Női pálya a karrierben tanulmány eredmények Második rész Karrier és iskola viszonya Iskola-választási tényezők Bár a kérdőív fő témája a dolgozó nők élethelyzetének felmérése volt, az első kérdéskör mégis visszanyúlt az iskolai évekhez. Az iskolaválasztás direkt vagy indirekt módon befolyásolja a karrierünket. A hipotézisem az volt, hogy sokan egyáltalán nem tudjuk eldönteni 10-en évesen, hogy mik szeretnénk lenni pontosan, aszerint választunk tanintézményt, hogy megy (vagy nem megy) a matek, mennek-e a nyelvek stb esetleg van-e valamilyen különös vonzódásunk egy terület iránt (pl állatok szeretete, embereknek való segítségnyújtás stb). Ez alapján azt vártam volna, hogy jóval magasabb lesz majd a tantárgyi eredményekre voksolók száma, azonban az csak a második lett (15%), míg a harmadik helyen a szülők döntése állt (13%), mint befolyásoló tényező. Talán azért csúszott le a tantárgyi eredmény a 2. helyre, mert a főiskolai/egyetemi felvételi ponthatárok eléréséhez szükséges a jó-jeles érettségi bizonyítvány, azaz a kitöltők nagy valószínűséggel a tantárgyak többségében jó (4-es, 5-ös) eredményeket értek el az iskolában, ezért került első helyre az érdeklődési kör. A szülők befolyásánál kiváncsi voltam arra, hogy a kitöltők mennyire értettek egyet a szülők választásával. A kitöltők 63%-a szülők által a választott szakmájukban kezdtek el dolgozni és legalább 6 hónapot ott is töltöttek, 30%-uk azonban egyáltalán nem dolgozott a szülői javaslatra kitanult szakmájukban, 7% próbálkozott, de végül 6 hónapon belül otthagyta a tanult szakmáját. A másodlagos befolyásoló tényezők között azonban az imént említett érdeklődési kör és tanulmányi eredmény mellett már fontosabb szerepet játszott a pályaismeret, valamint a karrierlehetőség (11-10%), míg ugyanezen tényezők az elsődleges szempontok rangsorolásakor meglehetősen háttérbe szorultak 4%-kal. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 1
Korunk egyik leggyakoribb stresszforrása a pénzhiány. Sokan a lehetőségek hiányára, valamint a rossz kereseti viszonyokra hivatkozva hagyják el az országot, vagy váltanak szakmát. Ehhez képest az iskolaválasztást befolyásoló elsődleges és másodlagos tényezők között a magas kereseti lehetőség nagyon kevés kitöltőnél szerepelt. Sok kérdést felvet ez: vajon akinek nem fontos a pénz olyan anyagi körülmények közül érkezett, akinek nem számít, mert tudja, hogy nem a keresetéből kell megélnie, más majd eltartja? Nem rendelkezik olyan pénzügyi ismeretekkel, amelyek alapján helyesen fel tudná mérni, hogy egyáltalán mennyi pénz szükséges a vágyott (vagy megszokott) életszínvonal fenntartásához? Netán azt gondolja, hogy becsületes munkával nem lehet magas keresetre szert tenni, ezért eleve lemond róla? Esetleg a szakmáján belül csak a hagyományos elhelyezkedési formákban gondolkodik, ezért el sem tudja képzelni, hogy egy adott szakmában lehet az átlagosnál is jobban keresni (pl iskolai tanár vs magán tanár speciális területre szakosodva)? A kérdések sorát hosszan tovább lehetne folytatni. Mivel a kérdőív erre nem tért ki, ezek a kérdések most megválaszolatlanul maradnak. Azt gondolom (ez megint csak hipotézis), hogy a 31-45 év közötti korosztály zöme (a kitöltők 57%-a) és a náluk idősebbek nem kaptak sem az iskolában, sem otthon olyan pénzügyi alapokat, amely alapján reálisan dönthettek volna a sorsukról, és tisztában lettek volna azzal, hogy az adott szakmára van-e kereslet, és meg lehet-e élni belőle egyáltalán. Iskola által biztosított karriertámogató programok Az iskola és a karrier összefüggésében azt is vizsgáltam, hogy vajon a képző intézmények milyen módon támogatják tanítványaik leendő karrierjét. A felsorolt lehetőségek a következők voltak: Állásbörze Személyes karrier tanácsadás Karrier építésről előadás/szeminárium Szakmai gyakorlat helyszínének biztosítása Mentorprogram A felsoroltak közül a válaszadók a szakmai gyakorlati helyszín biztosítását jelölték meg leggyakrabban, mint az iskolájuk által biztosított karrier támogató programot, második leggyakoribb program az állásbörze volt, ezt követte a szeminárium, a mentoring program, végül a személyes tanácsadás. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 2
Összességében elmondható, hogy kitöltők által elvégzett intézmények többségében a szakmai gyakorlaton kívül egyáltalán nem volt egyéb lehetőség. Érdekes tanulság, hogy azokban az intézményekben, ahol volt lehetőség a gyakorlati helyszínen kívül másfajta karriertámogató programban való részvételre, a válaszadók átlagosan 12 %-a nem élt az intézmény adta lehetőséggel. Felmerül a kérdés, hogy vajon a válaszadók úgy vélték az intézmény nyújtotta segítség nem hatékony, vagy nem elég színvonalas, vagy iskolatársaik rossz tapasztalata volt a visszatartó erő, esetleg egyszerűen nem tartották fontosnak a részvételt. A válaszadók szöveges válaszként a tanári példamutatást, diákszervezetben való tevékenységet, tanulmányi versenyeket említették meg, többeknél szerepelt a külföldi ösztöndíj, és a kapcsolatépítési lehetőség, kis százalákban ugyan, de az is előfordult, hogy a helyi nagyobb cégek tettek látogatást az intézményben és hirdették meg szabad pozícióikat. A legtöbb válaszadó szerint azonban semmilyen egyéb módon nem támogatta az iskola a jövőbeni karrierjét, többen hangot adtak annak, hogy a 90-es években még ez nem volt divat. Iskola alatt szerzett munkatapasztalat A legtöbb pályakezdő álláskereséskor azzal szembesül, hogy a munkáltatók zöme elvár szakmai tapasztalatot is. Bár napjaikban egyre népszerűbbek a gyakornoki programok, a 80-as 90-es években, (amikor a kitöltők többsége a tanulmányait végezte)a legtöbb ágazatban egyáltalán nem volt ez még bevett szokás. A felmérésből kiderült, hogy a válaszdók döntő többsége (39%) csak a kötelező szakmai gyakorlatán szerzett munkatapasztalatot tanulmányai alatt. Jelentős (22%) dolgozott nyaranta, de nem a tanult szakmájában. A válaszadók 14%-a munka mellett végezte tanulmányait, de nem a szakmájában. A válaszolók mindössze 12%-a dolgozott nyaranta, vagy részmunkaidőben a tanult szakmájában, 8% pedig egyáltalán nem dolgozott. A kitöltők közül senki nem jelölte be opcióként a Tanulmányaim mellett részmunkaidőben dolgoztam a tanult szakmámban választ. A jelenség elsődleges oka az imént említett munkáltatói hozzáállás lehet, miszerint olyan munkavállalókat keresnek, akik rendelkeznek már gyakorlati tapasztalatokkal is. Másrészről az eltérő NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 3
országrészeken más-más diákmunka lehetőségek adódtak, melyek ugyancsak nem igényeltek komolyabb szaktudást. (Például az Alföldön jellemzően mezőgazdasági munkára kerestek diákokat, míg a Balatonon a tóparti vendéglátóhelyeken adódott sok munkalehetőség.) Pályán maradók és pályaelhagyók A szakképesítés (legyen az diploma, vagy szakmunkás bizonyítvány) megszerzése után ott a dilemma, vajon akarjuk-e, tudjuk-e alkalmazni az iskolában tanultakat a gyakorlatban is. A válaszadók 60%-a kitartott a tanult szakmája mellett és legalább 6 hónapig ott is dolgozott. A válaszadók 32%-a azonban egyáltalán nem a tanult szakmájában helyezkedett el, 8% pedig elhelyezkedett ugyan a tanult szakmájában, de 6 hónapon belül elhagyta azt. E két utóbbi csoportot pályaelhagyókként definiáltam. Ezután a kérdés után a kérdőív kettévált. Azokat, akik a pályájukon maradtak, arról kérdeztem, hogy az iskolában tanultak és a munkahelyi gyakorlat hogyan viszonyult egymáshoz, míg a pálya elhagyókat az indokaikról. Pályaelhagyók A pályaelhagyók többsége a munkakeresés során egyáltalán nem válogatott, a legtöbben (24%) úgy vélték, mindegy milyen munka kerül az útjukba. Ez az oktatási intézményre nézve is szomorú, hiszen láthatóan a pályaelhagyók számára nem volt szempont, hogy a megszerzett tudásukat alkalmazni tudják-e. 17-17% úgy nyilatkozott, hogy túltelítetté vált a munkaerő piac az adott szakmában, illetve tanulmányaik során döbbentek rá, hogy nem nekik való az adott szakma. 11-11%-nak vagy nem volt konkrét elképzelése a végzettségével, vagy szembesült a szakmájában kapható fizetésekkel, és ezért döntött a váltás mellett. A gyakorlati tapasztalat hiányára 9% hivatkozott, míg 8% úgy érezte nem volt kellő önbizalma, hogy a tanult szakmájában helyezkedjen el. Egyéb okok között szerepelt a gyermekvállalás, illetve többeknél az, hogy tanulás mellett nem a szakmájukban kezdtek el dolgozni, és végül abban maradtak, azaz nem váltottak a tanult szakmájukra. Mivel a kérdés az első tanult szakmára vonatkozott, a pályaelhagyóknál kiderült, hogy NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 4
később más szakmát tanultak ki, és abban helyezkedtek el. Szintén figyelemreméltó visszatérő válasz volt a továbblépési lehetőségek korlátozottságának felismerése, mely szintén arra ösztönözte a válaszadókat, hogy váltsanak. A jó hír az, hogy még a pályaelhagyók is fel tudtak használni olyan tudásanyagokat is a új szakmájukban, melyeket a tanult szakmájukból hoztak. Többek között ilyenek voltak a pszichológiai, pedagógiai, idegennyelvi ismeretek, a matematika, a közgazdaságtan, a gépírás, vagy az informatika, de felkerült a listára a tanulási készség, a kitartás, problémamegoldó készség, rugalmasság, komplex gondolkodás, analitikus szemlélet is, mint szakmához nem feltétlenül köthető, de iskolában tanult általános készség. Pályán maradók A pályán maradók arra a kérdésre, hogy mennyire egyezik a diákként elképzelt pályakép és a később megtapasztalt munkakörülmények, csupán 11% válaszolt úgy, hogy teljes mértékben egyeztek az elképzelései a tapasztalattal. Összesen 22% nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben egyeztek az elképzeléseik és a munkahelyi valóság. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a szakmai gyakorlat sok esetben túl rövid ideig tart ahhoz, hogy behatóbban tudja a tanuló megtapasztalni a szakmájának minden aspektusát. A többség (66%) közepesen, vagy nagy mértékben talált egyezést az elképzelései és a munkahelyi tapasztalatok között, amely arra utal, hogy a válaszadók vagy a tanáraik, vagy a szakmai gyakorlatuk révén jobban beleláthattak jövőbeli munkájukba. Paradox módon az elégedettek és az elégedetlenek is az iskola szakmai felkészítésére, valamint a szakmai gyakorlatra hivatkoztak az elégedetlenek ezeknek hiányára. Szintén visszatérő jelenség volt a válaszadóknál, hogy szerintük a munkáltatók sok esetben előítéletekkel viseltetnek bizonyos szakmák iránt, és emiatt korlátozottabbak a lehetőségeik. Többen nem voltak felkészülve a munkahelyi terhelésre sem. A leggyakoribb negatív visszajelzés a válaszadóktól a túl elméleti képzés volt, és a kevés szakmai gyakorlati lehetőség. Akik teljes mértékben azt kapták a munkahelyen, amit az iskolában elképzeltek, sok esetben alapos utánajárásnak, azaz az információ-szerzésüknek köszönhették felkészültségüket, vagy annak, hogy munka közben kezdtél el tanulni a szakmájukat. Hasonló volt a válaszadási arány arra a kérdésre is, hogy a válaszadók megítélése szerint az iskolai tanulmányaik mennyiben készítették fel a szakmai gyakorlati követelményekre. Ugyanannyian (6-6%) gondolták úgy, hogy az iskola teljes mértékben, illetve egyáltalán nem készítette fel őket. A válaszadók 64%-a közepes illetve nagymértékű felkészítést voksolt a tanintézményének. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 5
Bár a kérdés nem itt hangzott el, érdemes itt összegezni a válaszadók üzeneteit volt iskoláiknak, azaz szerintük mit kellene ahhoz tanítani az iskolában, hogy jobban megállják a helyüket a munka világában. Egyértelműen elvitte a pálmát a több gyakolat, a válaszadók egyöntetően túl elméletinek tartják a hazai képzési rendszert. Meglepően sokan említették, így került második helyre a kommunikációs képzés, mely szakmától függetlenül minden területen képviseltette magát, mint igény. Ezt követte a stressz-kezelés, az önismeret, a pénzgazdálkodás (nem közgazdaságtan értendő alatta!), a konfliktus kezelés, időgazdálkodás, végül, de nem utolsósorban az állásinterjúkra való felkészítés. A lista végtelen hosszú, így a teljesség igénye nélkül még néhány: probléma megoldás, informatikai ismeretek (szintén szakmától függetlenül, de különösen nagy az igény erre a humán területeken is), pszichológiai alapismeretek, munkajog, vállalkozási ismeretek, énmárka fejlesztés (nemcsak marketinges hallgatóknak), tárgyalás technika, érdekérvényesítés stb. A következő részben a munkaerőpiaci jelenlétről lesz szó. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 6