A TULAJDONVISZONYOK VÁLTOZÁSA ÉS SZERVEZETI HATÁSA

A TULAJDONVISZONYOK VÁLTOZÁSA ÉS SZERVEZETI HATÁSA A MAGYAR ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN Prof. Dr. Lett Béla A tanulmány a magyar erdőgazdálkodás tulajdoni és szervezeti kérdéseivel foglalkozik. A szervezeti jellemzők közül a tulajdoni és kezelési viszonyokat és a szervezeti formákat vizsgáljuk az állami és a magán erdőtulajdonon alapuló erdőgazdálkodásban. Az átalakulási folyamat elágazásainál, a szakmát érintő lényegi döntéseknél az erdészet adottságaihoz igazodó alternatívák vetődtek fel, kerültek kidolgozásra. Ezeket a szakmán belül is sokszor értetlenség fogadta, a levont következtetéseket erősen támadták. 1. A tulajdonviszonyok hosszú távú alakulása A két világháború közötti időszakot (lényegében a mai ország területen) az erdők magántulajdona jellemzi (1. ábra, 1. táblázat). Ennek különböző speciális formái (közbirtokosság, hitbizomány) mellet a meghatározó a nagy magán erdőbirtok volt, a kis magánerdő tulajdon mindössze 8%-ot érintett. 1946 után az államosítások következményeként az erdők 99%-a köztulajdonba került, míg azt megelőzően 75%-ban volt magánkézben. A társadalmi-gazdasági rendszerváltást követően, 1998-ban erdeink 59%-a állami, 1%-a közösségi és mintegy 40%-a magán tulajdonba került. Jelenleg a működőképes magántulajdonú erdők aránya elérte a 70%- ot. Az összes erdőterületet illetően a működésképtelen erdők aránya 12%-ot tesz ki. A nem ismert, rendezetlen és szervezetlen erdők aránya mindazonáltal csak lassú csökkenést mutat. 100 80 60 40 20 % 0-20 -40-60 -80-100 1885 1938 1946 1970 1990 1998 2004 Közösségi Állami Társasági Egyéni használat Működésképtelen 1. ábra. Az erdőterület tulajdoni megoszlása Forrás: Lett B. Mészáros K. 2004. A II. világháborút követő államosítással a közösségi tulajdon került túlsúlyba (A 66/1992. AB (Alkotmány Bíróság) határozat a jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványok alapján megállapította, hogy az 1945. évi VI. törvénycikkel törvényerőre emelt, a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földműves nép földhöz juttatása tárgyában kiadott 600/1945. ME rendelet 4-7. -aiban foglalt rendelkezések, valamint a 11. és 17. -ai alkot- 1

mányellenesek, és azokat megsemmisítette.) A termelőszövetkezetek megalapításával az erdő gyakorlatilag ún. társadalmi tulajdonba, állami 69%, csoport szövetkezeti 30% került, amely érdemben 1970. és 1990. között már nem módosult. 1. táblázat. Az erdőterület tulajdoni megoszlása (%) Tulajdonforma 1885 1938 1946 1970 1990 1998 2004 Állami 15 5 70 70 69 60 57 Közösségi 37 23 2 29 30 1 1 Köztulajdon összesen 52 28 72 99 99 61 58 Egyéni tulajdon, társas kezelés 14 13 14 1 1 15 13 Egyéni használat 34 59 14 0 0 5 16 Működésképtelen 19 13 Magántulajdon összesen 48 72 28 1 1 39 42 Erdőterület (ezer ha) 7 100 1 234 1 205 1 500 1 700 1 736 1 843 Forrás: Lett B. Mészáros K. 2004. A magyar erdőgazdálkodásban az 1992-től kezdődő tulajdonváltás meghatározónak ígérkezik a XXI. évszázad erdőgazdálkodására is. A kárpótlás és vagyonnevesítés során az ország erdőterületének mintegy 40%-a került magántulajdonba. A mintegy 730 ezer hektár erdő megközelítőleg 250 ezer tulajdonos között oszlik meg. A létrejött tulajdonszerkezet rendkívül elaprózott, az átlagos tulajdonméret 3 hektár, egyes erdőtulajdonosoknak az erdeje is több helyen van. Az állami vagyont kezelő erdőgazdálkodók területe később lényegében nem változott. Amennyiben erős speciális indok nem merült fel, úgy a gazdasági társaság (Rt., Kft.) vált az állami vállalat jogutódjává. Az állami vállalatok gazdasági társasági formába átalakulása kötelező a tőkeviszonyok normalizálására. A tevékenységek végrehajtásának keretei módosultak, az erdőgazdálkodásban elsősorban a fakitermelés, de fokozatosan az egyéb tevékenységek esetében is külső vállalkozók a kivitelezők. (A volt erdőgazdasági dolgozók a gazdaságoktól megszerzett gépeket, berendezéseket használják.) A nem túl nagy területen gazdálkodó erdőbirtokossági társulatok esetében a saját rezsis önkezelés (szakkezelés) nem válik meghatározóvá, az állami tulajdonú erdők kezelőihez hasonlóan erdészeti vállalkozásokkal végeztetik az erdészeti tevékenységek nem elhanyagolható hányadát. (Lett B. Mészáros K. 2004) A tulajdonosi-kezelői viszonyok átalakulásának legfontosabb szervezeti következménye az erdőtulajdonos, az erdőkezelő (erdőgazdálkodó) és az erdészeti tevékenységet végrehajtó (kivitelező) szervezetek, gazdálkodók elkülönülése. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó közötti kapcsolat meghatározása, elhatárolása a lényeges a szervezeti viszony, a felek jogai és lehetőségei, a gazdasági elszámolás szempontjából. 2. Magántulajdoni átalakulás, áttérés a piacgazdaságra A tulajdonstruktúra az egyes nemzetgazdasági ágakban változó gyorsasággal alakult át, a mezőgazdaság tulajdon és használati viszonyaiban a magán tulajdon, a magán gazdálkodók szerepe lényegesen nagyobb. Az erdő, az erdőgazdálkodás esetében az állami szektor megtartotta a domi- 2

nanciáját, miközben magán vállalkozói végrehajtással működik. (2. táblázat). 2. táblázat. A kialakult birtokstruktúra (%) Megnevezés Mezőgazdasági terület Erdő terület Állami 10,6 58,2 Közösségi 1,2 0,8 Magán 88,2 41,0 nincs bejegyzett erdőgazdálkodó - (12,9) osztatlan közös tulajdon n.a. kb. 30,0 Forrás: Lett B. Mészáros K. 2004. A tulajdonrendezés birtokpolitikai következményei az agráriumban Lett B. - Mészáros K. 2004. alapján a következők: Soha nem látott mértékű tulajdoni elaprózódás történt, 5,4 millió ha termőföldnek 1,8 millió tulajdonosa van. A termőföld tulajdon kis parcellákra osztódott (kb. 2,5 millió parcella). A közös tulajdon tömeges mértékben jelent meg. Az erdő esetében az osztatlan közös tulajdon mértéke még nagyobb mint a többi agrár ágazatban, és ez az állapot az erdészeti szakmai vélemények következtében, amelyek szerint a tartamos erdőgazdálkodás alapja a nagy erdőterület, nehezen változtatható meg. A tulajdon és a használat a terület túlnyomó részén egymástól elvált. (Családi gazdálkodás mértéke, egyéni erdőhasználat aránya alacsony.) Az állami erdőket 1992 előtt a nagy állami erdő- és fafeldolgozó gazdaságok kezelték. A szocializmus időszakában egészen 1992-ig tehát nem léteztek magántulajdonban lévő erdők Magyarországon. Azóta azonban alapvetően megváltoztak a föld és az erdő tulajdonviszonyai, jelenleg az erdők 42%-a van magánkézben (2. ábra). Magánosítás előtt (1991.01.01) Magánosítás után (2004) MGTSZ erdők 30% Egyéb nem állami 1% Magántulajdon 42% Közösségi tulajdon 1% Egyéb állami 7% Állami erdőgazdaságok 62% Állami tulajdon 57% 2. ábra. Magyarország erdőterületének tulajdonforma szerinti megoszlása Forrás: Schiberna E. 2005. A gazdálkodói viszonyok alakulását a fával borított terület figyelembevételével az elmúlt időszakra, szektoronkénti csoportosításban foglalom össze (3. táblázat). 3

3. táblázat. Az erdőtulajdonosok és az erdőgazdák az állami és a magán erdőkben Erdőgazdálkodó és 1. Erdőgazdasági Rt.-k T- Állam, T. MNV Zrt, joggyakorló MFB Zrt. 2. HM Rt.-k T- Állam, T. joggyakorló HM, MFB Zrt. 3. Nemzeti Park Igazgatóságok 4. Környezetvédelmi és Vízügyi I 5. Egyéb kezelésben lévő erdők 31.12.2004.-2011 Erdőtulajdonos Gazdálkodási forma tulajdonosa 1000 ha % KVVM, VM KVVM, VM vegyes 6. Közösségi tulajdonú erdők vegyest 7. Erdőbirtokos társulatok 118, 105, 10, Erdőtulajdonosok 11 8. Magánszemélyek 293, 418 9. Egyéb kezelésben lévő magánerdő 131, vegyes 111 10. Nincs erdőgazdálkodó 248, 165 Összesen Forrás: Állami Erdészeti Szolgálat 2005. T- Állam T. 896 49 Képv:NFA - Részvénytársaság KVI T- Állam T. 76 4 Képv:NFA - Részvénytársaság KVI T- Állam T. 39 2 Képv:NFA - Költségvetés KVI T- Állam T. 14 1 Képv:NFA - Költségvetés KVI T- Állam T. 23 1 Képv:NFA - Vegyes KVI 1843, 1928 13 1 Közösség Vegyes 6 16, 7, 13, 100 Belföldi magánszemély Erdőbirtokos társulatok Magánszemély Egyéni vállalk. Vegyes A faállománnyal borított terület rendeltetés szerinti megoszlásának arányában az állami és a magántulajdon jelentősen különbözik (4. táblázat). 4. táblázat. A tulajdonforma és a rendeltetés kapcsolata (%) Tulajdonforma Belföldi magánszemély Belföldi magánszemély Belföldi magánszemély Védelmi- Különleges Gazdasági Rendeltetés Egészségügyi, szociális, turisztikai Oktatási, kutatási Állami erdő 24,8-27,8 30,7-27,4 0,8 0,2 Közösségi erdő 0,3-0,6 0,4-0,5 0,1 0,0 Magánerdő 5,7-6,8 25,7-28,4 0,2 0,0 Erdőgazdálkodó nélkül 3,6-3,5 7,4-6,0 0,1 0,0 Összesen 34,4-38,2 64,2-61,8 1,2 0,2 Forrás: Állami Erdészeti Szolgálat 2005. 2012 4

Az erdők rendeltetésének a védelmi rendeltetésű erdőterületek növekedésével járó átértékelése egyelőre befejeződött, a gazdasági rendeltetés korábbi nagyarányú csökkenése megállt, de a Natura 2000 program keretében további jelentős erdőterületek kerülnek kijelölésre, gazdálkodási korlátozásra (összességében 41,4%). Az állami és a magán tulajdonú erdőknek a stock (erdőterület, élőfakészlet) és a flow (véghasználati terület, véghasználati fatérfogat) adatai is markánsan különböznek (3. ábra). Erdőterület & Véghasználati terület 40 30 20 10 Tölgy Bükk Csertölgy Akác Nyár Egyéb lombos Fenyő Élőfakészlet & Véghasználati fatérfogat 0-10 -20-30 ET VT ET VT ET VT ET VT ET VT ET VT ET VT EK VF EK VF EK VF EK VF EK VF EK VF EK VF Állami Magán State Private ET: Erdőterület ÉK: Élőfakészlet VT: Véghasználati terület VF: Véghasználati fatérfogat 3. ábra. A véghasználat megoszlása az erdőterülethez és az élőfakészlethez viszonyítva (%) Forrás: Lett B. Mészáros K. 2004 Az állami erdő fakészletében és értékében a hosszú vágáskorú fafajok (tölgy, bükk) a meghatározók, de a folyamatos gazdálkodást (fakitermelés és erdőfelújítás) a rövid vágáskorú (akác, nyár) fafajok határozzák meg, amelyek elsősorban a magántulajdonú erdőkben találhatók meg. A hosszú vágáskorú, őshonos keménylombos (tölgy, bükk) fafajok természetvédelmi célú termelésből való kivonása egyrészt az erdő értékét lecsökkenti, másrészt az árbevételből történő finanszírozást kizárja. A fakitermelési és az erdőfelújítási naturális adatokból megállapítható, hogy a mennyiségi viszonyokat a rövid vágáskorú állományokban (akác, egyéb lágylombos) folyó erdőgazdálkodás határozza meg, amelyeknél a kitermelhető fatérfogat (m3/ha) és a finanszírozásba bevont árbevétel (ezer Ft/ha) lényegesen alacsonyabb a hosszú vágáskorú állományokénál. Az erdőgazdálkodás intézményrendszerének szereplőit a 4. ábra mutatja. 5

4. ábra. Az erdőgazdálkodás intézményi modelljének szemléltetése Forrás: Schiberna E. 2005 6

A négy funkcióból az igazgatást, a szabályozást az állam, a kivitelezést, végrehajtást döntően a magánszektor végzi. A tulajdonváltozással egy időben felbomlottak a korábbi kezelő szervezetek, és szétváltak a gazdálkodás funkciói. A korábbi erdőgazdasági dolgozókból kialakult egy erdőgazdálkodási kivitelezésre szakosodott vállalkozói réteg. A megváltozott körülmények mellett alig változott az igazgatási gyakorlat. (Állami Erdészeti Szolgálat 2005) A magánerdő-gazdálkodás szervezetének leírásához nélkülözhetetlen a használat jogcímével kapcsolatban álló szereplőkkel szemben támasztott elvárások ismertetése (5. ábra): Erdőgazda: Gazdálkodás az erdő javaival és hasznaival, gazdálkodási eredmény elérése és kockázatainak viselése. Bejelentett erdőgazdálkodó: Az erdővel, mint közérdekeket is szolgáló tulajdonnal szemben támasztott törvényi szabályoknak való megfelelés. Szakirányító: Az erdőgazdálkodási szakismeretek alkalmazása, szakszerű gazdálkodás. TULAJDONOS BÉRLET ERDŐGAZDA MEGBÍZÁS BEJELENTETT ERDŐ- GAZDÁLKODÓ ÖNÁLLÓ GAZDÁLKODÁS 5. ábra. A tulajdonos, az erdőgazda (haszonélvező) és a bejelentett erdőgazdálkodó jogi kapcsolatai önálló gazdálkodás, bérlet és megbízás esetén (Forrás: Schiberna E. 2005.) A gazdálkodás szereplői a bérleti vagy a megbízási kapcsolati forma között választhatnak. Az erdészeti vállalkozások szerkezetét is mutatják a legfontosabb pénzügyi adatok, amelyek az eredményekre és a problémákra is utalnak. (5. táblázat) 5. táblázat. Az erdészeti vállalkozások pénzügyi jellemzői 2004-ben (millió Euró) Megnevezés Társaság Egyéni vállalkozó Összes Összes Külföldi Belföldi Állami Magán Magán Magán Vállalkozások száma (db) 1722 35 1687 26 1661 2394 4055 Létszám (fő) 9709 54 9655 7655 2000 1413 3413 Nettó árbevétel 229,8 1,9 290,9 230,4 60,5 52,8 113,3 Üzemi eredmény 9,3 0,2 9,5 5,7 3,9 Nyereség 12,4 0,2 12,2 5,7 6,6 Veszteség -3,1-0,4 2,7-2,7 Adózás előtti eredmény 9,4-0,2 9,5 5,9 3,6 Nyereség 12,3 0,2 12,1 5,9 6,2 1,2 7,4 Veszteség -3,1-0,4-2,7-2,7-2,1-4,8 Adóalap 8,6-0,1 8,5 3,6 4,9 TAO fizetett 1,4 0 1,4 0,6 0,8 0,4 1,2 Jegyzett tőke 85,6 0,9 84,6 76,6 8,1 Saját tőke 240,3 1,5 238,8 205,6 33,1 Rövid lejáratú kötelezettség 62,7 2,6 60,1 40,5 19,6 2394 Forrás: APEH 2004, 2005. SZAKHATÓSÁG 7

Ezek az adatok is mutatják, hogy a magán tulajdonosok és magán erdőgazdák az erdőgazdálkodás jelentős szereplői. Megállapítható továbbá, hogy A külföldi tulajdonú vállalkozások nem játszanak érdemleges szerepet (erdő tulajdonlásuk korlátozott). Számos adat és mutató alapján is a magyar erdőgazdálkodás meghatározó szereplője az állam, a tulajdonával, a vállalkozásaival, ugyanakkor a magán vállalkozók nélkül nem tudja tevékenységét, feladatait ellátni. Fejlesztésükhöz jelentős tőkét és támogatást kaptak, de árbevétel vagy tőkearányos jövedelmük csekély (de mind nyereséges). A magán vállalkozások tőkenagysága a személyi gazdaságra jellemző, feltőkésítő támogatásuk elmaradt, de sokáig nem halasztható. Sok a veszteséges vállalkozás és magas a veszteség, amely működésüket veszélyezteti. Ugyanakkor az árbevételhez, tőkéhez viszonyítva jelentős eredményt mutatnak ki, és komoly adót fizetnek (az állami vállalkozásoknál többet), amely tőkekivonás a megerősödésüket akadályozza. 3. Állami erdőgazdálkodás Az állami tulajdonról szóló 1992. évi LIII. törvény, és az 1995. évi XXXIX. törvény alapján az állami erdő- és fafeldolgozó gazdaságok vagyona állami tulajdonban maradt. Ugyanakkor az erdőgazdálkodási tevékenységeket 19 Erdőgazdasági Rt. hatáskörébe utalták. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény megtiltotta, hogy az erdészeti Rt.-k erdővagyont szerezzenek, emiatt azonban ezek a részvénytársaságok elesnek a növekedési lehetőségektől. Az állami erdők esetében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) szerepel tulajdonosként a telekkönyvben, amely azonban csak jelentős mértékben korlátozott módon gyakorolja tulajdonosi jogait. A KVI bízza meg a 19 Erdőgazdasági Rt-t az erdőgazdálkodási feladatokkal, azonban nem választhat a részvénytársaságok közül, ezért ezek között nem alakul ki verseny, tehát regionális monopóliumokként működnek. Annak ellenére, hogy a KVI a telekkönyv szerinti tulajdonos, vétel és eladási döntéseken túl gyakorlatilag nem rendelkezik az erdőterületek gazdálkodásával kapcsolatos egyéb döntési jogkörrel. Az elmúlt évek fejleménye, hogy az állami tulajdonost képviselő szervezeteknél belépett az Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA), amelyhez a nem védelmi rendeltetésű területek tartoznak (a KVI a védelmi rendeltetési területeket tulajdonolja). A KvVM elválasztotta a hatósági (Környezetvédelmi, Vízügyi és Természetvédelmi Felügyelet - KVTF) és a gazdálkodási (Nemzeti Park Igazgatóságok - NPI) funkciókat az alárendelt szervezeteiben, és a költségvetési rend szerint működő gazdálkodásba mind nagyobb védelmi rendeltetésű erdő kezelését kívánja bevonni. Az Erdőgazdasági Rt.-k ugyancsak állami tulajdonban vannak, részvényeik az ÁPV Rt. tulajdonát képezik. Ezeknek az erdőgazdálkodási részvénytársaságoknak a feladatai közé tartozik többek között az állami erdővagyon javaival és hasznaival történő gazdálkodás, amenynyiben az erdők különleges jellegük miatt (eltérő erdei funkciók) nem tartoznak más hatóságok, szervezetek elsősorban a Honvédelmi-, és a Környezetvédelmi Minisztérium igazgatása, gazdálkodása alá. Gazdálkodóként az Erdőgazdasági Rt.-k hozzák meg az alapvető döntéseket a fahasznosítással, valamint az egyéb, az erdővel kapcsolatos, a jövőt meghatározó intézkedések ügyében, a jogi szabályozás és a hatóságok előírásaival összhangban. A stratégiát alapvetően az ÁPV Rt. határozza meg, jelöli ki. Ez az éves gazdasági tervek jóváhagyása által valósul meg, amelyekben összesítik a hozamok és a ráfordítás (különös tekintettel a bérekre) tervszámait. Az ÁPV Rt. továbbá kinevezi a részvénytársaságok igazgatóit, meghatározva ezzel a menedzsmentet. A részvénytársaságok az erdei hozamok, elsősorban a fakitermelés és a vadászat bevételeiből fedezik az erdőfenntartási, erdőfelújítási költségeket (az általános költségvetési, támogatási és elvonási szabályok szerint). 8

Az erdészeti tevékenységeket az erdőgazdálkodási részvénytárasságok nem saját rezsis önkezelés keretében hajtják végre, azokat többé-kevésbé specializált szervezetekre bízzák. Ezekben a vállalkozásokban túlnyomórészt az erdőgazdaságok korábbi alkalmazottait foglalkoztatják. Azon vállalkozások, amelyek a fakitermelést, és a közelítést végzik, és amelyek részben megfelelő gépesítettséggel rendelkeznek, nagyrészt 3-10 foglalkoztatottal rendelkező, kis vállalkozások. Ezek a vállalatok versengenek egymással, így a fakitermelési szolgáltatások piacán létrejön a versenyár, és a vállalatok ezáltal egy bizonyos fokú térbeli rugalmasságra vannak kényszerítve. Más országokkal ellentétben Magyarországot szigorú szervezeti elkülönülés jellemzi az erdőtulajdonost, az erdőkezelőt (erdőgazdálkodót) és az erdészeti tevékenységet végrehajtót (kivitelezőt) illetően. A szervezeti tagolásnak megfelelően alakul a gazdálkodók vagyoni és jövedelmi helyzetét jellemző számviteli beszámoló. A 6. táblázat az állami erdők vonatkozásában mutatja a nagyságrendeket. Az erdőtulajdonosok számára alapvetően fontos, hogy tudják, hogy erdeik milyen értéket képviselnek, és az erdővagyon értéke hogyan változik. Mindazonáltal az erdővagyon értékváltozásáról nem áll rendelkezésre aktuális információ. Az erdőtulajdonosok vagyonának változásával kapcsolatban sem állnak rendelkezésre megbízható adatok. Az éves nyereség, az erdők kezelőinél, tehát az Erdőgazdasági Rt.-knél kerül kimutatásra. Ebből az eredményből az ÁPV Rt. (mint az Erdőgazdasági Rt.-k tulajdonosa) osztalékra tarthatna igényt (de az elmúlt évtizedben erre alig volt példa). A KVI és az NFA, mint az erdő területek tulajdonosai vagyonkezelői díjban részesülnek az erdőgazdasági társaságoktól. Ezidáig a KVI és az NFA nem irányította az Erdőgazdasági Rt.-ket, és különös képpen nem ellenőrizte azok élőfakészlet-vagyonát. A gazdasági előírások jogszerűségére vonatkozó ellenőrzést rendszerint az erdészeti hatóságok hajtják végre. 6. táblázat. Az állami erdők gazdasági helyzete Vagyoni helyzet Erdővagyon Erdőtulajdonos eszközérték több száz Mrd Ft Erdővagyon-kezelő (Nagyságrend) Tevékenységvégrehajtó Üzemeltetői befekt. eszk. több tíz Mrd Ft elenyésző Saját és vásárolt készletek tíz Mrd Ft Jövedelmezőségi helyzet Árbevétel Ráfordítás Eredmény vagyonkezelői díj száz M Ft (Nagyságrend) több tíz Mrd Ft több tíz Mrd Ft szolgáltatási díj több Mrd Ft kb. a szolgáltatási díj több Mrd Ft kb. egy Mrd Ft elenyésző Forrás: Lett B. Stark M. 2004 Az állami erdőgazdálkodás bonyolult viszonyait a 6. ábrával igyekszem szemléltetni. 9

Az állami erdőgazdálkodás szerkezete Erdő tulajdon Erdőgazdálkodás Pénzügyminiszter Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter Pénzügyminiszter Honvédelmi miniszter Kincstári Vagyoni Kincstári Vagyoni Igazgatóság Igazgatóság Erdő Nemzeti Földalapkezelő Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Szervezet Erdő kapcsolat kapcsolat kapcsolat kapcsolat Erdőgazdálkodás kontrollja ÁPV Rt. ÁPV Rt. Honvédelmi miniszter Honvédelmi miniszter Erdészeti rt. Erdészeti rt.. Erdészeti rt. Erdészeti rt. Erdészeti rt. Erdészeti rt. 3 Erdészeti 19 rt. Erdészeti rt. Erdészeti rt. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter Állami Erdészeti Szolgálat Állami Erdészeti Szolgálat Környezet- Környezettermészetvédelmi természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek és vízügyi felügyelőségek Nemzeti Park Igazgatóság Nemzeti Park Igazgatóság Nemzeti Park Igazgatóság 6. ábra. Az állami erdőgazdálkodás szerkezete Forrás: Gémesi J. (2005) Az átalakulás időszakában Mészáraos et al. a költségvetési kapcsolatok sajátosságait (erdőfenntartási járulék, erdőfelújítás normatív támogatása) is figyelembe véve a jövedelmezőségéhez a Bruttó eredményt (Üzemi eredmény + Egyéb ráfordítás Egyéb bevétel) alkalmazták. Két mutatót használtak: az árbevétel arányos bruttó eredményt és a saját tőke arányos adózott eredményt (7 ábra, 7. táblázat). Az 1990-es évek elejének belső szervezeti változásai az átalakulásban elszenvedett veszteségek kivédését jelentették: A fizikai dolgozók vállalkozásba szervezésével az éves teljes foglalkoztatás felelőssége megszűnt, a szociális terhek (szállítás, étkeztetés, oktatás stb.) csökkentek. A gépek dolgozókhoz, vállalkozókhoz való rendezése megszüntette a működtetés problémáit, azonban a javító karbantartó szervezetek feleslegessé váltak. Az erdőgazdálkodás fafeldolgozás kapcsolata lazult, de a vertikalitás nem került feladásra. Az egyes ágazatok, üzemágak teljesítménye és eredménye az elszámolás módosításával átértékelődött. (8. táblázat) 7. táblázat. Az eredmény alakulása (%) Árbevétel arányos bruttó eredmény Saját tőke arányos adózott eredmény Forrás: Mészáros-Lett-Héjj-Stark (2005) 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 6,87 4,93 2,29-2,53 2,79 3,02 0,95-1,32-0,95 5,70 4,32 2,54 3,65 4,55 3,88 3,79 1,40 0,07 10

ÁRBEVÉTEL ARÁNYOS BRUTTÓ EREDMÉNY 8 6,87 6 4,93 % 4 2 2,29 2,79 3,02 0,95 0-2 -4 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003-1,32-0,95-2,53 SAJÁT TŐKE ARÁNYOS ADÓZOTT EREDMÉNY % 6 5 4 3 2 1 0-1 -2-3 5,7 4,32 4,55 3,65 3,88 3,79 2,54 1,54 1,4 0,07 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003-2,29 7. ábra. Az eredmény alakulása Forrás: Mészáros et al. 2005 8. táblázat. Üzemági termelési érték és fedezeti összeg mutatók alakulása (%) Termelési érték Fedezeti összeg összetétele Termelési érték arányos Időszak fedezet összetétele Fater- Fakitermelédolgozás Fafel- Fater- Fakiter- Fafel- Fater- Fakiter- Fafel- mesztés mesztés melés dolgozás mesztés melés dolgozás 1972/73 11,7 31,9 45,4 14,5 31,3 45,1 23,9 18,9 19,2 1982/83 7,9 34,1 48,1 4,7 51,5 38,9 11,0 28,0 15,0 1993 10,6 38,6 22,5 0,0 75,8 12,6 1,2 45,8 13,1 1995 2,2 48,7 21,4 71,0 16,8 36,0 19,5 2001-49,1 20,3 71,8 14,0 27,0 11,7 2002-49,5 19,7 76,1 10,8 25,3 8,2 Forrás: Mészáros et al. 2005 A fafeldolgozás a 2000-es évek piacaiban a tőkeinvesztálás ellenére ismét veszít pozícióiból. Az Erdőgazdasági Rt.-k az önállóságot, a különállást és a függetlenséget hangsúlyozzák. Érdemi együttműködés nincs köztük, közös vállalkozásokat és szervezeteket alig működtetnek, azok sem fejlődnek, inkább kivonulnak belőlük. A (korábbi külkereskedelmi szervezet tevékenységét folytató) kereskedelmi, vadászatszervezési közös, térségi társaságokban is csak kevesen vesznek részt, kis tőke hozzájárulással, lazuló együttműködéssel. 11

Az erdőgazdálkodás ökonómiailag homogén egységeinek az erdészetek tekinthetők (de csak társaságon belül kerül kimutatásra a gazdálkodásuk), az Erdőgazdasági Rt.-k már ezek kombinációi, konglomerátumai. A régóta változatlan 19 (ÁPV Rt.) Erdőgazdasági Részvénytársasághoz 2002. év végén 135 erdészet tartozott, de azóta ismét történtek összevonások. Az erdészeteket a kezelt erdőterület nagysága (őrzés és fenntartás), illetve az ott folyó tevékenységek volumene és intenzitása (fakitermelés m 3 /ha, erdőfelújítás ha/ha ) szerint Lett Béla 5 fokozatú skálán osztályozta és csoportosította (9. táblázat). A rendkívül különböző adottságú és gazdálkodású erdészetek eredményei és problémái nem jelennek meg, csak egyes részvénytársaságok szintjén foglalkoznak szervezetükkel, gazdálkodásukkal. 12

13 9. táblázat. Az állami erdészetek csoportosítása a területnagyság és a tevékenység alapján Megnevezés Mérték Kategóriák Max./ Átlag Összes Minimum Maximum egység 1 2 3 4 5 Min. Erdőterület-19 EGRt ezer ha 50,9 967,7 17,6 108,3 6,2 - Erdészetek ezer ha -5,0 5,0-6,5 6,5-8,0 8,0-10,5 10,5- - gyakoriság db 22 34 37 32 11 135 - erdészetek száma db 7,1 135 3 14 4,7 - erdészetek területe ezer ha 5,4 11,7 2,2 Fakitermelés-19 EGRt ezer m 3 182,3 3462,8 41,9 349,7 8,3 - fakitermelés ezer m 3 25,7 3462,8 13,3 68,9 5,2 (135 erdészet) m 3 /ha -5,0 2,48-4,36 4,37-6,24 6,24-8,1 8,1-3,6 2,0 6,2 3,1 - gyakoriság 46 47 31 8 3 135 Erdőfelújítás-19 EGRt ha 473 8996 64 963 15,0 - erdőfelújítás ha 67 8996 14,4 205,7 14,3 (135 erdészet) ha/1000ha -5,0 5,8-11,7 11,7-17,5 17,5-23,3 23,3-1,4 19,3 13,8 - gyakoriság-135 db 34 48 34 16 3 135 Forrás: Lett B. 2005.

1000 hektár 4. Magánerdő gazdálkodás kialakulásának nehézségei és lehetőségei A magánerdő szervezeteinek, üzemszerkezetének (7. ábra) és üzemméretének (8. ábra) alakulása jellemzi a változásokat, a fejlődést és a problémákat. Erdőbirtokossági társulatok 22% Erdőszövetkezetek 3% Egyéb szövetkezetek 4% Egyéb erdőgazdálkodó 1% Egyéni erdőgazdálkodás 20% Gazdasági társaságok 17% Közös megbízotti forma 33% 7. ábra. Az erdőterület használatának jogcím szerinti megoszlása Forrás: Bartha P. 2005 900 800 700 600 500 400 300 Nincs erdőgazdálkodó Egyéb erdőgazdálkodó Egyéb szövetkezet Erdőbirtokossági társulat Közös megbízotti forma 200 100 Egyéni erdőgazdálkodás Gazdasági társaság 0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 év Erdőszövetkezet 8. ábra. Az erdőterület használatának jogcím szerinti változása Forrás: Bartha P. 2005 14

hektár/db Szerkezetét tekintve a működő magántulajdonú erdők mennyisége és aránya az elmúlt évekhez viszonyítva nem változott jelentősen. A társult erdőgazdálkodók körében az erdőbirtokosságok számának és erdőterületének aránya már évek óta stagnál. Ennek egyik az erdőbirtokosságnak az egyéni erdőgazdálkodóval szembeni kedvezőtlenebb jogi és közgazdasági szabályozása. Az egyéni gazdálkodók és a közös megbízottak kezelte terület nőtt. Sajnálatos tény, hogy az erdészeti hatósági erőfeszítések ellenére a magántulajdon körébe sorolható erdőterületek közel harmadán még nincs bejegyzett erdőgazdálkodó. A kialakult helyzet elemzéséből azt a tanulságot is kénytelenek vagyunk levonni, hogy csupán államigazgatási eszközökkel nem lehetséges a javulást elérni. 350 300 250 200 150 100 50 0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Egyéni erdőgazdálkodás Közös megbízotti év forma Gazdasági társaságok Erdőbirtokossági társulat Erdőszövetkezet Egyéb szövetkezetek Egyéb erdőgazdálkodó 9. ábra. A gazdálkodói szervezetek üzemnagysága Forrás: Bartha P. 2005 A gazdálkodói kör üzemmérete típusonként eltérő (9. ábra), és a csak lassan növekvő terület üzemgazdasági problémákat okoz. Az 1990-es években az üzemméret javítását elsősorban a termelő típusú társulások ösztönzésétől remélték, amely kevés eredményt hozott. A termelő típusú társulásnál a tulajdonos az erdőgazdálkodóra átruházza a gazdálkodói jogokat és a kötelezettségeket. A kis üzemméretnél az erdőgazda állandó költségei magas fajlagos ráfordításként nehezítik a gazdálkodást. A tulajdonos érzelmileg elidegenedik a tulajdonától, és gazdaságilag sem élvezi annak hasznát. Bár a termelő típusú társulás bizonyos birtok koncentrációt jelentett, de a tulajdon és a használat elkerülhetetlen elválásával az elterjedését megakadályozó problémákat is okozott. A 2000-es években előtérbe került az integráció támogatása, az integrátorok jelentős fejlődést értek el, amelyben még vannak növekedési lehetőségek. Az integráció különleges üzemszervezési forma, amelyben az erdőgazdálkodók szakmailag és szerződéses feltételek között gazdaságilag kapcsolódnak az integrátorhoz. Ebben az esetben a birtokkoncentráció helyett az integrátornál a tevékenység koncentráció alakul ki, amely kedvezőbb kapcsolatokat jelent a tulajdonos, az erdőgazdálkodó, az integrátor és a kivitelező között (amelyből az integrátor több szerepet is felvállalhat). Speciális esetben az integrátorok elérik a magánerdészeti 15

üzem nagyságrendjét, és rendelkeznek a tevékenységhez szükséges eszközök, munkaerő egy részével is. Az integrátorok üzemi területe 2001-ről 2005-re megháromszorozódott, és elérte a 30 ezer ha-t, amelyen túl az integrált terület már 130 ezer ha-ra növekedve jelentősen hozzájárult a magánerdő-gazdálkodás működőképességéhez. Az integráció mellett elvi lehetőség az EU országokban alkalmazott forma átvétele is. Az értékesítő-szolgáltató együttműködés Magyarországon a mezőgazdaságban is csak csekély szerepet játszik, így érthető, hogy az erdőgazdálkodásban való elterjedése csak a jövő lehetősége. Az együttműködés fontos alapelve a személyes munkavégzés, amelynek input és output kapcsolatait végzi a nonprofit típusú gazdálkodó szervezet, amely a beszerzésekben és az értékesítésekben a tagok nevében és számlájára jár el. A tulajdon és a használat egységén alapuló tevékenység koncentráció kialakulásához számos számviteli, adózási és erdészeti hatósági szabálynak kellene egy irányban kedvezően változni. Az erdőgazdálkodásban a hagyományok miatt kiemelten kezelt üzemméret fontossága azonban relatívvá válik bizonyos tulajdonosok, gazdálkodók számára. Jelentősége akkor csökkenne, ha az erdő üzemágként integrálódna a családi üzem gazdálkodásába, de ehhez a családi gazdaságok megerősödése alapfeltételként jelentkezik. Kisebb az üzemméret jelentősége, ha a tulajdonosok és erdőgazdálkodók a tevékenységek végrehajtásához a vállalkozói szférában megfelelő kapacitású és minőségű erdőgazdálkodási szolgáltatáshoz juthatnak. Az elkövetkező időszakban az integráció lehetőségei látszanak kihasználhatóknak, és fejlesztésükkel célul tűzhető 100-150 életképes, szolgáltatás nyújtására alkalmas üzem kialakítása, amelyek nem csak a magán- erdőgazdálkodás feladatait látják el. Ezekben már megvalósítható a stratégiai géppark üzemeltetése, a munkavállalók foglalkoztatása, az értékesítés szervezése és a hatékony érdekképviselet megszervezése. (Lett B. Mészáros K. 2004) 5. Megérett változtatások és végrehajtási esélye Az állami erdőgazdasági struktúrát az elmúlt évtizedben többször vizsgálták (Phare átvilágítás 1995., Állami Számvevőszék 1999-2000, ÁPV Rt. erdészeti stratégiát megalapozó tanulmány 2003., és az abból következő szervezeti változtatások 2004.), amelyek különböző szervezetfejlesztési intézkedéseket javasoltak (összevonások, holding forma, tevékenység módosítás stb.). Érdemi módosítás az állami erdészeti szervezet rendszerben nem történt, részben mivel a felettes szervek (ÁPV Rt., KVI) átszervezése is tolódott. A kialakult tulajdoni és kezelési viszonyok problémáiban az előzőek alapján új megközelítések szükségesek, mert az eddigi változások elégtelenek és labilisak. A tulajdoni viszonyokban a legnagyobb probléma az osztatlan tulajdonosi közösségek léte, amelyre a mezőgazdaságban már rendelkezünk koncepcióval, de az erdőgazdálkodásban megszüntetésük több akadállyal jár, és jelentős pénzügyi ráfordításokat is igényel. A jelenleg is meglévő aranykorona fillér kistulajdonosok számának csökkentése helyett az öröklés révén az érdektelen tulajdonosi kör jogszabályi változtatások nélkül tovább fog gyarapodni. Az emiatt kialakult döntésképtelenség egyenes úton vezet a működő-képtelenséghez, az erdő gazdálkodási hasznainak eliminálásához. A helyzet javításához sok területen kellene elérni átütő eredményt, amelyet viszont az elmúlt étized alapján nem valószínűsíthető. A problémák csökkentéséhez, a fejlődés megindításához tehát szükséges a gazdálkodás beindítása, a magánerdő-gazdálkodás minél nagyobb területén, de ehhez nélkülözhetetlen az előbb említet birtokszerkezet módosulása, az integrátorok és magánerdészetek gazdaságtervező tevékenységének támogatása. A helyzet javítását szolgálná a vagyonvédelem, a vadgazdálkodás és a természetvédelem területén meglévő konfliktusok oldása is. 16

Az erdőgazdálkodási bizonytalanságok és kudarcok okai között lehet megemlíteni az irányítás, a hatóság szerepét is. Az FVM prioritásai közé nem sikerült beemelni az ország területének 20%-át művelő erdőgazdálkodást, amely ugyanakkor a hatósági bürokráciának is ki van téve. A meglévő és az Európai Uniós csatlakozás után lehetővé váló forrásokhoz való hozzájutás az erdőgazdálkodás számára szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Így a magánszféra az alacsony feltőkésítéssel, a szakirányítás csekély támogatásával nem kap megfelelő hátteret. (A kívánatos 100-150 integrátor helyett az együttműködés alacsonyabb szintjein 2005-ben csak 51 működik.) Az állami és a magán tulajdonú erdőgazdálkodás között markáns különbségek figyelhetők meg, így az azonos témákban is eltérőek a jellemzők, a lehetőségek és a teendők. (10. táblázat) 10. táblázat. Az állami és magán tulajdonú erdőgazdálkodás érzékeny területei Jellemzők Állami erdőgazdálkodás Magán erdőgazdálkodás Tulajdon Birtok Elvárás és finanszírozás Szervezeti struktúra Gazdálkodás Társadalomerdész viszony Forrás: Mészáros et al. 2005 Több tulajdonosi képviselő, összetett szabályozás Piacon egymással versengő több erdőgazdálkodó Finanszírozatlan költséges társadalmi igények Több dimenziós változtatás bizonytalansága Közérdekű szolgáltatások, természetvédelmi intézkedések térítése Az erdőgazdálkodás imázsának, a természetes faanyag keresletének javítása a PR tevékenység fokozásával Hatóságilag nem elismert tulajdonosok, kb. 250 ezer ha-os területe Társulási kényszer Tőke és szakértelem hiányos szervezetek, támogatás hiány Szervezet összevonás helyett tevékenység koncentráció (üzemméretintegrátorok) Hátrányos állomány és gazdálkodási adottságok. Felzárkózás, stabilizálás A magyar erdőgazdálkodás hagyományainak megfelelő szakmai, gazdasági és társadalmi munkájához különböző szervezetek által kidolgozott javaslatok fogalmazódtak meg (11. táblázat). 11. táblázat. Javaslatok a rövid- és a közép távú intézkedésekre Rövid távú intézkedések Reális tájékoztatás és felelős döntés A 2006. évi piaci, támogatási nehézségekben operatív segítség Támogatási rendszer 2007 évre történő előkészítése Harmonizált gazdálkodói stratégiák kidolgozása 2007-től. Forrás: Mészáros et al. 2005 Közép táv A Nemzeti Erdőprogram Nemzeti erdőstratégia elfogadása után a megvalósítás és a folyamatos aktualizálás Állami és magán erdőgazdálkodás strukturális kiigazítása EU konform, piaci hatásokat kivédő elvonási és támogatási rendszer kialakítása A természetvédelem és vadgazdálkodás erdőgazdálkodással való összehangolása. Az erdőgazdálkodási ágazat sodródását a változó gazdasági-társadalmi folyamatokban csak egy a fenti elemeket magában foglaló, tudatos és megszervezett korszerűsítés fékezheti meg. 17

Felhasznált irodalom APEH (2004, 2005): Gyorsjelentés a vállalkozók és vállalkozások éves adóbevallásáról Állami Erdészeti Szolgálat (2005): Tájékoztató a 2004. évi erdőállomány gazdálkodásról. Bartha P. (2005): A magán erdőgazdálkodás fejlődési pályára állítása. Előadás kézirat Gémesi J. (2005): Az erdészeti társaságok 2004. évi beszámolói, 2005. évi üzleti tervei. Előadás kézirat. Lett B. Mészáros, K. (2004): Az erdőgazdálkodás finanszírozásának lehetőségei a Nemzeti Erdőprogram tükrében. AGRONAP 04. Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Vezető- és Továbbképző Intézet, Gödöllő, 2004. február 5. Előadás kézirat. Lett B. - Mészáros K. - Stark M. (1999): Probleme der forstlichen Erfolgsrechnung durch die fehlende Vermögensbewertung der Wälder. In: Waldvermögensbewertung Forstliche Erfolgsrechnung. Schriftenreihe: Berichte aus der Abteilung für Rechnungswesen und forstliche Marktlehre. BOKU, Austria: Heft 15. pp. 61-69. Lett B. Stark M. (2002): Az erdővagyon-gazdálkodás ökonómiai vonatkozásai Magyarországon. Kutatási jelentés. NKFP-4/0029/2002. Lett B. Stark M. (2003): The Accounting and taxation of Hungarian private forestry In: Héjj B. Schiberna E. (eds.): Management and Modelling Multifunctional Forest Enterprises and Properties. Proceedings of the IUFRO Symposium 4.04.02-Managerial Economics in Forestry and 4.13.00-Managerial, Social and Environmental Accounting working parties. Faculty of Forestry, university of West Hungary, Sopron: 117-127 Lett B. Stark M. (2004): Az erdővagyon-gazdálkodás ökonómiai vonatkozásai Magyarországon In: Lett B. Stark M. (szerk.): A nemzeti erdővagyon sokrétű szolgáltatásainak értékelése Tanulmánykötet. II. Hazai tanulmányok. Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Sopron. 414 oldal. Mészáros, K. Lett B. Héjj B. Stark M. (2005): Magyarország faszükséglete és a fenntartható erdőgazdálkodós főbb ökonómiai vonatkozásai. In: Solymos Rezső (szerk.): Erdőés Fagazdaságunk időszerű kérdései. Tanulmánykötet az MTA Erdészeti Bizottsága rendezvényein elhangzott előadások alapján 2003-2004. MTA Erdészeti Bizottsága, Budapest, 2005.: 44-61. Schiberna E. (2005): A magán erdőgazdálkodás szervezeti kérdései. MTA VEAB Mező- és Erdőgazdálkodási Munkabizottság ülése, Sopron, 2005. december 8. Előadás kézirat 18