Doktori (Ph.D.) értekezés. Dr. Karádi Oszkár

ÉDESANYÁMNAK

A "SEBÉSZI"- ÉS "KÉMIAI" VAGOTÓMIA HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ÁLLATKÍSÉRLETES VIZSGÁLATA A GASZTROINTESZTINÁLIS NYÁLKAHÁRTYA VÉDELMÉRE ÉS AZ INDOMETACIN-OKOZTA KÁROSODÁSÁRA Doktori (Ph.D.) értekezés Dr. Karádi Oszkár Programvezető: Prof.dr. Fischer Emil (POTE, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet) Alprogramvezető: Prof.dr. Mózsik Gyula (POTE, I.sz. Belklinika) Tutor: Prof.dr. Mózsik Gyula (POTE, I.sz. Belklinika) Pécsi Orvostudományi Egyetem Pécs 1998

1 TARTALOM oldal 1. BEVEZETŐ... 5 1.1 A citoprotekció (rövid irodalmi áttekintés)... 6 1.2 Az innerváció szerepe a gasztrointesztinális rendszer működésében (rövid irodalmi áttekintés). 8 2. A VIZSGÁLATOK CÉLKITŰZÉSEI... 14 3. AZ ALKALMAZOTT MÓDSZEREK ÉS ANYAGOK... 17 3.1. A kísérleti állatok... 17 3.2. Az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyakárosodás... 17 3.2.1. Az indometacin alkalmazása... 17 3.2.2. A nyálkahártyafekélyek számának és súlyosságának értékelése... 21 3.3. A gasztrointesztinális nyálkahártya érpermeabilitásának mérése... 22 3.4. A "sebészi" vagotómia... 23 3.4.1. A "sebészi" vagotómia technikai kivitelezése... 26 3.5. A "kémiai" vagotómia... 27 3.5.1. Az atropin alkalmazása... 27 3.5.2. A "kémiai" vagotómia technikai kivitelezése... 28 3.6. Statisztikai módszerek... 30 4. ELŐZETES VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK... 31 4.1. Az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek és érpermeabilitásváltozás.. 31 4.2. A "sebészi" vagotómia hatása a gasztrointesztinális nyálkahártyára épségére és érpermeabilitására... 36 4.3. A "kémiai" vagotómia hatása a gasztrointesztinális nyálkahártya épségére és érpermeabilitására 37

2 oldal 5. RÉSZLETES VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK... 38 5.1. Az akut "sebészi" vagotómia hatása az indometacinokozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra... 38 5.2. A krónikus "sebészi" vagotómia hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeábilitásfokozódásra... 44 5.3. Az akut- és a krónikus "sebészi" vagotómia hatásának összehasonlitása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra... 49 5.4. A "kémiai" vagotómia hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra... 53 5.5. Az atropin hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra akut "sebészi" vagotómia után...61 5.6. Az atropin hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra krónikus "sebészi" vagotómia után...66 5.7. Az akut "sebészi" vagotómia hatása az atropin protektiv működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekkel és -érpermeabilitásfokozódással szemben... 71 5.8. A krónikus "sebészi" vagotómia hatása az atropin protektiv működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekkel és -érpermeabilitásfokozódással szemben... 76

3 oldal 5.9. Az akut- és a krónikus "sebészi" vagotómia hatásának összehasonlitása az atropin protektív működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek és -érpermeábilitasfokozódás kialakulásával szemben.. 81 6. MEGBESZÉLÉS... 86 7. AZ ÚJ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA...97 8. IRODALOM... 100 9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 117 10. A SZERZŐ PUBLIKÁCIÓI... 118

4 RÖVIDÍTÉSEK ASV akut "sebészi" vagotóraia c c. koncentráció EIR enterális idegrendszer g GI IND i.p. i.v. kg KIR KSV NSAID gramm gasztrointesztinálisindometacin intraperitoneális intravénás kilogramm központi idegrendszer krónikus "sebészi" vagotóraia nemszteroid-gyulladáscsökkentő gyógyszerek ("non-steroidal anti-inflammatory drugs") n. vagus nervus vagus PG prosztaglandin s.c. szubkután

5 1. BEVEZETŐ A gyomor és a patkóbél fekélybetegsége a felnőtt lakosság 7-10 %-át érinti élete folyamán, így joggal nevezhető népbetegségnek [Mózsik és mtsai. 1995). Ezen betegségcsoport összetett patogenetikai hátterének alapját a nyálkahártyát érő agresszív hatások és a nyálkahártya saját védekezőképessége között meglévő egyensúlyi állapot felborulása képezi [Jaup 1986, Mózsik és mtsai. 1991, Szabó és Nagy 1992, Glavin és Hall 1992]. Különböző exogén anyagokról (gyógyszerek, korrozív anyagok) és endogén faktorokról (epesavak, sósav, pepszin), illetve a szervezetet érő hatásokról (stressz) igazolták, hogy más-más mechanizmuson keresztül képesek kibillenteni ezt a kényes egyensúlyt és így fekélyek kialakulását előidézni a gyomorés bélrendszerben [Goldman és Rosoff 1968, Somogyi és mtsai. 1969, Menguy és mtsai. 1974, Rokkjaer és mtsai. 1977, Mózsik és mtsai. 1990]. A klinikai orvosi gyakorlatban a gasztrointesztinális (GI) fekélybetegség hátterében szereplő egyik leggyakoribb etiológiai tényező a nemszteroid-gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) szedése. Ez a vegyületcsoport lokális és szisztémás hatásán keresztül a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben egyaránt képes jelentős nyálkahártyakárosodást gyulladást, eróziót, fekélyt - előidézni emberben [Bjarnason és mtsai. 1987, Bjarnason és mtsai. 1993] és kísérleti állatokban [Djahanguiri 1969]. Agresszív hatásuk klinikai jelentőségét tükrözik a statisztikai adatok: a krónikus NSAID-t szedő betegek 50-75%-ában igazoltak nemzetközi tanulmányok különböző súlyosságé, szemmel látható GI nyálkahártyasérülést [Lichtenstein és mtsai. 1995], illetve 24 %-ukban találtak gyomor- és/vagy patkóbélfekélyt [Varjú 1995]. Ezen betegcsoporton belül az indometacin-szedők 32 %-ában alakult ki makroszkópos nyálkahártyakárosodás

6 [Varjú 1995]. Gyakorlati jelentőségének köszönhetően a NSAIDk ulcerogén mechanizmusának sok részlete ismert és az általuk okozott nyálkahártyakárosodás vizsgálatára jól bevált és könnyen reprodukálható állatkísérletes modellek állnak rendelkezésre [Djahanguiri 1969, Brodie és mtsai. 1970]. A GI nyálkahártyát érő agresszív hatások vizsgálata mellett az utóbbi évtizedekben a nyálkahártya saját védekezőképességében szerepet játszó mechanizmusok vizsgálata került az előtérbe. Ismertté váltak olyan tényezők és endogén vegyületek a nyálkahártyában (pl. mikrocirkuláció, nyáktermelés, endogén prosztaglandinok, -szulfhydril csoport, -neuropeptidek, stb.), amelyek szükségesek a nyálkahártya védekezőképességének fenntartásához az agresszív hatásokkal szemben [Allen és mtsai. 1980, Guth és Leung 1987, Dupuy és mtsai. 1988, Jacobson 1992]. Más irányú kutatások ugyanakkor exogén anyagokról igazolták, hogy képesek jelentősen csökkenteni az ulcerogén vegyületek hatását a GI rendszerben az endogén agresszív oldal befolyásolása nélkül, azaz a nyálkahártya védekezőképességének javításán keresztül. Ezen kutatások eredményeiből született meg a '70-es években a "cytoprotection" fogalma [Jacobson és mtsai. 1976, Robert 1976]. 1.1. A citoprotekció (rövid irodalmi áttekintés) A gyomor fekélybetegségének kutatásában nagy előrelépést jelentett, amikor a 1970-es évek közepén két munkacsoport is igazolta az exogén prosztaglandin-e2 védő hatását a kísérletesen előidézett gyomorfekély kialakulása ellen a savtermelést nem csökkentő alacsony dózisban [Jacobson és mtsai. 1976, Robert 1976]. Ez volt az első vegyület, amelyről bebizonyosodott, hogy az agresszív oldal befolyásolása nélkül képes megelőzni a különböző ulcerogén anyagok-okozta

7 gyomornyálkahártyasérülések kialakulását, azaz kizárólag a nyálkahártya saját védekezőképességében játszik pozitív szerepet [Robert és mtsai. 1979]. A jelenséget "citoprotekció"-nak nevezték el. Az újabb kutatási eredmények alapján azonban különbözik a citoprotektív anyagok hatása in vivo, az intakt gyomornyálkahártyában és in vitro, a nyálkahártya különálló sejtjei esetében, ezért napjainkban a szervezetben tapasztalt jelenség "organoprotekció" elnevezésére is bevezetésre került az irodalomba [Bódis és mtsai. 1997]. További kutatások a PGE2 mellett más vegyületekról is igazolták, hogy a savtermelés csökkentése nélkül képesek kivédeni vagy jelentősen csökkenteni az agresszív anyagok-okozta gyomornyálkahártyakárosodást, azaz citoprotektív hatásúak: PGI2, /3-karotin, A-vitamin, szelén, szulfhydril csoport-hordozók, atropin, szabadgyökfogók stb. [Mózsik és mtsai. 1980, van Kolfsochten és mtsai. 1983, Szabó és mtsai. 1985.b, Jávor és mtsai. 1986, Mózsik és mtsai. 1986, Sütő és mtsai. 1989]. A citoprotekció kutatásában újabb irányt adott az a megfigyelés, hogy "sebészi" vagotómiát követő akut szakban az ismert citoprotektív anyagok hatástalanok az ulcerogén vegyületek gyomornyálkahártyakárosító hatásával szemben [Mózsik és mtsai. 1982, Miller és mtsai. 1983, Henagan és mtsai. 1983]. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a nervus vagus rostjainak - és általuk a központi idegrendszernek - fontos szerepe van a citoprotektív anyagok nyálkahártyavédő hatásának kifejlődésében [Mózsik és mtsai. 1991]. A kutatások ezért mára már kiterjednek a n. vagus szerepének vizsgálatára is a GI fekélybetegség kialakulásának hátterében, a nyálkahártya védekezőképességében és a citoprotekció létrejöttében. A gyakorlati jelentőségét adja az ezirányú vizsgálatoknak, hogy a trunkális vagotómia sokáig a peptikus fekélybetegség kezelésének alternatív részét képezte a gyomorsavtermelést csökkentő hatása miatt, illetve a

8 nyelőcsövet és a cardiát érintő sebészi beavatkozások együtt járnak a n. vagus rostjainak teljes átmetszésével. 1.2. Az innerváció szerepe a gasztrointesztinális rendszer működésében (rövid irodalmi áttekintés) A GI rendszer működésének szabályozásában résztvevő idegrostok két, jól elkülöníthető rendszert alkotnak: az "extrinszik innerváció" a központi idegrendszerből (KIR) jövő és oda futó rostok rendszere, míg az "intrinszik innerváció" * a GI rendszer falában lévő többszintű, autonóm működésre is képes idegrosthálózat [Jass 1984, Oda és mtsai. 1988, Grijalva és Novin 1990}. Az "extrinszik innervációt" alkotó neuronok két úton érik el a GI rendszert: a szimpatikus idegeken vagy a nervus vagus rostjain keresztül [Jass 1984]. A preganglionális szimpatikus rostok a gerincvelőből kilépve a prevertebrális ganglionokig (ggl.celiacum, -mesentericum sup., -mesentericum inf.) vezetnek. Az innét eredő posztganglionális adrenerg idegek a gyomor- és bélrendszer szerveinek falában a kis artériák és arteriolák körül futnak, ellátva azok simaizomsejtjeit, majd az intramurális plexusokban végződnek [Jass 1984]. A szfinkterek simaizomzatát a szimpatikus idegek direkt úton idegzik be [Jass 1984]. Az "extrinszik innerváció" másik részét alkotják a nervus vagus rostjai, amelyek jelentőségük miatt kitüntetett szerepet kapnak a gasztroenterológiai kutatásokban. Az ideg rostjai a hasüregben bilaterálisán beidegzik a gyomrot, a teljes vékonybelet és a vastagbél proximális szakaszát [Jass 1984, Grijalva és Novin 1990]. Egyes vizsgálati eredmények szerint patkányban anális irányban csökkenő mértékben ellátja a rectum kivételével a teljes vastagbelet [Altschuler és mtsai. 1993]. A n. vagus rekesz alatti rostjainak csupán

9 10 %-a a központi idegrendszerből (KIR) eredő efferens rost, inig a többi a központi idegrendszerbe futó nem myelinizált afferens érzőrost [Gabella és Pease 1973, Jaup 1986, Grijalva és Novin 1990]. Az ideg kétirányú rostjai képezik az alapját a GI rendszer működésének szabályozásában jelentős vagovagális reflexíveknek [Jaup 1986, McCann és Rogers 1994]. Az efferens rostok neurotranszmitterük alapján kolinergparaszimpatikus, katekolaminerg vagy nonadrenerg-nonkolinerg (CGRP, NO-érzékeny) típusúak [Grijalva és Novin 1990, Stark és Szurszewski 1992]. A víscerális efferens idegek nagyrésze az agytörzsi dorzális motoros magvakból induló preganglionális paraszimpatikus rost, amelyek a GI rendszer falában lévő intramurális ganglionokig, a plexus myentericusig [Jass 1984, Altschuler és mtsai. 1993] és a plexus submucosusig [Caspary 1987] futnak. Az intramurális ganglionokból induló posztganglionális kolinerg rostok további szinapszisokat adnak az intramurális plexusokban és beidegzik a nyálkahártya kapillárisait, a posztkapilláris venulákat, a muscularis mucosae simaizomsejtjeit, a cirkuláris izomzatot, a gyomor szekretoros epitelsejtjeit és a parietális sejteket [Oda és mtsai. 1988]. A beidegzett területnek megfelelően a paraszimpatikus idegrendszer kontrollja alatt áll a GI-rendszer számos funkciója, így a gyomorürülés, a bélmotilitás [Fargeas és mtsai. 1987, Burks 1990, Altschuler és mtsai. 1993, Chan és mtsai. 1995], a nyálkahártya vérátáramlása és mikrokeringése, több hormonés peptid lokális felszabadulása, az érpermeabilitás és a gyoraorsav-, illetve a bikarbónát szekréciója direkt úton vagy az "intrinszik innerváciő" közvetítésével indirekt úton [Grijalva és Novin 1990]. A kolinerg rostok posztszinaptikus receptorai nikotinerg vagy muszkarinerg típusúak. Az egyes receptortípusok lokalizációja jellegzetes: az agyban főleg a nikotinerg receptorok vesznek részt a GI funkciók kontrolljában [Guth

10 és Leung 1987, Grijalva és Novin 1990], de az intratekálisan adott atropin hatása a rauszkarinerg receptorok szerepét is igazolja a bélmotilitás szabályozásában [Fargeas és mtsai. 1987]. A vegetatív ganglionokban nikotinerg receptor található [Ángyán 1986], míg a posztganglionális kolinerg idegvégzódések posztszinaptikus receptora muszkarinerg típusú [Ángyán 1986]. A n. vagus, illetve a rostjainak többségét alkotó afferens-érzó és efferens paraszimpatikus-kolinerg idegek szerepét a nyálkahártya saját védekezőképességében és a citoprotektív anyagok hatásának kifejlődésében számos kísérleti eredmény igazolja a gyomorban: - A n. vagus ingerlése fokozza a GI nyálkahártya vérátáramlását, ami jelentős szerepet játszik a nyálkahártya védekezőképességének fenntartásában [Guth és Leung 1987]. - "Sebészi" vagotómiát követően fokozódik a korrozív etanol ulcerogén hatása a gyomorban [Tornwall és mtsai. 1993]. - Az exogén citoprotektív anyagok gyomornyálkahártyavédő hatása megszűnik kétoldali "sebészi" vagotómiát követően [Mózsik és mtsai. 1991, Chan és mtsai. 1995]. - A "sebészi" vagotómia vagy antimuszkarinerg vegyület adása védelmet biztosítanak a laterális hypothalamus roncsolásával kiváltott gyomoreróziók kialakulásával szemben, amelyek a fokozott vagus-paraszimpatikus aktivitás szerepére utalnak a gyomorfekély patogenezisében [Grijalva és Novin 1990]. -An. vagus szenzoros afferens rostjainak stimulálása alacsony dózisú intragasztrikus capsaicinnel csökkenti [Holzer és mtsai. 1990, Abdel-Salam és mtsai. 1995], míg ugyanezen rostok blokkolása neurotoxikus dózisú capsaicinnel fokozza a NSAID-okozta gyomornyálkahártyakárosodást [Abdel- Salam és mtsai. 1995].

11 - A n. vagus elektromos ingerlése fokozza a gyomornyálkahártyában a prosztaglandinok felszabadulását [Singh 1980], míg a trunkális "sebészi" vagotómia csökkenti a nyálkahártya prosztaglandinszintjét [Sütő és mtsai. 1992]. Igazolt, hogy a n. vagus kolinerg rostjainak kontrollja alatt áll a prosztaglandin szintézise és felszabadulása a gyomornyálkahártyában [Coceani és mtsai. 1967, Singh 1980, Taché és mtsai. 1994]. -An. vagus agytörzsi magvainak stimulálása kis dózisú intratekális TRH-val kolinerg rostok közvetítésével fokozza a PGE2 felszabadulását a gyomornyálkahártyában, ezáltal citoprotektív' hatású [Taché és mtsai. 1994]. Ezzel szemben nagy dózisú TRH-val történő ingerlés - ugyancsak a n. vagus kolinerg rostjain keresztül - fokozza az agresszív anyagok ulcerogén hatását a gyomorban, amely hatás atropinnal blokkolható [Raybould és mtsai. 1990]. A GI rendszer beidegzését adó másik neuronrendszer az "intrinszik innerváció" vagy másnéven az enterális idegrendszer (EIR) [Lundgren és mtsai. 1989]. Az idegsejtek többsége két, egymással kapcsolatban álló idegfonatban helyezkedik el a plexus myentericusban a tunica muscularis két izomrétege között és a plexus submucosusban a nyálkahártya alatt közvetlenül [Jass 1984, Caspary 1987]. A plexusokat alkotó idegrostok neurotranszmitterük szerint kolinerg- (tengerimalacban 50-54%-ban [Caspary 1987]), adrenerg- vagy nonadrenerg-nonkolinerg típusúak [Jass 1984, Oda és mtsai. 1988, Lundgren és mtsai. 1989]. Az intrinszik adrenerg idegek az arteriolák körül és a cirkuláris izomrétegben futnak [Oda és mtsai. 1988], szinapszisokat adnak az intramurális plexusokban, de alig adnak ágakat a nyálkahártya kapillárisaihoz és venuláihoz [Guth és Leung 1987]. A GI nyálkahártyában lévő "intrinsic innerváció" rostjainak többségét alkotó kolinerg neuronok dominálnak az

12 emésztőcsatorna működésének szabályozásában az adrenerg beidegzéssel szemben [Oda és mtsai. 1988]. Az EIR kolinergmuszkarinerg rostjai a GI rendszer nyálkahártyájában az izmos falú kapillárisok, a posztkapilláris venulák, a parietális sejtek körül, a muscularis mucosaeban és a cirkuláris izomrétegben végződnek, illetve szinapszisokat adnak a myenterikus- és submucosus plexusokban [Oda és mtsai. 1988]. Az innervált területnek megfelelően az EIR önállóan szabályozni képes a GI nyálkahártya vérátáramlását, mikrokeringését, érpermeabilitását, a sósavszekréciót, a gyomor- és a vékonybél motilitását a muszkarinerg >* receptorokon keresztül [Caspary 1987, Oda és mtsai. 1988, Lundgren és mtsai. 1989]. Kolinerg-nikotinerg receptorok igazoltak a vékonybélben a kriptasejtek körül, amelyeken keresztül az EIR a nyálkahártya epitheliális folyadék- és elektrolittranszportját képes befolyásolni [Caspary 1987, Lundgren és mtsai. 1989]. A KIR az "extrinszik innerváción" keresztül ellenőrzi a GI-rendszer autonóm működését [Oda és mtsai. 1988]. Az "intrinszik innerváció", mint az autonóm idegrendszer része azonban önállóan is képes irányitani a GIR számos működését függetlenül a KIR-től [Oda és mtsai. 1988]. Ez magyarázza, hogy az EIR a n. vagus innerváció kiesését követően is helyreállítja a GI-rendszer megközelítően normális funkcióit [Grundy és Schemann 1994]. Alátámasztja ezt, hogy kísérletes körülmények között izolált vékonybélkacson in vitro is megfigyelhető perisztaltikus reflex [Brookes és Costa 1994], illetve in vivo, sebészi vagotóraia következtében a vékonybél funkcióiban nem alakul ki jelentős változás [Lundgren és mtsai. 1989], továbbá a műtétet követő akut gyomorműködés- zavar a vagotóraia krónikus [Grundy és Schemann 1994]. fázisban jelentősen csökken A vizsgálatok bizonyítják, hogy mind az "extrinszik"-, mind az "intrinszik innervációnak" esszenciális szerepe van

13 a gyomornyálkahártya saját védekezömechanizmusainak fenntartásában exogén agresszív hatásokkal szemben [Oda és mtsai. 1988, Chan és mtsai. 1995].

14 2. A VIZSGÁLATOK CÉLKITŰZÉSEI A korábbi vizsgálatok eredményei a n. vagus kitüntetett szerepét igazolták a gyomornyálkahártya saját védekezőképességének megfelelő működésében és az endogén citoprotektív anyagok gyomorvédő hatásának kialakulásában ulcerogén vegyületekkel szemben, azonban nem tárták fel részletességében az ideg szerepét a teljes GI rendszerben. Az eddigi kutatási eredmények ismeretében az alábbi kérdéseket tettük fel: 1. Hogyan befolyásolja az ulcerogén anyag-okozta nyálkahártya- és érendothelsérülést a "sebészi" vagotómia a teljes GI rendszerben? 2. Különbözik-e az ulcerogén anyag-okozta nyálkahártya- és érendothelkárosodás mértéke a "sebészi" vagotómiát követő akut- és krónikus szakban a teljes GI rendszerben? 3. A GI rendszer melyik részein érvényesül a citoprotektív anyag nyálkahártya- és érendothelvédő hatása az ulcerogén vegyülettel szemben? 4. Hogyan változik a citoprotektív anyag védő hatása a teljes GI rendszerben a "sebészi" vagotómia akut- és krónikus szakában? Az értekezés célja volt a feltett kérdések megválaszolásával a n. vagus szerepének tisztázása a teljes GI rendszer nyálkahártyájának saját védekezőképességében és a citoprotektív anyag hatásának kifejlődésében állatkísérletes modellen.

15 Az értekezés alapját képező kísérletes vizsgálatokban alkalmazott anyagok és módszerek kiválasztásánál az alábbiakat vettük figyelembe: Agresszív anyagként az indometacint (IND) választottuk, tekintettel a nemszteroid-gyulladáscsökkentő gyógyszerek gyakorlati klinikai jelentőségére a GI fekélybetegségek etiológiájában; - Az IND-okozta GI nyálkahártyakárosodást a nyálkahártyafekélyek nagyságának, -súlyosságának és az érendothelsérülést követő érpermeabilitásfokozódás mértékének megállapításával vizsgáltuk; - A n. vagus szerepére az ideg kétoldali, szubdiafragmatikus sebészi átvágását követően végzett vizsgálataink eredményeiből következtettünk. A műtétet követő akut- és krónikus szakaszt a beavatkozást követő 24 óra és 14 nap elteltével végzett vizsgálatok reprezentálták; - Citoprotektív anyagként a kis dózisú atropint választottuk az alábbi megfontolások alapján: Az atropin kis dózisa a gyomorsavtermelés befolyásolása nélkül képes csökkenteni az IND gyomornyálkahártyakárosító hatását, azaz citoprotektív [Tárnok és mtsai. 1986], illetve Az atropin antikolinerg hatásmechanizmusán keresztül a n. vagus és az EIR kolinerg-muszkarinerg rostjainak szerepéről kapunk információt a GI nyálkahártya védekezőképességében és a citoprotekcióban. Az atropin alkalmazása paraszimpatolitikus hatása miatt a "kémiai" vagotómia nevet kapta. A kiválasztott anyagokkal és módszerekkel az alábbi állatkísérletes vizsgálatokat végeztünk el a feltett kérdéseink megválaszolása céljából:

16 1. Vizsgáltuk az IND nyálkahártyakárosító- és az érpermeabilitásra kifejtett hatását a teljes GI rendszerben: a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben; 2. Elemeztük és összehasonlítottuk a "sebészi" vagotómia hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyekre és az érpermeabilitás változására a műtétet követő akut (24 óra)- és krónikus szakban (14 nap); 3. Tanulmányoztuk az atropin dózisfüggő protektív hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyekre és az % érpermeabilitás változására; 4. Összehasonlítottuk a citoprotektív dózisú atropin védő hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásváltozásra a "sebészi" vagotómiát követő akut (24 óra)- és krónikus szakban (14 nap). Az alábbi ábra vázlatosan tartalmazza az értekezésbe foglalt összehasonlító kísérletes vizsgálatokat a részletes leírásukat tartalmazó alfejezetek számának megjelölésével:

17 3. AZ ALKALMAZOTT MÓDSZEREK ÉS ANYAGOK 3.1. A kísérleti állatok A kísérleteket 180-210 g súlyú, hím és nőstény, Sprague- Dawley törzsű patkányokon végeztük. A kísérleti állatokat az IND adását megelőzően 24 óráig, majd azt követően újabb 24 óráig, azaz leölésükig éheztettük. Az állatok vízfogyasztását nem korlátoztuk. Az egyes kísérleteket 12-12 állatot magában foglaló csoportokon végeztük. A kísérletek során betartottuk az állatkísérletekre vonatkozó nemzetközi etikai előírásokat. 3.2. Az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyakárosodás 3.2.1. Az indometacin alkalmazása A vizsgálatokban alkalmazott ulcerogén hatású anyagnak a nemszteroid-gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) családjába tartozó indometacint (IND) választottuk. Ismert, hogy a per os vagy szisztémásán adott IND nyálkahártyakárosodást képes okozni a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben egyaránt [Kent és mtsai. 1969, Brodie és mtsai. 1970, Steward és mtsai. 1980], A NSAID-ok nyálkahártyakárosító hatásának makroszkópos megjelenése nyálkahártyabevérzéssel kezdődik, ezt követően a muscularis mucosaet át nem törő erózió jelenik meg, majd mély fekély és végül perforáció alakul ki [Lichtenstein és mtsai. 1995]. A gyomorban a fekélyek az IND adását követően 2-4 óra, míg a vékony- és vastagbélban 12 óra múlva detektálhatok [Whittle 1981]. Az IND-okozta makroszkópos nyálkahártyaulcerációk morfológiája eltérő a GI rendszer egyes szakaszain:

18 20 mg/kg IND-okozta gyomornyálkahártyafekélyek a 24. órában 20 mg/kg IND-okozta nyálkahártyafekélyek a vékonybélben a 24. órában 20 mg/kg IND-okozta nyálkahártyafekélyek a vastagbélben a 24. órában

19 a gyomorban ovális, savheraatinos alapú, a vékonybélben hosszanti, ovális, hemorrhagiás alapú, a mezenteriális oldalon, főleg a disztális régióban elhelyezkedő nyálkahártyasérülés a jellemző (ld. fotók: 18. oldal) [Kent és mtsai. 1969]. A vastagbélben elmosott szélű, bevérzéses alapú, gyulladtan duzzadt küllemű fekélyek találhatók (ld. fotók: 18. oldal) [Kent és mtsai. 1969]. A NSAID-ok, igy az IND ulcerogén hatásának számos pathomechanizmusa ismert a gyomorban: a prosztaglandinszintézis gátlása [Okada és mtsai. 1989, Rainsford és mtsai. 1982, Wallace és mtsai. 1990, Whittle 1981], amely közvetlenül rontja a nyálkahártya saját védekezőképességét és a n. vagus afferens rostjainak prosztaglandinok okozta aktiválódását gátolva közvetve is gyengíti a védőmechanizmusokat [Yonei 1990], a magas C0X2/C0X1 arány (= 60) [Vane és Botting 1995], a neutrofil sejtek lokális aktivációja [Wallace és mtsai, 1990], simaizomkontrakció a GI szervek falában [Burakoff és mtsai. 1990], negatív metabolikus adaptáció [Morén és mtsai. 1982, Mózsik és mts a i. 1992], az oxidatív foszforiláció romlása [Somasundaram és mtsai. 1995], a leukotrién szintézis fokozódása [Hudson és mtsai. 1993], a plazma TNFa szintjének emelkedése [Wallace 1997], a nyálkahártya vérátáramlásának csökkenése [Takeuchi és mtsai. 1991, Kauffman és mtsai. 1980, Main és mtsai. 1973, Whittle 1977, Wallace 1997], az IND entero-hepatikus körforgása [Schneider és mtsai. 1989, Brodie 1970, Kent 1969, Duggan és mtsai. 1975], a GI rendszer fokozott motilitása [Ueki és mtsai. 1988], a HC03' szekréció csökkenése [Mertz- Nielsen és mtsai. 1995], az érendothel sérülés és fokozott érpermeabilitás [Wallace és mtsai. 1990, Rainsford 1983, Takeuchi és mtsai. 1991], a mikrokeringés romlása (stasis) [Jacobson 1992], a nyákszekréció csökkenése [Menguy és mts a i. 1967], a H+ szöveti diffúziójának növekedése [Jacobson 1992, Lichtenstein és mtsai. 1995], 02-szabadgyökök képződése

20 [Vaananem és mtsai. 1991], a lipid peroxidáció fokozódása [Takeuchi és mtsai. 1991], a sejtproliferáció csökkenése a nyálkahártyában [Uribe és mtsai. 1995], a GI nyálkahártya sejtvesztésének fokozódása [Uribe és mtsai. 1995]. Ezen tényezőkhöz adódik hozzá a sósav és a pepszin lokális agresszív hatása is a gyomorban. Az NSAID ulcerogén hatásmechanizmusainak egy része jelenleg részletesen csak a gyomorban igazolt, de több tényező szerepe bizonyított a vékony- és vastagbélben is: a vékonybélben az IND-okozta nyálkahártyaléziók kialakulásában fontos szerepet játszik a bél baktériumflórája és a bakteriális toxinok [Kent és mtsai. 1969, Robert és Asano 1977], az epével kiválasztott IND lokális hatása [Schneider és mtsai. 1989, Duggan és mtsai. 1975], a prosztaglandinszintézis csökkenése [Robert 1974], a lipid peroxidáció és a szabadgyök képződése [Del Soldato és Varin 1984], az emésztőnedvek, az epesavak lokális hatása [Brodie 1970], a fehérvérsejtek aktiválódása [Chmaisse és mtsai. 1994]; míg a vastagbélben az epével kiválasztott IND [Schneider és mtsai. 1989], az epesavak, a bakteriális toxinok, a prosztaglandinszintézis gátlása [Gurbindo és mtsi. 1993], a proximális vastagbélben a fokozott kontraktilitás [Burakoff és mtsai. 1990] szerepe igazolt a NSAID-k nyálkahártyakárosító hatásának hátterében. Korábbi közleményekben elemezték az IND dózisfüggő ulcerogén és toxikus hatását patkányban: az IND egyszeri per os dózisának LD50 értékét 19 mg/kg-nak, míg az ulcerogén aktivitásának ED50 értékét 7.5 mg/kg-nak állapították meg [Jahn 1991]. Egyenlő dózisú IND (20 mg/kg) által okozott gyomornyálkahártyafekélyek a p.o. alkalmazást követően 1/4 óra múlva, míg s.c. adás után 3-4 órával alakulnak ki [Wallace 1990].

21 A kísérleteink során az IND-t (Indomethacinum, Chinoin, Budapest) a lokális agresszív hatás kiküszöbölése céljából szisztémásán, egyszeri 0.5 ml térfogatú szubkután (s.c.) injekció formájában adtuk. Oldószere NaHC03 5%-os vizes oldata volt. A kontroll csoport ugyanabban az időpontban azonos mennyiségű oldószert kapott s.c. injekcióban. 3.2.2. A nyálkahártyafekélyek számának és súlyosságának értékelése Az IND s',c. adását követően 24 óra múlva az éheztetett patkányokat éteres túlaltatással leöltük, majd médián laparotómián keresztül a teljes gyomor- és bélrendszert eltávolítottuk. A vékony- és vastagbelet 3-3 egyenlő részre osztva az emésztőcsatornát hosszában felnyitottuk. A nyálkahártyán látható fekélyek számát és nagyságát szemkontroll mellett lejegyeztük. A fekélyek nagyságának megállapítása szemikvantitatív skála alapján történt [Mózsik és mtsai. 1982]. A skála számrendszere a sérülés hosszanti átmérője szerint a következő: 0, ha nincs ulceráció; 1, ha a nyálkahártyafekély átmérője kisebb, mint 1 mm; 2, ha az átmérő 1-2 mm közötti; 3, ha az átmérő 2-3 mm; 4, ha az átmérő 3-4; és 5, ha a átmérő nagyobb 4 mm-nél. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a fekélynagyság szemikvantitatív skála alapján számolt mértéke jól korrelál (r=0.92) a fekélynagyság digitalizált számítógépes meghatározásával kapott eredményekkel [Sütő és mtsai. 1991]. A fekélysúlyosságot a fekélyszám és fekélynagyság szorzatainak összegéből számoltuk.

22 3-3. A gasztrointesztinális nyálkahártya érpermeabilitásának mérése A NSAID-k ulcerogén hatásmechanizmusában jelentés tényező a nyálkahártya érendotheljének károsítása [Wallace ésmtsai. 1990, Rainsford 1983, Takeuchi ésmtsai. 1991]. Az agresszív anyagok (ethanol, IND)-okozta érendothelsérülést követé érpermeabilitásfokozódás időben megelőzi a makroszkópos nyálkahártyasérülések megjelenését [Szabó és mtsai. 1985.a, Wallace 1990, Takeuchi és mtsai. 1991]. Az érpermeabilitás változásának vizsgálatára intravénásán (i.v.) adott Evans-kék festék (Evans-kék 0.4% magistralis injectio, Chinoin, Budapest) extravazációjának mérését alkalmaztuk. Az intravénásán bejuttatott Evans-kék a vérben a keringő szérumalbuminhoz kötődik. A szervezet azon részén ahol a megnövekedett érpermeabilitás következtében a szérumfehérjék fokozott mértékben lépnek ki a keringésből a szövetek közé, a fehérjék transzudációjával arányosan megemelkedik a szövetekben az Evans-kék koncentrációja [Szabó és mtsai. 1985.a], ezért a festék szöveti szintjének mérése az érendothelkárosodás nagyságával arányos érpermeabilitásváltozás indikátoraként jól alkalmazható. A érpermeabilitás vizsgálatára Szabó és mtsai. metodikáját alkalmazva [Szabó és mtsai. 1985.a] a kísérleti állatok farokvénájába 1 mg/100 g egyszeri dózis 0.4%-os Evans-kék oldatot adtuk a leölésük előtt 15 perccel. A leölt állatokat kivéreztettük, hogy az erekben maradó vér Evans-kék tartalma a legkevésbé befolyásolja a mérések eredményeit. A GI rendszert kiemelve a vékony- és vastagbelet 3-3 egyenlő részre osztottuk. A szakaszokat hosszanti irányban felnyitottuk, majd a nyálkahártyát üveglappal lekapartuk és nedves állapotban lemértük. A nyálkahártyakaparékot 37%-os HCl-val, majd 1 N-os NaOH-val kezeltük egy órán keresztül. A lecentrifugált üledékből koncentrált kloroformmal

23 extraháltuk az Evans-kéket. Az oldatból fotometriás úton 610 nm hullámhosszon (Hitachi 124 Spectrophotometer, Japan) megmértük a minták Evans-kék koncentrációját, majd kiszámoltuk az egyes nyálkahártyakaparékok össz-evans-kék tartalmát. Az eredményből a minta súlya és Evans-kék tartalma alapján kiszámoltuk az adott bélszakasz nyálkahártyájának Evans-kék koncentrációját 1 g nedves szövetre [Szabó és mtsai. 1985.a). A mért átlagos Evans-kék koncentráció az intakt állatok GI nyálkahártyájában 1.3±0.3 jug/g volt. Ez a "szennyeződés" a nyálkahártya kapillárisaiban maradt vér Evans-kék tartalmából származott. A minták feldolgozásakor a fehérjekicsapást követően a felülúszóban nem volt mérhető Evans-kék tartalom, ami igazolta, hogy a festék teljes mennyisége a szérumfehérjékhez kötődött. A gyomor- és béltartalomban mérhető csekély Evans-kék mennyiség a fekélyeken át történő vérvesztéssel és kisebb részben a nyálkahártyán átszűrődve a fokozott érpermeabilitás következtében jutott a lumenbe. 3.4. A "sebészi" vagotómia A n. vagus szerepének vizsgálatára az ideg kétoldali, szubdiafragmatikus sebészi átmetszését, az ún. trunkális vagotómiát követően végzett kísérleteink eredményeiből következtettünk. A műtéttel csak a GI rendszerhez futó afferens- és efferens rostokat szakítottuk meg. A "sebészi" vagotómia hosszú ideig a gyomor- és patkóbélfekély műtéti megoldásának részét képezte. A beavatkozás célja a fekélyképződésben kizárólagos jelentőségűnek tartott fokozott savszekréció tartós csökkentése volt. A műtétet követően azonban a krónikus gyomorfekély miatt trunkális vagotómián és pylorusplasztikán vagy csak proximális szelektív vagotómián átesett betegekben

24 5 éven belül a relapszus aránya elérte a 20 %-ot, míg a csak antrektómián átesett betegekben ez a szám nem haladta meg az 5 %-ot [Jaup 1986]. A kutatási eredmények arra utaltak, hogy a gyomorfekély kialakulásában a gyomorsav agresszív hatása mellett a nyálkahártya saját védekezőképessége, illetve a köztük meglévő egyensúlyi állapot játszik fontosabb szerepet [Jaup 1986, Mózsik és mtsai. 1991]. További vizsgálatok igazolták, hogy a gyomornyálkahártya saját védekezőképességének megfelelő működésében az exogén ulcerogén anyagokkal szemben nélkülözhetetlen az intakt n. vagus [Mózsik és mtsai. 1992.b ]. Kísérleti eredmények utaltak arra is, hogy az ép n. vagus fontos szerepet játszik a gyomorban az exogén citoprotektív anyagok hatásának kifejlődésében [Mózsik és mtsai. 1991]. A korábbi vizsgálatokban a "sebészi" vagotómia különböző hatását figyelték meg a "sav-függő" és a "nem sav-függő" állatkísérleti modellekben kialakuló gyomornyálkahártyakárosodásra és a citoprotektív anyagok hatására: A "savfüggő" modellben a pyloruslekötéssel egyidejűleg végzett "sebészi" vagotómia csökkentette a savszekréciót és a kialakuló gyomornyálkahártyakárosodást [Mózsik és Vízi 19 77]. A "nem sav-függő" modellekben a "sebészi" vagotómia hatása az exogén agresszív anyag-okozta nyálkahártyasérülésekre és a citoprotektív anyagok működésére függött a műtéttől eltelt időtől: A műtétet követően 3 órán belül végzett vizsgálatokban - "hiperakut szak" - a "sebészi" vagotómia csökkentette a NSAID-k okozta nyálkahártyakárosodást [Yonei és mtsai. 1990, Rovati és mtsai. 1982, Foschi és mtsai. 1982], de fokozta a korrozív etanol által kiváltott léziókat [Foschi és mtsai. 1989]. A hiperakut "sebészi" vagotómia felfüggesztette az atropin citoprotektív hatását és az adaptív citoprotekció létrejöttét a gyomorban [Foschi és mtsai. 1989].

25 A "sebészi" vagotómiát követően 1 héten belül (általában 1-2 nap) végzett vizsgálatokban - "akut szak" - fokozódott az ulcerogén anyagok-okozta gyomornyálkahártyakárosodás és megszűnt a citoprotektiv vegyületek védő hatása [Mózsik és mtsai. 1991], illetve az adaptív citoprotekció jelensége [Chan és mtsai. 1995]. A "sebészi" vagotómia "krónikus szakában" ugyancsak fokozódott a korrozív etanol gyomornyálkahártyakárosító hatása [Király és mtsai. 1992, Tornwall és mtsai. 1993]. A trunkális vagotómiát követő változások a GI nyálkahártyában és a GI rendszer működésében részben ismertek: a műtét kezdetén végzett laparotómia önmagában a n. vagus fokozott izgalmán keresztül protektív hatású az etanol-okozta gyomornyálkahártyasérülés kialakulásával szemben [Yonei és mtsai. 1990]. Ezt a megfigyelést támasztja alá, hogy az ideg afferens- és efferens rostjainak stimulusa véd az ulcerogén anyagok gyomornyálkahártyakárosító hatásával szemben [Holzer és mtsai. 1990, Taché és mtsai. 1994], illetve, hogy a n. vagus ingerlése fokozza a gyomormukóza saját védekezőképességében jelentős szerepet játszó PG-ok felszabadulását [Singh 1980]. A "sebészi" vagotómiát a gyomor motilitászavara és a pylorus spazmusa követi a szimpatikusparaszimpatikus beidegzés egyensúlyának kibillenése következtében. A műtét után azonnal csökken a gyomornyálkahártya vérátáramlása, ami csak hónapok múlva rendeződik ismét [Guth és Leung 1987], illetve tartósan csökken a gyomorsavszekréció [Jepson 1968] és gyorsan emelkedik a szérum gasztrin szintje [Inman és mtsai. 1990]. A "sebészi" vagotómia akut szakában a sejtekben negatív metabolikus változások jönnek létre: csökken a membránhoz kötött ATPáz aktivitása és ezen keresztül az ATP-ADP transzformáció [Mózsik és Vizi 1977], emelkedik a szöveti camp szintje [Mózsik és mtsai. 1992.a] és csökken a prosztaglandinszintézis [Sütő és mtsai. 1992, Mózsik és mtsai. 1993].

26 A műtét krónikus szakaszában csökken egyes neuropeptideket ("calcitonin gene-related peptide" (CGRP), "gastrin-releasing peptide" (GRP)) tartalmazó idegrostok száma és nó a hisztamin tartalmú sejtek sűrűsége a gyomor nyálkahártyájában [Back és mtsai. 1994]. A CGRP és a hisztamin citoprotektív hatása a gyomorban ismert [Evangelista 1994, Bódis és mtsai. 1997]. Csökken az akut szakban észlelt hipergasztrinémia [Inman és mtsai. 1990], csökken a sebészi vagotómiát követően kialakult gyomor motilitászavar [Grundy és Schemann 1994]. A sebészi vagotómia akut- és krónikus szaka azonban nincs hatással a gyomorban a parietális sejttömegre [Inman \ és mtsai. 1990] és önmagában nem okoz GI makroszkópos nyálkahártyakárosodást, illetve nem befolyásolja a mukóza érpermeabilitását [Király és mtsai. 1992]. A "sebészi" vagotómia hatásának vizsgálatára o. kísérleteket a műtétet követően két időpontban végeztük: Akut sebészi vagotómiának (ASV) tekintettük a beavatkozást, ha a műtétet követően 24 órával történtek a vizsgálatokat. Krónikus sebészi vagotómiának (KSV) tekintettük a beavatkozást, ha a műtétet követően 14 nappal végeztük a kísérleteket. 3.4.1. A "sebészi" vagotómia technikai kivitelezése A n. vagus GI rendszerhez futó rostjai a nyelőcső elülső és hátsó falához simulva lépik át a rekeszizmot, ami kedvező anatómiai szituációt teremt a "sebészi" vagotómia elvégzéséhez. A műtét előtt a patkányokat éter inhalációval vagy szubkután adott 50 mg/kg ketamin (Calypsol, Richter- Gedeon Rt., Budapest.) és 50 mg/kg diazepam (Seduxen Richter-Gedeon Rt., Budapest) i.p. alkalmazásával altattuk,

27 majd rögzítettük. Medián laparotómiát követően a gyomor mentén felkerestük a nyelőcső hasüregbe lépésének helyét a rekesz alatt. A n. vagus ágait és a nyelőcső hasüri részén a szerózát 4-5 mm hosszban átvágtuk és széthúztuk. Ezzel a beavatkozással szelektíven a GI rendszerhez futó n. vagus rostokat roncsoltuk, a szívhez futó idegszálak épek maradtak. A beavatkozással egyidőben a következményes pylorus spazmus miatt pylorusplasztikát végeztünk. A hasüregbe 50 mg ampicillint fecskendeztünk, majd a hasfalat és a bőrt tovafutó varrattal zártuk. A kísérleti állatok műtéti- és a posztoperatív elhullása - vérzés vagy perforáció miatt - nem haladta meg az 5 %-ot. A sebészi vagotómia kontroll csoportjánál a laparotómiát követően az ideg átvágása- és pylorusplasztika nélkül zártuk a hasfalat ("áloperáció"). 3.5. A "kémiai" vagotómia A vizsgálatok céljára a citoprotektív anyagnak az atropint választottuk. A gyógyszer antikolinergparaszimpatolitikus hatása miatt a beavatkozás a "kémiai" vagotómia nevet kapta. 3.5.1. Az atropin alkalmazása Az atropin a peptikus fekélybetegség kezelésében az elsők között alkalmazott savtermelést csökkentő gyógyszer volt [Weiner 1980]. A citoprotekció felfedezését követően kísérletes körülmények között igazolták, hogy az atropin is képes megelőzni vagy jelentősen csökkenteni az ulcerogén vegyületek - ethanol, HC1, IND - gyomornyálkahártyakárosító hatását a savtermelést nem csökkentő alacsony dózisban is, azaz rendelkezik citoprotektív hatással [Morón és mtsai.

28 1984.a, Morón és mtsai. 1984.b, Zsoldos és mtsai. 1984, Tárnok és mtsai. 1986, Foschi és mtsai. 1989, Yonei és mtsai. 1990]. Az atropin a posztganglionális kolinerg idegvégkészülékek rauszkarinerg receptorainak korapetitiv blokkolásán keresztül fejti ki hatását [Weiner és mtsai. 1980]: csökkenti a GI rendszer motilitását, nagyobb dózisai csökkentik a GI rendszerben a szekréciót [Mózsik és Jávor 1988] (sósav, pancreasnedv stb.) és a nyálkahártya vérátáramlását [Guth és Leung 1987]. Hatása igazolt a GI nyálkahártya sejtjeinek metabolikus rendszereire is: csökkenti a membrán ATPáz gátlásán keresztül az ATP-ADP átalakulást, növeli az adenilát-cikláz stimulálásán át az ATP-cAMP átalakulást [Mózsik és mtsai. 1983, Mózsik és mtsai. 1992.a] és csökkenti a camp-amp átalakulást [Mózsik és mtsai. 1992.b ]. Az atropin citoprotektiv hatásának háttere az IND-okozta GI nyálkahártyakárosodással szemben csak részben ismert: csökkenti az IND-okozta hipermotilitást és a fokozott lipid peroxidációt [Takeuchi és mtsai. 1991], csökkenti a fokozott érpermeabilitást [Takeuchi és mtsai. 1991], javítja a nyálkahártya csökkent vérátáramlását [Takeuchi és mtsai. 1991], csökkenti a fokozott energia turn-overt [Mózsik és mtsai. 1992.b] és csökkenti az NSAID-k okozta fokozott H+ visszaáramlást a nyálkahártyába [Mózsik és mtsai. 1997] a gyomorban. Az atropin citoprotektiv hatása független a n. vagus afferens-érzö rostjaitól [Szolcsányi és Mózsik 1984]. 3.5.2. A "kémiai" vagotómia technikai kivitelezése A vizsgálatok során fiziológiás sóoldattal 0.5 ml térfogatra higított atropin-szulfát (Inj. Atropinumsulfuricum 0.1%, Egis, Budapest) oldatát alkalmaztuk intraperitoneális (i.p.) injekció formájában.

29 Az alkalmazott dózisokat irodalmi adatokra támaszkodva választottuk ki az alábbiak szerint (3.5.2.1. ábra): 1. Kis dózisú atropin, amely nincs szignifikáns hatással a gyomorsavtermelésre (ún. "citoprotektív" dózis): - 0.1 mg/kg atropin-szulfát = 1.48 x 10'7 mol/kg (0.15 /unol/kg=log -6.83) atropin. 2. Nagy dózisú atropin, amely szignifikánsan csökkenti a gyomorsavtermelést (ún. "antiszekretoros" dózis): - 0.5 mg/kg atropin-szulfát = 7.39 x 10'7 mol/kg (0.74 ;umol/kg=log -6.13) atropin és - 1.0 mg/kg atropin-szulfát = 1.48 x 10"6 mol/kg (1.5 Umol/kg=log -5.83) atropin a kísérleti patkányok testtömegére számolva intraperitoneális (i.p.) injekcióban. Az atropin minden dózisát 5 óránként adtunk ismételten a folyamatos antikolinerg hatás biztosítása érdekében. Az atropin farmakokinetikájárói patkányban nem áll rendelkezésünkre adat, de korábbi közleményekben az egyszeri nagy dózisú atropin nem előzte meg az IND-okozta GI nyálkahártyaléziók kialakulását [Brodie 1970]. Ismert továbbá, hogy az atropin savtermelést csökkentő hatása a 2. órát követő hatásmaximum után 5-7 óra alatt lecseng [Mózsik 1969]. A kontroll csoportoknak azonos időben azonos mennyiségű oldószert, fiziológiás sóoldatot adtunk i.p. Elméleti megfontolás alapján a eredeti "citoprotektív dózis" és "antiszekretoros dózis" kifejezéseknek csak a gyomor és a proximális vékonybélszakasz esetében van létjogosultsága, mivel a gyomorsavnak, mint agresszív faktornak a GI rendszerben csak ezeken a területeken van szerepe a nyálkahártyasérülések kiváltásában.

30 Az atropin moláris dózisának logaritm usa 3.5.2. ábra: Az atropin dózisfüggó gátló hatása a gyomorsavtermelésre patkányban [Mózsik és Jávor 1988] 3.6. Statisztikai módszerek Az eredményeket az átlag és az átlag szórásának (SEM) feltüntetésével ábrázoltuk. Statisztikai feldolgozás az egymintás t-próba (a fekélyszám és a szöveti Evans - kék koncentráció), illetve a szemikvantitatív eredményeké (fekélysúlyosság) a Mann-Whitney U teszt alapján történt. Szignifikánsnak tekintettük a különbséget, ha a p értéke kisebb mint 0.05.

31 4. ELŐZETES VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK Az értekezésbe foglalt állatkísérletes vizsgálatokban alkalmazott vegyületek dózisának és hatásidejének meghatározása céljából előzetes vizsgálatokat végeztünk. Vizsgáltuk továbbá a "sebészi" vagotómia és a "kémiai" vagotómia hatását az ép GI nyálkahártyára és az érpermeabilitásra. 4.1. Az indometacin-okozta gasztrointesztinális * nyálkahártyafekélyek és -érpermeábilitásváltozás Az ismert kísérletekben az IND különböző szubkután adott dózisait (5-50 mg/kg között) alkalmazták a szerzők a patkányokkal végzett vizsgálatok során a GI nyálkahártyafekélyek előidézésére [Kent és mtsai. 1969, Brodie és mtsai. 1970]. A nyálkahártyakárosodás vizsgálatára az IND adását követően ugyancsak eltérő időpontok (4 óra-3 nap között) szerepelnek az egyes patkánykísérletekben [Kent és mtsai. 1969, Okada és mtsai. 1989, Wallace és mtsai. 1990, Király és mtsai. 1992]. Az eredmények összehasonlíthatósága érdekében kiválasztottuk az IND egy dózisát és az IND adását követő azonos időpontot a vizsgálatok elvégzéséhez. Korábbi közlésekből ismert, hogy a szubkután adott IND által kiváltott GI nyálkahártyafekélyek a gyomorban 4-8 óra múlva [Brodie és mtsai 1970, Whittle 1981], a vékonybélben 48-72 óra múlva [Derelanko és Long 1980, Whittle 1981] érik el a legnagyobb kiterjedésüket. Az IND adását követő 24. órában azonban mind a gyomorban, mind a vékony- és vastagbélben jelentős nyálkahártyaulcerációk vannak, de ebben az időben a nagy dózisú IND még nem okoz bélperforációt [Brodie 1970, Whittle 1981]. A korábbi eredmények ismeretében megvizsgáltuk az IND dózisfüggő ulcerogén hatását a GI

32 rendszerben 24 órás kezelést követően: A 24 órát éheztetett, 180-210 g tömegű patkányok 0, 10, 15, 20, 30 és 40 mg/ttkg dózisé IND-t kaptak s.c. injekció formájában. További 24 óra éheztetést követően az állatokat éteres túlaltatással leöltük, majd a hasfalat médián laparotómiával felnyitottuk. A kiemelt gyomor- és bélrendszert hosszában felvágva értékeltük a makroszkópos nyálkahártyafekélyek számát és -súlyosságát a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben (4.1.1. ábra). Az eredményeink szerint a 30 és 40 mg/kg IND dózisnál igen súlyos nyálkahártyafekélyek, jelentős bélvérzés, meléna és több esetben vékonybél perforáció alakult ki a kezelés 24. órájára. A 20 mg/kg dózisé IND s.c. alkalmazásakor nem voltak észlelhető perforáció, de a GI-rendszer mindhárom szakaszán jól értékelhető nyálkahártyafekélyek alakultak ki. Ez a dózis nagyságrendekkel nagyobb az IND antiinflammációs dózisánál patkányban, amely p.o. 0.1 mg/kg [Winter és m t s a i. 1963]. A továbbiakban vizsgáltuk a 20 mg/kg dózisú s.c. adott IND-okozta nyálkahártyafekélyek idő-függő kialakulását: A kísérleti patkányok 20 mg/kg egyszeri dózis IND-t kaptak s.c., majd 0, 2, 4, 8, 12, 20, 24, 32, 48 és 72 óra múlva az állatokat leöltük. A kiemelt és hosszában felnyitott emésztőcsatornában értékeltük a látható nyálkahártyafekélyek számát és -súlyosságát a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben (4.1.2. ábra). Eredményeink igazolták, hogy a 20 mg/kg dózisú IND adását követően 24 óra múlva a gyomorban, a vékony- és vastagbélben is jól értékelhető jelentős nagyságú fekélyek detektálhatok. A makroszkópos nyálkahártyasérülések mellett vizsgáltuk a 20 mg/kg IND-okozta érpermeabilitásváltozást is a GI nyálkahártyában a kezelést követően 24 óra múlva (ld. metodikai rész: 23. oldal). Vizsgálataink igazolták, hogy a kontroll csoporthoz képest az IND-kezelést követően

33 szignifikánsan nőtt az Evans-kék koncentrációja a nyálkahártyában a gyomorban (5.110.3 vö. 7.9210.4 fig/g nedves szövet p<0.001), a vékonybélben (4.9210.2 vö. 6.5910.4 fig/g nedves szövet p<0.01) és a vastagbélben (6.6510.6 vö. 8.1910.7 fig/g nedves szövet p<0.05). Előzetes kísérleteink eredményei alapján agresszív anyagként a GI nyálkahártyasérülések kiváltásához az IND 20 mg/kg (=5.58 x 10"5 mol/kg, azaz 56 /unol/kg) egyszeri dózisát választottuk 24 órás behatási idővel, amely megfelelt a tervezett vizsgálataink céljára.

34 O c 4.1.1. ábra: 0, 10, 15, 20, 30 és 40 mg/kg egyszeri szubkután dózisú indometacin-okozta nyálkahártyafekélyek száma és -súlyossága a gyomorban ("A"), a vékonybélben ("B") és a vastagbélben ("C") a kezelést követő 24. órában (átlagtsem, n=10).

35 o Az indom etacin adása után eltelt idő (ó ra) 4.1.2. ábra: A nyálkahártyafekélyek száma és -súlyossága a gyomorban ("A"), a vékonybélben ("B") és a vastagbélben ("C") 20 mg/kg dózisú indometacin szubkután adását követően 0, 2, 4, 8, 12, 20, 24, 32, 48 és 72 órával (átlagtsem, n=10).

36 4.2. A "sebészi" vagotómia hatása a gasztrointesztinális nyálkahártya épségére és -érpermeabilitására A kétoldali, szubdiafragmatikus "sebészi" vagotómia hatását vizsgáltuk a GI nyálkahártya épségére és -érpermeabilitására a műtétet követó 24 óra és 14 nap múlva. A kísérleti állatok sebészi vagotómián vagy kontrollként ugyanekkor laparotómián estek át. A műtéti beavatkozást követően 24 óra vagy 14 nap múlva az állatokat leöltük. Leölésük előtt 15 perccel a patkányok 1 rag/100 g dózisú Evans-kéket kaptak i.v. A kiemelt és hosszában felnyitott emésztőrendszerben kerestük a látható nyálkahártyasérüléseket, majd a nyálkahártyakaparékból kémiai feltárást követően fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék koncentrációját a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálatok során nem találtunk makroszkópos nyálkahártyasérülést a GI rendszerben sem a kontroll csoportban, sem az akut- vagy krónikus "sebészi" vagotómiát követően az exogén agresszív anyag (IND) alkalmazása nélkül. Eredményeink szerint nincs különbség a kontroll és az akutvagy krónikus sebészi vagotómiát követően a gyomor, a vékonybél és a vastagbél nyálkahártyájában mért Evans-kék koncentráció között. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a sebészi vagotómia önmagában sem az akut-, sem a krónikus szakában nem okoz makroszkópos nyálkahártyakárosodást és nem befolyásolja a nyálkahártya érpermeabilitását a teljes GI rendszerben.

37 4.3. A "kémiai" vagotómia hatása a gasztrointesztinális nyálkahártya épségére és -érpermeabilitására Vizsgáltuk az atropin dózisfüggő hatását ("kémiai" vagotómia) a GI nyálkahártya épségére és -érpermeabilitására. A kísérleti állatok 0.1, 0.5 vagy 1.0 mg/kg dózisú atropinszulfátot, illetve a kontroll csoport azonos időben azonos mennyiségű fiziológiás sóoldatot kaptak intraperitoneálisan (i.p.) 5 óránként. A kezelés 24. órájában az éheztetett állatokat éteres túlaltatással leöltük. Leölésük előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kaptak i.v. a farokvénájukba. A kiemelt és hosszában felnyitott gyomor- és bélrendszerben vizsgáltuk a makroszkópos nyálkahártyakárosodás mértékét és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben. Nem találtunk makroszkópos nyálkahártyasérülést a GI rendszerben sem a kontroll állatokban, sem az atropinnal kezelt csoportokban. Ugyancsak nem volt különbség a kontroll és az atropinnal kezelt állatok GI nyálkahártyájában mért Evans-kék koncentrációban a vizsgált szakaszokban. Az előzetes vizsgálati eredményeink igazolták, hogy a kis- és a nagy dózisú atropin önmagában nem okoz makroszkópos nyálkahártyakárosodást és érpermeabilitásváltozást a teljes GI rendszerben.

38 5. RÉSZLETES VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK 5.1. Az akut "sebészi" vagotómia hatása az indoraetacinokozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra (Karádi és mts a i. 1994) A kísérleti állatok a "sebészi" vagotómiát, illetve a kontroll laparotómiát követően 24 óra múlva 20 mg/kg dózis IND-t vagy azonos térfogatú 0.9%-os sóoldatot (kontroll) * kaptak s.c. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia vagy laparotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy fiziol. sóoldat s.c. Leölés 24 óra 24 óra A gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek számát és - szemikvantitatív skála alapján - a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy Evans-kék i.v. laparotómia fiziol. sóoldat s.c. 1 mg/100 g Leölés ------------------------ 1----------------- >-15 perc-j 24 óra 24 óra A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes

39 Gl-rendszert hosszában felnyitottuk és a gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk. A mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat, majd kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal).

40 Eredmények 1. Nem találtunk makroszkópos nyálkahártyasérülést a GI rendszerben a laparotómián vagy ASV-án átesett állatokban s.c. fiziol. sóoldat adását követően. Nem volt különbség a GI nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában a s.c. fiziol. sóoldattal kezelt "áloperált" (laparotomizált) és ASV-án átesett csoportok között. 2. Laparotómiát követően az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek száma és -súlyossága a teljes GI rendszerben talált értékekhez viszonyítva a vékonybélben volt a legnagyobb (az összes felély számának 56 %-a, és súlyosságának 63 %-a), majd a gyomorban és a vastagbélben (5.1., 5.2. ábra). 3. A gyomorban az ASV-t követően szignifikánsan nőtt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja (5.1., 5.2., 5.3. ábra). 4. A teljes vékonybélben, illetve annak mindhárom szakaszán az ASV-t követően szignifikánsan nőtt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja (5.1., 5.2., 5.3. ábra, I.A. táblázat). 5. Az IND-kezelés okozta makroszkópos nyálkahártyakárosodás száma és -súlyossága a vékonybélben a középső és a disztális szakaszon volt a legnagyobb a 24 órát éheztetett állatokban (I.A. táblázat).

41 6. A teljes vastagbélben vizsgálva nem volt változás az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában ASV után. A vastagbél proximális szakaszának nyálkahártyájában azonban az ASV szignifikánsan fokozta az IND-okozta Evans-kék koncentráció emelkedését (5.1., 5.2., 5.3. ábra és I.B. táblázat).

42 GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.1. ábra: Az akut sebészi vagotómia (ASV) hatása az indometacin (IND)- okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számára (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.2. ábra: Az akut sebészi vagotómia (ASV) hatása az indometacin (IND) -okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságára (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.3. ábra: A akut sebészi vagotómia (ASV) hatása a gasztrointesztinális nyálkahártya Evans-kék koncentrációjára indometacinnal (IND) kezelt állatokon (átiag±sem, n-12)

43 A VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND IND + ASV IND IND + ASV IND IND + ASV Fekélyszám 8.0±1.1 12.111.2 10.111.0 18.211.2 10.111.3 20.111.6 * * * * * * * Fekélysúlyosság 20.311.8 28.112.1 20.711.9 29.112.8 29.111.1 33.011.6 * * * * * -------- ------------ ----------,- ------------ A mukóza Evanskék cc.-ja 3.4410.1 4.6710.2 4.310.2 5.410.3 7.0210.8 9.710.3 (fig/mg nedves szövet) * * * * * * * * B VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND IND + ASV IND IND + ASV IND IND + ASV Fekélyszám 6.411.0 7.211.1 4.911.2 5.011.1 4.110.9 3.510.6 N S N S N S Fekélysúlyosság 8.811.1 8.7510.5 5.011.0 5.810.3 5.011.2 6.111.1 N S N S N S A mukóza Evanskék cc.-ja 6.6510.6 8.1910.7 6.2211.2 7.1810.8 6.710.8 8.8710.3 (ng/mg nedves szövet) * N S N S I.táblázat: Az akut "sebészi" vagotómia (ASV) hatása az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedésére a vékony- ("A") és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, **: p<0.01, ***: p<0.001, NS: nem szignifikáns)(átlagisem, n=12).

44 5.2. A krónikus "sebészi" vagotómia hatása az indometacin okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra (Karádi és mtsai. 1997.a) A kísérleti állatok a "sebészi" vagotómiát vagy a laparotómiát (kontroll) követően 14 nap múlva egyszer 20 mg/kg dózis IND-t vagy azonos térfogatú 0.9%-os sóoldatot (kontroll) kaptak s.c. Az IND adását követő 24 óra éhezés után a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: * Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy laparotómia fiziol. sóoldat s.c. Leölés I-------- I--- 1-------------1 14 nap 24 óra A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható makroszkópos fekélyek számát és - szemikvantitatív skála alapján - a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia vagy laparotómia 14 Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy Evans-kék i.v. fiziol. sóoldat s.c. 1 mg/100 g Leölés ---------1----------------- L15 perc- nap 24 óra A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt GI- rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három

45 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk. A mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat, majd kiszámoltuk a nyálkahártya Evanskék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal).

46 Eredmények 1. Nem találtunk makroszkópos nyálkahártyakárosodást a GI rendszerben a laparotómián vagy a KSV-án átesett állatokban s.c. fiziol. sóoldat adását követően. Nem volt különbség a GI nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában a s.c. fiziol. sóoldattal kezelt laparotomizált és KSV-án átesett csoportok között. 2. A gyomorban a KSV-t követően szignifikánsan nőtt az IND-okozta nyálkahártyátekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja (5.4., 5.5., 5.6. ábra). 3. A teljes vékonybélben számolva, illetve annak középső és disztális szakaszán a KSV-t követően szignifikánsan nőtt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja (5.4, 5.5., 5.6. ábra, II.A. táblázat). 4. A teljes vastagbélben vizsgálva nem volt változás az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában a KSV után. A vastagbél proximális szakaszában a KSV szignifikánsan fokozta az IND-okozta makroszkópos sérülések számát, -súlyosságát és az Evans-kék koncentráció emelkedését a nyálkahártyában (5.4., 5.5., 5.6. ábra és II.B. táblázat). 5. Az ASV szignifikánsan növelte az IND-okozta fekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedését a vastagbél proximális harmadában (II.B. táblázat).

47 GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.4. ábra: Az akut (ASV)- ás krónikus (KSV) sebészi vagotómia hatása az indometacin (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számára (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.5. ábra: Az akut (ASV)- és krónikus (KSV) sebészi vagotómia hatása az indometacin (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságára (átlag±sem, n-12) 5.6. ábra: Az akut (ASV)- és krónikus (KSV) sebészi vagotómia hatása a gasztrointesztinális nyálkahártya Evans-kék koncentrációjára indometadnnal (IND) kezelt állatokon (átlag ±SEM, n-12)

48 VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND IND+ IND+ IND IND+ IND+ IND IND+ IND+ ASV KSV ASV KSV ASV KSV Fekélyszám 6.2± 12.0±1.1 6.4±0.8 10.7± 23.6±1.8 18.011.8 12.41 22.612.6 20.011.9 0.9 * NS 1.2 *** ** 1.3 *** *** Fekélysúlyosság 10.01 18.011.8 13.011.3 20.71 29.112.8 33.012.5 24.61 33.211.9 36.313.1 1 2 * NS 2.1 ** '*** 1.9 *** *** A mukóza Evans 5.81 7.110.3 6.210.2 5.81 8.810.4 8.410.5 7.01 11.010.9 8.810.6 kék cc.-ja 0.4 * NS 0.2 ** * 0.4 * * (ííg/mg nedves szövet) VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND IND+ IND+ IND IND+ IND+ IND IND+ IND+ ASV KSV ASV KSV ASV KSV Fekélyszám 6.41 8.7510.9 8.610.8 2.81 2.811.0 2.710.9 2.01 1.810.9 1.910.8 0J_8 * * 0J_8 NS NS 0J_7 NS NS Fekélysúlyosság 8.01 11.811.8 12.411.6 3.41 4.210.8 4.011.2 2.01 1.810.9 1.910.8 1^2 * * 3^0 NS NS 0_/7 NS NS A mukóza Evans- 6.01 8.010.3 7.010.7 4.51 5.810.8 5.710.9 7.51 8.111.0 7.411.1 kék cc.-ja 0.5 * NS 0.6 NS NS 0.9 NS NS ()ig/mg nedves szövet) II. táblázat: Az akut- (ASV) és a krónikus (KSV) "sebészi" vagotómia hatása az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának növekedésére a vékony ("A")- és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszában (*: p<0.05, **: p<0.01, ***: p<0.001, NS: nem szignifikáns)(átlag±sem, n=12).

49 5.3. Az akut- és krónikus "sebészi" vagotómia hatásának összehasonlítása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpemeabilitásfokozódásra (Karádi és mtsai. 1997.a) A kísérleti állatok a "sebészi" vagotóraiát vagy a kontroll laparotóraiát követően 24 óra (ASV) vagy 14 nap (KSV) múlva egyszer 20 mg/kg dózis IND-t vagy azonos térfogatú 0.9%-os sóoldatot (kontroll) kaptak s.c. Az IND adását % követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia vagy laparotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy fiziol. sóoldat s.c. Leölés 24 óra vagy 14 nap 24 óra A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek számát és a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy Evans-kék i.v. laparotómia fiziol. sóoldat s.c. 1 mg/100 g Leölés ----- 1-15 perc-] 24 óra vagy 14 nap 24 óra

50 A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk. A mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat, majd kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártya érpermeabilitásváltozását akut- és krónikus sebészi vagotómiát követően.

51 Eredmények 1. A KSV után szignifikánsan kisebb volt az IND-kezelés okozta gyomornyálkahártyafekélyek számának, -súlyosságának és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának növekedése mint az ASV-t követően (5.4 és 5.5. ábra). 2. A teljes vékonybélben vizsgálva a KSV szignifikánsan kisebb mértékben növelte az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedését mint az ASV (5.4., 5.6. ábra). A vékonybélben a proximális szakaszban az IND-okozta fekélyszám, -súlyosság és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja, a középső szakaszban a fekélyszám, a disztális harmadban az Evans-kék koncentráció növekedése volt szignifikánsan kisebb KSV után mint ASV-t követően (III.A. táblázat). 3. A teljes vastagbélben, illetve annak egyik szakaszán sem találtunk szignifikáns különbség az ASV és KSV hatása között az IND-okozta nyálkahártyasérülések számának, súlyosságának és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának növekedésében (5.4., 5.5. ábra és III.B. táblázat).

52 VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+ASV IND+KSV IND+ASV IND+KSV IND+ASV IND+KSV Fekélyszám 12.0±1.1 6.4±0.8 * 23.611.8 18.0±1.8 * 22.612.6 20.011.9 NS Fekélysúlyosság 18.011.8 13.Oil.3 * 29.112.8 33.012.'5 NS 33.211.9 36.313.1 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 7.110.3 6.210.2 * 8.810.4 8.410.5 NS 11.010.9 8.810.6 * (ng/mg nedves szövet) VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+ASV IND+KSV IND+ASV IND+KSV IND+ASV IND+KSV Fekélyszám 8.7510.9 8.610.8 NS 2.811.0 2.710.9 NS 1.810.9 1.910.8 NS Fekélysúlyosság 11.811.8 12.411.6 NS 4.210.8 4.011.2 NS 1.810.9 1.910.8 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 8.010.3 7.010.7 NS 5.810.8 5.710.9 NS 8.111.0 7.411.1 NS ((tg/mg nedves szövet) III. táblázat: Az akut- (ASV) és a krónikus (KSV) "sebészi" vagotómia hatásának összehasonlítása az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódására a vékony- ("A")- és a vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, NS: nem szignifikáns)(átlagisem, n=12).

53 5.4. A "kémiai" vagotómia hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra (Karádi és mtsai. 1996) A kísérletben vizsgáltuk az atropin dózisfüggő hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek és -érpermeabilitásfokozódás kialakulására. A vizsgálatokban az atropin kis- és nagy dózisát alkalmaztuk i.p.: 0.1 mg/kg, ún. "citoprotektív" dózist, amelynek nincs hatása a gyomorsavtermelésre és az "antiszekretoros" hatású nagy dózisokat (0.5 és 1.0 mg/kg), amelyek szignifikánsan csökkentik a gyomorsavtermelést. A kísérleti patkányok 24 óra éheztetést követően 20 mg/kg IND-t kaptak s.c. Ezzel egyidőben 0.1, 0.5 vagy 1.0 mg/kg dózisú atropin-szulfátot adtunk az állatoknak intraperitoneális injekcióban, majd ezt a dózist 5 óránként ismételtük a tartós antikolineg hatás biztosítása érdekében. A kontroll csoport atropin helyett azonos térfogatú fiziológiás sóoldatot kapott i.p. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy fiziol. sóoldat s.c. 24 óra Leölés 5 óra 5 óra 5 óra Atropin Atropin Atropin Atropin 0.1, 0.5 vagy 1.0 mg/kg i.p. I I vagy 5 óra Atropin Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. 0.5 ml i.p. A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek

54 számát és a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy Evans-kék i.v. f izio;.. sóoldat s.c. 24 óra 1 mg/100 g Leölés 1_1t;_l 5 óra 5 óra 5 óra 5 óra perc Atropin Atropin Atropin Atropin Atropin 0.1, 0.5 vagy 1.0 mg/kg i.p. I I vagy I I Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. Fiz.sóold. 0.5 ml i.p. A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk. A mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat, majd kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számát és -súlyosságát, illetve a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját a különböző dózisú atropinnal kezelt csoportok és a fiziológiás sóoldatot kapott kontroll csoport között.

55 Eredmények 1. Nem találtunk makroszkópos nyálkahártyasérülést az atropinnal kezelt csoportokban és nem volt különbség a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában az atropinnal és a fiziol. sóoldattal kezelt (kontroll) csoportokban a GI rendszer vizsgált területein IND-adása nélkül. 2. A gyomorban az atropin mindhárom dózisa szignifikánsan és dózisfüggóen csökkentette az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát és -súlyosságát és az IND-okozta Evans-kék koncentráció fokozódást a nyálkahártyában (5.7., 5.8., 5.9. ábra). 3. A teljes vékonybélben és annak mindhárom szakaszán az atropin kis- és nagy dózisai szignifikánsan és dózisfüggóen csökkentették az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódását (5.7., 5.8., 5.9. ábra és IV.A. táblázat). 4. A vastagbél proximális harmadában a kis és nagy dózisú atropin dózisfüggóen és szignifikánsan csökkentette az IND-okozta fokozott Evans-kék koncentrációt a nyálkahártyában, mig az "antiszekretoros" dózisok (0.5 és 1.0 mg/kg s.c.) dózisfüggóen és szignifikánsan csökkentették az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját is (IV.B. táblázat). A teljes vastagbélre vizsgálva nem volt szignifikáns változás az IND-okozta nyálkahártyasérülések számában, súlyosságában és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjában atropinkezelést követően (5.7., 5.8. és 5.9. ábra).

56 5.7. ábra: Az atropin dózisfüggo protektfv hatása az indometacin (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számára (átlag ±SEM, n-12) 5.8. ábra: Az atropin dózisfüggo protektív hatása az indometacin (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságára (átlag±sem, n-12) 5.9. ábra: Az atropin dózisfüggo protektív hatása az indometacin (IND)-okozta Evans-kék koncentráció-növekedésre a gasztrointesztinális nyálkahártyában (átlag±sem, n-12)

57 VÉKONYBÉL Fekélyszám IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg proximális rész 6.57±0.3 4.7±0.3 * 4.0±0.4 * 3.01±0.2 ** középső rész 10.4±0.8 7.38Í0.43 * 5.5Í0.8 * 4.42±0.7 ** disztális rész 11.0±1.3 8.92±0.8 * 6.5±0.9 * 5.67±0.8 ** Fekélysúlyosság IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg proximális rész 12.1±1.1 8.2±0.43 * 5.7±0.6 * 4.3±0.4 ** középső rész 15.2±2.1 11.25±0.62 * 8.0±1.6 * 5.7±0.9 ** disztális rész 17.8±2.3 15.15±2.03 * 8.6±1.1 ** 8.43±1.2 ** i------_...... ----------------...;... i... I A mukóza Evans-kék IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin koncentrációja 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg lltg/mg nedves szövet) proximális rész 21.0±1.88 16.211.7 * 7.911.5 * 5.910.85 ** középső rész 24.312.1 18.111.8 * 8.611.1 ** 6.810.8 ** disztális rész 20.612.0 16.710.9 * 8.111.2 ** 5.911.1 ** IV.A. táblázat: Az atropin dózisfüggő hatása az IND-okozta nyálkahártyaléziók számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának növekedésére a vékonybél három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, **: p < 0.01)(átlagiSEM, n=12).

58 VASTAGBÉL Fekélyszám IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg proximális rész 3.5±0.6 2.8±0.4 NS 2.2±0.3 * 1.7í0.4 * középső rész 2.86Í0.7 2.72±0.3 NS 2.8310.3 NS 2.39±0.4 NS disztális rész 2.63Í0.3 2.4310.4 NS 2.5610.3 NS 2.8710.2 NS Fekélysúlyosság IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg proximális rész 4.010.4 3.310.5 NS 2.710.4 * 1.910.4 * középső rész 3.010.3 3.110.3 NS 3.310.4 NS 3.110.4 NS disztális rész 2.910.4 3.1110,4 NS 3.010.3 NS 3.3110.3 NS A mukóza Evans-kék IND IND+Atropin IND+Atropin IND+Atropin koncentrációja 0.1 mg/kg 0.5 mg/kg 1.0 mg/kg (ng/xig nedves szövet) proximális rész 13.111.6 9.4410.9 * 5.911.0 * 4.310.8 ** középső rész 12.7312.1 10.7411.2 NS 12.8410.9 NS 13.112.7 NS disztális rész 13.212.2 14.211.2 NS 13.111.8 NS 12.911.9 NS IV.B. táblázat: Az atropin dózisfüggő hatása az IND-okozta nyálkahártyaléziók számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának növekedésére a vékonybél három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, **: p<0.01, NS: nem szignifikáns)(átlaglsem, n=12).

59 Összehasonlítottuk az atropin három dózisának protektív hatását az IND-okozta makroszkópos ulcerációkra és Evans-kék koncentráció fokozódásra a teljes GI rendszer nyálkahártyájában. Meghatároztuk az atropinkezelés után mért eredményekből az atropin protektív hatásának százalékos értékét a fekélyek számára, -súlyosságára és az emelkedett Evans-kék koncentrációra a csak IND-al kezelt csoport adatait 100%-nak tekintve. Eredmények 1. Nem volt különbség az atropin hatásában az IND-okozta fekélyszám és fekélysúlyosság csökkentése között a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben (5.10., 5.11. és 5.12. ábra). 2. Szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette az atropin nagy dózisa (0.5 és 1.0 mg/kg) a nyálkahártya INDokozta fokozott Evans-kék koncentrációját mint a nyálkahártyafekélyek nagyságát és -súlyosságát a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbél proximális harmadában (5.10., 5.11. és 5.12. ábra).

60 5.10. ábra: Az atropin dózisfüggo protektfv hatása az indometacin (IND)-okozta nyálkahártyafekélyekre és Evans-kék transzudádóra a gyomorban a károsodás maximumának százalékában (átlag±sem, n-12) 5.11. ábra: Az atropin dózisfüggo protektfv hatása az indometacin (IND)-okozta nyálkahártyafekélyre és Evans-kék transzudádóra a vékonybélben a károsodás maximumának százalékában (átlag ±SEM, n-12) 0.1 0.6 1.0 Az atropin dózisa (mg/kg) 5.12. ábra: Az atropin dózisfüggo protektfv hatása az indometadn (IND)-okozta nyálkahártyafekélyre és Evans-kék transzudádóra a prox. vastagbélben a károsodás maximumának százalékában (átlag±sem, n-12)

61 5.5. Az atropin hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra akut "sebészi" vagotómia után (Karádi és mtsai. 1998) Vizsgáltuk a kis dózisú (0.1 rag/kg i.p.) atropin hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódására ASV-t követően. Az 5.4. alfejezetben kísérletesen igazoltuk, hogy a kis dózisú ("citoprotektív") atropin szignifikánsan csökkenti az tnd-okozta makroszkópos nyálkahártyasérülések számát, -súlyosságát és a nyálkahártya fokozott Evans-kék koncentrációját a gyomorban, a vékonybélben és a proximális vastagbélben. A kísérleti patkányok kétoldali "sebészi" vagotómiát követően 24 óra éheztetés után egyszer 20 mg/kg dózis IND-t kaptak s.c. injekcióban. Az IND-kezeléssel egyidőben kezdtük a 0.1 mg/kg dózisú atropin i.p. adását, amit 5 óránként ismételtünk. A kontroll csoport atropin helyett azonos időben azonos térfogatú fiziológiás sóoldatot kapott i.p. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy laparotómia fiziol. sóoldat s.c. 24 óra 24 óra Leölés i 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó 1Vtropin 0.:. mg/kg i.j). vagy fiziol. sóoldat i.p. A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek

62 számát és -súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekcióban: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. Evans-kék i.v. vagy vagy 1 mg/100 g laparotómia fiziol. jóoldat s.c. 24 óra 24 óra Leölés 1CjJ 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó perc 1^.trop:.n 0.:. mg/kg i.p. vagy fizíol. sóoldat i.p. A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk, majd a mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat és kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációt az atropinnal kezelt és a kontroll csoport (IND + fiziol.sóoldat s.c.) között ASV-t követően.

63 E r e d m é n y e k 1. A gyomorban nem találtunk szignifikáns különbséget a "citoprotektív" dózisé atropin-kezelést követően az INDokozta nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban ASV után a kontroll csoporthoz (IND + ASV + fiziol sóoldat s.c.) viszonyítva (5.13., 5.14., 5.15. ábra). 2. A teljes vékonybélben vizsgálva és annak mindhárom részében nem volt szignifikáns különbség a "citoprotektív" d ó z i s é a t r o p i n - k e z e l é s u t á n az I N D - o k o z t a nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban ASV-t követően a kontroll csoporthoz (IND + ASV + fiziol sóoldat s.c.) viszonyítva (5.13., 5.14., 5.15 ábra; V.A. táblázat). 3. A teljes vastagbélben és annak minden harmadában külön vizsgálva nem találtunk különbséget a "citoprotektív" dózisé atropin-kezelést követően az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban ASV után a kontroll csoporthoz (IND + ASV + fiziol sóoldat s.c.) viszonyítva (5.13., 5.14., 5.15 ábra; V.B. táblázat).

64 5.13. ábra: A kis dózisú ("citoprotektfv") atropin hatása az indometadn (IND)- okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számára az akut sebészi vagotómián (ASV) átesett állatokban (átlag±sem, n-12) 5.14. ábra: A kis dózisú fcitoprotektiv ) atropin hatása az indometadn (IND)- okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekély súlyosságára az akut sebészi vagotómián (ASV) átesett állatokban (átlag±sem, n-12) 5.15. ábra: A kis dózisú atropin hatása az indometadn (IND)-okozta Evans-kék koncentrádó növekedésre a gasztrointesztinális nyálkahártyában az akut sebészi vagotómián (ASV) átesett állatokban (átlag ±SEM,n-12)

65 A VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+ASV IND+ASV+Atr IND+ASV IND+ASV+Atr IND+ASV IND+ASV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 11.610.4 12.1±0.4 NS 19.810.8 20.211.4 NS 24.211.2 22.110.8 NS Fekélysúlyosság 16.910.7 16.110.3 NS 29.011.1 31.110/9 NS 33.012.1 30.211.9 NS A raukóza Evanskék cc.-ja 5.7510.3 6.810.4 NS 5.410.4 5.810.4 NS 8.910.8 8.911.0 NS (ug/mg nedves szövet) B VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+ASV IND+ASV+Atr IND+ASV IND+ASV+Atr IND+ASV IND+ASV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 7.811.1 8.010.8 NS 2.910.5 3.210.4 NS 2.110.5 2.110.2 NS Fekélysúlyosság 9.210.9 10.111.4 NS 4.210.8 4.010.5 NS 2.310.4 2.410.3 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 8.210.6 8.011.0 NS 6.910.8 7.510.6 NS 7.210.8 7.911.1 NS (/jg/mg nedves szövet) V.táblázat: Az kis dózisú ("citoprotektiv") atropin (Atr) hatása az akut "sebészi" vagotómián (ASV) átesett állatokban az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedésére a vékony- ("A") és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (NS: nem szignifikáns)(átlagisem, n=12).

66 5.6. Az atropin hatása az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekre és -érpermeabilitásfokozódásra krónikus "sebészi" vagotómia után (Karádi és mtsai. 1997.b) Vizsgáltuk a kis dózisú ("citoprotektív") atropin (0.1 mg/kg i.p.) hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számára, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódására KSV-t követően. Az 5.4. * alfejezetben kísérletesen igazoltuk, hogy a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin szignifikánsan csökkenti az IND-okozta nyálkahártyasérülések számát, -súlyosságát és a megnövekedett Evans-kék koncentrációt a gyomor-, a vékonybél- és a proximális vastagbél nyálkahártyájában. A kísérleti állatokon kétoldali "sebészi" vagotómiát végeztünk, majd 14 nappal később a patkányok egyszer 20 mg/kg dózis IND-t kaptak s.c. injekcióban 24 óra éhezést követően. Az IND-kezeléssel egyidóben kezdtük a 0.1 mg/kg dózisú atropin i.p. adását, amit 5 óránként ismételtünk. A kontroll csoport atropin helyett azonos időben azonos térfogatú fiziológiás sóoldatot kapott i.p. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy laparotómia fiziol. sóoldat s.c. 14 nap 24 óra Leölés 1I i 11 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó 1\trop:.n 0.:. mg/) cg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p.

67 A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek számát és -súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. Evans-kék i.v. vagy vagy 1 mg/100 g lapairotómia. fiziol. sóoldat s.c. 14 nap 24 óra Leölés 1I 1cU 11 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó perc 1Vtrop: m o.:. mg/kg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. A leölést, majd vértelenitést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk, majd a mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat és kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációt az atropinnal kezelt és a kontroll (IND + fiziol.sóoldat s.c.) csoport között KSV-t követően.

68 E r e d m é n y e k 1. A kis dózisú atropin szignifikánsan csökkentette az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációt a kontroll csoporthoz (IND + fiziol.sóoldat s.c.) viszonyítva KSV-t követően a gyomorban (5.16., 5.17., 5.18. ábra). 2. A teljes vékonybélben és annak mindhárom részében külön vizsgálva a kis dózisú atropin szignifikánsan csökkentette az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számát, - súlyosságát és' a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációt a kontroll csoporthoz (IND + fiziol.sóoldat s.c.) viszonyítva KSV-t követően (5.16., 5.17., 5.18 ábra; VI.A. táblázat). 3. A teljes vastagbélben és annak részeit külön-külön vizsgálva nem találtunk szignifikáns különbséget a kis dózisú atropin-kezelést követően az IND-okozta nyálkahártyasérülések számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban a kontroll csoporthoz (IND + fiziol.sóoldat s.c.) viszonyítva KSV-t követően (5.16., 5.17., 5.18 ábra; V I.B. táblázat).

69 5.16. ábra: A kis dózisú ("citoprotektlv") atropin hatása az indometadn (INDrótozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számára a krónikus sebészi vagotómián (KSV) átesett állatokban (átlag ±SEM, n-12) 5.17. ábra: A kis dózisú ("citoprotektlv") atropin hatása az indometadn (INDrótozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekély súlyosságára a krónikus sebészi vagotómián (KSV) átesett állatokban (átlag±sem, n-12) 5.18. ábra: A kis dózisú atropin hatása az indometadn (IND)-okozta Evans-kék koncentrádó növekedésre a gasztrointesztinális nyálkahártyában a krónikus sebészi vagotómián (KSV) átesett állatokban (átlag±sem, n-12)

70 VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+KSV IND+KSV+Atr IND+KSV IND+KSV+Atr IND+KSV IND+KSV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 6.7±0.3 6.1±0.5 NS 17.8±1.1 10.1±1.8 * 22.112.2 13.2Í1.2 ** Fekélysúlyosság 12.810.9 8.811.2 * 30.111.7 16.811.*9 ** 32.512.4 16.611.5 ** A mukóza Evanskék cc.-ja 6.610.3 4.810.7 * 8.110.3 4.610.2 * 8.910.5 7.110.2 * (fig/mg nedves szövet) B VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+KSV IND+KSV+Atr IND+KSV IND+KSV+Atr IND+KSV IND+KSV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 8.310.6 6.011.1 NS 2.810.7 2.510.5 NS 2.810.4 2.110.6 NS Fekélysúlyosság 9.410.5 6.511.2 * 3.510.9 2.910.7 NS 2.810.4 2.610.5 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 7.110.9 6.711.0 NS 6.210.7 6.710.9 NS 7.111.1 7.711.0 NS (lig/mg nedves szövet) VI.táblázat: Az kis dózisú ("citoprotektív") atropin (Atr) hatása a krónikus "sebészi" vagotómián (KSV) átesett állatokban az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedésére a vékony- ("A") és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, **: p<0.01, NS: nem szignifikáns)(átlagísem, n=12).

71 5.7. Az akut "sebészi" vagotómia hatása az atropin protektív működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekkel és -érpermeabilitásfokozódással szemben (Karádi és mtsai. 1998) Vizsgáltuk az ASV hatását a kis dózisé (0.1 mg/kg i.p.) atropin protektív működésére az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számával, -súlyosságával és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódásával szemben. * Az 5.4. alfejezetben igazoltuk, hogy a kis dózisé atropin csökkenti az IND-okozta makroszkópos nyálkahártyasérüléseket és az Evans-kék fokozott szöveti koncentrációját a nyálkahártyában a gyomor, a vékonybél és a proximális vastagbél területén. A kísérleti állatokon kétoldali "sebészi" vagotómiát vagy laparotomiát (kontroll csoport) végeztünk, majd 24 óra éhezést követően egyszer 20 mg/kg dózis IND-t kaptak s.c. injekcióban. Az IND-kezeléssel egyidóben kezdtük a 0.1 mg/kg dózisé atropin i.p. adását, amit 5 óránként ismételtünk. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy laparotómia fiziol. sóoldat s.c. 24 óra 24 óra Leölés i 5 ó 1^trop: 5 ó 5 ó. mg/kg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. 'O o LT) c A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek

72 számát és a -súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekcióban: Sebészi vagotómia vagy laparotómia 24 Indometacin 20 mg/kg s.c. Evans-kék i.v. vagy 1 mg/100 g fiziol. sóoldat s.c. óra 24 óra 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó Atropin 0.1 mg/kg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. Leölés -15-J perc A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk, majd a mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat és kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk a kis dózisú atropin hatását az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártyában mérhető Evans-kék koncentrációra a laparotómián és az ASV-án átesett csoport között.

73 E r e d m é n y e k 1. A gyomorban szignifikánsan nagyobb volt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentráció a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin-kezelés mellett ASV után mint a laparotomiát követően (5.19., 5.20., 5.21. ábra). 2. A teljes vékonybélben és annak mindhárom részében külön vizsgálva szignifikánsan nagyobb volt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártyában * mért Evans-kék koncentráció a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropinnal kezelt állatokban az ASV után mint a laparotomiát követően (5.19., 5.20., 5.21. ábra; VII.A. táblázat). 3. A vastagbél proximális harmadában szignifikánsan nagyobb volt az IND-okozta nyálkahártyasérülések száma és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentráció a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin-kezelés mellett ASV után mint a laparotomiát követően (VII.B. táblázat). A teljes vastagbélben vizsgálva nem volt szignifikáns különbség az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számában, - súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban a kis dózisú atropin kezelés mellett az ASVán és a laparotómián átesett (kontroll) csoportok között (5.19., 5.20., 5.21 ábra).

74 5.19. ábra: Az akut sebészi vagotómia (ASV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számában (átlagdtsem, n-12) 5.20. ábra: Az akut sebészi vagotómia (ASV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságában (átlag±sem, n-12) 5.21. ábra: Az akut sebészi vagotómia (ASV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta Evans-kék konoentrádó-fokozódásra a nyálkahártyában (átlag±sem, n-12)

75 VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+Atropin IND+ASV+Atr IND+Atropin IND+ASV+Atr IND+Atropin IND+ASV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 5.2±0.4 12.110.4 * 7.010.7 20.211.4 ** 7.610.8 22.110.8 ** Fekélysúlyosság 7.910.5 16.110.3 * 13.512.4 31.110/9 ** 14.212.6 30.211.9 ** A mukóza Evanskék cc.-ja 3.710.3 6.810.4 * 4.110.3 5.810.4 * 5.010.4 8.911.0 * (fig/mg nedves szövet) VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+Atropin IND+ASV+Atr IND+Atropin IND+ASV+Atr IND+Atropin IND+ASV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 5. 1 1 0. 4 8. 0 1 0. 8 * 2. 2 1 0. 6 3. 2 1 0. 4 NS 2. 3 1 0. 5 2.1 1 0,2 NS Fekélysúlyosság 6. 6 1 1. 5 1 0. 1 1 1. 4 NS 3. 0 1 0. 5 4. 0 1 0. 5 NS 2. 8 1 0. 4 2.4 1 0.3 NS A mukóza Evanskék 6. 1 1 0. 4 8. 0 1 1. 0 * 6. 8 1 0. 8 7.5 1 0. 6 NS 7. 2 1 0. 8 7.9 1 1.1 NS koncentrációja (ftg/mg nedves szövet) V I I.táblázat: Az akut "sebészi" vagotómia (ASV) hatása a kis dózisú ("citoprotektiv") atropinnal (Atr) kezelt állatokban az IND-okozta nyálkahártyaléziók számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedésére a vékony- ("A") és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, **: p<0.01, NS: nem szignifikáns)(átlaglsem, n=12).

76 5.8. A krónikus "sebészi" vagotómia hatása az atropin protektiv működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekkel és -érpermeabilitásfokozódássál szemben Vizsgáltuk a KSV hatását a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin védő hatására az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számával, -súlyosságával és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódásával szemben. Az 5.4. alfejezetben igazoltuk, hogy a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin protektiv hatású az IND-okozta makroszkópos nyálkahártyasérülésekkel és a szöveti Evans-kék koncentráció fokozódással szemben a gyomorban, a vékonybélben és a proximális vastagbélben. A kísérleti patkányokon kétoldali "sebészi" vagotómiát vagy laparotomiát (kontroll csoport) végeztünk. 14 nappal később az állatok egyszer 20 mg/kg dózis IND-t kaptak szubkután injekcióban 24 óra éhezést követően. Az INDkezeléssel egyidőben kezdtük 0.1 mg/kg dózisú atropin i.p. adását, amit 5 óránként ismételtünk. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy vagy laparotómia fiziol. sóoldat s.c. I 14 nap 24 óra Leölés i 11 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó 1^trop:.n 0.:. mg/) cg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek számát és a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21.

77 oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. Evans-kék i.v. vagy vagy 1 mg/100 g lapéirotómia fiziol. sóoldat s.c. 14 nap 24 óra Leölés 1I 1 11 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó perc 1atropin 0.:. mg/> ;g i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk, majd a mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat és kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban az IND-okozta GI nyálkahártya -fekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártyába mért Evans-kék koncentrációt a KSV-án átesett és a laparotomizált (kontroll) csoport között.

78 E r e d m é n y e k 1. A gyomorban nem találtunk szignifikáns különbséget a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban az IND-kezelést követően kialakult nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban a KSV-án átesett és a laparotomizált (kontroll) csoport között (5.22., 5.23. 5.24. ábra). 2. A vékonybél középső és disztális harmadában szignifikánsan nőtt az IND-okozta nyálkahártyafekélyek száma és a disztális harmad nyálkahártyájában az Evans-kék koncentráció a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban KSV után a laparotomizált (kontroll) csoporthoz viszonyítva (5.22., 5.23., 5.24. ábra; VIII.A. táblázat). 3. A vastagbélben nem volt szignifikáns különbség a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban az IND-kezelést követő nyálkahártyafekélyek számában, -súlyosságában és a nyálkahártyában mért Evans-kék koncentrációban a KSV-án átesett és a laparotomizált (kontroll) csoport között (5.22., 5.23., 5.24 ábra; VIII.B. táblázat).

79 GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.22. ábra: A krónikus sebészi vagotómia (KSV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számában (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.23. ábra: A krónikus sebészi vagotómia (KSV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságában (átlag ±SEM, n-12) 1 0 t GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.24. ábra: A krónikus sebészi vagotómia (KSV) eredménye a kis dózisú atropin protektiv hatására az indometadn (IND)-okozta Evans-kék koncentrádó-fokozódásra a nyálkahártyában (átlag±sem, n-12)

80 A VÉKONYBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+Atropin IND+KSV+Atr IND+Atropin IND+KSV+Atr IND+Atropin IND+SV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 5.2±0.4 6.1±0.5 NS 7.010.7 10.111.0 * 7.610.8 13.211.2 * Fekélysúlyosság 7.910.5 8.811.2 NS 13.512.4 16.811/9 NS 14.212.6 16.611.5 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 3.710.3 4.810.7 NS 4.110.3 4.610.2 NS 5.010.4 7.110.2 * (íig/mg nedves szövet) B VASTAGBÉL: proximális rész középső rész disztális rész IND+Atropin IND+KSV+Atr IND+Atropin IND+KSV+Atr IND+Atropin IND+KSV+Atr 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg 0.1 mg/kg Fekélyszám 5.110.4 6.011.1 NS 2.210.6 2.510.5 NS 2.310.5 2.110.6 NS Fekélysúlyosság 6.611.5 6.511.2 NS 3.010.5 2.910.7 NS 2.810.4 2.610.5 NS A mukóza Evanskék cc.-ja 6.110.4 6.711.0 NS 6.810.8 6.710.9 NS 7.210.8 7.711.0 NS (pg/mg nedves szövet) VIII.táblázat: A krónikus "sebészi" vagotómia (KSV) hatása a kis dózisú ("citoprotektiv") atropinnal (Atr) kezelt állatokban az IND-okozta nyálkahártyafekélyek számára, -súlyosságára és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának emelkedésére a vékony- ("A") és vastagbél ("B") három-három egyenlő szakaszán (*: p<0.05, NS: nem szignifikáns)(átlagísem, n=12).

81 5.9. Az akut- és krónikus "sebészi" vagotómia hatásának összehasonlítása az atropin protektív működésére az indometacin-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyekkel és -érpermeabilitásfokozódással szemben Összehasonlítottuk az akut- és a krónikus "sebészi" vagotómia hatását a kis dózisú (0.1 mg/kg i.p.) atropin védő hatására az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyekkel és a szöveti Evans-kék koncentráció fokozódással szemben. Az 5.4. alfejezetben igazoltuk, hogy a kis dózisú (0.1 * mg/kg i.p.) atropin protektív hatású az IND-okozta nyálkahártyasérülések számában, -súlyosságában és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának fokozódásában a gyomorban, a vékonybélben és a proximális vastagbélben. A kísérleti patkányokon kétoldali "sebészi" vagotómiát vagy laparotómiát (kontroll csoport) végeztünk. A műtétet követően 24 órával vagy 14 nappal az állatok egyszer 20 mg/kg dózis IND-t kaptak szubkután injekcióban 24 óra éhezés után. Az IND-kezeléssel egyidőben kezdtük a 0.1 mg/kg dózisú atropin i.p. adását, amit 5 óránként ismételtünk. Az IND adását követően 24 óra múlva a kísérleti csoportok egyik felét leöltük: Sebészi vagotómia vagy laparotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. vagy fiziol. sóoldat s.c. 24 óra Leölés 24 óra vagy 14 nap 5 ó 5 ó Atropin 0.:. 5 ó I 5 ó mg/kg i.p. vagy fiziol. sóoldat i.p. A kiemelt gyomor- és bélrendszer hosszanti felnyitását követően meghatároztuk a nyálkahártyán látható fekélyek

82 számát és a súlyosságát a gyomorban és a 3-3 egyenlő részre osztott vékony- és vastagbélben (ld. módszertani rész: 21. oldal). A kísérleti csoportok másik fele a leölés előtt 15 perccel 1 mg/100 g Evans-kéket kapott i.v. injekció formájában: Sebészi vagotómia Indometacin 20 mg/kg s.c. Evans-kék i.v. vagy vagy 1 mg/100 g lapéirotómia fiziol. sóoldat s.c. 24 óra Leölés II 11 1 s 1 24 óra vagy 14 nap 5 ó 5 ó 5 ó 5 ó perc ^trop: m 0.:. mg/) :g i.p vagy fiziol. sóoldat i.p. A leölést, majd vértelenítést követően a kiemelt teljes GI-rendszert hosszában felnyitottuk. A gyomor, illetve a három egyenlő részre osztott vékony- és vastagbél nyálkahártyáját lekapartuk, majd a mintákban fotometriás úton meghatároztuk az Evans-kék tartalmat és kiszámoltuk a nyálkahártya Evans-kék koncentrációját és az adatokat statisztikailag feldolgoztuk (ld. módszertani rész: 22. oldal). A vizsgálat során összehasonlítottuk a kis dózisú atropinnal kezelt állatokon az IND-okozta GI nyálkahártyafekélyek számát, -súlyosságát és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációjának változást az akut- és a krónikus sebészi vagotómián átesett csoportok között.

83 E r e d m é n y e k 1. A gyomorban szignifikánsan kisebb volt a nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya Evans-kék koncentrációja KSV után, mint ASV-t követően a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban (5.25., 5.26., 5.27. ábra). 2. A vékonybél teljes területére vizsgálva és a három szakaszát külön elemezve a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban szignifikánsan kisebb volt az IND-okozta * nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya fokozott Evans-kék koncentrációja KSV után, követően (5.25., 5.26., 5.27. ábra; IX.A. táblázat). mint ASV-t 3. A vastagbél proximális harmadában szignifikánsan kisebb volt a nyálkahártyafekélyek száma, -súlyossága és a nyálkahártya emelkedett Evans-kék koncentrációja KSV után, mint ASV-t követően a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban (IX.B. táblázat). A vastagbél teljes területét vizsgálva nem volt szignifikáns különbség az IND-okozta makroszkópos nyálkahártyasérülések számában, -súlyosságában és a szöveti Evans-kék koncentrációban az akut- és a krónikus sebészi vagotómián átesett csoportok között a kis dózisú atropinnal kezelt állatokban (5.25., 5.26., 5.27. ábra).

84 GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.25. ábra: Az akut (ASV)- és a krónikus (KSV) sebészi vagotómia eredményének összehasonlítása a kis dózisú atropin protektív hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek számában (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.26. ábra: Az akut (ASV)- és a krónikus (KSV) sebészi vagotómia eredményének összehasonlítása a kis dózisú atropin protektív hatására az indometadn (IND)-okozta gasztrointesztinális nyálkahártyafekélyek súlyosságában (átlag±sem, n-12) GYOMOR VÉKONYBÉL VASTAGBÉL 5.27. ábra: Az akut (ASV)- és a krónikus (KSV) sebészi vagotómia eredményének összehasonlítása a kis dózisú atropin protektív hatására az indometadn (IND)-okozta Evans-kék koncentrádó-fokozódásra a gasztrointesztinális nyálkahártyában (átlag ±SEM, n-12)