Tartalmi beszámoló az MTA Titkárságának a támogatásáról. Szerződésszám: H-17/2011 MAGYARSÁGKUTATÓ TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG (SZABADKA)

Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Research 24000 Szabadka Subotica Szerbia Tartalmi beszámoló az MTA Titkárságának a támogatásáról Szerződésszám: H-17/2011 MAGYARSÁGKUTATÓ TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG (SZABADKA) A támogatott feladat: műhelytámogatás Szabadka, 2012. 01. 14. 1

2011 év folyamán érkezett MTA támogatásból a magyarságkutató Tudományos Társaság fedezni tudta: 1. Kutatáseredményeinek elemzését adatrögzítés, gépelés, tanulmányok írása, előadások megtartása 2. MTT 14. kötet tanulmányainak megírását, a kéziratok rendezését és publikálását 3. Jubileumi tudományos konferencia megszervezését (előadások, kötetek kiosztása, mtt kiállítás megnyitása) 1. Kutatáseredmények Kutatási téma: Oktatási intézményeink együttműködésének szükségessége és esélyei a magyar-szerb határ két oldalán Kutatásvezető: Dr. Gábrity Molnár Irén Témavezetők: Marcikic Aleksandra, Takács Zoltán, Szügyi Éva PhD hallgatók. Kutatócsoport: adatgyűjtők, interjú biztosok, adattárolók. 1. Bevezetés A határrégió felsőoktatásban érintett települései: Szeged, Baja a magyarországi oldalról, valamint a szerb oldalról Zombor, Szabadka, Topolya, Zenta, Nagykikinda. A kutatás célja: megismerni a régió felsőoktatását és feltárni az együttműködés lehetőségeit, regionális szinten. A kutatás hipotézisei: Az országhatár két oldalán, az egységesítendő régióban, eltérő oktatás- és tudományszervezési gyakorlat van jelen Konzerválódó regionális egyenlőtlenségek és kiegyensúlyozatlan intézményi területi koncentráció figyelhető meg. Ebből kifolyólag fokozódhatnak az esélyegyenlőtlenségek a kistérségek, falu-város, periféria (országhatár melletti térségek), sőt a kisebbségek között is, Az intézményi kapcsolatok/együttműködések lehetőségei nincsenek kellőképpen kihasználva, vagyis nincs racionális és valós munkamegosztás és hálózatszerűen működtetett együttműködés a régióban, A magyarországi felsőoktatási intézmények jelentős merítési bázisa a vajdasági magyar hallgatók jelenléte, Megfigyelhető az intézmények regionális beágyazottsága, amiből kifolyólag az együttműködési tapasztalataik is viszonylag széles skálán mozognak, A nagy intézmények együttműködései (nagy hallgatói létszám, hagyományok, erős helyi oktatói gárda) inkább a nagy intézmények (centrumok) felé gravitálnak (Budapest, Belgrád) 2

A kis és fiatal intézmények, szakfőiskolák szerteágazóbban keresik a regionális együttműködések minden tartalmat lefedő vertikumát (EU-s pályázatok, közös képzések, konferenciák, tanár-diák csere, publikációs lehetőségek, stb.), A kapcsolati tőke jelentősége nagy, mert az együttműködések gyakran magyar-szerb és a magyar-magyar személyi kapcsolatok mentén szerveződnek (amelyhez a közös érdek, anyagi motiváció az alapfeltétel), A szerb-magyar határrégióban különösen erős integrációs szándék nyilvánul meg a szerb (magyar-magyar) Szabadka-központú intézmények esetében. Alkalmazott kutatási módszerek: - Szakirodalmi feldolgozás a régióismeretek (felsőoktatás sajátosságai), a határon átívelő felsőoktatási intézménykapcsolatok tapasztalatai, a modern tudományszervezés ismeretei, a kisebbségi felsőoktatás sajátosságai, a nemzetgazdaság stratégiai tervezési dokumentumai kerülnek elemzésre. - Statisztikák - a határrégió felsőoktatásának, képzési-képzettségi- és munkaerő-piaci kapacitásainak területi elemzéseihez a következő statisztikai adatok kigyűjtésére, egyesítésére és elemzésére került sor: - a lakosság felsőfokú végzettsége kistérségenként/községenként. - a gazdasági térszerkezet alakulását bemutató foglalkoztatottsági statisztikák (gazdasági ágazatonként). - munkaerő-piaci statisztikák (a munkanélküli és munkát kereső, felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság profilonként). - felsőoktatási statisztikák intézményenként (beiratkozott hallgatók, diplomát szerzett hallgatók, tudományterületi megoszlásuk a régióban, oktatói kapacitások intézményenként). - Magyarországon tanuló (ingázó) szerb állampolgárságú hallgatók területi/tudományterületi megoszlása a régióban. - Empirikus kutatás a határrégió felsőoktatási intézményeiben készültek interjúk. Az interjú alanyai intézményvezetők, nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánok, tanszékvezetők, intézetvezetők. A terepmunka eredményeként az intézményvezetés konkrét céljainak, a tervezett együttműködések irányának, motívumainak megfogalmazására tett kísérletet az oktatási munkacsoport. 2. A szakirodalmi áttekintés A szerb nemzeti regionális fejlesztési stratégiai dokumentum minden régió 1 számára előirányozza a konkrét tervdokumentumok kidolgozását kutatásfejlesztés, képzések 2 a kultúra, kommunikáció, egészségügy és civilvédelem területein. Az oktatás (felsőoktatás, felnőttképzés) témakörében Szerbiában országos stratégia kidolgozására csak elvi szinten, nem pedig operatív megvalósultság formában került sor. Tekintettel a nemzeti szinten komponált stratégiai dokumentumokban foglalt, explicit, konkrét régióra vonatkozó fejlesztési tervek hiányosságaira, általánosságokra, továbbá a kistérségek méretgazdaságossági, átfogó regionális fejlesztéseket mellőző tervdokumentumaikra 3, a középszint a régió fejlesztési stratégiája (operatív 1 Jelenleg a Regionális Fejlesztési Törvény értelmében Szerbiában 5 NUST2-es régió van, azzal, hogy a Vajdaság 1 nagyrégió. 2 Strategija regionalnog razvoja Republike Srbije za period od 2007 do 2012. godine. 3 Vajdaságban az eddig elkészült községi önkormányzati stratégiai fejlesztési tervek/koncepciók elemzése csalódást okozott Hiányzanak a merész önkezdeményezések, legtöbben a központi állami instrukciókra várnak. A terveket/szükségleteket beleolvasszák a kultúra, képzés, sport és önkormányzati feladatok fejezetbe: Zenta, 3

programjai) megfogalmazásra várnak. Florida nemzetközi tapasztalatokra alapozott érvelését idézve: a régióknak el kell fogadniuk a tudás és a folyamatos tanulás elsőbbrendűségét, tudásalapú, tanuló régióvá kell válniuk. A tanuló régió kulcsa pedig az a humán infrastruktúra, amelynek központi eleme a humánerőforrást képző egyetem (Florida, 1995. Idézi: Mezei, 2007). A projektrégió felsőoktatási potenciálját a régió felsőoktatási intézményei adják: Szegedi Tudományegyetem, Eötvös József Főiskola, Baja, Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzése Zentán, Újvidéki Egyetem karai (Szabadka, Zombor, Nagykikinda), szakfőiskolák (Szabadka, Nagykikinda), magánkarok. Horváth fejlett országok angliai, német és skandináv példáin keresztül mutat rá azokra a tudományszervezési tapasztalatokra, amelyekkel Kozma is érvel a kisebbségi felsőoktatásfejlesztés esetében (Horváth, 2003, Kozma, 2004). Már az 1960-as években is, az egyetemek alapításában, működtetésében, mindenütt a regionális gazdaság fejlesztésének igénye játszotta a meghatározó szerepet. Az intézmények képzési szerkezetét a regionális gazdaságok szükségleteihez igazították, szoros kapcsolatokat ápolva a regionális hatóságokkal, és főleg a helyi gazdaságokkal. Horváth az egyetemek K+F feladatkörei mellett további gazdasági érveket sorakoztat fel a belső regionális fejlődés mellett: technológiailag fejlett versenyképes termékek és szolgáltatások előállítása, hatékony értékesítése, tőkevonzó erő, KKV-k klaszteresedésében betöltött szerepük (Horváth, 2003). A kisebbségi közeg (INNOAXIS projektrégió szerbiai, Tisza menti része) további régió specifikus igényeket fogalmaz meg. Kozma Tamás kisebbségi oktatáspolitikai koncepciójában a felsőoktatás a helyi-regionális elit többségi nemzettel vívott hatalmi harcaként jelenik meg. Tóth kutatási eredményekre hivatkozva kiemeli: a vegyes lakosságú régióknak sajátos felsőoktatási-kulturális igényei vannak, amelyek eltérnek a homogén lakosságú térségektől. Ezekre válaszként olyan felsőoktatási intézményi modellek alakultak ki, amelyek nemcsak eltérnek az egynyelvű, egykultúrájú egyetemektől, hanem fejlesztésük, működtetésük, beillesztésük az (adott) oktatási rendszerbe sajátos munkát és szaktudást igényel (Tóth Pál, 2005). Az etnikailag vegyes közegben, a felsőoktatási intézmények versenyében megjelenik a magyar érdekeltségű és a szerb érdekeltségű iskolavezetés. Ez eleve determinálja az együttműködések, felsőoktatás-fejlesztési elképzelések tartalmát. Példaként említhető a magyar-magyar intézménykapcsolatokon alapuló kihelyezett képzési forma. A kihelyezett képzés politikai, kulturális és gazdasági körülmények szerencsés összjátékának eredménye, amely fokozatosan önállósul, intézményesül, mígnem a befogadó ország integrálja azt saját felsőoktatási rendszerébe (Kozma, 2004). Kozma az 1990-es éveket követő trendre, az európai térségben megjelenő nyugati intézményekre hívja fel a figyelmet, amelyekbe a magyarországi intézmények kárpát-medencei kihelyezett képzései is illeszkednek. Jellemző, hogy ezen intézmények nyomon követik a gazdasági és a politikai viszonyok alakulását, kockázatvállalók, gyakorlatias képzéseket kínálnak, vállalkozói szelleműek, ugyanakkor támogatottságuk (anyagi és annál erősebb morális) van (Kozma, 2004). A magyar oktatási nyelven képzést folytató intézmények vonzzák a magyar fiatalokat. Ebből is látszik, szerepük megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezért újra kell gondolni a kihelyezett tagozatok működtetését a Vajdaságban (Gábrity Molnár, 2005a). A felsőoktatási intézmények, karok autonóm tevékenységének függvényében alakul a jövőben a régió innovatív tudományszervezési szerepe, amelyre a nemzetközi kapcsolatok építése, határ menti, határokon átívelő együttműködések kezdeményezése, produktív kapcsolatápolás a jellemző. A nem formalizált, Magyarkanizsa, Szabadka, Nagykikinda, Zombor, Kúla. Sok esetben a meglévő kapacitások és szükségletek felsorolásával találkozunk, új ötletek nélkül. Vagy egyáltalán nem foglalkoznak érdemben az oktatással: Ada, Topolya. 4

személyes és szakmai kapcsolatok (oktatók és hallgatók részéről) segíteni tudják az intézményesült együttműködéseket, és a fentebb említett jellemzőket. Rechnitzer és Smahó kutatásaiban rámutat arra, hogy ez a tendencia a jövőben folytatódni és erősödni fog, a nemzetközi együttműködések az intézmények versenyképességét számottevően befolyásoló, meghatározó tényezők lesznek, a jövőbeli siker egyik zálogát fogják jelenteni. Ezért az egyetemeknek, főiskoláknak nagy hangsúlyt kell fektetniük a nemzetközi kapcsolatrendszerük kiépítésére, bővítésére, valamint meglévő együttműködéseik intenzívebbé tételére. Szándék szintjén szinte mindenütt megjelenik ez a törekvés, ám az intézmények még nem tulajdonítanak stratégiai jelentőséget a nemzetközi kapcsolatoknak (Rechnitzer Smahó, 2007). Kozma Tamás tradicionális és modern határközi együttműködéseket különböztet meg. Sokszor a települések természetes vonzásaiból adódóan fennálltak együttműködések, amelyeket később közigazgatási-államhatár választott el (esetünkben Szeged-Szabadka, tágabb régióban pedig az Eszék-Pécs-Temesvár háromszög). Ezekben az esetekben ún. felzárkóztatási stratégiák tudják csak revitalizálni az egykori helyi-regionális társadalmakat. A gazdasági térszerkezet átalakulását követően kialakuló változásokra válaszként új keletű együttműködések alakulnak ki, amelyeket gazdasági racionalitás, sok esetben a túlélés jellemez (Kozma, 2004). Az észak-vajdasági régió együttműködések iránti nyitottsága a régió fejlődési stratégiájának meghatározó eleme. Gábrity kiemeli egy nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozásának szükségességét, amely megalapozhatná a magyar nyelvű oktatást a Kárpát-medencében. Érvelését a globális felsőoktatási piacon kialakuló, és egyre fokozódó versenyre alapozza, ezért folyamatos szakmai munkamegosztás kialakítására hívja fel a határ menti érdekeltségi köröket (tudományos műhelyeket, hálózatokat, egyetemeket stb.). Az egyetemek között kialakuló versenyt véleménye szerint enyhíteni tudják a regionális intézményi kapcsolatok (közös szakok, tanár-diákcsere, kutatási projektek) (Gábrity Molnár, 2006a). E kapcsolatokból tudna Gábrity szerint sikeresen építkezni az önállósuló délvidéki magyar érdekeltségű felsőoktatás is. Az oktatáson belül, a felsőoktatás által termelt regionális egyenlőtlenségek problémája mindenképpen megoldásra szorul. A Délvidéki magyarság helyzete e téren igen összetett: a továbbtanulási hajlandóság kisebb, mint a többségi nemzeté, a gyermekek száma folyamatosan csökken, valamint a továbbtanulás dimenziója nem csak a szándékon múlik, de a hozzáférésen is (Gábrity Molnár, 2006b). A kisebbségekhez tartozás olyan önálló faktornak tekinthető, mely a származáson túl is differenciálja az iskoláztatási esélyeket (Pásztor, 2004). Gábrity a szabadkai regionális, magyar/multietnikus egyetemalapítási kezdeményezést nyomós és határozott érvekkel támasztja alá (Gábrity Molnár, 2005b) Megalapítását eurokonform/integrációs hangvételű, mikro- (Észak-Vajdaság, Szabadka), mezo- (Vajdaság) és makro-regionális (Újvidék Szabadka Szeged Eszék Temesvár) társadalmi/gazdasági, tudomány- és oktatáspolitikai szükségletekkel indokoljuk (Gábrity Molnár, 2003). A szülőföldön maradás ösztönzése az intézményesülő tudásközpont elsődleges célja, amely önálló (az újvidéki egyetemi struktúráktól), és képviseli a nemzeti kisebbségek érdekeit. Horváth és Ríz nagy lehetőségekre hívják fel a figyelmet a 2007-2013-as programozási időszak területi együttműködésekre (határokon átnyúló együttműködések, transznacionális fejlesztések, tudásátadás) vonatkozó célkitűzéseivel kapcsolatosan, amellyel nem EU-tagállamok (így Szerbia, tehát a Délvidék) is részesülhetnek a Strukturális Alapokból (Horváth Ríz, 2006). Kérdés, történik-e megfelelő, magyar magyar érdekérvényesítés, illetve az anyaország részéről fejlesztési pontok/prioritások megjelölése (összhangban a régióigényekkel, regionális stratégiai fejlesztési prioritásokkal), amely a térségek fejlesztéséhez, leszakadásának megakadályozásához irányoz elő forrásokat utalva egyben Kozma felzárkóztatási stratégiájára is, illetve Gábrity 5

nemzeti oktatásstratégiai javaslatára. Mindkét esetben a modern tudományos és oktatásszervezési követelményeknek kell eleget tenni. Kozma egyik fontos kutatási eredménye (amelyet egyben másfél évtizedes európai uniós tapasztalatokkal is alátámaszt) a felsőoktatás - tudományszervezés területfejlesztésként történő támogatása (Kozma, 2005). Az elkülönült kisebbségi intézményhálózatok nem tekinthetők perspektivikusnak. Továbbá, a kutatást kiemelten kell kezelni, megfelelően ösztönözni, technológiai és gazdasági innovációkat kell létrehozni, támogatni kell a felsőoktatás és a gazdaság szervezett együttműködését egy területileg decentralizált felsőoktatási közegben, ahol a munkamegosztás, forráselosztás, intézményi méret területén is biztosított a kiegyensúlyozott fejlődés (Horváth, 2003). Az intézmények gazdálkodói viselkedési minták követésére kényszerülnek Hrubos megfogalmazásában. Erős, professzionális menedzsment, diverzifikált finanszírozás, anyagi értelemben vett hatékonyság, nem kifejezetten erős akadémiai hátszél, fejlesztő perifériák (kutatóintézetek, tudományos parkok, kiegészítő tevékenységek) létrehozása, új, interdiszciplináris szakterületek, húzóágakkal (Hrubos, 2004). 3. A határrégió felsőoktatása A felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság területi megoszlása a régióban 1.ábra: A 15 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel (főiskola, egyetem) rendelkező lakosság, 2002 Forrás: Popis, 2002, Népszámlálás, 2001. Az összehasonlító adatsorok alapján Szeged, majd Szabadka intellektuális kapacitásai meghatározóak a régióban. Szabadkán a 15 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság részarány 9,9%, ami szerbiai átlag alatt van (11,0%). Regionális összehasonlításokban a Vajdaság népessége a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (is) fejlettebb képzettségi szerkezettel rendelkezik, mint Közép-Szerbia, illetve összességében Szerbia (az írástudatlanok részaránya, befejezett általános iskola, középiskolai végzettség, viszont a felsőfokú (főiskolai, 6

egyetemi) végzettségűek körében a Vajdaság esetében 2%-os lemaradást tapasztalunk, tartományi szinten. A regionális területi elemzésekből láthatjuk, hogy a kis mezővárosok/többségében magyar lakta községek, így Kishegyes, Magyarkanizsa, Ada, Csóka, Törökkanizsa és a magyarországi Jánoshalmi, Bácsalmási, Kiskunmajsai Kisteleki, Mórahalmi kistérségeken a felsőfokú végzettségű lakosság részarány alacsony (5-6%). Szabadka, mint csomóponti régió, Észak- Vajdaság regionális központja, a középiskolai és főiskolai végzettségű lakosság részarányával meghaladja a vajdasági képzettségi adatokat, viszont nem tud olyan képzettségi struktúrát elérni, mint pl. a dél-bácskai körzet (Újvidék központtal), ahol az egyetemi végzettséggel rendelkező lakosság aránya 8% körül mozog (Újvidéki Egyetem, egyéb társadalmi-gazdasági okok miatt). 4 A több nemzetiségi közegben az etnikumok (magyar, szlovák, albán) végzettségbeli különbségei (alacsonyabb iskolai végzettség) evidensek (magyarok esetében a főiskolai végzettség 3,3%, az egyetemi végzettség 3,0%) (Kajári, 2006). A vajdasági magyar kisebbség iskoláztatási szintjének a lemaradása jelentős (Gábrity Molnár, 2003). Szerbiában a hallgatók teljes létszáma a 2010-es községi statisztikai évkönyv adatai alapján 235 940 fő. A hallgatók 93%-ának állami felsőoktatási intézményben van hallgatói jogviszonya (222 000), míg 7%-uk magánkarokon, magánegyetemeken tanul (16 710) (Ivošević Miklavič, 2009). A tanárok száma 12 884 (ebből 8 150 oktató és 4 734 tudományos munkatárs). Ezzel Szerbiában a tanár-hallgató arány 1:29, amely a délkelet-európai országokban egyike a legrosszabb mutatóknak. 5 Szerbiában a GDP felsőoktatásra fordított részaránya kifejezetten alacsony, 0,90% (kutatásra 0,32%), ami a délkelet-európai országok között, Horvátországot követően, a legalacsonyabb. 6 Magyarországon a 2009/2010-es tanévben a hallgatók létszáma 370 331, míg az felsőoktatási intézményekben alkalmazott oktatók száma 21 934. 2. ábra: Hallgatói létszámnövekedés Magyarországon és Szerbiában, 1990-2009 Forrás: Republiĉki zavod za statistiku, 2008. Opštine u Srbiji, 2001, 2005, 2010, Oktatás-statisztikai Évkönyv 2009/2010, 2010 4 Szerbiában a (Szerb Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiája 2007-2012 értelmezésében) NUTS 3-as régiók a körzetek, amelyek határozott regionális különbségek hordozói, kifejezetten az egyetemi központok meglétének függvényében. Szerbiai szinten Belgrád városában a felsőfokú végzettségűek részaránya 21%, Dél-Bácskában 13%, a niši körzetben 11,6%, míg Šumadija körzetében (a kragujevaci egyetemnek köszönhetően) a lakosság 9,5%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel (Strategija regionalnog razvoja Republike Srbije za period od 2007 do 2012.). 5 Horvátországban és Szlovéniában ez a mutató 1:23-hoz, míg az OECD-átlag 1:16-hoz. (Ivošević Miklavič, 2009) 6 Horvátország 0,72%, Montenegró 1,10%, Szlovénia 1,26%. (Ivošević Miklavič, 2009) 7

A 90-es évektől mindkét országban kifejezett felsőoktatási expanzió figyelhető meg, a hallgatók létszáma nő. A 2001 és 2009 éveket összehasonlítva, Szerbiában 29%-kal, míg Magyarországon 6%-kal nőtt a hallgatók létszáma (1. táblázat). A diplomások száma Szerbiában 183%-kal, míg Magyarországon 12%-kal nőtt. Regionális vonatkozásban Szeged, majd Szabadka szerepe meghatározó. Vajdaságban Újvidék mellett Szabadka a második számú (nem önálló egyetemmel) felsőoktatási központ. A hallgatói létszám (2001-2009-es összehasonlításokban) Vajdaságban 44%-kal (Újvidéken 68%-kal nőtt a hallgatók száma 1997-2009 között), míg Szabadkán mindössze 13%-kal nőtt. Ez 12%-kal alacsonyabb hallgatói létszámot jelent, az országos expanziós változásokat alapul véve. A többi kistérség-község hallgatói létszáma csökkenést mutat (akár 45%-os). Az 1 000 lakóra jutó hallgató mutató Magyarországon 37,0 Szerbiában 32,2, a projektrégióban 35,7, Szegeden kimagasló 129,5, míg Szabadkán 30,7. A többi kistérségben/községben az országos átlag alatt marad az egységnyi lakóra jutó hallgatók száma. Így Szerbiában (és Magyarországon) a vidéki felsőoktatás szerepe, létjogosultsága válik kérdésessé. Míg Magyarországon jelentős decentralizációs folyamatok zajlottak le az elmúlt évtizedben, addig Szerbiában a számadatok a felsőoktatás erős centralizációs és koncentrációs irányzatairól tanúskodnak, a vidéki képzőközpontok szerepe nem erősödik. 1. táblázat: A régió felsőoktatásának összehasonlító adatai, 2001-2009. Egyetemisták-főiskolások Diplomát szerzettek Karok, Változ Országos 1 000 száma Változás önálló intézmén 2001 2009 ás (%) 2001= változás = 100% lakóra jutó 2001 2009 (%) 2001=1 SZERBIA 193 yek 182 235 100% 129 100 32,2 14 40 330 00% 283 NUTS 2-39 38 941 173 54 940 945 144 112 27,9 2 261 921 12 355 423 Szabadka 5 3 924 4 452 113 88 30,7 350 1 154 330 Nagykikinda 2 672 371 55 43 6,0 100 192 192 Zombor 2 1 322 1 376 104 81 15,5 294 461 157 Baja 2 2 129 1 634 77 72 21,8 329 645 196 Szeged 13 26 424 26 668 101 95 129,5 4 698 5 723 122 Magyarország n/a 349 370 106 100 37,0 57 64 108 112 kutatott térségben 24 34 301 471 34 331 501 100-35,7 5771 292 8175 142 Megjegyzés: állami intézményekre vonatkozó adatok (a szerbiai magánkarok adatai nélkül) Forrás: Opštine u Srbiji, 2002, 2010, Oktatás-statisztikai Évkönyv 2001/2002, 2009/2010. 3. ábra: Hallgatói lészám a régióban, 2009. Forrás: Opštine u Srbiji, 2010, Oktatás-statisztikai Évkönyv 2009/2010, 2010. 8

A régió felsőoktatása igen vegyes. Az intézmények között szerepelnek állami, állami kihelyezett, egyházi és magánkarok. A Magyar határrész jóval homogénebb, minden képzési igényt lefedő kínálattal. Látszólag az Észak- vajdasági régió felsőoktatása nagyon színes és szerteágazó, azonban a szakmaiság, a társadalom-gazdasági térszerkezet, a munkaerő piaci elvárások koncentráltabb, igényesebb megoldás(ok) mellett érvelnek. Az Észak-vajdasági régióban, így főleg Szabadkán a felsőoktatási intézmények teljesen fragmentálódtak. Nincs egységes felsőoktatási imázs a szerb határmentén. A tradícióval rendelkező kihelyezett egyetemi karok, főiskola képzési programjait "felhígították" az újonnan (2004-2005) megjelenő magánegyetemek, magánkarok, Belgrádi, Novi Pazari székhellyel. A hallgatók így "szétszóródnak". A hiányos választék miatt a következő központokban koncentrálódnak a magyar hallgatók: Újvidék, Szabadka, Szabadka-magán intézmények, Szeged, Budapest. A hivatalos statisztikákra hagyatkozva, valamint a magánkarokon hallgatói jogviszonnyal rendelkező hallgatók számát megbecsülve, a teljes észak-vajdasági hallgatói kontingenst 7,000 főre tehető. 4.ábra: A régió, valamint az elkülönülő szerb és magyar határrégió hallgatóinak tudományterületi megoszlása (%), 2009. Forrás: saját szerkesztés Az 5. ábra a régió hallgatóinak tudományterület szerinti megoszlását mutatja be, összehasonlítva azt a rendelkezésre álló szerbiai adatokkal. További összehasonlításokra ad lehetőséget a határral elválasztott, két elkülönülő régió, ahol sokkal markánsabban kifejezésre jutnak a torzult megoszlások, intézményi kapacitások függvényében. A régióra jellemző az oktatás, pedagógia (19,7%, SRB: 6,2%), művészet, bölcsész-és humántudományok (15,4%, SRB: 10,2%) országos a-szerbiai átlag feletti képviselete. Továbbá a természet-, matematika- és informatikatudományok kimagasló részaránya (17,5%, SRB: 9,6%), valamint az egészség-és szociális tudományok markáns képviselet (11,4%, SRB: 8,7%). Az országos átlag alatt alakul a technika-, termelés-, építészeti tudományok (7,9%), agrár-és állategészségügyi tudományok (2,8%) részaránya. Ebben a tudományterületi fedettségben a Szegedi 9

Tudományegyetemnek van meghatározó szerepe! A határ menti, két elkülönülő régiót vizsgálva, Észak- Vajdaság hiányosságai (magas humán és társadalomtudományi részarány, alacsony technika tudományi részarány) szembetűnőek. A szerbiai határrégió specifikusságai, problémái a vajdasági felsőoktatás aktuális helyzetét nehezítik: - A magyar diákok egyre nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál (Gábrity Molnár, 2006c). Összességében a magyar hallgatók száma stagnál. - A magyarországi felsőoktatási intézményekben tanuló szerbiai/vajdasági magyar hallgatók száma igen jelentős. 2010-ben számuk minden magyarországi képzési formán 1.385 fő (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011.). Visszatérésük, itthoni elhelyezkedésük nehézkes és problémás, nagy az emigrációs veszteség (Gábrity Molnár, 2008). - az esélyegyenlőség (etnikai és regionális vonatkozásban) tény, hogy a vajdasági magyar főiskolások egyetemisták részaránya fele akkora, mint a vajdasági 20 és 35 év közötti lakosságé (5,59% a magyarok esetében, míg 11,5% a vajdasági lakosság esetében (Takács, 2008a). - Az összes egyetemista részarányában a magyarok száma ma is alig haladja meg a 6%-ot (Gábrity Molnár, 2006b), ami elenyésző a magyarság több mint 14 %-os arányához a Vajdaság lakosságában. - A felsőoktatás rendezetlen helyzete miatt az etnikai közösségek hallgatói korlátozott lehetőségekkel szembesülnek (iskolaválasztási preferencia, tannyelv, földrajzi és racionalitási elveken alapuló iskolaválasztás, költséghatékony viselkedés, stb.) (Gábrity Molnár, 2007). - A tartomány felsőoktatásában az egyes tudományterületek megoszlása az etnikai közösségek között eltérő (a társadalom-és humántudományok részaránya kimagaslik a magyar egyetemi hallgatók 44,7%, míg a többi tudományterület esetében alulreprezentáltság a jellemző) (Takács, 2010). - A műszaki és technológiai tudományok iránt (azon belül kifejezetten az építőmérnöki, mezőgazdasági képzés) nagyon alacsony az érdeklődés. Felvetődik a megfelelő, minőségi oktatás problémája, illetve az ágazat társadalom-gazdasági térszerkezeti státusza, perspektívája, a régióigény hosszú távon. - Tartományi szinten 2008/09-ben: a közgazdász-menedzser képzés áll a legkeresettebb szakmák élén (61%-os túljelentkezés), majd a bölcsészeti karok (56%), művészet (36%), továbbá az orvostudományi kar (17%), és a természettudományi és matematika kar (10%) következik. A főiskolai képzések esetében is dominálnak a társadalom- és humántudományok (közgazdasági képzés, óvóképzés) (Takács, 2010). - A fentiekben említett iskolapreferenciák, valamint a szűkös kínálat (választási lehetőség) miatt a Szabadka környékén lévő karokon (főiskolákon) túljelentkezés alakul ki, függetlenül attól, hogy a szakmának van-e piaci létjogosultsága. Nagyon kedvelt az óvóképzés, tanítóképzés. A közgazdász- menedzserképzés párhuzamosan 4 felsőoktatási intézményben zajlik Szabadkán (akár sok esetben minőségtelen és kétes eredetű magánkarokon is, magas tandíjak mellett). - A műszaki képzés iránt kevesebben érdeklődnek az utóbbi időben. Erre megoldás lehet egy dinamikus szakváltás-multidiszciplináris, új szakpár beindítása, az észak-vajdasági régió gazdasági-és piaci igényeivel összhangban. Következtetés a lehetséges magyar-szerb felsőoktatási együttműködésről: Tény az Észak-vajdasági régió felsőoktatási integrációs törekvése. A kisebbségi problémákkal küszködő régió a magyarországi partnerintézmények együttműködési hajlandóságában bízik. A 10

határon átívelő felsőoktatási együttműködések potenciális felületei a következő tudományterületekben keresendők: - Technikatudományok (különös tekintettel a termelési folyamatok, technológia, építészmérnöki, útépítő mérnöki, vízgazdálkodási, környezetvédelmi tudományok területén. - Természettudományok, matematika - ezek jóval alacsonyabb részben képviseltetik magukat a (szerbiai) régióban, mint az a szerbiai, vajdasági átlag (hallgatói részarány). - Bizonyos humántudományok - szintén alacsonyabb részaránya: itt elsősorban a filozófiatudományok, társadalomtudományok hiányoznak (pl. kétszakos tanárképzés, idegen nyelvek). - Az egészségtudományok hiányzó diszciplínát jelentenek (szintén multidiszciplináris megközelítésben: egészségügyi technológiák, gyógyszer technológia, üzletkötőgyógyszerforgalmazó). - a közgazdasági, menedzsment és egyéb képzés felesleges a régió számára, munkanélküli diplomásokat termel. Viszont multidiszciplináris (közgazdasági-közigazgatási és jogi, EU jog) szakok, szakpárok formájában mindenképpen lenne jövője, együttműködő partnerekkel. - A tanító- és óvóképzés 70%-a itt zajlik, a tartomány északi részén, tehát bárminemű bővítés fölösleges. A képzési kínálat, valamint a képzések minőségi javítása céljából fontos lehet minden féle együttműködés magyarországi intézményekkel. Vajdasági magyar hallgatók tanulmányi célú migrációja a 90-es években kezdődik, illetve válik egyre intenzívebbé. A probléma forrása: politikai problémák, háború, gazdasági kilátástalanság, jövőkép hiánya, felsőoktatási (magyar nyelvű, helybeli) képzési lehetőségek szűkössége, nyelvi problémák (szerb nyelv), magyarországi ösztöndíj politika, stb. A diploma megszerzésével kevesen térnek haza (becslés: 30%). 2010-ben magyar felsőoktatási intézményekben 1 385 szerbiai állampolgárságú hallgató tanul (769 nő). A nappali tagozatos hallgatók száma 1 009. Alapképzésen 905, mesterképzésen 84, osztatlan képzésen 97, szakirányú képzésen 29, doktori képzésen 40 hallgató tanul, míg 230 hallgató egyéb képzési formában vesz részt (felsőfokú szakképzés, főiskolai képzés, stb.). A külföldi állampolgárságú hallgatók 7,6%-át teszik ki a szerbiai származású magyar hallgatók, főleg a délvidék, Tisza-mente, többségében magyar lakta községeiből. A Szülőföldön, az Újvidéki Egyetemen (állami karokon és főiskolákon) összesen 3 152 hallgató tanult. Tehát a mintegy 4 500-4700 fős teljes magyar hallgatói kontingens 30-35%-a tanul Magyarországon (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011.). Az INNOAXIS régióban a Szegedi Tudományegyetem jelenti a legnagyobb elszívó erőt. A felsőoktatási intézményekbe jelentkező szerbiai állampolgárságú hallgatók felvételi adataiból láthatjuk, hogy az érdeklődés nagyon nagy a magyar nyelvű, minőséges oktatás iránt. A jelentkezők száma minden évben magas. Az utóbbi években (2007-2010) mintegy 300 hallgató nyert felvételt, a jelentkezés minden esetben 2-3 szoros. 2010-ben 927 tanuló felvételizett, és 293 tanuló nyert felvételt (a Szegedi Tudományegyetem karaira). A felvettek tudományterületi rangsorában első helyen a bölcsész szakok (21,5%), természettudományi szakok (16,4%), informatika (8,2%), orvos-és egészségtudomány (20,1%) és társadalomtudományok (13,3%) állnak. A tanulók nagyon tudatosan válogatnak a Szerbiában (magyarul) rendelkezésre nem álló képzési lehetőségek közül. A potenciális migrációs veszteség nagy, ugyanis a határ dinamikus tanulási célú mozgást, és későbbi emigrációs csatornát jelent. 11

5.ábra: A régió felsőoktatási intézményeibe jelentkező szerbiai hallgató megoszlása, 2010. Forrás: Saját szerkesztés: Educatio Kht, 2010. alapján A vajdasági magyarok a vizsgált régióban majdnem fele-fele arányban tanulnak itthon és Magyarországon (az elsőéves hallgatók statisztikáit elemezve): - 30% Magyarországon, - 50 % Hazai állami karokon, részben magyar nyelven, - 20% Szabadka környéki magánkarokon, kétes akkreditációval rendelkező képzési programokon. A migráció (tartós kitelepülés) reális és fennálló veszélye miatt jelentkeznek problémák, ugyanis a régióban maradó fiatalok 1/4-e műszaki végzettségű, 1/4-e tanító, óvónő, 1/4-e közgazdász, menedzser, azaz potenciális diplomás munkanélküli lesz, a felsőfokú képzési rendszerből kilépve! 4. A határrégió gazdasági térszerkezetének- és munkaerőpiaci kapacitásai A határrégió két szakaszát eltérő időben, mintegy 10 éves különbséggel érték a tranzíciós változások. A gazdasági térszekezet átrendeződése ezért nehezet összehasonlítható a két ország esetében. 2010-re azonban, többé-kevésbé kikristályosodni látszik a régió gazdasági potenciálja (csökkenő mezőgazdasági foglalkoztatottság, leépülő-, nem versenyképes ipar, növekvő tercier szektor), amely a humántőke fejlődésével szemben új elvárásokat támaszt. Az átmeneti időszakkal a humán erőforrás átváltozásának is meg kell történnie, előrehaladást kell mutatnia. Az átmeneti országok a munkaerő komoly szerkezeti változásaival, átszervezével szembesülnek (Šuljmanac-Šećerov Durman, 2006), ahol a munkanélküliség mindinkább a munkaerő nem megfelelő kínálatának (szakképzettség, mobilitás, flexibilitás hiánya, stb.) az eredménye (Boţić, 2005). A tudás strukturális erő, amely képes az embereket, rendszereket megváltoztatni, a humánerőforrás minőségét javítani, és képes a munkaerőpiacot modernizálni, érdekegyeztetési összhangot teremteni vagy legalább is keresni a foglalkoztatottak és munkaadók között. A humánerőforrás képesítésével (képessé tételével) megvalósítható a társadalmi és gazdasági 12

fejlődés, annak minősége, mértéke (Zjalić, 2009). A foglalkoztathatóság és elhelyezkedés (új) lehetőségei a piac szükségleteinek függvényében alakulnak. A piaci szükségleteket a tőketulajdonosok munkáltatók formálják, igényeikkel, elvárásaikkal, gazdasági racionalitásukkal (Pejić, 2005, Szlávity, 2008, Takács, 2008b). A foglalkoztatottak munkájuk megtartása érdekében folyamatos tudás-megújításra kényszerülnek, élethossziglani tanulás (Life Long Learning - LLL) által biztosítva munkahelyük állandósága helyett a mindenkori állandó szakmai felkészültséget. A társadalom minden egyes tagja egy állandó tanulási folyamat részesévé válik: megalapozva, egy tanuló társadalom létrejöttét (Németh, 2005). Mivel a tudás meghatározó gazdasági erővé válik, nélkülözhetetlen az emberi erőforrás folyamatos fejlesztése (Zjalić, 2009). Az emberi tőkébe történő befektetés a legegyszerűbb gazdasági logikát követő gazdasági cselekmény, mégis kevés ország tulajdonít kellő figyelmet, stratégiai megközelítést a beruházás ezen válfajára (Šuljmanac Šećerov Durman, 2006, Sokić, 2008, Arandarenko Ognjenović, 2008). Sok esetben a termelési tényezők közül a tőkét tartották deficitárus (a gazdasági fejlődést hátráltató) tényezőként, sajnos azonban azt tapasztalhatjuk, hogy az emberi erőforrás is sokszor képez szűk keresztmetszetet egy gazdaságban (Zjalić, 2009). A megfelelő szaktudás, rátermettség, inovatív készség, jó ötletek hiányában nehezen képzelhető el bárminemű fejlődés. A tudás valójában az emberi tőke ügyességében, találékonyságában, képzettségében, innovatív képességében fejezhető ki, amely képes az egyéb tőkeformák optimális és legracionálisabb felhasználására (Sokić, 2008). Az emberi tőke profitszerzést szolgál (Sokić, 2008), közvetlenül képes értéktöbblet megvalósítására (Zjalić, 2009). Ugyanakkor ez az információ és tudás-tőke gyorsan elavul, használhatatlanná válik, amely megújításának anyagi vonzata igen jelentős (Radić, 2005a). Zjalić a tudás megfelelő irányítását az intellektuális tőkébe történő befektetéssel egyenlíti ki, amely szervezeti szinten hoz jobb eredményeket (Zjalić, 2009). Új szakmák megjelenése, a technológiai fejlődés következtében pedig régi szakmák eltűnésére kell számítani, amely során az oktatási rendszernek kell megfelelő, flexibilis nómenklatúrát biztosítania (Pejić, 2005, Šuljmanac Šećerov Durman, 2006, Takács, 2008b, Gábrity Molnár, 2009a, 2009b, Marković, 2009, Zjalić, 2009). Radić hat technológiai változást, nagyobb inovációt említ egy munkás életében, amely állanó alkalmazkodást és felkészültséget, továbbképzést, új tudás megszerzését követeli meg. Az új technológiák alkalmazásának késésével kiszorulnak a piacról a vállalatok. Cél tehát, szociális költségek árán is biztosítani a munkaerő állandó felkészültségét, a humántőke folyamatos fejleszthetőségét, ami a hosszútávú versenyképesség feltétele is egyben (Radić, 2005b). Gábrity Molnár a fejlett országok gyakorlatára hívja fel a figyelmet, ahol a munkaképes lakosság képzettségi szintje folyamatosan emelkedik, a munkások képességeik szerint történő elhelyezésére, átirányítására, átképzésére pedig külön hangsúlyt fektetnek (Gabrić Molnar, 2000). Ahhoz, hogy a humántőkébe történő befektetések ne legyenek befektetési kudarcok, elhibázott beruházások, fő irányelvként a gazdaság és a munkaerőpiac szükségleteit kell szem előtt tartani. Csak ebben az esetben lehet az emberi tőkébe történő beruházás a XXI. században a siker kulcsa (DfEE, 2000. Idézi: Zjalić, 2009). A globalizáció, globális kapitalizmus, tudáson alapuló kapitalizmus (knowledge capitalism) megjelenésével, a társadalmi gazdasági formáció szinte teljes egészében a pénz-és fizikai tőke helyett az intellektuálisra helyezi a hangsúlyt (Marković, 2009), kiemelve az emberi erőforrás jelentőségét (Zjalić, 2009), amelynek valós piaci körülmények között mutatkozik meg versenyképessége, minőségi és mennyiségi korlátossága, egyéb termelési eszközökkel történő helyettesíthetősége. Az emberi erőforrás megoldással tud szolgálni a világgazdasági recesszióra, 13

a globalizáció kihívásaira, ezzel együtt a társadalom-gazdasági fejlődés új törvényszerűségeire (Sokić, 2008). A kistérségi/községi statisztikai adatok elemzésével bemutatásra kerül a vizsgált projektrégió gazdasági térszerkezetének átalakulása 2001-2009 között. A területi ábrán a szerb oldalon (2001-ben) még viszonylag jól fejlett, erős ipari szektor látható, a tercier szektor foglalkoztatottsági részaránya, a magyarországi kistérségi össehasonlításokban, fejlettebbek mutatkozik. Az agrárszektorban foglalkoztatottak száma szintén Szerbiában magasabb, a megkésett tranzíciós folyamatoknak köszönhetően. 6.ábra: A foglalkoztatottak gazdasági főcsoportok szerint a régióban, 2001. Forrás: Opštine u Srbiji, 2002, Népszámlálás, 2001. A régió gazdasági térszerkezetére jellemző változások a következőkben összegezhetők: - A foglalkoztatottak számának 10%-os (átlagos) csökkenése jellemzi Szerbia rendszerváltó gazdaságát. - A társadalmi szerkezetváltás következtében bizonyos gazdasági ágazatok "leépültek", míg néhány más ágazat "felélénkült a 2001-es helyzethez képest. - A régió (Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska) legnagyobb negatív változásokat foglalkoztatottság csökkenést a mezőgazdaság, erdészet, vízgazdálkodás (45-55%-os csökkenés), feldolgozóipar (24-43%-os csökkenés) területén regisztrált. Az építőipar Nyugat-Bácskában sikeres szerkezetváltást élt meg, 35%-os növekedést mutat (Szabadka 87%, míg további községek Magyarkanizsa, Zenta, Apatin, Hódság). A vendéglátóipar (49-59%), közlekedés (2-35%) és pénzügyi szolgáltatások (54-62%) területén a gazdasági tevékenységek visszaesése a jellemző szintén. Néhány községben mégis az új, magántulajdonú KKV szektor éppen az ezekben az ágazatokban hozott foglalkoztatottság növekedést (Pl: vendéglátóipar: Topolya, Szabadka, Kúla, aztán közlekedés, szállítmányozás: Szabadka, Kishegyes, Ada, Magyarkanizsa). - Egyes régióközpontok (Szabadka) a teljes szerkezetváltás során megőrizte foglalkoztatottainak számát, sőt növekedett is (4%), ami jellemzően a nagy régióközpontokat képviselő, nagyobb gazdasági tevékenységet koncentráló városok 14

eredményességére utal. Ugyan ez nem mondható el Zomborról, sem Nagykikindáról (26-27%-os foglalkoztatás csökkenés). - A gazdasági térszerkezet alakulását követően a foglalkoztatottság növekedett a következő szektorokban: kis-és nagykereskedelem (7-134%), ingatlanpiaci közvetítés (144-476%), államigazgatás (20%), egészségügy (6-7%), oktatás (13-25%), egyéb szolgáltatások (55-72%). - A magánszektor (vállalkozók, önálló tevékenységet folytatók és alkalmazottaik) számbeli növekedése is evidens. SRB 41%, VAT 35%, míg a régió 16-29%-os növekedést mutat. - Magyarországon a rendszerváltás lecsengésével, 2001-től a foglalkoztatottság növekedése figyelhető meg, országos szinten 58%. A régióban a megyei szintű foglalkoztatottság nem éri el ezt a szintet (23-29% a növekedés). - Dél-Alföldön növekszik az agrárfoglalkoztatottság (16%). Az iparban (51-84%), de főleg az építőiparban foglalkoztatottak száma növekszik jelentősen (508-560%-os növekedés, jóval az országos átlag fölött). A kereskedelem, vendéglátóipar és pénzügyi szolgáltatás átlagos visszaesést mutat, az ingatlanügyek stagnálnak, megyei szinten. A megyei szint jóval az országos alatt alakul (Pl.: pénzügyi szolgáltatás HU: 46%-os növekedés, megyei szinten 29-44%-os csökkenés). A közlekedés, szállítmányozás (51-62%), közigazgatás, társadalombiztosítás (58-82%) növekszik, szintén jóval az országos átlag alatt. Az oktatásban foglalkoztatottak száma Csongrád megyében növekszik 46%-kal (HU: 7%). A régió gazdasági térszerkezetének pozitív változásaiból kiindulva, feltételezhető egy tervezhető kiszámítható és értelemszerű humánerőforrás igény, illetve ezzel összhangban egy határozottabb szak-és felsőoktatási kapacitás-mozgósítás. A fejlődő gazdasági ágazatok a régióban: ipar (HU), építőipar, kereskedelem (SRB), közlekedés és szállítmányozás (HU), ingatlanügyek, közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás, oktatás (SRB), és némiképp a humán tevékenységek, egészségügy és szociális védelem (SRB). Az elemzések 2001-2009 közötti (a rendszerváltást követő) ágazati összehasonlításokkal támaszthatók alá, az alábbi táblázatban. A felsőoktatási intézmények feladata a regionális gazdaság igényeit kielégítő humántőke képzése. A reálgazdasági folyamatok és a felsőoktatás közötti kommunikáció hiány diplomás munkanélküliek megjelenését eredményezi. Szerbiában magasabb a diplomás munkanélküliek részaránya (10,8%), mint Magyarországon (5,3%). Szerbiában is és Magyarországon is a projektrégió területén lévő községekben és kistérségekben az országos szint alatt van a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek részaránya, a Szegedi Kistérség kivételével (10,8%). 7.ábra: Felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek száma a régióban, 2010 Forrás: NSZZ, 2011, KSH, 2010. 15

A Szerbiai Foglalkoztatás- ügyi Hivatal községi adatai alapján (2010. december 31-én) a bizonyos képzési területekről kikerülő, felsőfokú diplomával rendelkező regisztrált munkanélküliek regionális elemzésére kerül sor. Ezzel párhuzamosan, a munkáltatók által megfogalmazott (bejelentett) munkaerőigény, képzési terület szerinti elemzése is megtörténik, regionális (NUTS 3 körzeti) szinteken. A vizsgálatok célja: átfogó képet kapni: - a diplomás munkanélküliekről, profilok (képzési területek) szerint, - a diplomás munkaerő iránti igényről, profilok (képzési területek) szerint, - és végső soron a felsőoktatási intézmények elhibázott diplomagyár szerepköréről az Észak-vajdasági régióban. A diplomás munkanélküliek legnépesebb csoportjai a következő végzettségek területéről kerülnek ki (Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska területi vonatkozásában, abszolút számokban: - Főiskolai végzettségű mezőgazdasági mérnök (26+15+22) - Okleveles mezőgazdasági mérnök (34+22+45) - Főiskolai végzettségű mérnökök (84+31+30 gépész-, elektronika-, elektrotechnikai mérnök) - Okleveles építőmérnök (22) - Főiskolai végzettségű pénz-és bankügyi közgazdász (100+65+167) és ipari menedzser (30) - Okleveles közgazdász (224+73+168) - Okleveles jogász (59+37+64) - Főiskolai végzettségű óvónő (94+79+69), tanítónő (29+15+28) - Okleveles osztálytanító (57+36+131) A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliként nyilvántartott személyek 43,4%-a közgazdász-menedzser, illetve jogi és igazgatási képesítéssel rendelkezik, míg a régióban minden 4. diplomás munkanélküli (24,8%) főiskolai végzettségű óvónő vagy diplomás osztálytanító. Minden 10. munkanélküli rendelkezik agrártudományi felsőfokú képesítéssel. A munkáltatók által bejelentett (regisztrált) szabad munkahelyek betöltésére 86%-a esetében egyetemi (diplomás, mester, doktori) végzettséget igényelnek. Ez képzési területek szerint a következő profilokat jelenti: - Agrárképzési terület - állattenyésztés, állategészségügy, földmegmunkálás, növényvédelem, élelmiszeripari technológia, - Műszaki képzési terület - okl. gépészmérnök, okl. villamossági mérnök, technika tudományok VII2, VIII fokozat, okl. grafikus, okl. vegyészmérnök, okl. földmérnök, építész, építőmérnök, közlekedési mérnök (diplomás, mester, doktor), - Gazdaságtudományi-, jogi-és igazgatási képzési terület - főiskolai végzettségű menedzser, kereskedő, vállalati jogász, statisztikai szakértő, informatikus-statisztikus (diplomás, mester, doktor), - Pedagógia-, bölcsész-, természet-és társadalomtudományi képzési terület - a regisztrált munkahelyek 61%-a (szerb-horvát nyelvtanár, angoltanár, némettanár, zenetanár, matematika, fizika, kémia, biológia, néprajz, történelem, földrajz és környezetvédelem, gyógypedagógus, pedagógus, pszichológus - egyetemi végzettséggel, mesterfokozattal), - Orvos-, egészség-és sporttudományi képzési terület - főiskolai végzettségű egészségügyi nővér, orvos, gyógyszerész, szakorvos. 16

5. Interjú eredmények elemzése A stratégiai együttműködési lehetőségek pontos megfogalmazása céljából az intézményvezetők, nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánok, dékánhelyettesek, tanszékvezetők megkérdezésére került sor, a határ mindkét oldalán, 2011. február és márciusa folyamán (összesen 12 interjú) 7. Az interjúk helyszinei: Szabadka, Szeged, Baja, Kecskemét. Az interjúk tekintettel az alanyok betöltött funkciójára, elfoglaltságára hosszas egyeztetések eredményeként szerveződtek. Az interjúalanyok mégis érdeklődéssel és nyitottan álltak a terepmunkához. A felsőoktatási intézmény vezetők érzik a probléma súlyát, fontosságát. Az empirikus kutatás célja volt felmérni a projektrégió (Dél-Alföld déli határmente, Észak- Vajdaság) felsőoktatási intézményeinek határon átívelő együttműködési pályáját, kapcsolataik jellemzőit, mélységét, irányát, szándékait és kapacitálhatóságát a jövőben. Az intézmények régión belüli és határon átnyúló (transz-és interregionális) kapcsolataikon keresztül, képet kaphatunk az intézmények regionális beágyazottságáról is. Továbbá lehetőség nyílik: - a meglévő együttműködések elemzésére (irány, tartalom, tartósság, rendszeresség, nagyságrend, versengés), - az együttműködést hátráltató tényezők, a felek hozzáállásának összegzésére, - a lehetséges kapcsolatok, szervezési és működési kereteinek meghatározására, - létszám, szerkezet, külső kapcsolatok, oktatási programok, kutatási irányok, diák mobilitás, stb. elemzésére. - gazdasággal kialakított kapcsolatok bemutatására, valamint a felsőoktatási intézmények munkaerő-piaci informáltságának összegzésére, integrált társadalom-gazdasági megközelítésben. A szekunder és primer adatok összegzéséből látható a határ menti térség intézményeinek különbözősége, eltérő helyzete. A nemzetgazdasági-és társadalmi különbségek is nyomon követhetők. Magyarország oktatási (és gazdasági) versenypozíciója, eltérő képzési és munkaerőigénye a szerb határrégióval történő összehasonlítás során szintén bebizonyosodott. A felsőoktatási együttműködések a határon átnyúló régiókapcsolatok szakpolitikai kezdeményezései között mindenképpen sarkalatos pontot képviselnek. Ezért a munkacsoport, a következőkben április 15-i határidővel a versenypozíció javulását szolgáló szakpolitikai ajánlásokat tesz. Ennek alapján igyekszünk jövőképet felvázolni a határ menti felsőoktatást, képzést illetően. A határrégióban működő mintegy harminc felsőoktatási intézmény az egységes felsőoktatási piacon egymással versenypozícióban áll. A határvonal megléte miatt (egységes régió hiányában) a verseny más értelmezést kap. Nyelvi korlátok miatt (szerb iskolavezetés) nem lát versengési problémákat országhatárokon átívelően. Újvidék és Belgrád szerepe fontos a régióban. Ők az igazi versenytársak, bár az interjúalanyok véleményét összegezve, a szabadkai székhelyű (cca. 7 Eötvös József Főiskola Baja - Rektor, Kecskeméti Főiskola - oktatási rektor helyettes, SZTE TTIK Természettudományi és Informatikai Kar - oktatási dékán helyettes, SZTE Általános Orvostudományi Kar intézetvezető, osztályvezető főorvos, SZTE Bölcsészettudományi Kar dékán, tanulmányi osztályvezető, SZTE Állami-és Jogtudományi Kar - közkapcsolati dékán-helyettes, Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékán, dékán-helyettes, Újvidéki Egyetem, Építőmérnöki Kar tanszékvezető, Újvidéki Egyetem, Közgazdasági Kar dékán-helyettes, Műszaki Szakfőiskola igazgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, konzultációs központ intézményvezető. 17

40 éves hagyományokkal rendelkező) állami karok presztízse, megítélése mindenképpen pozitív országon/régión belül. Verseny helyett inkább pozitív együttműködésekről számolnak be az intézmények (Pl. SZMSZ, SRB). Budapest a műszaki tudományok terén mindenképpen fontos szereplő, a határrégión túl. A hallgatók számára biztosított a könnyű átjárhatóság a teljes felsőoktatási vertikumon (mester, Ph.D. képzés). Annak ellenére, hogy vannak paralel működtetett szakok-programok a határ két oldalán (Szabadka-Kecskemét, műszaki tudományok, Szabadka-Szeged, közgazdaságtudományok, Szabadka-Szeged, pedagógiai tudományok), mégsem érzik a versengést, konkurenciát az intézmények. Ennek egyik oka a nemzet államok országhatárainak felszámolhatatlansága, Európai Uniós távlatok bizonytalansága. Ez nem zárja ki a régión belüli verseny meglétét. A mezőgazdasági képzés területén ez kifejezésre is jut: Topolya (Megatrend Biofarming magánkar), Újvidék (ÚE Mezőgazdaság TK, SRB). Verseny a határ két oldalán nincs, inkább a határokon belül Szeged-Baja, Szeged- Pécs, Szabadka-Újvidék igazgató (EJF, HU), közkapcsolati dékán helyettes (SZTE ÁJTK, HU). A szerb oldalon a versenyt az dönti el igazából, hogy tud-e az intézmény magyar nyelven, tandíjmentesen oktatni. Ugyanis a régió hallgatói számára ez a szempont a meghatározó másrészt a verseny az intézményeket változásra kényszeríti, ezért jutnak versenyelőnyhöz a kicsi, flexibilis, a változásokhoz könnyen alkalmazkodó intézmények intézetvezető (BCE KK, SRB). A versenytársak, paralel képzések között megfigyelhető egy fajta spontán szakosodás, munkamegosztás a régióban. Ez a munkamegosztás (elsősorban a szerbiai oldalra vonatkozólag) a hallgatók igénye, lehetőségei által kap támogatottságot (magyar nyelvű intézmény, közeli intézmény, tandíjmentes oktatás vagy ezzel ellenkezőleg magánoktatás, könnyű diplomaszerzés, stb.). Több féle hallgatói célcsoportot koncentráló piac igényeit változatos és sokfajta felsőoktatási intézmény (állami kar, magán kar, tiszta magyar képzés, minőségi kategóriák, stb.) tudja kielégíteni. Ezzel teremtődnek meg a munkamegosztás és a pozitív verseny feltételei a régióban. A párhuzamosságok elkerülése érdekében hatékony felsőoktatási együttműködésekre lenne szükség: Debrecen és Újvidék például kitűnően tudnának együttműködni, közösen működtetett programokkal (agrárképzés). Sokszor olyan képzések ezek, amelyekre csak 3-4 évig van szükség. Itt kellene alkotni olyan programot (az él tanári gárda), akik ugyan azt a programot több helyen, felváltva oktathatnák, párhuzamosság nélkül. Itt az intézményeknek be kell látni, hogy változni, együttműködni, összefogni kell. az intézményvezetőt idézve (BCE KK, SRB). A szerb-magyar kapcsolatok terén jelenleg inkább kooperáció látható, mintsem komppetíció. Tény, hogy Szeged vonzásereje nagy, ezért célszerű lenne jobban összehangolni a képzéseket. dékán (SZTE BTK, HU). Az IPA 2009, 2010 sikeres pályázatokat, ezzel együtt sikeres projekteket, sikeres intézményi együttműködéseket hozott a régió felsőoktatási intézményeihez. Az IPA pályázatok jók, ezzel épülnek a kapcsolatok. Látják az emberek a párhuzamosságokat, az együttműködési lehetőségeket intézményvezető (BCE KK, SRB) A 2010-es IPA kiírásban néhány intézmény elbizonytalanodott, nem készült pályázattal. A bizonytalanság oka részben anyagi jellegű, mivel az intézmények még nem tapasztalták meg teljesen, hogy hogyan is működik a (megbízható, kockázatmentes) forrásszabályozási mechanizmus az IPA-n belül, másrészt rövid volt a felkészülési idő. Fontos momentum, néhány intézmény esetében az önkormányzat bekapcsolása, elsősorban az adminisztratív-és szervezési ügyek intézése, bonyolítása miatt. Ezért fontos (lenne) pályázatkövető községi munkacsoport működtetésére, esetleg regionális szervre, aki a technikai előkészítéstől kezdve a lobbiig menedzselni tud több felsőoktatáshoz-kutatáshoz kapcsolódó nemzetközi projektet (ÚE ÉK, ÚE MTTK, SZMSZ, SRB). 18

Hátráltató tényezők/hiányosságok: laborfeltételek (a felszereltség hiánya kizárólagos ok a kutatási projektekben), angol nyelvtudás, magas előfinanszírozás (20%, gyakran hitelekből, forgótőke hiányában), anyagilag stabil partnerek, közbeszerzési felkészületlenség/tudatlanság, lobbi hiánya. Kutatások esetében a fundamentális kutatások nehézkes (elégtelen) támogatottsága, adminisztratív felkészületlenség (egyetemi tanár nem projektmenedzser), stb. A tapasztalatlanság, felkészületlenség abból is látszik, hogy az intézmények az előző programozási időszakokban (Phare CBC 2004, Interreg HU-SRB-RO Szomszédsági Program 2005, 2006) kevésbé voltak sikeresek a különböző pályázati konstrukciókban. A jó stratégiai partnerek megválasztásával, a legtöbb pályázati tapasztalat és forrás intézményi szinten a Kertészettudományi Karon koncentrálódik. Példaértékű az EU-s és egyéb nemzeti (szerb) és anyaországi pályázatokon való sikeres részvétel, és ezek pozitív hozadéka (BCE KK, SRB). Külön pályázatíró csapattal rendelkeznek. Ugyan ez a sikeres projektmenedzsment gyakorlat jelenik meg a Közgazdasági Karon is, ahol egy hazai és nemzetközi projektiroda működik, még nagyobb kapacitásokkal (ÚE KK, SRB). Általánosságban a szerb vezetőségű szabadkai székhelyű (Újvidéki Egyetem székhelyen kívüli képzései) intézmények vezetősége nem nyitott az együttműködésekre. Ez a következőkben nyilvánul meg: - Diákcsere: Sem országon belül, sem határokon túl nincs, illetve nem jellemző. Hátráltató körülmények: a Bolognai folyamatok nagyon nehézkesen kelnek életre, a jogi keret nehezen ültethető a gyakorlatba, az implementáció késik. Nehézkes a megszerzett vizsgák elismertetése különböző rendszerek között, főleg Szerbiában. - Oktató csere: Nem működik, vagy csak személyi kapcsolatokon keresztül (a szerb oldalon okként említették a korábbi vízumkényszert). - Közös kutatási projektek (országon belül és határokon túl): nem igazán vannak folyamatos hálózati kapcsolatban működő kutatások, inkább csak alkalmi pályázati feladatok kereteiben.. Ennek oka (a szerb érdekeltségű intézmények esetében) főleg az indifferens iskolavezetési hozzáállás, passzivitás, bezártság ( nem beszélünk angolul ), egyéni anyagi érdek (tipikus példa a helyi építőmérnöki kar (ÚE ÉK) beutazó tanárokkal, magáncégekkel). - Együttműködési motiváció: Hasonló problémák: (pl.: vízügyek, Duna, környezetvédelem, agrárgazdaság, tanyavilág, gyümölcskutatás, magnemesítés, néprajz, nemzetközi balkán tanulmányok, stb.) Ösztönző keret: IPA, pótlólagos anyagi források, amely nagyon fontosan lehetnek a szűkülő anyagi lehetőségek (eszközbeszerzés, labor-fejlesztések, stb.) között, így az intézmények tudatos projektmenedzsment tevékenységekre törekszenek. Önfelismerés: A tartalmakat az intézmények maguk kell, hogy kitalálják, előre fel kell készülni az egyes kiírásokra, aktív szerepvállalást kell mutatni, a potenciális partnerek listáját mindig szem előtt kell tartani (kapacitások, érdekeltség, stb.). Igazából nem az a probléma, hogy elzárkóznának az intézmények, hanem sokkal inkább a közös téma kérdése, felkutatása? Ezt kell először megfogalmazni, a közös téma és a közös érdek. Ha ez megvan, akkor lehet továbblépni a sikeres együttműködések irányába a tanszékvezetőt idézve (ÚE ÉK, SRB) A magyar érdekeltségű intézmények elsősorban az Anyaország felé orientálódnak, ebből kifolyólag nyitottak, erős és sok esetben impulzív együttműködéseik vannak. Bizonyos esetekben nemzetközi konferenciáknak is helyet adnak (SZMSZ, SRB, SISY konferencia). A BCE Kertészettudományi Karának zentai kihelyezett képzése támogatja a diákcsere 19

programokat, bekapcsolva az újvidéki mezőgazdasági kar diákjait, akik Budapesten tanulhatnak, rövidebb időre. Ugyanitt intenzív magyar-magyar tanárcsere is zajlik. Az együttműködések sok esetben vendégtanári foglalkoztatásban (MTTK, SZMSZ, SRB) nyilvánul meg, ez azonban átmeneti időszaknak tekintendő. Közös képzési programok akkreditálása van folyamatban (MTTK, SZMSZ, SRB), amely a határon átívelő kapcsolatok egyik legmarkánsabb és leginnovatívabb tartalmi formája, igaz nagy erőfeszítések árán. A magyar érdekeltségű intézmények esetében az integráció kérdése megoldatlan. Komoly politikai akarat mentén elképzelhető egy regionális igényeket szolgáló, önálló, multietnikus felsőoktatási intézmény létrehozása, Szabadka székhellyel, ami egyrészt megoldást jelentene a délvidéki magyarság felsőoktatási igényeire is, másrészt az együttműködéseket tovább erősítené a határrégióban, tágabb régióban. A magyarországi intézményvezetők véleményét összegezve a következő következtetések fogalmazhatók meg: - Az együttműködések a határ szerb oldal működő felsőoktatási intézményekkel jóval intenzívebbek és tartalmasabbak lehetnének. - Az elmúlt 20 évben a meglévő kapcsolatok/ hagyományokra épülő együttműködések kiüresedtek. - Laza tartalmi formák a jellemzők (lényegi kooperációk helyett): konferenciák, tudományos diákversenyek (SZTE ÁJTK, SZTE ÁOK, SZTE BTK, KF, EJF, HU). - Szerbia EU tagságának közeledtével, és az IPA pályázatok révén ma a kapcsolatok felélénkülése figyelhető meg (kutatási elsősorban, de oktatási együttműködések is fellelhetők). - Az együttműködések mozgatórugói a személyi kapcsolatok. - A korábbi korlátozó tényezők feloszlani látszanak (vízum, autópálya, határ, stb.), viszont a szerb oldal magatartása aggasztó: A szerb partnerek passzív elodázó magatartása miatt néhány kezdeményezésünk nem jött össze (könyvtárszak), a munka-attitűdakadályozó tényező, nincs előrehaladás. A magyar közösségek bevonása is rendkívül nehézkes, a magyarok sem képviselnek egységes álláspontot, bizonyos szempontból még hátráltatják is egymást. Nagy a generációs árok a kinti értelmiség esetében. A fiatalok tapasztalatlanok, az idősek sérelmeket hordoznak. igazgató (EJF, HU). - Az együttműködések tárgya a közös (történelmi, kulturális, földrajzi) régió, és annak társadalom-gazdasági problémái, kutatási kihívásai. Sokszor hasonló munkák zajlanak a határ két oldalán, mert az intézmények nem informáltak egymás munkáiról. Az együttműködéseket motiválja maga pályázati forrás a szerb oldalon a háttér-infrastruktúra, nálunk a bérek javítása is elsődleges szempontok. Az adathozzáférés a szerb oldalon nagyon körülményes, néha ezt Magyarországról oldjuk meg oktatási dékán helyettes (SZTE TTIK, HU). - Az együttműködések aktív részeseivé, kezdeményezőivé válnak a magánkarok, akik keresik a magyarországi kapcsolatokat (Újvidéki magánkarok) - Sok esetben az együttműködések nem a sajátos magyar-magyar kapcsolatokra épülnek, a magyar nyelv használatának szüksége pl. az IPA esetén fel sem merül (SZTE ÁJTK, HU). - A tanárcserék kisebb mértékű intenzitással jelennek meg (vendégtanárok Szerbiából). Viszont, Kölcsönös merítési bázisai vagyunk egymásnak a tanerő terén, ezek elsősorban specifikusak, néhány kollégát érintenek dékán (SZTE BTK, HU). - A hallgatói létszámokban a vajdasági magyar hallgatók minden karon szép létszámot képviselnek. A SZTE teljes felsőoktatási vertikummal (BSc, MSc, Ph.D.) várja a hallgatókat a 11 karon (továbbá 1 egyházi főiskolán, és 1 kihelyezett mezőgazdasági képzésen). A SZTE hallgatói létszáma az elmúlt időszakban stagnáló, beleértve a 20

délvidéki magyar hallgatók létszámcsökkenését is, az elmúlt időszak kedvezőtlen ösztöndíj politikája miatt. Sajátos kis szubkultúrát alkotnak a határon túli hallgatók, 80%-uk Márton Áron kollégista. Nagyon rendes gyerekek, a vajdasági fiatalok az átlagnál szorgalmasabb attitűddel rendelkeznek, megbecsülik a képzést, oktatást. Valamennyien könnyen el tudnak helyezkedni, sokan megkapaszkodnak Magyarországon, de szülőföldjükön is szívesen látják őket. intézetvezető (SZTE ÁOK, HU). Öregdiák monitoring csak ritka esetben fordul elő (EJF, HU), szinte minden intézmény beismeri. - További lehetőség a vajdasági diákok számára szakmai gyakorlat szervezése (EJF, HU). - Közös képzési programok akkreditálása (is) fellelhető, mivel a partnerintézmények felismerik az egymásrautaltságot, és a piac igényei szerint próbálnak képzéseket indítani, amelyhez sok esetben oktatóra van szükség, Magyarországról (SZTE TTIK, HU geoinformatikai képzés, 3+2, Újvidéken, KF, HU mechatronika szak Szabadkán) - Kihelyezett képzési érdeklődés potenciális közös képzések: A kar vezetése számára úgy tűnik, hogy volna igény a további együttműködésekre. Ezek pontos körvonalazása nagyon fontos volna. Mindenképp egy átfogó regionális oktatáspolitikai koncepcióra volna szükség a szerbek részéről nyilván ennek a vajdasági intézmények fontos szereplői lennének. dékán (SZTE BTK, HU). Balkán tanulmányok (mediterrán tanszéken belül, keleti mediterrán, bulgarisztika, bizánci specializációs kurzusok, SZTE BTK, HU), Európa szinten kuriózum szakot is létre lehetne hozni nemzetközi balkán tanulmányok formájában (EJF, HU). Agrárképzések, vidékfejlesztés - mivel a régió fejlődésének kulcsa az agrárium, ahol prosperáló magyar-szerb vállalkozásokat is lehetne befektetésekre ösztönözni (KF, HU). A Kecskeméti Főiskola a jövőben sokkal erőteljesebben szeretne bekapcsolódni a határrégió specifikus oktatásába. Egészségügy és szociális védelem (SZTE ETSZK, HU) (zentai interjúalany beszámolója alapján), Élelmiszeripari képzés (SZTE MK, HU), Könyvtár, andragógia, neveléstudományok (EJF, HU). Az intézményvezetői vélemények összegzésével a következő következtések fogalmazódnak meg: - az intézményközi kapcsolatok nem szoríthatók egy bizonyos projektrégió határi közé. A felsőoktatási intézményvezetők egybehangzóan pozitív tapasztalatokról számolnak be az együttműködéseket illetően, és kiemelik, a határon átívelő kapcsolatok sok esetben nem vonatkoztathatók csak egy bizonyos fizikai határszakaszra: A tudományos érdekeltségű, tartalmú határátjárás, együttműködés nem csak a határ egyik és másik oldalán, egymás közvetlen közelében lévő intézményekkel valósítható meg. Az átjárhatóság: ha már az ember elindult, akkor mindegy, hogy 10km, 100 vagy 1000km-t tesz meg. Ennél fogva stratégiai partnerek lehetnek Budapest, Temesvár is! a tanszékvezető egyetemi tanár véleményét idézve (ÚE ÉK, SRB). Nincsenek most már határai ezeknek az együttműködéseknek intézményvezető (BCE KK, SRB). - A partnerek együttműködési érdeklődése, annak iránya eltérő lehet. Minden országhatáron periférikus helyzetben található intézmény törekszik nagyon intézményközpontokkal intenzív kapcsolatokat kialakítani. A határrégióban nincs 21

intézményi egymásrautaltság. A felsőoktatási intézmények nagyon eltérő skálán mozognak (hallgatói létszám, alapítók, új intézmények, tradicionális intézmények, nyelvi-, minőségi különbségek, stb.), így szorosabbra fűzhető együttműködési tartalmak is nehezebben találhatók. - A kapcsolattartás irányvonalai/érdekeltségei között kiemelhetjük: 1. A magyar érdekeltségű szerbiai intézmények integrációs törekvései (minőségi-közös programok, tanerő biztosítása, diákcsere, konferenciák, publikálási lehetőségek), 2. A szerb állami intézmények nemzetközi magyar regionális egyetemi központokkal működtetett formális keretegyezményei, 3. A régió magyar oldalán, szintén periférikus helyzetbe szoruló kisebb intézmények aktív és intenzív szerepvállalása a határon átívelő kapcsolatok kapacitálása céljából, 4. A magyar patinás intézmények magyar-szerb kapcsolatai, szerbiai egyetemi központokkal. - A együttműködések kerékkötői között említhető a (hallgatólagos) intézményi konkurencia, személyi ellentétek intézményeken belül és kívül, a személyi érdektelenség, motiválatlanság - Az együttműködések tartalmi háttere változatos: Bilaterális szerződések (intézményi együttműködési keretegyezmények, híg,, képlékeny tartalommal; Kisebb volumenű (elsősorban magyar érdekeltségű) diák-és tanárcsere; Oktatói hiánypótlás elsősorban Magyarországról, a projektrégió területéről (Szerbiában a polgárháború miatt 15 év kiesett, nincs minőséges egyetemi tanár, rengeteg a nyugdíj előtt álló és nyugdíjas oktató); Új szak akkreditálása (Kecskemét-Szabadka, műszaki tudományok, IPA); A szakmai együttműködési lehetőségek között minden intézmény kiemeli az IPA projekteket, kutatás-fejlesztési programokat, közösen akkreditált programokat, felnőttképzést, konferenciákat, közös publikációs megoldásokat. Az angol nyelvű képzésekre a szerb fél nehezen kapacitálható. Vannak intézmények, amelyek az angol nyelvű oktatásban lehetőségeket látnak (nyitás, pótlólagos források), de ezek egyelőre csak víziók. A megvalósítás emberi és anyagi erőforrásbeli hiányok miatt nem fektethető reális alapokra; - Az együttműködések sikere az intézményvezető megfogalmazásában a személyes kapcsolatoktól függ: személyes kapcsolatokból kell kiindulni, az fejleszthet ki majd intézmények közötti kapcsolatot, aminek aztán meg kell találni egy financiális keretét. Egyedül ez az út járható tanszékvezető (ÚE ÉK, SRB). Sokszor több terület is összetalálkozik, megbízható embereken keresztül. Egyetemi tanárokon keresztül jönnek a kapcsolatok, később már dominó-effektusként. Kicsit koordinálatlanná válik idővel, de mindenképpen ezek a személyes kapcsolatok alapozzák meg az együttműködéseket, bármiről is legyen szó intézményvezető (BCE KK, SRB). A vizsgált projektrégióban Szeged regionális felsőoktatási szerepe nagy. Mégis Szegeddel az intézményi kapcsolatok elégtelenek. Nem történik felkeresés/felkérés, annak ellenére, hogy a szerbiai oldal is elismerően nyilatkozik az egyetemi központról. Szabadka-Szeged reláción nincs kellő együttműködés műszaki tudományok területén. A műszaki, határon átívelő tudományszervezés intenzív együttműködési célpontjai Kecskemét, Budapest. Néhányan Ph.D. képzést folytatnak Szegeden (SZMSZ, MTTK), de intézményi formális kapcsolat nem működik. Ennek az oka oktatási programbeli különbségekkel magyarázható - az interjúk összegzéséi 22

alapján. Mezőgazdasági tudományok, pedagógia tudományok és gazdaságtudományok területén kutatási együttműködések léteznek. A humán-és társadalomtudományok területén elsősorban személyi kapcsolatok működnek. Országhatárok nélküli kitekintésben Újvidék és Szeged szorításában Szabadka hátrányos helyzetben van. A magyar hallgatók miatt vívott harcban Szeged kerül ki nyertesen (a széleskörű kínálat miatt), míg Újvidékkel szemben csak kihelyezett tagozatként funkcionál, nem tud megfelelő, önálló regionális feladatköröket minőségesen ellátni. További hátráltató tényező a minőségtelen képzési palettával megjelenő magánkarok, amelyek az elmúlt 5 évben teljesen szétforgácsolták a vajdasági magyarság szempontjából felsőoktatási központnak tekintett Szabadka regionális kapacitásait. A magyar fél véleménye szerint a Vajdaságban egy átrendeződés zajlik, amelyben Szabadka helyzete megerősödhet. Meg kell őrizni a magyar nyelvű képzést Szabadkán: A magyar nyelvű képzések megtartása a Vajdaságban művelődés és nemzetpolitikai kérdés. A nyelvi és kulturális sokszínűség egy igen fontos érték, ezt meg kell őrizni dékán (SZTE BTK, HU). Szabadkának nagy lehetősége lesz a magyar-magyar oktatási együttműködésekben, amelyekben Baja aktívan szeretne szerepet vállalni. igazgató (EJF, HU). A magyar felsőoktatási intézmények esetében megfigyelhetjük azt az általános tényállást, hogy Újvidék és Belgrád dominál a hálózatos együttműködésekben, Szerbia irányában. A szabadkai székhelyű intézmények is igen erős budapesti együttműködési igényeket fogalmaztak meg az interjúk során. A határrégió (HU-SRB) felsőoktatási intézményei, Szeged- Szabadka reláción nem kooperálnak megfelelően. Jellegzetes együttműködési relációk: - Szabadka-Baja, Kecskemét, Budapest, Debrecen, Pécs, Győr - Szeged-Újvidék, Belgrád Változó értelmezést kap a hálózatszerű együttműködés fogalma az intézményvezetők megfogalmazásában. Gyakran a tanár-és diákcserék formájában működő bejáródott intézménykapcsolatok is hálózatszerű jellemzőkkel ruházzák fel az intézmények közötti nemzetközi kapcsolatokat. Valós értelmezésben, azonban nem működik hálózatos intézményi kooperáció a projektrégióban. Nincs. Hálózatszerű, határozottan szervezett intézményi együttműködés, ami nem az egyéni viszonyok, kapcsolatok, érdekek következménye. Országon belül sem igazán fordul elő. Minisztériumi kezdeményezésekre jönnek létre ad hoc. munkacsoportok a tanszékvezetőt idézve (ÚE ÉK, SRB). Tudományos társaságok szintjén változó intenzitással élnek hálózatszerű ideiglenes formációk intézetvezető (BCE KK, SRB). A határrégió felsőoktatásának humán erőforrás kapacitása (szerbiai oldal) igen összetett. A képzések vendégtanárok, ingázó egyetemi oktatók, és helyi tanárok által valósulnak meg. Az ingázás irányai: Budapest, Szeged, Újvidék, Belgrád, Novi Pazar. A magyar érdekeltségű intézményekben szükség mutatkozik minősített, fokozattal rendelkező tanárok iránt. Ezeket a hiányosságokat pótolják a vendégtanárok (illetve Magyarországról utazó tanárok) (MTTK, SZMSZ, KK BCE). Százalékos részarányuk a régió oktatói kapacitásainak cca. 4-5%. A itten jó káder áttanít Szegedre, a hiányzót pedig behozzák Szegedről. Gyakorlatilag ez így működik. Egy ember tanít 5 egyetemen, Győrtől Niš-ig intézményvezetőt idézve, aki szkeptikus véleményének ad hangot, hogy ez EU-s integrációs folyamatokkal, a határok légiesedésével bármit is változna. (BCE KK, SRB). 23

A helybéli tanerőt tekintve egyes karok/intézmények erős regionális beágyazottsággal rendelkeznek (SZMSZ, MTTK, ÚE KK, SRB), ahol a tanári gárda 80-90%-a szabadkai, míg más karok esetében beutazó, jobb esetben vajdasági (újvidéki), vagy belgrádi tanárok az óraadók. A magánkarokon esetében teljes vándorcirkuszi hangulat uralkodik. A tanárok 90%-a beutazó (elsősorban Belgrádból, Novi Pazar-ról). A szerb érdekeltségű iskolavezetés nem igen ismeri a külföldi vendégtanár fogalmát. Sokszor annak ellenére, hogy káderproblémákkal küszködik az intézmény, sőt a magyar (esetleg horvát) oldalról is lenne jelentkező, mégsem történik tanárcsere/vendégtanár alkalmazása. Meg kell érteni ezt az intézményt. Ide eljön a belgrádi (vagy újvidéki) tanár, ideérkezik kilenckor. Akkor zsinórban tart egy csomó előadást (felét meg sem tartja...). Beül a kocsijába, és elmegy. Aztán ideges, ha valaki zavarja. Tehát ezt az igényt (egy nem szokványos vendégtanári együttműködési formát) nem akarják fölismerni Passzívimpotens az iskolavezetés. Ha formálisan rákényszerítik a vezetőséget és a tanári kart, és hivatalos keretet biztosítanak, csak akkor fognak ezek az együttműködések működni. a tanszékvezető egyetemi tanár véleményét idézve (ÚE ÉK, SRB). Jelentős probléma az oktatói minősítések kölcsön elismerése, amit nemzetközi, nemzetek közötti (országok közötti, Szerbia-Magyarország) szinten kellene elrendezni (erős politikai lobbi mentén). Elsősorban a tanerőhiány pótlása, szabadabb munkavállalás miatt. Nyelvi korlátok is vannak, ugyanis Szerbiában egyetemen oktatni szerb illetve angol nyelven lehet. Általános probléma, hogy nincs intézményi szinten kezdeményezés a gazdaságból/iparból gyakorlati szakemberek felkérésére. Ebben a problémában az akadémiai hierarchikus humánerőforrás politika is közrejátszik, negatívan. A szükséges fiatal oktatói gárda (minősített, fokozattal rendelkezők) kinevelése érdekében a magyar érdekeltségű intézmények magyarországi MSc. és Ph.D. képzésekre küldik a hallgatókat (Budapest, Gödöllő, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Pécs) (BCE KK, SZMSZ, ÚE MTTK, SRB). A regionális gazdasággal működtetett kapcsolatok szegényesek a régióban. A felsőoktatási intézmények és a gazdaság között a 80-as évek végéig működtetett példás kapcsolatok mára teljesen megkoptak/megszűntek. Ez a gazdaságban, társadalomban, felsőoktatásban végbement leépülési - izolációs folyamatoknak tudható be. Jelen pillanatban a gazdasági szubjektumokkal ígéretes kapcsolatok működnek a műszaki tudományok terén (SZMSZ, SRB) és a mezőgazdasági-kertészettudományi területeken (BCE KK, SRB). Sok más esetben az egyéni érdekek atomizált rendszerében elvesznek az intézményi szinten képviselt fő csapásvonalak, érdekek, így a tudományos tevékenységek gyakorlati átörökítésében néhány egyetemi tanár magáncége profitál, mindössze. A gazdaságban is tevékenykedő, gyakorlati szakemberek, akik egyben egyetemi tanárok is, biztosítják a két (egymástól sok esetben elkülönülő) szektor közötti átmenetet, tudásátörökítést (SZMSZ, BCE KK). Intézményi kapcsolatok pozitív példájaként említhető a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola ATB Sever és Loher-Siemens cégekkel kialakított megrendeléses munkakapcsolata, továbbá a Nordnet, BIS doo. Szabadkai Üzleti Inkubátor, Elektrovojvodina cégekkel működő kapcsolatok. A kertészeti- illetve agrárképzés területén szintén jelentősek a regionális gazdaság fejlődését szolgáló kutatási bázisokkal kialakított kapcsolatok (Újvidéki Növénynemesítési Kutatóintézet, Újvidéki Egyetem, Mezőgazdaság Tudományi Kar, Karlócai Kutatótelep, Tangazdaság, Magyarkanizsa, Semenarnacoop Pétervárad, Quality Consulting doo Szabadka, valamint a magyarországi partnerek közül ZKI Kecskemét, Hagyó Kft. Miskolc). 24

Az intézményvezető elmondása szerint: vannak együttműködések, a gazdaság felé iskolánk nyitott, de ezek az együttműködések nem jelentősek és szerteágazóak, mert az érdekeltség a gazdaság felől nagyon instabil igazgató (SZMSZ, SRB). Fontos megemlíteni azt a tudásátörökítési mechanizmust, amelynek Zenta a kihelyezett képzés által részese lesz. A Corvinus pályázati irodája és a számos alkalmazott kutatás eredményeként sok környékbeli termelő, cég, vállalkozó bevonásra kerül (felmérések, lekérdezések). A projektek, kutatások eredményeként felszerelések és pozitív gyakorlati példák maradnak a régióban. Az intézmény teljes költségvetésének mintegy 70%-át ezek a pályázati pénzek adják. A Kertészettudományi Kar mögött, a többi régióbeli intézmény alig pár százalékos megrendelésekből származó bevételeket tud csak megvalósítani. A gazdasági szubjektumok negatív viselkedési formája, érdektelen és elutasító magatartása kezd kirajzolódni az utóbbi időben, a régióban. Sok esetben a végzős hallgatók kötelező szakmai gyakorlata elől is elzárkóznak. A diákok szakmai gyakorlatával kapcsolatban minden intézményre egyaránt érvényes: A diákok szakmai gyakorlata valóban a Bologna-terv szerve része. Viszont, nincs olyan munkaszervezet pillanatnyilag, aki ezeket a diákokat fogadni tudná. Ennek több oka van: adminisztratív- és törvényi korlátok, munkavédelmi szabályzat, munkáltatói érdektelenség, továbbá a munkaszervezőnek (munkáltatónak) vállalnia kell, hogy olyan munkát ad a gyakornoknak, amivel gyakorlati tudását gyarapíthatja. Sajnos, ilyen munkaszervezet ma nincs. Ez egy fikció. a tanszékvezető egyetemi tanárt idézve (ÚE ÉK, SRB). Pozitív példaként említhető a kertészképzés, amely gyakorlatorientált, és megköveteli a szakmai ismeretek begyakorlását: Itt tudni kell metszeni, tudni kell a rovarvédelmet. Tömbösített gyakorlatokra küldjük a hallgatókat intézményvezető (BCE KK, SRB). A gyakorlati oktatás megszervezéséhez két szabadkai általános iskola tud hozzájárulni dákén-helyettes (ÚE MTTK, SRB). A gazdasági térszerkezet, valamint a társadalmi (politikai) közeg változásával változik a régió humántőke iránti igénye is. Vezérelv a piacorientáltság. A gyakorlati megvalósulást (új szak, kar, stb.) az akkreditációs feltételek határozzák meg. Az intézmények saját ágazatukból származó információkra alapozva, hiányszakmákként a következőket említik: - Útépítő szak (akkreditációs feltételeknek oktatói hiányosságok miatt nem tud megfelelni az Építőmérnöki Kar) ÚE ÉK, SRB. - Városrendezési és kommunális szak (erős műszaki kiegészítő képzést igényelne (erre is van részleges kapacitás) ÚE ÉK, SRB. - Mechatronika (SZMSZ, SRB). - Műszaki kommunikációs menedzsment (SZMSZ, SRB) - Környezetgazdálkodói agrármérnöki szak (BCE KK, SRB) 6. Összegzés 1. A gazdasági fejlesztés és az oktatástámogatás közös eleme a feltörési lehetőségeknek a kistérségekben. A teljes magyar népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása a munkaerőpiac igényeinek megfelelően, saját erőforrásaink bevetésével és az elérhető anyaországi/külföldi(eu) támogatások tudatos összpontosításával lehetséges, emelve a továbbtanulási szándékot. Át kell gondolni az oktatási intézmények régióban működő hálózatát, kikerülve ezzel az átfedéseket, párhuzamos szakok és szakirányok létesítését (Szabadka-Szeged mellett Újvidék-Pécs-Eszék-Temesvár között). A többnyelvű egyetemek keretében is nélkülözhetetlen folyamatosan fenntartani a magyar (részben magyar) intézményeket. 25

2. Prioritást élvezhetnek: az identitásőrző felsőoktatási intézmények. Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (az alapképzéses pedagógusszakmát kívánatos mesterkurzussal vagy másoddiplomával kiegészíteni!), valamint a tanár- és színészképzés (Újvidéken), valamint a presztízsszakmákat kibocsátó karok (Közgazdaságtudományi-, Építőmérnöki Kar, Műszakiinformatikai Főiskola és a kertészképzés Zentán, egy szakkollégiumi rendszerrel a szórványban (Újvidéken, Nagybecskereken) és a tömbben (Szabadkán és Zentán). 3. Az oktatás és regionális intézmények támogatásában a versenyképességre fókuszáljunk. Előnyös volna, ha a határon túli magyar felsőoktatás (a vajdasági is) integrálódhatna egyfajta magyar felsőoktatási térbe, rajta keresztül pedig az egységesülő európai felsőoktatási térbe 8. Az egységes európai felsőoktatási térség új összefüggéseket helyez előtérbe, melynek következtében nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség. E célból újragondolandó a térség magyar-magyar és magyar-nem magyar nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása, amely nyomán egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát-medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja helyét. 4. Szükségesek a szakmakínálat megtervezéséhez a határon átívelő magyar-magyar és magyarszerb párbeszédek kezdeményezése (az oktatási rendszerekben, a Foglalkoztatásügyi Hivatalok képviselőivel, továbbá a munkaadókkal). A cél, a széleskörű szakoktatás, flexibilis gyakorlatias programokkal. Szerbiában még hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció operatív programjai, a rugalmasabb, interdiszciplináris képzési magatartás, amihez a magyarországi tapasztalatok jelentősen hozzájárulhatnának. 7. Javaslatok 1. A szerb-magyar határrégióban elégtelen a határon átívelő intézményesen (oktatói és kutatói státusban) szervezett hálózati kapcsolattartás. A koordinált tevékenységre irányuló intézménykapcsolatok szükségessége látható, de kivitelezhetősége homályban van; a stratégiai megfontolások gyakran keverednek a személyes, rövidtávú konkrét tervekkel, feladatokkal. 2. Támogatandó a határokon átívelő, kutatói és felsőoktatási intézmények hálózatos tevékenysége közös projektumok, konferenciák és kiadványok révén. Ehhez fontos, hogy a vajdasági tudós elit megfogalmazza a saját tudásalapú regionális fejlesztési elképzeléseit, meghatározza a megvalósításhoz szükséges legfontosabb teendőket, prioritásokat, körvonalazza a realizáláshoz szükséges forrásstruktúrát (szerbiai, magyarországi és uniós csatornák). A feladatmegoldás sarkpontjai: Célirányos Európai Uniós és magyarországi és szerbiai alapítványok és intézmények forrásaiból eredő támogatás; Fontos a magyarországi, szerbiai és a vajdasági politikum hathatós támogatása az intézmények együttműködésében, miközben a konkrét felsőoktatási és kutatóintézmények autonóm együttműködési tevékenységet folytathatnak; Szükséges egy átlátható oktatásügyi és kutatási regionális helyzetkép, átjárható szervezettségi szint kialakítása, valamint a térség (a határ mindkét oldalán) egyetemi káderállományának (tanszékek és hallgatói önkormányzatok) a hatékony ösztönzése. 3. A magyar-szerb határ menti érdekelt felek, az elkövetkező 10 évben, a következő teljesíthető célkitűzéseket hivatottak megfogalmazni: 8 Lásd a 2001 2004 között lezajlott projekt eredményeit A határon túli felsőoktatási és K+F támogatások és hasznosulások címmel. A magyarországi intézmények által nyújtott támogatások a határon túli régiókba és hasznosulásuk. 26

Intézményfejlesztés: felsőoktatási és kutatóintézeti (egyetemi, kari és tudományos intézményi) új együttműködési prioritások meghatározása a határ menti térségben. Közös szakok nyitása, az oktatók együttműködése közös konferenciák, publikációk és projektumok keretében. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése: szükség van egy határ menti kistérségi kutatói stratégiára, a közösen meghatározott prioritást élvező témákban (közlekedési infrastruktúrafejlesztés, környezetvédelem, turizmus, tehetséggondozás, káderutánpótlás, élelmiszertechnológia stb.) amihez közös pályázati forrásokat is biztosítanának egy projekt-menedzseri iroda segítségével, biztosítva az intézményhálózatok folyamatos kommunikációját. A szakemberi mobilitás és cirkuláció mellett fontos lenne a tudományos információcsere. Fontos a különböző profilú tudományos kutatóműhelyek (kari és tanszékkapcsolatok) létrehozása, egyes felsőoktatási programok keretében azért, hogy találkozhassanak az érdekelt szerb régióbeli és magyarországi tudományos és felsőoktatási intézmények képviselői. Így kidolgozhatók az összehangolt kutatási projektek (tematikai prioritások). A hatékonyabb munka érdekében fontos egy közös kutatási tervcsomag (kivitelezőket és forrásokat megjelölő kutatási terv) elkészítése. Alapvetően fontosak a vajdasági (magyar) társadalomtudományi kutatások, amelyeket az egyes kutatóműhelyek anyaországi partnerrel együtt folytatnak: akár az alapkutatások (átfogó Kárpát-medencei kutatások), akár az alkalmazott kutatások (szociológiai magatartásvizsgálatok: identitás, médiafogyasztás, migrációs-, vállalkozási hajlam, karrierépítés, kisebbségi állapotvizsgálatok, demográfiai trendek, ifjúságkutatás), vagy éppen az esettanulmány jellegű vizsgálódások (tehetséggondozás, településfejlesztés, néprajzkutatás, egészségi állapotvizsgálat, munkaerő-piacimozgások) terén. Fontos egybehangolni a természettudományi kutatásterveket, amelyeknek közös érintkezési problémakörük van a Kárpát-medencében. Olyan nemzetközi kutatócsoportok alakulhatnak, melyek kutatási témái egybecsengenek Vajdaság tartományi fejlesztésügyi programjaival (környezetvédelem, mezőgazdaság-fejlesztés, technológiai újítások, minőségellenőrzés). IRODALOM: ARANDARENKO, M. OGNJENOVIĆ, K. (szerk.) 2008: Reforma trţišta rada u Srbiji i Slovačkoj. Beograd: Ineko. BERÉNYI DÉNES 2005: Eredmények, következtetések és javaslatok összefoglalása. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. 13-23. o. BOŢIĆ, M. 2005: Nezaposlenost radne snage uzrok i posledica procesa tranzicije na Balkanu. Komunikacija. Beograd. Letöltve: http://www.komunikacija.org.rs/komunikacija/knjige/index_html/knjiga19/pdf24.pdf (2009-11-20) GABRIĆ MOLNAR, I. 2000: Obrazovni sistem osnov raslojavanja i artikulisanja ljudskog potencijala. In: KALINIĆ, V. (szerk.): Anali ekonomskog fakulteta u Subotici. Broj 5. Szabadka, Szabadkai Közgazdasági Kar. 91-97. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2003: Anyanyelvű felsőoktatás feltételei a Vajdaságban. In: A vajdasági magyar felsőoktatási konferencia publikációs anyaga. Szabadka, Magyar Nemzeti Tanács. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2005a: A kihelyezett tagozatok támogatásának hasznosulása. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. 165-195. o. 27

GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2005b: Magyar vagy multietnikus egyetem alapításának indoklása Vajdaságban. In: KONTRA MIKLÓS (Szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tankönyvpolitika. Somorja Dunaszerdahely, Forum. 211-228. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2006a: Oktatásunk jövője. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Oktatási oknyomozó. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság: 61-122. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2006b: Oktatásügy a tudásalapú társadalom felé. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN RICZ ANDRÁS (szerk.): Kistérségek életereje Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság. 103-130. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2006c: A vajdasági magyar felsőoktatás szerveződése. In: JUHÁSZ ERIKA (szerk.): Régió és oktatás. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete. 105-113. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2007: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei. In: MANDEL KINGA CSATA ZSOMBOR (szerk.): Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát medencében. 132-172. o. Apáczai Közalapítvány honlapja: http://www.apalap.hu/letoltes/kutatas/karrierutak_vagy_zarojelentes.pdf (2008. február 15.) GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2008: Oktatásunk látlelete. Újvidék Szabadka, Fórum Könyvkiadó, Újvidék és Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2009a: Képzési igények és kínálatok térszerkezete. In: SOMOGYI SÁNDOR (szerk.): A Regionális Tudományi Társaság Évkönyve 2008. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság. 223-248. o. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN 2009b: Magyar közoktatási intézmények részvétele a vajdasági felnőttoktatásban. In: SARNYAI KÁROLY (szerk.): Esélyt adó felnőttképzés. Magyarkanizsa, Cnesa Oktatási Művelődési Intézet. 21-32. o. HORVÁTH GYULA 2003: Európai regionális politika. Budapest Pécs: Dialóg Campus Kiadó. HORVÁTH TAMÁS RíZ ÁDÁM 2006: Határon túli magyarok támogatása: belső kényszerek és külső kihívások. Gyorsjelentés a határon túli magyarokkal kapcsolatos kormányzati politika megújításának eddigi látható irányairól = Kommentár. 4. sz. http://www.mtaki.hu/docs/all_in_one/horvath_riz_hatarontuli.htm (Letöltve: 2009. február 1.) HRUBOS ILDIKÓ 2004: A gazdálkodó egyetem. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. IVOŠEVIĆ, VANJA MIKLAVIĈ, KLEMEN 2009: Financing higher education: comparative analysis. In: VUKASOVIĆ, MARTINA (ed.): Financing higher education in South-Eastern Europe: Albania, Croatia, Montenegro, Serbia, Slovenia. Belgrade, Centre for Education Policy. 64-110. KAJÁRI KAROLINA 2006: Életminőség humánháttér, kultúra. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN RICZ ANDRÁS (szerk.): Kistérségek életereje. Szabadka, Regionális Tud. Társaság. 72-82. o. KOZMA TAMÁS 2004: Kié az egyetem? A felsőoktatás nevelésszociológiája. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. KOZMA TAMÁS 2005: Kisebbségi felsőoktatási és tudományszervezési kezdeményezések Közép- és Kelet-Európában. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. 35-39. o. MARKOVIĆ, Ţ. D. 2009: Globalna ekonomija i ljudski faktor = Pedagogija. 64. évf. 1. sz. 68-79. o. MEZEI KATALIN 2007: A felsőoktatás és a területi fejlődés kapcsolata, elméleti összefüggései. In: RECHNITZER JÁNOS SMAHÓ MELINDA. (szerk.): Unirégió Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs Győr, MTA RKK. 73-104. o. NÉMETH SZILVIA 2005: Élethossziglani tanulás az Európai Unió dokumentumainak tükrében. In: PAPP Z. ATTILA (szerk.): Kihasználatlanul: A romániai (magyar) felnőttképzés rendszere. http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf3632.pdf 14-32. o. PÁSZTOR ADÉL 2004: Iskolázottsági esélyegyenlőtlenségek kisebbségben - http://www.szochalo.hu/uploads/media/iskolazottsagi_eselyegyenlotlensegek.pdf (Letöltve: 2008.december 5.) PEJIĆ, R. 2005: Poslodavci traţe kompletne liĉnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 3. sz. 10-11.o. RADIĆ, J. 2005a: Politika trţišta rada i strategija zapošljavanja = Privredna izgradnja. 48. évf. 1-2. sz. 81-92. o. 28

RADIĆ, J. 2005b: Socijalna dimenzija integracionih procesa u Evropi = Ekonomske teme. 43. évf. 2. sz. 441-446. o. RECHNITZER JÁNOS SMAHÓ MELINDA 2007: Interregionális, határ menti kapcsolatok. In: RECHNITZER JÁNOS SMAHÓ MELINDA. (szerk.): Unirégió Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs Győr, MTA RKK. 52-71. o. ŠULJMANAC-ŠEĆEROV, M. DURMAN, D. 2006: Zapošljavanje i zaposlenost u Vojvodini i kretanje na trţištu rada. = Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121 sz. 503-512. o. SZLÁVITY ÁGNES 2008: Állásvadász. Kézikönyv diplomás pályakezdőknek. Szabadka, Vajdasági Módszertani Központ. SOKIĆ, S. 2008: Teorijska zasnovanost trţišta rada = Godišnjak 2008. Univerzitet u Beogradu. Fakultet politiĉkih nauka. 2. évf. 2. sz. 429-444. o. TAKÁCS ZOLTÁN 2008a: A felsőoktatás regionális dimenziói a Vajdaságban. In: BUDAY-SÁNTHA ATTILA ZEMPLÉNYINÉ BARTHA JÚLIA (szerk.): A Pécsi Tudományegyetem Regionális politika és gazdaságtan Doktori Iskolájának Évkönyve. Pécs, PTE KTK. 271-283. o. TAKÁCS ZOLTÁN 2008b: A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Regionális erőnlét a humánerőforrás befolyása Vajdaságban. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. 267-292. o. TAKÁCS ZOLTÁN 2010: Egyetemalapítási helyzetkép a Délvidéken. Abszolutóriumi dolgozat összegzés. In: SOMOGYI SÁNDOR (szerk.): Évkönyv 2009. Regionális Tudományi Társaság. Szabadka, RTT. 61-85. o. TÓTH PÁL PÉTER 2005: A kutatás során alkalmazott módszerek. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság. 31. o. ZJALIĆ, M. LJ. 2009: Ljudski resursi i njihova osposobljenost za ukljuĉivanje u razvoj privrede i društva = MeĊunarodni problemi. 61. évf. 1-2.sz. 92-111. o. Stratégiai dokumentumok DKMT Euroregio Stratégiája Községi stratégiai fejlesztési tervek Nacionalna strategija odrţivog razvoja (2008) Nacionalna strategija privrednog ravzoja Republike Srbije od 2006. do 2012. godine Program prekograniĉne saradnje MaĊarska Srbija u okviru IPA Program privrednog razvoja AP Vojvodine (2006) Razvoj politike i strategije struĉnog obrazovanja u Srbiji (2005) Regionalna razvojna strategija BANAT 2009-2013 Strategija nauĉnog i tehnološkog razvoja Republike Srbije za period od 2010. do 2015. Strategija razvoja obrazovanja odraslih u Republici Srbiji (2006) Strategija razvoja struĉnog obrazovanja u Republici Srbiji (2006) Strategija regionalnog razvoja Republike Srbije za period od 2007 do 2012. godine Statisztikai elemzések Educatio Kht. adatbázis-elemzések, 2010. Központi Statisztikai Hivatal adatbázisai, 2010-2011. Magyarságkutató Tudományos Társaság Archívuma, Szabadka Nacionalna sluţba za zapošljavanje NSZZ, 2010-2011. Népszámlálás 2001. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal. Opštine u Srbiji, 2001, 2002, 2005, 2010. Oktatás-statisztikai Évkönyv 2001/2002, 2009/2010. Popis 2002. Beograd, Republiĉki zavod za statistiku Srbije. Statistiĉki godišnjak Srbije 2002, 2010. Beograd, Republiĉki zavod za statistiku Srbije. Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság archívuma, Újvidék. 29

2. MTT kötet publikálása A könyv PDF formában a CD mellékleten van. 30

3. MTT jubileumi tudományos tanácskozás A konferencia és az mtt jubiláris kiállítás helyszíne: Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Díszterem. Szabadka, Strossmayer utca 11. A konferencia időpontja: 2011. december 17. (szombat) A konferencia célja: Az MTT 20. éves tevékenységének a megünneplése, a legújabb kötet bemutatása és szakmai előadások. A Magyarságkutató Tudományos Társaságot 1991-ben jegyezték be Szabadkán. A hivatalos bejegyzéshez szükséges okiratot (1991. június 25-én), 12 személy látta el kéziratával: Rehák László, Gábrity Molnár Irén, Laki László, P. Kovács Ţnideršič Ruţica, Horváth László, Szekeres László, Szöllősy Vágó László, Tóth Lajos, Kovács Zsuzsanna, Sebescsén Árpád, Kocsis Mihály, Vajda János. A Társaság székhelye a Szabadkai Városháza II. emeltén volt, a Létünk szerkesztőségében, majd átköltözött az Ago Mamuţić utca 13-ba és végül a mai székhelyére: Branislav Nušić utca 2-be. Az MTT két évtizede folyamatosan tudományos kutatóműhelyként tevékenykedik, tíz éve a Magyar Tudományos Akadémia rendszeres támogatásával. Eddigi munkájában több százan vettek részt kutatóként, tudományos elemzőként, tanulmányíróként, előadóként, konzulensként vagy munkatársként. 25 kötetet jelentetett meg, 26 tudományos konferenciát szervezett, 49 kutatási projektumban vett részt és 29 intézménnyel/szervezettel tartja a partnerkapcsolatot. Program: 9,00 9,30 A résztvevők fogadása, regisztráció 9,30 10,00 MTT kiállítás megnyitása és megtekintése az előtérben 10,00 10,10 Konferencia megnyitása; Köszöntők 10,10 10,30 Beszámoló az MTT tevékenységéről - könyvbemutató 10,30 13,10 Plenáris előadások (az előadások 15-20 percesek) 13,10 13,30 Vita és a tanácskozás bezárása 13,30 14,30 Állófogadás Tematikák és előadók: Az 14. MTT kötetsorozatának a bemutatása Gábrity Molnár Irén és Szlávity Ágnes 10,30 11,10 Kutatásaink Identitás Multikulturális együttélési hajlandóság Mirnics Zsuzsanna: Vajdasági magyar identitás a Volkan-elmélet tükrében Gábrity Molnár Irén: Vajdaság népességének háború okozta attitűdjei 11, 10 12,10 Intézményeink, kapcsolataink hálózata Csányi Erzsébet: A magyar tudományos hálózat szereplői Vajdaságban Takács Zoltán: Felsőoktatási intézménykapcsolatok egy határral szabdalt régióban Ricz András: Az európai uniós programok hatása a vajdasági magyarság helyzetére 12,10 13,10 Közpolitikai elemzések Mirnics Károly: A magyar kisebbségi közösség helyzete Szerbia jogi-politikai rendszerében a nélkülözhetetlen magyarságkutatás Pap Tibor: Közpolitikai elemzés az MNT felzárkóztató szerb nyelvi képzés programjáról Mátyus Ákos: A Vajdaság a magyar kormányok tükrében 31

Sajtóreagálások Magyar Szó - 2011. december 17., szombat A kisebbségkutatás húsz éve A Magyarságkutató Tudományos Társaság jubileuma Mihályi Katalin 2011. december 17., szombat A Magyarságkutató Tudományos Társaság húsz éve alakult meg. A jubileumi tanácskozásra A kisebbségkutatás 20 évének állomásai címmel ma, szombaton kerül sor a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. Az évforduló kapcsán dr. Gábrity Molnár Irént, az MTT elnökét először is arról kérdeztük, hogy dr. Rehák László vezetésével értelmiségiek egy csoportja milyen szándékkal hozta létre ezt a szervezetet 1991-ben, ami politikai szempontból az egyik legnehezebb esztendő volt. A kilencvenes évek elején nyilvánvalóvá vált: a vajdasági magyarság nemzetiségi csoportként regionális, etnikai, nyelvi, kulturális és más identifikálódása szempontjából szükség van egy olyan kutatási háttérre, amelyben felismeri önmagát. Az értelmiségiek egy csoportja a kilencvenes évek elején kereste annak a lehetőségét, hogy az akkor uralkodó kaotikus politikai helyzetben a vajdasági magyarságot elhelyezze, nem is annyira politikailag, mint inkább közösségi szempontból. Az MTT a húsz év alatt nem volt egyetlen párt kiszolgálója sem, ha viszont valamelyik érdekszervezet, alapítvány vagy önkormányzat felkereste, akkor a kutatásokat objektívan elvégezte. E két évtized alatt folyamatosan kutattunk annak érdekében, hogy megtaláljuk a vajdasági magyar közösség jellemvonásait, kövessük a változásokat, lássuk az esélyteremtődés lehetőségét, hogy ne csak kisebbségként elemezzük ezt az itteni magyarságot, hanem versenyképes közösségként Szerbia területén, Európa ezen részén hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Mint hozzátette, a kilencvenes évek elején, a miloševići korszak kezdetén a legésszerűbb az volt, hogy civil szervezetként működjenek. Problémamentesen sikerült is bejegyeztetnünk a Magyarságkutató Tudományos Társaságot 1991-ben. Az MTT eddig 25 kiadványt jelentett meg. Ebből 14 az MTT könyvtár sorozatban látott napvilágot, amelynek legújabb kötetét, a Magyarságkutatás Vajdaságban című kiadványt most mutatnak be a konferencián. E 14 kötetben a társaság köré csoportosuló kutatók legújabb kutatási eredményei kaptak helyet hallottuk az MTT elnökétől. A húsz év alatt 27 konferenciát tartottak, ennek több mint a feléhez könyvbemutató is társult. Nagyon fontos, hogy kutatási eredményeink eljussanak az intézményeinkhez, a politikusainkhoz és az anyaországba. Mindig felkínáljuk az eredményeinket, mert azok nem az íróasztalfióknak készültek, az a jó, ha a közvélemény mérlegeli őket, véleményt mond róluk hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Mint hozzátette: Ez alatt a húsz év alatt három generáció váltotta egymást. Azok közül, akik kezdetben a MTT berkeiben publikáltak, 23-an sajnos már elhunytak, az idősebb kutatók közül nagyon kevesen 32

maradtak meg. A középnemzedék igen hiányos, sokan ma már másutt, leginkább az anyaországban dolgoznak, ám szerencsére itt van a harmadik, legifjabb generáció. Az utóbbi 5-6 évben fellendült a vajdasági magyar fiatalok körében a doktoranduszi továbbtanulási hajlandóság, és ezt nem csupán az ösztöndíjtanács ülésein látjuk, ahol három-négyszeres a túljelentkezés. Ez érzékelhető a humán tudományok esetében is, mert szép számban jelentkeznek olyan fiatal közgazdászok, szociológusok, jogászok stb., akik korábban nagyon hiányoztak számunkra. E kötetünkben ezeknek a doktoranduszoknak a kutatásai is helyet kaptak. Az ő kutatásaik modern, empirikus számítógépes statisztikai feldolgozáson alapulnak, ezeket ők már tanulták, nekünk pedig utólag kellett ezt bepótolni. Igyekszünk segíteni a fiataloknak, s ha kutatásaik egyeznek a Magyarságkutató Tudományos Társaság programjával, továbbra is várjuk a doktoranduszok hozzájárulását a kutatásainkhoz hallottuk beszélgetőtársunktól. Ami a kapcsolatokat illeti: az MTT-nek a Magyar Tudományos Akadémiával van a legszorosabb kapcsolata, hiszen annak külhoni kutatóműhelye immár tíz éve. Jó a kapcsolatuk az akadémia egyes intézményeivel, s a pécsi, szegedi és debreceni egyetemek intézményeivel, tanszékeivel. Ezek eredményeket, közös kutatási elemeket várnak a társaságtól például a határon átívelő kapcsolatrendszer vagy a migrációkutatás terén. Ezeket beiktatják a specializációikba vagy mesterkurzusaikba. Olyan tantárgyak alakulnak ki, mint a régióismeret, melyhez jól jön az MTT tapasztalata. A projektumaink, amelyeket vagy a honlapunkon, vagy valamely intézmény archívumában helyeztünk el, adatforrásként szolgálnak mások számára, mind többet idézik őket, és belőlük kiindulva végzik a további kutatásokat. Az anyaországi támogatások a kormánypolitikának vagy sokkal inkább pénzügyi erőnlétének voltak a függvényei. Ezt mi, külhoniak megértjük, s igyekszünk sugallni, hogy melyek azok a kutatások, amelyeket el kellene végezni, ha nincs más kiút, akkor hálózatba kapcsolódva. Ha elindul egy kezdeményezés Erdélyből, Felvidékről vagy Vajdaságból, ha egy kutatási témakörre ráhangolódik 3-4 műhely, akkor arra könnyebb pénzt találni. Ezen a ponton az európai finanszírozás is belép, hiszen az már nemzetközi kutatásnak számít. Elindult a vajdasági tudományos kutatóműhelyek hálózatba építése is, de megrekedt. Jó lenne ezt folytatni, a több mint 200 tudományos titulussal rendelkező magyar ajkú, magyarul tudó tanár, kutató érdekében, hogy megtalálhassák azokat a műhelyeket, csoportokat, ahol kutathatnak és magyarul közölhetik eredményeiket. A magyar szaknyelv építése szempontjából is fontos ez, és főképp azért, hogy a magyar fiatalok bele tudjanak kapaszkodni ezekbe a lehetőségekbe, mert így tudnak érvényesülni, s csak így vagyunk képesek a tudományos utánpótlásról gondoskodni hallottuk Gábrity Molnár Iréntől. Kérdésünkre, hogy mire a legbüszkébb, azt válaszolta, nagy dolog húsz évig fennmaradnia egy kisebbségi civil szervezetnek, publikálni, konferenciákat szervezni és biztosítani a fiatal kutatók körében az utánpótlást. Magyar Szó - 2011. december 19. A magyarság hogylétéről A délvidéki magyarság számbelileg ugyan csökkent, de erőnlétében, szakmai tudásában, versenyképességében erősödött az elmúlt húsz évben, hangzott el a MTT jubileumi konferenciáján Kabók Erika 2011. december 19., hétfő 33

(Tarnóczy Mariann köszönti a megjelenteket Molnár Edvárd felvétele) A határon túli identitás jellemzőiről írva Gereben Ferenc szociológus megállapította, hogy Vajdaság és Magyarország tűnik a magyarságtudat legkevésbé pozitív hangoltságú régiójának. A délvidéki magyarok a kutatások szerint a kisebbrendűségi érzéssel küzdenek, s emiatt folyamatosan a sebzettség állapotában élnek. A szabadkai székhelyű Magyarságkutató Tudományos Társaság fennállásának 20 éves évfordulójára A kisebbségkutatás 20 évének állomásai címmel szervezett tudományos konferencián a kutatók a délvidéki magyarság identitását, a népesség háború okozta attitűdjét, az együttélési hajlandóságát valamint a magyar tudományos hálózat, az intézményi kapcsolatok illetve a közpolitikai állapotokat vizsgálták. Dr. Mirnics Zsuzsanna és Nacsa Nella a magyarországi magyar és a vajdasági magyar 20 és 30 év közötti egyetemi hallgatók identitását vizsgálta. A tanulmányból egyebek között kiderül, hogy a magyarországi fiatalok négyszer pesszimistábbak, mint a vajdaságiak. Az anyaországi fiatalok magukat vendégszerető és kreatív népcsoportnak látják, a délvidékiek szorgalmas, szívós népnek tartják a vajdasági magyarokat. Míg a negatív jelzők közül a vajdaságiak magukra a visszahúzódó, a többségbe beolvadó és alárendelt jelzőket mondták, az anyaországiak háromszor kisebb arányban látnak negatív tulajdonságokat nemzettársaikban ( behódolók, irányíthatók).a tanulmány megállapítja, hogy a vajdasági magyarok az anyaországiaktól egyértelműen megkülönböztethető, sajátos identitástudattal rendelkeznek. Dr. Gábrity Molnár Irén, egyetemi tanár, az MTT elnöke Vajdaság népességének háború okozta attitűdjei címmel tartott előadást. A kutató kiemelte: számbeliségében ugyan csökkent a délvidéki magyarság, de erőnlétében, szakmai tudásában és versenyképességében erősödött. A délszláv háborúk következtében, a menekültek betelepülésével Vajdaságban megváltozott a lakosság szerkezete. A népesség kétharmada szerb ajkú lett. A dühöngő nacionalizmus rányomta bélyegét az együttélésre. Még ma is tapasztalható a szerbek részéről a látens idegengyűlölet, a magyarság irányából pedig nőtt a távolságtartás a velük együtt élő többséggel szemben. Dr. Gábrity Molnár Irén szerint a magyar fiataloknak elege lett a nacionalizmusból meg a sovinizmusból és gyakran nem is hajlandóak megvallani nemzeti hovatartozásukat, inkább európaiságukat hangsúlyozzák. A kutató szerint ez a transznacionális nemzettudat kiépülését jelenti. Sokan elmenni készülnek és éppen ez a legnagyobb veszély a vajdasági magyarság jövőjét tekintve. Ám a kutató úgy látja, ha az ország, a tartomány illetve a vajdasági magyar 34

politikum megteszi az itthon marasztaláshoz szükséges lépéseket, akkor ez a közösség erőnlétében erősödni fog. Nem kell leírni. Dr. Szlávity Ágnes, egyetemi tanár a magyar és a szerb egyetemi hallgatók együttélésének vizsgálatáról beszélt. Eszerint a magyar egyetemi hallgatók kevésbé ambiciózusak, mint szerb társaik, individualisták, a saját érdekeiket tartják fontosnak és a férfias, anyagias értékeket tartják elsődlegesnek. Ezzel szemben a szerb fiatalok bátran kiállnak vélt igazukért, ambiciózusak. A szerb nép kollektivista nemzetnek tekinthető: a társas kapcsolatok sokkal fontosabbak, általában az egyéni érdekek fölé helyeződnek. Számukra a nőies értékek, a harmónia és az egyéni boldogság a fontos. Dr. Csányi Erzsébet, egyetemi tanár a magyarságkutatás fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy az elbizonytalanodó, önértékelést elveszítő, tehát önbecsüléssel küszködő traumatizált vajdasági a magyarság de különösen a fiatalok számára is fontosak a kutatási eredmények, hogy szembe nézhessünk a tényekkel és egyfajta mentálhigiénés kezelésként hasznosítsuk. A tudományos kutatómunka fontosságáról szólva egy Kárpát-medencei tudományos hálózat kiépítésének szükségességét szorgalmazta, ezen kívül hazai, anyaországi és nemzetközi kapcsolatépítést lát szükségesnek. Fontosnak tartja ugyan a civil szerveztek által végzett magyarságkutatást, de mint mondta, a vajdasági értelmiségnek új egyetemi kutatóközpontokat kellene létrehoznia. Takács Zoltán a határral szabdalt felsőoktatási intézményhálózatról beszélt, Ricz András az Európai Uniós programok hatását vetítette ki a délvidéki magyarságra, Mirnics Károly magiszter a közpolitikai elemzések sorában a nélkülözhetetlen magyarságkutatásról tartott beszámolót, Papp Tibor pedig az MNT szerb nyelvi középiskolai felzárkóztató programjáról tartott előadást. Mátyus Ákos dolgozata a Vajdaság a magyar kormányok tükrében címet viselte. A jubiláló MTT-t köszöntötte Tarnóczy Mariann, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának titkára valamint Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet főmunkatársa. Levélben az MTA vezetősége is gratulált a 20 éve magyarságkutatással foglalkozó szervezetnek és munkatársainak. HÉT NAP Szabadka Húszéves az MTT A magyarságkutatás 20 évének állomásai címmel jubileumi tudományos tanácskozás volt kisebbségkutatásunk ünnepén - Az esélyegyenlőség kitapintása az egyik legfontosabb feladat - Tudatosítani kell: életképes közösség a miénk Színvonalas előadásokkal, új könyvének, a Kisebbségkutatás Vajdaságban címűnek a bemutatásával, eddigi kiadványainak a kiállításával, valamint állófogadással jegyezte a Magyarságkutató Tudományos Társaság 20. születésnapját a fáradhatatlan elnök asszony, dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár vezetésével a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar 35

dísztermében, a szombati nap folyamán. Neves szociológusunk, az MTT alapító tagja, Mirnics Károly a Társaságot köszöntve megjegyezte:,,a magyar kisebbségnek van egy nagy szellemi tőkéje, az pedig nem más, mint a professzor asszony, G. Molnár Irén, aki 'tudományosságával, eszességével, példátlan szervezőkészségével egy valóságos egyszemélyes kutató-, illetve szervezőintézet' szerepét tölti be a társaság megalapításától kezdve mindmáig, s akinek a legnagyobb érdeme, hogy nem engedte meg, hogy a magyar kisebbségkutatás egy exkluzív elitnek a kiváltsága legyen. A jövőben még jobban szorgalmazni kell, hogy az egyetemi hallgatók, a képzett fiatalok bekapcsolódjanak ebbe a közösségünk számára létfontosságú munkába. Hozzátette: az MTT nagyon nehéz helyzetben jött létre, dr. Rehák László kezdeményezésére, s az ő halála után nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki felvállalja a magyarságkutatás ügyét. A tanárnő látszott erre a feladatra a legalkalmasabbnak, szaktekintélye is volt hozzá, s bámulatos, hogy mennyi embert be tudott vonni ebbe a nagy horderejű munkába. - Melyek voltak a legfontosabb feladatok, amelyek elvégzése kihatott közösségünk életének javítására? - kérdeztük az elnök asszonytól a jubileum kapcsán. - Alapszabályzatunk értelmében mi kezdettől fogva időszerű jelenségkutatásokkal foglalkozunk, de nem egy párt keretében, nem a pártok szakmai tanácsadójaként. A most kiadott könyvünkből is látszik az, hogy a különböző vélemények ütköztetésének vagyunk a hívei, ebben a szellemiségben dolgozunk kezdettől fogva. Néhány olyan fontos állomása van a munkánknak, amely kihatott nemcsak az értelmiségi réteg és a politikum magatartására, hanem befolyásolta a magyar állam határon túli politikáját is (pl. ösztöndíj-politika, oktatási hálózatépítés stb.). Mindenekelőtt a vajdasági magyarság identitásának a definiálásához fogtunk hozzá. Azt kutattuk, hogy Jugoszlávia szétesése után a vajdasági magyarság vajon hogy érzi: hova tartozik regionálisan, etnikailag és vallásilag? Kitűnt, hogy nagy identifikálódási válságokon ment keresztül, közben sokan elvándoroltak - tehát definiálni kellett a közösséget a 90-es évek elején. S azóta is folyamatosan ezt tesszük. Utána kerestük azokat a szempontokat, amelyek mentén ez a közösség esélyt teremthet magának arra, hogy talpra álljon. Ezek a szempontok pedig a következők: megakadályozni az elvándorlást, az asszimilációt, emelni a vállalkozási, továbbtanulási készséget... Ebbe beleszól természetesen az a sajátságos vajdasági szempont is, hogy itt folyamatosan kisebbségnek akarja érezni magát a vajdasági magyar. Viszonylag igencsak depressziós, pesszimista szemléletű, úgy véli, akkor jó, ha kisebbséginek érezheti magát, mert akkor kiállhat mellette egy vagy több politikai párt is, és akkor persze ezek mind előnyt faragnak abból, hogy szegény magyarság, nem érzi jól magát kollektívan, individuálisan vagy csoportosan. A mi nézetünk az, hogy magát a közösséget kell figyelni különféle rétegeiben, a szórványban vagy a tömbben, illetve szerkezetében, gazdasági erőnlétében - nem elég megállapítani, hogy itt gazdasági válság van, s ütköződnek az álláspontok abban a kérdésben, hogy belépünk-e az unióba vagy sem... Nincs miért várni! Egy közösségnek élnie kell a mindennapi életét, növelni az emberi erőforrásait, gazdasági erőnlétét, s látnia kell a megmaradásához a jövőképet. A kutatások ehhez segítenek hozzá. Látni lehet belőlük, hogy akkor van esélyünk, ha versenyképesek vagyunk, magas szintű szakmai tudással rendelkezünk, ha stratégiát dolgozunk ki a továbbéléshez, előrehaladáshoz. Ezt a stratégiát persze nem egy tudományos társaság mondja ki, az csak utakat javasol, amelyeken érdemes haladni. Ezeket pedig közvélemény-kutatás, felmérések, mélyinterjúk, kérdőívezések, empirikus eredmények elemzésével próbáljuk megrajzolni. - Melyek a legsürgősebb feladatok, amelyeket a továbbiakban vállalniuk kell? - Jelenleg az EU-csatlakozás előtti helyzetfelmérés zajlik egész Európában, kérdés, mit kezdenek majd Szerbiával és a keretében Vajdasággal - az anyaországot külön érdekli ez, mert itt magyarok is élnek, s előtérbe kerül a határon átívelő kapcsolatok hálózatrendszere, akár az 36

iskolák, akár a magánszemélyek, vállalkozók részéről, és az életminőség-változások is fontos szempontként jelennek meg: mi az, amit a határok légiesedése után várhatunk, hogy tudnának ide bejönni és innen kimenni a szakemberek, a pénzek, a beruházók. Nem az elvándorlás lesz a cél, hanem ennek a megállítása. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell, nem fontos külföldre menni, nagyon is fontos a szakember-, a tudás- és a tőke cirkuláció. Legyen szabad hálózati kapcsolat, intézményes, családi és magánkapcsolat is a Kárpát-medence és az európai régiók között, akkor meg tudjuk őrizni a vajdasági magyarságot a szülőföldjén. Ha nem zárjuk be vízummal, parancsuralmi rendszerrel, szegénységgel, hanem engedjük szárnyalni, kibontakozni, s vissza kell vonzani az embereket munkalehetőségek, továbbélési lehetőségek megteremtésével, különösen a fiatalokat. Az esélyegyenlőségeket kell kitapintani, és tudatosítani azt, hogy ez egy életképes közösség. Európában sokkal kisebb népek is vannak nálunk, mégis életképesek. Ha ebbe belesegít az anyaország, kiépül a Kárpát-medencei kapcsolathálózat, akkor nincs minden veszve. Farkas Zsuzsa vajdma hírportál 2011. december 17. [18:06] A kisebbségkutatás húsz évének állomásai Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli a Magyarságkutató Tudományos Társaság. Ebből az alkalomból ma jubileumi tudományos tanácskozást szervezett Gábrity Molnár Irén, az intézet elnöke Szabadkán, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dísztermében. A konferenciát megelőzően megnyitották a Magyarságkutató Tudományos Társaság alkalmi kiállítását, és bemutatták az intézet legújabb, Kisebbségkutatás Vajdaságban című kötetét. Ezt követően szakmai előadásokat hallhattak az érdeklődők Gábrity Molnár Iréntől, Csányi Erzsébettől, Takács Zoltántól, Ricz Andrástól, Mirnics Károlytól, Pap Tibortól, valamint Mátyus Ákostól. A tanácskozáson olyan témákban fejtették ki nézeteiket az előadók, mint a Felsőoktatási intézménykapcsolatok egy határral szabdalt régióban, A magyar kisebbségi közösség helyzete Szerbia jogi-politikai rendszerében, valamint Vajdaság népességének háború okozta attitűdjei. A Magyarságkutató Tudományos Társaság elmúlt 20 évéről Gábrity Molnár Irén elmondta, hogy az évek során volt néhány állomás, ami hatott a közéletre, az értelmiségi rétegekre és a politikumra, és kutatási eredményeik olykor a magyar állam határon túli politikájának egyes részeit is befolyásolták. A Magyarságkutató Tudományos Társaság a háború kezdetekor a vajdasági magyarság identitásának definiálására kezdte meg munkáját. Később a talpraállási lehetőségeket keresték. Gábrity Molnár Irén szerint a megmaradáshoz látni kell a jövőképet. Ehhez pedig segítség kell. Nem az elvándorlás a cél, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell külföldre utazni. A szakemberek, a szakmai tudás és a tőke cirkulációja nagyon fontos. Akkor tudjuk megőrizni a vajdasági magyarságot a szülőföldjén, ha nem zárjuk be vízummal, paranccsal vagy szegénységgel, hanem engedjük hogy kinyíljon, és lássa a kibontakozási lehetőségeket, de vissza kell vonzani azzal, hogy itt is van munka és láthat élhetési perspektívát. Az esélylehetőségeket kell kitapasztalni és ehhez tudatosítani kell a vajdasági magyarsággal, hogy ez egy életképes közösség. Akkor nem kell arról beszélnünk, hogy csak fogyunk, nem tudunk magyarul, külföldre megyünk és mindenki pesszimistán látja a dolgokat. Meg kell találni az életképes szempontokat. Jelenleg 37

egész Szerbiában az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti helyzetfelmérés zajlik, így most a intézet is ezen munkálkodik. A Magyarságkutató Tudományos Társaságot 1991-ben jegyezték be Szabadkán. Az intézet két évtizede folyamatosan tudományos kutatóműhelyként tevékenykedik, tíz éve a Magyar Tudományos Akadémia rendszeres támogatásával. Eddigi munkájában több százan vettek részt. 25 kötetet jelentetett meg, 26 tudományos konferenciát szervezett, 49 kutatási projektumban vett részt, és 29 intézménnyel/szervezettel tartja a partnerkapcsolatot. Gy. V. MTT konferencia - Szabadka, 2011. december 17. 38

Tisztelettel, Szabadka, 2012. január 11. Gábrity Molnár Irén Az MTA Titkárságának a 2011. évi támogatását tisztelettel megköszönjük, mert lehetővé tette és elősegítette a Magyarságkutató Tudományos Társaság tevékenységét a Vajdaságban. 39