SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Magyarország és a nemzetközi integrációs folyamatok 2008/09. tanév, 2. félév Globalizáció és magyar társadalom II. Páthy Ádám
Kétpólusú világrendszer nemzetközi elszigeteltség Klasszikus értelemben nem beszélhetünk önálló külpolitikáról Konstruktív lojalitás: Magyarország a nemzetközi fórumokon látványosan támogatja a Szovjetunió álláspontját a hatvanas évek közepétıl Nem valós integrációs folyamatok - KGST, Varsói Szerzıdés A szovjet célok saját irányban való befolyásolása Nyugati kapcsolatok szükségessé válása - technológia 1970-es évek: kelet és nyugat közötti feszültség Magyarország katalizátor-szerepben
Kétpólusú világrendszer az európai védelmi rendszer Magyarország aktív szerepet játszik a helsinki folyamatban A VSZ budapesti ülésén hoznak döntést a biztonsági értekezletrıl Önálló érdekek képviselete a tárgyalásokon A konferencia szervezése során alkalom nyílik a nyugati kapcsolatok fejlesztésére Magyarország a helsinki konferencia egyik elsı számú haszonélvezıje Az afganisztáni beavatkozást követı nemzetközi elhidegülésbıl is pozitívan jön ki Magyarország a nyolcvanas évekre a nyugati tömb szemében a legszalonképesebb szocialista országgá válik
Kétpólusú világrendszer a rendszerváltás Óvatos lépések az euroatlanti integráció irányában A nyolcvanas évek közepétıl lazulnak a szocialista tömbbel folytatott kapcsolatok és új külpolitikai irányok jelennek meg Hídország-szerep a nyolcvanas évek végére Eltávolodás a Varsói Szerzıdéstıl EBEÉ-aláírás Tömbtıl független térségi kezdeményezések (Alpok-Adria, Quadrangalore) Határok megnyitása az NDK-menekültek elıtt nem csak szimbolikus lépés
Kétpólusú világrendszer gazdasági integráció Lassú fejlıdés a nyugati kereskedelmi kapcsolatokban Ötvenes-hatvanas évek mélypontja: a külkereskedelmi forgalom mindössze 10%-a esik Nyugat-Európára Az új gazdasági mechanizmus beindítását követıen elsısorban a technológiai igények hozzák meg a nyitást GATT: 1973 részleges siker, kevés vámkedvezmény EBEÉ: a helsinki nyilatkozat elıírja ugyan a gazdasági akadályok lebontását, de a gyakorlati megvalósításra nem kerül sor EGK: elsıként Magyarországgal nyílnak meg a kereskedelmi és gazdasági tárgyalások
Koncepciók a rendszerváltás után - Szovjetunió 1989-ben kiszámíthatatlannak tőnnek a szovjet reakciók A rendszerváltás idején Magyarország a Varsói szerzıdés és a KGST tagja Dilemma: a szövetségi rendszer átalakítására van-e szükség, vagy a Nyugat felé való fordulás feltétel nélküli kijelentésére A szovjet rendszer teljesen rugalmatlan, a beígért reformok az együttmőködésben nem valósulnak meg a gyakorlatban Partneri viszony: felerısíti az önálló érdekek hangsúlyozását Együttmőködés Csehszlovákiával és Lengyelországgal: elsısorban a VSZ lebontása szempontjából fontos
Koncepciók a rendszerváltás után - semlegesség A rendszerváltás évében nem tőnik reálisnak az euroatlanti integráció gyors folyamata Az ellenzéki pártok programjaiban központi elem az ország semlegessége Nagy Imre újratemetése: jelképes aktus a semlegesség szempontjából is Gyakorlati problémák: a történelmi hagyományok és a geopolitikai helyzet nem teszi lehetıvé Nincsenek többé szembenálló tömbök közös garanciával A NATO-csatlakozás irányvonala körön kívül helyezi a semlegesség kérdését
Koncepciók a rendszerváltás után - önállóság Önálló védelmi képességre való törekvés Nincs garancia valamelyik nagyhatalom beavatkozására Koncepció az Antall-kormány idıszakában: körkörös védelem Az ország gazdaságának állapota nem alkalmas ütıképes hadsereg kialakítására és mőködtetésére Magyarország nem rendelkezik olyan katonai eszközökkel, mint a nagyhatalmak
Koncepciók a rendszerváltás után regionális együttmőködés A térségi együttmőködésnek vannak történelmi hagyományai 1991 február: visegrádi találkozó cél a szovjet blokktól való távolodás és az euroatlanti integráció elımozdítása Nem önálló stratégia, inkább összefogás szélesebb, távlati célok érdekében Pentagonale/Hexagonale/CEI: hasonló célok CEFTA (1992): viszonylag eredményes mőködés, belsı vámok rendszerének lebontása A regionális együttmőködések nem helyettesítik az euroatlanti integrációt, sok esetben hiányoznak a közös érdekek
Koncepciók a rendszerváltás után európai biztonsági rendszer A világrendszerek szembenállásának felszámolására alkalmas Párizsi Charta (1990): megszőnik Európa megosztottsága CFE (1990): az európai katonai feszültség csökkentése Magyarország nagyon aktív az EBEÉ munkájában Az értekezlet inkább csak tanácskozó testületként mőködik, nincs mögötte megfelelı katonai erı Délszláv válságok: bizonyíték az európai biztonsági rendszer mőködésképtelenségére
Koncepciók a rendszerváltás után euroatlanti integráció A leginkább kézenfekvı választási lehetıség Hagyományos nyugati orientáció Magyarország esetében Az euroatlanti integráció nemcsak a biztonságpolitika és a politikai orientáció logikus irányvonala, hanem Magyarország számára egyet jelent a modernitással A politikai és védelmi kérdéseken túl a gazdasági fejlıdés lehetısége is középpontban áll A szervezeti keretek lehetıséget adnak az intenzív kapcsolattartásra a partnerekkel
Az integráció folyamata - NATO Elızetes elképzelések: 1. NATO = Nyugat 2. A NATO az egyetlen szervezet, amely képes garantálni Magyarország biztonságát 3. A NATO a tagok közötti konfliktusokat is képes felszámolni, ami kiemelten fontos a határon túli magyarság szempontjából 4. A csatlakozás segíthet a belsı átalakulásban, a demokratizálódás folyamatában 5. A csatlakozás garanciákat adhat a nyugati befektetıknek is 6. A NATO-nak semmilyen szempontból nincs vetélytársa a térségben
Az integráció folyamata - NATO A kilencvenes évek elejétıl egyértelmő folyamatok indulnak el Puccs a Szovjetunióban (1991): a NATO egyértelmően kinyilvánítja, hogy a közép-európai országok mellett áll Délszláv konfliktusok: közvetlenül Magyarország szomszédságában, kétoldalú szükséglet a kapcsolatok javulása 1993, honvédelmi alapelvek: deklarált cél a NATO-csatlakozás PfP: a feltételek kialakítása, részvétel a boszniai misszióban
Az integráció folyamata - NATO Vita a csatlakozás kérdésérıl fıként feltételezéseken alapul A Munkáspárt már 1995-ben népszavazást kezdeményez, de ezt elhalasztják Aggályok: nukleáris fegyverek telepítése, idegen haderı tartós állomásoztatása, magas költségek 1997: megindulnak a csatlakozási tárgyalások 1997 november: népszavazás; magas részvétel, 85% igen 1999 március: csatlakozás, a koszovói akció miatt elırehozva
Az integráció folyamata - EU Korai szakasz a visegrádi országok, mint az integráció húzóerıi 1989: a G7 elfogadja a PHARE-programot (Poland-Hungary: Action for Restructuring the Economy) 1990: Általános Preferenciarendszer: kedvezıbb körülmények az EK országaival való kereskedelemben 1991: társulási megállapodások elırelépés, de az EU nem veszi bele a megállapodásokban a csatlakozás konkrét ígéretét, a szerzıdések csak 1994-ben lépnek életbe Maastrichti Szerzıdés: létrejön az EU, kialakul az az intézményrendszer, amely a késıbbiekben lehetıvé teszi a csatlakozást Koppenhágai Kritériumok: a csatlakozás feltételrendszere stabil demokrácia, mőködı piacgazdaság, kötelezettségek teljesítésére való képesség
Az integráció folyamata - EU Hosszú tárgyalási folyamat Magyarország a társulási szerzıdéssel párhuzamosan benyújtja csatlakozási kérelmét 1996 április: megindulnak a csatlakozási tárgyalások Csalódások: a csatlakozás halogatása, nem kiscsoportos belépés 2002 december: a tárgyalások lezárása 2004 május 1.: csatlakozás 9 másik országgal együtt