.VÁRKONYI BENEDEK..A naplóírók történelme. Beszélgetés Kertész Imre íróval, Gyáni Gábor és Kövér György történésszel Várkonyi Benedek: A naplóírás személyes m faj; az ember sokszor saját magának ír naplót, és sokszor titkosan. Aki írja, titkosnak nyilvánítja. Ezekben a naplókban valamiképpen benne van a történelem, és az valahogy visszatükröz dik benne.ugyanakkor a napló tovább is viszi a történelmet, mintha megörökítené. Miért ír az ember naplót? Miért érzi szükségét annak, hogy a saját történetét bizonyos sz r kön keresztül de mégiscsak megírja? Kertész Imre: Lehetséges, hogy ez a halhatatlanság rülete, közlési vágy. Ugyanakkor ismerünk olyan naplókat, amelyekben semmi más nincs leírva, mint az árak. Van egy ilyen napló a kés középkorból, azt hiszem, angol, ahol részletesen fel vannak jegyezve az árak. Azután vannak olyan naplók modernkoriak, amelyek arra szolgálnak, hogy mintegy megmentsék az embert. A társadalom kicsit úgy néz ki olykor, mint az a bizonyos reklám, amelyet a televízióban látunk: egy ostyaszelet, amit vastag, átláthatatlan és áthatolhatatlan maszszával leöntenek. Mintha ez alól akarna kimászni valaki a naplóval. Várkonyi Benedek: Miért fontos ez? Ha azt írja valaki, hogy ma nagyon jó napom volt, és boldog voltam, ez érthet. De van, aki azt írja le, hogy a kenyér ára ma ennyivel és ennyivel emelkedett. Ez miért szükséges? A történésznek mindez mást jelent, hiszen ez esetleg valamiféle forrás ahhoz, hogy a múltban találjon valamit. Gyáni Gábor: Én arra utalnék vissza, amit Kertész Imre megpendített: nem velünk született ez a késztetés; valamikor a kora újkorban jelent meg a naplóírás igénye. A történészek általában három típusú naplót tartanak számon, amelyek a XVI XVII. században lesznek gyakoriak. A XVII. századból körülbelül négy-ötszáz naplót ismernek az angol történészek, ilyen sokat írtak már akkor. A háromfajta napló egy típuson belül is el fordulhat, de ritkán. Az egyik a háztartási vagy gazdasági napló, amely a bevételek, kiadások jegyzéke; az árak, mit vettünk, mit adtunk el. A másik, az eseményekr l szól, amelyek velem, körülöttem történtek, és úgy gondolom róluk, hogy fontosak az én szempontomból. Fontos a belátható események rendszeres lejegyzése napról napra. A harmadikat nevezhetnénk vallási vagy spirituális késztetésb l írott naplónak, az illet a lelkiismeretével akar benne elszámolni, f leg az Isten el tt. Ez tehát teljesen szubjektív, vallomásszer, semmi konkrét küls dologra nem utal, csak a saját bels lelki történésekre, ami gyakori a reformáció óta, és f leg a protestáns országokban terjedt el, legalábbis kezdetben. Itt új személyiség jön létre, amelynek igénye van arra, hogy a három típus közül, valamilyen céllal, rendszeresen naplót vezessen. Már tud írni ez nagyon fontos, a jelenség csak literátus társadalomban bukkan fel, és talán összefügg a reformációval. F leg a reformációval, mert ennek fokozott bels lelki szükséglete a naplóírás. Kövér György: A háztartási napló ami itt külön m fajként szerepel nagyon érdekes. Kérdéses, hogy miért kell fölírni azt, hogy mennyi az ár, mennyit tettünk el télire bef ttben, vagy mennyi zsír van a kamrában, mert ez látszólag teljesen szikár, Ez a beszélgetés a Magyar Rádió Fórum cím m sorának b vített, szerkesztett változata. 29
Várkonyi Benedek tárgyilagos m fajú napló. Egy kiskunfélegyházi történész, Bánkiné Molnár Erzsébet tett közzé egy századfordulós polgárnaplót, amely oldalról oldalra ilyen bejegyzéseket tartalmaz. De aztán néhol megjelenik, hogy ezt jegyezzem meg, mert fontos, hogy máskor ennél ne csináltassam ezt és ezt, ezt így és így kell tenni, vagy vendégségben voltunk, ez volt a menü, nagyon csinos így. Tehát láthatólag önmaga számára, kés bbi visszalapozások számára írt fel valaki értékítéletet. Ez nem tisztán tárgyilagos lejegyzés. Ez is érdekes a történész szempontjából: hogy milyen, jöv re vonatkozó szándékot, elképzelést tartalmaz. Vannak korszakok is, amelyek kedveznek a naplóírásnak. Nemcsak hosszú távon, hanem rövid távon is. Nagyon érdekes például, hogy a magyarországi neoabszolutizmus id szakában menynyi napló, ráadásul önéletrajzzal kevert napló születik. Most jelent meg Nagy Iván, Krasznai Péter naplója vagy régebben Öreg Gyükér Józsefé. Szándékosan különböz társadalmi csoportból származó embereket említettem. Várkonyi Benedek: Hogy kedvez ennek egy kor? Mi kell ahhoz, hogy serkentse a naplóírást? Kövér György: Mondjuk egy ilyen birtokára visszavonuló kis- vagy középnemes Kertész Imre: mint amilyen Montaigne volt Kövér György: számára ez irodalmi pótcselekvés, amikor nem tud hivatalt viselni, nem tud politizálni, a szabadságharc bukása után. Várkonyi Benedek: Ez tényleg pótcselekvés? Nem lehet, hogy ez létez irodalmi vagy m vészi m faj? Mert vannak olyan naplók, amelyek mint valóságos m alkotások az irodalom részei. Azt akarom ezzel mondani, hogy a napló valamiképpen létez irodalmi és esztétikai m faj. Kertész Imre: Azt hiszem, ez egyre fontosabb. Mi most a történelmi pillantásunkból, perspektívánkból történelmi naplókról beszéltünk, de a modern korban, ahol diktatúrák domináltak, f ként Kelet- Európában, és ahol régen is olyan társadalmak voltak, amelyek ezeknek a diktatúráknak az el zményeként tekinthet k. Ezek a naplók valóban igen fontos szerepet töltenek be egyes írók életében. Ismerjük például Kafka naplóját vagy Thomas Mannét. Ez két különböz m faj. Az utóbbiban az el bb említett háztartási napló a legmagasabb irodalmi mondatokkal keveredik. Kafka viszont ezt a bizonyos reformkori, egzisztenciális naplót vezette. Azután érdekesek azoknak a naplói, akik a nemzetiszocializmusban Hitler alatt írták feljegyzéseiket, és amelyek Magyarországon sajnos nem ismertek. Magyarországon ismerjük Goebbels, Szálasi, Albert Speer naplóját. Nem ismerjük viszont azokéit, akiket ezek az emberek eltiportak, tehát akik bujkálva éltek. Victor Klemperernek a hatalmas terjedelm, világsikert aratott naplóját említem; a társadalomból kirekesztett zsidó polgárként élt, és 1933 34-t l 1945-ig végigjegyzetelte az életét. Mint német nacionalista kezdte, és végül mint bujkáló üldözött végezte, aki éppen hogy megmenekült a haláltól. De más ilyen típusú naplók is valóban a történelemhez szolgálnak adalékkal. Egyúttal azonban egzisztenciális élményt is nyújtanak; az ilyen magánegzisztenciákat a történész nem tudja megszólaltatni a maga nagy perspektívájából. Ezek éppen azt tárják föl, ami a történelemb l kimarad. A magyarok közül Márai Sándor pótolhatatlan naplója a legmagasabb, és ez már úgyszólván ha úgy tetszik kicsúszik a történelemb l, bár a történész biztos értené a módját, hogyan lehetne ezt beilleszteni a történelembe. Az utolsó, a halál-naplója szerintem a világirodalom egyik legnagyobb alkotása. Várkonyi Benedek: Ha a történész a kezébe veszi a naplót, mindenképpen kell kezdenie vele valamit; ám nehéz megközelítenie, mert egyrészt szubjektív, tehát egy embernek a személyes feljegyzései. Másrészt a történelem bizonyos szinten ilyen szubjektív életekb l tev dik össze. Gyáni Gábor: Naplója válogatja. Attól függ, hogy kiér l van szó, és mit mondanak a bejegyzések. Van olyan típusú napló, amelyb l a reáltörténelem nagy eseményei, a köztörténet ismerhet meg. Nemrég jelent meg például egy tanulmány, amely egy Erdélyben, az impériumváltás id szakában keletkezett napló alapján íródott. Márki Sándor neves történész vezette, és arról van benne szó és tulajdonképpen csak ebb l lehet megismerni a történetet, hogy amikor megszüntették a kolozsvári magyar egyetemet, akkor hogyan próbálkozott a magyar professzori kar azzal, hogy ennek mint magyar egyetemnek valahogy folytonosságot teremtsen. Egyébként nem sikerült, ez egy 1918 1920 közötti elvetélt kísérlet volt csupán. Ezt a hivatalos történelem alá szorult kolozsvári helyi eseményt amely nem jelentéktelen, hiszen egy magyar egyetem elhalásáról szól a történet kifejezetten a Márki Sándor naplójából ismerjük, abból rekonstruálta a szerz. Némi sajtóanyagot még talált hozzá, de archív adatokat nem. Így lehetséges, hogy az úgynevezett 30
A naplóírók történelme tényeket csakugyan ebb l lehet egyedül megismerni. Vannak másfajta tények is, amelyek esetében általában inkább használatos a napló, különösen ha nem kimagasló egyéniségr l vagy személyiségr l, hanem átlagemberr l van szó. Hogyan élt egy átlagember, mit csinált nap mint nap, egész tevékenységi szerkezete szinte csak ebb l rekonstruálható: hogyan használta az id t, a teret, milyen volt a viszonya a férfinak, a n nek, a szül nek a gyerekhez, a természethez, és így tovább. És egyáltalán: hogyan gondolkodott. De sokszor szól a napló reflexiókról, az egyén mentalitásáról, értékrendjér l, amelyekr l az írott források rendszerint természetesen hallgatnak. Ezt tehát leginkább a naplóból, a benne rögzített emberi tapasztalatból ismerhetjük meg. A múltban létezett és elveszett tapasztalatot a naplónak egy bizonyos típusából tudjuk rekonstruálni. Persze nem minden napló ilyen. Várkonyi Benedek: Lehet egyáltalán valahogy rangsorolni? Mert vannak levéltári források, ott a korabeli sajtó, mindenféle úgymond viszonylag objektív források, amelyek egy történelem lenyomatát adják, és vannak az ilyen szubjektívebb források. Lehet súlyozni, hogy melyik a fontosabb, hogy a történész mit vesz inkább figyelembe? Persze természetesen mind a kett t figyelembe veszi, de melyikre hallgat inkább? Kövér György: Nem hiszem, hogy a történész tudna igazán rangsorolni. Egy példa: Lónyay Menyhért, aki annak a háromnak az egyike volt, akiknek kulcsszerepük volt a kiegyezési tárgyalásokban. rendszeresen vezetett naplót, és a hivatalos dokumentumokból, az úgymond kemény forrásokból önmagában nehéz kitalálni, hogyan formálódik egy paragrafus, amely azután végül bekerül valamilyen kiegyezési törvénybe. Lónyay naplója nélkül szinte teljesen értelmezhetetlen a kiegyezési folyamat létrejötte. Nem mintha csak ez az egyetlenegy napló lenne. Én úgy gondolom, hogy a történésznek mindkét forrástípussal barátságban kell lennie, mert az egyikb l az események egyik oldalát, a másikból a másik oldalát ismerheti meg. De véleményem szerint ugyanakkor a történészekben él egy illúzió a naplókkal kapcsolatban. A naplóknak ugyanis van valamifajta egyidej ség látszatuk: olyan, ami aznap este keletkezik, amikor a dolog történt, amikor még mindenki frissen emlékezik az eseményekre. Ha lejegyzi valaki, akkor pontosan regisztrálja mondja vagy képzeli a történész. Ez bizonyos szempontból mégiscsak illúzió. Ezt az egyidej séget is kritikával kell kezelni, hiszen miközben cselekszünk, általában ritkán írunk. Ami bekerül a naplóba, mindig valami utólagos szelekció eredménye. Már este másként gondoljuk ugyanazt, amit délután csináltunk. Nem beszélve arról, hogy ha valaki vezetett naplót, tudja, hogy a naplóírás kényszeres tevékenység. Az ember néha napokra abbahagyja, azután utólag megpróbálja pótolni. Tehát mintegy néhány nap múlva interpolál közbees napokat, azt az illúziót keltve az utókor történészében, hogy még mindig az egyidej ségben vagyunk, pedig ezekre aludtunk már, utólagos konstrukciók és értékelések több nap távlatából. Gyáni Gábor: Ezt folytatva és visszatérve arra a kérdésre, hogy a napló mennyire irodalmi m : úgy gondolom, természetesen irodalmi, mert elbeszélés ez is. A napló a narratíva egy fajtája, bár nem olyan, mint a regény vagy a memoár, amely jobban szerkesztett, mert utólagos. Ennek megfelel en szelektál az emlékek között, azok között, amiket az illet észlel, és valami kezdetleges elbeszélést gyárt bel le, amikor a naplóban rögzíti. Erre utalt Kövér György is: ezt id nként lehet igazolni, amikor összevetjük az általunk ismert történetet azzal, ahogyan a naplóíró, aki jelen volt, az eseményeket este lejegyezte. Megtettem ezt Deák temetése kapcsán: mi történt, és hogyan emlékeztek rá este, amikor leírták. Ha a naplóra lennénk hagyatkozva, akkor azt mondanánk, hogy egészen másként történt, mint ahogy tudjuk, hogy történt. Várkonyi Benedek: Honnan lehet tudni, hogy tényleg úgy történt? Mondhatjuk, hogy az, aki a naplót írta, autentikus szemlél, hiszen végül is ott volt. És amikor a történész azt mondja, hogy valójában másként történt, akkor mi ez a valójában? Gyáni Gábor: A Deák-temetés egy napig tartó hatalmas, karneváli esemény volt. Hatalmas tömeg vett rajta részt, és az emberek nem is látták az esemény nagy részét. Ez is kiderül a naplóból: nem tudtak hozzáférni, ahol vitték a koporsót, hosszú menet volt. Néha látták egy pillanatra. Nagyon hideg is volt aznap, nagyon fáztak, délután már haza is mentek. Csak utólag, az újságokból tudták meg, hogyan fejez dött be. Tehát rekonstruálható volt, hogy mekkora részét látták, egyáltalán mit tapasztaltak meg bel le. De azért volt róla képük, és azt lejegyezték. Más forrásokból viszont tudjuk, hogyan történt. Ez csak egy példa arra, hogy a napló szavahihet sége nem százszázalékos; az is konstruált történet. 31
Várkonyi Benedek Kertész Imre: Szerintem a naplónak nem is az az értéke, legalábbis általában. Persze vannak történelmi naplók, amelyeket miniszterelnökök vagy hadvezérek vezetnek, ahol a tényszer ség a fontos. A naplónak talán nem is az a jelent sége, hogy egy nagy tényt rekonstruáljunk bel le. Én nem vagyok történész, nekem a napló az egzisztencia szempontjából fontos. Nekem minden irodalom és minden elbeszélés, a történelem maga is. A történelem maga végeredményben elbeszélés, és nagy probléma az, ami az el bb elhangzott kérdésként: honnan tudjuk azt, hogy valójában hogy történt? Honnan tudjuk, hogy stimmel-e az a vonalvezetés, amelyet a történészek általában alkalmaznak? Ha elképzelem, hogyan dolgozik a történelem, akkor számomra mindig úgy tetszik, hogy van egy ezerötszáz tagú zenekar, kiáll egy nagyszer karmester egy áttekinthetetlen partitúrával, és el kell játszania valamit. Nyilvánvalóan a fels szólamot fogja választani, abból kijön valami, valami összefügg, esetleg egy dallam is. De ha megszólaltatna más regisztert, mondjuk a basszusok különféle regisztereit, akkor bonyolódna a dolog, és nemcsak hogy bonyolódna, hanem kiderülne, hogy néhol egészen más szólamok lépnek el térbe, és egészen más szólamok a fontosak. Azt hiszem, a történelem most már lassan ott tart, hogy áttekinthetetlen mennyiség anyaggal van dolga a gazdaságtörténett l a legszemélyesebb elhatározásokig, amelyek otthon születnek, hogy aztán egy minisztertanácson határozat vagy elvetett javaslat legyen bel lük. Olyan áttekinthetetlen anyaguk van, hogy ez már lassan tényleg az ezerötszáz tagú zenekarra emlékeztet. Kövér György: Folytatnám ezt a vokális hasonlatot egy gondolat erejéig. A naplónknak sem írunk meg mindent. Tehát ha úgy tetszik, akkor a történelem és a naplóba lejegyzett történelem az elhallgatások története. Nyilván még magunknak sem hagyunk nyomot olyasmir l, amir l nem szeretnénk, hogy mások tudomására jusson. Nemcsak az a probléma, hogy ugyanarról az eseményr l másfajta lejegyzés található a különböz naplókban vagy forrásokban, hanem az a nagy dilemma, hogy vajon leírtak-e mindnyájan mindent, amit abban a korszakban arról az eseményr l tudtak. Mivel több esetben is kiderült, hogy a naplót mégsem igazán magunknak írjuk vagy csak részben írjuk magunknak, azt gondolom, hogy az elhallgatások története legalább olyan érdekes, mint a leírt történet, ha nem érdekesebb. Várkonyi Benedek: Azt hiszem, hogy a történészeknek és az utókornak azért nem kell mindent tudnia. Van bennünk olyan szándék, hogy szeretnénk minél többet tudni egy korszakról, a múltról, és ez külön érdekes, hogy miért. Talán azért, hogy tapasztalatokat szerezzünk, amelyek azután valahogy beépülnek az emberbe. De miért akarunk ennyire részletesen és minél mélyebbre menni a múltban? Gyáni Gábor: Nem biztos, hogy mélységr l vagy többlettudásról van szó, hanem a másról. Mindig más érdekel bennünket. Ami tegnap érdekes volt, és amir l azt gondoltuk, hogy ez alkotja a múlt lényegét, ami idáig elvezetett bennünket, arról ma azt gondoljuk, hogy ez is csak egy a lehetséges történetek sorából, de most már nem olyan érdekes. Tehát az érzékenység id vel változik. A történész érzékenysége mindig változik. Újabban a múltbeli ember tapasztalata mint történelmi tény felértékel dött. Ez korábban egyáltalán nem volt érdekes. Az ilyen típusú forrásokat a történészek hasznavehetetlen forrásoknak tartották, nem is foglalkoztak velük. Azt, hogy hogyan élte át az egyszer vagy a kit n ember mindegy, hogy ki az adott eseményt, az adott kort. Régen nem volt, ma nagyon érdekes kérdés. A történetírásnak egy egész irányzata a legérdekesebb irányzata ma éppen ezzel foglalkozik, és az ilyen naplószer forrásokat kutatja. Azért tudunk most egyre többet beszélni err l, mert egyre több a tudásunk magáról a m fajról. Ezek csak a forrásaink, amelyekb l megismerjük, hogy hogyan hatott egy esemény, hogyan élték át, mi volt róla az emberek fejében. És ezt csak a napló alapján tudjuk meg. Az érzékenység változik tehát. Kertész Imre: És a nyelv. Ma olyan korban élünk, amikor a köznyelv uralkodik rajtunk. Állandó kommunikációs körülmények között élünk. Beszél a rádió, a televízió, a film, az újság, és mi is beszélünk, olyan nyelven, amely többnyire nem a miénk. Szerintem ma a naplónak nagyon fontos szerepe van abban, hogy az ember kimentse önmagát. Hogy személyes nyelvet szegezzen szembe a bennünket elnyomó, a gondolatainkat manipuláló és a gondolatainkon uralkodó köznyelvvel szemben, amely egyúttal közmorált, vagyis minden olyat kényszerít ránk, amik nem vagyunk. Várkonyi Benedek: Valamiféle burkot képezhet a napló az ember köré? Kertész Imre: Burkot talán nem képezhet, de a napló mint menedék igen fontos olyan esetben, ami- 32
A naplóírók történelme kor a személy egyáltalán nem jut szóhoz. Megmutatja, hogy élünk, létezünk, hogy a saját létezésünkben van valamiféle koherencia, amely nem a közé, nem az államtól, nem másoktól kapjuk, hanem mi magunk formáljuk az életünket. Szerintem ma ez hallatlanul fontos késztetés, és nem lehet eléggé megbecsülni ezeket a modern naplókat. Ha kiélezett helyzetr l van szó, akkor diktatúrákról beszélünk. Például a saját közelmúltunkról vagy a náci diktatúráról, ahol ezeket a naplókat de ezeket az embereket is kirekesztették a társadalomból, többnyire halálra ítélték, és amelyek megmaradtak nem mint vélemények, hanem mint a személyes életek bizonyítékai, mintegy lenyomatai. És e naplók közül némelyek egyúttal értékesekre sikerültek. Nem feltétlenül irodalmilag, pusztán azáltal, hogy valóban sikerült felmutatni egy egzisztenciát a maga üldözöttségében vagy szorító körülményei között. Azt hiszem, hogy ezekb l messzemen következtetéseket vonhatunk le, és nagy biztatást kaphat bel lük az utókor. Várkonyi Benedek: És ha ezek a naplók ennyire értékesek, akkor lehet egyáltalán rangsort felállítani közöttük? Nézzük meg például Thomas Mann naplóját, a huszadik század egyik hatalmas írója. Ugyanakkor olyan mondatokat találunk a naplójában ez valamiért nagyon megmaradt bennem, hogy ma reggel tintát szívattam a tölt tollamba. Kertész Imre: Ez rendkívül fontos mondat. Az ilyenek néha sokkal fontosabbak, mint egy filozófiai megjegyzés. Várkonyi Benedek: De épp az a kérdés, hogy mit l fontos? Valamiért én is megjegyeztem, akaratlanul. Kertész Imre: Ez a titka a naplónak. Várkonyi Benedek: Ugyanakkor ott van Anna Frank példája, aki nem irodalmi célzattal írt naplót. A Thomas Mann naplójában az írósága is benne van, az Anna Frankéban viszont semmi ilyen nincs. Anna Frank naplójában a sorsa van benne. Kertész Imre: Éppen err l van szó. Olyan sors van benne töredékesen és gyermeteg módon leírva, amely napló nélkül nem szólalhatott volna meg, err l az egzisztenciáról nem tudnánk. Ha a történelem egészét nézzük visszatekintve, akkor Anna Franknak ebben nincs helye, mert halálra volt ítélve. Tehát az hangját nem hallhatjuk, legföljebb a zenei hasonlathoz visszatérve egy nagy kórus sikolyában. De mivel ez a napló fönnmaradt, így magáról az egzisztenciáról is tanúskodik. Tehát hogy létezett, azért, mert nem engedték létezni. Várkonyi Benedek: Mondhatjuk-e azt, hogy a napló valamiképpen tükör? Mert egyrészt tükröz egy kort, másrészt a napló is tükröz dik egy korban. Tehát oda-vissza reflexióról van szó, amelyb l aztán ránk, akik kés bb, száz, kétszáz év távolából olvasunk egy naplót, háramlik valami. Le tudunk ebb l sz rni valamit? Kövér György: Amikor err l a problémáról beszélünk, visszatérnék a nyelv kérdésére. Mert mi, akik olvassuk a naplót vagy történészként meg akarjuk szólaltatni, valójában nem beszélünk azonos nyelvet mondjuk egy tizenkilencedik századi napló szerz jével. Ez általában is probléma, hogyha a történész hozzákezd egy múlt korszak értelmezéséhez. Nagyon nehéz ezek nélkül a szubjektív források nélkül megtudni, hogy mit gondolt a korabeli ember adott dologról, fogalomról. E nélkül a közvetítés nélkül a történész tulajdonképpen a kor kemény forrásaihoz is nehezen férhet hozzá, például egy hivatali irathoz. Valahogy mindenki pizsamában ír; a naplót este írja az ember, és oldottabb hangulatban van. Az imént említett egyik ilyen napló szerz jének például egészen más a nyelve, amikor az aktuális feljegyzéseit írja meg. Ilyenkor könnyeden, gördülékenyen fogalmaz. Amikor viszont végül arra az elhatározásra jut, hogy ezt valahogy az utódaira kellene hagyni, akkor bevezet t ír hozzá, er ltetett, mesterkélt hangon, azon a bizonyos köznyelven. Mintha nem ugyanaz az ember írta volna. Pedig arról szól a bevezet ben, hogy miért is írta ezt az egészet. Tehát ebb l a szempontból bonyolultabb a dolog, mint hogyha csak egyszer en tükörnek tekintenénk a naplót. Az utódok viszonyát meghatározza az, ahány nyelven és ahogy szól az a bizonyos napló a saját koráról. Gyáni Gábor: Ez nagyon találó, és abból is eredhet, ahogy a naplóírást egy amerikai szociológus jellemezte. David Riesman azt írta: a jellemformálás racionalizálásával függ össze, hogy az emberek elkezdenek naplót írni, mivel fontossá lesz a karakter megformálása, és a folytonos rködés afölött, hogy a jellem valóban jól m ködik-e a társadalomban. Tehát azért érez az ember késztetést naplóvezetésre, mert elválik egymástól az, amit tesz, és az, amit megfigyel. Tulajdonképpen széthasad a személyiség. Állandóan cselekszik, és közben reflektál rá, tehát megfigyeli önmagát. Ezt a naplóban rögzíti, és ezen keresztül gyakorolja az önellen rzést. A tevékenységünk lehet hivatalos, konvenciók által megszabott, intézményes keretekbe illeszked, a megfigyelés pedig ett l elrugaszko- 33
Várkonyi Benedek dik, azaz személyes jelleg. A kett furcsa módon valahogy a naplón keresztül érintkezik egymással. Ez azt jelenti, hogy az ember állandóan saját magának az re, és a napló szolgáltat számára alapot vagy lehet séget arra, hogy ezt az önnön személyisége fölötti rködést gyakorolja, hogy ellen- rizze, vajon megfelelt-e a követelményeknek. Hogy kell en teljesítette-e azt, amit magától is elvárt, amit a szülei és mások elvártak t le. Kertész Imre: Igen, és ez nagyon fontos ma, mert jelent s változás történt azokkal a régebbi naplókkal szemben, amelyeket ismerünk. Ma nem élünk kultúrában, ami azt jelenti, hogy nincs egységes vezéreszme. Már nagyon régen nem élünk a régi mítoszok közepette, de nem élünk már a keresztény mítoszban sem, a polgári erkölcsi világban sem. Tehát voltaképpen ez az ellen rzés és a saját egzisztencia fölmutatása azért is nagyon fontos az egyes személy számára, hogy koherencia mutatkozzék az életben, de azért is, mert minden egyes élet bizonyos értelemben minta egy szellemileg szétesett korban. Hogy úgy mondjam, túlélésminta. Ilyen szempontból rendkívül fontosak ezek a személyes naplók, azok, amelyeket valóban nem háztartási szinten és nem is a puszta vegetáció szintjén vezettek. Amilyen például a Simone Weilé, a Paul Valeryé vagy az olyan napló, amelyet Kafka vezetett. Mert ezekben valóban gondolkodásmintákat, életmintákat követhetünk, és biztatást meríthetünk bel lük, hogy nem kell elvesznünk ebben a körülöttünk ásító és állandó változást, állandó feledést kínáló, zajos sötétségben. Hanem teljes életet teremthetünk, valósíthatunk meg egy egzisztencián belül. Képes Krónika, XIV. század 34