DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI AZ ÍZÜLETI GYULLADÁS AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE ÉS A PROGRESSZIÓ GÁTLÁST CÉLZÓ HAGYOMÁNYOS DMARD KEZELÉS EREDMÉNYEI ARTHRITIS PSORIATICÁBAN UJFALUSSY ILONA dr. Programvezeto: Dr. Mandl József, egyetemi tanár Témavezeto: Dr. Gergely Péter, egyetemi tanár Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola Budapest 2003
ÖSSZEFOGLALÁS Az arthritis psoriatica (AP) psoriasishoz társuló ízületi gyulladás, rendszerint negatív vörösvérsejt agglutinációval. Az ízületi gyulladás a psoriasisban szenvedok mintegy 10%-át érinti. Többnyire a rheumatoid arthritisnél (RA) enyhébbnek tartják, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a betegek 25 %-ában az évek folyamán agresszívvé válik és az irodalmi adatok szerint 10 éves nyomonkövetés után a betegek felében a betegség polyarticularis megjelenésu, a betegek 11%-ában pedig jelentos, Steinbrocker III-, ill. IV-es stádiumnak megfelelo mozgáskorlátozottság alakul ki. A betegség pillanatnyi aktivitásának ill. a kezelés során az aktivitás változás mérésére szolgáló paramétereket, az EULAR által RA-ben javasolt összetett aktivitási indexeket és az ACR-20 és a Clegg kritériumokat hasonlítottuk össze az orvos és a beteg betegségaktivitásról alkotott véleményével. A betegségaktivitás aktuális mértékérol a (disease activity score) DAS index ad jó felvilágosítást, a betegségaktivitás változását legjobban a DAS és a Clegg kritériumok jellemzik. Az ACR-20 kritériumok kevésbé érzékenyek a változásra. 37 AP-s beteg klinikai és laboratóriumi aktivitási paraméterei és a szérumban jelenlevo porc eredetu oligomer proteinek (COMP) szintje között nem találtunk korrelációt, így a szérum COMP szint meghatározása nem alkalmas módszer az ízületi gyulladás aktivitásának mérésére. 104 AP-ban és 102 RA-ben szenvedo beteg hagyományos betegség módosító antireumatikus gyógyszerekkel (DMARD) történo kezelését vizsgáltuk. Szignifikáns különbséget találtunk az összes DMARD együttes vizsgálatakor a kezelések idotartama között, valamint az aurothiomalát (AUR) és metotrexát (MTX) kezelések idotartama között. A két betegcsoportban a sulfasalazin (SSZ) kezelés idotartamában nem volt számottevo különbség. A kezelés idotartamának rövidebb volta valamennyi esetben a mellékhatások gyakoribb fellépésének következménye volt. AP-ban szenvedo betegek között a leggyakoribb mellékhatások a borelváltozások megjelenése és a májenzimek megemelkedése volt. 2
SUMMARY Psoriatic arthritis (PsA) has been defined as an inflammatory arthritis, usually seronegative for rheumatoid arthritis, associated with psoriasis. The incidence of various forms of inflammatory polyarthritis in patients with psoriasis is reported to be about 10 percent. Its course and severity can be highly variable. It has been thought to be a benign arthropathy, with a better overall prognosis than for rheumatoid arthritis. At the same time in 25% of the patients develops an aggressive disease. Recently it has been shown, that at the end of a ten years follow up, 50 percent of the patients suffered from the polyarticular form of the disease, and 11 percent of the patients were severely restricted, in ARA functional class III-IV. To measure disease activity, single variables and composite indices were compared with the patient s and the physicians global assessment of disease activity. ACR, EULAR and Clegg criteria were used to measure the changes in disease activity, and the efficacy of drug treatment. Good correlation was found between disease activity score (DAS) and the patients and physicians global assessment of disease activity. Response to drug treatment was characterised well with the EULAR response criteria, and the Clegg criteria. No correlation was found between the serum level of the cartilage oligomeric matrix protein (COMP) and the clinical and laboratory activity parameters of 37 patients with PsA. Due to these results we do not propose to use the serum COMP level to assess disease activity in PsA. 104 PsA and 102 RA patients were treated with traditional disease modifying antirheumatic drugs (DMARD). Significant difference was found in the two patient groups between the treatment duration of all DMARDs, and the treatment duration of aurothimalate and methotrexate. No difference was seen between the sulfasalazine treatment times. The shorter treatment duration was due to the frequent side effects in PsA. Due to the many dermatological side effects and elevation of liver enzymes the treatment interruptions occurred more frequently in PsA than in RA. 3
1. BEVEZETÉS Az AP a szeronegatív spondarthritisek körébe tartozó sokízületi gyulladás. Oka ismeretlen, feltételezhetoen genetikai, immunológiai és környezeti tényezok játszanak szerepet kialakulásában. A ma leggyakrabban használt definiciót Wright fogalmazta meg: psoriasishoz társuló gyulladásos arthritis, rendszerint negatív vörösvérsejt agglutinációval. Diagnózisának felállítása ismert psoriasis esetén igen egyszeru, rejtett psoriasis esetén sokszor éveket vehet igénybe. Klinikuma változatos, a Moll és Wright féle beosztás szerint megkülönböztetünk (1) szimmetrikus, RA szeru, (2) aszimmetrikus, oligoarticularis, (3) distalis interphalangealis (DIP) dominanciával járó, (4) axiális és (5) mutiláló formát. A megjelenés, a kórlefolyás változatosságára utal az a tény, hogy Moll és Wright után Kammer, Schilling, Loreck-Schulze, Knopf, Gladman, Helliwel, Torre-Alonso, Veale, Jones, Scarpa, McGonagle, Gömör és Koó is klasszifikálta már a betegséget különbözo szempontok szerint. A sokszínusége miatt sokan az RA-nél enyhébb lefolyásúnak tartják, de a heveny, ill. mutiláló arthritis miatt jelentos deformitások, a szövodmények miatt életveszélyes állapot alakulhat ki. A betegség gyakran oligoarticuláris formában indul, majd polyarticulárissá válik, a perifériás arthritis mellett axiális érintettség is kialakul. Jellegzetes klinikai tünetei a kolbászujj, a köröm dystrophia, DIP érintettség, az aszimmetrikus arthritis, de ezek megléte nem feltétlenül szükséges a diagnózishoz A bor és ízületi tüneteken túl a betegeknél találkozunk extraarticuláris tünetekkel, mint szemészeti panaszok, cardiális manifesztációk, májlaesio, secunder amyloidosis. A betegség progrediáló volta miatt szükséges lenne a borlaesio kiterjedtsége, súlyossága mellett az ízületi gyulladás aktivitásának pontos megítélése, majd a betegség progresszió megfékezését célzó kezelés hatásosságának lemérése is. Az ízületi gyulladás fokának megítélésében nincs konszenzus, a különbözo országok különbözo centrumaiban a mérésék más-más módon történnek. Leggyakrabban a We, a CRP, a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek számát veszik alapul a DMARD kezelés indikációjakor, ill. leállításakor. A gyulladás okozta porcdestrukció során a COMP fehérje fragmentumok a szinoviális folyadékba diffundálnak, majd a vérkeringésben is megjelennek, ezáltal alkalmassá válnak a porcdestrukció folyamatának monitorozására. Kísérletes 4
körülmények között igazolták, hogy a szérum COMP szintje jól korrelál az arthritis súlyosságával, a klinikai képpel, valamint a szövettani módszerekkel mért porcdestrukció mértékével. Az AP kezelésében a nem-szteroid gyulladáscsökkentok mellett a progresszió gátlására szolgáló hagyományos DMARD kezelésnek van dönto jelentosége. A leggyakrabban alkalmazott készítmények közé tartozik az 1951 óta ismert és használt MTX, mely a bor és ízületi tünetek kezelésére is alkalmazott, biztonságos és hatékony szer. A szeronegatív spondarthritisek kezelésére bevezetett SSZ-t ma az elsonek választandó szerek között tartjuk számon ebben a kórképben. Az AUR hatékonyságát a tuberkulózis gyógyítása során tapasztalták, és vezették be elsonek RA kezelésére, késobbiekben AP progressziójának gátlására is. Egyedi esetekben az azathioprin is beválhat. Antimaláriás szerekkel és penicilaminnal, a T sejt aktivációt gátló cyclosporin-a-val, és a kombinált kezelésekkel is történtek próbálkozások. A hagyományos DMARD készítmények egyik jellemzoje, hogy hatásuk kialakuláshoz idore van szükség, a klinikai hatás megítéléséhez 1-6 hónap szükséges. A hatékonyság nem jósolható meg. Valamennyi szer esetében szoros klinikai és laboratóriumi ellenorzés szükséges. A fájdalom csillapításában és az akut tünetek csökkentésében a kis dózisú per os adagolt kortikoszteroidok drámai hatásúak, de a borön jelentkezo rebound effektus, a súlyos mellékhatások miatt alkalmazásuk korlátozott. A hagyományos DMARD kezelés mellett egyre nagyobb teret nyer napjainkban a biológiai terápia. A beteg életminoségét nagymértékben rontó panaszok, végtagdeformitások kialakulása esetén mérlegelni kell az ortopédsebészi beavatkozás, endoprotézis beültetését lehetoségét is. 5
2. CÉLKITUZÉSEK 2.1. A munka elso részében a célom az volt, hogy az AP ízületi aktivásának mérésére alkalmas klinikai paramétert vagy indexet keressek. 2.2. A tanulmány második részében arra kerestem választ, hogy a gyulladásos aktivitás mérésére RA-ban már bevált szérum COMP szint meghatározása alkalmas-e AP-ban is az ízületi gyulladás aktivitásának jellemzésére. 2.3. Munkám utolsó részében megvizsgáltam, van-e különbség a betegség progresszió gátlását célzó DMARD kezelés jellegzetességeiben RA-ben és AP-ban. 6
3. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK 3.1. Az ízületi aktivitás mérése A vizsgálatba bevont valamennyi AP-s beteget az 1988-ban az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) alapított Arthritis Psoriatica Ambulancia gondozza. Az Ambulancia dr. Koó Éva vezette része 2000 júliusa óta a Budai Irgalmasrendi Kórház keretein belül muködik. 38 AP-s beteget vizsgáltam a DMARD kezelés megkezdése elott és 1 évvel utána. Valamennyi beteg megfelelt a Moll és Wright kritériumoknak, valamennyi betegnek volt perifériás ízületi panasza, és mindnyájan szeronegatívak voltak. 15 no, 23 férfi vett részt a vizsgálatban átlagéletkoruk: 47 (26-67) év volt. Ízületi panaszaik fennállása 9,24 (0-25) év volt, psoriasisuk 13,2 (0-35) évvel a vizsgálat kezdete elott indult. 16 esetben az arthritis szimmetrikus formában, 4 esetben aszimmetrikusan, oligoarticularisan, 9 esetben distalis interphalangeális predominanciával, 6 esetben axiális dominanciával zajlott, míg 3 esetben mutiláló elváltozásokat okozott. A kezelés indítása elott és 1 évvel utána mértük az orvos és beteg betegségaktivitásról alkotott véleményét, a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek számát, a módosított Ritchie indexet, a reggeli ízületi merevséget, a psoriasis area and severity index-et (PASI), a módosított HAQ indexet, a Westegren féle vörösvértest süllyedést (WE), a haemoglobin és thrombocytaszámot. Minden esetben meghatároztuk az EULAR által javasolt DAS, DAS 3 és DAS 28 indexet, majd a kezelés végén a változások mérésére az EULAR, az ACR és Clegg kritériumokat használtuk. A betegség aktivitási paraméterek és indexek valamint az orvos és a beteg betegség aktivitásról alkotott véleménye közötti kapcsolat mérésére Spearman-féle korrelációszámítást alkalmaztunk. A kritérium rendszerek diszkriminatív validitását McNemar teszt segítségével végeztük el. 3.2. A szérum COMP szint, mint aktivitási paraméter A Budai Irgalmasrendi Kórház Arthritis Psoriatica Ambulanciáján gondozott 50 budapesti lakóhelyu beteget levélben kértünk fel a vizsgálatban való részvételre. 22 férfi és 15 no jelent meg az Ambulancián, átlagéletkoruk a vizsgálatkor: 51,6 (27-65) év volt, a borbetegségük átlagosan 9 (0-42) éve, ízületi betegségük átlagosan 7,5 (0-39) éve 7
zajlott. Valamennyi beteg személyes adatai mellett rögzítettük a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek számát, a Ritchie indexet, és vérvétel történt a We, a szérum C-reaktív protein (CRP) és a COMP szint meghatározásra. A betegek 100 mm-es vizuális analóg skálán (VAS) jelezték a véleményüket a betegség aktivitásáról. A szérum COMP szint mérését enzim immunesszé segítségével az ORFI Immunológiai Laboratóriuma végezte el. A kapcsolat erosségének meghatározására egyszeru korrelációszámítást végeztünk. 3.3. A DMARD kezelés Az ORFI Arthritis Psoriatica Ambulanciáján 1988 és 1998 között 856 beteg került regisztrálásra. A DMARD kezeléssel kapcsolatos retrospektív vizsgálatba valamennyi beteg adata bekerült, aki AUR, MTX ill. SSZ kezelésben részesült. A 104 beteg közül összesen 40 beteg részesült AUR, 63 MTX és 44 SSZ terápiában. Összehasonlításképpen 102, az ORFI D Reuma osztályán kezelt 95 no és 7 férfi betegbol álló, az ARA 1987-ben revideált kritériuma szerinti RA-s betegcsoport adatait dolgoztuk fel. 61 beteg részesült. AUR, 43 MTX és 19 SSZ kezelésben. Az AP-s betegek ízületi panaszai átlagosan 5,3? 6,8 éve álltak fenn, a RA-s betegeké 5,6? 5,9 éve. A két betegcsoportban az ízületi betegség fennállásának idotartamában nem volt szignifikáns különbség. A remissziót az ARA remissziós kritériumai szerint definiáltuk. A betegcsoportok jellemzoit és a betegcsoportok között a gyógyszerszedés középértékét is kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze. A szignifikancia minosítését kétoldali t-próbával, p = 0,05 szinten határoztuk meg. A gyógyszerszedés megszakítási görbéjét Kaplan-Meier analízissel rajzoltuk fel. A gyógyszerek szedésének különbségeit log rank teszttel hasonlítottuk össze. A kezelés megszakítás okainak vizsgálatakor többváltozós logisztikus regresszió analízissel határoztuk meg azt, hogy mely tényezok lehetnek felelosek a megszakításokért. Valamennyi statisztikai elemzés az SPSS programrendszer alkalmazásával történt. 8
4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 4.1. Az ízületi aktivitás mérése 4.1.1.Korreláció az orvos véleménye és az aktivitási paraméterek között A kezelés szinte valamennyi paramétere jól korrelált az orvos véleményével, a kezelés elott és után is. A legjobb korrelációt a We, a módosított HAQ index a Ritchie index és a duzzadt ízületek száma mutatta (P<0,05). A reggeli kézmerevség ideje sem a kezelés elott, sem utána nem mutatott korrelációt egyéb aktivitási tünetekkel. Az összetett aktivitási indexek mind a kezelés elott, mind utána jó korrelációt mutattak a vizsgáló véleményével (p<0,05). 4.1.2. Korreláció a beteg véleménye és az aktivitási paraméterek között A kezelés elott a We, a módosított HaQ index, a 28 nyomásérzékeny ízület, a duzzadt ízületek száma korrelált jól a beteg véleményével. A kezelés után a We gyengén, a módosított HAQ index, a 28 nyomásérzékeny ízület jól korrelált a beteg véleményével (P < 0,05). A kezelés elott az összetett aktivitási indexek korreláltak a beteg véleményével (P < 0,05), de kezelés után nem. 4.1.3. A változások mérése Jó korrelációt találtunk a beteg és az orvos véleménye, valamint a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek számában, a DAS, DAS3, DAS28-ban bekövetkezo változások között (P < 0,05). A beteg az állapotában bekövetkezo változásokat az aktivitási paraméterekkel valamivel szorosabb korrelációban ítélte meg, mint az ot vizsgáló orvos. 4.1.4. Az aktivitás csökkenése Amennyiben az ACR-20 kritériumokat az európai kritérium rendszerekkel hasonlítottuk össze, azt találtuk, hogy azok között szignifikáns a különbség, míg az EULAR és a Clegg kritériumok között nem áll fenn jelentos eltérés. 4.1.4. Az eredmények értékelése: AP-ban a gyógyszer hatás lemérésére, tudományos célokra ezidáig elsosorban az egyszeru paramétereket, - mint a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek számát, a We-t és a CRP-t, - nem kombinált indexeket használtak. 1996-ban jelentek meg a betegség aktivitásváltozásnak mérésére szolgáló Clegg kritériumok. A beteg és orvos véleményével vetettük össze a gyakorlatban használt klinikai és laboratóriumi 9
paramétereket, valamint a RA aktivitás mérésére szolgáló kombinált indexet, a DAS-t, DAS 3-t, DAS 28-at. Az összetett aktivitási indexek, a DAS, a DAS 3, a DAS 28 mind az orvos, mind a beteg véleményével jól korreláltak a kezelés elott, és egy évvel utána is, ami alkalmassá teszi a DAS index haszálatát AP-ban a betegségaktivitás jellemzésére. Jól korreláltak a betegségaktivitásban bekövetkezo változással az EULAR aktivitási indexek és a Clegg kritériumrendszer is, és mindketto rendszer szerint ugyanazon betegek javultak. Mind az EULAR, mind a Clegg féle kritériumrendszerek alkalmazása lehetové teszi a betegségaktivitásban történo változások számszeru mérését, a beteg monitorozását. Kevésbé jól jellemezte a változást az ACR-20 kritériumrendszer. Megfigyeltük, hogy egy kivételével valamennyi beteg, aki az ACR-20 szerint javult, javult a DAS/Clegg rendszer szerint is. Ugyanakkor nem mindegyik DAS/Clegg kritériumrendszer által javult beteg teljesítette az ACR-20 kritériumokat. Ez egyértelmuen azzal magyarázható, hogy a DAS, ill. Clegg kritérium rendszer már szerényebb javulást is értékel és elismer, mint az ACR-20. 4.2. A szérum COMP szintje, mint aktivitási paraméter A 37 AP-s beteg klinikai és laboratóriumi aktivitási paraméterei és a szérum COMP szint között nem észleltünk korrelációt. Értékelés: A szérum COMP szintje nem alkalmas az arthritis súlyosságának mérésére, az aktivitási paraméterekkel való korreláció hiányában. Ennek feltételezheto oka az, hogy az aktivitási paramétereket, ill. a betegségaktivitásról alkotott véleményt sok esetben a psoriasis súlyossága is befolyásolja, nemcsak az arthritisé. 4.3. A DMARD kezelés 4.3.1. DMRAD kezelés AP-ban AP-ban az AUR kezelés középideje 12,0? 3,1 hónap, a MTX kezelésé 12,0? 2,5 hónap. A leghosszabban szedett bázisszer a SSZ, ahol a DMARD kezelés középideje 17,0? 2,5 hónap. AP-ban a különbözo DMARD szedés idotartama között szignifikáns statisztikai különbség nem állt fenn. 10
4.3.2. AP és RA DMARD kezelésének összehasonlítása RA-ben az összes DMARD kezelés középideje 30? 2,0 hónap, míg AP-ban 12,0? 2,0 hónap (P? 0,010). Szignifikáns a különbség a két betegcsoportban az AUR kezelés idotartama között is. RA-ban az AUR kezelés középideje 35,0? 7,9, AP-ban 12,0? 2,5 hónap (P? 0,0043). A MTX kezelést vizsgálva is azt tapasztaltuk, hogy az RA-s betegek hosszabb ideig szedik ezt a szert. A MTX kezelés középideje RA-ban 72? 1,8 hónap, AP-ban 12,0? 3,1 hónap (P? 0,0447). A SSZ kezelések idotartama között szignifikancia nem áll fenn, RA-ban a kezelés ideje 12,0? 1,8, AP-ban 17? 2,5 hónap (P? 0,3651). A vizsgálat befejezésekor 44 RA-s és 34 AP-s beteg még folytatta a kezelést, 193 abbahagyta. Megvizsgáltuk, mi a kezelés megszakításának oka, és a két csoport között a különbségek bizonyítására szignifikancia számítást végeztünk. Nem volt szignifikáns a különbség a remisszió (P > 0,05), a compliance hiány, az ineffektivitás, ill. egyéb okok miatt abbamaradt kezelések arányában (P > 0,05). Szignifikáns különbséget találtunk, amikor a két betegcsoportban az összes mellékhatást (P = 0,0023) és a májenzim emelkedés miatt (P? 0,05) megszakított kezelések számát vizsgáltuk. Az AUR kezelés során is az összes mellékhatás (P = 0,007), valamint a gyógyszerszedés dermatológiai elváltozások miatti megszakítása jóval gyakoribb APban, mint RA-ban. A MTX-t az AP-s betegek rosszabbul tolerálták, az összes mellékhatást és a májenzim emelkedést tekintve is. (P = 0,018). A SSZ kezelés során mindkét betegcsoportban a mellékhatások miatt bekövetkezo megszakítások aránya nagyjából azonos. A többváltozós logisztikus regresszióanalízis azt bizonyította, hogy a megszakítás gyakorisága a diagnózistól függ (P = 0,0034), és sem a nemnek, sem a betegség kezdetekor az életkornak, sem a betegség fennállás idotartamának nincs jelentosége. 4.3.3. Az eredmények értékelése Munkánkban csak az általunk leggyakrabban alkalmazott három hagyományos DMARD kezelés idotartamát vizsgáltuk, és mutatjuk be grafikusan. A Kaplan Meier féle analízis jól áttekintheto, könnyen érthetoen ábrázolja, milyen hosszú ideig szedik a betegek a gyógyszert, ill. milyen ütemben hagyják abba valamelyik gyógyszer szedését. 11
Értékeltük a megszakítások okát, és hasonlítottuk össze ugyanezen szerekkel RA kezelése során nyert saját tapasztalatainkkal. RA-ban valamennyi bázisszer együttes kezelésének idotartama szignifikánsan hosszabb, mint AP-ban. A szignifikáns különbség oka egyértelmuen a magasabb arányú mellékhatásokban keresendo, mivel sem az ineffektivitás, sem a compliance hiányban nem volt számottevo különbség a két betegcsoportban. Az AP AUR kezelése nem általánosan elterjedt, mellékhatásai miatt kevés helyen alkalmazzák. Ambulanciánkon is a legtöbb beteg abban az idoben kezdte meg a kezelést, amikor még a MTX, ill. SSZ nem, vagy korlátolt módon állt csak rendelkezésre. A legtöbb beteg a gyógyszeres kezelést a psoriasis provokálása, ill. fellángolása, vagy allergiás bortünetek megjelenése miatt volt kénytelen megszakítani. AP-ban a MTX mind a bortünetek, mind az ízületi panaszok kezelésére alkalmas szer. Meghatározó és limitáló a kezelés során hepatotoxicitása. Betegeink, bár a MTX-t a ma javasolt dózishoz képest aránylag kis adagban kapták, mégis az RA-s betegekhez képest azt szignifikánsan rövidebb ideig tudták szedni. Az AP-s betegeink legnagyobb része a MTX-t hepatotoxicitása miatt hagyta el. Az egyetlen készítmény, amelynek közepes szedési idejét vizsgálva az AP-ban szenvedo betegek hosszabb ideig szedtek, mint a RA-sek, az a SSZ. AP-ban a hosszas szedési ido arra utal, hogy a betegek ezt a szert nem csak jól tolerálták, de hatásosnak is találták. 12
5. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az EULAR féle DAS index alkalmas AP-ban az aktuális aktivitás megítélésére. Mind az EULAR, mind a Clegg kritériumrendszer használható az aktivitásban bekövetkezo változások mérésére. 2. AP-ban a szérum COMP szintje nem korrelál megbízhatóan az egyéb gyulladásos paraméterekkel. 3. AP-ban a DMARD kezelés idotartama rövidebb, mint RA-ben. A rövidebb idotartam oka a gyakoribb mellékhatásokban keresendo. 13
6. KÖZLEMÉNYEK 6.1. Az értekezés témájában megjelent közlemények Koó É, Seszták M, Gyulai F, Ujfalussy I: Psoriasist provokáló és/vagy psoriasist rontó gyógyszerekrõl. Orv Hetil 1988;129, 1699-1701 Koó É, Kempler P, Ujfalussy I, Seszták M: Noninvazív kardiológiai vizsgálatok arthritis psoriaticás betegeken. Magy Reumatol 1992;33, 201-202 Ujfalussy I, Koó É, Imre Katalin, Hittner Gy, Gyulai F, Ortutay J: Rheumatoid arthritis báziskezelésével szerzett tapasztalataink. Magy Reumatol 1999; 40, 233-237 Ujfalussy I, Koó É, Seszták Magdolna, Gergely P: Báziskezelés arthritis psoriaticában. 147 eset tanulságai. Magy Reumatol 2000;41:97-101 Koó É, Nagy Z, Seszták M, Ujfalussy I, Merétey K, Böhm U, Forgács S, Szilágyi M, Czirják L, Farkas V: Subsets in psoriatic arthritis formed by cluster analysis. Clin Rheumatol 2001;20:36-43 IF = 0,615 Ujfalussy I, Koó É, Seszták M: Termination of diasease modifying antirheumatic drugs in psoriatic arthritis. J Rheumatol 2001;28:3: 682 (letter) IF? 2,591 Ujfalussy I, Bély M, Koó É, Seszták M: Systemic secondary amyloidosis in a patient with psoriatic arthritis. Clin Exp Rheumatol 2001;19:225 (letter) IF? 1,614 Ujfalussy I, Bély M, Koó É, Seszták M: Systemic secondary amyloidosis in psoriatic arthritis: Case report and review of the literature. In; (eds) Bély M, Apáthy Á: Amyloid and Amyloidosis. The Proceedings of the IX.th International Symposium on Amyloidosis, Budapest, 2001, 154-157 14
Ujfalussy I, Koó É: Measurement of disease activity in psoriatic arthritis. Z Rheumatol 2003;62:60-65 IF? 0,765 Polgár A, Falus A, Koó É, Ujfalussy I, Seszták M, Szücs I, Konrád K, Hodinka L, Bene É, Mészáros Gy, Ortutay Z, Farkas E, Paksy A, Buzás E: Elevated levels of synovial fluid antibodies reactive with the small proteoglycans biglycan and decorin in patients with rheumatoid arthritis and other joint diseases. Rheumatol 2003;42:522-527 IF? 3,062 Ujfalussy I, Koó É, Seszták M, Gergely P: Termination of disease-modifying antirheumatic drugs in rheumatoid arthritis and in psoriatic arthritis. A comparative study of 270 cases. Z Rheumatol 2003;62:155-160. IF? 0,765 Ujfalussy I: A psoriasis és az arthritis psoriatica patogenezise. Magy Reumatol 2003; 44:69-74 6.2. Az értekezés témájával összefüggõ, idézheto tudományos elõadások Ujfalussy I, Varga Á, Koó É, Seszták M, Piroska E, Karlinger K, Balogh Z, Weisz M: Lehetôségek az arthritis psoriatica korai diagnosztikájában. Magyar Dermatológus Társaság és MRE közös tudományos ülése, Borklinika, Budapest, 1986. Bõrgy Vener Szle, 1988;62: 126 (abstr) Koó É, Ujfalussy I, Seszták M, Böhm U, Merétey K: Einige immunologische Parameter der Patienten mit Arthritis psoriatica. Z Rheumatol, 1986;45:220 (abstr) 15
Ujfalussy I, Varga Á, Koó É, Seszták M, Piroska E, Karlinger K, Balogh Z, Weisz M: Lehetõségek az arthritis psoriatica korai diagnosztiájában. Bõrgy Vener Szle, 1988;64:85-86, (abstr) Ujfalussy I, Kempler P, Koó É, Seszták M: Cardiac abnormalities in psoriatic arthritis. Hung Rheumatol, 1991;32:191 Suppl, (abstr) Koó É, Kempler P, Ujfalussy I, Seszták M: Nonínvaszív cardiológiai vizsgálatok arthritis psoriaticás betegeken. Magy Reumatol 1992;33:201-102 Koó É, Seszták M, Ortutay J, Gyulai F, Hittner Gy, Ujfalussy I, Imre K, Nagy L, Tarján Zs, Farkas V: NSAIDs provoking psoriasis - a retrospective study on 174 and prospective study on 50 psoriatic arthritis patients Rheumatol in Europe 1996; 25, Suppl. (abstr) Ujfalussy I, Koó É, Bély M: Mortality in psoriatic arthritic patients. Rheumatol in Europe 1997;26: 472. (abtr) Ujfalussy I, Koó É, Ortutay J: Toxicity of disease modifying agents in psoriatic arthritis. Rheumatol in Europe: 1998;27: 242 (abstr) Ujfalussy I, Koó É, Imre K, Ortutay J: Bázisterápia alkalmazásának gyakorisága, idõtartama és mellékhatásai arthritis psoriaticában és rheumatoid arthritisben. Magy Reumatol 1998;39:163 (abstr). Koó É, Nagy L, Molnár É, Ujfalussy I: SAPHO-syndrome - bone disorders affecting tubular bones (simulating neoplasm) in a woman suffering form psoriatic arthritis. Ann Rheum Dis 1999;263. (abstr) Ujfalusy I, Koó É: HAQ index arthritis psoriaticaban. Magy Reumatol 1999;40:172 (abstr). 16
Koó É, Ujfalussy I., Gyulai F, Molnár É: SAPHO-syndrome in psoriatic arthritis J Rheumatol 2000;27, suppl. (abstr) Ujfalussy I, Koó É, Nagyhegyi Gy: Echocardiographic changes in psoriatic arthritis. J Rheumatol 2000; 27:34 suppl.(abstr) Koó É, Ujfalussy I, Imre K: A SAPHO-syndroma és annak belgyógyászati vonatkozásai Magy Bel Arch 2000;3:106, (abstr) Tarján Zs, Koó É, Ujfalussy I: Arthritis psoriaticás betegek kapillármikroszkópos vizsgálata. Magy Reumatol 2001;42:173 (abstr) Kelemen J, Takács S, Koó É, Korda J, Ujfalussy I, Tarján Zs, Imre K: Az ízületek gyulladásos aktivitásának becslése arthritis psoriaticaban 99Tc m mel jelzett polyclonalis human IgG scintigráfia segitségével. Magy Reumatol 2001;42:173, (abstr) Ujfalussy I, Koó É, Seszták M: Betegségaktivitás meghatározása arthritis psoriaticában. Magy Reumatol 2001;42:173, (abstr). Ujfalussy I, Koó É, Seszták M: Measurement of disaese activity in psoriatic arthritis. J Rheumatol 2001;28:65 suppl, (abstr) Koó É, Ujfalussy I, Orbán I, Balogh Zs: Development of the diagnosis of SAPHOsyndrome. J Rheumatol 2001;28:66 suppl. (abstr) Tarján Zs, Koó É, Tóth P, Ujfalussy I: Kapillármikroszkópos vizsgálatok, Magy Reumatol 2001;42: 207-211 Ujfalussy I, Bély M, Koó É, Seszták M: Systemic secondary amyloidosis in psoriatic arthritis: Case report and review of the literature. Amyloid, 2001;8: 23 Suppl.2. 17
Ujfalussy I, Koó É, Seszták M: Experiences with gold sodium thiomalate treatment is psoriatic arthritis. Wien Med Wschr 2002.;152: 23 Suppl.(abstr) Tarján Zs, Koó É, Ujfalussy I: Capillaroscopy examinations in psoriatic arthritis. Wien Med Wschr 2002;152:22 suppl (abstr) Kelemen J, Koó É, Ujfalussy I, Tarján Zs, Imre K, Takács S: Technetium-99M labelled human immunoglobulin scintigraphy in psoriatic arhtritis. Ann Rheumat Dis 2002;61:303 (abstr) Ujfalussy I, Koó É, Imre K, Kelemen J, Tarján Zs: Aktivitási indexek arthritis psoriaticában. Magy Reumatol 2002;43:137 (abstr.) 6.3. Az értekezés témájával összefüggo eloadások Varga Á, Ujfalussy I, Koó É, Seszták M, Piroska E, Forgács S, Karlinger K, Balogh Z, Weisz M: Die Frühdiagnose der Arthritis Psoriatica, NDK Reumatológusok Társasága 8. Kongresszusa nemzetközi részvétellel, Leipzig, 1986. Kempler P, Koó É, Ujfalussy I, Gyenes G, Littman L: Noninvazív cardiológiai vizsgálatok arthritis psoriaticában. Belgyógyász Nagygyulés, Szeged, 1987 Koó É, Seszták M, Gyulai F, Ujfalussy I: Über den ungünstigen Einfluss von Medikamenten auf die Psoriasis und Arthritis Psoriatica. II. Ungarisch-Deutsches Symposium, Regensburg, 1987. Ujfalussy I, Koó É, Seszták M, Kempler P: Arthritis psoriaticában észlelt szívelváltozások. A reumatológia határterületi problémái. Kerekasztal, 1998. január, Kecskemét 18
Ujfalussy I, Koó É, Imre K, Gyulai F, Ortutay J: Termination of disease modifying antirheumatic therapy in rheumatoid arthritis. 3 rd Central European Congress of Rheumatology, 2000 május 9-13, Pozsony Polgár A, Ortutay Zs, Falus A, Hodinka L, Koó É, Ujfalussy I, Seszták M, Biacsi R, Búzás E: Porc proteoglikán (aggrekán) T-sejt autoepitopok felismerése gyulladásos ízületi megbetegedésekben. Fiatal Allergológusok és Klinikai Immunológusok Második Fóruma, 2000 szept. 28. Budapest 19