DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Bencze Sándorné Veszprém 2009
1
Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Korszerűsítési törekvések a pedagógiai gyakorlatban megoldható prevenciós, korrekciós mozgásanyag alkalmazására Témavezető: Dr. Falus Iván egyetemi tanár Szerző: Bencze Sándorné Veszprém 2009 2
Korszerűsítési törekvések a pedagógiai gyakorlatban megoldható prevenciós, korrekciós mozgásanyag alkalmazására Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében *a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájához tartozóan* Írta: Bencze Sándorné **Készült a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolája programja/alprogramja keretében Témavezető: Dr. Falus Iván Elfogadásra javaslom (igen/nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton. %-ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: igen/nem (aláírás) Bíráló neve: )igen/nem (aláírás) ***Bíráló neve: )igen/nem (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján..%-ot ért el. Veszprém/Keszthely a Bíráló Bizottság elnök A doktori PhD oklevél minősítése.... az EDT elnöke Megjegyzés: A * közötti részt az egyéni felkészülők, a ** közötti részt a képzésben résztvevők használják, *** esetleges 3
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK 4 KIVONAT 6 ABSTRACT 7 RESUME 8 1. BEVEZETÉS 9 1.1. Témaválasztás indoklása 12 1.2. A kutatás célja, feladatai 12 1.3. A kutatás hipotézisei 13 1.4. A kutatás törvényi háttere 13 2. A TÉMA ELMÉLETI ALAPJAI (SZAKIRODALOM BEMUTATÁSA) 14 2.1. A témához kapcsolódó fogalmak 14 2.1.1. Mozgásfejlődésről általában 16 2.1.2. Mozgásfejlődés az első gyermekkorban (4-7 év) 18 2.1.3. Mozgásfejlődés a második gyermekkorban (8-11/12 év) 19 2.2. A testtartás, a mozgás és a személyiség közötti összefüggések 20 2.3. Helyes testtartás, tartási rendellenességek 21 2.4. Az egészség meghatározása és az egészségi állapot dimenzionalitása 23 2.5. Az óvodai testnevelés szerepe az egészséges életmód kialakításában 24 2.6. Az iskolai testnevelés és sport szerepe az egészséges életmód kialakításában 26 2.7. A külföldi és hazai prevenciós törekvések 28 2.9. Az óvodai nevelés programja 29 2.9.1. Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja 29 2.9.2. Nemzeti Alaptanterv 31 3. A KUTATÁS TÁRGYA 34 3.1. A téma történeti háttere 34 4. A KUTATÁS MÓDSZEREI 37 4.1. A szakirodalom feldolgozása 37 4.2. Ankétmódszer 37 4.2.1. A kérdőív bemutatása 37 4.2.2. Az adatfeldolgozás módszere 38 4
4.2.3. Tudásszintmérő tesztek: motorikus próbák 38 5. A VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA (EREDMÉNYEK) 41 5.1. Kutatás alapját képező vizsgálatok, elővizsgálatok (1995. 2001. első rész) 41 5.2. Vizsgálat az óvodások körében (4-5-6 évesek második rész) 44 5.2.1. Vizsgálati hely, személyek 44 5.2.2. Ortopédiai szűrés az óvodáskorú gyerekeknél 48 5.2.3. Antropometriai vizsgálatok és motorikus próbák 4, 5, 6 éveseknél, eredményeik összehasonlítása hazai vizsgálatokkal 56 5.2.4. Az óvodáskorú egészséges gyerekek eredményeinek összehasonlítása a tartási rendellenességekkel rendelkező óvodás gyerekek eredményeivel 67 5.2.5. Prevenciós, korrekciós mozgásanyag bemutatása az óvodások számára 71 5.2.6. Az óvodai testnevelésben a prevenciós, korrekciós mozgásanyag alkalmazása 79 5.3. Vizsgálat a kisiskolások körében (7, 8, 9 évesek harmadik rész) 85 5.3.1. Vizsgálati hely, személyek 85 5.3.2. Ortopédiai szűrés az iskolás korú gyerekeknél 88 5.3.3. Kisiskolások motorikus teljesítményének vizsgálata, az eredmények összehasonlítása hazai vizsgálatokkal 90 5.3.4. Az iskoláskorú egészséges gyerekek eredményeinek összehasonlítása a tartási rendellenességekkel rendelkező iskolás gyerekek eredményeivel 99 5.3.5. Az iskolai testnevelésben a prevenciós, korrekciós mozgásanyag alkalmazása 104 5.3.6. A speciális mozgásanyag gyakorlati megvalósításáról való tájékozódás (kérdőív) 107 6. ÖSSZEGZÉS 111 KÖVETKEZTETÉSEK 125 AJÁNLÁSOK 126 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 127 ÖSSZEFOGLALÓ 128 SUMMARY 130 SZAKIRODALOM 132 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 135 DIAGRAMOK JEGYZÉKE 136 MELLÉKLETEK 137 1. sz. melléklet 138 2.sz. melléklet 140 3.sz. melléklet 169 4. sz. melléklet 173 6.sz. melléklet 221 5
Kivonat 2000/2001-es tanévben az ország különböző településeinek óvodáiban és iskoláiban végeztünk vizsgálatokat. A kutatás magába foglalta 235 fő óvodás és 242 fő kisiskolás egészségi állapotára vonatkozó ortopédiai szűrését és a terhelhetőségére vonatkozó motoros képességének vizsgálatát, valamint a javasolt prevenciós, korrekciós mozgásanyag kidolgozását. Az úgynevezett kísérleti csoport tagjai egy éven keresztül heti öt alkalommal végezték a prevenciós, korrekciós mozgásanyagot. Év végén megismételtük az ortopédiai szűrést és a motoros teszteket. Az óvodások és a kisiskolások körében a prevenciós, korrekciós mozgásanyagot végző kísérleti csoport egészségi állapotát tekintve pozitív javulás figyelhető meg (lényegesen csökkent a mozgásszervi elváltozások száma év végére). Motorikus tesztekben elért teljesítményeik alapján igen változó képet kaptunk, voltak jobb eredményeik és gyengébb eredményeik, mint a kontrollcsoportnak. Lényeges eltérés nem mutatható ki a két csoport teljesítményeiben. 6
Abstract Preventive and Corrective Exercises Utilizable in the Nursery and the Lower Primary Physical Education In the academic year 2000/2001 examinations were carried out in nursery and primary schools of different towns and villages of Hungary. The studies of children s health state included the orthopaedic examinations and the studies on exercise capacity of 235 nursery school children and 242 lower primary ones, as well as the elaboration of the recommended preventive and corrective exercise. The members of the so-called experimental group accomplished the preventive and corrective exercise five times a week all the year round. At the end of the school year the orthopaedic and locomotor tests were repeated. Concerning the health state of nursery and primary school children it was found that the prevention and correction exercise improved the health state of the children (the number of deformities of locomotor organs decreased by the end of the year). Based on the results of locomotor tests the performance was highly variable. The experimental group sometimes showed better and sometimes worse results than the control group. There was no significant difference between the performances of the two groups. 7
Resume Exercices préventifs et correctifs appliquables en éducation physique et sportive à l école maternelle et primaire Lors de l année scolaire 2000/2001, nous avons fait des dépistages dans différentes écoles maternelles et élémentaires du pays. Nos études consistaient d une part en un dépistage médical et orthopédique de 235 petits de maternelles et de 242 écoliers de primaire ainsi qu en leur évaluation de charges d épreuves. Nous avons d autre part élaboré pour eux un programme d exercices préventifs et correctifs. Les membres du groupe expérimental ont fait ces exercices préventifs et correctifs cinq fois par semaine pendant un an. A la fin de l année scolaire, nous avons effectué un nouveau dépistage orthopédique et des tests de motricité. Nous avons constaté qu un changement positif était apparu dans l état physique du groupe expérimental: le nombre de déformations de la locomotion avait diminué. Quant aux tests de motricité, nous avons eu un bilan plus complexe: ces enfants ont eu des résultats qui pouvaient être meilleurs ou moins bons que ceux des enfants du groupe de contrôle. Il n y avait pas donc de différences significatives entre les deux groupes. 8
1. Bevezetés A posztmodern kort, amelyben élünk, a fogyasztás, a teljesítmény orientáltság, a karrier, és a jól eladhatóság jellemzi. A XX. század embere a fogyasztás, az állandó mozgás és s reklámok bűvöletében él. A modern kor embere szorong, próbál megfelelni az elvárásoknak. Az információk gyors és nagy tömegű áramlása állandó alkalmazkodást igényel, ebbe pedig hamar belefáradhatunk. A rosszul adaptált információ, stressz forrása lehet. Ebben a felgyorsult életritmusú világban a teljesítmény nagyon fontos szerepet kapott. A szülők, a tanárok egyre többet és többet követelnek. Az így keletkezett feszültségek és a család elvárásai egyaránt szerepet játszanak annak az aránytalanságnak a létrehozásában, amely kialakulhat a gyermek terhelhetősége és terhelése, az igénybevétel és a gyermeki képességek között. A társadalmunkban bekövetkezett változások nemcsak értékeinket, gondolkodásunkat, és viselkedésünket változtatták meg, hanem egészségünkre is erőteljes hatást gyakoroltak. A modern társadalom kialakulásával megjelent egy új, egészséget veszélyeztető, kockázati tényező, a mozgásszegény életmód. Az inaktivitás rohamos terjedése miatt a népegészségügyi programok is kiemelt szerepet tulajdonítanak az iskolai testnevelésnek, sportnak és egészségnevelésnek, valamint a mozgásszervi betegségek prevenciójának és rehabilitációjának. Kutatási témám így kapcsolódik a nemzeti népegészségügyi programhoz. Az ülő életmód okozta kockázatok kialakulásával a társadalomban előtérbe került a preventív orvoslás, az egészségfejlesztés és az egészségtudatosság. Ebben a mozgásnak kiemelt szerep jut, hiszen számos kutatás bizonyította a rendszeresen, kellő intenzitással végzett fizikai aktivitás kedvező fizikai, pszichés és pszichoszociális hatásait. A fizikai aktivitási magatartás is, mint számos más egészségmagatartás, korai gyermekkori mintákhoz kötődik. Ha iskolás korban nem alakul ki a testmozgás szeretete, akkor erre később már kevés lehetőség és esély van. Hiszen a szabadidő eltöltésének módját felnőttkorban már nehéz formálni, és a testmozgás csak akkor 9
válhat a szabadidő struktúra szerves részévé, ha a fizikai aktivitás már iskoláskortól az életmód elemévé vált. Korunk gyermektársadalma is mélyreható változásokon ment keresztül. E folyamatot a gyermekek életterének bizonyos értelemben vett beszűkülése, a természetes mozgásszabadság kiélési lehetőségének csökkenése jellemzi és az a tény, hogy a gyermekeknek alkalmazkodniuk kell egy nem gyermekre szabott életritmushoz. A gyermekorvosi és ortopédiai szűrővizsgálatok elgondolkodtatóan magas arányban fedeznek fel kezdődő mozgásszervi elváltozásokat már az óvodás korosztályban is. A lábstatikai rendellenességek, tartáshibák, kezdődő mellkas- és gerincdeformitások panaszt, fájdalmat csak elvétve okoznak, az iskoláskori fáradékonyság, ügyetlenebb mozgás azonban már a következményeket jelzi. A mozgásszervi betegségek okozta felnőttkori panaszok jelentkezésének időpontja, a betegség lefolyása, súlyossága, kimenetele szorosan összefügg azzal, hogy a rendellenesség, deformitás, mikor keletkezett. Minél korábban észleljük a bajt, annál könnyebb a gyógyítás. Minél későbben ismerjük fel, annál nehezebb. E fentiek egyértelműen a megelőzés fontosságára irányítják a figyelmet. A megelőzés lehetőségében szerepet játszik a család, az intézményhálózat, amelyeknek színterei: az otthon, az óvoda, az iskola. E helyeken, a különböző foglalkozásokon, tanórákon, valamint szabadidős tevékenységekben mód nyílik az egészség megőrzésre, a tartási rendellenességek, deformitások kialakulásának megelőzésére. Az ifjúság egészségi állapotára intézményes keretek között tudunk a legjobban hatni. Az egészségügy konstatálja az egészségben keletkezett károkat, hiányokat, de ilyenkor már késő, mert kialakultak az elváltozások. Primer prevencióra csak felvilágosító előadások keretében képes, aminek effektivitása messze elmarad az intézményes keretek között végzett konkrét munkától. Az a véleményem, hogy a primer prevenció nem, vagy csak egész kis részben, egészségügyi feladat. A primer prevenció össztársadalmi feladat, ahol a legnagyobb szerep az oktatásé, és kisebb részben a médiáé. Az egészségre nevelést összekapcsolnám a testnevelés oktatásával, szimbolizálva azt, hogy a mozgás, a sport egyenlő az egészséggel. 10
Szeretném megemlíteni, hogy Petermann Kusch Niebank a Fejlődéspszichopatológia című tankönyvében olyan eljárásokat említenek a különböző fejlődési fázisokban, melyek primer preventív eljárások és kezelési eljárások, amelyeket a korai gyermekkorban, iskoláskorban egyaránt lehet alkalmazni. Ilyen eljárások például: a felvilágosítás, a gyerekek megfigyelése, a tréningprogramok (szülők és gyerekek együttes felkészítése), egyéni beszélgetések tanulókkal vagy azok szüleivel. A szerzők azt ajánlják, hogy a tréning ne csak mint egy osztályközösségen belüli izolált kezdeményezés legyen, hanem sokkal inkább be kellene ágyazni azokba az eljárásokba, amelyeket az összes iskola figyelembe vesz, így javasolják pl. munkacsoportok képzését, tanárok továbbképzését; osztályközösségben konkrét szociális tréningek kivitelezését és egyéni beszélgetéseket. Véleményem szerint Petermann és mtsai (1997) által javasolt preventív eljárásokat a saját kutatásomhoz is kapcsolni lehet. Felvilágosítás pedagógusoknak és szülőknek a mozgásszervi elváltozások korai felismeréséről. A felvilágosítás különböző fórumokon történhet: ortopédiai szűrések, összevont szülői értekezletek, továbbképzések alkalmával. A gyerekek megfigyelése: a vizsgálatban részt vevő pedagógusok feljegyezték a vizsgálat elején a gyerekek elváltozásait, antropometriai adatait és a motorikus teljesítményeit. A vizsgálat folyamán a prevenciós, korrekciós mozgásanyag végzésekor feljegyzéseket készítettek. A tréningprogram célja lehetne a szülő és a gyermek együttes mozgása, felkészítése. A tréning átfoghatná a gyermekkel való speciális mozgásanyag begyakorlását, e mellett egy csoporttréninget és azt kísérő szülői tanácsadást is. A csoporttréning a szülők és a gyerekek együttes mozgása az elváltozásoknak megfelelően. 11
A felsorol preventív eljárásokat kiegészíteném az általam összeállított prevenciós, korrekciós mozgásanyaggal. Saját vizsgálataimban e speciális mozgásanyag alkalmazását szeretném bemutatni az óvodások és iskolások körében. 1.1. Témaválasztás indoklása Az óvodás és kisiskolás gyerekek nagyfokú mozgásigényéből adódóan a testnevelési foglalkozások és órák mindig kiemelt helyet és szerepet töltöttek be az óvodai és iskolai életben. A bennük rejlő sokoldalú és komplex személyiségfejlesztő lehetőségek reflektorfénybe helyezése az utóbbi évek tudományos eredményinek köszönhető. A 3-10 éves korú gyerekek testi-fizikai állapotának megismerésére irányuló felmérések, vizsgálatok megszaporodását elősegítette az óvodai és iskolai testnevelés szerepének megerősítését célzó intézkedések bevezetése, valamint a sportantropometriai és a motoros vizsgáló módszerek elterjedése. Különösen a mérések száma jelzi a gyerekek testi-fizikai állapotának megismerésére irányuló növekvő érdeklődést, törekvést s egyúttal az egyre fokozódó társadalmi elvárást is. Úgy gondolom itt az ideje, hogy az óvodai és iskolai testnevelés hasznosítsa, beépítse tevékenységébe azoknak a szakembereknek a kutatásait, akik a prevencióval és korrekcióval foglalkozó területeken dolgoznak. 1991 óta figyelemmel kísérem a mozgásszervi elváltozások előfordulásának arányát óvodás-kisiskolás korban. Több éves tapasztalatom késztetett arra, hogy az óvodás és iskolás korú gyerekek testi-fizikai állapotára vonatkozó eredményeimet az elmúlt évtizedekben publikált hazai adatokkal összehasonlítsam. 1.2. A kutatás célja, feladatai Olyan prevenciós-korrekciós mozgásanyag összeállítása, amely alkalmas az óvótanító alaptevékenységhez kapcsolódó nevelés speciális feladatainak szakszerű ellátására. 12
A 3-10 éves korú gyermekek testi és motorikus szintjének, valamint egészségi állapotának feltárása, összehasonlító elemzése a saját vizsgálat és a közelmúltban végzett kutatási eredményekkel. 1.3. A kutatás hipotézisei a) Feltételezem, hogy ha rendszeresen végzik az óvodások és a kisiskolások körében az általam kidolgozott prevenciós korrekciós mozgásanyagot, lényegesen csökkenhet a mozgásszervi rendellenességek száma. b) Feltételezem, hogy a komplex mozgásanyag a kialakult tartáshibákat korrigálja. 1.4. A kutatás törvényi háttere A téma törvényi hátterével kapcsolatban a következő rendeleteket és törvényeket említem. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 1. számú melléklete részletesen meghatározza azokat a formákat és lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak abban az esetben, hogy a tanuló milyen egészségi állapotáank megfelelő testnevelési kategóriára tarthat igényt. 1996. szeptember 1-jén hatályba lépett módosított Közoktatási Törvény 52. (8) bekezdése, a 34., valamint a 35. (7) bekezdése szabályozza az ortopédiai szűrést óvodában és iskolában, melyet az óvoda, illetve iskola orvosa végez, majd ennek megfelelően történik a tanulók csoportokba sorolása. Az 1998-as Óvodai Nevelési Alapprogram feladatai közül egyet szeretnék említeni: ahol a feltételek biztosítottak a szakellátás terén, ott a 3-6 éves korú gyermekek prevenciós és korrekciós feladatait el kell látni. A 2001. évi Közoktatási Törvény 5. (2) bekezdésében arról olvashatunk, hogy a tanulót, ha egészségi állapota indokolja, az iskolaorvosi, szakorvosi szűrővizsgálat alapján könnyített vagy gyógytestnevelési órára kell beosztani. 13
2. A téma elméleti alapjai (szakirodalom bemutatása) 2.1. A témához kapcsolódó fogalmak Óvodai testnevelésen értjük a mindennapi életben hasznos alapmozgások (járás, futás, mászás, ugrás, dobás, forgás, rendgyakorlatok) megismerését a szervezetet alkotó különböző szervek és szervrendszerek fejlesztését, a értelem, érzelem és akarat fejlesztését a mozgásos játékok eszközeivel (Pedagógiai Lexikon, 1997). Iskolai testnevelésen azt a pedagógiai elsősorban mozgásos cselekvéseken alapuló tevékenységet értjük, amelyek során meghatározott és céltudatosan válogatott tartalmi anyag megismerése, elsajátítása és felhasználása közben és eredményeként, a tanulók személyiségstruktúrájában kedvező változások történnek. (Ozsváth, F. Szigeti, L., 1982) Makszim Imre megfogalmazásában az iskolai testnevelés több mint a mozgásos cselekvéseken alapuló tevékenység. A testnevelés tág értelmezés szerint (testkultúra) az egyetemes kultúra része, amelyhez sajátos műveltségtartalmával (egészségkultúra, cselekvéskultúra stb.) és sajátos formáival (sport) kapcsolódik. Szűkebb, pedagógiai értelmezés szerint tantárgy, amely rendelkezik a tantárgyakra jellemző jegyekkel. (Makszim I., 2002) Az életmód terminus technicus értelmezése, definíciója az évek során sokat változott. Az életmód az ember cselekvési rendszere, melynek célja a szükségletek kielégítése. (Bíróné, 2004) Az életmódbeli minták gyermekkorban alakulnak ki, amikor az egészséghez való hozzáállás még kedvező. Ezért a hatékony prevenció érdekében meghatározó szerepe van annak, hogy a pozitív attitűdöket megtarthassák a gyermekek, mert később a negatív attitűdök megváltoztatása sokkal nehezebb. A prevenció jelentése: megelőzés. Betegségek, fertőzések kialakulását, elterjedését megakadályozó intézkedéseket és eljárásokat foglal magában. A szakirodalom megkülönböztet elsődleges, másodlagos és 14
harmadlagos prevenciót. Az elsődleges prevenció az a szakasz, amikor még nincs egészségkárosodás. A megelőzés a célok meghatározása után, a különböző tevékenységi és szervezeti formák segítségével történik. A másodlagos prevenció olyan fázis, amelyben az egyén még nem tapasztalja egészségének károsodását, de szakember révén már felismerhető a betegséget megelőző állapot. Észlelhetők esetlegesen az első tünetcsoportok, de a korai felismerés következtében könnyen és gyorsan gyógyítható (tartáshibák, túlsúly). A harmadlagos prevenció már a betegség fázisát jelenti, ami ellentmondásnak tűnhet a megelőzés jelentéssel szemben. Ez azonban látszólagos, mert ebben a szakaszban a megelőzés abban rejlik, hogy a rehabilitáció során cél az egészség lehető legteljesebb helyreállítása. Ma egyre többször esik szó a korrekcióról. A korrekció tágabb, általános pedagógiai értelemben minden beavatkozás, amely a személyiség fejlődésében bekövetkezett zavar, hiányosság, rendellenesség átnevelésére, kijavítására, megszüntetésére irányul. Szűkebb, speciálpedagógiai értelemben a defektusok, illetve szellemi fogyatékosságok következményinek megszüntetése, enyhítése. (Pedagógiai Lexikon, 1997) A korrekció helyett intervenció szinoním fogalomként használható. Antropometria (testmérés) az antropológia vizsgálati módszere, amellyel az emberi test és testrészek méreteit, a méretek közötti viszonyokat állapítjuk meg. (Nádori L., 2005) Mozgásfejlődés az egyén életében kialakuló kondicionális és koordinációs képességek, valamint emberi mozgásformák és mozgáskészségek összessége (Nádori L. 2005) Testtartás: lásd a 22. oldalon Egészség az életműködés zavartalansága, a szervezet, illetve a szervek betegség nélküli állapota (Nádori L., 2005) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása külön fejezetben van a 23. oldalon. 15
2.1.1. Mozgásfejlődésről általában Dolgozatomban az óvodások és kisiskolások motorikus fejlettségi szintjeit vizsgálom, utalok a nemek közötti különbségekre. Választ keresek mozgásfejlődésükben a különböző életkorok eltérő teljesítményszakaszaira. A gyermekek mozgásának jellemzői adott életkorban meghatározzák az alkalmazott felmérési anyag alkalmazhatóságát. Ha nem vesszük ezt figyelembe nincs értelme a mérésnek, hiszen akkor a mérés nem azt méri, amit akartunk. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a 3-10 éves korú gyerekek motorikus fejlődésében az intenzív szakaszokat jellemezzem, szükségesnek tartom, hogy írjak az óvodás és kisiskolás gyerekek mozgásfejlődéséről. A mozgásfejlődés tehát átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás, izületi mozgékonyság egyéni fejlődését, valamint a kondicionális képességek erő, gyorsaság, állóképesség illetve a koordinációs képességek téri tájékozódó, mozgásátállító, ritmusegyensúlyozó képességek stb. kialakulását. (Farmosi, 1990) A szervezet és a környezet kölcsönhatásai igen változatosak. Mások lehetnek pl.: a magatartásminták és ennek megfelelően az elvárt motorikus válaszok is. Belátható, hogy a környezetből következően egészen más kihívások érik a nagyváros gyermekeit, pl.: a közlekedés kapcsán, mint a kisebb településen élő gyermekeket. A mozgásfejlődésben tapasztalható változatosság ezeknek a különbségeknek, vagyis a szervezet és a környezet kovariációjának az eredménye. A mozgásfejlődést a 3-10 éves korban jelentős iram jellemzi. Megállapítható, hogy a későbbi életszakaszok egyikében sem fejlődnek testileg és szellemileg ilyen látványosan a gyerekek. Kialakulnak és kialakíthatók az alapvető mozgásformák, amelyek alapját képezhetik majd a különböző testgyakorlati ágak anyagának elsajátításában a következő életkorokban. Az alapmozgásokkal kapcsolatos ismeretek, jártasságok és készségek kialakítása és a motorikus képességek fejlesztése a mozgásfejlesztés egyik legfontosabb feladata az óvodás és kisiskolás korú gyermekek testnevelésében. A mozgáskészségek kialakítása és a motoros képességek fejlődése és fejlesztése egymással dialketikus kölcsönhatásban 16
történik. Ugyanis, amíg egy mozgásismeretből jártasság, majd készség lesz, a mozgás végrehajtása és többszöri gyakorlása fejleszti mindazoknak a motoros képességeknek a szintjét, amelyekre az adott mozgás elvégzéséhez szükség van. A mozgásműveltség minőségét, szintjét ebben az életkorban az alapján ítélhetjük meg, hogy az alapmozgásokkal kapcsolatos jártasságaikat, készségeiket hogyan tudják működtetni a gyerekek környezetükhöz történő alkalmazkodása során. A motoros képességek különböző fajtáinak eredményes fejlesztése életkor specifikus, ami azt jelenti, hogy vannak olyan időszakok, amikor adottak a legkedvezőbb feltételek a gyermek pszicho-szomatikus fejlettségében. Amennyiben ez a fejlesztés valamilyen okból elmarad, a későbbi életkorokban csak jelentős pedagógiai deficittel pótolható. A gyermekek egészséges szervi- és szervrendszeri továbbá mozgásfejlődéséhez is elegendő és megfelelő erősségű mozgásimpulzusokra van szükség, amely az optimális terhelés mértékének meghatározásával biztosítható. Ez komoly gondot jelent a pedagógiai gyakorlat számára, mert igaz a szakembereknek az a megállapítása, hogy ebben az életkorban nem a túl, - illetve az alulterhelés jelenti a problémát, hanem a helytelen terhelés. A fejlődésre kedvezően az hat, az a terhelés, amely figyelembe veszi a gyermekek egyéni és aktuális fejlettségi szintjét, valamint motiválhatóságát is. Farmosi a következő életszakaszokat különbözteti meg születéstől a hosszú élet koráig. Újszülöttkor Csecsemőkor Korai gyermekkor Első gyermekkor 1-10 nap 10 nap 1 év 1-3 év 4-7 év Lányok Fiúk Második gyermekkor 8-11 év 8-12 év Serdülőkor 12-15 év 13-16 év Ifjúkor 16-20 év 17-21 év Érett kor I. 21-35 év 22-35 év Érett kor II. 36-55 év 36-60 év Időskor 56-74 év 61-74 év Aggkor 75-90 év A hosszú élet kora 90 17
2.1.2. Mozgásfejlődés az első gyermekkorban (4-7 év) Az első gyermekkorban két jelentős, jellegében hasonló változás következik be a legtöbb gyerek életében. Három négyéves korától óvodába, hat hétéves korától iskolába kerül. Az egyediből a szervezett közös foglalkoztatásba való átlépés azért lényeges, mert ekkor kapcsolódhat be először a rendszeres testnevelésbe, amelynek színvonala hosszú időre megszabja motorikus fejlődését. A gyermek mozgásfejlődésére a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgáskombinációk megjelenése a jellemző. A fejlődés három fő irányt követ. Megnyilvánul a teljesítmény javulásában, a mozgásvégrehajtás minőségében, pontosságában és az ismert mozgások kombinációjában. Ugyanazt a mozgást egyre több kombinációban és egyre több feladathelyzetben képes felhasználni a gyermek. Ilyen kombinációk lehetnek például: a futás összekapcsolása mászással, saját vizsgálatomban a Bumeráng futásban ezt alkalmazták a gyerekek. Hat hétéves korban már olyan kombinációt is végre tudnak hajtani a gyermekek, amely 3-5 különböző elemet tartalmaz. Ez azonban csak egymás utáni, egymást követő elemkombinációk lehetnek. A kondicionális képességek közül a mozgás- és mozdulatgyorsaság, valamint a testnagysággal arányos állóképesség fejlődésében lehet számottevő előrelépést felismerni. (Győri P. Nemessúri M., 1986) A koordinációs képességek közül az egyensúlyozás fejlődése kifejezett. Bakonyi és Nádori vizsgálatai arra mutatnak, hogy az egyensúlyozásban és ebben az életkorban feltehetően minden koordinációs teljesítményben a vizuális kontrollnak kiemelkedő jelentősége van. (Bakonyi, F. Nádori, L., 1978) Saját vizsgálatomban az egyensúlyozást nyitott szemmel állás egy lábon próbával mértük. 18
2.1.3. Mozgásfejlődés a második gyermekkorban (8-11/12 év) Mozgásfejlődés szempontjából ez az időszak sem egységes. Első felében amely a 7-10 éves kor közötti intervallumot fogja át a gyermek állandóan készen áll a mozgásra. A teljesítményre való törekvés a korszak végére alakul ki. Megtanult mozgások ekkor már az úszás, az atlétika, a sportjátékok és a küzdősportok alapvető mozgásformái. Támaszkodni kell az alapvető mozgásformákra. Az alapvető mozgásformákból azok célnak megfelelő differenciálódása révén a sajátos sportági technikák alakulnak ki, pl.: a futásból a vágtafutás. A korábbi nemi érés amely ennek az időszaknak a második felében már bekövetkezhet a mozgásfejlődést és a motorikus teljesítményeket mindkét nemnél egyre erősebben befolyásolja. A fiúk közül a korábban érők mozgásfejlődése akár néhány évvel is előbbre tarthat, míg a korán érő lányoknál nem ritka a motorikus fejlődés tempójának lelassúbbodása. Ez az életszakasz a mozgásfejlődés első csúcsidőszaka, a mozgástanulásra, mozgástanításra egyik legkedvezőbb periódus a gyermekkorban. A mozgásformák fejlődéséről A legkedveltebb és legtöbbet gyakorolt mozgásforma a futás, amely az ugráshoz és a dobáshoz előbbre tart. A gyerekek futása jól koordinált, laza, harmonikus. A lányok teljesítménye ebben az életszakaszban van a legközelebb a fiúkéhoz. Az ugrást szívesen gyakorolják a gyerekek, de nem olyan gyakran mint a futást. Leggyakrabban a távolugrás guggoló, illetve a magasugrás átlépő technikájával találkozhatunk. 10 éves kor után fejlődés mutatkozik mindkét nemnél a teljesítményben. A dobás fejlődése, mind a dobótechnikáé nagymértékben függ a gyakorlottságtól, a gyakorlási lehetőségtől. A nemek között és az egyének között megfigyelhetők fejlődésbeli differenciák. 19
2.2. A testtartás, a mozgás és a személyiség közötti összefüggések Testtartások lásd 2.3. fejezet. A gyermek mindig egész személyiségével reagál az őt ért ingerekre: a tartással, a mozgással és a pszichés reakciókkal. Úgy is lehet mondani, hogy a gyermek a testén keresztül fejezi ki magát. Éppen ezért a fizikális tartáskárosodások és a pszichés magatartásformák szorosan összefüggnek, tehát a gyermek mozgásszervi állapota nem válaszható el a személyiség komplex vizsgálatával. A gyermek tartása nem statikus, merev folyamat, hanem izomegyensúlyi állapot eredménye, amelyben az egymás ellen ható izmok (pl.: hajlítók és feszítők) funkcionálisan kiegészítik egymást. Ebből adódóan az egyensúly megbomlása közvetlen kihatással van a tartásra. A tartást úgy kell elképzelnünk, mint minden új mozgás kiindulópontját, amelynek alapján könnyen belátható, hogy a tartás és a mozgás egymás nélkül nem képzelhetők el. H. Man (Németország) a gyerekortopédia mai egyik tekintélyes képviselőjének vizsgálatai szerint a testi és jellembeli tartás gyakran közeli kapcsolatban van egymással. A tartás, mint a mozgás kiindulópontja elvvel, világosan érthető és elfogadható, hogy a tartás és a mozgás ugyanannak a folyamatnak a két összetevője, melyek egymást befolyásolják. Érthető lesz az is, hogy a mozgás oktatása által a tartás korrekciója is lehetséges, és az is, hogy csak statikus gyakorlatokkal értelmetlen megkísérelni a tartás javítását. A mozgáskészség minősége és ezzel összefüggésben a tartás kétségtelenül bizonyos mértékig veleszületett adottság, éppúgy, mint a csont-, izom-, szalagrendszer is. A tapasztalat bizonyítja, hogy az ún. veleszületett kötőszöveti gyengeségben szenvedő gyermekek hajlamosabbak a rossz tartásra, amiben természetesen az izomtónusnak is döntő szerepe van. Olyan gyerekeknél akiknek nehéz fizikai munkát kellett végezniük, gyakran csekélyebb a hossznövekedés, mint azoknál, kik fizikailag kevésbé voltak terhelve. A testnövekedése a testi fejlődés egyik látható jele. Az óvodáskort elérő gyermekekben megnő az önállóságra való törekvés. Mozgása egyre ügyesebb, és ez növeli a vállalkozó kedvet is. Kíváncsi, növekvő mértékben 20