EMEA/H/C/000829 EPAR-összefoglaló a nyilvánosság számára dabigatrán etexilát Ez a dokumentum a -ra vonatkozó európai nyilvános értékelő jelentés (EPAR) összefoglalója. Azt mutatja be, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságának (CHMP) a gyógyszerre vonatkozó értékelése miként vezetett a forgalomba hozatali engedély kiadását támogató véleményéhez és a alkalmazási feltételeire vonatkozó ajánlásaihoz. Milyen típusú gyógyszer a? A egy dabigatrán etexilát nevű hatóanyagot tartalmazó gyógyszer. Kapszula formájában kapható (75, 110 és 150 mg). Milyen betegségek esetén alkalmazható a? A -t a következő esetekben alkalmazzák: a vénák vérrögösödésének megelőzésére olyan felnőtteknél, akiknél csípő- vagy térdprotézist ültettek be; szélütés és vérrögképződés megelőzésére olyan felnőtteknél, akiknél a normálistól eltérő szívritmus, úgynevezett nem valvuláris eredetű pitvarfibrilláció tapasztalható, ezért szélütés kockázata áll fenn; mélyvénás trombózis (MVT, egy mély vénában, általában a lábban kialakuló vérrög) és tüdőembólia (TE, a tüdőket ellátó erekben jelenlévő vérrög) kezelésére, valamint ezen betegségek kiújulásának megelőzésére felnőtteknél. A gyógyszer csak receptre kapható. Hogyan kell alkalmazni a -t? A kapszulákat egészben, vízzel kell lenyelni. A csípő- vagy térdprotézis-beültetésen átesett betegeknél a -kezelést a műtét befejezése után egy négy órával, egy 110 mg-os kapszula bevételével kell 30 Churchill Place Canary Wharf London E14 5EU United Kingdom Telephone +44 (0)20 3660 6000 Facsimile +44 (0)20 3660 5555 Send a question via our website www.ema.europa.eu/contact An agency of the European Union European Medicines Agency, 2015. Reproduction is authorised provided the source is acknowledged.
megkezdeni. A kezelés ezután naponta egyszer 220 mg-mal (azaz két 110 mg-os kapszulával) folytatódik, csípőprotézis beültetése után 28 35, térdprotézis beültetése után pedig 10 napon át. A kezelés megkezdését el kell halasztani azoknál a betegeknél, akiknél a műtét helyén még mindig vérzés áll fenn. Amennyiben a kezelést nem a műtét napján kezdik el, azt napi egyszeri 220 mg-mal (két 110 mg-os kapszula formájában) kell kezdeni. Mérsékelten csökkent vesefunkciójú, 75 évnél idősebb, illetve amiodaront, kinidint vagy verapamilt (szívproblémák kezelésére alkalmazott gyógyszereket) szedő betegeknél alacsonyabb adag alkalmazandó. Nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a szélütés és a vérrögképződés megelőzése esetében a adagja naponta kétszer egy 150 mg-os kapszula, amelyet hosszú ideig kell szedni. Az MVT és a TE kezelése és megelőzése esetében a adagja naponta kétszer egy 150 mg-os kapszula, egy injekciózható véralvadásgátlóval legalább öt napig végzett kezelést követően. A nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a szélütés és a vérrögképződés megelőzése, valamint az MVT/TE kezelése és megelőzése esetében egyaránt alacsonyabb adagot kell alkalmazni a 80 éves vagy idősebb betegeknél, és azoknál, akik egyidejűleg verapamilt szednek. A vérzés fokozott kockázatának kitett valamennyi beteget fokozott megfigyelés alá kell vonni, és az orvos döntése szerint a adagját csökkenteni kell. A kezelés megkezdése előtt valamennyi betegnél értékelni kell a vesefunkciót, hogy ily módon ki lehessen zárni a súlyosan csökkent vesefunkciójú betegeket, majd a kezelés folyamán újabb vizsgálatot kell végezni, ha felmerül a súlyosbodás gyanúja. Ha a -t tartósan alkalmazzák nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, illetve ha MVT vagy TE esetén alkalmazzák, a vesefunkciót évente legalább egyszer értékelni kell, amennyiben a beteg vesefunkciója enyhén vagy mérsékelten csökkent, vagy ha a beteg 75 évnél idősebb. További információk a (szintén az EPAR részét képező) alkalmazási előírásban találhatók. Hogyan fejti ki hatását a? Azoknál a betegeknél, akiknél csípő- vagy térdprotézis műtéti beültetését végzik, nagy a lábvénákban képződő vérrögök kialakulásának kockázata. Ezek a vérrögök amelyek közé a mélyvénás trombózis (MVT) is tartozik veszélyesek lehetnek, ha a test más részeibe, például a tüdőbe jutnak. A pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél is magas a vérrögök kialakulásának kockázata, melyek az agyba jutva szélütést okozhatnak. A hatóanyaga, a dabigatrán etexilát, a dabigatrán előanyaga. Ez azt jelenti, hogy az a szervezetben dabigatránná alakul. A dabigatrán egy véralvadásgátló szer, ami azt jelenti, hogy megakadályozza a vérrögök kialakulását. Gátolja a véralvadás folyamatában központi szerepet betöltő, trombin nevű anyag működését. Milyen módszerekkel vizsgálták a -t? A -t két fő vizsgálatban enoxaparinnal (egy másik véralvadásgátló szerrel) hasonlították össze (napi 220 vagy 150 mg-os adagban) csípő- vagy térdprotézis-beültetésen átesett betegeknél. Az első vizsgálatban összesen 2101, térdprotézis-beültetésen átesett beteg, a másikban pedig összesen 3494, csípőprotézis-beültetésen átesett beteg vett részt. A fő hatékonysági mutató mindkét vizsgálatban azon betegek száma volt, akiknél vénás vérrög képződött, vagy akik a kezelési időszak alatt bármilyen okból elhaláloztak. A vérrögképződést a legtöbb esetben a vénák képalkotó módszerrel végzett vizsgálatával vagy a tüdő vérrögösödésének jeleire irányuló vizsgálattal mutatták ki. 2/5 oldal
Egy harmadik fő vizsgálatban a -t (napi kétszer 110 mg és napi kétszer 150 mg adagban) warfarinnal (egy másik véralvadásgátló szerrel) hasonlították össze körülbelül 18 000, nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő felnőtt betegnél, akiknél szélütés kockázata állt fenn. A betegeket egy három éven keresztül kezelték, és a fő hatékonysági mutató azon betegek aránya volt évente, akiknél szélütés, illetve a test más részeiben ereket blokkoló vérrög alakult ki. Két fő vizsgálatban, amelyekben több mint 5100, MVT vagy TE tüneteit mutató, kezdetben injekciózható véralvadásgátlóval kezelt felnőtt beteg vett részt, a -t warfarinnal hasonlították össze. Két másik vizsgálatban az MVT, illetve TE megelőzését tanulmányozták körülbelül 4200 olyan felnőtt betegnél, akik kiújuló vérrögök tüneteit mutatták és véralvadásgátlóval végzett hosszú távú kezelésben részesültek. Az egyik, megelőzésre irányuló vizsgálatban a -t warfarinnal, míg a másikban placebóval (hatóanyag nélküli kezeléssel) hasonlították össze. A fő hatékonysági mutató mind a négy vizsgálatban azon betegek száma volt, akiknél vérrög képződött a vénákban (MVT), illetve a tüdőben (TE), vagy akik a kezelési időszak alatt szív-érrendszeri okból elhaláloztak. Milyen előnyei voltak a alkalmazásának a vizsgálatok során? A a vérrögképződés, illetve a halálozás megelőzése tekintetében ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint az enoxaparin. A térdprotézis-beültetésen átesett betegek vizsgálatában a 220 mg -val kezelt betegek 36%-ánál (503 beteg közül 182-nél) figyeltek meg vérrögképződést, míg ez az arány az enoxaparinnal kezelt betegeknél 38% (512 beteg közül 192) volt. Mindkét csoportban egy haláleset fordult elő (kevesebb, mint 1%). A csípőprotézis-beültetésen átesett betegekkel végzett vizsgálatban a 220 mg -val kezelt betegek 6%-ánál (880 beteg közül 50-nél) figyeltek meg vérrögképződést, míg ez az arány az enoxaparinnal kezelt betegeknél 7% (897 beteg közül 60) volt. A -val kezelt csoport betegei közül három hunyt el (kevesebb, mint 1%), de e halálesetek közül kettő nem vérrögökhöz volt köthető. A csípő- vagy térdprotézis-beültetésen átesett betegeket célzó vizsgálatokban bizonyítékokat találtak arra, hogy a 220 mg-os adag hatékonyabb lehet a 150 mg-osnál. A nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban kimutatták, hogy a 110 mg -t szedő betegeknek évente körülbelül 1,5%-ánál (6015 beteg közül 183-nál) és a 150 mg -t szedő betegek 1,1%-ánál (6076 beteg közül 134-nél) jelentkezett szélütés vagy egyéb, vérrögképződéssel összefüggő probléma, míg a warfarinnal kezelt betegek esetében ez az arány 1,7% volt (6022 beteg közül 202). Az MVT és a TE kezelésére irányuló vizsgálatokban a -val kezelt betegek 2,7% ánál (2553 beteg közül 68-nál) alakult ki vérrög vagy fordult elő vérrögképződéshez kapcsolható haláleset, míg a warfarinnal kezelt betegek esetében ez az arány 2,4% (2554 beteg közül 62) volt. Az MVT és a TE megelőzésére irányuló első vizsgálatban a -val kezelt betegek 1,8% ánál (1430 beteg közül 26-nál) alakult ki vérrög vagy fordult elő vérrögképződéshez kapcsolható haláleset, míg a warfarinnal kezelt betegek esetében ez az arány 1,3% (1426 beteg közül 18) volt. A második, megelőzésre irányuló vizsgálatban a -val kezelt betegek 0,4% ánál (681 beteg közül 3-nál) alakult ki vérrög vagy fordult elő vérrögképződéshez kapcsolható haláleset, míg a placebóval kezelt betegek esetében ez az arány 5,6% (662 beteg közül 37) volt. Milyen kockázatokkal jár a alkalmazása? A leggyakoribb mellékhatása (10 beteg közül több mint 1-nél jelentkezik) a vérzés. A alkalmazásával kapcsolatban jelentett összes mellékhatás teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található. 3/5 oldal
A nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknek a vesefunkciója súlyosan károsodott, akiknél jelenleg jelentős vérzés áll fenn, vagy olyan betegségük van, amely miatt súlyos vérzés jelentős kockázatának vannak kitéve. Nem alkalmazható olyan betegeknél, akik bármilyen más véralvadásgátló szert is szednek, kivéve az olyan különleges helyzeteket, amikor a véralvadásgátló gyógyszert épp másikra váltják. A nem adható olyan betegeknek sem, akiknek súlyos májbetegségük van, illetve akik szájon át vagy injekció formájában ketokonazolt vagy itrakonazolt (gombafertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek), ciklosporint (az immunrendszer aktivitását csökkentő gyógyszer) vagy dronedaront (a pitvarfibrillációnak nevezett szívprobléma kezelésére alkalmazott gyógyszer) szednek. A korlátozások teljes felsorolása a betegtájékoztatóban található. Miért engedélyezték a forgalomba hozatalát? A CHMP megállapította, hogy a gyógyszer alkalmazásának előnyei meghaladják a kockázatokat, ezért javasolta a gyógyszerre vonatkozó forgalomba hozatali engedély kiadását. A CHMP megállapította, hogy a hatása a csípő- vagy térdprotézis-beültetésen átesett betegek vérrögképződésének megelőzésében az enoxaparinnal összehasonlítható. A szájon át alkalmazott előnye, hogy szedése a betegek számára kényelmesebb. A CHMP megállapította továbbá, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a jól teljesített a warfarinnal történő összehasonlítás során a szélütés kockázatának csökkentésében anélkül, hogy növelte volna a súlyosabb vérzések kockázatát. Mivel egyes betegeknél fokozott a vérzés kockázata, a gyógyszerfelírási tájékoztató tartalmaz néhány óvintézkedést is. Továbbá a CHMP megállapította, hogy az MVT és a TE kezelésében és megelőzésében a általános előnyét tekintve összehasonlíthatónak bizonyult a warfarinnal. A vérzéses epizódok száma azonban a esetében alacsonyabb volt. Bár a vizsgálatok azt mutatták, hogy a a szívproblémák egy kissé nagyobb kockázatát okozza a warfarinnál, a alkalmazásának előnyei így is meghaladják annak kockázatait. Milyen intézkedések vannak folyamatban a biztonságos és hatékony alkalmazásának biztosítása céljából? A lehető legbiztonságosabb alkalmazásának biztosítása céljából kockázatkezelési tervet dolgoztak ki. A terv alapján a -ra vonatkozó alkalmazási előírást és betegtájékoztatót a biztonságos alkalmazással kapcsolatos információkkal egészítették ki, ideértve az egészségügyi szakemberek és a betegek által követendő, megfelelő óvintézkedéseket. Ezenfelül a -t gyártó vállalatnak biztosítania kell, hogy a gyógyszert várhatóan felíró valamennyi orvos oktatócsomagot kapjon, amely felhívja a figyelmet a vérzés kockázatára, valamint iránymutatást biztosít annak kezeléséhez. A betegeknek is figyelmeztető kártyát kell kapniuk, amely összefoglalja a gyógyszerrel kapcsolatos főbb biztonsági információkat. A -val kapcsolatos egyéb információ 2008. március 18-án az Európai Bizottság a -ra vonatkozóan kiadta az Európai Unió egész területére érvényes forgalomba hozatali engedélyt. A -ra vonatkozó teljes EPAR az Ügynökség weboldalán található: ema.europa.eu/find medicine/human medicines/european Public Assessment Reports. Amennyiben a -val történő kezeléssel kapcsolatban bővebb információra van szüksége, olvassa el a (szintén az EPAR részét képező) betegtájékoztatót, illetve forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez. 4/5 oldal
Az összefoglaló utolsó aktualizálása: 01-2015. 5/5 oldal