Börtön, iskolakerülésért

Átírás

1 ÚJ KATEDRA Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella gabriella.varga@commitment.hu Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Ügyfélszolgálat: Tel.: 52/ , Fax: 52/ ugyfelszolgalat@commitment.hu Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/ Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN (nyomtatott) ISSN (online) A tartalomból Költségvetés 2010 Nem tárgyalási alap Egy hét az oktatásé (is) volt a BNV-n Beszélgetés Rudolf Ottóné drámapedagógussal Tanulási zavarok Tanulj menetközben Mit üzen a média a Magyar Nyelv Évében? Czirják Árpád: Erdélyi Magyar Breviárium Papadimitriu Athina: Vissza a természetbe! Magyar kultúrát minden égtáj felé! Mosolytábor Marosvásárhelyen Beköszöntő Börtön, iskolakerülésért Kiskorú veszélyeztetése miatt tizenhat hónapra kellett volna börtönbe vonulnia egy sajókazai apának és anyának, mert hat gyermekük közül kettő nem járt rendszeresen iskolába olvashattuk a hírt néhány nappal a tanévkezdést követően. A szülők nevében a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyújtott be kegyelmi kérvényt a köztársasági elnökhöz, s egyúttal az igazságügyi és rendészeti miniszterhez is fordultak: halassza el a büntetés végrehajtását a kegyelem elbírálásáig. A miniszter lépett, az anyának nem kell börtönbe vonulnia. A meghökkentőnek tűnő ítélet természetesen nem előzmény nélküli. A gyerekek évek óta nem jártak rendszeresen iskolába, a szülőkre ezért már korábban felfüggesztett szabadságvesztést, majd közérdekű munkát szabott ki a bíróság. Az ítélet tehát logikusan következett az előzményekből, ugyanakkor mégis nagyon szigorúnak tűnik. Ám, ha jobban belegondolunk, az eset sem intézhető el egy vállrándítással. Mindenki emlékszik arra, hogy amikor a családi pótlék kifizetését iskolalátogatáshoz kötötte az akkori kormány, ez jótékony hatásúnak bizonyult, a korábban iskolát kerülő gyerekek közül nagyon sokan beültek a padokba. Aztán a rendelkezést hatályon kívül helyezte az új kormány, s minden szépen visszazökkent a régi kerékvágásba. Nem olyan régóta óvodáztatási támogatás jár azoknak a hátrányos helyzetű családoknak, akik vállalják, hogy hároméves kort betöltött gyermeküket beíratják s rendszeresen járatják óvodába. Az érintettek reakciója ebben az esetben is pozitívnak bizonyult. Úgy tűnik, van tehát alkalmas eszköz arra, hogy a szülőket ösztönözzük, gondoskodjanak arról, hogy gyermekük iskolába, óvodába járjon. Csak nem használjuk őket. A jegyzők és a bíróságok lehetőségei ahogyan azt a konkrét példa is mutatja vagy eredménytelenek, vagy rosszak. A kiszabott bírságok megfizetését az érintettek szociális helyzetére hivatkozva igen gyakran elengedik, ennek viszszatartó ereje tehát lényegében nincs. A gyerek iskolakerüléséért a szülőkre kiszabott börtönbüntetés pedig túl szigorúnak tűnik. Lehet azt állítani ahogyan az ebben az esetben is történt, hogy a gyerekek azért nem mentek iskolába, mert ott folyamatosan rosszul érezték magukat, és ezzel lovat akartak adni a többi diák alá. Lehet azt is mondani, hogy az ügy társadalomra való veszélyessége elenyésző, ez azonban egyszerűen nem igaz. A társadalomra nézve igenis súlyos problémát jelent, hogy ezerszám nem járnak gyerekek iskolába, nem szerzik meg azt a tudást, ami későbbi tanulmányaik alapja lehetne, nem szereznek végzettséget és ezért esélytelenek a munkaerőpiacon. Ha egy-egy ilyen eset lenne, az valóban nem veszély, de a probléma tömeges előfordulása valódi, súlyos probléma. Meglehetősen sok pénzt költünk oktatásra. Nem véletlenül. A hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik kiegészítő támogatásokat is kapnak. Egyik-másik támogatási forma vagy intézkedés eredményesnek tűnik, mások kevésbé. A szigorú bírósági ítélet valóban nem tűnik emberségesnek, de a jog ilyen. A büntetés elhalasztása érthetőnek tűnik, de aligha igazságos. Arról nem is szólva, hogy mi ezeknek a történeteknek az üzenete. A kiszabott bírság megúszható a rászorultság miatt, a keményebb büntetés pedig azért, mert túl szigorú. Ezek az eszközök ezért nem jók. S akkor vajon nem lenne itt az ideje visszatérni a már egyszer beváltakhoz? október 1 Katedra2009 okto ber.indd :25:15

2 Súlypont ÚJ KATEDRA Költségvetés 2010 Nem tárgyalási alap Nem tekinthető tárgyalási alapnak sem így reagáltak az önkormányzati szövetségek a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatra az egyeztetések első napján, és felálltak az asztaltól. A szokatlanul egységes fellépés a büdzsé önkormányzatokat érintő számainak ismeretében nem meglepő. A közintézmények döntő többségét fenntartó helyhatóságok jövőre 120 milliárd forinttal gazdálkodhatnának kevesebből a Bajnai-kormány előterjesztése alapján, mint 2009-ben. A forráskivonás legsúlyosabban mintegy 60 milliárd forint erejéig a közoktatási intézményeket sújtja majd. Kevesebb jut a bölcsődéseknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak és a pedagógusoknak egyaránt. Az alaptámogatások reálértéke százalékkal csökken A költségvetés, felrúgva a korábbi szabályt, tanév közben alakítja át a finanszírozást, hiszen az alapnormatí- vák és más támogatások csökkentésére már január 1-jétől sor kerülne. Az indoklás szerint erre azért van mód, mert csökken a béreket terhelő társadalombiztosítási járulék mértéke, és megszűnik az egészségügyi Bölcsőde, óvoda férőhelybővítés helyett csoportlétszám-növelés Hosszú évek olykor elutasító, máskor tartózkodó álláspontja után fogadta meg a kormány azt a korábbi javaslatot, mely szerint támogatni kell a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek minél korábbi óvodáztatását. Az ilyen gyerekek minőségileg garantált szakmai fejlesztésének korai, lehetőség szerint már hároméves korban való elkezdése ugyanis reális esélyt ad arra, hogy az iskolaköteles kor eléréséig hátrányaik jelentős részét sikerüljön ledolgozniuk. A megvalósítás azonban úgy tűnik rossz úton halad. Egyfelől jó, hogy jogszabály rögzíti, az ilyen gyerekeket az óvodai felvételkor előnyben kell részesíteni, az érintett családok pedig anyagi támogatást is kapnak, ha beíratják gyermeküket. Másfelől azonban nem nőttek érdemben az amúgy is szűkös kapacitások (ami azzal járt, hogy nem több gyerek, hanem egyszerűen mások járhatnak óvodába), és a kormányzat elfogadhatónak tartja, sőt anyagilag is preferálja a jobbára csak a szakemberek, pedagógusok által végzett szakmai fejlesztést felvállalni képtelen családi napköziket, gyermekfelügyeletet. Mindezt azért, mert így olcsóbb. Egy-egy óvodai férőhely létrehozása (megfelelő épületben való elhelyezés, bútorok, játékok, udvar stb.) 1-1,5 millió forint körül alakul, s ehhez járul még a szakképzett óvodapedagógusok bére, illetve a fenntartás költségei, melyeket az elmúlt években folyamatosan csökkenő összegű állami normatíva csak részben fedez. A családi napközi támogatása ezzel szemben lényegesen kisebb, szakértők szerint azonban a spórolással éppen a gyereket öntik ki a vízzel, hiszen így pont a kívánt szakmai cél, a felzárkóztatás, az egyéni fejlesztés, az esélyteremtés nem tud megvalósulni. Az olcsóbb, gyengébb minőségű ellátás irányába mozdul el a rendszer hívják fel sokan a figyelmet, ez pedig nem csökkenteni, hanem növelni fogja az esélykülönbségeket. A jogszabályi változás persze fellendítette a keresletet. Becslések szerint a korábban hiányzó mintegy tízezer új óvodai férőhely helyett ma már kétszer ennyire lenne szükség csak ahhoz, hogy ennek az intézkedésnek képesek legyenek megfelelni a fenntartók. (Jól példázza ezt az egyik fővárosi kerület esete, ahol hatalmas erőfeszítéssel, több százzal növelték az óvodai kapacitást, ám a helyhiány miatt elutasítottak száma így is változatlan maradt.) A gond azonban ennél is nagyobb, hiszen a helyhiányt jelentősen, akár hatvan-nyolcvanezresre is képes lesz feltornázni majd néhány további intézkedés, figyelmeztetnek szakértők. Ezen jogszabályi változtatások egyike szerint jövőre már azoknak a hároméves kort betöltött gyerekeknek az óvodáztatását is biztosítaniuk kell majd a fenntartóknak, akik ugyan nem hátrányos helyzetűek, de szüleik igénylik az ellátást. S vélhetően sokan lesznek, akik élnének majd ezzel a lehetőséggel, mert attól tartanak, lemaradnak a meglévő helyekről, s akkor csak egy évvel az iskolakezdés előtt juthat be gyermekük az óvodába, s emiatt hátrányt szenvednek a későbbiekben. Ráadásként a kormány az idei évtől engedélyezte az egységes óvoda-bölcsőde intézményének elindítását is. Az intézkedés hátterében legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint az áll, hogy a fő alatti településeken, ahol a bölcsődei ellátás biztosítására nem kötelezett a fenntartó, segítsék a szülők visszatérését a munkaerőpiacra. Férőhelybővítésre azonban itt sincs, sőt leginkább itt nincs forrás. Ráadásul, ha bölcsődéseket is felvesznek egy csoportba, akkor a felvehetők száma is csökken (egy-egy csoportba maximum 5 bölcsődést lehet felvenni, akik két gyereknek számítanak, így a korábbi 25 helyett csak 20 gyerek nyerhet felvételt). A program szakmai és infrastrukturális háttere is bizonytalan. Ahol például nem vegyes életkorúak az óvodai csoportok, s a kisebb településeken ez gyakori, ott akár 5-6 év is lehet a korkülönbség a gyerekek között. Ez ebben az életkorban szakmailag nagyon nehezen kezelhető, hiszen adott esetben beszélni is csak kicsit tudó, még nem szobatiszta és iskolába készülő gyerekekkel kellene egyidejűleg foglalkozniuk a pedagógusoknak, miközben ehhez a tárgyi feltételek sincsenek meg október Katedra2009 okto ber.indd :25:16

3 ÚJ KATEDRA hozzájárulás. Nagyvonalúan hallgat azonban a kormány arról, hogy az általános forgalmi adó mértéke viszont emelkedik. S mivel egy óvoda, iskola kiadásai nem pusztán bérköltségből állnak, sőt sok helyen a normatív támogatás már az illetmények kifizetésére sem elegendő, a járulékcsökkentés és az áfaemelés hatásai nagyjából kiegyenlítik egymást. Ez azt jelenti, hogy erre hivatkozva nem lehetne a fűnyíróelv alkalmazásával 7-8%-kal csökkenteni a támogatásokat. Hogy a kormányzati érvelés mennyire nem állja meg a helyét, azt jól jelzi az a beismerésként is értelmezhető intézkedési javaslat, amely több területen feloldaná, felfüggesztené a fenntartók feladatellátási kötelezettségét, így többek között növekedhetne a maximális csoport-, osztálylétszám is. Súlypont A 40 milliárd forinthoz közelítő megszorításhoz járul további mintegy milliárd forint elvonás, ami az új finanszírozási rendszer bevezetéséből adódik. Öszszességében a forráskivonás kapcsán azt lehet mondani, hogy az egy-egy osztályba járó gyerekek közül kettőnek, háromnak a tanulmányait egyáltalán nem finanszírozza 2010-ben az állam. A támogatáscsökkenés valamennyi oktatási szintet érinti, s a költségvetés eltér a korábbi gyakorlattól is, hiszen 2010 vonatkozásában nem tanévre határozza meg a támogatásokat. Ez azt jelenti, hogy már január 1-jétől érvényesül a forráskivonás, azaz a fenntartóknak és az intézményeknek a már futó tanév közben kell újragondolniuk feladataikat. A kormány által kitalált megoldás egyedül ott valósítható meg, és ott jelenthet segítséget, ahol az óvodai csoportok létszáma alacsony, kihasználatlan kapacitás van, ezeken a településeken azonban amúgy is alacsony a gyerekszám. A hátrányos helyzetű térségekben vagy a nagyvárosok agglomerációjában, ahol a legnagyobb a helyhiány, ennek a lehetőségnek a felvillantása nem több politikai blöffnél, ami tovább élezi az így is meglévő feszültséget és újabb indulatokat szül. A helyzetet súlyosbítja a gyes idejének lerövidítése, ami azt eredményezné, hogy rövid időn belül egyévnyi potenciális bölcsődei férőhelyet igénylő jelenhet meg a rendszerben. Tekintettel arra, hogy az éves születésszám ezer között mozog, ha csupán minden második gyereket szeretnének szülei valamelyik intézménybe felvetetni, az újabb ezer férőhely kialakítását tenné szükségessé. (A gyes megkurtítása, mint az elhelyezkedésre ösztönző eszköz ráadásul értelmetlen azokon a kistelepüléseken, ahol ma sincs sem elegendő munkahely, sem bölcsődei kapacitás. Ezeken a helyeken csupán annyi történik majd, hogy a szülő továbbra is otthon marad majd gyermekével, viszont a gyes összegét nem kapja meg az államtól.) A kormány által javasolt megoldás más pontjai sem nevezhetők elegánsnak vagy éppen őszintének. Miközben ugyanis a feladatot a fenntartókra hárítja annak minden finanszírozási, szakmai és politikai vonatkozásával, ő maga spórol a konstrukción, ha mélyen hallgat is róla. Árulkodó, hogy míg a hagyományos bölcsőde normatívája 2009-ben gyerekenként Ft, addig a közös óvoda-bölcsődébe járók után csak Ft vagy Ft támogatást biztosít a költségvetés, attól függően, hogy nyolc óránál kevesebb vagy hosszabb idejű ellátást nyújt az intézmény. Tekintettel a gyerekek életkorára, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a rövidebb idejű ellátás s az ehhez kapcsolódó alacsonyabb összegű támogatás lesz az általános, azaz az állam gyerekenként több mint Ft-ot, a normál bölcsődei normatíva közel 30%-át spórolja meg. Ráadásként a benyújtott költségvetési javaslat szerint jövőre mind a bölcsődei, mind az óvodai támogatás csökken majd, ami a fenntartók terheit tovább növeli. Persze a legjobban akkor jár az állam, ha széles körben sikerül elterjesztenie a családi napközit és gyermekfelügyeletet, mert akkor még tovább csökkentheti kiadásait, különösen akkor, ha azok nyitvatartási ideje nem éri el a heti 20 órát. Ráadásul az idejáró gyerekek után még az ingyenes étkezés támogatására szolgáló normatíva sem igényelhető. A költségvetés érdeke lehet az akár negyedébe kerülő megoldás, az olcsó és szakszerűtlen szolgáltatásnak azonban most a gyerekek, később az egész gazdaság és a társadalom szenvedi el majd káros következményeit. Bölcsődei, óvodai támogatás (Ft/gyerek/év) Ellátás módja (terv) Bölcsődei ellátás bölcsődében Bölcsődei ellátás közös óvoda-bölcsődében* Óvodai ellátás (maximum napi 8 óra) Óvodai ellátás (napi 8 órát meghaladja) Családi napközi és gyermekfelügyelet Családi napközi és gyermekfelügyelet (heti 20 óránál rövidebb idő) Bölcsődei, óvodai ingyenes étkeztetés** * Amennyiben a napi ellátás meghaladja a 8 órát Ft (2009), illetve Ft (2010). ** Családi napközi és gyermekfelügyelet esetén nem igényelhető. (c) október 3 Katedra2009 okto ber.indd :25:16

4 Súlypont ÚJ KATEDRA Közoktatási kiegészítő hozzájárulások változása (Ft/fő) Jogcím 2008/ /2010 Iskolai gyakorlati oktatás (szakmai gyakorlati képzés) Szakiskola és szakközépiskola évfolyamán Szakképzési évfolyamokon Gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelés Korai fejlesztés, gondozás Fejlesztő felkészítés Nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, és roma kisebbségi oktatás Nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás, nyelvi előkészítő oktatás Pedagógiai programok támogatása Középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók támogatása Intézményi társulás óvodájába, általános iskolájába bejáró tanulók támogatása Óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett kedvezményes étkeztetés Tanulók ingyenes tankönyvellátása Általános hozzájárulás tankönyvek vásárlásához Kollégiumi, diákotthoni lakhatási feltételek megteremtése Nem könnyű örökség A pénzen kívül az idő hiányzik a leginkább A benyújtott költségvetésről sokan azt tartják, módosításokkal sem javítható, mert eleve a szemléletével, filozófiájával van súlyos probléma. Ez azt jelenti, hogy hagyni kell az egészet, és majd a választások után lesz új költségvetés? Nem, semmiképpen nem szabad ezt tenni, a lehetséges korrekciókat el kell végezni. Már csak azért is, mert a tervezet szerint már januártól, azaz tanév közben módosulnának bizonyos finanszírozási elemek, s ami még ennél is nagyobb baj, feladatok tűnnek el, úgymond felfüggesztik őket. Ezt már ismerjük, tudjuk, mi a sorsuk az ideiglenesen bezárt iskoláknak vagy az ideiglenesen zárolt forrásoknak. Ön a tanév kezdésekor több szakmai elképzelést ismertetett, kezdve a pedagóguspolitika újragondolásától az egész napos iskolán át egy új finanszírozási modell kialakításáig. A költségvetési tervezet ismeretében van esély ezek megvalósítására? Egyik sem tűnik pénz nélkül megoldhatónak. Valóban, azt csak a mostani kormány gondolja, hogy pénz és munka nélkül, pusztán adminisztratív intézkedésekkel, a jogszabályok módosítgatásával előrébb lehet jutni. S kétségtelen, a 2010-re tervezett költségvetés nem ad okot derűlátásra. Az évek óta tartó forráskivonás miatt oda jutottunk, hogy például egy első osztályos tanulóra jutó költségvetési támogatás ma nominálisan is kevesebb, mint volt 2002-ben, reálértékét tekintve pedig a fele annak. Ha úgy tetszik, a kormány ma a hét évvel ezelőtti helyzethez képest csak minden második gyerek oktatását támogatja. Ez nem könnyű örökség, s van esély arra, hogy megfeszített, tudatos munkával is csak a korábbi szintre lehet visszahozni a közoktatás helyzetét. Éppen ezért van szükség arra, hogy tudjuk, mit akarunk, s a rendelkezésre álló pénzt nagyon átgondoltan, az oktatás minőségének és a nevelés lehetőségének biztosítására, emelésére fordítsuk. Az egyik ilyen terület a pedagógusok kérdése Az egyik kulcskérdés valóban a pedagógusok helyzete. Az elmúlt évek kutatásai azt a régi tételt igazolták, hogy jó pedagógusok nélkül nincs jó oktatás. Lehet tanterveket, tankönyveket írni, számítógépekkel vagy digitális táblákkal felszerelni az iskolákat, de amilyenek a tanárok, olyan lesz a minőség. A legfontosabb tehát az, hogy vonzóvá tegyük a pályát, hogy a felsőoktatásba való jelentkezéskor a legtehetségesebbek válasszák ezt a szakmát. Ma ez nincs mindig így, amit jól jelez az is, hogy a pedagógusoknak csupán 12 százaléka 30 év alatti, 30 százalékuk ugyanakkor elmúlt ötvenéves. A szakma nem nyújt sem megélhetést, sem méltóságot, sem szakmai karriert. Lehet ezen változtatni pusztán a fizetések emelésével? Nem, ezt jól jelzi a 2002-ben adott, úgynevezett 50%-os béremelés Miért úgynevezett? Mert valójában nem volt ekkora a mértéke, másrészt a költségeit az állam csak néhány hónapig állta. Ennek lett a következménye a több ezer bezárt, összevont iskola, óvoda. Ráadásul a béremelés hatására szemernyit sem javult az oktatás minősége, nem lett jobb az intézményekben zajló munka. Vagyis nem elég pusztán a pénz, olyan rendszert kell kialakítani, ami elismeri a minőséget, elismeri, ha valaki többet vállal, s ösztönöz erre. Mit kellett volna másként csinálni? Nem lett volna szabad folytatni az egyenlősdit. Készen állt, a szakmával egyeztetett módon, egy életpályaprogram, amelynek nagy volt a támogatottsága. Be kellett volna vezetni. Ezt egyébként a mostani kormányzat oktatáspoliti október Katedra2009 okto ber.indd :25:16

5 ÚJ KATEDRA Csökkenő feladatok, növekvő esélyegyenlőtlenség A gyerekeket elsősorban a csökkenő, garantáltan finanszírozott idő és feladatok érintik. Könnyű belátni, hogy amennyiben csökken például a nem tanórai foglalkozások időkerete, az növeli majd az esélykülönbségeket, hiszen egyes önkormányzatok amelyek erre képesek továbbra is ellátják majd az adott feladatokat, míg másutt, a kedvezőtlenebb helyzetben lévő településeken erre nem jut majd pénz. Várhatóan tovább csökken majd az egyéni fejlesztés, a művészeti képzés, a szakkörök, a közösségi programok, a csoportbontások megszervezésének lehetősége, ráadásul esetleges, hogy melyik önkormányzat melyik feladatot hagyja majd el. Amely feladat pedig egyszer kikerül a finanszírozott körből, az jó ideig nem is kerül majd oda. Nyilván sokan lesznek, akik helyeslően bólogatnak az informatikai fejlesztések támogatásának Súlypont megkurtítása láttán, nem árt azonban arra is gondolni, hogy ezzel is nő az esélyegyenlőtlenség kockázata. Akik ugyanis a korábbi pályázatokon sikeresen szerepeltek, már használhatják ezeket az eszközöket, míg a többi intézmény akár évekre elfelejtheti ilyen irányú fejlesztési elképzeléseit. Az viszont már-már komikus, ahogyan a komprehenzív iskolák kialakítására nyújtott támogatás egy év után kikerül a költségvetésből. A korábban is vitatott programra most azért nem jut támogatás, mert a évi pályázatok alapján nem talált még a célnak megfelelni akaró, és egyébként támogatni kívánt a évi pályázati előirányzat»elköltéséhez«sem közeget. Súlyosabb problémát jelent ennél a kedvezményes étkeztetéshez nyújtott támogatás január 1-jétől, tehát tanév közben történő drasztikus csökkentése. Az idén még Ft-os támogatás jövőre Ft-ra csökkenne, kusai is belátták már, nem véletlen, hogy az akkor kidolgozott modell egyes elemei, mint például a pályakezdők támogatása, fel-feltűnnek időnként a tervek között vagy éppen meg is valósulnak, mint az osztályfőnökök vagy a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozók kiegészítő juttatásai. A gond az, hogy így apránként s ilyen kevés pénzből nem lehet előrelépni. Az egész rendszert kell újraszervezni és finanszírozni. Melyek lennének a további elemei ennek az új rendszernek? Úgy tudom, az Új Katedra egyik korábbi számában is olvasható volt egy rövid tanulmány, amit több korábbi minisztériumi munkatársam, oktatási szakemberek készítettek. Ez egyfajta újragondolása a ben kidolgozott életpályarendszernek. A legfontosabb: ha meg akarjuk jeleníteni a jövedelmekben, az elismertségben azt, hogy valaki jobban, többet dolgozik, akkor tudnunk kell, kik ezek, méghozzá objektív, s az érintettek által elfogadott módon. Ehhez egy minősítési rendszer kialakítására van szükség. A minősítésen időről időre mindenkinek át kell esnie, ez a feltétele annak, hogy a bérezésben elmozduljon, s ez teszi lehetővé azt is, hogy újabb szakmai feladatokat (osztályfőnök, vizsgáztató tanár, vezető, mentor stb.) vállalhasson, ami a szakmai hierarchiában is előrelépést jelent, és értelemszerűen megint csak növeli jövedelmét. És akik nem felelnek meg a minősítésen? Nekik lehetőséget kell adni az újrázásra, és segíteni is kell őket ebben. Éppen ezért a minősítést össze kell kapcsolni nemcsak a jövedelmekkel, de a továbbképzéssel is. A minősítésnek lehet az is a következménye, hogy valamilyen képzést kell elvégeznie az érintett pedagógusnak. A lényeg, hogy legyen különbségtétel: nem egyszeri megjelenés az igazságosztó pallos előtt, hanem folyamatos kontroll, hatévente. A pénzen kívül mi az, ami a leginkább hiányzik ma az iskolákból? Lehet, hogy meglepő, amit mondok: az idő. Ha megkérdezzük a természettudományos tárgyak oktatóit vagy a művészeti tárgyakat tanítókat, azt mondják, több ilyen óra kellene. A szülők örülnének, ha több lenne a nyelvóra vagy éppen a sportra, testnevelésre fordítható idő. De ugyanígy sorban áll időért az egészségnevelés, az énekkar, a kirándulás, vagyis mindaz, ami egy iskolában nevelési színtérnek tekinthető. A mostani helyzeten úgy lehetne változtatni, ha többletidőt adnánk az iskoláknak, s azt finanszíroznánk is. A hátrányos helyzetű gyerekeket oktatóknak, különösen az alsó tagozaton, az egész napos iskola jelenthet megoldást. Nem lenne kötelező a bevezetés, de anyagilag ösztönöznénk arra a fenntartókat, hogy gondolják végig intézményeik oktatási-nevelési programját, és adott esetben bővítsék azt ezekkel a területekkel. Másutt vagy éppen a felső tagozat esetében is indokolt a nevelési színterek finanszírozása, a szakkörök, a művészeti képzés, a testnevelés támogatása. Az együtt töltött több idő más területeken is hozhat eredményt? Igen, s ez pedig a közösségépítés. Úgy gondolom, az iskolának ez lenne az egyik legfontosabb feladata, mégis, döntően finanszírozási problémák miatt, sok helyen teljesen elsorvadt. Tehetünk ezzel az ellen is, hogy a tehetséges fiatalok elmenjenek Magyarországról, az idetartozás érzése, a hazaszeretet ugyanis nem elsősorban a magyarórán, Petőfi vagy Ady verseinek hallatán születik meg. A hazaszeretet ott kezdődik, hogy szeretem az osztálytársaimat, szeretem a barátaimat, a családomat, a városomat, ahol élek. (fl) október 5 Katedra2009 okto ber.indd :25:17

6 Súlypont ÚJ KATEDRA Egyes szakmai feladatok támogatási összegének változása (Ft) Jogcím Minőségbiztosítás, mérési, értékelési feladatok Teljesítménymotivációs alap Szakmai informatikai fejlesztések támogatása Komprehenzív iskolaszervezés támogatása Érettségi vizsgák lebonyolításának támogatása Szakmai vizsgák lebonyolításának támogatása Esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások Alapfokú művészetoktatás támogatása Integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok támogatása Az SNI gyermekekkel foglalkozó pedagógusok támogatása Az osztályfőnöki feladatot ellátók támogatása Az iskolai gyakorlati oktatás a szakközépiskola évfolyamán Pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés támogatása (pedagógusonként) Pedagógiai szakszolgálat (közalkalmazottanként) Diáksporttal kapcsolatos feladatok támogatása (tanulónként) ami lehetetlen helyzetbe hozza a fenntartókat, akiket jogszabály kötelez arra, hogy mely gyerekeknek kell térítésmentesen vagy kedvezményesen biztosítani az étkezést. A csökkenés nyilvánvaló hatása ennek a szolgáltatásnak, azaz a felszolgált ételek minőségének jelentős romlása, ami azért nagy baj, mert ezek a gyerekek nagyon sok esetben az óvodában, az iskolában jutnak kielégítő színvonalú ételhez. Pedagógusok romló életés munkakörülmények Nem változnak a közalkalmazotti bértábla illetményösszegei, ami önmagában is a fizetések reálértékének 4-5%-os csökkenését eredményezné. Ezt ugyan nagy valószínűséggel ellensúlyozhatja a személyi jövedelemadó változása, ám a többi juttatás csorbítása már negatív mérleget eredményez mind nominális, mind a reálérték tekintetében. Kevesebb jut majd az Új Tudás Program keretében nagy garral beharangozott, de csak töredékesen elindított programokra, így az osztályfőnöki feladatok elismerésére, a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozók, valamint az integrációs programban részt vevő intézmények pedagógusainak támogatására. Teljes egészében megszűnik a teljesítménymotivációs alap, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 2010 az az év, amikor már egyáltalán nem jár a 13. havi illetmény a közalkalmazottaknak, köztük a közoktatásban foglalkoztatottaknak sem. Nem jobb a helyzet a foglalkoztatási biztonság tekintetében sem, hiszen az ellátandó feladatok kényszerű csökkentése miatt újabb létszámelbocsátásokkal is számolni kell. Jól jelzi ezt a cinikusan csak bérpolitikai intézkedések támogatása címre keresztelt, 22,8 milliárd forintot tartalmazó költségvetési sor, ami valójában a leépítések költségeinek (felmentési idő, végkielégítés) fedezetéül szolgál. Romlik az óvodákban, iskolákban zajló munka szakmai háttere is. A pedagógusonkénti Ft összegű szakkönyvvásárlási támogatás 4000 Ft-ra csökken, teljes egészében eltűnik ugyanakkor a pedagógus-szakvizsgára és a továbbképzésekre fordítható összeg. A pedagógiai szakszolgálatok működésére is 8%-kal kevesebb összeg jut majd, és megszűnik a mérési, értékelési feladatok támogatása is, azaz kompetenciamérés csak ott és akkor lesz jövőre, ahol azt az önkormányzat finanszírozni tudja. Több mint 70%-kal, 1 milliárd forintról 288 millió forintra csökken az érettségi vizsga megszervezésével összefüggő intézményi feladatok elvégzésére jutó forrás, s hasonló a helyzet a szakmai vizsgák lebonyolítása esetében is, amire az idei 570 millió forinttal szemben csupán 192 millió forintot tervez a kormány. Ezek a feladatok a kormány indoklása szerint az Alkotmányos kötelezettségeken túlnyúló pluszszolgáltatások, ahol indokolt a válságkezelés miatti takarékoskodás. Azt, hogy ez a megállapítás teljes szakmai tudatlanságból, az Alkotmány nem ismeréséből fakad, nyilván nem kell kommentálni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tanuláshoz való jog magában foglalja többek között azt is, hogy az oktatást nem akárkik, hanem jól képzett, felkészült pedagógusok végzik, hogy a kötelező vizsgák lebonyolításának biztonsága és színvonala elsődleges érdek, hogy az oktatási rendszerben zajló folyamatok értékelése alkotmányos alapérdek, hiszen csak így biztosítható az esélyegyenlőség. Az Alkotmány ugyanis nem azt mondja ki, hogy az egyes intézményekben gyökeresen eltérő feltételek mellett nagyon eltérő színvonalú oktatás jár mindenkinek, hanem azt, hogy a tanuláshoz mindenkinek joga van, s hogy ennek során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek. Az pedig, hogy az oktatási tárca szó nélkül veszi tudomásul, hogy ezeknek a szakmai feladatoknak a megszüntetése (a kormány szóhasználatával időleges felfüggesztése) egy tollvonással megtehető, mindent elárul működőképességéről, érdekérvényesítési lehetőségéről és szakmai állapotáról. (celia) október Katedra2009 okto ber.indd :25:17

7 ÚJ KATEDRA Egy hét az oktatásé (is) volt a BNV-n Közelkép Kellemes meglepetésben lehetett része a 113. Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatónak. Az otthonteremtés vásárának hívott, nagyszabású rendezvényhez (a nemrég megújult Vásárközpontban 14 ország 470 kiállítója mutatkozott be több mint 20 ezer négyzetméteren) ebben az évben minden eddiginél színesebb és változatosabb képet mutatva s hasznos programokat kínálva számtalan kiállítás kapcsolódott. Az idén jubiláló 10. Nyelvparádé négy oktatási témájú kiállítással gazdagodva a BNV-vel egy időben, a HUNGEXPO Vásárközpontban volt látogatható. A rendezvényen közel kétszáz, az oktatás területén tevékenykedő kiállító várta az érdeklődőket. Nyelvoktatók, felnőtt- és szakképző intézetek, hazai és külföldi egyetemek, főiskolák, valamint gyermekek képességfejlesztésével foglalkozó intézmények szerepeltek a palettán. Idén hazai és külföldi munkalehetőségekkel, vállalati nyelvtanfolyamokkal és HRkonferenciával is bővült a kínálat. Szakmai előadások, ingyenes nyelvi ízelítők és frissítők, kedvezményes könyvvásár, dedikálások, színpadi programok, játszóház és értékes nyeremények várták a minőségi oktatás iránt érdeklődő gyerekeket és felnőtteket. Idén is népszerűek voltak a Nyelvparádén a már hagyományosnak mondható, úgynevezett ízelítő, azaz kezdő nyelvórák (akár egzotikus nyelvekből is!), amelyekre a helyszínen ingyenesen lehetett jelentkezni. A nyelvi frissítőkön már a megszerzett tudásukat bővíthették különböző témákban a látogatók. A hagyományoknak megfelelően lehetőség nyílt alternatív nyelvtanulási módszerek kipróbálására, illetve próba nyelvvizsgázásra is. A Gyermekeink Jövője a szülőknek, pedagógusoknak abban próbált segítségére lenni, hogy az átlagos, kirívóan tehetséges vagy sajátos nevelési igényű, tanulási problémák- A legötletesebb termék díja a Tankönyvkiadóé Az Oktatás Hete 2009 szakkiállításon díjazták az idén hatvanéves Nemzeti Tankönyvkiadó Kerek könyv sorozatát. A rendezvény szakmai partnere, az Edupress Magyar Oktatási Hírügynökség a Nemzeti Tankönyvkiadó out of the square stílusban készült ismeretterjesztő kerek könyveinek ítélte oda a legötletesebb termék címét. A Nemzeti Tankönyvkiadó és az ausztrál Murray Books kiadó 2008-ban indította útjára Magyarországon a kör alakú, dombornyomásos borítójú könyvsorozatot. Az igényes kivitelezésű, nyolc kötetből álló sorozat a könyvesboltokban is felkelti a vásárlók figyelmét, mert rendkívül színes és élvezetes formában, száznál több színes fényképpel, táblázatokkal, életrajzokkal és ismertetőkkel mutatja be a holdra lépés, a labdarúgás, a Forma 1, a kosárlabda, a jégkorong, a tenisz, a zene és az olimpia történetét, az adott téma legnépszerűbb, legismertebb alakjait és felejthetetlen pillanatait. kal küzdő gyerekek képességeit miként lehet a leghatékonyabban fejleszteni. Kicsiket-nagyokat egyaránt játékok, fejlesztő eszközök, tanfolyamok, kerekasztal-beszélgetések, bemutatóórák várták folyamatosan. A Tanfolyam- és állásbörze, azon kívül, hogy a nevéhez hű kínálatot nyújtotta, megszervezte, hogy próbainterjún izgulhattak azok, akik valódi megmérettetésre készültek. Az elhelyezkedni óhajtókat önéletrajz-írási és karrier-tanácsadás várta. Aki igényt tartott rá, asztrológiai segítséget is kaphatott pályaválasztásához. A Tanulj, Dolgozz Külföldön! nem egyszerűen a tanfolyami és munkalehetőségeket sorakoztatta fel, hanem szakemberek segítségével eligazította az érdeklődőt a külföldi munkavállalás útvesztőjében, ösztöndíjak megszerzésében, a letelepedéssel kapcsolatos ügyintézésben. Elsősorban vállalatvezetőknek, döntéshozóknak szólt a Business Language Show. A cégek munkatársai HRkonferencián kaphattak segítséget ahhoz, hogy minél kedvezőbben, hatékonyabban tudják megszervezni a vállalati nyelvoktatást. A BNV kapcsolódó kiállítása volt a jubiláló, megalapításának húszéves évfordulóját ünneplő Magyar Feltalálók Egyesülete (MAFE) és a Feltalálók Egyesületei Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Inventors Associations IFIA) által rendezett, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával megvalósuló Géniusz Európa Nemzetközi Találmányi Vásár és Diplomázók Nemzetközi Fóruma. A téma iránt érdeklődők 20 országból 304 új találmányt láthattak, amelyek közül 132 magyar volt. Jó hír, hogy ez utóbbiak közül majdnem a felének a hasznosítása már elkezdődött. A jubiláló Magyar Feltalálók Egyesülete a megalapítása óta eltelt két évtizedben a magyar találmányok ezreit segítette a hasznosítás útján. A MAFE együtt vallja az IFIA-val, hogy a gazdasági válságból kivezető út elején a feltalálók vannak, akikre érdemes figyelni, hiszen feltaláló nélkül nincs találmány, találmányok nélkül nincs innováció és innováció nélkül nincs prosperitás! Idén új kezdeményezés volt a Géniusz Európa keretén belül a Diplomázók Nemzetközi Fóruma, amelynek keretében 8 országból 33 végzős egyetemista mutatta be technikai területen elkészített diplomamunkáját. H. G. M október 7 Katedra2009 okto ber.indd :25:18

8 Aktuális ÚJ KATEDRA A Térségi Integrált Szakképző Központok rendszere és a szakképzés jövője Az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP szervezetfejlesztés, továbbképzés, informatikai és pedagógiai szakmai szolgáltatások és TIOP építés, infrastrukturális fejlesztés, eszközbeszerzés pályázatok forrásaiból megvalósuló TISZK-ek közötti együttműködést tűzte célul a Commitment Zrt. szervezésében júniusban elindított konferenciasorozat. A szakmai fórumot nyáron az együttműködés konkrét formáinak kialakítása követte. Annak felismerésével, hogy a megvalósuló fejlesztések komplexitása és a felhasználható támogatási forrásösszeg volumene megköveteli az összehangolt, folyamatos tapasztalatcserén alapuló intézményi munkát, a fenntartók és a projektmenedzsmentek képviselői szakmai bizottságokat hoztak létre, melyek mind a TÁMOP, mind a TIOP komponens tekintetében racionalizáltan értelmezik és kezelik a pályázat keretében megvalósuló fejlesztéseket. A szeptember 23-án megtartott, második konferencián már a jövőről való gondolkodás mellett a tapasztalatok megbeszélése jelentette a tanácskozás központi témáját. A Térségi Integrált Szakképző Központok kialakulása mentén létrejövő szerveződések jelentősen függetlenek a közigazgatás területi struktúrájától, megvalósulási formáik pedig még nagyobb változatosságot mutatnak. Az együttműködés kezdeményezői éppen ezért elengedhetetlennek tartják egy nagyobb földrajzi egység akár az egész ország önkormányzatainak rendszeres szakmai egyeztetését és folyamatos tapasztalatcseréjét a működőképes struktúra létrehozásának biztosítása, a megindult fejlesztések összehangolása érdekében. A TISZK-ekben zajló fejlesztések jelentősen túlmutatnak az uniós társfinanszírozás keretein belül megvalósuló tevékenységek eredményességének, a támogatási összegek szabályos elköltésének kérdéskörén. Éppen azért fontos ez az együttműködés, hívta fel a figyelmet Környei László, a Commitment Zrt. szakmai igazgatója, mert nem csupán egy projekt végrehajtásáról és nem is csak egy korlátozott közigazgatási egységre vonatkozó fejlesztésről van szó. A TÁMOP TIOP pályázatok lehetőséget adnak a forrás felhasználóinak arra, hogy a térségi integrált szakképző központ egy modelljének megvalósításával hozzájáruljanak a teljes, a törvények változásából következő, a magyar szakképzési feladatellátási rendszer átalakításához, és ily módon rész vegyenek egy új, koherens szakképzési rendszer kialakításában. A magyar szakképzési feladatellátás átalakítását pedig az olyan tényezők, mint a munka szerepének leértékelődése az egész oktatási rendszerben, a szétaprózott intézményrendszer, a túlméretezett kapacitás (~ üres szakképzési hely/év), a magas lemorzsolódási arány és a munkaerő-piaci igényekkel szembeni rezisztencia meglehetősen sürgetik. A szakmapolitikai irányok egyértelműen a TISZK-re épülő szakképzési rendszerre fokuszálnak. Az új struktúrában működtetett intézményrendszer fenntarthatósága tehát nem csupán a jelenleg futó vagy a jövőben kiírandó pályázatok keretei között értelmezhető, hanem a szakképzésfejlesztés alapkérdéseként is, hiszen az új intézményszerkezet hatékony működése jelenti a zálogát a képzési és munkaerő-piaci folyamatok hosszú távon szinergikus viszonyának. Azok az önkormányzatok tehát, amelyek sikeresen pályáztak a TISZK-rendszer kiépítését támogató forrásokra, egy egyébként is kötelező feladat ellátásának alternatívájára értek el nagyobb mozgásteret és vállaltak ezáltal egyben nagyobb felelősséget is. A szakképző intézményi rendszernek a TISZK-ek bázisán történő átalakítására a jelentős pályázati forrásokon kívül a szakképzési hozzájárulásból származó bevételi forrásokat érintő jogszabályi környezet megváltozása is ösztönzőleg hat. Abban, hogy a jelenlegi szabályozás nem ad választ maradéktalanul arra a kérdésre, a gyakorlatban mit is jelent a térségi integrált szakképző központ, milyen jogosítványokkal rendelkezik, a közoktatásról szóló törvény, valamint a szakképzési hozzájárulás felhasználásának szabályait meghatározó jogszabályok módosítása hozott alapvető változtatásokat a TISZK-ek státusával és a képzés rendszerében definiálható helyzetével kapcsolatban (a gyakorlati működtetés során azonban még mindig merülnek fel jogilag és szakmailag tisztázatlan kérdések). A közoktatásról szóló törvény a térségi integrált szakképző központot szervezési megoldásként szabályozza, amelynek célja és lényege a szakképzés jelenleginél hatékonyabb formában történő megszervezése, annak garantálása, hogy a szakképzés igazodni tud a munkaerőpiac elvárásaihoz. A társadalomba integrálás útja lehet A Térségi Integrált Szakképző Központok aktuális helyzetéről szólva Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikusa a konferencián elmondta: a több uniós pályázattal támogatott, a magyarországi iskolai rendszerű szakképzés átalakítását célzó fejlesztések első tapasztalatai már láthatók és egyáltalán nem biztatóak. A szétaprózott intézményrendszer elemei közötti együttműködés fejlesztését, a képzési struktúra és a társadalmi igények összhangjának komplexebb kezelését, a lemorzsolódási arányok csökkentését, a korszerű technológiák oktatási feltételeinek javítását, a szakmastruktúrát érintő döntések kiemelését a fenntartó és az intézményvezetők alkujából és a Szakképzési Alaprész egyenletesebb és hatékonyabb felhasználását mint alapvető szándékokat politikai egyetértés övezte. Végignézve azonban a mai napig bejegyzett 78 TISZK-et és a pályázatokon támogatást szerzettekben zajló fejlesztési feladatokat, a felsorolt szakmai célok megvalósítását illetően komoly aggodalmaink lehetnek. Pokorni Zoltán a legfontosabb szakmai hiányosságok között említette, hogy a TÁMOP-pályázatban definiált TISZK nem volt azonos a korábbi HEFOP TISZK fogalommal, ami mind október Katedra2009 okto ber.indd :25:18

9 ÚJ KATEDRA Aktuális a mai napig gondot okoz. Kifogásolta továbbá, hogy az első TÁMOP-pályázat kiírásakor Régió nem volt ismert, hogy később további pályázati lehetőségek nyílnak, így a minél nagyobb lefedettség vagy a már meglévő (HEFOP TISZK-ek) melletti rések kitöltésére való törekvés miatt a célszerűtől lényegesen eltérő formációk jöttek létre. A Fidesz oktatáspolitikusa szerint azt láthatjuk, hogy a megvalósítás során az egyes iskolák arra törekszenek, hogy a létező rendszereket stabilizálják, és ellenállnak minden szerkezeti változtatási kísérletnek. A projektmenedzsmentek általában nem bírnak kellő támogatottsággal a fenntartók oldaláról a szükséges intézményi átalakítások keresztülviteléhez. Megállapította: a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok nem képesek a törvényben megnövelt felada taiknak megfelelni. Ugyanolyan politikai lobbi- tevékenység színterévé váltak, mint korábban az önkormányzatok voltak, és ahonnan a TISZK-ek révén ki akarták szabadítani a szakképzési struktúra meghatározásának ügyét. Az RFKB-k nem rendelkeznek megfelelő kutatói háttérrel, hogy a szakképzésfejlesztés regionális irányait és arányait meghatározzák. Ha kapnak is ilyen támogatást, a tagok által képviseltek érdekei felülírják azokat. Előadásában Pokorni Zoltán a Fidesz elnökét, Orbán Viktort is idézte, aki egy gazdasági konzultáción úgy vélekedett: a Fidesz a szakképzéstől várja, hogy a magasabb iskolai végzettséget nem szerző családok gyermekeit integrálja a társadalomba, de erre ma a szakképzés Magyarországon nem képes. Pedig a szakképzés sikere az egész romakérdés kezelésével szorosan összefüggő kérdés. Ha nem leszünk képesek arra, hogy szakképzési rendszeren keresztül a roma családok gyerekeinek tisztességes szakmát, életpályát és lehetőséget teremtsünk szögezte le a Fidesz elnöke, akkor a romakérdést a magyar társadalom nem fogja tudni megoldani. Ilyen értelemben a romakérdés megoldása elsősorban a szakképzés-politikán áll vagy bukik. Közép-Magyarország 25 Közép-Dunántúl 12 Nyugat-Dunántúl 8 Dél-Dunántúl 6 Észak-Magyarország 13 Észak-Alföld 7 Dél-Alföld 7 Összesen 78 Sikeres szakképzés versenyképes gazdaság Dr. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója a szakképzés jelenlegi helyzetét így összegezte: a szakmunkássá válás társadalmi presztízse leértékelődött, a szakiskolai tanulók száma és aránya drasztikusan lecsökkent. Az elmúlt 15 évben 844 intézményre szétaprózott és pazarló szerkezet alakult ki, a szakképzés országos irányítása széttagolt (2 irányító és 11 szakképesítést felügyelő minisztérium). A szakiskolai képzés mint iskolatípus a középfokú oktatáson belül szegregált intézménytípussá vált és a kilencvenes évek végén a Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezetésével együtt járó változások sem hozták meg a szakképzés számára a kívánt eredményeket. A szakképzés egyik leggyengébb láncszemének számít a gyakorlati képzés súlyának térvesztése. Az új OKJ és annak vizsgáztatási gyakorlata sem hozta meg a remélt eredményeket, az iskolai szakképzés normatív finanszírozása pedig továbbra is kontraproduktív. A legnagyobb problémák közé a tanulók alapkészségeinek hiányát, a tanulás iránti érdektelenséget, a teljesítménynélküliséget, a fizikai munka elutasítását sorolta, illetve azt, hogy ugyan nőtt a képzésben eltöltött idő és TISZK emelkedett az iskolázottsági szint, a tanulók tudásszintje mégis csökkent. Megállapítva, hogy az utóbbi időszakban előremutató intézkedések is történtek, amelyek a keresletvezérelt képzési rendszer, a szakképzés regionális szintű fejlesztésének és irányításának, valamint a szétaprózott szakképzési szerkezet megváltoztatására irányulnak, a következő beavatkozási pontokat és fejlesztési irányokat jelölte meg: mindenekelőtt a fizikai munka rangjának emelését, aminek eléréséhez a szakképzésnek a nemzetstratégiában és annak mindennapi gyakorlatában is meg kell valósulnia. A magyar szakképzés megújításának egyik kulcskérdése a tehetség fogalmának helyes kiterjesztése. A közbeszéd részévé kell tenni a szakképzés és szakmunkássá válás fontosságát és népszerűsítését. A szakképzés vonzereje és a munka világába történő átmenet fejlesztése érdekében már a 9. osztályban el kell kezdeni a szakképzést. Társadalmi-gazdasági szempontból a Kamara kívánatosnak gondolja, hogy a szakiskolába járó tanulók aránya a jelenlegi 23%-ról 30%-ra emelkedjék. Ezért általánossá kell tenni a munkával egybekötött gyakorlati képzést, növelni kell a gyakorlati képzést végző cégek ösztönzését, képzési hajlandóságát, és a szakképzés állami irányításán belül meg kell szüntetni a szétaprózott struktúrát. Dr. Szilágyi János úgy látja: a szakképzési alapba befizetőket reprezentáló szervezetek számára olyan hatáskörök biztosítása szükséges, amelyek garantálják, hogy a rendelkezésre álló források a szakképzés fejlesztését és hatékony felhasználását szolgálják. A mesterképzés presztízsének és társadalmi rangjának növelésével lehetővé kell tenni a szakmai ismeretek magasabb szintű elsajátítását és OKJ-ba történő megfelelő beillesztését. A szakképzés irányításának és feladatellátásának regionális szintre történő helyezését tovább kívánatos szélesíteni. Meg kell teremteni az összhangot az államilag finanszírozott iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés képzési és beiskolázási szerkezete között. Véleménye szerint a foglalkoztatottság növelése szempontjából a szakképzésnek kulcsszerepet kell játszania, mivel egy sikeres és vonzó szakképzés segítségével a leszakadó és aluliskolázott társadalmi rétegek is beemelhetők lennének a munka világába. Előadását azzal a sommás megállapítással zárta, hogy a sikeres szakképzés versenyképes gazdaságot eredményez, a versenyképes gazdaság pedig sikeres kormányzást valósít meg. Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára többek között szólt az alternatív szakmunkásképzés tervezett, gazdaság, pedagógusok és szülők igénye alapján 2010/2011-es tanévben bevezetendő formáiról, arról, hogy 9. évfolyamtól megkezdhető a szakképzés, 10. évfolyamtól tanulószerződés köthető, 17 évesen szakmunkás-bizonyítvány szerezhető. 84 szakképesítéshez az OKM október 15-ig elkészíti a kerettantervet, a SZMM pedig az OKJ-módosítást. A szakállamtitkár elmondta: 2010 januárjától a szakmunkás-ösztöndíj bevezetése is megtörténik, melynek célja, hogy vonzóbbá tegye a szakmunkás életpályát és a fiatalokat a hiányszakmák irányába orientálja. Varga Gabriella október 9 Katedra2009 okto ber.indd :25:18

10 Interjú A játék erejéről Beszélgetés Rudolf Ottóné, Éva néni drámapedagógussal ÚJ KATEDRA Az Amerikai Egyesült Államokban minden évben szavazásra biztatják az iskolai tanulmányaikat éppen befejező diákokat: nevezzék meg azt a pedagógust, aki a legnagyobb hatással volt rájuk az iskolákban eltöltött hosszú évek alatt. Ha Magyarországon lenne ilyen voksolás, Rudolf Ottóné, Éva néni neve egészen biztosan gyakran szerepelne a listán. Nemcsak a pedagógusi pályán eltöltött több mint ötven év jogán, és nemcsak azért, mert ő a hazai drámapedagógiai oktatás egyik kulcsfigurája. Éva néni varázslatos személyisége, több emberre elegendő aktivitása és bölcsessége sok tanítványának kisiskolástól egyetemistáig adott életre szóló útravalót. Jelenleg a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézetben tart 120 órás akkreditált drámapedagógus-képzést pedagógusoknak. Éva nénivel a kurzus után beszélgettünk drámapedagógiáról, gyerekekről, hitvallásról. Hogyan kezdődött Éva néni és a drámapedagógia közös története? Pesti fiatalasszonyként a férjemmel együtt vidékre kerültünk tanítani. Hálás vagyok a sorsnak, mert annyi szeretetet, megbecsülést sehol máshol nem kaptam. Egy idő után akkor mégis úgy éreztem, nincs annál borzalmasabb dolog, mint amikor a tanár várja, hogy kicsöngessenek. Annál már csak az a nagyobb tragédia, ha a gyerek is azt várja. Elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne másképp csinálni, és rájöttem, hogy a játék csodálatos dolog. Meg is beszéltem a gyerekekkel, hogy új utakat keresünk, másként fogunk ezentúl tanulni, és szenvedélyesen kezdtem el úgy tanítani nyelvtant, irodalmat és történelmet, hogy oldottam a merev munkaformákat, kezdtem másképp kérdezni és értékelni, és a játékot eszközként használtam. Arra jöttem rá, hogy a játék kapcsán a gyerekek megtanultak kérdezni, gondolkodni, alkotni, és nekik is öröm lett a tanulás. Egy idő után pedig elvégeztem egy színjátszó-rendező tanfolyamot, sok mindent megtanultam. Aztán találkoztam jó szakemberekkel, és ha lehetett, minden mesterkurzust elvégeztem. A hetvenes évek végén Jelenetben a drámapedagógus-jelöltek 10 egy kísérleti anyanyelvi oktatásnak voltam az egyik tagja, akkor írtam életem első könyvét, füzetecskéjét: Helyzetteremtés az anyanyelvi órán, ami egészen másként közelítette meg a nyelvtan tanítást. Kedves, fiatal kollégáim szerint ez volt az első olyan szakmunka, amit drámapedagógiai szempontú munkának lehet nevezni a módszertani szakirodalomban. Ön hosszú ideje nemcsak gyerekekkel foglalkozik, de gyakorló pedagógusoknak tanít drámapedagógiát. Mik a tapasztalatai? Az egyik szemem sír, a másik nevet. A 120 órás tanfolyamra járó pedagógusok egyre jobban megnyílnak, nyitottabbá válnak, felfedezik magukban, hogy mi mindenre képesek. Remélem, hogy megtanulnak más szemével is látni, más fülével is hallani és más szívével is érezni. Rájönnek arra, hogy a saját élményű munka és tapasztalatszerzés nekik is örömet szerez, és a mindennapi tanítási gyakorlatban kipróbálják az itt tanultakat. A baj csak az, hogy utána az iskolai életben már nehezebb folytatni, amit itt elkezdtek, mert ez sokkal nehezebb, mint amit eddig megszoktak. Kreatívabbnak kell lenniük, és sokkal többet kell tudniuk annál, mint ami tantárgyi szempontból fontos. Itt a dolog megfordítódik: nemcsak a tanár kérdez, hanem a gyerek is. Ez a nehezebb, erre kell jobban felkészülni, ehhez kell sokkal hitelesebbnek lenni. Hogyan fogadják az iskolák és a szülők a drámapedagógiát? Két dolog veszélyes. Az egyik az, ha valamit nagyon ellenszenvesen fogadnak, és taszítják, mert azt hiszik, hogy a dolog csak játszadozás. Ilyen is volt. A másik dolog az, ha divattá válik, úton-útfélen csináljuk, de nem biztos, hogy jó szakemberekkel. Ma már mindenki ért a drámapedagógiához, lassan ugyanúgy, mint a focihoz vagy a természetgyógyászathoz. A szülőkről pedig azt gondolom, hogy őket ebbe mindenképpen bele október Katedra2009 okto ber.indd :25:18

11 ÚJ KATEDRA kell vonni, mert ha a szülő tudja, hogy én miért játszom, tudja, hogy a játék milyen képességeket fejleszt, akkor azt is tudja, hogy az nem csupán időtöltés. Mi a legtipikusabb drámatanári hiba? A drámapedagógiát nem szabad összetéveszteni a színházzal, a gyermekszínjátszással. Nagyon nagy baj, ha nem érezzük a kettő közötti óriási különbséget. Hiszen ha szerepet játszom, akkor egy előre meghatározott szöveget mondok, akkor arra koncentrálok, hogy mások érezzenek, másokra legyek hatással, ha pedig drámapedagógiaként fogom fel, akkor a játékos érez, a játékos gondolkodik, hiszen itt a játékos van a központban, nem a néző. Nem a produkció a lényeg, hanem az élmény és a tapasztalatszerzés. Lehet a gyermekszínjátszást nagyon jól csinálni ezeknek az eszközöknek a felhasználásával, de a kettő nem téveszthető össze. A pedagógus munkáját miben tudja segíteni a drámapedagógia? A pedagógus olyan közösséget tud teremteni, olyan kapcsolatot a gyerekeivel, hallgatóival, ahol a demokrácia nem anarchia, ahol mindenki biztos abban, hogy ő fontos, de tudja, hogy a tanár nem haver. A tanár egy hiteles vezető, akivel együtt lehet dolgozni, hiszen együtt fedezzük fel a dolgok jelentését, nagyon komolyan vesszük a játékot, becsüljük a szellemi erőfeszítést, a közös megegyezésen alapuló munkát közösen értékeljük, és tudjuk, hogy mindenki önmagához képest fejlődik. És van egy nagyon fontos dolog, hogy a pedagógusnak is öröme van benne, nem csak a gyerekeknek. Mit tud adni a drámapedagógia a gyerekeknek? Miben segíti a tanulási folyamatot? A gyerekekben lévő érdeklődést segít felkelteni. A játéknak magának van ereje, és a játék nem viseli el a hazugságot. Úgy kell a játékot megszervezni, hogy a gyerek érdekelt legyen abban, hogy ő azt megtanulja, hogy az neki fontos legyen. A drámapedagógia segítségével összekapcsolható az értelem, az érzelem és az erkölcs. Magatartáskultúrára is nevel, de nem kívülről, hanem belülről. Nem kívülről mondjuk meg a gyerekeknek, hogy mit illik, hanem maguk tapasztalják meg, milyen, ha figyelünk Drámapedagógus-képzést az alábbi intézmények indítanak: Magyar Drámapedagógiai Társaság Nemzeti Tankönyvkiadó Mérei Ferenc Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet október Interjú egymásra, ha udvariasabbak vagyunk, ha érdekel a másik ember. A kurzuson kaptunk egy olyan feladatot, hogy nézzünk egymás szemébe, és csak annyit mondjunk, hogy olyan a szemed, mint a, és fejezzük be a mondatot. Aztán Éva néni megkérdezte, hogy kinek esett jól, amit mondtak neki a többiek, és kiderült, hogy mindenkinek jólesett. Erről van szó? Igen, és közben a gyerekek azt is megtanulják, hogy mi a hasonlat. Változtak a gyerekek, nehezebb ma dolgozni velük? Nagyon sokat változtak, de ez a világ legtermészetesebb dolga, ezért gondolom úgy, hogy a játékba be kell vonni olyan dolgokat, mint a videó, a tévé, csak éppen eszközként kell használni, hogy el tudjak valamit érni. Történelem szakos tanárként azt mondom, hogy a változó kort megtanítani mindig könnyebb, mint átélni. Problémák pedig mindig is voltak. A lényeg az, hogy mire vagyok kíváncsi. Arra, hogy mi benned a jó, vagy arra, hogy mi benned a rossz. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudsz, vagy arra, hogy mit nem tudsz, arra, hogy miért utálhatlak, vagy miért szerethetlek. Van olyan gyerek, aki nem szeret játszani? Inkább az a baj, hogy nem tud játszani. Egyszerűen mintha a gyerekeink leszoktak volna a játékról. Újra meg kell tanítani őket egy sor olyan dologra, ami nekem teljesen evidens volt valamikor. A nehezen kezelhető, viselkedészavaros gyerekeknek tud segíteni a drámapedagógia? A drámapedagógia egy módszertani együttes, szerintem nagyon sok területen lehet használni, közösségteremtő ereje van, és fontos lenne mindenki számára, aki emberekkel foglalkozik. Én egyébként nem a módszerek csodatévő erejében hiszek, hanem az emberi példamutatásban. Hiszek a hiteles, felkészült, nyitott, empatikus, a humor erejében is bízó sok lelkiismeretes pedagógusban. Gyulai Zsófi a 11 Katedra2009 okto ber.indd :25:19

12 Harmónia Tanulási zavarok ÚJ KATEDRA A tanulás egész életünket végigkíséri a születéstől egészen a halálig. Több fajtája létezik, melyek másmás területeken eredményeznek változást és más-más élethelyzetek, szituációk, konfliktusok, feladatok megoldásához nyújtanak segítséget, ekképp az egész életünk alakulására kihatással vannak. Gyermekkorban a családi fészek mellett az iskolapad a tanulás legfontosabb színtere. Az itt szerzett feldolgozatlan kudarcok súlyos tanulási zavarokat idézhetnek elő, illetőleg akár lelki betegségektől szenvedő, társadalmi problémákkal küzdő felnőttek is válhatnak a mentális problémáik miatt rosszul teljesítő diákokból. Mi is az a tanulás? Hétköznapi értelemben a tanulás szót az iskolai tanulással szoktuk azonosítani, vagyis a gyakorlással, a készségek elsajátításával. Ezek olyan tevékenységek, amelyek révén a gyermek valamilyen tudás, ismeret, képesség birtokába jut, amivel korábban nem rendelkezett. Ugyanakkor a tanulásnak többféle definíciója is létezik, hiszen már az 1800-as évek kezdetén komolyan foglalkoztak a tanulás folyamatával az asszociációs lélektan képviselői, pedagó giai megközelítése pedig már az ókor óta létezik. Utóbbi a nevelés-oktatás során elsajátított ismeretek, jártasságok és készségek kialakítását és a képességek fejlesztését érti rajta, míg a pszichológia általában jóval tágabb megközelítést alkalmaz: minden olyan változást tanulásnak tekint, amely a pszichikus jellemzőkben (teljesítményben, tudásban, viselkedésben) külső hatás, tapasztalás, gyakorlás útján jön létre. Természetesen a különböző tudományterületeken belül is sokfajta elmélet létezik, mégsem találhatunk közöttük egy abszolút érvényűt sem: ezek a meghatározások általában a tanulás egyik jellegzetes elemét, eredményét kiemelve igyekeznek meghatározni ezt a roppant bonyolult folyamatot, így nem fedik le annak teljes egészét. A neves pszichológus-pedagógus, Johann Friedrich Herbart ( ) például a tanulást asszociációs működésnek tekintette, ellentétben a tanulás meghatározásakor az ingerek és válaszok kapcsolatát előtérbe helyező Ivan Petrovics Pavlovval ( ) vagy a tanulást problémamegoldások folyamataként leíró mezőelmélettel, melyet többek között John Dewey ( ) és Kurt Lewin ( ) is vallott. A tanulás összetettségét jól mutatja, hogy több fajtáját is megkülönböztetik, aszerint, hogy milyen tevékenységben, milyen területen eredményez változást, és hogy milyen idegrendszeri struktúra vesz részt a folyamatban. A motoros vagy más néven mozgásos tanulás során mozdulatokat, mozgássorokat, cselekvéseket sajátítunk el. Ilyen például, amikor a kisgyermek megteszi első lépéseit, vagy amikor a tornaórán a diákok megismerkednek a különféle labdajátékok technikáival. A szenzoros vagy perceptuális tanulás során az érzékelés-észlelés játszik főszerepet, így tudjuk a különféle formákat, színeket felismerni, megkülönböztetni egymástól. De vizsgálhatjuk a tanulást az azt végző egyén szándéka szerint (szándékos tanulás, spontán tanulás) vagy akár a tanulást kiváltó külső hatások tükrében (szociális tanulás) is. Nincsenek tehát könnyű helyzetben a pedagógusok, hiszen a különböző tanuláselméletekre épülő tanítási és tanulás-módszertani nézetek, technikák nem minden hely- zetben alkalmazhatók megfelelően a gyakorlatban. Tanulás útján alakítjuk ki magatartásunkat, gondolkodásunkat, s mivel különböző dolgokat tanulunk, különbözőek vagyunk. Ráadásul az iskolai tanulás lényegét tekintve sok esetben a bemagolt tananyag egyszeri visszaidézhetőségére, számonkérhetőségére korlátozódik. Az ezeken a számonkéréseken való kudarcélmény nagyon súlyos hatásokkal lehet a gyermek további teljesítményére, nem is csoda, hogy napjainkban egyre több tanulási nehézséggel (dyslexia, dysgraphia, dyscalculia), magatartás- vagy figyelemzavarral küzdő tanuló ül az iskolapadokban. Ezeknek ugyanis egyik leggyakoribb oka a teljesítménnyel kapcsolatos belső szorongás és az iskolához vagy magához a tanuláshoz kötődő stressz, és csupán egy részük adódik az idegrendszer tényleges sérüléséből, éretlenségéből. Tanulási nehézségek Kutatások és a hétköznapi tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a gyermek fejlődésében kiemelkedő szerepe van az egyéni tanulásnak, amit a diák egyéni pszichikus sajátosságai és az iskolai fejlesztő munka egyaránt jelentősen befolyásolnak. A tanulásban különösen sok nehézséget okozhat, ha valamilyen érzékszervi, idegrendszeri problémával küzd a gyermek, amihez kapcsolódóan azután további akadályokkal kell megküzdenie. Ezeket a tanulókat megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni, speciális fejlesztőpedagógusoknak kell foglalkozniuk velük, és ha a rendellenességeket sikerül felszámolni, akkor a tanulási nehézségek tünetei is jelentősen csökkenek majd: javul az olvasás, megszűnnek a számolási problémák, rendezettebbé válik az írás külalakja október Katedra2009 okto ber.indd :25:19

13 ÚJ KATEDRA Tanulj menet közben Szeptember elején egy új internetes oldal indult el tanuljmenetkozben.hu néven, amely Magyarországon egyedülálló kezdeményezésként a középiskolás tananyagok összefoglalóját tette mindenki számára ingyenesen elérhetővé mp3-as formában, egy szintén ingyenes regisztrációt követően. A szerkesztők a leckéket a tankönyvek szerinti felbontásban igyekeztek elkészíteni. Az oldal alapfilozófiáját az adta, hogy a diákok (is) egyre több időt kénytelenek utazással tölteni, amely gyakran kihasználatlan. Mi lenne, ha ezt az időt hasznosabban tölthetnék? A zenehallgatás helyett a leckéjüket hallgathatnák az iskolába, hazafelé, vagy akár az edzésre, illetve különórákra menet. E cikk megírásának idején hét tárgyból (biológia, fizika, földrajz, informatika, kémia, irodalom, nyelvtan és történelem) közel 500 lecke mp3-as összefoglalója készült el a tanárok, diákok jegyzeteinek segítségével. A weblap készítői szeretnék a középiskolai tantárgy teljes tananyagának áttekintését elkészíteni és a meglévők minőségén folyamatosan javítani. A weblap készítésében jelenleg öt fő vesz részt. Van közöttük tanítónő, bankfiókvezető, teológus, informatikus és főiskolai oktató. A program a hátrányos helyzetűek számára is hasznosnak ígérkezik. Különösen a vakoktól és a látássérültektől érkezett már pozitív visszajelzés, de valószínűleg a levelezős hallgatók és a hallás után könnyebben tanuló fiatalok számára is eredményes lehet az alkalmazása. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az ötlet működőképes. Három hét alatt közel 3000 látogatást mért a Google a 2150 egyedi látogatótól, és eddig 590 személy regisztrált az oldalon. Az oldal neve tehát mottója pedig: Tanulj bárhol, bármikor Reméljük, hogy az oldal segítségével mind több középiskolás tanuló tud jobb eredményeket elérni az iskolában. Rajki Zoltán Harmónia Ugyanakkor a fizikailag tökéletesen egészséges tanulóknál is felléphetnek tanulási zavarok az iskolában, és ilyenkor valószínűsíthető, hogy erős teljesítményszorongás vagy iskolával kapcsolatos stressz áll a háttérben. Képzeljük csak el! A gyermek hazaérve előveszi a megtanulni való anyagot. Olvasgatja, megpróbálja memorizálni a szöveg lényegét. Amit nem ért, azt egyszerűen bemagolja, tudván, hogy másnap az iskolában számonkérés következik. Akár az egész délutánt is eltölti a tankönyv mellett, azonban az anyag mégsem rögzül úgy, ahogyan kellene, hiszen az emlékezés csak akkor funkcionál hatékonyan, ha a mechanikus bevésés helyett az értelmes, feldolgozó emlékezéssel tároljuk az információt. Másnap reggel már fáj mindene a diáknak, nem akar iskolába menni, és folyton csak arra tud gondolni, hogy nehogy őt hívják ki felelni az órán. A szorongása egyre erősödik amiatt, hogy be kell számolnia az otthon elsajátított tudásáról. A rossz osztályzat és a kudarcélmény következtében a gyermek elkeseredik, motiválatlan lesz, és a legközelebbi órára már kedve sincsen felkészülni. A tanulás ösztöntevékenység, így az evéshez, iváshoz, játékhoz hasonlóan örömérzéssel, a felfedezés izgalmával kellene járnia. Amennyiben ez nem így történik, úgy a tanulás procedúrája könnyen ellenérzést válthat ki a diákból, ami tulajdonképpen megalapozza a tanulási nehézségek kialakulását. Ez azért roppant veszélyes, mert ezek az iskolai nehézségek megsokszorozzák a felnőttkori önértékelési zavar kialakulásának valószínűségét. Sőt előfordulhat, hogy a tanulási zavarral küzdő diáknak később egész életében problémái lesznek az új ismeretek elsajátításával. Az Alberta Egyetem tudósai által a British Medical Journal című folyóiratban közölt, negyven évet átfogó brit kutatás eredményei is ezt igazolják. Akikről tanáraik évtizedekkel korábban azt jegyezték fel, hogy magatartási zavaraik vannak, azokról kiderült, hogy nagyobb arányban hagyták el az iskolát mindennemű képzettség megszerzése nélkül, és egy sor felnőttkori problémáról például szorongásról, elrontott kapcsolatokról, pénzügyi gondokról számoltak be. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú kérdés a pedagógus reakciója a magatartási zavarokra az iskolában: az ilyen mentális problémákkal küzdő gyermekeket úgy kell kezelni, hogy növekedjen az önértékelésük. A gúnyolódás, az egész osztály előtt való megszégyenítés vagy a büntetés ( Írd le harmincszor, majd megtanulod! ) egyáltalán nem segít a problémán. Ugyanakkor a tanuló jó tulajdonságainak a kiemelése, a tudásának megerősítése, illetőleg az elfogadás, a türelem és a következetesség célravezető lehet a szorongás és a stressz oldásában. A pedagógus másik kiemelten fontos feladata a szülőkkel való kapcsolatfelvétel, hiszen gyakran az otthoni irreális elvárások alapozzák meg a gyermek tanulással kapcsolatos félelmeit. Minden szülő szeretné, ha a gyermeke jól boldogulna majd az életében, éppen ezért már óvodában idegennyelv-órákra járatja, szeretné, ha megtanulna hoszszú verseket, és ha már az iskola megkezdése előtt biztosan írna, olvasna, számolna. Azonban a legjobb szándék is hihetetlen károkat okozhat. Ezeknek a készségeknek az elsajátítása ugyanis nem csupán gyakorlás kérdése, nagyban függ a gyermek érettségétől is. A túl korai tanulásnak rengeteg kudarcélmény lehet a vége, ráadásul a gyermek ilyenkor azzal kénytelen szembesülni, hogy hiába küzd minden erejét megfeszítve, mégsem tud megfelelni a szülei elvárásának. Az ilyen gyerekek nemhogy kedvet nem éreznek a tanulás vagy az iskola láttán, hanem kifejezetten szoronganak, vagy igyekeznek elkerülni ezt a helyzetet. Az ilyen gyermekeket otthon sem szabad erőltetett módon tanítani, és a szülőknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor akar kibújni a tanulás alól, és mikor tényleg fáradt vagy nem képes befogadni az újabb ismereteket. A pedagógussal együttműködve, sok-sok türelemmel azonban csökkenthetők vagy akár teljesen meg is szüntethetők az iskolával, tanulással kapcsolatos félelmek a gyermekben. Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusoknak sokirányú tevékenységet kell végezniük az iskolában a tanulási zavarokkal küzdő diákok sikeres és hatékony felzárkóztatásában, a tanulási félelmek, a kudarcélménytől való rettegés és a stressz oldásában. Mert az iskolai tanulás nemcsak ismeretek puszta emlékezetbe vésését kell hogy jelentse, hanem a gyermek egész személyiségének fejlesztését. Simonyi Gáspár október 13 Katedra2009 okto ber.indd :25:20

14 Tanulmány ÚJ KATEDRA Mit üzen a média a Magyar Nyelv Évében? Gondolatok a televízió gyermekekre gyakorolt hatásairól E drága nyelvet porrá ne törjétek, / Ne nyúljon hozzá avatatlanul / Senki: ne szaggassátok szirmait / A rózsafának, mely hóban virul. / Úgy beszéljen ki-ki magyarul, / Mintha imádkozna, / Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna! (Reményik Sándor: Az Ige) Megnyilvánulásainkban személyiségünk egésze vesz részt, tehát magatartásunk, nyelvi viselkedésünk, önkifejezésünk formája, módja igen sok információt közvetít a hallgató(k)nak, és mások kommunikációja hasonlóan üzen nekünk. A nyelv megnyilvánulásai szorosan összekapcsolódnak a társadalommal, a társadalmi jelenségek, viszonyok változásaival, a média pedig egyre inkább hat ezekre a változásokra. A televízió az emberek gondolkodását, véleményalkotását olyan mértékben befolyásolja, amilyenre a többi tömegkommunikációs eszköz nem képes. Elterjedése átalakította a nevelési szokásokat. A szülők a fegyelmezés, a szabályok felállítása helyett gyakran rábízzák a gyerekeket az elektronikus bébiszitterre, de amíg a gyermek a készülék előtt ül, addig megfosztja magát a társas kapcsolatoktól, nem kommunikál kortársaival, nem játszik, nem tanulja meg, hogyan kell például a felmerülő konfliktusokat megoldani és ez a későbbi életét is meghatározhatja. Munkába állva kerülhet majd olyan helyzetbe, hogy nem tudja elmondani problémáit, vagy konfrontálódik kollégáival, főnökeivel, és ezeket nem lesz képes megfelelően kezelni. Végiggondolva mindezt, még az is lehet, hogy egy munkahelyről való elbocsátás hátterének egyik meghatározója, hogy gyermekkorban csak a televízió nevelte. A televízió előtt ülő gyermek nem tudja megvalósítani önmagát. Sajnos gyakran nem azért nem beszél a szülővel, mert nem akar, hanem mert nem tud beszélni. Kiss Judit és munkatársai a közelmúltban arra keresték a választ, hogy a televízió milyen hatással lehet a kisiskolás gyerekekre. A felmérés megerősíti más hazai és nemzetközi vizsgálatok adatait, miszerint a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek többségének nincs lehetősége a televízióban látottak megbeszélésére, érzelmi és kognitív feldolgozására. Médiahasználatuk döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére. A pszichoszexuális fejlődés szempontjából lényeges, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A televízióban szinte minden reklám leggyakrabban rejtetten a szexualitásra utal. A masszív tévézés nemcsak pszichésen, hanem fizikálisan is változásokat okozhat: a gyerekek általában kevesebbet mozognak, több édességet fogyasztanak, szervezetük állóképessége gyengül. Romlanak társas kapcsolataik, a közös játékok, beszélgetések helyett előnyben részesítik a televíziót, szociálisan egyre zártabb világban élnek, ha nincs meg a napi televíziós adagjuk, dühvel, agresszivitással vagy hisztériával reagálnak a környezetükre. Érzelmi kapcsolataik sivárabbá válnak. Amikor meséről beszélünk, többnyire olvasott vagy élőszóban előadott történetre asszociálunk, pedig a mai gyerekek már inkább a vizuális mesére, a televízióban és DVD-n látott, megfilmesített történetre gondolnak, ahol a verbalitás háttérbe szorul. Négy-öt éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód, amikor a gyerekek teljesen átadják magukat a hallottaknak. A mesélő viselkedését, hangjának megváltozását érzékelve a kicsik maguk is átlépnek a rendkívüli dolgok birodalmába. Kettős tudattal fogadják be a mesét: egyrészt tudják, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, másrészt izgulnak a varázslatok sikerességén, a csodatévő lámpa működésén, a tündérek varázslatán. A mesék segítségével átélik a veszély és megmenekülés érzetét, a vágyak beteljesülését. A mesék egyik meghatározó motívuma az átváltozás. Míg ennek elképzelése az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A vágástechnikák fejlődésével egyik pillanatról a másikra történnek meg az átalakulások, sokszor ijedtséget okozva hirtelenségükkel. A gyerekek gyakran néznek este, sőt még éjjel is televíziót, amely a nyugodt alvást gátolhatja, mert a lármás, félelmet keltő, sok izgalommal járó történetek izgatják az idegrendszerüket. Minden gyereknél előfordulhatnak szimbolikus félelmek (például félelem a sötétségtől), melyek megnyilvánulhatnak rossz álmokban, álmatlanságban vagy akár ágybavizelésben is, és ezeket az akció- és horrorfilmek intenzívvé tehetik. Enyhíthet a televízió negatív hatásain, ha a gyerekek megbeszélhetik a látottakat, valakitől megkérdezhetik mindazt, amit nem értenek. Az agresszió és a televízió kapcsolata Számtalan felmérés és megfigyelés kapcsolódik ahhoz, hogy a gyermekekre milyen hatással vannak az akciójelenetek október Katedra2009 okto ber.indd :25:20

15 ÚJ KATEDRA Már az 1960-as években Bandura és munkatársai felismerték, hogy az óvodáskorú gyermek milyen könnyen tanulja el és produkálja a televízióban látott agresszív viselkedést a mindennapi társas kapcsolataiban. A filmbeli agresszív jelenetekből a gyermek nem érzi, nem tapasztalja, hogy az fájdalommal jár, és azt hiszi, hogy a valóságban sem kíséri fájdalom, ha valakit például ököllel arcul csapnak. Növeli a befogadó agresszivitását, ha a látottak közelítenek a való élet történéseihez, és ha az agresszív képek többször ismétlődnek. A televíziózás és a család szocializációs hatásai összefüggenek. Azok a gyerekek, akik olyan közegben nőnek fel, ahol nincsenek meg a szocializációhoz szükséges szülői értékek, többet nézik a televíziót, leginkább agresszív tartalmú műsorokat, így azok romboló, káros hatása érvényesül az amúgy is gyenge szocializációban. Azokban a családokban, amelyekben jobban figyelnek a gyerekekre és több időt töltenek velük, a tévézés bizonyos keretek közé szorul, ám még mindig nem valósul meg a valódi kontroll és kommunikáció, ott a gyerekek vívódnak a szülői példák és a televízióban látott példaképek értékei között. Már jobban szocializálódnak, de még könnyen befolyásolhatja őket a média hatása. Az igazi értékeket közvetítő családokban lényegesen kevesebbet tévéznek a gyerekek, leginkább az ismeretek gyarapítására alkalmazzák a televíziót. És ha a gyermekeknek lehetőségük is van az agresszív tartalmú műsorok nézésére, ezek nem befolyásolják kialakulóban lévő erkölcsi rendszerüket, társadalmi szerepeik megtanulását, jól szocializáltak, jól kommunikálnak. Néhány szó a televízió műsorairól A gyerekek abban nőnek fel, hogy a média a legnagyobb tanítójuk, amely diktálja a mintát, és rendkívül nagy kárt okoz a torz beállításokkal, szenzációhajhász tudósításokkal. Tendenciává vált, hogy értékellenes üzenetek válnak értékké, és a botrány jelenti a hírt. Az úgynevezett valóságshow-k a brutalitást, agresszivitást, a hétköznapi bárdolatlan és trágár beszédmódot közvetítik, ráadásul mindezt úgy, mintha ez lenne a jópofa, a vicces és irigyelt viselkedés. A hírműsoroknak a szép magyar beszédet kellene mintaként közvetíteniük, de azt tapasztaljuk, hogy nagyon felerősödött a szlengesedés. Már mindennapossá vált, hogy nem elpusztult, hanem megdöglött állatokról szól a hír; vagy a rendőrségi ellenőrzés kapcsán kizárólag részeg emberről szólnak nem ittasról vagy például enyhe alkoholos befolyásoltság alatt álló sofőrről. Ugyancsak egyre gyakoribb, hogy az elbocsátások esetében a kirúgták szó hangzik el, pedig számos mást lehetne mondani, például elbocsátották, eltávolították, eltanácsolták, utcára került stb. A hírszerkesztők talán azt hiszik, hogy kizárólag durva szavakkal lehet durva történésekre utalni, pedig ez nem így van. Elhangzik egy műsorban, hogy interjút láthatunk egy profi bűnözővel, és a profi szó használatával azt sugallja a Tanulmány műsorvezető, hogy elismerést érdemel a bűnöző: mesterfokon rabol! Rossz értékkapcsolások figyelhetők meg, például egy szórakoztató heti műsorban a résztvevők már az első adásoktól kezdve összekötötték a laza, jópofa, humoros hangulatot (amivel egymagában nem is lenne probléma) a durva, csúnya, trágár beszéddel, káromkodással. Ezzel keltik azt a hatást, hogy otthon érzik magukat a stúdióban. Úgy beszélnek, ahogy azt otthon tennék. Arra nem gondolnak, hogy egy művésznek otthon sem illik így beszélnie. Rossz minta, mert a gyerek azt tanulja meg: ahhoz, hogy jól érezze magát, trágárnak kell lennie. A médiában ma már szinte mindenki nyilatkozik. Bárki nyilatkozhat, arról is, amihez egyáltalán nem ért. A média a legnagyobb hatalom: sztárrá kiálthat ki tehetség nélküli embereket, és agyonhallgathat olyan értékeket, melyekre büszkének kellene lennünk ha tudnánk róla! A média rendkívül fontos társadalmi, közösségi felelőssége a nevelés és értékközvetítés, ezért nem tehetné meg, hogy csak egy adott szintet célozzon meg a műsorokkal, mert az általános tapasztalat az, hogy minden a megcélzott szint alá kerül. Éppen ezért magasabb színvonalú adásokat is műsorra kellene tűznie. Ez viszont drágább így nem érdeke a médiának. Számomra az egyik legdöbbenetesebb élmény az volt, amikor a magát Kultúrháznak nevező műsor főszerkesztője az interjúalanytól a következőt kérdezte: Nem voltatok bek*kilva? (A * helyére képzelje az olvasó az a betűt.) A háttértévézés folyamatos zajával a reklámok öntudatlanul is belénk ivódnak, ami a gyermekek esetében sokkal veszélyesebb. A tanulók többsége nem képes az iskolában néhány percnél tovább figyelni és nyugodtan ülni a helyén, és ennek az egyik oka az lehet, hogy hozzászoktak a folyamatos zajhoz és egyfajta nyugtalansághoz, amelyet a televízió okoz. A segítségnyújtás, a szánalom, az elesetteken való segítés, a támasz mint emberi érték egyáltalán nem vagy csak elvétve jelenik meg a médiában. A producerek és szerkesztők arra gyűjtenek elesett, szerencsétlen sorsú embereket, hogy a stúdióban és a televízió előtt ülő nézők nevessenek rajtuk. Aki elesett, azon nevetni kell! Ezt látja a gyermek is nap mint nap. A média hasonló műsorai folyamatosan megemelik az ingerküszöbünket, és egyre többször érzi úgy a néző, hogy még ez is rendben van. Aztán egy újabb műsor többet enged meg, aztán megint többet és ez így megy szinte valamenynyi csatornán. Kukkolóvá tesz a média: Nézd, hogy él ez az ember, és nevesd ki! Az úgynevezett kandikamerás és átverés műsorok egyre gyakrabban tartalmaznak olyan jeleneteket, amelyekben sérült, fogyatékkal élő, de leginkább azt eljátszó emberek mellett mennek el segítségnyújtás nélkül a járókelők. Ha valaki mégis segíteni próbál, akkor azt tapasztalja, hogy kamerával rögzített nem valóságos helyzetről van szó, amelyen a televízióban mások nevetnek majd. Mire nevelhetik az ilyen jellegű műsorok a gyerekeket? október 15 Katedra2009 okto ber.indd :25:20

16 Tanulmány Arra, hogy nem kell segíteni, hogy nyugodtan menjenek el szó nélkül olyan embertársaik mellett, akiknek például fogyatékosságuk miatt nehézséget okoz átjutni a zebrán vagy felmenni a lépcsőn. Arra nevel, hogy az együttérzés, a segítés, a szánalom egyáltalán nem fontos, nem érték! A gyerekek, ezeket a műsorokat látva, beletanulnak ebbe a viselkedésmódba. A reklámok üzenete A reklámok nagyon rossz üzeneteket közvetítenek a néző felé. Ezekből csak néhányat emelek ki bár könyvnyi anyagot lehetne egészen rövid idő alatt összegyűjteni! Húsvét előtt a televízióban egy nagyáruház úgy reklámozta eladásra szánt termékeit, hogy: Vadássz az ajándékokra! Azt sugallja ezzel, hogy nem kell pénz hozzá, nem kell megvásárolni az ajándékokat, hanem elég csak vadászni rájuk: elragadni mások elől, sőt: elvenni másoktól, hiszen a vadászat erőszakos cselekményre utaló szó, amelyben vannak áldozatok is. Ha megtetszik, vedd el! üzeni az áruház. Egy illatszercég így fejezi be a reklámját: Mert megérdemlem! Mit jelent ez? Ha nem tudom megvenni, akkor nem érdemlem meg, nem vagyok méltó rá? Valamit rosszul teszek, vagy rosszabb vagyok, mint az, akinek van ilyen terméke? És ha nekem nincs, akkor rosszabb vagyok, mint nő, mint feleség, mint anya, mint a reklámban szereplő hölgy? A nőkben folyamatos önértékelési problémákat okoznak ezekkel a szlogenekkel, és ha valakinek amúgy is alacsony az önbecsülése, akkor bizony nagyon el tud keseredni. Egy elektrotechnikai cikkeket árusító üzletlánc reklámja sokáig ez volt: Hülye azért nem vagyok! Azt tanítja a gyereknek, hogy az az ember értéktelenebb másoknál, aki máshol vásárol. Az alacsony jövedelmű családok közül sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ott vegyenek valamit. A gyerek gondolatai ezt látva és hallva eljuthatnak odáig, hogy ő, szegényebb családban élve, kevesebb, mint azon társaik, akiknek jómódú szülei vannak. Kisebbségi érzésekkel, esetleg előítéletekkel válik majd felnőtté. Nagyon zavaróak és a magyar nyelv helyes használata ellen hatnak az olyan reklámok, amelyek az egyes létező szavakat bugyután, értelmetlenné írják át, például egy mosópor szlogenjében: A Tixtaság ereje! ; vagy egy keksz reklámfilmjében: Éhes vagy? Tuc ennél jobbat? Azért tartom ezeket különösen ártalmasnak, mert a gyerekekben/ fiatalokban az amúgy is egyre terjedő sms-nyelv használatát erősítik. Diákjaink elkészített dolgozataikban is egyre inkább ezeket a formákat használják, például a megszokott helyett +szokott alakot írnak, az ötven helyett 5ven-et, a vagyok-ot vok-kal, a sokszor-t pedig soxor-ral helyettesítik. Pedagógusként nagy felelősségünk van abban, hogyan viszonyulunk mindehhez. Szomorúnak tartom, hogy a kollégák gyakran nem lépnek fel egységesen, hogy tanulóink visszatérjenek a helyes magyar nyelvhasználathoz. Végül álljon itt egy reklám, amelyet a közelmúltban láthattunk a televízióban egy új magyar film ajánlójában. Leírni nem is lehet ezt látni kell! ÚJ KATEDRA (A * helyére egy rövid, mély magánhangzót képzeljünk ) A magyar nemzet trikolórját használják fel egy durva reklámszöveghez, ami szerintem nem lenne megengedhető! Záró gondolatok Természetesen óriási felelőssége van a családoknak, hiszen az elsődleges szocializáció a legmeghatározóbb mindannyiunk életében, de az iskola és előtte az óvoda rendkívül sokat tehet(ne), és kellene is tennie, hogy a felnövekvő generáció tagjai ne elvadult, kulturáltan megszólalni nem tudó emberekké váljanak, akiket a legkevésbé sem érdekel embertársaik, népük sorsa. A nevelés a családok, az iskola és a társadalom együttes feladata (lenne), de azt látjuk, hogy ez az iskolákban egyre kevésbé jelenik/jelenhet meg. A pedagógusoknak sokkal több energiát kellene minderre fordítaniuk de ehhez bizony arra is szükség lenne, hogy nagyon szigorú kritériumai legyenek a pályára kerülésnek, és ne fordulhasson elő, hogy műveletlen mizantrópok katedra közelébe kerüljenek. A televízió ma már szinte kizárhatatlan életünkből, de véleményem szerint nem is kell kizárni onnan. Az ideális az lenne, ha minden család átgondolná, melyek azok a műsorok, amelyek a gyermekek számára értéket közvetítenek, amelyeknek nevelő hatása van, és azokat közösen néznék meg, majd utána megbeszélnék a látottakat. (Tudom, hogy ez széles körben nem jellemző, aminek több olyan oka is van, amelyeket ez az írás most nem tud tárgyalni.) A pedagógusokra még nagyobb felelősség hárul abban, hogy a felnövekvő gyermekeket/fiatalokat az emberi értékek fontosságára neveljék. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a pályára csak a valóban oda való kollégák kerüljenek be és maradhassanak ott. Pappné Szabó Alexandra magyartanár, Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központja, Fertőd Felhasznált irodalom 1. Bagdy Emőke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest. 2. Békési László (1999): Tévé előtt védtelenül. Pont Kiadó, Budapest. 3. Frydman, Marcel (1993): Televízió és agresszió. Pont Kiadó, Budapest. 4. Kósa Éva (1998): Szemben a képernyővel: az audiovizuális média hatása a személyiségre. Eötvös Kiadó, Budapest. 5. Ranschburg Jenő (1987): Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest html október Katedra2009 okto ber.indd :25:20

17 ÚJ KATEDRA Három és fél éves volt a vihar avagy a jobb agyféltekés képességek dicsérete Mesevilág Napjainkban az iskolázás egyre nehezebben birkózik meg a kérdéssel, hogy a tanintézményben megjelenő gyerekekkel milyen utat járasson be éppenséggel az ő érdekükben. A katedrákon javarészt hagyományos oktatás keretei között felkészített pedagógusok állnak. Az ő idejükben mindent megmutattak a gyerekeknek, és az útközben felcseperedő felnőttre hagyták a döntést, hogy a sok apró ismeretmorzsából mit és miért söpörjenek be képzeletbeli tarisznyájukba. Ez a pedagógia ama történetszemléletre támaszkodik, miszerint az embernek elég egy téren elmélyülni, ott idővel akár mesterré is lehet válni. Ez a típusú iskolázás az embert mint alkalmazásban álló munkaerőt tételezi, és alig számol a piacgazdasággal, a versengésre épülő társadalmi környezettel, ahol a vállalkozószellem, a kreativitás törvényszerűen nyertes. Ez a pedagógiai stratégia nem számol azzal sem, hogy az embernek egyre több ideje szabadul fel, amivel egyáltalán nem könnyű gazdálkodni, amit komoly feladat értékesen kitölteni. Eközben az általános iskolák a művészeti tárgyak végzetes redukciójára panaszkodnak. A művészeti iskolák a költségvetési csapda foglyaként vergődnek, küzdenek a létszámért, a minőségért, a menynyiségért. A könyvkiadásban győzött a gagyi, a rossz magyarságú, az illusztrációi stílusát tekintve feltűnően globalizált licencirodalom, az iskola kezdő szakaszát megcélzó tankönyvpiacon burjánzik a giccs. Váratlan volt a kulturális kormányzat ajándéka, mikor a gyermekszínházi programokat igen jelentős pályázati támogatásban részesítette. Csak remélni lehet, hogy a drámapedagógiának a személyiségfejlesztésben, az identitásproblémák és konfliktusok kezelésben kimutatható ereje az ok, s nem a drámapedagógus-szakma ügyes és hatékony lobbiereje. Csak remélni lehet, hogy valamiféle elmozdulás tapasztalható a jobb agyfélteke által kontrollált tevékenységek, képességek fejlesztése érdekében nagyjából az ép, egész ember neveléséért. Közismert, hogy az ember rendkívül differenciált munkára képes aggyal rendelkezik. Nem túlzás úgy gondolkodnunk felőle, mintha egyszerre kettő lenne belőle egy koponyában. Feladataik szerint annyira elkülönülnek az agyféltekék, hogy szó sem eshet tükörszimmetriáról. Sok olyan tudásunk, képességünk van, amelyek ezt a megállapítást fokozottan érvényessé teszik. Tudható, hogy a bal agyféltekét a szigorúbb, az elvontabb (logikus, analitikus, intellektuális, racionális, realisztikus stb.) tulajdonságok jellemzik. Ezzel szemben a jobb agyféltekében a szabadabb, a törékenyebb, az emberibb, a kedvesebb (többek között a szintetikus, a holisztikus, a kreatív stb.) tulajdonságaink tömörülnek, de itt lakik a humorérzék, a muzikalitás, a térérzékelés, sőt a szabadság is. Ezért a színinevelés, a két lábon táncolás, a test mindkét oldalát egyaránt fejlesztő testnevelés az elégséges kínálatból úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. A fejlesztés kezdő szakaszában a bábjáték méltatlanul szorul vissza, noha eléggé összetett művészi megnyilatko- zás ahhoz, hogy sokak sokféleképpen épülhessenek általa. Az előadás ahol azok remekelhetnek, akik szeretnek és tudnak megmutatkozni nem jöhetne létre azok nélkül, akik bár nem szívesen lépnek reflektorfénybe, de pontosságuk, kitartó, aprólékos munkájuk, kézügyességük nyomán létrejön díszlet, báb, kellék, világítás, akusztikus háttér. De mindez egyáltalán nem létezhetne, ha nincs, aki elképzelje, megtervezze és megszervezze a munkát ha nincs a csoportnak motorja. Tanítványok és mesterük tanító vagy tanár, vagy akár hozzáértő óvópedagógus egy közös cél érdekében hoznak áldozatot legtöbbször a szabadidő rovására. De megéri, mert ez a cél ugyancsak nemes: szórakoztatva nevelni előadót, nézőt egyaránt. Triviális, de már maga a téma is értékközvetítő. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit viszünk bábszínpadra. Minden mese egy-egy csepp az emberi bölcsesség szűrletéből. A mindenkori gyerekek által, az édesanyjuk ajkáról, anyanyelven hallgatni kívánt mesék tengernyi bizonyítékkal szolgálnak a lélek szükségleteire. A pedagógiai bábjáték másfelől ízlésformáló látnivaló. Napjaink fröccsöntvényektől, gagyiktól hemzsegő óceánjában talpalatnyi igaz föld a kézműves munkával előállított bábszínpadi világ. A tehetség mind személyes, mind pedig társadalmi szinten a legnagyobb kincsünk. A mai körülményekhez igazítva tehetségesnek (valamire predesztináltnak) lenni annyit jelent, hogy van olyan képességem vagy képességcsírám, amelynek a segítségével eredeti, egyedi életformát tudok megalapozni és folytatni. Sokféle tehetséget ismerünk és a rajta felépülő képességgel foglalkozásnak, fejlesztésnek elég nagy irodalma van. A pedagógiai bábjáték adekvát alkalom ezek felfedezésére, igazi terep a fejlesztésükre végül is az emberek boldogítására. Három és fél éves volt a vihar, tudhattuk meg, mikor a Kőszirmocskák tagjai kipenderültek a paraván elé meghajolni. A pöttömkékből és nagyobbacskákból álló csapatról a végén derült ki, hogy a szépen artikulálók, a feszes pontossággal játszók között a legfiatalabb há október 17 Katedra2009 okto ber.indd :25:20

18 Mesevilág ÚJ KATEDRA rom és fél éves. A tapsot nemcsak ők, hanem mindenki más is megérdemelte valamiért május 16-án, a biatorbágyi XII. Koós Iván Gyermekbábos Találkozón. A magyar bábművészet felülmúlhatatlan alakjának nevével fémjelzett bemutatókra összesereglő gyermekek ugyanis minden évben jobb és jobb teljesítményt nyújtanak. A találkozón tapasztalt legörömtelibb fejlemény a bábjáték lényegével azonos stilizáltság folytonos finomodása, a látványvilág tisztulása volt. De mindent vert a bábjáték közösségépítő ereje. A Gyermekbábosok XVI. Országos Fesztiváljára, 2009 júniusában ismét összesereglettek a bábcsoportok Egerbe ha nem lesz utánpótlás, talán utoljára Kell ide kommentár?! Talán még egy információ. A Magyar Bábjátékosok Egyesülete ( olyan tanfolyami képzéskínálatot (köztük OKJ-s is akad), tankönyveket dolgozott ki, amely a huszonegyedik század elején jelentkező kihívásokra is választ ad. Szentirmai László főiskolai docens Az emberek is tündérek Kolibri Színház: Tündér Lala Nem kevesen lehetnek azok, akik már szembesültek a feladattal: olyan gyerekelőadást találni, amely igazi színház, amely már önmagában, az épülettel, a nézőtérrel és nem utolsósorban a kedves, idős jegyszedő nénikkel ünneppé teheti azt a bizonyos napot, amikor jeggyel a zsebünkben útra kelünk. Azzal együtt persze, hogy szépen fel lehet öltözni; függetlenül attól, kinek-kinek mit jelent ez, a szünetben meginni egy gyümölcslevet a színház büféjében, ami szintúgy kötelező kelléke Thália szentélyének, hiszen nem színház a színház színházi büfé nélkül. Ja, és félreértés ne essék, a legfontosabb szempont, hogy az igazi színházban igazi színi előadást láthassunk. Igényes díszletekkel, jelmezekkel, profi rendezéssel, jó színészi alakításokkal, fényekkel, hangokkal. A feladat nehéz, mert sokan azt gondolják, a gyerekeket mindennel el lehet bűvölni, s ezért itt-ott engedményeket tesznek, gyakran nem is keveset. A Kolibri Színház nem ilyen, előadásaira bátran viheti a gyerekeket szülő, pedagógus egyaránt: minőségi előadásra számíthat. Tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad, vagy legalábbis nem szerencsés automatikusan összevetni az azonos irodalmi alapanyagból készült feldolgozásokat, például a filmet a színházi előadással. A regény árnyaltságát és összetettségét pedig végképp nem ildomos számon kérni egyiktől sem, ajánlatos a műfajokat a saját kate góriáik szerint megítélni. Mondom, ezt tartom követendő megközelítésnek, ám mégsem bírtam kiverni a fejemből a gyermekkoromban oly sokszor látott Katkics Ilona-filmet amely azonos címmel készült Szabó Magda Tündér Lalájából még 1981-ben, amikor beültem a Kolibri Színház Kőváry Katalin rendezte, több mint kétórás előadására. Miután a történetet mindig nagyon kedveltem, nem volt kérdés, hogy amint alkalom adódik, megnézem a november végén bemutatott mesét, méghozzá a keresztlányaimmal, akik közül a kisebbik majd öt, a nagyobb pedig már hét és fél éves. Egy nagyóvodással és egy kisiskolással. Reménykedtem, hogy nem veszünk zsákbamacskát, hiszen a rendező által színpadra álmodott Két Lotti című előadást kétszázszor játszották nem véletlenül. Szabó Magda első kiadásban 1965-ben megjelentetett meseregénye máig egyedülálló ismertségnek és népszerűségnek örvend ifj abbak és idősebbek körében egyaránt. Az Egressy Zoltán átdolgozása alapján készült élőszíné október Katedra2009 okto ber.indd :25:20

19 ÚJ KATEDRA szes, helyenként bábos megoldásokkal tarkított előadás meglepő módon mégis az első kőszínházi bemutatása. Az átirattól, mint egyébként oly sok esetben manapság, itt nem kell megriadni. A műfaj lehetőségein belül igyekszik hűen követni a regény cselekményét, megőrizve a történet szellemiségét, báját, kedvességét. Az első hallásra kissé bizarrnak tetsző históriát, éppen közismertsége okán, nem szükséges részletekbe menően taglalni, de nagyvonalakban mindenképpen érdemesnek tűnik felidézni a cselekményt, mert akadhatnak azért, akik nem olvasták a regényt, illetve nem nézték meg az abból készített tévéjátékot, amit két évtizeden keresztül szinte minden nyári szünetben leadott a korábban szebb napokat látott Magyar Televízió: Tündérország minden negatív indulattól, előítélettől, gonoszságtól mentes, különleges hely. Gondolhatnánk, itt mindenki jónak, jóra született. Ám hamar kiderül, hogy a visszataszító külsejű Aterpater varázsló mindenható, félve tisztelt, mindenkit rettegésben tartó személyében még Tündérhont is eléri az ármány. A becsvágyó mágus, szembeszállva az uralkodót választó fügefa akaratával, a trónra tör. A korona megszerzéséhez viszonylag egyszerűnek látszó módszert választ: azt tervezi, hogy feleségül veszi Íriszt, a királynőt, aki természetesen mást szeret, mégpedig a jóképű Amalfi kapitányt. A gonosz varázsló csak zsarolással érheti el a célját. Íriszt kegyetlen választás elé állítja: hogyha nem lesz a felesége, olyan titkot fed fel kisfiáról, Laláról, aminek következtében soha többet nem láthatná gyermekét, száműzni kellene őt Tündérországból. Lala szemmel láthatóan nagyban különbözik a többi tündérfiútól: kíváncsibb, rakoncátlanabb teremtés, aki még az emberek világába is gyakran beteszi a lábát. Rosszcsontsága túlcsorduló, de őszinte szeretettel Kolibri Színház 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor, alternatív bábszínházként kezdte meg működését a Jókai téren. A társulat amely tizennégy éve szinte állandónak mondható, az induláskor pedig Kemény Henrik neve fémjelezte jórészt bábszínészekből verbuválódott, de a repertoár már a kezdetekkor sem csak a bábra épített. Ez az első olyan gyermekszínház Budapesten, ahol minden gyermekkorosztály megtalálja az érdeklődésének, szellemi és lelki fejlődésének megfelelő előadást. Három színhelyük, a Kolibri Színház (Jókai tér 10.), a Fészek (Andrássy út 74.) és a Pince (Andrássy út 77.) egymást kiegészítve, sajátos arculattal és önálló művészi programmal várja nézőit. Gazdag repertoárjukat a műfaji változatosság, az új iránti fogékonyság jellemzi. A színház vezetése ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a külföldi, nagy sikerű produkciók adaptációi mellett magyar szerzők műveit is bemutassa a gyerekeknek. Mesevilág Fotó: Szlovák Judit párosul, azonban sok gondot okoz Írisznek és a főtündéreknek. A sok titok közül egy, ami miatt a gyerekek újabb és újabb generációi szerethetik meg az írónő meséjét: a főhős, Lala nem jó gyerek, hanem bátor, mindent felfedezni vágyó és meglehetősen zabolátlan kisfiú, kajla, vakmerő kiskamasz, aki az önállóságáért küzd. Főtündér, varázsló, mágus ismerősen, mégis másképpen csengnek ma már ezek a szavak, az ifj abbak számára feltétlenül. Minden félreértés elkerülése végett: a sokféle hasonlóság ellenére Tündér Lala nem egy korai, magyar Harry Potter, kár lenne számon kérni rajta az angol regény cselekményszövését, dramaturgiáját vagy éppen a kasszasiker filmváltozat huszonegyedik századi látványvilágát, aminthogy a képregények mozivászonra gyártott variációinak eszköztárát is hiába keresnénk a Kolibri színpadán. Itt nincsenek géppisztolyok, nincsenek pókemberek és szörnyek, de sokak számára talán meglepő módon mindezek hiányában sem marad el az izgalom, nem kell tartanunk attól, hogy csalódást okozunk gyermekeinknek, tanítványainknak. Aki beül a Tündér Lalára, túlnyomórészt klasszikus gyermekszínházi formák alkalmazásával találkozik, amelyek klasszikus értékeket és érzelmeket közvetítenek: mit tehetünk a rossz ellen? Életképes lehet-e Tündérországban a gyermeki naivitás? Mindezektől függetlenül az alkotók nem zárkóznak el a modern technika vívmányainak óvatosan adagolt, megfontolt alkalmazásától. Különböző hang- és fénytechnikai elemek teszik még érdekfeszítőbbé a szívet melengető előadást, amelyek itt-ott esetleg megmosolyogtatók lehetnek ebben a komputerizált (túlkomputerizált) világban, de azért sok tátott szájat láttam a hálás kis közönség soraiban. És persze a döntő kritikát mindig az összeütött kezecskék mondják ki az előadás végén... Főszereplők: Koloszár András, Bodnár Vivien, Szanitter Dávid, Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs. További információk a honlapon. Baracius Krisztina október 19 Katedra2009 okto ber.indd :25:21

20 Sulitéka Az irodalom csavargó csodabogara: Berda József ÚJ KATEDRA 1902-ben született Budapesten, és ugyanitt halt meg 1966-ban. Szegény angyalföldi családból származott, egy kazánkovács és egy mosogatónő gyermeke volt. Proletár környezetből jött az irodalomba, nem folytathatott komolyabb előtanulmányokat, autodidakta módon ismerte meg a világot. Nem fogta senki a kezét olvasás közben, egyedül tanult. Mindössze négy elemit végzett, de önmaga öntörvényű világát jól megtanulta kifejezni. Lakatosinas volt, aztán dolgozott hordárként, könyvügynökként, de volt egy ideig szervita rendi fráter is. Tömegszálláson élt csúnya szegénységben. A szocialista szemináriumokon került kapcsolatba az irodalommal. A korszellem szerint elfogadta, hogy különböző világmagyarázatok élnek egymás mellett, és nincs átfogó világértelmezés, mégis hitt életünk ésszerű és intuitív megismerhetőségében. Alaptapasztalata a világ széttöredezettsége és a társadalmi igazságtalanság, de nem kapcsolódott politikai irányzathoz, párthoz, humanistának vallotta magát. Az embert kívánta oltárra emelni. Tiltakozott a zsidótörvények ellen. Utálta az előjogokat. Különleges érzéke volt, hogy felismerje a politikai szövegekben rejlő hazugságokat, ezért nem került egyik ideológiának sem az uszályába, nem bonyolódott bele jelszavakkal teli politikai küzdelmekbe. Az ötvenes években munkás pedigréjével védte magát, így nem számított a szovjet hatalom idején a népi demokrácia ellenségének. Kívül volt a társadalmon és az irodalmon is. Elfordulva a civilizációtól, bukolikus világban kereste az örömöket. A mindennapok békessége iránti vágyról szólnak szinte egy szuszra olvasható versei. Költői ösztöne kérlelhetetlen gyermeki őszinteségéből fakadt. A világ bizarr krónikáját írta meg, a körülöttünk zajló karnevál jelenik meg írásaiban. Közérzetéről szóló műveiben gondolatairól, de emésztéséről is ír, megénekelte az élet vegetatív élményeit is. Jó példája annak, hogy semmi emberi nem lehet idegen tőlünk. Rá is érvényes, hogy minden ember sorsában van valamilyen abszurditás. Nem mondhatta magát szerencsésnek, világéletében szegény volt. Csavargó természete miatt családja elüldözte, Újpestre ment, ott lett ágyrajáró, népkonyhák állandó kuncsaftja. Másoktól levetett ruhákban járt, és többnyire adományokból élt. Hosszú évtizedekig volt Újpest az otthona, most utca őrzi nevét lakhelyén a kerületben. Újpest híres kóborlója volt. Naponta órákig barangolt az utcáin, otthon volt minden zugában, sok ismerőssel beszélgetett. Megfordult a piacon, a borozókban, néha kutyát tanított táncolni. Már gyerekkorában kialakult érdeklődése az állatok és a növények iránt, megérezte a fiatal fák rizling-zöld lombjának illatát. A madarak kapcsán önmagáról is vall. Assisi Szent Ferenc életfelfogása közel állt hozzá, a kötöttséget el nem fogadó, csavargó vágyának igazolását látja a madarakkal beszélgető szerzetesben. Vallásfelfogásában nála Isten Bacchus-alak, kedélyes öregúr, aki gondoskodik állatról, emberről és a természetről egyaránt. Első versei a Nyugatban, a Széphalomban, a Szép Szóban jelentek meg, és volt az Est-lapok munkatársa ban jelent 20 meg az első kötete, amelyhez Krúdy Gyula írt dicsérő előszót ben Baumgartner-díjat kapott, 1965-ben, halála előtt József Attiladíjat. Friss csírák, rügyek türelmetlenségével vágyott a fényre írta róla Szabó Lőrinc az Áradás című kötetének bevezetőjében. Volt, aki hetyke léleknek és irodalmi fenegyereknek tartotta, aki József Attila korai arcát idézi. Vonzották a formabontó irányzatok. Korai írásai moralizáló-filozofáló prózaversek az avantgárd modorában az igazságtalan és az azt kiszolgáló politikusok, romlott tudósok ellen, akik tisztességtelenek, mert éhhalálra bitangolják a gyengéket. A szabadságigényében volt egyedül határozott. Legfőbb erénye természetessége. Markáns stílusát erős koncentráltság és rapszodikus pátosz jellemezte. Pogány érzékiség keveredett rossz közérzetéről készített rajzaiban. Ódai hangú szabad versek jellemzik újrealista költői nyelvét. Összhangtalanul égtek benne a problémák. Botrányosan életszagúak versei, még akkor is, amikor a kincstári optimizmus volt a kádencia. Az ő élményvilága a természetből származik, a csavargók életérzései jelentek meg benne. A hedonikus életörömöket énekelte meg. A lázas élet kifejezője. Az ételek rabja. Úgy vélte, enni jó, mert az ízét veszi a szegénységnek. Paradox teóriák rabjaként Istent tagad, aztán könyörög hozzá. Az elvi konokság gyógyíthatatlan betege volt. Nála a görögös érzés együtt jelenik meg a római költők felszabadító hatásával. Elmélkedő-önelemző verseit a nyugatos lírához hangolta. Gyakran szólt rossz érzéseiről, borús hangulatairól, magányáról, üres életéről, nyomasztó unalmáról, ganéjszagú szegénységéről, olyan volt, aki a szegénység szuronyain táncol. Mondták róla, hogy Berda bohém, piás, akit csavargóvágy és szemtelen lejmolás éltet. Kosztolányi egyébként sikeres tarhálónak nevezte ig barátai anyagi támogatásával jelentek meg írásai, utána az Írószövetség biztosított részére szerény megélhetést. Kitűnő debatter volt, társaságok kedvence. A jóság és a becsület tisztelője, a boldogság keresője, szeretője, ételek kalandora. Vargha Kálmán, életrajzírója így jellemezte: Berda az evés, ivás, alvás, szeretkezések, kóborlások és boldog lustálkodások örömeinek vált költőapostolává. Napjait a csavargók és október Katedra2009 okto ber.indd :25:21