Akadozó államosítás Ki viszi el a balhét?

szubjektív Akadozó államosítás Ki viszi el a balhét? Alig több mint két hónap van hátra a közoktatási intézmények államosítására szabott időből. Ehhez képest nem állnak megnyugtatóan az előkészületek. Az intézmények, a fenntartók sötétben tapogatóznak, találomra hoznak döntéseket. Ennél is nagyobb baj, hogy mintha az átalakítás megszervezéséért és levezényléséért felelős intézmények sem tudnák pontosan, mi történik majd. A kormány szeptember utolsó napjaiban tárgyalta azt a jelentést, amely a közoktatási intézmények állami fenntartásba vételével kapcsolatos helyzetet mutatta be. A pedagógusfórumokon elhangzó tájékoztatók konkrétsági szintjét éppen csak meghaladó előterjesztésből kirajzolódó kép több mint aggasztó. Az állami fenntartói jogok és kötelezettségek gyakorlására hozta létre a kormány a nyár közepén a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KIK). A központ által készített jelentésből kiderül, hogy a megalakulás óta eltelt hónapok arra sem voltak elegendőek, hogy az új intézmény felállítsa saját apparátusát. Joggal tehető fel a kérdés: vajon nem jelent-e vállalhatatlan kockázatot egy ilyen hatékonysággal működő központra bízni 2700 iskola és kollégium, 120 000 pedagógus és 1 200 000 gyerek jövőjét? A tankerületek vezetői állásaira kiírt pályázatok sikere is kérdéses. Az említett beszámoló szerint néhány nappal a határidő lejárta előtt a meghirdetett helyek mintegy harmadára egyetlen pályázó sem akadt. (De ha feltételezzük, hogy az utolsó napokban esetleg tömegesen érkeznek még jelentkezések, akkor sem lesz túl nagy a KIK választási lehetősége.) Ha pedig sok helyen nem tudnak majd tankerületi igazgatót kinevezni, akkor még reménytelenebbnek tűnik a szakapparátus toborzása és felkészítése, illetve az átadás-átvétel zavartalan lebonyolítása. Egy az országgyűlési képviselőknek címzett államtitkári levél is, bár igencsak szőrmentén, de erről árulkodik, amikor így fogalmaz: 2013. január 1-jétől a helyi önkormányzatok hivatalaiban az átadásra kerülő köznevelési intézmények fenntartói feladatait ellátó köztisztviselők és munkavállalók többsége is a KIK foglalkoztatotti állományában folytatja munkáját. A javaslat első ránézésre minden cinizmusa ellenére kivitelezhetőnek látszik, tüzetesebben megvizsgálva azonban kiderül, hogy hiányos tájékozottságon alapul és nem is túlságosan ésszerű. Az önkormányzati alkalmazottak elkobzása problematikus. Sok olyan kis önkormányzat van ugyanis, ahol eleve nincs szakember, akit einstandolni lehetne. A kicsit nagyobb önkormányzatoknál vannak ilyen szakalkalmazottak, azonban gyakran az oktatás mellett más területekért (például szociális, egészségügy) is felelnek, azaz munkájukra továbbra is igényt tartanak az önkormányzatoknál. Végül a harmadik csoportba tartoznak a nagyobb, 3000 lakosságszám feletti települések, amelyek főszabályként működtetői maradnak intézményeiknek, így tekintve, hogy a munka dandárja helyben marad irányítói stábjukra is szükségük lesz. (Ha mégis a tárca javaslata valósulna meg, az azt a furcsa helyzetet eredményezné, hogy ugyanazok végeznék az átadást önkormányzati sapkában, mint akik az átvételt Klebelsberg sapkában. ) A jelentésből kitűnik, hogy a jogszabályi háttér kialakítása sem történt még meg. Több törvény (például a köznevelési, közalkalmazotti, államháztartási) módosítása mellett új jogszabályok megalkotása is szükséges, egyebek mellett az átadás-átvételt szabályozó törvényé. További probléma, hogy nem látni az államosítás és a költségvetés közötti harmóniát. Anélkül zajlik a költségvetés részletes vitája, hogy bárki is tudná, hány önkormányzat vállalja a további működtetést és ez hány intézményt, hány dolgozót és hány diákot érint. Az önkormányzatok pedig úgy hoznak döntést a működtetés átadásáról vagy megtartásáról, hogy nem tudják, költségvetési szempontból ez mit jelent számukra. Logikus lenne azt feltételezni, hogy a központi költségvetés különbséget tesz majd azok között az önkormányzatok között, akik vállalják ezt a feladatot, és azok között, akik nem. Ám egy lapzártánk idején beadott módosító javaslat alapján úgy is értelmezhető, hogy ez a vita eldőlt, s a működtetést vállaló önkormányzatok nem számíthatnak pozitív megkülönböztetésre. A szokásos munkamenet (értsd: titkolózás) miatt nem sokat lehet tudni arról, hogy mit szándékozik tenni a kormány ebben a helyzetben, néhány fontos kérdés esetében azonban a minisztériumi eresztéken kicsordogáló információk valamilyen irányt mégiscsak körvonalaznak. Ezek szerint a problémák megoldását és az ezzel járó felelősséget lényegé- ben teljes egészében az önkormányzatokra tolnák. Ahogyan egy polgármester fogalmazott, a helyzet leginkább olyan, mint amikor egy orvos felvágja a beteg mellkasát, s csak akkor döbben rá, hogy nem tudja elvégezni a műtétet. Gyors döntéssel lehúzza a gumikesztyűt, s a páciensre bízza, oldja meg saját kontójára a dolgot. A központi szakapparátus felállításának módja, az átadás-átvétel feladatának átterhelése mellett ilyen lesz annak a helyzetnek a kezelése is, amely az uniós fejlesztésekben részt vevő intézményeknél jelentkezik majd. A pályázaton támogatást nyert intézmények esetében ugyanis fenntartási kötelezettséget tartalmaznak a szerződések, amelyek meghatározott ideig nem teszik lehetővé az intézmények átszervezését (a pályázatban vállaltak teljesítésének elmulasztása esetén pedig vissza kell fizetni a támogatási összeget). Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok a pályázati döntések idején nem számíthattak ilyen kormányzati intézkedésekre, most mégis rajtuk vernék el a port. Első körben a támogatási szerződések módosítását kellene elérniük. Az uniós fogaskerekek sebességét ismerve könnyen belátható, hogy amenynyiben sikerrel is járna egy ilyen kezdeményezés, az aligha történne meg 1-2 hónap alatt. Ha pedig ez nem valósul meg határidőre, akkor az érintett önkormányzatokra kettős büntetést vetnének ki: költségvetési hozzájárulást kellene fizetniük és a társfinanszírozásból származó kötelezettségek is őket terhelnék (függetlenül attól, hogy működtetői lesznek-e az adott intézménynek vagy sem). Hasonlóan aggályosnak és inkorrektnek tűnnek a vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó elképzelések is. Az ingatlanokat ugyanis ingyenes használatba kapná az állam, miközben sok esetben ezek fejlesztésére hiteleket vettek fel az önkormányzatok vagy éppen korábban az állam által is ösztönzött formában PPP-beruházások keretében újították fel vagy bővítették iskoláikat. Összességében olyan kép körvonalazódik, ahol a kormányzati szereplők által el nem végzett munka javarészt az önkormányzatokra hárul, ahogyan a finanszírozási kockázatok is náluk jelennek majd meg. Mindez azt is jelenti, hogy megkezdődött a felelősség áthárítása, s borítékolható: kudarc esetén a balhét az önkormányzatok viszik majd el. ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5 7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella, varga.gabriella@cki.hu Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9 11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, kovacs.balazs@ypsylonmedia.hu, www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (on-line) 2012. október új katedra 1

súlypont Kerettantervek Végtelen történet Behozhatatlan csúszás a tartalmi szabályozásban? Tovább csúszik a kerettantervek kiadása, a legfrissebb információk szerint október közepén is még csak a tervezeteket hozza nyilvánosságra a tárca. Mindeközben régen el kellett volna kezdődnie az új dokumentumok alapján az iskolai programok, helyi tantervek átalakításának, az új tankönyvek fejlesztésének, kipróbálásának, akkreditációjának. A csúszásnál is nagyobb baj, hogy a közkézen forgó jogszabálytervezet tájékozatlanságot, átgondolatlanságot, zavarodottságot tükröz. Ennek egy része nyilván összefügg a kapkodással, másik része viszont méltatlan és az érintettekkel nem egyeztetett szándékokat tükröz. Gond van egyebek mellett a szerkezettel, a bezsúfolt tartalom mennyiségével, a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendszerével és a korábban jóváhagyott dokumentumok, programok kivezetésével is. Mindez már az új tartalmi szabályozás 2013. szeptemberi bevezetését is komolyan veszélyezteti. Esetleges és hiányos kerettantervi szabályozás A kerettantervek rendszere három fő elemből épül fel: az általános kerettantervekből, az ezekhez kapcsolódó tagozatos és kiegészítő tantervekből, illetve egyes sajátos köznevelési feladatok ellátásához is készülő dokumentumokból. Elvben a tanítási idő 90 százalékát fedik le, a fennmaradó 10 százalékot az iskola szabadon használhatja fel. A szabad sáv a valamilyen sajátos arculatot formáló intézmények számára kevés jelzik a problémát számos intézményből. A szakma meghatározó része szerint ugyanakkor a kerettantervekben megfogalmazott tartalom önmagában is megtaníthatatlan, átadására az időkeret 100 százaléka sem lesz elegendő, azaz a szabad sáv meghatározása csupán szimbolikus. Mindez azt jelenti, hogy a saját oktatási-nevelési elképzelések megjelenítése automatikusan önálló kerettanterv készítését és annak jóváhagyatását jelenti majd. Érdekes kérdéseket vet fel a tagozatos és kiegészítő tantervek vázolt rendszere is. Egyrészt szembetűnő, hogy meglehetősen elitizáló, s csak a tehetségesebb tanulókkal foglalkozó intézmények számára nyújt valódi differenciálási lehetőséget. A szerzők úgy tűnik kevésbé tartották fontosnak a tanulási nehézségekkel küzdők, a hátrányos helyzetűek, a lassabban haladók tanulásának eltérő, az egyéni fejlődés ütemét figyelembe vevő tantervekkel való támogatását. A tervezet alapján nem látható, hogyan lehetne felzárkóztató jellegű vagy elnyújtott képzést biztosítani egy normál állami iskolában az állami kerettantervek keretei között. Nem tűnik életszerűnek és logikusnak az sem, ahogyan kiválasztották azokat a tantárgyakat, amelyekre eltérő tantervek készültek. Nehezen indokolható például, hogy alsó tagozaton miért csak a dráma és a tánc jelenik meg ilyenként, mint ahogy az is érthetetlen, hogy az 5 12. évfolyamra az egyetlen filozófia kivételével miért nem készültek eltérő tantervek a humán tárgyakra, illetve az idegen nyelvekre. Ha nem arról Szovjet borotvagép Túlszabályozó tantervek Néhány szó a gimnáziumi kerettantervekről Az utóbbi két évtized oktatási kormányzatai csaknem kivétel nélkül szükségét érezték annak, hogy a közoktatás tartalmi szabályozását átalakítsák. Ezt a törekvést egyrészt indokolja az a jogszabályi követelmény, amely a Nemzeti Alaptanterv rendszeres felülvizsgálatát írja elő, ezáltal igyekezvén megvédeni a tanterveket az elavulástól, illetve lehetőséget biztosítani a használat során felmerült szükséges korrekciókra. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi évek tantervi átalakításait mégsem csak ezek a célok vezérelték, amire elégséges bizonyíték, hogy ezek az átalakítások mind mélyebbek, lényegibbek voltak, mint amit egy rendszeres korrekció megkövetel. Mi hát az oka a kormányzatok tantervírói buzgalmának? Egyrészt kétségtelen, hogy a tartalmi szabályozás átalakítása a lehetséges oktatáspolitikai változtatások közül az egyik legolcsóbb legalábbis a kormányzati költségvetés szintjén. (Hogy azután ez a helyi tantervek elkészítése és bevezetése során mennyi meg nem fizetett munkát generál, az már más kérdés.) Az emberek a mindenkori kormányzattól a dolgok javítását várják, és nyilván sokkal költségesebb általános didaktikai megújulást, hatékony esélyegyenlőségi programot, eredményes pedagóguspolitikát megvalósítani, mint átírni a tanterveket. A másik ok, hogy a kormányra kerülő egyes politikai erők számára éppen az oktatás tartalmi szabályozása nyújtott és nyújt kiváló lehetőséget arra, hogy értékvilágukat, politikai preferenciáikat látványosan demonstrálják. Például aligha vitatható, hogy az erkölcstan mint tantárgy bevezetését valamennyi általános iskolai évfolyamon elsősorban ilyen megfontolások eredményezték. De például ebben a kontextusban értelmezhető a Nemzeti Alaptanterv tervezete nyomán kialakult Wass Albert-vita is. Mindazonáltal legyünk igazságosak: az előző kormányzatok által elfogadott NAT a hiányzó ismeretjellegű követelmények miatt sokak számára bántóan csonka volt, és a közoktatás fenntartói és szerkezeti átalakítása is megkövetelheti a tartalmi szabályozás átdolgozását. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a kerettantervi szabályozás bizonyos pontokon túllép a fenti tényezők által szükségszerűen megkívánt követelményeken. De mit számít a tartalmi szabályozás, van-e jelentős és közvetlen hatása az oktatás mindennapjaira? Régi, közoktatásban megőszült iskolavezetők tapasztalata szerint nem eszik olyan forrón a kását, a tantervek a gyakorlatban kevésbé fontosak. Sok tanár függetlenül a tantervi változásoktól ugyanazt tanította mindig is, saját tantervét a tudása, szakmai meggyőződése, illetve legfeljebb az érettségi követelményrendszere határozta meg. A helyzet most megváltozik. A jogszabályokban is deklarált ambíció szerint az állam mint fenntartó a korábbinál jóval pedánsabb ellenőrzési rendszert működtet majd, ami nyilvánvalóan kiterjedhet a helyi tartalmi szabályozás megfelelőségére, illetve a gyakorlatban való érvényesülésére is. Ez a tény a szereplőket várhatóan fokozottabb szabálykövetésre ösztönzi, ezáltal növelheti a központi tantervek szabályozó erejét. Már csak az a kérdés, hogy megy-e a kerettantervek által az oktatás világa elébb? 2 2012. október új katedra

súlypont Tagozatos és kiegészítő tantervek a kerettantervekhez Iskolatípus (évfolyam) Tantárgy Általános iskola Dráma és tánc (1 4. évfolyam) Általános iskola Matematika (emelt óraszámú) (5 8. évfolyam) Életvitel (vidék-város) Természettudományi gyakorlatok Gimnázium (4 évfolyamos, 9 12. évfolyam) Gimnázium (6 évfolyamos, 7 12. évfolyam) Gimnázium (8 évfolyamos, 5 12. évfolyam) Szakközépiskola (9 12. évfolyam) Filozófia Matematika (emelt óraszámú) Biológia (emelt óraszámú) Fizika (emelt óraszámú) Kémia (emelt óraszámú) Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) Filozófia Matematika (emelt óraszámú) Biológia (emelt óraszámú) Fizika (emelt óraszámú) Kémia (emelt óraszámú) Természettudományi gyakorlatok Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) Filozófia Matematika (emelt óraszámú) A Matematika (emelt óraszámú) B Biológia (emelt óraszámú) Fizika (emelt óraszámú) Kémia (emelt óraszámú) Természettudományi gyakorlatok Fizika (humán érdeklődésű csoportnak) Fizika (reál érdeklődésű csoportnak) Biológia (magasabb óraszámú) Fizika (magasabb óraszámú) Kémia (magasabb óraszámú) Földrajz (magasabb óraszámú) van szó, hogy ezek a kerettantervek egyszerűen csak nem készültek el időre, akkor ez azt jelenti, hogy minden olyan intézménynek, amelyik tagozatos formában szeretne magyart, történelmet, angolt stb. tanítani, önálló kerettantervet kell készítenie és azt jóváhagyatnia a miniszterrel. Láthatóan nagy hangsúlyt kaptak a természettudományok, ugyanakkor mivel az érettségi rendszer kialakításakor végül elvetették azt az elképzelést, amely szerint egy természettudományos tárgyból kötelező lett volna a vizsga, félő, hogy ez a lépés nem visz közelebb a kívánt célhoz. A kerettantervek harmadik csoportját jelentik az egyes köznevelési feladatokhoz készített tartalmi szabályozó dokumentumok. Ebbe a körbe tartoznak a nyelvi előkészítő évfolyamhoz, az Arany János Tehetséggondozó Programhoz és az Arany János Kollégiumi Programhoz, valamint a sportiskolai neveléshez, oktatáshoz kapcsolódó kerettantervek. Sokat elárul a tárca szándékairól és oktatáspolitikai küldetéséről az, hogy nem készítettek tantervet a két tanítási nyelvű iskoláknak és megdöbbentő módon a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhezoktatásához sem. Ezen területekre a tárca csak irányelveket ad ki, amit a majdani kerettanterv-készítőknek figyelembe kell venniük. De nincs kerettanterv a kiemelt kormányzati célként megfogalmazott egész napos iskolákra sem, és ismeretlen a hídprogramok és a szakiskolai közismereti képzés tartalma is. Mindez összességében akár a tanulók 30-40 százalékát is érintheti. Új jóváhagyási rendszer Méltatlan kiszorítósdi A minisztérium szerint egyszerűsödik a jóváhagyás rendszere, valójában azonban értelmetlenül pazarlóvá, szubjektívvé és drágává válik. A rendelettervezet készítői szerint lerövidül a jóváhagyási idő, valójában pedig semmi garancia nincs arra, hogy az eddigi maximum 110 napos bírálati idő csökkenne. Az eddigi koordinátor, a most feloszlatott * A tartalmi szabályozás csúcsán helyet foglaló Nemzeti Alaptanterv képezi a kerettantervek alapját. Annak a megállapításához, hogy a kerettantervek mennyire felelnek meg a NAT előírásainak, nyilván egy mélyebb, tantárgyankénti vizsgálat szükséges. Az mindenesetre megállapítható, hogy a gimnáziumi kerettantervek esetében máris deklarált eltérés mutatkozik, amennyiben a NAT-rendelet szerint a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok részére készülő kerettantervek a fejlesztési feladatokat és közműveltségi tartalmakat a NAT középiskolai pedagógiai munka nevelési-oktatási szakaszára vonatkozó négyéves ütemezéstől eltérően hat vagy nyolc évfolyamra szétosztva is meghatározhatják. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően például a történelem tantárgy keretében a különböző gimnáziumi iskolatípusok különböző évfolyamon kezdik el az emberiség történetének kronologikus tanítását (vagyis a hat évfolyamos gimnázium diákjai a hetedik; míg a négy évfolyamosok a kilencedik évfolyamban tanulnak az ókori Egyiptomról). Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a későbbi engedélyezések alkalmával mi lehet az az eltérés, amit az engedélyező még tolerál. Egy másik eltérés a műveltségterületek százalékos arányaira vonatkozik, amelyre a NAT ajánlásokat fogalmaz meg. Megállapítható, hogy a kerettantervek tantárgyi struktúrája és óraszámai ezt nem feltétlenül veszik figyelembe. Különösen szembetűnő, hogy a NAT bevezetőjében megfogalmazott Fejlesztési területek nevelési célok szempontjából meghatározónak számító Ember és társadalom műveltségi terület óraszámai nemcsak elmaradnak más műveltségterület óraszámaitól, de a 9 10. évfolyamokban még a javasolt intervallum (8 15%) alsó határát sem érik el (alig több mint 6%). Mindez felveti annak a kérdését is, hogy a százalékos arányokra vonatkozó NAT-ajánlások intervallumai mennyire tekinthetők kötelező előírásnak. Ez a kérdés a később benyújtandó kerettantervek elbírálása esetében döntő lehet, hiszen ha az ajánlásoknak nincs kötelező jellegük (ahogyan az ajánlás kifejezésből következnék is), akkor a jóváhagyásnak hiányzik egy nagyon lényeges és objektív kritériuma (a műveltségterületek megfelelő arányai) és a továbbiakban a miniszter (illetve az OFI) belátására bízatik, hogy vajon a 9. évfolyamon mondjuk az énekzene órákhoz képest elég-e heti két fizikaóra vagy sem. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a később engedélyezésre benyújtott kerettanterveket a miniszter (OFI) ne vizsgálná meg a NAT műveltségterületi arányossági ajánlásának a szempontjából, márpedig akkor éppen a miniszter által rendeletben kiadott kerettanterveknek célszerű lenne betartaniuk ezeket az arányokat. Anélkül, hogy újra ismételnénk a NAT kapcsán kibontakozó vitákat, témánk szempontjából fontos, hogy az alaptanterv egyik leginkább bírált sajátossága a túlrészletezettsége volt. Vagyis a pótolni kívánt ismeretjellegű követelményeket számos műveltségterületen sokak szerint túlzott mértékben sikerült beépíteni. Megfogalmazódott, hogy több műveltségterület alaptantervi szabályozása valójában kerettantervi részletezettségű. Ez több veszélyt is magában hordoz: gimnáziumi szempontból az eddiginél kötöttebb, az iskolai, tanári és tanulói különbségeket kevésbé figyelembe vevő szabályozás veszélyét az alacsonyabb tantervi szinteken. És valóban, a kerettantervírók többnyire színvonalas, de már-már helyi tantervi szintű szabályozást tettek le az asztalra, ami az esetek többségében teljes egészében igénybe fogja venni a rendelkezésre álló időkeretet és óraszámokat. * Eddig az iskola a kerettanterv alapján készítette el a helyi tantervét. Most a rendelettervezet úgy fogalmaz, hogy az iskola a kerettanterveket a helyi tantervébe beépíti és kiegészíti az iskola helyi sajátosságai alapján. Erre a kiegészítésre áll rendelkezésre a tantárgyanként 10%-os időkeret. 2012. október új katedra 3

súlypont Országos Köznevelési Tanács (amelynek egyébként évtizedekig tagja és egyik vezetője volt a most annak helyét sóval behintő államtitkár, Hoffmann Rózsa is) helyébe az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek (OFI) 60 nap áll rendelkezésére a szakmai vélemény elkészítéséhez, ezt követően azonban a miniszter mivel számára határidő nincs kitűzve, a tárca munkatempója pedig hagyományosan időigényes bármeddig húzhatja a döntést. Az OFI mint szakmai véleményező megjelenítése önmagában is problémás, hiszen ott készültek a miniszter által kiadott tantervek. Félő, hogy bármennyire is felkészültek az ott dolgozó szakemberek a tantervkészítés belterjessé válik, annak kockázatáról nem is beszélve, hogy a bírálatba szubjektív szempontok is keveredhetnek. Nem tűnik sem logikusnak, sem takarékos megoldásnak, hogy csak az iskolatípusra és a teljes pedagógiai szakaszokra készített kerettantervekre lehet miniszteri jóváhagyást kérni. A megszűnő rendszerben még lehetőség volt olyan dokumentumok engedélyeztetésére is, amelyek az iskolai oktatás rövidebb, meghatározott szakaszához, egyes pedagógiai feladatok végrehajtásához, több iskolai évfolyam különböző tantár gyait, tananyagát érintő tananyaghoz vagy bármely műveltségi területnek, tantárgynak a teljes köznevelés összes pedagógiai szakaszát átfogó tanításához készültek. Ez a lehetőség most megszűnik, így mindenkinek annak is, aki csak egy-egy részterületen szeretne eltérni olyan kerettantervet kell készítenie, amely tartalmazza a teljes körű tantárgyi rendszert, az érintett pedagógiai szakaszok minden évfolyamára és tantárgyára kiterjedő teljes tananyagtartalmát. (Ez annál is inkább érthetetlen, mert a miniszter ugyanakkor saját magának felhatalmazást adna arra, hogy oktatásirányítási feladatok eredményessége céljából, illetve egyes sajátos köznevelési feladatokhoz eltérő kerettantervet is készíthessen.) Egyöntetű a vélemény, hogy ezzel a megkötéssel a cél az alternatív kerettanterv-készítők alkotókedvének adminisztratív eszközökkel történő visszafogása. Szakmai érvekkel nehezen védhető az is, hogy míg a miniszter által készíttetett és a külső szakmai értékelés, illetve bírálat alól is mentesített kerettanterveket rendeletben adják majd ki, addig a jóváhagyási eljáráson megfeleltekről csak határozat születik, amelynek még a kihirdetése sem történik meg. Ez a felvetés több problémát is okoz. Morálisan nehezen védhető módon másodrangúvá fokozza le a kérelmező számára nem kevés pénzbe kerülő, szigorúbb bírálati eljáráson megfelelt tanterveket, másfelől szakmailag indokolatlan gátat szab az alternatív tantervek megismerésének és elterjedésének. Érthetetlen, hogy ha egy tanterv az akkreditáción megfelelt, miért nem válhat közkinccsé, és kérdéses az is mivel egy határozat általában egyedi aktus, egy kérelemre adott válasz, hogy amennyiben valaki egy ilyen tantervet szeretne átvenni, az ezt automatikusan megteheti-e majd, vagy ugyanazt a dokumentumot ismételt jóváhagyási díj befizetése mellett újra végig kell futtatnia az engedélyezési procedúrán. Az eltérő kerettantervek kiadását nehezíti, hogy a jövőben jóváhagyást csak a fenntartó vagy az alternatív iskolát képviselő hálózat, szervezet kezdeményezhet. Az egyházi és alapítványi iskolák esetében a dolog egyszerű, hiszen a fenntartó nem változik, illetve áll az intézmények mögött őket képviselő hálózat vagy szervezet. Nehéz helyzetbe a most még önkormányzati fenntartásban működő iskoláknak a kiadandó kerettantervekhez nem illeszkedő programjai kerülnek, ezeknek az iskoláknak a fenntartójuk ugyanis januártól az állam lesz, azaz az államnak kellene engedélyt kérnie saját magától arra, hogy a sajátos igényekre válaszoló programok továbbfuthassanak, majd szintén neki kellene az engedélyt erre saját magának megadnia. Ha ez önmagában még nem lenne elég értelmetlen, mindezért az államnak még fizetni is kell majd az államnak, azaz saját magának. Nem Ez a 10% azonban csak elméleti lehetőség, hiszen a kerettantervek esetenként túlságosan bő előírásait az adott időkeretben még a legtehetségesebb tanulók esetében sem lehet mindig garantálni. Félő, hogy a gimnáziumok jó részében az időkeret 100%-a sem lesz elég arra, hogy a kerettantervben foglaltakat teljesítsék. Vagyis helyi kiegészítéseknek aligha lesz tere, illetve ha ilyen tartalmakat mégiscsak beillesztenek a helyi tantervekbe, úgy ezeket a gyakorlatban csak a kerettantervi tartalmak egy részének elhagyásával lehet majd megvalósítani. Felmerül az a lehetőség is, hogy az egyes iskolák helyi tantervükben a szabadon tervezhető órakeret felhasználásával enyhítsenek ezen a feszültségen, például ha úgy vélik, hogy a heti két történelemórában nem tudják elsajátíttatni a kerettantervi tananyagot és a helyben fontosnak vélt tartalmakat, úgy az egyik évfolyamon tehessenek hozzá heti még egy órát. Kérdés, hogy a helyi tanterv meghatározhat-e a kerettantervi előírásnál több órát az adott tantárgy tanítására. A kerettantervi rendelet ezzel kapcsolatban némileg ellentmondásos, hiszen egy helyütt a tartalmak elsajátításához minimálisan szükséges óraszám meghatározásáról beszél, máshol viszont leszögezi, hogy a kerettanterv meghatározza a műveltségi területeken meghatározott tantárgyak óraszámát. Az a tény, hogy a kerettanterv bizonyos tantárgyakból az emelt óraszámú oktatásra is tartalmaz tantárgyi kerettanterveket, mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a helyi tanterv keretében saját programmal lehet-e a kerettantervben meghatározott óraszámnál magasabb óraszámban tanítani egy adott tantárgyat. A 10%-os szabadon felhasználható időkeret más problémákat is felvet. Egyrészt felveti a tanulók és iskolák közötti különbségek fent vázolt problémáját hiszen mindez abból a nyilvánvalóan hamis feltételezésből indul ki, hogy az idő kilencven százalékában mindenkivel elsajátítható az előírt tananyag (minden gimnázium minden osztályával, vagyis itt nem a leszakadókról beszélünk), másrészt bizonyos tantárgyak esetében a kerettantervek mégoly strukturált előírásai sem képesek egyértelműen meghatározni a tudás mélységét, vagyis ugyanazt a kerettantervi tartalmat lehet különböző szinteken elsajátítani. Objektíve nézve meglehetősen önkényes, hogy egy adott tematikát mennyi idő alatt és milyen mértékben lehet elsajátíttatni. Különösen igaz ez olyan tantárgyak esetében, ahol a narratív gondolkodás a meghatározó. Emiatt mindenfajta szabad felhasználású százalékról beszélni a gyakorlati megvalósítás felől nézve meglehetősen értelmetlen. Ugyanakkor a kerettantervek az egyes tantárgyi tartalmakra is kötelezően előírnak óraszámokat. Például magyar irodalomból a 9. évfolyamon minimum 5 tanórán keresztül kell foglalkozni az antik színházzal és drámával (és persze nagyjából ez a maximum is). Ez túlzott és értelmetlen megkötésnek tűnik és felfed egy másik problémát is. A 20/2012-es EMMI rendelet az iskola helyi tantervéről úgy rendelkezik, hogy az tartalmazza a választott kerettanterv megnevezését, valamint a kerettantervben meghatározottakon felüli kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások megtanítandó és elsajátítandó tananyagát [7. (1) bekezdés b) pont]. Ez értelmezésünkben nem jelent mást, mint hogy a kötelező órák időkeretének minimum 90%-ában magát a kerettantervet kell tanítani, ezekbe a helyi tantervnek nincs beleszólása. A kerettantervek egyes tantárgyak emelt szintű oktatását a hat és a nyolc évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamtól kezdve vezetik be. Ez bizonyos tanulóknak kedvező lehet, hiszen több éven át emelt szinten tanulhatják kedvelt tantárgyukat, ugyanakkor az érdeklődési kör kikristályosodása, a pályaválasztás egyénenként nagyon eltérő életkorban jelentkezik. A tanulók jelentős része 12 éves korában még nem tudja eldönteni, hogy milyen tantárgyat szeretne emelt szinten tanulni, esetleg csak később, az emelt szintű vizsgára készülve merül fel benne az emelt szintű tudás megszerzésének igénye. Ezeknek a tanulóknak akik talán 4 2012. október új katedra

súlypont is keveset. Egy-egy kerettanterv jóváhagyásáért ugyanis borsos árat kérnének: egy általános iskolai program jóváhagyási eljárásának költsége a jelenlegi kalkulációk szerint közel háromnegyed millió forintba, míg ugyanez egy 12 évfolyamos iskola esetében már jóval több mint egymillió forintba kerülne. (Külön izgalmas kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a jóváhagyás bonyolításáért a díj 25 százalékát tehesse zsebre az OFI.) Aligha kell jósnak lenni ahhoz, hogy prognosztizáljuk: az állami iskolák fenntartója tömegesen fogja elutasítani az intézményi megkereséseket, hiszen már az iskolák viszonylag kis arányának kérelme is több százmilliós kiadást jelentene számára. Pedig ebbe a körbe központilag kiadott kerettantervek hiányában olyan területeken fontos munkát végző intézmények tartoznak majd, amelyek integrált vagy inkluzív oktatást valósítanak meg, de engedély kell majd az állami iskolák már említett humán tagozatainak fenntartásához vagy a majdnem kötelezővé tett egész napos iskolai programok megtartásához, illetve újak elindításához is. Iskolatípus Általános iskola 4 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium Eltérő kerettantervek esetén a szakértői véleményezés és az OFI közreműködés díja (93 000 Ft-os minimálbért figyelembe véve) Évfolyamok száma Az eljárás teljes díja Szakértői díj a befizetett eljárási díj 75%-a OFI-ra eső díjrész a befizetett eljárási díj 25%-a 8 744 000 558 000 186 000 4 372 000 279 000 93 000 6 558 000 418 500 139 500 Leszámolás vagy tájékozatlanság a korábbi kerettantervek kivezetése A tárca javaslata szerint a régi kerettantervi rendelet egyes rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni, oly módon, hogy az annak mellékleteiben található kerettantervek 2013. augusztus 31-től első, ötödik és kilencedik évfolyamon már nem lesznek alkalmazhatóak és kifutó rendszerben vesztik majd hatályukat. A teljes régi kerettantervi rendelet ennek megfelelően 2016. augusztus 31-én kerül majd hatályon kívül. Az elképzelés azt jelzi, hogy a tárca vezetői fejében egy olyan egysíkú intézményrendszer képe él, amelyet már régen meghaladott az idő. Önmagában szakmaiatlan, hogy az eltérő és egyébként korábban már akkreditált programokat anélkül szünteti meg alkotmányosan is aggályos módon, szerzett jogokat korlátozva, hogy bármilyen ismerete, mérési, értékelési eredménye lenne ezek hatékonyságáról, működéséről. Aztán később majd újraengedélyezteti ugyanezeket, akár változatlan formában igaz, jó pénzért. Még durvább tájékozatlanságról árulkodik az, hogy a kivezetési szabályok nem vesznek tudomást arról, hogy az alternatív programok kerettanterveinek felépítése sok esetben eltérő ütemezésű, azaz a pedagógiai szakaszok eltérnek a 4+4+4-es logikától, s a kerettantervek hat, nyolc, tizenhárom stb. évfolyamra szólnak. Ez azt jelenti, hogy az ötödik, kilencedik, tizenkettedik évfolyamon történő kivezetés, azaz a négy év múlva történő betiltás futó programok félbetörését eredményezi, miközben ezekben a programokban sok ezer gyermek tanul. Ez olyan kérdés, amire sürgős megoldást kell találni, hiszen ha az adott program jóváhagyása elhúzódik, ezeknek a diákoknak az egyébként jól megtervezett és korábban engedélyezett tanulási útját vágják el. (FL) a korosztály többségét alkotják a jelenlegi tervezet nem ad lehetőséget, vagy legalábbis alaposan megnehezíti a dolgukat. Általában véve elmondhatjuk, hogy a tervezet jelentősen, bizonyos pontokon szükségtelenül és károsan csökkenti a helyi tantervek szabályozási körét, ugyanakkor számos kérdést nyitva hagy. Például az is kérdés, hogy az iskola által a szabadon tervezhető órakeretben alkotott tantárgyaknak milyen kritériumoknak kell megfelelniük. * Az egyes műveltségterületek arányai többnyire megfelelnek a hagyományosnak, illetve a NAT ajánlásaiban megfogalmazottaknak. A Testnevelés műveltségterület nagyobb szerepet kap, ugyanakkor amint azt már írtuk is a gimnáziumi évfolyamok egy részében az Ember és társadalom nem éri el a NAT ajánlásainak alsó határát. Ha a hagyományos társadalomtudomány természettudomány összehasonlításban szemléljük az arányokat, akkor a természettudományok jelentős, a NAT-ból nem következő és nehezen indokolható túlsúlyát érzékelhetjük. Különösen feltűnő, hogy az emelt szintű képzés gimnáziumi kerettantervei egyelőre csak matematikai vagy természettudományos kerettanterveket tartalmaznak, sem történelemből, sem magyar nyelv és irodalomból egyelőre nem készült emelt szintű változat. Ugyanakkor a természettudományokat tanító tanárok sem lehetnek elégedettek. Régi tapasztalat, hogy a heti egyórás tantárgyak tanítása milyen kevéssé hatékony. A szűkös keretek és a tantárgyi lobbik küzdelméből általában mégis gyakran ilyen megoldások születnek, ahogy most is a gimnáziumi 7. évfolyamos földrajz és kémia, illetve a 8. évfolyamos fizika és biológia-egészségtan esetében. A helyi tantervek szűk mozgástere itt is gátja lehet egy racionálisabb megoldásnak. Egyes tantárgyak kerettantervei ugyanis kétéves szakaszokban adják meg a tantárgyi tartalmakat mindez lehetővé tenné, hogy a helyi tantervek kétéves periódusban teljesítsék az óraszámra vonatkozó követelményeket is. Vagyis egy tantárgyat, amely a tervezetben egyik évben heti egy, másikban heti két órában tanítható, miért is nem lehet egy tanévben heti három órában oktatni? Aligha vitatható, hogy ez a megoldás növelné a tanítás hatékonyságát, ám a jelen tervezet úgy tűnik ezt nem engedi meg. Nem lehet feladatunk, hogy az egyes tantárgyak kerettanterveit értékeljük nem is értünk mindenhez. Nem vitatjuk, hogy általában színvonalas, minden eddiginél strukturáltabb és többszempontú kerettantervek jöttek létre; egy megfelelő gimnázium helyi tanterveként elképzelhetően nagyon jól is működhetnének. Ugyanakkor az ország valamennyi gimnáziumában történő alkalmazásukról könnyen a szovjet borotvagép juthat eszünkbe. Jó példa erre a magyar nyelv és irodalom gimnáziumi kerettanterve. A kerettanterv a 9. évfolyamtól egy színvonalas, hagyományos, legitim irodalomtörténeti megközelítési módot alkalmaz, ugyanakkor tudjuk, hogy ez a megközelítési mód egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a tanulók többségét olvasóvá nevelje, ami pedig az irodalomtanítás egyik legfőbb célja. Az utóbbi években több hatékony megközelítési mód és több izgalmas tankönyv is született, ám ezek a jelen kerettanterv szerint a jövőben nem lesznek alkalmazhatók. Természetesen ott van még az új kerettantervek benyújtásának a lehetősége, ám erre joga csak a fenntartónak, vagyis az államnak van, s nagy kérdés, hogy él-e és miként él ezzel a jogával. * A kerettantervi tervezetet vizsgálva olyan benyomásunk támad, amely hasonlít az oktatási rendszer egészének átalakításával kapcsolatos gondolatainkra. Látunk racionális és előremutató elemeket, megoldásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy előrevigyék az oktatás ügyét, ám látunk olyan végig nem gondolt, illetve diszfunkcionális megoldásokat és elképzeléseket is, amelyek veszélyeztethetik azt is, ami ma jól és hatékonyan működik. NIKLAI VERA 2012. október új katedra 5

interjú A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája Szarvas-Ballér Judit: A tankönyves szakma is a rádióból tájékozódik Már csak egy cégtől rendelhetnek az iskolák tankönyveket. A jövőben új eljárásrendben, pályázati úton is felkerülhet a tankönyvjegyzékre egy kiadvány, s a miniszteri döntés nyertesének konkurenciája sem lehet. Kevesebb lesz a kiadó és a kiadvány is. Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke szerint nincs indok ilyen mértékű változtatásra, és drágább lesz az államnak az új rendszer, a kerettantervek csúszása pedig nehéz helyzetbe hoz mindenkit. Október 1-jétől megváltozott a tankönyvellátás. Mostantól egy állami cég, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (Kelló) feladata lesz a rendszer üzemeltetése. Mennyiben lesz ez érzékelhető változás az iskolák számára, és mit jelent ez a kiadóknak? Az új rendszer hatásai a következő tanévben már a tankönyvrendelésnél, szerződéskötésnél is, de leginkább a tankönyvek kiszállításánál lehetnek érzékelhetők. Optimális esetben az iskolák szinte semmit nem vesznek majd észre. A jelenlegi, elég hiányos információk szerint (hiszen egyelőre csak innen-onnan összecsipegetett információmorzsák alapján tudunk tájékozódni, maga a Kelló vezetője is azt mondja, nincsenek kidolgozva még a részletek), a Kelló bizonyos regio nális bontásban közbeszerzési pályázatokat fog kiírni a tankönyvterjesztés lebonyolítására. Azt ígérték, hogy bárki nyeri el a regionális elosztóhelyekkel kapcsolatos pályázatot, előírják számára, hogy be kell vonnia azokat a kis szállító cégeket, akik eddig is végezték a kiszállítást az iskolákba. Az is előfordulhat, hogy jövőre bár az iskola a Kellóval köti meg a szerződést ugyanaz a cég szállítja majd neki a tankönyveket, amelyik eddig. Változás lesz az úgynevezett tankönyvfelelősi jutalékrendszerben is. Az eddigi szabályozás szerint az iskola, amennyiben közreműködött a tankönyvellátásban, jogosult volt valamilyen díjra, amit rendszerint a munkában részt vevő kolléga kapott meg. Ennek volt egy viszonylag jól behatárolt mértéke 6 7 százalék, amit mellesleg nem a terjesztő, hanem a kiadó fizetett. Úgy tudom, ezt más rendszerben képzelik el a jövőben. Egyes kiadók nem mindig etikus marketingeszközökkel éltek, és többletpénzt kínáltak az iskoláknak, tanároknak, ha az ő akár kétes színvonalú kiadványaikat rendelik meg. Ezt a gyakorlatot az új, egységes rendszer megszüntetheti? Ezek a jelenségek nem a tankönyvfelelősi jutalékban tárgyiasultak. Voltak olyan kiadók, amelyek a forgalom növekedését a normál jutalék mellett külön meghálálták, és pluszszá za lékot ígértek a rendelések után. De ez két külön dolog, és ezt a problémát az új egységes rendszer sem oldja meg. A rendelések feldolgozására, nyomon követésére a hírek szerint új informatikai rendszert fejleszt a Kelló. Erre szükség van? Az eddigi rendszerben ez pontatlan volt? Egyáltalán nem látom indokoltnak, hogy most többmilliárdos informatikai fejlesztést kell végezni. Hála a terjesztőknek, ez eddig is korrektül ment. Ennél sokkal nagyobb gondnak látjuk, hogy a jövőben a tanévkezdéssel felmerülő problémákat (pótrendelés, visszáru) lehet, hogy a központi ellátórendszer nem tudja majd rugalmasan, gyorsan kezelni. A terjesztő a jövőben ilyen esetben bizonyára nem fordulhat a kiadóhoz, mert valószínűleg a regionális központ, a Kelló és a kiadó felé be kell tartania majd a szolgálati utat, ami viszont akár több hónapnyi csúszást is eredményezhet. A kiadók, terjesztők oldaláról milyen változásokat hoz a Kelló-korszak? Bizonytalan, hogy melyik terjesztő lehet majd részese a rendszernek, s aki bennmarad, nem tudja, milyen százalékért dolgozhat. Ha pályázni kell, akkor minél kisebb százalékot mond egy cég, annál nagyobb eséllyel nyer, így ez valószínűleg némileg csökkenti az árakat. A kiadók esetében komoly változás, hogy csak a Kellóval szerződhetnek. Ez azt is jelenti, hogy mostantól a kiadónak csak egy adósa lesz, s ha az az egy nem fizet, vagy nem fizet időben, akkor ez a kiadót könnyen csődbe viheti. Eddig, ha volt 30 partnere, és abból kettő nem fizetett vagy késve fizetett, az alapjaiban nem rengette meg a céget. Itt persze részben állami pénzről van szó, aminek az aránya elvileg szép lassan a mindenki számára ingyenes tankönyvek felmenő rendszerű bevezetésével emelkedni fog. Azt is tudjuk, hogy a Kelló az eddigi terjesztői árréshez képest majdhogynem a dupláját tervezi elkérni a kiadóktól. Ezt nem mindenki tudja majd állni. Egy márciusi oktatási bizottsági ülésen több képviselő is hivatkozott arra, hogy az eddigi tankönyvterjesztés jó volt, az iskolák döntő részben elégedettek voltak, nem indokolt megváltoztatni azt. Volt, aki arra is utalt, hogy épp a Kelló volt az a szereplő, akit szinte semelyik iskola nem választott. Ezek jogos érvek voltak az ellenzék részéről vagy csak a politikai játszma részét képezték e felvetések? Arról az iskolákat kellene megkérdezni, miért nem választották a Kellót tankönyvkiszállításra. Mellesleg a könyvtárellátó bizony sokaknak tartozik a kiadók közül, ezért is van bennünk némi félelem az új rendszer főszereplőjével kapcsolatban. A Márai Programot szintén ők bonyolítják, s a kiadók szerint igencsak rosszul: lassan, bonyolultan, hosszú hónapos elszámolási csúszással stb. Ez ráadásul egy sokkal 6 2012. október új katedra

interjú kisebb nagyságrendű program, mint a tankönyvellátás. Azért a Kellót jelölte ki a kormány a tankönyvellátásra, mert állami cég. Az eddigi rendszer jól működött. Persze a sajtó minden évben megírta, hogy csúszik egy-két tankönyv vagy gond van a kiszállítással hiszen a sajtónak ez jelent hírt. Az, hogy jól működik valami, nem hír. A problémák azonban általában csak néhány iskolát érintettek. Szeptember utolsó hétköznapján beszélgetünk, a kerettantervek még nem jelentek meg. Jövő szeptembertől viszont már az azok alapján írt (átírt?) tankönyvekből kellene tanítani az 1., 5., 9. évfolyamon, sőt e tankönyveket februárban meg kellene rendelniük az iskoláknak. Lehetséges ez ilyen rövid idő alatt? Elképzelhető, hogy csúszik a tankönyvrendelés határideje? Augusztus végén Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár egy rádióműsorban azt mondta (mi is innen értesültünk!), hogy a tankönyvrendelés kitolódik májusra. Azóta rákérdeztem erre személyesen, és azt válaszolta, hogy márciusig kell majd az iskoláknak leadniuk a tankönyvrendelést. De ez még változhat, hiszen a kerettantervek nyilvánosságra hozatalának tervezett időpontja is folyton változott és változik. A legutóbbi ígéret szeptemberről szólt, de még nem nyilvánosak a dokumentumok. Az iskolák a Kellótól rendelik majd a tankönyveket, ott összegyűjtik azokat, azután továbbítják nem is iskolánként a kiadóknak. Ez szintén aggodalomra adhat okot, s csak azért nem sírunk még emiatt, mert sokkal közelebbi problémákkal vagyunk elfoglalva. A kiadók többsége eddig már februárban tudta hiszen az előzetes számok alapján látszott, hogy nagyjából mennyi tankönyvet kell legyártani, s ezért a nyomdával az ártárgyalásokat időben meg lehetett kezdeni. Most nem látják majd ezeket a számokat, így viszont nehéz lesz becsülni a mennyiségeket. Az eldőlt már, hogy az eredeti elképzelés szerint egy tankönyves rendszerre kell berendezkednünk, vagy azért marad egy némileg megnyirbált sokszínűség a tankönyvpiacon? Hoffmann Rózsa az említett bizottsági ülésen azt mondta, hogy az iskolának nem tankönyvet, hanem kerettantervet kell választania, hiszen kerettantervenként egy tankönyv lesz. Ez nem volt megnyugtató érvelés számunkra. Azóta, úgy tűnik, változott az elképzelés, legalábbis Gloviczki Zoltán már úgy nyilatkozott, hogy szó sincs arról, hogy egy tankönyv lenne kerettantervenként. Az is kiderült, hogy idő hiánya miatt már régen nem új tankönyvekben Szarvas-Ballér Judit Végzettsége szerint magyar történelem szakos tanár. 2000 óta dolgozik a tankönyvkiadásban, 2003 óta a Dinasztia Tankönyvkiadó ügyvezető igazgatója. 2008 óta a tankönyves szakma köztestületének, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) az elnöke. A testület munkájában elnökké választása előtt is aktívan részt vett, 2005-től 2008- ig az Etikai Bizottság elnöke volt. Emellett a Tankönyvesek Országos Szövetségének (TANOSZ) is elnökségi tagja. gondolkodnak a 2013-as évtől, hanem bár bizonyos tantárgyak esetében lesznek miniszteri pályázatok a jelenlegi tankönyvek jórészt maradhatnak. Szerencsére az államtitkárság sem gondolja, hogy a semmiből, egy-két hónap alatt születhetnek jó tankönyvek. Sőt elvileg a pályázatokon is indulhatnak a mostani tankönyvek átdolgozott változatai, és úgy tudjuk ezt Gloviczki Zoltán határozottan meg is erősítette, hogy nem csak egy nyertese lesz ezeknek a pályázatoknak sem. Azaz valamennyire marad a tankönyvválaszték. A miniszteri pályázatokról van szó? Ezentúl nemcsak a tankönyv-nyilvántartási procedúrán átesett művek kerülhetnek fel a tankönyvjegyzékre, hanem az emberierőforrás-miniszter által kiírt pályázaton nyertes mű (vagy ezek szerint művek) is. Igen, és ráadásul, ha van ilyen pályázaton nyertes tankönyv, akkor az iskoláknak kötelező azt rendelniük, hiába van a tankönyvlistán az adott tantárgyból más akkreditált kiadvány is. Mi értelme van ennek a kettős rendszernek? Ahol van pályázat, ott valóban nem sok értelme van a hagyományos egyébként jól működő tankönyvvé nyilvánításnak. Amely tárgyaknál, évfolyamoknál nincs pályázat, ott továbbra is ez a procedúra garantálja a minőséget. Hozzáteszem, egyegy kiad vány jóváhagyása több százezer forintba kerül. Ráadásul, ha egy kiadó vagy a szerző még ez sem tisztázott benyújt a pályázatra egy tankönyvet és azt a miniszter nem választja ki, akkor az a kiadvány azután már semmilyen más módon nem kerülhet fel a tankönyvlistára. A miniszteri akarat által megnevezett kiadványnak nem lehet konkurenciája. Vannak-e, s ha igen, nyilvánosak-e már azok a kritériumok, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a kiadvány megszerezze a miniszteri bólintást? Erről még nem tudunk bővebbet. Azt sem tudjuk, lesznek-e ilyen nyilvános kritériumok, hogy normatív kiválasztás lesz-e vagy valamilyen más típusú elbírálás. Az elképzelés mindenképpen lehetőséget ad a kézi vezérlésre. Ma, ha van egy kiadványom, amit tankönyvvé szeretnék nyilváníttatni, be kell adnom az Oktatási Hivatalba egy kérelmet. A kiadványomnak mindenféle bonyolult kritériumnak meg kell felelnie, ezek teljesülését három szakértő egy tudományos szakértő, egy pedagógiai szakértő és egy könyvészeti-technológiai szakértő vizsgálja meg. Befizetek egy nem kis összeget, s ha mindenki mindent rendben talál, akkor felkerülhet a kiadvány a tankönyvlistára. Ez a folyamat általában 3-6 hónapig tart. Nyilván ezt akarják gyorsítani, kérdés, hogy a minőséget mennyire garantálja majd a még nem ismert új folyamat. És ne legyünk naivak: egy miniszteri döntés nem kizárólag szakmai döntés szokott lenni. A pályázattal ideológiai kontrollt is be akarnak vezetni. A régi tankönyvvé nyilvánítás nagyon alapos minőségbiztosításnak tűnik, mégis tele van a piac és a tankönyvlista silány kiad ványokkal. Lehet, hogy mégsem biztosított a régi rendszerben a jó minőség? Ez így van, de ez nem a tankönyvesek hibája, hanem a jóváhagyási rendszeré. Ezt kellett volna megreformálni, hatékonyabbá tenni. Száznál több szempontot vizsgálnak a szakértők külön-külön, lehet, hogy ezek a szempontok nem voltak megfelelőek és inkább más elemeket kellene beépíteni az elbírálásba. Most megmarad némi változtatással a jóváhagyásnak ez az útja is, s ezzel a kormányzat is elismeri, hogy ez az út jó. Másrészt a gyorsításra azért van szükség, mert mindennel már a NAT-tal is, 2012. október új katedra 7

interjú most a kerettantervekkel is elcsúsztak, de az új alaptanterv bevezetésének határideje nem tolódik ki. Az államtitkárság gyakran érvelt azzal, hogy azért kell átalakítani a tankönyvrendszert, mert eddig összevissza, nemcsak kerettantervekre, hanem helyi tantervekre is születtek a könyvek. A helyzet az, hogy a jegyzéken található tankönyvek elsöprő része most is a kerettantervek, nem kis százalékban épp az Oktatási Minisztérium kerettantervei alapján készült. Ma nagyjából 60-70 kiadó dolgozik, de négy nagy uralja a 16 milliárdosra becsült tankönyvpiacot. Az biztos, hogy drasztikusan szűkül majd a kiadók köre. Milyen a hangulat? Illúzióink ne legyenek! Ha nem csúszik el időben az oktatási reform, akkor most arról beszélnénk, hogy 2013-tól egy tankönyv lesz egy kerettantervhez. Ez a puhulás, ami most még benne van a rendszerben, annak a jele, hogy az eredetileg kitűzött célt nem lehetett megvalósítani. A lényeg, hogy itt alapvetően egy tankönyves rendszer kialakítását szerették volna és valószínűleg szeretnék bevezetni. Ami egy tankönyvkiadóra épülne Igen, szó volt arról, hogy egy állami tankönyvkiadót akar a kormány. Úgy tűnik, egyelőre ez nem jött össze. De az borítékolható, hogy néhány év múlva sokkal kevesebb kiadó és tankönyv lesz a rendszerben. És a köznevelési törvény szerint ingyenes lesz a tankönyv minden diáknak. Igen, de mi lesz ingyenes? Csak a tankönyv? Vagy a felmérők, munkafüzetek is, és mindaz, amit most használnak a gyerekek? Vagy azt mondja az állam, hogy ez és ez ingyen van ugyan, de a többi dolgot amit ma megvetethet a pedagógus a 12 ezer forintos támogatásból szerezze be az iskola, ahogy akarja. Ebben az esetben gyorsan kialakul egy másodlagos tankönyvpiac, és elképzelhető, hogy azoknak is fizetniük kell majd, akik most mindent ingyen kapnak. Vagy kialakul egy óriási különbség azok között, akik meg tudják vásárolni ezeket a termékeket, és azok között, akik nem. Ez persze csak fikció, nem lehet tudni pontosan, mi lesz. Az biztos, hogy a költséghatékonyság az egyik elsődleges szempont, és az is biztos, hogy soha nem ígérték, hogy minden ingyen lesz. Azt csak a tankönyvre mondták. Sőt csak a tartós tankönyvre. Mondhatjuk, leegyszerűsítve, hogy a tankönyvpiac szűkítése a tankönyvek, az oktatás minőségének csökkenésével jár? Ez így valóban leegyszerűsítés. Nem mindegy, hogy milyen fokú szűkítésről van szó. Ha a rossz minőségű kiadványokat kiszűrik, az nem hat a minőség ellen. Ha emellé kiépül egy pályázati rendszer, ami innováció kat, új tananyagtartalmakat hoz helyzetbe, olyan szerzőket karol föl, akiket eddig még nem vett észre a tankönyvpiac, akkor emelkedhet a minőség. De ezekre a feltételekre szükség volna. Most valóban az a félelmünk, hogy az új rendszer rontja majd a tankönyvek, az oktatás színvonalát. De legalább a költséghatékonyság nő? Az állam most kb. 5,7 milliárdot költ az ingyenes tankönyvekre. Ennél később sem fog kevesebbet költeni. Mintegy 16 milliárdos a tankönyvpiac. Az államnak jelentős bevételt hozott évente a tankönyvvé nyilvánítás díja, a tankönyviparban dolgozó cégek, munkavállalók adója. Ha e bevételeket és az állam költségeit rendszerben néznénk, kiderülne, hogy itt nem lehet spórolni. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a sok szempontból különböző gyerekeknek ezentúl egyforma könyvből kellene tanulniuk, és emiatt ki tudja, hány százalékukat elveszíthetjük. Ez egy nagyon komplex probléma. Összességében biztos vagyok abban, hogy drágább lesz az államnak az új rendszer, mint az eddigi. FL Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11 13. Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, ta ná roknak. 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztő tanfolyamaink nevelőtestületi értekezletekre, munka kö zös ségi foglal kozásokra, belső továbbképzésekre is igénybe vehetők. Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. Rugalmas időbeosztás! Elérhető földrajzi közelség! Kedvezmény: teljes nevelőtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén. Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 Fax: 06-74/505-639 www.epszi.hu E-mail: kepzes@epszi.hu 8 2012. október új katedra