Növényrendszertan gyakorlatok 1. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2013
Cavalier-Smith 8 országos rendszere I. Prokaryota - elősejtmagvasok birodalma 1. Eubacteria - eubaktériumok országa 2. Archebacteria - ősbaktériumok országa II. Eukaryota - valódi sejtmagvasok birodalma Archekaryota - őseukarióták világa 3. Archezoa - őseukarióták országa Metakaryota - valódi sejtmagvasok világa 4. Protozoa - egysejtűek országa 5. Plantae - növények országa 6. Chromista - növényszerűek országa 7. Fungi - gombák országa 8. Animalia - állatok országa
Nyálkagombák Myxomycota (Mucilago) Protozoa Petespórás gombák Oomycota (Saprolegia, Plasmopara) Chromista A valódi gombák (Fungi) törzsei Rajzóspórás gombák Chytridiomycota Járomspórás moszatgombák Zygomycota (Mucor, Empusa) Tömlősgombák - Ascomycota Bazídiumos gombák - Basidiomycota Fungi imperfecti - Deuteromycota
A tömlősgombák törzse - Ascomycota
Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák) Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban), általában 8-asával keletkeznek
hifa: gombafonal micélium: gombafonalak szövedéke Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek
A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése 1.Sarjadzással 2.Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása, sem meiózis. 1. 2.
A tömlősgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát) Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium). Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium) és antherídium Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak. A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek. A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll. Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.
aszkospóra tömlő v. aszkusz meiózis kariogámia mitózis haploid micélium trichogin aszkogónium anteridium magpáros hifa himénium A tömlősgombák egyedfejlődése
A horogképződés és az aszkusz kialakulása
A termőtest kialakulása
A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)
A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)
A tömlősgombák t. Ascomycota rendszerezése A termőtestformák alapján - nincs termőtest: Őstömlősök o. - Hemyascomycetes - zárt termőtest: - kleisztotécium (1) Tömlőspenészek o. - Plectomycetes - nyitott: 1 - apotécium: Csészegombák o. Discomycetes tál v. csésze (2) Pezizales (Peziza) összetett apotécium (3) Helvellales (Gyromitra, Morchella) módosult apotécium (4) Tuberales (Tuber) - peritécium: palack alakú (5) Maggombák o. - Pyrenomycetes termőtestpárna (6) Sztómaüreges t.g. o. - Loculoascomycetes 5 3 6 2 4
A tömlősgombák termőtest típusai A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium, amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli. Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A) A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B) Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C) Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)
A tömlősgombák Ascomycota rendszerezése Őstömlősök o. Hemyascomycetes Őstömlősgombák r. Endomycetales Dérgombák r. - Taphrinales (Taphrina) Tömlőspenészek o. Plectomycetes Tömlőspenészek r. - Plectascales (Penicillium) Lisztharmatgombák r. - Erysiphales (Microspaera) Maggombák o. Pyrenomycetes Maggombák r. - Pyrenomycetales (Nectria) Csészegombák o. Discomycetes Rhytismatales r. (Rhytisma) Phacidiales r. (Lophodermium) Pezizales r. (Peziza) Helvellales r. (Gyromitra, Morchella) Tuberales r. (Tuber) Sztómaüreges tömlősgombák o. - Loculoascomycetes
1. o. Őstömlősök Hemiascomycetes r. Taphrinales - Dérgombák
Gyertyán boszorkányseprű (bábaseprő) Taphrina carpini csak EMH Boszorkányseprűt okoz: kerekded, dúsan lombos, (akár 1 m átmérőjű) ágbozontok Nem a spórák, hanem a zigóta fertőz, A fertőzés jellegzetes elváltozást okoz, amely ált. szövetburjánzásban nyilvánul meg. Az aszkuszokat létrehozó hifák a növény felületén jelennek meg Termőtest nem képződik Gazdanövény specifikus: gyertyán (Carpinus betulus)
Taphrinales aszkusz kialakulása aszkospóra kariogámia a növény fertőzése Gyertyán boszorkányseprű (bábaseprő) Taphrina carpini
2. o. Plectomycetes Tömlőspenészek r. Plectascales Tömlőspenészek r. Erysiphales Lisztharmatgombák
r. Plectascales Tömlőspenészek Zöld nemespenész (sajtpenész) Penicillium roqueforti Szaprobionta. A rokfort sajt ízét, zamatát hozza létre. Ivaros szaporodása háttérbe szorul, konídiumokkal szaporodik. Konídiumtartója elágazik ( ecsetpenészek ). A hifák soksejtűek. Gyakori a termőtest: zárt kleisztotéciumok rendezetlenül elhelyezkedő aszkuszokkal.
r. Plectascales Tömlőspenészek
r. Plectascales Tömlőspenészek
r. Plectascales Tömlőspenészek
r. Erysiphales Lisztharmatgombák Tölgy-lisztharmat Microsphaera quercina
Tölgy-lisztharmat Microsphaera quercina Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad Lisztes bevonatot képez a levélen: ez micéliumból és konídiumokból áll. A micélium a gazdanövény felületén található, innen bocsát hausztóriumokat az epidermisz sejtjeibe. A megtámadott levél sárgul, nyurgul. A termőtest zárt kleisztotécium, az aszkuszok csokrosan helyezkednek el. A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak. Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.
r. Erysiphales Lisztharmatgombák konídiumok kleisztotécium csokrosan elhelyezkedő aszkuszokkal
r. Erysiphales Lisztharmatgombák Tölgy lisztharmat Microsphaera quercina
r. Erysiphales Lisztharmatgombák A kleisztotéciumok függelékei villásan elágaznak Tölgy lisztharmat Microsphaera quercina
3. o. Pyrenomycetes Maggombák r. Pyrenomycetales Maggombák
r. Pyrenomycetales Maggombák Piros héjbibircs Nectria cinnabarina
Piros héjbibircs Nectria cinnabarina csak EMH Szaprobionta vagy gyengültségi parazita (kéregszáradást okoz) Lehullott ágakon egész évben megtalálhatjuk Egyszerű vörös gömböcskékből áll, amelyek ún. termőtestpárnák vagy sztrómák Az élénkvörös termőtestek ebben a párnában csoportosan helyezkednek el, palack alakúak (peritécium), csúcsúkon apró nyílás van, az aljukon található a termőréteg A leggyakoribb Nectria faj, előfordul gyertyánon, juharokon, akácon, stb.
Piros héjbibircs Nectria cinnabarina
4. o. Discomycetes - Csészegombák r. Rhytismatales r. Phacidiales r. Pezizales r. Helvellales r. Tuberales
r: Rhytismatales Rhytisma acerinum Juharlevélfoltosító (juhar levélfoltossága)
Rhytisma acerinum Juharlevélfoltosító (juhar levélfoltossága) csak EMH Júniusban apró, pontszerű, sárga levélfoltok jelennek meg. A foltok mérete nő, központjukban fekete, szklerótikus képződmény jelenik meg. Augusztusban a fekete, kerekded szkleróciumok elérik a 7-12 mm-t, üregeiben pálcika alakú spermáciumok képződnek. Az ivaros alak (apotécium) a lehullott levelekben, áttelelés után fejlődik ki. A tavasszal szóródó aszkospórák fertőznek, a tünetek néhány hét múltán jelentkeznek. A kár nem számottevő. Őshonos juhar fajainkon előfordul, leggyakoribb a hegyi juharon.
Rhytisma acerinum Juharlevélfoltosító (juhar levélfoltossága) Szklerócium: kitartóképletként funkcionáló módosult hifák Spermácium: hímivarsejtként funkcionáló módosult sejt
r: Phacidiales Erdeifenyő tűkarcgomba Lophodermium seditiosum
Erdeifenyő tűkarcgomba Lophodermium seditiosum csak EMH Az ivartalan termőtest (piknídium) kora tavasszal jelenik meg (spórája nem fertőz), a tűk megbarnulnak, lehullnak Az apotécium a lehullott tűleveleken nyáron fejlődik, fekete színű, 1-1,5 mm, ovális képződmény. Az apotécium felnyílása július közepétől szeptember végéig tart. A 8 kocsonyás bevonatú aszkospóra megtapad a tűkön, a légzőnyílásokon hatolnak be. Fenyőkön, főleg az erdeifenyőn élősködik. Tűhullást okoz. Piknídium: a konídiumtartók nyitott áltermőtestet alkotnak
r. Pezizales - Csészegombák Kis- vagy közepes termetűek Termőtestük apotécium Fedővel nyíló aszkuszok Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila) A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest akár susogó hangot is hallathat. Szaprotrófok Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok Aleuria aurantia (=Peziza aurantia) narancsvörös csészegomba
Narancsvörös csészegomba Aleuria (Peziza) aurantia 2-6 cm átmérőjű termőtest Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú Széle hullámos, karéjos A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú Belső oldalon élénk narancs, sima Húsa törékeny Júniustól októberig Erdei utakon, farakások mentén, parkok talaján Csoportos Ehető
Narancsvörös csészegomba Aleuria (Peziza) aurantia
Narancsvörös csészegomba Aleuria (Peziza) aurantia
r. Helvellales Papsapkagomba-félék Morchella Kucsmagomba nemzetség Közepes vagy nagy termetűek A süveg együregű, gömbölyű, kúpos vagy hengeres, felülete tekervényes, ráncolt vagy méhsejtszerű A tönk hengeres, együregű Húsuk kellemes ízű, illatú Lomb- és fenyőerdőben, tavasszal megjelenő fajok Szaprotrófok Ehetőek, de nyersen allergiát okozhatnak Morchella esculenta ízletes kucsmagomba
Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta A süveg 6-12 cm magas, együregű, gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé tompán kúpos, sárgásbarna, később sötétedő Felületén kiemelkedő bordák által határolt sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések vannak A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű Törékeny húsú Márciustól májusig Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó vízellátottságú helyeken Ehető, árusítható
Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta
Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta
Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta
Gyromitra Papsapkagomba nemzetség Nagy termetűek A süveg többüregű, ált. szabálytalan, egy vagy több csúcsú, agyvelőszerűen ráncolt, barázdált vagy redős A tönk többüregű, zömök, hosszirányban barázdált A hús törékeny, viaszszerű, merev Lomb- és fenyőerdőben, egy faj kivételével, tavasszal megjelenő fajok Szaprotrófok Mérgezőek Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta
Redős papsapkagomba Gyromitra (Helvella) esculenta A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos Közép barna, vörösesbarna A tönk 2-10 cm hosszú Belül szabálytalanul üreges, többüregű Fehéres, piszkosfehér színű A hús törékeny, viaszszerű Március végétől májusig Savanyú talajú fenyvesekben, talajon, fakorhadék közelében Súlyosan mérgező, nyersen akár halálosan mérgező is lehet
Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta
Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta
A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének összehasonlítása - hosszmetszet Morchella esculenta Gyromitra esculenta
Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma, monometil-hidrazin mérgezés) Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár. A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést. Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást mutatnak. A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás, hasmenés, fejfájás), majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások (kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság), melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság, delírium stb.) is társulnak. Két-három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.
Hatóanyaga: giromitrin Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a szárítástól is Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni A méreg akkumulálódik Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják szárítva, csemegeként Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj regenerációjához B vitamint is adnak: Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba, egyéb papsapkagomba fajok
r. Tuberales Szarvasgomba-félék Különleges, föld alatti termőtest Módosult apotéciumnak tekinthető Spórák száma redukálódik egyes esetekben Obligát mikorrhizás fajok Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok Tuber aestivum nyári szarvasgomba
r. Tuberales Szarvasgomba-félék A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk (C: Tuber aestivum)
Nyári szarvasgomba Tuber aestivum A termőtest föld alatt fejlődik. 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó. Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, kiemelkedő szemölcsökkel borított. A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található. Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés. Július-decemberben, meszes lomberdőkben. Ehető, árusítható.
Nyári szarvasgomba Tuber aestivum
Téli szarvasgomba Tuber brumale
A bazídiumosgombák törzse Basidiomycota
Bazídiumosgombák A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák Sejtfaluk fő anyaga a kitin Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parentoszómás dolipórus alakul ki pórussapka szeptum dolium pórus
A bazídiumos gombák egyedfejlődése A bazídiumok (speciális sporangium) a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák bazidiospóra nyél (sterigma)
Basidiomycota: a csatképződés és a bazídium kialakulása
Ascomycota: a horogképződés és az aszkusz kialakulása
A bazídiumosgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát) A bazidiospórákból hifák alakulnak ki A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia) Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. csat alakul ki Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak. A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll. A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia) Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).
bazidiospóra bazídium szomatogámia meiózis zigóta kariogámia magpáros hifa csatképződés A bazídiumos gombák egyedfejlődése termőtest
1. Bazidiospóra 2. Haploid hifa 3. Magpáros hifa 4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon 8. Bazídiumképzés Csatképződés
A bazídiumos gombák egyedfejlődése
A bazídiumos gombák egyedfejlődése
A bazídiumos gombák termőtestének felépítése A termőtestet felépítő hifák A: generatív hifák, B: kötőhifák, C: vázhifák, D: tejhifák
A tráma típusa A bazídiumokat viselő egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma. Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg) Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.
A spórák morfológiája Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (glikogén) A spórák mintázata a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e: púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas
A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint 1. Himeniális termőtest a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek a. gimnokarp (nyitott): nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik b. hemiangiokarp (félig nyitott): van teljes burok (velum universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá a. b.
2. Gaszterális (zárt) termőtest a bazídiumok a gömbszerű termőréteg közepét töltik ki a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki. a. b.
A termőtestek morfológiai típusai Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba). Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák). Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja. Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják: teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék. Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző szövet (gleba) tölti ki. Felnyílása változatos.
krusztotécium A termőtestek morfológiai típusai holotécium reszupinátus nyeles gaszterotécium holotécium pilotécium gaszterotécium
A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák) A termőtest alakja (pl.: korallgombák) A burokmaradványok (általános és részleges) Spóraszín A kalap mérete: Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb Közepes: átmérője 6-12 cm Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől
A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny A tejnedv színe A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága Lemezállások felkanyarodó foggal lefutó ritkán álló sűrűn álló tönkhöz nőtt lefutó elágazó váltakozó hosszúságú
A gombák kalapformái A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű
A kalap felszíne a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű
A tönk határozóbélyegei A tönk színe, alakja Elszíneződése sérülésre Mintázata: hálózatos, korpázott, stb. Tömör vagy üreges Rostos, merev vagy rugalmas Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb. Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján
A tönk határozóbélyegei a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök
A bazídiumos gombák t. Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes
Teliomycetes Rozsdagombák o. Gabonarozsda Puccinia graminis
A micélium a gazdanövény belsejében él. Életciklusa több spóraalak szabályszerű egymásutánjából áll. Tavasszal-nyáron az uredospórák telepei rozsdafoltok formájában a levélen és a száron A tenyészidőszak vége felé bunkós, orsó alakú teleutospórák, következő évben bazídiumot hajtanak. A bazidiospórák a borbolya és mahónia (köztesgazdák) levelein spermogoniumokat és ecídiumokat hoznak létre. Az ecídiumokban fejlődő ecidiospórák pázsitfűféléket fertőznek. Gazdaváltó faj: búza, rozs, árpa és zab, pázsitfűfajok (főgazdák). Gabonarozsda Puccinia graminis
Teliomycetes Rozsdagombák o. ecidiospórák uredospórák teliospórák Gabonarozsda Puccinia graminis
Ustomycetes Üszöggombák o. Kukoricaüszög Ustilago maydis
Kukoricaüszög Ustilago maydis A kukoricán fordul elő, legelterjedtebb betegsége. Szárán, levelén, virágzatában lévő duzzanatokat, ezüstszürke, majd megbarnuló hártya fedi. Ez szétfoszlik, és utat enged a sötétbarna spóratömegnek (üszögspóra, teliospóra). A spórák gömbösek, tojásdadok, halvány olajbarnák, finoman, de sűrűn tüskések. A fiatal telepek olajban kisütve jó ízűek. A gomba micéliumából az illatszeripar számára mósusz-(illat-) alapanyagot állítanak elő.
A bazídiumos gombák t. Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes Tagolt bazídiumú gombák alo. - Phragmobasidiomycetidae Kocsonyagomba-alkatúak r. Tremellales (Tremella) Fülgomba-alkatúak. r. Auriculariales (Auricularia) Tagolatlan bazídiumú gombák alo. - Holobazidiomycetidae Phragmobazidiomycetidae Holobazidiomycetidae
Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae Tagolt bazídiumú g. alo. Tremellales Kocsonyagomba-alkatúak r. - Hosszirányban osztott bazídium - Horogszerű konídium képződik - Reszupinátus, kocsonyás termőtest jellemző, fehér vagy élénk - Szaprotrófok, faanyagon nőnek Tremella mesenterica Aranyos rezgőgomba
Tremellales Kocsonyagomba-alkatúak r. Aranyos rezgőgomba Tremella mesenterica
Aranyos rezgőgomba Tremella mesenterica A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt aranysárga, ritkábban áttetszően fehér, kocsonyás, szabálytalan alakú, redős, varrszerű, változatos A himénium a felső felületen található, a bazídium osztott. Húsa puha, zselészerű, íze és szaga nem jellegzetes Lombos fák tuskóján, lehullott ágain viszonylag gyakran, egész évben találkozhatunk vele, de különösen a nedves időjárás esetén gyakori Nem ehető.
Aranyos rezgőgomba Tremella mesenterica
Aranyos rezgőgomba Tremella mesenterica
Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae Tagolt bazídiumú g. alo. Auriculariales Fülgomba-alkatúak r. Szaprotrófok vagy paraziták A szaprotrófok termőteste porcos, fülszerű Osztott bazídiumuk van (haránt) o Auricularia auricula-judae Júdásfüle-gomba
Júdásfüle-gomba Auricularia auricula-judae A termőtest 2-6 cm átmérőjű, fül vagy kagyló formájú. Külső oldala vörösesbarnás, szőrös, nemezes, ráncos, belső oldala csillogó, ráncos, redős. Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú. A termőréteg a termőtest belső oldalán található. Szagtalan, nincs különösebb íze. Áprilistól-októberig, lombos fák elhalt ágain. Ehető, gyógyhatású (véralvadást gátló).
Júdásfüle-gomba Auricularia auricula-judae
Júdásfüle-gomba Auricularia auricula-judae
Auriculariales Fülgomba-alkatúak Júdásfüle-gomba Auricularia auricula-judae
Auriculariales Fülgomba-alkatúak Júdásfüle-gomba Auricularia auricula-judae
Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae Likacsgombák felrendje Telephorales Kéreggomba-alkatúak r. (Stereum) Clavariales Palánkagomba-alkatúak r. (Ramaria) Hydnales Gerebengomba-alkatúak r. (Hydnum) Poriales Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae Májgombák cs. (Fistulina) Poriaceae Taplógombák cs. (Trametes, Daedalea, Lenzites, Piptoporus, Ganoderma, Fomes, Inonotus, Heterobasidion) Polyporaceae Taplófélék cs. (Polyporus) Cantharellales Rókagomba-alkatúak r. (Cantharellus) Agaricanae Kalaposgombák felrendje
Telephorales Kéreggomba-alkatúak r. Borostás réteggomba Stereum hirsutum
Borostás réteggomba Stereum hirsutum csak EMH Főleg ősszel jelenik meg, és télen is megtalálható a termőtest. Elsősorban döntött faanyagon, de szaprotrófként égeren, nyíren és gyertyánon, stb. A termőtest terülő, felül elálló, konzolos, 1-3 cm-es. Szívós, bőrnemű. A szélén hullámos, felül finoman szőrös, gyengén sávozott, változatos színű. A termőréteg sima, eleinte narancsos, később barna.
Telephorales Kéreggomba-alkatúak r. Borostás réteggomba - Stereum hirsutum
Borostás réteggomba Stereum hirsutum
Borostás réteggomba Stereum hirsutum
Clavariales Palánkagomba-alkatúak r. Ramariaceae Korallgombafélék cs. Sárga korallgomba Ramaria flava
Sárga korallgomba Ramaria flava Termőteste korallszerűen elágazó, 12-16 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. Az ágak töve világossárga csúcsa citromsárga színű, rövid tönkszerű alapja fehér. Ágai hengeresek, többnyire felállók, 2-3 tompa csúcsban végződnek, idősebb korban okkerszínűek lehetnek. Húsa merev, törékeny, szagtalan, fiatalon kellemes, később kesernyés ízű lehet. Júniustól októberig. Savanyú talajú lombés fenyőerdők talaján. Fiatalon ehető, az idősebb példányokat ajánlott leforrázni és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.
Sárga korallgomba Ramaria flava
Sárga korallgomba Ramaria flava
Hydnales Gerebengomba-alkatúak r. Hydnaceae Gerebengombafélék cs. Sárga gerebengomba Hydnum repandum
Sárga gerebengomba Hydnum repandum A kalap 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodó, széle eleinte kissé begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos, felülete sima, okkersárgás. A termőréteg a tönkre kissé lefut, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll. A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, tömör, gyakran oldalt álló, felülete sima, színe sárgásfehér. Húsa vastag, merev, törékeny, fehéres sárga, fiatalon jóízű, később kesernyés. Júliustól novemberig. Savanyú talajú lombés fenyőerdőkben nő. Ehető, árusítható.
Sárga gerebengomba Hydnum repandum
Sárga gerebengomba Hydnum repandum
Az ún. xilofág gombák képesek a faanyagot elbontani, az erdők anyagkörforgalmában fontos szerepük van Fehérkorhadást okozók: a sejtfal ligninje és cellulóza egyszerre bomlik el, főleg keményfák jellemzője, a megmaradó korhadék fehér színű (pl.: lepketapló, pecsétviaszgomba, bükkfatapló) Barna(vörös)korhadást okozók: a cellulózt lebontják, de a barnásvörös lignin megmarad, mert a gombának nincs lignináz enzime. Főleg a puhafák jellemzője, a faanyag kockaszerű darabokra repedezik (pl.: sárga gévagomba, nyírfagomba, pisztricgomba) lepketapló sárga gévagomba pisztricgomba
Poriales Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae Májgombafélék cs. Májgomba Fistulina hepatica
Májgomba Fistulina hepatica A termőtest egyéves, legtöbbször egyedüli, oldalt álló. A kalap puha, rostos, nedvdús, sérüléskor vöröses nedvet ereszt, később gumiszerű. Átmérője 30 cm-ig, változó alakú. Színe kezdetben rózsaszínes, majd sötétedő, barnás. A pórusok halvány sárgásak. Fakultatív sebparazita, vöröskorhasztó. Júniustól októberig. Tölgyeken, gesztenyén és bükkön. A fiatal termőtest ehető.
Májgomba Fistulina hepatica
Májgomba Fistulina hepatica
Májgomba Fistulina hepatica
r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák Lepketapló Trametes versicolor
Lepketapló Trametes versicolor A termőtest egyéves, oldalasan álló, legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen összetett. Szívós, merevedő állagú. A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású. Körkörösen sávozott, sötétebb és világosabb csíkok váltják egymást. Színe nagyon változatos. A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér, majd sárgás. Kozmopolita, szaprotróf. Általános, főleg lombos fákon, egész évben. Baktericid vegyületet termel.
Lepketapló Trametes versicolor
Lepketapló Trametes versicolor
Lepketapló Trametes versicolor
Lepketapló Trametes versicolor
r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák Labirintustapló Daedalea quercina
Labirintustapló Daedalea quercina csak EMH Az 5-10 (20) cm átmérőjű termőtestei félkör alakúak, laposak, néha emeletesek. Felülete bibircses, krémszínű - sárgásbarna. A pórusok labirintusszerűen megnyúltak, tekervényesek, a válaszfalak vastagok. A spórák színtelenek. A hús vastag, parafaszerű, nincs különösebb szaga vagy íze. Sebparazita vagy szaprotróf, főleg tölgytuskón él. Vöröskorhadást okoz. Évelő, az év minden szakában találkozhatunk vele. Nem ehető.
Labirintustapló Daedalea quercina
Labirinthustapló Daedalea quercina
r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák Fakó lemezes tapló Lenzites betulina
Fakó lemezes tapló Lenzites betulina csak EMH A termőtest szívós húsú, a kalapok félkörösek, erősen szőrösek vagy borostásak, barnásszürkésen övezettek. A termőréteg nyílásai megnyúlnak, lemezeknek néznek ki, nem szabályosak, egymással összekapcsolódnak. Húsa fehéres. Főleg nyírfán él, de megtalálható gyertyánon, tölgyön, bükkön is. Fehérkorhadást okoz, de csak enyhe károkat okoz.
Nyírtapló Piptoporus betulinus r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák
Nyírtapló Piptoporus betulinus Termőteste egyéves, párnaszerű, domború, hullámos szélű, félkör vagy vese alakú, vastag, rövid nyéllel. Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna - középbarna, szélein fehéres. A csövek a vastag kalaphúshoz képest rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az éretten könnyen elválaszthatók a húsról. Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz, megszáradva parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos. Mindenütt gyakori, monofág. Sebparazita, vöröskorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Fiatalon ehető (?), idősen keserű.
r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum A termőtest egyéves, tönkre és kalapra különülő. A kalap kb. 10 cm átmérőjű, a tönk általában oldalt álló. A kalap kerekded, legyező alakú, felületén lakkszerű réteggel, körkörösen barázdált. Általában vörösesbarna, a fiatal részeken narancsos, fehéres színű. A tönk a kalaphoz hasonló színű. A pórusok aprók, halvány krém színűek. Kozmopolita, szaprotróf, fakultatív sebparazita. Fehérkorhasztó. Leginkább tölgyeken, júniustól októberig.
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum r. Poriales Tapló alkatúak
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum
Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum
r. Poriales Tapló alkatúak A pecsétviaszgomba koleszterinszint-csökkentő, gyulladásgátló, vérnyomáscsökkentő és májvédő. Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum
Bükkfatapló - Fomes fomentarius r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák
Bükkfatapló Fomes fomentarius A termőtest évelő, általában egyedülálló. A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata alakú, körkörösen barázdált, sávos. Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a mogyoróbarnáig, szélén okkeres. A pórusok aprók, a csövek fehéresek. Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább él. Fehérkorhasztó. Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen fenyőn is előfordul. A tapló : vérzéscsillapító, antibiotikum termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.
r. Poriales Tapló alkatúak Bükkfatapló Fomes fomentarius
r. Poriales Tapló alkatúak Bükkfatapló - Fomes fomentarius
Bükkfatapló Fomes fomentarius
Bükkfatapló Fomes fomentarius
Bükkfatapló Fomes fomentarius
r. Poriales Tapló-alkatúak cs. Poriaceae Taplógombák Kétalakú csertapló Inonotus nidus-pici
Kétalakú csertapló Inonotus nidus-pici Ivaros és ivartalan termőtest is van. Az ivartalan többéves, általában odú körül helyezkedik el, gumókból álló. Fiatalon sárga, később sötétbarna, fakeménységű. Az ivaros termőtest az odú felső részén található, egyéves. Az odú körül megduzzad a törzs, és gyakran nyálkafolyás tapasztalható. Fehérkorhasztó, kiodvasítja a fát. Elsősorban csertölgyön. Fagyrepedéseken és ágcsonkokon keresztül fertőz.
Poriales Tapló alkatúak r. Kétalakú csertapló Inonotus nidus-pici
Poriales Tapló-alkatúak r. Poriaceae Taplógombák cs. Gyökérrontó tapló Heterobazidion annosum
Gyökérrontó tapló Heterobasidion annosum A termőtest évelő, nagyon változatos alakú, egyedüli vagy több kalapból álló. A kalap 30 cm átmérőjű, félkörös, egyenetlen, körkörösen árkolt. Kemény, sárgásbarna, sötétebb barna, a növekedő részek fehéresek. A pórusok fehéresek, majd barnásak lesznek. Sebparazita, fehérkorhadást okoz, a meggyengült fa könnyen kidől. Rendszerint gyökereken, tuskókon jelenik meg, a fa kivágása, ill. pusztulása után, főleg tűlevelű ültetvényekben.
Gyökérrontó tapló Heterobasidion annosum
Gyökérrontó tapló Heterobasidion annosum
Gyökérrontó tapló Heterobasidion annosum
r. Poriales Tapló alkatúak Gyökérrontó tapló Heterobazidion annosum
r. Poriales Tapló alkatúak Gyökérrontó tapló Heterobazidion annosum
r. Poriales Tapló alkatúak cs. Polyporaceae Taplófélék családja Pisztricgomba Polyporus squamosus
Pisztricgomba Polyporus squamosus A termőtest akár 50 cm átmérőjű. A tönk oldalt ered, 10 cm körüli, a bázisánál fekete. A kalap kiterülő, tölcséresedő, a széle hullámos. Az alapszíne sárgás, okkeres, barna pikkelyes. A pikkelyek koncentrikus körökben helyezkednek el. A termőréteg pórusos, a pórusok gyakran megnyúltak. Májustól októberig. Lombos fák törzsén (dió, eperfa), tuskókon. Csak a fiatal gomba ehető.
r. Poriales Tapló alkatúak Pisztricgomba Polyporus squamosus
r. Poriales Tapló alkatúak Pisztricgomba Polyporus squamosus
r. Poriales Tapló alkatúak Pisztricgomba Polyporus squamosus
Pisztricgomba Polyporus squamosus
Pisztricgomba Polyporus squamosus
Pisztricgomba Polyporus squamosus
r. Cantharellales Rókagomba-alkatúak cs. Cantharellaceae Rókagombafélék Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó, széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga, világossárga, később kifakulhat. A termőréteg a tönkre mélyen lefutó, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga. A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű. Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, gyümölcsillatú, jóízű. Júniustól novemberig. Savanyú talajú lombés fenyőerdőkben nő. Ehető, árusítható.
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius