1 Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság alapítás éve: 1946 Hungarian Scientific Society for Occupational Health and Medicine year of foundation: 1946 H-1096 Budapest, Nagyvárad tér 2 ( 476-1166 Fax: 216-6942 * 1507 Budapest, Pf. 67. Elnök: prof. Dr. Morvai Veronika Főtitkár: Dr. Grónai Éva Tiszteletbeli elnök: prof. Dr. Ungváry György H-1096 Budapest, Nagyvárad tér 2, Hungary ( (36-1) 476-1166, Fax: (36-1) 216-6942 * 1507 Budapest, P.O. BOX 67. Hungary President: prof. Veronika Morvai M.D.,Ph.D.,D.Sc. Executive Secretary: Éva Grónai M.D Honorary president: prof. György Ungváry M.D.,Ph.D.,D.Sc. Levél Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrnak, Halász János, Dr. Szócska Miklós, Dr. Jávor András államtitkár uraknak, Dr. Kovács József úrnak, a Parlament Egészségügyi Bizottsága elnökének, Dr. Paller Judit országos tiszti főorvos úrhölgynek. Tisztelt. Úr/Úrhölgy! Társaságunk a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság tagsága, vezetősége és elnöksége megdöbbenéssel értesült a 2011. december 1-jén 19 órakor hatályba lépett 250/2011. (XII.1.) Korm. rendeletről, amelynek értelmében az évszázados hagyományokra épült, a második magyar köztársaság egyik első törvénye (1946:XVI. tc. 1 -a) nyomán életre hívott Országos Munkaegészségügyi Intézet (2011. XII. 1-jéig: Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet; továbbiakban: OMFI) megszűnt, illetve funkciói gyakorlásához alkalmatlan hivatalkénti működés keretei közé szorult. Az intézkedés az alábbi problémákat veti fel: 1. A munkavédelem kétrészes szerkezetének sérülése A munkavédelem Magyarországon is csakúgy, mint világszerte, munkaegészségügyből és munkabiztonságból áll mind intézményi, mind működési vonatkozásban (1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemről). A munkaegészségügyet munkahigiénére és foglalkozás-egészségügyre osztjuk (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről). A munkavédelem két szakmai részének működését (a munkabiztonság és a munkaegészségtan gyakorlati alkalmazását), az ugyancsak kétrészes munkavédelmi felügyelet ellenőrzi. Az utóbbi hatósági feladatokat ellátó felügyelet célszerűen független a szolgáltatást végző szakmai részektől és célszerűen független az ipari és mezőgazdasági termelés irányítását végző tárcától. 1.1. A munkabiztonsági intézet megszüntetése A munkavédelem munkabiztonsági részének tudományos kutatásáért, információs- és egyéb szakmai szolgáltatásaiért felelős intézményi rendszer az egykori Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet 1995-ben állami tulajdonból alapítványi működésbe került, majd 2007-ben bekövetkezett felszámolásával megszűnt. Tevékenységét különböző magán cégek pótolják. Ezek eredményes tudományos kutató munkájáról nincs ismeretünk. A munkavédelem a 2007-s felügyeleti integrációval egyidejűleg elvesztette munkabiztonsági szakmai háttérintézményét. 1.2. A munkaegészségügyi intézet megszűnése
2 A magyarországi munkaegészségügyi rendszer hasonlóan Európa és Észak-Amerika országainak többségéhez háromszintes. A felső szintet országos jogosítvánnyal (szakmai irányítási, gyakorlati módszertani, oktatási, tudományos kutatási) bíró intézetek képezik. Ez Magyarországon az 1998 és 2002 között jelentős PHARE és hazai támogatással (~ 1,5 milliárd Ft) korszerűsített OMFI. A 250/2011. (XII.1.) Korm. rendelet az OMFI-t az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségbe való beolvasztással megszüntette. Az OMFI-nak a munkaegészségügyi rendszerből való kiesése a rendszer működőképességének elvesztésével járhat együtt. 2. Az munkaegészségügyi rendszer felső, intézeti szintjének, az OMFI-nak a megszüntetése az ország munkavállalóinak munkaképességéért, egészség-megőrzéséért felelős (ún. progresszív munkaegészségügyi betegségmegelőző és ellátó) rendszer sérülése Az OMFI megszűnésével: megszűnik mind a munkahigiéne, mind a foglalkozás-egészségügy területén a legmagasabb, az ún. III. progresszivitási szintű ellátás; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátásához megfelelő struktúra a továbbiakban nem áll rendelkezésre, ilyen irányú feladatait az egészségügyért felelős miniszter sem tudja ellátni; szakmai, országos intézet hiányában a Magyarország által ratifikált ILO 161. számú Egyezményben foglaltak működése kérdésessé válik; szakszerű irányítás, tanácsadás, konzílium, szervezés nélkül marad a munkavédelem munkaegészségügyi szektora; ez a foglalkozási és foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzési, betegellátó és rehabilitációs rendszerének szétesésével jár együtt; hátrányosan befolyásolja a munkahelyi rehabilitációt és a megváltozott munkaképességűek munkahelyre történő szakszerű visszavezetését; a felső szint megszüntetése néhány év múlva a munkavállalók munkaképességének veszélyeztetésével az élő munka teljesítményének károsodását fogja okozni; megszűnik a bíróságok számára nyújtott szakértői tevékenység. 2.1. A munkaegészségügyi rendszert működtető szakemberek (foglalkozás-orvostani, munkahigiénikus szakorvosok) képzésének sérülése megszűnik az a bázisintézet, amely az ország több mint 3000 foglalkozás-orvostan, és munkahigiéne szakorvosának az elméleti és gyakorlati képzését, továbbképzését biztosította; megszűnik az egyetlen, a rezidens és szakorvosképzéshez rendelkezésre álló szakmai intézet, gyakorlati képzőhely. 2.2. Az OMFI megszüntetése a hazai munkaegészségügy egyetlen hivatásos kutatóműhelyének elvesztése ellehetetlenül a munkaegészségtani kutatás; megfelelő színvonalú tudományos kutatás nélkül pedig nincs korszerű felsőfokú oktatás; az ország megfelelően képzett szakemberek hiánya miatt nem lesz képes az új, legkorszerűbb munkaegészségtani módszerek adaptálására sem, az idő múlásával ezeknek a módszereknek még a megértésére sem. Potenciálisan ez az az intézet, amely a magyarországi munkaegészségtan (munkahigiéne, foglalkozás-orvostan) egyetlen hivatásos kutatási műhelye. A 2004 és 2007 között hozott felelőtlen döntések akarva, akaratlanul akadályozták a hazai munkaegészségtani
3 tudományos kutatást. A tudományos kutató bázis hiánya a már kiépült prevenciós rendszert is alacsonyabb szintű működésre kényszeríti és emiatt az az optimális szinttől már jelenleg is csak elmaradva képes kezelni a gyorsan változó munka világában, számban és súlyosságban gyorsan növekvő egészségkárosító kockázatokat (lásd még: 3. pont). Az intézeti szint működésének további korlátozása miatt ezeknek a kockázatoknak a gyorsulva növekedése rövid időn belül népegészségügyi méretű problémákat fog okozni. Ezeknek a népegészségügyi problémáknak a megoldása hatalmas anyagi ráfordítást fog igényelni. Emellett új problémaként fognak megjelenni a gyorsan fejlődő ipar új technológiáiból, technikáiból, (pl. a nanotechnológia, biotechnológia, géntechnika) eredő, ma még alig ismert kockázatok, vagy az egyre nagyobb számban felismert munkahelyi endokrin diszruptorok okozta megbetegedések, vagy a közlekedés felgyorsulása miatt váratlanul lecsapó, eddig ismeretlen, munkahelyi közösségeket is sújtó fertőzések (ún. emerging infections). Ezek felismeréséhez legalább a külföldi kutatóhelyekről importált módszerek hazai alkalmazásának megértése és alkalmazása szükséges, ami azonban a hazai kutató bázisokon pallérozódott szakemberek nélkül nagyon nehéz lesz és súlyos áldozatokba kerülhet. A munkaegészségügyi felsőfokú oktatásban (szakorvosok, felügyelők képzése, továbbképzése) is csak olyan szakemberek tudnak eredményesen oktatni, akik tudományos kutatást is folytatnak. Mindezek figyelembevételével nemcsak, hogy az OMFI megszüntetését nem szabad megengedni, hanem azt is el kell érni, hogy az intézet szakmai és infrastrukturális fejlesztéssel magas színvonalú kutatásra alkalmassá váljon. Az elmúlt évek, évtizedek sikeres munkaegészségügye elsősorban a sikeres tudományos tradíciókon alapult. Néhány példa: ebből az intézetből (versenyben a Prágai testvérintézettel) indult hódító útjára a világ valamennyi országában bevezetett biológiai monitorozási rendszer, megmentve tíz- és százezreket a foglalkozási expozíciók okozta halálos kimenetelű mérgezésektől; ez az intézet összegezte azokat a klinikaiepidemiológiai ismereteket, amellyel a hazai bányász szilikózisok eradikálhatóvá váltak; ebben az intézetben nemzetközi szinten is elismert inhalációs-toxikológiai, xenobiotikum-biotranszformációs, embriotoxicitási, genotoxikológiai, endokrin diszruptor kutatások folytak; még 6-8 évvel ezelőtt is az OMFI-ban hat MTA doktor és több mint 10 kandidátus dolgozott, akik nagymértékben járultak hozzá, hogy Magyarországon kiépüljön a népegészségügy egyik legújabb és napjaink egyik legfontosabb ága, a kémiai biztonsági rendszer. Ezeknek a szakembereknek meghatározó szerepe volt abban, hogy a munkaegészségügy és a kémiai biztonság területén az EGK irányelveket szakszerűen honosítottuk, sikeresen vehettünk részt a szakterület 1998 őszi brüsszeli multi- és bilaterális tárgyalásokon stb. Sajnos a 2004 és 2007 közötti érthetetlen közegészségügyi döntések, majd az átgondolatlan és előkészítés nélküli munkavédelmi integráció miatt az OMFI nehéz helyzetbe került. Ennek orvoslása kiemelt prioritást kell, hogy élvezzen. A munkaegészségügyi rendszernek az OMFI megszűnésével bekövetkező sérülése a hazai munkaegészségügy feladatainak megoldhatatlanná válását előidézve, súlyos, nemkívánatos, már népegészségügyi jelentőségű problémákat fog okozni. 3. A munka világának legnagyobb anyagi kárral együtt járó egészségkárosító kockázatai és egészségkárosodásai a) a foglalkozással összefüggő halálos kimenetelű megbetegedések számát évenként Európában 168 000-re, Magyarországon 4025-re becsüli az EU-OSHA (J. Takala, 2011); a foglalkozással összefüggő halálos kimenetelű megbetegedések számát Európában a WHO Európai Irodája jelentősen nagyobbra, 300 000-re becsüli, amihez még 27 000 halálos kimenetelű munkabaleset adódik (P. Ostlin, 2011); b) a foglalkozási eredetű halálos kimenetelű rosszindulatú daganatos megbetegedések arányát ~ 10%-ra becsülik; ez Magyarországon évente ~ 3000 elhalálozást jelent (Hardell et al., 2007, Ungváry és Major, 2010);
4 c) a 21. század pestise, a distressz (benne a munkahelyi stressz), amely az ún. EU-15 országokban a munkavállalók 28 %-át sújtja, egyelőre nehezen kezelhető munkahelyi probléma is. Pontos magyar adatok nincsenek, de a distressz gyakorisága Magyarországon valószínűleg az ún. EU-15 országokhoz hasonló. A distresszben szenvedők túlnyomó többsége munkaképtelen (Ungváry, 2009); d) a 21. század fordulóján a világ egészségügyét, munkaegészségügyét megrázó demográfiai, gazdasági, technikai-technológiai és ökológiai sokkhullámok által okozott kockázatok következményei egyelőre nem kielégítően maghatározottak (Rorbach és Dézsy, 2007); e) a demográfiai sokkhullám részeként megjelent növekvő számú idősödő munkavállalói réteg költséghatékony foglalkoztatása megfelelő munkaegészségügyi tevékenység (foglalkozás-egészségügyi ellátás, munkahigiénés prevenció) nélkül a foglalkozási eredetű megbetegedések, halálozások kockázatának évente jelentős megnövekedését okozza. Evidencia: a jelenleg működő háromszintes munkaegészségügyi rendszer bármelyik szintjének sérülése, esetleges kiesése minden egyes felsorolt paraméter esetében szignifikánsan hátrányos változással jár együtt; az OMFI helyett tervezett hivatali egység képtelen lesz ezeknek a kihívásoknak megfelelni. 4. A munkaegészségügyi rendszer költsége és haszna a) Nemzetközi adatokra alapított, durva becsléssel az OMFI közreműködésével és szakmai irányításával csak a foglalkozás-egészségügy ~ 60 milliárd Ft haszonnal dolgozik (a ráfordított összköltségnek legalább kétszerese). b) A munkahigiénés tevékenység hasznának megítélésére semmiféle becslést nem ismerünk, de a 3. pont figyelembevételével legalább a foglalkozás-egészségügyhöz hasonló költség-haszon aránnyal dolgozik. c) Ha csak a Bilbaóban működő EU-OSHA 2011-s adatait vesszük figyelembe (4025 foglalkozásból eredő évenkénti haláleset) és a Világbank adataival kalkulálunk (1 korai haláleset = 1 millió Euró Pearce, 2003; ÖKO, 2004), a ma még elfogadhatóan működő munkaegészségügyi rendszerünk ellenére évenként 1000 milliárdos nagyságrendű Ft veszteséggel kell számolnunk. d) Mértékadó becslések szerint a distresszhez kapcsolódó munkaidő kiesés az összmunkaidő kiesés 75%-a (Coway, 1999). Az ún. EU-15 országokban a mentálhigiénés megbetegedésekre fordítják a bruttó nemzeti jövedelem 3-4 %-át (sic!). Pontos magyar adatok nincsenek, de a distresszben szenvedő dolgozók gyakorisága amint már említettük nálunk is legalább az EU-15 országokhoz hasonló lehet (ILO, 2000; Ungváry, 2009). e) Figyelembe kell venni továbbá, és a költségekhez hozzá kell adni az egyéb foglalkozási eredetű, fel nem ismert és sorsszerűnek regisztrált megbetegedésekből eredő táppénzes napok, továbbá a járóbeteg szakrendelések és a kórházi kezelések költségét, az egyes emberek munkaképesség csökkenéséből, életminőség-romlásából eredő terheket, valamint a megbetegedett munkavállalók családjainak pszichés és fizikai terheit is. A korábbinál alacsonyabb színvonalon működő munkaegészségügyi rendszer miatt megnő a felsorolt kockázatok, egészségkárosodások gyakorisága. Az ezért megnövekedett költség, illetve haszon-csökkenés nem vethető össze az OMFI megszüntetéséből származó 0 Ft-ot közelítő megtakarítás összegével. A Korm. rendeletben megfogalmazott döntés szakmailag megalapozatlan, anyagilag-gazdaságilag, illetve egészségügyi következmények szempontjából pazarló.
5 5. Történelmi tradícióink sérülése a) a 13. és 14. században kiépült bányakórházak/ispotályok, bányatársládák a 18. és 19. században kialakult bányaorvoslás, az ipari mérgezések nemzetközileg elismert kutatása és sikeres megelőzési rendszere, a Fodor József által Európában elsőként kidolgozott ipari orvostan, az 1934-ben megalapított ólomvizsgáló állomás, az 1940- ben életre hívott Foglalkozási Betegségek Vizsgáló Állomása hagyományaira, valamint a II. világháború során szerzett hazai és nemzetközi tapasztalatokra épülő Intézet szűnt meg; b) az OMFI megszűnésével egy nemzetközileg elismert kutatóbázis is megszűnik (lásd: 4. pont, petit-vel írt bekezdést). Értelemszerű: az OMFI megszüntetése a nemzeti hagyományok súlyos sérülésével jár együtt. Ez a napjainkban épülő új Magyarországnak nem lehet célja. 6. Nemzetközi presztízsünk sérülése a) Európa csaknem valamennyi országában van országos jogosítvánnyal bíró munkaegészségügyi intézet. Az OMFI megszüntetése olyan intézkedés, amelynek nemzetközi reakciójára nincs Magyarországnak szüksége. Javaslatok Meggyőződésünk, hogy felsorolt érveink megfontolásával megfelelő képzettségű szakemberek bevonásával készülő döntés-előkészítéseket követően olyan döntések születnek, amelyek megakadályozzák a leépülő munkaegészségügyi rendszerből eredő, növekvő számú és mértékű hibák népegészségügyi jelentőségű problémákká való transzformálódását. Ezek a döntések nem engedik meg a magyar munkaegészségügy tradícióinak figyelmen kívül hagyását, megállítják az országos intézet hivatallá degradálását, oka fogyottá teszik az intézkedés nemkívánatos nemzetközi visszhangját. Mindenek előtt azonban: lehetővé teszik a munkaegészségügyi rendszer hatékony működését, amely egyrészt képes az évenkénti, ma összesen több mint 4000-re becsült halálos kimenetelű foglalkozási/munkahelyi eredetű megbetegedés (a daganatok mellett szív-érrendszeri, légzési, baleseti stb.) esetszámát csökkenteni, másrészt képes lesz a jelentős munkaképesség csökkenéssel együtt járó (munkahelyi stressz, genetikai, endokrin-rendszeri, bőr, légzőszervi) megbetegedések megelőzésére, kezelésére is. Végül is a rendszer eléri célját: képes lesz a dolgozó emberek egészségét és biztonságát garantálni, munkaképessége megőrzését, az élő munka foglalkoztathatóságát és megfelelő termelőképességét elősegíteni. Meggyőződésünk, hogy ez a rendszer minthogy a közegészségügy szerves része csakis az ÁNTSZ-en belül tud működni. Az OMFI ÁNTSZ-be visszahelyezésének gyakorlatilag nincs költsége; az OMFI jelenleg is korábbi helyén, az ÁNTSZ épületében működik. Funkciójának teljes körű, magas színvonalú ellátáshoz szüksége van a járványügyi és sugáregészségügyi együttműködésre, ami csak az ÁNTSZ-ben van biztosítva. Végül kiemelten javasoljuk figyelembe venni: húsz éve megoldatlan a lakosság, a nem szervezett munkavégzésben dolgozók munkavédelmi kontrollja; az itt dolgozó emberek önkizsákmányolásának megállítására meg kell keresni a megfelelő megoldást. Ennek érdekében már 1991-1993 között olyan javaslat született, hogy a
6 munkavédelmi (munkabiztonsági, munkaegészségügyi) felügyelet kerüljön az ÁNTSZ-be. Ezzel eleget tesz az ország annak a nemzetközi elvárásnak, hogy a munkavédelmi felügyelet integrált legyen, és ami a legfontosabb: -- a felügyelet ne csak a szervezett munkavégzésre, hanem az 1991. évi XI-s törvény eredeti értelmében a nem szervezett munkavégzőkre is terjedjen ki; ez alapvető népegészségügyi kérdés, teljesülése esetén (jócskán megkésve) megvalósul a munkavédelem országos programjáról szóló 20/2001 (III. 30.) OGY határozat egyik alapvető célja is; -- a munkavédelmi felügyelet mögött a munkavédelem valamennyi szektorát (munkabiztonság, munkahigiéne, foglalkozás-egészségügy, kémiai biztonság, járványügy, sugáregészségügy) lefedő szakmai-intézeti háttér áll; ez az integrált felügyelet szakszerű tevékenységét garantálja (a munkabiztonsági tevékenység országos intézeti szinten a területen dolgozó szakemberek bevonása révén kis ráfordítással megoldható); -- az integrált munkavédelmi felügyelet ezáltal eleget tud tenni annak az etikai elvárásnak, hogy ne az ellenérdekelt gazdasági tárca alárendeltségében működjön (ezt az alárendeltséget ismereteink szerint EU tagállamban ez összeférhetetlenséget jelent). Tisztelt Úr/Úrhölgy! Érveink megfontolása, javaslataink figyelembevétele az ország, Magyarország elemi érdeke. Javaslataink megvalósítása nemcsak sokmilliárdos évenkénti megtakarítást eredményez, hanem összhangban az Új Széchenyi Terv központi célkitűzésével az élő munka karbantartása és munkaképessége megőrzésének, a munkaképes emberek mind teljesebb körű, optimálishoz közelítő hatékonyságú foglalkoztatásának előfeltételét is képezi. Meggyőződésünk, hogy levelünkben felsorolt javaslatainkat bármely nemzetközi szakmai grémium, kormányközi szervezet, ENSZ szakmai szervezet (pl. WHO, ILO), vagy az EU kompetens grémiumai pozitívan véleményeznék. Végezetül hangsúlyozni szeretnénk: a 250/2011. (XII.1.) Korm. rendelet világossá teszi azt a kormány-akaratot, hogy az OMFI feladatainak ellátására változatlanul szükség van, hiszen a Korm. rendeletben tervezett OMFI utódszervezetétől a rendelet az OMFI valamennyi korábbi feladatának megoldását várja. Vagyis: a rendelet szakmai előkészítői nem voltak elég körültekintők az OMFI utód szervezet működési feltételeinek előírása során. Javaslataink tehát a kormányakarattal összhangban kívánják elérni a jogszabály előkészítői hibáinak korrekcióját. Tisztelettel arra kérjük Urat/Úrhölgyet, hogy érveinket fontolja meg, és beterjesztett javaslatainkat támogassa. Budapest, 2011. december 21. Őszinte tisztelettel: Dr. Morvai Veronika Dr. Ungváry György egyetemi tanár ny. egyetemi tanár elnök örökös tiszteletbeli elnök