TARTALOM ELÕSZÓ 1. Diszkrimináció Európában: megítélés és hozzáállás 1.1 Áttekintés 4 1.2 Etnikai származás 7 1.3 Fogyatékkal élõk 10 1.4 Szexuális irányultság 11 1.5 Életkor szerinti diszkrimináció 13 1.6 Vallás és hitbeli meggyõzõdés 14 1.7 ek 16 1.8 Képviselet és részvétel a társadalomban 17 2. Egyenlõ esélyek a foglalkoztatás terén 2.1 Hátrányként megjelölt szempontok 18 2.2 Foglalkoztatás, képzés, elõléptetési esély 19 2.3 Esélyegyenlõség biztosítására vonatkozó intézkedések 20 a foglalkoztatásban 3. Diszkrimináció elleni harc 3.1 A diszkrimináció elleni harc erõfeszítéseinek értékelése 21 3.2 A diszkrimináció elleni harc résztvevõi 22 3.3 Érzékeny információ nyújtására való hajlandóság 23 4. Figyelemfelkeltés 4.1 A diszkrimináció elleni törvények ismerete 24 4.2 Ismerike jogaikat a diszkrimináció áldozatai? 25 Összegzés 26 Kiegészítés 1. Megítélés és hozzáállás 29 2. Jogok ismerete 32 3. Diszkrimináció elleni harc 33 * + 1
ELÕSZÓ 2 Két EK irányelv (a Faji egyenlõségrõl szóló irányelv valamint a Foglalkoztatásról szóló keretirányelv) határozza meg azokat az elveket, amelyek az Európai Unióban mindenki számára biztosítják a diszkrimináció elleni alapvetõ jogi védelmet. Ezek az irányelvek az etnikai alapon, valláson ill. hitbeli meggyõzõdésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, elsõsorban munkahelyi diszkriminációt igyekeznek megelõzni az Európai Unióban. Ezen túlmenõen, az elmúlt 30 évben számos törvény született a nemi alapú diszkrimináció kiküszöbölése, illetve a nõk és férfiak közötti egyenlõ munkahelyi bánásmód érdekében. A széleskörû jogvédelem ellenére a diszkrimináció továbbra is létezõ jelenség. További erõfeszítéseket kell tehát tenni annak érdekében, hogy a Bulgária és Románia csatlakozásával tovább bõvült Európában hatékonyan biztosítsuk a megkülönböztetés elleni jogok érvényesítését. Az Európai Unió már 2003ban elindította az egyenlõ bánásmódot és diszkriminációmentességet hirdetõ, valamennyi tagállamra kiterjedõ tájékoztatási kampányát. Ennek tapasztalatai alapján 2007et az Egyenlõ Esélyek Európai Évének nyilvánították. Az Év célja, hogy a lakosságot tájékoztassák jogaikról, elfogadtassák a sokszínûséget, és mindenki számára érzékelhetõvé tegyék az esélyegyenlõség megvalósulását az Európai Unióban. Az alábbi tanulmányban a TNS Opinion & Socialnak az európai diszkriminációt és egyenlõtlenséget vizsgáló közvéleménykutatását összegezzük. A felmérés a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlõségi Fõigazgatóság megbízásából készült az Európai Unió 25 tagállamában és a két, akkor még tagjelölt országban 2006. június 7. és július 12. között. Az alkalmazott módszertan megfelel a Kommunikációs Fõigazgatóság (a Közvélemény és Média Megfigyelõ Osztályának) Standard (általános) Eurobarometer közvéleménykutatási módszertanának. A tanulmány hat, jogilag tiltott diszkriminációfajtát vizsgál: nemen, etnikai származáson, vallási ill. hitbeli meggyõzõdésen, életkoron, fogyatékosságon és szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt. A tanulmányban használt rövidítések: EU 25: az Európai Unió 25 tagállama, Bulgária és Románia csatlakozása elõtt EU 15: az Európai Unió 15 tagállama a bõvítés elsõ köre (2004. május 1.) elõtt NT: nem tudja Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a közvéleménykutatás csak becslés, amely mintavételen és százalékos alapú számításokon alapul. 3 * +
1. DISZKRIMINÁCIÓ EURÓPÁBAN: MEGÍTÉLÉS ÉS HOZZÁÁLLÁS 1.1 Áttekintés Az európaiak szerint a diszkrimináció széles körben elterjedt Európában. Úgy gondolják: ezen belül is elsõsorban az etnikai alapon, a fogyatékosságon és a szexuális beállítottságon alapuló diszkrimináció a legelterjedtebb. könnyû megmagyarázni, vajon mi lehet az oka az országok közötti eltéréseknek. Az emberek diszkriminációról alkotott felfogása személyes tapasztalatokon és hiedelmeken alapul, de meghatározó lehet akár egyegy aktuális eset is. A diszkriminációról alkotott véleményt a társadalmi normák és sztenderdek is alakítják. Így a széleskörû kifejezés többféleképpen is értelmezhetõ annak függvényében, hogy miként is definiálják az emberek a norma fogalmát. Ennek ellenére vannak olyan mutatók, melyek segítenek az eligazodásban. A különbözõ társadalmi csoportok helyzetének megítélése Általánosságban megállapítható, hogy az európai polgárok többsége szerint a fogyatékos, a roma, az idõs, a más etnikai csoporthoz tartozó, vagy homoszexuális személyek a diszkrimináció elsõdleges áldozatai hazájukban. Tíz európai polgárból nyolc véli úgy, hogy a fogyatékos (79), vagy roma (77) személyeket diszkriminálják. 1. kérdés: A diszkrimináció értelmezése. (EU25, ) Ritka Gyakori NT (nem tudja) etnikai alapon 30 64 6 fogyatékosság alapján 42 53 6 szexuális irányultság alapján 41 50 9 életkor alapján 48 46 7 vallás vagy hitbeli meggyõzõdés alapján 47 44 8 nem alapján 53 40 8 Az átlagok mögött azonban számottevõ különbségek vannak az egyes tagállamokban mért értékek között, ez elsõsorban gazdasági, szociális, történelmi és kulturális sajátosságokra vezethetõ vissza. A különbözõ etnikai származású vagy vallású ill. hitû emberek jelenléte, illetve aránya is meghatározza az eredményt. Ezeket a késõbbiekben mutatjuk be részletesen. 6. kérdés: Ön szerint az alábbi csoportokhoz való tartozás hátrányos, elõnyös, vagy egyik sem a társadalomban? (EU25, ) Hátrány Egyik sem Elõny fogyatékkal élõ 79 15 3 roma 77 15 3 50 év feletti 69 24 5 etnikai kisebbséghez tartozó 62 30 4 homoszexuális 54 39 2 eltérõ vallású 39 54 3 nõ 33 54 11 25 év alatti 20 38 39 férfi 4 45 49 * + 4 5
A társadalom sérülékeny rétegeivel kapcsolatos beállítódások A felmérés szerint az EU polgárok általánosságban felismerik azokat a hátrányokat, amelyek a fogyatékossággal, a szexuális beállítottsággal, nemi alapon, illetve az etnikai hovatartozással járhatnak. Az európaiak empátiával viszonyulnak a fogyatékkal élõkhöz, szinte az összes EU polgár (91) egyetért abban, hogy több pénzt kellene fordítani az akadálymentesítésre. Az EU polgárok 68ának véleménye szerint nehéz a homoszexuálisoknak identitásuk kinyilvánítása, éppúgy, mint ahogy a nõk számára családi kötelezettségeik akadályt jelenthetnek a vezetõ pozíciók betöltésénél. A válaszadók 44a szerint a más etnikai származásúaknak nehezebb egy éjszakai szórakozóhelyre bejutni, mint a társadalom más csoportjainak, míg 34 szerint ez nem így van. Végül, a társadalom több mint fele szerint látható vallási szimbólumok viselése a munkahelyeken elfogadott (54), ugyanakkor ezt jelentõs kisebbség (40) cáfolja. 4. kérdés: A hátrányos helyzetû csoportokhoz való hozzáállás a társadalomban (EU25, ) ért egyet Egyetért NT ( tudja) Több pénzt kellene fordítani 7 91 2 az akadálymentesítésre Nehéz a homoszexuálisoknak 22 68 9 identitásukat kinyílvánítani A nõk számára családi kötelezettségeik 29 68 4 akadályt jelentenek a vezetõ pozíciók betöltésénél Az (országunkban) élõ, más etnikai 29 65 6 csoporthoz tartozók gazdagítják a (nemzeti) kultúrát Munkahelyeken a látható vallási 40 54 6 szimbólumok viselése elfogadott Más etnikai csoporthoz tartozóknak 34 44 23 nehezebb bejutni éjszakai szórakozóhelyekre, mint a lakosság többi résznek 1.2 Etnikai származás A diszkrimináció jelen tanulmányban vizsgált hat fõ formája között a leggyakoribb diszkrimináció az etnikai alapú. Öt válaszadó közül közel egy állította biztosan, hogy országában erõs az etnikai alapú diszkrimináció (19) és további 45 állította, hogy a diszkrimináció e formája szélesen elterjedt. Mindössze 2 állította, hogy ilyen típusú diszkrimináció nem létezik 1_1 kérdés: Meg tudjae mondani, hogy Ön szerint a diszkrimináció alábbi formái közül melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Diszkrimináció..alapján Opció: etnikai származás Válaszok: szélesen elterjedt Svédország 85 Hollandia 83 Franciaország 80 Dánia 79 Belgium 78 Olaszország 77 Görögország 76 Spanyolország 71 Ciprus 71 Finnország 70 Málta 69 NagyBritannia 68 Magyarország 66 Európai Unió (25) 64 Portugália 61 Írország 57 Ausztria 56 Szlovénia 55 Cseh Köztársaság 51 Szlovákia 49 Németország 48 Luxemburg 45 Bulgária 42 Románia 39 Észtország 37 Lengyelország 33 Lettország 29 Litvánia 23 Jelmagyarázat 81 100 71 80 61 70 51 60 0 50 * + 6 7
Jelentõs eltérések mutatkoznak az EU tagállamokban annak megítélésében, hogy a diszkrimináció mikor számít etnikai alapúnak. Érdekesség, hogy az EU10ben az etnikai alapú diszkriminációt nem tartják olyan erõsnek (42), míg az EU15ben igen (68). A tagállami bontáskor az derült ki, hogy a megkérdezettek szerint a diszkrimináció e formája Svédországban (85), Hollandiában (83), Franciaországban (80), Dániában (79), Belgiumban (78) és Olaszországban (77) a legelterjedtebb, ugyanakkor Litvániában (23) és Lettországban (29) 10 megkérdezettbõl kevesebb mint három említett ilyen jellegû diszkriminációt. A két legutóbb csatlakozott tagállamban (Bulgária, Románia) a polgárok szerint az etnikai alapú diszkrimináció elterjedt, 10 megkérdezettbõl 4 legalábbis ezt állította. Ha a makroszintû adatokat nézzük, elemezni kell az emberek saját helyzete és az attitûd közötti kapcsolatot. A felmérés szerint ez korfüggõ: míg az 55 felettiek 58a gondolja úgy, hogy az etnikai alapú diszkrimináció elterjedt, a fiatalabbaknak már 69a állította ugyanezt. Másik tényezõ, ami befolyásolja véleményüket, az az, hogy a megkérdezetteknek vane más etnikai csoporthoz tartozó közeli ismerõsük. Azok, akiknek van, inkább állítják, hogy létezik az etnikai alapú diszkrimináció, mint akiknek nincs (71 és 56). Õk azok, akik szerint az elmúlt 5 évben erõsödött az etnikai alapú diszkrimináció (53 és 44). Azaz az érintettség befolyásolja a véleményalkotást. Továbbá, a felmérés szerint azok az emberek, akik azt állítják, hogy a diszkrimináció egyéb formái is elterjedtek, ugyanezt állítják az etnikai alapú diszkriminációval kapcsolatban is. Ez különösen így van a vallás és hit alapú diszkriminációval kapcsolatban. Utóbbiak 85a véli úgy, hogy az etnikai alapú diszkrimináció is elterjedt (összehasonlítva a 49kal, akik szerint a vallás és hitbeli diszkrimináció csekély mértékû). Négy kivételével az összes többi tagállamban úgy vélik a polgárok, hogy más etnikai csoporthoz tartozó népcsoportok gazdagítják a kultúrát. Ugyanakkor jelentõs különbségeket fedezhetünk fel a tagállamok között, ha azt vizsgáljuk milyen mértékben fogadják el a multikulturális társadalom koncepcióját a megkérdezettek. Svédországban (86) és Finnországban (81) határozottan azt állítják, hogy a különbözõ etnikai csoportok együttélése erõsíti országuk saját kultúráját, míg ebben a vonatkozásban sereghajtó Málta (32) és Ciprus (39), ahol 10 válaszadóból kevesebb mint 4 állította ugyanezt. A multikulturális társadalom elfogadottsága szorosan összefügg a polgárok társadalmidemográfiai hátterével: minél magasabb az iskolai végzettségük, annál inkább vallják magukénak a multikulturális társadalom elõnyeit. Egyértelmûen befolyásolja az emberek véleményét, hogy vannake más etnikai csoporthoz tartozó barátai vagy ismerõsei. Akiknek vannak ilyen barátai, inkább egyetértenek azzal az állítással, hogy a különbözõ etnikai csoportok gazdagítják országuk kultúráját, mint azok, akiknek nincsenek ilyen barátaik (73 ill. 56). 4_1 kérdés: Teljesen egyetért, inkább egyetért, inkább nem ért egyet, vagy egyáltalán nem ért egyet az alábbi állításokkal: Opció: Eltérõ etnikumú emberek erõsítik a (nemzeti) kultúrát Válaszok: egyetért Svédország 86 Finnország 81 Franciaország 76 Luxemburg 74 Magyarország 72 Hollandia 69 Lengyelország 67 Dánia 66 NagyBritannia 66 Európai Unió (25) 65 Németország 64 Spanyolország 63 Írország 62 Portugália 61 Belgium 60 Olaszország 60 Észtország 58 Szlovákia 58 Bulgária 57 Románia 53 Görögország 53 Lettország 53 Litvánia 52 Cseh Köztársaság 51 Szlovénia 48 Ausztria 46 Ciprus 39 Málta 32 Jelmagyarázat 76 100 66 75 56 65 46 55 0 45 A romákról, akik a kibõvített EU legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják, az európaiak 77a úgy gondolja, hogy romának lenni hátrányt jelent a társadalomban. De ez lényegesen változó érték országonként. 10 megkérdezett svéd polgár közül kilenc azt állította, romának lenni hátrányt jelent a társadalomban, míg az újonnan csatlakozott Bulgáriában és Romániában tízbõl csak hat válaszadó állította ugyanezt. * + 8 9
1.3 Fogyatékkal élõk A fogyatékkal élõk diszkriminációjával kapcsolatosan jelentõs eltérések vannak a tagállamok között. Míg az EU15 és EU10 között általánosságban az eltérés nem jelentõs (53 és 52 ), lényeges a különbség ugyanakkor az egyes tagállamok között. Olaszországban (68) és Franciaországban (66) a legelterjedtebb az a vélekedés, hogy a fogyatékkal élõket diszkriminálják, legkevesebben pedig Dániában (32) gondolják így. 1_6 kérdés: Meg tudjae mondani, hogy a diszkrimináció alábbi formái közül melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Opció: fogyatékosság Válaszok: szélesen elterjedt A két legutóbb csatlakozott tagállamban a megkérdezettek közel fele szerint a fogyatékkal élõk jelentõs diszkriminációval néznek szembe. A válaszadók társadalmidemográfiai hátterének elemzése alapján a fogyatékkal élõk diszkriminációjának megítélése a megkérdezettek nemétõl és korától függõen változik. A nõk inkább vélik úgy, hogy a fogyatékkal élõk diszkriminációja elterjedt, mint a férfiak (56 és 49). Továbbá minél idõsebb a válaszadó, annál kevésbé véli úgy, hogy a fogyatékkal élõk diszkriminációja szélesen elterjedt lenne (48 az 55 éven felüliek körében, szemben a 1524 év közöttiek 57ával). Végül, azok, akiknek van fogyatékkal élõ barátjuk vagy ismerõsük, inkább bizonyosak abban, hogy létezik a fogyatékkal élõk diszkriminációja (55 az 50kal szemben). Igaz, a különbség nem jelentõs. Ugyanez a jelenség érzékelhetõ a krónikus fizikai vagy mentális problémáktól szenvedõk körében nekik azonos a véleményük azokéval, akik nem szenvednek ilyen betegségben (53). A társadalom egyértelmûen tisztában van a fogyatékkal élõk nehéz helyzetével, a felmérés minden tagállamban egyetértést tárt fel a tekintetben, hogy a polgárok szerint több pénzt kellene fordítani az akadálymentesítésre (91). Olaszország 68 Franciaország 66 Portugália 60 Magyarország 58 Görögország 56 Spanyolország 54 Európai Unió (25) 53 Belgium 53 Hollandia 53 Svédország 53 Litvánia 53 Lengyelország 53 Ausztria 52 Lettország 51 Cseh Köztársaság 50 Észtország 49 Románia 48 NagyBritannia 47 Ciprus 47 Bulgária 45 Finnország 43 Szlovákia 43 Szlovénia 43 Németország 37 Luxemburg 36 Írország 35 Málta 34 Dánia 32 Jelmagyarázat 61 100 56 60 46 55 41 45 0 40 1.4 A szexuális irányultság A szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció tekintetében változatos a kép Európában. A régi és új tagállamok polgárainak megítélésében nagyjából azonos a helyzet (51 és 48), de az egyes nemzetek között meglehetõsen nagy a különbség. A legtöbben Olaszországban (73), Cipruson (72), Görögországban (68), Portugáliában (67) vélik úgy, hogy országukban elterjedt a szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció, legkevesebben Észtországban (26) és Dániában (27) gondolják így. Megjegyzendõ, hogy a balti országokban a "nem tudom" válaszadók száma meglehetõsen magas volt (Észtország 22, Litvánia 20, Lettország 14). A legutóbb csatlakozott két tagállamot vizsgálva a kutatás szerint a szexuális irányultság szerinti diszkriminációt a válaszadók Romániában (47) jóval elterjedtebbnek vélik, mint Bulgáriában (25). A társadalmidemográfiai elemzés alapján a szexuális beállítottság szerinti diszkrimináció megítélése a megkérdezettek korától függõen jelentõsen változik. A fiatalok messze súlyosabbnak ítélik meg ezt a problémát, mint az 55 év felettiek (59 és 45). * + 10 11
A kutatás szerint a homoszexuális barát léte befolyásolja a válaszadók véleményét, habár ez a szempont az életkornál kisebb szerepet játszik. Homoszexuális baráttal rendelkezõk 56a szerint a szexuális irányultság szerinti diszkrimináció széles körben elterjedt, szemben azok 48ával, akiknek nincs ilyen barátja. A déleurópai országokban, különösen Cipruson (86), Görögországban (85) és Portugáliában (83) a lakosság túlnyomó többsége úgy véli, hogy országukban a homoszexualitás még mindig tabunak számít. A spanyol eredmények ettõl eltérnek, itt a lakosság 46a szerint számít még mindig tabunak a homoszexualitás (2kal kevesebb, mint a 48os EUátlag). 1.5 Életkor szerinti diszkrimináció Az európaiak 46a gondolja úgy, hogy az életkoron alapuló diszkrimináció elterjedt. Országok szintjén megállapítható, hogy ez a vélekedés Magyarországon és a Cseh Köztársaságban a legerõsebb (66 és 63), míg Írországban és Luxemburgban a legcsekélyebb (30 és 31). Az EU10 polgárai körében erõsebb ez a meggyõzõdés, mint az EU15ben (49 és 45). A két új tagállam eredményei azt mutatják, hogy az életkor szerinti diszkriminációt Bulgáriában inkább tartják elterjedtnek, mint Romániában. 1_3 kérdés: Meg tudjae mondani, hogy a diszkrimináció alábbi formái közül melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Opció: szexuális irányultság Válaszok: szélesen elterjedt Olaszország 73 Ciprus 72 Görögország 68 Portugália 67 Svédország 63 Szlovénia 61 Lengyelország 59 Franciaország 57 Málta 56 Európai Unió (25) 50 Hollandia 50 Belgium 49 Spanyolország 49 Finnország 49 NagyBritannia 48 Románia 47 Ausztria 43 Litvánia 42 Írország 38 Luxemburg 36 Magyarország 36 Szlovákia 33 Lettország 32 Németország 31 Cseh Köztársaság 30 Dánia 27 Észtország 26 Bulgária 25 Jelmagyarázat 66 100 56 65 46 55 36 45 0 35 1_4 kérdés: Meg tudjae mondani, hogy a diszkrimináció alábbi formái közül melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Opció: életkor Válaszok: szélesen elterjedt Magyarország 66 Cseh Köztársaság 63 Lettország 55 Hollandia 53 Litvánia 53 Szlovákia 53 NagyBritannia 51 Bulgária 51 Franciaország 50 Olaszország 49 Finnország 49 Portugália 48 Ciprus 48 Észtország 48 Görögország 47 Európai Unió (25) 46 Románia 46 Ausztria 46 Spanyolország 45 Belgium 42 Szlovénia 41 Lengyelország 40 Málta 39 Dánia 37 Svédország 36 Németország 34 Luxemburg 31 Írország 30 12 13 Jelmagyarázat 61 100 51 60 46 50 36 45 0 35 * +
* + 1.6 Vallás és hitbeli meggyõzõdés Az európai közvélemény megosztott a vallás vagy hit miatti diszkrimináció megítélésében. Átlagosan a polgárok 44a gondolja azt, hogy vallási alapú diszkrimináció létezik, míg 47uk szerint ez ritka, 5uk szerint pedig nem is létezik. A vallási vagy hitbeli meggyõzõdés miatti diszkrimináció eredményeinek országonkénti megoszlása többékevésbé megegyezik az etnikai alapúéval. Az eredmények itt is eltérnek az EU15 és az EU10 között, utóbbi tagállamokban sokkal kevesebben vélik úgy, hogy a diszkrimináció e formája elterjedt lenne (24 az EU15 tagállamaiban mért 49kal szemben). 1_5 kérdés: A diszkrimináció alábbi formái közül meg tudjae mondani, hogy melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Opció: vallás vagy hitbeli meggyõzõdés Válaszok: szélesen elterjedt Franciaország 63 Dánia 62 Olaszország 62 Belgium 60 Hollandia 59 NagyBritannia 57 Svédország 56 Szlovénia 49 Ciprus 48 Málta 47 Európai Unió (25) 44 Ausztria 44 Görögország 43 Portugália 39 Németország 32 Luxemburg 32 Spanyolország 31 Lengyelország 29 Románia 25 Írország 25 Finnország 24 Bulgária 19 Magyarország 19 Litvánia 15 Észtország 14 Szlovákia 14 Cseh Köztársaság 11 Lettország 10 Jelmagyarázat 51 100 41 50 31 40 21 30 0 20 Az életkor meghatározó tényezõ a vélemények megoszlásában: míg a 1524 évesek 52a szerint a vallási vagy hitbeli meggyõzõdés miatti diszkrimináció széles körben elterjedt, addig az 55 év felettiek 39a szerint kevésbé (a 25 és 39 év közöttiek, valamint a 40 és 54 év közöttiek körében mért adat 48 ill. 43). Más vallású vagy hitû barát léte is meghatározza a vallás vagy hitbeli meggyõzõdésen alapuló diszkriminációról alkotott véleményt, de kevésbé, mint az életkor szerinti. Az ilyen baráttal rendelkezõk 47a gondolja, hogy van ilyen jellegû diszkrimináció, szemben azzal a 40kal, akinek nincs ilyen barátja. A vallási szimbólumok munkahelyi viselése kapcsán az eredmények különbözõek. A franciák 36a és a litvánok 29a tekinti csak elfogadottnak, míg Máltán 10 megkérdezettbõl közel 8 nem lát kivetnivalót ebben (79). 4_5 kérdés: Teljesen egyetért, inkább egyetért, inkább nem ért egyet, vagy egyáltalán nem ért egyet az alábbi állításokkal? Opció: A vallási szimbólumok munkahelyi viselése elfogadható Válaszok: Egyetért Málta 79 Ciprus 70 Lengyelország 70 Olaszország 64 NagyBritannia 63 Lettország 63 Portugália 62 Spanyolország 59 Cseh Köztársaság 59 Szlovákia 59 Románia 58 Görögország 57 Európai Unió (25) 54 Svédország 54 Bulgária 51 Írország 50 Hollandia 50 Észtország 50 Luxemburg 49 Finnország 48 Magyarország 48 Ausztria 47 Szlovénia 46 Dánia 45 Németország 43 Belgium 41 Franciaország 36 Litvánia 29 Jelmagyarázat 71 100 61 70 51 60 41 50 0 40 * + 14 15
1.7 ek Az EU polgárok 40 a szerint létezik nemi alapú diszkrimináció. Néhány országban különösen magas mutatószámot mértek, így Olaszországban (56) és Spanyolországban (55), ahol a megkérdezettek több mint fele gondolta azt, hogy a nemi alapú diszkrimináció elterjedt. A legkevesebben Németországban és Lettországban vélik úgy, hogy országukban elterjedt a nemi alapú diszkrimináció (21). 1_2 kérdés: Meg tudjae mondani, hogy a diszkrimináció alábbi formái közül melyik nagyon elterjedt, viszonylag elterjedt, viszonylag ritka, vagy nagyon ritka (az Ön országában)? Opció: ek közötti diszkrimináció Válaszok: Szélesen elterjedt Olaszország 56 Spanyolország 55 Svédország 50 Franciaország 49 Portugália 47 Ciprus 46 Magyarország 45 Málta 45 Görögország 41 Cseh Köztársaság 41 Európai Unió (25) 40 NagyBritannia 40 Szlovénia 40 Belgium 35 Litvánia 35 Luxemburg 33 Románia 32 Szlovákia 32 Hollandia 30 Ausztria 30 Lengyelország 30 Észtország 29 Dánia 26 Írország 26 Finnország 24 Bulgária 22 Németország 21 Lettország 21 Jelmagyarázat 51 100 41 50 36 40 31 35 0 30 Amint sejthetõ, több nõ, mint férfi gondolja azt, hogy a nemi alapú diszkrimináció elterjedt (43 ill. 36). Azt is megfigyelhetjük, hogy azok, akik szerint a nemi diszkrimináció elterjedt, inkább hajlamosak úgy vélni, hogy nõnek lenni hátrányt jelent (46 szemben azzal a 24kal, akik szerint a nemi alapú diszkrimináció ritka). 1.8 Képviselet és részvétel a társadalomban A felmérés vizsgálta az emberek véleményét arról is, hogy a különbözõ csoportok vajon egyenlõen vannake képviselve a társadalomban. Az eredmények alapján néhány társadalmi csoport alulreprezentáltnak tûnik. Amint az alábbi ábra is jelzi, a megkérdezettek többsége szerint a nõk, a fogyatékosok, valamint az idõsebbek esélyei a legrosszabbak munkaerõpiaci részvétel szempontjából. Az európaiak 72a azt állítja, hogy több nõi parlamenti képviselõre lenne szükség, 44uk szerint pedig több, más etnikai származású parlamenti képviselõre lenne szükség (figyelembe kell venni, hogy a nõk alkotják a népesség felét, ugyanakkor a más etnikai származású polgárok statisztikai szempontból lényegesen kisebb csoportot alkotnak). 8. kérdés: Ön szerint több...re lenne szükség? (EU25, ) Igen NT ( tudja) Vezetõ pozíciót 18 77 5 betöltõ nõ a munkahelyeken Fogyatékkal élõk 19 74 8 a munkahelyeken 50 év felettiek 22 72 6 a vállalatoknál Nõi képviselõk 22 72 5 A népesség többsé 48 44 8 gétõl eltérõ etnikai származású képviselõk * + 16 17
2. EGYENLÕ ESÉLYEK A FOGLALKOZTATÁS TERÉN 2.1 Hátrányként megjelölt szempontok 5. kérdés: Hátrányként megjelölt szempontok, amikor egy cég két azonos képességû és végzettségû jelölt között választ (EU25, ) kinézet, öltözködés vagy fellépés fogyatékosság kor bõrszín vagy etnikai származás ált. fizikai megjelenés beszédmód, akcentus vallási hovatartozás kifejezése nem szexuális irányultság dohányzó név lakhely nem tudja 3 egyik sem 2 9 13 19 17 22 22 34 39 45 51 49 49 Ha azt a kérdést tesszük fel, melyik szempont jelent hátrányt, amikor egy cég két azonos képességû és végzettségû jelölt között választ, a válaszadók 51a szerint leginkább a jelölt kinézete, öltözködése és fellépése a meghatározó. Ugyanakkor majdnem ugyanannyian tekintik a fogyatékosságot vagy a jelölt életkorát esetleges hátránynak. Ezt a két szempontot a válaszadók 49a jelölte meg. A származás, eredet volt a negyedik leggyakrabban választott szempont (45). A válaszadók szerint a vallási meggyõzõdés (22), a nem (22) és a szexuális irányultság (19) kevésbé jelent hátrányt ebben az összefüggésben. 2.2 Foglalkoztatás, képzés, elõléptetési esély Mint korábban megfigyelhettük, az Európai Unió polgárai úgy ítélik meg, hogy a társadalomban hátrányt jelent fogyatékosnak, romának, vagy idõsnek lenni. Ezt a megállapítást alátámasztja a felmérés azon része is, amely azt vizsgálja: kinek van nagyobb vagy kisebb esélye egy állás betöltésére, egy képzés elnyerésére, vagy elõléptetésre. Általánosságban 10 megkérdezettbõl közel 8 érzi úgy, hogy azonos képzettség mellett egy 50 éves vagy ennél idõsebb személy hátrányban van egy 50 év alatti személlyel szemben, és ugyanez igaz egy fogyatékkal élõ és egy egészséges személy esetében is. A fiatal kor az egyedüli tényezõ, amit a közvélemény egy kisebb része (23) elõnynek tart egy állás megszerzésekor, képzés elnyerésekor, vagy elõléptetéskor. Ugyanakkor még többen állítják azt, hogy a fiatalok nem élveznek elõnyt az életkorukból adódóan (30). 7. kérdés: Ön szerint, azonos végzettség vagy képzettség esetén az alábbi személyeknek kevesebb, azonos vagy több esélyük van egy állás betöltésére, képzés elnyerésére, vagy elõléptetésre, mint a többinek? (EU25, ) Kevesebb Azonos Több 50 év felettiek az 50 év alattiakkal szemben 78 16 4 Fogyatékkal élõ egy fogyaték nélkülivel szemben 77 16 4 fehérbõrû fehérbõrû személlyel összehasonlítva 59 32 4 Más etnikumhoz tartozó a népesség többségével összehasonlítva 58 32 4 Külföldi egy helyivel szemben 58 31 6 Nõ férfival szemben 47 45 5 Homoszexuális heteroszexuálissal szemben 45 44 3 A többségtõl eltérõ vallású személy 32 58 3 25 év alatti személy egy 25 év felettivel szemben 30 43 23 egyéb 1 18 19 * +
2.3 Esélyegyenlõség biztosítására vonatkozó intézkedések a foglalkoztatásban Az Európai Unió polgárai körében széleskörû támogatottságot élvez a foglalkoztatás területén megvalósítandó esélyegyenlõség: 87uk támogatja a fogyatékkal élõk és idõskorúak helyzetét javító intézkedéseket, és 66uk a szexuális irányultságot alapul vevõ speciális intézkedéseket. 3 DISZKRIMINÁCIÓ ELLENI HARC 3.1 A diszkrimináció elleni harc erõfeszítéseinek értékelése : 9. kérdés: Esélyegyenlõség biztosítására vonatkozó intézkedések a foglalkoztatásban Mellette vagy ellene van az intézkedéseknek, ha azok az alábbiaktól függnek? (EU25, ) A válaszadók 51a úgy gondolja, hogy országuk nem tesz elegendõ erõfeszítést a diszkrimináció leküzdésére, 45uk viszont ellentétes véleményen van. A válaszok alapján kitûnik, hogy e téren jelentõsen eltérõ vélemények mérhetõk a tagállamokban. Ha az országokat egyenként vizsgáljuk, kitûnik, hogy Cipruson érzi úgy a megkérdezettek legnagyobb része (67), hogy elegendõ intézkedést tettek 20 Ellene Mellette NT (nem tudja) fogyatékosság 10 87 4 életkor 12 84 4 nem 16 79 5 etnikai 23 70 6 származás vallás és hitbeli 23 70 7 meggyõzõdés szexuális 25 66 9 irányultság Az eredmények vizsgálatakor kiderült, hogy csekély különbség mérhetõ az EU15 és EU10 polgárainak véleménye között, fõleg, amikor az intézkedések a szexuális beállítottságra, etnikai származásra, vallásra és hitbeli meggyõzõdésre és nemre vonatkoznak. A válaszadók kora szintén befolyásolja hajlandóságukat a szexuális irányultságon, etnikai származáson, vallási meggyõzõdésen alapuló, illetve a nemi diszkriminációt felszámoló intézkedések támogatására. A legfiatalabb válaszadók támogatják leginkább ezen intézkedéseket. A válaszadók végzettség szerinti megközelítése nem befolyásolja jelentõsen az eredményt. 10. kérdés: Ön szerint elég erõfeszítést tesznek az Ön országában a diszkrimináció valamennyi fajtája ellen? Opció: Igen Ciprus 67 Finnország 64 Ausztria 61 Szlovénia 58 Görögország 56 Hollandia 55 Portugália 53 Spanyolország 52 NagyBritannia 51 Belgium 50 Románia 50 Németország 49 Írország 49 Luxemburg 47 Szlovákia 47 Cseh Köztársaság 46 Európai Unió (25) 45 Málta 43 Olaszország 42 Észtország 41 Dánia 39 Magyarország 38 Bulgária 37 Franciaország 36 Litvánia 34 Lettország 33 Svédország 28 Lengyelország 24 Jelmagyarázat 61 100 51 60 41 50 31 40 0 30 21 * +
a diszkrimináció bármely fajtájának leküzdésére, Finnországban ez az adat 64, Ausztriában 61. Svédországban és Lengyelországban 10 polgárból közel 7 szerint nem tettek elegendõ lépést ez irányban (69 ill. 68). A válaszadók társadalmidemográfiai jellemzõinek elemzése leginkább a kor és a végzettség szerinti különbségeket mutatott ki. A fiatalok és a legalább 20 éves korukig nappali oktatásban résztvevõk a legkritikusabbak. Az emberek véleménye a diszkrimináció elleni harcról jelentõsen függ attól, hogy mennyire tartják elterjedtnek a diszkrimináció különbözõ formáit. 3.2 A diszkrimináció elleni harc résztvevõi Általános vélemény, hogy a diszkrimináció elleni harcban fontos szerepet kell, hogy játszanak az iskolák és az egyetemek. A válaszadók 42a említette az oktatási intézeteket, amikor a diszkrimináció elleni harc résztvevõit tartalmazó listából kellett választani. A szülõket választotta tízbõl négy válaszadó, ez azt mutatja, hogy a fiatalok képezik az egyik alapvetõ célcsoportot a diszkrimináció elleni harcban. Az eredmények továbbá azt is mutatják, hogy az Európai Unió polgárainak mintegy egyharmada szerint a médiának (34) és saját nemzeti kormányuknak (31) is jelentõs szerepet kellene vállalnia a diszkrimináció elleni harcban. A11 kérdés: Ön szerint az alábbiak közül melyik játszik jelentõs szerepet a diszkrimináció elleni harcban? (EU25, ) iskolák és egyetemek szülõk média (nemzeti) kormány munkaadók/vállalatok politikai pártok (nemzeti) parlament egyházi szervezetek Európai Unió helyi és regionális önkormányzatok nemzetközi szervezetek szakszervezetek civil szervezetek és szövetségek 13 12 11 10 10 8 8 7 20 42 40 34 31 3.3 Érzékeny információ nyújtására való hajlandóság A polgárok többsége hajlandó személyes információt nyújtani a diszkrimináció elleni harc érdekében. Az ilyen információ, ami népszámlálásból vagy anonim megkérdezésbõl származik, egyik útja annak, hogy tájékozódjunk a diszkrimináció által potenciálisan érintett személyekrõl. Így jobban megérthetõ és könnyebben megelõzhetõ a megkülönböztetés. Általánosságban elmondható, hogy az európai közvéleményben széleskörû a hajlandóság személyes adatok nyújtására (népszámlálás vagy anonim véleménynyilvánítás során) a diszkrimináció elleni harc segítése érdekében. Az Európai Unió négy polgárából három hajlandó lenne személyes adatokat közölni etnikai származásáról (75), vallásáról és hitbeli meggyõzõdésérõl (74), ugyanakkor szexuális beállítottságáról (65) és egészségi állapotáról (71) valamivel kevésbé. 15. kérdés: Személyes információ nyújtására való hajlandóság népszámlálás keretében, a diszkrimináció elleni harc segítése céljából. Az információnyújtás mellett vagy ellene lenne az alábbi témakörben? (EU25, ) Ellene Mellette NT (nem tudja) etnikai származás 19 75 6 vallás vagy hitbeli meggyõzõdés 21 74 5 egészségi állapot 25 71 5 szexuális irányultság 28 65 6 Erre a kérdésre adott válaszok nagyjából megegyeznek az EU15, az EU10 és a két legújabb tagállam polgárainál. más/nincs/nem tudja 6 22 23 * +