Méltatlan. A tartalomból. szubjektív

Átírás

1 szubjektív Méltatlan A közoktatás mûködési alapelve a demokrácia érvényesülése minden szinten, amit az elô készítésben zajló széles körû konzultáció, a testületi döntések prioritása és a megfelelô kontroll biztosít. Az érintettek véleményét mind az intézményekben, mind az oktatáspolitikai döntések esetében már az elôkészítés folyamatában ki kell kérni, s azt mérlegelve kell az intézkedéseket meghozni. [ ] A döntéshozatali mechanizmusokat és szinteket törvénynek kell rögzítenie (Iskola Erkölcs Tudás, KDNP oktatási tézisek). A szándék, amely megfogalmazódott, tiszteletre méltó. S tegyük hozzá nyomban: érthetô és indokolt is volt kiadása idején, a kormányváltást megelôzô kampányidôszakban, hiszen a 2002 óta eltelt nyolc esztendôben joggal kifogásolták az érintettek, hogy a kormányzat voluntarista módon, az észrevételeket figyelmen kívül hagyva igyekezett megvalósítani elképzeléseit. Mégis, az elmúlt másfél esztendôben, ami a köznevelési törvény parlamenti benyújtását megelôzte, mást sem lehetett hallani a szakmai szervezetektôl, szakszervezetektôl, tanácsadó testületektôl, pártok (köztük a nagyobbik kormánypárt) oktatáspolitikusaitól, mint az a követelést, hogy legyen végre egyeztetés. Az egyeztetési folyamat emlékezetes fejezete volt a Piliscsabán titokban, azóta sem tudni, kik által készített koncepció. Ezt követte a tavaly év végi szakmai konzultáció, amikor több hónapos munkálkodás után a véleményezésre alig néhány napot azt is a téli szünidôre és a karácsonyi idôszakra idôzítve adott a tárca (ráadásul a javaslatok többsége nem épült be a minisztériumi javaslatba). Ezek után keveseknek okozhatott meglepetést, hogy az október 12-én közzétett új köznevelési törvény véleményezésére is kevesebb mint két hetet kaptak az érintettek. A felháborodást növelte, hogy a határidô lejártának napján azzal kellett szembesülniük, hiába dolgoztak, mert a kormány már a véleményezés lezárulta elôtt megtárgyalta és elfogadta a minisztérium elôterjesztését. S ha ez még nem lett volna elég, menetközben nyilvánosságra került egy úgy tudni az elôterjesztés részét képezô tanulmány is, amely egyebek mellett részletes számításokat tartalmazott az elbocsátandó pedagógusok, a bezárandó és összevonandó iskolák számáról, a tanárok munkaterheinek növelésérôl, s arról, mennyit tervez spórolni az állam például a tankötelezettség korhatárának csökkentése vagy a szakiskolai képzés megkurtítása révén. Az államtitkárság elôbb közleményben cáfolt, majd vezetôje viccelôdve úgy nyilatkozott, hogy a tanulmány olyannyira titkos, hogy még ô sem tud róla, ennélfogva a nem létezô titkos záradékban szereplô tömeges elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal sem kell számolni. Az igazi galibát azonban az okozta, hogy eközben az ôt az Országgyûlés Oktatási és Tudományos Bizottságának ülésén helyettesítô helyettes államtitkár elismerte az anyag létezését. Igaz, ehhez az is kellett, hogy egy ellenzéki képviselô a kitérô válaszok után végül elôvegye táskájából a kérdéses dokumentumot, amin ráadásul szerepelt mind a területért felelôs miniszter, mind államtitkárának láttamozása. Az pedig már tényleg komikus és kínos volt, hogy miután a tárca képviselôjét szembesítették a tanulmány által vázolt negatív hatásokkal, ô azzal védekezett, hogy azok nem célok, hanem következmények. Nos, akár egyik, akár másik, egyértelmû, hogy a javaslatot készítôk nem tévedésbôl javasoltak több kérdést tekintve rossz irányt, hanem úgy, hogy tisztában voltak az adott intézkedések várható negatív következményeivel, kockázataival. Úgy tûnik, egyfajta szemléletváltás történt a korábbi egyeztetési elveket megfogalmazók gondolkozásában. Erre utalhatott a bizottsági ülésen az államtitkárt helyettesítô minisztériumi vezetô, amikor az egyeztetések hiányosságait taglaló észrevételekre reagálva azt kezdte el magyarázni, hogy annak megítélése, ki mit ért egyeztetésen, voltaképpen filozófiai kérdés: ôk mindenkit meghallgattak, legfeljebb nem fogadtak meg minden javaslatot, sôt szerinte az egyeztetési folyamat részének kell tekinteni a sok kiszivárogtatást és ötletelést is. Ha ehhez A tartalomból Végjáték célegyenesben a köznevelési törvény II. 2 Econventio Teszt : képet kaptunk a középiskolások pénzügyi ismereteirôl 9 Vállalatok a hazai felsôoktatásért 11 Olvasásfejlesztés, olvasásnépszerûsítés a könyvtárban 12 Az Észak-zalai TISZK a versenyképes szakképzésért 18 Lelki élôsködôink a parazita érzelmek 19 Környezet- és egészségtudatos életmód az óvodában 20 Az erdôpedagógiától a környezetpedagógiáig 21 Sulitéka: Nick Hornby szenvedélyeirôl 22 A szív hangja Beszélgetés Szvorák Katalinnal 24 Pedagógusok a filmvásznon: Szent Mary harangjai 27 I. Kárpátaljai Felsô-Tisza-Vidéki Magyarok Találkozója 28 Zumba a táncos torna 30 még hozzákapcsoljuk a helyettes államtitkár egy korábbi bon mot-ját is, mely szerint az egymásnak ellentmondó javaslatokkal nem kell foglalkozni, mert azok kioltják egymást, máris összeállt az új érdekegyeztetési filozófia lényege: a minisztérium kinyilatkoztat, az érintettek pedig azt mondanak, amit akarnak. Ha pedig valaki ezt az eljárást kifogásolja, rögtön számíthat valamilyen retorzióra: goromba sértegetésre, nyílt levélre, esetleg etikai vizsgálatra. Ha tetszik, ha nem, egy köznevelésrôl szóló jogszabály szemben például az adótörvényekkel nem egy évre, hanem az oktatás sajátosságainál fogva fél, egy évtizedre is meghatározza jövônket. Kicsi a menetközben való javítgatás, toldozgatás-foldozgatás lehetôsége, a felelôsség fokozott. Innen nézve a minisztérium eljárását nehéz minôsíteni, a legfinomabb kifejezés talán ez: méltatlan. ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5 7., Tel.: , fax: Felelôs kiadó: Ekler Gergely Alapító-fôszerkesztô: Pecsenye Éva Felelôs szerkesztô: Varga Gabriella, [email protected] Szerkesztôbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezôszerkesztô: Molnár Tamás Olvasószerkesztô: Nagy Márton A szerkesztôség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5 7., Tel.: , fax: Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/ , [email protected], Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelôs vezetô: Szathmáry Attila ISSN (nyomtatott) ISSN (on-line) november ú j k a t e d r a 1

2 Súlypont Végjáték célegyenesben a köznevelési törvény II. Módosítójavaslat-dömping várható Elfogadta a köznevelésrôl szóló törvény tervezetét a kormány és benyújtotta a parlamentnek. Elôzô lapszámunkban részletesen foglalkoztunk a törvénytervezet legfontosabb változást jelentô elemével, a fenntartói rendszer átalakításával, illetve a javaslat költségvetési hátterével, most pedig a javaslat néhány éles szakmai vitát kiváltó elemét igyekszünk körbejárni. A minisztérium által nyilvánosságra hozott javaslat a korábban ismert, általunk is elemzett változatnál csak a paragrafusok számát tekintve lett rövidebb, ez azonban a terjedelmen alig változtatott. A törekvés arra, hogy a korábban hangoztatott célnak megfelelôen mégis kerettörvény szülessen, érzékelhetô, de nem járt sikerrel. A közel másfél év alatt készült tervezetet, amely a hatályos közoktatási törvény jelentôs részét átvette úgy tudni, egy hét alatt húzták meg, s ez meg is látszik: jelenlegi állapotában a szöveg zavarosabb, áttekinthetetlenebb és pontatlanabb, mint a ma használatban lévô jogszabály. Mindez azt jelenti, hogy az új törvény egy másik cél megvalósításától is messze került: nem lesz könnyebben kezelhetô, alkalmazható. Ez önmagában is komoly probléma s a módosító javaslatok egy részének ennek korrigálását kell majd megoldania, mert szabályozatlan helyzetek jöhetnek létre. A javaslatok zöme azonban valószínûleg nem erre, hanem olyan kérdésekre irányul majd, mint a kisgyermekkori nevelés és az alapozó iskolai szakasz, a tartalmi szabályozás, a képzési szakaszok közötti átmenet, az érettségi vagy a szakképzés átalakítása, illetve az új munkarend és a pedagógus-életpályamodell tartalma és bevezetése. Óvoda, egész napos iskola választható kötelezô Szándéka szerint a törvény a rendet sajátosan, a variabilitás minimalizálásaként értelmezô logikából kiindulva egy a mainál merevebb képzési szerkezet kialakítását indítványozza, ahol minden kötelezô és minimális az eltérés lehetôsége. Az élet és oktatás világának sokszínûsége, a finanszírozási korlátok és a politikai kockázat azonban több ponton felülírja ezt a víziót, ennek nyomai részben már az elôterjesztésben is felfedezhetôk, részben pedig a módosító indítványok lazíthatják majd a tárca által favorizált struktúrát. A tárca javaslata szerint a jelenlegi ötéves kor helyett már hároméves kortól kötelezô lenne az óvoda. E kötelezettség alól azonban két kibúvót is felkínálna a szülôknek, illetve a fenntartóknak. Egyrészt a gyermek jogos érdekét szem elôtt tartva az óvodavezetô adhatna felmentést (a védônô egyetértésével), ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete ezt indokolja. Nem derül ki ugyanakkor sem az, hogy a felmentés mennyi idôre szólna, illetve milyen objektív szempontok szerint történne, mint ahogyan azt sem tudni, miért éppen ez a két érintett szereplô teheti ezt meg. A felmentés lehetôsége egyszerre csökkenti a politikai kockázatot (a szülôk egy jelentôs része ugyanis nem igényli az óvodai ellátást ennyi idôs kortól) és a finanszírozási nehézségeket (országos szinten közel 40 ezer új férôhelyre, összességében óvónôre és dajkára lenne szükség, amelyek többletköltség-igénye jócskán meghaladja a százmilliárd forintot). A szubjektív megítélés lehetôsége ugyanakkor növeli annak kockázatát, hogy éppen azok a gyerekek kapnak majd felmentést, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a minél korábbi idôpontban megkezdett szakmai fejlesztésre. A másik lazító elem, hogy az óvodáztatási kötelezettségnek ötéves korig családi napköziben is eleget lehetne tenni, ami szintén az intézkedés olcsóbbá tételét célozza. Kompromisszumos megoldás lehet a négyéves kortól kötelezô óvodáztatás, amely kiegészülne azzal, hogy a hátrányos helyzetû családokat anyagi eszközökkel motiválnák arra, hogy lehetôleg már hároméves kortól írassák be gyermeküket. Ez utóbbi elem régóta része a Fidesz programjának, amit olyanynyira határozottan képviseltek, hogy még a szocialista kormányzás idején sikerült elérni a megoldás bevezetését. További korrekció lehet újabb garanciák beemelése a jogszabályba annak érdekében, hogy a fenntartók ne válthassák ki a szakmailag megalapozott óvodai fejlesztést a családi napközivel. Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy már maga a tárca is szigorított korábbi álláspontján, s a családi napköziben is megkövetelnék az óvodapedagógusi végzettséget. Ha emellett megjelenne még a kötelezôen jóváhagyandó szakmai program elôírása is, akkor a két intézménytípus már csak az infrastruktú- rát illetôen térne el egymástól, ettôl eltekintve lényegében óvodaként mûködnének. Nehezebb lesz a megegyezés az óvodából az iskolába történô átmenet szabályozását illetôen. 1 A Fidesz oktatáspolitikusai szerint alapvetôen jól mûködik a jelenlegi egyébként éppen általuk, az elsô polgári kormány idején kialakított szisztéma, amely rugalmasan rendezi az általános iskolába lépést, s amelynek lényege, hogy az iskolaérettség eléréséig a gyermek fejlesztése az óvodában történik (legkésôbb addig az évig, amikor nyolcéves lesz). A minisztérium szigorítana ezen, javaslatuk szerint függetlenül attól, hogy iskolaérett-e a gyerekeket abban az évben be kell íratni az elsô osztályba, amikor betöltik hetedik életévüket. Ha az iskolai munkára, életre még nem érettek, akkor kis létszámú fejlesztô osztályba kerülnének, ahonnét késôbb csatlakozhatnának a normál osztályokban tanuló társaikhoz. A javaslat szakmai és megvalósíthatósági szempontból is joggal kifogásolható, másrészt maga a probléma, amit a tárca ily módon akar megoldani, nem is létezik. Az államtitkárság szakértôi ugyanis korábban abból a megalapozatlannak bizonyult feltevésbôl indultak ki, hogy tömegesen maradnak az óvodákban 7-8 éves gyerekek. Ezzel szemben a valóságban évfolyamonként a gyerekek 1,5-2 százaléka jár hatéves kora után is óvodába, azaz néhány ezer olyan gyermek van, aki az iskolaérettséget még nem érte el. Miattuk egy jól mûködô rendszert megbolygatni nem tûnik indokoltnak, különösen akkor, ha az új modell részben megvalósíthatatlan, részben szakmai kockázatot hordoz. Évfolyamonként ugyanis alig gyerekrôl van szó, akik elszórtan vannak jelen a rendszerben, egy-egy iskolára, telephelyre még egy fô sem jut, így osztályokba szervezésük hacsak nem akarja ezeket az iskolaéretlen gyerekeket az államtitkárság naponta utaztatni vagy bentlakásos intézményekbe összegyûjteni nem lehetséges. Éppen ezért valószínûbb, hogy 1 Lásd még: Új Katedra március Augusztusi gyerek, szeptemberi gyerek november ú j k a t e d r a

3 Súlypont bekerülnek majd a normál osztályokba, ahol jó eséllyel kudarcokkal kezdik majd iskolai tanulmányaikat, gyorsan motiválatlanná válnak és lemaradnak társaiktól, esetleg évismétlésre is kényszerülnek. Nem sokkal lesz másabb a helyzet azok esetében sem, akik fejlesztô osztályba kerülnek: a többi gyerek szemében ôk lesznek azok, akiket valamilyen ok miatt el kellett különíteni, ráadásul nem tudni azt sem, készül-e, s ha igen, milyen tartalommal valamilyen speciális program számukra. Mindez a hendikep csak azért, mert lassabban érnek, mint kortársaik, az oktatásirányítás pedig türelmetlen. Kevesen gondolták volna másfél évvel ezelôtt, hogy az egész napos iskola bevezetésének kérdése is egyike lesz a törvény azon elemeinek, amelyekrôl éles vita zajlik majd. 2 Az egész napra kiterjedô iskolaszervezési gyakorlat támogatásának gondolata a Fidesz oktatáspolitikai mûhelyében született meg, és egy tavaszi a Magyar Tudományos Akadémia és a TÁRKI Tudok által szervezett konferenciasorozaton kapott nagyobb nyilvánosságot. Az eredeti felvetés fokozatos és célzott bevezetést tartalmazott, elsôsorban a hátrányos helyzetû gyerekeket oktató intézményekben, illetve az alsó tagozatok esetében javasolta, hogy az egész napos iskola megfelelô feltételek mellett legyen olyan választható iskolaszervezési forma, amelyet az állam szakmai és finanszírozási eszközökkel támogat. Az átmenetet akkreditált, a NAT-ban is megjelenített nevelési programcsomagokkal segítenék azon intézmények számára, amelyek csak fokozatosan képesek megteremteni az egész napos oktatás, nevelés feltételeit. A program fejlesztése révén pedig idôvel az iskolák egy része eljuthatna a közösségi vagy a kiterjesztett iskola modelljének kialakításához. A minisztérium kezdetben idegenkedve fogadta az elképzelést, késôbb azonban hirtelen ráharapott. Olyannyira, hogy az elkészült normaszöveg már mind a nyolc általános iskolai évfolyamon kötelezôvé tenné az egész napos foglalkoztatást. Azonban a szövegben körvonalazódó elképzelés inkább egy ma is meglévô, de a szakma által már szerte a világon meghaladott álláspontot tükröz, amikor egy kalap alá veszi a napközit, a tanulószobát, az iskolaotthont és az egész napos iskolát. Nem írja elô kötelezô feltételként azt, hogy a tanítási órákat a délelôtti és délutáni idôszakra szét kell húzni (ezt nem is nagyon teheti, mert szülôi kérésre délután hazaengedhetôk lennének a diákok), illetve hogy olyan szolgáltatásokat (mûvészetoktatás, sport, egyéni fejlesztés, munkaszocializáció, egészségnevelés stb.) biztosít mindenki számára ingyenesen, amelyek a hagyományos iskolai gyakorlat mellett csak a tehetôsebb családok gyermekei számára lennének elérhetôk. Az elôterjesztés maga is az egész napos iskolához hasonló szolgáltatásról és minôségi pedagógiai felügyeletrôl beszél. Ennek megfelelôen a javaslatban nincs szó sem a szakmai háttér (személyi feltételek, tudás), sem a finanszírozási feltételek (személyi költségek, infrastruktúra) megteremtésérôl. Úgy tûnik, hogy a tárgyi feltételek szükségességét nem is feltételezik, a személyi feltételeket pedig az új munkarend (a munkaidô 80 százalékát, azaz heti 32 órát az iskolában kell tölteniük a pedagógusoknak) segítségével biztosítanák. Ez jól látszik abból is, ahogyan a költségeket tervezik: csupán a dologi kiadások kisebb mértékû emelkedésével számolnak. Tartalmi szabályozás Az, hogy a tartalmi szabályozást, s ennek részeként a NAT-ot indokolt meghatározott idôközönként felülvizsgálni, nem lehet kérdés, maga a törvény is így rendelkezik. Az is tény, hogy az utolsó valóban átfogó tartalmi felülvizsgálat több mint 10 évvel ezelôtt, a kerettantervek bevezetését megelôzôen történt. Sokak szerint éppen ezért valóban célszerû volt áttekinteni az alaptantervet, megvizsgálni, mennyire aktuális a mûveltségterületek aránya, mennyire aktuális tartalmuk, vannak-e olyan területek, amelyek esetleg hiányoznak, ám megjelenítésük indokolt lenne. Jogos azonban a kritika is. Míg ugyanis annak idején egy átfogó kutatás elôzte meg a NAT-reformot, melynek során nemcsak a tartalmakat, de az iskolai tapasztalatokat, igényeket is felmérte az akkori oktatási vezetés, addig most legfel- jebb zárt körben, a nyilvánosság kizárásával történt ilyen felmérés (de valószínûbb, hogy úgy sem). Nem tudni azt sem, a NAT-készítôk mennyire veszik figyelembe az e területen a világban végbement változtatásokat, s mennyire csak egy (szakma)politikai megrendelést hajtanak végre. Érdemes lett volna vizsgálni a NAT, az érettségi követelmények, a kompetenciamérések egymásra hatását is, de az ilyen vizsgálatok ha voltak is eredménye is ismeretlen a szakmai közvélemény elôtt. Az új NAT kidolgozása eszköz lehetett volna ahhoz is, hogy kimondassék: nincs harmóniában az, amit az állam és a társadalom elvár ma az iskolától és az ennek elsajátíttatásához rendelkezésre álló finanszírozott idô, s hogy ezen változtatni kell. Vagy a célokból, elvárásokból kell visszavenni, vagy s ez lenne a kívánatos irány több idôt kell biztosítani az oktatásra, nevelésre. Ehelyett úgy tûnik a különbözô bizottságok ismét ugyanazt a tortát próbálják másként felszeletelni. Végül, ha az iskolai nevelés valóban olyan meghatározó, mint ahogyan az a kormányzati kommunikációból kitûnik, akkor az ezzel kapcsolatos feladatokat, követelményeket is indokolt lenne natosítani annak érdekében, hogy világosak legyenek az elvárások, s hogy megalapozottan lehessen erre forrásokat kérni a költségvetésbôl. Ezekre a kérdésekre rendelkeznünk kellene a megfelelô válaszokkal ahhoz, hogy érdemben értékelhessük a kevés konkrétumot tartalmazó törvénytervezetet. S ez a hiányosság az oka annak, hogy a leírtakat ahányan, annyiféleképpen értelmezik. Ami biztosnak tûnik: a tartalmi szabályozás háromszintû marad (NAT, kerettanterv, helyi tanterv), ugyanakkor ezek 2 Lásd még: Új Katedra október Zöld utat kaphat az egész napos iskola november ú j k a t e d r a 3

4 súlypont szerkezete és tartalma változik leginkább a sokszínûség, a változatosság rovására. Paradigmaváltást jelent, hogy az államtitkárság a minôség garanciáját nem a magas színvonalú akkreditációban, hanem a szûkített kínálatban látja. A normaszöveg szerint a NAT feladata az iskolák közötti átjárhatóság biztosítása. (Mivel azonban érthetetlen módon azt is rögzítik, hogy az alaptanterv hatálya nem terjed ki a szakiskolában folyó közismereti nevelés-oktatás tartalmi követelményeinek meghatározására, ez azt is jelenti, hogy ez a képzés még inkább zsákutcás lesz.) Túl ezen, a NAT-ban határozzák meg az elsajátítandó mûveltségtartalmat, a hivatalos kommunikáció szerint a jelenleginél lényegesen konkrétabban: az alapelvek, célok, fejlesztési feladatok mellett a konkrét, tantárgyanként meghatározott közmûveltségi tartalmak is ezen a szinten jelennének meg (például a szerzôk neve, a konkrét mûvek listája). Ez lényegében azt jelenti, hogy a ma a kerettantervekben meglévô elemek egy része csúszik egy szabályozási fokozattal feljebb. Hiába marad meg a kerettantervi szabályozás kompetenciájában a tantárgyi rendszerek, témakörök, követelmények, idôkeretek meghatározása, a módosuló NAT-profil miatt a kerettantervi variációk lehetôsége szûkülne. (Úgy tudni, iskolatípusonként mindössze 2-2 kerettanterv készül, ami egy indokolatlanul homogén iskolarendszert hozna létre, különösen úgy, hogy a helyi tantervi eltérésre alig 10 százalékos keret maradna.) A többségi, állami és települési önkormányzati iskoláknál kedvezôbb helyzetben lesznek a tervezet szerint az Országgyûlés által elismert magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek, akik a NAT keretei között önállóan készíthetnek kerettanterveket, s ezeket jóváhagyásra benyújthatják. Ez a lehetôség, érthetetlen módon, nem lesz adott az alternatív programok alapján mûködô iskoláknak, pedig korábban még a kereszténydemokraták oktatási munkacsoportja is azt ígérte programjában, hogy azok az iskolák, amelyek önálló kísérletbe kezdenek vagy egyik kerettantervet sem tudják elfogadni, helyi tantervet alkothatnak és szakmai akkreditáció (egyedi engedély) esetén lesznek jogosultak tanítani. A törvényszöveg mostani változata azonban szûkebbre szabja lehetôségeiket, amikor úgy fogalmaz, hogy ezek az intézmények a részükre kiadott kerettantervben meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Ilyen kerettanterv, éppen az alternatív iskolai világ sokszínûsége miatt, nem készíthetô, legfeljebb egy irányelvet lehetne kiadni számukra, amely alapján önállóan készíthetnék el kerettantervüket vagy programjukat, s azt akkreditáltatnák vagy hagyatnák jóvá valamilyen szakmai testülettel, ezek után pedig a bennük foglalt szakmai feltételek teljesülése esetén más intézményekben is használhatóak lennének. A tervek szerint szûkülne a tankönyvi kínálat is, kerettantervenként mindössze két-három kiadványból választhatnának az iskolák. A javaslat ellenzôi szerint, ahogyan a tantervek, úgy a tankönyvek minôségének biztosítása sem a kínálat csökkentésével, hanem az akkreditáció szigorításával érhetô el. Ha pedig az állam valóban komolyan veszi a differenciált, egyéni fejlesztés ösztönzését, akkor a kérdés nem is kérdés, hiszen csak széles kínálattal biztosítható ennek tárgyi feltétele. Átmenetek a képzési fokozatok között felvételik, érettségi A vitatott pontok közé tartozik a képzési fokozatok közötti átmenetek szabályozása is: változik a középiskolai és a felsôoktatási felvételi rendje egyaránt (az általános iskolába történô belépés szigorodó feltételeirôl pedig már szóltunk). Ez annál is inkább érthetetlen, mert a két felvételi rendszer mûködése alapvetôen problémamentes, ráadásul jelenlegi formájának kialakítása szintén az közötti idôszakhoz, azaz a fideszes oktatásirányításhoz kötôdik. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy a Magyar Bálint-féle törvénymódosítás következményeként megjelent rendszerhibát azaz hogy a felsôoktatási intézmények nem követelték meg az emelt szintû érettségi vizsgát szintén két kormánypárti képviselô (Pokorni Zoltán és Pósán László) javaslatára küszöbölte ki közvetlenül a kormányváltás után a parlament, (meghatározott esetekben) elôírva a nehezebb vizsgát a felsôoktatásba történô belépés feltételeként. (Igaz, a nézeteltérés a Nincs, ami van? Egy titkos dokumentum nyilvános élete Hetek óta tart a vita arról, készült-e a köznevelési törvényhez nyilvánosságra nem hozott hatástanulmány vagy sem. Ami a hírekbôl körvonalazódni látszik: (1) az államtitkár szerint nincs ilyen, vagy annyira titkos, hogy még ô sem ismeri; (2) helyettese szerint létezik, valóban része volt a kormány-elôterjesztésnek, s az Ecostat készítette; (3) a sajtó részletesen elemezte az anyagot (ami, ha nem létezik, nem lehetett egyszerû feladat); (4) végül az ellenzék szerint szintén létezik, az oktatási bizottság ülésén asztalra is került a dokumentum. Az Új Katedra nem kíván részt venni abban a vitában, ami arról szól, hogy ki nem mond igazat. Ehelyett inkább azt vizsgáljuk, milyen állítások fogalmazódnak meg a tanulmányban, amely létezésében ugyan lehet, hogy bizonytalan, ám megfogalmazásaiban sajnos nagyon is valóságos. Megalapozottak-e a kiindulópontok, lehet-e rájuk építve folyamatokat értelmezni, befolyásolni? Milyen szándékok olvashatók ki az elemzésbôl? Összhang van-e a kommunikáció és a tervezett lépések között? Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a vizsgálatok kiindulópontja számos esetben hibás, az elemzôk sokszor olyan adatokból indulnak ki, amelyekbôl nem lehet érdemi következtetéseket levonni. A következmények viszont tíz-, sôt százmilliárdokban mérhetôk. Hogy ennek a hiányos vagy hibás adatszolgáltatás-e az oka, lényegtelen, mert a kutatóknak maguknak is érzékelniük kellett volna a problémát. A teljesség igénye nélkül néhány példát hadd emeljünk ki. A törvény egyik új eleme, hogy lehetôvé teszi alsó tagozatok indítását olyan kistelepüléseken, ahol legalább nyolc kisdiák szülei ezt kérik. Az elemzés megpróbálja modellezni ennek várható hatásait, költségeit es adatok alapján veszi számba azokat a településeket, ahol legalább nyolc 6 9 éves gyermek él, s nincs alsó tagozat. A probléma az, hogy mire egy-egy ilyen településen valóban elindulna egy ilyen iskola, ezek közül a gyerekek közül már egy sem lesz érintett, hiszen már valamennyien felsô tagozatosok lesznek. Számba lehetett volna venni ugyanakkor például az óvotárca államtitkárával már akkor is érzôdött. Hiába szerepelt ugyanis a KDNP választási programjában is ez a lépés, Hoffmann Rózsa nem szavazta meg a módosítást, késôbb pedig lényegében elszabotálta annak végrehajtását, amikor nem dolgozta ki az ahhoz kapcsolódó kormányrendeletet. Sôt a költségvetéshez kapc so lódó salátatörvényben késôbb megpróbálta kilôni az alig néhány hónappal koráb november ú j k a t e d r a

5 Súlypont dáskorú, de akár a náluk is fiatalabb gyerekeket, akik valóban potenciális látogatói lehetnek majd ezeknek az intézményeknek. Ôk már megszülettek, pontos adat van számukról. Mint ahogyan arról is, vannak-e iskolás testvéreik, ami azért fontos, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az idôsebb gyerek már más településen jár iskolába, a kisebbet is oda íratják be szüleik. S akkor arról az apróságról még nem is beszéltünk, hogy miközben a számításaik szerint elvileg akár 964 kisiskola újraindítása is szóba kerülhet, ennek infrastrukturális költségkihatásáról még becslés sincs. A dokumentum annyit említ, hogy 100 millió forint, azaz intézményenként nagyjából forint erre kevésnek bizonyulhat. Kutatóintézeti háttér nélkül kijelenthetjük: ez biztosan így van. A törvénytervezet szerint mind az alsó, mind a felsô tagozaton kötelezôvé válna az egész napos iskola. Az elemzôk elsô téves feltételezése, hogy a diákok délután 4 óráig maradnak iskolában, így iskolában töltött idejük heti 10 órával nô. Miért is lenne így? Az általános iskolában a gyerekek kötelezô heti óraszáma még a mindennapos testneveléssel együtt is átlagosan 26 óra, azaz hetente nem 10, hanem 14 óra a többletidô, a kalkuláció tehát már ennél az egy pontnál 40 százalékos tévedést tartalmaz. Egy másik feltételezés, hogy az intézkedésnek nincs személyi költség vonzata, egyszerûbben szólva megoldható pedagógusok nélkül. Nos, ezzel szemben a valóság az, hogy az egész napos iskolához jelentôs pedagógustöbbletre van szükség. Elképzelhetô ugyan egy olyan megoldás, amit a szerzôk felvetnek, mely szerint az egész napos iskola a pedagógusok kötelezôen iskolában töltött heti 32 órájának terhére szervezendô meg, ez azonban több okból sem járható út. Egyrészt ez az idôkeret sem elegendô erre, másrészt az egész napos iskola nem oldható meg naponként változó helyettesítéssel (azt gyermekmegôrzésnek hívják), a délutáni foglalkozásokra, ahogyan a napköziben és az iskolaotthonban is, külön pedagógus kell. Végül a harmadik ok: ezzel a felvetéssel a tanulmány szerzôi meghazudtolják az oktatási államtitkárt, aki több fórumon is kifejtette, hogy a kötelezô benttartózkodási idô nem jelenti egyúttal a kötelezô órák ilyen mértékû emelését is. (Más kérdés, hogy a normaszöveg jelenlegi változata ezt lehetôvé teszi.) Gond van a hároméves kortól kötelezô óvodáztatás feltételrendszerét érintô számításokkal is. A szerzôk korrekten jelzik, hogy közel 40 ezer új férôhelyre lenne szükség a megvalósításhoz. Ezután bárminemû alátámasztás nélkül nagyvonalúan (vagy inkább hasraütésszerûen) azt feltételezik, hogy az óvodai csoportok átlaglétszámokkal mûködhetnek majd (miközben pár oldallal odébb taglalták, hogy olyan településekrôl van szó, ahol nyolc-tíz gyerekbôl hozható össze egy alsó tagozat). Úgy tûnik, az így kapott 1600 új csoportszoba is vállalhatatlanul soknak tûnt a terv megvalósíthatóságát tekintve, ezért ezt nyomban meg is felezték, mondván, vannak a rendszerben kihasználatlan kapacitások is. Ez kétségtelen, csak sajnos egy 25 fô helyett 23 fôvel mûködô intézmény két szabad helye éppen úgy nem mozgatható, mint egy-egy akár teljesen üresen álló óvodai épület vagy annak néhány szobája. Nem tûnik megalapozottnak a fejlesztôpedagógiai osztályok indításának víziója sem. Évfolyamonként nagyjából 1700 olyan gyermekkel számolnak, akik nem iskolaérettek, s ezért most még egy (néhányan két) évig az óvodában maradnak. Ez a szám önmagában kérdésessé teszi a változtatás szükségességét, mert maga a probléma a mai óvodai rendszerben jól kezelt, megoldott. A komédia ott kezdôdik, hogy ezt a számot ezután minden fenntartás nélkül osztja el az ilyen osztályokra tervezhetô létszámokkal (7-13 fô/ osztály), s fel sem merül az, hogy ezek a gyerekek több mint 2300 intézmény több mint 3300 feladatellátási helyén jelennek meg, azaz egyegy iskolaépületre átlagosan fél-háromnegyed gyerek. Hogyan lehet belôlük majd 7-13 fôs osztályokat létrehozni? Ilyenkor egy elemzônek nem azt kellene mondania, hogy ez az ötlet nem valósítható meg (vagy csak olyan áron, hogy mindennap utaztatjuk a gyerekeket, esetleg bentlakásos intézményekbe gyûjtjük össze ôket)? Mindezek fényében nehéz bármit is kezdeni a tanulmány olyan megállapításaival, mint hogy a tankötelezettségi kor leszállítása 73 milliárd forint megspórolását és ötezer pedagógus elbocsátásának lehetôségét eredményezi. Az elemzôk ugyanis azt már elfelejtették számszerûsíteni, hogy a munkaerôpiacra használható végzettség nélkül évente kilépô több tízezer fiatal és a munkanélkülivé váló pedagógusok ellátása (juttatások, segélyek, be nem fizetett adó, átképzési költségek stb.) mennyivel csökkenti ezt a megtakarítást, vagy éppen ahogyan arra számítani lehet mennyivel növeli majd az állam terheit. Hasonló a helyzet (és a következmény) a hároméves szakiskolai képzés általánossá tétele esetében, ahol szintén megtakarítással számolnak (25 milliárd forint), de ennek a megtakarításnak is nagyobb lesz az ára, mint a haszna. Nem érdemes azzal sem foglalkozni, hogy a pedagógus-életpálya kiindulópontjának a minimálbérhez kötése milyen következményekkel jár. Ha a minimálbér csak 2012-ben emelkedik a tervezett mértékben, az is évente milliárd forint többletköltséget jelent az államnak az Ecostat által kalkuláltnál. És nehéz komolyan venni az ingyenes tankönyvek bevezetésével kapcsolatos számításokat is, hiszen olyan szempontok nem befolyásolják az elemzôket, mint az, hogy a tartós tankönyvek elôállítása jóval drágább, hogy a tartós tankönyv nem lehet teljes körû (sem az idôtartamot illetôen, azaz nem szólhat négy évre valamennyi, sem abban a tekintetben, hogy a munkatankönyveket, munkafüzeteket eleve minden évben le kell gyártani ezután is), hogy a tankönyveknek fejlesztési költségük is van. Valójában egyedül az akkreditáción lehetne spórolni, annak költségét viszont eddig is a kiadók állták. De megnéznénk annak a szülônek az arcát, aki iskolába lépô elsô osztályos gyermekének a kezébe adja majd a már három éve használt, s ennek megfelelô állapotban lévô olvasókönyvet. Sajnos a tanulmány kapcsán azt kell megállapítanunk, hogy szerzôi megpróbálták megspórolni a valóság megismerésének munkáját. Úgy tûnik, fôként a NEFMI hiányos adataira és érdekeinek megfelelô feltételezéseire alapozva, az íróasztal mögül próbálták ezt helyettesíteni. Nos, ez nem sikerült, és nem is sikerülhetett. Hozott anyagból dolgoztak ugyan az elemzôk, de ez nem mentesíti sem ôket, sem megrendelôiket. Ezek a javaslatok ugyanis egy-másfél éve napirenden vannak, azaz pontosan ki lehetett volna számítani minden elemet. ban hozott döntést, ám a Fidesz-frakció kiállt korábbi álláspontja mellett és leszavazta a kereszténydemokrata államtitkár javaslatát.) A polgári kormány idején történt meg a standardizálás mindkét felvételi esetében (központi írásbeli vizsga a középiskolába, emelt szintû érettségi), ami a teljesítmények igazságos összehasonlítását tette lehetôvé, minimálisra csökkentve ezzel a szubjektív értékelésen alapuló döntéseket. De ekkor alakították ki a rendszer gyerekbarát jellegét is, azaz hogy felvételizô ne kényszerüljön taktikázásra a jelentkezési sorrend megadásakor, mindenki ott tanulhasson tovább, ahol a leginkább szeretne, amennyiben teljesítménye ehhez elegendô. Nem meglepô tehát, hogy a Fidesz oktatáspolitikusai kiállnak az egy évtizede jól mûködô rendszer mellett és nem támogatják a középiskolai felvételi rendszer átalakítását, továbbra is csak ott engednék a szubjektivizmust kizáró, közös követelmények alapján történô felvételit, ahol jelentôs, két-háromszoros a túljelentkezés. Ezzel szemben a tárca koncepciója szerint, ahol a jelentkezôk száma három év átlagában akár csak egyetlen fôvel meghaladja a felvehetôk számát, már szervezhetô lenne felvételi azaz lényegében november ú j k a t e d r a 5

6 súlypont mindenütt. Azt, hogy ez miként konkretizálódna, egyelôre nem tudni, mert a kodifikált szövegben errôl nem esik szó ahogyan más vihart kiváltó esetben, úgy itt is alacsonyabb szintû jogszabályban rendezné a kérdést a minisztérium, elkerülve ezzel annak parlamenti megvitatását. Némi öröm az ürömben, hogy úgy tûnik legalább az kikerült a minisztérium elképzelései közül, hogy a felvételi a kompetenciamérés eredményei alapján történjen. A két értékelés ugyanis teljesen más eszközökkel és céllal mûködik, összekötésük súlyos szakmai tévedés lett volna. A koalíció egy évvel ezelôtt ahogy már említettük, a költségvetési vita keretében erôsítette meg azt a fél évvel korábbi döntését, hogy a felsôoktatásba való belépés feltétele kormány által meghatározott körben az emelt szintû, standard érettségi vizsga legyen. Az államtitkárság akkor tiltakozott és a (még ma is csak) készülô felsôoktatási törvénytervezet ennél szigorúbb szabályozására (az emelt szintû vizsga legyen mindenki számára, s nem is egy, hanem mindjárt két tárgyból kötelezô), illetve a felmerülô többletköltségekre hivatkozott. Ez utóbbit tekintve jogos a felvetés, hogy akkor a mostani javaslat mekkora többletforrásigénnyel számol e kérdést tekintve. A válasz: semennyivel. Ennek két meghatározó oka lehet. A törvény történetének eddigi alakulása nem teszi valószínûtlenné az elsôt sem, miszerint egyszerûen elfelejtették vagy nem tudták kiszámolni a változtatás költségeit. Valószínûbb azonban a másik, hogy Hoffmann Rózsa ahogyan korábbi nyilatkozataiból kitûnik je lentôsen átalakítaná az érettségi rendszerét. A változtatásokról azonban nem sok konkrétumot tudhatunk meg a törvényjavaslat szövegébôl. A korábbi megnyilvánulások alapján egy egységes, szigorúbb követelményeket tartalmazó, az iskolához jobban kötôdô, ünnepélyesebb vizsgát képzel el az államtitkárság. Az ördög azonban az egyelôre titkos részletekben bújik meg. Jelenti-e az egységes érettségi a kétszintû vizsga felszámolását és megmarad-e a külsô vizsgáztatás? A standardizáltság szempontjából ugyanis mindkettônek meghatározó szerepe van. Aggodalomra ad okot, hogy Hoffmann Rózsa korábbi elgondolásaitól nem távol állónak nevezte azt az elképzelést, amely széles skálájú, egyszintû érettségit szorgalmaz. Egy korábbi cikkében pedig úgy fogalmazott a jelenlegi államtitkár: A két szint bevezetése már problematikus. A vizsgák kivitele a középiskolákból meg egyenesen elfogadhatatlan. Ezzel mintegy azt mondanánk ki, hogy a középiskolai tanárok generálisan megbízhatatlanok (miközben a vizsgaközpontokban ugyancsak ôk volnának a vizsgáztatók). Az érettségi kihelyezése a vizsgaközpontokba másfelôl megfosztaná a vizsgát legnemesebb hagyományától, attól ti., hogy a fiatal épp a volt tanárai elôtt bizonyíthassa, hogy valóban»megérett«3. Csak találgatni lehet azt is, mit jelentenének a szigorúbb követelmények. Az ugyan régóta tudható, hogy Hoffmann szerint az érettségi követelményei nagyon alacsonyak, s szerinte elfogadhatatlan, hogy az elégséges eléréséhez elegendô a húszszázalékos teljesítmény, míg Európában ez 50 százalékhoz kötött. Ez azonban egy egyszerû skálázási probléma csupán, hiszen a lényeges kérdés nem a százalék mértéke, hanem a mögötte lévô tudás: egy akadály akkor is két méter magas, ha ötméteres, s akkor is, ha tízméteres mérôrúddal mérjük meg. Egy biztos, nem lesz egyszerû a parlamenti vita, ha szakmaiság helyett az ilyen és ehhez hasonló szubjektív értékítéletek, benyomások kerülnek majd elôtérbe az egyik oldalon. A tervezetbôl végül kimaradt a vizsgák számának hatra emelése, ami azt jelenti, hogy bár a kormány erôsíteni kívánja a természettudományos mûveltséget, a diákok döntô többsége továbbra is úgy lép majd ki a közoktatásból, hogy nem ad számot az érettségi keretében ilyen irányú tudásáról. Errôl a néhány év múlva elsô választóként színre lépô diákok körében népszerûtlen kérdésrôl aligha lesz nagy vita, annál inkább az elôrehozott érettségi lehetôségének jelentôs szûkítésérôl, illetve az ehhez legnagyobb mértékben hozzájáruló kötelezô közösségi szolgálatról. Az elôrehozott érettségirôl régóta nincs jó véleménye az államtitkárságnak (már a KDNP oktatási programja is megszüntetése mellett 3 Hoffmann Rózsa: Mi lesz veled, érettségi? ( hoffmann-rozsa-mi-lesz-veled-erettsegi.html) foglalt állást), mert az elvesz az érettségi ünnepélyes jellegébôl. Meglehet, hogy ez bizonyos körökben fontos szempont, ám komolyabb szakmai érvek szólnak amellett, hogy a vizsgarendszernek célszerû megfelelô korlátok között igazodnia az egyéni elôrehaladáshoz is. Márpedig egyértelmû, hogy az elôrehozott érettségi fontos a két véglet számára: a kiemelkedôen tehetséges diákoknak, akiknek nem fékezi elôrehaladását, illetve a gyengébben teljesítôknek, akik lényegesen sikeresebben tudják teljesíteni a követelményeket, ha azt idôben széthúzva tehetik. A közösségi szolgálat mint az érettségire bocsátás elôfeltétele ugyanakkor lényegében elvi lehetôséggé szûkíti le az elôrehozott érettségit, s mivel kötelezôvé tétele mellett érdemi szakmai érveket nem sikerült felsorakoztatni, általános a vélekedés, hogy mindez csupán eszköz az elôrehozott vizsga ellehetetlenítésére. Bár nem a köznevelési törvény része, szólni kell röviden a felsôoktatási felvételi két új elemérôl is: a nyelvvizsga mint belépési követelmény elôírásáról és a szóbeli vizsgáztatás lehetôségének újbóli megnyitásáról, illetve ez utóbbival összefüggésben az intézményi jelentkezések korlátozásáról. Elôbbi javaslat egy létezô problémára adott hibás válasz. Kétségtelen gond, hogy az egyetemet, fôiskolát befejezô hallgatók jelentôs része nem veheti kézhez diplomáját elégtelen nyelvtudása miatt. Erre a problémára ugyanakkor nem lehet adekvát válasz az, hogy akkor már a tanulmányok megkezdésétôl is el kellene zárni ôket. Különösen nem a közoktatásra ma jellemzô nyelvoktatás ismeretében, fôként, ha a kormányzat a két tannyelvû általános iskolai oktatás megszüntetését, a nyelvi elôkészítô évfolyamok indításának jelentôs korlátozását tervezi vagy éppen az angol nyelv tanulásának mindenki számára hozzáférhetô voltát elôíró szabályozást helyezi hatályon kívül. A szóbeli vizsgáztatás elleni érvek részben ugyanazok, mint a középfokú felvételik esetében (szubjektivizmus, gyerekek felesleges terhelése), másrészt nehezen képzelhetô el, hogy ami nem derül ki egy diák tudásáról egy vagy két emelt szinten letett érettségi vizsga során (mely vizsgának amúgy van szóbeli része is), az egy perces beszélgetés során kerül majd felszínre. Végül megfontolandó érv lehet az is, hogy a felsôoktatási intézmények többsége sem akar szóbeliztetni a felvételi eljárás során. A tankötelezettség és a szakképzés átalakítása A törvényjavaslat a tankötelezettséget 16 éves korig írja elô. Ez elôrelépés a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott 15 éves korhoz képest, de visszalépés a jelenlegi 18 éves november ú j k a t e d r a

7 súlypont korig tartó kötelezettséget tekintve. Még akkor is visszalépés, ha tudjuk, hogy önmagában a tankötelezettség idôtartama nem értelmezhetô, annak optimális idejét olyan szempontok határozzák meg, mint például a mindenki számára ingyenesen elsajátítható tudás tartalma és mennyisége, az adott idô alatt megszerezhetô végzettség, a gazdaság és a munkaerôpiac helyzete vagy a foglalkoztatást segítô eszközök és azok mûködése. 4 A fentiek fényében viszont nem jelent túl nagy kockázatot kijelenteni, hogy a szakképzés átalakítására vonatkozó javaslat a valóság, a tények helyett három irreális feltevésre alapoz. Ezek közül az elsô, hogy a diákok nagyarányú lemorzsolódása a szakképzésbôl azzal magyarázható, hogy ezek a fiatalok nem tanulni, hanem dolgozni, kétkezi munkát végezni akarnak. Ennek ellentmondanak a lemorzsolódási adatok, amelyek azt mutatják, hogy a szakképzô évfolyamokon, tehát amikor már jelentôs szerepet kap a gyakorlat, maradnak ki többen az iskolából. A másik téves feltételezés, hogy az iskolából 16 évesen kikerülô fiatalok el tudnak helyezkedni a munkaerôpiacon. Ha nem mondanának ennek ellent a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok, józan megfontolás alapján akkor is belátható lenne, hogy a pályakezdô fiatalok közül azok élveznek elônyt az alkalmazásnál, akik vagy magasabb végzettséggel, vagy azonos végzettség esetén koruknál fogva több tapasztalattal rendelkeznek. A harmadik téves hipotézis pedig az, hogy az általánosan három évre szûkített szakiskolai képzésben megszerzett tudás továbbépíthetô. Könnyen belátható, hogy ez sem állja meg a helyét, mert 4 Lásd még: Új Katedra március Újratervezés? és Új Katedra április Kockázatos elképzelések. ez az intézménytípus nem ad sem olyan közismereti tudást, ami elvezethet egy magasabb iskolai végezettséghez (például érettségihez, kvalifikált szakképesítéshez), sem olyat, ami a késôbbi munkaerô-piaci alkalmazkodást, tanulást, pályakorrekciót lehetôvé tenné: betanított, néhány évig alkalmazható tömeget bocsát ki. Jól látják ezt a tervezet készítôi is, hiszen a tervezethez készült háttéranyag jelzi a kockázatokat, következményeket ( az általános ismeretek és tanulási kompetenciák háttérbe szorulása, képzettség nélküli fiatalok arányának megemelkedése ). Mindez nem véletlen, hiszen a hároméves, redukált szakképzést nem is azért találták ki, hogy általánosan és kizárólagosan kényszerítsék bele a nem érettségit adó képzést, hanem csak a szakmatanulást választó gyerekeket. Ezt a képzési formát annak az évfolyamonként 4-6 százaléknyi fiatalnak találták ki, s nekik is csak kényszerûségbôl, egérútként, akik mindenképpen lemorzsolódtak volna, és még részképzettséget sem szerezve kerültek volna ki az iskolapadból. Nyilván nem véletlen az sem, hogy bár idén már volt lehetôség a rövidített szakképzésekre jelentkezni, a diákok döntô többsége mégsem ezt a tanulási utat választotta. A Fidesz oktatáspolitikusai közel egy éve érvelnek a javaslat ellen, amelyet néhány befolyásos gazdasági szereplô nyomására alakított ki a gazdasági tárca (egyébként a NEFMI oktatási államtitkárságának akarata ellenére is). Megfontolásaikat tudományos érvekkel, adatokkal igazolták, nehezen képzelhetô el, hogy álláspontjukból visszalépjenek a törvény vitája során. Várható, hogy javasolni fogják a négyéves szakiskolai képzési forma megtartását is vagy az általános iskolai képzés idejének kilenc évfolyamra történô megnyújtását. A kérdés sokkal inkább az, milyen álláspontra helyezkedik az oktatásért felelôs tárca: tesz-e szakmai meggyôzôdésének megfelelô lépést ebben a kérdésben a kormányzati álláspont megváltoztatására vagy beletörôdik a vereségbe. Életpálya Komoly vita várható az életpályamodell bevezetését illetôen is, részben a kormány és a kormánypárti frakció, részben az ellenzék és a kormánypártok között, s rengeteg észrevétel fogalmazódott meg a szakmai és érdekvédelmi szervezetek oldaláról is. Néhány kérdésben van ugyan egyetértés, azonban az életpálya kritikus elemeit (képzés, bérskála íve, differenciáltság, minôsítési rendszer) jelentôsen másként ítélik meg a szereplôk. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az életpálya egyes elemeit a felsôoktatásról szóló törvényben kell majd rendezni, s mivel a két jogszabálytervezet vitája jelen állás szerint idôben elcsúszik egymástól, nem lesz könnyû a megegyezés. Egyetértés van abban, hogy a pedagógusképzés ismét legyen osztatlan, ám annak tagolásában (egységes legyen-e a tanárképzés) már vita van. Nincs megegyezés abban sem, milyen hosszú legyen a képzési idô (a minisztérium megtoldaná egy évvel a képzési idôt, míg a fideszes oktatáspolitikusok ezt nem támogatják), mint ahogyan abban sem, milyen anyagi eszközökkel és ezeket mikortól alkalmazva próbálják meg népszerûbbé tenni a pályát (legyen-e nemzetközi példák alapján már a tanulmányok kezdetétôl kiemelt ösztöndíjuk a pedagógushallgatóknak vagy elegendô csak a tárca tervei között szereplô kisebb összegû támogatás az utolsó évben). Eltérnek az elképzelések az életpálya szerkezetét illetôen is. A Pokorni-féle elképzelés magas kezdô alapbérrel induló, az elején meredek, késôbb laposodó bérskálát tartalmaz, míg a minisztérium álláspontját tükrözô tervezetben a kezdôbér nem túlságosan magas, a bérskála pedig valamivel meredekebb. Szakértôk a volt oktatási miniszter álláspontját osztják, miközben arra is felhívták korábban a figyelmet, hogy a minisztériumi koncepcióban a javasolt kezdôbér nem elég magas ahhoz, hogy vonzóvá tegye a pályát, az illetményreform pedig nem lesz versenyképes még a mai rendszerrel sem, ráadásul a legtöbb pedagógus pályája jóval kevesebb, mint felében lenne magasabb az alapilletménye az életpályamodell szerint, mint amennyi keresetre a mai rendszerben számíthat. 5 További vitapont, hogy a törvényjavaslatban 5 Lásd még: Új Katedra, március Mit mondanak a tények az életpályamodellrôl? november ú j k a t e d r a 7

8 Súlypont körvonalazott bérrendszer nem kellôen igazodik az aktuális teljesítményhez. Sokkal inkább lemmel elismerni, csak kisebb idôterheléssel nem tudják érzékelhetôen magasabb jövede- hasonlít a köztisztviselôi rendszerhez, ahol a tudják majd honorálni a jobb minôségû munkát. Ennek következménye pedig az lesz, hogy keresetek csak kismértékben téríthetôk el egymástól, nincs finanszírozott túlóra vagy helyettesítés, a munkaterhek elosztását pedig a mun- az órák, foglalkozások egy részét nem azok a pusztán a bérrendszer hibás logikája miatt káltató végzi. Ezt a modellt erôsíti az a szabály tanárok tartják majd meg, akik arra a legalkalmasabbak lennének. Másrészt az egyenlôsdi is, mely szerint a pedagógus munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének miatt ebben a rendszerben is ugyanakkora nyolcvan százalékát a munkahelyén köteles lesz az óradíja annak, aki például egy integrált tölteni, miközben a teljes munkaidô ötvenöthatvanöt százalékában [...] tanórai és egyéb tet lát el. Ez pedig arra a problémára is rávi- osztályban tanít, s annak, aki ebédlôi ügyele- foglalkozások megtartása rendelhetô el, míg lágít, hogy az illetményrendszer bevezetését a fennmaradó idôben a tanár beosztható nevelés-oktatást elôkészítô és nevelés-oktatással gusok munkaterheit a jövôben is jelentôsen nem elôzi meg profiltisztítás, azaz a pedagó- összefüggô egyéb feladatokra, felügyeletre, növelik majd olyan feladatok, amelyek ellátásához nem kell pedagógusvégzettség (pél- de akár eseti helyettesítésre is. Ez azt jelenti, hogy a kötelezô óraszám alapesetben is 26 dául kísérés, adminisztráció), miközben nem órára emelkedhet, de ha az igazgató helyettesítésre osztja be tanárát, akkor az akár heti 32 a képesítésük nem elegendô (például szo- kapnak szakmai segítséget olyankor, amikor tanítási óra megtartására is kötelezhetô lesz. ciális munka, speciális fejlesztô feladatok), (Az óvodákban egyszerûbb a helyzet, ott a amikor segítô szakember (pszichológus, fejlesztôpedagógus, gyógypedagógus stb.) tá- javaslat szerint a kötött munkaidôt, azaz a 32 órát teljes egészében a gyermekekkel való mogatására lenne szükségük. 6 közvetlen, teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásra kell fordítani.) tekintetében is, mind annak tartalmát, mind az Végül távol állnak az álláspontok a minôsítés Szakértôk és gyakorló pedagógusok egyaránt abban részt vevôket, mind a következménye- 178x116_oktatasi_konyv_akcio_FF.qxd felhívják a figyelmet arra, hogy a javaslat :27 Page 1 elfogadása esetén ahhoz vezet majd, hogy mivel a vezetôk legjobb kollégáik teljesítményét 6 Lásd még: Új Katedra május június Fordult a kocka. ket illetôen. Az evidens, hogy a finanszírozás és a minôsítési rendszer egymás függvényei. Ha nincs nyilvános, objektív, pozitív és negatív következményekkel járó értékelés, minôsítés, akkor nem lesz több pénz sem. Éppen ettôl tartanak a fideszes oktatáspolitikusok és a szakma nagy része, akik szerint a törvénytervezetben szereplô minôsítési eljárás nem kellôen kemény és objektív, nem lesz alkalmas arra, hogy egyfajta védjegyként funkcionáljon, a szülôk, a gyerekek és a finanszírozók (állam vagy önkormányzat) számára garanciát jelentsen, hitelesítsen. A kritikák között szerepel, hogy a tervezett minôsítés belterjes lesz, mert olyan szereplôk vesznek részt benne, akiknek munkája ott áll egy-egy jó vagy rossz teljesítmény mögött, azaz objektivitásuk a legjobb szándék és felkészültség esetén is megkérdôjelezhetô. Ezzel szemben korlátozott a szerepük az értékelésben azoknak, akik használják, illetve fenntartják az iskolát. Másrészt valóban érthetetlen a minisztérium részérôl, hogy egyfajta szakszervezeti logikával azt javasolja, hogy a minôsítési kötelezettség csak a pálya elejére vonatkozzon, s akár több évtizedet is taníthasson valaki anélkül, hogy következményekkel járó értékelésen kelljen részt vennie, s nem azt tekinti természetesnek, hogy a pedagóguspálya része a 6-8 évente kötelezô megmérettetés. (fl) Oktatásügyi szakkönyvek nagy kedvezménnyel! Tantárgyfelosztás Ára: 3400 Ft + 5% áfa (3570 Ft) helyett 1000 Ft + 5% áfa (1050 Ft) 3570 Ft 1050 Ft További akciós kiadványok: CompLex Kiadó Kft Budapest, Prielle Kornélia u Tel.: (40) Fax: (1) [email protected] november ú j k a t e d r a

9 aktuális Konferencia a középiskolások pénzügyi ismereteirôl Bemutatták az Econventio Teszt eredményeit A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) az Állami Számvevôszékkel (ÁSZ) és az Econventio Kerekasztal Közhasznú Egyesülettel közösen október 19-én tartotta meg a Középiskolások pénzügyi ismeretei: tények és lehetôségek címû konferenciát. Az eseménynek az ÁSZ központi székháza adott otthont. A konferencián Domokos László, az ÁSZ elnöke, Sápi Ákos, az Econventio elnöke, dr. Kovács Péter, a SZTE Gazdaságtudományi Karának docense, valamint dr. Pósán László, az Országgyûlés Oktatási és Tudományos Bizottságának alelnöke tartott elôadást. A zártkörû rendezvényt követôen közös sajtótájékoztató keretében számoltak be a Econventio Teszt elnevezésû felmérés eredményeirôl, amely a középiskolások pénzügyi kultúráját és ismereteit vizsgálta. A sajtótájékoztatót Német Erzsébet, az ÁSZ osztályvezetô fôtanácsosa, kommunikációs vezetôje moderálta. Domokos László köszöntôjében kifejtette: mindennapjaink nagy kérdése, hogy pénzügyeink intézésében mennyire vagyunk felkészültek, valamint hogy ezért rendkívül fontos a fiatalok pénzügyi ismereteinek bôvítése. Az ÁSZ felkarolta ezt a törekvést, ezért szívesen vállal stratégiai együttmûködést olyan partnerekkel, akikkel közös értékeket vallanak így született meg a SZTE Gazdaságtudományi Karával, valamint az Econventio Kerekasztal Közhasznú Egyesülettel az együttmûködési megállapodás. A felmérésrôl elmondta: olyan fontos kérdésekre fokuszál többek között, mint: mit tudnak a mai tizenévesek a pénzügyekrôl, képesek-e eligazodni a mindennapok egyre bonyolultabb és összetettebb pénzügyi dzsungelében. Magyarországot ma a pénzzel való bánás ismeretének, tervezésének és elôrelátásának a hiánya jellemzi folytatta az ÁSZ elnöke, majd hozzátette: fontos, hogy a fiatalok tudják, miképpen kell hétköznapi szinten bánni a pénzzel, hogyan kell kijönni Kovács Péter, Domokos László és Sápi Ákos. Forrás: egyhavi fizetésbôl, illetve ha nem jut mindenre, akkor mire érdemes költeni. Sápi Ákos elôadásában ismertette: a konferenciát szervezô Econventio Egyesületet tavaly hozta létre tizenöt szakember. A gazdasági válság mindenkit ráébresztett arra, hogy milyen következményekkel kell szembesülnie, ha a pénzügyekkel kapcsolatos döntéseit a szükséges ismeretek hiányában hozza meg. Az egyesület éppen ezért egyrészt a pénzügyi intelligencia fejlesztését határozta meg fô feladatául, s ennek a közoktatásban való mind markánsabb jelenlétét, másrészt vallja, hogy akkor lehet sikeres pénzügyi eredményt elérni, ha az örök érvényû morális elveket tiszteletben tartjuk tette hozzá az elôadó. Kiemelte, hogy az Econventio (economia+conventio) névvel éppen ezt az értékrendet kívánják kifejezni. Sápi Ákos arról tájékoztatta a jelenlévôket, hogy az egyesület és a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara által létrehozott kutatócsoport 2011 tavaszán végezte a felmérést a középiskolás fiatalok pénzügyi kultúrájáról. A Magyarországon középiskolában tanuló 439 ezer diák vizsgálata háromfordulós teszt kitöltésével valósult meg. Az egyesület 65 magyarországi és határon túli iskolát keresett meg a felmérés ötletével, ebbôl a minden résztvevô számára ingyenes programhoz 62 iskola csatlakozott. A pénzügyi ismeretterjesztô tesztek kitöltésére az egyesület honlapján ( teszt) nyílt lehetôség 2011 tavaszán. A három forduló után választ dolgoztak fel. A tesztet 5734 diák töltötte ki, így hazánkban jelenleg ez a legnagyobb mintavétellel lezajlott, fiatalok pénzügyi kultúráját vizsgáló kutatás, mely során nemcsak az egyes pénzügyi termékekkel kapcsolatos definíciók visszakérdezése, hanem a kérdezettben lezajló döntéshozatal folyamatának megismerése is fontos célkitûzés volt. A felmérés vezetôi, játékos kérdések segítségével, a pénzügyi attitûd vizsgálata mellett többek között konkrét termékekre és témakörökre megtakarítások, hitelezés, biztosítás, bankkártyahasználat, általános pénzügyi kérdéskör is kíváncsiak voltak. Kovács Péter ismertette az Econventio Teszt eredményeit, amelyekbôl a következôk derültek ki: örömteli, hogy a középiskolások 82 százaléka fontosnak tartja a pénzügyi termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos információk ismeretét, 70 százalékukat érdeklik a pénzügyi világ hírei, ugyanakkor csak 50 százalékuk tartja magát tájékozottnak a pénzügyi termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatosan. A pénzügyi ismeretekre irányuló érdeklôdés, illetve tájékozottság inkább a fiúkra, mint a lányokra jellemzô. Korcsoportokat tekintve a éves korosztály szignifikánsan kisebb érdeklôdést, tájékozottságot mutat a pénzügyekkel kapcsolatosan a többi középiskolás korcsoporthoz képest. Az már nem annyira dicséretes tette hozzá az elôadó, hogy a középiskolások csaknem 60 százaléka úgy gondolja, hogy Magyarországon nem lehet tisztességesen meggazdagodni, illetve ha valaki vinni akarja valamire itthon, akkor bizonyos szabályokat meg kell szegnie. 48 százalékuk szerint hosszabb távon stabil munkahely, 49 százalékuk szerint egy stabil saját vállalkozás jelenthet kiszámíthatóbb anyagi hátteret. A középiskolások legfôbb sajátpénz-forrása a zsebpénz, az ajándékként kapott pénz, illetve a munkából származó pénz. A válaszadók 62 százaléka pénzét készpénzben, 27 százaléka bankszámlán tartja, a megtakarítási formák aránya csekély. Saját családjukat tekintve 34 százalékuknál a család elmúlt évi kiadásai megegyeztek a bevételekkel, 31 százalékuknál a család túlköltekezett, csupán 28 százalékuk esetében volt alacsonyabb a költés a bevételeknél, míg 5 százalékuk nem tudott semmit a család bevételeirôl és kiadásairól. Késôbbi továbbtanulásukat leginkább szülôi támoga november ú j k a t e d r a 9

10 aktuális tásból kívánják finanszírozni (44 százalék), diákhitel felvételét csupán 2,5 százalékuk választaná. A középiskolások befektetésekhez, megtakarítással kapcsolatos döntésekhez leginkább banki ügyintézôk tanácsát kérnék ki (38 százalék). Kovács Péter elmondta, hogy a felmérésben a pénzügyi attitûd vizsgálata mellett egy 51 kérdésbôl álló tudásteszt is szerepelt, amely segítségével a középiskolások pénzügyi tudását ellenôrizték. A válaszok alapján a kérdéseket három csoportra osztották: toplistás kérdések (16 kérdés), melyekre a válaszadók 60,1 százaléka; átlagos kérdések (24 kérdés), melyekre a kérdezettek 45,1 60,0 százaléka; valamint gyenge kérdések (13 kérdés), melyekre a diákok 45 százaléka válaszolt helyesen. A toplistás kérdések közül hatra százalék válaszolt helyesen. Ezen csoport alapján a középiskolások tudják, hogy mi volt a forint elôtti pénzünk, hogy ebben az évben a nyugdíjrendszerben a magánnyugdíjpénztárakat átalakították, hogy a tôzsde közvetett hatással van a gazdaságra, illetve hogy a sérült bankjegyeket az MNB váltja be. A gyenge kérdések között három esetben még a 22 százalékot sem érte el a helyes válaszok száma. Ebbôl következik, hogy a középiskolások nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi szolgálati idôvel mehetnek nyugdíjba, vagy hogy egy forintos cipô árában, illetve forintos benzin árában mennyi az adótartalom. Probléma volt számukra az öregségi nyugdíjra jogosultság korhatárának megadása, az egy fôre jutó államadósság mértékének meghatározása, a hitelkártya-használathoz kötôdô, valamint a részvények hozamával kapcsolatos kérdések megválaszolása. Az átlagos kérdések kategóriában a válaszadóknak csupán a fele tudja, hogy 1 dollár, 1 euró, 1 svájci frank közül melyik ér többet; hogy forintért hány eurót kapna; hogy Magyarországon 16 százalék a szja-kulcs; hogy a GDP alapján legnagyobb gazdasággal az USA rendelkezik (27 százalék Kínára tippelt); vagy hogy lakáshitel felvételéhez kereskedelmi bankhoz kell fordulni. A tudásteszt eredményeit kiértékelve megállapítható, hogy a középiskolások átlagteljesítménye 54 százalék, ami nem nevezhetô jónak összegezte Kovács Péter. Sápi Ákos beszámolt arról, hogy az egyesület a személyes és hatékony ismeretátadás érdekében az Econventio Teszt -ben részt vevô legaktívabb iskolák számára ingyenes, nyári pénzügyi tábort szervezett júliusban Balatonlellén. Öt iskola (négy magyarországi és egy nagyváradi) harminc diákja vehetett részt és ismerkedhetett a pénzügy világával, neves és sikeres vállalkozók és pénzügyi szakemberek segítségével. A tábor négy fô témát dolgozott fel: a pénz, a siker kérdése; a bank; a biztosítás; a tôzsde. Az egyesület 2012-es terveirôl is tájékoztatott az egyesület elnöke: a tesztet 2012-ben is megszervezik. A részt vevô iskolák számát szeretnék 62-rôl legalább 100-ra növelni, a részt vevô diákok számát pedig re. Újdonság, hogy 2012-ben kidolgoznak egy olyan modellt, amely segítségével egy egzakt skálán mérhetôvé, összehasonlíthatóvá válik a pénzügyi ismeretek szintje. A partneriskolákkal pénzügyi roadshow-kat és további közös pénzügyi táborokat szerveznek. Klotz Mária HunDidac-díjazott tankönyvek A HundDidac 2011 taneszköz-kiállítá son szep tember 30-án átadták a X. HunDidac Tan esz közminôsítô Díjverseny kategóriagyôzteseinek járó arany, ezüst és bronz fokozatú elismeréseket. A szövetség az idei évben a díjverseny nagydíját és különdíját nem osztotta ki. A kategóriák nyertesei: Arany fokozat: Ezüst fokozat: Bronz fokozat: Matematika körülöttünk tankönyvsorozat az 5. évfolyam részére Szerzôk: Dr. Bölcskei Attila, Nagyné Szokol Ágnes, Pataky Krisztina, Dr. Szabadi László, Dr. Vancsó Ödön Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Panoráma földrajzi tankönyvsorozat a 7. évfolyam részére Szerzôk: Gruber László, dr. Huszár Tamás, Dr. Szilassi Péter Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Általános kémia tankönyv a 9. évfolyam részére Szerzôk: Z. Orbán Erzsébet, Wajand Judit, szerkesztô: Bognár Edit Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Kémia tankönyv a 9. évfolyam részére Szerzôk: Dr. Ludányi Lajos és Dr. Tóth Zoltán Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft. Gondolkodni jó! Matematika tankönyvcsomag az 5. évfolyam részére Szerkesztô: Bosznai Gábor Kiadó: Mûszaki Könyvkiadó Kft. Magyarország földrajza tankönyvek a évfolyam részére Szerzôk: Bora Gyula, Nemerkényi Antal, Probáld Ferenc, Ütôné Visi Judit, szerkesztô: Kincses Ildikó Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Magyar nyelv tankönyv és munkafüzet a 9. évfolyam részére Szerzôk: Dr. Oláh Tibor és Péter Orsolya Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft. Bloggers 1. angol tankönyv és munkafüzet a 9. évfolyam részére Szerzô: Fehér Judit, szerkesztô: Ungor Barbara Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Az ember; Biológia tankönyv a 10. évfolyam részére Szerzô: Berger Józsefné, szerkesztô: Kincses Ildikó Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt november ú j k a t e d r a

11 aktuális Vállalatok a hazai felsôoktatásért Szorosabb lehet a felsôoktatás és a gazdasági szereplôk kapcsolata A felsôoktatás terén mûködési és vezetési innovációs gyakorlatokat kutató Studiorum Consulting Kft. kiemelt feladatának tekinti a felsôoktatási intézmények számára olyan szolgáltatások biztosítását, amelyek által azok közelebb kerülhetnek jövôcentrikus, innovatív célkitûzéseikhez. E szolgáltatások jelentôs része olyan elemzési és fejlesztési tevékenységeket tartalmaz, amelyek a felsôoktatási intézmények mûködésének egyes szegmenseit innováció révén hatékonyabbá teszik. A gazdasági társaság szakértôi ugyanakkor igazodva partnereik új vagy egyedi igényeihez folyamatosan újabb és újabb szolgáltatások fejlesztésén is dolgoznak. Munkája során a Studiorum Consulting Kft. olyan kreatív megoldásokra törekszik, amelyek által a felsôoktatás hagyományos értékei és a legjobb gyakorlatok összekapcsolódnak az elôremutató, ugyanakkor pragmatikus újításokkal. E megfogalmazott szándéknak megfelelôen szolgáltatásaik köre kiterjed az intézményközi együttmûködésekre, továbbá a felsôoktatással határos így a gazdasági, a munkaerô-piaci területekkel való közös célok elérésére is. Az utóbbi években kiemelt hangsúllyal jelenik meg a felsôoktatás és a vállalkozások közötti érdekegyezôségek harmonizálása, a két szféra közötti finanszírozási technikák és eszközök intenzitásának hatékonyabbá tétele. Ennek jegyében és a felsôoktatási szakpolitikai tervekkel összhangban a Studiorum Consulting Kft. az ELTE Egyetemi Szolgáltatásszervezô Kft. közremûködésével egyedülálló kísérletet tesz a felsôoktatási és az üzleti szféra együttmûködésének hazai feltérképezésére és elemzésére. Céljuk, hogy az Európai Bizottság 2008-ban elindított, Új partnerség az egyetemek modernizálásáért: az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma (University-business dialogue and co-operation: A new partnership for the modernisation of universities: the EU Forum for University-Business dialogue) címû programjához kapcsolódva, elsô lépésként feltérképezzék a hazai állapotokat, a cégek és a felsôoktatási intézmények egymással való kapcsolatát, viszonyát. A felsôoktatási intézmények egyik fontos A Studiorum Consulting Kft. képzéseirôl bevételi forrását jelentheti a piaci megbízások teljesítése, ugyanakkor az intézmények kiterjedt céges kapcsolati hálózata jelentôsen növelheti a hallgatók elhelyezkedési esélyeit is. Többek között ezek az érvek inspirálták a kutatás elindítását, amint azt a kutatást vezetô Studiorum Consulting Kft. és a megbízásából a felmérést lebonyolító ELTE Egyetemi Szolgáltatásszervezô Kft. vezetôi megfogalmazták. A két vállalkozás együttmûködése szimbolikusnak is tekinthetô: egy magánvállalkozás és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tulajdonában álló, a piaci szférához való közeledést szolgáló gazdasági társaság köti össze a két területet. Az országos kutatás több mint kétezer cég és hetvennél több felsôoktatási intézmény megkeresésével zajlik. A kutatás vezetôi a kutatás során kapott információk alapján a felsôoktatási intézményeket és a kért információkat szolgáltató vállalkozásokat is rangsorolják mint példáit a legjobb együttmûködési gyakorlatoknak. Az együttmûködés intenzitásának megfelelôen történô rangsorolás által a két terület szereplôi kölcsönösen információkat nyerhetnek a legjobb gyakorlatok alkalmazhatóságáról. A vállalatok differenciált rangsorolásával a kutatást végzôk nem titkolt célja az is, hogy a kiemelkedô felsôoktatás-támogatókat, A Studiorum Consulting Kft. a felsôoktatás területén végzett szolgáltató munkája során sok esetben önmaga dolgozza ki és tartja meg a tevékenységéhez kapcsolódó képzéseket. A képzések megvalósítása során szakértôik és felkért szakmai partnereik dolgoznak együtt a felsôoktatás szereplôivel: oktatókkal, kutatókkal, hallgatókkal, továbbá az adminisztráció és szolgáltatóegységek munkatársaival. A képzések többnyire egy-egy megvalósítandó projekthez kapcsolódnak. Amennyiben a projekt jellege megkívánja, a képzések teljes körû akkreditációját is elvégzik. A Studiorum Consulting Kft. szakmai fejlesztési tevékenysége során kialakított képzési programjai minden esetben oktatási anyagokkal egészülnek ki. Partnereik igényeinek megfelelôen az oktatási anyagot további felhasználás céljából nyomdai vagy digitális és multimédiás kivitelezésben például on-line oktatási környezetekben alkalmazható formában is rendelkezésre bocsátják. illetve a felsôoktatás és a gazdasági szféra közötti együttmûködés legjobb gyakorlatait az országos sajtóban is népszerûsítsék. A felsôoktatás keretein belül mûködik a magyar kutatási kapacitás kétharmada is. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb tanulmánya Kutatás és fejlesztés 2010 (elôzetes adatok) szerint 2010-ben Magyarországon 310,2 milliárd forintot fordítottak a kutatásfejlesztésre. Ezek az adatok is jól mutatják a kapcsolódó együttmûködési lehetôségeket. Fodor István, az Ericsson magyarországi vállalatának megszervezôje és hosszú ideig vezetôje így nyilatkozott a felsôoktatás és a vállalati szféra együttmûködésérôl: Az elmúlt években sok pozitív változás érhetô tetten a felsôoktatási intézmények és a cégek együttmûködésében, különösen az elhelyezkedés tekintetében. Elindultak a diplomás pályakövetési rendszerek, sok intézmény karrierirodát mûködtet stb. [ ] Ugyanakkor még sok fejleszthetô irány van és ebben a munkában az intézményeknek, a cégeknek és a nagyobb szervezeteknek (például a kamaráknak) is van tennivalójuk. [ ] Meglátásom szerint azonban csak olyan felsôoktatástámogató cégeket érdemes példaként kiemelni, amelyek hosszú ideje ott vannak a felsôoktatási intézmények mellett, és komoly közös munkát végeznek: együttmûködnek az innovációs kutatásokban, a hallgatók szakmai felkészítésében stb. Ilyen együttmûködésben lehet a legszorosabb kapcsolatokat kialakítani az oktatási intézmények és a vállalatok között. Önzetlen vállalati hozzáállás, nemzetközi szintû szakmai támogatás igen fontos lehet az oktatási intézmények fejlôdése szempontjából. Ennek híján meggondolandó az együttmûködés támogatása. A kapcsolatokban a hozzáadott érték legyen a meghatározó. Hogy ez utóbbi együttmûködésnek melyek a számszerûsített mutatói, megtudhatjuk a kutatási eredményeket összefoglaló, a felmérést végzôk által év végére ígért tanulmányból november ú j k a t e d r a 11

12 tanulmány Olvasásfejlesztés, olvasásnépszerûsítés a könyvtárban Az írni-olvasni tudás, valamint az olvasási készség és az olvasásmegértés fejlesztése minden korban alapvetô fontosságú volt. 1 A könyvtáraknak, s közöttük is az iskolai könyvtáraknak mással nem pótolható szerepük van az olvasáskultúra terjesztésében. Munkájukat azonban folyamatosan hozzá kell igazítani az adott kor elvárásaihoz és lehetôségeihez. A könyvtárak több mint egy emberöltô óta szembesülnek azzal, hogy az ismeretközlésben az írásbeliség szerepe visszaszorulóban van. A XX. század a mediális forradalmak kora volt. A század végétôl az írás szerepvesztése fölgyorsult, az ismeretátadásban egyre nagyobb teret nyertek a számítógépes technológián alapuló új eszközök, amelyek képesek valamennyi emberi közlésformát integrálni. 2 A történtek hatására a szellemi életben divatossá vált a hangos olvasás versus néma olvasás, orális versus írásos kultúra szembenállást taglalni. És neves irodalmárok hirdetik nyomtatott könyvek és folyóiratok lapjairól az írásbeliség dominanciájának végét, a posztliteralitás korának eljövetelét. Mindezek ellenére az értô olvasás elsajátítása a ma nemzedékei számára is elsôdleges fontosságú maradt. A nemzetközi szervezetek hangsúlyozzák, hogy nélkülözhetetlen az emberhez méltó élethez, ezért erôfeszítéseket tesznek az írni-olvasni tudás terjesztéséért. 3 A legfejlettebb országok olyan alapkészségnek tekintik, amely nélkül az egyén képtelen az életben önállóan boldogulni. A célt abban jelölik meg, hogy a társadalom valamennyi tagja képes legyen ismereteit folyamatosan gyarapítani, megújítani, felelôs állampolgárrá válni. A XXI. század kulcskompetenciái között tehát ott találjuk az írást és az olvasást az államközösségek és a nemzetek normatív dokumentumaiban is. 4 Azt tételezve, hogy az olvasásnak a jövôben is meghatározó szerepe lesz a gondolatok, eszmék megismerésében és a kommunikációban, következésképp a könyvtári tevékenység középpontjában továbbra is az írásban rögzített tudás rendelkezésre bocsátása marad. A hordozó, az írásmû megjelenése, tehát a rögzítés és a terjesztés technológiája másodlagosnak tekinthetô. Nem vitatjuk más médiumok fontosságát, és elismerjük, hogy a kulturális élet egyes területein nem az írott források az elsôdlegesek, korunkban azonban még ez az általános és a tudományos életben a meghatározó közlésforma. A könyvtáraknak azonban sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelniük az ismeretközlés más formáira, amennyiben az ismeretátadás intézményrendszerében meg kívánják ôrizni jelenlegi szerepüket. 5 Nem jó az új helyzethez való egyszerû alkalmazkodásban gondolkodni, hanem keresni kell a továbblépés, a megújulás lehetôségeit. A hagyományos könyvtári és dokumentációs munka mellett az oktatás szerepe egyre fontosabb. Az oktatás két legjelentôsebb területe az olvasáskultúra fejlesztése és az információs mûveltség átadása. Célunk, hogy a könyvtárak feladatait az olvasásnépszerûsítésben élesebb megvilágításba helyezzük, továbbgondolásra ösztönözve és hozzájárulva ezzel a könyvtárak oktatási tevékenységének megújításához. Könyvek tára A történelem sokféle civilizációjának megítélésében biztos értékmérônek tekintjük a könyvtárak létét, a gyûjtemények összetételét. A nyugati kultúrában a könyvtárakat egy történeti fejlôdési ív konstans elemeként, változatlan szerepben szokás láttatni. Maguk a könyvtárak is egymással versengve alakítják évszázadokra visszanyúló, tiszteletet parancsoló múltjukat, mutatják be gyûjteményük legrégibb darabjait. Pedig a ma könyvtára a lelkesítô és szép elôzmények ellenére a XIX. század nyomtatott kultúrájának intézménye és a tömegtársadalom igényeinek kielégítôje. A nyomtatás, a nyomtatott könyvek, folyóiratok meghatározó módon formálták kultúránkat. A nyomtatott médiumhoz kapcsolódóan ment végbe a tartalom-elôállítás és -szolgáltatás intézményesülése, azaz létrejöttek a könyvkiadó és -kereskedô cégek. A nyomdák, de legfôképpen a nyomdaipar a társadalom egyre szélesebb rétegei számára tette elérhetôvé a kulturális javakat. A nyomtatás tagadhatatlanul fölerôsítette az írás gondolkodásra gyakorolt hatását. Marshall McLuhan legtöbbször hangoztatott vádjai szerint gondolkodásmódunkat szekvenciálissá és hierarchikussá alakította. A XX. század elejére azonban így McLuhan az ismeretközlésben a nyomtatás elveszítette az egyeduralmát: vége a Gutenberggalaxisnak. 6 A könyvtárosok, végignézve a polcokon vagy a raktározási gondok közepette, hitetlenkedve kérdezik: Vége a Gutenberg-galaxisnak? S valóban, a nyomtatás mint technológia a közlés tárgyiasításának, az ismeretmegôrzésnek még ma is a legmegbízhatóbb formája. Sôt, ha az információelérés valamennyi költségét számba vesszük, még nagyon is versenyképes. És megfeledkezve a papírnyûvô gombákról, rovarokról és a savasodásról, el kell ismerni a hordozó tartósságát és ellenállóképességét Közoktatás és könyvtár A könyvtár a XIX. században vált a mai értelemben is a köz mûvelôdésének és oktatásának intézményévé. A könyvtárak a társadalmi elvárások és a rendelkezésre bocsátandó források szerint differenciálódtak, s általánossá vált, hogy a közoktatási intézményekben iskolai könyvtárakat állítanak föl. Ezek elsôdleges feladata kezdetben az oktató-nevelô munka támogatása volt, de lehetôséget adtak a diákoknak is az olvasásra, tudásuk önálló fejlesztésére. Az ismeretek és a publikációk gyarapodásával, majd az új médiumok megjelenésével egyre fontosabbá vált a különbözô dokumentumok sajátosságainak bemutatása, használatuk elsajátítása. Az olvasáskultúra terjesztésében a könyvtárak egyre inkább támaszkodhattak a kiteljesedô gyermek- és ifjúsági irodalomra. Az iskolai könyvtár átalakult, fejlôdött, s a szertár jellegû gyûjteménybôl oktatási háttérintézmény vált, rögzített normákkal és önálló oktatási feladattal. 7 Az internet jelentôségét aligha lehet túlbecsülni az iskolai könyvtár vonatkozásában is. Általa nemcsak a gyûjteményre alapozott képzési tevékenység és a könyvtári szolgáltatások, hanem az ismeretszerzés és a tudásközvetítés egésze került teljesen új dimenzióba. Miközben az iskolai könyvtárnak nem változtak az oktatási feladatai: olvasóvá nevelés és annak megtanítása, hogyan lehet eligazodni az ismeretek között és megszerezni a szükséges információkat. A létrejött könyvtártípusok közül elsôsorban az iskolai könyvtárakkal szemben elvárás, hogy támogassák az irodalmi mûveltség megszerzését. A gyûjteményépítés kiemelt szempontja tehát az irodalmi kánonnak való megfelelés. A magyar irodalmi mûveltséget a Kik vagyunk? Mik vagyunk? kérdésekre adott történeti, haladáselvû válasz határozza meg. Jól jelzi viszont a nemzet XX. századi tragikus történetét, hogy még ma is a hosszú XIX. század irodalmi hagyományai a legelfogadottabbak. 8 Az ekkor íródott mûvek képezik a kötelezô olvasmányok törzsét. (Vö. az Egri csillagok népszerûsége.) Az írói mesterség ismerete például szinte csak a mûelemzések szükséges részeként elvárt. Az irodalomtanításban 9 ahogy az oktatás egészében érvényesül az ad usum Delphini elv. Az iskolai könyvtárnak az IFLA és az UNESCO állás november ú j k a t e d r a

13 tanulmány pontja szerint is igazodnia kell az iskola erkölcsi világképéhez éppúgy, mint küldetéséhez, céljaihoz és feladataihoz. 10 Az adott keretek között a könyvtárnak, illetve a könyvtárosnak mással nem pótolható szerepe van az alkotói életmûvek teljesebb megismertetésében, a szerzôkrôl kialakított kép életszerûbbé tételében. És nem kis feladat a francia kultúrkörbôl véve ezt a példát is a Verlainepárhuzamok kezelése sem A mûveltségi területek integrált oktatására számos kezdeményezés történt. Mindezek ellenére a felsôbb évfolyamokon a továbbtanulásra fölkészítô tantárgyak mögött egy-egy diszciplína ismeretanyaga áll. Az iskolai könyvtárnak nemcsak lehetôsége, hanem feladata is a foglalkozásokon, a tájékoztató munkában, az informális tanulásnak helyt adva a különbözô ismeretkörök közötti szerves kapcsolatok bemutatása, a diszciplináris széttagoltság oldása. A szépirodalom tekintetében remek alkalom adódik más mûvészeti ágak (például film, zene) hasonló alkotásainak földolgozá sá ra. Az irodalmi kánon igen mostohán bánik az alkalmazott irodalom szerzôivel, jobb esetben Gesamtkunstbedolgozóknak vagy csak show business iparosnak tekintve ôket. Pedig Balassi az egyik legsikeresebb szórakoztatómûvészünk, sôt Ady is írt dalszöveget kabaréba. A közoktatás tananyagában a populáris kultúra megjelentetésére csak korlátozottan van mód, az iskolai könyvtár azonban vállalhatja a hídverô szerepét. Az olvasás iránti érdeklôdés felkeltésének, a felsôbb évfolyamosoknál az olvasási készség szinten tartásának hatékony módja a könnyûmûfaj, a szórakoztatóipar alkotásainak könyvtári felhasználása. Gyûjteményépítés A világnyelvekkel ellentétben a magyarban a könyvtár szó pontosan jelzi, hogy mibôl áll a gyûjtemény. Általánosan fogalmazva a könyvtár az írott, papíralapú mûvekhez kötôdik elsôsorban. Mind az írásbeliség, mind a hordozó tekintetében nagy változást hozott a digitális rögzítés és a webes technológia. Az irodalmi szövegek nem papíron, hanem elektronikusan kerülnek a nyilvánosság elé, és számítógépes adatbázisokban gyûlnek, a hálózaton vagy egyéb formában teszik elérhetôvé a mûveket. Az elektronikus könyvek, folyóiratok új kihívást és új költségeket jelentenek a könyvtárak számára is; bár sok írástudó idegenkedve figyeli, hogy milyen nagy és biztos üzlet a technológiai váltások követése, a régi mûvek más hordozón, például elektronikus formában való megjelentetése. Sokakat elborzaszt a szellemi alkotót védô törvény betûjét betartó, de a törvény szellemével és céljával ellentétes, nyíltan haszonszerzésre irányuló digitalizáció. Mások tudomásul veszik, hogy a változás mindig teret ad negatív jelenségeknek is. A könyvtárak többnyire nincsenek döntési helyzetben, el kell fogadniuk a körülményeket; mint ahogy annak idején elfogadták, hogy a mikrobarázdás pvc-lemezt fölváltotta a CD. (Hogy mintegy 30 év után, most újra megjelenjen, de már az audiophile pvc-lemez.) Az új technológia azonban új közlésformák létrejöttét is lehetôvé tette. Az írásbeliség és az írott mûvek kultúrában elfoglalt helyzetét megváltoztatta az elektronikus közlés popularizálódása. Az infokommunikációs eszközök révén új, írásos közlésformák mint például sms, blog, jöttek létre. A weben könnyen közzétehetôk és széles körben olvashatók az irodalmi vagy annak szánt mûvek, vélemények, hozzászólások, egyéb irományok. Egyre nô azok száma, akik nem tollat ragadnak, hanem a számítógép billentyûin írják le gondolataikat. Nem elég a magaskultúra ormairól lenézve ítélkezni, a könyvtárnak az új közegben is teljesítenie kell küldetését, s amit lehet, saját javára fordítania az olvasás területén is. A könyvtárak állományát nemcsak írásos mûvek alkotják. A XX. században a könyvtárakba folyamatosan kerültek be képi és hangzóanyagok, amelyekbôl hordozónként csoportosítva külön gyûjteményrészeket képeztek. Az olvasásfejlesztés sokkal hatékonyabb, ha a többi közlésformát is bevonjuk, s annak bázisa nem szûkül le az írottnyomtatott szövegekre. A könyvtár gyûjteménye azonban behatárolja a lehetôségeket. Ezért az internetes forrásokból virtuális gyûjtemény szervezhetô az olvasásnépszerûsítés támogatására. A könyvtáraknak információs kapuvá kell válniuk, mely belépést biztosít az ismeretek világába, elvezet az emberiség fölhalmozott tudásához. Az olvasás mint kulturális élmény A könyvtárnak már akkor fontos feladata van az olvasás megszerettetésében, amikor még az egyén nem tud olvasni. 11 Az elsô lépésekhez tartozik a képek nézegetése, a könyvek kézbevétele, megvizsgálása, a velük való bánás elsajátítása és az olvasó emberek megfigyelése. Föl kell fedeztetni az írott dokumentumok sokféleségét, be kell járni a könyvtári tereket és megismerkedni a könyvtárosokkal. Az olvasás elsajátításának segítése 12 hagyományosan a kevés szövegû képeskönyvek, a nagybetûs könyvek alkalmazásával történik. Ki kell használni, hogy a könyvtárban a könyvek mellett más képes, kevés szöveget tartalmazó források is rendelkezésre állnak. Érdekes a képaláírásos dokumentumok, közöttük is a diafilm újrafelfedezése. A szöveg mennyisége és minôsége tekintetében a fokozatosságot tekinthetjük másodlagosnak, azzal foglalkozzunk, ami a gyereknek tetszik, ami leköti a figyelmét. A könyvtár rendjében való eligazodás elsô lépésének a kis olvasót érdeklô dokumentumok helyének felfedezését szokás tekinteni. Tágítva a kört és más témájú könyveket ajánlva el lehet magyarázni, hogy a könyvtárban mindennek megvan a maga helye. Az írott források sokféleségével való ismerkedésben egyre inkább erôsíteni kell a dokumentumok tartalmi vonásainak bemutatását. (E tekintetben sem lehet mindig érvényes szabályokra hivatkozni, de például lényeges a szépirodalom és a tényirodalom elkülönítése.) A különbözô források megismerése szorosan öszszefügg a dokumentumokat kezelô eszközökkel való bánás elsajátításával. (A könyvtárnak ebben a vonatkozásban meglévô feladataira mindenképpen szükséges utalnunk, tárgyalása azonban nem tartozik témánkhoz.) Amikor már biztonsággal megy az olvasás, 13 az érdeklôdés fenntartása az elsôdleges fontosságú. A megszerzett készség fejlesztése, valamint a folyamatos olvasás, a figyelem összpontosításának a begyakorlása egyaránt fontos. Az olvasási kedvet nagyban támogatja az önálló választásra ösztönzés. Kiemelten kell figyelni a tizenévesekre, mert az a tapasztalat, hogy az ô olvasási készségük jelentôs mértékben visszaesik. 14 Bevált gyakorlat, hogy ahhoz hasonló könyvet ajánl a könyvtáros, mint amelyik tetszett a diáknak. Az olvasási élmény megerôsítéséhez hozzájárul a visszajelzés kérése, a beszélgetés az olvasottakról: Mi tetszett? Mi nem tetszett benne? A könyvajánlás az olvasók igényeinek megismerésén, olvasási készségének fölmérésén nyugszik, a tájékoztató munka szerves részét képezi, igazi könyvtárosi feladat. Mint minden szakmai tevékenységnek, ennek is megvannak a tudományos alapjai: szükséges hozzá pedagógiai és fejlôdéslélektani ismeret, jártasság a gyermekirodalomban és a könyvtár állományában, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 15 Ez az, ami tanulható, s ez az, aminek készségszintû alkalmazása elengedhetetlen, de önmagában nem biztosítja a sikert. A szakmai fölkészültség és a gyakorlat mellett szükséges az elhivatott személyiség, amely kialakítja és fejleszti az egyénre szabott könyvajánlás módszereit. Az olvasás minden kultúrában különleges tevékenység; rendje van, egyfajta rítus. Az olvasó ember környezetében tartózkodókkal szemben is elvárások vannak. A megfelelô viselkedésminták megismerése és elsajátítása az iskolai könyvtárak nélkül elképzelhetetlen; bár az egyén alakítja ki a maga olvasási módszerét, tanulja meg befogadni és élménnyé tenni az olvasottakat. A könyvtár teret ad az egyéni érdeklôdés kibontakozásának, és segíti a fejlôdés saját útját, ütemét megtalálni. A könyvtárban minden azért van, hogy megismerjék, használják, de eközben, a szolgáltatások igénybevételekor tekintettel vagyunk másokra, és kölcsönösen betartjuk a szabályokat. Mûvelôdés és kulturális tudatosság A könyvtárosnak számolnia kell azzal, hogy a mozgóképkultúrával a gyerekek már igen korán szembesülnek, az ilyen alkotásokat jól ismerik, ezekhez kötôdnek. Az olvasmányok kiválasztásánál ezért ezekre az elôismeretekre és a kötôdésre célszerû építeni. Egy-egy történet többféle feldolgozása, a kulcsjelenetek felidézése más mûvészeti ágakban november ú j k a t e d r a 13

14 tanulmány hozzájárul az olvasmányélmény elmélyítéséhez. A szépirodalom XIX. században betöltött szerepének jó részét a XX. században a mozgóképmûvészet vette át. Ez az a közlésforma, amire elsôsorban támaszkodni lehet olvasásnépszerûsítésben. 16 Némileg hasonló a helyzet az ismeretterjesztô mûvekkel. A természet- és mérnöki tudományokhoz tartozó ismeretekkel a gyerekek jóval azelôtt találkoznak, hogy arról tanultak volna a formális oktatásban. Természetesen az olvasásfejlesztés nem csak a szépirodalmi mûvekkel lehetséges, sôt Az irodalom és a tudomány vagy másként a fikció és a valóság elkülönítéséhez szükséges ismeretek és készségek kialakítása azonban nagyon nehéz és összetett munka, mely szoros együttmûködést föltételez a pedagógusokkal. Ahogy azt korábban említettük, a könyvtár lehetôséget ad arra, hogy valamennyi mû veltségte rületen gyarapítsuk tudásunkat. Bátorítani kell a tanulókat, hogy minél több területen tegyék próbára szellemüket. A mégoly céltalannak tûnô böngészés például segítheti a könyvtár állományának megismerését, lehetôséget teremt az informális tanulásra és az olvasás gyakorlására. A könyvtár egyik fô feladata, hogy támogassa a kulturális tudatosság kialakítását. Az irodalmi mûvek földolgozása, elô adá sa az iskolai élet szerves része, de az ol va sás nép szerûsítésnek is az egyik legismertebb eszköze. Az olvasásnépszerûsítés egyik általánosan használt módszere a mûvek világába való bevonás, az involválás. A diákok olvasmányélményeiket a legkülönbözôbb módokon mutathatják be: felolvashatnak belôle, illusztrációt készíthetenek hozzá, dramatizált formában elôadhatják (bábozás) stb. A cselekményhez és a szereplôkhöz kapcsolódóan lehet rajzot, jelmezt vagy arcfestést készíteni stb. A nagyobbaktól lehet véleményt, ajánlást kérni, valamint a cselekményt vagy egy-egy jelenetet át- és továbbgondolni stb. A mûvekhez, az alkotókhoz kapcsolódóan lehet kiállításokat öszszeállítani, s a kiállítások lehetnek valóságosak vagy virtuálisak. A könyvekhez írt hozzászólás (comment), blogolás stb. az iskolai könyvtár honlapján is jól mûködik, s be lehet vonni a pedagógusokat, az iskola közösségét. Érdemes az új formákkal is kísérletezni, kihasználva például az infokommunikációs eszközöket, a mobiltelefonok kép-, hang- és mozgókép-rögzítési lehetôségét stb. A földolgozások alapos elôkészítést igényelnek, illeszkedniük kell az iskola hagyományaihoz (például diákszínpad), és megvalósításuk történhet a könyvtáros és a pedagógus együttmûködésével. Az olvasás mint közös tevékenység Az olvasási tevékenység megismertetésében elsôdleges és mással nem pótolható szerepe van a családnak. 17 Vannak példák arra, hogy könyvtárak a gyermeket váró kismamáknak és kispapáknak szerveznek olvasórendezvényt. Ahogy az olvasóvá nevelést, úgy a könyvtárba járást sem lehet elég korán elkezdeni A könyvtárak akkor kerülnek igazán helyzetbe, amikor a gyerek figyelmét már leköti a képnézegetés, fölkeltettük érdeklôdését a mondókák, dalok, mesék iránt. A könyvtárosnak feladata is, hogy fölhívja a szülôk figyelmét a könyvekkel való közös foglalkozás és mindenekelôtt a felolvasás fontosságára. A kisgyermekes szülôk számára szervezett programoknak kettôs céljuk van. Egyrészt hogy a gyûjtemény és a szolgáltatások révén áttekintést adjanak a gyermekkönyvekrôl, audiovizuális anyagokról, segítsenek a választásban, továbbá rendelkezésre bocsássák az olvasással, neveléssel foglalkozó szakirodalmat, másrészt hogy közösséget formáljanak, amelyben a szülôk kicserélhetik tapasztalataikat, a gyerekek ismerkedhetnek az olvasással, közös élményekre tehetnek szert. A kisgyermekeknek szóló olvasáskampányra jó példa az American Library Association Born to Read címû programja. 18 A hazai rendezvények közül kiemelendôk az Informatikai és Könyvtári Szövetség koordinálásában évek óta megvalósuló Babaolvasó és Kölyökolvasó programok 19 és a HUNRA Magyar Olvasástársaság Olvasótárs címû projektje 20. Németországban a Lesestart olvasás népsze rû sí tô program 21 korcsoportokra lebontva a társadalom egészét megszólítja. Franciaország- Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató OM azonosító: Felnôttképzési nyilvántartási szám: Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetôen pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerôsítése, szaktanácsadói, szakértôi hálózat kiépítése, a feladatellátás minôségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: Akkreditált felnôttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. Korszerû tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítô tréningek, elôadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. Pályázati projektek szakmai megvalósítása. Szakértôi feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára. Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/ Fax: 06-74/ [email protected] november ú j k a t e d r a

15 tanulmány ban a helyi közösségeket összefogásra bíró, kulturális értékeiket fölmutató olvasásünnepet szerveztek. 22 A példák hosszan sorolhatók, az eredmények a megjelölt webhelyeken jól dokumentáltak. Érdemes abból a szempontból is megvizsgálni ezeket a kampányokat, hogy miként biztosítják az anyagi hátterüket állami vagy magánforrásokból, és milyen szerepet vállalnak benne a könyvkiadók és -forgalmazók. Az iskolai könyvtárak nagy elônye, hogy az oktatási intézmény diákjai, tehát a potenciális használók adottak. Az olvasás megszerettetésére igen alkalmasak a csoportos rendezvények. A könyvtárak leggyakrabban a már említett felolvasásokat szervezik. A kicsiknek tartott foglalkozásokon a könyvtáros mesét, verset olvas és mondókákat mond a gyerekekkel. A nagyobbak körében népszerû az olvasmányélményeken alapuló történetmesélés, és meg lehet próbálkozni azzal is, hogy a diákok olvassanak fel egymásnak. A könyvtáros szervezhet könyvbemutató rendezvényt, melynek lényege a már említett könyvajánlás. A foglalkozáson a könyvtáros vagy a pedagógus egy-egy mûvet úgy mutat be, hogy fölkeltse a tanulók érdeklôdését. A foglalkozások tematikája természetesen nem csak egy mûre épülhet, lehet másként téma, irodalmi alak, mûfaj köré is szervezni. Minden korosztálynak megvannak a menô témái, a feladat az, hogy erre egy olvasásra ösztönzô csoportfoglalkozást építsünk. A rajongói klubok (fan club) mintájára elvileg bármilyen tárgyban szervezhetô könyvtári klub. Az olvasás mellett az információgyûjtés és -feldolgozás is gyakorolható. A lelkes klubtagok munkáiból virtuális kiállítás és weboldal is készíthetô. A komoly projektekbe, a témától függôen, a szülôk és tanárok mellett szakértôket is be lehet vonni. Vannak rendezvények, melyeknél nem a téma, hanem a közösségi élmény nyújtása, az iskolai könyvtár megszerettetése az elsôdleges cél. Nagyon népszerûek az egy éj a könyvtárban pizsamaparti típusú foglalkozások, a játékos vetélkedôk, a népszerû vagy különleges foglalkozású emberek bemutatása, az érdekes állatok megismerése stb. A foglalkozásokban keveredhet az eddig említett valamennyi elem is, a gyakorlott könyvtárosok jól tudják, melyik korosztályt mivel lehet leginkább megfogni, milyen elemek együttese éri el a kívánt hatást. Az olvasás a közösségteremtés, a közösségépítés eszköze. A könyvtárak olvasóikból valamely közös jellemvonásuk alapján mint korcsoport, foglalkozás, azonos érdeklôdés stb. könnyen szervezhetnek kis társaságokat, köröket. A jól mûködô közösségek biztos hátteret adnak a rendezvényekhez és valódi támaszai a könyvtárnak. Az angolszász országokban nagy hagyománya van az olvasásra ösztönzô, akár versenyszerû mozgalmaknak. A kölcsönzött könyvek száma, az olvasottakról készített napló, rajz vagy egyéb földolgozás az értékelés alapja. Külön érdekessége ezeknek a kampányoknak, hogy többségüket a nyári szünetben rendezik meg. Remek példa erre az Egyesült Királyságban évente lebonyolított Summer Reading Challenge. 23 Hazánkban jelentôs múltra tekinthet vissza az olvasóköri mozgalom, az olvasótábor 24 és a mûveket, elôadókat népszerûsítô könyvtári rendezvény: az író-olvasó találkozó, elôadói est stb. Érdekes jelenség, hogy az üzleti élet milyen hatékonyan használja ki ezeket a formákat, mind a kiadványok, mind a vállalatok népszerûsítésére. A pénzszûkében lévô könyvtárak igyekeznek valamennyi külföldön bevált, saját erôbôl megvalósítható rendezvényt megszervezni, adaptálni. 25 Teljesen új jelenség a kultúrában a számítógépes, illetve videojátékok használata mind a gyerekek, mind a felnôttek körében. A digitális technológián alapuló játékok már a mobiltelefonokon is ott vannak, de a legjobban kidolgozott programok csak speciális célszámítógépeken futtathatók. A tartalmuk, a játékosok személyiségére, készségeire gyakorolt hatásuk vizsgálatával számos tanulmány foglalkozik. Kétségtelen társadalmi hatásuk is: mint közösségi médium körül valóságos szubkultúra alakult ki. A játékfejlesztôk munkájukkal kapcsolatban elektronikus mûvészetrôl beszélnek. Az idô el fogja dönteni, hogy a vásári mutatványként induló mozgóképhez hasonlóan mûalkotás válik-e a videojátékból. A jelen kérdése az, hogy milyen módon hatnak az olvasásra ezek a játékok. A Reading Agency nevû szervezet az Egyesült Királyságban végzett, 2010-ben publikált vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy ez a digitális technológia jó hatással van a tanulókra és fölhasználható az olvasási kedv támogatására. A megfelelô módon megválasztott játék motivál, gazdagítja a készségeket és olvasásra ösztönöz. A következô lépésként azt jelölték meg, hogy a fejlesztôkkel és a kiadókkal az olvasást játékba fordítsák. 26 Az olvasás és az iskolai könyvtár fölmérések tükrében Meglehetôsen kézenfekvô állítás, hogy a könyvtárba járás, a könyvtárhasználat hozzájárul az olvasási készség fejlôdéséhez. 27 Mégis, amikor az iskolai könyvtárak helyzete és feladataik ellátásához szükséges források kerülnek szóba, ez a tényezô már nem esik kellô súllyal a latba, nem jelenik meg a döntési szempontok között. Ezért érdemes erre független, empirikus vizsgálatok eredményeire hivatkozva újra és újra fölhívni a figyelmet. Az egyesült királyságbeli National Literacy Trust 2009-ben megvizsgálta az iskolai könyvtárak és az olvasás kapcsolatát. 28 A kérdôíves fölmérésben fiatal vett részt 112 iskolából, a diákok kora 8 16 év, de többségük 11 és 12 éves volt. A példás alapossággal lefolytatott és földolgozott vizsgálat teljes ismertetésére nem vállalkozunk, csak a legfontosabb következtéseit mutathatjuk be: A megkérdezett fiatalok 68,7 százaléka használja az iskolai könyvtárat. Nagyon erôs a kapcsolat az olvasni tudás és a könyvtárhasználat között. Az elvárhatónál gyengébben olvasó fiatalok között majd kétszer anynyian állították, hogy nem könyvtárba járók, mint azt, hogy igen. Az átlagosan vagy annál jobban olvasók között közel háromszor annyian vallották magukat könyvtárhasználónak, mint nem könyvtárhasználónak. Az iskolai könyvtárat használók körében a lányok aránya nagyobb a fiúkénál, és az életkor elôrehaladásával a fiúk könyvtárhasználatában gyors és lényeges a visszaesés. A fiatalok fôbb az eredeti szóhasználatot követve etnikai háttér szerinti megoszlása a következô volt: közel 77 százalék fehér (brit, ír stb.), közel 6 százalék kevert (fehér-fekete, fehér-ázsiai stb.), több mint 10 százalék ázsiai (pakisztáni, indiai, kínai stb.). Könyvtárhasználó az ázsiaiak több mint 80 százaléka, a kevert etnikai hátterûek közel 70 százaléka, a fehérek közel 68 százaléka és a feketék (afrikaiak, karibiak) több mint 67 százaléka. Az iskolai könyvtárat választók döntésük indoklásában a következô sorrendet állították: a könyvtár érdekes olvasnivalókkal rendelkezik, barátságos hely, számítógépei vannak, sok egyéb anyagot is találni, a barátaim is ide járnak, itt magam választhatok. Óriási tekintélynek örvendenek hazánkban az OECD kezdeményezésére megvalósuló PISAfölmérések. 29 A 15 éves korosztály mintegy évfolyamos tanuló körében végezték el a vizsgálatot 2009 tavaszán. 30 A földolgozott adatok szerint az iskolák 88,6 százaléka rendelkezik könyvtárral, míg Magyarországon ez az arány közel 91,4 százalék. Ezzel az értékkel azon országok között vagyunk, amelyeknek a diákjai a legjobb teljesítményt mutatták (például Koreában több mint 98 százalék, Észtországban 95,45 százalék, Hongkongban 93,55 százalék ez az arány). 31 Jóllehet közismert, hogy az iskolai könyvtárak száma hazánkban az 1990-es évektôl, változó ütemben, folyamatosan csökken, s a legutóbbi, 2008-as statisztika szerint a közoktatási intézmények valamivel több mint 63 százalékában van könyvtár (nem számolva a szakszolgáltató, tanácsadó intézetekkel). 32 A PISA-fölmérés adatai arról tanúskodnak, hogy azokban az iskolákban, ahol van iskolai könyvtár, a tanulók is jobb eredményt érnek el. Az OECD átlagában a tanulók nemcsak 11,7 százalékkal jobban olvasnak, hanem matematikában 16 százalékkal, természettudományokban 5,2 százalékkal eredményesebbek. Ugyanezek az értékek még átütôbbek a magyar diákoknál. Nálunk a tanulóknak 23,6 százalékkal jobb a szövegértésük, 23 százalékkal a matematikai, 26 százalékkal a természettudományos mûveltségük, ott, ahol van iskolai könyvtár. Az nem állítható, hogy ez közvet november ú j k a t e d r a 15

16 tanulmány lenül a könyvtárnak köszönhetô, de egyértelmû összefüggést jelez az oktatás színvonalával. A vizsgálat még egy vonatkozását érdemes részletesebben fölidézni. Megkérdezték a diákoktól, hogy könyveket, újságokat, magazinokat, nem valamilyen feladat kapcsán, hanem kedvtelésbôl, milyen gyakran szoktak olvasni az iskolai könyvtárban, illetve hányszor használják ismeretszerzésre a maguk érdeklôdését, hobbiját követve. Az összesítés megerôsíti a könyvtárosok és a pedagógusok tapasztalatát: a tanulók többsége soha nem olvas kedvtelésbôl a könyvtárban és közel ilyen az aránya azoknak, akik nem innen szerzik a tanulmányokon túli ismereteiket. A magyarországi diákok közel 62 százaléka nem a könyvtárban olvas kedvtelésbôl könyvet, majd' 50 százalékuk nem itt lapozgat magazinokat, újságokat és mintegy 47,5 százalékuk nem innen szerzi az érdeklôdéséhez, szabadidôs tevékenységéhez szükséges ismereteket. 33 Természetesen az országok között vannak különbségek, és nagyon érdekes a legeredményesebbek közül Korea és Hongkong átlaga. Az itteni fiatalok között nem éri el a 40 százalékot azok aránya, akik nem járnak olvasgatni a könyvtárba. Hongkongban a kínai diákok csak mintegy 24 százaléka nem használja az iskolai könyvtárat érdeklôdése szerinti ismeretszerzésre, de és ezt érdemes megjegyezni több mint 21 százalékuk havonta többször is ellátogat ezért a könyvtárba. Az OECD átlagában ez 9 százalék, Magyarország esetében pedig nem éri el az 5,5 százalékot. Visszautalva az Egyesült Királyságban végzett fölmérésre és a PISA adataira, megállapítható, hogy az ázsiai fiatalok sokkal inkább használják az iskolai könyvtárat szellemi gyarapodásukhoz. Az eltérô helyszín és iskoláztatás nyilvánvalóvá teszi, hogy az iskolai könyvtárak kiemelkedô használata nemcsak a közoktatási rendszerre, hanem a fiatalok kulturális, mentális hátterére vezethetô vissza. Mindez fölveti azt a kérdést, hogy mennyire is várható el egy 15 éves fiataltól, hogy a saját maga szórakoztatására és gyönyörûségére olvasgasson, használja az iskolai könyvtár anyagait. 34 Anélkül, hogy a jelenség okait kutatnánk vagy kimerítô magyarázatot kívánnánk találni rá, egy megjegyzést teszünk. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nyugati kultúrában ez a korosztály egyre önállóbb választásaiban, a magatartásminták követésében, és ízlésére, ítéletalkotására egyre erôsebb befolyással van a korcsoport. Annak ellenére, hogy hangoztatjuk: non scholae sed vitae, a nyugati társadalmakban bocsánatos bûn az oktatási intézményekben csak a kötelezôt és nem a jövô megalapozását látni A PISA eredményei az iskolai könyvtárak számára nemcsak annak a lehetôségét jelzik, hogy az egyéni érdeklôdés a szabadidôs elfoglaltságok, a sport, a zene stb. révén vonzóbbá tehetik az intézményt, hanem egyértelmû fejlesztési irányt is mutatnak. Mindez teljes mértékben egyezik az IFLA és az UNESCO közösen kiadott irányelvei vel: Az iskolai könyvtárnak a fentieken kívül a szabadidôs tevékenységekhez kapcsolódó dokumentumokat is be kell szereznie: népszerû regényeket (bestseller), zenei felvételeket, számítógépes játékokat, videokazettákat, videolemezeket, magazinokat, posztereket. Ezeket az anyagokat a diákokkal együttmûködve kell kiválasztani, így biztosítva, hogy érdeklôdésüknek, kultúrájuknak megfeleljenek, de megtartva az ésszerû erkölcsi szintet. 35 Tovább folytatva az adatok tanulmányozását, a könyvtárhasználat és az olvasási készség között meglepô összefüggést találunk. Azok a diákok, akik soha vagy csak évente néhányszor mennek el kedvtelésbôl az iskola könyvtárába, jobban olvasnak, mint akik ennél gyakrabban járnak. Azok viszont, akik saját bevallásuk szerint hetente többször is ellátogatnak ezért a könyvtárba, általában a legrosszabbul olvasnak. Mivel a diákok maguk nyilatkoztak a gyakoriságról, fölmerülhet, hogy a kevésbé jól olvasók jobban meg akartak felelni, illetve ellensúlyozni akarták az eredményeiket. De olyan általános a jelenség, hogy ez a magyarázat önmagában elégtelen. Ahogy a minél többet tanul, annál többet tud állítás nem állja meg a helyét, úgy a minél gyakrabban jár könyvtárba, annál jobban olvas sem igazolódik. A szabályt erôsítô kivétel tehát ahol elsô a könyvtárban, elsô az olvasásban megvalósul, a 2009-es elsô helyezett: Korea. Magyarország vonatkozásában két dolgot mindenképpen érdemes kiemelni. A PISA-fölmérés megerôsítette, hogy a diák nem jön be magától a könyvtárba. És nem elég folyamatosan jelen lenni az iskolai életben, könyvtári órákat tartani, csak a könyvtárban elvégezhetô feladatokat adni stb. Ahhoz, hogy a diákok maguktól is indíttatást érezzenek a könyvtárhasználatra, a foglalkozások, rendezvények továbbfejlesztésén túl új módszerek kialakítása szükséges, melyek differenciáltabbak, a korcsoportok igényeit jobban figyelembe veszik, illetve jobban építenek az érdeklôdésükre. Az adatok arra is rámutatnak, hogy hazánkban nagyon jelentôs mintegy 24 százalékos különbség van a könyvtárral rendelkezô iskolák diákjainak teljesítménye és a gyûjteményt nélkülözôk között. Lehet és kell tiltakozni az iskolai könyvtárak számának további csökkenése ellen, lehet és kell alaposabb és innovatívabb munkát elvárni a könyvtárosoktól és a pedagógusoktól. A tíz éve folyó PISA-vizsgálatok is bizonyítják azonban, hogy a magyar diákok teljesítménye az adott keretek között lényegesen már nem javítható, az elôrelépéshez a közoktatási rendszer megváltoztatása szükséges. Az IFLA és az UNESCO közös kiáltványa fölhívja a figyelmet, hogy az iskolai könyvtárak fontosságát hangsúlyozni kell különösen a döntéshozók és az oktatás és kultúrpolitika szakembereinek. 36 Ugyanakkor szükségesnek tartja arra ösztönözni a közoktatás irányítóit, hogy az iskolai könyvtárakkal és azok munkatársaival szembeni, az IFLA és az UNESCO által is megfogalmazott elvárások teljesítése érdekében értékelési rendszert dolgozzanak ki az érintettek bevonásával. 37 A gyûjtemény építése éppen úgy megköveteli a tervezhetôséget, mint a tanítás, az elért eredmények fölmutatáshoz szükséges a mérés és az értékelés. (Az olvasás és az iskolai könyvtárak kapcsolatának tanulmányozásához például csak a PISA áll rendelkezésre mint rendszeres, reprezentatív és független fölmérés.) Az iskolai könyvtáraknak folyamatosan meg kell újulniuk az állományuk és szolgáltatásaik, a rendezvények tartása és az oktatás területén egyaránt. Így hatékony támogatást tudnak nyújtani a közösségi, szabadidôs programok és olvasáskampányok lebonyolításához. Ahhoz azonban, hogy értékálló és fenntartható eredmények szülessenek, az iskolai könyvtáraknak módszertani segítséget szükséges kapniuk. Az iskolai könyvtárak megújítása érdekében kezdeményezni kell a közoktatás könyvtárügye számára koncepció kidolgozását. Az új tervezet feltérképezné az iskolai könyvtárak helyzetét, s meghatározná azokat a lépéseket, amelyek alkalmassá teszik az intézményt a XXI. század igényeinek való megfelelésre. A koncepció elôkészítésénél mindenképpen figyelembe kell venni a nemzetközileg elismert normatív dokumentumokat és a bevált gyakorlatokat. A megújulás a legszélesebb szakmai kör bevonását igényli, eszmecserék és viták nélkül nem fog menni. Félre kell azonban tenni a gravaminális érvelést, nem szabad engedni, hogy a szakmai fórumok az egyéni ambíciók kiélésének, mások kiszorításának és a megosztásnak az eszközei legyenek. Be kell látni, hogy az iskolai könyvtárosok helyett az iskolai könyvtárosok érdekében senki nem fog küzdeni. Továbbá feladatából adódóan a szakmai érdekképviseletnek is rendelkeznie kell egy már kidolgozott és általánosan ismert állásponttal, amelynek a támogatását kéri, és amellyel indulhat a tárgyalásra a döntéshozókhoz. Az iskolai könyvtáraknak fontos, mással nem pótolható szerepük van az olvasásfejlesztésben, a kulturális tevékenységek támogatásában. Oktatási feladataik egyre fontosabbak a formális és nem formális képzés területén, az informális tanulás vonatkozásában. Manapság a PISA-felmérések tekinthetôk független értékelésnek, de mindenképpen hivatkozási alap. Nos akkor érdemes megvizsgálni, hogy ahol jó az olvasásmegértés, van-e iskolai könyvtár! Csík Tibor A tanulmány a Könyv és Nevelés számában jelent meg nyomtatásban. Egy változata az interneten is megtalálható: hu/portal/felso_menusor/konyv_es_neveles/ olvasasfejlesztes_olvasasnepszerusites_a_ konyvtarban november ú j k a t e d r a

17 tanulmány Jegyzetek: 1 Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene. Az olvasás grammatikai, pragmatikai és retorikai megközelítésben. Budapest: Trezor Kiadó, Benczik Vilmos: A médium és az üzenet. Gondolatok korunk kommunikációs technológiaváltásáról. In: Könyv és Nevelés (12.) 1. A téma tudományos alapvetésû tanulmánya, mely bázisa és vonatkoztatási pontja a további kutatásoknak. 3 Például: UNESCO: Global literacy challenge at the UN. pdf 4 Például: USA: Partnership for 21st skills, EU: Recommendation of the European Parliament and the Council of 18 December 2006 on key competences for lifelong learning, eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2006:394:0010 :0018:en:PDF; UK: National Literacy Trust, literacytrust.org.uk. 5 Horváth Tibor: Zárszó. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros A magyar könyvtár- és információtudomány egyik legnagyobb alakja a tudásmegôrzés és -számbavétel problémáját, a digitalizáció fölvetette kérdéseket boncolgatja. Fülöp Géza: Fogunk-e olvasni a XXI. században?. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros McLuhan, M: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Budapest, Trezor K Csík Tibor: Iskolai könyvtárak, esélyek és egyenlôség. In: Könyv és Nevelés (7.) 2. 8 Adamikné Jászó Anna: Okozat és okok korunk olvasáskultúrájában. In: Könyv és Nevelés (9.) 2. 9 Gordon Gyôri János: A magyartanítás átalakulása az irodalomtanítás nemzetközi tendenciáinak tükrében. In: Könyv és Nevelés (8.) 4. Különösen fontos az irodalomtanítási modellekrôl szóló remek áttekintés. 10 Az iskolai könyvtár mindenki számára a tanítás és tanulás színhelye. Végrehajtási elvek az IFLA és az UNESCO közös iskolai könyvtári nyilatkozatához. In: Csík Tibor (szerk.): Információs mûveltség és oktatásügy. Nemzetközi szemle. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztô Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum p Boldizsár Ildikó: Rágom, nézem, hallgatom. A 0 6 éves korú gyermekek olvasmányairól. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Zóka Katalin: A meseválasztás kérdései az óvodában. In: Könyv és Nevelés (9.) Steklács János: Az olvasástanításról jövôidôben, feltételes módban Javaslatok az olvasástanítás, olvasás-pedagógia holisztikus megújítására az ADORE projekt eredményei alapján. In: Könyv és Nevelés (11.) 3. Az olvasáspedagógia nemzetközileg is elismert szakembere az olvasásfejlesztés eredményesebbé tétele érdekében számba veszi a fejlesztendô területeket és javaslatokat ad, amelyek az iskolai könyvtárak munkájának megújításhoz is alapul szolgálnak. 13 Steklács János: Az olvasás kis kézikönyve szülôknek, pedagógusoknak Hogyan olvas(s)unk? A funkcionális analfabetizmustól az olvasási stratégiákig. Budapest: Okker K., Ábrahám Mónika: éves gyerekek olvasási, könyv- és könyvtárhasználati szokásai. In: Új Pedagógiai Szemle p A 2004-ben végzett felmérés részletes leírása. Magyarné Fazekas Ágnes: Az olvasás szerepe a középiskolások mindennapjaiban. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros p Folyamatosan fölmerülô kérdés, hogy milyen szerepet tölt be az olvasás a fiatalok életében, illetve mit olvas a középiskolás korosztály. A vizsgálat kiterjedt az olvasók könyves hátterére is. 15 Hajnal Ward Judit Stewart, Molly: Mesterségem címere: Gyermekkönyvtáros Amerikában. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros p Az Amerikai Egyesült Államokban a gyermekkönyvtárosoknak a hazaitól eltérô körülmények és elvárások között kell dolgozniuk. Az öszszetett és nehéz feladatok ellátására, a szükséges kompetenciák megszerzésére a felsôoktatásban külön képzés keretében lehet fölkészülni. A képzés legfontosabb tartalmi elemeirôl, a mindennapi munkában való hasznosításról kapunk igen alapos beszámolót, amely nagyon tanulságos a gyermek- és az iskolai könyvtárosok számára is. Külön kiemelendô a könyvtár és a könyvtáros olvasást segítô tevékenységének tervezettsége és fontossága. 16 Tószegi Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? Adalékok a könyvbôl, illetve a képernyôrôl való olvasás kérdéséhez. In: Könyv és Nevelés (11.) 4. Változik-e, illetve hogyan módosul az olvasás a XXI. század mediális környezetében? 17 Hock Zsuzsanna: Iskolai könyvtár híd a családok és az olvasás felé. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Jegyzôkönyv az Informatikai és Könyvtári Szövetség december 15-én tartott közgyûlésérôl. shp.hu/hpc/userfiles/iksz/jegyzokonyv doc 20 HUNRA Magyar Olvasástársaság Olvasó-társ címû projektje, ontent&view=category&id=62&itemid= Németország olvasásnépszerûsítô programjában a könyvtárak, bibliotheken 22 Hock Zsuzsa: Olvasásünnep kampányok nélkül. In: Könyv és Nevelés (11.) 1. Részletes összefoglaló a nagy sikerû francia könyv- és olvasásünneprôl Kocsis István: 35 éves az olvasótábori mozgalom. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Nagy Attila: Miért olvasótábor? In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Péterfi Rita: Olvasásfejlesztés itthon és külföldön. In: Könyv és Nevelés (10.) 4. Áttekintés a gyakorlatban bevált olvasásfejlesztô programokról, különös tekintettel a könyvtári alkalmazhatóságra. 26 The Reading Agency: Gaming for reading, reading_report.pdf 27 Kovács Mária: A gyermekkönyvtár szerepe az olvasóvá nevelésben és az információközvetítésben (Utazás a nyilvántartás körül...). In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros A gyermekkönyvtárak, iskolai könyvtárak szakértôje, kutatója az 1990-es évektôl tekinti át a könyvtárakkal szembeni változó elvárásokat. Kelemenné Farkas Zsuzsa: Az iskolai könyvtárak szerepe az olvasóvá válás folyamatában. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Négy általános iskolában melyek különbözô nevelési elv alapján eltérô olvasástanítási módszereket alkalmaznak készült igen érdekes és alapos felmérés a könyvtárhasználatra és az olvasási szokásokra vonatkozóan. A felmérés szerint a könyvtárba nem járó diákok aránya több mint 43 százalék. 28 Clark, Christina: National Literacy Trust: Linking school libraries and literacy. org.uk/assets/0000/5760/linking_school_libraries_and_ literacy_2010.pdf 29 Nagy Attila: Tájkép csata elôtt. PISA 2006 magyar szemmel. In: Könyv és Nevelés (10.) 1. A tudós olvasáskutató-szociológus gondolatai a 2006-os PISAfelmérés eredményeirôl, tanulságairól, összekapcsolva olvasást vizsgáló magyar kutatások kirajzolta képpel Vö. Péterfi Rita: Mit tudunk az iskolán túli világról? Amit a évesek az iskolai kötelezô olvasmányokon kívül a maguk kedvére olvasnak. In: Könyv és Nevelés (11.) 2. Az Országos Széchényi Könyvtár irányításával a 2003-ban lezajlott kutatást 2008-ban újra elvégezték. A vizsgálatok a éves gyermekek körében mérték föl a könyvtárhasználati és olvasási szokásokat. 34 Nagy Attila: Növekvô kulturális szakadékok az olvasás példája. In: Könyv és Nevelés (8.) ôszén (szeptember 16. és október 15. között) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Könyvtári Osztálya nagylelkû anyagi támogatásával egy országos, reprezentatív kutatás keretében (3674 fô) vizsgálhattuk a 18 év feletti felnôtt népesség olvasási, könyvtár- és számítógép-használati szokásait. A könyvtári tagsággal rendelkezô felnôttek aránya 1964-ben 82 százalék, ben 37,7+44,6 százalék, 2000-ben 54,6+33,7 százalék, 2005-ben 44,7+43,8 százalék volt. Az érték a legnagyobb politikai elvárások idején sem érte el a 20 százalékot, de reálisnak a 10 százalék körüli érték tekinthetô. Sonnevend Péter: Olvasáskultúra Észak-Amerikában. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros A 2005-ös kanadai és 2002-es egyesült államokbeli felmérés az olvasási és könyvtárhasználati szokásokat vizsgálta. A szépirodalmat olvasók aránya valamennyi korosztályban, az elmúlt 20 évet tekintve folyamatosan csökkent. A csökkenés együtt járt az elektronikus médiumok használatának növekedésével. A közel 2000, 16 évnél idôsebb kanadai megkérdezett 40 százaléka kölcsönzött legalább egy könyvet a könyvtárból. 35 Az iskolai könyvtár mindenki számára a tanítás és tanulás színhelye. Végrehajtási elvek az IFLA és az UNESCO közös iskolai könyvtári nyilatkozatához. In: Csík Tibor (szerk.): Információs mûveltség és oktatásügy. Nemzetközi szemle. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztô Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, p Az iskolai könyvtár mindenki számára a tanítás és tanulás színhelye. Az IFLA és az UNESCO közös iskolai könyvtári nyilatkozata. In: Csík Tibor (szerk.): Információs mûveltség és oktatásügy. Nemzetközi szemle. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztô Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, p Ibidem november ú j k a t e d r a 17

18 szakképzés Összefogás a versenyképes szakképzésért Az Észak-zalai TISZK konferencián tartott helyzetkép-értékelést október 20-án az Észak-zalai TISZK Szakképzés-szervezési Kiemelkedôen Közhasznú Nonprofit Kft. (Észak-zalai TISZK) szervezésében Zalaegerszegen A TISZK-rendszer fejlesztése az Észak-zalai TISZK keretei között mûködô szakképzô intézményben címmel konferenciát tartottak, amelyen a támogató, a Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP / azo nosítószámú projekt eddigi ered ményeirôl számoltak be a közre mûködôk. A projekt szûkebb szakmai stábjához tartozott: Tolvaj Márta, az Észak-zalai TISZK ügyvezetô igazgatója, vezetô projektmenedzsere; Nemes Ferenc szakmai vezetô; Kockáné Imre Terézia pénzügyi vezetô; Nemcsics Mária projektkoordinátor; valamint Rigó Csabáné, a megvalósító intézmény a Csány László Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. A részletek felôl az ügyvezetô igazgatótól, valamint a szakmai vezetôtôl tájékozódtunk. Elôzmények Tolvaj Márta elmondta: a három konzorciumi partner (Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata, Zala Megye Önkormányzata, Keszthely Város Önkormányzata) által létrehozott Észak-zalai TISZK kilenc szakképzô intézmény (több mint 7500 tanuló, 650 tanár, szakoktató) koordinált együttmûködését, a csúcstechnológiai és szakmai fejlesztések közös használatát szolgálja. Céljaik között szerepel a gazdaság térségi igényeihez illeszkedô képzési szerkezet rugalmas alakítása; a képzés gyakorlatorientáltságának fokozása; a humánerôforrás-fejlesztés eredményeként a minôségelvû mûködés támogatása; a tanulók személyes sajátosságainak és a választandó képzési irány, szakmacsoport, szakma követelményeinek megismertetésével, tudatosításával a racionálisabb döntések támogatása; az intézményközi kapcsolatokkal biztosított széles körû, nívós szakértelem kamatoztatása; a TISZK-en belüli információs és tanácsadó szolgáltatás kiépítésével a szakképzésbe lépô, illetve a szakképzésben tanuló fiatalok aktuális problémáinak és a jövô felé mutató törekvéseinek (életpálya-tervezés, karriertervezés, családtervezés stb.) támogatása; a modularizált képzés lehetôségeinek továbbépítésével TISZK-en belüli és külsô szakemberek képzésbe kapcsolása oktatóként; a TISZK felnôttképzésben való szerepvállalásának fokozása; valamint az együttmûködés erôsítése a szakképzésben érdekelt szervezetekkel. Tolvaj Márta a projekt elôz ményei rôl és lefolyásáról számolt be. A TÁMOP keretén belül A szak- és felnôttképzés strukturális átalakítása a TISZK-rendszer fejlesztése tár gyú felhívásra az Észak-zalai TISZK a már említett azonosítószámon regisztrált projekttel pályázott. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség november 6-i támogató levele szerint vissza nem térítendô támogatásban részesítette a pályázó kft.-t. A projekt megvalósításának idôbeli ütemezése a következô: a megvalósítás kezdô idôpontja február 1-je, a fizikai megvaló sí tás befejezésének tervezett napja január 31-e. A projekt összköltsége Ft-ot jelentett. A projektet lefedô két közbeszerzés keretében megvaló suló fejlesztések, szolgáltatások közül az egyik az integrált elektronikus szoftverrendszer, a TISZKINFORM fejlesztése volt, amely sikeresen lezárult. Ez a rendszer az adatbázisok, fejlesztési támogatások intézményi és TISZK-szintû elektronikus kezelésén túl lehetôséget biztosít az e-tananyagok tanári-tanulói hasz nálatához, az e-napló bevezetéséhez, az egyéni utak tervezéséhez, a pályakövetés elektronikus kezeléséhez, a humánerôforrás-kapacitással való gazdálkodáshoz. A másik a szakmai szolgáltatások köre, beleértve a szervezetfejlesztést, a HR-fejlesztést, a közösségi szolgáltatásokat, valamint a nyilvánosságot. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség mint támogató képviseletében eljáró ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. mint közremûködô szervezet és az Észak-zalai TISZK mint kedvezményezett között lét rejövô támogatási szerzôdést február 4-én írták alá. A pro jekt konkrét céljai között szerepelt a szervezetfejlesztés; a hu mánerôforrás-fejlesztés; a hátránykompenzációs és adekvát pálya-tanácsadási stratégia kialakítása, programok, szolgáltatások biztosítása; valamint a nyomon követési tevékenység mellett a széles körû nyilvánosság biztosítása. A projekttevékenységek megvalósulása Nemes Ferenc elôadásában hangsúlyozta: a projekttevékenységek közül 28 feladat valósult meg. Ezek között 7 tanulmány (stratégiák, fejlesztési támogatások, kompetenciamátrix, képzési igények, szolgáltatási kosár, módszertan kidolgozása), valamint az 5 tananyag- és programfejlesztési feladaton belül 2 akkreditált felnôttképzési program, 1 intézményakkreditáció, 1 projekthét, 16 e-tan anyag, 10 kompetencia-feladatsor fejlesztése realizálódott. Képzések, tapasztalatcserék (3 akkreditált képzés, 2 rendezvény) valósultak meg. A tanácsadási rendszeren belül (mentorálás, karriertanácsadás, pályaválasztás, pályaorientáció, mentálhigiénés tanácsadás, on-line lelki segélyszolgálat, stressz- és agreszsziókezelés) szerepel a kínálatban. A tanulóknak felajánlott szolgáltatások a projekt végéig biztosítottak. A tervezett mérés-értékelési feladatok (bemeneti és kimeneti kompeten ciamérés, indikátorrendszer, eredményességet mérô rendszer) közül 3 megvalósult, 2 folyamatban van. A nyilvánosság végig kíséri a projekt megvalósulását. Az elôrehaladás aktuális állapota A szakmai szolgáltatásokhoz tartozó fejlesztések az 1. számú közbeszerzéshez kapcsolódnak, megvalósítójuk az EDURÓ Kft., a VIÉTA Kft. és az EPSZI konzorciuma. A szakmai szolgáltatásokhoz 28 feladat tartozik, melybôl 18 megvalósult, 10 folyamatban van. Az informatikai fejlesztések a 2. szá mú közbeszerzéshez kapcsolódnak, megvalósítójuk a Commitment Zrt. volt. Az elektronikus szoftverrendszer fejlesztése 10 modullal TISZKNFORM név alatt befejezôdött tájékoztatott Nemes Ferenc. Elért eredmények A projekt eredményeit a kö vet kezôképpen összegezte a szakmai vezetô: a TISZK-rendszer fejlesztését a Csány László Közgazdasági Szakközépiskola integrációjával közvetlenül a TISZKINFORM-feladat szolgálta. Természetesen a Csányban megvalósuló szakmai szolgáltatások és fejlesztések is hatnak a TISZK intézményi kör egészére a fejlesztési eredmények, a tapasztalatok közreadásával. A HR-fejlesztés több sávon történt, történik: képzések, rendezvények szervezésével; a fejlesztésekben való szerepvállalással; a szolgáltatások igénybevételével és támogatásával; valamint a fejlesztett eszközök használatával és azokra való felkészüléssel valósul meg. A közösségi szolgáltatások körében szintén jó eredményeket értek el tette hozzá a szakmai vezetô. A külsô szakértôk példája, szakmai és emberi nyitottsága, ötletessége eredményeként a célcsoport megszólítása, aktivitása sikeresnek mondható. A szolgáltatások igénybevétele növekvô tendenciát mutat a kapcsolódó indikátorok teljesülnek, de az intézmény tanulói, szülôi klientúrája a szolgáltatások más dimenzióit hívja elô (karriertanácsadás, tehetségprofil, intelligencia, pályairányultság, önismeret, kapcsolati kérdések, asszertivitás stb.). A közösségi szolgáltatások rendszert képeznek, sokféle probléma megoldásához nyújtanak támogatást, on-line és személyes/csoportos szolgáltatást is kínálnak. A tapasztalatokat felhasználják, a szolgáltatást kiterjesztik a TISZK intézményi kör egészére fejezte be helyzetkép-értékelését Nemes Ferenc. Klotz Mária november ú j k a t e d r a

19 Lelki élôsködôink a parazita érzelmek harmónia Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el. (Buddha) Gyakran megesik, hogy kifelé mutatott érzelmeink nem egyeznek meg belsô átéléseinkkel, vagyis valamilyen személyes, társadalmi vagy egyéb oknál fogva megpróbáljuk elleplezni valódi érzelmeinket környezetünk elôtt. Az eredeti alapérzés felülírása egy másik érzelemmel sok esetben nem tudatos folyamat része, éppen ezért nagyon fontos, hogy megpróbáljuk megfejteni, mi áll valójában a dolog hátterében, mi a fô motiváció, miért érezzük azt, hogy takargatnunk kell igazi belsô világunkat mások elôtt. Amit mindenki érez Az érzelmek, sok egyéb emberi jelenséghez hasonlóan, máig hevesen vitatott témái a pszichológiának és társtudományainak (például biológia, idegtudomány, filozófia), meghatározásuk, csoportosításuk pontos módja korántsem egységes az érzelemkutatásban. Nem meglepô hát, hogy megannyi definíciójával találkozhatunk a történelem folyamán, hiszen az érzelmekrôl már az ókori görögök is alkottak különféle elképzeléseket. Arisztotelész például nagyon fontosnak tartotta ôket, úgy vélte, kulcsfontosságú szerepet játszanak a mûvészetek megértésében, és tulajdonképpen katarziselmélete is az érzelmek mind pontosabb megértésére helyezte a hangsúlyt. Charles Darwin ellenben csupán a hosszú evolúciós fejlôdés sallangjának tekintette az érzelmeket, melyek haszontalan csökevények az ember viselkedésrepertoárjában. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb kutató egyetért abban: az érzelmeknek kollektív biológiai alapjuk van. A latin emovere szóösszetételbôl (e = kifelé, ki-; movere = mozog) eredô érzelemkifejezés olyan szubjektív állapotot ír le, amely egy a környezetünkben bekövetkezett fontos változásra adott reakciónk során jön létre. A sokféle elméletet megközelítési módjuk szerint két nagy csoportba sorolhatjuk: az összetevô-elméletek az érzelmeket olyan részekre, összetevôkre redukálják (például kiértékelések vagy dimenziók), amik maguk már nem érzelmek, míg az alapérzelem-elméletek az evolúciós szelekció során kialakult, egyetemesen létezô alapérzelmekre vezetik vissza az emóciók rengetegét, amik emberi létezésünkhöz tartoznak, így már a kisbabák is értik/érzik ôket. Utóbbinak megfelelôen hat alapérzelmet különböztethetünk meg, úgymint: öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés és undor. Ezek velünk született, kultúrától függetlenül, egyetemesen jelen lévô érzelmek, a Föld bármely pontján egyértelmûen azonosítani tudják ôket az emberek. Paul Ekman amerikai antropológus 1960-as években végzett kísérletei adták meg erre a bizonyítékot, aki egy új-guineai bennszülött törzs írástudatlan tagjainak mesélt más-más érzelmi töltettel bíró történeteket, majd azt kérte tôlük, hogy amerikai emberek különbözô érzelmeket tükrözô fényképeit párosítsák a megfelelô történethez. A fore nép tagjai, bár még sosem találkoztak azelôtt nyugati emberrel, mégis magas százalékban be tudták azonosítani a megfelelô arckifejezéseket. Ekman a fordított vizsgálat során hasonló eredményre jutott, ugyanis az amerikaiak szintén felismerték az új-guineai bennszülöttek által kifejezett érzelmeket. A túlzott bánat nevet, a túlzott öröm sír Az alapérzelmek egyetemességük ellenére nem egyformán jelennek meg, kifejezésüket nagyban befolyásolja az adott kulturális közeg (például míg a japánok igyekeznek elrejteni az érzelmeiket, addig a déli népek szeretik az örömüket és a bánatukat egyaránt hevesen megmutatni). Továbbá vannak érzelmek, amelyek nem velünk születettek, mégis egyetemesen jelen vannak, ezeket Paul Griffiths filozófus nyomán magasabb szintû kognitív érzelmeknek nevezzük. Ilyen érzések a szerelem, a bûntudat, a szégyen, a büszkeség, a féltékenység stb. Ezekben az öszszetett érzésekben nagyobb szerepet játszik a logikai elemzés, jobban öszszekapcsolódnak a tudatossággal, és csak akkor jelennek meg valakiben, ha a kultúra szembesíti az egyént az adott érzelem létezésével, és már gyerekként megtanulja azt. Rendkívül fontos az alapérzéseket elkülönítenünk ezektôl és a megfelelô módon kifejeznünk valódi belsô lelki történéseinket. Ha ez így történne, akkor nem lenne semmi probléma, ám gyakorta még a pozitív alapérzelmek megélése is komoly problémákba ütközik (gyakran nem engedjük meg magunknak például, hogy felszabadultan örüljünk), nemhogy a negatívok felvállalása. A bánatot, a haragot, a félelmet és az undort csak nagyon nehezen közvetítjük, mert konfliktushoz vezethetnek, és rendszerint a társadalom sem nézi jó szemmel az ilyenfajta megnyilvánulásokat. A jólneveltség, az illem gyakran megköveteli, hogy palástoljuk az érzéseinket, hiszen minden közösség és kulturális környezet szabályozza az érzelmek kifejezését: van, amiket enged, és van, amiket tilt. Ne mutasd, ha fáj, a fiúk nem sírnak, fogd vissza az örömöd Ezek a hatások egészen gyermekkorunktól kezdve érnek minket a családban, az iskolában, késôbb a munkahelyünkön, így kényszerûségbôl hamar megtanuljuk elnyomni ezeket az érzéseket, ilyenkor pedig egy bonyolultabb, összetettebb helyettesítô érzelemre van szükségünk, amely segít felülírni a titkolni való eredeti érzést. Akarvaakaratlanul, de ennek következtében megjátszott érzelmeket közvetítünk a környezetünk felé: nevetünk, pedig legszívesebben sírnánk bánatunkban, dühösek vagyunk, pedig valójában csak rettenetesen félünk. Nyelvi fordulataink roppantmód kifejezôen árulkodnak errôl a disszonanciáról: a ráfagyott az arcára a mosoly vagy a savanyú a szôlô tökéletes példa ezen hamis érzelmek leleplezésére. Tipikus helyettesítô érzelem a szorongás, a zavar, a kétségbeesés, a tehetetlenség, a gyûlölet, a sértôdés, az önsajnálat, a bûntudat vagy éppen az irigység. A helyettesítô érzelmek vagy úgynevezett parazita érzelmek jellemzôje, hogy hevességük legtöbbször aránytalan, nem továbblépésre, hanem belenyugvásra ösztönöznek és szervesen hozzájárulnak az emberi játszmák kialakulásához. Nevüket onnan kapták, hogy fenntartásuk rengeteg energiát kíván, hátráltatják a problémák megoldását, és gyakran okoznak zavart a kommunikációban. Helyettesítô érzelmeinket legtöbb - ször azért használjuk, hogy általuk má sokban rokonszenvet, együttérzést, érdeklôdést, sajnálatot keltsünk. A parazita érzelmek legnagyobb veszélyét az jelenti, hogy egyre mélyebben berögzülnek viselkedésünkbe, szokássá válnak, olyannyira, hogy sok esetben már mi magunk sem ismerjük fel eredeti, szükségleteinket megfelelôen képviselô, hiteles érzéseinket. Egy ideig akár még hasznosak is lehetnek, hiszen egyfajta mentális pajzsként szolgálnak bizonyos élethelyzetekben, ám ahogyan egyre inkább elhatalmasodnak, elburjánzanak, elfeledtetve valódi emócióinkat, élôsködôkké válnak, amelyek komolyan veszélyeztethetik lelki egészségünket, társas kapcsolatainkat. Elkerülhetetlen tehát, hogy utánajárjunk, valójában milyen érzelmek és szükségletek húzódnak meg megnyilvánulásaink hátterében, hogy az érzelmi intelligenciánk folyamatos fejlesztésével megtanuljuk az alapérzelmeket egyértelmûen megkülönböztetni a helyettesítéstôl, továbbá hogy megfelelô módon szükségleteinket és mások érzéseit tiszteletben tartva fejezzük ki valódi érzésvilágunkat. Simonyi Gáspár november ú j k a t e d r a 19

20 Környezet Környezet- és egészségtudatos életmód alakításának lehetôségei az óvodában Óvodánk Zuglóban, zöldövezeti területen fekvô, kertes, családi házas és régebben épült négyemeletes házak között helyezkedik el. Négy magyar és négy német nemzetiségi (kétnyelvû) csoportban folyik a gyermekek nevelése, fejlesztése. Mivel a környezetvédelemmel való ismerkedés, a környezet- és egészségtudatos magatartás kialakításának a folyamatában a gyermek cselekvésein, érzelmein keresztül vezet az út, ezért évek óta, kisebb-nagyobb projektek keretében, különbözô programok segítségével valósítottuk és valósítjuk meg céljainkat, látjuk el feladatainkat. Az óvoda pedagógiai küldetésében, szellemiségében hangsúlyos szerepet kap a környezettudatosságra nevelés, és az intézmény a mindennapok pedagógiai megoldásaiban is a környezeti nevelési prioritások alapján mûködik. A helyi óvodai nevelési programunk a környezeti nevelést kiemelten kezeli, erre építi a fejlôdést elôsegítô tevékenységeket, tartalmazza a fenntarthatóság pedagógiája iránti elkötelezettségünket ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelô Igazgatósága által tottuk meg. Napközben itt biztonsággal elhelyezhetik a gyerekek, a szülôk és a dolgozók a kerékpárjaikat. Ezzel nemcsak a szülôk és a dolgozók elégedettségét értük el, hanem hosszabb távú céljainkat is segítettük, mint például a környezetkímélôbb, egészségesebb életmód alakítását. Energiatakarékos vízfelhasználás. A kert folyamatos gondozását száraz idôben az ereszcsatornákra szerelhetô esôvízgyûjtô edények segítik. A gyerekek is kis locsolókannákkal biztonságosan öntözhetik a minden udvarrészen kiírt pályázata útján elnyertük a Zöld Óvoda címet, mely nemcsak büszkeség volt számunkra, hanem egyfajta visszajelzés is eddigi nevelômunkánkról. Ennek a címnek az elnyerése különbözô kritériumokat támaszt az óvodai nevelômunkával szemben a környezettudatos magatartás kialakításával és a megfelelô feltételek megteremtésével, továbbfejlesztésével kapcsolatban. A pályázaton elnyert cím nem járt együtt költségvetési támogatással, ezért terveink megvalósításához különbözô lehetôségeket kerestünk. Ilyen volt a Fôvárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapjának évi felhívása, amelyen igen nagy összeget nyerve javítani tudtunk a fejlesztésre szoruló területek tárgyi feltételein. Ilyen volt például: A levegôszennyezés csökkentése. Ezt növények ültetésével és a kerékpározást ösztönzô, kerékpártároló kialakításával valósí- kialakított csoportos kerteket, bokrokat és fákat. Ez nagyszerû minta a gyermekek, de még a családok számára is arról, hogyan lehet például a vízzel takarékosan gazdálkodni, miként lehet azt felhasználni. Madarak gondozása. Az óvoda környezetében fontos feladatnak tartjuk Madárbarát kert létrehozását. A madarak életmódjának, táplálkozásának, külsô tulajdonságaiknak és viselkedésüknek a megfigyelése könnyebb lett, hiszen minden udvaron és ablakba madáretetôket, madárházakat tudtunk elhelyezni. Szelektív hulladékgyûjtés, komposztálás. Amióta az óvodánkhoz közel építettek egy szelektív hulladékgyûjtô szigetet, azóta az óvodapedagógusok már több csoportban megvalósították a szelektív hulladékgyûjtést, de sajnos sokáig nem sikerült minden csoport részére külön tárolókat elhelyezni. Most ezt is megvalósítottuk, minden csoportnak van külön szelektív szemétgyûjtésre alkalmas, színes tárolóedénye, és központilag az elôterekben is el tudtunk helyezni nagyobb tárolókat. Ezek a szülôk szelektív szemétgyûjtési lehetôségeit is kiszélesítik. Segítik az újrahasznosítás céljából meghirdetett, különféle gyûjtési akciókon való óvodai szintû részvételüket is (például papír, italos kartondoboz, mûanyag kupakok, elemek stb.). A mûanyag üvegek még helytakarékosabb tárolása érdekében egy prést is beszereztünk a mûanyag palackokhoz. A komposztálható hulladékokkal sem szennyezzük tovább környezetünket, hiszen az udvarokon elhelyezett komposztálók csökkentik az elszállítandó hulladék mennyiségét, és a komposztot a növények tápozásánál fel tudjuk használni. Ezzel is segítjük a pormentes udvar kialakítását, mivel a komposzttól a fû is jobban nô, tovább megmaradnak a növények és gyorsabban növekednek. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a gyerekek, szülôk és az Óperenciás Óvoda dolgozói nevében ezért a nagyszerû és hasznos pályázati lehetôségért. Nagy öröm számunkra, hogy a különbözô eszközök napi használatával biztosítani tudjuk a gyermekeknek, hogy tevékenyen megismerhessék a környezet megóvását segítô lehetôségeket, és ezzel nemcsak környezetük, hanem saját egészségük megóvásával kapcsolatban is tapasztalatokat szerezhessenek. Horváth Tamásné óvodapedagógus november ú j k a t e d r a

21 környezet Az erdôpedagógiától a környezetpedagógiáig A könyvvel való elsô találkozás alkalmával érzi az ember, hogy minôségi, egyedi, igen jól kivitelezett mûvet tart a kezében. Kováts- Németh Mária, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Neveléstudományi Intézet igazgatójának Az erdôpedagógiától a környezetpedagógiáig címû könyve a fenntarthatóság pedagógiájának szakmai területén kalauzol bennünket egy nagyon tetszetôs, igényes, szemet gyönyörködtetô mûvel. A meg - nyugtató zöld színvilág, az elegáns külcsín komoly közvetítésre szánt tartalmat jelez. De ekkor még fel sem ütöttük a borítót és még nem is vetettük be magunkat a sorok közé, még nem olvastunk bele a fejezetekbe, melyeket lineárisan, vagy akár egyenként olvashatunk a megértés sérülése nélkül. Tehetjük ezt azért, mert a könyv egyes fejezetei önmagukban is kerek egészet alkotnak. Szakmai tartalmuk mellôzi a redundanciát. Ez a tartalom, melyet Kováts-Németh Mária oly nagy szakértelemmel, hozzáértéssel gyûjtött, rendszerezett és írt le, az emberiség egyik legnagyobb kihívását tárja az olvasó elé, ami nem más, mint a fennmaradás kérdése. Képes-e az emberiség szembenézni hibáival, és ha igen, képes lesz-e változtatni önnön viselkedésén, felülemelkedni kicsinyes, önzô és rövidlátó gondolkodásán? Mi az az eszköz, mi az a forrás, ami segíthet, ami talán az egyetlen kiutat jelentô megoldás? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Kováts-Németh Mária könyvébôl. A válasz pedig az oktatás, a nevelés útvesztôin keresztül vetül elénk: a környezetpedagógia, mely már több mint 100 éve jelen van az oktatásban, más-más névvel ugyan, helyenként más-más tartalommal is, de azonos céllal. A cél, amely nem más, mint olyan emberek nevelése, akik felelôsen, átgondoltan, környezetközpontúan élnek, akik nem tobzódnak emberként az isteni mindenhatóság bûvöletében, akik nem emelik magukat a természet fölé, nem akarják megerôszakolva igájukba hajtani azt, hanem annak részeként, vele együtt, érte és azzal harmóniában akarnak és tudnak élni. Az erdôpedagógia, a környezetpedagógia tématerületen ezt a kérdéskört járja körül a szerzô. Távolról közelítve indít a világban zajló eseményekkel, konferenciákkal, egyezményekkel, majd szûkíti a kört hazánkra, a hazai kezdeményezésekre fokuszál, azután a helyi adottságokra kihegyezett programokkal zár. A Patrick Geddestôl származó gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan elve végigvonul a könyvön, mintegy gerincét adva a fejezeteknek, melyek megôrzik mindemellett egységes szerkezetüket. A fejezetkezdô idézetek az aktuálisan következô tartalmak mottójaként, kvinteszszenciájaként értelmezhetôk, ugyanakkor elgondolkodtatják, töprengésre is késztetik az olvasót. Az idézetek alkalmazása jellemzô bélyege a könyvnek. Konrad Lorenz és Ernst F. Schumacher halhatatlan mondatai, már-már szállóigéi sebészi pontossággal vannak beleöltve a mû testébe, hangsúlyozva, kiemelve, aláhúzva a mondandót. A könyv egyben kronológiai összefoglaló, elméleti és gyakorlati ötlettár is. Ahogy Solymos Rezsô akadémikus írja ajánlásában: Ebben a témakörben itthon és külföldön számos publikáció jelent meg az elmúlt két évszázad folyamán [ ] de a teljes problémakört átfogó korszerû kiadványok közül ez az elsô (12. old.). A könyv iránytû és térkép, mutatja, hogy merre is kell mennünk, merre van a fenntartható út a jövô felé. De útikalauz is, ugyanis ha már tudjuk, hova akarunk eljutni, akkor elmondja, hogy hogyan tudunk odaérni. Kell is az útmutatás, mert a fenntarthatóság ösvénye igen keskeny, de ez az egyetlen út vihet csak a jövôbe. A szerzô összefoglal, rendszerez, kijavít és épít. Stílusa és nyelvezete nemcsak a szakmabelieknek, hanem az átlagembernek is érthetô. A megértést segíti a mû végén elhelyezett fogalomtár és a további elmélyülést ösztönzô és elôsegítô gazdag irodalomjegyzék is, amely megfelelô egyensúlyt tart a régi és az új ismeretek között. A mû nem száraz, magasröptû pedagógiai értekezés. Érezni rajta, hogy szeretettel, tisztelettel, nem pedig bárminemû kényszerbôl írták. Minden sorából a téma iránti elkötelezettség, a törôdés, a pozitív, optimista szemlélet tükrözôdik, amely nélkül a pedagógiát ugyan lehet, de nem érdemes mûvelni. Ez hatványozottan érvényes a környezetpedagógiára! Néhol ugyan tetten érhetô a könyvben az indulat és néha a keserûség is, de egy ilyen végzetesen fontos területen, mint a fenntarthatóság kérdése, ez teljes mértékben helyénvaló. A könyvben nagyon jól érzôdik, hogy a környezetpedagógián belül a szerzô szívügye az erdô. A szerzô teljes joggal erkölcsi megújulást sürget, értékmentést, átértékelést szorgalmaz. Mai világunk romboló eszmei áradataira fokuszál, és megmutatja, hol kell/kellene változtatni, például a családi hierarchiában. Konkrét iránymutatást ad: A felelôs ember önálló, szabad és döntésképes. Önállósága megnyilvánul a mértéktartásban, a se gí tôkészségben, s az alapvetô tájékozottságban a környezetrôl. Szabadsága lehetôvé teszi kiteljesedését, mert felismeri, hogy az együttmûködés feltétele a fegyelmezettség, a rend, a szabályok, a normák ismerete, alkalmazása. Nem uralja környezetét, a természetet, hanem cselekszik azért. Döntéseiben humánus, kompromisszumra és problémamegoldásra törekszik (269. old.). Ezen elvek az egész köteten végigvonulnak, kezdve a va dászattól egészen a projektmódszer bemutatásáig. Bizonyító erôvel érezhetô, hogy a szerzô, amit papírra vetett, azt életével is példázza. Az erdôpedagógiától a környezetpedagógiáig címû könyvet szívbôl ajánlom mindenkinek, diákoknak, tanároknak, kutatóknak és a szülôknek egyaránt. Ez a mû ugyanis amellett, hogy a környezetpedagógia nélkülözhetetlen kézikönyveként kerül majd be a köztudatba, a pedagóguspálya megbecsülésének elômozdítója is egyben. Aki végigolvassa, láthatja, hogy a pedagógia nem egyszerûen tanítás, nem az ismeretek átadása, hanem sokkal, de sokkal több annál. Mint ahogy Ernst Christian Trapp és Johannes Amos Comenius is megálmodta: a pedagógia tudomány, sôt mûvészet. Ennek a mûvészetnek a gyakorlását, kiteljesedését jelenti napjainkban ez a könyv. (Kováts-Németh Mária: Az erdôpedagógiától a környezetpedagógiáig. Comenius Kft. Pécs, 2010) Varga Péter doktorandusz, kutatásszervezô, Szeged november ú j k a t e d r a 21

22 sulitéka Egy igazi focidrukker és zenerajongó Nick Hornby szenvedélyeirôl Hornby 1957-ben született az egyesült királyságbeli Redhillben. Maidenheadben nôtt fel, itt érettségizett, majd Cambridge-ben járt egyetemre. Kritikusként kezdte a pályáját, aztán az irodalom mellett a popzene és a futball világának értô tolmácsolója lett. A nagyprózánál vibrálóbb mûfajt alkalmaz Hornby, amikor a zeneszeretet és a fociimádat alapján fogalmaz közállapotainkról. Ezek kapcsán a szenvedély lélekben búvó mozgatóit bontja ki. Hornbyval gondolkodhatunk életünk kisebbnagyobb kérdéseirôl, mint például arról, hogy miért ül bele az ember egy kajakba. De elmélkedhetünk vele azon is, mit jelent az, hogy Amerika kulturális gyûjtômedence, de eltöprenghetünk afölött is, hogy vannak csuszamlós dolgok Amerikában, és az élet kaotikus és cseppfolyós. Aztán min tépelôdik az a zenész, aki szívesen bámulja az eget, és szeretne lefényképezni egy ufót. Elsô mûve, az 1992-es Fociláz önéletrajzi elemekbôl álló könyv, és egy fanatikus Arsenaldrukker szurkolói élményeirôl szól. Sikert aratott, az év sportkönyvének választották, még filmet is forgattak belôle. Nevet szerzett magának, és egyre több cikket kértek tôle különbözô lapokba. Könyv- és zenekritikákat publikált. Második könyve a Pop, csajok satöbbi ben látott napvilágot. Egy zeneôrült lemezboltos fiúról szól, akinek semmi sem sikerül. Elcseszett életét olvashatjuk. Ez is sikeres film lett, sôt még a Brodwayen is telt házzal ment a belôle készült musical. Ha mûvei tartalmát, gondolatiságát röviden akarjuk összefoglalni, akkor annyit mondhatunk: foci, popzene, történetek csajokkal és hapsikkal a XX. századból, és mellette beszámol irodalmi élményeirôl. Ez az ô igazi világa. Olvasásra buzdít, ami legalább akkora szenvedélye, mint elmerülni egy-egy dalban vagy végigizgulni egy meccset a Highburyben vagy a Wembleyben. Hornby kritikai szövegeibôl kitûnik, hogy naivitása és a világ gonoszságai találkoznak a boncasztalon írásaiban. Nem véletlenül írja, hogy a legtöbb ember rossz alvó, mert a világ rettenetesen ramaty állapotban van. Nem pimasz szerzô. Modern kritikai elemzéssel veszi tüzetes vizsgálattal sorra az általa kiválasztott mûveket. Szem elôtt tartja, hogy a szépség és az igazság egy és oszthatatlan. Tudatában van az általa leírt közeg szellemiségének, jellemzôinek. Századunk színpadán a foci, a popzene állandó mûsorszámok. Elôbb hallgat el a tenger morajlása, mint érdeklôdésünk irántuk. Persze nem is kíván szabadulni rabságukból. A zenében a természet hangjait halljuk, és képes a dimenziók áttörésére. Hallgatjuk, és más helyre utazunk vele, beleéljük magunkat különbözô korokba, helyszínekbe. Ettôl lebilincselô élvezet. A pop- (népszerû) zene ezer szállal kapcsolódik életünkhöz, a körülöttünk lévô világ dolgaihoz. Minden megénekelhetô, megzenésíthetô. Persze iparág is lett, hol kápolnára, hol éhezôknek lehet gyûjteni egy-egy elôadással, és persze jó megélhetési forrás is lehet. Ennek igazolásául vegyük figyelembe, hogy minden, ami a hatvanas években történt, az a Beatleshez kapcsolódik. A Beatles óta a zene új egységekbe szervezôdött. Lennon színre lépése átalakította a kulturális életet. Az elhasznált törmelékhalmaz átszervezôdött egy új erô mögé. Elôjött a szabadság mámora. A tömeg tiltakozásából született a rock, a dühöngô ifjúság önkifejezési formája lett. A hatvanas évek pop-, dzsessz- és rhythm and blues zenéje a közbeszédbôl származik, a csevegés és a közösség szó mélyét jelenti. Egy biztos, a hatalmon kívül állók világát énekelték meg. A zenében megjelenik, hogy ifjúkorunkban milyen nehezen találjuk meg magunkat, milyen nehezen jövünk rá, hogy mit kezdjünk magunkkal, kutatjuk, hova, de hova jutunk. Aztán megtapasztaljuk, hogy meg kell fizetni az árát annak, ha az ember klassz felnôtté akar válni. Akik elutasítják a popzenét, azok az igénytelenségét szokták emlegetni, a túl egyszerû dallamokat és gondolatokat, a felszínes érzelmek sorát. Hiányolják belôle a világ valóságos eseményeinek ábrázolását, azt mondják: egyszeri hallgatás után bárki le is tudja játszani. Talán Pablo Casals, a világhírû gordonkamûvész fogalmazott a legélesebben, amikor muzsikává párolt méregnek nevezte. De aki szereti a popzenét, az viszonyt kezd egy dallal. Hallja Istent a dalban, mert Isten idônként ellátogat abba a zenébe, amit szeretünk. Az éles gitárhang úgy nyúlik az ég felé, mint egy gótikus oszlop, hogy minél közelebb legyen Istenhez. Sokféle lehet a természet hangjaiból született zene. Van megindító, lehangoló, szórakoztató. A dallama sem egy egyenes mentén halad, mint egy római hadiút, hanem fejlôdik, változik. A zene olyan, mint egy folyó. Jobbrabalra kanyarog, mélyül, apad, medret váj, kiönt, életet ad növényeknek, állatok élhetnek benne, titkokat ôriz, elfed, befogad, továbbvisz, mert mindig halad. Hornbyhoz hasonlóan vagyunk úgy néhányan, akik válogatáskazettákat készítünk magunknak az autóba, egy-egy nyaralásra, utazásra. Hornby hol lágy dallamokat, hol kemény gitár- és dobszólókat is beválogat, hogy zenei étrendjében legyen elég szénhidrát, ahogy ô a kemény rockot nevezi. Alapos megfigyelô, közel tudja hozni hozzánk a dalokat. Véleménye van, melyben izgalmas meglátásait sorolja. Úgy tartja, a drogokról szóló dalok általában csajokról szólnak. A háromperces popfuvallatok a slágerek világából származnak, és az érzelmek ciklikusan változnak bennük. Kedvenc zeneszerzôi, elôadói: Rod Stewart, Bruce Springsteen, november ú j k a t e d r a

23 sulitéka Santana, Bob Dylan, hogy csak néhányat említsünk. Mindegyikük popikon. Igazi ze ne sze re tôként idônként a Dylan-honlapon lóg, mintha az lenne a CNN. Rabságban tartják Dylan apokaliptikus metaforái. Mindennek megvan a maga zenéje. A zene képes fizikailag is hatni, ekkor vérezni kezd a fülünk, és megfeketedik a lelkünk. Külön van zenéje a születésnek, a halálnak, a házasságnak, a szerelemnek, a vetésnek, az aratásnak és az évszakok változásának is. A zenébe egy életen át szerelmesek vagyunk. A beat, a pop, a rock megjelenésével újra a zene uralta az életet, mint a klasszikus Görögországban. A zene mellett a foci sarkalatos kérdés számára. Az Arsenallal kezdôdik, és az ellenfelek után az Arsenallal végzôdik. Nála minden szurkoló magára ismer. Meccsek, gólok rabja. Percrôl percre tudja az eseményeket. Tudja az összeállításokat. (Jaj, sajnos én is fel tudok sorolni az elmúlt 60 évbôl számos mérkôzést játékosokkal.) Hornby szerint az átlagos futballszurkoló javíthatatlan teremtés. A szurkolás számára nem parazita élvezet. A futball olyan idôtöltés, szenvedély, amelyben a nézés csinálássá válik, de nem aerobikos értelemben. A gól nem a mások fölötti öröm, hanem a saját ünnepünk. Itt is azon múlik az élet, hogy mennyire képes megújulni a csapat. Hornby legszebb célja, teljesítménye a távlatteremtés, ahogy a célul kitett tárgyra ránézhetünk, körülpásztázhatjuk, láthatjuk más és más megközelítésben. A maga szenvedélyeit írja meg, amikor könyvismertetéseket készít. Közvetlen hangon ír, nem a nyelv elvarázsoló erejét alkalmazza, hanem a valóság bemutatását, leírását tartja a legfontosabbnak. A nyelv nála egy átlátszó üveg, amelyen keresztül tisztán látszik a való világ. A Believer újságban megjelent könyvkritikáinak legfôbb jellemzôje, hogy nem ír támadó, dehonesztáló tanulmányt egy mûrôl sem. Tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy a kritikus sohasem közli, mit mond az írásról. Ez a Believert dirigáló tizenkét ember, a Brancs elvárása is, és ennek szívesen megfelel, mert neki sem fûlik a foga letaglózó kritikákhoz. Elegánsan közeledik a mûvekhez, mint a matador a bikához. Tudja, hogy veszélyes dolog szembeszállni egy szellemmel, fôleg amikor nagyon hiányzik az ember életébôl egy Arsenal-gól, és különben is kellene ennek a csapatnak egy jó támadó középpályás. Legalább olyan jó, mint amilyet csak a fia focikarrierjérôl álmodó apa tud elképzelni. Hornby végigkóborol írásaiban az angolszász irodalmon. Korábban kilószámra írt könyvkritikákat. Dickenstôl, Salingertôl P. G. Wodehouse-on, Capoten át Vonnegutig sorra veszi a szerzôket. Ismeri a prózaírás szakmáját, tudja, hogy a jó szöveg titka a nyírás, akkor lesz szép, mint a füves pázsit a kertben vagy a futballpályán. A jó szöveget is gyomlálni kell, el kell távolítani a felesleges szavakat. Hosszabb idôt szán Salingernek. Az ô történetei elemi erôvel hatoltak bele az ô gondolataiba is. A Zabhegyzô címû regény fôhôse, Holden Caulfied egy gondolkodás megtestesítôje, mintája. Az egyetlen alkotó a mûben, hiába bukott meg az iskolában minden tantárgyból. Aztán a Kilenc történet elbeszélései egy család életébe vezetnek, ahol Seymour furcsa alakja ejt minket ámulatba, majd sajnálatos halálával a floridai óceán partján végképp gondolkodásunk részévé válik. Sokáig úgy gondoltam, hogy az angol és az amerikai irodalom a legfontosabb számára, hiszen nála P. G. Wodehouse a stíluskirály, és Dickensrôl szólva azt mondja, ô a legnagyobb regényíró, és bármikor szívesen bezárkózik a szobába egy kötetével. Úgy fogalmaz, hogy Dickens legalább úgy kihúzza az embert a gödörbôl, mint egy Arsenal-gól. Aztán Capote Hidegvérrel címû könyve alapmû számára. Az utóbbi ötvenévnyi tényirodalom klasszikus regényének mondja, de aztán kiderül, hogy Csehov-hívô és Kafka is fontos számára. Hornby épít a képzeletünkre, tapasztalatainkra. Kulturális ítéletei koncentrikus körök. A könyvekrôl írt tanulmányait idônként megszakítja néhány általa kedvelt mû összehasonlításával. Így kerül összevetésre a Candide és Orwell Állatfarmja. De mások is elôkerülnek, idézi a Nobel-díjas Amos Ozt is, aki szerint egyszerûen meg lehetne oldani a közel-keleti kérdést, hiszen a palesztinoknak és a zsidóknak is ugyanaz a föld kell, csak osztozni kellene. Sok dolog van, ami különbözôvé teszi tapasztalatainkat. A Hornby család legnagyobb drámája, hogy Danny fiuk autista. Tudják, hogy az autizmus nem gyógyítható, együtt kell élni vele, nem lehet lázadozni a sors ellen, bele kell törôdni, hogy van valaki, aki egészen másként ismeri fel a világ dolgait. Az irodalmi világ egy nagy összeesküvés, amit a Brancs szervez. Talán még azt is el tudnák intézni, hogy Wenger hozzon egy új középpályást, de Panglossra mindenképpen mindnyájunknak szükségünk lenne. Egy jó Pangloss pótolhatatlan. Hornbyt olvasva eszembe jutott néhány barátom, akik a zene- vagy a futballszeretet kapcsán fontosak számomra. Az egyikük Montrealban, I ll Blizzard szigetén él, a dzsesszrock és az avantgárd zene kedvelôje. Körötte a szobáiban bakelitlemezek, magnószalagok, -kazetták sora, aztán CD-k és DVD-k, mindegyik zene az a zene, amit ô kedvel. Lelki békében hallgatja ôket akár az ágyon fekve, akár a jakuzziba merülve. A másik fickó, aki eszembe jutott, szenvedélyes szurkoló, az Újpest focicsapat hívôje. Ami most felidézôdik bennem, az egy Újpesti Dózsamérkôzés a hetvenes évek elejérôl. A skót Celtic elleni vesztes mérkôzésen úgy lerészegedett, hogy dülöngélt a 3-as villamos peronján, miután már összehányta magát bánatában. Nem volt ura mozgásának, és egy kanyarban dôlt ki a villamos nyitott peronján, ekkor a most Montrealban zenét hallgató férfi egy nyugodt mozdulattal, biztos kézzel visszahúzta, aztán búsultak tovább, mert ô is el volt keseredve a lilák balsikerén. Még két megjegyzés kívánkozik a foci témakörhöz. Az egyik, hogy ez a játék fôleg Európában és Dél-Amerikában népszerû. Észak- Amerikában lassúnak és unalmasnak találják, nem beszélve arról, hogy unják a játékosok színészkedéseit, fetrengéseit. Ott az amerikai foci, a jéghoki, a kosárlabda, de még a golf és a baseball is nagyobb érdeklôdésre tart számot, mint a tömegsportnak, a szegények játékának tartott foci. A másik megjegyzés a szurkolói viselkedés rendkívül szélsôséges, kegyetlen, alpári és erôszakos megnyilvánulásaira vonatkozik. Ebben Anglia egy idôben a legsportszerûtlenebb szurkolói csoportokat jelentette. Gyakoriak voltak a verekedések, sôt még tömegbaleset is elôfordult a féktelen szurkolók miatt. Nálunk sem lehet dicsekedni a lelátók hangnemével, a gyomorforgató válogatott szidalmakkal. Az a különbség, hogy Angliában megfékezték a randalírozókat, míg nálunk a jóérzésûek hagyták el a stadionokat, bár ebben közrejátszott az is, hogy nálunk a labdarúgás szakmai minôsége össze sem hasonlítható az Európában játszott futballal. De ezek csak megjegyzések Hornby gondolataihoz, mert ô tiszta szívvel rajong az Arsenalért, és ezt írta meg, ez kerül elô írásaiban. Gondolom, jobban szeret meccsre járni, mint golfozni. Hornby fixa ideája, hogy olvasói mindent tudnak, mindent ismernek. Könyvekrôl, szerzôkrôl elmélkedik, közben beleszô tudósításokat az Arsenalról, illetve felidézi a Led Zeppelin néhány fergeteges gitár- és dobszólóját. Irodalmi elemzéseibe ô is kulturális referenciákat szô. Azt keresi, mit is jelent a jó és az izgalmas alkotói folyamat. A szabad olvasás híve. Nem kell konzisztensnek lennünk olvasmányaink terén. Van, amikor egy jó könyv nem talál szíven minket, amit néhány héttel késôbb, amikor újra bekukkantunk, már nem is értünk, el sem tudjuk képzelni, miért nem tetszett elsôre. Aztán az sem fontos, hogy hasonló hangvételû, stílusú könyveket egymás után olvassunk. Passzív olvasónak mondja magát, mert ha az író leír valamit, és azt mondja, hogy az úgy történt, akkor azt ô elhiszi. Ezt teljesen megértem, mert én is így vagyok vele. Rendkívül tiszteletre méltó, hogy nincs elájulva a saját írásától, nem érzi úgy, hogy a zsebében hordja a bölcsek kövét. Olyan, mint a jó szakács, akinek nem csak a saját fôztje a legjobb. Novák Imre november ú j k a t e d r a 23

24 Kottavarázs A szív hangja Szvorák Katalin: Nemzetünk legôsibb kifejezési módja a népdal Különleges meghittséget, emelkedettséget érezhet az, aki hallja csicsergôen csengô, szép hajlításokkal büszkélkedô, mennyei énekhangját. Talentuma a magasból közelít hozzánk, mégis a földön talál ránk. Megérint és fogva tart. Aztán ismét felrepít. Természetessége átszôtt minden nemességgel. És ettôl ragyog; ahogy írták róla, ô a napsugár kishúga. Az emberi szívek áhított reménye. Kodály Zoltán hagyatékának, érzelemvilágának lüktetése. Nemes egyszerûséggel énekel és ettôl ô Szvorák Katalin. Amikor legutóbb egy pilisi falu apró templomában egy jótékonysági koncerten felcsendült a hangja, megdermedt a levegô. Szívekbe markolt. A Jóisten kivételes tehetséggel, csodálatos orgánummal áldotta meg önt. A hangja egyben a hangszere is, amely zenei kíséret nélkül is eljut a lelkekhez. Képezte is a hangját, vagy veleszületett természetességgel énekel? A válasz egyszerû: így születtem, és Pincen, abban a közel háromszáz lelkes kis magyar faluban Losonc mellett, sokan látták meg a napvilágot így. Vasárnaponként a templom csodás hangversenyteremmé alakult. Mûködött még akkor a nagycsalád, a kukoricafosztás, a legeltetés Mind-mind spontán alkalmak voltak az éneklésre. Az elsô nem spontán fellépésem háromévesen a falusi kultúrház avatóján sírással kezdôdött. Vajon miért törött el a mécses? Bizonyára gyermeki lelkemnek hatalmas terhet jelentett, hogy barátném bizonytalanul kezdte el a Hopp, Juliska kezdetû közismert gyermekdalunkat, és látva a kíváncsi tömeget, érezve a feszültséget, ez volt a legtermészetesebb reakcióm. Ön magyarul és szlovákul is énekel. Így volt ez már a családjában is? Milyen felvidéki gyermekkori gyökereket ôriz? Paraszt és juhász felmenôim egyszerû magyar emberek voltak. Mikrovilágom, a kis falu teljesen magyar volt, csak három szlovák család telepedett meg Pincen. Füleken, ahol késôbb laktam, találkoztam valójában szlovákokkal, de kellô távolságból, kissé félve szemléltem ôket, mert nyelvtanilag nem beszéltem tökéletesen a nyelvüket. Ôk jelentették az ország hivatalosságát, én meg sokszor hívatlannak éreztem magam közöttük. A magyar és a szlovák dalok stílusából úgy éreztem, sok közös elem van a népdalok között, a két zenei kultúra hatott egymásra. Fontosnak tarja, hogy fellépésein különbözô népek népzenéje hangozzon fel, egyáltalán hogy a Kárpátmedence minél több dalkincsét közel vigye az emberekhez? Átkerülve az anyaországba kezdtem el igazán értékelni a Kárpát-medence népeit, nemzetiségeit, ekkor választottam ezt a tágabb szellemi hazát. Nyolc, illetve kilenc önálló albumom mind a békés együttélést példázza, bár sokszor érzem munkásságom harmadik utasságát, hírnélküliségét, mégis örökkön visszatérô témám lesz a közös dallamvilág kutatása. Lemezbemutatóim lényegében nem voltak. Tartottam egy többnyelvû karácsonyi koncertet zártkörben a Mátyás-templomban, egyszer pedig a Millenárison a Tavaszi Fesztiválon tizenhat külhoni zenésszel. Pár hete nagyon jólesett, hogy a Sándor-palotában a visegrádi országok elnökfeleségeinek énekelhettem négy nyelven közös dallamokat. Különleges öröm számomra, hogy november 17-én Budapestért díjat kapok Tarlós István fôpolgármestertôl a Kárpát-medence népeinek népzenei hagyományait magas színvonalon tolmácsoló, három évtizedes elôadómûvészi pályafutásomért, amint az az értesítô levélben olvasható. Egyébként legtöbb mûsoromba belecsempészek egy-egy dallampárhuzamot is, így is jelezve, hogy a megbékélést mennyire fontosnak tartom. Úgy tudom, festôi környezetben, a Pilis lelkében, Pilisszentlászlón él. Honlapján, az Emlékkép-foszlányokban így ír arról, ami önnek a legfontosabb: A friss harmat, zsenge családom, egy siheder vörösfenyô görbén nôtt ága, búbos kemencénk, esti litániák, mosolygó kankalinok, tündöklô szemek, barátaim, kacsintó partifecskék, a moha, a páfrány, egy impresszionista naplemente Valóban ennyire meghatározó önnek az otthon, a család, a táj? A családnál tökéletesebb szervezet nem létezik. A nagycsalád pedig világhatalom. A társadalom alapsejtje a már említett közösség, és ennél jobbat nem lehet kitalálni. Egy vitákkal teleszôtt családi élet is több, jobb, mint a csonka, széthulló, szétesô. A családban élôk egészségesebbek lelkileg, testileg. A család erôt képvisel, ami megvéd bennünket. Örülnék, ha egyre többen vállalnának minél több gyermeket, mert ez életünk egyik alapértelme. A családi háznál se találtak ki jobbat. Férjemmel mindketten, bika jegyûként, örök házszépítôk vagyunk. Nem véletlen a Pilis választása sem, hiszen mindkettônknek gyermek- és ifjúkorunk színhelyét, a felvidéki szülôföldet juttatja eszünkbe. Az se véletlen, hogy Pilisszentlászlón nagyon jólesik az idôsebbeknek Daj Bozse dobrí gyeny -t köszönni. Mikor tudatosult önben, hogy zenei pályára lép, hogy ott van a helye? Konkrétan az autentikus népzenével mikor kezdett hivatásszerûen foglalkozni? Ifjúkori hatalmas útkeresôs korszakomban legszívesebben sportoltam, versenyeket nyertem futásban és távolugrásban, operettprimadonna szerepeket játszottam a helyi mûkedvelôkkel, nagyon szerettem rajzolni, valamint táncdalokat énekelni. Több járási és megyei versenyt nyertem meg Kovács Kati-számokkal, akit ma is példaképemnek tekintek. Ô is hadar, vidékrôl érkezett, sôt a mai napig nem tanult meg budapestiül. Serdülôként néptáncolni is jártam a fülekpüspöki Palóc Táncegyüttesbe. Itt kezdtem el népdalt énekelni és rájönni, hogy lelki éghajlatomnak ez a mûfaj rendeltetett ban, majd két évvel késôbb megnyertem a szlovákiai magyarok népdalversenyét, 80-ban elsôként külhoni magyarként Pozsgay Imrétôl átvehettem a budapesti Parlamentben a Népmûvészet Ifjú Mestere kitüntetést, és 81-ben budapesti egyetemistaként megnyertem a Röpülj páva mûvészeti vetélkedôt. Lényegében azóta hivatásszerûen énekelek, szájról szájra terjedve. Ön ma is éppoly kedves és közvetlen, mosolygó és szerény, mint pályája kezdetén. A tanítványainál milyen eszközt vet be, hogy elérje kitûzött pedagógiai célját? Egyáltalán hol és milyen módszerekkel tanít? Milyen eredményeket ért el eddig? Sokakat irritál, hogy én valóban jól érzem magam a saját bôrömben. Nem vágyom többre és másra, ezért valóban nem változom, esetleg egy kicsit bölcsebb lettem. Egy vagyok önmagammal és mindenfajta allûrre, tettetésre képtelen vagyok. Nem is tudnak velem mit kezdeni a kétszínûek és kaméleonok, a kultúrát alakítók, a bármiféle hatalmat gyakorlók. Nincsenek kifejezett nevelési eszközeim, csak az érzéseim, a szívem diktál, az ösztönös lelkembôl áradó éneklés vonz egyre több növendéket felém. Együtt énekelünk, kiénekeljük örömünket, bánatunkat. Vannak idôsebb felnôtt tanítványaim is, akik pszichiáter helyett engem választottak. A szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában immáron több mint másfél évtizede nem az a jó néhány tanítvány versenyeredménye számít a lelkemnek, hanem az a biztos tudat, hogy én is hozzájárultam sok-sok gyermek november ú j k a t e d r a

25 Kottavarázs lelki fejlôdéséhez, méghozzá nemzetünk legôsibb kifejezési módján, a népdalokon keresztül. Az éves fellépési programját áttekintve kiderül, hogy nagyon megfeszített munkát végez, rengeteg fellépése van. Az elmúlt harminchárom évben több mint háromezer koncertet adott három kontinens harmincegy országában. Valóban rengeteget szerepeltem és a mai napig így van ez. Néha én is csodálkozom a számokon, hiszen soha nem volt menedzserem. Az önmenedzselés makó jeruzsálemi távolságra van lelkemben. Kül- és belföldi útjaim kilencven százaléka szájról szájra terjedésnek köszönhetô, mert rögtön megérzik kint is, mint ahogy egy salzburgi hölgy mondta: Sie singt mit Herz und Seele!. Szinte kizárólag kisközösségek hívnak mindenüvé, a nagy fesztiválok és a rivalda messze elkerült. Hál Istennek. Az országot szólistaként hivatalosan körülbelül tucatszor képviseltem eddig külföldön. Ez is sok mindent elárul. Önálló mûvészként az elôadásaiból tekintve, hogy egy részük jótékonysági hangverseny meg tud élni? Általában véve kellôkép pen elismerik manapság a mûvészetet és a mû vészeket? Mostanában koncertjeim nagy része valóban jótékonysági, de ez örömmel tölt el, hiszen én így szolgálok. Az már más lapra tartozik, hogy meg lehet-e ebbôl élni, de én nem panaszkodom, mert manapság mindenki panaszkodik. Inkább meghallgatom ôket és segítek, ha módomban áll. Ha nem tudok Gaugain nyomába menni Tahitire, akkor boldogan kirándulok a Pilisben is. Volt, hogy luxus-elit fogadásról kimenekültem, hogy a Pilisben sátorozzak és tábortûznél szalonnát süthessek. Ez utóbbi az igazi emlék. A Liszt-díj mellett még egy Alternatív Kossuth-díjjal is elismerték a munkásságát. Mit jelentett önnek ez a kitüntetés? Az Alternatív Kossuth-díj szívemhez nagyon közel álló, mert szívbôl adták, és mert alternatív, mint egész pályafutásom. Ennél büszkébb már csak arra vagyok, hogy Pinc falu díszpolgára lehetek. Huszonhét önálló hanghordozóval büszkélkedhet. Dalait saját maga gyûjti? Mûsorait, lemezeit milyen elvek alapján válogatja össze? Vannak egyházi kiadványaim, gyereklemezeim, megzenésített verses lemezem, a Kárpátmedence népeinek közös dallamaiból összeállított sorozatom, de készítettem száz példányban csak szlovák magyar népdalpárhuzamokra épülô CD-t is. Ez volt a válaszom a szlovákiai nyelvtörvényre. Mindnek külön-külön komoly szerkezete és küldetése van. Amennyire életem, életvitelem, gondolkozásom ösztönös, annyira tudatosan készítettem eddig a huszonhét tematikus albumot. Ezt a számot gyorsan növelhetném, de szeretnék még hosszan élni, így évente csak egyet szándékozok megjelentetni. A négyrészes albumának az egyházi dalok mint Istenhez énekelt fohászok, imák képezik az alapmotívumát, a dalok mondanivalóját. Ezekre hol talált rá, és mi a különbség az egyes kiadványok között? Az utolsó címe: A Teremtés dicsérete. Ennek a lemeznek volt egy elôzménye, egy trilógia: az Éneklô Egyház, a Mondj szívem dalt és A nap megszentelése. Ezek kimondottan katolikus énekek voltak és az Éneklô Egyház kötetbôl válogattam. Fôleg a régebbi, ma már kevésbé énekelt mûveket választottam. Az elsôn a legszebb egyházi énekeink hallhatók adventtôl pünkösdig, a másodikon a magyar szentek- és a Szûz Mária-énekek találhatók, míg a harmadikon himnuszok, zsoltárok és imák. A Teremtés dicsérete Szájer József ötlete alapján született. Egy zarándokúton volt Spanyolországban, és hallgatta a Mint a szép híves patakont a negyvenfokos melegben. Ekkor született meg benne a terv, hogy az Isten és a természet énekeit válogassam össze. Sorba vettem az egyes felekezetek énekeskönyveit. Vannak itt görög katolikus, református, zsidó, evangélikus, baptista és unitárius énekek is. Nekem nagy ajándék, hogy ezt a lemezt elkészíthettem. Jó érzés, amikor az ember ilyen módon is tud optimizmust, hitet és erôt közvetíteni, akkor, amikor mindenhol a szétszóratást tapasztaljuk, akárhová nézünk. Fontos önnek a hit? Nagyon, bár a hit kérdésérôl nagyon nehéz beszélni, hiszen lelkünk legmélyebb pontja ez. Egykoron mindennapjaim kísérôje volt Isten. Elôdeim és valamikori környezetem tagjai együtt éltek a szó szoros értemében Istenükkel. Ezek az Istent szeretô emberek indítottak útnak, ezeknek az embereknek is köszönhetem, hogy ismét visszataláltam Uramhoz. A sivár globalizáció, a médiakacsák hápogása, a trendik értéktelensége egyértelmûen gyorsították közelségemet az Úrhoz. A hit olyan mély érzés, eszmeiség, amit én leginkább elénekelni tudok, hiszen, aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. Nemcsak templomi koncertjeimen van módom megtapasztalni ezt a csodás érzést, de végeredményben bárhol megteremthetô ez a kegyelmi állapot, ahol jó ügy érdekében munkálkodik az ember. Az, hogy énekeimmel dicsérhetem a Teremtôt, egyben hihetetlen boldogságérzés, mert ekkor nagyon közel érzem magam az Úrhoz. Gyakran énekli a Himnuszt vagy a Szózatot nemzeti ünnepeinken. Az ön számára az effajta szerepvállalás egyben hitvallás is? A Himnusz és a Szózat éneklése számomra kegyelmi állapot, hiszen nekem, mint egykoron határon túlinak, mindkettô hihetetlen többletjelentéssel bír, így lelkileg igen hosszan készülök egy-egy ilyen eseményre. Különleges élmény a Szózatot énekelni, melyet én szólaltattam meg elôször a capella Mádl Ferenc köztársasági elnöki beiktatásán. Énekeltem egyszer az amerikai himnuszt is, amikor Orbán Viktor miniszterelnököt kitüntették Washingtonban. A közönség hosszú tapssal jutalmazott. Legutóbb most október 23-a kapcsán az Oslói Magyar Nagykövetségünk kérésére két alkalommal a norvég himnuszt is énekeltem. A koncerteket pedig norvégül konferáltam. A közönség java azt hitte, hogy komoly nyelvi tanfolyam után vagyok, pedig egy kukkot se tudok norvégül, csak jó a hallásom. Gyakran úton van, majd ismét megérkezik. Melyiket élvezi jobban? Nagyon szeretek úton lenni, de jobban szeretek megérkezni. És leginkább a Kárpát-medencébe, az otthonomba. Valójában Pilisszentlászlón csodás otthont teremtettünk, így most ide vágyom leginkább, de sokszor vagyunk a Kojsóihavasokban, így oda is húz a szívem. Gyakran keressük fel még élô rokonságunkat Füleken és Kassán. Halottak napja táján féltucatnyi anyaországon túli temetôt látogattunk meg. A mai zûrzavaros világban, amikor igénytelen mulatós zene folyik a csatornákból, van-e befogadási vágy a tiszta, nemes, népi ihletésû muzsikára, a tiszta énekhangra? Igény van, pontosabban lenne, de amit nem ismerünk, arról nem tudunk, így az igény lángja sem lobbanhat fel. Sajnos médiáink bulvárhisztériája ezt fuvallja. Hál Istennek csak a fodrászomnál kényszerülök nézni a televíziót, ott látom az igénytelen bulvársajtót is. Szerencsére ritkán járok fodrászhoz. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok a népzenén keresztül tanulják meg a zenei anyanyelvüket? Hogyan tapasztalja, a népdal milyen hatással van rájuk? Kodály Zoltán nem véletlenül szorgalmazta, hogy a gyermek zenei nevelését már az anyaméhben kell kezdeni, de még inkább a gyermek édesanyjának a születésekor. A gyermek személyiségének fejlôdése szempontjából nagyon fontos szerepe van a népi mondókáknak, gyermekjátékoknak, hiszen társadalmi beilleszkedésében és lelki önmagára találásában is óriási segítség. Hogyan telt a 2011-es év Szvorák Katalin népdalénekes számára? Hosszú lenne felsorolnom, még a különleges pillanatokból is órányi mese születhetne. Schlagwortosan sok minden kiböngészhetô a honlapomról és a pár hónapja létezô facebook oldalamról. Ezek mind a kor kikényszerített vívmányai számomra. Én valójában még a szomszédasszonyt is kézzel írott levélben hívnám meg teázni. Zenei pályáján már szinte mindent elért. Vannak-e még dédelgetett álmai, amiket még nem valósított meg? Esetleg tervezi-e a huszonnyolcadik lemez megjelentetését? Lemezt természetesen tervezek, bár számomra a lelki béke, a virágaim, az olvasásra váró könyveim, a barátaim, az erdô, a hegyek a fontosak. És alig várom, hogy nagymama lehessek! Klotz Mária Fotó: barcsik géza november ú j k a t e d r a 25

26 szertenézô Évadnyitó után a Szikrában A Szikra mozi, amelyhez annyi, de annyi szép és izgalmas emléke fûzôdik a nem idôs, csak már többet látott és tapasztalt korosztálynak, az új évadban a retro jegyében megpróbálja feleleveníteni mindazt, ami a múltban jó és kellemes volt, sôt igyekszik stílusosan szikrányit hozzátenni mindahhoz, ami korábban a Szikra mozit, majd az azt követô kulturális és szórakoztató vállalkozásokat jellemezte. Mindemellett ahogy az intézmény vezetôi és a programok szervezôi fogalmaznak nem feledkezhetnek meg arról a felelôsségrôl sem, hogy a legifjabb korosztálynak azt fogja majd jelenteni a Szikra, amit a jelenlegi épület arculatában látnak és amilyen kínálattal és lelkülettel találkoznak rendezvénytermeiben. A külföldön is sikert sikerre halmozó Singer Street nagyszabású koncertjével indult a Szikra Cool Tour House es mûsorkínálata október 21-én. Az ex-cotton Club Singers néven is emlegetett énekegyüttes dzsessztrió kíséretében nyújtott a tôlük megszokott stílusban és hangulatban másfél órás zenei élményt a közönségnek. A csapat néhány hónapja a tizenegyedik alkalommal megrendezett, a világ egyik legrangosabb, nemzetközi A cappella versenyén Grazban elsô helyezést ért el dzsessz kategóriában. A Vokal Total igen elismert szakmai zsûrijének elnöke Kim Nazarian, a New York Voices énekesnôje volt. Az aranydiplomával hazatérô Singer Street egy neves távol-keleti zenei fesztiválra és turnéra is meghívást kapott. A Singer Street repertoárját a dzsessz, a swing és a funky világából meríti. A klasszikus dzsesszhangzást négy kiváló énekes szólaltatja meg: Bartus Patrícia (szoprán), Fehér Adrienn (alt), Czutor Ignác (tenor), valamint Fehér Gábor (basszus). Bartus Patrícia 2005-ben végzett a Pesti Magyar Szí niakadémián, Huszár László és Sipos Imre osztályában, az évfolyam egyik legí géretesebb növendékeként. Kitûnôen énekel, ezért kezdetben zenés szí nházi szerepekben láthattuk tôl a Cotton Club Singers énekesnôjeként találkozhatott vele a koncertlátogató közönség. Fehér Adrienn általános iskolás korában a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában énekelt, majd a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában érettségizett. A Konzervatórium zeneelmélet karvezetés tanszaka után, ahol Ugrin Gábor tanítványa volt, a Goór Nagy Mária Színitanodában szerzett diplomát. Kitûnô mûvészek társaságában Cserháti Zsuzsa, Charlie, Cotton Club Singers koncertezett. Az utóbbi formációval 1999-ben emertondíjat nyert. Czutor Ignác ének zene karvezetés szakon végzett, több kórusban énekelt, illetve a szegedi Caffe-Café nevû dzsesszegyüttes szaxofonosa volt. A 2006-os nemzetközi A cappella versenyen a Fool Moon tagjaként megnyerte a legjobb szólistának járó különdíjat. A Cotton Club Singersnek 2009 tavaszától volt állandó tagja. Fehér Gábort a Cotton Club Singers oszlopos tagjaként ismerhette meg a közönség ben az év felfedezettjeiként megkapták az emerton-díjat. Ô a Singer Street együttes ötletgazdája és mozgatórugója. * Azt beszéli már az egész város, hogy a Szikra csodálatosan felújított, nyitható tetejû színháztermében a Vidám Színpad társulata fogja játszani fôvárosi elôadásait. Ez azonban nemcsak szóbeszéd, hanem valóság: A szerelmes nagykövet címû kétrészes bohózatot november 21-tôl hétfônként nevetheti végig a közönség. A fôbb szerepekben az elôadást rendezô Straub Dezsô, továbbá Gregor Bernadett, Nyertes Zsuzsa és Beleznay Endre látható. Az egykori varieték könnyed, látványos szóra koz tatómûsorát csempészi vissza a Szikrába a Cubamania Tropicana Show december 14-én. A fellépô mûvészek állítják, hogy a produkciójuk végére senki sem fogja megállni egy kicsi mozgás nélkül, ami ugye mindenkinek kell. A nagyszabású hangversenyek megrendezésére is kiválóan alkalmas színházterem ben a koncertek sorában vérpezsdítô swing karácsonyt varázsol a színpadra december 15-én Majsai Gábor és Szulák Andrea a 18 tagú Fehérvár Big Band közremûködésével, a szteppvilágbajnok Bóbis László fellépésével. A Cotton Club Singers legszebb hagyományait méltón folytató, Fehér Gábor vezette Singer Street december 22-én ad karácsonyi koncertet, a zenés show-k régi, kihagyhatatlan kedvencével, Bodrogi Gyulával. A december 27-i karácsonyi gálaelôadáson egy klasszikus zenét és egy dzsesszt játszó zongoramûvész, Szilasi Alex és Oláh Kálmán mûsorát csodálhatja meg a közönség, amelyben Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc mûvei hangzanak majd el különbözô felfogásban. December 28-án Cserháti Zsuzsa nagy slágereivel emlékeznek a legendás énekesnôre. Janza Katát, Koós Rékát, Auth Csillát, Fehér Adriennt és Fehér Gábort a Stúdió 11 zenekar kíséri, a házigazda Kautzky Armand lesz. A legnagyobb operettslágerekkel, no meg egy pohár pezsgôvel elôszilveszterezhet a Szikrában mindenki, aki december 29-én Kállay Bori, Berkes János, Teremi Trixi és Bozsó József vidám mûsorát választja. A vacsorával egybekötött, december 31-i óévbúcsúztató meghívott mûvészei között többek között Bodrogi Gyula, Voith Ági, Bajor Imre, Nádas György, Malek Andrea, Lorán Lenke, Beregi Péter és Heller Tamás is szerepel. Az éjféli koccintás után tánc kezdôdik kifulladásig! január 3-án vacsorás After Partin lazíthat, aki jó hangulatban akarja kezdeni az új évet is. Ebben segítségére lesznek a meghívott mûvészek: a Dívák (Détár Enikô, Fésûs Nelly és Ladinek Judit), valamint a többi fellépô: Tabáni István, Sasvári Sándor, Csengeri Ottilia, Bardóczy Attila. A Böröczky Pódiumon 2012 januárjától keddenként kabaré-elôadások lesznek Kalmár Tibor rendezésében. A sorozat bevezetôjeként még ebben az évben, december 8-án parádés emlékesttel tisztelegnek a nemrég elhunyt, népszerû komédiás, Böröczky József elôtt, mégpedig úgy, ahogyan egy fergeteges humorú színpadi jelenséget illik felidézni: egykori, nem kevésbé tehetséges játszótársaival és rengeteg poénnal. A Szikra Cool Tour House Bistro Bárjában csütörtök esténként havonta más dzsesszzenészekkel, hangulatos klubkoncertekkel, éjfél után DJ Partival várják a zene és a tánc kedvelôit. Pénteken és szombaton éjjel a funky diszkó szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek a Szikrában. A Szikra vállalati rendezvényekre, sajtótájékoztatókra, filmvetítésre, színházi elôadásokra, komoly- és könnyûzenei hangversenyekre, klubkoncertekre alkalmas helyiségeiket készséggel bocsátják az érdeklôdôk rendelkezésére. További információ: november ú j k a t e d r a

27 szertenézô Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különbözô pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hôseivel. Ezen filmek legfontosabb hôsei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a fôszereplô, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézôjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk. Szent Mary harangjai (The Bells of St. Mary s 1945) Chuck O Malley atyát (Bing Crosby) a New York belvárosában található egyházi iskolába, a Szent Marybe küldik, hogy nagyszerû ötleteivel és túláradó életvidámságával próbáljon meg segíteni a nehéz anyagi helyzetbe sodródott intézményen. Az iskolát a szabályokhoz ragaszkodó, ám a gyerekek és a nevelôk körében mégis igen népszerû Benedict nôvér (Ingrid Bergman) vezeti, akinek tanítási módszerei és vezetôi hozzáállása roppantmód eltér az O Malley atya által képviselt lazaságtól. Kezdetben vitáznak is éppen eleget emiatt, ám a Szent Mary megmentése érdekében félreteszik konfliktusaikat. Míg Benedict nôvér a diákokat tanítja baseballozni és bokszolni, O Malley atya mindent bevet, hogy meglágyítsa a szigorú üzletember, Horace P. Bogardus (Henry Travers) szívét. A vállalkozó által a szomszédos telken épített modern épület ugyanis megmenthetné az iskolát a bezárástól, ám Bogardusnak esze ágában sincs, hogy eladományozza befektetését. Úgy tartják, hogy a filmes pályáját a horrormester, Tod Browning keze alatt kezdô Leo McCareynél senki nem értett jobban a közönség nyelvén Hollywoodban. Ezt nem kisebb nagyság, mint a francia Jean Renoir találta mondani, de elég csak McCarey filmográfiáján végigpillantani, és máris igazolódni látszik a megállapítás. A mozgóképes közegbe családja révén (bátyja szintén rendezô volt) is otthonosan mozgó direktor hihetetlen érzékkel tapintott rá a publikum igényeire: ô fedezte fel a nagy nevettetô párost, Stant és Pant, dolgozott együtt a korban elképesztô népszerûségnek örvendô Marx testvérekkel (például Kacsaleves), a Kár volt hazudni címû vígjátékával pedig hatalmas lökést adott Cary Grant pályafutásának. Ahogy látszik, McCarey fôleg a humor és a komédia terén érezte elemében magát, ám az 1940-es években a munkái komolyabbá és konzervatívabbá váltak, annak ellenére is, hogy abban az idôszakban pont ellenétes folyamatok indultak el a heti szinten millió ember szórakozá- sát jelentô mozgóképiparban. A világháborút követôen ugyanis a mozi az 1930-as évek aranykorában népszerû mûfajokhoz kanyarodott vissza, legfôképp horror- és gengszterfilmekre, illetôleg látványos musicalekre és habkönnyû komédiákra volt kíváncsi a borzalmakat, a szegénységet és a munkanélküliséget feledni kívánó közönség. Bár McCareyt erôsen foglalkoztatták a társadalmi kérdések, azért nem ment szembe teljesen a trenddel, hiszen az 1944-ben készült A magam útját járom, majd az alig másfél évvel késôbb bemutatott folytatás, a Szent Mary harangjai sem tekinthetô igazán komoly drámának vagy szociális kérdéseket boncolgató alkotásnak, köszönhetôen a hangsúlyos zenei és komédiaelemeknek. Azonban a történetek mélyére nézve felfedezhetôk bennük a korszak jellegzetes feszültségei, úgy mint a generációs problémák, a nehéz gazdasági viszonyok vagy éppen az oktatás ellehetetlenülése. A Szent Mary harangjaiban Bing Crosby a hét Oscar-díjjal jutalmazott A magam útját járomban megismert sármos és ambiciózus katolikus papot, Chuck O Malley atyát formálja meg újra, aki ezúttal nem egy plébánia, hanem egy koedukált iskola irányítását veszi át. A két film között tulajdonképpen csak O Malley atya figurája az összekötô kapocs, szigorúan véve a Szent Mary harangjai nem is igazán tekinthetô folytatásnak, teljesen különálló egészet képez. A McCarey saját cége, a Rainbow Productions gondozásában készült mozi mai szemmel talán kicsit negédesnek, sziruposnak, túlságosan is hollywoodinak tûnhet piedesztálra emelt karaktereivel és csodás fordulataival. De ez egyfelôl a korszak alapkövetelménye volt, másfelôl a vígjátéki elemek (a kicsik által elôadott Betlehemi játék a Boldog szülinapottal kísérve valami egészen tüneményes) és az igazán húsbavágó, valós emberi és társadalmi problémák (az iskola és egy szétesô család megmentése, a diákok személyes problémái stb.) elegyébôl építkezô történet többnyire feloldja ezt a nem kívánt hatást. A cselekmény egyértelmû mozgatórugója a Crosby Bergman páros, elôbbi magával ragadóan csempészi a klerikális falak közé utánozhatatlan lazaságát, utóbbi pedig merevsége ellenére is nagyon szerethetô figurája a filmnek, pláne mikor apáca létére könyvbôl okítja ökölvívásra egyik tanítványát, akit rendszeresen megvernek az idôsebb gyerekek. Párosuk nemcsak természetükben, hanem vezetôi stílusukban és pedagógiai nézeteikben is ellentétes. A tökéletes iskolai vezetô tulajdonképpen a szabályokhoz, az iskola elôírásaihoz és hagyományaihoz ragaszkodó, szigorú, ám mégis igazságos Benedict nôvér, illetôleg a gyermekek megismerését és a személyes segítséget elôtérbe helyezô, olykor a szabályokkal ellentétes engedményekre is hajlandó O Malley atya egységébôl áll össze a film végére. A Szent Mary harangjai hatalmas anyagi (az inflációhoz igazított bevételi adatok tekintetében a mai napig az ötven legjövedelmezôbb produkció között található) és szakmai siker lett, nyolc Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb színésznô kategóriában Ingrid Bergmant, a legjobb férfi fôszereplô szekcióban pedig Crosbyt nominálták aranyszobrocskára. Utóbbi egyébként ezzel a teljesítményével az elsô olyan színész lett a filmtörténelemben, akit kétszer jelöltek az Akadémia díjára ugyanazon karakter megformálásáért. Természetesen rádiós és televíziós adaptáció is készült a moziból, hangjáték formájában kétszer találkozhatott vele a közönség Bing Crosby és Ingrid Bergman közremûködésével 1946-ban és 1947-ben, míg tévéképernyôre 1959-ben ültették át Claudette Colbert, Marc Connelly, Glenda Farrell, Nancy Marchand és Barbara Myers szereplésével. A Szent Mary harangjai kicsit szentimentális, de a megfelelô dramaturgiai pontokon erôs és hatásos film csodálatos dalokkal (fôként Crosby elôadásában) és rendületlen hittel a pozitív emberi értékek felé. Simonyi Gáspár november ú j k a t e d r a 27

28 7határ I. Kárpátaljai Felsô-Tisza-Vidéki Magyarok Találkozója Pedagóguskonferenciát és megannyi más programot tartottak Rahón FELTISZA ez a mozaikszó ez év szeptembere óta kedves jelentést hordozó kifejezésként került be a köztudatba, legalábbis a kárpátaljai magyarok körében, nem mást jelent ugyanis, mint a kárpátaljai felsô-tisza-vidéki szórványmagyarság megmaradásáért, a szórványban a magyar nyelv megôrzéséért létrejött szervezetet, illetve a Bethlen Alap és a Beregszászi Magyar Konzulátus támogatásával megrendezett I. Kárpátaljai Felsô-Tisza-Vidéki Magyarok Találkozóját, amelyet szeptember 9 10-én tartottak Rahón. A kétnapos rendezvénynek több más program mellett egy pedagóguskonferencia is része volt. Az új, örömteli és elôremutató kezdeményezésbôl fakadó nagyszabású eseményen az érintett települések vezetôi, tanintézményeik igazgatói és pedagógusai mellett Tóth István beregszászi magyar fôkonzul, Nagy István konzul, Ljubka Katalin, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága osztályvezetôje, valamint Rahó magyarországi testvértelepüléseinek képviselôi is részt vettek. Elmondhatjuk, hogy rendezvényünk jól sikerült összegezte a két nap tapasztalatait a szervezôbizottság elnöke, Mikulyák László, aki nem mellesleg Rahó plébánosa is. A Felsô- Tisza-vidékrôl közel 600 magyar jött el Rahóra, hogy együtt legyünk, beszélgessünk egymással, bemutassuk egymásnak és a látogatóba hozzánk érkezôknek a mûvészetünket, a mi világunkat, évszázadokon keresztül féltve ôrzött értékeinket. A pedagóguskonferencián, illetve a FELTISZA fesztiválon összesen 12 település: Kôrösmezô, Szidovec, Rahó, Tiszabogdány, Terebesfehérpatak, Nagybocskó, Gyertyánli- get, Aknaszlatina, Bustyaháza, Técsô, Visk és Huszt képviselôi vettek részt. A magyarok ilyen arányú seregszemléjére Felsô-Tisza-vidéken még nem volt példa A program valójában már szeptember 8-án este elkezdôdött a távolabbról érkezett vendégek szálláselfoglalásával és közös vacsorájával. Másnap, szeptember 9-én, csütörtökön délelôtt szabad program szerepelt a napirenden, majd ebéd után, déli 12 órakor a Rahói Magyar Iskolában konferencia kezdôdött, amelyen kilenc szórványtelepülés pedagógusai vettek részt. A vidék magyar tannyelvû óvodáinak és iskoláinak munkatársai Lovas Ilona, a Beregszászi Magyar Konzulátus munkatársa moderálása mellett vitatták meg egymással a felsô-tisza-vidéki szórványmagyarság óvodáinak, iskoláinak regionális és települési szintû szakmai problémáit, gondjait, a nevelôk által felvetett gondolatokat, módszertani javaslatokat. Elhangzott: a szórványvidéki magyar fiatalok merôben más pontról indulnak. Míg Kárpátalja nyugati részén egy tömbben élô magyarok anyanyelvi iskolákba járó gyerekei nem tudnak ukránul beszélni, addig a szórványvidék magyar osztályaiba járó diákjai közül sokan csak Nem vagy egyedül a sorsod szigetén Részletek Erdélyi László rahói pedagóguskonferencián elmondott ünnepi beszédébôl Tisztelt Fôkonzul Úr, Tisztelt Konferencia, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket a budapesti székhelyû Határtalanul Alapítvány kuratóriuma nevében! Nagy örömmel tettem eleget meghívásuknak, amelyet ezúton is szívbôl köszönök. Még csak harmadszor járok Kárpátalján, de már elsô látogatásomkor szívembe zártam ezt a gyönyörû tájat, magyar történelmi emlékeinket, és nem utolsósorban az itt élô magyar honfitársaimat, akik elhalmoztak szeretetükkel, gondoskodásukkal. Alapítványunk Alapító Okirata szerint egyebek mellett célul tûzte ki használt és új könyvek gyûjtését, valamint azokból könyvtáralapítást, könyvtárbôvítést a Kárpát-medencében, továbbá a könyvgyûjtésen túlmenôen minden olyan nyomtatott és elektronikus információhordozó terjesztését, amely a hagyományôrzést, az értékvédelmet tartja szem elôtt, ezzel is erôsítve a szétszakított nemzet összetartozását ban még magánszemélyek kezdeményezése eredményeképpen valósult meg a kárpátaljai Tiszaújlakon a világ elsô dedikált közkönyvtárának megalapítása és átadása. Ezt követôen folyamatosan több és több könyvtár-alapítási akciót bonyolítottunk le Erdélyben, majd az alapítvány bírósági bejegyzését követôen Felvidéken is, 2009-ben pedig több kárpátaljai településen: a Nagyszôlôsi Járásban Karácsfalván, Tiszabökényben és Tiszakeresztúron, a Beregszászi Járásban pedig nyolc településen, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fôiskolában végeztünk jelentôs könyvtárfejlesztést. Jelenleg is Erdélybe és Délvidékre készülünk könyvtárak bôvítésével, illetve alapításával. Könyveinket magánszemélyektôl, iskoláktól, vállalkozóktól, antikváriumok többletpéldányaiból kapjuk. A most átadandó szerény kis könyvajándék a Budapest Mátyásföldi Református Gyülekezet gyûjtése, illetve a Budapest-Rákosszentmihályi Móra Ferenc Általános Iskola adománya. Itt kell megköszönnünk Magyarország Beregszászi Konzulátusának a könyvek célba juttatásában nyújtott hathatós segítségét. Forgassák, olvassák olyan szeretettel ezeket a könyveket, ahogy azt az adományozók adták, ahogy mi elhoztuk Önöknek augusztus 20-ra, Szent István napjára született egy dal, egy videoklip, amely az árvízkárosultak megsegítésére készült, s amit a Magyar Te levízió és a Duna Televízió is bemutatott. Lévay Sylvester szabadkai születésû Grammy-díjas zeneszerzô ajánlotta fel szerzeményét, amelyhez Szomor György írt szöveget, tizennégy kiváló mûvész pedig vállalta, hogy szívét-lelkét és hangját adja hozzá. A dal fô üzenete, hogy a bajban sohasem vagyunk egyedül, hiszen az összefogás erejével bármilyen akadály leküzdhetô. Tágabb értelemben: a magyarság összefogásával felemelhetjük határokon átívelô magyar hazánkat. Az énekmû címe: Az Összefogás Dala. Ennek a szövegébôl idézek befejezésül: Nem vagy egyedül a sorsod szigetén, / Hisz összeköt a végzet, / Összeér a lánc. / Nézz csak szét és meglátsz, / Bár mindent elsodort az ár, / De itt vagy, / Mint holt mezôn a büszke fák. / Az égre új kémény füstje száll / Holnap, / Van még erôd, hisz van hazád. / Nem vagy egyedül a sorsod szigetén, / Hisz összeköt a végzet, / Összeér a lánc. Köszönöm megtisztelô figyelmüket! november ú j k a t e d r a

29 7határ most tanulják ôseik nyelvét, mert nem beszélik anyanyelvi szinten a magyart. Megoldást csak a paphoz, orvoshoz hasonló huszonnégy órás hivatásgyakorlás, az elkötelezett és példamutató pedagógusi munka jelenthet. A felmerülô kérdésekre a konferencia meghívott vendégeként jelen lévô dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnök asszonya és P. Punykó Mária szórványreferens válaszolt. A konferencia keretében a budapesti Határtalanul Alapítvány képviseletében Erdélyi László, a kuratórium társelnöke valamennyi jelenlévô tanintézmény vezetôjének átadott egy-egy könyveket tartalmazó adománycsomagot. A rendezvényt a helyi római katolikus plébánián kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen Rahó magyarországi testvértelepülései, így Budapest-Lipótváros és Deszk község önkormányzatainak képviselôi is részt vettek. A fórumon egy programot is elfogadtak a kárpátaljai felsô-tisza-vidéki szórvány oktató-nevelô munkájának jobbítására. Az elsô napot a római katolikus plébániatemplomban Szvorák Katalin és Andrejszki Judit ünnepi jótékonysági koncertje zárta. A találkozó második napja szintén a római katolikus plébániatemplomban ökumenikus istentisztelettel kezdôdött, amelyen Józan Lajos huszti református lelkész és Butsy Lajos aknaszlatinai római katolikus lelkipásztor hirdetett igét. Mikulyák László rahói plébános szerint katolikus templomuk 1939 óta nem látott ennyi magyar embert, ráadásul ennyi ünnepi népviseletben megjelent magyar embert egyszerre. A templomból a résztvevôk ünnepélyesen a rahói Fermata fúvószenekarral kísérve átvonultak a Sevcsenko parkba, ahol megtörtént az I. Kárpátaljai Felsô-Tisza-vidéki Magyarok Találkozójának ünnepélyes megnyitása. Ljubka Katalin, a KIM osztályvezetôje köszöntôjében így fogalmazott: A Felsô-Tisza-Vidéki Magyarok Találkozója egy új, elôremutató kezdeményezés, mely hûen tükrözi a kárpátaljai szórványvidéken élô magyar közösségek életerejét és civil kurázsiját. Ez a rendezvény is lehetôséget nyújt az itt élô magyar szórványközösségek megerôsítésére, az oktatás fejlesztésére, anyanyelvük és hagyományaik ápolására, kulturális kincseik számbavételére és gyarapítására. Ezt a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatja és lehetôségeihez mérten segíti is. A résztvevôket Tóth István, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának fôkonzulja és Nagy Ignác konzul is köszöntötte. Jaroszlav Dumen, Rahó város polgármestere örömét fejezte ki azért, hogy a találkozó helyszínéül városukat választották. Ez a döntés egyúttal vélte a mintegy 1500 fôt számláló római katolikus közösség tevékenységének elismerése is, a fesztivál maga pedig reklám a városnak. Beszéde végén a polgármester egy ukrán népi hímzésû blúzt ajándékozott a rendezvény motorjának, a kétnapos programsorozat egészének megszervezésében áldozatos munkát vállaló Lovas Ilonának, a beregszászi magyar konzulátus munkatársának. A megnyitót és a köszöntôket kulturális program, a megjelent csoportok bemutatkozása követte. A nap folyamán a felállított két színpadon folyamatosan zajlottak a mûsorok. A nagyszínpadon a Kárpátaljai Felsô-Tiszavidék magyarok lakta településeinek elô adásait csodálhatták meg a jelenlévôk, a kisszínpadon pedig a beregszászi Ficseri Színház társulatának tagjai játszottak a gyerekeknek. A népmûvészek, gyûjtôk, cserkészek külön sátrakban mutatkoztak be. Beregvidékrôl eljött a Beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat is. A Ficseri Gyermekstúdió képviselôi és Bagu Géza drámapedagógus a magyar közösségi népi játék, a népdal, a drámajáték nyelvén mutatták be egyesületük munkáját a szép számmal jelentkezô gyerekeknek és vonták be ôket a tevékenységi körbe. Volt kiállítás és gasztronómiai termékkülönlegességek kóstolása is. Étlen és szomjan sem maradt senki: errôl a bográcsban rotyogó gulyás mellett töltött káposzta, illetve roston sült hurka, kolbász és különbözô sültek illata és látványa gyôzte meg az arra járókat. A nap táncházzal zárult. Célunk, hogy vidékünkön megmaradjon a magyar szó, megmaradjanak a magyar szokások. Örömmel tapasztaltuk, hogy a FELTISZA két napján az emberek igyekeztek csak magyarul beszélgetni egymással. Ezt már ugyan csak tyúklépésnyi, de sikernek tekintjük fejezte ki a továbblépésbe vetett reményét Mikulyák László, akinek a figyelme arra is kiterjedt, hogy a rendezvény sikeres lebonyolításában, színvonalasabbá tételében és gazdagításában segítôket és közremûködôket a köszönet kifejezéseképpen Emléklappal ajándékozza meg. Bár errôl nem esett szó, meggyôzôdésünk, hogy a szervezôk máris hozzáfogtak a ben esedékes, II. Kárpátaljai Felsô-Tisza-vidéki Magyarok Találkozójának elôkészítô munkáihoz. S ha így van, s ha ezen az úton sikerül majd úgy továbbhaladniuk, amiként szeptember 9-én és 10-én elindultak, akkor bizonyosan kijelenthetjük: egy valóban új, örömteli és elôremutató kezdeményezés nyomán új fejezet nyílt a kárpátaljai felsô-tisza-vidéki szórványmagyarság életében november ú j k a t e d r a 29

30 egészség Zumba a táncos torna Az elmúlt években újabb és újabb, elsô hallásra talán meghökkentô, mára azonban megszokottá vált mozgáslehetôségek tûntek fel, egyiketmásikat közülük tömegesen vagy akár versenyszerûen ûzik. A kezdeti szûkös hozzáférés lehetôsége is bôvült, s gyakran az áruk sem teszi elérhetetlenné ôket. Közös sajátosságuk az újszerûség, s hogy lényegében kortalanul ûzhetôk, csupán egy kis elszántságra és idôre van szükség mindehhez. Kipróbáltunk közülük néhányat, s megpróbálunk kedvet is csinálni hozzájuk. Az év hideg, sötét idôszakában gyakran a paplan alól kikászálódni is nehéz, nemhogy kimenni a hidegbe mozogni. Sokak számára ebben az idôszakban a kényelmes melegben végzett aerobic jelenti a mozgás lehetôségét. Mások azonban túlságosan monotonnak és unalmasnak találják a zenére tornázást. Nekik találták ki a zumbát, ami a latin táncok világát hozta el az edzôtermek birodalmába. Aerobic is meg nem is, tánc is meg nem is, salsa, merenge, csacsacsa, tangó és még egy sor latin zenére mozogva-táncolva dobhatjuk le magunkról a kilókat és a rosszkedvet is. A zumba kitalálója és alapítója a kolumbiai Beto Perez, aki korábban aerobicot és latin táncot oktatott. A legenda szerint Beto egy nap (valamikor a 1990-es évek közepén) késésben volt, és a nagy sietségben otthon hagyta a fitneszórára szánt zenét. Nem volt más választása, improvizálnia kellett, így aznap a kedvenc latin tánc zenéivel tartott kissé rendhagyó edzést. A táncos óra annyira sikeres volt, hogy a foglalkozás végén többen odamentek hozzá: máskor is szeretnének ebbôl az új stílusú edzésbôl. Így Beto kidolgozta és elkeresztelte az új módszert, majd megtanította az egész világnak. A név a zumber kolumbiai szleng szóból ered, ami azt jelenti, hogy gyorsan mozogni, szórakozni, bulizni. A zumba hamarosan meghódította Dél-Amerikát, majd némi kezdeti ellenállás után betört az USA fitneszpiacára, hamarosan az egész világon ismert és kedvelt lett. Nálunk 2008 óta elérhetô, egyre több helyen találkozunk zumbaórával. Ma már speciális programokat is kifejlesztettek, így találkozhatunk az idôsebbeket megcélzó Zumba Gold, gyermekeknek kitalált Zumbatomic foglalkozásokkal, az új alakformáló fegyver a Zumba Toning, a medencékre adaptált forma pedig az Aqua Zumba. Kifejlesztették a zumba súlyzókat is, melyek rumbatökként zizegve egyszerre hangszerek és erôsítô kellékek. A zumba tulajdonképpen az aerobic egy új válfajának tekinthetô, a cél itt is a test átmozgatása, a kalóriaégetés, de az óra mégis egészen más. Alapvetô különbség van a zene szerepében. Az aerobicedzéseken felhasznált ze nét direkt a tornagyakorla tok kedvéért készítik, 4x8 ütemû egységekre bontva, ritmusukat is egy adott értékhez igazítva (így egyes slágereket gyorsítani, másokat lassítani kell, hogy megfeleljenek). Ráadásul plusz számítógépes dobbal, effektusokkal jelzik az egységeket, váltásokat, amitôl sokszor úgy érezhetjük, hogy ugyanaz a zene szólt egész órán. Egy zumbafoglalkozáson azonban valódi latin zenékre mozgunk, a zene szabja meg a mozdulatok ritmusát, jellegét, így az óra sokkal változatosabb. Találkozhatunk cumbiával, salsával, merengével, mambóval, flamencóval, csacsacsával, reggie-vel, socával, szambával, tangóval, egy kis hiphoppal, hastánccal és hollywoodi zenékkel is. A mozdulatok játékosak, lehetnek táncos és aerobicos elemek, jellemzôen mindkettôbôl merítenek az edzôk. További különbség, hogy míg az aerobic a végtagokra koncentrál, a zumba latin gyökereinek megfelelôen alaposan átmozgaztja a törzset, a derekat és a csípôt is. Különösebb felszerelést nem igényel, egy kényelmes tornacipôn, nagy adag vizen és törülközôn kívül mást nem kell magunkkal vinni. A jó hangulat adott, a tánc szinte észrevétlenül formálja az alakot, miközben új energiával töltôdünk fel. Elvileg nincs szükség semmiféle elôképzésre, de azért legelôször megkérdezik, hogy tanultunk-e valamilyen latin táncot. A mozdulatok sokfélék, helyenként tornagyakorlat, sokszor inkább táncos jellegûek. Kezdetben bizony idônként nehéz eldönteni, hogy a lépéseket pontosan lekövetve inkább táncolni próbáljunk vagy a lépéseket elnagyolva koncentráljunk a test és a kar mozgására. Ilyenkor nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy nem táncolni tanulunk, hanem edzésen vagyunk. Itt a karmozdulatok nem november ú j k a t e d r a

31 Egészség a test mozgását hangsúlyozzák ki, hanem legfontosabb szerepük az izommunka, még ha rafináltan szexi hajsimításba rejtik is azt. Ezért amennyire tudunk, figyeljünk oda, hogy a felemelt kar fent legyen, ha ki kell nyújtani, akkor tényleg nyújtsuk ki. Ezt eleinte nehéz összeegyeztetni a lépésekkel, de megfelelô oktatóval és persze néhány óra gyakorlás után már szinte magától megy, és koncentrálhatunk a mellbedobásra, csípôkörzésre, popsirázásra is. A latin zene idônként gyorsabb, máskor lassabb ritmusa biztosítja a változatosságot, a különbözô zenékhez más-más alaplépés tartozik, így hosszú ideig kihívást jelenthet ezek pontos lekövetése. Ne aggódjunk, senki nem fog ránk szólni, ha elhibázunk egy lépést, eltévesztjük az oldalt. A kombinációk kis gyakorlással könnyen követhetôek, nem kell bonyolult koreográfiákat megtanulni. Táncolni azért nem fogunk megtanulni a zumba alatt, de az alaplépések bizonyára mélyen belénk ivódnak. A magával ragadó zenék, a társaság és a jó hangulat eredményeképpen észre sem vesszük, hogy egy órán át keményen tornáztattuk izmainkat. Egy zumbaedzés általában kis sé kevésbé intenzív, mint az aerobicóra, de természetesen ez nagyban függ az oktatótól, és attól is, hogy mi magunk mennyire pontosan követjük (tudjuk követni) a mozgást kalóriát is elégethetünk egy foglalkozás alatt, ezért is fontos, hogy vizet vigyünk magunkkal, ezt a számok közötti szünetekben kortyolgassuk, így folyamatosan pótolva a folyadékveszteséget. A zumba kedvezô hatással van a keringési és a légzôrendszerre, gyorsítja az anyagcserét, javítja az állóképességet. Alaposan megdolgoztatjuk a végtagokon túl a törzs és a derék izmait is, az izmaink feszesebbek lesznek, miközben javul a testtartásunk, a mozgáskoordinációnk. A csontok és ízületek terhelésével erôsíti azokat, így a csontritkulás megelôzésében is szerepet kaphat. Talán még fontosabb, hogy az óra alatt felszabaduló endorfinoknak és a vérpezsdítô latin dallamoknak köszönhetôen egy óra zumba alatt nemcsak kalóriát égetünk, de feltöltôdünk, kikapcsolunk, életenergiával telve hagyhatjuk el a termet. A zumba bár igen fiatal, népszerûségének köszönhetôen Magyarországon is elterjedt, alig van olyan fitneszközpont, sportcentrum, amelynek a kínálatában ne szerepelne. Nézzünk hát szét a környéken és próbáljuk ki ezt az új ôrületet, legrosszabb esetben annyira kedvet kapunk a latin táncokhoz, hogy párunkat is elrángatjuk egy társastáncórára. (FD) Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató OM azonosító: Felnôttképzési nyilvántartási szám: Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, ta ná roknak. 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztô tanfolyamaink nevelôtestületi értekezletekre, munka kö zös ségi foglalkozásokra, belsô továbbképzésekre is igénybe vehetôk. Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. Rugalmas idôbeosztás! Elérhetô földrajzi közelség! Kedvezmény: teljes nevelôtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén. Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/ Fax: 06-74/ [email protected] november ú j k a t e d r a 31

32 hirdetés november ú j k a t e d r a