Legfelsőbb Bíróság ítélete Szöveg: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.118/2009/6. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Imre Adrienn jogtanácsos által képviselt Magyar Posta Zrt. (1138 Budapest, Dunavirág u. 2-6.) felperesnek a dr. Szvetnik Ágnes jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 12.K.33.410/2007. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2008. október 15. napján kelt 3.Kf.27.346/2008/6. számú ítéletével befejezett perben, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Garbacz Lászlóné ügyvezető által képviselt É.R.T. Építőipari Fővállalkozó és Szerelőipari Kft. (2803 Tatabánya, Fő út 1., Pf. 368.) beavatkozott, a jogerős ítélet ellen az alperes által 26. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.346/2008/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 12.K.33.410/2007/20. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket és 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperesi ajánlatkérő nyílt közbeszerzési eljárást indított az egyik épülete átalakítására, bővítésére, felújítására vonatkozó építési beruházás tárgyában. Az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontot választotta. A részszempontok között az ajánlati ár 0,95 szorzószámmal, a vállalt jótállási idő a kötelezően előírt 24 hó felett részszempont 0,05 szorzószámmal szerepelt. A felperes által összeállított dokumentáció alapján (7.pont) az ajánlattevőnek ajánlatához árazott tételes költségvetést kellett benyújtania az ajánlatkérési dokumentáció szerinti tartalommal. Az ajánlattételi határidőig több ajánlatot nyújtottak be, két ajánlattevőt a felperes az általa kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatással kapcsolatban hiánypótlásra hívott fel. A belső építészeti munkanemben /meghatározott tételszámokon/ szereplő berendezések kapcsán tett felperesi felhívásra a VEMÉV-SZER Kft. azt közölte, hogy az önköltségi ár alacsony voltát az indokolja, hogy saját asztalos üzemében, alvállalkozó igénybevétele nélkül állítja elő a postai berendezéseket, amelyekben már korábbi kivitelezések során nagy tapasztalattal rendelkezik, karbantartási szerződéssel lekötött kapacitás mellett történő készítés miatt a díjköltség minimális. Újonnan beépített gépsoron, próbaüzemi tapasztalatok szerzése érdekében, és nagyobb rendelés visszamondása miatt, előzőekben betárolt anyagok felhasználásával történik a gyártás.
A felperes a másik ajánlattevőt, a ZÁÉV Zrt.-t az épületgépészeti munkák meghatározott tételeinek alacsony bekerülési értékű anyagárai miatt hívta fel objektív alapú indokolás adására. A felhívott ajánlattevő az anyagárak alacsony voltát azzal indokolta, hogy az adott termékeket ezeknek a forgalmazására és gyártására szakosodott cégeknél a nagy volumenű megrendeléseinek köszönhetően az átlagosnál nagyobb mértékű engedménnyel szerzi meg. Ezt követően a felperes mindkét ajánlattevő magyarázatát elfogadta, és a VAMÉV-SZER Kft.-t hirdette ki a közbeszerzési eljárás nyertesének, míg a második legkedvezőbb ajánlattevőnek a ZÁÉV Zrt.-t tekintette. Az alperesi beavatkozó mint az egyik ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Az alperes a 2007. július 26-án kelt D.309/10/2007. számú határozatával azt állapította meg, hogy a felperes, mint ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban: Kbt.) 88. (1) bekezdés g) pontjára tekintettel a Kbt. 86. (4) bekezdését, 91. (1) bekezdését, amikor a kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatokat nem nyilvánította érvénytelennek, ezért a felperest 3.000.000 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította, illetve a jogorvoslati eljárást részben megszüntette. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, vitatva a jogsértés elkövetését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert azt állapította meg, hogy a felperes a jogsértést elkövette, az alperes törvényes és megalapozott határozatot hozott, amikor a felperest elmarasztalta a Kbt. 86. (4) bekezdésének megsértése miatt. Az ajánlatkérő a kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatás esetén kizárólagosan az ilyen ajánlatot tevő indokolására és a rendelkezésre álló adatokra alapozhatja a döntését, vizsgálva, hogy az ajánlatok irreálisnak tűnő tartalmi elemei az ajánlattevő indokolása szerint az ajánlati elem teljesíthetőségét igazolják. A Kbt. csak az objektív alapú indokolás elfogadását teszi lehetővé. Az ajánlatkérő a saját felhívásához kötve van, a választ csak akkor fogadhatja el, ha az az általa elvárt információt teljes körűen megadja. A válasznak a felhívás tartalmára kell vonatkoznia és minden aggályt megnyugtató módon el kell oszlatnia. A felperes részletesen megjelölte mely tételekkel összefüggésben vár objektív indokolást, azonban a részletező indokoláskérésére nem érkezett azzal adekvát válasz egyik ajánlattevő részéről sem. A VEMÉV-SZER Kft. által adott magyarázat a bútorelemek gyártásának folyamatát ismerteti, de gyártási folyamaton kívül felmerülő, szállítási, összeszerelési, stb. költségekre nem tért ki, nem adott választ az adott berendezések árában kifejeződő, az árat befolyásoló valamennyi tényezőre. A ZÁÉV Zrt. magyarázatában az anyagárból adott kedvezményre az említés szintjén hivatkozott, a konkrét kedvezményt nem jelölte meg. Az alperesnek a jogorvoslati kérelem folytán a felperes által feltett kérdésre, az általa kétségesnek tartott elemekre adott válaszok objektív indokoltságát kellett vizsgálnia, nem kellett bizonyítania a kirívóan alacsony árat. Az ajánlattevők által adott válaszok nem voltak kimerítőek, nem szolgáltak bővebb magyarázattal az alacsony ajánlati ár alátámasztására, ezért nem voltak alkalmasak arra, hogy a felperes meggyőződjön arról, az ajánlati elemek a valóságos áron szerepelnek az ajánlatban, a szerződés teljesíthetősége nem kétséges. Az ajánlati árak kirívóan alacsony ellenszolgáltatásnak minősültek, emiatt az ajánlatok érvénytelenek voltak. Mindezek alapján a Kbt. 88. (1) bekezdés g) pontja szerinti érvénytelenség fennállt, a felperes
a Kbt. 86. (4) bekezdésébe ütközően, törvénysértően az érvénytelen ajánlatokat nem nyilvánította érvénytelennek, hanem az ilyen, érvénytelen ajánlatot tevőt hirdette ki a közbeszerzés nyertesének. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát részben megváltoztatta és a felperes terhére megállapított jogsértés megállapítását, és az alkalmazott jogkövetkezményt mellőzte. Ítélete indokolása szerint a jogvita elbírálásánál, a felhívásra adott indokolás megítélésénél abból kell kiindulni, hogy az ajánlatkérő az az ajánlati felhívás és dokumentáció tartalmához kötve van, ezek tartalma alapján ítélhető meg azoknak az adatoknak a köre, amelyekre nézve az ajánlatkérő magyarázatot kérhet. Az ajánlatkérőnek a Kbt. 86. (3) bekezdése adja meg azokat a szempontokat - példálódzó jelleggel -, amelyek alapján megítélheti, hogy az ajánlattevők által adott indokolás objektív alapúnak tekinthető-e. Az objektív alapú indokolás követelménye nem azonos a dokumentált (számszaki, igazolásokkal ellátott) indokolás követelményével. Nem követelhető meg az ajánlati kiírás feltételrendszerét lényegesen meghaladó dokumentáció kérése, üzleti titok alá eső kapcsolat igazolása. Az adott indokolás a kétséges ajánlati elem(ek)re vonatkozóan az ajánlat egészének rendszerébe illesztve vizsgálandó. Az indokolás akkor megfelelő, ha kifejezetten az ajánlattevő piaci tevékenységéhez, gazdálkodásához, árpolitikájához képest meggyőző. Az adott eljárás egyedi sajátosságaira tekintettel kell vizsgálni mit kell objektív alapú indokolásnak tekinteni, az ajánlati felhívást és dokumentációt, a vizsgált ajánlati elemek adattartalmát, a konkrét ajánlatot kell összevetni. Tévedett az elsőfokú bíróság és az alperes, amikor a válaszok konkrét tartalmának értékelése nélkül, alapvetően a bizonyítékok, igazolások hiánya miatt vetette el a válaszokat. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az ajánlatkérő részletes felhívásokat küldött, mert a felhívások csupán a költségvetés egyes tételeit sorolták fel és a Kbt. 86. (3) bekezdésére hivatkozással kértek objektív alapú indokolást. A jogszabályi hivatkozás nem mentesíti az ajánlatkérőt az alól a kötelezettsége alól, hogy megjelölje miért és mire kér tájékoztatást. Az ajánlat az ajánlati felhívás és dokumentáció adattartalma szerint, a magyarázat is a kért műszaki adattartalomhoz kapcsolódóan ítélhető meg, az ajánlat értékelésbe való bevonásával dönthető el, a válasz megfelelő-e az egyes kért tételekre vonatkozóan. Ezt az értékelési módot az alperes és az elsőfokú bíróság is elmulasztotta, ezért a másodfokú bíróság ezt pótolva a vizsgálatot elvégezte. A nyertes ajánlattevő vonatkozásában a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy tételes költségvetést meghaladó árelemzés adása nem volt követelmény az ajánlatadás során, az önköltségi árképzésről bizonyítékot, igazolást sem kellett előterjeszteni. Az ajánlattevő a gazdaságosságra magyarázatot adott és a kivételesen előnyös körülményeket (sajátműhely és gyártósor, alvállalkozó nélküli, visszamaradt anyagokból történő munkavégzés) felsorolta, amelyek olyan objektív alapú indokok, hogy a Kbt. 86. (3) bekezdésében foglaltaknak való megfelelést alátámasztják. A másik ajánlattevő magyarázata a kedvező beszerzési árakra megalapozott volt, azt a jogorvoslati tárgyalás adatai is alátámasztották. A berendezéseket biztosító üzleti partner kedvezményt igazoló ajánlatának bemutatása nem követelhető meg, a magyarázatot az ajánlat teljes terjedelme alapján kell vizsgálni, figyelembe véve a referenciamunkákat, a banki igazolásokat és azt a nem cáfolt előadást, hogy közel két millió forinttal olcsóbban kerülnek beszerzésre az adott tételek. Mindezeket összevetve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a ZÁÉV Zrt. válasza is kellő indokolást adott, objektív alapú
volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes jogszerűen fogadta el a két ajánlattevő indokolását és nyilvánította egyiküket nyertesnek a közbeszerzési eljárásban. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kbt. 88. (1) bekezdés g) pontját, 86. (3) - (4) bekezdését. A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Kbt. 86. (3) és (4) bekezdését. Az ajánlatkérő felhívására az ajánlattevő által adott indokolás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az objektív, és abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vizsgált ajánlati elem megalapozott, a megtett vállalás valós, annak alapján biztosított a teljesítés. Nem fogadható el az olyan ajánlattevői magyarázat, amely általánosságban utal a piaci pozíciójára, gazdasági-pénzügyi helyzetére, tapasztalatára, más piaci szereplőkkel történő együttműködésre. Kirívóan alacsonynak minősített ajánlati ár esetében az indokolás akkor tekinthető megfelelőnek, ha a beszerzés tárgyához és a szerződés teljesítéséhez kapcsolódó adatokat, számításokat tartalmaz, amelyek alapján a teljesíthetőség közvetlenül igazolható. Gazdaságosságra hivatkozással nem indokolható jogszerűen az az ajánlati vállalás, amely az ajánlatban szereplő árról utóbb közli, hogy az önköltségi ár, nem részletezi az alacsony önköltség miként biztosítható, a szabad kapacitás miként áll rendelkezésre. A nagy tapasztalat hosszú távon legfeljebb a rezsi óradíj csökkenését eredményezi, de nem csökkenti közvetlenül az adott gyártási költségeket. A próbaüzem a jellegéből adódóan az üzemszerű működést és a minőséget nem garantálhatja, a próbaüzem során gyártott termékek értéke a gépbeszerzésre kötött szerződés keretében kerülhet elszámolásra. A betárolt anyagok felhasználása körében felmerülnek olyan költségek, amelyek a megrendelés visszamondására figyelemmel nem kerültek megtérítésre, továbbá raktározási, tárolási költségek is, mindezek a körülmények az alacsony árat nem indokolják. A másik esetben az ajánlattevő a kapott nagyobb engedményt semmilyen dokumentummal nem támasztotta alá, így ez az állítás objektív alapú indokolásnak nem fogadható el. Ha az ajánlati árnak valamely eleme(i) kirívóan alacsony(ak), az ajánlattevőnek erre az árelem(ek)re vonatkozóan kell objektív indokolást adnia. A másodfokú bíróság tévedett, amikor a feltett indokolás-kérés részletezettségével összefüggésben tartotta értékelhetőnek a válasz megfelelőségét. A kérdés a tételek megadásával az indokolás-adás kereteit adta meg, az ajánlattevő kötelezettsége olyan indokolás adása, amely objektív alapú. A másodfokú bíróság tévesen az adott válaszokat objektív alapú indokolásnak tekintette, ezért téves következtetésre jutva, törvénysértő ítéletet hozott. Az alperesi beavatkozó észrevételében az alperesi felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal értett egyet. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel értett egyet. A Kbt. 88. (1) bekezdés g) pontja értelmében az ajánlat érvénytelen, ha kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz [86. (4) bekezdése]. A hivatkozott Kbt. 86. (4) bekezdése és a (3) bekezdése határozza meg azt, hogy mit tekint objektív alapú indokolásnak, amely az ajánlati elem megalapozottságánál
figyelembe vehető. A példálózó felsorolásban leginkább az ajánlati elem ellenértékének indokoltsága bír jelentőséggel Az ajánlattevőnek a Kbt. 87. (1) bekezdése szerinti felhívásra arra vonatkozóan kell objektív alapú indokolást adnia, hogy az adott vállalását milyen gazdasági indokok alapján tudja az adott áron teljesíteni. Az ajánlatkérő pedig a felhívásra adott indokolást köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy az abban felhozott indokok valósak-e, biztosított-e az ajánlattevő részéről a teljesítés. Amennyiben az ajánlattevő valamely ajánlati elemre vonatkozóan saját üzemben, visszamaradt anyagból, karbantartási szerződéssel lekötött kapacitásra, próbaüzemi gyártásra és önköltségi áron való teljesítésre hivatkozik, akkor különös gonddal kell vizsgálni, hogy a szerződés teljesítése ilyen feltételek mellett valós gazdasági indokokkal alátámasztottan biztosított-e, az adott ár valós-e, az ajánlati elem megalapozott-e, a gazdasági ésszerűséggel a hivatkozott indokolás összeegyeztethető-e. A perbeli esetben az indokolás megalapozottságát csak az ajánlattevő által adott indokolás alapján lehetett és kellett megítélni. A másodfokú bíróság az indokolás tartalmának értékelésébe tévesen vonta be az ajánlat egészén túlmenően a banki igazolásokat, a referenciamunkákat. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy a felperes nem küldött részletes felhívást, nem jelölte meg, hogy milyen aggályai vannak és miért az adott tételekkel kapcsolatban és mire kér tájékoztatást. Az ajánlatkérő konkrétan megjelölte melyik tételekkel kapcsolatban kér tájékoztatást a kirívóan alacsonynak tekintett ellenszolgáltatás miatt. Az ajánlatkérő - a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben - az indok megadásával, a konkrét tételek megjelölésével kért felhívásában objektív alapú indokolást, a felhívása elegendő tartalmú volt. Az ajánlatnak a tétel, anyagár, díj, munkadíj és a kettő értéke együttesen címeken kellett az egyes ajánlati elemeket tartalmaznia. A nyertes ajánlattevő az ajánlatában nem közölte, hogy a kétségessé tett ajánlati elemeknek, belsőépítészeti berendezéseknek az önköltségi árát tüntette fel, ezt a tényt csak felhívásra közölte. A nyertes ajánlattevőnek az a nyilatkozata - amely szerint saját üzemben, visszamaradt anyagokból, karbantartási szerződéssel lekötött kapacitás mellett, próbaüzemi gyártással készíti az adott berendezéseket, számos kérdést - mint például: a szabad kapacitás, valamint a próbaüzemi gyártás során az önköltségi ár miként biztosítható, a visszamaradt anyagokra a meg nem térülő költségek, tárolási költségek alakulása, mikénti elszámolása - vet fel az önköltségi ár megalapozottságát illetően. A másik ajánlattevő válaszában nagy tételben történő vásárlásai után kapott árengedményre hivatkozott, amelyet nem részletezett, nem közölte a kedvezmény mértékét. A felperes is elismerte a közbeszerzési eljárás során (D.307/2007. jegyzőkönyv ötödik oldal), hogy az ajánlattevő által adott magyarázat konkrétumokat nem tartalmaz, igazolásokat nem csatoltak, általános jellegű megfogalmazások szerepelnek benne, de arra tekintettel, hogy a nyertes ajánlattevő többször végzett kivitelezési munkát a felperesnek, ismerik a munkáját, a cég megbízhatóságát, így elegendőnek tartotta a magyarázatot a teljesíthetőségre. A Legfelsőbb Bíróság rámutat, amennyiben az adott válasz csak általánosságokat tartalmaz, anélkül, hogy az abban foglaltakat megalapozná és a kivételesen előnyös körülményeket a gazdasági folyamatokra figyelemmel objektíve indokolná, az a választ nem teszi elfogadhatóvá. Az indokolásnak mindig objektív tényeken kell
alapulnia, ha szükséges, igazolt számításokat kell tartalmaznia, bizonyítékokat kell megjelölnie, akár a beszerzési árak igazolásával. Az ajánlatkérőnek az a kötelezettsége, hogy meggyőződjön arról, az adott ajánlati áron a szerződés teljesíthető, maga után vonja azt a következményt is, hogy az ajánlattevőnek olyan részletes indokolást kell előterjesztenie, amely az adott, kirívóan alacsonynak tekintett ellenszolgáltatást megfelelően indokolja, alátámasztja, az azzal szemben támadt kétségeket eloszlatja, a teljesíthetőségét igazolja. Az alperes helytállóan utalt arra, hogy általános indokolást tartalmazó válasz esetén további, bizonyítékokkal alátámasztott tények, adatok, információk közlése teheti a választ objektív alapú indokolássá, az objektív tényeken nyugvó tárgyilagos indokolás felel meg a Kbt. 86. (3) bekezdésének. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes érvelésében nem elsődlegesen az állított kedvező körülmények igazolásának, bizonyíték előtejesztésének van relevanciája, hanem az indokolás oly módon történő alátámasztásának, amely a teljesíthetőséget, a vállalás valós voltát igazolja. A nyertes ajánlattevőnek az általa felsorolt körülményeket - amelyek számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel, további kétséget támasztanak, és amelyek önmagukban nem indokolják és igazolják az alacsony önköltségi árat - nem lehetett objektív alapú indokolásnak elfogadni. A régi üzleti kapcsolat miatt elért árengedményre hivatkozás, konkrétumok közlése nélkül a választ szintén nem teszi megalapozottá, elfogadhatóvá. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az adott ajánlati elemekkel kapcsolatban felmerült kétséget kell az adott indokolásban az ajánlattevőnek eloszlatnia, amelyhez ha szükséges, olyan bizonyítékkal kell szolgálnia, amely az állításait alátámasztja. Ez nem jelenti az ajánlathoz képest a kiírás feltételrendszerét meghaladó dokumentáció csatolásának kötelezettségét, csupán a vállalás adott áron történő teljesíthetőségének objektív igazolását. Mindezek alapján - a másodfokú bíróság álláspontjával szemben - az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott, a felperes a Kbt. 88. (1) bekezdés g) pontjába, 86. (4) bekezdésébe ütközően járt el. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. (1) bekezdése alapján jogszerűen utasította el, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét törvénysértően változtatta meg és hozott a felperesi keresetnek helyt adó döntést, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 270. (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperesi beavatkozónak jogi képviselet hiányában a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás során felszámítható költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. A felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. (2) bekezdése alapján külön felhívásra köteles az államnak megfizetni. Budapest, 2010. január 6. Dr. Kárpáti Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán sk. bíró