SZAKMAI ÁLLÁSFOGLALÁSOK Gyermekek CT- és MR-vizsgálata Az elmúlt év során szerkesztôségünket többször kérték olvasóink, hogy foglaljunk állást a kisgyermekek CT-, illetve MR-vizsgálatához szükséges feltételekrôl, gyakorlati kérdésekrôl. A következôkben a gyermekradiológiai szakmai állásfoglalás után ismertetjük a Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság, illetve az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium 2001 decemberében kialakított módszertani ajánlását, végül két gyakorlati szakember (gyermekaneszteziológus) közleményét a szedálás elméleti és gyakorlati kérdéseirôl. Szedálás, altatás CTés MR-vizsgálathoz újszülött-, csecsemô- és kisgyermekkorban A Z MRT GYERMEKRADIOLÓGIAI S ZEKCIÓJÁNAK SZAKMAI AJÁNLÁSA, 2002 A csecsemôk és kisgyermekek CT-, MRI-diagnosztikai vizsgálatához szükséges nyugtatással (szedálással) kapcsolatban általában az alábbiakat lehet megállapítani: Az utóbbi években a spirál-ct-készülékek terjedésével a gyermekek vizsgálatának ideje is lerövidült, így általában rövid nyugtatás elegendô. Az MRI-készülékek korszerûsödésével (nyílt, alacsony térerejû, gyorsabb készülékek) a régebben használatos, hosszabb vizsgálatokra kidolgozott szigorúbb nyugtatási, altatási módszerek egyszerûsíthetôk azokon a helyeken, ahol ilyen készülékek rendelkezésre állnak (egyedi elbírálás). A gyermekek nyugtatásával, altatásával kapcsolatos részletekre (elôkészítés, gyógyszerek, monitorizálási formák) itt nem térünk ki, mivel ezek a klinikai szakmák hatáskörébe tartoznak. A mi feladatunk az elôkészítô-, illetve megfigyelôhelyiségek, valamint lehetôség szerint lélegeztetôgép biztosítása (ha lehetôség van rá, MR-kompatibilis, ilyen azonban, tudomásunk szerint, extrém magas ára miatt, nincs az országban), illetve az MRIkészülékekhez igen drágán ajánlott monitorok beszerzése (bár erre sem ismeretes hazai példa). A napi rutinban félig nyitott készülék esetén, a gyermekgyógyászokkal igen szoros együttmûködéssel, elegendô az intenzív osztályokon használatos pulzoximéter, amely alkalmazható az MR-vizsgálóban is, illetve rendelkezésre áll a berendezés EKG-monitorja. Ezenkívül hangsúlyozzuk a gyermekgyógyászat nôvér, asszisztens vagy gyermekgyógyász orvos személyes jelenlétének fontosságát. Ilyen feltételek mellett a vizsgálat a legnagyobb biztonsággal kivitelezhetô. CT-vizsgálat esetén a monitorizálás természetesen tetszôlegesen bôvíthetô. Szükséges feltételnek tartjuk minden esetben a bekötött vénás kanült. Amennyiben a beteg állapota indokolja, az infúziót sem szüneteltetjük a vizsgálatok során. 1. Az ASA (American Society of Anesthesiologists) I-II. kockázati stádiumú betegek esetén a megfigyelés szempontjából a vizuális obszerváció és a pulzoximetria elegendô lehet. Ez a legújabb módszertani ajánlással összhangban van. 2. Az ASA III V. kockázati stádiumú betegek esetén a társaság által elôírt EKG, kapnográfia, noninvazív automata vérnyomásmérés megoldható multifunkcionális monitorral (például APEX cardiocap II.), amely hosszú kábellel a vizsgálóhelyiségbôl kivezethetô és a monitorizálás kívülrôl megoldható. A nagyobb gyermekközpontokban általában ilyen 128 Gyermekek CT- és MR-vizsgálata
monitor rendelkezésre áll a gyermekintenzív osztályokon, és könnyen elszállítható a beavatkozás színhelyére, jelen esetben az MR-laboratóriumba. Természetesen ezenkívül rendelkezésre állhat még a berendezés saját EKG-ja is. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az életmentô beavatkozások, amennyiben szükség van ilyenre, nem az MRI-helyiségben, hanem a mágneses téren kívül történnek. Ennek érdekében a radiológiai osztály feladata olyan helyiség biztosítása, ahol ezek elvégezhetôk. Nagyobb intézetekben, diagnosztikai centrumokban elvárható, hogy a súlyos, életveszélyes állapotban lévô betegek CT- és MR-vizsgálatánál a röntgenosztály tulajdonában legyen megfelelô altató-lélegeztetô berendezés, oxigénpalack, amely alkalmas az életmentô beavatkozások asszisztálására. Összegzés: A kisgyermekek szedálása és altatása, a beteg megfigyelése a klinikai szakmák szakorvosainak feladata. Ez azt is jelenti, hogy a kockázati csoportokba való besorolást gyermekgyógyász és/vagy gyermekaneszteziológus szakorvosnak kell végeznie. A radiológiai osztályoktól minimálisan elvárható követelmény, hogy rendelkezzenek a beteg elôkészítésére, illetve az altatás utáni megfigyelésre alkalmas helyiséggel, nagyobb centrumokban a fentiekben részletezett berendezésekkel. Nem várható el a radiológiai osztályoktól olyan extrém drága mágneskompatibilis készülékek beszerzése, amelyeknek használatára nagyon ritkán kerülhetne sor, és az úgynevezett gazdag országokban is csak néhány intézetben állnak rendelkezésre. Hangsúlyozni kell, hogy a diagnosztikai vizsgálatok elôtt célszerû a gyermekgyógyásznak és radiológusnak konzultálnia, hogy a megfelelô képalkotó eljárást közösen tudják megválasztani. A konzíliumok lehetôséget adnak arra is, hogy a súlyos betegek anesztéziáját közösen elô lehessen készíteni. Az MRT Gyermekradiológiai Szekciója nevében: dr. Lombay Béla elnök A csecsemô- és kisgyermekkori mágneses képalkotó vizsgálatokhoz szükséges anesztézia A MAGYAR GYERMEKANESZTEZIOLÓGIAI ÉS I NTENZÍV T ERÁPIÁS T ÁRSASÁG, VALAMINT AZ A NESZTEZIOLÓGIAI ÉS I NTENZÍV T ERÁPIÁS S ZAKMAI KOLLÉGIUM MÓDSZERTANI AJÁNLÁSA, 2001 1. Általános elv Az életkori sajátosságok 0 6 éves kor teszik szükségessé mágneses képalkotó vizsgálat közben a betegek nyugtatását, illetve altatását, amelynek módját a betegek állapota határozza meg. 2. Feltételek A nyugtatáshoz, illetve altatáshoz és az esetleges szövôdmények elhárításához szükséges feltételeket biztosítani kell. 2.1. Személyi feltételek A csecsemô- és kisgyermekkor élettani és kórélettani sajátosságait ismerô, az alkalmazandó módszerben és szövôdmény kialakulása esetén annak felismerésében és elhárításában, a gyermek intenzív terápiában jártas orvos (nyugtatás esetén) vagy aneszteziológus szakorvos (altatás esetén), valamint aneszteziológus szakasszisztens szükséges. 2.2. Monitorozás 2.2.1. Nyugtatás és ASA I II. kockázati stádiumú betegek esetében: vizuális obszerváció; pulzoximetria. 2.2.2. Altatás és ASA III V. kockázati stádiumú betegek esetében (a beteg állapotától függôen, az elôbbieken kívül): M AGYAR R ADIOLÓGIA 2002;76(3):128 135. 129
EKG; kapnográfia; noninvazív (automata) vérnyomásmérés. 2.3. Eszközök 2.3.1. Szabad légút biztosításához: oro- és nasopharyngealis tubusok; váladékszívó berendezés és szívókatéterek; arcmaszkok; 0,5-1 literes Ruben-ballon kézi lélegeztetéshez; laringoszkóp csecsemô- és kisgyermeklapocokkal; endotrachealis tubusok. 2.3.2. Vénás behatolás eszközei 2.3.3. Oxigén 2.3.4. Lélegeztetési lehetôség: altatókészülék respirátorral; vagy önálló respirátor. 2.4. Gyógyszerek (az orvos választása szerint) 2.4.1. Nyugtatáshoz, illetve altatáshoz: intravénás és inhalációs altatószerek; nyugtatók; fájdalomcsillapítók; relaxánsok; infúziós oldatok. 2.4.2. Szövôdmények elhárításához: elôbbiek ellenszerei; kortikoszteroidok; antihisztamin hatású készítmények; vazoaktív szerek; lidocain. 3. Az anesztézia kivitelezése 3.1. Elôkészítés (a vizsgálatot javalló orvos vagy intézet feladata): anamnézisfelvétel; betegvizsgálat, ASA szerinti kockázati besorolás; szülôk felvilágosítása; írásos beleegyezés kérése; üres gyomor biztosítása; gyógyszeres elôkészítés. 3.2. A nyugtatást, illetve altatást végzô orvos feladata: az elvégezhetôség megítélése; az érzéstelenítés módjának megválasztása (az altatás módjáról az aneszteziológus szakorvos dönt a vizsgálat igénye és a beteg állapota alapján); az érzéstelenítés kivitelezése (a szakma szabályai szerint); a beteg felügyelete; a beavatkozás utáni ôrzés megszervezése; intenzív osztályos háttér biztosítása, szükség esetén átadás intenzív osztályra; az elbocsáthatóság megítélése (távolság, kapcsolattartási lehetôségek és a szülôk felkészültsége alapján). 4. Különleges szempontok mágneses képalkotó vizsgálatok anesztéziájához 4.1. Az anesztézia problémái mágneses környezetben 4.1.1. A ferromágneses felszerelés kiküszöbölésének igénye 4.1.2. A beteg korlátozott hozzáférhetôsége és láthatósága 4.1.3. A monitorok téves mûködése és/vagy interferenciája a mágneses térben 4.1.4. A képalkotás minôségének romlása az aneszteziológiai mûszerek és kóboráramok miatt 4.2. Az aneszteziológiai felszerelés követelményei 4.2.1. Alapelv: az újonnan telepítendô mágneses vizsgáló munkahelyeken kötelezôen biztosítani kell a mágneskompatibilis felszerelést, a már mûködô munkahelyeken törekedni kell ezek beszerzésére. 4.2.2. Az altatókészülék: a mágneses mezôn kívül, 8-9 méterre a beteg fejétôl (ha az altatókészülék ferromágneses); hosszú lélegeztetôcsövek; riasztási igény a rendszer szétesésének fokozott veszélye miatt. 4.2.3. Lélegeztetôrendszer: félig nyílt Mapleson D légzôrendszer T-darabbal; vagy félig zárt körlégzôrendszer. 4.2.4. Monitorok (fokozott monitorozási igény): pulzoximéter: az érzékelônek ne legyen ferromágneses komponense; érzékelô, vezetékek árnyékolása (alufóliával); EKG: mágneses térben torzulhatnak a jelek; vezetékek árnyékolása (alufóliával); kapnográf: mágneses téren kívül; 8-10 méteres mintavevô vezeték; mintavétel orrkatéteren át; a jel körülbelül 10-12 másodpercet késik; vérnyomásmérô: meghosszabbított csövek; fonendoszkóp: mûanyag fej, meghosszabbított csô. 4.3. Külön helyiség az anesztézia számára: mágneses téren kívül; az elaltatás és az ébresztés itt történjen; resuscitatiós készenlét. 130 Gyermekek CT- és MR-vizsgálata
4.4. Személyzeti igény: gyakorlott aneszteziológus szakorvos; és jól képzett aneszteziológus szakasszisztens. 4.5. Aneszteziológiai módszerek 4.5.1. Nyugtatás (a vizsgálatok többségéhez elegendô): ismérvei: a védekezôreflexeket nem érinti, a beteg könnyen ébreszthetô, a normális hidráltság fenntartható; megfelelô felkészültség esetén nem aneszteziológus orvos is végezheti; a nyugtatás módjáról az azt végzô orvos dönt a vizsgálat igénye és a beteg állapota alapján. 4.5.2. Altatás: ASA III V. kockázati stádiumú betegek; nyugtatásban el nem végezhetô vizsgálati esetek; aneszteziológus szakorvos feladata a szakma szabályai szerint végezve; az altatás módjáról az aneszteziológus orvos dönt a vizsgálat igénye és a beteg állapota alapján. METODIKAI KÖZLEMÉNY Szedálás komputertomográfiás és mágneses képalkotó vizsgálatokhoz csecsemô- és kisgyermekkorban E LMÉLETI ÉS GYAKORLATI MEGFONTOLÁSOK Mikos Borbála, Velkey György Az orvostudomány napjainkra végbement fejlôdése mind a kezelésben, mind a diagnosztikában újabb és újabb lehetôségeket, feladatokat, kihívásokat jelent mindannyiunk számára. Ma már elképzelhetetlen lenne bizonyos kórállapotok korrekt diagnosztizálása és többnyire adekvát kezelése is a komputertomográfiás (CT) és a mágneses képalkotó (MR) vizsgálatok igénybevétele nélkül. E két radiológiai diagnosztikus eljárás indikációs köre egyre szélesebb: csaknem korlátlanul felöleli a koraszülöttektôl az aggastyánokig valamennyi korosztályt, a rendezett klinikai állapotúaktól a vitális funkcióikban kritikus mértékig veszélyeztetettekig, az adekvát pszichomotoros és kognitív funkciójúaktól a kooperációra képtelen, kényszermozgásokkal küzdô és eszméletlen betegekig terjedôen. A vizsgálatok értékelhetôségének és sikerességének feltétele a gyermek életkorától és általános állapotától függetlenül az immobilitás. Biztosításának módja nagymértékben függ a kognitív funkciók érettségétôl, a félelem- és pánikreakciók önszuggeszciós kezelési képességétôl. Általában csak 6-7 éves kor felett remélhetô a verbális szuggeszció és önfegyelmezô készség olyan mértékû hatékonysága, amely különösen szülôi jelenlét esetén a vizsgálat kivitelezhetôségéhez elegendô. Az immobilitás eléréséhez és fenntartásához DR. MIKOS BORBÁLA: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Gyermekegészségügyi Központ, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, H-3501 Miskolc, Pf. 188. DR. VELKEY GYÖRGY: Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Budapest Ez a közlemény a Gyermekaneszteziológia és Intenzív Terápia címû folyóiratban megjelent (2002;2:6-11.) dolgozat rövidített változata, a felelôs szerkesztô, dr. Prefort László engedélyével. M AGYAR R ADIOLÓGIA 2002;76(3):128 135. 131
szedálás vagy altatás szükséges, ha a gyermek verbálisan nem hozzáférhetô (csecsemôkorú, zavart tudatú, eszméletlen gyermek); heves és kiszámíthatatlan érzelmi, félelmi reakciójú (szülôtôl elszakított, nem megfelelôen tájékoztatott); tudati és/vagy vitális funkcióiban nem intakt (traumát szenvedett, soporosus-comatosus tudati állapotú, veleszületett neurometaboliás, ideg-, izombetegségben, epilepsziában, krónikus cardialis és/vagy pulmonalis betegségben szenved). Az érzéstelenítés, a nyugtatás, illetve az altatás orvosi feladat. A szedálást minden orvos végezheti, aki a gyermekkel már korábban bizalmas kapcsolatot alakított ki, és élvezi a gyermek feltétel nélküli bizalmát, valamint ismeri a gyermek korspecifikus anatómiai és élettani sajátosságait és a vizsgálat alkalmával várható pszichés reakcióit. Azoknál a gyermekeknél, akiknél nem számíthatunk a verbális szuggeszció, a szülôi jelenlét jótékony, immobilitást biztosító, fegyelmezô, nyugtató hatására, illetve akiknek a kockázati állapota fokozott (ASA III V; az American Society of Anesthesiologists klasszifikációja), aneszteziológus munkacsoport biztosítja a vizsgálat zavartalan és szövôdménymentes kivitelezését. Dolgozatunkkal azoknak a gyermekgyógyász és radiológus kollégáinknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik gyermekek CT- és MR-vizsgálataiban vesznek részt. Nem tárgyaljuk az ASA III V. rizikócsoportú betegek vizsgálatához elengedhetetlen narkózis részleteit, tekintettel az aneszteziológiai jelenlét szükségességére. A CT- és MR-vizsgálatok alatti narkózis szakmai irányelveirôl az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium legutóbb 1994-ben, a Magyar Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 1997-ben tette közzé állásfoglalását. A VIZSGÁLATRA VÁRÓ GYERMEK SZEDÁLÁSÁNAK MEGTERVEZÉSE Annak megítélésére, hogy várhatóan elégségesnek ígérkezik-e a szedálás, több szempont figyelembevétele szükséges (1. táblázat). A rizikócsoportba sorolás egyik anesztéziában az érzéstelenítés kapcsán szóba jöhetô kockázat megítélésére általánosan használt klasszifikációs lehetôsége az ASA-osztályozás (2. táblázat). Segít bennünket annak eldöntésében, hogy kérjük-e 1. táblázat. A szedálás, illetve narkózis szükségességének megítélési szempontjai Életkor Kockázati állapot (ASA) Tudati funkciók Eszközös légútfenntartás és/vagy légzéstámogatás igénye A vizsgálat várható idôtartama 2. táblázat. A sebészeti betegek kockázati besorolása fizikális állapot alapján (ASA-klasszifikáció) I. Normális, egészséges állapot II. Enyhe fokú szervi mûködészavar, amely a beteget életvitelében kis fokban korlátozza III. A beteg egy vagy több jelentôs betegségben szenved, amelyek kezeléssel még befolyásolhatók, de életvitelét már nagymértékben nehezítik IV. Súlyos megbetegedés, amely a beteg életét közvetlenül is veszélyezteti és gyógykezeléssel nem befolyásolható V. Moribundus állapot. 24 órán túli túlélés sem mûtéttel, sem mûtét nélkül nem remélhetô aneszteziológus bevonását a vizsgálathoz. Fokozott kockázat felmerülése esetén célszerû aneszteziológiai konzíliumot kérni. Az aneszteziológiai szakvizsgálat (3. táblázat) segítséget nyújt a kockázat mértékének objektivizálásában, és a kockázatot tovább fokozó egyéb tényezôk (a szedatívumok farmakológiáját befolyásoló hepatorenalis funkciók, légút-biztosítási nehézséget okozó minor anomáliák, craniofacialis dysmorphia) feltárásában. Javaslatokat adhat az elôkészületekre, a beavatkozásra, és a szedálás, a narkózis utáni idôszakra vonatkozóan, útmutatásul szolgálhat a személyi és tárgyi feltételeket illetôen, segítséget nyújthat a resuscitatiós háttér biztosításában, és annak azonnali hozzáférhetôségében. 3. táblázat. Aneszteziológiai szakvizsgálat A beavatkozás várható kockázatának felmérése A kockázatot fokozó járulékos tényezôk feltárása Javaslattétel az elôkészítésre, a beavatkozásra és a beavatkozás utáni idôszakra vonatkozóan Személyi és tárgyi feltételek megjelölése Resuscitatiós háttér (készenlét) biztosítása 132 Gyermekek CT- és MR-vizsgálata
A SZEDATÍVUM MEGVÁLASZTÁSÁNAK SZEMPONTJAI A szedálás általában olyan állapotot jelöl, amelyben a beteg adekvát cardiorespiratoricus funkciók, és verbális utasításra vagy taktilis stimulusokra adott célzott válaszreakció mellett tolerálja a számára nemkívánatos környezeti hatásokat. A szedatívumok egyszeri terápiás dózisai általában mentesek a mellékhatásoktól, nem deprimálják a protektív légúti reflexeket és a légzôközpontot. Egyszeri dózissal azonban bizonytalan lehet a kívánt hatás maximális elérésének esélye (4. táblázat). A lehûlés, a folyadék- és anyagcsere-egyensúly felborulása, a környezeti ingerek iránti csökkent tûrôképesség, a homeosztázis a felnôttekénél lényegesen nagyobb mértékû labilitása miatt a gyermekek éhgyomri vizsgálatait a reggeli órákra szükséges idôzíteni. A szedatívumot az életkori, testméretbeli sajátosságok és a vizsgálat várható tartamának függvényében kell megválasztani, szükség esetén frakcionált adagolással biztosítva a hatékony, ugyanakkor minimális mellékhatás-kockázattal járó szedációt. A LKALMAZHATÓ SZEDATÍVUMOK 4. táblázat. A szedatívum adagolásának szempontjai Életkor Testméretbeli sajátosságok (testfelszín, testtömeg) A szervfunkciók érésbeli stádiuma Vér-agy gát átjárhatósága Termolabilitás Hypoglykaemia kockázata A vizsgálat idôtartama Chloral hydrat. Az egyik legrégebbi, analgetikus hatással nem rendelkezô szedatívum. Adható oralisan vagy rectalisan, egyszeri adagja mindkét esetben 25 35 mg/ttkg, amely maximum 100 mg/ttkg összdózisig emelhetô. Hibernal és Pipolphen. 1:1 arányú oldatuk a litikus koktél, amelynek trankvilláns, antikolinerg, antiszerotonin és antiemetikus chlorpromazinkomponense (Hibernal) im. és iv. is adható. A koktél másik, fenotiazinkomponense, a promethazin (Pipolphen) antipszichotikus hatása az elôbbinél gyengébb, ugyanakkor kifejezett hányáscsillapító és szedatohipnotikus hatású. Mellékhatásként extrapyramidalis tünetek, hypotensio, tachycardia, kollapszus, légzésdepresszió, konvulzió léphet fel, elsôsorban túladagolás esetén. Midazolam (Dormicum). Benzodiazepin, vízoldékony szedatohipnotikum. Hatásbeállása és eliminációja gyorsabb, mint a diazepamé, a vénafalat nem irritálja, adható iv., im., rectalisan, per os és nasalisan egyaránt. Csak többször ismételt, nagy összdózisok fenyegetnek átmeneti apnoénál kifejezettebb mértékû légzésdepresszióval, amely felfüggeszthetô a szuperszelektív benzodiazepin-antagonista flumazenillel (Anexate). (Az alkalmazható szedatívumok dózisait az 5. táblázat tartalmazza.) A VIZSGÁLAT MEGSZERVEZÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA A radiológussal történt idôpont-egyeztetés, a szállítás megszervezése és a szedálás megtervezése után a vizsgálat napjára koplalást írunk elô a gyermeknek (6. táblázat). Elôkészületeinknek ki kell terjednie a vénabiztosítás, a betegmegfigyelés, a szövôdményelhárítás, a komplex resuscitatio eszközös és gyógyszeres feltételeinek biztosítására. CT-vizsgálatnál a beteg és a kísérô személy sugárvédelmérôl, MR-vizsgálat esetén a ferromágneses eszközök okozta interferencia kiküszöbölésérôl kell speciálisan gondoskodnunk (7. táblázat). Szervezett kórházi resuscitatiós team azonnali elérhetôségével a sürgôs nagyvéna- és légútbiztosítás és az újraélesztés esélyei szignifikánsan javíthatók. Kívánalom, hogy a radiológiai vizsgálóhelyiség olyan korszerû elôkészítô szobával rendelkezzék, ahol azonnal, helyben elérhetô a központi oxigén 5. táblázat. A CT- és MR-vizsgálatok során szedálásra alkalmazható szerek és adagjaik Chloral hydrat 25 35 mg/ttkg/dosi per os vagy rectalisan 100 mg/ttkg maximális adagig Hibernal és Pipolphen 1:1 arányú injekciós keverékébôl 0,5 1,0 mg/ttkg im. vagy iv.; maximális adagja 60 mg/m 2 /nap Midazolam (Dormicum): 0,05 0,25 mg/ttkg iv. vagy im. 0,3 0,7 mg/ttkg rectalisan M AGYAR R ADIOLÓGIA 2002;76(3):128 135. 133
6. táblázat. A vizsgálat napjára elôírt koplalás Életkor Szilárd étel Tiszta és nem híg folyadék (híg) folyadék < 6 hó 4 6 óra 2 óra 6 36 hó 6 óra 2 3 óra > 36 hó 6 8 óra 2 3 óra 7. táblázat. Személyi és eszközös feltételek Személyi: orvos; képzett szakápoló. Eszközös: vénabiztosítás; légútbiztosítás; noninvazív monitorozás (fonendoszkóp és pulzoximéter); resuscitatio eszközös és gyógyszeres feltételei. és szívórendszer, a respirátorterápia és a resuscitatio. A mágneskompatibilis felszerelés beszerzése is elemi szakmai követelmény. A beteg folyamatos megfigyelése ugyancsak alapvetô. Mivel hazai körülményeink között kevés a reális esély a vitális paraméterek ideális multifunkciós, noninvazív mérésére és kamera segítségével történô megjelenítésére, fokozott a jelentôsége és klinikai haszna a 1. ábra. Orvosi feladatok CT- és MR-vizsgálatok esetén 8. táblázat. Az MR-vizsgálatok speciális szempontjai Ferromágneses mezô A monitorok a vizsgálóhelyiségen kívül helyezendôk el! Az érzékelôket és vezetékeket alufóliával kell árnyékolni. Resuscitatio a mágneses téren kívül történhet. Korlátozott hozzáférési és megfigyelési lehetôség Meghosszabbított, kizárólag mûanyag csövû fonendoszkóp és vérnyomásmérô alkalmazása. Pulzoximéteres folyamatos betegmegfigyelés kötelezô. vizuális obszervációnak és a pulzoximetriának (8. táblázat). Ha a gyermek gyógyszeres nyugtatásban részesült, vagy bármiféle váratlan reakció, szövôdmény lépett fel a vizsgálat közben, az orvosi felügyeletnek a vizsgálat utáni idôszakra is mindaddig ki kell terjednie, amíg a szedatívumok hatása teljesen el nem múlik, illetve a váratlan reakciók következményei nem szûnnek meg maradéktalanul. A gyermeket ezért fekvôbeteg-ellátó osztályon kell elhelyezni, osztályra szállítása alatt is biztosítani kell a folyamatos orvosi felügyeletet. A beteg megfigyelését és szedálását végzô orvos szerteágazó feladatait az 1. ábra mutatja be. Ö SSZEFOGLALÁS A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok az értékelhetôség érdekében mozdulatlanságot igényelnek, de erre még az egészséges gyermek is csak korlátozottan, bizonytalanul képes az életkorától függô kognitív és pszichomotoros immaturitás következtében. Jó általános állapotú, ám verbálisan nem kommunikáló csecsemôknél és gyermekeknél az immobilitás többnyire szedatívummal elérhetô. A nyugtatás az alkalmazott szertôl, annak dózisától, ismétlési gyakoriságától és a gyermek korspecifikus fiziológiai paramétereitôl, szervfunkcióinak érettségi fokától függôen válthat ki mellékhatásokat, szövôdményeket. Ezért a szedatívum indikálása, beadása és a szedált gyermek folyamatos megfigyelése orvosi feladat. A pediátriai farmakológiai specialitásokat jól ismerô, képzett gyermekgyógyász szakorvosokra van szükség ahhoz, hogy teljesíthessük az egyre növekvô mennyiségi és minôségi igényeket. 134 Gyermekek CT- és MR-vizsgálata