Szerkesztette: Tóth Lászlóné Vízvári László

HELYZETJELENTÉS Az egészségügyi szakképző intézetek felmérése a Dél Dunántúli régióban EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET BUDAPEST 2006.

Szerkesztette: Tóth Lászlóné Vízvári László Közreműködők: Ari Tamás Dr. Békefi Dezsőné Gasparikné Jóna Katalin Gerencsér Jánosné Kersánszki Tamás Lehoczki Anikó Maléta Andrea Melczer Andrea Szabó Nóra Skumát Ibolya Szigetiné Krasznai Judit Varga Judit Várszegi Judit Véleményezte: Dr. Kállayné Őry Csilla Kiss Mária Vízvári László 2

TARTALOM 1. Bevezetés 5 2. A felmérés 5 2.1. A felmérés előzményei 5 2.2. A felmérés célja 5 2.3. A célcsoport 6 2.4. Munkamódszer 6 2.4.1. A kérdőív 6 2.4.2. Az interjú és a demonstrációs termek megtekintése 6 2.4.3. Az eredmények feldolgozása 6 2.5. Várható előnyök, eredmények 7 3. A vizsgálat eredményének összefoglalása 7 4. Részletes elemzés 11 4.1. Az oktatási intézmények működési feltételei 11 4.1.1. Az intézet igazgatójának végzettsége 11 4.1.2. Az oktatási intézet pedagógiai céljai 11 4.1.3. Az oktatási intézet típusa 11 4.1.4. Finanszírozás 12 4.1.5. Szaktanári ellátottság 14 4.1.6. Az intézményi munka értékelése 15 4.1.7. Az intézményi munka értékelésének tárgya 16 4.1.8. A pedagógusok leterheltsége 17 4.2. Az egészségügyi szakképző intézetek képzési környezete 18 4.2.1. A demonstrációs termek általános jellemzői 18 4.2.2. Csoportbontások lehetőségei a demonstrációs termekben 19 4.2.3. Oktatástechnikai eszközök 19 4.2.4. Tananyag ellátottság 19 4.3. Képzések 21 4.3.1. A képző intézet beiskolázási területei 21 4.3.2. Az előzetes tudás beszámítása 22 4.3.3. Távképzés 22 4.3.4. A tanulócsoportok létszáma az iskolai rendszerű képzésekben 23 4.3.5. A tanulócsoport/osztályok létszáma 23 4.3.6. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzett tanulók létszámadatai 24 4.3.7. Az egyes iskolák létszámadatai 26 4.3.8. Vezető iskolák a végzettek száma alapján 26 4.3.9. Az egészségügyi szakképzésekben végzettek átlagos megoszlása 27 4.3.10. A különböző egészségügyi szakokon végzettek számának összehasonlítása 29 4.3.11. Lemorzsolódás a képzésekből 30 4.3.12. Indított szakok 31 4.3.12.1. Szakpárosítások 32 4.3.13. A képző intézetek javaslatai a felnőttképzés kiterjesztésének segítésére 32 4.3.14. Kapcsolat a gyakorlóterületekkel 32 4.3.14.1. A területi gyakorlatvezetők végzettsége 32 4.3.14.2. Csoportlétszám a területi gyakorlatokon 32 4.3.14.3. A gyakorlóhelyek által nyújtott segítség a képző intézeteknek a területi gyakorlati képzésekhez 33 4.4. A szakmai vizsga szervezése 33 4.4.1. A gyakorlóhelyektől kapott segítség a gyakorlati vizsga megszervezéséhez 34 4.4.2. A gyakorlóhelyeken adódó problémák a gyakorlati vizsgarész megszervezésével kapcsolatosan 34 3

4.5. Egészségfejlesztés 34 4.5.1. Vásárlási szokások az iskola büfében 34 4.5.2. Drogprobléma 34 4.5.3. Fogyatékkal élők bekapcsolódása a képzésekbe 35 4.6. Pályaorientáció 35 4.6.1. A képző intézetek által alkalmazott pályaorientációs módszerek 36 4.6.2. A pályaorientációt végzők 36 4.6.3. A pályaorientáció sikeressége 36 4.7. Fejlesztés 37 4.7.1. Pedagógus továbbképzések 37 4.7.2. A szakmai munkaközösség által önképzési céllal szervezett továbbképzések 38 4.7.3. Képzésfejlesztés 38 4.7.4. A képző intézetek által nyújtott szakmai pedagógiai szolgáltatások 39 4.8. Minőségügy 39 5. Mellékletek 43 1. Kérdőív az egészségügyi szakképzéssel foglalkozó oktatási intézmények számára 43 2. Interjú az iskola szakmai vezetőjével 57 3. A szakmai képzés helyszíneinek megtekintése az oktatási intézményben 61 4

1. BEVEZETŐ Ma Magyarországon számos egészségügyi szakterületen főiskolai és egyetemi végzettség szerezhető, azonban az ország szakdolgozói létszámának nagyobb hányadát a középfokú szakmai képzés biztosítja. Az egészségügyi szakképző intézetek országos felmérése (2005), a középfokú végzettség megszerzését biztosító intézményeket vette górcső alá és szükségessé tette az egyes régiók jellemzőinek elemzését is. Jelen tanulmány a Dél Dunántúli régió országos átlaggal való összehasonlítása, mely az egészségügyi humánerőforrás pótlás lehetőségeire, minőségi és mennyiségi mutatóinak vizsgálatára ad módot, ami a későbbi potenciális egészségügyi szakdolgozói réteg összetételének becslését teszi lehetővé. 2. A FELMÉRÉS 2. 1. A FELMÉRÉS ELŐZMÉNYEI A kormány 2015/2003. (I. 30.) határozata a szakképzés fejlesztéséről, valamint 1057/2005. (V. 31.) kormány határozat a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről értelmében folyik a szakképzési rendszer átalakítása Magyarországon a Nemzeti Szakképzési Intézet által koordinált Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP 3.2.1.) keretében. Ennek a fejlesztési folyamatnak a megalapozására az Egészségügyi Minisztérium tájékozódni kívánt az országos helyzetkép ismeretében, az egyes régiók jellemzőiről is, így a Dél Dunántúli régió egészségügyi szakképzést folytató iskoláinak helyzetéről, aktuális problémáiról és erőforrásairól. A vizsgálat lebonyolításával az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetet (továbbiakban ETI) bízta meg. 2. 2. A FELMÉRÉS CÉLJA A felmérés a Dél Dunántúli régió iskolai rendszerű képzésekkel foglalkozó képző intézetek helyzetének feltárására vállalkozott. Az egészségügyi szakképző intézmények feltételrendszerének vizsgálatában elsősorban a képzési környezetre, az iskolák által folytatott egészségfejlesztési és pályaorientációs tevékenységre helyeztük a hangsúlyt. A munkacsoport az egészségügyi szakképzéssel foglalkozó intézményeket az alábbi témakörökben vizsgálta: az oktatási intézmény működési feltételei, képzési környezet, képzések, egészségfejlesztés, pályaorientáció, pedagógiai fejlesztés, minőségügy. Bár nem volt kifejezett célkitűzése a felmérésnek az iskolai rendszeren kívüli képzések helyzetének feltárása, az iskolák és képző intézetek több lábon állása következtében erről a területről is kaptunk adatokat. A felmérés elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy az egészségügyi szakképző intézetek/iskolák működési feltételei és humán erőforrása lehetővé teszik-e, a szakképzés átalakítás kapcsán bevezetendő új képzési szerkezetet. Valamint annak a felmérése, hogy milyen segítséget igényelnek a képző intézetek eredményes működésükhöz. 5

2. 3. A CÉLCSOPORT A felmérés az ország Dél Dunántúli régiójában működő egészségügyi szakképzéssel foglalkozó iskolákra/szakképző intézetekre terjedt ki. Az adatokat elsősorban az iskolák/intézetek vezetői (igazgatók, szakmai igazgató helyettesek, gyakorlati oktatásvezetők) szolgáltatták. 2. 4. MUNKAMÓDSZER A felmérés kvalitatív empirikus elemzésre épül. A vizsgálat során összesen 4 iskolában/képző intézetben (a teljes populáció 100 %) töltöttek ki a kérdezőbiztosok 72 kérdésből álló kérdőívet és körülbelül egyórás strukturált interjút készítettek, az iskola/intézet szakmai vezetőjével/képviselőjével. Kiegészült ezeken felül a felmérés az iskolák demonstrációs termeinek a megtekintésével és a tapasztaltak egységes szempontrendszer szerinti értékelésével. A felmérésben 2 fő kérdezőbiztos működött közre. A felmérést a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. Törvény 29. alapján az adatvédelmi biztos nyilvántartásba vette. A munka megkezdése előtt az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatta a képző intézetek fenntartóit a vizsgálatról. Az ETI az Országos Szakmai Szakértői listán szereplő szakértőket kért fel a kérdezőbiztosi feladatok ellátására. A felmérésben való részvétel önkéntes volt. Az ország Dél Dunántúli régiójának mind a 4 iskolája részt vett benne. 2. 4. 1. A kérdőív A 72 kérdésből álló kérdőív többnyire zárt kérdéseket tartalmazott. A kérdőívet kérdezőbiztosok segítségével az iskolák vezetői/képviselői töltötték ki, melyet minden esetben aláírásukkal hitelesítettek. (1. sz. melléklet) 2. 4. 2. Az interjú és a demonstrációs termek megtekintése Az interjú kérdései (46 kérdés) a képző intézetek demonstrációs termeinek állapotáról, eszközellátottságáról és az egészségügyi szakképzések feltételrendszeréről szóltak. (2 és 3-as számú mellékletek). Az interjút kiegészítette a demonstrációs termek megfigyelése/megtekintése. Egységes szempontrendszer (11 szempont) alapján pontozással véleményezték a kérdezőbiztosok a demonstrációs termek felszereltségét. Az interjú során írásban rögzítették az elhangzottak lényegét, a demonstrációs termek megtekintése után pedig a megfigyelési lapon megjelölték a megfelelő pontszámot az iskola szakmai vezetőjével egyetértésben. Az interjú során rögzítetteket aláírásával hitelesítette a szakmai vezető/képviselő. 2. 4. 3. Az eredmények feldolgozása Az országos adatok feldolgozása SPSS program segítségével, illetve az interjúk és a szakmai képzések helyszíneinek megtekintéséből származó eredmények elemzésével történt. A régió adatainak feldolgozásához és értékeléséhez hagyományos statisztikai módszereket alkalmaztunk. Az adatok melyek az iskolák által kitöltött kérdőívből és strukturált riportból valamint a demonstrációs termek értékeléséből, ezeken kívül az Egészségügyi Szakdolgozók Országos Nyilvántartásából (ONY), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kiadott Magyar Statisztikai Évkönyv, 2004. származnak feldolgozása során elsősorban egy általános kép nyerése, az összefüggések és trendek megállapítása volt a cél az országos átlaghoz viszonyítva a régió adatait. A vizsgálat eredményét témakörönként dolgoztuk fel. Összegeztük a kérdőív és az interjú során kapott adatokat. (A kérdőív tartalmát kiegészítették az interjú kérdései.) Az egyes adatokat az országos eredményekhez viszonyítva vizsgáltuk. 6

2. 5. Várható előnyök, eredmények A felmérés eredményei felhasználhatók: - a Dél Dunántúli régióban az iskolai rendszerű egészségügyi szakképzéssel foglalkozó iskolák/oktatási intézmények jelen helyzetének megismerésére (oktatási környezet, humán erőforrás), - a Dél Dunántúli régióban az egyes egészségügyi szakmaterületek egészségügyi szakdolgozói ellátottsága és a képzések közti összefüggések feltárására, - a Dél Dunántúli régióban a képző intézetek igényeire a szakmai-pedagógiai szolgáltatás területén, - trendek megismerésére a képző intézetek jövője vonatkozásában. 3. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA Az egészségügyi szakképzéssel foglalkozó oktatási intézmények felmérése során részletes adatokkal alátámaszthatókká váltak a felmérés indokaiként megfogalmazott feltételezések. Az intézmények működési feltételei A Dél Dunántúli régióban egészségügyi szakképzéssel foglalkozó intézetek/iskolák heterogén szerkezetűek. Az iskolák közül három egészségügyi és szociális képzésekkel foglalkozik, egy pedig humán-, műszaki-, és gazdasági szakképzések mellett fogtechnikus képzéssel, mint egészségügyi szakképzéssel. Az iskolavezetés szakmai végzettsége ennek megfelelően szintén heterogén. Az igazgatók pedagógus, vagy más, nem egészségügyi végzettségű szakemberek. A szakmai vezetők közül három fő rendelkezik egészségügyi végzettséggel, a felmérésben részt vett négy iskolában. Az iskolák fenntartásának, finanszírozásának módjában országos eredményekhez hasonló képet kaptunk. Legjelentősebb minden intézménynél a fenntartói finanszírozás, de saját bevétel, szakképzési hozzájárulás és pályázatok útján elnyert pénzeszközökkel is rendelkeznek. A Dél Dunántúli régió iskoláiban a szakmai eszközpark és az oktatástechnikai eszközök fejlesztésére 2-3 évente van lehetőség, ami az országos adatokkal megegyező. A felmérés előtt feltételeztük, hogy kevés a közvetlen információja a szaktárcának az iskolák/szakképző intézetek munkájáról. A felmérésből kiderült, hogy az országos felmérésben kapott eredményekhez hasonlóan, a Dél Dunántúli régió egészségügyi szakképzéssel foglakozó intézményei igénylik munkájuk szakmai értékelését. Az oktatási rendszerben hagyományosan folyó értékeléseket a fenntartók végzik az intézetekben, elsősorban a pedagógiai programra, a vezetői munkára és a pedagógiai munkára figyelemmel, viszont a tanulók tudásszintjének értékelése és a környezeti képzési igények kielégítésének értékelése egyáltalán nem történik meg. Az országos helyzetképtől teljesen eltérően egyetlen iskola sem igényli (országosan 88 % az iskoláknak igényli) a szakképzéssel összefüggő ágazati értékelési rendszer kialakítását, fejlesztését, az ágazati minisztérium rendszeres értékelő tevékenységét. Az iskolák képzési környezetét vizsgálva, megállapítottuk, hogy általában megfelelő a szaktantermi ellátottság, a felszereltség viszont sajátosan változó. Egy iskolába a szaktanterembe az eszközöket az oktatók hozzák (fogtechnikus képzés), egy iskolában elfogadhatónak ítélték, két iskola nyilatkozott csak pozitívan erről a kérdésről. Az országos felméréssel megegyezően képző intézetek általában rendelkeznek a képzésekhez szükséges mennyiségű demonstrációs termekkel, egy iskolának okoz gondot a szaktantermek kevés 7

száma, egy iskola pedig egyáltalán nem rendelkezik demonstrációs teremmel (fogtechnikusi képzést folytat egy csoporttal). Az oktatástechnikai eszközök fejlesztését szinte kivétel nélkül pályázati úton, valamint szakképzési hozzájárulásból oldják meg. A demonstrációs termek területe átlagos (hasonlóan az országos adathoz), belső berendezése általában a klasszikus elrendezést követik, tehát egy helyiségben található meg az egészségügyi munkahely és tanterem. (Egy iskola jelezte, hogy munkahely jellegű a demonstrációs terem.) A válaszadó intézmények mindegyikében van megfelelő kézmosási lehetőség a demonstrációs termekben, két iskolában rendelkezésre áll a folyóvíz mellett a folyékony kézfertőtlenítő és a papírtörlő is. A tanulók részére öltöző az iskolák 75%-ban áll rendelkezésre, egy iskolában nincs öltöző. Az iskolákban nem okoz gondot a csoportbontások megoldása. A szakmai képzés fontos színtere az egészségügyi ellátás területein folytatott gyakorlati képzés. A területi gyakorlatokat együttműködési megállapodás alapján szervezik az iskolák. A gyakorlóterületek személyi és tárgyi feltételek biztosításával járulnak hozzá a gyakorlatok sikerességéhez. A szakképző intézetek mindegyike kapcsolatban áll legalább egy kórházzal, szociális intézménnyel és fogtechnikai laboratóriummal, ahol felsőfokú végzettséggel rendelkező gyakorlatot vezető szakemberek vezetik a gyakorlatokat. A fogtechnikai laboratóriumban középfokú végzettséggel rendelkező fogtechnikusok irányítják a tanulók gyakorlati munkáját. A területi gyakorlatokon általában (átlagban) 8-12 fős kiscsoportokkal dolgoznak. A fogtechnikus képzés esetében 1-2 főt vezet a gyakorlatvezető. A tanulók értékelését a gyakorlatvezetők végzik. A gyakorlóhelyek segítséget nyújtanak a gyakorlati vizsgák előkészítésében, a személyi és tárgyi feltételek biztosításában, valamint két iskolában biztosítják a tanulók étkeztetését a gyakorlati idő alatt. A képző intézetek pedig a területi gyakorlatot vezető szakembereket rendszeres munkaértekezletekkel, a nyomtatott tanügyi dokumentumok átadásával, adminisztratív segítséggel (egy iskola esetenként gumikesztyűvel) tudják támogatni. Az egészségügyi szakképzés helyzetét átgondolva, feltételeztük, hogy folyamatosan csökken a képzésben résztvevők száma, az egészségügyi szakképzés iránti kereslet csökken. Országos viszonylatban a vizsgált időszakban azonosan változott az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben résztvevők száma az évenkénti bontásban (1. ábra). A Dél Dunántúli régióban (2. ábra) azonban ettől némileg eltérő tendenciát figyelhetünk meg. Míg az iskolai rendszerű képzésekben végzettek átlagos megoszlása hasonló az országoshoz, addig az iskolarendszeren kívüli képzésekben a 2002-es mélypont után folyamatos emelkedés tapasztalható. 140 Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlsagos megoszlása (2001-2005) 120 100 80 60 40 20 Iskolai rendszerű képzések Iskolarendszeren kívüli képzések 0 2001 2002 2003 2004 2005 1. ábra: Az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlagos megoszlása országosan 8

300 250 200 150 100 50 0 Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlagos megoszlása a Dél - Dunántúli régióban (2001-2005) Iskolai rendszerű képzések Iskolarendszeren kívüli képzések 2001 2002 2003 2004 2005 2. ábra: Az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlagos megoszlása a Dél Dunántúli régióban Az iskolai rendszerű képzésekben végzettek számbeli növekedésének magyarázata lehet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló rendelet (a 60./2003. (X. 20.) ESZCSM r.) fokozatos érvényesítése és a közalkalmazotti jogviszonyban az OKJ-s szakmai végzettségek ISCED 1 besorolási szintjével történő összekapcsolódás. A Dél Dunántúli régióban (az országos helyzethez hasonlóan) kifejezetten éreztették hatásaikat az egészségügyi szakképzések támogatására 2004-ben az Egészségügyi Minisztérium által kiírt pályázatok. A szakasszisztensi és szakápolói képzések, az EU konform ápolóképzés támogatására, valamint az ápolói ösztöndíjra meghirdetett pályázatok lehetőséget adtak a képzések elvégzésére, ezzel együtt növelték a rendszerben a megfelelően képzett szakdolgozók számát is. Feltételeztük, hogy a tanulócsoportok létszáma egyre csökken. Országos viszonylatban 25-30 fős tanulócsoportok a leggyakoribbak (a közoktatási törvény szabályozása értelmében) a szakképző intézetekben, ezzel szemben a Dél Dunántúli régióban az iskolák 75%-ban 20-25 főd tanulócsoportokat találunk, és csak egy iskolában vannak 25-30 fős csoportok. A tanulócsoportok számát tekintve a Dél Dunántúli régió országos viszonylatban harmadik, a végzett tanulók száma a többi régióhoz viszonyítottan szintén kiemelkedően magas mind iskolai rendszerű, mind iskolarendszeren kívüli képzések vonatkozásában. A tanulók lemorzsolódása az első tanévben a legnagyobb hasonlóan az országos jelenséghez a Dél Dunántúli régióban az iskolai rendszerű képzésekben. Az iskolarendszeren kívüli képzéseknél meglepetésre a második tanévben a legnagyobb ez az arány és még a harmadik tanévben is igen magas ellentétben az országos adatokkal, ahol az iskolarendszeren kívüli képzésekben alig van lemorzsolódás. A képző intézetek egy része a tanulólétszám emelése érdekében komoly pályaorientációs tevékenységet végez, mely feladatok ellátásában a Dél Dunántúli régió iskoláiban elsősorban a pályaválasztási felelős és az osztályfőnök vesz részt. Ez elsősorban az iskolai rendszerű képzésekben érvényesíthető. Széles palettája van azoknak a módszereknek, amelyekkel az iskolák igyekeznek fokozni az egészségügyi szakok iránti érdeklődést. 1 Az ISCED a Nemzetközi Osztályozási Rendszerként angol terminológia szerinti (International Standard Classification of Education) mozaik szava. 9

A Dél Dunántúli régió képző intézeteinek drogproblémáit vizsgálva kiderült, hogy az országos eredményekhez hasonlóan a jelenség begyűrűzött az egészségügyi szakképző intézetekbe is. Az iskolák 50%-ban már előfordult drogprobléma (országosan ez 57 %). A fogyatékkal élők képzésekbe integrálásának lehetőségéről alkotott véleménye az iskoláknak az országos eredményekhez hasonlóan meglehetősen negatív eredménnyel zárult. Az intézmények 75%- a (országosan ez 59% volt) vélekedett úgy, hogy a bekapcsolódásukat a képzésekbe az intézet infrastruktúrája nem teszi lehetővé. A Dél Dunántúli régió iskoláinak innovációs tevékenysége és hajlama kiemelkedő. Az intézmények 100%-a képes és hajlandó aktívan részt venni az egészségügyi szakképzés fejlesztési munkáiban. Sokféle és sok továbbképzést szerveznek rendszeresen szakmai témakörökben ismereteik fejlesztésére. Ami kicsit elgondolkodtató, egyáltalán nem szerveztek továbbképzést ez ideig andragógiai témakörökben. 10

4. RÉSZLETES ELEMZÉS 4. 1. AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI Az egészségügyi szakképzéssel foglalkozó oktatási intézmények száma a Dél Dunántúli régióban 4, minden iskola/intézmény részt vett a felmérésben (a részvétel önkéntes volt.). Az alábbi feldolgozás ezekre az intézményekre és az országos eredményekhez való viszonyukra terjedt ki. Országos viszonylatban a Dél Dunántúli régió egészségügyi szakképző intézeteinek száma a legkevesebb. (3. ábra) Egészségügyi oktatási intézmények régiós megoszlásban Nyugat-Dunántúl 12% Dél-Dunántúl 7% Észak-Magyarország 16% Észak-Alföld 12% Közép-Dunántúl 12% Közép-Magyarország 22% Dél-Alföld 19% 3. ábra: Az egészségügyi oktatási intézmények régiós megoszlása Magyarországon 4. 1. 1. Az intézet igazgatójának végzettsége A Dél Dunántúli régióban az iskolák igazgatói nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel. Felsőfokú végzettségeik hasonlóan az országos képhez nagy heterogenitást mutatnak, melynek oka az iskolatípusok különbözőségében keresendő. A vizsgált intézetek nem egységes szakképző iskolák, hanem szakközépiskolához, illetve gimnáziumhoz kapcsolódóan végzik az egészségügyi szakképzést is. Az iskolák szakmai vezetői rendelkeznek egészségügyi szakmai végzettséggel. 4. 1. 2. Az oktatási intézet pedagógiai céljai A Dél Dunántúli régió iskolái szakmai vezetőinek pedagógiai céljai közül leggyakrabban a jól képzett egészségügyi szakember képzést, humánus, jó szakmai kommunikációs készséggel bíró, probléma érzékeny szakemberek biztosítását jelölték meg a válaszadók. 4. 1. 3. Az oktatási intézet típusa Az országos felmérés eredményeihez hasonlóan a Dél Dunántúli régióban az egészségügyi szakképzéssel is foglalkozó intézmények közül kettő szakközépiskola, kettő pedig szakképző intézmény. 11

4. 1. 4. Finanszírozás A szakképző intézeteket fenntartójuk alapján különböző kategóriákba sorolhatjuk (4. ábra) Magyarországon. A vizsgált intézetek 100 %-a önkormányzati fenntartású költségvetési intézmény (országosan ez az arány 89%). Az oktatási intézet típusa alapítványi intézmény 2% egyházi intézmény 9% költségveté si intézmény 89% 4. ábra: Az oktatási intézetek típusai Magyarországon Az iskolák költségvetésében a legjelentősebb hányadot a fenntartó általi finanszírozás teszi ki mind országosan (átlagban 86,3%-ot), mind a régióban (átlagban 91%-ot). A saját bevétel 5% (országosan ez 7,3%), a szakképzési hozzájárulásból kapott összegek pedig 1 %-ot (országosan 3,9%-ot) tesznek ki (5. 6. ábra). A fennmaradó hányadot pályázati bevételek jelentik. Az oktatási intézmények finanszírozási módjainak %-os megoszlása 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 A finanszírozás módja: egyéb A finanszírozás módja: alapítvány A finanszírozás módja: szakképzési hoz... 4,17 3,94 0,10 2,80 7,27 A finanszírozás módja: pályázat A finanszírozás módja: fenntartó A finanszírozás módja: saját bevétel 86,29 5. ábra: Az oktatási intézetek finanszírozási módjainak %-os megoszlása országosan 12

Oktatási intézmények finanszírozásának módja átlagosan (Dél-Dunántúl) 91 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 5 2 0 1 0 saját bevétel fenntartó szakképzési hozzájárulás pályázat útján nyert alapítványtól kapott támogatás egyéb 6. ábra: Az oktatási intézetek finanszírozási módjainak %-os megoszlása a Dél Dunántúli régióban Minden intézmény többféle módon biztosítja a működéséhez szükséges pénzeszközöket. A szakképzések gyakorlati képzéseinek jelentős hányadát adó demonstrációs termi gyakorlatok eszköz és anyag igényeinek a biztosítására a képző intézetek bevételeik jelentős hányadát költik. Az erre felhasznált pénzösszegek egynegyedét a Munkaerő piaci Alapból kapott (25%) és EüM pályázatokon nyert összegek adják (25%). Ma már a szakképző intézmények kénytelenek pályázni és kihasználni minden lehetőséget, hiszen így tudnak csak megfelelő feltételeket biztosítani a gyakorlati képzésekhez. (7. ábra) Milyen pályázati lehetőségeket szokott az intézmény megpályázni? (Dél-Dunántúl) 4 4 OM pályázatok Eüm (ETI) pályázatok 4 4 Munkaerő-piaci Alap pályázatai Egyéb 7. ábra: A demonstrációs termek felszerelését biztosító pénzügyi források az Észak Alföldi régióban A demonstrációs termek eszközfejlesztésére az iskolák fele évente, másik fele 2-3 évente tud nagyobb összeget költeni. Az intézmények pályázási szokásait összehasonlítva az országossal, azt tapasztalhatjuk, hogy a régió iskolái is ugyanazokat a pályázati forrásokat célozzák meg és az arányokat tekintve is hasonlóak a pályázási szokásaik. Az egészségügyi szakképző intézetekben általában egymás mellett megtalálhatók az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések is. Az intézmények nagy része minden lehetőséget megragad a 13

képzések indítására és a képzési költségek csökkentétére, ezért párhuzamosan pályáznak a felsorolt lehetőségekre. 4.1.5. Szaktanári ellátottság A képző intézetek előadó ellátottsága az intézet környezetének függvénye. A nagyobb/sok egészségügyi intézménnyel rendelkező településeken könnyebben tudnak megfelelő előadókat biztosítani a képzésekhez az iskolák. (A szakok indítását is sok esetben befolyásolja, hogy a személyi feltételek biztosítása megoldható-e.) A Dél Dunántúli régió egészségügyi szakképző intézeteinek személyi feltételei hasonlóak az országos eredményekhez, biztosításuk külső előadók bevonásával lehetséges (100%). Az intézetek a további megfelelő szakos előadókat, szaktanárokat saját tantestületükkel tudják biztosítani. 4. 1. 6. Az intézményi munka értékelése Az intézmény munkájának értékelésére adott válaszok közt a fenntartó értékelése a leggyakoribb az országos felmérésben és a Dél Dunántúli felmérésében is. Az országostól eltérően viszont a tanulók értékelése azonos szinten van a fenntartói értékeléssel a Dél Dunántúli régió iskoláiban. Második, illetve harmadik helyen a szülők és a független vizsgabizottságok értékelése szerepel. (8. 9. ábra) Kik értékelik az oktatási intézményt? egyéb munkaügyi auditorok szülök tanulók független vizsgabizottság gyakorlóhely munkaügyi központ igen nem szakmai tanácsadó testület iskolaszék pedagógiai szolgáltató intézet fenntartó EüM OM 0 10 20 30 40 50 60 (n=58) 8. ábra Az oktatási intézményt értékelők (országos) 14

minőségügy i auditorok szülők tanulók f üggetlen v izsgabizottságok gy akorlóhely ek munkaügy i központ szakmai tanácsadó testület iskolaszék pedagógiai szolgáltató intézet fenntartó EüM Kik értékelik az intézet szakmai munkáját? (Dél-Dunántúl) igen nem OM 0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 9. ábra Az oktatási intézményt értékelők a Dél Dunántúli régióban 4. 1. 7. Az intézményi munka értékelésének tárgya A Dél Dunántúli régióban a fenntartók az intézmények munkájának megítélésében elsősorban a pedagógiai programmal összefüggő elemeket és az állami források felhasználását valamint a pedagógiai munkát, az országos eredményekhez hasonlóan. Érdekes, hogy a tanulók tudásszintjének ellenőrzése teljesen elmarad. A pedagógiai jellegű értékelés háttérbe szorul a gazdálkodás és a szabályzók ellenőrzése mellett. (10. 11 ábra) A fenntartó milyen területet értékel? egyéb a felhasználói igények kielégítése kapcsolat a munkaerő-piaccal a szakmai vizsgák lebonyolítása a tanulók tudásszintje pedagógiai munka a vezetők munkája igen nem helyi oktatási programok pedagógiai program az oktatási intézet szabályozási rendszere állami források felhasználása gazdálkodás 0 10 20 30 40 50 60 (n=58) 10. ábra: A fenntartó által végzett intézményi értékelés tárgya (országos) 15

Milyen területeit értékeli a fenntartó az intézménynek? (Dél-Dunántúl) a f elhasználói igény ek kielégítése kapcsolat a munkaerő-piaccal a szakmai v izsgák lebony olítása a tanulók tudásszintje pedagógiai munka a v ezetők munkája helyi oktatási programok pedagógiai program az oktatási intézet szabály ozási rendszere állami f orrások f elhasználása 0 1 2 3 4 igen nem 11 ábra: A fenntartó által végzett intézményi értékelés tárgya a Dél Dunántúli régióban A szakképző intézetek vezetői az országos átlagtól eltérően egyáltalán nem tartják fontosnak az ágazati értékelés bevezetését (országosan az intézmények 88%-a fontosnak tartja). (12. ábra) Fontosnak tartja-e a szakképzéssel összefüggő ágazati értékelési rendszer kialakítását, fejlesztését? NT/NV 9% nem 3% igen 88% 12 ábra: Az ágazati értékelés fontossága (országos) 4. 1. 8. A pedagógusok leterheltsége A működési feltételek legfontosabb eleme az iskolák humán erőforrása. A humán erőforrás pedagógusok, oktatók leterheltsége befolyásolja a szakmai munka minőségét is. A szakképző intézményekben a pedagógusok leterheltsége nagyon nagy. A Dél Dunántúli régióban minden intézményvezető úgy nyilatkozott, hogy pedagógusai maximálisan le vannak terhelve. Országosan az intézményeknek csak 81%-ban gondolják azt, hogy a pedagógusok leterheltsége nagy. 16

4. 2. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ INTÉZETEK KÉPZÉSI KÖRNYEZETE Az egészségügyi szakképzés környezeti feltételei közt elsőrendű feltételként a demonstrációs termek szerepelnek. Ezek száma és felszereltsége alapvetően meghatározza a képzés minőségét. Megoszlik az iskolák vezetőinek véleménye arról, hogy a demonstrációs teremnek a képző intézetben van-e feltétlen a helye. A Dél Dunántúli régió felmérése során erre a kérdésre a válaszadók 50%-a igennel válaszolt, 25%-uk viszont el tudná képzelni az intézeten kívül is (gyakorlóhelyeken) a demonstrációs termek kialakítását, 25%-uknál jelenleg is területen van a demonstrációs terem (fogtechnikus képzés). Ez az érték némileg eltér az országos vélekedéstől, amely 83%-ban tartja szükségesnek a demonstrációs termek meglétét a képző intézetben. 4.2.1. A demonstrációs termek általános jellemzői A képző intézetek általában rendelkeznek a képzéseikhez szükséges megfelelő számú szaktanteremmel, illetve demonstrációs teremmel (75%). A Dél Dunántúli régió iskolái összesen 32 szaktanteremmel, 15 demonstrációs teremmel rendelkeznek. A demonstrációs termek átlagos kihasználtsága 86%, alacsonyabb, mint az országos átlag (90%). Az országos felméréssel megegyezően, a válaszadók szerint a Dél Dunántúli régióban a demonstrációs termek felszereltsége jónak mondható, azonban a szakma fejlődése miatt szívesen fejlesztenének. A demonstrációs termek mérete megfelelő, 36-42m 2 között mozog az intézetek 66%-ban (az országos adat: 48%), 33%-ban (az országos adat: 31%) 30-35m 2. (Egy iskolának nincs demonstrációs terme!) A termek belső elrendezése az iskolák 66%-ban (az országos adat: 60%) a klasszikus elrendezést követik, vagyis egészségügyi munkahely és tanterem jellege egyszerre van a termeknek. Az eszközök tárolása a demonstrációs teremben zárt szekrényekben történik (100%). A higiénés kézmosás feltételei biztosítottak az intézmények 100%-ban (az országos adat: 49%) a régió két intézményében (50%) rendelkezésre áll folyóvíz, folyékony kézfertőtlenítő adagolóval és papírtörölköző (az országos adat: 34%) is. 2 iskolában van tanulói öltöző fogasokkal, 1-ben pedig zárt öltözőszekrénnyel. Egy iskolában nincs demons, így nincs szükség az öltözőre. 4. 2. 2. Csoportbontások lehetősége a demonstrációs teremben A demonstrációs termi gyakorlatokat csoportbontásban szükséges szervezni, melyhez az iskolák több mint felénél rendelkezésre is áll a szükséges mennyiségű terem. A csoportbontások megoldása egyetlen iskolában sem okoz gondot. 4. 2. 3. Oktatástechnikai eszközök A demonstrációs termek felszerelése mellett az oktatás korszerűségéhez hozzájárulnak az oktatástechnikai eszközök is, melyeket az iskolák többsége egyenletesen igyekszik fejleszteni. Mindehhez leginkább pályázati pénzeszközöket használnak fel, a szakképzési hozzájárulásokkal egyetemben. Ebből következik, hogy a fejlesztések esetlegesek, a pályázati kiírásoktól függenek, melyek átlagosan 3-4 évente történnek meg. 4. 2. 4. Tananyag ellátottság Az egészségügyi szakképző iskolákban a tanulók tananyagellátása gondot okoz. A Dél Dunántúli régióban a tanulók tananyaggal való ellátásának módjai közül a leggyakoribbak, hogy a tanulók megvásárolják a tananyagokat (75%) (az országos adat 93%) és az iskolák segítik őket tankönyvekkel a könyvtári állományukból (50%-ban, ami azonos az országos adattal: szintén 57%). 17

Ezen felül saját fénymásolatokkal tudnak még segítséget adni a tanuláshoz az intézmények (75%-ban) (az országos átlag 73%). (13. 14. ábra) A tananyag ellátás módjai egyéb az iskola elektronikus tananyagot biztosít az iskola digitális tananyagot biztosít igen nem a tanulók maguknak fénymásolnak az iskola fénymásolatokkal segít a tanulók veszik meg az iskola saját könyvtárból 0 10 20 30 40 50 60 13. ábra: Tananyag ellátottság (országos) A tananyag ellátás módjai (Dél-Dunántúl) egy éb az iskola elektronikus tanany agot tud a tanulók rendelkezésére bocsátani az iskola digitális tanany agot tud a tanulók rendelkezésére bocsátani a tanulók önállóan gondoskodnak az oktatási segédanyagok sokszorosításáról igen nem az iskola f ény másolt any agokkal segíti a tanköny v hiány t, amit a tanulók f inanszíroznak a tanulók v eszik meg a tanköny v eket, az iskola csak megrendeli az iskola tudja biztosítani a tanulóknak a szükséges tankönyv eket saját könyv tári állományából 0 1 2 3 4 14. ábra: Tananyag ellátottság a Dél Dunántúli régióban A tananyagellátás hagyományos módjai mellett a digitális tananyagok segítséget jelenthetnének a tanulóknak. Az iskolák 100%-a ritkán készít ilyen jellegű tananyagot (az országos adat 48%). A tanulók tanulási folyamatát egyáltalán nem segítik azok az iskolák sem ilyen jellegű tananyaggal, amelyekben készítenek digitális tananyagot. (15. ábra) 18

Hogyan oldják meg a tanulók tananyag ellátását? Készítenek-e digitális tananyagokat az iskola pedagógusai? 30 28 25 20 15 10 5 0 3 4 rendszeresen készítenek 7 ritkán készítenek 10 egyáltalán nem készítenek 2 2 készítenének, de nincs megfelelő felszerelés készítenek, de nincs megfelelő szaktudás 1 1 egyéb NT/NV Az iskola digitális tananyaggal segít Az iskola digitális tananyaggal nem segít 15. ábra: Az iskolák által készített digitális tananyagok és a tanulási folyamat segítése általuk (országos) 4. 3. KÉPZÉSEK 4. 3. 1. A képző intézet beiskolázási területei A Dél Dunántúli régió iskoláinak beiskolázási területe kiterjedtebb saját településüknél, hasonlóan az országos eredményekhez. Mindegyik iskola megjelölte a régiós (100%) és a megyére (100%) kiterjedő területet, valamint egy iskola országos beiskolázású. (16. 17. ábra) Az egészségügyi szakképzések iránti kereslet hanyatlása következtében szinte egyetlen szakon sem lehetséges csak egy településről felvenni megfelelő számú tanulót. Honnan veszik fel tanulóikat (n=58) 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 város régió megye országos beiskolázású egyéb 16. ábra: Beiskolázási területek átlagosan (országos) 19

Honnan veszik fel a tanulóikat? (Dél-Dunántúl) 5 4 3 2 1 0 A megye, ahol az oktatási intézet működik A város, ahol az oktatási intézmény működik A földrajzi régió, ahol az oktatási intézet működik Országos beiskolázású Egyéb 17. ábra: Beiskolázási területek átlagosan a Dél Dunántúli régióban 4.3.2. Az előzetes tudás beszámítása Az iskolák többsége (50%) minden előzetes tudást beszámít, egy iskola nem számít be előzetes tudást, egy iskolában pedig mérés után számítják be a hozott tudáselemet. Az előzetes tudás beszámításáról az iskolákban szaktanár vagy osztályfőnök dönt. 4. 3. 3. Távképzés A képzésszervezési formák közt egyre elterjedtebb a távképzés. Az egészségügyi szakképző intézetek országos szinten is ritkán alkalmazzák ezt a szervezési formát, a Dél Dunántúli régió iskoláiban nincs távképzés. (18. ábra) Szervez - e távképzést? igen 9% NT/NV 2% nem 89% 18. ábra: Távképzés szervezés (országos) 20

4. 3. 4. A tanulócsoportok száma az iskolai rendszerű képzésekben A tanulócsoportok száma tekintetében a Dél Dunántúli régió országos viszonylatban harmadik. (19. ábra) Az tanulócsoportok/osztályok átlagos száma az iskolai rendszerű képzésekben (Dél-Dunántúl) 0% 25% 25% 0% 50% 1-5 6-10 11-15 16-20 21-25 26-30 30-19. ábra: A tanulócsoportok átlagos száma az iskolai rendszerű képzésekben a Dél Dunántúli régióban 4. 3. 5. A tanulócsoportok/osztályok létszáma Országosan 25-30 fős, a Dél Dunántúli régióban többségében 20-25 fős tanulócsoport és egy iskolában 25-30 főd tanulócsoport található általában. (20. 21. ábra) Az iskolai rendszerű képzések átlagos osztálylétszáma 15-20 21% 10-15 7% NT/NV 2% 30-35 fő 9% 25-30 35% 20-25 26% 20. ábra: Az iskolai rendszerű képzések átlagos osztálylétszáma (országos) 30-35 fő 25-30 20-25 15-20 10-15 NT/NV 21

Az iskolai rendszerű képzések átlagos osztálylétszáma (Dél- Dunántúl) 0% 25% 0% 0% 0% -10 10-15 15-20 20-25 25-30 30-35 21. ábra: Az iskolai rendszerű képzések átlagos osztálylétszáma a Dél Dunántúli régióban 75% 4. 3. 6. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzett tanulók létszámadatai Az országos felmérés szerint az iskolai rendszerű képzésekben több mint kétszerese a végzett tanulók száma az utóbbi öt év (2001-2005) időszakában. (22. ábra) Legtöbben 2004-ben végeztek, de nem lényeges az eltérés a többi év viszonylatában sem. Az iskolai rendszerű képzésben indítható ápoló szakon szerveztek legtöbb képzést. Az ápoló képzéseket nappali, esti, levelező és távképzési formában is szervezik az intézetek. A képzésben résztvevők célja részben szakképesítés szerzése, részben felzárkózás az OKJ-s ápolói végzettséghez. Ez elsősorban az 1994 előtt ápolói szakképesítést szerzettekre érvényes. Az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésben végzettek átlagos létszáma évenként (fő) Iskolarendszeren kívüli képzések összesen Iskolarendszeren kívüli képzések 2001 Iskolarendszeren kívüli képzések 2002 Iskolarendszeren kívüli képzések 2003 Iskolarendszeren kívüli képzések 2004 Iskolarendszeren kívüli képzések 2005 52 49 55 73 57 237 Iskolai rendszerű képzések összesen 513 Iskolai rendszerű képzések 2001 Iskolai rendszerű képzések 2002 Iskolai rendszerű képzések 2003 Iskolai rendszerű képzések 2004 Iskolai rendszerű képzések 2005 109 97 110 116 102 0 100 200 300 400 500 600 22. ábra: Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek létszámadatai 22

Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben (a képző intézetek összes szakja vonatkozásában) a Dél Dunántúli régió iskoláiban az országos átlaghoz viszonyítva kiemelkedően magas a végzett tanulók száma az utóbbi öt évben. (23. 24. ábra) Az iskolai rendszerű képzésben végzetek száma átlagosan (2001-2005) Dél-Dunántúl 1103 Közép-Magyarország 802 Észak-Magyarország 586 Észak-Alföld Dél-Alföld 343 409 Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl 206 177 0 200 400 600 800 1000 1200 23. ábra: Az iskolai rendszerű képzésekben végzettek száma átlagosan Az iskolarendszeren kívüli képzésben végzetek száma átlagosan (2001-2005) Dél-Dunántúl 594 Közép-Magyarország 393 Észak-Alföld Észak-Magyarország Nyugat-Dunántúl 202 186 243 Dél-Alföld Közép-Dunántúl 99 114 0 100 200 300 400 500 600 700 24. ábra: Az iskolarendszeren kívüli képzésben végzettek száma átlagosan (2001-2005) 4. 3. 7. Az egyes iskolák létszámadatai régiónként A létszámadatok szerint a Dél Dunántúli régió vezető iskolája iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések vonatkozásában is a Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola. 4. 3. 8. Vezető iskolák a végzettek száma alapján A régióban az iskolai rendszerű képzésekben végzettek számadatait tekintve az első helyen álló Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola magasan vezet, az őt követő három iskola előtt. (25. ábra) 23

A Dél - Dunántúli régióban végzettek száma iskolánként az iskolai rendszerű képzésekben (2001-2005) Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola 1699 Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola 1282 Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola 781 Dr. Kelemen Endre Szakközépiskola 651 0 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 1800 25. ábra: Dél Dunántúli régióban végzettek száma iskolánként iskolai rendszerű képzésekben (2001-2005) A régió az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek létszámadatai tekintetében igen heterogén képet mutat. A Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola vezet az iskolarendszeren kívüli képzések területén is, majdnem kétszerese a végzett tanulók létszáma a régió többi intézményéhez viszonyítva. (26. ábra) Az országos eredményekkel összevetve iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések vonatkozásában is a második helyen szerepel a Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola a végzett tanulói létszámát tekintve. (1. sz. táblázat) A Dél - Dunántúli régióban végzettek száma iskolánként az iskolarendszeren kívüli képzésekben (2001-2005) Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola 1113 Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola 615 Dr. Kelemen Endre Szakközépiskola 55 Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskola 0 0 200 400 600 800 1000 1200 26. ábra: Dél Dunántúli régióban végzettek száma iskolánként iskolarendszeren kívüli képzésekben (2001-2005) 24

1. sz. táblázat: Az országos összesítés eredményei a végzettek száma alapján Rangsor Iskolai rendszerű képzések Iskolarendszeren kívüli képzések 1. Szentágothai János Egészségügyi Szentágothai János Egészségügyi Szakképző Szakképző Iskola Iskola 2. Pécsi Egészségügyi és Szociális Szakképző Pécsi Egészségügyi és Szociális Szakképző Iskola Iskola 3. Ferenczi Sándor Egészségügyi Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola Szakközépiskola 4. Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Szakképző Iskola 5. Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakképző Iskola és Kollégium Petz Lajos Egészségügyi Középiskola 4. 3. 9. Az egészségügyi szakképzésekben végzettek átlagos megoszlása Az egészségügyi szakképzésben végzettek számának változása a vizsgált időszakban nagyfokú heterogenitást mutat az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések vonatkozásában. A régióban az iskolai rendszerű képzésekben végzettek száma változó, de folyamatos emelkedést mutat. Az iskolarendszeren kívüli képzésekben szintén változó tendenciákat figyelhetünk meg. Egyszeri csökkenés után (2002.) folyamatos emelkedés észlelhető. (27. ábra) 300 250 200 150 100 50 0 Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlagos megoszlása a Dél - Dunántúli régióban (2001-2005) Iskolai rendszerű képzések Iskolarendszeren kívüli képzések 2001 2002 2003 2004 2005 27. ábra: A képzésekben végzettek átlagos megoszlása a Dél Dunántúli régióban 2. sz. táblázat: Számadatok Dél-Dunántúl 2001 2002 2003 2004 2005 Iskolai rendszerű képzések 196 203 211 260 234 Iskolarendszeren kívüli képzések 150 89 134 201 206 Az országos megoszlással összehasonlítva némi eltérés tapasztalható a tendenciák vonatkozásában, különösen az iskolarendszeren kívüli képzések területén. Országos szinten folyamatos emelkedés volt megfigyelhető 2004-ig, majd egy hirtelen csökkenés. (28. ábra) 25

Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlsagos megoszlása (2001-2005) 140 120 100 80 60 40 20 Iskolai rendszerű képzések Iskolarendszeren kívüli képzések 0 2001 2002 2003 2004 2005 28. ábra: Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekben végzettek átlagos megoszlása (2001-2005) 4. 3. 10. A különböző egészségügyi szakokon végzettek számának összehasonlítása Az egészségügyi ellátó rendszerben megtalálható munkakörök közül az alapszakmáknak nevezhetőket gyűjtöttük ki. (Alapszakmának nevezzük jelen esetben a fekvőbeteg ellátás területén az ápoló, a szülésznő szakmát, az alapellátáshoz tartozó körzeti ápoló szakot, valamint a mindkét ellátási területhez tartozó asszisztensi és mentésügyhöz tartozó mentőápolói szakmákat.) Megvizsgáltuk az alapszakmákhoz tartozók létszámadatait régiós bontásban. Az ápolók számában benne foglaltatik az ápolói szakmacsoporthoz tartozó összes speciális szakápolók száma is. A vizsgált szakképesítések vonatkozásában az Országos Nyilvántartó működési nyilvántartási adatai alapján azt tapasztalhatjuk, hogy kiemelkedően magas az ápolók száma az ellátási rendszerben. A közép magyarországi régió után az Észak Alföldi régióban dolgozik a legtöbb ápoló. A Dél Dunántúli régió a középmezőnyben helyezkedik el. A mentőápolók és a foglalkozás egészségügyi szakápolók száma a régióban hasonló a többi régióhoz. (29. ábra) Az alábbi szakképesítések régiós megoszlása az Országos Nyilvántartás adatai alapján Nyugat-Magyarországi Ré gió Észak-Alföldi Régió Közép-Magyarországi Régió szülésznő Közép-Dunántúli Régió körzeti - közösségi ápoló Észak-Magyarországi Ré gió Dél-Alföldi Régió mentő foglalkozás - egészségügyi szakápoló ápoló ápolási asszisztens Dél-Dunántúli Régió 0 5000 10000 15000 20000 25000 (szakdolgozók létszáma) 29. ábra: A szakképesítések régiós megoszlása 26

4. 3. 11. Lemorzsolódás a képzésekből A régió iskoláiban a tanulók lemorzsolódása az iskolai rendszerű képzésekből az első évben a legnagyobb (megegyezően az országos adatokkal). (30. ábra) Tanulók lemorzsolódási aránya az iskolai rendszerű képzésekben átlagosan. ( %) (Dél-Dunántúl) 15,00 10,00 5,00 0,00 Első tanévben Második tanévben Harmadik tanévben Adatsor1 11,60 2,30 0,00 30. ábra: A tanulók lemorzsolódási aránya az iskolai rendszerű képzésekben a Dél Dunántúli régióban Ezzel szemben az iskolarendszeren kívüli képzésekből a második és a harmadik évben igen nagy a lemorzsolódás. (31. ábra) Az országos jellemzőktől eltérnek a régióban az iskolarendszeren kívüli képzésekben a lemorzsolódás jellemzői. (32. ábra) Tanulók lemorzsolódási aránya az iskola rendszeren kívüli képzésekben átlagosan, (%) (Dél-Dunántúl) 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 Első tanévben Második tanévben Harmadik tanévben Adatsor1 1,25 2,50 2,25 31. ábra: A tanulók lemorzsolódási aránya az iskolarendszeren kívüli képzésekben a Dél Dunántúli régióban 27

A tanulók lemorzsolódási aránya (%) (2001-2005) 12 10 8 6 4 2 0 1. év 2. év 3. év Iskolarendszerű képzésben Iskolarendszeren kívüli képzésben 32. ábra: A tanulók lemorzsolódása országos viszonylatban 4. 3. 12. Indított szakok Az utóbbi öt évben indított képzések a Dél Dunántúli régió iskoláit figyelembe véve, igen heterogén képet mutatnak. A legtöbb képző intézet az ápoló (75%), csecsemő és gyermekápoló (50%) és ápolási asszisztens (50%) képzés indítását választotta. Az ápoló, az ápolási asszisztens, a csecsemő és gyermekápoló szakok egyforma népszerűségnek örvendenek a régióban, a képzéseket több iskola is választotta a vizsgált időszakban (50%). (Egy intézet több szakot is megjelölt.) Indított egészségügyi szak Képző intézet száma Észak Alföldi régió Országos Ápoló 3 42 Ápolási asszisztens 2 12 Szülésznő 1 4 Mentőápoló 1 5 Egészségügyi operátor 1 12 Csecsemő és gyermekápoló 2 18 Fizioterápiás asszisztens 1 7 Szociális gondozó és ápoló 1 3 Gyógyszertári asszisztens 1 Fogtechnikus 1 3. táblázat: Iskolai rendszerű képzések keretében indított egészségügyi szakok a Dél Dunántúli régióban és országosan Az iskolarendszeren kívüli képzésekkel az iskolák a környezeti munkaerő-piaci igényeket igyekeznek kielégíteni. Egy iskola indít ilyen képzéseket rendszeresen, az igényeknek megfelelően, A többi iskola nem indít iskolarendszeren kívüli képzéseket. 4.3.12.1. Szakpárosítások A Dél Dunántúli régió iskolái közül egyben fordult elő szakpárosítás (fényképész fogtechnikus). (A felmérés során nem vizsgáltuk, hogy milyen elvek alapján párosították a képző intézetek a szakokat. A szakmai követelmények, a szakmai tartalom egyes részeinek megegyezése/hasonlósága az alapkiindulás. Ezt elsősorban az alapozó témakörök/tantárgyak esetében lehet vizsgálni, és ennek alapján dönteni a párosításról. A szakmai specifikumok vonatkozásában már nem lehetséges a párosítás, azok tanítás idején már külön csoportokban haladhatnak tovább a tanulók. 28

Az egészségügyi szakképzések egy része a felnőttképzések körébe tartozik. A felnőttképzéseknek még nincsenek minden vonatkozásban bevált hagyományai, akár szervezési, akár andragógiai, akár finanszírozási megközelítésről gondolkodunk, ezért ezek sokszor a képző intézetek többségének problémát jelentenek. Ma még párhuzamosan élnek egymás mellett a hagyományos képzésszervezési és pedagógiai módszerek a felnőttképzés által megkövetelt új eljárások mellett. Gyakori a nagy tanulói létszámú iskolákban, az egyszerre négy-öt rendszer párhuzamos működése (pl.: szakközépiskola, iskolai rendszerű szakképzés, felnőttképzés; hagyományos tanéves szervezés, moduláris szerkezet, távképzés, stb. együttes jelenléte). 4. 3. 13. A képző intézetek javaslatai a felnőttképzés kiterjesztésének segítése A régióban a legnagyobb gondot az országos felmérés eredményeihez hasonlóan, a felnőttképzés finanszírozása okozza, melyet az esetek többségében csak pályázati úton tudnak a képző intézetek megoldani. A Dél Dunántúli régió iskoláinak 50%-a a több pályázati lehetőség biztosításában látja a felnőttképzés széleskörű bevezetéséhez szükséges feltételek biztosítását, 25%-a a közoktatás és a szakképzés szétválasztásában látja a megoldást. 4. 3. 14. Kapcsolat a gyakorlóterületekkel A szakképző intézetek mindegyike kapcsolatban áll legalább egy kórházzal és valamilyen más ellátási területtel is, pl. házi ápolási szolgálattal, bölcsődével, alapellátással, fogyatékosok napközi otthonával, fogtechnikai laboratóriummal stb. A szakképző intézmények mindegyike jó kapcsolatot ápol a gyakorlóterületekkel. 4.3.14.1. A területi gyakorlatokat vezetők végzettsége Örvendetes, hogy a válaszadó képző intézetek mindegyikében vannak felsőfokú végzettséggel rendelkező gyakorlatvezetők (kivételt képez a fogtechnikusi képzés középfokú végzettségű szakemberek vezetik a gyakorlatokat). Az egészségügyi gyakorlatvezető képzés bevezetése eredményeként megjelentek a gyakorlatvezetők közt a speciálisan erre a pedagógiai feladatra kiképzett szakemberek is. Összességében megállapítható, hogy a gyakorlóterületek nagy gondot fordítanak arra, hogy a tanulókkal magas szakirányú és pedagógia végzetséggel is rendelkező szakemberek foglalkozzanak. 4.3.14.2. Csoportlétszám a területi gyakorlatokon A Dél Dunántúli régió iskoláiban a területi gyakorlatok leggyakrabban 3-4 fős, illetve 8-12 fős csoportokban történnek. (4. táblázat) Csoportlétszámok Alapképzések Ráépülő képzések 1-3 fő 2 3-4 fő 1 1 5-8 fő 1 10-12 fő 1 4. táblázat: A területi gyakorlatok csoportlétszáma az Észak Alföldi régióban Az Észak Alföldi régióban a tanulók területi gyakorlatának értékelését leggyakrabban a gyakorlatvezetők végzik, hasonlóan az országos helyzetképhez. 29

4.3.14.3. A gyakorlóhelyek által nyújtott segítség a képző intézeteknek a területi gyakorlati képzésekhez A régióban a gyakorlóhelyek segítséget adnak a tanulók étkeztetéséhez, öltözőt biztosítanak számukra, a személyi és tárgyi feltételeket is biztosítják, a képző intézettel együtt vesznek részt a gyakorlati vizsgák előkészítésében. A Dél Dunántúli régió iskolái a gyakorlatok előtt nyomtatott tanügyi dokumentumokkal, adminisztratív segítséggel, valamint folyamatos kapcsolattartással segítik a gyakorlóhelyeket. A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételei együttműködési megállapodás alapján érvényesülnek. A közeljövőben a régió iskoláinak egy részében nem terveznek változtatásokat a területi gyakorlatok vonatkozásában (50%), más részükben gyakoribb tanácskozást, gyakorlati napló bevezetését, utánkövetéses vizsgálat bevezetését tervezi. 4.4. A SZAKMAI VIZSGA SZERVEZÉSE A képző intézetek véleménye szerint a Dél Dunántúli régióban a szakmai vizsgákon a vizsgázók teljesítménye többségében jó, vagy javuló, egy iskola jelölte csak meg a közepes színvonalat. (33. ábra) 2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 jó javuló közepes Adatsor1 33. ábra: A képző intézetek véleménye a tanulók szakmai vizsgákon nyújtott teljesítményéről A gyakorlati vizsgákat a képző intézetek 100%-a (az országos adat 86% volt) a gyakorlóhelyeken szervezi. A felmérés során megkérdeztük az iskolákat, milyen módon javítanák a pedagógiai értékelést a gyakorlati vizsgákon. Az iskolák szerint a jelenlegi szabályozás megfelelő. Egy iskola jelezte, hogy a tankórtermi rendszert szívesen visszaállítaná. 4.4.1. A gyakorlóhelyektől kapott segítség a gyakorlati vizsga megszervezéséhez A gyakorlati vizsgák tárgyi és személyi feltételeit a képző intézetek számára a gyakorlóhelyeik biztosítják. A gyakorlóhelyek az iskolák részére minden lehetséges segítséget megadnak és igyekeznek a lehető legjobb feltételeket biztosítani, hasonlóan az országos helyzethez. 30