A központi költségvetés helyszíni ellenőrzése (3. sz. füzet)

A központi költségvetés helyszíni ellenőrzése (3. sz. füzet) TARTALOMJEGYZÉK I. Részletes megállapítások 1. A zárszámadási adatok számszaki és tartalmi valódisága 2. A fejezetek és az intézmények szervezeti, gazdálkodási szabályozottságának egyes kérdései 3. Az előirányzat-felhasználási keret megnyitása és felhasználása 4. Előirányzatok átcsoportosításának indokoltsága és dokumentáltsága 5. Kiadási és bevételi előirányzatok teljesítése 6. A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának szabályszerűsége 7. Az előirányzat-maradványok keletkezése, jóváhagyása 8. Költségvetési szervek vagyoni helyzete 9. A központi költségvetés finanszírozása, a kincstári egységes számla likviditása 10. A központi költségvetés fő bevételi jogcímei 11. A köztartozások behajtására tett intézkedések 12. A központi költségvetés technikai fejezetei 13. Kezességvállalások és érvényesítések 14. A letéti számlák 15. Elkülönített, otp-nél vezetett lakásalap számlák Függelék I. ORSZÁGGYŰLÉS Közbeszerzések Tanácsa II. KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKSÉG III. ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG IV. ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSOK HIVATALA V. ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK VI. BÍRÓSÁGOK VIII. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÜGYÉSZSÉGE X. MINISZTERELNÖKSÉG Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok XI. BELÜGYMINISZTÉRIUM

XII. FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM XIII. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM XIV. IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM XV. GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM XVI. KÖRNYEZETVÉDELMI MINISZTÉRIUM XVII. KÖZLEKEDÉSI, HÍRKÖZLÉSI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM XVIII. KÜLÜGYMINISZTÉRIUM XIX. SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTÉRIUM XX. OKTATÁSI MINISZTÉRIUM XXI. EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM XXII. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM XXIII. NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA XXIV. IFJÚSÁGI ÉS SPORTMINISZTÉRIUM XXX. GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL XXXI. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL XXXIII. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA XXXIV. TÖRTÉNETI HIVATAL XLI. AZ ÁLLAMADÓSSÁG KÖLTSÉGVETÉSI ELSZÁMOLÁSAI XLIV. A KÖLTSÉGVETÉS HITELFELVÉTELEI ÉS ADÓSSÁGÁNAK TÖRLESZTÉSE Az 1999. évi központi költségvetés zárszámadásának ellenőrzését a Magyar Köztársaság Alkotmányában (32/C. (1) bekezdés), valamint az Állami Számvevőszékről szóló - többször módosított - 1989. évi XXXVIII. törvényben (Ász tv. 2. (1) bekezdés) és az államháztartásról szóló - többször módosított - 1992. évi XXXVIII. törvényben (Áht. 53., 121. ) kapott felhatalmazás alapján folytattuk le. A helyszíni ellenőrzés a Magyar Köztársaság 1999. évi központi költségvetéséről elfogadott többször módosított 1998. évi XC. törvény, valamint a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1998. évi XXXVI. törvény 5. -ában kapott felhatalmazásban meghatározott feladatok végrehajtására irányult. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy a központi költségvetés teljesítését bemutató adatok valósághűen tükrözik-e az 1999. évi pénzügyi folyamatokat; az egyes pénzügyi műveletek miként befolyásolták a költségvetés pozícióját. Ellenőrzésünk arra is kiterjedt, hogy a költségvetés végrehajtásában jog- és hatáskörrel rendelkező szervek (Országgyűlés, Kormány, fejezet felügyeletét ellátó szervek és költségvetési intézményeik) az államháztartási és az éves költségvetési, illetve az azt módosító törvényekben kapott felhatalmazásuk keretei között jártak-e el, kötelezettségeiknek megfelelően tettek-e eleget. Helyszíni ellenőrzést végeztünk - az Állami Számvevőszék kivételével - valamennyi költségvetési fejezetnél az éves költségvetési beszámolójuk számszaki és tartalmi valódisága, a költségvetési irányító és végrehajtó tevékenységük megítélése, a gazdálkodás fő

folyamatainak áttekintése érdekében. (Az Állami Számvevőszék költségvetési beszámolóját - az Állami Számvevőszék elnökének döntése szerint - külső auditáló szervezet vizsgálta). Ellenőrzésünk kiterjedt az Országgyűlés fejezethez, illetve a Miniszterelnökség fejezethez tartozó, de fejezeti jogosítványokkal rendelkező Közbeszerzések Tanácsa és Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, valamint a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok költségvetési címekre is. Megállapításaink megfogalmazásánál figyelembe vettük az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál befejeződő ellenőrzésünk tapasztalatait is. Az 1999. évi zárszámadás ellenőrzése során élve azon törvényi felhatalmazással, hogy törvényességi szempontból értékelhetjük a pénzügyi-gazdasági folyamatokat, az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Országgyűlési Biztosok Hivatala, a Történeti Hivatal, az Alkotmánybíróság, a Gazdasági Versenyhivatal fejezeteknél, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Közbeszerzések Tanácsa különleges jogosítvánnyal rendelkező költségvetési címeknél, a Környezetvédelmi Minisztérium Igazgatása, a Környezetgazdálkodási Intézet, a Szociális és Családügyi Minisztérium Igazgatása és a Pest megyei Földhivatal költségvetési intézményeknél Financial Audit típusú (a beszámoló megbízhatóságára irányuló) ellenőrzést végeztünk. Az ellenőrzés metodikáját az Egyesült Királyság Számvevőszékével - az EU pénzügyi támogatásával - együttműködve dolgoztuk ki. A Kincstári Egységes Számla központilag teljesített bevételi és kiadási pénzforgalmát (beleértve a nemzetközi elszámolásokat, a belföldi államadósság költségvetési elszámolásait, a költségvetés nemzetközi hitelfelvételeit és külföldi adósságának törlesztését, a költségvetés belföldi hitelfelvételeit és belföldi adósságának törlesztését), az egyes pénzműveletek hatását, továbbá az általános- és céltartalék felhasználásával kapcsolatos és egyéb, fejezetek közötti előirányzat átcsoportosításokat, valamint az előirányzat megnyitások alakulását a Pénzügyminisztériumnál és a Magyar Államkincstárnál vizsgáltuk. A Magyar Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Államkincstárnál, (Államadósság Kezelő Központnál) a költségvetés hitelkapcsolatairól és finanszírozásáról tájékozódtunk. A költségvetés fő bevételi forrásait jelentő adóbevételek előirányzatainak teljesítése, valamint a kintlévőségek csökkentése érdekében tett intézkedések eredményességét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál, a vám-, adó- és illetékkiszabási, valamint behajtási tevékenységet pedig a Vámés Pénzügyőrségnél értékeltük. Az egyes fejezeteknél végzett helyszíni ellenőrzések tapasztalatait függelékben szerepeltetjük. A megállapításokat alátámasztó példák részletesen - a betűkiemeléssel hivatkozott fejezeteknél - ebből ismerhetők meg.

I. Részletes megállapítások 1. A zárszámadási adatok számszaki és tartalmi valódisága A zárszámadási törvényjavaslat tervezetben a PM a fejezetek intézményi adatainál a költségvetési beszámolók APEH-SZTADI feldolgozására, a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a fejezetek közvetlen adatszolgáltatására, a központi kezelésű előirányzatok teljesítési adatainál a Kincstár adataira támaszkodott. A Kincstár éves beszámolójában a központi költségvetés mérlege 1999. évi kiadási főösszegét 3.581.545 M Ft-ban, a bevételi főösszegét 3.252.394 M Ftban, a központi költségvetés hiányát 329.151 M Ft-ban mutatták ki. Ez az összeg 5.593,7 M Ft-tal magasabb a Magyar Államkincstár 1999. december 29-i utolsó banknapi számlaforgalmához és egyenlegéhez tartozó költségvetési pozíciónál (323.557,3 M Ft hiány). Az eltérést a pénzügyminiszter 2000. februári intézkedése alapján az MNB-nek utólag visszafizetett pénzbevonási nyereség elszámolása okozta, amivel nem teljesült az Áht 13. -ának, valamint az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 5. (2) bekezdésének a teljesség számviteli alapelv érvényesítésével, a pénzforgalmi szemléletű beszámolásra vonatkozó előírása (pótkezelést az Áht 1996. I. 1-jei módosításától nem enged). A Kincstár záró főkönyvi kivonatában a KESZ 1999. XII. 31-i állománya - a 2000. február 28-án, az 1999. december 27-i értéknapra végrehajtott pénzügyi tranzakciót (5.593,7 M Ft visszautalását) követően is - 198.976,2 M Ft. Az intézkedés következtében a központi költségvetés 1999. évi hiánya 5.593,7 M Ft-tal magasabb, mint amennyi a tárgyévi pénzforgalomból levezethető. Bár a Kincstári Egységes Számla éves forgalmának és év végi egyenlegének kimutatására önálló főkönyvi számla szolgál, annak a mérleggel való egyezősége a visszamenőlegesen végrehajtott könyvelés miatt, csak az Egyéb pénzforgalom átvezetési számla közbeiktatásával biztosított. Az 1991. évi LX. törvény 37. (1) bekezdésére alapozott jogosultságánál fogva az MNB 1999. III. 19-i hirdetményében tette közé az 1991. márciusában kibocsátott 5.000 Ft-os címlet bevonását, ahol a kötelező elfogadás idejét 2000. április 1-jében, a névértéken történő átváltás végső határidejét pedig 2002. április 1- jében jelölte meg. A hirdetményben közzétett határidőket háromszor módosították, utoljára 1999. XII. 1-én, a beváltás végnapját 1999. XII. 15-re változtatták. Az MNB elnöke 2000. január 4-én a

pénzügyminiszterhez írt levelében kezdeményezte az 5.000 Ft-osok beválthatóságának újraindítását, amihez 2000. november 30-i befejezéssel a pénzügyminiszter hozzájárult. A törvényjavaslatban szereplő kiadási és bevételi főösszegek (3.565.766,4 M Ft, illetve 3.237.447,2 M Ft) nem egyeznek a kincstári adatbázis, illetve a beszámoló vonatkozó adataival. Így a parlamenti jóváhagyásra váró zárszámadási törvényjavaslat tervezetének 1. a) és b) pontjából megállapított 328.319,2 M Ft hiányösszeg a kincstári adattól eltér. Az 1999. évi zárszámadási törvénytervezet 1. sz. mellékletében, valamint A központi költségvetés 1999. évi végrehajtásának mérlegében (11. sz. melléklet) - a főösszegek egyezősége mellett - eltérés van a privatizációs bevételek számbavételénél. A központi költségvetés privatizációs bevételére előirányzatot a Pénzügyminisztérium fejezetben (1998. évi XC. törvény 1. sz. melléklet 30/2 alcímen) képeztek, ahol az ÁPV Rt. 8.000 M Ft-os befizetését számolták el 1999. évi teljesítésként. Ezzel szemben a zárszámadási törvényjavaslatnak A központi költségvetés 1999. évi végrehajtásának mérlegében 9.822,3 M Ft szerepel. A két összeg közötti eltérést az FVM fejezetben elszámolt 1.822,3 M Ft piacrajutási támogatás számbavételi módja okozza. A központi költségvetési alrendszer 1999-es gazdasági és pénzügyi folyamatainak az eszközök és források állományára gyakorolt hatását a Nemzetgazdasági elszámolások könyvviteli mérlegében mutatták be. A beszámoló Kiegészítő mellékletében rögzítették, hogy a Befektetett eszközök mérlegsora továbbra sem tartalmazza a nemzetgazdaság tulajdonában lévő immateriális javakat és a tárgyi eszközöket, mivel azok az ÁPV Rt. és a KVI könyveiben szerepelnek, valamint e mérleget kizárólag a pénzforgalomból nyert adatok alapján nem lehetséges összeállítani, a pénzforgalom nélküli tételek mellett szükségesek hozzá a központi költségvetés valamennyi követelésére, kötelezettségére vonatkozó analitikus nyilvántartó helyek forgalmi és állományi adatai is. Az 1998. évi zárszámadás számvevőszéki ellenőrzése megállapította a nemzetgazdasági követelések és kötelezettségek hiányos kincstári kimutatását. A mérleg valódiságra és teljességre vonatkozó számviteli alapelvek sérülését előidéző hiányosság ismétlődését nagyobb részt megszüntető kincstári intézkedés pozitívan értékelhető. Az állami kötelezettségek teljesebb bemutatása azonban megkívánná, hogy a vámbiztosítékok 1993-1999. évekről elszámolatlanul maradt 1999. XII. 31-i állományának (36.413,4 M Ft és a 0-ás számlákról 25.516,7 M Ft) a Nemzetgazdaság könyvviteli mérlegben való szerepeltetését.

Az Áht. 1995. évi módosítását követően (8/A. (5) bekezdés) a vámbiztosíték az egyetlen olyan letéti számla, amelynek év végi egyenlegét a központi költségvetés hiányát módosító végleges bevételként elszámolták. A VP tevékenységi körébe tartozó, elszámolatlan vámadós befizetésekkel szemben 1999. XII. 31-én nem volt köztartozás-előírás, ezért nem teljesült a 257/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. -ának előírása. A PM észrevételében jelezte, hogy "... az ÁSZ által az elmúlt évben végzett vizsgálat eredményeképpen 1999- ben feladatokat fogalmaztak meg a VPOP számára, amelynek egyik eleme, hogy mérje fel a vámadósok által az 1993-1998. években befizetett és azóta is elszámolatlan vámbiztosítékok rendezésének feltételeit, készítsen ütemtervet a pénzügyi fedezet nélkül kimutatott állami kötelezettségek rendezésére. Ennek megfelelően a VPOP ütemtervet készített. A vámadósok által a fenti időszakokra befizetett és el nem számolt összegek pontos megállapítása érdekében a Vámigazgatóság 1999. május 17-én célvizsgálat keretében ellenőrzést tartott a testület számlavezető vámszervénél. A célvizsgálat feltárta az 1993-1998. években befizetett, de fel nem dolgozott vámbiztosítékok számosságát, azok pontos összegét. Az el nem számolt vámbiztosítékok feldolgozása érdekében a számlavezető szerv parancsnokával egyeztetett intézkedési terv került kidolgozásra, meghatározva a feldolgozás határidejét is. Ezt követően elkészültek a vámbiztosítékok el nem számolt tételeinek analitikus nyilvántartással alátámasztott új nyitóegyenlegei. Az új nyitóegyenleg teljes mértékben megfelel az ÁSZ által megfogalmazott elvárásnak és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 15. -ban megfogalmazott teljesség elvének. Az elkészült ütemterv 2000. november 15-i utolsó határidővel tartalmazza az egyes évek feldolgozásának végső határidejét." 1.1. A kincstári és a fejezeti beszámolók egyezősége Az előző évhez hasonlóan 1999-re vonatkozóan sem egyeztek meg teljes körűen a fejezetek zárszámadási adatai a Kincstár által prezentált adatokkal. Eltérések mind az előirányzatok, mind a teljesítési adatok tekintetében fennálltak. A fejezetek a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 146. szerinti tájékoztatási és egyeztetési kötelezettségeiknek nem minden esetben tettek eleget, elsősorban az intézmények mulasztásai miatt. A kincstári költségvetési beszámoló és az elemi beszámoló közötti eltéréseket a kincstári költségvetési szervek tételesen rögzítették és indokolták. Az előirányzatokban mutatkozó különbségek relatíve kisebb volumenűek voltak és elsősorban a költségvetés egyes kiadás

nemeiben jelentkeztek a kiadási és bevételi főösszegek azonossága mellett. Az eltérések okai között szerepel az egyes kiemelt előirányzatok helytelen kódolása, az előirányzat-módosításról a Kincstár értesítésének elmulasztása, valamint a kincstári (XII. 31-i) határidőn túli előirányzat-módosítás. Az 1999. évben is jellemző volt, hogy az intézmények a beszámolókészítés időszakában és nem a pénzügyi teljesítést megelőzően korrigálták előirányzataikat. Egyes fejezeteknél a téves kódhasználat döntően egyegy - a költségvetése nagyságrendjét tekintve jelentős - cím sajátossága volt. Így például az IM esetében a BV, a BM esetében a Rendőrség cím idézte elő a fejezeti előirányzatok eltérésének túlnyomó hányadát. A fejezetnél és a kincstárnál kimutatott előirányzatok teljes körűen az OGY, az OBH, a GV és a KSH fejezeteknél egyeztek meg. A kincstári és az intézményi költségvetési beszámolók tényleges kiadásai és bevételei - 1998-hoz hasonlóan - valamennyi fejezetnél eltértek egymástól. A teljesítési adatoknak a kincstári és az intézményi beszámolók közötti különbségei egyrészt az elszámolás rendszerbeli okaira, a két könyvelési rendszer funkciójának különbségeire vezethetőek vissza. Az ebből fakadó leggyakoribb okok az eltérésekben: a kincstári körön kívül, kereskedelmi banknál vezetett számlák (devizaszámla, lakásalap számla) egyenlege, a vállalkozási tevékenység eredményének pénzforgalom nélküli visszaforgatása alaptevékenységre, az előző évi maradvány igénybevételének elszámolása, a házipénztár záró pénzkészlete, valamint a függő, átfutó, a kiegyenlítő kiadások tekintetében a házipénztárból befizetett, úton lévő készpénz összege. Rendszerbeli problémaként jelenik meg ismét a kincstári zárási időpont és az intézményi beszámoló készítésére előírt határidő közötti eltérés, mivel az intézményeknek a zárlati munkák során még lehetőségük van a teljesítés adatainak módosítására, miközben a kincstári nyilvántartáson e módosítások már nem vezethetők keresztül. A teljesítési adatok különbségei másrészt az intézmények hibájából - téves kódhasználat, kerekítési hibák, tájékoztatási, egyeztetési késedelem, nyilvántartási pontatlanságok következtében - alakultak ki. Az eltérésekről készített intézményi szöveges indoklásokat a felügyeleti szervek elfogadták, azok fejezeti összesítéseire a Kincstár nem tett észrevételeket. A zárszámadási törvényjavaslat tervezete a központi beruházások jogcímen 109.969,7 M Ft 1999. évi kifizetés-teljesítést rögzít, amivel

szemben a Magyar Államkincstár két főosztályának (Programfinanszírozás, Nemzetgazdasági Számlakezelő) kimutatása 106.505,2 M Ft, illetve 106.705,6 M Ft tárgyévi kifizetést tartalmaz. Az intézményi beszámolók APEH-SZTADI feldolgozásán alapuló zárszámadási törvényjavaslat 1. sz. mellékletében az 1999. évi kifizetések az OM, a PM, az NKÖM, a HM és az FVM fejezeteknél tértek el a Kincstár adatától. Az eltérések alapvetően a beruházási célelőirányzatok számbavételénél mutatkoztak, (az OM esetében az eltérő értelmezés miatt). Egyenként 10 M Ft alatti eltérés volt az FVM és a HM fejezeteknél. 1.2. A fejezetek és intézményeik költségvetési beszámolójának valódisága Valamennyi fejezet - az egy intézményes fejezeteket leszámítva - kiadott segédletet intézményei számára a PM zárszámadási köriratában előírt feladatok egységes értelmezése és végrehajtása érdekében a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 149. (2) bekezdése előírásai szerint. A kiadott segédletekben részletesen előírták az egyeztetésre kijelölt adatok körét, felhívták a figyelmet a mérleg valódiság követelményeire és a szöveges indokláshoz részletes ajánlásokat, illetve konkrét szempontokat határoztak meg. A fejezeteket felügyelő szervek előzetes egyeztetésekkel, illetve a K-11 számítástechnikai program segítségével felülvizsgálták az intézményi beszámolókat. A fejezetek többsége a beszámolók adatait a főkönyvi kivonatokkal is összevetette, ezzel is elősegítve, hogy az intézményi könyvvezetés esetleges hibáit a beszámolók véglegesítése előtt korrigálják. Az intézményi beszámolók elfogadásáról, az intézményi pénzmaradványok, illetve előirányzat maradványok jóváhagyásáról a felügyeleti szervek intézményeiket a helyszíni ellenőrzés lezárásának időpontjáig (VII. 11.) nem értesítették, mivel a PM a maradvány jóváhagyásával valamennyi fejezet esetében késett. A fejezetek a költségvetésben jóváhagyott feladatok szakmai teljesítése, illetve a pénzügyi teljesítés és feladatmegvalósítás összhangjának a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 149. (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti értékelését elvégezték. A fejezetek felügyeletét ellátó szervek 1999-ben már teljes körűen ellenőrizték a költségvetési törvény által előírt intézményi befizetési kötelezettség teljesítését. A fizetési késedelembe esett intézmények befizetési kötelezettségeiket előirányzat-maradványaikban kimutatták, a helyszíni ellenőrzésünk befejezéséig ezeket rendezték. A zárszámadás ellenőrzése keretében az OGY, a KE, az OBH, a TH, az ALB, a GV fejezeteknél, a KEHI és a KT fejezeti jogosítvánnyal

rendelkező költségvetési címeknél, továbbá a KÖM Igazgatásnál, a KGI-nél, az SZCSM Igazgatásánál és a Pest megyei Földhivatalnál minősítettük az elemi beszámolójelentés megbízhatóságát (valódiságát, szabályszerűségét). A költségvetési beszámoló alapjául szolgáló bizonylatok, nyilvántartások, valamint a belső szabályzatok ellenőrzése során megállapítottuk, hogy - tekintettel a lényegesség elvére is - érvényesültek a számvitelről szóló - többször módosított - 1991. évi XVIII. törvény, valamint a végrehajtására kiadott kormányrendelet előírásai, a teljesség, a valódiság, a világosság, a következetesség, az összemérés, a bruttó elszámolás és az egyedi értékelés általános számviteli alapelvei. A költségvetési beszámolók megfelelnek a törvény előírásainak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelően tükrözik. 2. A fejezetek és az intézmények szervezeti, gazdálkodási szabályozottságának egyes kérdései A fejezetek és a felügyeletük alá tartozó intézmények az alapítás módja szerint eltérőek. A vizsgált fejezetek és intézmények viszonylag széles köre rendelkezik az Áht. előírásainak megfelelő alapító okirattal. A KöM fejezet valamennyi intézménye, a KSH megyei igazgatóságai és intézményei, a PM fejezetébe sorolt intézmények (egy kivétellel), az OGY, a ME fejezethez tartozó öt költségvetési szerv, a GM intézményeinek többsége, a BM intézményei (két szervezet kivételével ), a KT intézmények, az FVM fejezetéhez tartozó szakközépiskolák és a Nemzeti Lovarda, valamint az MKÜ szervezetéhez tartozó Országos Kriminológiai Intézet hiányzó alapító okiratát pótolták. Az alapító okirattal nem rendelkező intézményeknél általában a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza az alapító okirat kellékeit. Az MTA Titkárságánál, az IM Gazdálkodó Szervezeténél és az IM fejezethez sorolt NEKH-nál. A HM 166 szervezete közül 18 szervezet nem rendelkezett alapító okirattal, 27 szervezet alapító okiratát nem módosították. A fejezetek és intézményeik egy bizonyos körénél törvény, illetve jogszabály képezi az alapító okiratot. A BIR fejezetnél és intézményeinél, az MKÜ szervezetéhez tartozó intézményeknél, az OBH-nál, a KEHI-nél. A TH alapító okiratának jóváhagyása az alapító okirattal kapcsolatos törvényi előírások ellentmondásossága miatt maradt el. Ennek feloldására az OGY elnöke felhívta a pénzügyminiszter figyelmét.

A gazdálkodás szabályozottsága terén a korábbi években tapasztalt kedvezőtlen jelenségek továbbra is fennállnak. Jellemző probléma a gazdálkodás átfogó szabályozásának hiánya, valamint a szabályzatok felülvizsgálatának, aktualizálásának elmaradása (számlarend, számlatükör, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, leltározási és selejtezési szabályzat) a KSH Igazgatásnál, a KÜM igazgatási részlegénél, az OBH-nál, a KEHI-nél (az új szabályzatokat 2000. január 1-jével léptették hatályba), részben a HM-nél és a PM ÜZIGnél. Néhány fejezetnél a számviteli politika az Szt. általános szabályait tartalmazta (KöM Igazgatás, KGI, EüM GI, FVM Pest Megyei Földhivatal). A KöM Központi Igazgatásánál és a Környezetgazdálkodási Intézetnél a számviteli politika és számlarend nem az intézmény konkrét feladataira készült. Az EüM Gazdasági Igazgatóságánál hasonló gonddal találkoztunk, a számvitel politika és a számlarend a jogszabályok általános jellegű előírásainak ismétlése volt. A gazdálkodás szabályozottsága megfelelt a jogszabályi előírásoknak az SZCSM Igazgatásnál, az OGY-nél, a MEH-nél (Igazgatás, Irányító Szervezet), a KT-nél, az OM Igazgatásnál és a GV-nél. A fejezeti kezelésű előirányzatokkal összefüggő az (Áht. 49. o) pontjában előírt) gazdálkodási, nyilvántartási kötelezettség szabályozásának a PM kivételével a fejezetek eleget tettek. A szabályzatokat a PM-mel egyeztették. Néhány fejezetnél a törvényben előírt február 15-i határidőt nem tartották be a szabályzat elkészítésénél (FVM, GM, MEH). Egyes fejezeteknél azonban e szabályzatok tartalmukban hiányosak voltak. A KüM-nél a miniszter nem rendelkezett a fejezeti kezelésű előirányzatok módosítási rendjéről, az előirányzat-maradványok következő évi felhasználási céljáról és rendeltetéséről. A BM szabályzata a programfinanszírozásba vont fejezeti kezelésű előirányzatokra vonatkozóan csak keretszabályozásnak felel meg. Az IM fejezet nem készített külön szabályzatot a fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatban, hanem a számvitel-politikában és a számlarendben szabályozzák a fejezeti kezelésű előirányzatok elszámolási és nyilvántartási kötelezettségeit. 3. Az előirányzat-felhasználási keret megnyitása és felhasználása

A fejezetek az előirányzat felhasználási keret megnyitásának általános szabályait többnyire betartották. A negyedéves előirányzat felhasználási terveket az Áht. 102. (1)-(3) bekezdései és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 139. -a előírása szerint elkészítették. Az előirányzat-felhasználási tervet a működési kiadásoknál általában időarányosan, a fejezeti kezelésű előirányzatoknál jellemzően a feladatokhoz igazodóan készítették el. Néhány fejezetnél (IM-BV, BM, HM) az év közben kapott többletfeladatok, valamint a központi elvonások miatt az előirányzat-felhasználási tervek nem mindig voltak/lehettek összhangban a tényleges szükségletekkel. Szinte minden fejezetnél előfordult, hogy az időarányostól eltérő keretfelhasználásra is szükség volt alapvetően a 13. havi személyi juttatások és járulékaik, a ruházati költségtérítések, a létszámcsökkentéshez kapcsolódó végkielégítések, illetve a saját bevételek ütemtelen, tervezettől eltérő teljesülése, központi elvonások hatása miatt. Az előfinanszírozások PM engedéllyel valósultak meg, visszapótlásuk megtörtént (KSH, FVM, ISM, HM, ME, MTA, GM, BIR, MKÜ, KHVM, EÜM, KüM, IM-BV, BM, PM, GV, OM, PNSZ). Az előirányzat-felhasználási keretek ütemezéstől eltérő lekérése és teljesítése indokolt volt. Az év során a fejezeteknél és intézményeiknél számottevő likviditási probléma nem fordult elő, az átmeneti likviditási gondokat előfinanszírozással, saját hatáskörben (FVM), pénzeszköz átvétellel (PM ÜZIG, IM-BV) és takarékossági intézkedésekkel oldották fel. 4. Előirányzatok átcsoportosításának indokoltsága és dokumentáltsága 4.1. A fejezetek közötti és a fejezeten belüli előirányzat átcsoportosítás indokoltsága és dokumentáltsága A fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosítások az érintett fejezetek között a törvényi előírásokkal (Áht. 39. (1)-(3) bekezdései) összhangban, megfelelő indoklással alátámasztottan történtek. A KÜM fejezetnél 1999. évben a Külképviseletek személyi juttatásokés járulékok kiemelt előirányzatból csoportosítottak át az Igazgatás és a Jóléti intézmények címekre. Az átcsoportosítás egy része (154.400 E Ft) az Áht. 93. (2) bekezdésében leírtak ellenére kormányzati hozzájárulás nélkül történt. Az IM fejezetnél a BV cím egy esetben az eredetileg fejezeti kezelésű előirányzatként meghatározott "A fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek támogatása" ágazati célfeladatokra jóváhagyott 515 M Ft-ot kormányzati zárolás címén 14,4 M Ft-tal csökkentette,

amelyből 5 M Ft az intézményi átadott pénzeszközöket érintette volna, és erről a felügyeleti szervet csak utólagosan értesítette. Az előirányzat-módosítások és a kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítások a fejezeteknél megfelelően dokumentáltak, szakmailag indokoltak voltak. Az előirányzat-módosításokat részben a központi elvonások (előirányzat zárolások), részben a költségvetés jóváhagyásakor még nem látott feladatok (HM) tették szükségessé, illetve tervezési hiányosságok (PM) miatt hajtottak végre. (A KöM fejezetnél a fejezeten belüli átcsoportosítások minden esetben feladatleadással jártak együtt.) Az előirányzat-átcsoportosítások az eredeti előirányzatokban tapasztalt feszültségek (forráshiányok) oldásában a BIR-nél, az FVM-nél, a HMnél, a PNSZ-nél és részben az IM-nél játszottak szerepet. A Kvtv. 48. (1)-(2) bekezdésében meghatározott, az 1998. évi záró létszámhoz képest 3%-os mértékű 1999. évi létszámcsökkentést az érintett fejezetek és intézmények a KüM kivételével végrehajtották, illetve a PNSZ a közalkalmazottak tekintetében érvényesítette. A KüM fejezetnél a leépítendő létszám 43 fő lett volna (figyelembe véve két kormányhatározat 9 fős engedményét). Ezzel szemben az 1999. december 31-i tényleges záró létszám (1.711 fő) 13 fővel volt magasabb, mint a leépítést figyelembe vevő számított zárólétszáma (1698 fő). A KSH fejezet a kötelezően előírt 3%-nál nagyobb 9,4%-os létszámcsökkentést hajtott végre. Az 1999. évi bérfejlesztés fedezetét teljes egészében saját forrásból biztosította. A fejezetek a létszámleépítésből származó személyi juttatások és munkaadókat terhelő járulékok megtakarításait a 2149/1999. (VI. 23.) Korm. határozat rendelkezése szerint csoportosították át dologi és felhalmozási célra, személyi juttatásként csak az indokolt bérfejlesztést hajtottak végre olyan területeken, ahol a személyi juttatás növekménye nem érte el a 11%-ot (EüM, IM, KöM, KSH). A fejezeteknél az előirányzat-módosítások, átcsoportosítások a hatásköri előírásoknak és a kiemelt előirányzatokra vonatkozó jogszabályi előírásoknak (Áht. 24. (2)-(3) bekezdés, 24/A. ) - az IM (egy esetben) kivételével - megfeleltek. Előfordult, hogy nem a költségvetési előirányzat módosítására rendszeresített adatlapon értesítették a Kincstárt az intézkedésről, és e miatt a módosítást nem vezették át a fejezeti könyvelésben és az elemi beszámolóban sem (NKÖM). A zárszámadási törvényjavaslatban már helyesen szerepeltetik az adatokat.

4.2. A központi költségvetés általános tartalékából átcsoportosított előirányzatok felhasználása A Kvtv. 1. sz. melléklete a központi költségvetés általános tartalékának előirányzatát 19.000 M Ft-ban állapította meg. Az általános tartalék 1999-ben az Áht. 26. (1) bekezdésének megfelelően a kiadás főösszegének 0,54%-át tette ki. A Kormány az év folyamán 18.983 M Ft (a tartalék összegének 99,9%- a) átcsoportosításáról és felhasználásáról hozott határozatot. Az első félévben felhasznált összeg 15.270,6 M Ft volt, a tartalék összegének 80,4%-át tette ki. Az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás elhárítása érdekében indokolt - a törvény rendelkezéseitől eltérő - intézkedéseket a Kormány az 1042/1999. (IV. 29.) számú határozatában hozta meg. A kormányhatározattal az Áht 48. -a alapján a 26. (2) bekezdésében meghatározott 40%-os mérték túllépése jogszerűen történt. 1999-ben a felső-tiszai árvízvédelmi rendszer megerősítésének feladataira, az ár- és belvíz, illetve a rendkívüli téli időjárás miatti védekezés feladataira az általános tartalék 78,5%-át használták fel. Az általános tartalék terhére a fejezetek igényeiket megfelelően dokumentálták (KüM, OGY, HM, EüM). Előfordult azonban, hogy az igénylés részletes számításokkal nem volt alátámasztott, illetve az előirányzat-felhasználási keret megnyitása késedelmes volt, aminek következménye, hogy a felhasználás nem, vagy csak részben valósult meg. Az FVM fejezet a 2232/1999. (IX. 8.) Korm. határozattal a Kárrendezési Iroda működési költségvetésének kiegészítésére 778,8 M Ft előirányzatot kapott, melyből 25,3 M Ft-ot nem használtak fel, ezt visszavonásra felajánlották. Az EüM-nél a 2356/1999. (XII. 23.) Korm. határozat három feladatot finanszírozott 297,4 M Ft összegben, amelyből 160 M Ft Központi beruházási célokat szolgált. A pénzügyi teljesítés év végéig nem történt meg, így azt kötelezettségvállalással lekötött maradványként mutatták ki. Az előirányzat igénylése nem a tárcán keresztül bonyolódott. A BM fejezet 1999-ben 1.519,3 M Ft póttámogatásban részesült a központi költségvetés általános tartaléka terhére. Az előirányzat-többletek igénylése nem a tárcán keresztül bonyolódott le.

Az általános tartalékból kapott forrás célirányos felhasználását és hasznosulását a fejezetek (kivéve BM, OGY) ellenőrizték. A ME fejezetnél az elszámolás folyamatban van. 4.3. A központi költségvetés céltartalék előirányzatának felhasználása A központi költségvetési szerveknél az 1998. évi záró létszámhoz képest 1999. évre elrendelt létszámcsökkentés felmérése a pénzügyminiszteri útmutató alapján történt. A létszámcsökkentés miatti többletkiadásokra vonatkozó igény megalapozottságát a fejezetek ellenőrizték és a létszámcsökkentést - a KÜM kivételével - végrehajtották. A fejezetek rendelkezésére bocsátott forrás ugyanakkor csak az igények egy részének (60%) kielégítését tette lehetővé. Előfordult, hogy az intézmény a létszám csökkentését nem a tervezettnek megfelelően hajtotta végre. Az Országos Mentőszolgálat a tervezettől eltérően az üres álláshelyek megszüntetésével hajtotta végre a létszámcsökkentést. A 198 álláshelyre 26 M Ft-ot kapott a központi költségvetésből egyszeri támogatásként, mely összegre a felügyeleti szerv felhasználási tilalmat és visszafizetési kötelezettséget írt elő. A céltartalék felhasználását a fejezetek egy része külön, illetve a zárszámadás keretében is ellenőrizte (EüM, IM). 5. Kiadási és bevételi előirányzatok teljesítése 5.1. A kiadási előirányzatok teljesítése A kiadások teljesítése a módosított előirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél 95-100% között alakult (ALB, MTA, ME, GM, HM, SZCSM, NKÖM). Az ennél alacsonyabb teljesítés oka egyrészt az volt, hogy a Kormány által 1999. december hónapban biztosított pótelőirányzatokat az intézmények a tárgyévben már nem tudták maradéktalanul felhasználni (BM Menekültügyi és Migrációs Hivatal, EüM), másrészt a végrehajtott előirányzatemelés fölöslegesnek bizonyult, mivel a ténylegesen elvégzett feladatokra elegendő fedezetet biztosított az eredeti előirányzat is (FVM). A fejezeti összesítő adatoknál az FVM-nél jellemző tendencia volt, hogy a módosított előirányzat 5-18%-kal több, a teljesítés 4-6%-kal kevesebb az eredeti előirányzatnál. Valamennyi kiemelt előirányzatnál a teljesítés alatta maradt a megemelt módosított előirányzatnak (az intézményi beruházásoknál több, mint 20%-kal, közel 1 Mrd Ft-tal). A működési célú támogatásoknál az eredetileg tervezett 30 Mrd Ft előirányzatot 36 Mrd Ft-ra megemelték, ezzel szemben a teljesítés mindössze 23,3 Mrd Ft, az eredeti előirányzat 80%-a. Ez a körülmény az előirányzat módosítások nem kellő előkészítettségére utal.

A fejezetek a többletbevételt és az előző évi előirányzat-maradványt az Áht. 93. (2)-(3) bekezdésében előírtaknak megfelelően, előirányzat-módosítás után használták fel (KE, OGY, ME, BM, IM, KüM, GM, SZCSM, OM, PNSZ, KSH) folyó kiadásokra (készletbeszerzés, szolgáltatás, karbantartás), és felújításra(alb). A kiemelt előirányzatok teljesítése a módosított előirányzatokat nem haladta meg a (KE, OGY, GV, KSH) fejezeteknél, a kiadások teljesítése összhangban volt az Áht. 93. és a 98. előírásaival. Az egyes kiemelt előirányzatokat 17 fejezet 142 intézménye túllépte, ami azt jelzi, hogy a Kincstár által végzett kettős fedezetvizsgálat teljes körűen - az intézmények mulasztásai következtében - 1999-ben sem érhette el célját. A kiadási előirányzat túllépés okait a fejezetek többsége nem kérte számon az intézményektől. A tárcák a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (kbt.) 7. sz. melléklete szerint általában elkészítették az éves fejezeti beszámolót (HM, IM, KSH), kivéve a KüM és OM Igazgatást. Az adatszolgáltatásokhoz szükséges összesítéseket a helyszíni ellenőrzésünk ideje alatt, annak felhívására készítették el az EüM-nél. A 7. sz. melléklet szerinti összegzés a ME-hez tartozó MKGI-nél nem volt teljes körű. A közbeszerzési eljárások az ellenőrzött dokumentációk alapján megfeleltek a Kbt. előírásainak (BM, IM). A fejezeti kezelésű, programfinanszírozásba vont feladatok közül a kiemelt témáknál betartották a közbeszerzési törvény előírásait (EüM, BM). Az OM (Igazgatás) a szabadkézi beszerzéseknél nem minden esetben tartotta be a Kbt. előírásait. A fejezetek a 2000. évszámmal összefüggő informatikai feladatoknak az 1059/1998. (V. 8.) és az 1044/1999. (IV. 30) Korm. határozatok szerint eleget tettek. A feladatok végrehajtása nem okozott fennakadást, azokat zökkenőmentesen, határidőre teljesítették (ME, ALB, GV, KSH, HM, IM, BM). 5.2. A bevételi előirányzatok teljesítése A fejezetek intézményei az éves gazdálkodás során a rendelkezésükre álló forrásokból fenn tudták tartani működőképességüket. A fejezetek módosított bevételi előirányzatai jellemzően nem teljesültek. A bevételi előirányzatok teljesítésénél mutatkozó eltérések mögött váratlan bevételi növekmények, feladatváltozások (BM, GM, PM), előre nem tervezhető eseti bevételek (OBH, PNSZ), pénzátvételek (MTA, BM Központi Igazgatás, Tűzoltóság, Polgári Védelem) és az áthúzódó szakmai feladatok miatti előző évi előirányzat-maradványok igénybevétele húzódott meg.

A PM GSZ az előző évekhez hasonlóan az államháztartáson kívüli szervezeteknek bérbe adott irodahelyiségekből származó bevételt működési célú átvett pénzeszközként kezelte bérleti díj helyett. Ennek következtében a beszámolóban az intézményi működési bevételeket (ezen belül a bérleti díjbevételt) 13,4 M Ft-tal alacsonyabban mutatták ki, így a központi költségvetés bevételét képező 668 E Ft befizetési kötelezettség teljesítését elmulasztották. Egyes fejezeteknél a bevételi források egy részét a más tárcáknál meglévő fejezeti kezelésű támogatási célprogramoktól való - jogszabályi előírásokkal nem ellentétes - pénzeszköz átvételével teremtették meg. Ezek a források azonban a tervezés időpontjában pontosan nem számszerűsíthetők és eseti jellegű bevételek (MTA) voltak. Előfordult, hogy a bevételi előirányzatokat túltervezték és az emiatt elmaradt bevételeket a központi költségvetés pótolta (HM). A HM fejezetnél a bevételek elmaradása miatt a légvédelmi rakétabeszerzés és az orosz államadósság haditechnikai szállítások kiadásainak egy részét a központi költségvetésnek kellett átvállalnia. A pótlólagos források oldották a fejezetek és intézményeik eredeti előirányzataiban tapasztalt feszültségeket, ami az intézmények egy részénél a folyamatos működtetéshez nélkülözhetetlen volt (MTA). A költségvetési támogatás nélkül (vagy alacsony hányadú támogatásból) saját forrásból gazdálkodó intézmények forrásellátottsága összességében kedvezőbb volt, mint a költségvetési támogatásból gazdálkodó intézményeké (PM, GM, KHVM). A felsorolt fejezeteknél kis összegű (20 ezer Ft-ot el nem érő) követelést nem engedtek el (OGY, ALB, OBH, MKÜ, FVM, ISM, SZCSM Igazgatás, PM, KSH, KT, OM, PNSZ). Az Áht. 108. (4) bekezdés csak a követelés behajtásának előírásáról intézkedik, ugyanakkor a (2) bekezdés a követelésről való lemondást külön törvényi szabályozáshoz köti. A fejezetek többsége számára nem volt egyértelmű, hogy az Áht. 108. -a jelzett két pontját miként kell alkalmazni. Néhány fejezetnél kis összegű követelést elengedtek (EüM, KEHI, KüM, BM), de ezek összességében jelentéktelen bevételkiesést okoztak. Problémaként jelentkezett a nagy összegű, behajthatatlan követelések kezelése is, amelyre a fejezetek indokolása szerint nincs rendelkezés. Erről az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet kiegészítéseként célszerű lenne intézkedni.

6. A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának szabályszerűsége 6.1. A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása a tárcáknál általában az Áht. 24. -ának megfelelt és az abban engedélyezett jogcímen és rendeltetéssel valósult meg. A KHVM fejezet 180 M Ft fejezeti tartalékát teljes egészében felhasználta, azonban a nevesített célokra csak igen szűk körben adott támogatást. Az előzetesen tervezett célok között kiemelten szereplő ár- és belvíz károkra (az árvízvédelem működési kiadásait 9,5 M Fttal támogatták), a nélkülözhetetlen nagyjavításokra támogatást nem fordítottak. (A központi igazgatás nevesített forráshiányának pótlására ugyanakkor 52,4 M Ft-ot használtak fel.) A PM fejezet nem minden fejezeti kezelésű előirányzat teljesítésénél járt el az Áht. 24. (4) bekezdésében foglaltak szerint, mivel a cél szerinti felhasználást teljes körűen nem dokumentálták az Államháztartási reformmunkák és a kapcsolódó információs rendszerek korszerűsítése, az Önkormányzati modellezések, az adóés illeték feldolgozása ágazati célelőirányzatok esetében. E két előirányzat közel felét, illetve egyharmadát a dolgozók jutalmazására fordították, ugyanakkor nem volt megállapítható a jutalmazás és a feladat végrehajtásában való részvétel közötti összefüggés. A BM fejezet fejezeti kezelésű eredeti bevételi előirányzatának 78%-át érte csak el a tényleges teljesítés, míg az eredeti kiadási előirányzat 15, illetve 13%-os túlteljesítését a nem állami humánszolgáltatások normatív támogatása túlléphetősége indokolta. Az ellenőrzött fejezetek a több éves kihatású feladatok teljesítéséről megbízható nyilvántartásokkal rendelkeznek, kisebb hiányosságokat csak az EüM Gazdasági Igazgatóságánál állapított meg az ellenőrzés. A fejezeti kezelésű előirányzatok alcímei közötti átcsoportosítások csak az FVM, ME fejezeteknél fordultak elő, amelyek a jogszabályi előírásoknak megfeleltek történtek. 6.2. Programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok A vizsgált fejezeteknél, kevés kivétellel, maradéktalanul érvényesültek a programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatokra és azok felhasználására vonatkozó jogszabályok. Kidolgozták a program

szakmai tartalmát, biztosították a program megvalósításának folyamatos mérhetőségét és ellenőrizhetőségét. A KüM-nél ellenőrzött fejezeti kezelésű előirányzatok évekkel ezelőtt még nem tartoztak a programfinanszírozott fejezeti kezelésű előirányzatok közé és akkor a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet sem volt hatályban. E programok dokumentációja nem felelt meg a kormányrendelet 71. (1) bekezdésében foglaltaknak. A PM-nél az előző évhez képest a szabályszerűség szempontjából előrelépés nem történt. Egyes előirányzatok esetében nem érvényesültek a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 71. (1) bekezdés a) és d) pontjaiban foglaltak (a program teljesülésének folyamatos mérése és ellenőrzése, a program teljesítéséről készítendő időközi, illetve a program befejezésekor esedékes szakmai értékelés módjának, annak tartalmi és formai követelményeinek meghatározása.) E megállapítás érvényes a BM és az NKÖM 1999. évben indult részprogramok előirányzataira is. A programismertetők, a részprogram okmányok egy fejezet kivételével (PM) az előírt tartalommal elkészültek. A PM két célelőirányzatánál az okmányok nem tartalmazták teljes körűen a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 72. -ában előírtakat (a program céljának jellemzői hiányoztak), ennek ellenére a hiányos tartalmú okmányokat a Kincstár befogadta. A finanszírozási szerződések megfeleltek az általános és a feladat megvalósítása érdekében felmerülő sajátos követelményeknek. Egyedül a PM-nél nem tudta a felügyeleti szerv a Kincstárral kötött finanszírozási szerződést bemutatni. A programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok ellenőrzése alapján megállapítottuk, hogy a fejezetek - az FVM, PM, BM kivételével - a jogszabályoknak megfelelően készítették el a program teljesítésének szakmai, pénzügyi értékelését. Az FVM nem készítette el a szakmai, pénzügyi beszámolókat, így nem teljesítették a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 77. (2) bekezdés a) és b) pontjainak előírásait. A PM két fejezeti kezelésű előirányzata esetében nem értékelte a szakmai feladatok végrehajtását, csak a pénzügyi beszámoló felelt meg a jogszabályi előírásnak.

A Kincstár a fejezetek részére időben és megfelelően teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. 7. Az előirányzat-maradványok keletkezése, jóváhagyása Az 1999. évben keletkezett előirányzat-maradványok, a fejezeti kezelésű célelőirányzatok, illetve ezen belül is a volt elkülönített állami pénzalapok maradványai (FVM, GM, ISM, PNSZ, KÖM-KAC) voltak. A PM a fejezetek 1999. évi előirányzat-maradványainak jóváhagyásánál - az előző évhez hasonlóan - nem tett eleget a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglalt kötelezettségének. A PM késedelmes jóváhagyása az intézmények, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználói körénél gondot jelent a feladatellátásban a kötelezettségvállalással nem terhelt tételeknél, mivel azok a jóváhagyásig nem használhatók fel. A 217/1998. (XII. 30. Korm. rendelet 66. -ának (1) bekezdése szerint a PM-nek a tárgyévet követő április 30-ig kell felülvizsgálnia, illetve jóváhagynia a fejezetek összesített előirányzat-maradványát. Ezzel szemben a fejezetek 1998. évi működési előirányzat-maradványát a PM 1999. július, illetve augusztus hónapban, a központi beruházások maradványát 1999. november 25-én hagyta jóvá, megemelve a fejezetek 1999. évi kiadási és bevételi előirányzatait. A fejezetek a PM jóváhagyását követően intézkedtek az intézményi előirányzatmaradványok jóváhagyásáról, a szükséges előirányzat módosításokról. Az 1998. évi jóváhagyott előirányzatmaradványok terhére előírt befizetési kötelezettségeket a fejezetek határidőre, 30 napon belül utalták át a PM előző évi költségvetési maradványok befizetési számlára, de egyes esetekben előfordult késedelmes befizetés is (PM). Az ÁSZ helyszíni ellenőrzése befejezéséig (2000. június 15.) az 1999. évi előirányzat-maradványok jóváhagyásáról a fejezetek nem kaptak értesítést a PMtől. Az 1999. évi előirányzat-maradványok ellenőrzésénél tapasztaltuk, hogy a kötelezettségvállalással terhelt maradványon belül olyan tételeket is kimutattak, amelyek a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 66. -a alapján nem minősülnek kötelezettségvállalással terhelt maradványnak (EüM Gazdasági Igazgatósága, PM, KEHI).

A vállalkozási tevékenységet is folytató intézmény az ebből származó eredményt, melyet a jogszabályi előírásokkal összhangban állapítottak meg, visszaforgatták az alaptevékenység ellátására (FVM). 8. Költségvetési szervek vagyoni helyzete A költségvetési szervek vagyona összességében növekedett, néhány költségvetési szervé azonban csökkent a vizsgált időszakban. Ez utóbbiaknál jellemzően a pénzeszközök állományának (tartalék) visszaesése és az amortizáció növekedése csökkentette a mérlegfőösszeget (SZCSM Igazgatása, KE, OBH). Előfordult ugyanakkor feladatváltozással kapcsolatos vagyoncsökkenés is (OM). A vagyonnövekedést elsősorban a tárgyi eszközállomány, ezen belül is az ingatlanok, valamint az immateriális javak bruttó értékének emelkedése eredményezte. A relatíve alacsony mérlegfőösszeggel rendelkező költségvetési szerveknél a gépjárművek beszerzése növelte a vagyonértéket, illetve kompenzálta a tárgyi eszközök és immateriális javak nettó értékének csökkenését (ALB, GV). A részesedések állománynövekedése (KHVM) és a követelésállomány-növekedés (KSH) elhanyagolható mértékű. A vagyongyarapodás fő forrása a költségvetési támogatás, de nem elhanyagolható a térítésmentes eszközátvétel sem (ISM). A nullára leírt eszközállomány nagyságrendjét és növekedését az is determinálta, hogy a központi döntésű előirányzat-csökkentéseket a költségvetési szervek a beruházások, felújítások terhére hajtották végre, míg a pótlólagos forrás jelentős hányadát a fejezetek főleg a működési kiadási előirányzat növelésére fordították. Ezért az eszközpark elhasználódási foka emelkedett. A beruházások és felújítások műszaki és pénzügyi teljesítései az aktualizált (módosított) ütemtervek szerint valósultak meg. A mérlegtételek valódiságát az ellenőrzött fejezetek és költségvetési szervek főkönyvi kivonattal, analitikával és leltárral támasztották alá. Az előfordult szabálytalanságok mérlegfőösszeghez viszonyított nagyságrendjük és jellegük alapján alapvetően nem kérdőjelezik meg a mérlegek valódiságát. A Kormány hírközlési rendszerének felújítására - a MEH, majd a PM fejezet költségvetésében szereplő - országmozgósítás előirányzatból háromezres kormányhatározat alapján 1997-1998-ban 25 M Ft-ot, 1999-ben 20 M Ft-ot átcsoportosítottak a KHVM fejezethez. Az eszközök a HM és a Megyei Védelmi bizottságok tulajdonában vannak. A tárcák közötti együttműködés hiánya miatt az átadás, vagyis a felújítás aktiválása, tulajdoni rendezése, azaz a ráfordításnak a KHVM fejezet mérlegéből való kivezetése nem történt meg, így a KHVM GSZ

mérlegében a befejezetlen beruházás és a beruházási előleg sor nem valós tartalmat rögzít. A befejezetlen beruházásként kimutatott 20 M Ft - a MEH országmozgósítás előirányzatából átadott keretből - a HM tulajdonában lévő ingatlanban, de a KHVM feladatául jelölt távközlési rendszeren végzett és befejezett felújítás költsége. A feladat teljesült, a két tárca között - okmánnyal lezárt - átadás-átvétel még nem történt meg. Beruházási előlegként - 9 Megyei Védelmi Bizottság híradási rendszere korszerűsítése címén - 1997-ben 9 M Ft volt a ráfordítás. A munka befejeződött, a tulajdoni rendezést a fejezet csak 1999. végén kezdeményezte, de az még nem történt meg. Hasonlóan rendezetlen a távközlési rendszer felújítására 1998-ban fordított 16 M Ft is. A költségvetési intézmények gazdálkodásában továbbra is megfigyelhető volt az a törekvés, hogy a kihasználatlan, illetve feleslegessé vált vagyontárgyaikat értékesítsék. A felmerült befizetési kötelezettségeknek a költségvetési szervek eleget tettek, de előfordult az értékesítéssel összefüggő befizetési kötelezettség elmaradása is (PM). 9. A központi költségvetés finanszírozása, a kincstári egységes számla likviditása 9.1. A központi költségvetés finanszírozási igénye A költségvetési törvény teljesíthetőségét, illetve a KESZ mindenkori finanszírozási igényét alapvetően a központi költségvetés és a TB Alapok hiánya, a bevételek realizálásának és a kötelezettségek esedékességének időbeli eltérései, az államadósság kezelés hosszabb (stratégiai) és rövidebb távú döntéseinek pénzforgalmi vonzatai határozták meg. A hiányfinanszírozás konkrét módját az éves költségvetési törvény nem rögzítette, 4. -ában felhatalmazta a pénzügyminisztert az OGY által elfogadott hiány finanszírozására, valamint a KESZ folyamatos likviditásának biztosítására. A feladat-végrehajtást alapvetően a Kincstári Tanács által 1998. december 7-én elfogadott (később módosított) finanszírozási tervre alapozták. A finanszírozási terv a központi költségvetés hiányát, a társadalombiztosítási alapok KESZ igénybevételének változását és az elkülönített alapok egyenlegének együttes finanszírozási igényét 432,5 Mrd Ft-ban

irányozta elő. Fedezet biztosításához az 1999. évi induló finanszírozási terv 550 Mrd Ft nettó forintpiaci és 1,9 Mrd USD devizapiaci kibocsátással számolt. Ebben a tervben a túlfinanszírozás mértéke 117,5 Mrd Ft volt, amellyel az MNB-vel szembeni visszafizetésekhez, valamint a KESZ állomány növekményéhez kívántak fedezetet biztosítani (a terv 150 Mrd Ft körüli szinttel, az optimum év közepéig történő elérésével számolt). Az államadósság 784,3 Mrd Ft körüli növekményében a forinthitel állomány csökkenése mellett (közel -10 %), a kötvényeket, a devizaadósságot, illetve a kincstárjegyeket mintegy 50-40-20 %-os részaránnyal vették figyelembe. A költségvetés végrehajtásának alakulását, a finanszírozás helyzetét, illetve a terv aktualizált változatát a Kincstári Tanács az év első felében két heti gyakorisággal, majd azt követően három alkalommal tárgyalta. A finanszírozási tervet - a központi költségvetés tervezettnél kedvezőtlenebb, majd kedvezőbb helyzetére, a pénzpiaci folyamatokra is tekintettel - többször átdolgozták. A központi költségvetés egyensúlyi pozícióját meghaladó mértékben romlott a TB alapok hiánya és a Kincstári Tanács döntésére alapozva növelték a többletfinanszírozás mértékét is. A finanszírozási igény és a finanszírozási mód kisebb-nagyobb módosulását a központi költségvetés fő bevételeinek (adó, vám stb.) és kiadásainak ellentétes irányú változása, a prognózisnál alacsonyabb szintű év eleji befizetések, azoknak a tervezettet meghaladó mértékű szezonalitása, illetve a TB alapok KESZ megelőlegezés címen előzetesen és véglegesen igényelt pénzügyi fedezetbiztosítás különbözete is indokolttá tette. 9.2. A központi költségvetés tényleges finanszírozása A központi költségvetés tényleges finanszírozásából eredően a költségvetés hiánya 1999-ben is a korábbi évek szezonalitását mutatta, az év első hónapjaiban az időarányos mértéket lényegesen meghaladóan alakult, azonban a második félévi kedvező tendencia következtében a módosított előirányzattól több mint 10 %-kal elmaradt. A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló - többször módosított - 1998. évi XC. törvény 28. -ának felhatalmazása alapján a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai átmeneti likviditási problémájuk megoldására a KESZ-ről rendszeresen igénybe vettek megelőlegezési hitelt. Az alapok egymástól eltérő szerkezetben és gyakorisággal összeállított likviditási terveinek adatai csak tájékoztató jelleggel voltak használhatók, a KESZ valós igénybevétele plusz-mínusz irányba eltért - folyamatos aktualizálása ellenére is - az előzetesen prognosztizált értéktől. A 1999. évi költségvetési törvény 28. -a szerint (a Kincstár jóváhagyásával), a TB alapok összegkorlát és kamatfizetési kötelezettség nélküli hitel igénybevételére kaptak felhatalmazást.