I. Összegző megállapítások, következtetések és javaslatok II. Részletes megállapítások

365 Jelentés az önkormányzatoknak az ÁPV Rt-től járó - a belterületi föld értékének megfelelő - vagyonrészesedések átadási körülményeinek vizsgálatáról TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések és javaslatok II. Részletes megállapítások 1. Az átalakuló vállalatokból a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földérték járandóságát meghatározó jogszabályi előírások és összefüggésük az államháztartási alrendszerekkel 2. A vállalati átalakulásokat követő időszakban az önkormányzatokat megillető vagyoni részesedések kiadása és átvétele 3. Az önkormányzatokat megillető részesedések meghatározása, az igények érvényesítése 4. Külső közvetítők megbízása 5. Az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti megállapodások Bevezetés Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál végzett éves számvevőszéki ellenőrzés során - az időközben felszínre került információk következtében - különös hangsúlyt kapott az 1989. évi XIII. törvény 21. -ának rendelkezése alapján teljesítendő kötelezettségek vizsgálata. A kérdés megítéléséhez az Állami Számvevőszék 20 helyi önkormányzattól kért adatszolgáltatást. A beérkezett adatok nem biztosítottak elégséges információt a vagyonátadás körülményeinek megítéléséhez. Ezért, valamint az Államháztartási törvényben és az Önkormányzati törvényben rögzített ellenőrzési jogosultság alapján, egységes program szerint rendelte el az Állami Számvevőszék illetékes alelnöke a 20 önkormányzat célvizsgálatát. A vizsgálat csak az 1989. évi XIII. törvény alapján átalakuló társaságok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értéke után járó vagyonrészesedések ellenőrzésére terjedt ki. Ezt azért fontos a bevezetésben hangsúlyozni, mert egyrészt az Állami Számvevőszék erre kötelezte el magát, másrészt a médiából megismert "belterületi földek értéke utáni önkormányzati járandóság " ennél szélesebb kört ölel fel. Az ellenőrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az önkormányzatok ˇ milyen intézkedéseket tettek a törvényileg járó vagyonrészesedéseik felmérésére és összegszerű számbavételére;

ˇ felméréseik eredményei egyezők voltak-e az állami vagyonkezelő szervezetek által vállalatonként meghatározott értékekkel, az eltérésekre vonatkozóan bejelentették-e igényeiket a vagyonkezelő szervezetekhez és bejelentéseik milyen eredményekkel jártak; ˇ a vitás ügyekben fordultak-e bírósághoz, a peres eljárások milyen nagyságrendű költségekkel és eredménnyel jártak, illetve a perbeadások elmaradásainak milyen okai voltak; ˇ mely esetekben vettek igénybe külső közvetítőket (tanácsadókat) vagyonrészesedéseik megszerzése céljából, kik voltak ezek, alkalmazásuk körülményei szabályszerűnek minősíthetők-e a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény, ill. a helyi önkormányzati rendeletek, határozatok alapján, a részükre kifizetett (illetőleg még eddig kifizetetlen) összegek hogyan kerültek meghatározásra. Az ÁPV Rt adatai szerint az önkormányzatokkal kötött megállapodások keretében 1996-ban 22 milliárd Ft értékű vagyonátadás történt, amelynek 85%-a készpénzben, 15% körüli arányban pedig részvényátadásban teljesült. Így a vizsgálatra kijelölt 20 önkormányzat (lásd 1 sz. melléklet) a teljes belterületi föld érték járandóságnak több mint 40%-át képviselte. Azon önkormányzatok közül, - amelyek 1996-ban közvetítők közreműködésével kötöttek megállapodást az ÁPV Rt.-vel - a vizsgált körbe 18 önkormányzatot úgy választottunk, hogy legyen közöttük kisebb és nagyobb, kevés ill. sok társaságban érintett önkormányzat is. Balatonföldvár és Dunaújváros önkormányzatai pedig az eredményesen befejezett peres eljárásaik miatt kerültek kiválasztásra. Ebben a jelentésben a 20 helyi önkormányzattól beérkezett dokumentumokból, ugyanezen önkormányzatoknál felvett helyszíni jelentésekből, a fővárosi, az ajkai és a balatonfenyvesi önkormányzatok átfogó vizsgálatából, az ÁPV Rt.-nél folytatott számvevőszéki vizsgálatból és az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottságának a témával összefüggő vizsgálati jelentéséből leszűrhető tapasztalatok is szerepelnek. A vizsgálatok lefolytatását befolyásolta, hogy az önkormányzatoknál fellelhető dokumentáció több esetben hiányos volt. A 6-7 évre visszamenő iratok előkeresése gondot okozott. A vizsgálat eredményes lefolytatásához szükséges dokumentumok egy része a megbízottaknál volt, és a helyszíni vizsgálatok ideje alatt vagy nem, vagy csak jelentős késedelemmel kerültek elő. Az ÁPV Rt.-nek 1997. áprilisára sem sikerült ellenőrzött adatbázist létrehozni az 1989. évi XIII. törvény előírásai alapján a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földek után járó üzletrészekről(részvényekről). I. Összegző megállapítások, következtetések és javaslatok A jelentés bemutatja, hogy milyen következményekkel járt a gyakorlatban az, hogy az állami tulajdonost képviselő vagyonkezelő szervezetek a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény egy

rendelkezését tévesen értelmezték, nem tartották be az előírásokat. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21..(2) bekezdése értelmében az átalakuló állami vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot illeti meg. A törvény nem fogalmazta meg a végrehajtás szabályait. A vizsgálat tapasztalatai szerint kezdetben az érintett gazdasági társaságok, majd az államigazgatási irányítású vállalatok esetében az ÁVÜ volt a feladat tényleges végrehajtója. A törvény - vizsgált szakaszának - végrehajtásáért de jure felelős nem lévén, de fakto felelős az állami vagyonkezelő szervezet lett, egy olyan szervezet, amelyik a központi költségvetési érdeket képviselve ellenérdekelt volt az önkormányzatokkal szemben. 1992-től minden, korábbi átalakulással érintett állami vagyonrész kezelője az ÁV Rt. lett, így hozzá kerültek az addig ki nem adott önkormányzati tulajdonú vagyonrészek is. Az ÁVÜ, az ÁV Rt., majd a közös jogutód ÁPV Rt.(a továbbiakban állami vagyonkezelő) a "megfelelő" kifejezést közgazdasági, mérlegelméleti megközelítéssel úgy értelmezte, hogy a teljes belterületi földértéket, mint a teljes vagyon egyik elemét, a többi vagyonrészhez hasonlóan terhelik az átalakult vállalatok kötelezettségei. Ezért a kiadandó részvények értéke kisebb, mint az átalakulási vagyonmérlegben szereplő teljes belterületi földérték. A vagyonkezelő azon az állásponton volt, hogy amennyiben nem ezt az elvet követnék, akkor az állami tulajdonrészt a jogosnál nagyobb kötelezettség terhelné, az önkormányzati tulajdont pedig egyáltalán nem érintenék a társaság tartozásai. Az érvelést az országgyűlés 1992-ben elfogadta, és az ezen idő után átalakult vállalatok esetében a belterületi föld érték után járó önkormányzatokat megillető társasági részesedést az 1992. évi LIV. törvény e számítási mód szerint határozta meg. Ez azonban nem változtatta meg a szóban forgó törvény hatályát és a bírósági ítéletekből is egyértelmű, hogy az alkalmazott módszer törvénysértő volt. Az átalakulás első két évében több társaság esetében a belterületi föld teljes értékével egyezően történt az üzletrész (részvény) kiadás. Majd az állami vagyonkezelő jogértelmezése alapján arányosítással, vagyis csökkentett értékben adták ki a részvény (üzletrész) mennyiségeket. E vagyonátadások is sok esetben késve, néhányszor az átalakulást több évvel követve valósultak meg, de arra is volt példa, hogy csak az 1996-ban az ismert közvetítők által lebonyolított megállapodások keretében kerítettek erre sort, illetve ismertették el az átvételt. Ki nem adott üzletrészeket (részvényeket), olyanokat, amelyeket csökkentett mértékben sem adtak még ki, jelen vizsgálat is jelzett. Az át nem adott vagyonrészek kezelője az 1992. évi LIV. törvény alapján az állami vagyonkezelő lett, ezért a mulasztásos törvénysértés az állami vagyonkezelőt terheli. További törvénysértés volt, hogy 1995-től az állami vagyonkezelő a privatizációs folyamat előtérbe helyezésével az önkormányzati tulajdont képező részvényeket azok beleegyezése nélkül is értékesítette. Az ellenérték a központi költségvetés bevételét növelte. A vizsgált önkormányzatok egy része a részesedések átadását követően azonnal nem tett eleget a számviteli törvényben szereplő előírásoknak. Nem minden

tulajdonrészt és nem az adott évben, hanem késve vettek nyilvántartásba, szerepeltették az éves mérlegben. Általános kifogás volt, hogy az egyes befektetett pénzügyi eszközökről (az átvett részvények annak minősülnek) az egyedi analitikus nyilvántartásokat nem vezették megfelelően. A vizsgálatok megállapították, hogy a teljes belterületi földértékek alapján járó vagyoni követeléseiket az önkormányzatok kezdetben egyáltalán nem ismerték, a későbbiekben pedig bár a legtöbb helyen komoly erőfeszítéseket tettek, csak igen nehezen jutottak hozzá a megfelelő információkhoz. A legegyszerűbbnek tűnő megoldást, hogy magánál az átalakult vállalatnál (ahol esetleg már résztulajdonosok is voltak) tájékozódjanak, csak elvétve választották. Ritkán vették igénybe a cégbíróságokat is, bár a letétbe helyezett dokumentumokból a szükséges adatok nem minden esetben voltak kinyerhetők, az állami vagyonkezelő pedig általában elzárkózott az adatok közlésétől. Az önkormányzati önállóság, a tulajdonosi jog gyakorlása az igények(követelések) pontos ismeretét feltételezi. A vizsgálati tapasztalatok szerint pontos, megalapozott nyilvántartással még 1996 végén is csak néhány önkormányzat rendelkezett. A törvény szerint járó követeléseiket évek során maguknak az önkormányzatoknak kellett felmérniük. Ezt döntő többségében külső megbízásokkal, külön díjazással oldották meg. A külső megbízott cégek felmérései sem voltak minden esetben a törvényi előírásoknak megfelelőek, főként nem voltak minden jogos követelést magába foglaló adatállományok. Ezzel összefüggésben, valamint az állami vagyonkezelő nem megfelelő nyilvántartása és privatizációban érdekelt magatartása miatt is, az önkormányzatok az ismertté vált, megalapozott követeléseiket sem tudták érvényesíteni 1995. végéig. A külső közreműködők igénybevétele elkerülhető lett volna, ha az átalakulással egyidejűleg az önkormányzatok megkapják a megfelelő tájékoztatást, és kiadják részesedésüket. Az önkormányzatok részére az 1992-1995. közötti időszakban ismert követeléseik érvényesítésére a peres eljárások kezdeményezése jelentett lehetőséget. 1992-1993- tól kezdve indultak perek és 1993-ban már első fokú ítéletek is születtek, jogerőre emelkedett bírósági ítéletek pedig már 1994-ben voltak. Ezek az önkormányzati igények jogosságát elismerték, vagyis a belterületi földek értékével azonos névértékű üzletrészben (részvényben) határozták meg az átadandó vagyont. A bírósági ítéletek végrehajtására az állami vagyonkezelő csak jelentős késedelemmel intézkedett. A vizsgálat talált nem teljesített ítéletet, és volt egy 2 1/2 évet meghaladó idő alatt realizált ügy is. Az ÁPV Rt. csak 1995. végén jutott arra az elhatározásra, hogy az önkormányzatok törvény szerinti járandóságát kiadja. A privatizációért felelős miniszter 1996. február végén levélben fordult az önkormányzatokhoz, hogy szüneteltessék pereiket, az önkormányzati igényeket teljesíteni fogják az ÁPV Rt. közvetítőjének közreműködésével. A bírósági ügyeket ezért az önkormányzatok 1996-ban általában fél évig szüneteltették, majd a nem teljesített igények esetében egyes perek újraéledtek, így még a vizsgálat időszakában is jelentős volt a befejezetlen eljárások száma, miután 1996 őszén újabb perek is indultak.

A törvényi előírás téves értelmezése, a végrehajtás elhúzódása, az önkormányzatok részesedéseinek értékesítése a tartozások összegét, készpénz igényét jelentősen megemelte. Az ÁPV Rt. 1996. évi pénzügyi tervének összeállításakor ezt 36-99 milliárd Ft közötti összegre becsülte. Az eltérést a kamatszámítások különbsége (évi 20%, ill. jegybanki alapkamat kétszerese) okozza. Az ÁPV Rt-vel szembeni jogos követeléseik érvényesítésére 18 vizsgált önkormányzat, illetve azok képviselői 1995-96-ban elfogadták a közvetítők igénybevételét és a lényegét tekintve alkunak tekinthető megegyezést választották. A vizsgált körben kezdetben a Vektor Rt. játszott szerepet, 1996. nyarától a Horus Rt. is. A helyi önkormányzatok egymás közötti informálódása, valamint a Vektor Rt. erőteljes "piaci" munkája következtében általános volt a vélekedés, hogy az ÁPV Rt-től csak rajtuk keresztül lehet megszerezni a vagyoni követeléseiket. A vizsgálati tapasztalatok azt igazolják, hogy következtetésük helyesnek bizonyult. Az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése alapján a megállapodásokat közvetítők beiktatásával kötötték és teljesítették. Az ÁPV Rt. igazgatóságának 1996. január 9-i ülésén elhangzott kijelentése "az önkormányzatokat szinte teljes körűen átfogja ez a Vektor nevű társaság" a vizsgált körben nem volt bizonyítható. Sok esetben ügyvédek, ügyvédi irodák is kaptak megbízást közvetítésre, de közbenjárásukra az ÁPV Rt nem teljesített. A Vektor Rt. és az önkormányzatok közötti megbízási szerződések többségét - a vizsgált körben - az igazgatósági ülést követő időpont után kötötték. Az önkormányzatok a megbízási szerződéseik megkötése során nem mindig tartották be saját belső szabályaikat, rendeleteiket, pedig a közvetítői sikerdíjak különböző nagyságrendekben, de komoly összegű, több milliós kötelezettségvállalásokat jelentettek. Emellett külső cégek részére felhatalmazásokat adtak jelentős vagyon megszerzésére. A szervezeti és működési szabályzatok és a helyi vagyonrendeletek az ilyen jogokat általában testületi hatáskörbe vonták, így néhány önkormányzat polgármestere a szerződések megkötésével túllépte hatáskörét. A megbízások egy részét utólag a testületek jóváhagyták. A megbízási szerződések többnyire általános felhatalmazásokat tartalmaztak. Kezdetben a felméréseket fix összegű díj ellenében vállalták, később a fix összegű díjazás elmaradt. A vagyonnövekedésre vetített sikerdíj kulcsok erősen szóródtak (4-15%), mértékükre a vizsgálat elfogadható magyarázatot nem talált. A sikerdíj mértékek a megítélt perköltségekkel összehasonlítva túlzottak, különösen, hogy ezek törvényi kötelezettség teljesítésére vonatkoztak. A megbízott Vektor Rt. a felhatalmazás nélkül levont díjakról kellően részletezett számlát általában nem adott, gyakran semmilyen számlát nem küldött. Esetenként csak többszöri önkormányzati reklamációra intézkedett. (Ezzel a magatartással az önkormányzatnál jogszabálysértő állapotot okozott). Az önkormányzatok tiltakozása ellenére a Vektor Bróker Rt. közreműködésével és a KELER Rt-hez irányított ÁPV Rt teljesítéssel lehetővé vált, hogy az önkormányzatot illető összegek a jogosult beleegyezése nélkül más bankokhoz is

átkerültek. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodásokban a Ptk 4..-a szerint az állami vagyonkezelő és az önkormányzatok közötti egyezség (alku) eredményeit kellett volna rögzíteni. A vizsgálat tapasztalataiból megállapítható, hogy azokat nem alku eredményeképpen és nem a felek akaratából kötötték. Az önkormányzatok azért, hogy a vagyonkezelő által jogellenesen birtokolt törvény szerinti tulajdonukhoz hozzájussanak, mindennemű, a tulajdonhoz kapcsolódó jogosultságokról és a megtámadási jogukról is, - bár nem az Államháztartási Törvényben meghatározott, önkormányzati rendeletben szabályozott módon, - de lemondtak. A vizsgálati tapasztalatok szerint sem az önkormányzatok, sem az ÁPV Rt. a megállapodások aláírásakor érdemi alku pozícióba nem került. Az önkormányzatok választása abban állt: vagy elfogadják a megállapodásokban szereplő feltételeket, vagy bizonytalan időre lemondanak törvényi járandóságukról. Az ÁPV Rt. érdekeinek képviselői az önkormányzatoknál nem jelentkeztek, közvetlen tárgyalásokat nem folytattak. A "szaktanácsadó" cégek pedig - a tapasztalatok szerint - szintén nem az önkormányzatok járulékos követeléseinek (osztalék, kamat stb.) érvényesítésére, hanem a törvény szerint járó követelések megszerzésére tettek ajánlatot. Az önkormányzatok névértéken felüli követeléseinek meghatározása ezzel a közvetítő (valamint az ÁPV Rt. által megbízott tanácsadó) kompetenciájába került, aminek kihatásáról csak utólag értesítették a megállapodást aláíró polgármestereket ill. önkormányzati testületeket. Nevezetesen akkor, amikor a két közvetítő már megegyezett. Az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottságának következtetése szerint "Tocsik Márta szerepe annyi volt, hogy a Vektor Rt által az önkormányzatokkal előkészített megállapodás - tervezeteket az ÁPV Rt-hez eljuttassa". A két következtetés összevetése egyben azt is jelentheti, hogy az önkormányzatok megbízásával rendelkező Vektor Rt. készítette a megállapodás tervezeteket, és önmagában képviselte az ÁPV Rt-t és az önkormányzatokat, főképpen saját üzleti érdekeit. Ezt a következtetést erősíti meg az önkormányzatok és az ÁPV Rt. megállapodás azon kitétele, mely teljesítendő számlaként a Vektor Bróker Rt KELER Rt-nél vezetett számláját tüntette fel, miközben ilyen fizetési feltételt egyetlen önkormányzat sem igényelt, sőt több önkormányzat dokumentáltan kifogásolta. Az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közvetítőjének együttműködésére dokumentumot nem talált az ellenőrzés. Az ÁPV Rt a saját közvetítőjével kötött szerződését semmisnek nyilvánította. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodások érvényességét az 1996. decemberében hozott kormányhatározat nem érintette. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint megegyezésre az egyes önkormányzatok eltérő "járulékos" követeléseinek (árfolyamok, kamatok stb.) egyeztetése miatt egyes esetekben szükség lehetett volna szakértőkre, az alkufolyamat üzleti alapra helyezésére és közbeiktatott közvetítőkre azonban nem. A helyi önkormányzatok nem ismerhették, hogy járandóságuknak van-e fedezete. Azt sem tudták, hogy üzletrészüket(részvényüket) értékesítették, így kártérítési igényük, de egyéb járulékos követeléseik meghatározásával is csak elvétve

foglalkoztak. A közvetítők ajánlatukkal jelentős összegű készpénzt "hoztak" az önkormányzatoknak. Az ÁPV Rt közvetítők beiktatásával 18,5 milliárd Ft-ot fizetett ki., amelyből - a sikerdíjak átlagát tekintve a vizsgált önkormányzatok adataiból következő becsléssel - kb. 10%, azaz 1,8 md Ft került a Vektor Rt. érdekeltségi körébe. A közvetítői jutalék nem állt arányban a munka mértékével, illetve annak szakmai színvonalával, valószínűleg ezért nevezték el sikerdíjnak. A további összefüggések feltárása meghaladja az Állami Számvevőszék kompetenciáját. A helyszíni vizsgálatokról készített jelentéseket az ORFK Bűnüldözési Igazgatóságának - munkakapcsolat formájában -1997. január végén átadtuk. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kötött megállapodások érvényességének jogi értelmezése vitatott. Az önkormányzatoknak az állami vagyonkezelővel szembeni igénye ugyanis nem kötelmi, hanem dologi jellegű, ennek megfelelően jogellenes volt az a magatartás, amikor a tulajdon átadása helyett egy szerződéshez, és ebben jogról való lemondáshoz kötötte az ÁPV Rt. az önkormányzati tulajdont képező vagyontárgy kiadását, illetve a már értékesített vagyontárgy ellenértékének átutalását. Ezzel a szerződéssel az 1989. évi XIII. törvény 21. és 23..-ában leírt kötelezettségét megkerülve a jogellenes magatartásából származó mulasztásának következményeit az önkormányzatokra hárította. Összességében az, hogy az állami tulajdonost képviselő állami vagyonkezelő szervezetek a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21. -át nem tartották be, az államháztartás központi és önkormányzati alrendszere között ellentétes irányú forrásátcsoportosítást eredményezett, miközben a közvetítői díjak kifizetése miatt mindkét alrendszert jelentős veszteség érte. Az ellenőrzés megállapításai és a levont következtetések alapján az Állami Számvevőszék nem fogadja el az ÁPV Rt. vezérigazgatójának azon érvelését, mely szerint a témára vonatkozó adatbázis 70 %-ban épül alapbizonylatokkal alátámasztott adatokra, és ezen nem tud változtatni. Az Állami Számvevőszék mindezek figyelembevételével felkéri a Legfőbb Ügyészt vizsgálja meg az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodásokat (szerződéseket), és foglaljon állást azok törvényességét illetően, mivel e megállapodásokban az önkormányzati tulajdon kiadását az ÁPV Rt. egyoldalú joglemondásokhoz kötötte annak érdekében, hogy mentesüljön az 1989. évi XIII. törvényben előírt - a jogelődjei által is előidézett - kötelezettségek megszegésének anyagi következményeitől. Javasolja a Kormánynak, hogy 1. az ÁPV Rt. közvetítőjének (dr.tocsik Márta) és a Vektor(HORUS)Rt közreműködésével az önkormányzatok és az ÁPV Rt. között kötött megállapodások is kerüljenek felülvizsgálatra. Ezek a megállapodások ugyanis olyan szerződéseken alapulnak, amelyek közül egyet a legfőbb ügyész

megtámadott és az ÁPV. Rt. felmondott, illetve amelyekben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránytalanságát állapította meg a vizsgálat. Ennek érdekében módosítsa az - 1989. évi XIII. törvény 21. -a végrehajtásának az önkormányzatok jogait tiszteletben tartó rendezése érdekében született - 1125/1996. (XII. 19.) számú határozata 6. pontját, a határozat hatályát terjessze ki az 1996. évi megállapodásokban érintett vagyonátadásokra is. 2. a határozatban foglalt 1997. június 30.-i határidő elteltével számoltassa be az ÁPV Rt.-t felügyelő tárca nélküli minisztert és adjon tájékoztatást a kormányhatározat végrehajtásáról, valamint arról, hogy az alapbizonylatok és adatok hiánya mennyiben befolyásolta a teljesítést. 3. vizsgáltassa meg, hogy az ÁPV Rt.-nek, illetve jogelődjeinek munkatársai közül kit(kiket) terhel felelősség abban, hogy az ÁPV Rt. teljes körűen nem rendelkezik a törvény végrehajtásához nélkülözhetetlen adatok bizonylataival (a társaságok átalakulási mérlegének alátámasztását szolgáló vagyonleltárral). az ÁPV Rt. vezérigazgatójának 1. a kormány álláspontját figyelembe véve - a kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően - rendezze az önkormányzatoknak eddig kiadott tulajdonához kapcsolódó jogosultságokat (névérték-különbözet, költség, kamat, osztalék), függetlenül attól, hogy az önkormányzatok arról az 1996. évi megállapodásokban lemondtak; 2. intézkedjen annak érdekében, hogy az 1989. évi XIII. törvény 21. -a végrehajtásához nélkülözhetetlen valós, megbízható, ellenőrizhető adatok bizonylatai (a társaságok átalakulási mérlegének alátámasztását szolgáló vagyonleltárak adatai) alapján történjen meg a vagyonkiadás. 3. intézkedjen, hogy az 1997. évi vagyonkiadási eljárásában a kormányhatározat 1. pontjában meghatározott határidőig az abban előírt mértékű összegek átutalásra kerüljenek az önkormányzatok számláira. Az Állami Számvevőszék ajánlja az önkormányzati szövetségeknek hívják fel az önkormányzatok figyelmét 1. a gazdasági társaságokból származó vagyonnal való felelős gazdálkodás alapját képező - a számviteli törvény követelményeinek megfelelő - nyilvántartások szükségességére és a hiteles adatok mérlegben történő szerepeltetésének fontosságára; 2. az ÁPV Rt. és az önkormányzatok által kötött megállapodások bíróság előtti megtámadásának, a kártérítési igény érvényesítésének jogi lehetőségére; 3. az önkormányzatok és a közvetítő szervezetek közötti szerződések megtámadhatóságára, különös tekintettel az un. sikerdíjak mértékére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságára, és a sikerdíjak visszakövetelésének lehetőségére. II. Részletes megállapítások

1. Az átalakuló vállalatokból a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földérték járandóságát meghatározó jogszabályi előírások és összefüggésük az államháztartási alrendszerekkel 1.1. A jogszabályi környezet alakulása Az 1989. évi XIII. törvény 21. -a határozta meg, hogy "az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész(részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg." A törvény 1989. július 1. - 1992. augusztus 26. között volt hatályban és ezalatt összesen hat (a 21. -t két) alkalommal módosították. 1989. VII. 1-1990. IX. 17-ig a hatályos szöveg még helyi tanácsot tartalmaz, és csak a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése(küldöttgyűlése) általános vezetésével működő állami vállalatból átalakuló gazdasági társaságra vonatkozott. 1991. IX. 1-én lépett életbe az a változás, amely a főváros és a fővárosi kerületek közötti osztozkodást (50-50%-ban) írta elő. Végül az 1989. évi XIII. törvényt 1992. VIII. 26-án helyezte hatályon kívül az 1992. évi LV. törvény. Ezzel egyidejűleg az 1992. évi LIV. törvény szabályai szerint (az állami vagyonkezelő által alkalmazott számításnak megfelelően) kell az önkormányzatoknak a belterületi föld értékét kiadni. A végrehajtásra direkt szabályozás nem volt. Csak a törvény - más összefüggésű - előírásaiból következik, hogy maga a megalakult társaság volt köteles a részvények, illetve az üzletrészek kiadására. A 23.. (1) bekezdéséből olvasható ki az a törvényalkotói szándék, hogy a feladat az átalakult szervezeté: "...állami vállalatból alakult gazdasági társaság az elôzô szabályok szerint külsô vállalkozókhoz, az állami vagyonkezelô szervezethez, illetôleg a helyi tanácshoz nem került vagyonrésznek megfelelô üzletrészeket (részvényeket) legfeljebb három évig magánál tarthatja..." Az 1989. évi XIII. törvény megalkotásakor a 79.. (1) bekezdésében azt rögzítették, hogy az "állami vagyonkezelô

szervezetekrôl szóló törvény hatálybalépéséig e szervezetek jogait az állami vállalatok tekintetében az alapító szervek, illetve a Minisztertanács által e feladatra kijelölt szervezetek gyakorolják". Az Állami Vagyonügynökségrôl és a hozzá tartozó vagyon kezelésérôl és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 1990. március 1-én lépett hatályba. Ennek egyetlen szakasza sem rendelkezett az önkormányzatokat megillető belterületi földérték után járó üzletrészek (részvények) sorsáról, ugyanakkor a 7.. szabályaival az államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv átalakulása esetében a vagyon teljes összegét (így a tanácsokat illetőeket is) Vagyonügynökséghez rendelte. A Vagyonügynökséghez tartoznak a gazdasági társasággá átalakult állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek vagyonából "az államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv esetében valamennyi külsô vállalkozók tulajdonába nem került üzletrész és részvény;" és a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működött állami vállalat esetében a törzstôkébôl (alaptôkébôl) a vagyonmérlegben szereplô vállalati vagyonra esô rész húsz százalékának megfelelô üzletrész (részvény), illetôleg a megállapodás [Át. 17. (3) bekezdés] szerinti hányad, továbbá azok az üzletrészek (részvények) az értékesítés jogát nem érintve, amelyeket a gazdasági társaság az Át. 23. -ának (1) bekezdése alapján értékesítés céljából magánál tarthat; A belterületi föld értékének megállapításával összefüggésben csak az 1991. szeptember 1-ei törvénymódosítás írt elő tájékoztatási kötelezettséget és vélemény eltérést jelző lehetőséget az önkormányzatok részére. A véleményeltérés rendezéséről jogszabály nem rendelkezett. Egyes állami tulajdonban lévô vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény új 15/A. -t iktatott az 1989. évi XIII. törvénybe. Az (1) bekezdés szerint az "átalakuló állami vállalat köteles..." a "...belterületi föld értékérôl a föld fekvése szerint illetékes települési, fôvárosban a kerületi önkormányzatot tájékoztatni", a (2) bekezdés

szerint pedig az önkormányzat "a föld értékével kapcsolatos véleményét a tájékoztatás kézhezvételétôl számított 30 napon belül közölheti az illetékes állami vagyonkezelô szervezettel". A helyi önkormányzatok az 1990. évi LXV. törvény alapján 1990. év utolsó negyedévében alakultak meg, és ezt követően alakultak át a tanácsi hivatalok polgármesteri hivatalokká. E törvény 107. -a nevesítette az önkormányzati tulajdont, mint az önkormányzati vagyon részét. A vagyongazdálkodásra, annak nyilvántartására vonatkozó törvények (Államháztartási, Számviteli) csak ezt követően 1991-1992-ben léptek hatályba. 1.2. A jogszabályok közgazdasági összefüggései Az átalakulási törvény megalkotásának idején a jogalkotói szándék a túlzott centralizáció megszüntetése, a helyi szervezetek önállóságának megteremtése volt. A törvényjavaslat indoklása így érvelt: "Ez a rendelkezés a helyi önkormányzati tulajdon erősítésére hivatott". Az Állami Vagyonügynökség, az Állami Privatizációs Rt., az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (a továbbiakban állami vagyonkezelő) létrejöttüktől 1996 elejéig több-kevesebb következetességgel a központi költségvetés érdeke alapján, az állami vagyon és bevétel védelme címén közgazdasági megfontolásból vitatta a szóban forgó törvényi előírást.(részletesen az ÁSZ 350. sz. jelentés 5.3. pontja foglalkozik a kérdéssel.) A vizsgálat rendelkezésére álló dokumentumokból nem állapítható meg, hogy a törvényalkotó tudatában volt-e annak, hogy ez az előírás az államháztartási alrendszerek között forrásátcsoportosítást eredményezhet az önkormányzati tulajdonos javára. Mindenesetre az 1992. évi LIV. törvény megváltoztatta a törvényi előírást, az önkormányzati tulajdonos kedvezményezett helyzetét. A törvény végrehajtása az államháztartás alrendszerei között, különösen az adósságokkal terhelt vállalatok átalakulása kapcsán, jelentős forrás átcsoportosítást eredményezett volna az önkormányzati tulajdonos javára. Erre azonban a végrehajtás elmulasztása, illetve részleges teljesítése miatt csak elvétve került sor. A törvény végrehajtása ma már akadályba ütközik, mert az állami vagyonkezelő értékesítette a törvény által az önkormányzatok tulajdonát képező üzletrészeket (részvényeket). (Lásd. Legfelsőbb Bíróság BH 1992. 653.) A korábbi évek privatizációs bevétele a központi költségvetésbe beépült, így a törvény végrehajtásához szükséges pénzforrás ma már csak a központi költségvetésből teremthető elő.

2. A vállalati átalakulásokat követő időszakban az önkormányzatokat megillető vagyoni részesedések kiadása és átvétele 2.1. Az ÁPV Rt. gyakorlata Az állami vagyonkezelő a megalakulását követő időszakban nem alakított ki egységes eljárást. A belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) kiadásával kapcsolatban a vizsgálat tapasztalatai szerint 1991-ben egyes társaságok esetében a teljes értéknek megfelelő részesedést adták ki, és csökkenő mértékben, de még 1992-ben is így kapták meg járandóságukat egyes önkormányzatok(pl. Győr, Szentendre). Később általánossá vált, hogy a társaságok tőkéjéből kiadandó önkormányzati üzletrész (részvény) értékének meghatározásakor a csökkentő képlet (a belterületi föld értéke / vagyonmérleg főösszege) * jegyzett tőke szerinti számítási módot alkalmazták. Így a teljes belterületi földértéknél lényegesen kisebb vagyonrész kiadását határozták meg. A föld értékével összefüggő önkormányzati megkeresésekre adott állami vagyonkezelői válaszok alapján sem lehet egységes gyakorlatra következtetni. Egyes esetekben elfogadták (különösen az időben érkezett reklamációknál) a véleményeltérést, és módosították a vagyonmérleg értékét, más esetekben - ez volt a gyakoribb - nem válaszoltak, ezáltal félreértések és peres eljárások sorozatát indították el. Debrecen Megyei Jogú Város önkormányzata a gazdasági társaságok vagyonértékeléseit több esetben nem fogadta el. Az 1993. június 14-én indított 10 céget érintő per ezen vitatott értékkülönbözetekre irányult. (Ítéletek eddig még nem születtek.) A közgyűlés egyik 1992. évi határozata értelmében csak a saját vagyonértékelő által végzett becslési érték 90%-ának elérése esetén fogadták el azt. Győr városa az 1991. évi átalakulások időszakában esetenként egy-egy átalakulást illetően tárgyalásokat tudott kezdeményezni az ÁVÜ illetékeseivel a vagyonértékelés felülvizsgálatára és két esetben (Oxigén és Dissousgyár, valamint Amfora Rt) sikerült is a vagyonértékelés eredményét megváltoztatni.

Gárdony önkormányzata kezdetben a tudomására jutott átalakulások vagyonértékeléseit kifogásolta az "irreálisan alacsonyan megállapított" telekárak miatt. A fővárosi IX. kerület önkormányzata részben ügyvéd megbízásával, részben saját erőből 115 cégre vonatkozó tételes felmérést végeztetett el. A teleknagyságok és fajlagos árak alapján kiszámított telekértékekkel határozták meg az önkormányzat belterületi földek iránti igényét. A vagyonmérleg szerinti értéket több vizsgált önkormányzat is vitatta. A Legfelső Bíróság Gf VII. 30281. sz. 1993. évi ítélete ezekre a vitákra azzal tett pontot, hogy az "egyeztetésen túl a módosított jogszabály nem biztosított további jogokat az önkormányzatok részére". Tehát a vagyonértékelést nem lehet vitatni. Ezt azért indokolt kiemelni, mert a "köztudatban" a "képlet szerinti csökkentett vagyonkiadás", valamint magának az ingatlan értékelés eredményének a vitatása gyakran keveredik, összemosódik. 2.2. A részvények, üzletrészek átvételével, nyilvántartásával, hasznosításával összefüggő tapasztalatok a vizsgált önkormányzatoknál Az önkormányzatoknak járó részvények (üzletrészek) kiadását, a gyakorlatban az egyes társaságok hajtották végre. Ugyancsak innen szereztek tudomást, általában igen hiányosan az önkormányzatok magának az átalakulásnak a tényéről is. Néhányszor az átalakulást végrehajtó szakértő cég adott valamilyen tájékoztatást. E mellett esetenként az átalakulási vagyonmérlegben rögzített ingatlan értékelésről is tájékoztatást, információkat kaptak. Sok esetben az átalakulást követően kaptak a vagyonmérlegről tájékoztatást az önkormányzatok, így a véleményezési jogukkal már nem élhettek. Az önkormányzatok a részvényeket (üzletrészeket) több évre elhúzva, vontatottan, az átalakulás időpontjától (a törvény szerint 1992. augusztus volt az utolsó időszak) jóval lemaradva, vagyis késve és nem is mindenütt teljes körűen kapták meg. 1992-től kezdődően folyamatosan és még 1996- ban (!) is sor került ilyen "csökkentett" módon meghatározott részvénycsomagok átadására. Arra is van példa, hogy az un. tanácsadói közvetítéssel megkötött 1996. évi megállapodásokban rögzítették ezt a kötelezettséget (pl. a főváros XVI. kerületi önkormányzata TVK részvényeit és az OTP részvények ellenértékét a július, augusztusi megállapodás keretében rögzítették). A II. kerület 21,8 millió Ft értékű OTP részvényét még az 1996. évi ÁPV Rt. megállapodás idején

sem kapta meg; a IX. kerület több társasági részesedését összesen 36,2 millió Ft értékben még nem vehette át. Balatonföldvár a Kispesti Textilgyár esetében nem kapott csökkentett értékű részvényt sem. Előfordult, hogy az önkormányzatokkal kötött megállapodásokban olyan, korábbi évekbeli csökkentett értékű részvénykiadás is szerepelt, amelyek kiadása nem történt meg (Debrecen, Főváros II. kerület, Kecskemét). A kecskeméti polgármester kivételével a megállapodás aláírásakor ezt nem kifogásolták. Jellemző tapasztalat volt több esetben, hogy az önkormányzatok és az ÁPV Rt. nyilvántartásainak összehasonlításánál az adatok nem egyeztek meg egymással. A tényleges részvénykiadásokat le lehetett ellenőrizni, így egyértelmű itt az ÁPV Rt. hibája (pl. II. kerület, XVI. kerület egyes részvényei). Gyakori hiba volt, hogy a főváros - kerület közötti 1/2-1/2 megosztásnál. az ÁPV Rt. az átalakulás időpontját figyelmen kívül hagyta. Az ÁPV Rt. nyilvántartásban nem regisztrált részvénykiadás történt pl. Szolnok esetében (Itt több társasági részesedés adatának helyessége vitatható ). A helyszíni ellenőrzés során feltárt jelentős eltérések, az önkormányzatoknál folytatott korábbi ellenőrzési tapasztalatok (lásd. függelék) az ÁPV Rt. nyilvántartás teljes körű felülvizsgálatának szükségességét támasztja alá, különös tekintettel arra, hogy az érinti az 1996. évi egyezség tételeit, valamint a további járandóságokat is. Az önkormányzatoknak a szóban forgó törvény alapján kapott üzletrészeiről(részvényeiről) elkülönített nyilvántartást nem kellett vezetniük. Az éves mérlegbe a vizsgált önkormányzatok kisebb hányada az átvett részvényeket (üzletrészeket) nem teljes körűen, esetenként pedig csak egy-két éves késéssel rögzítette. A számviteli törvény alapján kötelező egyedi analitikus nyilvántartásokat sem vezették mindenütt. A mérleg valódiság, az egyedi analitika, valamint a mérleg leltárral való alátámasztás követelményeinek az 1995. évi beszámolóban a vizsgált részesedések vonatkozásában a 20 önkormányzatból 15 önkormányzat tett eleget. Az analitikus nyilvántartás hiánya (és emiatt ezt a tételt a mérlegben sem szerepeltették) is közrejátszott egy súlyos visszaélésben. A

vizsgálatunk során derült ki, hogy egy Kft. üzletrész 1994. szeptemberi értékesítését követően az ellenértéket nem számolták el, a vételárat nem fizette be az egyik munkatárs. Az érintett önkormányzat a feljelentést megtette. Az állami vagyonkezelőtől, illetve az átalakult társaságtól megkapott részesedéseket 1992-ig az önkormányzatok többsége nem vitatta. Tudomásul vette a kialakult gyakorlatot és szükségletei szerint vagy megtartotta, vagy értékesítette azokat. A legtöbb önkormányzat a megállapított földérték kifogásolásáig, a vagyonértékelések felülvizsgálatának közléséig jutott el. Győr Város Önkormányzatánál folytatott helyszíni vizsgálat ugyanakkor jelzi, hogy "1992-ben, a megyei jogú városok szövetségéhez csatlakozva, felismerte és közölte teljes belterületi földértékek utáni igényét" az állami vagyonkezelővel. A válasz nem ismert, az azonban igen, hogy 1992-ben az állami vagyonkezelő gyakorlatának (képlet alkalmazása) megfelelően változott a törvény szövege. 3. Az önkormányzatokat megillető részesedések meghatározása, az igények érvényesítése 3.1. Az igények meghatározása A vizsgálat azt tapasztalta, hogy egyetlen vizsgált önkormányzat sem tudta megvalósítani a törvény alapján járó vagyonrészek teljes körű felmérését. még a témában kezdeményező önkormányzatok is kudarcot vallottak, követeléseiket csak részlegesen tudták megismerni. Győr Megyei Jogú Városnál folytatott helyszíni vizsgálati jelentés érzékelteti pontosan a helyzetet. "Az önkormányzat követeléseit nem tudta... közölni, mivel ˇ nem rendelkezett ehhez kellően pontos és hiteles információkkal minden átalakulást illetően, s elhúzódott ezeknek a megszerzése is, ˇ az ÁVÜ elzárkózott a probléma átfogó, minden átalakulásra kiterjedő, rendszerszemléletű kezelésétől, s legfeljebb esetenként, egy-egy átalakulást illetően volt hajlandó tárgyalásra, egyezség kötésre (nagy szerepe volt ebben annak is, hogy az ÁVÜ-ben melyik ügyintéző volt az ügy felelőse), ˇ nem voltak olyan tapasztalatok, ismeretek az önkormányzat birtokában a jogalkalmazást,

jogértelmezést illetően, melyekkel hatásosabban és határozottabban tudott volna érdekei védelmében, az ÁVÜ-vel szemben egyenlő partnerként fellépni."... A húsz vizsgált önkormányzatból a belterületi föld értékek alapján járó követelésekről társaságonként, értékadatot tartalmazva 1996. decemberében három (Balatonföldvár, Szentendre és a főváros IX. kerülete) önkormányzat rendelkezett - nyilatkozatuk szerint teljes körű - értékadatot is tartalmazó nyilvántartással. Balatonföldvár Önkormányzatának polgármestere a korábbi években közigazgatási területen az átalakuló vállalatok vagyoni ügyeivel is foglalkozott. Így élhetett korábban megszerzett szakmai ismereteivel. 1992. januárjában levélben kereste meg a helyi adónyilvántartásban szereplő vállalatokat, információt kérve átalakulási szándékukról és felhívta figyelmüket az 1989. évi XIII. törvény szerinti átalakulással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségükre. További hét önkormányzat esetében voltak különböző kimutatások a követelésekről. Előfordult, hogy éppen a helyszíni vizsgálat ideje alatt, azzal összefüggésben készítettek kimutatást, vagy a számvevők igyekeztek a dokumentumokból a jogos igényekre következtetni, azokat listába foglalni. (Pl. Debrecen, Szolnok, II., XIII., XVI. kerület). Az önkormányzatok felénél a vizsgálatot megelőzően nyilvántartás egyáltalán nem volt. A vizsgálatnak nem volt feladata az adathelyesség ellenőrzése, de a különböző forrásokból rendelkezésre álló adatok közötti jelentős nagyságú eltérés jelzését itt is szükségesnek ítéljük. Pl. A főváros IX. kerületi önkormányzata összesen 115 társasági részesedést "tárt fel". A belterületi földek teljes értéke összesen 4,4 milliárd Ft. Az ÁPV Rt. vizsgálathoz adott kimutatása ugyanakkor 55 céget és kb. 2,2 milliárd Ft belterületi földértéket tartalmaz. Miután az állami vagyonkezelő nem rendelkezett (még ma sem rendelkezik) ellenőrzött, megbízható adatbázissal, így tőlük nem kaphattak információt az önkormányzatok A jogos igény érvényesítésének az az alapvető feltétele, hogy a saját követeléseiket ismerjék az önkormányzatok. Ezért próbálták felmérni társasági járandóságukat. A követelések pontosítása nagy feladat volt, egy-egy nagyobb önkormányzatnál 50-100, vagy még ennél is több társaság adatait kellett felkutatni. Néhányan külső szakértőket bíztak meg a feladattal. Kizárólag saját munkatársaival Balatonföldvár, Győr, Székesfehérvár, bizonyos részben Kecskemét, a főváros IX. és XVI. kerületi önkormányzata hajtotta végre ezt a felmérést. Hat

önkormányzat (főváros XIII., XIV. kerület, Gárdony, Keszthely, Pécs, Sárvár) felmérést nem végzett. A megbízásokat 1991-től folyamatosan, de főként 1995 végén, majd 1996-ban adták ki az önkormányzatok. 1991-92-ben az I. és II. kerületi (később a fővárosi és több más kerületi) önkormányzatok kérték fel az 1000. Ügyvédi irodát az említett feladatra és ekkor kezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel Debrecen Város önkormányzata is (magán ügyvédet bíztak meg). 1995-96-ban a leggyakrabban foglalkoztatott cég a Vektor Rt. volt. (A megbízások értékelését lásd részletesen a 4. pontban) A vagyoni részesedések iránti igényeiket dokumentáltan, a helyszíni vizsgálat szerint teljes körűen a balatonföldvári, a szentendrei, részlegesen a debreceni, a kecskeméti, a főváros XIV., XVI. kerületi önkormányzatok jelentették be az állami vagyonkezelőnek, ill. az átalakult társaságoknak. Előfordult az is, hogy a bejelentésre hivatkoztak az önkormányzatok, de az dokumentumokkal nem volt alátámasztható. Az érdekeiket érvényesíteni kívánó önkormányzatok számára nyilvánvalóvá vált, hogy érdekérvényesítésre a peres út az egyetlen lehetőség. Balatonföldvár ebből a szempontból egyedi, mert az önkormányzat 5 cég kivételével valamennyi igényét peres úton érvényesítette. 3.2. A követelések bírósági úton való érvényesítése A vizsgált önkormányzatoknak több mint a fele (13) indított pert a belterületi földek értéke után járó további társasági részesedéseik megszerzése érdekében az állami vagyonkezelővel szemben. Ebből 11 önkormányzat pereinek iratanyagával ismerkedhettek meg a vizsgálók. Az összesített adatokat az 2. sz. melléklet tartalmazza. A vizsgált önkormányzatok mintegy 40%-a nem jutott el addig, hogy biztos felmérések birtokában kilátásba helyezze a peres eljárás megindítását, (pl. Sárvár, Gárdony, Keszthely, Bp.XVII.,) mások csupán fontolgatták azt (Szolnok, Szentendre). 3.2.1. perek indítása, a keresetek tartalma A vizsgált körben az első pert 1992-ben a II. ker. indította a Monimpex átalakulásával kapcsolatos követelésére. 1993-ban Balatonföldvár, Dunaújváros, Debrecen és a XIV. ker. Önkormányzata kezdeményezett peres eljárást. Még ebben az évben megszületett néhány I. fokú ítélet, amelyek kedvezőek voltak az önkormányzatok számára. Ezek alapján sorra perelte követeléseit Balatonföldvár önkormányzata és újabb pert indított a XIV. ker. is. E

perekben az önkormányzatokat magánügyvédek és ügyvédi irodák képviselték. A Főváros és néhány kerületi önkormányzat megbízását az 1000. sz. Ügyvédi Iroda szerezte meg és folyamatosan indított bírósági eljárásokat. Az ügyvédi iroda általában összefogta az önkormányzatokat, amikor egy-egy cég részvényeit követelve beadta keresetét a bírósághoz, de előfordult az is, hogy ugyanarra a részvénytársasági részvényre többször perelte az állami vagyonkezelőt. Így pl. az Antenna Hungária Rt-t érintően külön per indult a XVI. ker. és külön per a II., VI., XII. ker. igényére. Zugló önkormányzata megbízásából egy magánügyvéd 1993 áprilisában indít pert a Siemens Kft-t érintően. A per tárgya egy 1992. júniusában kötött szerződéses kötelezettség teljesítésének ÁVÜ általi elutasítása, a perérték viszont a belterületi föld értéke (+20% kamat). A fenti per megnyerését követően, 1995. augusztusában a HungarHotels részvényeire is indított pert. Balatonföldvár Önkormányzata 1993. januárjában indította az első polgári peres eljárását az ÁVÜ ellen, három cég átalakulása folytán igényelt részvények tulajdonjogának megállapítására, decemberben egy, 1994-ben még két cég részvénytöbbleteiért, végül 1995- ben a MATÁV Rt részvényeit is kérte a bíróságtól. Dunaújváros önkormányzata ugyancsak 1993. februárjában igényelte a Dunaferr Rt részvényeit. Debrecen megyei jogú város önkormányzata közgyűlésének döntésére helybeli ügyvéd 1993. júniusában 10 céget érintően, döntően az értékkülönbözet megállapítás miatt indított pert. 1995-ben született jogerős ítéletek tapasztalatai alapján újabb pereket kezdeményeztek és további önkormányzatok is. Győrben helyi ügyvéd 1995. novemberében az OTP, MATÁV Rt majd decemberben még 5 céget érintően indított eljárást. Székesfehérvár önkormányzata nevében a Vektor Rt által kijelölt budapesti ügyvédi iroda nyújt be kereseteket a Fővárosi Bírósághoz,1995. októberében szintén az OTP és MATÁV Rt majd később további 15 társaság részvényeire. 1995 júliusát követően Pécs és Kecskemét Önkormányzata is indított pereket. A perekről a vizsgált önkormányzat dokumentációval nem rendelkezett, mivel a Vektor Rt tartott fel magának jogot, hogy az általa meghatározott jogi képviselő lássa el a peres

képviseletet. Az időközben történő megegyezés miatt a perre vonatkozó iratok nem kerültek az önkormányzatokhoz. Az ÁPV Rt 1996. januárjában a Vektor Rt közvetítésével megkezdte az önkormányzatokkal a megállapodások megkötését, elsősorban az OTP Rt és a MATÁV Rt részvények kifizetésére. Ugyanekkor (január és március között) az 1000 sz. Ügyvédi Iroda még pereket kezdeményezett a XV. kerületi önkormányzat képviseletében az ERŐKAR Rt., a főváros és a XV. ker. önkormányzat megbízásából a CEREOL Rt. és 1996. márciusában az OTP Rt részvényeiért a fővárosi és tíz kerületi önkormányzat nevében. A zavaros helyzetet mutatja, hogy az Iroda olyan esetekben is a belterületi földérték fele-fele arányában történő megosztását kérte a főváros és a kerületek számára a keresetekben, amikor az átalakulás 1991. szeptember 1., az 1991. évi XXXIII. tv. hatálybalépése előtt történt. Ennek oka feltehetőleg az volt, hogy a kereset benyújtását megelőzően 1996. február 2-án(!) az ÁPV Rt írásos tájékoztatást adott a jogi képviselőnek, hogy "képlet" alapján és a fővárosi önkormányzattal felezve követelheti az OTP Rt-ből a tulajdonrészt. Ez ellentétes volt a jogszabállyal, illetve az ÁPV Rt igazgatóságának döntésével is. Ugyanebben az időben (1996. februárjában) az ÁPV Rt már nem ilyen elvek szerint, hanem jogilag helyesen kötötte a megállapodásokat. ( pl. a IX., XIII., XVII. kerületi önkormányzatokkal.) A kereseti kérelmek, annak megállapítására irányultak, hogy az 1989. évi XIII. tv. 21. (2) bek. szerint az átalakulási vagyonmérlegben szereplő belterületi föld teljes értékének részvény, üzletrész tulajdonosa az önkormányzat. Kivételt képez Debrecen Önkormányzata, ahol a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékét vitatták. A vizsgálatban rendelkezésünkre bocsátott keresetekből, ítéletekből azt állapítottuk meg, hogy az önkormányzatok nem kérték az elmaradt osztalékot, illetve annak késedelmi kamatát. 3.2.2. A perek eredményei Az önkormányzatok az állami vagyonkezelővel szemben minden pert megnyertek. A vizsgálat során beszerzett ítéletek következetesek a jogszabály értelmezésében, nevezetesen abban, hogy a belterületi föld értéke minden körülmények között megilleti az önkormányzatot, ennek megfelelően kötelezték az állami vagyonkezelőt a részvény kiadására, indokolták azt is, hogy a "képlet" alkalmazását a törvény szövege nem támasztja alá. 1995-ben a Legfelsőbb Bíróság kiadta a 258. sz. állásfoglalását is, amely egységes eligazítást adott a bíróságoknak és a jogi képviselőknek is. A Legfelsőbb Bíróság által hozott jogerős ítélet a vizsgált körben 1994. március 28-án (főváros XIV.

kerület, Siemens) és április 14.-én (Balatonföldvár, Mélyépítő), valamint 1995. március 16-án (Dunaújváros Dunaferr) ügyében született. Kamat megállapításra és ennek megfizetésére a bíróság azokban az esetekben kötelezte az állami vagyonkezelőt, amikor a per során megállapította, hogy a részvények értékesítésre kerültek. Ezt a körülményt a vagyonkezelő némely perben elhallgatta (MATÁV Rt, EGIS Rt, Antenna Hungária Rt), emiatt a bíróság olyan ítéletet is hozott, hogy ki kell adni azt a részvényt amivel a valóságban már az állami vagyonkezelő nem rendelkezett. A II. ker. Önkormányzat Antenna Hungária perében ismerté vált az eladás körülménye - bírói kérdésre az alperes elismerte - az ítéletben a bíróság a részvényeket névértéken váltatta meg az alperessel, az átalakulástól számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő kamatfizetési kötelezettséggel. 3.2.3. A perek szüneteltetése - Megállapodások kötése A Legfelsőbb Bíróság ítéletei az állami vagyonkezelő álláspontját csak a nagy értékű dunaújvárosi per ítélethirdetését követően változtatta meg. 1995 decemberében jutott arra az elhatározásra, hogy az önkormányzatokkal a követeléseikre megállapodást köt. 1996. február végén dr. Suchman Tamás miniszter az önkormányzatokhoz írt levelében kérte a perek szüneteltetését és általános egyezségi ajánlatot fogalmazott, megjelölve az ÁPV. Rt. megbízott közvetítőjének nevét. Ezt követően a vizsgált körben a főváros I., II., IX., XV. kerületei, valamint Kecskemét, Győr, Székesfehérvár önkormányzata a pereket szüneteltette. A per szüneteltetése alatt konkrét egyezségi ajánlatot az ÁPV Rt. nem tett az önkormányzatoknak. Közvetítők közreműködésével megállapodás megkötésére került sor az I. kerületi önkormányzattal az Állami Nyomda Rt, a II., a IX., a XV. kerületi önkormányzattal az OTP Rt, a XV. ker. önkormányzattal az Erőkar és a Cereol Rt részvényeire. Megállapodás született továbbá Székesfehérvár önkormányzatának folyamatban lévő 17 ügyéből 15 társaság részvényeire, Kecskeméten az OTP és MATÁV Rt-ből igényelt részvények készpénzben történő kifizetésére. Nem történt egyezség a II. kerületi önkormányzat 4 ügyében, illetve Győr megyei jogú városnál 7 ügyben. Ezekre a társasági részesedésekre az önkormányzatok nem kötöttek szerződéseket a VEKTOR Rt.-vel. Peren kívüli megállapodások megkötésére azokban az ügyekben került sor, ahol erre a Vektor Rt kapott megbízást. (Tárgyalási és egyezségi pozícióba került 1996. augusztusában a Horus Rt is) Az ÁPV Rt sem az önkormányzatokkal, sem a per vitelére megbízott jogi képviselőkkel nem egyezkedett. Az ÁPV Rt. közvetítője és az önkormányzatok sikeres közvetítői közötti egyezkedések az önkormányzatok előtt ismeretlenek, ilyen dokumentumokat a