Érveléstechnika 6. A Racionális vita eszközei
A racionális vita célja és eszközei A racionális vita célja: a helyes álláspont kialakítása (a véleménykülönbség feloldása). A racionális vita eszköze: bizonyítás és kritika megfelelő érvekkel. 1.Jó érvekről több nézőpontból is beszélhetünk (pl. amikor egy törvényszéki tárgyalás típusú vitában egy érvet pusztán hatékonysága alapján is jónak nevezhetünk). A racionális vita szempontjából azonban csak azokat az érveket nevezhetjük jóknak, amelyek ténylegesen, meggyőző erejüktől függetlenül, önmagunkban is megindokolják a védeni kívánt álláspontot. A helyes következtetések szabályaival, törvényeivel a logika tudománya foglalkozik.
A racionális vita célja és eszközei 2. A helyes következtetés alkalmazása szükséges, de nem elégséges feltétele a jó érveknek, illetve a racionális vitának. Ugyanis logikai értelemben helyes következtetés hamis téziseken is alapulhat. Pl. P1: Minden magyar adócsaló. P2: Gábor magyar. K: Gábor tehát adócsaló. A következtetés logikai szempontból korrekt, ám feltételezhető, hogy az egyik kiinduló tézise ( Minden magyar adócsaló. ) hamis. Ezért a végkövetkeztetés igazsága ( Gábor adócsaló. ) nincs garantálva. Tehát a racionális vita teljesüléséhez a logika mellett az adott problémakör alapos ismeretére is szükségünk van.
A racionális vita célja és eszközei 3. A racionális vita, mint egy közös célra irányuló diskurzus, bizonyos együttműködési szabályok betartását is előfeltételezi. Összefoglalva: A racionális vita teljesülése tehát egyrészt helyes következtetés alkalmazását, a témakör bizonyos szintű ismeretét és az együttműködési szabályok betartását igényli.
Példa A vezetői értekezleten X kolléga így szól a társához: X: Semmi értelme az értekezleteknek! A munkából veszik el az időt! Utána pedig azt kérik rajtunk számon, amit éppen az értekezletek miatt nem csináltunk meg. Y: Nézd, ha nem beszélnénk, nem tudnánk összehangolni és megszervezni a munkánkat, és így az a munka is értelmetlen lenne, ami az értekezletek helyett csinálnánk. X: De nem kellene alacsonyabb szintre tartozó részletkérdésekre pazarolni az időt!
A jóindulat elve Ha többféleképpen is lehet értelmezni egy érvelést, akkor azt az értelmezést kell választanom, amely a legerősebb, legjobb érveléshez vezet. Ezáltal elkerüljük, hogy érvelési hibát, irracionalitást tulajdonítsunk a másiknak. Világos tehát, hogy a jóindulat elve mintegy az ellenkezője a szalmabáb érvelésnek. Minden érvelést úgy kell értelmeznem, úgy kell rekonstruálnom, hogy a lehető legerősebb érvelést kapjam. Azután az így kapott érvelést kíméletlen, de korrekt kritikának vetjük alá, amelyben kiderül, hogy jól sikerült-e alátámasztani a kifejtett álláspontot vagy sem, hogy érdemes-e elfogadni azt. Jóindulatúnak kell tehát lenni az értelmezésben, és szigorúnak (de nem méltánytalannak!) a kritikában - és nem fordítva!
A jóindulat elve példa Egy nyomozótiszt nyilatkozik a sajtónak: Kollégáimmal sikerült tisztáznunk a keddi bankrablás esetét. Már a nyomozás első szakaszában volt egy biztos kiindulópontunk: az elkövető Csenő vagy Lopó. Később kiderült, hogy Csenő volt a tettes, ezért Lopó ártatlansága bebizonyosodott.
A jóindulat elve P1: Vagy Csenő vagy Lopó volt a tettes. P2: Csenő követte el a bűntényt. K: Tehát Lopó ártatlan. A P1-et lehet úgy érteni, hogy Csenő vagy Lopó a tettes, de ez nem zárja ki mind a ketten benne voltak. ('megengedő vagy') Ebben az esetben nem helyes a következtetés, hiszen abból, hogy Csenő volt a tettes még nem következik, hogy Lopó ártatlan. Azonban az érvelést úgy is értelmezhetjük, hogy a vagy a P1-ben 'kizáró vagy'-ot jelent. Azaz: P1: Vagy Csenő vagy Lopó volt a tettes, de nem mindkettő. Így már Csenő bűnösségéből helyesen következtethetünk Lopó ártatlanságára. Ez egy érvényes következtetés. A jóindulat elve szerint így kell értelmeznünk az érvet, mert így kapjuk a legerősebb érvelést.
Miért van szükség a jóindulat elvére? 1. A szigorúbb (gyengébb érveléshez vezető) értelmezés elleni érveink nem biztos, hogy jók az erős érveléshez vezető, jóindulatú értelmezés esetén. Magunkat is becsapjuk, ha azt hisszük, könnyedén megcáfoltunk egy, gyengének rekonstruált érvelést, miközben lehet, hogy az érvelés erős volt, csak mi félreértettük. 2. Vitaszituációban: Ha nem jóindulatúan értelmezünk, a vitapartner eltáncolhat ellenérveink elől arra hivatkozva, hogy az érvelését a jóindulatú értelmezés szerint kell érteni. Ez fölösleges, újabb vitát szülhet, és eltérítheti a vitát az eredeti céljától.
Miért van szükség a jóindulat elvére? 3. Ha viszont az érv legerősebb értelmezését megcáfoltuk, biztosak lehetünk benne, hogy az ellenérvünk az említett érv gyengébb értelmezés ellen is hatékony. Így nemcsak meggyőzőek vagyunk a vitában, hanem közelebb kerülünk a helyes állásponthoz is. 4. A vitában a jóindulat elvének gyakorlása biztosítja a vitapartnert az együttműködésünkről, ezért feltehetően ő is hajlandóbb lesz a helyes álláspont kialakításához elengedhetetlen együttműködésre. (Nem torkol a vita veszekedésbe.) A jóindulat elve végső soron arról szól, hogy a másikat (is) racionálisnak tekintjük.
Externális és internális kritikák Externális kritika: Az externális kritika esetében külső, a másik fél által addig fel nem használt információ alapján kritizáljuk a vitapartner érvelését, illetve az elemzett szövegben található érvelést. Internális kritika: Az internális kritika esetében az érvelő által eleve elfogadott premisszák segítségével kritizáljuk az általa elfogadott érvelést.
Példák Externális kritika P1: Minden magyar adócsaló. ( Valószínűleg hamis.) P2: Gábor magyar. K: Gábor adócsaló. Az externális kritika esetében a premisszákat vitatjuk. Új a másik fél által nem ismert, még el nem fogadott információk alapján kritizáljuk az érvelést. Externális kritika premisszák vitatása, új tényekre hivatkozás
Példák Internális kritika P1: A magyarok harmada adócsaló. P2: Gábor magyar. K: Gábor adócsaló. Ha el is fogadjuk a két premisszát, ezek nem vonják maguk után a végkövetkeztetést. Az internális kritika esetében nem a premisszákat vitatjuk, hanem azt, hogy a premisszák nem alapozzák meg, nem vonják maguk után a konklúziót. Ez a legerősebb kritika, de viszonylag ritkán fordul elő. Internális kritika a logika eszköztárával
Externális kritika és a bizonyítás terhe Externális kritika alkalmazásakor új információt, új állítást viszünk a vitába, így a bizonyítás terhe ránk hárul. Következésképpen, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus vitát folytatunk, az externális kritikát alkalmazót terheli a bizonyítás kényszere. Gyakori hiba a hétköznapi vitákban, hogy az újabb információt alkalmazó fél kibújik a bizonyítás terhe alól, többnyire úgy, hogy a vitapartnerére hárítja azt.