. táblázat) Végül településtípusonként is megnézzük az óvodába nem járás kérdését. E szempont szerint a községben élı gyermekek nem járnak leginkább óvodába (20,2%), amely összefügghet a férıhely hiányával. Ezt követıen a városi gyermekek majdnem kéttizede (18,0%) marad ki a gyermekintézménybıl, amelynek szintén férıhely hiány lehet az oka kisebb városokban. A budapesti gyerekek következnek a sorban, itt 16,1%-os az óvodába nem járás, végül a megyeszékhelyeken legjobb a helyzet, itt csak a gyerekek 14,5%-a marad ki. Ha az óvodába nem járó gyermekek települési hátterét vizsgáljuk, az adatok azt mondják, hogy az óvodába nem járó gyermekek kétötöde (41,1%) falusi lakos, közel egyharmada (28,6%) városi gyermek, 16,1%a fıvárosi, és 14,3%-a megyeszékhelyen él. (26. sz. táblázat) Elégedettség az óvodával Röviden visszatérünk még az óvodába járó gyermekek szüleinek (kérdezett) óvodával való elégedettségére. Csak a két szélsı véleményt, a teljesen elégedett és az egyáltalán nem elégedett válaszokat vizsgáljuk most. Ezen válaszok az iskolai végzettség szempontjából az alábbiak szerint oszlanak el: az egyáltalán nem elégedett válaszok háromnegyede (75,0%) alacsony iskolai végzettségőektıl származik, és a maradék egynegyed (25%) az érettségizettek véleménye. A teljes mértékben elégedettek között legnagyobb arányt (33,7%) az érettségizettek képviselnek, ıket követik az alacsony iskolai végzettségőek (30,8%), egynegyedük (26%) szakmunkásképzıt végzett, és egytizedük (9,6%) diplomás. (27. sz. táblázat) A vagyoni kategóriák mentén egyáltalán nem elégedettek fele-fele arányban (50-50%) a hiányos és megfelelı vagyoni csoportba tartoznak. Ezzel szemben a teljesen elégedettek közel azonos arányban a megfelelı (37,9%) és jól ellátott (35,9%) csoport tagjai. Továbbá azonos arányban képviseltetik magukat a szegényes (12,6%) és hiányos (12,6%) vagyoni mutatókkal 17

rendelkezık, végül a nagyon jól ellátottak csak töredékét (1,0%) jelentik a teljesen elégedetteknek. (28. sz. táblázat) A lakásnagyság mentén azt láthatjuk, hogy a zsúfolt és szőkös lakásokkal rendelkezık felefele (50-50%) arányban teszik ki az egyáltalán nem elégedettek körét. A teljes mértékben elégedettek között viszont a szőkös lakással rendelkezık képezik a legnagyobb arányt (43,7%), utána az átlagos lakásban élık következnek (30,1%), majd a tágas otthonnal rendelkezık (13,6%). A teljesen elégedettek egytizedét (10,7%) adják a zsúfolt lakásban élık, és kicsiny részét (1,9%) a diplomások. (29. sz. táblázat) Végül a településtípusok mentén való vizsgálódás azt mutatja, hogy az egyáltalán nem elégedettek háromnegyedét (75,0%) a budapestiek, és egynegyedét (25,0%) a községek lakói teszik ki. A teljes mértékben elégedettek csoportján belül kétötöd részt (40,4%) a községek tesznek ki, utána a városlakók következnek 26,9%-kal. İket követik a megyeszékhelyek 17,3%-kal, majd a budapestiek képezik a teljesen elégedettek legkisebb csoportját (15,4%). 18

ISKOLA A nemek aránya, életkori megoszlás, iskolai végzettség Az omnibusz vizsgálat keretén belül a kérdıívre összesen 810 fı válaszolt (n=810), melynek 45,1 %-a férfi, és 54,9 %-a nı. (1. sz. táblázat) A mintában 16,7%-ot képvisel a legfiatalabb szülıi korcsoport (18-29 év), a 30-39 évesek közel felét (48,5%) adják a megkérdezetteknek, valamivel több, mint egyötödük (22,7%) a harmadik korcsoporthoz (40-49 éves) tartozik. Az idısebbek részaránya egytized körül mozog, ezen belül az 50-59 évesek aránya 8,4%, és a 60 éves és ennél idısebbek 3,7 %-ot képviselnek. (2. sz. táblázat) A vizsgált személyek iskolai végzettségén belül a kérdezettek közel egyharmadának (29,3%) alacsony végzettsége van (8 osztály vagy alatta), további több mint egyharmad (32,1%) szakmunkás-képesítést szerzett, kevesebb, mint egyharmad (28,8%) érettségizett, és a diplomások aránya egytized (9,9%). 19

A férfiak és nık iskolázottságát külön vizsgálva, az az ismert tendencia érvényesül, mely szerint a nık általánosságban magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és jobban törekednek az érettségi és a diploma megszerzésére. Ennek ellenére mégis a nık között többek vannak olyanok (31,2%), akik megállnak az általános iskolai végzettségnél. A férfiaknál ez az arány 26,8%. Eggyel magasabb, tehát szakmunkás végzettséggel a férfiak közel kétötöde (43,3%), a nıknek pedig egy kicsivel több, mint egyötöde (22,9%) rendelkezik. Az érettségi tekintetében már jelentkezik a nık elınye, a férfiak közel egyötödéhez (22,2%) képest a nık egyharmada (34,2%) szerezte meg ezt az iskolai végzettséget. A diplomát tekintve is a nık vezetnek, hiszen a férfiak 7,7 %-ához képest, a nık 11,7%-a diplomás. (3. sz. táblázat) A romák aránya, életkori megoszlása, iskolai végzettsége A mintán belül a romák több mint egytizedet (12,7%) képviselnek (n =103), amely a népességen belüli becsült arányukat némileg túllépi, de ismert tény, hogy rövidebb átlagéletkoruk miatt a fiatalabb korosztályokban nagyobb az arányuk. (4. sz. táblázat) Életkori megoszlásuk is ezt tükrözi, valamint azt, hogy az átlagosnál valamivel korábban szülnek, ezért fiatalabb korban kerülnek az iskolás szülı élethelyzetébe. Így a legfiatalabb szülıi korcsoportban (18-29 éves) az egész mintához képest (16,7%) majdnem kétszeres az arányuk (30,1%). A roma szülık kétötöde (41,7%) a fiatal középkorúakhoz (30-39 év) tartozik, és a 40-49 évesek esetében valamivel több, mint egytized (13,6 %) a részarányuk, amely majdnem csak fele az egész mintát tekintve. Az idısebbek közötti megjelenésük közelít a kérdezettek átlagához, az 50-59 éves korcsoportban 8,7%-ot, a 60 és idısebbeknél pedig 5,8%-ot képviselnek. (5. sz. táblázat) Iskolai végzettség tekintetében ez a vizsgálat is megerısíti azt, hogy a romáknak lényegesen alacsonyabb az iskolai végzettsége, mint a magyar átlag lakosságnak. Négyötöd részüknek (82,5%) alacsony (8 osztály vagy alatta) az iskolai végzettsége, 14,6%-uknak van szakmunkás-bizonyítványa, és csak kis töredékük (2,9%) érettségizett. Felsıfokú végzettségő romát nem találunk a mintában. (6. sz. táblázat) 20

Családi állapot és a kiskorú gyermekek száma Az iskolás gyermekek esetében már magasabb az egyszülıs családok aránya (25,8%), mint az óvodásoknál, melybe valószínőleg az elsı gyermek hat-nyolc éves kora körül kialakuló házassági krízist követı válás is bele játszik. A kétszülıs családok, vagy legalábbis a jogilag rendezett házasságok a családok közel kétharmadára (63,8%) jellemzı, és élettársi kapcsolatban élnek a felnıttek a családok egytizedében (10,4%). A mintában szereplı családok több mint egynegyede (27,6%) egy gyermeket nevel, kevesebb, mint fele (45,3%) kétgyermekes, kevesebb, mint egyötöde (18,2%) háromgyermekes, négygyermekes már csak 6,1%, öt és több gyermeket pedig a családok 2,3%-a vállalt. A családi állapot és a gyermekszám összefüggésében az adatok azt mutatják, hogy az egygyermekesek körében az egyszülıs családok egyharmadot (34,7%) tesznek ki, és a szülık valamivel több, mint fele (53,6%-a) él házastársként. A kétgyermekesek esetében az egyszülıs családok aránya több mint kétötöd (22,5%), és családok kétharmadában (69%) a gyerekek szülei házasok. A háromgyerekes családoknál az egyszülıs család aránya majdnem egynegyed (24,7%) és kétharmaduknál (65,8%) a házastársi kapcsolat a jellemzı. A négygyermekesek vannak a legkedvezıbb helyzetben, egytized körül (12,2%) van az egyszülıs aránya, és négyötödüknél (79,6%) a szülık kapcsolata jogilag is rendezett. Az ötés többgyermekes családoknál ismételten romlik a kép, majdnem egyharmaduk (28,5%) egyszülıs család, és a házasságban élı szülık aránya sem éri el az egyötöd részt (16,6%.) A családi állapot vizsgálódása során az egyszülıs családokon belül a legnagyobb arányt, kétötöd részt (39,6%) a kétgyermekesek foglalnak el, utánuk az egygyermekesek (37,2%), majd a három- (17,4%), és négygyermekesek (2,9%) következnek. A házastársi kapcsolatban élık egyötödének (23,1%) van egy, majdnem felének (48,7%) kettı, és 18,6%-nak három gyermeke. Négy-ötgyermekes családok aránya 9%-ot tesz ki, és ennél több gyermeke nincs a házaspároknak. Az élettárssal élık egyharmada (31,7%) egy, több mint egyharmada (37,8%- a) kettı gyermeket nevel. Háromgyermekes az élettársak 17,1%-a, a négy gyermek körükben csak 4,9%, és az öt-hétgyermekesek aránya 7,1%. 21

A gyermekszámot illetıen nincs igazán különbség az egyszülıs, az élettársi és a házastársi kapcsolatban élı családok között, mind a három típusban elsısorban két gyermeket, másodsorban egy gyermeket, harmadsorban pedig három gyermeket nevelnek. Ami mégis eltérésként felfedezhetı, az az, hogy a házaspárok nagyobb mértékben nevelnek két gyermeket, és vállalnak négy gyermeket, és kevesebb az egygyermekes házaspár körükben. (8. sz. táblázat) Az iskolai végzettség és a gyermekek száma Elsıként arra a keressük a választ, hogy gyermekek száma szerint milyen különbségek fedezhetık fel a szülık (kérdezett) iskolai végzettségében, majd ezt követıen azt nézzük meg, hogy az egyes iskolai végzettségekhez kapcsolódnak-e tipikus családnagyságok. Az egygyermekes családoknál az érettségizett szülık vannak legtöbben (36,9%), majd a szakmunkások követik ıket (24,3%). Az egygyermekesek egyötödét (22,1%) az alacsony iskolai végzettségőek teszik ki, és a diplomások vannak jelen ebbe a csoportban legkisebb súllyal (16,7%.). A kétgyermekes családok több mint egyharmadában (36,5%) a szülık szakmunkások, ıket követik az érettségizettek közel egyharmados aránnyal (32,4%). Az alacsony iskolai végzettségőek a kétgyermekesek egynegyedét (23,9%) teszik ki, és 7,1% a diplomások aránya. A háromgyermekeseknél új sorrend veszi kezdetét, a családok majdnem félénél (43,8%) a szülı iskolai végzettsége alacsony, további egynegyedénél (27,4%) sem túl magas, hiszen szakmunkás-bizonyítványról van szó. A háromgyerekesek körében alig kéttized (17,8%) az érettségizettek, és egytized (11,0%) a diplomások aránya.a négygyermekes családok iskolai háttere döntıen a két alsó iskolai fokozatból tevıdik össze, ezen belül a 8 osztályos végzettségőek aránya 46,9%, a szakmunkásoké pedig 44,9%, az érettségizettek pedig 8,2%-ot képviselnek. Az öt- és több gyermek nevelésében körülbelül fele-fele arányban vesznek részt az alacsony iskolai és a szakmunkás végzettségőek. Az iskolai végzettség mentén azt láthatjuk, hogy az alacsony iskolai végzettségőek is elsısorban a két gyermeket preferálják (37%), de a háromgyermekesek aránya (27,2%) is magas. Ezt követıen az egy gyermek vállalása (20,9%) következik, majd a négy, melynek aránya is tíz % körül mozog (9,8%). Az öt- és több gyermek a családok 4,3%-ában fordul elı. 22

A szakmunkások is a két gyermeket helyezik elıtérbe (51,6%), majd a két gyermeket (20,9%). Három gyermek nevelésébıl már kevésbé veszik ki részüket (15,5%), de még négy (8,5%), sıt öt-hat gyermek (3,5%) nevelését is vállalják. Az érettségizettek elsısorban kétgyermekes (51,1%), másodsorban egygyermekes (35,5%) családok, de egytizedük (11,3%) három, sıt töredékük (1,7 %) négy gyermeket is vállal. A diplomások fıként egygyermekes családok (46,3%), másodsorban kétgyermekesek (32,5%), és harmadsorban háromgyerekesek (20,0%). Az adatok azt mutatják, hogy inkább az alacsonyabb iskolai végzettségőek vállalnak több gyermeket, ık veszik ki jobban részüket a gyermeknevelés terheibıl. Ennek oktatáspolitikai és szociálpolitikai vonatkozásaival érdemes lenne többet foglalkozni. Arra is érdemes lenne jobban odafigyelni, hogy a diplomások között is van egy számos csoport, amely hajlandóságot mutat több gyermek nevelésére. (9. sz. táblázat) Településtípus és gyermekszám A következıkben azt tekintjük át, hogy az egyes településtípusok között vannak-e különbségek a gyermekes családok nagyságát tekintve, van-e valami kapcsolat a gyermekek száma és a települések nagysága között. Az egygyermekes családok inkább a kisebb településeket kedvelik, egyharmaduk (33,3%) városban, kevesebb, mint egyharmaduk (30,2%) községben él. Megyeszékhelyeken 18,9%, Budapesten pedig 17,6% az arányuk. A kétgyermekesek leginkább községekben élnek (39,8%), ezt követıen városokban (31,6%). Közel kéttizedük (19,2%) megyeszékhelyen, egytizedük (9,3%) pedig a fıvárosban telepedett meg. A háromgyermekesek is elsısorban községi lakosok (48,6%), több mint egynegyede (27,4%) városokban él, majd a fıváros következik 13,0%-kal, végül pedig a megyeszékhelyek következnek 11,0%-kal. A négygyermekes családok települési sorrendje a következı, 40,8% községekben, 36,7% városokban, 14,3% megyeszékhelyeken, és 8,2% Budapesten él. Ötgyermekes családok leginkább kisebb városokban élnek (42,9%), és azonos mértékben települtek meg megyeszékhelyeken és falvakban (28,6%). Hat gyermeket nevelı családok kisvárosiak, a hétgyermekesek pedig községek lakói. 23

A településtípus szemszögébıl nézve a kérdést, Budapesten a legnagyobb arányban egygyermekes családok élnek (40,6%), ıket követik a két- (35,4%), három- (19,8%), négygyerekesek (4,2%). A megyeszékhelyeken más a sorrend, a családok majdnem fele (49,6%) kétgyermekes, egyharmada (29,8%) egygyermekes, egytizede (11,3%) háromgyermekes, és 7,8% a négy-ötgyermekes családok aránya. Kisebb városokban is a két gyermeket preferálják (44,7%), ezt követıen pedig az egy gyermeket (28,8%). Továbbá a városi családok 15,6%-ában van három gyermek, és egytizedük (10,1%) négy és többgyermekes. A községeken belül is elsısorban kétgyermekes családokat találunk (46,8%), ıket azonban a háromgyermekesek követik (22,9%). Az egygyermekesek is hasonló arányban (21,6%) élnek falvakban, de a négy- és többgyermekesek nem érik el a 10%-ot (8,8%). Rövid összegzésként az fogalmazható meg, hogy a kisebb települések felé haladva növekszik a gyermekszám a családokban, a három- és többgyermekes családok leginkább a rosszabb helyzető térségekben húzzák meg magukat, de Budapest sem elhanyagolható e probléma tekintetében. A másik érdekesség az egy-kétgyermekes családok vidéki, falusi térségekben való nagyarányú jelenléte, amely a dezurbanizációs folyamattal és szuburbán övezetek kialakulásával van összefüggésében. Két pólus rajzolódik ki, az egyik oldalon a jó urbanizációs tengelyen fekvı községek vonzzák magukhoz a jobb helyzető egy-kétgyermekes családokat, a másik oldalon a hanyatló falvak szívják fel a rossz helyzető három- és többgyermekes családokat. (10. sz. táblázat) Az elızıekben láthattuk, hogy a többgyermekes családok inkább kisvárosokban és községekben laknak, ennek figyelembe vételével érdemes a cigány családok, illetve cigány gyermekek lakóhelyi szóródását is megnézni. Az adatok azt mutatják, hogy a romák aránya is fokozatosan nı a települési lejtın lefelé, a községekben él több mint 50%-uk (55,3%), kisvárosokban egyötödük lakik (25,2%), megyeszékhelyeken 15,5%-uk, és a fıvárosban csak 3,9%-uk talált otthonra. (11. sz. táblázat) 24

Az iskolás gyermekek A vizsgálatban érintett gyerekek több mint egytizede (11,9%) fıvárosi, majdnem kéttizedük (17,4%) megyeszékhelyen, egyharmaduk (32,0%) kisvárosokban él, és közel kétötödük (38,4%) községben lakik. (12. sz. táblázat) Étkeztetés A vizsgált gyermekek alig több mint fele (53,8%) veszi igénybe az iskolai étkeztetést (válaszadók=794 fı). (13. sz. táblázat) Az iskolai étkeztetést igénybe vevık között a legnagyobb hányadot a kétgyermekes családok képviselik (44,4%), ıket az egygyermekesek követik 26,2%-kal. Az étkezık között 20,8%-kal vannak jelen a háromgyermekesek, és a négy- és többgyermekesek el sem érik az egytizedet (8,0%). Ha a gyerekszám felıl közelítünk, azt mondhatjuk, hogy az iskolai étkeztetés iránti igény a háromgyermekesek körében a legnagyobb (60,3%), ıket az öt- (57,1%) és kétgyermekesek (53,1%) követik. Az egygyermekesek fele (50,9%), és a négy gyermekesek kevesebb, mint fele (47,9%) igényli ezt a szolgáltatást. (14. sz. táblázat) A településtípusok között lényeges különbséget nem találunk az étkezést igénybe vevık és nem igénybe vevık arányában. A megyeszékhelyeken a legnagyobb az étkezık aránya, itt eléri a gyerekek közel kétharmadát (60,7%), a többi településen pedig körülbelül a tanulók felét, Budapesten 54,7%-ot, városokban 52,8%-ot és falvakban 51,1%-ot. Az összes iskolai étkezın belül 36,8% a községi, 31,1% a városi, 19,9% a megyeszékhelyi, és 12,2% a budapesti tanuló, amely hasonló a gyermekek településeken való eloszlásával. (15. sz. táblázat) Napközi Napközibe a gyerekek sokkal kisebb hányada jár, mint ahányan igénybe veszik az étkeztetést. Az iskolák a felsıtagozatos gyerekek számára már nem is nagyon biztosítják ezt a 25

lehetıséget. A kérdezettek alig egyötöde (19,1%) válaszolt erre a kérdésre határozott igennel, vagyis, hogy a gyermeke a délutánokat a napköziben tölti. (16. sz. táblázat) A napközis gyermekek közel fele (47,7%) a kétgyermekes családokból kerül ki, az egy- és a háromgyermekesek azonos arányt (22,2 22,2%) képviselnek, a négy- és többgyermekesek a napközisek 7,9%-a.. Ha a családnagyság szerint szeretnék különbséget tenni, megállapítható, hogy leginkább a háromgyermekesek veszik igénybe ezt a szolgáltatást, de közülük is csak közel egyharmad (29,6%), legkevésbé pedig a négygyermekesek napközisek (13,9%). (17. sz. táblázat) A települések oldaláról nézve, azt láthatjuk a napközis gyermekek 37,4%-a községben, 28,4%-a kisvárosban, 25,2%-a megyeszékhelyen, és 9,0%-a fıvárosban él. Az egyes településtípusokon belül van némi különbség a napközis gyerekek aránya között, amely nagy valószínőséggel a fenntartó önkormányzatok, iskolák szemléletének és anyagi helyzetének függvénye. A megyeszékhelyeken a legtöbb a napközis gyermek (37,5%), ezt követi Budapest, ahol a gyerekek negyede napközis csak (25,9%). A községekben egy árnyalatnyival rosszabb a helyzet (23,4%), de városokban csak a gyerekek 21,5%-a van iskolai felügyelet alatt délután. (18. sz. táblázat) Tanulószoba A tanulószoba soha nem volt igazán népszerő sem a gyerekek, sem a pedagógusok körében, és a vizsgálatból is azt láthatjuk, hogy a tanulók egy kis töredéke (7,7%) veszi igénybe. (19. sz. táblázat) A tanulószobás gyermekek fele (52,5%) kétgyermekes családokhoz, egyharmada (31,1%) pedig egygyermekes családhoz tartozik. A háromgyermekesek 8,2%-ot, a négygyermekesek 5,6%-ot, az ötgyermekesek 4,9%-ot képviselnek a tanulószobás gyermekek között. (20. sz. táblázat) 26

Az óvodai minta elemzésének táblázatai 1. sz. táblázat A megkérdezettek nemek szerinti megoszlása Neme Férfi 149 46,4 Nı 172 53,6 Összesen 321 100,0 A megkérdezettek korcsoport szerinti megoszlása 2. sz. táblázat Korcsoport 18-29 éves 74 23,1 30-39 éves 171 53,3 40-49 éves 45 14,0 50-59 éves 15 4,7 60 év feletti 16 5,0 Összesen 321 100,0 A megkérdezettek iskolai végzettség szerinti megoszlása 3. sz. táblázat Iskolai végzettség Nyolc általános és 92 28,7 alacsonyabb Szakmunkás 85 26,5 Érettségi 105 32,7 Fıiskola, egyetem 39 12,1 Összesen 321 100,0 27

3. a sz. táblázat A megkérdezettek lakóhely szerinti megoszlása Településtípus Fıváros 57 17,8 Megyeszékhely 56 17,4 Város 91 28,3 Község 117 36,4 Összesen 321 100,0 4. sz. táblázat A megkérdezettek iskolai végzettsége nemek szerinti megoszlásban Iskolai végzettség Férfi Nı Összesen Nyolc általános és 30,2 27,3 28,7 alacsonyabb Szakmunkás 30,9 22,7 26,5 Érettségi 28,9 36,0 32,7 Fıiskola, egyetem 10,1 14,0 12,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 A romák aránya a megkérdezettek között 5. sz. táblázat Roma származás Nem 264 82,2 Igen 44 13,7 Nem tudja / nincs válasz 13 4,0 Összesen 321 100,0 28

6. sz. táblázat A megkérdezett romák korcsoport szerinti megoszlása (N=44) Korcsoport 18-29 éves 23 52,3 30-39 éves 15 34,1 40-49 éves 3 6,8 50-59 éves - - 60 év feletti 3 6,8 Összesen 44 100,0 A megkérdezett romák iskolai végzettség szerinti megoszlása (N=44) 7. sz. táblázat Iskolai végzettség Nyolc általános és 34 77,3 alacsonyabb Szakmunkás 9 20,5 Érettségi 1 2,3 Fıiskola, egyetem - - Összesen 44 100,0 A megkérdezettek megoszlása családi állapot szerint 8. sz. táblázat Családi állapot Egyedül él 62 19,3 Élettárssal él 45 14,0 Házastárssal él 214 66,7 Összesen 321 100,0 29

9. sz. táblázat A gyermekszám és a családszerkezet közötti viszony Gyermekek száma Családszerkezet. A megkérdezett egyedül élı élettárssal élı házastárssal élı Összesen A családok megoszlása a gyermekszám szerint Nincs gyerek 100,0 1,7 - - - - 100,0 0,3 1 gyerek 28,0 38,3 15,9 28,9 56,1 21,5 100,0 25,7 2 gyerek 15,1 36,7 13,0 42,2 71,9 49,1 100,0 45,8 3 gyerek 16,7 18,3 12,1 17,8 71,2 22,0 100,0 20,7 4 gyerek 17,6 5,0 5,9 2,2 76,5 6,1 100,0 5,3 5 gyerek - - 25 2,2 75 1,4 100,0 1,3 6 gyerek - - 100,0 4,4 - - 100,0 0,6 7 gyerek - - 100,0 2,2 - - 100,0 0,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 10. sz. táblázat Gyermekek száma A gyermekszám és az iskolai végzettség közötti viszony A megkérdezettek iskolai végzettsége Összesen Nyolc általános és alacsonyabb Szakmunkás Érettségi Fıiskola, egyetem Nincs - - - - 100,0 1,0 - - 100,0 gyerek 1 gyerek 22,0 19,6 20,7 20,0 41,5 33,0 15,9 33,3 100,0 2 gyerek 21,9 34,8 32,9 56,5 33,6 47,6 11,6 43,6 100,0 3 gyerek 39,4 28,3 18,2 14,1 28,8 18,4 13,6 23,1 100,0 4 gyerek 64,7 12,0 35,3 7,1 - - - - 100,0 5 gyerek 50,0 2,2 50,0 2,4 - - - - 100,0 6 gyerek 100,0 2,2 - - - - - - 100,0 7 gyerek 100,0 1,1 - - - - - - 100,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 30