Az ipari parkok megjelenése

Az ipari parkok megjelenése

Tartalomjegyzék: 1. Bevezetés 4 2. Logisztika 5 2.1 A logisztika fogalma és rövid története 5 2.2 A logisztika feladata 6 2.3 A logisztika céljai 6 2.4 A logisztika legfıbb területei 6 2.5 A logisztika szerepe az ipari parkokban 7 3. Ipari parkok 8 3.1Az ipari parkok fogalma 8 3.2 Általános jellemzıi 9 3.3 Az ipari parkok csoportosítása 11 3.4Infrastruktúra szükségessége 14 4. Az ipari parkok stratégiai feladatai 15 5. Az ipari park fejlıdésének fıbb vonásai, SWOT analízis 15 5.1 Erısségek 15 5.2 Gyengeségek 16 5.3 Lehetıségek 16 5.4 Veszélyek 17 6. Kik nyerhetik el az ipari park címet? 17 7. Az ipari parkok helye, szerepe az EU-ban 18 8. Az ipari parkok finanszírozásának EU-s keretei 19 9. Az ipari parkok szakmai és érdekvédelmi szervezetei 22 9.1 Ipari Parkok Egyesülete (IPE) 22 9.2 Önkormányzati Ipari Parkok Szövetsége 23 9.3 Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége (TTIPSZ) 24 9.4 Magyar Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége (MATTIP) 24 9.5 A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége (VISZ) 25 9.6 A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) 25 10. Ipari parkok kialakulása Amerikában 26 11. Ipari parkok kialakulása Magyarországon 28 12. Mőködı ipari parkok térségünkben 30 2

12.1 Nyíregyháza 30 12.2 Mátészalka 31 13. A gazdasági világválság következményei 33 13.1 Általános jellemzık 33 13.2 A válság hatása a gazdaságra 35 13.3 Befektetés a válság idején 37 14. Gazdasági növekedés lehetısége 37 14.1Külföldön 37 14.2 Magyarországon 39 15. Munkanélküliség a válság idején 41 16. Összegzés 43 Irodalomjegyzék 46 Internetes források 44 Mellékletek 49 3

1. Bevezetés Az ipari parkok története közel egy évtizede kezdıdött Magyarországon helyi kezdeményezésre, a vállalkozások és a helyi önkormányzatok összefogásával. A 90-es évek közepén a kormányzati szervek is felismerték, hogy az ipari park a gazdaságfejlesztés egyik kiemelt fontosságú intézménye, ezért a parkok támogatására különbözı elképzeléseket dolgoztak ki. 1997-tıl évente lehet pályázaton elnyerni az ipari park címet, 2001-ben pedig elkészült az ipari parkok fejlesztésének tízéves programja is. Ma az ipari parkok adják az ipari termelés negyedét, az ipari export 40 %-át. Az ipari parkokban folyó tevékenység termelékenysége kétszeresen haladja meg az ipari átlagot. Az eddigi eredmények, bármennyire is impozánsak, mindössze a fejlett világhoz való felzárkózásként értelmezhetıek. Elıttünk van még a tudásalapú társadalom követelményeinek körvonalazása és az annak teljesítését szolgáló program valóra váltása. Lépést kell tartani azzal a fejlett világgal, amely maga is birkózik az információs kor követelményeinek teljesítésével. Alapvetı, hogy a parkok elımozdítsák az oda települt cégek, a park térségében mőködı vállalkozások versenyképességének javítását. Ehhez az egyetemi, akadémiai intézeteknek, K+F szervezeteknek nagyobb szerepet kell adni az ipari parkok fejlesztésében. Ez egyrészt sokkal fejlettebb tıkeszervezést, marketingmunkát igényel, másrészt az akadémiai szféra olyan támogatását és ösztönzését, hogy részvételükkel (kezdeményezésükre) környezetükben tudományos parkok jöhessenek létre. Az ipari parkok szolgáltató tevékenységükkel tudják a betelepült cégek versenyképességét javítani. A "vállalkozói házak" az elsı lépés ahhoz, hogy a szolgáltatások infrastruktúrája kiépüljön. Halaszthatatlan az ipari parkok információs rendszerének kiépítése. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valamennyi ipari park, tıkeszervezı munkája során, támaszkodjon egy térinformatikai alapon felépülı, bármely befektetı számára naprakész információt nyújtó internetes honlapra. Hasonlóan fontos az ipari parki menedzserek szakmai felkészítése, képzése. 4

Az ipari parkok a tudásalapú társadalom létesítésének egy kis szeletét adják, de sokat segíthetnek a legprogresszívebb fejlesztési célok elérésében is. 2. Logisztika 2.1 A logisztika fogalma és rövid története A logisztika a görög logos szóból származik, jelentése értelem, számítás, tervezés ok. A logisztika középpontba kerülését a modern gazdaság mőködésének elengedhetetlen feltétele, a versenyben maradás kényszerítette ki, amelynek célját csak úgy érheti el, ha gyorsan kielégíti a vevıi igényeket, maximálja aminıséget és minimalizálja a költségeket. A logisztika a fejlett piacgazdaságokban az 1950-es évektıl vált stratégiai fontosságú területté a vállalatok számára. Alkalmazásának kiindulópontja az Amerikai Egyesült Államok volt, majd felfedezték Nyugat Európában is, Kelet Ázsiában és a rendszerváltás után a közép kelet európai országokban, így hazánkban is. Az 1950-es években a hangsúly a költségcsökkentésen, az 1970-es évektıl az értékesítés támogatásán volt. Az 1980-as évek közepe táján új cél jelent meg: a vevıkiszolgálás. Ekkora már egyre többen ismerték fel, hogy az élesedı piaci versenyben csak azok a vállalatok maradhatnak talpon, amelyek a lehetı legjobban alkalmazkodnak a vevık igényeihez. Ez pedig elképzelhetetlen az anyag -, az áru és az információáramlás javítása, azaz a logisztikai szolgáltatási színvonal növekedés nélkül. A nemzetközi és a hazai szakirodalmon mőszaki, illetve menedzselési (szervezési és gazdasági) oldalról közelíti meg a logisztikai problémákat. A mőszaki megközelítés az anyagáramlási (anyagmozgató, szállítási, rakodási, raktározási) folyamatok és rendszerek tervezésére, szervezésére helyezi a hangsúlyt, míg a menedzsment szempontú megközelítés a beszerzés, a készletezés, az értékesítés szervezését összhangjának megteremtését tekinti fı feladatának. Mindkét megközelítés azonban abból indul ki, hogy amíg a használati értéket a termelés hozza létre, a hely- és az idıértéket vagyis a megfelelı helyre, megfelelı idıben való eljuttatását a logisztika biztosítja. Az áruk és az információk áramlásának rendszerszemlélető megszervezése révén ugyanis lehetıvé válik a felesleges mozgások és várakozási idık kiküszöbölése, a legrövidebb utak feltárása, a mozgásokhoz szükséges idık, költségek és kockázatok csökkentése. 5

2.2 A logisztika feladata 1 A logisztika legfıbb feladatát általában a 7M- vagy a 9M-elv mentén szokás meghatározni. Ezek alapján nem csak a költség-, mennyiség-, és idıtényezık kerülnek súlypontba. A 9M-elv: - a megfelelı információ - a megfelelı anyag - a megfelelı energia - a megfelelı személyek jussanak el - a megfelelı mennyiségben - a megfelelı minıségben - a megfelelı idıpontban - a megfelelı helyre - a megfelelı költséggel eljuttatható legyen. 2.3 A logisztika céljai A logisztika célja bonyolult folyamatok hatékonyabbá tétele, a gazdasági folyamatokban az áruegységre jutó költségek csökkentése. A logisztika létrejöttét a gazdasági élet alapvetı szőkössége és gazdasági verseny tette elengedhetetlené a magas energia és nyersanyag árak, a hitel felvételek magas kamatai, a modern sokszereplıs piacok. A logisztika tökéletesítése a vállalkozás egészére nézve az elsıdleges fontosságú feladatok között van, mivel a logisztikai költségek az összköltségek akár 40%-át is kitehetik. 2.4 A logisztika legfıbb területei A mai modern logisztikában bár alapvetı jelentıségő a raktár- és készletgazdálkodás, ill. a kapacitásához igazított szállítás, de nem egyedüli meghatározó tényezı. Részei: - beszerzés, alapanyag ellátás 1 Szegedi Prezenszki : Logisztika - Menedzsment 30 o. 6

- csomagolás - elosztási, áruterítési kommunikáció - készletgazdálkodás és irányítás - raktározás - szállítás és forgalom elırejelzés - anyagmozgatás - rendelés feldolgozás és kommunikáció - informatikai háttér - üzem és raktárelhelyezés - visszáru kezelés - vevıszolgálati szintek - selejtezés. 2.5 A logisztika szerepe az ipari parkokban Az ipari parkban, illetve vonzáskörzetében mőködı vállalkozásoknak nyújtott logisztikai szolgáltatások fejlesztése fontos, mivel a korszerő termelésszervezési gyakorlat és a versenyképesség fenntartása csak fejlett logisztikai háttér esetén valósítható meg. Országos hatáskörő logisztikai központok kiépítése mellett az ipari parkokban mőködı vállalkozások számára nyújtott elsısorban a termeléshez kapcsolódó logisztikai szolgáltatásokat is bıvíteni kell. Az ipari parkok informatikai hálózata nem csupán egyetlen szervezet belsı folyamatait irányítja, hanem képes kiszolgálni a beszállítótól a vevıig a teljes gazdasági értékláncot. Célszerő lenne létrehozni egy olyan számítástechnikai rendszert, amely az ipari parkokban mőködı kis- és középvállalkozások számára is lehetıvé tenné a korszerő integrált vállalatirányítási rendszerek használatát. Támogatást kellene adni azoknak a programoknak, amelyek megırzik a kialakult rendszer nyitottságát, és felhasználói oldalról a funkcióbıvítést lehetıleg egyszerően, külön rendszer telepítése nélkül biztosítják. A 2004 tavaszán átadott iparipark-portál lehetıvé teszi, hogy az egyes parkok ne vesszenek el az egyedi alkalmazásokban, a program csökkenti az információtovábbítás költségeit, a felhasználható sablonok segítségével az egyedi jegyek is megırizhetık. 7

Logisztikai szolgáltatások: 2 1. ábra A logisztika szerepe az alábbiakban foglalható össze: - ipari park fejlesztı, fenntartó társaság logisztikája, - belsı és külsı szállítási kapcsolatai áru- illetve személyszállítás tekintetében, - ipari parkba betelepült vállalatok logisztikája o vállalaton belül o vállalaton kívül. 3. Ipari parkok 3.1 Az ipari parkok fogalma Az ipari park definíciójáról évek óta nincs megegyezés a téma gyakorlati és elméleti szakemberei között. Az ipar-, az ingatlan- és a területfejlesztésben is gyakran használt fogalom meghatározásai más más szempontok alapján vizsgálják az ipari parkokat, vázolják fel a fogalom lényeges elemeit. Ipari parknak minısülnek azok a projektek ahol egy területileg behatárolt ingatlanon a 2 Forrás: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/transpack/2002-ev/02-majus-junius/kepek/image40.gif Letöltés: 2009.11.08 8

termelıtevékenységhez nélkülözhetetlen fizikai infrastruktúrán (energia, víz, csatorna, utak, telekommunikáció) kívül az ipari park olyan szellemi infrastruktúrát, szolgáltatásokat (logisztikai, ügyviteli, pénzügyi, marketing) is nyújt a betelepült vállalkozásoknak, melyek ma már nélkülözhetetlenek a sikeres üzleti élethez. 3.2 Általános jellemzıi Az ipari park korunk egyik leghatékonyabb és világszerte elterjedt gazdaságszervezı és egyben regionális gazdaságfejlesztı eszköze. Egyre nagyobb jelentısége van az innováció orientált vállalkozások, ezen belül a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésében, valamint az egyes régiók felzárkóztatásában. Az ipari park fogalmát amely nem könnyen meghatározható győjtıfogalom a gazdasági szakirodalom csak az 1970-es évektıl használja rendszeresen. Az ipari parkban telepszerően kialakított ipari és szolgáltató létesítmények a multinacionális vállalatokon kívül a helyi kis és középvállalkozások számára lehetıvé teszi a versenyképesség folyamatos fenntartását. Az ipari parkban olyan innovációs kapcsolatrendszer jön létre, amely elısegíti az ipari struktúra átalakítását, lehetıvé teszi a korszerő technológiák és szervezési elvek alkalmazását s ezáltal a korszerő termékek gyártását, szolgáltatások nyújtását. Az ipari parkok ideális esetben támogatják a helyi szellemi tıke, a találmányok, a K + F eredmények bevonását a termelésbe, erısítik a kapcsolatot a cégek és az ipari és egyetemi kutatóhelyek között. Egy ipari park fejlesztése 7-10 éves folyamat, melynek során az egyes fejlıdési fázisokban különbözı szakterületek harmonikus együttmőködése hozhat megfelelı eredményt. Az iparipark-program eddigi eredményeinek elemzése rávilágított, hogy az 5-6 éve tudatosan ipari parkká fejlesztett területek mára a nemzetgazdaság jelentıs projektjeivé váltak, az ország ipari termelésének figyelemre méltó hányadát produkálják és nagyszámú munkaerıt foglalkoztatnak. Ehhez a tudatos fejlesztéshez magasan képzett menedzsmentre volna szükség az ipari parkokban, ami gyakran hiányzik. Fıleg az önkormányzati tulajdonú parkok esetében jellemzı, hogy nincs az ipari park környezetében megfelelı végzettségő szakember, de megfizetésére nem is lenne keret. Az ipari parkok fejlesztését ezért nem ritkán más munkakörben az önkormányzatnál dolgozó munkatársak fél- és mellékállásban végzik, többkevesebb sikerrel. 9

Az országban mőködı ipari parkok többsége már olyan fejlettségi szintet ért el, amely lehetıvé, illetve szükségszerővé teszi, hogy a meglévı alapszolgáltatások mellett különbözı minıségi szolgáltatások is létesüljenek. Az egyik legfontosabb az innovációs, inkubációs háttér megteremtése lenne. Az ipari parkok többségében ma még nincs olyan inkubátorház vagy vállalkozók háza, esetleg innovációs szolgáltatási lehetıség, amely támogatná azoknak a kis- és középvállalkozásoknak a betelepülését, melyek fejlıdıképesek, innovatívak, de tıkehiányos helyzetükbıl kifolyólag új telephely kialakítására nem képesek. Gondot jelent a parkok számára, hogy az APEH területenként eltérı módon értelmezi az ipari parkok infrastruktúrális fejlesztéseinek áfa- visszaigénylését. A probléma forrása az, hogy bizonyos jogszabályok nem azonos feltételekhez kötik a visszaigénylés lehetıségét. Ezen kívül néhány parkban mőködési-finanszírozási problémát okozott az is, hogy a Nemzeti Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal az 2003-ban több iparipark-projektnél a területek egy részének értékesítése miatt visszavonta a korábban a GKM-mel közösen nyújtott támogatásokat. Az iparipark-program továbbfejlesztéséhez szükséges lépéseket a GKM a következıkben határozta meg: a gazdasági tárcának és a kormányzatnak határozottan fel kell vállalnia az iparipark-fejlesztési program folytatását, folyamatosságának és stabilitásának biztosítását. Továbbra sem sérülhet az az alapelv, hogy az iparipark-program a helyi önkormányzati és vállalkozói kezdeményezésekre épít és támogatja azok megvalósítását. Az ipari parkok létesítésének, mőködtetésének tervezhetısége miatt a finanszírozási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a különbözı célok (befektetés ösztönzés, foglalkoztatás, szolgáltatások fejlesztése, logisztikai fejlesztések) eltérését szolgáló, eddig leginkább ágazati logikát követı források a jövıben a közös (nemzeti és EU) támogatások tekintetében minél jobban összehangolhatók legyenek. Újra kell gondolni a források ésszerő felhasználását lehetıvé tevı forráskoordinációt, lehetıség szerint ki kell bıvíteni más, az ipari parkok mőködési profiljába illeszthetı támogatási lehetıségekkel is. Ugyan az operatív programok prioritásaiban felfedezhetı egy horizontális kapcsolat, de szükséges a programok tudatos összekapcsolása is. Mivel az egyes ipari parkok fejlıdési feltétele, gazdasági környezete eltérı, ezért szükséges, hogy a fejlesztési célok között az alapinfrastruktúra kiépítését támogató pályázatoktól a modern, informatikai vagy innovációs fejlesztések támogatásáig miden szint megjelenjen. Ugyanakkor az egyes fejlıdési-fejlesztési ütemek elhatárolása kormányzati és regionális szinten egyaránt fontos. Az ipari parkok tervezhetı szükségleteit meg kell jeleníteni, a nemzeti fejlesztési tervben, illetve az operatív programokban is. 10

A parkok befektetés ösztönzési munkáját a menedzsment képzettségi szintjének növelésével és hatékony marketingmunkával kell javítani. Teljes körővé és naprakész információkkal feltöltötté kell tenni a befektetési lehetıségeket szakszerően bemutató adatbázist, növelni kell a hazai és külföldi marketingakciók számát, Az ipari parkok menedzsmentje számára szervezett formában kell biztosítani a befektetés ösztönzéshez szükséges marketingképzést. Az innováció vezérelt, globalizálódó gazdaságban a versenyképesség kulcsát az erıs és rugalmas helyi gazdaság jelenti. A kistérségi gazdasági potenciál megerısítésében az ipari parkoknak kiemelkedı szerepük van. A regionális (lokális) képességek kialakulásának kulcseleme, hogy elég erıs és rugalmas beszállítói háttér jöjjön létre. A koncentrált ipari bázisok térségük beszállítói hálózatának kialakításával, a vállalkozások kritikus tömegének vonzásával mennyiségi és minıségi téren egyaránt újabb és újabb, öngerjesztı növekedési, klaszteresedési folyamatokat indukálnak. Magyarországon jelenleg a befektetés ösztönzés egyik akadálya éppen a kívánatos beszállítók hiánya. A nagyobb ütemben épülı gyorsforgalmi utak az ipari parkok fejlıdését, a befektetés ösztönzést is jelentısen segítik. Az elmúlt hat év tapasztalata azt igazolta, hogy a vállalkozások ipari parkokba történı betelepítése döntıen ott sikeres, ahol a közúti megközelítés jó minıségő úton lehetséges. A közúti kapcsolat lehetıvé teszi a szállítási kötelezettségek megbízható-tervezhetı idıbeni teljesítését, az anyagellátás biztonságos megszervezését és forgóeszközkészletek minimalizálását. 3.3 Az ipari parkok csoportosítása A fejlett országok sikeres példái hatására a világ sok országában kiemelten támogatják az iparfejlesztésen belül a földrajzilag koncentrált ipari területek kialakítását, részben munkahelyteremtés, részben a koncentrált és így olcsóbb infrastruktúra kiépítése, részben környezeti problémák miatt. Az eltérı gazdaságpolitikai célok, a különbözı gazdasági és társadalmi háttér, a más-más helyi környezeti adottságok miatt az ipari területeknek, köztük az ipari parkoknak nagyon sokféle típusa figyelhetı meg. A hazai ipari parkok többféle jellemzı alapján csoportosíthatók. A megalakulás ideje szerinti differenciáltság jól tükrözi a hazai gazdaságpolitika aktuális irányvonalait. Az 1997- ben ipari park címet nyert parkok létesítését többnyire egy-egy multinacionális vállalat betelepítése motiválta. Ezekbe a parkokba általában gyorsan növekvı, exportorientált 11

vállalkozások települtek be, s hamarosan hazai és külföldi beszállítóik is követték ıket. Ezek az ipari parkok a betelepült vállalkozások és az ott dolgozók létszáma, valamint az ipari park által nyújtott szolgáltatások minısége alapján rövid idı alatt érett ipari parkká váltak. Más utat jártak be azok a parkok, amelyek a címet 1998 után nyertek el. Az általában önkormányzati kezdeményezéssel, térségi gazdaságfejlesztési programként indított parkokba általában hazai piacra termelı kis- és középvállalkozásokat vártak. Az önkormányzati tulajdonú parkok fejlesztése viszonylag lassú, az infrastruktúra kiépítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez szerényebbek a lehetıségek. A szőkösebb beruházási lehetıségek miatt az 1998-ban létesült parkok eszközellátottsága alig kétharmada, az 1999-ben és 2000-ben létesült parkoké pedig csak fele-harmada az 1997. évi alapítású parkok vállalkozásaira jellemzı eszközellátottságnak. A Dunától nyugatra, illetve keletre fekvı országrészben eltérı típusú fejlıdés játszódott le. Az ország nyugati régióiban (Nyugat- és Közép-Dunántúlon) jöttek létre az elsı, általában a multinacionális vállalatok letelepítésére szervezıdött parkok. 1997-ig a külföldi tıkebefektetık szívesebben választották beruházásuk helyszínéül a nyugati exportpiacokhoz közelebb fekvı, közúton jól elérhetı régiókat. A Dunától keletre esı térségekben fekvı ipari parkok vállalkozói jórészt a hazai piacra termelı, alacsonyabb termelékenységő kis- és középvállalkozásokból kerültek ki. Az elmaradottabb térségekben fekvı ipari parkokba csak az ezredforduló tájékán indult meg nagyobb tıkeáramlás. A telepítés jellege szerint két markáns eltérı parktípusról beszélhetünk: zöld mezıs ipari park az ország több pontján található, ezek általában a településtıl kisebb-nagyobb távolságra, korábban beépítetlen területen helyezkednek el. Elınye egyben a hátránya is, az alapinfrastruktúra és a létesítmények a betelepülı vállalkozások igényei szerint viszonylag szabadon, ám nagy beruházással alakíthatók ki. A zöld mezıs beruházásban indult ipari parkok környékén nagyobb tartalékterületek bevonására van lehetıség és a beépítés során nem kell a korábban környezeti károkat felszámolni. A barna mezıs, agrárjellegő ipari parkok körül általában jelentıs mezıgazdasági termelıkörzet húzódik, a parkban elsısorban élelmiszer-ipari, feldolgozóipari vállalkozások mőködnek. Az agrárjellegő ipari parkok alapinfrastruktúrájának, ipari tevékenységének kialakítása a zöld mezıs beruházásához hasonlóan történik. Az ipari park területén nincs környezetszennyezés és nagyobb ingatlantartalékok is rendelkezésre állnak. A logisztikai központokból kialakult ipari parkok szakmai arculatát a logisztikai tevékenység határozza meg. Az alapinfrastruktúra és az ipari telephelyek kialakítása 12

viszonylag szabadon megválasztható, nagyobb tartalékterületek bevonására is van mód. Elızetes környezeti kármentesítésre itt sincs szükség. A rekonstrukciós ipari parkok közé soroljuk azokat a - korábban már az ipari park területén mőködı vállalkozásokat integráló parkokat, ahol jelentıs zöld mezıs területekkel az alapinfrastruktúra kiegészítı vagy bıvítı jelleggel épült ki. Az új területen az ipari telephelyek kialakítása viszonylag szabadon megválasztható volt, lehetségessé vált nagyobb tartalékterületek bevonása és a korábban ott mőködı vállalkozások nagyban segítették a szakmai arculat kialakítását. Nemzetközi tapasztalatok szerint egy-egy ipari park több év alatt jut el az induló stádiumból az érett szakaszba. A fejlesztés súlypontjai szakaszonként különbözıek: az induló szakaszban az alapinfrastruktúra megteremtése, a növekedési szakaszban a tömeges betelepítés és a szolgáltatások gyors és minıségi fejlesztése, az érett szakaszban pedig a szolgáltatások differenciálódása a fı feladat. Az ipari parkok nemzetközi tipológiája funkciók szerint többféle parktípust különböztetünk meg. A tudományos parkok nagyrészt a felsıoktatási, kutatási intézményekhez kötıdnek. Feladatuk az új technológiákra alapuló vállalkozások létrehozása, illetve annak elısegítése, a technológiai transzfer lebonyolítása és kutatóintézetek és a parkban mőködı vállalatok között. Az egyetemeken felhalmozott tudásra alapított cégek tömeges megjelenésére Magyarországon egyenlıre nem lehet számítani. Ennek egyik oka, hogy a hazai tudományos életnek még nem része eléggé a vállalkozói kultúra, és fejlesztésre szorul a kutatók kockázattőrı képessége és menedzsmentkészsége is. A jelenlegi finanszírozási rendszerben az állami egyetemektıl nem várható el, hogy saját döntéssel hozhatnak létre olyan tudományos parkokat, amelyekben sikeres üzleti vállalkozások indulhatnak. Tudományos parkok szervezése valószínőleg csak hosszabb távú állami program keretében, központi stratégia alapján indulhat el a nagyobb vidéki egyetemi városokban. Ezzel szemben Budapesten az InfoPark valódi tudományos parkká válására már rövid távon is van esély. A technológiai park rendszerint a K + F területen mőködı, új technológiákat alkalmazó vállalatokat tömöríti. A parkban kutatás, termelés folyik. A technológiai parkok magas színvonalú infrastruktúrát igényelnek, ezért a park szervezıinek célszerő hasonló számítástechnikai és laborigényekkel érkezı cégeket összetelepíteni. A technológiai parkokban rendszerint inkubációs központok is üzemelnek. Innovációs központ létesítéséhez nincs szükség nagy, összefüggı területre, viszont a 13

helyet adó város intézményi háttere fontos tényezı. Az innovációs központ a betelepült, viszonylag magas piaci kockázatú, új termékek és technológiák fejlesztésével és eladásával foglalkozó vállalkozásoknak nyújt kedvezményes bérleti lehetıséget és pénzügyi, kereskedelmi, kutatási és technológiai tanácsadást. A kereskedelmi parkok sokféle feladatot ellátnak, többek között: csomagolás, szállítás, adminisztratív munka. A kutató park általában egyetemek vagy kutatóközpontok mellé települ. Fı tevékenysége sokkal inkább az alapkutatás, semmint a fejlesztés. További jellegzetességét a kapcsolódó egyetemi kutatás jelenti, a tudományban és technológiában való. Az üzleti parkok minıségi környezet kínálnak az üzleti tevékenységek széles körének végzéséhez, úgymint a gyártáshoz, összeszereléshez, értékesítéshez (kereskedelem, logisztika) és adminisztratív tevékenységekhez. A tudományos intézmények közelsége nem játszik szerepet a vállalatok odatelepítésnél, avagy az üzleti park létrehozásánál. Az üzleti inkubátor központ meghatározott ideig az egy helyen levı, kezdı és fejlıdı KKV-kat sőríti. Célja, hogy javítsa fejlıdési lehetıségeiket és túlélési rátájukat azáltal, hogy az elinduláshoz telephelyi (ingatlan) lehetıségeket és kedvezményes üzleti szolgáltatásokat biztosít számukra. Fıleg a helyi fejlıdést és munkahelyteremtést ösztönzik vele, a technológia szerepe mellékes lehet. Magyarországon inkubátorház néven terjedt el. 3.4 Infrastruktúra szükségessége Az inkubációs feladat ellátásához szükséges infrastruktúra kialakítása és mőködtetése elképzelhetetlen állami támogatás nélkül. Az érett parkok többsége általában autópálya közelében fekszik sokfajta és színvonalas szolgáltatásokat nyújtanak a betelepült és betelepülni szándékozó vállalkozásoknak, valamint kiépített kapcsolatrendszerük révén biztosítani képesek a területükön mőködı vállalkozások együttmőködését egyetemekkel, kutatóintézetekkel, technológia - transzferközpontokkal és inkubátorházakkal, esetleg maguk is üzemeltetnek ilyet az ipari park területén. A fejlıdésük kezdetén lévı parkok az alapvetı infrastruktúrális szolgáltatásokat már képesek biztosítani a bérlıiknek (víz-, csatorna-, villamosenergia-, ezen belül ipari áram-, gáz-, burkoltút- vezetékes telefonhálózat és a közvilágítás), de az úgynevezett kiegészítı infrastruktúrát (internet, ISDN, ADSL, esetleg mőholdas rendszer) jelenleg csak a parkok 14

fele, általában a nagyobb parkok tudják felajánlani a betelepülı cégeknek, melyhez állami támogatásra is szükség van. A számítástechnikai infrastruktúra kiépítése, a pénzügyi, jogi, adminisztratív szolgáltatások folyamatos biztosítása ugyanis csak hosszútávon megtérülı befektetés, s ez nem vonzza eléggé a befektetıket. 4. Az ipari parkok stratégiai feladatai Az ipari parkok annak ellenére hogy különböznek egymástól idıvel hálózatot kell hogy alkossanak, amelyek az adott ország gazdaság-, ipar-, és innovációs politikájába beágyazódva valamilyen kormányzati célrendszer keretében mőködnek. Az állami prioritásokat tanulmányozva alapvetıen a misszió orientált, illetve a diffúzió orientált törekvések, illetve ezek kombinációi figyelhetık meg. A misszió orientált modell esetén a kormány a források mobilizálása az ipari struktúra átrendezése érdekében ösztönzi az ipari parkok létesítését, források mobilizálásának lehet indoka a regionális felzárkóztatás, illetve a csúcstechnológiák elterjesztésének bátorítása. E modell megvalósítói többek között az USA, Nagy Britannia, Franciaország. A diffúzió orientált modell a technológiai szférába már bevont összegek jobb, hatékonyabb hasznosítását hivatott elımozdítani. Itt tehát nem a globális struktúrák módosítása a cél, sokkal inkább az innováció globális elımozdítása, a fejlıdés minıségi vonásainak elıtérbe állítása. E modellhez sorolják Németország, Svédország, Svájc kormányzati megoldásait. 5. Az ipari park fejlıdésének fıbb vonásai, SWOT analízis 3 5.1 Erısségek - A térségben élık számára munkahelyteremtés - Tıkebevonás, fejlesztési forráshoz jutás - Hosszú távra szóló program megléte - Korszerő infrastruktúra a betelepült cégeknek - Kedvezıbb feltételő szolgáltatások a betelepült cégek részére 3 Rakusz Lajos: IPE (2003) 26-29 o. 15

- Térségfejlesztési tervek megvalósításának elımozdítása - Helyi kezdeményezés, erıs motiváció - Logisztikai funkciók ellátása - Partnerkapcsolatok kiépítése - Szellemi kapacitás bevonása Elsıdleges cél az erısség tekintetében a tıkebevonás és a munkahelyteremtés volt hazánkban az elmúlt idıszakban. 5.2 Gyengeségek - A parkok tıkeszegény vállalkozások - Elszigetelt parki tevékenység - Mennyiségi jellegő növekedés - Bizonytalan kormányzati támogatás - Fejletlen infrastruktúra - Nem kellı szakmai felkészültség a szolgáltatások menedzselésére - Megközelíthetıség a parkok felénél probléma - Az ipari tradíció hiánya egyes régiókban - Ipari struktúraváltás kényszere - Innováció szerepének alulértékelése - Konkurenciaharc a tıkebevonás terén - Szakismereti hiányosságok marketing innováció, K + F - Strukturális munkaerıpiac, gyenge mobilitás A parkok fı gyengesége a tıkeszegénység és a nem kellı szintő szakismeret. 5.3 Lehetıségek - Extraprofithoz jutás - Hálózatok kiépítésének lehetısége - Innováció térnyerése - Regionális, helyi kezdeményezıképesség felértékelıdése 16

- Partnerkapcsolatok nemzetközi dimenziókban is - EU-s forráshoz jutás potenciális lehetısége - Pénzügyi elınyök - Innovációs központ néhány szakterületen - Olcsó szolgáltatás - Hosszú távú programok révén a kiszámíthatóság nı Összességében az ipari parkok a versenyképesség letéteményesei. 5.4 Veszélyek - A bérek és költségei növekedhetnek, a park vonzóképessége csökken - Erısödı verseny a régióban - A tulajdonos fejlesztési célkitőzéseinek gyakori módosulása - A regionális döntési szint kiépülése elhúzódhat - Az innováció EU konform irányítása, adekvált finanszírozási rendszer megoldásának elhúzódása - A menedzserképzés lemarad a parkok által támasztott növekvı követelményektıl - Kormányzati szerepvállalás elmaradása a parkok hálózattá szervezıdése terén - Megszőnik az ipari parkok primer infrastruktúrájának támogatása A legfıbb veszélyt az jelenti, ha a parkok nem készülnek fel EU-s pályázatok elkészítésére. 6. Kik nyerhetik el az ipari park címet? Az ipari park címet olyan, minimum 10 hektáros, ipari vállalkozási célra kialakított területek kaphatták meg, amelyek késıbb további 10 hektárral bıvíthetık és az infrastruktúrával való ellátottság a jogszabályi feltételeknek megfelelt. Az ipari parknak korszerő infrastruktúrát, szolgáltatásokat és szakmai hátteret kellett biztosítaniuk az ipari termelı- és szolgáltatóvállalatok letelepedéséhez, mőködéséhez. Az ipari parkok évente beszámoló küldenek a gazdasági tárcához a saját területükön folytatott tevékenységérıl, a minisztérium ellenırzi a beszámolót és ötévente felülvizsgálja a 17

vállalat teljesítmény megvalósulását. A kormányzati beavatkozás következményeként dinamikusan növekedett az ipari parkok száma. Az ipari parkok gazdasági súlyát jelzi, hogy 2008-ban az ipari parkok vállalkozásai adták az ipari foglalkoztatottak több mint a 17 százalékát, az ipar teljes értékesítési árbevételének legalább 23,1 százalékát, valamint az ország ipari exportárbevételének minimum 28 százalékát. Az ipari parkok elöl járnak a korszerő termelési eljárások, valamint a modern technika alkalmazásában, ennek köszönhetı, hogy az a parkokban mőködı vállalkozások egy foglalkoztatottra jutó termelése az ipari átlag 1,36-szorosa. A legtöbb 1997-ben alapított parkban már jól mőködı adminisztratív szolgáltatásokat (egyablakos ügyintézés, könyvvitel, vámügyintézés, bankkirendeltség, ügyvitel, üzemeltetés, cégek jogi képviselete), valamint innovációs szolgáltatásokat is nyújtanak. Ezekben a parkokban a menedzsment megszervezte a pénzügyi, jogi, egészségügyi, munkabiztonsági tanácsadási szolgáltatásokat, a betelepült cégek számára egyedi pályázatfigyelést végeznek. Az 1998-99 es években alapított parkokban már kisebb arányban szervezıdtek meg ezek a szolgáltatások, míg a legutóbbi években alapított ipari parkokat mindössze egy-két szolgáltatással üzemeltetik. Az alacsony színvonalú szolgáltatási kínálatban szerepet játszik az is, hogy az ipari parkba betelepült multinacionális vállalatok a szolgáltatásokat sok esetben saját szervezésben oldják meg, a kis- és középvállalkozások igénye pedig többnyire nem éri el azt a volument, amely mellett az ipari park számára kifizetıdı lenne a szolgáltatás biztosítása. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelmővé vált, a szolgáltatási paletta bıvítésére a parkok többségben csak az alapvetı infrastruktúrális fejlesztések végrehajtását követıen kerülhet sor. Kormányzati támogatással azonban a fejlıdés felgyorsítható lenne. Mára az is világossá vált, a kis- és középvállalkozásokat az adócsökkentés mellett jó színvonalú és megfizethetı árukkal szolgáltatásokkal lehet a parkokba vonzani. 7. Az ipari parkok helye, szerepe az EU-ban Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságának felfogása szerint az ipari parkok átfogó keretet és eszközt adnak az innováció megkönnyítésére, elımozdítására és fejlesztésére. 18

Tevékenységük tipikusan kiterjed az inkubációra, a technológiai transzfer elısegítésére, valamint az üzleti angyal programokra. A parkok kiváló lehetıséget adnak a kockázati tıke tranzakciók elıkészítésére és lebonyolítására. A parkok hozzájárulnak az EU programjainak kialakításához és megvalósításához; partnerségre képesek és alkalmasak a hálózatban való mőködésre. Az EU új tagállamaiban mőködı parkok a világban számos helyen mőködı hasonló intézményekkel analóg elvek alapján szervezıdnek. Az elnevezések változatosak, a tartalom azonban megegyezik: magában foglalja az interakciót a tudomány és a technológia valamint a gazdasági fejlıdés között, az intézmények és vállalatok együttmőködésének szinergiáit a piacra jutás megkönnyítése érdekében, továbbá a parkok üzemeltetésében a magas színvonalú, speciális szolgáltatásokat, különös tekintettel az inkubációra, spin-off tevékenységre, networking-re. A szóhasználatban, jogszabályi megfogalmazásban leggyakrabban az ipari park, a tudományos park, technológiai park, technopolisz, kutatási park, üzleti park, innovációs központ, technológiai inkubátor jelenik meg. Az EU 10 ipari parkjainak eddigi létesítése és fejlesztése általánosságban együtt járt a környezettudatos elvek gyakorlatba történı átültetésével. Az új létesítményeknél ezt a csatlakozás elıfeltételét képezı jogharmonizáció miatt hatályba lépett szigorú környezetvédelmi normák eleve biztosították. Az reorganizáció, ipari változások miatti park létesítéseknél a park mőködésének beindítása legtöbbször kezdeti lépés a környezetbarát megoldások bevezetéséhez. 8. Az ipari parkok finanszírozásának EU-s keretei Az ipari parkok 2007. és 2013 között döntıen az EU források révén valósíthatják meg fejlesztésüket, illetve vehetnek részt térségük gazdaságfejlesztési programjaiban. Az EU támogatáspolitikájának ismerete legalább fı vonásaiban azért is szükséges, mert a pályázati kiírások ezen alapulnak, s a vállalkozók szemléletének egyre inkább ehhez kell igazodnia. Az EU támogatás alapértékei a szabad verseny, illetve a verseny tisztasága. Annak érdekében, hogy ezek az alapértékek teljesüljenek, illetve az EU több, különbözı gazdaságpolitikai célt tudjon követni, szabályozó eszközöket alkalmazzon: egy elég bonyolult rendszer alakult ki. Az alábbiakban ezek közül csak néhány, az eligazodáshoz fontos elemet emelünk ki, figyelembe véve az ipari parkok 19

tevékenységét, hazai adottságainkat. Az EU támogatáspolitikájának alapvetı követelményeit a Római Szerzıdés (1957.) határozta meg. A szerzıdésben foglalt alapelvekkel összeegyeztethetetlen bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy elınyben részesít egyes vállalatokat, vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. Az EU támogatáspolitikája sajátos módon úgy valósítható meg, hogy körvonalazza az összeegyeztethetetlenségi elv alóli kivételeket. (Ennek hiányában ugyanis mindig a kedvezı pozícióban levı vállalkozások támogatása kapna prioritást, s így a felzárkózás, a kohézió az EU-ban nem lenne megvalósítható.) A kivételek érvényesítésére ugyanakkor nem adhat felmentést a tiszta verseny elve alól, ezért az EU a támogatáspolitikájába igen szigorú kontrollt ír elı és alkalmaz. A finanszírozásban érvényesülı összeegyeztethetetlenségi elv a vállalkozások közvetett támogatását helyezte elıtérbe, s ez az ipari parkok fokozódó térnyerését eredményezte. Az ipari parkokban levı vállalkozásokat ugyanis úgy lehet támogatásban részesíteni hogy közvetlenül nem kapnak állami forrást. A kormány az ipari parkok infrastruktúrájának kiépítésében, a park szolgáltatásainak elımozdításában, az inkubátorházak, technológiai központok létesítésében jelentıs erıforrásokkal részt vehet s mindezzel segíti a döntıen kis- és középvállalkozók versenyképességének javítását. A szóban forgó kivételek három csoportot alkotnak: Horizontális támogatások Az elnevezés arra utal, hogy egymás melletti iparágak közötti, illetve iparágakon átnyúló feladatok, illetve szervezetek is kaphatnak támogatást. E szerint támogathatóak az EU szabályok megsértése nélkül - a kis- és közepes vállalkozások (50, illetve 250 fınél kisebb alkalmazotti létszám, meghatározott forgalom és alaptıke), - a kutatás, fejlesztés, - a környezetvédelmi programok, - vállalati szerkezetváltást célzó feladatok, - munkahelyteremtés, illetve, munkahely megtartás, - képzési oktatási feladatok. 20

Ágazati (szektorális) támogatások Az Európai Bizottság dönt az adott idıszak speciális szektorális szabályozásairól, milyen területek élvezhetnek támogatás. Ezek jelenleg - érzékeny ágazatok (hajóépítés, acélipar, szénipar, közlekedési eszközgyártás), - vasúti-, légi-, belvízi és tengeri szállítás, - mezıgazdaság, halászat, vízgazdálkodás, - kivételes, egyedi esetek (pl.: pénzügyi szektor, szolgáltatások). Az EU tagállamai állami támogatást csak a Bizottságnak történı elızetes bejelentés, majd annak jóváhagyása után adhatnak. Az utóbbi években a fenti szabályokat valamelyest módosították a tagállamok kompetenciájának növelése (és a bürokrácia oldása) érdekében. Regionális támogatások A regionális források felhasználhatók a nemzeti szinten elmaradott régiók támogatására is ( bizonyos meghatározott gazdasági területek fejlesztését elımozdító támogatás ). Ez a formula teszi lehetıvé, hogy az EU gazdag országai is részesüljenek ilyen támogatásban. Az erre a kivételre jogosult térségek listáját nemzeti kritériumok alapján a tagállamok jelölik ki, de arról az EU Bizottság dönt. Állami támogatásban részesíthetık olyan térségek fejlesztései, ahol szokatlanul alacsony az életszínvonal, vagy jelentısek a foglalkoztatási gondok. Az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés 87. cikkelye olyan térségeket céloz meg, amelyek a legnagyobb támogatást az EU 25 GDP/fı átlagának 75%-a alatt teljesítı régiók kaphatnak, különbözı kategóriák szerint: 21

A magyar régiókra vonatkozó támogatási plafonok 2007-2013 4 : A régiós GDP az EU-25 átlagához képest (%) Régió elnevezése (GDP/fı az EU-25 átlagához képest %) Maximális támogatási ráták (BTE) 60% < régiós GDP < 75% Nyugat-Dunántúl (60,37) 30% 45% < régiós GDP < 60% Közép-Dunántúl (52,28) 40% régiós GDP < 45% Észak-Magyarország (36,10); Észak-Alföld (36,31); Dél-Alföld (39,44); Dél-Dunántúl (41,36) 50% 1. táblázat Egyéb jogcímen a lakosság (maradék) 27,8 százaléka (Közép-Magyarország) részesülhet regionális támogatásban. 9. Az ipari parkok szakmai és érdekvédelmi szervezetei 9.1 Ipari Parkok Egyesülete (IPE) Az Ipari Parkok Egyesülete 1994-ben alakult azzal a céllal, hogy Magyarországon elımozdítsa az ipari parkok létesítését és mőködését, az ipari parkok gazdasági szerepének széles körő megismertetését. Az IPE kidolgozta és javaslatot tett az ipari parkok preferenciarendszerére, finanszírozására, kezdeményezte hogy a kormány különítsen el forrásokat az ipari parkok létesítésére, s dolgozzon ki egy ipari park fejlesztési programot. Az elmúlt években az egyesület számos nemzetközi konferenciát rendezett az ipari parkok fejlesztése, a tıkeszervezés, a partnerkapcsolatok kiépítése, a marketing, az oktatás, a képzés témakörében. Szakmai szervezetekkel közösen távoktatási tananyagot készített és kezdeményezte a menedzserek képzését. Az Ipari Parkok Egyesülete nonprofit szervezet. Tagjai: ipari parkok, olyan önkormányzatok, amelyek ipari parkokat mőködtetnek, illetve ilyen szervezeteket kívánnak létrehozni, valamint azok a gazdasági társaságok, amelyek üzleti 4 Rakusz Lajos: IPE (2007) 19 o. 22

alapon vesznek részt az ipari parkok létrehozásában és mőködtetésében. A mintegy száz tag között megtalálható több tudományos intézmény: a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete is. Az egyesület tagjai bevonásával számos szakmai szolgáltatást nyújt, a parkok létesítésének elısegítésétıl a banki, logisztikai, ügyviteli tanácsadásig. Az Ipari Parkok Egyesülete 1997 óta hírlevelet jelentet meg, 1998 óta honlapot üzemeltet. Ellátja az ipari parkok érdekképviseletét, állandó meghívottként részt vesz a Magyar Országgyőlés területfejlesztési bizottságában, illetve a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Innovációs Szövetség és több más országos szintő szervezet vezetı testületeiben. Az egyesület regionális szervezetekre tagolódik: a munka mind nagyobb súllyal a régiókban folyik, melyek 20-25 ipari parkot foglalnak magukba. Az egyesület kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik. Közvetlenül részt vesz a romániai és szlovákiai ipari parki intézményhálózat szakmai alapozó munkálataiban. Napjainkban az egyesület alapvetı célja, hogy elımozdítsa a csúcstechnológiát képviselı cégek, valamint kutató fejlesztı bázisaik magyarországi letelepedését. Törekszik arra, hogy a nagy nemzetközi presztízzsel rendelkezı hazai egyetemeink, tudományos laboratóriumaink környezetében elısegítse a tudományos parkok kialakítását. 9.2 Önkormányzati Ipari Parkok Szövetsége Az Önkormányzati Ipari Parkok Szövetsége 1999-ben jött létre. Alapítói magyarországi önkormányzatok, önkormányzati ipari parkok, kistérségi társulások és cégek. Az Önkormányzati Ipari Parkok Szövetségének célja, hogy mint érdekképviselet, szerepet vállaljon a Magyarországra irányuló beruházások, befektetések elısegítésében. Támogassa a befektetıket, az ISO szabvány szerinti minıségügyi rendszerek és az EU elıírásainak is megfelelı beruházási helyszínek kialakításában. A szövetség feladatának tekinti a kistérségi munkahelyteremtés és a helyi kis és középvállalkozások beszállítóvá válásának elısegítését is. A hatékony befektetés ösztönzés, a nemzetközi és hazai beruházások megvalósítása érdekében az Önkormányzati Ipari Parkok Szövetsége szoros kapcsolatban áll a Magyar Önkormányzatok Európai Szövetségével, a kormányzati lobbyszervezetekkel, szakminisztériumokkal, nemzetközi, valamint hazai tanácsadó cégekkel. Rendszeresen együttmőködik az Egyesült Államok, Japán és más 23

befektetı országok kereskedelmi képviseleteivel. A szervezet részt vesz a kormányzati, régiós és EU források, valamint egyéb nemzetközi támogatások lehetıségeinek felkutatásában, pályázatok elkészítésében. 9.3 Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége (TTIPSZ) A Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége alapításának (1997) közvetlen elızménye a Befektetési lehetıségek Magyarországon címő 1996-os budapesti konferencia, melyen állásfoglalás született egy hiánypótló, a külföldi mőködı tıke vonzását segítı társadalmi szervezet létrehozásáról. A szövetség ma sem vesz részt az ipari park hálózat közvetlen szervezési, menedzselési munkáiban, kezdettıl fogva a tıkebehozatal élénkítését tartja fı feladatának. A Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége konferenciák szervezésével, kiadványok publikálásával, folyamatos szakmai tanácsadással népszerősíti a hazai ipari parkokat. Az utóbbi években tevékenységében egyre erıteljesebb hangsúlyt kapott a térségfejlesztés. A szervezet konkrét térségfejlesztési tanulmányokat készített Baranya, Jász Nagykun Szolnok, Heves, Komárom Esztergom megyékben. Kezdeményezte a leghátrányosabb helyzető kistérség közigazgatási forgalom bevezetését, részt vesz az esélyhátrány csökkentését célzó pályázati rendszer kidolgozásában, mőködtetésében. A 35 tagot számláló szervezet 2002 óta szakmai oktatást is végez Zala, Hajdú Bihar, Veszprém és Pest megyékben. Az akkreditált tanfolyamokon pályázatkésztésre tanítják a résztvevıket. 9.4 Magyar Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége (MATTIP) A Magyar Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége 1997-ben alakult, független társadalmi és érdek képviseleti szervezet. Tömöríti mindazon magánszemélyeket, civil szervezeteket, önkormányzatokat és gazdasági szervezeteket, akik/amely célja tudományos technológiai és ipari parkok létrehozása, mőködtetése Magyarországon. A Magyar Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége megalapítását az a felismerés indukálta, hogy a sokrétő szakmai tudás egyidejőleg egyetlen ipari parkban sem létezik, ezért az ipari parkoknak szakmai és emberi összefogással kölcsönösen ki kell egészíteni tudásukat, segíteniük kell egymás munkáját. Ennek érdekében a Magyar 24

Tudományos Technológiai és Ipari Parkok Szövetsége lehetıvé teszi különbözı szakterületek konzultációját. Emellett létrehozta és mőködteti a hazai ipari parkok számítógépes információs rendszerét. Szervezett oktatást, továbbképzést folytat, rendezvényeket, szakmai találkozókat rendez. Tagjai számára segítséget nyújt a finanszírozási lehetıségek feltárásában és a tıkebevonás elımozdításában. 9.5 A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége (VISZ) A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége 1991-ben alakult meg. Célja az alapító személyek és szervezetek a vállalkozói inkubátorrendszer szervezeti, információs és elméleti kérdéseinek kimunkálása, összehangolása, a hazai és nemzetközi kapcsolatok kiépítése, ápolása és ezeken keresztül a rendszerek elterjesztésének elısegítése volt. A szövetség aktívan rést vesz a vállalkozói inkubátorok információs rendszerének kiépítésében és mőködtetésében, a célok megvalósításához szükséges eszközök felkutatásában. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége itthon és külföldön ellátja a vállalkozói inkubátorrendszer érdekképviseletét. Feladatának tekinti a tevékenységgel összefüggı szakmai színvonal növelését, az oktatást. Tanulmányutak szervezésével lehetıvé teszi a hazai és a nemzetközi tapasztalatcserét. 9.6 A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége tevékenységének középpontjában az innováció gazdaságélénkítı szerepe áll. A tagintézmények a következı tagozatok keretében végzik tevékenységüket: kutatás fejlesztési tagozat; innovációs infrastruktúra tagozat; felsıoktatási tagozat; innovációs nonprofit tagozat; vállalkozásfejlesztési tagozat. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége képviseli a tagintézmények szakmai érdekeit, ellátja az innovációs szféra egészének érdekképviseletét és jelentıs szakmai (K + F, iparjogvédelem stb.) munkát folytat. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége részt vesz sok esetben kezdeményezıként a kutatás fejlesztést és innovációt érintı törvények, államigazgatási koncepciók, állásfoglalások elıkészítésében, véleményezésében. Szorosan együttmőködik a állami szervezetekkel, parlamenti bizottságokkal, kamarákkal és egyéb szakmai, 25

érdekvédelmi testületekkel. A szövetségi híreket, a beérkezı információkat a kéthetente megjelenı hírlevélben teszi közzé. Tagjai számára széleskörő szolgáltatást biztosít, elsısorban jogi, iparjogvédelmi, gazdasági tanácsadó, hazai és külföldi kapcsolatteremtési lehetıségeket feltáró, a különbözı pályázati lehetıségeket ismertetı formában. Évente szervezi az innovációs nagydíj pályázatot, az országos ifjúsági tudományos és innovációs versenyt, illetve az Innoforum hazai szellemi termékbörzét. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége közremőködésével alakult innovációs szervezet Budapesten az Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ Alapítvány, a Magyar Innovációs Alapítvány és a Magyar Innovációs Klub. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége országszerte több innovációs park kialakításában is aktívan részt vett. 10. Ipari parkok kialakulása Amerikában Egy térség innovációs potenciálját, a fejıdés lehetıségét, a kockázati tıke érdeklıdését semmi nem fejezi ki jobban, mintha valamit a Szilícium-völgyhöz hasonlítanak. Ez a ma már legendának számító terület, ötvenéves története során virágzó termıterületbıl dollármilliókat érı technológiai központtá fejlıdött, s olyan cégeket adott a világnak, mint a Hewlett Packard, a Sun Microsystem vagy az Intel. Az ipari parkok világszerte különbözı képet mutatnak. Még egy azon országban, egyforma szabályozási rendszer mellett sem találunk két teljesen azonos felépítéső parkot. Az 1950-es években a Santa Clara régió az Egyesült Államok 10. legdinamikusabban fejlıdı része volt, a mezıgazdasági termelés értéke elérte az évi 65 millió dollárt. A térség azonban már a század elején megtette az elsı lépést a technológiai központtá válás irányába. Lee DeForest, akit sokan a modern elektronika alapítójának tekintenek, 1906-ban feltalálta az elektroncsövet, majd a Palo Altó-i Stanford Egyetem 1909-ben megtette az elsı 500 dolláros kutatási beruházást az elektroncsı hangtovábbításához történı felhasználására. Nem sokkal késıbb F. Terman, a Santaford Egyetem professzora, akit sokan a Szilícium-völgy atyjának tekintenek, arra ösztönözte hallgatóit, maradjanak a térségben és alapítsanak saját céget ahelyett, hogy visszamennének alkalmazottként a keleti partra. tanítványai között volt W. Hewlett és D. Packard is, akik saját fejlesztéső audiooszcilloszkópjukkal 1939-ben alapították a ma világszerte ismert HP vállalatukat. A Szilícium-völgy mindig is sokat köszönhetett a hadsereg megrendeléseinek. Már a 26

második világháborúban 35 milliárd dollárnyi állami tıke áramlott a térségbe, megalapozva ezzel a mai technológiai ipar létét. A II. világháborút követıen a Stanford Egyetem komoly pénzügyi gondokkal küzdött, a kutatásokat nem tudta a korábbi szinten finanszírozni, nem volt képes lépést tartani a háború utáni gyors fejlıdésével. Jóllehet, a Palo Altót körülvevı Stanford Egyetemnek 3200 hektárnyi területe volt, alapító okirata szerint azonban ezt nem értékesíthette. Az intézmény továbbfejlıdésének lehetıségét az akkor még szokatlan, ám korszakalkotó ötlet biztosította, hogy a terület tulajdonjogát megtartva az egyetem úgy döntött, hossz távú 99 éves tartós bérletbe adja az oktatáshoz nem feltétlenül szükséges telekrészeket. A XX. század iparának új modelljét jelentı Stanford Industrial Parkba magas technológiai színvonalat képviselı cégek települtek. Ebben nem kis szerepet játszott az egyetem környékén élık szellemi potenciálja, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy kezdetben a térségben a terület és a munkaerı egyaránt nagyon olcsó volt. Az elsı szerzıdéseket 1951-1953-ban a Varian Associate, a Kodak, a General Electric, az Admiral Corporation, a Shockley Transistor Laboratory, a Hewlett Packard cégekkel írták alá, amelyeket hamarosan sok más vállalat követett. Ekkor kezdıdött meg a San Francisco és San José közötti terület, a Santa Cruz hegyeinek lábánál fekvı, az öböltıl nyugatra elterülı, Santa Clara megyében található Silicon Valleynek nevezett övezet arculatának kialakítása. Az 50-es évekre több elektronikai vállalat (Sylvania, IBM) vetette meg a lábát és indult virágzó fejlıdésnek Palo Altóban és környékén. A hidegháború idején a hadsereg számos megrendelést adott a térségben mőködı cégeknek. Az internet korai formája is a hadsereg stratégiának fejében született meg, és a hadsereg pénzén vált valósággá. 1968-ban Santa Clarában megalakult a chipgyártás fellegvára, a G. Moore és R. Noyce által létrehozott Intel, amelynek hatalmas épületeiben állították elı a szilíciumlapokon elhelyezett chipeket, a mikroprocesszorokat. A következı robbanást a DEC 1995-ben kifejlesztett 16 millió oldalas adatbázisa jelentette, amely új cégeket és fejlesztéseket vonzott a környékre. Bár a dotkomlufi kipukkanása, a túlértékelt számítástechnikai részvények válsága és az amerikai recesszió csıdbe juttatott jó néhány Szilícium-völgyben mőködı céget, a növekvı terroristaveszély és az iraki háború új megrendeléseket is hozott a technológiafaluba. A leglátványosabb fejlıdést a telekommunikációs cégek könyvelhetik el. Ma a Szilícium-völgyben mőködı négyezer vállalat évente összesen több mint 200 27