9825 Jelentés a Nemzeti Kulturális Alap pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről

9825 Jelentés a Nemzeti Kulturális Alap pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. Az alap kezelésének és működésének szabályozottsága 2. Az Alap döntéshozó szervezeteinek működése 3. Az Alap forrásainak tervezése 4. Az Alap forrásai, likviditása 5. Az Alap felhasználása 6. Alap számviteli rendje és bizonylati fegyelme 7. Az alapkezelő működése és gazdálkodása A Nemzeti Kulturális Alap (továbbiakban NKA vagy Alap), mint a Kulturális Alap jogutódja, az 1993. évi XXIII. törvénnyel jött létre, célja a nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint a hazai és határon túli terjesztésének támogatása. Az említett célok finanszírozásának nem egyetlen forrása az Alap. A kulturális célok finanszírozását a sokcsatornás gyakorlat jellemzi. A központi költségvetés kulturális céllal intézményeket, programokat, illetve az Alapot részesíti támogatásban. Az MKM költségvetésében több, az Alappal átfedő kulturális célú pályázati keret található pl. a műalkotások vásárlása, művészeti ösztöndíjak, közművelődési pályázatok, levéltári feladatok, könyvpályázati célok). A kulturális szakterületekhez kapcsolódóan a központi költségvetés - MKM fejezeten kívül - hét fejezete tartalmaz jelentős összegű előirányzatokat: a Miniszterelnökség (pl. Hungária TV Alapítvány, kisebbségi lapok, stb.); a Belügyminisztérium (Művelődési Központ); a Magyar Tudományos Akadémia (pl. tudományos könyv és folyóiratkiadás); a Honvédelmi Minisztérium (pl. MH kulturális intézmények); a Földművelésügyi Minisztérium (közművelődési intézmények), a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (Közlekedési Múzeum), valamint az

Országgyűlés (Országgyűlési Könyvtár) fejezetek. A központi költségvetésen kívül, további összegeket fordítanak kulturális célok támogatására az önkormányzatok is. Az Alap forrását - a törvény szerint - a kulturális járulék, az éves költségvetési törvényben meghatározott állami támogatás, szerzői jogi bírság befizetések, önkéntes adományok, kulturális vállalatok privatizációjából eredő bevételek, külföldi hozzájárulások, a tartós bankbetétben elhelyezett ideiglenesen szabad pénzeszközeinek kamata és az egyéb bevételek képezik. Az Alappal a művelődési és közoktatási miniszter rendelkezik, kezelője a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó, önálló költségvetési szerv, a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága (továbbiakban: Igazgatóság). Az Alap elvi, irányító és koordinációs feladatainak ellátására a miniszter 11 tagú Bizottságot hozott létre, élére - az erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján - elnököt nevezett ki. A Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) az Alap legfőbb döntéshozó szerve, amely - többek között - évente kijelöli a támogatások prioritásait és megállapítja a szakmai kollégiumok éves költségvetését. A pályázatok kiírásáról és elbírálásáról szakmai kollégiumok döntenek. A szakmai kollégiumok 14 kulturális és művészeti ágat képviselnek. A szakmai kollégiumokon kívül 1996-ban a miniszter létrehozta a Digitális Kultúra ideiglenes (ad hoc) kollégiumot, 1997-ben az ipari és kereskedelmi miniszterrel közösen a Magyar Művészet ad hoc kollégiumot, a szakmai kollégiumokkal lényegében azonos hatáskörrel. Az Alap 1997-ben 2,7 Mrd Ft-ot megközelítő összeget használt fel különböző pályázatok támogatására, ebből az összegből 110 M Ft volt a központi költségvetés hozzájárulása. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy ˇ az Alapból felhasznált pénzeszközök hogyan segítették a kulturális célok megvalósítását; ˇ az alapkezelő működése mennyiben járult hozzá az Alap törvényes, célszerű és eredményes felhasználásához; ˇ az alapkezelő gazdálkodása megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak. A ellenőrzés az 1994-1997. évek közötti időszakra irányult és egyúttal minősítette az Alap 1998. évi költségvetése tervezésének megalapozottságát is. A számvitelt érintő kérdésekben megállapításainkat egybe vetettük az Alap auditálását végző könyvvizsgálóéval. A helyszíni ellenőrzés során felkerestük a Bizottság és valamennyi szakmai kollégium elnökét, és alkalom adódott arra is, hogy több kollégiumi

ülésen részt vegyünk és figyelemmel kísérjük a döntések meghozatalát. A pályázati célok megvalósulását, a pénzfelhasználás és elszámolás szabályszerűségét - Budapesten és 10 megyében - összesen 340 pályázat ellenőrzése alapján értékeltük. I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok Az Alap deklaráltan elkülönített állami pénzalap, ugyanakkor működésében a közalapítványokhoz hasonló megoldások is megtalálhatók: az Alappal kapcsolatos elvi, irányító és koordináló jogosítványokat a miniszter által létrehozott Bizottság gyakorolja, amelynek öt tagját (50%) az érintett szakmai és társadalmi szervezetek jelölik, ugyanakkor a Bizottság elnöke a miniszter személyes megbízottja, aki legalább negyedévente tájékoztatja az Alap tevékenységéről. A pályázatok kiírásáról és elbírálásáról döntő szakmai kollégiumok tagjainak ötven százalékát ugyancsak az érintett szakmai, társadalmi szervezetek delegálják; az Alapot nem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM), hanem egy elkülönült szervezet (önálló költségvetési szerv), a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága (Igazgatóság) kezeli. A gyakorlatban létrejöttek a törvényben, illetve a végrehajtási rendeletben nem szabályozott szervezeti és finanszírozási megoldások is. Ilyen szervezeti képződmények az ad hoc bizottságok és az Alaptól részben elkülönített forrás, az úgynevezett miniszteri keret, amelynek felhasználását a miniszter, vagy személyes megbízottja ellenőrzi. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint az Alap pénzeszközei felhasználásának szervezeti keretei, a kialakított döntési mechanizmus összességében eredményesen segíti az alapot létrehozó törvényben deklarált célok megvalósítását. A módosításokkal hatályos törvény szerint a Bizottság határozza meg az Alap rövid- és középtávú támogatási stratégiáját, tesz javaslatokat a különösen fontosnak tartott támogatási célokra, ellenőrzi az alap működését és közzéteszi az Alap éves működéséről szóló szakmai és gazdasági beszámolót. A végrehajtási rendelet felhatalmazza a Bizottságot jogszabály-módosítások kezdeményezésére, ellenben az Alapot érintő jogszabálytervezetek véleményezésére nincs lehetősége. Feladataival funkcionálisan összeférhetetlen az egyedi támogatási kérelmek jóváhagyása - amelyre több esetben volt példa - ez a döntési hatáskör a

szakmai kollégiumokat illeti meg. A Bizottság által meghatározott prioritásokban érvényesültek a miniszter kulturális célkitűzései is. A döntéshozó testületek elnökei és tagjai az adott szakterület elismert és tekintéllyel rendelkező reprezentánsai. Helyes lenne azt a korábbi gyakorlatot visszaállítani, hogy a szakmai kollégiumok tagjai között képviselve legyen az MKM azon munkatársakkal, akik ismerik a tárca kulturális stratégiáját, pénzforrásainak felhasználását. Részvételük előnyösen hozzájárulna a döntések meghozatalához. Az Alap 1994. év és 1997. év között összesen 34.985 db pályázatot fogadott. A pályázati eljárás és a miniszteri keretből történő juttatás során 19.379 db pályázatot, a beérkezettek 55,4%-át támogatták. A folyósított támogatások összege az 1994. évi 600,5 M Ft-ról 1997. évre 2.505,4 M Ft-ra, 317,2 %- kal nőtt és 4 év alatt összesen 5.668 M Ft-ot tett ki (3. sz. melléklet). A kulturális célokra fordítható források szűkösségét jelzi, hogy a pályázatokban igényelt támogatási összeg átlagosan mintegy négyszerese volt az odaítélt összegnek. Az Alap pénzeszközeinek pénzügyi-számviteli rendje - hibáit is figyelembe véve - jónak minősíthető. Az Alap felhasználásának szakmai eredményessége az MKM és az Alap illetékes vezetőinek véleménye szerint az elvárásokat kielégíti. A hatályos törvényekkel egyező megoldást kell kialakítani az ún. miniszteri keret felhasználására is, nem vitatva az Alapot felügyelő miniszter azon jogát, hogy lehetősége legyen az általa fontosnak tartott célok támogatására. A nyertes pályázók vissza nem térítendő, valamint részben vagy egészben visszatérítendő, de kamatmentes támogatásban is részesülhettek. A szakmai kollégiumoknál megszavazott támogatások elszámolási kötelezettség mellett szinte teljes egészében végleges felhasználási lehetőséget jelentettek. A miniszteri keretből juttattak nagyobb mértékben visszafizetési kötelezettség mellett támogatást. Az elfogadott pályázatokat az Igazgatóság egyre javuló rendszer szerint kezeli és számoltatja el. Az Alap kiadásainak nagyobb hányadát a szakmai feladatok és az azokban megtestesülő pályázatok támogatására, kisebb hányadát - ami nem érte el a bevételek 10 %-os engedélyezett mértékét - a működési költségek fedezetére fordította. A kincstári finanszírozásra történő áttérés az Alapnál sem volt problémamentes. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint az első évben kialakult feszültségek tisztázása érdekében az Alap rendszeresen - a tranzakciós kódok folyamatos korrigálása

mellett - egyeztetett a Magyar Államkincstárral. Ennek ellenére 1996. év végén is még adódtak problémák, a Kincstár nem azonosítható bevételként kezelte az Alap legfőbb bevételi forrását, a kulturális járulékot. A költségvetési támogatás utalása - a négy év során - nem felelt meg maradéktalanul a jogszabályi kötelezettségeknek, mert ütemessége nem volt megfelelő. Az Alap likviditása - nagyrészt a járulékbevételek következtében - folyamatosan biztosított volt. Az Alap pénzügyi forrásai - elsősorban a járulék befizetések növekedésének köszönhetően - folyamatosan bővültek (az 1998. évi költségvetésben jóváhagyott 2.379 M Ft-os kulturális járulék bevételi előirányzat több, mint háromszorosa az 1994. évi előirányzatnak).a költségvetési támogatás - helyesen - fokozatosan visszaszorult, az 1998. évi költségvetési terv már nem tartalmaz a központi költségvetésből származó bevételt. Az Alapról szóló törvényben nevesített bevételi források közül több (pl. pénzeszközök tartós betétként való elhelyezése, privatizációs bevételek felhasználása) nincs összhangban más, hatályos törvényi előírásokkal, ezért a törvényben megjelölt bevételi források felülvizsgálata és módosítása szükséges. Az alapszerű működést hátrányosan befolyásolja 1996. év óta a pénzmaradvány felhasználásának tilalma (az Alap maradványa a róla szóló törvény szerint nem vonható el, ugyanakkor fel sem használható); mert erre a hatályos költségvetési törvények nem adnak lehetőséget. A pályáztatás kialakított rendszere és az alkalmazott szerződési mechanizmus a jogszabályi feltételeknek és tartalmi feltételeknek általában megfeleltek. A helyszíni tapasztalatok szerint az ellenőrzött nyertes pályázatok az előzetesen kiírt pályázati feltételeknek összességükben megfeleltek. A pályázatok 98,2%-a vissza nem térítendő támogatásban részesült. A vizsgált pályázók nagyobb része - mintegy kétharmada - a pályázatban saját és egyéb más forrást is megjelölt a pályázati adatlapokon kulturális céljainak eléréséhez. A pályázók 106 db pályázat esetében kívánták saját forrás nélkül, kizárólagosan az Alap által nyújtott támogatásból megvalósítani céljaikat. Az ellenőrzött pályázatok kisebb - 20,3%-os - hányadánál egyeztek meg az Alap szakkollégiumától, illetve a miniszteri keretből igényelt és a ténylegesen elnyert támogatások. Ebbe a kategóriába estek a miniszteri keret terhére igényelt és kapott juttatások. A vizsgált pályázatok keretében rendelkezésre bocsátott

támogatások többségükben - 95,3 %-ban - a pályázati kiírásokban megfogalmazott célok elérését szolgálták. Ellenőrzésünk a vizsgált esetek kisebb hányadánál - 19,7 %-ánál - állapított meg a könyvvezetés, bizonylati rend és fegyelem témakörében szabálytalanságot a pályázóknál. A vizsgálat alá vont pályázatok közül minden ötödikről késve adtak számot az Alap Igazgatósága számára. Az 1998. évi pályázatoknál nehézséget okozott az adóhatósági igazolások beszerzése az önálló jogi személyiséggel rendelkező, de korlátozott gazdasági jogkörű oktatási intézményeknek, mivel azoknak nincs adószámuk. Hasonló a helyzet a kulturális intézmények esetében is. Igazolást csak a fenntartó önkormányzat, illetve a gazdálkodói tevékenységet ellátó szervezet (GAMESZ, TÁKISZ) tud beszerezni. Ez utóbbi intézmények szakmai feladatellátás vonatkozásában azonban nem állnak kapcsolatban a támogatást igénylő intézménnyel. Az információs hálózat számítógépes kiépítése és a programok telepítése, bővítése, a felmerült igények szerinti korrigálása biztosította a döntésekhez szükséges információkat. A pályáztatás és szerződéskötések tapasztalatai szükségszerűvé tették a pályáztatás eljárási szabályainak folyamatos kiegészítését és módosítását. A pályázatok számának gyors növekedése és az adminisztratív kötelezettségek bővülése miatt felmerült egy új, korszerű programrendszer alkalmazásának szükségessége. A nagyobb értékű pályázatok szakmai és pénzügyi ellenőrzésének feltételei részben létrejöttek, egyelőre azonban az ellenőrzés nem tud maradéktalanul megfelelni a pályázatok nagy száma és területi szétszórtsága miatt a növekvő feladatoknak. Nehezítette az ellenőrzés munkáját, hogy a számítógépes nyilvántartás sem volt korábban tökéletes és naprakész, a pályázati pénzekkel való elszámolás gyakran késedelmes, vagy hiányos volt. Az ellenőrzések javuló színvonala kedvezően hat a pályázati igénylők pénzügyi fegyelmére, de meg kell jegyezni, hogy a megvalósult pályázatoknak csak töredékét lehetséges helyszíni ellenőrzéssel összekapcsolva átvizsgálni, ezért a pályázati támogatások felhasználásának célszerűségi, eredményességi és szabályszerűségi ellenőrzése nem lehet teljes körű. Az Alapot kezelő Igazgatóság működésének, gazdálkodásának belső szabályozottsága folyamatosan - az intézmény önállóvá válását követően jelentősen - javult. Gazdálkodása összességében szabályszerűnek és célszerűnek minősíthető. Tevékenységük további javítását a vezetői szintek feladatainak

jobb elhatárolásával, a pályázatok ellenőrzési módszereinek fejlesztésével, a szerződési feltételek szigorításával érhetik el. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján javasoljuk a Kormánynak 1. Tekintse át a kulturális célok sokcsatornás finanszírozási gyakorlatát és kezdeményezze annak átláthatóbbá tételét, az indokolatlan átfedések megszüntetését. 2. Alakítsa ki az Alapot érintő hatályos törvények között előforduló ellentmondások megszüntetése érdekében távlatosabb alapokon álló javaslatait az 1993. évi XXIII. törvény bevételi jogcímere vonatkozóan: a) a törvény 4.. (1) bek. e/ pontja szerint az Alap egyik forrása a tartós bankbetétben elhelyezett ideiglenes pénzeszközök kamata, az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht) 18/D. (2) bek., valamint az 1994. évi XXI. törvény nem engedélyezi az alapok pénzeszközeinek tartós betétben való elhelyezését, ez csak állampapírba fektetve volt megengedett, a kincstári finanszírozás bevezetésével 1996. I. 1-től ez a lehetőség is megszűnt, az 1995. évi CV. törvény az ideiglenes pénzeszközök feletti rendelkezési jogot a Kincstárhoz helyezte; b) a törvény 4.. (1) bek. f/ pontjában foglaltak szerinti szerzői jogi-bírság befizetések (Szjt. 53.. (2) bek.) az Alapot illetik - az ilyen címen beszedett bevételek az Alap szempontjából jelentéktelenek, - ellenben beszedésének megszervezése aránytalan többletfeladatot jelent, ezért fenntartása nem célszerű; c) a törvény 4. (1) bek. g/ pontjában közölt bevételi forrás az állami vagyon privatizációjának bevételeiből juttatott összegek - az Alapnak ilyen címen ténylegesen bevétele nem volt - a továbbiakban sem várhatók, elhagyása a bevételi jogcímek közül indokolt; d) a törvény 4. (3) bek. szerint az alap bevétele és év végi maradványa nem vonható el, az 1996. évi CXXIV. törvény 33.. (3) bek., valamint az 1997. évi CXLVI. tv. 29.. (3) bek. nem tették lehetővé az Alap pénzmaradványának felhasználását, ezzel szünetelt az alapszerű működés lehetősége. 3. Tekintse át az elkülönített állami pénzalapok kezelőinek az úgynevezett közbeszerzési igazolás kiadási kötelezettségét, ez alól vagy mentesíteni kell a Nemzeti Kulturális Alapot, vagy a jogszabályok módosításával meg kell teremteni annak törvényes feltételeit. (1995. évi XL tv. 46.. (1) bek. b/ pont, továbbá 46. (2) bek., és Áht: 13/A.. (5) bek., továbbá 18/c.. (11) és (13) bek.) 4. Szükséges a 156/1995. (XII. 26.) Kormányrendelet olyan értelmű

módosítása, amely az önálló jogi személyiségű, de részben önálló, illetve részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek köztartozásainak adatszolgáltatási módjairól rendelkezik. a nemzeti kulturális örökség miniszterének: 1. Indokolt megállapítani a Nemzeti Kulturális alapról szóló törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendeletben az Alapból elkülönített miniszteri keret célját, képzésének, elosztásának, felhasználásának és elszámolásának szabályait. 2. Miniszteri rendelet állapítsa meg az ad hoc bizottságok további fenntartásának szükségessége esetén létesítésük és működésük szabályait. 3. Célszerű lehetővé tenni a bizottsági és kollégiumi tagok esetében az újraválaszthatóságot, valamint a miniszter által felkért körben egy-egy köztisztviselő jelölését. Ugyanakkor törvényi szinten indokolt kimondani a bizottsági és kollégiumi tagság közötti azonos időpontra vonatkozóan az összeférhetetlenséget. 4. Bővíteni célszerű a Bizottság hatáskörét egyrészt a jogszabályvéleményezés jogával, másrészt szűkíteni egyedi döntéshozatali és jóváhagyási jogkörét. Megfontolandó a miniszteri keret jogi rendezése esetén a keret feletti ellenőrzési kötelezettség előírása és a miniszter keretének maximált összegben történő meghatározása. az Alapot kezelő igazgatóságnak: 1. Jobban határolják el egymástól (a feladatok összemosódása, a feladatkör-átfedések, illetőleg a hézagos szabályozás miatt) az egyes vezetői feladatokat a hatályos Szervezeti és Működési Szabályzat aktualizálása során. 2. Állapítsák meg az ellenőrzés hatékonyabbá tétele érdekében a Belső Ellenőrzési Szabályzatban az alkalmazásra kerülő ellenőrzési módszereket, a helyszíni ellenőrzés általános szempontjait, mentesítsék a pályázatok előzetes elbírálása alól a belső ellenőrzést. Fontossági sorrend szerint ütemezzék a helyszíni ellenőrzéseket. 3. Következetesebben és szigorúbban érvényesítsék a szerződésekben foglalt feltétek betartását (számlabenyújtási kötelezettség megkövetelése, garancia kikötés a visszatérítendő támogatások esetén, visszatérítendő ÁFA céljára történő felhasználás tilalma, elszámolt számlák érvénytelenítése, a támogatási összegek felhasználásának elkülönített nyilvántartásának megkövetelése). 4. Kezdeményezzenek a Kincstárral az Áht 1998. I. 1-je óta hatályos 18/C.. (11) bekezdésére alapozva olyan tárgyú szerződést, mely szerint a pályázaton nyertes ügyfelek részére pályázati támogatás rendelkezésére bocsátása előtt - a kedvezményezettek írásbeli hozzájárulásával - a Kincstár az ügyfélnek adóhatóságokkal szembeni tartozását megvizsgálja. A Nemzeti Kulturális Alapból a támogatás folyósítására nemleges igazolás birtokában kerülhet sor. 5. Vizsgálják meg a helyszíni tapasztalatok során felmerült

hiányosságok alapján a (kétszeres elszámolás, visszaigényelhető ÁFA elszámolása stb.) pótelszámolással történő korrekcióknak a lehetőségét, ellenkező esetben kezdeményezzék a jogosulatlan támogatások visszafizetését. II. Részletes megállapítások 1. Az alap kezelésének és működésének szabályozottsága 1.1. Az Alap jogi szabályozottsága Az 1996. évi XXIX. törvénnyel módosított 1993. évi XXIII. törvény és azok végrehajtási rendeletei ( 8/1994. (IV. 26.), 3/1995. (III. 24.), 12/1996. (X.15.) és a 16/1997. (III. 19.) MKM rendeletek) megfelelő jogi keretet adnak az Alap kezelésének és működésének. Az Országgyűlés az 1993. évi XXIII. törvénnyel létrehozta a Nemzeti Kulturális Alapot. Az Alappal a művelődési és közoktatási miniszter rendelkezik, az Alap kezelője a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága. Az Alap elvi, irányító és koordináló döntések meghozatalára a miniszter Bizottságot létesít és szakmai kollégiumokat hoz létre, amelyek a pályázatok kiírásáról és elbírálásáról döntenek. A törvény részletesen meghatározza az Alap forrásait, az Alap által támogatható célokat, a pénzeszközök kezelésének elveit. Az Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvényt az 1996. évi XXIX. törvény módosította, amely bővítette mind a bevételek, mind a kiadások körét. A központi költségvetés reálértékben fokozatosan csökkentette az Alap támogatását, ezért elkerülhetetlen volt a bevételek forrásainak bővítése. Erre szolgált a járulékfizetés alapjául szolgáló termékek és szolgáltatások körének kibővítése, valamint a kulturális járulékok mértékének újraszabályozása, amely betöltötte az elvárt célt, az Alap bevételei fokozatosan növekedtek. A módosítással új irányzatok, kultúrával kapcsolatos kutatások támogatásával bővült az Alap kiadásainak köre. Az 1998. évi költségvetésről szóló törvény pedig TB járulékfizetés céljára is lehetőséget biztosított pályázati úton az Alap támogatásának elnyeréséhez. A módosítás lehetővé tette az Alap kötelezettségvállalását a

tárgyévet követő két évre, a tárgyévi bevételi előirányzat 10 %- ának mértékéig. Ennek a programfinanszírozások, valamint a nemzetközi hírű művészek meghívása esetében van nagy jelentősége, előre tervezhetővé válnak a több évet átölelő nagyobb rendezvények. A törvény a vizsgálati időszakkal egybeeső módosításának tervezete a kötelezettségvállalás idejét 3 évre kívánja emelni. A törvény jelenlegi előkészületi szakaszban lévő módosító tervezetének alapvető eleme a kulturális járulék alapjának egyértelmű meghatározása, a kulturális járulék halmozódás elkerülése érdekében. Ugyanakkor tervbe vette az MKM az ad hoc kollégiumok és a miniszteri keret jogszabályi rendezését is, azonban a helyszíni ellenőrzés ideje alatt ezen módosításokról írásos dokumentáció még nem állt rendelkezésre. A törvény végrehajtását a többször módosított 8/1994. (IV. 26.) MKM rendelet (Vhr) szabályozza, amely meghatározza az NKA Igazgatósága, az Alap Bizottsága, a szakmai kollégiumok feladatait, a Bizottság és a szakmai kollégiumok tagjainak felelősségét, valamint az Alap pénzeszközei kezelésének részletes szabályait. Az Alap létrehozásakor az Alap kezelését az MKM szervezetén belül az NKA Igazgatósága, mint önálló szervezeti egység, a pénzügyi feladatokat az MKM Gazdasági és Ellátási Főosztálya látta el. A Vhr 1995. évi módosításánál pozitív lépés volt, hogy a miniszter által saját hatáskörben felkérhető tagok esetében is - egy személy kivételével - előírták a szakmai és társadalmi szervek általi jelölést. 1994-től a szakmai kollégiumokba a miniszter személyes megbízottjaként az MKM illetékes főosztályainak képviselőit delegálta. Az 1996-tól megindult egy eltolódás, melynek eredményeként 1998-ra már nem köztisztviselők töltötték be ezt a szerepet. Ugyanakkor a Bizottságtól kérte a miniszter, hogy szavazati jog nélkül, tanácskozási joggal részt vegyenek a kollégiumok munkájában az MKM részéről is. A köztisztviselők ismerik az MKM kulturális forrásait, összekötők lehetnek az Alap és az MKM között, ismerik a minisztérium kulturális stratégiáját, ezért látszik szükségesnek részvételük a kollégiumok munkájában. Célszerű visszatérni a régi gyakorlathoz, és miniszteri hatáskörben szavazati joggal ellátott köztisztviselőket is felkérni. Az 1995. évi módosítás szerint a Bizottság és a szakmai kollégiumok tagjainak megbízatása egy alkalommal

meghosszabbítható, a kollégiumi vezetők megbízatása azonban nem újítható meg. A nem kellő átgondoltságra utal, hogy az 1996. évi Vhr módosításánál ugyanezeket a rendelkezéseket újraszabályozták: a Bizottság tagjainak megbízatása már nem újítható meg, a kollégiumi vezetőké és tagoké azonban egy évvel meghosszabbítható. A megbízatások idejére nézve ugyanez az átgondolatlanság jellemző. A módosítás indokai között szakmai okok nem találhatók. Az eredeti Vhr a Bizottság 2-2 tagját 4 évre, 3-3 tagját 2 évre, azt követően minden tagot négy évre bízott meg, a szakmai kollégiumok tagjait pedig egységesen négy évre. A Vhr első módosítása a kollégiumi tagok megbízatását 2 évre, a második módosítás 3 évre módosította azzal, hogy a kollégiumi tagok megbízatása egy alkalommal megújítható. A kollégiumi vezetők kinevezése eredetileg 2 évre, azt követően 4 évre történt, az első módosítással egységesen 2 évre korlátozódott, majd 1996-tól 3 évre. A tagsági jogviszony a vezetői kinevezés alapja. Megállapítható, hogy egyes kollégiumi vezetők tagsági mandátumukat követően is vezetői pozícióban maradtak. A pályázati keretek felett döntési jogosultsággal rendelkező kollégiumok esetében célszerű fenntartani a rotációs elvet. A Bizottság esetében azonban az újraválaszthatóság illetve újradelegálás lehetőségének átgondolása megfontolás tárgya lehet. Indoka: jól működő testület esetén, amennyiben a delegáló szervek egyetértenek, a hatékonyságot és szakszerűséget növelné a rendszert már jól ismerő szaktekintélyek pozícióban tartása. A módosítás újraszabályozta a Bizottság feladatait is, azonban az eredeti és a módosított feladat-felsorolás között lényegi különbség nincs, gyakorlatilag más rendszerben sorolja fel ugyanazon feladatokat. Egyetlen új elem: az egyedi elbírálást igénylő támogatásokra felhasználható mérték meghatározását is a Bizottság hatáskörébe utalta. A Vhr tartalmazza a bizottsági jogok között a jogszabály-módosítás kezdeményezésének jogát. Ezzel ugyan nem élt a Bizottság, azonban a törvény és a Vhr módosításaikor - bár az üléseken tájékoztatták azok állásáról a tagokat - a Vhr 2. módosítása kivételével véleményüket, javaslataikat nem kérték ki. Célszerű a jogszabály-módosítások véleményezési jogával kibővíteni a Vhr-t. Pozitívan értékelhető, hogy a módosítás lehetővé tette a Bizottság tagjainak díjazását. A Bizottság tagjai

társadalmilag elismert, fontos és felelősségteljes munkát végeznek, méltatlan volt az eredetileg bevezetett díjazás nélküli állapot. A díjazás mértéke azonban névleges, továbbra sem tükrözi a tagsággal járó kötelezettségeket. Az 1996. évi Vhr módosítás egyik legfőbb eleme az önálló költségvetési szervvé vált Igazgatóság feladatainak, működésének szabályozása, amely a közalkalmazotti besorolás szabályait határozta meg az Igazgatóság esetében. Az Igazgatóság alapító okirata rendelkezik a székhelyéről és előírja, hogy működtetéséről az Alapnak kell gondoskodnia. 1.2. Az Alap belső szabályozottsága Az Alap belső szabályozottsága csak a vizsgált időszak második felében volt teljes körű. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy Az Alap SZMSZ-ét csak késedelmesen, 1997. április 28-án hagyta jóvá a miniszter. Az SZMSZ részletesen szabályozza a Bizottság, a bizottsági elnök, tagok, titkár jogait, kötelezettségeit, a szakmai kollégiumokra (elnökökre, tagokra) vonatkozó előírásokat, valamint a szakértőkre és az Igazgatóságra vonatkozó szabályokat. Meghatározza a Bizottság és a kollégiumok működési szabályait. Előírja a pályázatok bírálati rendjével kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályokat, valamint a pályázati rendszer ellenőrzését. Az SZMSZ eleget tesz a törvény által előírt feladatainak, jól összeállított, rendszerezett. A feladatok a szabályzatban jól elhatároltak. Mind a Bizottság elnökét, mind az Igazgatóság vezetőjét, az igazgatót a miniszter nevezi ki és menti fel. Együttműködésük szabályait az SZMSZ rendezi. Az elnök 1996. V.1-től megbízási jogviszony alapján látja el tevékenységét. A megbízási szerződés azonban nem rendelkezik szabadságról, és akadályoztatás esetén helyettesítéséről. A sajátos jogi szabályozás következtében - a bizottság elnöke a miniszter illetve az általa kinevezett személy ( törvény 2. (3) bekezdés a, pont) - az elnöki jogviszony helyettesítésre is kiterjedő rendezése szükséges. Az Alap működéséhez önálló számviteli politika készült, azonban nem felelt meg teljes körűen a többször módosított számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt) előírásainak. Az 1997. évben készült szabályzatok a Szvt előírásait kielégítik. A Nemzeti Kulturális Alap kezelője a vizsgált időszakban évente elkészítette az Alap számlarendjét, amely a jogszabályi változásoknak megfelelően aktualizálásra került. A

számlarend 1. és 2., ill. 5. számlaosztályt nem tartalmaz, mert eszköz- és készletnyilvántartás nincs az Alapnál, ill. a működési kiadások adminisztrációja az MKM Gazdasági Osztályán, ill. önállóvá válása óta az Igazgatóság rendszerében történik. A számlarend 1994-1997-ben nem minden szempontból elégítette ki a Szvt előírásait, nem szabályozta a zárlati teendőket. Egyéb vonatkozásban megfelelt a 179/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet, az 54/1996. (IV. 12.) és 209/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet előírásainak, alkalmas volt a számviteli és információs rendszer szabályozására. A számlakeret-tükör, illetve a számlakeret törzslisták az Alappal szemben támasztható szakmai információs igényeknek megfeleltek. A számlarend alapján 1994-ben számlatükröt, 1995-től kezdődően számlatükör törzslistát készítettek. A számlarendek megfelelően tartalmazták a főkönyvi számlák megnevezését, tartalmát, de nem tartalmazták az értékelési módokat, nem szabályozták az analitikus nyilvántartás rendjét. Az Alap éves számlarendjei - az 1994. évi kivételével - jóváhagyásra kerültek. 1995. I. 27-én kiadásra került az Alap Pályázatkezelési Szabályzata, amely részletesen meghatározza a pályázatok döntéselőkészítésével kapcsolatos feladatokat, határidőket és felelősöket a pályázati feltételek kiírásától a döntésig és annak rögzítéséig. 1.3. Az alapkezelő működésének szabályozottsága Az Igazgatóság alapító okirata 1996. szeptember 19-én kelt és az megfelel az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 87.. (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az Igazgatóság működésének szabályozottsága a vizsgált időszakban nem volt teljes körű, ez döntően a részletes feladatok menetközben történő kialakításával volt összefüggésben. Az intézmény önállóvá válását követően a szabályozottság jelentős mértékben javult. Szabályozottabbá vált a számviteli és bizonylati rend is alapvetően azzal, hogy új számítógépes nyilvántartási rendszert alakítottak ki. Ezzel az analitikus nyilvántartást és a főkönyvvel való egyezőséget, továbbá az analitikus nyilvántartások tartalmát és vezetésük rendjét szabályozottabban oldották meg. Az Igazgatóság 1994. októberében elkészítette saját szervezetiműködési szabályzatát, melyet azonban miniszteri jóváhagyás hiányában - nem léptettek hatályba./ Az Igazgatóság által 1996. április 5-én kiadott gazdálkodási szabályzat - az ügyrendet

részben helyettesítve - a napi ügymenet legfontosabb területeit érintette. (Kötelezettségvállalás, utalványozás, ellenjegyzés, készpénzállomány kezelése.) Az önállóvá válást követően elkészült és a miniszter által 1997. VII. 28-án jóváhagyott Igazgatósági SZMSZ életbeléptetése jelentős előrelépés volt a korábbi - a minisztérium igazgatási feladatai között szerepeltetett - NKA igazgatósági feladatmeghatározáshoz képest. Az Igazgatóság SZMSZ-ében az NKA Igazgatósága szervezeti felépítése, illetve az egyes egységeik feladatatmeghatározásánál nem minden esetben a legcélszerűbb munkamegosztást alakították ki. Mindez az intézményi - elsősorban a belső ellenőrzéssel kapcsolatos - feladatok hatékony működését hátrányosan érintette. Az egyes vezetői szintek közül az igazgató, valamint a helyettese által felügyelt szakmai területek vonatkozásában végső soron a vezetői szintek felesleges egymásra épültségét eredményezte. Az igazgatóhelyettes közvetlen irányítása alá tartoznak egyes igazgatósági szintű - a PR (public ralition), a sajtó, valamint a jogi természetű - feladatok, ugyanakkor a számítógépes rendszergazda - akinek a munkaköre döntően a pályázatok feldolgozásával függ össze - közvetlenül az igazgatónak van alárendelve, jóllehet a pályáztatással kapcsolatos feladatok végrehajtását - az SZMSZ szerint - elsődlegesen az igazgató helyettes irányítja. Az SZMSZ szerint az ellenőrzési osztály feladata a pályázók előzetes ellenőrzése abból a szempontból, hogy a korábbi pályázataik pénzeszközeivel elszámoltak-e és nincs tartozásuk. Ezen kívül vizsgálnunk kell a kiutalt támogatások felhasználásának jogszerűségét, valamint az Igazgatóság működésének szabályszerűségét. Megfelelő belső adatok hiányában a korábbi tartozások megállapítása az osztály kapacitásának nagyobb részét lekötötte és azt egyéb irányú feladatai terhére tudta csak elvégezni, ezáltal tevékenységének hatékonysága csökkent. Ezt a feladatot helyesebb lett volna a pénzügyi osztály számára előírni. A munkaköri leírások jó színvonalúak, bár - hasonlóan az intézményi szabályzatokhoz - csak 1997. III. negyedévre lettek teljes körűek; azokban a munkaköri kötelezettségeket, az alá- és

fölérendeltségi viszonyokat, valamint a helyettesítési feladatokat egyértelműen meghatározták, pénzkezeléssel megbízott dolgozók esetében továbbá azokhoz anyagi felelősségi záradékot csatoltak. Az Igazgatóság Szervezeti és Működési Szabályzatában előírt - egy kivétellel - valamennyi belső szabályzat 1997. április és szeptember között elkészült és hatályba lépett. A számviteli politika csak 1997. december 15-ére készült el, jóllehet a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 14. -a, illetve az annak végrehajtásáról rendelkező 54/1996. (IV. 12.) évi Kormányrendelet 4. -a 1997. I. 1-től ezt írja elő. A Kollektív Szerződés csak tervezet szintű, elfogadva a helyszíni ellenőrzés befejezésének időpontjáig nem volt. Az Alapból való támogatások juttatásával egyidőben kiemelt figyelmet fordítottak a kiutalt források cél szerinti felhasználásának és az elszámolások alaki és tartalmi helyességének vizsgálatára. Az ellenőrzést szervezetileg már a minisztériumi főosztályi keretben biztosították, a tevékenységet szabályzatba foglalták, melyet az Igazgatóság önállóvá válását követően módosítottak. Az Igazgatóság által elkészített Belső Ellenőrzési Szabályzat funkcionálisan az Alap pénzforrásainak felhasználására irányult, de megfogalmazott igazgatósági belső ellenőri feladatokat is. A szabályzat a pénzügyi-gazdasági ellenőrzésre vonatkozóan kellően részletes, a szakmai jellegű szabályozás azonban nem kellő mértékben kidolgozott, abban a szakmai kollégiumok ellenőrzésben betöltött szerepe nem tisztázott. A szabályozás tág értelmezésre ad lehetőséget abban a tekintetben, hogy mely esetben áll fenn helyszíni szakmai ellenőrzési kötelezettség. Mivel nem dolgozták ki annak módszertanát, ebből következően nem határozták meg, mely támogatási formák illetve célok végrehajtását kell komplex módon - a pénzügyi ellenőrzéssel egyidejűleg - vizsgálni, illetve mely esetekben kell "folyamatba építetten" pl. az esemény megvalósulását, annak színvonalát ellenőrizni. Pénzügyi kifogásai miatt megkérdőjelezhető a kollégiumok vezetőinek azon jogosultsága, miszerint a beérkezett pályázatot nem csak szakmai, hanem pénzügyi szakértővel is megvizsgáltathatják.

A szabályozásban (SZMSZ, Belső Ellenőrzési Szabályzat) az Igazgatóság a belső ellenőrzéssel szemben olyan követelményt támasztott, melyet a gyakorlatban nem tudtak maradéktalanul végrehajtani. A Házipénztár Kezelési Szabályzat kiadására 1997. VIII. 1- én került sor. Előírásai összességében megfelelőek, kialakításuknál a helyi sajátosságokat és adottságokat figyelembevették. Az előírások biztosítják a házipénztár szabályos biztonságos működtetését. A pénzkezeléssel (kivéve a számítógépes feldolgozást, amelyet az ügyviteli rendszer szabályoz), az utalványozással, ellenjegyzéssel, kincstári készpénzállomány felvételére vonatkozó előírásokat, felelősséget, feladatkört a Házi pénztár kezelési szabályzat tartalmazza. Az okmányolási és pénzkezelési feladatok ellátása megfelelően szabályozott. A szigorú számadású nyomtatványok rendje kialakított. A készpénzfelvételi utalványt, napi pénztárjelentés nyomtatványát, a bevételi és kiadási pénztárbizonylatokat az Igazgatóság számítógépes gazdálkodási programja állítja ki a szabvány bizonylatoknak megfelelő formában és adattartalommal. A pénztárban a szabályozásban meghatározott tájékoztatások (a pénztár nyitvatartási ideje, készpénzfelvételre, illetve utalványozásra jogosultak listája) megtalálhatók. A házipénztári szabályzatban a napi záró pénzkészlet maximált összegét 1.000 E Ft-ban állapították meg. A magas összeg a kb. hetenkénti pénzfeltöltéssel, valamint a Kincstártól való rendkívül hosszadalmas készpénzfelvétel miatt indokoltnak minősíthető. A szabályzatok összességében megfelelő színvonalúak, azokban a feladatvégzés főbb súlypontjai kellő meghatározást nyertek. 2. Az Alap döntéshozó szervezeteinek működése A törvény 2. (1) bekezdése alapján az Alappal a művelődési és közoktatási miniszter rendelkezik. A Vhr alapján a miniszter hagyja jóvá az Alap költségvetését és beszámolóját, az Igazgatóság költségvetését és beszámolóját, továbbá az Alap SZMSZ-ét.

Az Alapról szóló törvény rendelkezése értelmében a Bizottság az Alap elvi irányító és koordináló testülete, a szakmai kollégiumok a pályázatok kiírására és elbírálására köteles döntéshozó testületek, míg az Igazgatóság az Alap kezelője. A Vhr határozza meg a Bizottság, a kollégiumok és az Igazgatóság feladatait. A Bizottság határozza meg az Alap támogatási stratégiáját, ajánlást tesz a támogatási célokra, összehangolja a kollégiumok tevékenységét, véleményezi az Alap SZMSZ-ét, jogszabálymódosításokat kezdeményez, ellenőrzi az Alap működését, közzéteszi beszámolóját. Megállapítja a miniszteri keretet, a kollégiumok felosztható keretét, és az egyedi elbírálásra felhasználható összeg mértékét. A kollégiumok megfogalmazzák - a Bizottság irányelveivel összhangban - a szakmai terület elsődleges támogatási céljait, meghatározzák az egyes támogatási célokra fordítható összeget, meghirdetik és elbírálják a pályázatokat, beszámoltatják illetve ellenőrzik a pályázókat, tevékenységükről beszámolnak a Bizottságnak. Az Igazgatóság a Vhr értelmében biztosítja a Bizottság és a kollégiumok működését, kezeli az Alap pénzeszközeit, tervezi költségvetését, elkészíti beszámolóit, működteti a pályázati rendszert, előkészíti és végrehajtja a döntéseket, végzi a pályázatok pénzügyi ellenőrzését. 2.1. A Bizottság működése, szerepe Az Alap Bizottságának tagjai összkulturális érdekeket képviselő - saját szakterületükön felülemelkedő -, nemzetközileg is elismert kulturális szakemberek. Munkájukat nagy felelősséggel, magas színvonalon látják el. 1997. végéig 31 ülést tartottak, amelyeken ellátták az Alap elvi irányítását, meghatározták a fő prioritásokat, megállapították a miniszteri keretet és szétosztották az Alap bevételeit a szakmai kollégiumok között. A Bizottság a vizsgálati időszakban 10 határozatot és 2 ajánlást fogadott el. Az 1994. évi határozata értelmében a szakmai kollégiumok mind a professzionális, mind az amatőr művészeti tevékenységek iránti pályázatokat kötelesek elbírálni. A hatályos végrehajtási rendelet 26.. (1) bek. d) pontja alapján nem részesülhet támogatásban az, akinek az Alappal szemben lejárt, teljesítetlen kötelezettsége van. A kizárás egyértelmű szabályozás alapján mindaddig hatályban van, amíg

a pályázó elszámolási kötelezettségét maradéktalanul nem teljesíti, továbbá az azt követő három évig, kivéve, ha a kollégium felmentést ad. Felmentésre csak az elszámolás megtörténte után van a kollégiumnak jogosultsága. Pozitív változást hozott az Alap forrásainak felosztása tekintetében a 4/1996. sz. határozat. A Bizottság 1996. évi pénznövekmény jelentős hányadára (98 M Ft-ra) pályázatokat kért be a szakmai kollégiumoktól. A beérkezett pályázatok igazolták a Bizottság elképzeléseit, megmozgatta a kollégiumok fantáziáját. Főként a szakmai kollégiumok esetében gyakori, hogy a megítélt támogatás nem biztosítja teljességében a pályázati cél megvalósulását. A Bizottság a szakmai kollégium feladatának írta elő a részleges támogatásból megvalósítandó cél kijelölését, illetőleg csökkentett támogatás esetén is kötelezően előírni a teljesítést. A szerződések alátámasztják a határozat betartását. A Bizottság VII. ülésén 15 %-ban állapította meg szakmai kollégiumok esetében az egyedi elbírálásra fordítható keretet. Ezt utólag 5 %-ra mérsékelte. A következő két naptári évre nézve pedig a tárgyévi keret 6 %-ában határozta meg a kollégiumi kötelezettségvállalás mértékét. Néhány kollégium nagyszámú pályázójára tekintettel a Bizottság beszabályozta szakértők alkalmazását. Két kollégiumra nézve külön határozat született: egyik a Mozgókép Szakmai Kollégium, ahol művészfilmek kópiájának készítésére előírta 50 %-ban magyar, 50 %-ban külföldi kópiák készítését, ugyanakkor megtiltotta a kollégium részére ún. halasztott döntések meghozatalát. A másik a Folyóiratkiadási kollégium, ahol a támogatások elaprózódásának elkerülésére 1997- ben szabályozta a keret 80 %-ára a nyertes pályázók számát. 1996-ban folyóiratokra vonatkozóan két határozatot adott ki: egyrészt kizárta a pályáztatási körből azokat a kérelmezőket, akik kötelespéldány beszolgáltatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, másrészt a szakmai lapok elbírálását a Folyóiratkiadási Kollégiumtól a szakmai kollégiumokhoz tette át. Ez utóbbi határozattal egyidőben ajánlást tett közzé a kollégiumok számára, azzal, hogy a szakmai lapok pályázatát is fogadják el és érdemben bírálják el. A másik ajánlás a nem nyelvhez kötött szakmai kollégiumokhoz szólt: írjanak ki

pályázatot művészeti alkotások külföldi magyar intézményekben való bemutatásra. Emögött az ajánlás mögött az Országos Idegenforgalmi Alappal való együttműködés áll. A Bizottság évente tárgyalta a miniszter jóváhagyása előtt az Alap költségvetését, módosított költségvetését valamint éves beszámolóját. 1997-ben véleményezte az elfogadott SZMSZ-t. Jogszabály módosítást nem kezdeményezett, azonban a változásokról folyamatosan tájékoztatást kapott. Az ellenőrzési jogkör gyakorlását a szakmai kollégiumok munkájának értékelésével illetve az esetenkénti problémák tárgyalásával végzi. 1997-ben a Közművelődési Szakmai Kollégium munkájával kapcsolatban kritikák merültek fel, ezért a Bizottság elemzést végeztetett munkájukról. Ez elegendő volt a munka javításához, ezért szankció alkalmazására nem került sor. Ugyanakkor megállapítható: a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a szakmai kollégiumok eleget tesznek-e a Vhr 18. - ában megjelölt feladataiknak. A helyszíni ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a kollégiumok különösen a 18. g, és h, pontjainak nem tesznek teljes mértékben eleget: nem kísérik figyelemmel a pályázatokban kitűzött feladatok teljesítését, nem értékelik az eredményeket, és nem vesznek részt a támogatások felhasználásának ellenőrzésében. A jövőben nagyobb szerepet kell kapnia a bizottsági ellenőrzésnek. A Bizottság nem fordított kellő figyelmet arra, hogy a kollégiumokra vonatkozó irányelvei, határozatai milyen mértékben valósulnak meg. Szükségesnek tűnik az ellenőrzési tevékenység fokozása a kollégiumok tevékenysége felett, szankciók kidolgozása arra az esetre, ha a kollégiumok nem tartják be a Bizottság irányelveit. A rendelkezésre álló iratok szerint erre vonatkozó előterjesztést, elemzést nem is kap, az ellenőrzési tevékenység fokozását az elnök nem kezdeményezte, de a napirendre vételre a bizottsági tagok sem tettek indítványt. A Bizottság külön, több ülésen is foglalkozott az Alap propagandájával. 1996. végén sajtófőnök alkalmazásáról döntött a Bizottság, feladataként az Alap megfelelő imázsának megteremtését határozták meg. Rövid ideig történt alkalmazása nem hozott kellő eredményt, megszüntették a státuszt. Jelenleg sajtótájékoztatók tartásával népszerűsítik az Alap tevékenységét.

A szakmai kollégiumi tagok gyakori pályázatai miatt a Bizottság kiemelten foglalkozott a kollégiumi tagokkal kapcsolatos összeférhetetlenséggel. Eredményeként kollégiumi tag saját pályázata elbírálásában illetve a szavazásban nem vehet részt, és az érintett tag szavazata nélküli 75 %-os minősített többséget írtak elő ahhoz, hogy az Alap támogatását elnyerje. Felvetődött etikai kódex készítésének szükségessége, az azonban a vizsgálati időszakban nem született. A Bizottság a gyakorlatban több esetben, egyedi döntéshozatalokkal túllépte hatáskörét. A Bizottság 4. ülésén 31 pályázatot bírált el, melyből 9-nek ítélt meg támogatást. Az 5. ülésen 19 pályázatot tekintett át, részben a helyettes államtitkárhoz tette át, részben a miniszteri keret terhére engedélyezte kifizetésüket. Ekkor még a Bizottság által meghatározott támogatások nem növelték külön a miniszteri keret nagyságát. A 15. ülésen 17 pályázat elbírálásánál 9-et támogatott azzal, hogy az így megítélt összeggel emeli a miniszteri keretet. A miniszter 1996-tól meghatározott értékhatár felett a Bizottsághoz fordult az általa megítélt támogatások jóváhagyása céljából. A Bizottság 3 ülésen napirendre vette a miniszter által támogatott 14 pályázat jóváhagyását. A Bizottság évente egy alkalommal, a bizottság elnöke rendszeresen, legalább negyedévenként beszámol a miniszternek. A Bizottság beszámolása az Alap hivatalos lapjában, a Hírlevélben közzétett beszámolóval történik, míg az elnök - tájékoztatása szerint - jogszabályi kötelezettségének rendszeresen szóban tesz eleget. A miniszter alkalmanként részt vesz a Bizottság ülésein, azonban az MKM az Alap beszámolóját nem tárgyalja meg, nem végez a beszámoló alapján elemzéseket. Az Alap beszámolója részletesen tartalmazza mind a Bizottság, mind a kollégiumok tevékenységének összefoglalását, azonban nem terjed ki a miniszteri keret felhasználására. A Bizottság működése első két évében nem határozott meg kiemelt célt, prioritást. 1996-ra az előző miniszter meghirdette az MKM Közművelődési Főosztálya útján a "Közkönyvtárak éve 96" programot. Az Alap Bizottsága csatlakozott a programhoz.

A programra az MKM 400 M Ft-ot szánt, költségvetési források szűkösségére tekintettel ezt előbb 40 M Ft-ra csökkentette a központi költségvetés, majd teljes mértékben elvetette a támogatást. A hiányzó források előteremtése céljából az Alap 150 M Ft-ot különített el, ami egy részleges program megvalósítását tette lehetővé. A program lebonyolítója a Könyvtári Szakmai Kollégium volt. Az 1997. évben az NKA Bizottsága elnökének kezdeményezésére a Bizottság elfogadta 1997. évi prioritásként a "Magyar művészet külföldön" célt. Megvalósításához az Országos Idegenforgalmi Bizottság döntése alapján a Magyar Turizmus Rt 100 M Ft-tal járult hozzá, és az Alap is ugyanekkora összeget különített el költségvetéséből. A 200 M Ft-os keret felosztása azonban nem az eredetileg tervezett módon (tehát szakmai kollégiumok elkülönített keretén keresztül) történt, hanem a felosztásra az IKIM és az MKM miniszterei által felállított, tehát nem az Alapról szóló törvény és Vhr előírásainak megfelelő Magyar Művészet ad hoc Kollégiumon keresztül történt. A programot mindkét minisztérium sikeresnek minősítette, ezért 1998-ra is megmaradt ez a prioritás, a keret 150-150 M Ftra emelésével. 1998-ra a Bizottság a fenti cél mellett kiemelt támogatási programként határozta meg a "Fókuszban a gyermek" c. témát. Megvalósítása érdekében felhívta a szakmai kollégiumokat a prioritásnak megfelelő célú pályázatok elkészítésére. A 150 M Ft-os elkülönített keretre a kollégiumok elkészítették pályázataikat. A kollégiumok közötti felosztásról a vizsgálati időszakban a Bizottság még nem döntött, de megállapítható, hogy kollégiumokon keresztül való szétosztása szabályszerű. 2.2. A Bizottság és a szakmai kollégiumok 2.2.1. A Bizottság és a kollégiumok kapcsolata A Bizottság határozza meg a szakmai kollégiumok által felosztható pénzeszközök nagyságát, az egyedi elbírálást igénylő támogatásokra felhasználható összeg mértékét és a miniszteri keretet.

A Bizottság 2. ülésén meghatározta a szakmai kollégiumok létszámát, valamint a szakmai kollégiumok értelmezését, 3. ülésén a kollégiumi vezetők és tagok díjazását, valamint a miniszteri keretet. A díjazást 1996. nyarán újratárgyalta. Véleményezte a kollégiumi elnökök posztjaira tett minisztériumi javaslatokat. A javaslatok többségével egyetértett, néhány esetben más személyre tett javaslatot (zenei, közművelődési, színházi kollégium), három esetben pedig alternatívát ajánlott (könyvtári, levéltári, népművészeti kollégium). A kezdeti két éves mandátum lejártakor újratárgyalta a Bizottság a kollégiumi létszámokat, és javaslatot tett négy kollégiumi vezető mandátumának hosszabbítására. Véleményezte az újonnan javasolt tagok kinevezését. Ekkor vetődött fel a kollégiumi feladatok átszervezése (szaklapok támogatása szakkollégiumokon keresztül), melynek során négy folyóiratkiadási kollégiumi tag más szakkollégiumba került. Ezzel összefüggésben a Bizottság meghatározta az egyes kollégiumok folyóiratkiadási célokra fordítható keretét is. A kollégiumok benyújtották keretigényeiket, melyek mintegy 75 %-kal magasabbak voltak a rendelkezésre álló forrásoknál. Több ülésen lefolytatott vita után 1994. márciusában döntött a Bizottság a keret felosztásáról és negyedévi ütemezéséről, azzal, hogy év végén korrekciókra is sor kerülhet, a féléves áttekintés után - annak tükrében, kinek és mire adtak támogatást a kollégiumok - felülvizsgálták az elosztási arányokat. A megítélt keretek 15-50 M Ft közé estek. Kivételt képezett a Folyóirat Szakmai Kollégium, ahová 600 M Ft értékű igénnyel fordultak, ezért kiemelten 142 M Ft-os keretet ítélt meg részére a Bizottság. A miniszteri keret 100 M Ft volt. Az évek során azonban a Bizottság nem látott lehetőséget az elosztás rendszerének gyökeres költségvetési tervezésben történő megváltoztatására, csupán kisebb korrekciókra szorítkozott. 1995-ben a kollégiumi keretek 25-70 M Ft közé esetek (kiv.: folyóiratra 142 M Ft). A tényleges támogatás 20-88 M Ft volt kollégiumonként, kivétel a folyóiratkiadási 142 M Ft és a miniszteri

keret 206 M Ft-os nagysága. Az 1996-os költségvetés az előző évi bázisszámokat fogadta el kiindulásképpen, minimális változásokkal. Megszűnt a folyóíratkiadás fokozott támogatása, a kollégiumok kerete 20-101 M Ft között volt. 1997-re a tervezett kollégiumi keretek 47-114 M Ft között mozogtak. Valódi korrekciót az év végi bevételnövekmények kollégiumok közötti felosztása jelentett. Az 1996. évi pénznövekménnyel kapcsolatban a Bizottság úgy határozott, hogy 1/3 része egyenlő mértékben, 1/3 része a korábbi elosztás arányában növelje valamennyi kollégium keretét, míg a fennmaradó részre a kollégiumok nyújtsanak be pályázatot a Bizottsághoz. Ez igazi áttörést jelentett a keretfelosztás rendszerében, a jövőben célszerű nagyobb mértékben alkalmazni a kollégiumi pályáztatás rendszerét. 1996-ban 6 kollégium által benyújtott pályázatot részesített 98 M Ft-os támogatásban a Bizottság. 1997-ben 549,7 M Ft-ot osztott fel a Bizottság 13 kollégium 32 nyertes pályázatára. A Bizottság a kollégiumi beszámolókat első ízben 1994. végén tárgyalta. Kiemelten foglalkozott a folyóiratkiadási, zenei és színházi kollégiumok munkájával - mivel ezzel kapcsolatban panaszok érkeztek az MKM-be. Mindez felvetette a kollégiumi összeférhetetlenség szabályozásának szükségességét. Minden év végén a beszámoló készítésével kapcsolatban tárgyalta a Bizottság a kollégiumi beszámolókat. 1996-tól egységesített kollégiumi beszámolási rendszert alakított ki, mely javított a beszámolók színvonalán. A Mozgókép Kollégium és a Mozgókép Alapítvány átfedése is felvetődött, a támogatási irányultság elválasztása céljából. Másik problémaként egyes járulékfizető területek (főként film és könyv) fokozott elosztási igénye merült fel. A Bizottság helyesen döntött, amikor nem teremtett összefüggést a járulékbefizetések és támogatások között, hiszen több kulturális terület jellegéből adódóan sem lehet járulékbefizető. Szintén a filmmel foglalkozó kollégiumra vonatkozóan fogadta el a Bizottság azt a határozatot, hogy az Alap filmgyártásra és befejezésre nem ad támogatást. A Mozgókép Kollégium működése nem áll teljes mértékben összhangban az NKA jogi szabályozásával. Az Alap SZMSZ-e rögzíti, hogy a filmes szakma két önálló - gyártási és forgalmazási - ágra tagozódik, ezzel összhangban két albizottság működik a Kollégiumon belül. Az albizottságok külön-külön foglalkoznak érdemi előkészítő munkával, a