A PÉCS-BARANYAI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA 2003. ÉVI JELENTÉSE A BARANYA MEGYEI SZAKKÉPZÉS HELYZETÉRŐL ÉS A GYAKORLATI KÉPZÉS ELLENŐRZÉSÉNEK TAPASZTALATAIRÓL Szerkesztette: Dr. László Gyula Pécs, 2003.
A Pécs-baranyai Kereskedelmi és Iparkamara 2003. évi jelentése a Baranya megyei szakképzés helyzetéről és a gyakorlati képzés ellenőrzésének tapasztalatairól Szerkesztette: Dr. László Gyula Lektorálta: Dr. Síkfői Tamás Várszegi Gyula Kiadja a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Felelős kiadó: Dr. Síkfői Tamás
ELŐSZÓ A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (PBKIK) Elnöksége 2002-ben - a szakképzési piac változatlanul fennálló, sőt egyre növekvő, megoldatlan és megoldásra váró problémái miatt - úgy határozott, hogy egy átfogó jelentést állíttat össze a szakképzés helyzetéről és feladatairól. Ez a jelentés igyekezett rendszerbe foglalva áttekinteni a szakképzés egészét, az alapfokú képzéstől és pályaválasztástól kezdve a középfokú képzés jellegzetességein át a szakképzés sajátos rendszeréig, érintve az ezt követő mesterképzést és felnőttképzést is. Ennek alapján pedig megfogalmazta azokat a fontosabb elvárásokat, feladatokat, amelyeket fontosnak ítélt a szakképzési rendszer egészének modernizációjához. Az így elkészített jelentés komoly szakmai elismerést váltott ki nemcsak a Kamarán belül, hanem kormányzati és akadémiai szinten is. 2003-ban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is ennek szellemében állíttatta össze saját éves országos jelentését. Az országos jelentés értelemszerűen a helyi tapasztalatokat, helyzetképet és következtetéseket megfogalmazó megyei jelentések alapján készült. Szerkezetét tekintve alapvetően a korábbi baranyai jelentés struktúráját követi. Ennek alapján nem tartjuk szükségesnek 2003-ra vonatkozóan a korábbi átfogó jelentés elkészítését, mert annak fontosabb megállapításait az országos jelentés már tartalmazza. Egy olyan jelentést állítottunk össze, amelyik kifejezetten a baranyai helyzetképre, a speciális jellemzőkre koncentrál, és ebben a szellemben nem ismétli, hanem csak kiegészíti az országos jelentést. A 2003. évi Jelentés elsődleges információs bázisát ennek megfelelően egyik oldalról a megyei Kamara rendelkezésére álló adatsorok, jelentések, értékelések, és a Kamara ezzel foglalkozó vezető szakembereinek értékelő megjegyzései, gyakorlati tapasztalatai alkották. Másik oldalról értelemszerűen támaszkodhattunk az országos jelentés anyagára, ide értve az általános megjegyzéseket és az adatbázist is. Az adatbázisok, jelentések, értékelések rendelkezésre bocsátásáért a szerkesztő ezúton is köszönetet mond a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara szakértő munkatársainak: Cséfalvay Ágnes osztályvezetőnek, Balázsné Fenyő Annának Lektori, szakértői megjegyzéseiért kiemelt köszönettel tartozunk Dr. Síkfői Tamásnak, a Kamara titkárának és Várszegi Gyulának, a Kamara Szakképzési Bizottsága elnökének. Pécs, 2003. december A szerkesztő
2 TARTALOMJEGYZÉK Előszó Bevezetés 1. A MEGYE SZAKKÉPZÉSÉNEK HELYZETE, A GYAKORLATI KÉPZÉS ADOTTSÁGAI 1.1 Alapfokú képzés, pályaorientáció 1.2 A középfokú képzés struktúrája 1.3 Szakképzés 2. A KAMARA SZEREPE A SZAKKÉPZÉS RENDSZERÉBEN 2.1 Együttműködés a szakképzésben érdekeltekkel 2.2 Kamarai rendezvények 2003-ban 2.3 Az üzemi képzés és a tanulószerződések támogatása 3. A 2002/2003-AS TANÉV ELLENŐRZÉSEINEK TAPASZTALATAI 3.1 A képzést végző szervezetek jellemzői 3.2 A képzőhelyen szükséges dokumentumok rendelkezésre állása 3.3 A tanulók munkájának, magatartásának megítélése 3.4 Az oktatók felkészültsége 3.5 Együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés 3.6 Tanulói juttatások 3.7 Az ellenőrzés megismétlése 3.8 Észrevételek, tapasztalatok 4. A SZAKMAI VIZSGÁK TAPASZTALATAI 5. MESTERKÉPZÉS MELLÉKLETEK
3 BEVEZETÉS A szakképzés megítélésénél változatlan meggyőződésünk akár a gazdaság, akár a munkaerőpiac oldaláról közelítünk, hogy a szakképzési rendszer és annak kimeneti oldala, a szakképzett munkaerő a gazdasági fejlődés, a versenyképesség, illetve a társadalom kultúrájának rendkívül fontos összetevője. A gazdaság olyan munkaerőpiaci hátteret, szakképzett munkaerőt igényel, amelyik rugalmas igazodással megfelel a változó, fejlődő műszaki-szakmai igényeknek, rendelkezik a szükséges elméleti tudással és gyakorlati jártassággal. Társadalmi szempontból pedig ugyanilyen fontos igény a képzettség általános színvonalának emelkedése, a munka- és munkahelyi kultúra tartalmi és minőségi fejlesztése. A gazdaság szereplői az elmúlt évben/években úgy tapasztalták, hogy input oldalról nem kapják meg a szakképzéstől a várt mennyiségű és minőségű munkaerőt, nem kapnak megfelelő támogatást a versenyképesség javításához. A képzés tartalma, technikai színvonala nem követi megfelelő ütemben a technológiai fejlődést, a szakiskolai tanulók létszáma, megoszlása és a tényleges munkaerőigény között jelentős feszültség keletkezett, az iskolarendszert elhagyók alkalmazhatósága, teljesítőképessége gyakran nem felel meg a munkaerőpiaci/vállalati elvárásoknak. Ebben a tekintetben nem történt áttörés, a korábbi kijelentések, probléma-felvetések az országos jelentés is ezt támasztja alá, sajnos változatlanul helytállóak. A külső környezeti feltételrendszer a törvényi szabályozás módosításával érdemben változott. Ennek nyomán kiterjedtebbé vált a Kamara ellenőrzési jogköre, illetve érdemi szabályozó szerepet kapott néhány alapvető szakma képzési követelmény-rendszerének meghatározásában. Ennek hatása ugyan csak egy-két év távlatában válik majd érezhetővé, mégis fontos áttörést, a Kamara munkaerőpiaci/szakképzési szerepkörének, befolyásolási lehetőségének lényeges növekedését jelenti. Érzékelhető bizonyos előrelépés a Kamara által korábban kifogásolt néhány területen. Erősödött az aktivitás a pályaválasztás, pályaorientáció megalapozottabbá tétele érdekében, jelentős eredményeket értünk el a tanulószerződések kiterjesztése területén, valamint kifejezetten pozitív jelenség az erősödő összefogás a szakképzés különböző érintettjei, résztvevői között. Biztató jelenségnek tartjuk azt is, hogy az általunk 2002-ben felvetett problémák ma már megjelennek az országos kamara, a minisztérium, az oktatáspolitika szintjén is, mindezek fontos lépések a megoldás irányában. Összességében mégis úgy véljük, hogy a szakképzés rendszere alapvetően változatlan maradt, a 2003-as év fejleményei egyelőre elégtelenek a szándékolt cél a képzési rendszer rugalmasságának, piacorientáltságának növelése eléréséhez. Ahhoz, hogy egy alapvető áttörés valósuljon meg, a következő évben és években minden érintett összefogásán alapuló közös elhatározás és nagyon aktív cselekvés lesz szükséges.
4 1. A MEGYE SZAKKÉPZÉSÉNEK HELYZETE, A GYAKORLATI KÉPZÉS ADOTTSÁGAI 1.1 Alapfokú képzés, pályaorientáció Az alapfokú képzésben résztvevők, az ott végzők száma, illetve a képzés színvonala azért kiemelt fontosságú számunkra, mert ez jelenti a középfok, ezen belül a szakképzés inputját, merítési bázisát. Az általános iskolások száma az ismert demográfiai folyamatok következtében évről évre folyamatosan csökken. (Sovány vigasz, hogy ez nem baranyai sajátosság, hanem általánosan érvényesülő, országos jelenség, ld. 1. tábla.) Mindez ugyanakkor azt is előre vetíti, hogy a kisebb általános iskolai végzős létszám szinte automatikusan javítja a nyolcadikosok továbbtanulási esélyeit, illetve a másik oldalról, más közelítésben élesebbé teszi a középfokú képző intézmények közötti versenyt a tanulókért. Mindez inkább a gimnáziumoknak és szakközépiskoláknak kedvez, mint a szakiskoláknak. Az általános iskolások létszáma megyénként és régiónként, 1993/1994-2001/2002 1. tábla Megye, régió 1993/94 1999/00 2001/2002 2001 : 1993, % Baranya 39 960 38 160 37 228 93,2 Dél-Dunántúl 98 737 95 185 92 457 93,6 Összesen 1 009 417 969 755 944 244 93,5 Forrás: az Oktatási Minisztérium statisztikái Az alapfokú képzés tartalmát illetően felülről, a szakképzés oldaláról nézve az országos és helyi szakmai vélemények egyaránt azt emelik ki, hogy túlzott a képzés lexikális tartalma és igényessége. Ebből következően kevesebb idő és energia marad az alap-készségek (írás, olvasás, számolás) biztonságos elsajátítására, valódi készséggé fejlesztésére. A jövőben ez utóbbiaknak sokkal nagyobb súlyt lenne indokolt adni. Másrészt a tanulói kör is erőteljesebben differenciálódik olyanokra, akik jól el tudják sajátítani a felkínált ismereteket, és a másik végponton olyanokra, akik több kudarcot halmoznak fel, mint készséget. Az IT korában az alapkészségeken felül nagyon fontos a tanulás-, ismeretszerzés-módszertani tudás is. Emellett sokat segíthetne az önállóságra való intenzívebb nevelés, felkészítés is. A következő kritikus kérdés a pályaorientáció: milyen szempontok és információk alapján, melyik középfokú programot választják az általános iskolát befejezett diákok? Egyik oldalról le kell szögezni, hogy az érintettek jelentős erőfeszítést tesznek azért, hogy a diákok és családjaik minél bővebb és megalapozottabb információk birtokában hozzák meg az ezzel kapcsolatos döntésüket. Vannak pozitív kezdeményezések a számításba vehető oktatási intézmények, illetve üzemek meglátogatására. Sok segítséget adhat a Munkaügyi Központ keretében működő FIT. (Itt a csoportos iskolai látogatáskor nem tudnak ugyan mindenkivel foglalkozni, de megadják az alap-információkat, ez pedig megalapozhatja a sokkal hatékonyabb visszatérést, egyedi megkeresést.) Az NSZI koordinálásával újjá alakult a Pályaválasztási Egyesület, feladata a jelenlegi helyzet javítása. Ő maga szakmai, módszertani felkészítő, összefogó szervként kíván működni a
5 pályaválasztás területén. Sajnos kamarai szemmel nézve inkább elméleti orientáltságú, a gyakorlattal kevésbé kiépített még a kapcsolata. Az egyesület is felvetette abszolút jogosan a pályaorientációs tanárképzés fontosságát és hiányát. A tanulók inkább iskolát választanak, mintsem szakmát. A szakmával (szakmákkal) kapcsolatos ismeretek a pályaválasztás idején még igencsak alacsony szinten állnak, valamint a tanulók és szüleik nincsenek tisztában a munkaerőpiaci igényekkel, a foglalkoztatás és munkanélküliség alakulásával sem, (vagy azt nem veszik komolyan). Erről a pályaválasztás során nem beszélnek eleget, nincsenek is ezen a téren megfelelően felkészített szakemberek az iskolákban. A pályaválasztási munkának újból fontos szerepet kellene kapnia az általános iskolákban. Ennek fontosságát külön is kihangsúlyozza a rossz választás talán az elején még elkerülhető negatív következménye, a frusztráltság és a munkanélküliség. Figyelmeztető jel, hogy továbbra is magas a pályakezdő és ezen belül a munkatapasztalattal nem rendelkező munkanélküliek aránya. Riasztó tendencia, hogy a 16 éves korukig a 8 általánost be nem fejező fiatalok aránya ugrásszerűen növekedik. Ezek a fiatalok a továbbiakban szükségszerűen meg fognak jelenni a szakmai képzés valamely területén, hiszen a következő 40 évben munkavállalóként kell megélniük. Befejezett alapképzés nélkül viszont alig van esélyük: ezért vagy a szakközépiskoláknak kell ifjúsági tagozatot indítaniuk, vagy a munkaügyi központoknak kell felkészülniük a képzésükre. Másrészt ez felveti azt a kérdést is, hogy feltétlen el kell-e mindenkit vezetni egy OKJ-s szakma megszerzéséig (gyakran minden mindegy, csak menjen át alapon)? Ennek a csoportnak a segéd- vagy betanított munkás fokozat elérése is nagy segítség lenne. Ez a képzési követelmények átdolgozásával lenne megoldható, ahol meg kellene jelennie az alacsonyabb tudásfokozattal is elérhető képesítési szintnek is. A két szint elválasztása árnyaltabbá tenné a rendszert, lennének segéd- vagy betanított munkások, akik a szakmunkás keze alá dolgoznak. Mindez így egyrészt jobban megfelelne a munkaerőpiaci igényeknek, másrészt ennek a leszakadásra ítélt csoportnak a helyzetén is segítene. 1.2 A középfokú képzés struktúrája Baranyában regionális és országos összehasonlításban is magas a gimnázium aránya mind a kapacitásokat (férőhelyeket) nézve, ld. 2. tábla, mind a tanulók programtípusok (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) közötti tényleges megoszlásában, ld. 3. tábla, 1. ábra. (Az 1-4. mellékletek további, részletesebb információkat, adatokat is tartalmaznak.) A középfokú oktatási intézmények férőhelyeinek kínálata a program típusa szerint, megyénként, 2001 Megye Szakiskola Összesen Négy évfolyamos gimn. (%) Négy Szakközépiskola évfolyamos gimnázium Szakközépiskola (%) 2. tábla Szakiskola (%) Baranya 1715 1814 1725 5254 33 34 33 Somogy 1108 1770 2209 5087 22 35 43 Tolna 581 1096 1208 2885 20 38 42 Ország összesen 34148 54795 43278 132221 26 41 33 Forrás: Lannert Judit számításai a KIFIR 2001. évi adatbázisa alapján
6 Az adatokból több fontos következtetést lehet levonni. Egyrészt jól látható az egyes iskolatípusok közötti egyértelmű hierarchia, keresettségi/színvonalbeli rangsor. A gimnáziumok az összes középiskolai kapacitás 33%-ával rendelkeznek, beiskolázási arányuk viszont meghaladja a 38%-ot: vagyis nagyobb a vonzerejük, nagyobb az igény irányukban, ezért gyakorlatilag minden valószínűséggel teljesen fel tudják tölteni férőhelyeiket. A szakiskolák az összes középiskolai kapacitásnak ugyancsak 33%-ával rendelkeznek, de a tanulók száma szerinti arányuk csak 25%: vagyis kevesebben akarják a szakiskolát választani, az kevésbé tudja kitölteni kapacitásait, és minden bizonnyal csak a kevésbé jó (avagy kifejezetten rossz) tanulmányi eredménnyel rendelkezők maradnak ebben a regrutációs körben. A tanulólétszám csökkenése miatt a gyengébb képességű tanulók is bejutnak a gimnáziumokba és a szakközépiskolákba (kell a létszám, a normatíva), így a szakmunkásképzők pályaorientációs osztályaira többségében a hátrányos helyzetű, az igen gyenge képességű diáksereg marad. Az egyes programtípusokban tanulók arányának változása Baranya megyében, % 1. ábra 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 38,11 35,76 36,34 37,74 26,5 25,55 Gimn. Szakköz. Szakisk. 1992/93 2001/2002 Másrészt a 3. tábla azt is megmutatja, hogy a gimnáziumok és szakközépiskolák térnyerése (és a szakképző iskolák pozícióvesztése) nem tekinthető folyamatos tendenciának. Az 1990-es években egyértelműen a szakközépiskolák arányának növekedését és a szakiskolák jelentős visszaesését láttuk. Az utóbbi egy-két évben viszont megfordulni látszik ez a trendvonal: a szakközépiskolák aránya csökken és a szakmunkásképzőké nő. Az egyes programtípusokban tanulók arányának változása százalékban 1992/93 és 2001/02 között 3. tábla 1999/2000 1992/1993 2001/2002 1999/2000 Gimnázium Szakközépisk Szakiskola Gimnázium Szakközépisk Szakiskola Baranya 8,31 9,10-17,41 3,30-8,52 5,22 Somogy -4,39 14,46-10,09 3,12-7,32 4,22 Tolna -1,81 12,64-10,83 5,27-9,74 4,47 Összes -2,51 16,73-14,22 3,38-6,05 2,66
7 Külön mérlegelést és elemzést igényelne az, hogy főleg a 90-es években a régió három megyéje miért futott be eléggé eltérő pályákat. Vajon ebben milyen szerepet játszik Baranya esetében pl. a tudásközpont, az egyetem (többen gondolták biztatónak a gimnáziumot, ahonnan egyenes út vezethet az egyetemre), vagy a gazdaság gyengélkedése a 90-es években (konkrétabb szakmai perspektíva hiányában az érdeklődés inkább az általánosabb képzési irányok felé fordult), stb. Újabb figyelemre méltó tendencia az, hogy a tanulók egyre növekvő része a 10. osztály után nem a szakmai képzés, hanem inkább a 3 év alatt megszerezhető érettségi irányát választják továbbtanulási célként. Kamarai szempontból ezzel egy meglehetősen ellentmondásos és kiforratlan, sok szempontból kedvezőtlen folyamat alakult ki. Önmagában a képzettségi színvonal általános emelkedését pozitív jelenségnek kell tekintenünk, ide értve azt is, hogy sok szakma már érettségire épül. Ennek előnyeit ugyanakkor a gazdaság ma még kevésbé érzi, hátrányaival viszont nap mint nap szembesül. A gazdaság hétköznapi szakemberigénye ugyanis még elmarad a képzési rend változásaitól: nagyobb arányban igényli/igényelné a régi szakmunkást. Ilyeneket viszont egyre csökkenő számban talál, mert az érettségizett szakmunkás tudása (és igénye) már több/másabb ennél, az általános iskolák legalacsonyabb szinten teljesítő diákjaiból lett szakmunkások viszont még jóval kevesebbek ennél (általános és szakmai képességekben egyaránt). 1.3 Szakképzés Baranya megyében 25 középiskolában foglalkoznak szakképzéssel. A tanulólétszám csökkenésével együtt a szakmunkásképzésben résztvevők létszáma is csökken. 2003-ban megtörtént a megyei szakképzés-fejlesztési terv felülvizsgálata. Ezzel együtt is a megyében még mindig sok a párhuzamos képzés. Kevés és eredménytelen a próbálkozás a koordinációra a képzési profilok kialakítása és engedélyezése területén. Előfordult az is, hogy amíg az asztalos szakmában nincs kellő jelentkező, s a gazdálkodók nem kapnak tanulót, mert az iskolai tanműhelyben kell a létszám, addig a megye egyik iskolája pályázati pénzből újabb (a megyében a harmadik) tanműhelyét építi fel ebben a szakmában. A szakképzés tartalmát illetően csak a korábbi és az országos értékeléssel is megegyező kritikai észrevételeket tudjuk megismételni: A 9-10. osztály demoralizáló, az általános iskolával kezdődő tanulási kudarcélmény még csak tovább fokozódik az elméleti oktatás során. Az orientációs óraszám minimális, nem érhető el ebben a keretben a kívánt cél. Fontos a hátrányos helyzetek feloldása. Ennek érdekében fontos kezdeményezések történtek, de még továbbiak is szükségesek. (Pl. Pécsett a Csokonai Általános Iskola és Szakképző Meszesen. Sok hátrányos helyzetű és roma fiatal van a környéken, ezeket segítik, hogy helyben tanulhatnak tovább szakmát. Az 508-as Kertvárosi SZKI felzárkóztató kurzust indított el a 9-esek részére, ahol az első hónapokban alapműveletekből, olvasás technikából, értő olvasásból kapnak órákat, gyakorolnak, hogy az oktatást egyáltalán el tudják kezdeni velük.) A gyakorlati időt minden szakmában keveslik az oktatók. Segítség lenne a 9-10. osztály szabaddá tétele a szakképzés számára, s gyerek nem lenne parkoló pályán. Jelenleg 10%-os óraszám csökkentést kell vére hajtani az iskolákban, s itt jelentősen sérülnek a szakmai tárgyak, főleg az alapozó 9-10-ben. Érdekes azonban, hogy az
8 éneket pedig ugyanitt kötelezővé tették. Nem irigyelhető az a tanár, aki egy fiú osztály 9. évfolyamán a leendő kőműveseket vagy akár informatikusokat éneklésre akarja bírni. S közben még messzebb kerülnek leendő szakmájuktól. Az oktatáspolitikának az előzőekből következően egymással is szembenálló elvárások teljesítése mellett kellene egy új szakképzési struktúrát és oktatási módszertant kidolgoznia. A képzettségi szint általános növekedésével (illetve ennek egyértelmű szakmai-társadalmi igényével) párhuzamosan egyszerre kellene növelni az alapvető készségeket és képességeket, és nagyobb teret adni a gyakorlati szakmai képzésnek. Ugyancsak feloldandó paradoxon, hogy vajon egy szakképző iskola diákjainak adott esetben miért a testnevelés és a rajz a legkedvesebb tantárgyuk. Mindezekből kiindulva feltétlen szükségesnek és indokoltnak tartjuk az Oktatási Minisztérium által elindított Szakképzési Fejlesztési Programot, és külön is támogatandónak tartjuk a régió, illetve a megye abban résztvevő iskoláit (ld. 5. melléklet). A gyakorlati képzés területén a gazdaság elmúlt években bekövetkezett szerkezetátalakulása miatt az ipari szakmák iránti képzési igény csökkent, s a szolgáltató szektor helyeire nőtt a képzési igény. (Baranyai bánya-bezárások, a gépipar összeomlása, helyette a kereskedelem felfutása, üzletkötők munkába lépése, kis boltok, kereskedések nyitása. A nagy vállaltok privatizációja során életre hívott utódcégek külső szolgáltatóként végzik az egyes kiszervezett feladatokat, pl.: takarítás, karbantartás, stb.) A képzés szerkezete jelenleg rugalmatlanul idomul a gazdaság változó igényeihez. Egyes szakmacsoportokban állandósult a tanuló létszámnál nagyobb igény a gazdálkodók részéről. A kereskedelem, a vendéglátás és az építőipari szakmák területén már verseny folyik a gazdálkodók között a tanulókért. Más területen is lenne igény a tanulóra, de az iskolák vagy egyáltalán nem tudnak osztályt elindítani az érdeklődés hiánya miatt (pl. esztergályos, szerszámkészítő, géplakatos; autószerelő, karosszérialakatos, nyomdaipari és műanyagipari munkásoknál), vagy az iskola bent tartja a tanulót a saját tanműhelyében. (A jól felszerelt, kiváló oktatógárdával működő tanműhelyek mellett azonban a mindennapi élet gyakorlatát is meg kellene ismerniük a tanulóknak. A kettő kombinációja lenne a megfelelő megoldás.) A gyakorlati képzők száma év közben is folyamatosan változik a tanulók vándorlása miatt. A megye legkülönbözőbb pontjain folyik gyakorlati képzés, főként a tanulók lakhelyének függvényében. Azok a kisebb vállalkozások, ahol a profil viszonylag egysíkú, nincs lehetőség arra, hogy a szakma minden fontos speciális tudását átadják a tanulónak. Ez tenné szükségessé az üzemek feletti képzőhelyek kialakítását, vagy az iskolai tanműhelyekkel történő szakmai együttműködést, amelyben az iskoláknak jelentős módszertani szerepe lenne. Baranyában erre már találunk jó példákat: a Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola két hetenként 1 napot a tanműhelyben oktatja, egységes szintre hozza a tanulókat minden évfolyamon. Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola 4 hetes váltó ciklusokban a tanműhelyben képzi a tanulókat, így ad kiegyenlítő tudást. Ezek tapasztalataira is építve szükség lenne a szakmai képző-központok teljes megyei/regionális hálózatának, egységes rendszerének kialakítására is.
9 2. A KAMARA SZEREPE A SZAKKÉPZÉS RENDSZERÉBEN 2.1 Együttműködés a szakképzésben érdekeltekkel Megyénkben jó az együttműködés a szakképzésben érintett-érdekelt intézmények között. A Kamara minden iskolával, ahol szakképzés folyik, már két éve együttműködési megállapodást írt alá, ezzel is jelezve, hogy ezen a területen együtt kell dolgozni a siker érdekében. A Kamara 2 éve rendszeresen szervez szakképzési fórumokat, ahova a szakképzésben érdekelt minden résztvevőt meghívunk: iskolákat, fenntartó önkormányzatokat, gyakorlati oktatással foglalkozó cégeket, felnőttképzőket stb. Ezeken megpróbáljuk koordinátori szereppel a közös jó gyakorlatot kialakítani a gyakorlati képzés területén. Szakma fórumokon is segítjük az iskolák és a cégek találkozását (pl.: műanyagipari képzés, gépipar), kamarai tagjaink a szakmai osztályok ülésein vetik fel problémáikat, ezeket rendszeresen közvetítjük az iskolák felé. Az egy-egy szakma beiskolázásánál, utánpótlás nevelésnél felvetett vállalkozói kéréseket ugyancsak továbbítjuk. A június végén megtartott ünnepélyes tanévzárón az iskolák, illetve a gyakorlati képzőhelyek javaslatai alapján kitüntetéseket adtunk át iskolai szakmai oktatóknak, cégek oktatóinak. Közülük néhány tanulószerződéses cégvezető is részesült ebben a kitüntetésben: Pannon Volán Rt. id. Seres Imre gyakorlati oktató, Léderer Vilmos kárpitos mester, CH Épületgépész Kft. Czvitkovics Lajos cégvezető. Ugyanígy a Kamara szakemberei is folyamatosan részt vettek a szakképző iskolák által szervezett szakmai fórumokon, valamint a szülői értekezleteken. Érdekes, hogy az iskolák alapvetően ugyanazokat a problémákat látják a szakmai képzésben, mint a gazdaság, csak az ő reakciójuk törvényileg szabályozott, illetve adott esetben eltérőek az intézményi (szakmai és megmaradási, jövedelmi) érdekek. Sokszor kérik, hogy segítsünk meggyorsítani a folyamatot, az általuk is jelzett problémára erősítsen rá a Kamara is. Pl.: A kesztyűs szakmát amelynek Baranyában nagy hagyománya van kivették az OKJ-ből. Az iskola rögtön jelezte, hogy baj lesz az utánpótlás neveléssel, mert nem lehet az új szakmacsoportban jól képezni erre a speciális területre. Majd egy nagy cég is jelezte, hogy ennek következtében utánpótlás gondokkal küzd. Ezért a kamara segítségét is kérték ebben az ügyben. Az iskolai szakemberek nagyon jól tudják, mitől rossz a rendszer, hol kellene javítani, de a változtatás gyakran nem áll érdekükben, vagy nincsenek meg hozzá az eszközeik, feltételeik, bürokratikus akadályokba ütköznek stb. Ez is azt mutatja, hogy csak a két oldal összefogásával lehet hatékonyan előre lépni. A megyei oktatási fejlesztési terv módosításánál, s egyéb szakképzési ügyekben is a Kamara képviselőit rendszeresen meghívják a bizottsági ülésekre, kikérik a kamara véleményét. 2004- ben a megyei és a városi önkormányzattal közös pályázat keretében szeretnénk egy új megyei szakképzés-fejlesztési tervet kidolgozni.
10 2.2 Kamarai rendezvények 2003-ban Előadás a szakképzési hozzájárulásról 2003. január 22-én, a Pécs- Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében adófórum megrendezésére került sor. A rendezvényen a könyveléssel foglalkozó szakemberek mellett a szakképzésben érintett felek vettek részt. Az előadássorozat keretében Horváth Gyula, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési osztályvezetője tartott előadást a szakképzési hozzájárulás rendszeréről, és annak változásairól. Fejlesztések a mestervizsgáztatás területén A mestervizsga bizottságok tagjainak megbeszélésére került sor Kamaránkban, a "mesterképzés és vizsgáztatás továbbfejlesztése és korszerűsítése" témakörben. A rendezvény célja a mesterképzés területén jelentkező feladatok meghatározása és összefoglalása volt. A megbeszélésen a következő napirendi pontok kerültek megtárgyalásra: 1. Felkészítő kurzusok szervezése a mestervizsga bizottsági tagok részére. 2. Szakmai követelményekre épülő, központi írásbeli vizsga feladatbank kidolgozása újabb 10 szakmában. 3. A mesterképzés korszerűsítése és egységes színvonala érdekében központi felkészítő programok kidolgozása. 4. Mestervizsgára felkészülést segítő szakmai oktatási jegyzet kidolgozása. 5. Mestervizsga szakmai és vizsgakövetelmények felülvizsgálata és korszerűsítése. Mestervizsga-bizottsági elnökök és tagok továbbképzése Esztergomban A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által elnyert pályázat keretében 2003. áprilisában és májusában a mestervizsga-bizottsági elnökök és tagok továbbképzésére került sor. Az országos rendezvénysorozat helyszíne Esztergom volt. A továbbképzés közvetlen célja az volt, hogy az egyes szakmák követelményrendszerének modernizálása felé mutató szakmai eszmecseréknek megfelelő fórumot biztosítson. A rendezvények keretében pedagógiai, módszertani tréningen vettek részt a jelen lévők, illetve szekció-ülések keretében alakították ki az érintett szakmák vizsgakövetelményeit. Az országos rendezvényen megyénként minden szakmából két fő (elnök + 1 tag) részvételére nyílt lehetőség. Ebben az évben a következő szakmák követelményszintje került megvitatásra: autószerelő, autóvillamossági szerelő, fényképész, fodrász, fogtechnikus, gázvezeték- és készülékszerelő, kozmetikus, kőműves, szakács, vendéglős-fogadós, villanyszerelő. A Baranya megyei mestervizsga-bizottságok részéről ezen Alexity Lilian, Rendecki Lajos, (fodrász), Szentklárai Gabriella (kozmetikus), Kresz György (villanyszerelő), Kanizsai István (autószerelő), Meggyesi György (fényképész), Bernula Károly (gázvezeték- és készülékszerelő) vett részt. A Kamara által vizsgára delegált szakemberek továbbképzése A szakképzési törvény értelmében a szakmai vizsgákon a kamara által delegált szakemberek is részt vesznek, mint vizsgabizottsági tagok. Megyénkben közel 500 vizsgán vettek részt kamarai küldöttek. A vizsgákról készített jelentéseik fontos információkat tartalmaznak a képzés, a felkészítés színvonaláról. Kamaránk rendkívül fontosnak tartja, hogy a gazdaság (a szakma) egészét képviselő szakemberek megfelelően tájékozottak legyenek a kamarát érintő feladatokról, és tisztában legyenek a vizsgán betöltött szerepükkel kapcsolatos feladatokkal, a jogokkal és kötelezettségekkel. A fent említett célok érdekében a kamara szakképzési osztálya továbbképzést szervezett azok számára, akiket rendszeresen delegál vizsgára.
11 A rendezvény lebonyolítására 2003. május 15-én, a Pécsi Kereskedelmi Központban került sor. A vizsgára delegált szakemberek továbbképzését Vida Szabolcs, a PTE FEEFI oktatójának előadása nyitotta meg, aki a vizsgáztatás etikai követelményeit foglalta össze. A rendezvény második felében Cséfalvay Ágnes osztályvezető, a rendezvény házigazdája a kamara szakképzési feladatait és a vizsgáztatás szabályait ismertette. Tájékoztató fórum a decentralizált pályázat tudnivalóiról Az MPA Fejlesztési és Képzési Alaprészének 2003. évi decentralizált kerete terhére kiírt pályázatok elkészítésével kapcsolatos tudnivalókról a Kamara tájékoztató fórumot szervezett, amelyen a gyakorlati képzéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek és a szakképző iskolák képviselői vettek részt. A rendezvényen Kovácsné Böröcz Katalin, az OKÉV Dél-Dunántúli Regionális Igazgatóság szakképzési referense tartott tájékoztató előadást, fontos információkat adva a pályázat sikeres elkészítéséhez. Az ezt követő konzultáció során olyan kérdéscsoportok kerültek megtárgyalásra, mint a pályázat egyik új összetevője: a tanulószerződés, az önrész vagy az ÁFA kérdése, valamint az Oktatási Minisztériumnál történő regisztráció jelentősége. Pályázati tájékoztató fórum Az Országos Foglalkozáspolitikai Közalapítvány (OFA) Kuratóriuma 2003. júniusában pályázatot hirdetett a mikro-, kis- és középvállalkozások számára a saját munkavállalói képzésének támogatására. A pályázat célja tehát a vállalkozások versenyképességének javítása, a vállalkozásokban foglalkoztatott munkavállalók szakmai és nyelvi tudásának továbbfejlesztésével. A pályázati terület jelentőségét az idén publikált EUROSTAT felmérés eredményei is alátámasztották, kimutatva, hogy a dolgozóik képzésének támogatásában a magyarországi gazdasági szervezetek elmaradtak az európai mezőnyhöz képest. A sikeres pályázati munka érdekében a PBKIK és a Pécsi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ közös tájékoztató előadást szervezett. Mivel a megyében jelentős azon vállalkozások száma, akik e pályázathoz csatlakozhattak, a PBKIK és a PRMKK vállalta a további teljes körű pályázati felkészítést és annak munkálatait az igénylők számára. Szakoktatási fórum (1.) A szakképzési feladatok megkívánják, hogy kapcsolatot tartsunk minden, a szakképzésben érdekelt féllel. A párbeszéd kialakításának eszköze a szakoktatási fórum, amelyet ebben az évben először május 8-án rendeztünk meg. A fórum aktualitását a szakképzési törvény változása, valamint az EU csatlakozásig elvégzendő szakképzési feladatok összefoglalása adta. A rendezvény meghívott előadója Dr. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési igazgatója volt. Előadásában ismertette az európai szakmai és szakképzési trendeket, megismerkedhettünk a német, a francia és a brit szakképzési modellel. Az európai trendek ismerete, valamint a magyar gazdaság visszajelzései segítséget nyújtnak a magyar szakképzés válság-jelenségeinek kezeléséhez. Ünnepélyes szakképzési tanévzáró A PBKIK Szakképzési Bizottságának szervezésében június 25-én második alkalommal került megrendezésre az ünnepélyes szakképzési tanévzáró. A nagyszabású rendezvényen a szakképzésben érdekelt gazdálkodók, iskolák, fenntartó önkormányzatok képviselői vettek részt. A fejlődő gazdaság számára létfontosságú a jól képzett munkaerő-utánpótlás. Ebben kiemelkedő szerepe van egyrészt az iskolai szakmai elméletet és gyakorlatot oktató tanároknak, másrészt a cégeknél gyakorlati ismereteket tanító gyakorlatvezetőknek, oktatóknak, akik a diákoknak segítenek elsajátítani az adott szakma rejtelmeit, mesterfogásait.
12 Ehhez a tapasztalat és a mély szakmai ismeretek mellett nagy türelemre, jó pedagógiai érzékre is szükség van. Kamaránk szeretne hagyományt teremteni nemcsak a szakképzés területén dolgozók összefogását jelentő tanévzáró ünnepélyek évenkénti megrendezésével, hanem elismerések átadásával is. Ezeket az elismeréseket a szakma gyakorlati oktatásában hosszabb idő óta, kiemelkedően teljesítő szakemberek kapják. Idén első alkalommal kitüntetésben részesítettük az országos szakmai versenyeken kiemelkedő eredményt elért tanulókat is. A kitüntetések átadása mellett meghívott előadók a szakterület illusztris személyiségei tartottak előadást aktuális kérdésekről. Tóth Anikó, az Oktatási Minisztérium szakmai tanácsadója tájékoztatta a hallgatóságot a szakképzés jelenlegi helyzetéről, a szakképzési törvény módosításáról. Bihall Tamás, az MKIK Szakképzési Kollégiumának elnöke "A Kamara szerepe a szakképzésben" címmel tartott előadást. Mesteravató 2003 A PBKIK oktatási tevékenységének egyik legreprezentatívabb eseményére került sor szeptember 25-én Kamaránk Konferenciatermében. Az évente egyszer megrendezésre kerülő rendezvényen hét szakma harmincöt kiválósága vette át mesterlevelét ünnepélyes körülmények között. A nagyszabású ünnepély résztvevőit Tasnádi Péter, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Dr. Kéri István, a PBKIK elnöke köszöntötte. Az avatandó mesterek idén a következő szakmákból kerültek ki: autószerelő, cukrász, fodrász, kozmetikus, pék, szobafestő, villanyszerelő. Az ünnepelt szakemberek hozzátartozóik, meghívott vendégeik jelenlétében vehették át mesterleveleiket, amelyet Dr. Kéri István, valamint az adott szakma mestervizsga bizottságának elnöke nyújtott át. A felavatott mesterek esküt tettek szakmai tevékenységük színvonalának megőrzésére és etikus művelésére, csakúgy, mint a régi mesterek. Konferencia a szakképzésről (Szakoktatási Fórum 2.) A nagyszabású rendezvény a Baranya Megyei Közgyűlés, Pécs Megyei Jogú város, valamint a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara közös szervezésében került megrendezésre 2003 októberében. A kamara régóta szorgalmazza a szakképzés gyakorlat-orientált, munkaerőpiaci igényekre alapozott reformját, emellett feladatának tekinti, hogy a szakképzési rendszer szereplőinek a folyamatos közös munka érdekében megfelelő információs- és vitafórumot biztosítson. A fent megfogalmazott célkitűzések szellemében szerveződött rendezvényen a szakképző iskolák, a gyakorlati képzéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek, a felnőtt-oktató cégek valamint az iskolafenntartó önkormányzatok képviselői vettek részt. A konferenciát a Baranya Megyei Önkormányzat nevében Tasnádi Péter alelnök, Pécs Megyei Jogú Város nevében Kunszt Márta alpolgármester nyitotta meg. Mesterházy Emil a Baranya Megyei Munkaügyi Központ osztályvezetője az iskolarendszeren kívüli szakképzés általános feltételeiről, a BMMK szerepéről beszélt. Az OKÉV szerepe a regionális szakképzésben címmel Horváth Miklós, az OKÉV Dél- Dunántúli Regionális Igazgatóságának vezetője tartott előadást, kitérve a régió szakmaszerkezetének sajátosságaira, valamint a szakképző iskolák beiskolázási struktúrájára. A szakképző iskolákat Herbert János, az 500. sz. Angster József Szakképző Iskola igazgatója képviselte. Előadásában az iskolák a szakképzési törvény módosításával fellépő feladatait és nehézségeit ismertette. Dr. Síkfői Tamás, a PBKIK titkára előadásában a szakképzés kimeneti oldalát vizsgálta. Ismertette a gazdaság (mint vevő ) elvárásait, valamint a szakképzett munkaerő jelentőségét a versenyképesség fokozásának területén.
13 Megbeszélés a szakképző iskolák és a kamara közös feladatairól Kamaránk kiemelt feladatának tekinti a szakképzés és a hozzá kapcsolódó feladatokban valamennyi közreműködő hatékony és egymást segítő, előremutató együttműködését. Ennek jegyében a PBKIK szakképzési osztálya a közös feladatokat meghatározó megbeszélésre hívta a szakképző iskolák igazgatóit, szakmai igazgatóhelyetteseit, valamint gyakorlati oktatásvezetőit. A munkában a PBKIK Szakképzési Bizottságának tagjai is részt vettek. Az összejövetel aktualitását az idén módosított szakképzési törvény által megfogalmazott közös feladatok egyeztetése nyújtotta. A rendezvény házigazdája, Cséfalvay Ágnes osztályvezető a hosszú távú aktív együttműködés reményében nyitotta meg a beszélgetést. Az idei tanévtől változott a tanulószerződés rendszerének néhány alapvető feltétele. A jelen időszakra a tanulószerződés rendszerének változásai élénk véleménycserét indukáltak a szakképzési rendszer résztvevői között. Nyilvánvalóvá vált, hogy az iskola, a gyakorlati képzőhely, valamint a kamara hatékony együttműködése sok probléma megoldását teszi/teheti könnyebbé. Fontos, hogy pl. olyan jelenségeknek, mint a képzőhelyek közötti tanulóvándorlás, a lehetőségekhez mérten gátat szabjanak a felek. Nem kevésbé tanulságosak a kamara által 2003-ban végrehajtott gyakorlati képzőhely ellenőrzés statisztikai adatai, melyek a rendezvényen megtárgyalásra kerültek. A nagyszabású felmérés eredményeként került felszínre, hogy a gyakorlati képzőhelyek leginkább jellemző hiányosságai a tanulói juttatások mint étkezés vagy munkaruha területén keresendőek. A rendezvény második felében Dr. Kéri István, a PBKIK elnöke beszélt a gazdaság szakképzéssel szembeni elvárásairól, felelevenítve az elmúlt harminc év gyakorlati tapasztalatait. 2.3 Az üzemi képzés és a tanulószerződések támogatása Ez a Kamara szakképzési stratégiájának és gyakorlati törekvéseinek két kiemelt pontja. A Kamara szempontjából (is) kritikus kérdés, hogy hol és hogyan, vagyis milyen körülmények között történik a tanulók gyakorlati képzése. Ezzel kapcsolatban azt valljuk, hogy a tanműhely és az üzemi képzőhely mivel ezek eltérő jellemzőkkel bírnak, amelyekre egyaránt szükség van, de amelyek egyike sem abszolutizálható egyaránt fontos és egymást kiegészítő képzési forma. Egyetértve az országos jelentés megfogalmazásával, meggyőződésünk, hogy egy optimálisan kialakított rendszerben mindegyik képzőhely típus megtalálhatná a saját helyét. Az iskolai, üzemi és üzemközi tanműhelyekre hárulna a szakmai gyakorlati alapképzés feladata, míg a gazdálkodó szervezetek által fenntartott üzemi képzőhelyeken készítenék fel a szakképzésben részt vevő tanulókat a valós szakmákra, ahol a tanulók a szakma elsajátítása mellett a munka világával, az üzemi körülményekkel is megismerkedhetnek. Ha ezt a szerepet minden résztvevő elfogadná, egy sokkal egészségesebb, sikeresebb szakképzést folytathatnánk, melynek eredményeként jobban képzett, piacképesebb tudással rendelkező diákok kerülhetnének ki a szakképző intézményekből, képzőhelyekről. A szakképző iskolák és a gyakorlati/üzemi képzést végző vállalkozások közötti másik, ugyancsak örökzöld és az eltérő érdekek által befolyásolt vita kérdése a tanulók státusza, vagyis az, hogy mi határozza meg ennek kereteit: az iskolával kötött együttműködési megállapodás, vagy a Kamara által közvetített tanulószerződés? A Kamara álláspontja ezzel kapcsolatban egyértelmű: az együttműködési megállapodásban a szakképző iskola érdeke a meghatározó, míg a tanulószerződés egyrészt több jogot és juttatást biztosít a tanulónak, másrészt érdemibb beleszólási, koordinálási lehetőséget a Kamarának ahhoz, hogy egyeztessen a oktatási célok és a munkaerőpiaci igények között. Ezért a Kamara egyértelműen
14 a tanulószerződéses kapcsolatrendszert támogatja (miközben küzd azért is, hogy a tanulószerződéses rendszer jelenlegi korlátai, hátrányai minél előbb szűnjenek meg). Baranyában 2002. szeptember 1.-én 181 II. évfolyamos tanuló kezdte meg tanulmányait tanulószerződéssel. Ettől az időszaktól három félállású tanácsadó nagy szorgalommal és lelkesedéssel végezte munkáját, ennek köszönhetőek a tanév végi eredmények: Tanulószerződések száma Baranya megyében: 2001/2002.tanévben 2002/2003.tanévben 370 fő 587 fő Tanulószerződéssel oktató képzőhelyek száma: 84 Tulajdonviszony szerinti megoszlásuk: 75 magyar 8 külföldi 1 vegyes A tanulószerződéses gyakorlati képzőhelyek cég-névsorát a 6. melléklet tartalmazza. Tanulószerződések száma: 587 fő I. évfolyamos tanulók száma: 355 fő II. évfolyamos tanulók száma: 232 fő Tanulószerződéses képzés 38 szakmában folyik a gyakorlati képzőhelyeken: asztalos 13 cég kőműves 7 cég villanyszerelő 6 cég karosszérialakatos, vízvezeték-és készülékszerelő, élelmiszer és vegyi áru kereskedő 5-5 cég burkoló, pincér, gázvezeték-és készülékszerelő, kozmetikus 4-4 cég szobafestő, mázoló, tapétázó, géplakatos, pék, autószerelő 3-3 cég segédkönyvkötő, fodrász, szakács, elektroműszerész, autófényező, bádogos, kirakatrendező 2-2 cég hangszerkészítő, ács, számítástechnikai műszerész, abc eladó, faműves, kiadványszerkesztő, fogtechnikus, ruházati kereskedő, esztergályos, szellőző- és klímaberendezés szerelő, autóvillamossági szerelő, kárpitos, gipszforma készítő, férfiruha készítő, tetőfedő, fényképész, bőrdíszműves 1-1 cég. (Baranya megyében az oktatott szakmák tanulószerződéses tanulóinak arányát lényegesen befolyásolja az iskolák hozzáállása is. A legmagasabb arány az asztalos és a kőműves szakmákban tapasztalható. Legalacsonyabb a tanulószerződések aránya a kereskedelmi szakmákban, ami szintén az iskola hozzáállását tükrözi. Sajnos az országos központú főleg külföldi tulajdonú cégek nem akarnak tanulószerződést kötni.)
15 A tanulószerződéses gyakorlati képzőhelyek ágazat szerinti megoszlása Ágazat Létszám építőipar 212 fő gépipar 149 fő faipar 87 fő vendéglátás 61 fő gáz-vízellátás 38 fő könnyűipar 23 fő szolgáltatás 9 fő nyomdaipar 5 fő elektronika 3 fő 4. tábla A három félállású tanácsadó ún. látogatási dossziéval járta végig a tanulószerződéses cégeket. A következő anyagokkal segítették a vállalkozások vezetőit, könyvelőit: o Röviden a tanulószerződésről, melyben részletesen le van írva a járulékfizetés rendszere, mi számolható el a szakképzési hozzájárulás terhére, milyen tanulói juttatásokat kell adni, melyek a kötelezettségek mindkét fél részéről stb. o A szakképzési hozzájárulással kapcsolatos táblázat, amely minden információt tartalmaz /ki lehet visszaigénylő, a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére figyelembe vehető költségek, a szakképzési hozzájárulás és a szakképzés fejlesztési támogatásának jogszabályi háttere stb./. o A szakképzési hozzájárulás bevallásával, bejelentkezéssel kapcsolatos név- és telefonlista. o Kötelező tanulói juttatások /a törvény fénymásolata/. o Baranya megye szakképzési jelentése. o Szakképzési kézikönyv, amelyhez az aktuális változásokat folyamatosan adjuk a cégeknek. o Pályázati lehetőségek. A Kamara a szakképzéssel foglalkozó munkatársai révén ezen túl folyamatosan is igyekezett segítséget nyújtani a szakképzésben résztvevő cégeknek: A 2003. februárjában Budapesten megrendezésre került tájékoztatóra Tanulószerződéses rendszer címmel meghívtunk a megyénkből 15 tanulószerződéses cég-vezetőt. Fórumot szerveztünk: o a decentralizált pályázattal kapcsolatban, ahova az összes tanulószerződéses cég vezetőjét is meghívtuk. Mivel a pályázatnak feltétele volt a tanulószerződés megléte, a 44 pályázatot benyújtott cég közül 24 új cég kötött tanulószerződést 73 tanulóra. o pályázat saját munkaerő továbbképzésére, szintén meghívtuk a tanulószerződéses cégeinket, o a szakképzés tapasztalatairól és feladatairól. A cégek könyvelői részére továbbképzést tartottunk a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos információkról. Ezt nagy örömmel vették a cég vezetői is, de a könyvelők is. A kamara honlapján és a havonta megjelenő lapjában rendszeresen tájékoztató és figyelemfelhívó cikkek olvashatók a tanulószerződés előnyeiről, az elszámolás módjáról.
16 Úgy tapasztaljuk, hogy a cégek és az iskolák is szívesen fogadják a kamara szakképzési referenseinek látogatásait, hisz ők is látják a segítő szándékot és a hozzáértést. Milyen elvárásaik vannak a képzőhelyeknek a kamarával szemben: Továbbra is szeretnék, ha a különböző jogszabályváltozásokról tájékoztatnánk őket, valamint felhívnánk a figyelmüket a pályázati lehetőségekre. A szakképző iskolák gyakorlati oktatóival jó a kapcsolatuk a képzőhelyeknek. Rendszeresen tartanak nyílt napokat, ahová meghívják az oktatott szakmák képviselőit. Ezeken a rendezvényeken a kamara szakképzési munkatársai is jelen vannak, így mindhárom fél egy helyen tudja megbeszélni a felmerülő problémákat. Amit minden képzőhely problémaként vet fel, az a szakmai képzési idő rövidsége. Egyik szakmát sem lehet maradéktalanul elsajátítani ilyen rövid idő alatt. Szeretnék, ha a kamara ebben segíteni tudna. A másik gond a hiányszakmák géplakatos, karosszérialakatos, autószerelő, segédkönyvkötő stb. egyre bővülő köre.
17 3. A 2002/2003-AS TANÉV ELLENŐRZÉSEINEK TAPASZTALATAI Ebben a fejezetben a 2002/2003-as tanév ellenőrzésének számadatait, eredményeit és tapasztalatait mutatjuk be. Ugyanakkor szeretnénk kihasználni az országos jelentés elkészítése során összegyűjtött és publikált adatokban rejlő lehetőségeket is. Ezért egyrészt a 2002/2003- as tanév Baranya megyei adatait egy négy éves adatsorban mutatjuk be 1, ami láthatóvá teszi a változásokat, az elért fejlődést. Másrészt ugyanebben az időintervallumban közöljük a Baranya megyei adatok mellet a régió és az ország összesített adatait, amely ugyancsak érdekes összehasonlításra ad lehetőséget. Úgy véljük az adatok többségükben önmagukért beszélnek, a szakképzés rendszerét jól ismerő olvasók nem igényelnek bővebb magyarázatot, ezért az adatokat csak rövid szövegekkel egészítjük ki. 3.1 A képzést végző szervezetek jellemzői A vizsgált gazdálkodó szervezetek száma 5. tábla Megye/Régió 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2002:1999 2002 % Baranya 292 209 650 282 96,58 6,48 Dél-Dunántúl 593 504 1313 506 85,33 11,63 Összesen 4803 4250 9059 4352 90,61 100,00 2. ábra 100 95 90 85 80 75 A vizsgált gazdálkodó szervezetek számának változása 2002/1999, % 96,58 85,33 90,61 Baranya Dél-Dunántúl Összesen A vizsgálatba bekerült képzőhelyek száma az akkori lehetőségek korlátai miatt az 1999/2000-es és a 2000/2001-es tanév között lényegesen visszaesett, ezt követően viszont 1 A 2001/2002-es tanév adatsora azért mutat lényeges eltérést, mert ebben az évben lehetőség nyílott egy teljeskörű felmérésre, míg a többi tanév adatai reprezentatív felmérésen alapulnak. A 2001/2002-es tanév direkt mennyiségi adatai ennyiben pontosabbak, mint a többi év adata, de az előző vagy következő év adataival való közvetlen összehasonlításra nem alkalmasak. A számított mutatók, megoszlási viszonyszámok természetesen már összevethetők egymással.
18 országos és megyei szinten is emelkedett. Baranya aktivitása ezen belül kiemelkedő: a két év előtti adatokhoz képest 35%-os a növekedés, szemben az országos adat mindössze 2%-os növekedésével és a régió összesített adatainak stagnálásával (amiből az következik, hogy a régió másik két megyéjében összességében ugyanilyen nagyságú a csökkenés). A vizsgált gazdálkodó szervezetek számának országos megoszlása 2002 3. ábra 6,48% 11,63% Baranya Dél-Dunántúl Összesen 100,00% Kamaránk az elmúlt tanévben 282 gazdálkodónál 346 szakmában végzett ellenőrzést, mely összesen 1386 tanulót érintett. A meglátogatott 282 vállalkozásnál a vállalkozási formák közül az egyéni vállalkozók és a kft-k aránya a legmagasabb egyaránt 37%-os, összesen tehát a tanulók mintegy háromnegyedét ebben a vállalkozási formában képezik. Ez többé-kevésbé megfelel az országos trendeknek. (Sőt, országosan a képzőhelyek közel felét teszik ki az egyéni vállalkozások. Baranya ettől némileg elmarad.) Vállalkozási forma 4. ábra 120 100 80 60 40 20 0 30 105 36 0 5 104 0 0 Bt. Kft. Rt. Kkt. Szövetkezet Egyéni vállalkozó Költségvetési szerv Kht. A tanulóképzéssel foglalkozó vállalkozások 95%-a magyar tulajdonú, és mindösszesen 1% a teljesen külföldi tulajdonban lévő vállalkozások aránya. Sajnálatos, hogy nemcsak Baranyára jellemzően bár a gyakorlati/üzemi képzésnek külföldön komoly hagyományai vannak, úgy tűnik, a külföldi tulajdonú cégek menedzserei itthon ennek kisebb jelentőséget tulajdonítanak.
19 A gyakorlati képzőhelyek száma 6. tábla Megye/Régió 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2002:1999 2002 % Baranya 346 225 654 282 81,50 5,78 Dél-Dunántúl 756 627 1488 592 78,31 12,13 Összesen 5830 4886 10187 4879 83,69 100,00 5. ábra 86,00 84,00 82,00 80,00 78,00 76,00 74,00 A gyakorlati képzőhelyek számának változása 2002/1999, % 81,50 78,31 83,69 Baranya Dél-Dunántúl Összesen 6. ábra A gyakorlati képzőhelyek számának országos megoszlása 2002 5,78% 12,13% Baranya Dél-Dunántúl Összesen 100,00% A meglátogatott képzőhelyek 46%-a, 153 vállalkozás kamarai tag. A látogatások során most is elmondtuk, hogy szándékunk a gyakorlati oktatás szerkezetének megismerése és megismertetése, tanácsadás és segítségnyújtás. Az ellenőrzések során az előző évekhez hasonlóan a gazdálkodó szervezetek támogatták munkánkat és segítőkészek voltak. Ezen cégek több mint 90 %-a már több éve foglalkozik tanulóképzéssel. A gyakorlati képzőhelyek és az ott tanulók számának ágazati megoszlását a következő ábra mutatja be.
20 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 Építőipar 53 70 Vendéglátás Gyakorlati képőhelyek ágazat szerinti megoszlása 8 Elektronika Gépipar 63 43 Szolgáltatás 3 Nyomdaipar Könnyűipar 77 27 14 Faipar Gáz, vízellátás 358 Összesen: Képzőhelyek száma Tanulók száma 7. ábra Az ellenőrzött szakképzések száma 7. tábla Megye/Régió 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2002:1999 2002 % Baranya 408 266 244 346 84,80 5,97 Dél-Dunántúl 859 705 602 708 82,42 12,22 Összesen 6643 5515 5168 5792 87,19 100,00 8. ábra 88,00 Az ellenőrzött szakképzések számának változása 2002/1999, % 87,19 86,00 84,00 82,00 84,80 82,42 80,00 Baranya Dél-Dunántúl Összesen A gyakorlati képzőhelyek számának alakulásához képest az ellenőrzésbe bevont szakképzések számának alakulása nem mutat alapvetően más trendet, mint amit az előzőekben már megfogalmaztunk. Annyit érdemes talán megjegyezni, hogy kis mértékben emelkedett az egy ellenőrzött képzőhelyre jutó ellenőrzött szakképzések száma (országosan 1,14-ről 1,18-ra), illetve Baranyában ez az arányszám korábban és jelenleg is magasabb, mint az országos adat (megyénkben ez a szám 1,18-ról nőtt 1,22-re). Vagyis bővül a képzési skála, nő azon képzőhelyek száma, ahol több szakképzési területen is folyik gyakorlati képzés.
21 9. ábra Az ellenőrzött szakképzések számának országos megoszlása 2002 5,97% 12,22% Baranya Dél-Dunántúl Összesen 100,00% 3.2 A képzőhelyen szükséges dokumentumok rendelkezésre állása Mint az országos jelentés is megállapítja, a gyakorlati képzés dokumentáltsága a Kamara (illetve általában is a szakképzés eredményessége) szempontjából azért fontos, mert ezekben vannak lefektetve a képzési célok, és ezek tartalmazzák a képzés előrehaladását, teszik lehetővé a képzés ellenőrzését. Nem igényel különösebb indoklást, hogy ezzel nem a bürokráciát akarjuk növelni (még ha mindez nem-szeretem jellegű adminisztrációs többletfeladatot is jelent a képzőhelyeknek. Ha ezek hiányoznak, szubjektívvé és esetlegessé válik a képzés, a tanuló nem úgy halad előre, ahogy kellene, és nem feltétlen kapja meg azokat az ismereteket, illetve alakulnak ki azok a készségek, amelyek a szakvizsga letételéhez, végső soron az önálló szakmai munkához szükségesek. Vagyis ezek a kontroll és minőségbiztosítás alapvető dokumentumai. A szakmai és vizsgáztatási követelmények rendelkezésre állása 8. tábla Megye/Régió 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2002:1999 2002 % Baranya 262 198 181 323 123,28 6,77 Dél-Dunántúl 622 585 516 632 101,61 13,26 Összesen 4365 4205 4177 4768 109,23 100,00 A számok egyértelműen jelzik, hogy Baranyában ezen a területen igen lényeges előrelépést sikerült elérni (nem utolsó sorban a Kamara szakképzési referenseinek, a tanulószerződéses hálózat munkájának, a 4. éve ismétlődő ellenőrző munkának, illetve a jó kapcsolatrendszernek, együttműködési megállapodásoknak köszönhetően). A szakmai és vizsgáztatási követelmények és az ellenőrzött szakképzések egymáshoz viszonyított aránya (vagyis az, hogy az ellenőrzött szakképzéseknek átlagosan hány százalékában álltak rendelkezésre a szakmai és vizsgáztatási követelmények) az 1999/2000-es tanévben Baranyában még csak 64,2% volt, szemben a régió 72,4 és az ország 65,7%-os arányszámaival. A 2002/2003-as tanévre a régió adata 89,3%-ra, az országos is 82,3%-ra emelkedett, Baranyában viszont már 93,4%, megközelítve a teljeskörű lefedettséget. Ez igen lényeges előrelépés.