Baloldali program a szociális védelem új rendszerére

+ Baloldali program a szociális védelem új rendszerére 2.2 változat Szakmai és társadalmi egyeztetésre 2013. január

Tartalom Bevezetés... 3 I. A társadalmi körülmények és a legfőbb kihívások... 4 II. A szociális védelem szétrombolása... 10 1. Az állam, mint fordított Robin Hood : támogatás a gazdagoknak... 10 2. Rombolás a társadalombiztosításban... 10 3. Tömeges elszegényedés, növekvő nyomor... 11 4. Súlyosbodó lakhatási gondok... 12 5. Kétarcú családpolitika... 12 6. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások leépítése... 13 7. A fogyatékossággal élők valamint a megváltozott munkaképességűek romló életszínvonala. 14 8. A felzárkózást korlátozó körülmények... 15 III. A szociális védelem újjáépítésének alapjai... 17 Alapvetések... 17 1. Az állami juttatások méltányos, de fenntartható kialakítása... 19 2. Szélesebb társadalombiztosítási védelem, az aktív időskor támogatása... 19 3. A szociális válság kezelése, a nyomor enyhítése... 20 4. A lakhatási problémák széleskörű kezelése... 22 5. A gyermekes családok életfeltételeinek javítása... 23 6. A személyes szolgáltatások fejlesztése... 23 7. A fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek támogatása... 25 8. Szociális megfontolások a kapcsolódó szakpolitikák számára... 25 2

Bevezetés Ma Magyarországon súlyos társadalmi problémák vannak, a szociális biztonság kettős deficittel küzd. Ezek egy része régebbi gyökerű. A piacgazdaság kiépülését kísérő sokkok, a másfél millió munkahely eltűnése megrendítette a korábbi bár nem túl magas színvonalú, de széleskörű, érzékelhető munkahelyi, jövedelmi, szociális biztonságot. Az utóbbi évtizedekben a társadalombiztosításnak és a mellette létrejövő új rendszereknek egyre többféle problémát kellett kezelniük. Eközben a foglalkoztatottak csökkenő száma miatt is szűkültek a kiadásokra rendelkezésre álló források, így sokszor szigorodtak a hozzáférési jogosultságok. Az elmúlt évek hibás gazdaság- és társadalompolitikája azonban felerősítette a gondokat, sőt még újabbakat szült. A második deficitet az jelenti, hogy a szociális gondoskodás korábbi keretei is zárójelbe kerültek, alapjaiban megrendült a szociális ellátórendszer kiszámíthatósága, lebénultak a korábban is számos problémával működő intézmények. A szociális védelem rendszere szétesett, mai formájában nem tudja kezelni a kockázatokat, sőt maga is kockázattá vált. Az ezáltal fokozódó elszegényedés növekvő nyomort, a krízishelyzetek sokaságát hozta létre, amelyek azonnali cselekvést igényelnek. Az első és legfontosabb feladat a szociális védelem új rendszerének kialakítása során ezek mérséklése, megszüntetése. A Magyar Szocialista Párt víziója egy olyan új jól-léti állam, amelynek polgárai meghatározott és alkotmányban is rögzített szociális jogokkal rendelkeznek. A szociális védelem olyan új rendszerét kívánjuk felépíteni, amely a társadalmi problémák széles körére kiterjed, amely adekvát válaszokat tud adni a különböző élethelyzetekre, az azzal járó gondokra. Az intézményrendszerek helyreállításával olyan védőhálóra van szükség, amely kezelni tudja a létező problémákat és megelőzi újabb bajok kialakulását, amely nem generálja, hanem csökkenti az egyébként is létező egyenlőtlenségeket. A megfelelően felépített szociális védelem a gazdaságra, annak forrásaira támaszkodik és egyben hozzá is járul a gazdaság növekedéséhez, versenyképességéhez, mert fenntartja, fejleszti az emberi erőforrásokat. A gazdaság helyreállítása tehát együtt kell, hogy járjon a szociális védelem helyreállításával. 3

I. A társadalmi körülmények és a legfőbb kihívások A magyar társadalomban jelentősek a foglalkoztatottsági, iskolázottsági, jövedelmi, fogyasztási, életmódbeli, egészségi állapotbeli különbségek, szoros összefüggésben a területi megosztottsággal és az etnikai szegregációval. A szociális védelem mozgásterét és feladatait a források nagyságán túl döntő módon meghatározzák az előzőekből adódó feltételek, amelyek megváltoztatására a szociális politikáknak legfeljebb közvetett eszközei vannak. A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban évtizedek óta kirívóan rossz. A születéskor várható átlagos élettartamok kedvezőtlenebbek, mint ami az ország gazdasági potenciálja alapján várható volna. Ugyanakkor a nyugdíjban töltött évek (élettartam) növekedése, a gyorsuló ütemű idősödés miatt fokozódnak az időskori szolgáltatásokkal szembeni igények, miközben a rendszerben ma is igen sok a megoldatlan feszültség, az igényeknél jóval kisebbek a kapacitások Növekednek az aktív korúakra háruló eltartási terhek, miközben nincs elegendő munkahely, ma a munkanélküliség jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot. Számolni kell azzal is, hogy egyre többen érik el a nyugdíjas korhatárt azok közül, akiknek nincs, vagy csak kevés a biztosítási idejük, így nem szereznek nyugdíjjogosultságot. Komoly hátrányban vannak a fogyatékos, egészségkárosodott emberek mind a munkaerőpiacon, és ebből következőleg szociális helyzetükben is. Változik a családszerkezet is, a különböző együttélési módok új családtípusokat hoztak létre. Az egyszülős családok aránya, amelyekben leginkább anya él gyermekével, az elmúlt évtizedben gyorsabban nőtt, mint a megelőző tíz évben. Ezzel összefügg, hogy a kisgyermekes nők foglalkoztatása Magyarországon a legalacsonyabb az egész Unióban, 4

Az elmúlt két évtizedben összességében fokozódtak a társadalmi különbségek, nőtt a szegények aránya, annak ellenére, hogy a 2008-as válság kitöréséig a GDP folyamatosan emelkedett. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági fejlődés önmagában nem hoz jobb életet, felzárkózást mindenki számára. A 2002-2010-es évek szakpolitikai döntései, a jóléti rendszerváltás, a Száz lépés programja, valamint a baloldali válságkezelő intézkedések megtörték ezt a trendet, de az elmúlt két év felerősítette az egyenlőtlenségek növekedését. A KSH adatain alapuló becslések szerint ma négy millióan élnek létminimum alatt Magyarországon, többen, mint korábban bármikor. A létszám nagyobb, mint ahogy azt az ország erőforrásai indokolnák, és azt jelzi, hogy megindult a középosztályok elszegényedése, elnyomorodása. A KSH felmérése szerint a népesség 14 százaléka számít jövedelmi szegénynek, arányuk nő. Jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának a gyermeket nevelő családok (különösen az egyedülálló szülők és a sokgyermekesek), a fiatalabbak (különösen a gyerekek) és az egyedül élők. Jövedelmi szegénységi arányok (%)* 2008 2011 Összesen 12,4 13,8 Háztartástípusonként Gyermektelen 7,7 8,2 Gyermekes 16,1 18,8 Korcsoport szerint 0-17 19,7 23,0 18-24 18,1 18,9 25-49 12,5 13,8 50-64 8,5 11,0 65-4,3 4,5 * ahol az egy főre jutó jövedelem kisebb, mint a mediánjövedelem (a jövedelmi sor közepén álló jövedelmének) 60%-a Forrás: A társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló indikátorok, 2011., KSH, Statisztikai Tükör 2012/72., Budapest A szociális védőháló hiányos és leépülőben van, ezzel együtt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a mindenféle társadalmi juttatások (ideértve a nyugdíjakat is) nélkül a lakosság több mint fele a szegénységi küszöb szintje alatt élne. Ha a szűkebben vett szociális támogatásokat nézzük, akkor is jóval magasabb lenne azok nélkül a szegények aránya. 5

A jövedelmi szegénység sok más hátrány halmozódásával jár együtt. Számos alapvetőnek tekintett javak vagy szolgáltatások (pl: megfelelő fűtés, hús fogyasztása legalább kétnaponta) hiányát élik meg a különböző élethelyzetű családok. Uniós összehasonlításban a negyedik legrosszabb hazánkban a súlyos anyagi deprivációt mutató indikátor (9 tételből 4 igénybevételét sem engedheti meg magának). A nemzetközi hasonlítást szolgáló adatok szerint ma a népesség növekvő hányada, több mint ötöde számít ide, szemben az uniós 8%- kal a KSH adatai szerint. Ezzel összefügg a háztartások kiadásszerkezete: legtöbbet továbbra is a lakásfenntartásra, illetve élelmiszerekre költenek a családok. Az eltérő jövedelmi helyzetek meghatározzák a fogyasztás szerkezetbeli különbségeit is. A társadalom alsó 20%-a jóval többet költ ezekre, mint a leggazdagabb 20%. A gyermekes családok kiadásaik közel 50%-át költik élelmiszerre, és lakásfenntartásra. Tíz háztartásból csupán egy olyan van, ahol a lakásfenntartás költségeinek megfizetése nem okoz gondot. A háztartások 28 százalékának még az is problémát jelent, hogy előteremtsék a pénzt ahhoz, hogy legalább minden másnap megfelelően étkezzenek. Meghatározóak és nagyon stabilnak bizonyulnak a területi különbségek, a kelet-nyugati lejtő. Magyarországon nagyobbak a szakadékok, mint a fejlett világ más országaiban. A legkedvezőtlenebb helyzetben mind munkaerő-piaci, mind szociális szempontból is a gyenge infrastruktúrával, alacsony iskolai végzettségű népességgel, fejletlen kereskedelmi és szolgáltató szektorral jellemezhető (észak-alföldi, dél-alföldi és dél-dunántúli) régiók vannak, valamint az Észak-magyarországi Régió, amelynek kritikus helyzetét a nehézipar és a bányászat összeomlása idézte elő. E régiók megyéiben kétszer-két és félszer, vagy akár háromszor akkora a munkanélküliség, a segélyezettek száma, mint a fejlettebb térségekben, az eltartottak között több a gyermek (akiknek nincs saját jövedelmük), mint a nyugdíjas (akik jelenleg még rendszerint nyugdíjat kapnak). A leginkább elmaradott helyzetű régiókra jellemző az aprófalvas, elaprózott településszerkezet, ahol az infrastrukturális nehézségek miatt elszigetelődő kis közösségekben a szegénység is sokszorozottan újratermelődik. A hátrányok az iskolázatlanság, a foglalkoztatási lehetőségek teljes hiánya, a megromlott egészségi állapot, 6

stb. többszörösen összeadódnak, és alapvetően meghatározzák egy társadalmi csoportnak a helyzetét. Ebben a mély csapdában vannak a romák, akiknek foglalkoztatottsága szakértői becslések szerint nem éri el a 30 százalékot. A kirekesztett élethelyzetek egyre gyakrabban etnikai konfliktusokkal is terheltek, főleg Észak-Kelet-Magyarország legszegényebb térségeiben, településein. Az pedig fokozza az előítéleteket, ha a súlyos problémahalmazt nem komplexen próbálják megoldani, hanem csak szankciókra épülő szegénypolitikát alkalmaznak. Ezzel nagyrészt azokra a helyi közösségekre hárítva át a terheket, amelynek tagjai közül sokan maguk is igen nehezen élnek. A kisebb településeken több egymással összefüggő okból is szűkebb a szolgáltatások kínálata. Egyrészt, még a saját lakókörnyezetben nyújtott alapellátások (étkeztetés, házi segítségnyújtás, családgondozás, stb.) biztosításának törvényi kötelezettsége is részben függ a lakosságszámtól. Másrészt, a fix költségek miatt bizonyos lakosságszám (kereslet) alatt a legtöbb szolgáltatás nem is működtethető gazdaságosan. Végül, a kisebb települések többségének kevesebb lehetősége van saját bevételekhez jutni és önerőből kiegészíteni a szolgáltatások költségeit nem minden esetben fedező központi normatívát. Kevesebb pénzük van több probléma megoldásához. Végül a társadalmi helyzetképhez tartozik az is, hogy milyen a szociális ellátórendszer. Minden fejlett országban összetett feladata van a szociális védelmi rendszereknek, beleértve a hagyományos vett társadalombiztosítást, a munkanélküliek ellátását, a gyermek, a családok támogatását, a szegénység enyhítését, a gondozásra szorulók ellátását. Egyik ilyen feladata, hogy egyfajta menedékként kezelje a piaci kudarcokat, vagy akár ellensúlyozza más ágazatok diszfunkcionális működését. Magyarországon azonban (1) különösen nagyok a zavarok, mert a rendszerváltás munkaerőpiaci-szociális sokkjára rakódtak a piacgazdaságban addig nálunk nem ismert gondok, (2) mert a kapcsolódó ágazatok (foglalkoztatáspolitika, egészségügyi ellátás, oktatás) a koherns kormányzati politika hiánya miatt - nem tudtak mit kezdeni a szociális problémákkal, sőt a náluk keletkezett problémákat is továbbhárítják; 7

(3) mert a halmozódó problémák megoldására egyre csökkenő források állnak rendelkezésre, és azok sokszor nem a legsúlyosabb helyzetek kezelésére jutnak. Míg az Unióban a GDP 29,4%-át fordították 2011-ben szociális védelemre (tágan értelmezve egészségüggyel, nyugdíjjal) addig Magyarországon mindössze 23%-át. A magyar költségvetésben, az ott használt csoportosítás szerint, a szűken vett szociális támogatásokra egyre kevesebbet, a GDP 16%-át költi az állam, ami összesen közel 5 ezer milliárd forintot jelent, melynek több mint fele nyugdíjkiadás. A társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások konszolidált funkcionális kiadásai szerint 2013 (terv) Forrás: Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat A hazai rendszer kialakulásának történeti hagyományai miatt dominánsak a pénzbeli ellátások, azon belül is meghatározó a társadalombiztosítás szerepe. Az uniós összehasonlítás szerint az időskorral összefüggő társadalmi juttatások az összes juttatások 41%-át teszik ki (ez 8

1,5%-kal magasabb az EU-s átlagnál). Az uniós 8%-nál számottevően magasabb, 13%-os a családoknak nyújtott támogatások aránya, a rokkantsági ellátásoké nagyjából hasonló, a betegséggel és a munkanélküliséggel kapcsolatos kockázatokra költött kiadásoknak a hazai részesedése viszont alacsonyabb az európai országok átlagánál. Lényeges, hogy a szociális védelem (vásárlóerő paritáson mért) egy főre eső kiadása hazánkban az uniós átlag felét sem éri el. A rendszerváltás után megjelentek a biztosítási rendszerből kiesők számára nyújtott ellátások is. Az utóbbi években ezek szerepe felértékelődött, hiszen egyre többen kerülnek a segélyezettek közé. Valójában csekély ezen kiadások a súlya a szociális ellátások között, mégis a döntéshozók első lépésként ezeket a kiadásokat, ezzel az érintettek jövedelmét csökkentik. Az utóbbi években a szociális védelem egyes elemeinek megfaragása, vagy akár felszámolása ésszerűsítésként, a potyautasság megszüntetésének szükségszerű velejárójaként jelenik meg a politikai közbeszédben, megbélyegezve ezzel az ellátásból éppen kiszorítani szándékozott embereket is. Az ápolási-gondozási szolgáltatások finanszírozása megoldatlan, a ráfordítások folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak. A szociális és gyermekvédelmi területet is elért államosításban nincsenek kellő garanciák a megfelelő működéshez. További probléma, hogy a szociális ellátórendszer inkább a szakellátásokat preferálta az alapszolgáltatások helyett, ennek ellensúlyozására több bár kezdetben csak mérsékelt eredményeket hozó intézkedés született. 9

II. A szociális védelem szétrombolása A FIDESZ kormányzás elmúlt időszakában a szociális problémák közül semmit nem oldott meg, viszont újabbakat hozott létre. Az elszegényedés elérte a középosztályt, az intézményeket szétverték, működésképtelenné tették. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében elért korábbi eredményeket a jobboldali kormány elolvasztotta, a különbségek ismét növekednek, a szociális biztonság megrendült. A problémákat az alábbi területekre fókuszálhatóak: 1. Az állam, mint fordított Robin Hood : támogatás a gazdagoknak A FIDESZ kormány jelentős jövedelemátcsoportosítást hajtott végre: a szegényektől elvett jövedelmeket a gazdagoknak adta, és ezzel egyúttal jelentős lyukakat ütött a költségvetésen, amelyeket megszorítások sorozatával próbálnak sikertelenül betömni. Az egykulcsos adóval, hatalmas anyagi előnyöket nyújtott a jómódú rétegeknek, eközben felszámolta az alacsonyabb jövedelműek által igénybe vehető adójóváírást, a Munka Törvénykönyvével lehetőséget adott a munkáltatóknak a keresetek érzékelhető csökkentésére. A családi adókedvezmény igazságtalan rendszerével növelte az egyenlőtlenségeket: minél több a jövedelme a családnak, annál több kedvezményhez juthat hozzá (felülre többet oszt). 2. Rombolás a társadalombiztosításban Széles fronton sor került a társadalombiztosítás ellátási és szervezeti rendszerének felszámolására. Az Alaptörvény érdemben csökkentette a szociális biztonság védelmi szintjét, amely különösen a társadalombiztosítást, annak ellátórendszerét érinti. Az Alaptörvény említést sem tesz a társadalombiztosításról, nem ismeri el a szociális biztonsághoz való jogot, ezzel alapvetően gyengíti, csökkenti az érintett állampolgárok helyzetét, illetve az állam felelősségét. A nyugdíjrendszer hosszabbtávú fenntarthatóságát ingatták meg, veszélybe sodorva a ma és 10

a holnap nyugdíjasait is. A rombolást a magánnyugdíj-pénztári befizetések eltérítésével, majd a vagyon majd teljes körű államosításával (majd annak elköltésével) kezdték. A következő lépésük a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése volt, a már jogosultak nyugdíjának lefokozásával, adott esetben megadóztatásával, amelyre a korábbi Alkotmány módosításával teremtették meg a jogi lehetőséget. Ezt követte a rokkantnyugdíjazás átalakítása, a rokkantnyugdíjat felváltó ellátások drasztikus csökkentésével, sok esetben pedig a korábban megállapított jogosultság teljes megvonásával. A társadalombiztosítás hagyományaitól, európai megoldásától eltérően, megszüntették a rokkantak, baleseti rokkantak nyugdíjjogi védelmét. Az egészségbiztosítás területén megszüntették a passzív táppénzt, csökkentették a táppénz mértékét, növelve a beteg emberek szegénységi kockázatát. Az egészségügyi szervezeteket, intézményeket érintő átalakítások tovább nehezítették az orvosi ellátáshoz való hozzáférést. A munkanélküliség biztosítást is gyengítették azzal, hogy meghosszabbították a munkanélküli ellátás igénybevételhez szükséges szolgálati időt, idejét három hónapra csökkentették. Mindezt annak ellenére, hogy ma Magyarországon átlagosan 18 hónap alatt lehet munkát találni. 3. Tömeges elszegényedés, növekvő nyomor A gazdagabbaknak kedvező változások, a segélyek csökkentése, az ellátások elinflálása azt igazolja, hogy a kormány lemondott a társadalom alsó harmadáról. Csökkentették a segélyek összegét, és megnehezítették a segélyekhez való hozzáférést. Az aktív korúak segélyéből (a foglalkoztatást helyettesítő támogatásból) kizárják azokat, akik nem jutnak közfoglalkoztatáshoz (miközben az önkormányzat nem köteles ilyen munkát szervezni), vagy nem végeznek (díjazással nem járó) önkéntes munkát, illetve akik nem felelnek meg a jó magatartás szabályainak. 2012-ben azt is lehetővé tették, hogy a segélyek jelentős részét az önkormányzatok utalványokban fizessék ki, amelyet csak az általuk kiválasztott üzletekben, termékekre lehet beváltani. Ez tovább erősíti a megbélyegzést, az érintettek kirekesztődését. 11

A rövid időtartamú közfoglalkoztatásnak külön szabályozórendszere van, amelyben a keresetek alacsonyabbak a minimálbéreknél, a kiszolgáltatottság pedig nagyobb, mint a nyílt munkaerőpiacon. Minden célvizsgálat azt mutatja, hogy a közfoglalkoztatás nem segíti elő a nyílt munkaerőpiacra jutást. Ráadásul a 100 ezer embert - vagy a politikai nyilatkozatok szerint akár ennél is többeket - foglalkoztató ágazat finanszírozása, működése, teljesítménye teljességgel átláthatatlan. 4. Súlyosbodó lakhatási gondok Az Orbán kormány jelentős erőfeszítéseket tett a jómódú rétegek lakhatással kapcsolatos problémáinak megoldására, a valóban nehéz helyzetben lévőket viszont az út szélén hagyta. A devizahitelesek megsegítését szolgáló intézkedések közül lényegében csak a végtörlesztés működött, amely kifejezetten azokat segítette, akik ahhoz megtakarítással, vagyonnal rendelkeztek. Az árfolyamgáttal alig éltek, az eszközkezelő lényegében nem indult meg, a sok szempontból egyébként is vitatható - ócsai lakópark lakásai közül még egy sem épült fel, de a feltételek már erősen romlottak. Hadjáratot indítottak a hajléktalanok ellen, jelentős pénzbírsággal is sújtható szabálysértéssé tették az életvitelszerű tartózkodást a közterületeken. Az Alkotmánybíróság ugyan ezt a törvényt megszüntette, de a Fidesz nem tett le tervéről, sőt Orbán Viktor nemzeti konzultációt indítana a hajléktalanokról, ellenük hangolva a közvéleményt. Csökkentek a lakhatással összefüggő támogatások, megszűnt az energiaár-kompenzáció, az annak helyébe felkínált segély pedig nem nyújt érdemi segítséget az érintettek számára. A rezsicsökkentés mindenkit érint, ezért bár kétségtelenül segítenek a szegényebbeknek is, legalábbis azoknak, akik be tudják fizetni a számláikat nem, hogy mérsékelnék, inkább növelik az egyenlőtlenségeket. 5. Kétarcú családpolitika A kormány több tekintetben is kétarcú családpolitikát folytat. Az adókedvezmény már említett rendszere megkülönbözteti a gyermekek támogatását, aszerint, hogy van-e a 12

szülőnek adóköteles jövedelme vagy sem. Ma a legtöbb állami támogatásban azok a nagycsaládosok részesülnek, akik az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkeznek. (A három- vagy több gyermekes családoknál pl. a családi adókedvezmény akár 216 ezer forinttal is csökkentheti az adóalapot, de ezt teljes egészében - a KSH adatai szerint - a sokgyermekes családoknak mindössze 8%-a tudja igénybe venni.) Eközben a családi pótlék, a gyes, a gyet, az anyasági támogatás összegét egy forinttal sem emelték, így reálértékük folyamatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy a tipikusan kisgyermekes, közepes vagy alacsonyabb jövedelmű családoknál, ahol az adókedvezményt nem, vagy csak korlátozottan tudják igénybe venni, a gyermekek az államnak kevesebbet érnek, mint akik jól kereső szülők mellett nevelkednek. Emellett családpolitikájuk egyszerre mondja azt, hogy minél tovább maradjon otthon a nő (ezzel is mentesítve a munkaerőpiacot, a gyermekek napközbeni ellátását nyújtó leterhelt intézményrendszert), illetve hamarabb vonuljon vissza (a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulásával), és azt, hogy támogatják a nők foglalkoztatását, a kisgyermekes szülők munkába állását, ez utóbbiért azonban keveset tettek. 6. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások leépítése A személyes jellegű szolgáltatások területén teljes a bizonytalanság, a kormányzati intézkedések itt is kettős célt látszanak szolgálni: megtakarításokat elérni és erősíteni a központi állami befolyást, hatalmat. A szociális szférában is jelentkező központosítással, miként az önkormányzati rendszer szétverésével is, egyre távolabb viszik a döntéseket a problémák helyétől, ezáltal megfosztva a helyi közösségeket autonómiájuktól. A szakellátási feladatokkal felruházott intézmények többségét a kormány 2012-13-ban, két lépcsőben államigazgatási kézbe vette. Így ezen intézmények finanszírozásából kiesnek az önkormányzati saját bevételek, miközben az állami támogatás nem nőtt, sőt sok helyen csökkent. A finanszírozás, a hozzáférés biztosítása, a fenntartói jogok gyakorlása egyaránt bizonytalan, az átalakítás erőltetett és nincs tekintettel az ellátottakra. elképzelések gyakran változnak. Összességében arra lehet számítani, hogy romlik a gyermekvédelmi és a szociális személyes szakellátások színvonala és ezáltal a legrosszabb helyzetű felnőttek és gyermekek 13

társadalmi esélyei is. Az önkormányzati alapellátások állami támogatása csökken, ez ahhoz vezet, hogy a meglevő intézményrendszer, az otthonközeli ellátások színvonala amelynek erősítése az előző évek egyik legfontosabb célja volt erodálódik. A szociálpolitikai problémák kezelésére (aktív támogatásra és az ellátási jogosultságok megítélésére, ellenőrzésére) hivatott intézményi rendszer teljesen átalakult. A különböző szociális programok irányítása és finanszírozása egyszerre több minisztériumhoz tartozik. Az áttekinthetetlen és megfelelően nem koordinálható rendszer tarthatatlan mind a szociális területen dolgozók számára, mind az érintetteknek. Az önkormányzati finanszírozás, a szociális ellátás irányítási, fenntartási feladatainak átalakítása további átszervezésekhez vezet, amely súlyos, ma még nehezen becsülhető változásokat hoz a szociális segítést hivatásul választó szakemberek munkájában, életfeltételeiben is. Amellett, hogy az adóváltozások hatása, a választáskor még megígért béremelések elmaradása egyébként is kilátástalanná teszi helyzetüket, rontja önbecsülésüket. 7. A fogyatékossággal élők valamint a megváltozott munkaképességűek romló életszínvonala Az egészségkárosodottakat, a tartós betegeket, a fogyatékossággal élőket a kormány számos intézkedéssel sújtotta. Átgondolatlan, sokszor embertelen felülvizsgálati, un. komplex minősítési eljárásokra kényszerítették a korhatár előtti rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasokat és a megváltozott munkaképességű ellátottakat, mindezt kifejezetten költségvetési megtakarítás céljából. A rokkantellátás rendszerének átalakítása megváltozott munkaképességű emberek tömegeit engedi ellátás nélkül a munkaerőpiacra, miközben csökkentek a foglalkoztatási támogatások, megrekedtek a rehabilitációs programok. (Erről részletesebben az MSZP foglalkoztatáspolitikai programja szól.) Összességében a fogyatékossággal élő, egészségkárosodott emberek megélhetése sokkal nehezebbé vált, annál is inkább, mert egyéb ellátásaik sem növekedtek, még reálértéküket sem őrizték meg. 14

Az Orbán kormány visszalépett a fogyatékossággal élő személyek társadalmi esélyegyenlőségének megteremtésében is. Az új Polgári törvénykönyv megalkotásával visszatértek ugyanis a cselekvőképesség teljes kizárásának lehetőségéhez, annak ellenére, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság teljes jogfosztást jelent, s ami ellen az érdekvédő és jogvédő civil szervezetek több ízben is tiltakoztak. A fogyatékosok képzését vállaló intézményeket (is) ellehetetlenítik, megfosztják anyagi bázisuktól, alapszolgáltatásaik leépülnek. Az intézményi ellátások emberbarát átalakításának - még a szocialista kormány által, a civilekkel egyeztetett - 2010-ben megkezdett programja pedig vontatottan halad. 8. A felzárkózást korlátozó körülmények A kormány a humánerőforrás minden területén rombolásba kezdett, így ma még beláthatatlan, hogy összességében milyen eredményekkel jár a pusztítás. Néhány főbb probléma: A megreformált oktatási rendszer nemhogy az esélyek kiegyenlítését, hanem éppen, hogy az esélykülönbség növelését fogja szolgálni. Az iskolakötelezettség lecsökkentésével kevesebb fiatal fogja elvégezni az általános iskolát, és felsőfokon is kevesebben fognak tanulni. A kormányzati szándékok szerint a szakiskolába járók számát kell majd növelni, de a szakképzésről szóló új törvény jelentősen csökkenti a szakiskolai képzés idejét és ezen belül a közismereti tantárgyak oktatására fordítható időkeretet. A komplex vizsga alóli felmentés tiltásával és a képzési idők bebetonozásával megnehezíti vagy megszünteti a képzettségek közötti átjárás lehetőségét, formálissá teszi, tulajdonképpen felszámolja a moduláris rendszert ellehetetlenítve az előzetes tudás beszámítását. A felsőoktatás visszaszoruló állami támogatása nyomán a kevésbé tehetős, de tehetséges fiatalokat elzárják a felsőfokú tanulmányoktól illetve már a pályájuk kezdetén eladósítják a diákhitellel. 15

Hasonló folyamat játszódik le az egészségügyben: a folyamatos forráskivonás miatt az állami biztosító által finanszírozott ellátások színvonala csökken. A jobb módúak az általuk fizetett külön biztosítással jobb ellátáshoz férhetnek hozzá a magán- és önkéntes biztosítóknál, mint a csak állami illetve a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátást igénybe vevők, ez tovább növeli az egyenlőtlenségeket az egészségi állapotokban, a várható élettartamban egyaránt. (Olyan kedvezmények is megjelentek munkáltatói oldalon, amelyek ezt a hozzáférési különbséget tovább növelik.) Összefoglalva: A hátrányos helyzetű emberek biztonsága egyszerre gyengült meg a szociális ellátórendszer egészében. Az oktatásban, az egészségügyben bekövetkező változások további terheket rónak a szociális ellátásokra. A foglalkoztatáspolitika ugyan nagyrészt a munkaerőpiacon hátrányban lévő, munka- és jövedelemnélküli emberekre koncentrál, de a választott egyetlen eszköz, a közfoglalkoztatás (ebben a formájában legalábbis) nem vezeti ki az őket a szociális kényszerhelyzetből, a szociális ellátórendszer foglyai maradnak. Szétverték a társadalombiztosítást, jogosultságokat vettek el, alakítottak át visszamenőleges hatállyal. A segélyezési, az adórendszer átalakítása, a devizaadós-probléma megoldásának, a rezsi csökkentésének választott módszere, mind pénzt vesz el a szegényektől, hogy azt a gazdagoknak adja. A szociális juttatások összege ténylegesen is csökkent (a rokkantnyugdíjat felváltó ellátások, segélyek) vagy csak reálértéken (családi pótlék, gyes, gyet, anyasági támogatás, fogyatékossági támogatások, stb.). A szakpolitikákat tervező, irányító és végrehajtó intézményrendszer, a döntéshozatal rendje átláthatatlan, a források csökkennek, az önkormányzati felelősségvállalás alapjai megszűntek. Az állam szociális felelőssége ma alig számon kérhető. 16

III. A szociális védelem újjáépítésének alapjai Alapvetések Az elmúlt időszak rombolásai után egyszerre kell romeltakarítást végezni és építkezni. Újjá kell alakítani a szociális védelem rendszerét. A szakmailag széttöredezett és szervezetileg túlzottan centralizált intézményrendszer helyébe, korszerű a problémákra valóban reagálni képes közszolgáltatásokat kell teremteni. A társadalmi problémákra korábban nem mindig születtek jó megoldások, azonban az Orbán kormány csak rontott a helyzeten. Az új helyzet új válaszokat kíván, tehát nem jelenti a 2010 előtti megoldások visszaállítását sem. A Magyar Szocialista Párt új, működőképes, biztonságot és perspektívát nyújtó alternatívát kínál Magyarország polgárainak. A szociális védelem új politikájának céljai: a nyomor és a szegénység enyhítése, az egyenlőtlenségek csökkentése, a jövedelmi és egészségügyi kockázatok jelentős mérséklése, a foglalkoztatás növelése és egyben biztosítási kockázatként való kezelése, a mobilitás csatornáinak megnyitása, a társadalmi felzárkóztatás elősegítése ugyanakkor újabb csoportok elszegényedésének megakadályozása valamint a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás. Ezen az úton lehet csak eljutni oda, hogy valódi jól-létet (well-being) biztosítsunk, amelyben a polgárok deklarált jogaik alapján léphetnek fel az állammal szemben, amely kötelezettséget visel azért, hogy mindent megtegyen polgárai anyagi és szubjektív jól-léte (elégedettsége) fenntartásáért. Ez a korábbiaknál szélesebb alapokon nyugvó szociális biztonság megteremtését, a különböző élethelyzetben lévők sokrétű támogatását jelenti. A Magyar Szocialista Párt felfogásában mindez a gazdaság és társadalom dinamikus és egyenletes fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Rehabilitálni fogjuk a szociális állam eszméjét, melyben érvényesül a szociális biztonsághoz való jog, amely az egyének, családok, közösségek erőfeszítéseire épít, beavatkozásával anyagi támogatást és szakmai segítséget nyújt ahhoz, hogy az emberek megküzdjenek a nehézségekkel. Ezért a szociális biztonsághoz való jogot legalább a korábbi alkotmányos védelem szintjére emeljük, biztosítva, hogy az állampolgárok számára kiszámítható, stabil és egyértelmű keretek és védőháló álljon rendelkezésre. Mindenkinek jogot biztosítunk az 17

emberi lét alapvető feltételeihez, olyan szociális védelmi rendszert építünk, amely elősegíti az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétét és jól-létét, ahol nem csak a létbiztonság garantálása, hanem az életminőség javítása is cél. Különösen fontos a gyerek jól-lét kérdése. Mindezekkel összefüggésben a szociális védelemnek az alábbiakra kell leginkább reagálnia: a krízishelyzetek felszámolása, a nyomor enyhítése; a gyermekvállalás és nevelés támogatása, a gyermekszegénység csökkentése; az állástalanság és az inaktivitás kezelése, a megrokkanás esetén a megélhetés biztosítása, a fogyatékosság támogatása, a lakhatási gondok, az adósságspirál, a lakásvesztés megakadályozása, kezelése, nyugdíjas- és időskori jövedelembiztonság garantálása, a társadalmi kirekesztődés megállítása, a romák integrációjának elősegítése. Az Orbán kormány munkaalapú társadalomképe leegyszerűsíti a XXI. századi kihívásokra adható válaszokat. Érdemi foglalkoztatást bővítő intézkedések nélkül, a munka ígéretével, kommunikációs eszközökkel, a közfoglalkoztatás álmegoldásaival a kormány még a saját célját sem éri el. A Magyar Szocialista Párt valódi megoldásokat kíván nyújtani mind a foglalkoztatás, mint a szociális védelem területén. Mi a társadalmi és gazdasági felemelkedést a foglalkoztatás növelésén túl, az esélyteremtésben, a szolidaritáson alapuló társadalompolitikában látjuk, amelyben a munka nem cél, hanem eszköz a jól-lét biztosításában. Erre azért van szükség, mert egyfelől súlyos elégedetlenségek vannak a társadalomban, amiket nem lehet csupán munkahelyteremtéssel kezelni. A társadalmi béke megteremtése és fenntartása pedig elengedhetetlen célja egy széleskörű társadalompolitikának. Másfelől, nem lehet mindenki számára hagyományos értelemben vett munkát biztosítani. A munka világa átértelmeződött az utóbbi évtizedekben, sokan kiszorultak az elsődleges a munkaerőpiacról, képzettség illetve munkahely hiányában is. Számukra a szociális gazdaság, a másodlagos munkaerőpiac révén kell megélhetést biztosítani. Tehát ahogyan a szociális védelemnek úgy a foglalkoztatáspolitikának is a szolidaritásra kell épülnie. 18

A szociálpolitikai teendőket és intézményeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a kapcsolódó szakpolitikák milyen problémákat oldanak meg, miket hárítanak el, illetve milyen további feszültségeket hoznak létre. Nincs csodafegyver, nincsenek univerzális, minden feszültségek kezelésére alkalmas eszközök. A konkrét szükségletekhez, helyi sajátosságokhoz és élethelyzetekhez igazodva kell eldönteni, melyek a leginkább célhoz vezető megoldások. Az alábbiakban a felvázolt problémák mentén vesszük sorra a rövid és középtávú célokat: 1. Az állami juttatások méltányos, de fenntartható kialakítása Az állami újraelosztás irányát célzottabbá kell tenni, annak érdekében, hogy azokhoz a társadalmi csoportokhoz jutasson többet, ahol az adott élethelyzetek miatt arra a leginkább szükség van. Ugyanakkor a rendelkezésre álló forrásokat úgy kell felhasználni, hogy fenntartható legyen a rendszer. 2. Szélesebb társadalombiztosítási védelem, az aktív időskor támogatása A társadalombiztosítás rendszerében a korábbiakhoz hasonlóan biztosítjuk a társadalmi kockázatok nyugdíjbiztosítási védelmét. Egyértelművé tesszük, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj nem állami kegy, hanem vásárolt jog, szolgáltatás, amelyet a kereset utáni nyugdíjjárulék-fizetés és a szolgálati idő alapoz meg. Vissza kell állítani a távlatilag is fenntartható nyugdíjrendszer iránti bizalmat. Ennek érdekében lépéseket teszünk azért, hogy a munkából levont nyugdíjbefizetések senki számára nem vesszenek el, ezzel ösztönözve a járulékfizetési hajlandóságot is. Célszerű lehetővé tenni a létrejött sajátos, működésképtelen szervezeti jogállásra tekintettel -, hogy a magánnyugdíj-rendszerben maradt tagok átvihessék az egyéni számlán lévő megtakarításaikat nyugdíjuk kiegészítése céljából, az önkéntes nyugdíjrendszer intézményeibe. 19

A korhatár előtti nyugdíjak rendszerét újragondoljuk, mivel bizonyos esetekben szükséges és célszerű is meghatározott feltételek mellett lehetőséget adni az irányadó korhatár előtti nyugdíjba vonulásra. Mindenekelőtt azonban visszaadjuk a nyugdíjas státuszt. A nyugdíjrendszerben rendszerszerű változtatásokat csak alapos előkészítés után, széleskörű társadalmi egyeztetést követően, hosszú átmeneti (felkészülési) idővel kezdeményezünk, amellett hogy a legégetőbb és az egyre tömegessé váló tragikus élethelyzetek is tekintettel, előkészítjük az ellentmondások orvoslását. A Magyar Szocialista Párt kiemelkedő jelentőségére tekintettel - külön stratégiát készít az időskorúak helyzetének javítására. Az idősügyi politikánk alapelvei: - az aktivitás fenntartása (képzések, munkakörülmények, kulturális és közösségi tevékenységek támogatása), a nemzedéken belüli és a nemzedékek közötti segítési formák kialakítása; - az egészség megőrzése, az egészségben töltött életévek meghosszabbítása; - az időskori jövedelembiztonság megteremtése; - az anyagi lehetőségeknek megfelelő és biztonságos hozzáférés a szolgáltatásokhoz és a gondozó intézményekhez; - civil szerveződések, képviseletek támogatása, az érdemi kormányzati egyeztetési rendszer visszaállítása. 3. A szociális válság kezelése, a nyomor enyhítése Olyan támogatási rendszerre van szükség, amely nem konzerválja a szegénységet, hanem kitörési utakat teremt az érintettek számára. Alul és felül is nyitni kell a rendszeren. Akinek lehetősége van rá, azt támogatni és motiválni kell abban, hogy a munkaerőpiac révén biztosítson magának és családjának jövedelmet, viszont, akinek nincs más lehetősége, azok számára is biztosítani kell egy minimális szintet. A nyomorenyhítése elsődleges lépéseként visszaemeljük a csökkentett segélyek összegét. A pénzbeli ellátások rendszerét a szociális szolgáltatásokkal összehangolva alakítjuk át. 20