DOCHAS A FEJLESZTÉSI CIVIL SZERVEZETEK ÍR EGYESÜLETE ÚTMUTATÓ A KÉPI ÉS ÍROTT TARTALMAK ETIKAI KÓDEXÉHEZ

DOCHAS A FEJLESZTÉSI CIVIL SZERVEZETEK ÍR EGYESÜLETE ÚTMUTATÓ A KÉPI ÉS ÍROTT TARTALMAK ETIKAI KÓDEXÉHEZ

1. rész: Bevezetés Az ír fejlesztési nonprofit szervezetek munkáját több ezren segítik Írországban, és a munkatársak egyre nagyobb szükségét látják, hogy érthető és egyértelmű információkat kapjanak az egyes szervezetek tevékenységéről. A DOCHAS a jelen kódexszel a szervezetek nyilvános kommunikációját szeretné fejleszteni. A kódex azokat az alapvető elveket, értékeket és mintákat jelöli ki, amelyekhez a kódex használóinak igazodniuk kell kommunikációjuk kialakítása során, és ösztönzi a tagok véleménynyilvánítását. Hans Zomer, a Dochas vezetője.* A fejlődő országokban élőket, helyszíneket és helyzeteket bemutató képi és írott tartalmaknak óriási szerepük van abban, hogy az emberek milyen módon értelmezik, és milyen véleményt alakítanak ki az adott országban zajló eseményekről. Az emberek eltérően gondolkodnak arról, hogy a fejlesztési politika területén mi számít elfogadható képi és írott tartalomnak. A használattól függően gyakran egy szervezeten belül is különböző nézetek alakulnak ki egyes ábrázolások és szövegek alkalmazhatóságáról. A képi és szöveges tartalmakat az egyes szervezetek az alábbi célokra használják: Informálás (média/oktatás) Értékesítés (marketing/adománygyűjtés) Meggyőzés (támogatás/szervezeti politika) Elszámolás és indoklás (beszámolók) Ezek a célok mind fontosak, és a kódex elvei mindegyikükre vonatkoznak. A fejlesztési szervezetek egyre inkább érzékelik, hogy kommunikációjukban nélkülözhetetlen a megfelelő képi és szöveges tartalmak használata. Éppen ezért, annak érdekében, hogy az érintett civil szervezetek helyes döntéseket hozzanak, a Dochas felülvizsgálta és frissítette a Képi és szöveges tartalmak etikai kódexét. A kódex célja, hogy az egyes szervezeteknek referenciaként szolgáljon az illusztrációk és szöveges üzenetek használatához a fejlesztéssel kapcsolatos témákban. A kódex irányelvei segítséget nyújtanak a szervezetek programalkotóinak a hatékony kommunikáció érdekében a megfelelő képek és üzenetek kiválasztásában. * A Dochas a Fejlesztési Civil Szervezetek Ír Egyesülete. Az egyesület rendeltetése, hogy elősegítse a tagszervezetek együttműködését és közös fellépését a fejlesztési ügyekben. A kódex útmutatóként szolgál minden fejlesztéssel foglalkozó munkatársnak, hogy kialakítsa az általunk szolgált emberek és közösségek, valamint a munkánk során átélt helyzetek bemutatásánál az ábrázolás jó [good] gyakorlata iránti elkötelezettséget. A kódex aláírói kötelezettséget vállalnak arra, hogy ösztönzik a kódex elveinek tudatosítását és alkalmazását a szervezeteikben. Ha az egyes szervezetek projektterveikben és tréningjeik során

folyamatosan hivatkoznak a kódexre, akkor az a később csatlakozó munkatársak és szervezetek számára is releváns maradhat. Ezt az útmutatót a kódexszel közösen kell használni és az a szerepe, hogy segítse a szervezetek dolgozóit abban, hogy a kódex elveit rutinosan alkalmazzák napi munkájuk során. Alaposabban kifejti a kódex irányelveit, gyakorlati példákat mutat arra, hogyan használják a szervezetek a kódexet, és javaslatokat ad a kódex alkalmazására felkészítő tréning szervezéséhez. Képi és szöveges tartalmak A képi tartalmak alatt azokat az ábrázolásokat értjük, amelyek embereket, helyzeteket és helyszíneket jelenítenek meg fénykép, kép, rajz, animáció vagy videó formájában. A szöveges tartalmak megnevezés alatt azokat a szóbeli és írott kommunikációs szövegeket értjük, amelyek embereket, helyzeteket és helyszíneket jelenítenek meg feliratok, címek, alcímek, esettanulmányok, cikkek, rádiós/televíziós interjú, fórumok és reklámok formájában. A képi és szöveges tartalmak átadása különböző kommunikációs csatornákon történik. Ilyenek a sajtó, a rádió, a televízió, website-ok, magazinok, élőbeszéd, sms, hirdetőtáblák, plakátok, brosúrák, szórólapok, sajtóközlemények, interjúk, marketinganyagok és az egyes szervezetek saját szakirodalma. Akikre a kódex elsősorban vonatkozik: Az ábrázolt emberek, azok közösségei és országai Az üzenetek befogadói, a közönség Azok a civil szervezeti dolgozók, akik adománygyűjtéssel, globális neveléssel, kommunikációval, lobbival és szervezetpolitikai tanácsadással foglalkoznak Az egyes civil szervezetek felső vezetősége és irányító személyzete A civil szervezetek által felbérelt cikkírók, kreatívok, újságírók és fotósok A médiában dolgozók, úgymint szerkesztők, újságírók, fotósok, képszerkesztők és szerződéses alkalmazottak Szabályozó szervezetek (például egyenlőség, média, jótékony szervezetek), ahol alkalmazható 2. rész: Az irányelvek A kódexet a következő megkérdőjelezhetetlen értékek iránti elkötelezettség vezérli: Az érintett személyek méltósága iránti tisztelet A minden ember egyenlőségébe vetett hit Egyetértés abban, hogy a becsületesség, az együttérzés és az igazságosság elveit propagálni kell

A kódex a következő irányelvek köré épül fel: 1. A képi és szöveges tartalmakat az egyenlőség, a szolidaritás és az igazság iránti tisztelet elve alapján válasszuk ki Tisztelet: Mindig tanúsítsunk tiszteletet azok iránt az emberek iránt, akikről a képek és a szövegek szólnak; legfőbbképp a privát szférájuk és a méltóságuk iránti tisztelet őrizzük meg. Egyenlőség: A képi és a szöveges tartalmak készítésénél a sokszínűség iránti tiszteletet és a diszkrimináció elleni elkötelezettséget tartsuk minden esetben szem előtt. Szolidaritás: Nagyon fontos éreztetni azt, hogy nem csupán segítséget nyújtunk, hanem szolidaritást is vállalunk a fejlődő országokban élő emberekkel. Ahelyett hogy a képi és a szöveges tartalmak egy ők mi ellentétet sugallnának, sokkal inkább azt érzékeltessük, hogy mindannyian egyformán emberek vagyunk. Korrektség: A képek és az üzenetek kiválasztásánál nagyon fontos, hogy korrekten mutassuk be az érintetteket. 2. Minden képet és eseményt hitelesen, a szűkebb és a tágabb kontextusban egyaránt mutassuk be, így a közönség számára kézzelfoghatóbb lesz a fejlesztési politika ténye és összetettsége Minden képnek és szövegnek van egy háttere és egy kontextusa. Ahhoz, hogy a közönség pontosan tisztában legyen az eseményekkel, fontos, hogy az adott szövegrészleteket vagy képeket a saját kontextusukban mutassuk meg. Például: Ha lehet, ne vágjunk szét képeket, mert ez gyakran az igazság elferdítéséhez vezet, például ha egy gyermek képét kivágjuk egy olyan fotóról, ahol az anyjával szerepel. Soha ne torzítsunk el képi vagy írott tartalmakat, ha ez a kontextus elferdítését eredményezi. Fontos megjegyezni, hogy hiába választjuk meg helyesen a képi tartalmakat, ha azt nem támasztja alá vagy nem egészíti ki a hozzá tartozó szöveg. Fontos, hogy az emberi méltóság tisztelete ne vezessen oda, hogy a képi ábrázolás a pozitív negatív leegyszerűsített szembenállása legyen. Egyes pozitív töltetű képek (például a tipikus mosolygó gyerek/ek) nem fejezik ki hűen a fejlesztési politika összetettségét és kontextusát. A pozitív képekkel érdemes óvatosan bánni, mivel azokat

sokszor sztereotipizálónak tartják. (Például ha a menekültekről van szó és egy néger menekült képét használjuk illusztrációként, az tovább táplálja azt a sztereotípiát, hogy minden menekült néger.) Útmutató a nyilvánosságnak szánt kommunikáció képeihez és szövegeihez Lehetőleg olyan képet válasszunk, amely rendelkezik a következőkkel: Egy jó, az adott helyzetet pontosan leíró felirattal, ami feltünteti, hol készült a kép és megadja a képen láthatók nevét (kereszt- és vezetéknév ahol és amikor szükséges). Kerüljük az olyan fotókat, amelyeknél ismertetik a nemzetközi munkatársak nevét, a belföldiekét vagy a helyiekét viszont nem. A helyszínhez mellékeljünk referenciát. Ha a részletek hiányosak, próbáljuk megszerezni a fotósoktól vagy a szövegíróktól. Az anyag elkészítésekor konzultáljunk az érintettekkel, a munkatársainkkal/partnereinkkel és a helyiekkel. 3. Mellőzük az olyan képeket és szövegeket, amelyek esetleg sztereotipizálnak, szenzációhajhászok, vagy diszkriminatívak bizonyos személyekre, helyzetekre és helyszínekre nézve Mik azok a sztereotípiák? Röviden összefoglalva, olyan hiedelmek, amelyeket bizonyos csoportok tagjairól alakítanak ki, csupán az adott csoporthoz való tartozásuk alapján. Gyakran negatív vagy előítéletet keltő értelemben használják, és sokszor igazolnak velük diszkrimináló cselekedeteket. Némi jóindulattal úgy is tekintünk rájuk, hogy bölcs népi megítéléseket fejeznek ki a társadalmi helyzetről. Az egyszerű sztereotípiák különböző állításokat fogalmaznak meg bizonyos csoportokról életkor, etnikai hovatartozás, nem, szexuális identitás, nemzetiség, vallási elkötelezettség, foglalkozás és társadalmi státus alapján. Egy egyén tulajdonságai is lehetnek sztereotipak. A mosolygós gyermek: egy újabb sztereotípia? Nagy előrelépést jelent, hogy ma már sok szervezet tartja fontosnak, hogy az áldozatokat ne mindig negatívan ábrázolják. Ugyanakkor az sem helyes megoldás, ha a szegény boldogtalan kisfiú képét rögtön a mosolygós, boldog gyermek imázsra cseréljük. A kódex értékeinek és elveinek megfelelve is el lehet mesélni egy megrázó történetet vagy esetet. Ahogy a kódex is leírja: Tény, hogy a mai világban a szegénység és az emberi nyomorúság borzalmas képekben jelenik meg. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor éppen a kódex legfőbb célját kérdőjelezzük meg, miszerint a cél az

emberek valóságos élethelyzetének bemutatása, empatikusan és az emberi méltóságot tiszteletben tartva. Amellett, hogy pontosan bemutatjuk a szegénység okozta szenvedést, szem előtt kell tartanunk az emberi méltóság, tisztelet és az egyenlőség értékeit is. A kódex elismeri, hogy az egyensúlyt nem mindig könnyű eltalálni, és hogy még egy nagyon tapasztalt kommunikátornak is nehéz úgy közvetíteni az üzeneteket, hogy mindvégig betartsa a korrektség, a szolidaritás és az igazságosság elveit. Fontos megjegyezni, hogy a kódex nem azt szabályozza, mi számít helyesnek vagy helytelennek. Sokkal inkább olyan irányelvek tárháza, amelynek az a célja, hogy a szervezeteken belül megvalósítsa azt az erkölcsi világképet, amelynek szellemében bemutatjuk az egyes emberek történeteit és életkörülményeit. 4. A képeket, szövegeket és esettanulmányokat csak akkor használjuk fel, ha az érintett személyek (vagy az érintett személyek gondviselői) számára azok értelmezhetőek, és a felhasználásukhoz engedélyüket adják Mielőtt megkezdenénk a kutatást vagy felhasználnánk egy képet, nagyon fontos, hogy kikérjük az érintettek beleegyezését. Az alanynak tökéletesen tisztában kell lennie azzal, hogy az őt ábrázoló képet vagy a róla szóló történetet hol és miképp fogják felhasználni. A szabályzat elismeri, hogy ez nem minden helyzetben lehetséges (például tömegben), de az irányelveket minden esetben szem előtt kell tartani és érvényesíteni kell őket. Érdemes beleképzelni magunkat az érintett helyzetébe, és megkérdezni magunktól, szeretnénk-e, ha a rólunk vagy a családunkról készült fotót vagy szöveget egy másik országban lévő szervezet marketing-, adománygyűjtő vagy kommunikációs célokra használná fel. Útmutató a fotókhoz és a történetek felkutatáshoz (fordítók, fotósok, újságírók, a médiában dolgozók, a szervezetek munkatársai és a terepgyakorlaton részt vevők számára) Ha lehetséges, győződjünk meg róla, hogy a fordító elolvasta a kódexet, és tisztában van annak elveivel, valamint a fordítandó szöveg céljával. Bemutatkozáskor (vagy amikor alkalmas) kérjünk engedélyt, hogy fotókat készíthessünk, és/vagy hogy dokumentáljuk az adott személy történetét. Világosítsuk fel az érintettet, hogy a fotók megjelenhetnek a TV-ben, levelezőlistán, újsághirdetésben stb. Abban az esetben, ha az érintett személy nem ismeri ezeket a médiumokat, mutassunk neki

példákat az intézményünk valamely kommunikációs/adománygyűjtő anyagáról, amely résztvevőket ábrázol. Kérdezzük meg az érintettektől a pontos nevüket és lakóhelyüket. Hogy elkerüljük a félreírást, kérjük meg az érintettet/fordítót, hogy betűzze le a nevét és a falu/lakóhely/tábor nevét. Válasszunk hiteles és reprezentatív történeteket. Ha nem áll rendelkezésünkre fordítás, akkor próbáljuk meg legalább a neveket, a lakóhely nevét és az engedélyt megszerezni. Különböző helyzetek és körülmények Érthető, hogy néha, például köztereken, tömegekben vagy veszélyes helyzetekben nem lehetséges megszerezni az érintettek engedélyét. Magánszférában, például az érintett házában minden esetben kérjük az alany jóváhagyását. Mindig legyünk tekintettel a kulturális különbségekre. TÁBLÁZAT Amikor nem szükséges az alany/ok beleegyezését kérni Amikor az egyéneket nem lehet beazonosítani, például tömegben (az arc és a felismerhető vonások nem látszanak). Nyilvános rendezvényen megjelenő közismert személyek esetében (például hírességek egy kampányakció során). Nyilvános, nagy tömegeket megmozgató rendezvényeken, eseményeken (például egy szabadtéri koncerten, demonstrációkon), vagy olyan háborús helyzetekben, amikor a fotós és/vagy a fotó alanya számára túl nagy veszéllyel járna az alany hozzájárulását kérni. Kiktől kérjünk szóbeli beleegyezést? Lehetőleg mindenkitől. A gyerekek szüleitől, gyámjaitól, tanáraitól. Kórházak vagy más szolgáltatást nyújtó intézmények vezetőitől, igazgatóitól. Kiktől kérjünk írásos beleegyezést? A kórházak beazonosítható dolgozóitól. Felismerhető vagy nem felismerhető személyeknél minden olyan esetben, amikor a fotók vagy a feliratok közzé teszik a személyes adataikat, úgymint: egészségi állapot (HIVpozitívak, AIDS-betegek, abortuszon átesettek, tbc, hasmenés vagy más járvány sújtotta szenvedők) egészségmagatartás (például szexmunkások, szexuális orientáció, alkohol- és droghasználat, fogamzásgátló módszerek használata) áldozatok (nemi hovatartozáson alapuló erőszak [Gender Based Violence/GBV], nemi erőszak, szexuális kizsákmányolás és bántalmazás áldozatai) büntetettség (nemi hovatartozáson alapuló bántalmazás [GBV], nemi erőszak elkövetői). Megjegyzés az érintettek hozzájárulásáról: fontos kiemelni, hogy az érintettek jóváhagyásának megszerzése nem jelenti automatikusan azt, hogy a kódex elveinek megfelelően jártunk el. A kódexet különféleféleképpen lehet érvényesíteni. Kikérni valakinek a hozzájárulását és/vagy azonosítani

valakit egy fotón csak egy a sok lehetséges módszer közül. Például úgy is meg lehet szerezni valaki jóváhagyását és személyazonosságát, hogy az nem felel meg a kódex irányelveinek. A kódex jóval több, mint a nevek és a jóváhagyás megszerzését szabályozó előírások tárháza. A kódex irányelveit még azelőtt kell figyelembe venni, mielőtt lefényképezünk valakit, vagy közlünk egy történetet, nem fordítva. A kódex irányelveinek az a feladatuk, hogy hivatkozási alapként szolgáljanak a döntések meghozatalánál. 5. Biztosítsuk, hogy az érintettek a saját szemszögükből is elmondhassák a velük történteket Amennyiben lehetséges, törekedjünk arra, hogy az érintettek maguk is elmondhassák a velük történteket; az interjút készítő személy meglátása nem mindig tükrözi a valóságot. A kiadványokban, ha lehet, egyes szám első személyben írjuk le a történeteket. Ilyen módon az érintettek is szóhoz jutnak, mintha ők mesélnék el a velük történteket. Ha harmadik személyben írunk rólunk, az kevésbé hiteles, és sokkal inkább a történet írója kerül előtérbe, ezért ha lehet, ezt inkább kerüljük. 6. Mindig tartsuk tiszteletben, hogy az érintett személyek fel akarják-e vállalni nevüket vagy személyazonosságukat, és e szerint járjunk el Gyakran előfordulhat, hogy a történetek vagy a fotók szereplői biztonsági okokból nem akarják, hogy megnevezzék őket vagy hogy felfedjék a személyazonosságukat. Ezt minden esetben tiszteletben kell tartani. Azt is érdemes megfontolni, hogy a gyerekek személyazonosságát felfedjük-e, különösen akkor, amikor olyan kényes témákban érintettek, mint például a nemi hovatartozáson alapuló erőszak. Amellett, hogy tiszteletben tartjuk a történetek elmondóinak méltóságát, a fokozott veszélynek kitett emberek megóvását is szem előtt kell tartani. Tippek a hozzájárulás megszerzéséhez Kulturális érzékenység: Ne feledjük, az, hogy milyen kapcsolatot építünk ki a helyi emberekkel és közösségekkel, nagyban meghatározza, hogy ők a későbbiekben hogyan viszonyulnak az országukba utazókhoz és a terepgyakorlatot végzőkhöz. Mielőtt egy más kultúrájú országba utaznánk, kérdezzük meg kollégáinkat, vagy olvassunk utána egy útikönyvben, hogyan viszonyulnak a helyiek a fényképezéshez, illetve járjunk utána azoknak a témáknak, amelyekről anyagot szeretnénk készíteni. Nézzünk utána, hogy az adott kultúrában a fényképezés nem számít-e illetlennek vagy sértőnek. Különösen figyeljünk oda, amikor tabunak számító szokásokról vagy megbélyegzett (stigmatized) népcsoportokról készítünk fotót. A legtöbb társadalomban bizonyos témák kifejezetten kényesnek

számítanak. (például az abortusz vagy a prostitúció). Ha lehetséges, mindig kérjünk szóbeli engedélyt a fényképezésre, és magyarázzuk el, hogy a képeket nem fogják kereskedelmi célra használni. Szóbeli engedély: Amennyiben lehetséges, ismerkedjünk meg az emberekkel, mielőtt fotót készítenénk róluk. Találkozáskor röviden mutatkozzunk be, legyünk udvariasak, magyarázzuk el, milyen céllal jöttünk és miért akarjuk lefényképezni őket. Kórházi körülmények között mindig beszéljük meg az intézmény vezetőjével, hozzájárul-e ahhoz, hogy az ott dolgozókról vagy a betegekről fotót készítsünk. Például: Azért vagyok itt, hogy fényképet készítsek (ennek és ennek a szervezetnek). Ennek a civil szervezetnek az a célja, hogy jobb egészségügyi körülményeket teremtsen (az Ön országában). Hozzájárulna ahhoz, hogy lefotózzam, és a fényképét oktató célú médiumokban és kiadványainkban felhasználjuk? Az adott nyelv ismeretének hiányában használjunk testbeszédet. Legyünk barátságosak, és jelezzük, mielőtt elkészítjük a képet. Ha úgy tűnik, hogy az érintett vonakodik, vagy nem érti a szituációt, inkább ne fényképezzük le. Tartsuk tiszteletben, ha valaki nem akarja, hogy lefotózzák. Ha olyan valakivel utazunk együtt, aki beszéli a helyi nyelvet, kérjük meg, segítsen kikérni az érintettek hozzájárulását az ő nyelvükön. A gyerekek esetében olyan felnőtt szóbeli hozzájárulását kell kérni, akinek joga van dönteni a gyermekkel kapcsolatos ügyekben. Írásbeli hozzájárulás: Az írásbeli hozzájárulás nem minden esetben célravezető. Az írott dokumentumok nem sokat jelentenek az olyan embereknek, akik egy másik nyelvet beszélnek, írástudatlanok, vagy olyan kultúrákból származnak, ahol a fotók és a nyomtatott betű használata nem jellemző. Ha a szervezet, akinek dolgozunk, mégis elvárja, hogy írásbeli hozzájárulást kérjünk az érintettektől, akkor az alábbiakat tehetjük: Jó előre készítsük elő az adott település nyelvére lefordított írásbeli hozzájárulásról szóló nyomtatványt. Ha nem tudunk ilyen, az adott település nyelvén írt dokumentumot szerezni, akkor szóban mondjuk el az érintettnek a nyomtatvány tartalmát. Ha szükséges, kérjük tolmács segítségét. Analfabéták esetében kérjük meg az érintetteket, hogy hozzájárulásukat kereszttel jelöljék a nyomtatványon. Ha az érintett nem akar, vagy nem tud íróeszközt használni, akkor kérjük szóbeli beleegyezését. Ilyen esetekben a hozzájárulás megadásánál legyen jelen egy írástudó tanú, aki aláírja vagy ellenjegyzi a nyomtatványt, és igazolja, hogy az érintett tisztában van a dokumentum tartalmával.

7. Az emberi jogok betartásának érdekében és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek védelmével kapcsolatban a legszigorúbb mércéhez igazodjunk A kiszolgáltatott emberek védelmében a fotósnak, a szerkesztőnek vagy alkalmazott grafikusnak az érintettek jóváhagyásán túl további lépéseket is meg kell tennie: Kórházi körülmények között a beteget inkább statisztával helyettesítsük, és minden esetben kérjük a statiszta írásos hozzájárulását. A kiszolgáltatott helyzetben élő népcsoportok esetében mindig ügyeljünk rá, hogy amikor fényképet készítünk róluk, különösen legyünk tekintettel a körülményeikre, és kezeljük bizalmasan az őket ábrázoló fotókat. Azoknak a védelme érdekében, akik a történetük elmondása miatt erőszaknak vagy megtorlásnak lehetnek kitéve a közösségeiken belül, inkább ne tüntessük fel a személyi adatait. Az ilyen és hasonló esetekben a különösen veszélyeztetett személyeknél használjunk álnevet, vagy egyáltalán ne nevezzük meg az illetőt. Ha az érintett fotóján védelme érdekében változtatásokat hajtunk végre, használjuk az ENSZ gyermekek és nők jogait tartalmazó kódexét jogi iránymutatásul. Ha az érintett védelme érdekében szükséges, torzítsuk el a róla készült fotót. Gyermekek ábrázolása Mivel igen gyakran gyerekek az ábrázolás alanyai, fontos meghatározni, hogy a kis- és fiatalkorúak esetében hogyan járjunk el. Minden esetben hivatkozunk a Kiskorúak jogainak kódexére (KJSZ) (Convention on the Rights of the Children, CRC). A KJSZ 17. bejegyzése [cikkelye???] kimondja: Minden részes államnak fel kell ismernie a tömegmédia fontos szerepét, és biztosítania kell, hogy a gyermek hozzájusson a hazai és külföldi forrásokból származó információs anyagokhoz, különösen azokhoz, amelyek a saját társadalmi, spirituális és morális biztonságát, illetve a fizikai és mentális egészségét szolgálják. A gyermekekről szóló tartalmak esetében a kódexet a következőképpen használjuk: A gyerekek aktív részvétele érdekében hagyjuk, hogy szabadon kifejthessék véleményüket és elmondhassák ötleteiket. Alakítsunk ki kapcsolatot a gyerekekkel és a kamaszokkal. Amennyiben lehetséges, informáljuk az embereket arról, hogy milyen jótetteket hajtottak végre a gyerekek helyi, nemzeti és globális méretű projektekben.

Ne akarjuk a gyerekeket kiszolgáltatott helyzetben mutatni, ha erről nincs szó (például a felső gépállásból készített fotók az alany kiszolgáltatottságát sugallják). A fenti pontokat használhatjuk más kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportoknál is, mint például a nők (bizonyos helyzetekben), a HIV-fertőzöttek/AIDS-betegek és a testi fogyatékosok esetében. 3. rész: Gyakorlati megvalósítás és tréning 3. a. Gyakorlati megvalósítás A kódex aláírásával az adott szervezet hozzájárul ahhoz, hogy: Megismerteti a kódexet a nyilvánossággal, a szervezet támogatóival és szerződött partnereivel. Mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy kifejtse a véleményét a kódex használatával kapcsolatban. Minden nyilvánosságnak szánt kommunikációjában nyíltan vállalja a kódex iránti elkötelezettségét. Garantálja, hogy vezetősége betartja a kódexben foglaltakat, és felelősséget vállal azok gyakorlati alkalmazásáért. Évente felülvizsgálja, mennyiben tartotta be a kódex alapelveit. Felkészíti munkatársait a tájékoztató anyagaiban megjelenő képi és szöveges tartalmak megfelelő alkalmazására. Megosztja a kódex gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait a többi aláíró szervezettel. Évente beszámol a Dochas-nak a kódex alkalmazásának gyakorlatáról. 3. b. Tréning Minden szervezetnek felelőssége, hogy az ott dolgozókat megfelelően felkészítse a kódex használatával kapcsolatban. Az aláíró szervezetek felelősek azért, hogy a kódex alapelvei az egész szervezeten belül érvényesüljenek. A kódex csak akkor éri el a célját, ha nem csupán a vezetőség, hanem a szervezeten belül mindenki használja. Éppen ezért alapvető, hogy a szervezet munkatársai értsék a kódexet meghatározó alapelveket és értékeket, de mindenekelőtt tisztában kell lenniük azzal, hogyan használják a kódexet a napi munkájuk során. Mivel az egyes szervezetek tevékenységei és célkitűzései különbözők lehetnek, a kódexet minden esetben másképp kell használni. Érdemes utánajárni, hogy a szervezeten belül mennyire ismerik, és hogy mi az általános vélemény a kódexről. Ezek az információk segítenek abban, hogy a munkatársak számára megfelelő tréninget és felkészítést biztosítsunk.

A tréninget különböző módon valósíthatjuk meg például szemináriumok, workshopok, előadások, interaktív fórumok és viták keretében. Az mindig az adott szervezet döntése, hogy számára melyik a legmegfelelőbb módszer. Fontos, hogy a tréning során mindenképpen tudatosítsuk a résztvevőkben, hogy a kódex alapelveit a szervezet összes tevékenységében érvényesítsék. Néhány jó tanács a tréning megvalósításához A tréning megtervezése előtt érdemes elvégezni egy képzésiigény-elemzést (Training Needs Analysis, TNA) A tréning során a kódex használatát igyekezzünk a saját szervezetünk képi és szöveges tartalmain szemléltetni, így sokkal kézzelfoghatóbb lesz a mondanivalónk a résztvevők számára. Tervezzük meg, hogy kiket és milyen sorrendben képezzünk ki. Döntsük el, ki legyen az oktató (belső vagy külső előadó) Határozzuk meg a tréning struktúráját idejét helyszínét (házon belül vagy kívül) A tréningen feltétlenül hangsúlyozzuk a következőket MINDENKI felelős a kódex elveinek betartásáért. A kódex nem csak a kommunikációra érvényes, hanem a szervezet minden szintjére és tevékenységére kihat. Nincs jó vagy rossz válasz. A kódex csupán alapértékeket és irányelveket mutat. Az embereknek véleménye eltérő, épp ezért fontos, hogy a kódex közös támpontként szolgáljon. A szabályzat segít abban, hogy eldöntsük, milyen ábrázolást és üzenetet használjunk egy-egy téma bemutatásánál. Ajánlott célkitűzések a tréninghez Annak kimutatása, hogyan/miért vannak hatással ránk az egyes képek/üzenetek, és hogy milyen módon manipulálják a képeket/üzeneteket annak érdekében, hogy egy bizonyos válaszreakciót kiváltsanak az olvasóból/nézőből.

Rámutatás a kódex jelentőségére (különös tekintettel arra, hogy a kódex hogyan érvényesül a szervezet munkájában). A kódex irányelvei jelentőségének és gyakorlati alkalmazásának bemutatása. Megjegyzés: Ezeket a célkitűzéseket az egyes szervezeteknek saját követelményeikhez kell alakítaniuk a kódex elveinek figyelembevételével. Javasolt tréningstruktúra Bevezetés Mit értünk ábrázolások és üzenetek alatt? Milyen eddigi példái vannak a képi és szöveges tartalmaknak a szervezetben, és ezeket milyen célra használták? Esettanulmány az irányelvekről. A képi és szöveges tartalmak fejlődő országok szerinti értelmezése. Hogyan kezelje a szervezet a képi és szöveges tartalmakkal kapcsolatos különböző nézeteket? Honnan tudja a szervezet, mikor jár el helyesen a képi és szöveges tartalmak használata során? A szervezet saját ellenőrző mechanizmusainak megtervezése és kivitelezése. A tréning értékelése. Folyamatban lévő tréning Fontos, hogy a munkatársaknak a tréning beindítás után is biztosítsunk olyan fórumokat, ahol megvitathatják a kódex alkalmazásával kapcsolatos ötleteiket és véleményeiket. Ösztönző lehet, ha a szervezeteket rendszeresen értesítjük a kódexszel kapcsolatos változtatásokról, és ha olyan vitafórumokat szervezünk, ahol a szervezetek munkatársai nyugodt körülmények között, szabadon kifejthetik véleményüket a kódexről. Érdemes megfontolni azt, hogy az egyes szervezetek házon belül alakítsanak ki egy csapatot, amelynek az a feladata, hogy segítséget nyújtson azoknak a kollégáknak, akik még nem kompetensek a kódex alkalmazásában. A csoport hatáskörét a későbbiek folyamán ki lehetne terjeszteni, és az általuk nyújtott segítséget az összes munkatárs számára elérhetővé lehetne tenni. Érdemes beiktatni a kódex felhasználásáról szóló tréninget az új munkatársak számára összeállított bevezető programba, amit a későbbiekben még kiegészíthetünk egy részletesebb tréninggel is. Ilyen módon az új kollégák már a kezdetektől fogva tisztában lesznek a kódex szerepével és annak helyes alkalmazásával.

A kommunikációs anyagok felülvizsgálatának módszerei A tréning során érdemes kigondolni olyan módszereket, amelyek segítséget nyújtanak a képi és szöveges tartalmak megvitatásához és felülvizsgálatához. Az adott szervezet követelményeitől függően akár létre is hozhatunk egy felülvizsgáló csoportot a szervezet különböző részlegeinek képviselőiből. Ennek a csapatnak az lenne a feladata, hogy a szervezeten belül felhívja a figyelmet a kódex jelentőségére, eszmecserét kezdeményezzen a kódex használatáról, és tanácsot adjon véleménykülönbség esetén. Visszajelzés A kódex aláírásával az adott szervezet arra is elkötelezettséget vállal, hogy olyan módszereket dolgozzon ki, amelyekkel a nyilvánosságot a kódex működésével kapcsolatos visszajelzésekre ösztönzi. Annak érdekében, hogy minél többen megismerjék a kódexet, és hogy az adott szervezet kifejezze a kódex iránti elkötelezettségét, javasoljuk, hogy a szervezet tüntesse fel honlapján és a fontosabb kiadványaiban az alábbi mondatot: ([az adott szervezet neve]) aláírta a Képi és szöveges tartalmak etikai kódexét. Kérjük, véleményét az alábbi címre küldje el: [Code@yourorganisation.net]) Hogyan népszerűsítsük a kódexet a szervezeten belül? A kódexet különböző módokon népszerűsíthetjük egy adott szervezeten belül. Ezekről a módszerekről az egyes szervezetek minden esetben belsőleg döntenek[minden esetben maguk döntenek?]. Néhány ötlet: Tartsunk szemináriumokat és ismétlő kurzusokat. Iktassuk be a kódexet ismertető tréninget az új munkatársak számára készített bevezető programba. Dolgozzunk ki módszereket a partnerekkel való tárgyaláshoz. Hozzunk létre egy olyan adatbázist, amely a helyesen feltöltött és címkézett képeket tartalmazza. Tüntessük fel a kódexről szóló információkat a szervezetünk honlapján. Ösztönözzük a munkatársakat arra, hogy vegyenek részt a kódex éves felülvizsgálatában. Tartsunk tréninget a szervezetünknek dolgozó fotósoknak, alkalmazott grafikusoknak és riportereknek. Minél több emberrel ismertessük meg a kódexet, a hozzá tartozó útmutatót és a fontosabb kiadványainkat.

Munkahelyi környezet A kódex előírásai nem csupán az információs tartalmakra vonatkoznak, hanem egy adott szervezet saját környezetének kialakítására is; például a falon függő képekre, dekorációkra stb. Ellenőrző lista Mielőtt végleg döntenénk egy adott kép vagy üzenet felhasználásáról, érdemes feltenni a következő kérdéseket. Érvényesül-e a tervezett kép és/vagy üzenet esetében a mások méltósága iránti tisztelet elve? Ha felhasználnánk az adott képet és/vagy üzenetet, vajon az érintettek is úgy gondolnák, hogy az ábrázolás korrekten és hűen reprezentálja a valóságot? Az érintettek mindannyian beleegyeztek a róluk szóló kép és/vagy történet felhasználásához? Nem okoz e kárt az érintetteknek az adott kép/üzenet közlése? Nem vezet-e az adott kép/üzenet használata bizonyos emberek, helyszínek és helyzetek kultúra vagy rassz szerinti sztereotipizálásához? Ezek a kérdések nem zárják ki egymást és a listának az is a szerepe, hogy a gyakorlati módszerekkel és alternatívákkal kapcsolatban további észrevételekre ösztönözzön. Készítette a DOCHAS Fejlesztési Oktatás Csoportja. Kiadva 2008 áprilisában.